Megbízható forrás, szakértő munkatárs

Előfizetés
    Előfizetés
    adozona.hu

    A KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG

    A KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG

    Kiválasztott időállapot: Mi ez?
    • Jogterület(ek):
    • Érvényesség kezdete: 
    • Érvényesség vége: 

    MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

    A gazdasági társaság fogalmát egy szakaszban tömörítve, sem a Polgári Törvénykönyv (Ptk.), - mint részben a polgári jogi jogviszonyok átfogó kódexe, de úgy is mint a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény, (Gt.) 9. §-ának (2) bekezdése szerinti mögöttes jogterülete, - sem a Gt. nem határozza meg. E jogszabályok egyes rendelkezéseinek elemeit összeillesztve tudjuk meghatározni, hogy a gazdasági társaság olyan jogképességgel, jogalanyisággal rendelkező, gazdálkodó szervezet, mel...

    Csak a jogszabály szövegének mutatása
    A KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG
    ELSŐ RÉSZ
    I. fejezet
    A gazdasági társaság, a korlátolt felelősségű társaság fogalma
    A gazdasági társaság fogalmát egy szakaszban tömörítve, sem a Polgári Törvénykönyv (Ptk.), - mint részben a polgári jogi jogviszonyok átfogó kódexe, de úgy is mint a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény, (Gt.) 9. §-ának (2) bekezdése szerinti mögöttes jogterülete, - sem a Gt. nem határozza meg. E jogszabályok egyes rendelkezéseinek elemeit összeillesztve tudjuk meghatározni, hogy a gazdasági társaság olyan jogképességgel, jogalanyisággal rendelkező, gazdálkodó szervezet, mely üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására jön létre, tevékenysége nyereségorientált, gazdálkodásának alapjait a tagok vagyoni hozzájárulása teremti meg.
    Az egyes gazdasági társaságok - így a korlátolt felelősségű társaság - pontos fogalom-meghatározását azonban már megtalálhatjuk a Ptk.-ban és a Gt.-ben is, rendelkezve a fent felsorolt főbb tulajdonságokkal. A Ptk. 53. §-ának (3) bekezdése, és a Gt. 121. §-ának (1) bekezdése szó szerint is, azonos módon szabályozza e társasági formát, kimondva, hogy a korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben, csak törzsbetétnek szolgáltatására, és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért - e törvényben meghatározott kivétellel - a tag nem felel.
    A korlátolt felelősségű társaság a Gt. 2. §-ának (2) bekezdése értelmében jogi személy, a 2. § (3) bekezdése pedig a jogalanyiságát deklarálja. A korlátolt felelősségű társaság ennek megfelelően, cégneve alatt jogképes, jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat, így különösen: tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető. A Ptk. 28. §-ának (3) bekezdése értelmében - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződnek.
    A korlátolt felelősségű társaság az egyik legkedveltebb társasági forma. A Magyarországon bejegyzett és 2001. január elsején működő cégeknek több mint 40%-a korlátolt felelősségű társaság. (Cégközlöny, 2001. márciusi 3. számának adatai.) Népszerűségét annak köszönheti, hogy jól működtethető, viszonylag kis- és komoly nagytőkével egyaránt, a tagok pedig főszabályként a társaság tartozásaiért személyes vagyonukkal nem felelnek.
    II. fejezet
    A korlátolt felelősségű társaság alapítása, a társasági szerződés
    A Gt. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében gazdasági társaság csak e törvényben szabályozott formában alapítható. A Gt. 9. §-ának (1) bekezdése emellett kimondja, hogy a tagok a törvény rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha ezt a törvény megengedi. A tagok e törvény, illetve a jogszabályok kereti között a társasági szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg. Fenti két jogszabályi rendelkezés összevetéséből adódik, hogy korlátolt felelősségű társaságot, csak a Gt. Első Részében írt közös, valamint a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó Második Rész, XI. Fejezete szerinti különös szabályok szerint lehet alapítani és működtetni, valamint az itt írt szabályoktól eltérni, csak a jogszabály felhatalmazása alapján, és annak keretei között lehet.
    A Gt. 3. §-ának (2) bekezdése értelmében, gazdasági társaság alapításához - a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság kivételével - legalább két tag szükséges. (Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról a XIV. fejezetben lesz szó.)
    A Gt. 3. §-ának (3) bekezdése, alapítási technikának ismeri el az átalakulást is, amikor kimondja, hogy gazdasági társaság oly módon is alapítható, hogy a gazdasági társaság tagjai elhatározzák annak megszűnését, és ezzel egyidejűleg jogutód gazdasági társaság alapítását, illetve úgy is, hogy a gazdasági társaság tagjainak egy része elhatározza jogutód gazdasági táraság alapítását. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a szövetkezet is átalakulhat gazdasági társasággá, de a szövetkezet átalakulását nem tekintik a Gt. szerinti alapítási technikának. Az állami vállalatok továbbá szintén gazdasági társaságokká alakultak át, az 1989. évi XIII. törvény, és az azt felváltó, 1992. évi LIV. törvény, majd az ezt követő 1995. évi XXXIX. törvény rendelkezései szerint. E jogszabályi rendelkezések szintén visszautaltak a Gt. rendelkezéseire. A Cégközlöny említett számában megjelent adatok szerint, 2001. január elsején, még 397 működőként nyilvántartott vállalat szerepelt a cégnyilvántartásban.
    A nem jogutódlással történő alapítás, a Gt. 10. §-ának (1) bekezdése szerint, tárasági szerződés megkötésével történik. (Az egyszemélyes Kft. létesítő okiratát a Gt. alapító okiratnak nevezi.)
    A társasági szerződést (alapító okiratot) valamennyi tagnak alá kell írnia, akár személyesen, akár közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással ellátott képviselő útján. Ezek mellett, a társasági szerződést vagy közjegyző által készített közokiratba kell foglalni, vagy a létesítő okiratot ügyvédnek, vagy valamelyik alapító jogtanácsosának ellenjegyzésével kell ellátnia [Gt. 10. § (2)-(3) bekezdés.]
    A Gt. 11. §-a határozza meg azokat a tartalmi elemeket - egyébként a Ptk. 54. §-ának (2) bekezdésével azonos módon - amelyekről minden gazdasági társaság, ily módon a korlátolt felelősségű táraság alapítása során is rendelkezni kell. A Gt. 11. §-a h) pontjának utaló szabálya folytán továbbá, kötelezően vagy szükségképpen kell rendelkezni a Gt. 123. §-ában felsorolt kérdésekről, jogintézményekről is.
    III. fejezet
    A társasági szerződés kötelező tartalmi elemei
    A Gt. 11. §-ának a) pontja első helyen írja elő a társasági szerződés kötelező tartalmi elemeként a társaság cégnevét és székhelyét.
    1. Cégnév
    A cég elnevezésével kapcsolatosan a Gt.-nek nincs rendelkezése, az idevonatkozó szabályokat az 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 15. §-a tartalmazza.
    A Ctv. 15. §-ának (1) bekezdése szerint a cégnévnek a cég alapvető tevékenységét és tényleges formáját kell kifejeznie és nem kelthet olyan látszatot, amely ezekkel ellentétes. A cégnévvel kapcsolatos alapvető követelmény tehát annak megállapíthatósága, hogy a társaság milyen tevékenység folytatására jött létre, és e tevékenységet milyen formában végzi. Ezért rendelkezik többek között úgy a cégbejegyzési eljárás, és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 8/1998. (V. 23.) IM rendelet 5. §-ának (1) bekezdése is, hogy a cég tevékenységére vonatkozó, a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nomenklatúra szerint feltüntetett adatok között, a bejegyzési kérelem nyomtatványon első helyen kell feltüntetni a cég fő tevékenységét. A Legfelsőbb Bíróság nem találta elfogadhatónak azt a cégelnevezést, amelyben a tevékenységre utaló kifejezés színész közvetítés volt, ugyanakkor a cég valamennyi okiratában a könyvkiadás volt megjelölve elsődleges tevékenységként. (Cgf. VII. 32. 508/1999/2.) A cégnév tevékenységgel való szoros összefüggésének követelménye fennmarad akkor is, ha a társaság a tevékenységi körét módosítja. Ezért, ha olyan tevékenységet választ, amely a cég elnevezésében nem szerepel, illetőleg a cég elnevezésben szereplő tevékenységet már nem folytatja, a tevékenységi kör módosítása maga után vonja a cégelnevezés megváltoztatását is. A Legfelsőbb Bíróság egy másik eseti döntésében kimondta, hogy a társaság módosított tevékenységi körében egyáltalán nem szerepel kereskedelmi vagy olyan tevékenység, amely a kereskedelemmel lenne kapcsolatos. Az a tény, hogy a társaság a jövőben esetleg a tevékenységi körét a kereskedelemi tevékenységgel is módosítani kívánja, nem menti fel azon kötelezettség alól, hogy cégelnevezését az általa ténylegesen végzett tevékenység alapján változtassa meg (Cgf. VII. 32.469/1999/2.).
    Ha a társaság nem folytat, vagy nem folytathat befektető tevékenységet cégelnevezésében a befektető kifejezést szintén nem használhatja. A cégelnevezés megváltoztatásának kötelezettsége alól nem mentesíti a társaságot az az általa előadott körülmény, hogy saját vagyonát befekteti, tekintettel arra, hogy ez valamennyi céget megillető jog, ettől a ténytől azonban a tevékenységi köre nem irányulhat befektetésre. Ha felhívás ellenére elnevezését nem változtatja meg, bejegyzési kérelmének elutasítására fog sor kerülni. (Cgf. VII. 33.256/1998/2.)
    Koncessziós tevékenységet csak olyan társaság végezhet, amelyik az 1992. évi XVI. törvény rendelkezéseinek megfelelően erre jogosultságot szerzett. Az a társaság, amely koncesszióköteles tevékenységet nem végez, vagy nem végezhet, cégelnevezésében sem tüntetheti fel a koncessziós kifejezést. Ilyen cégelnevezéssel a nem koncessziós társaság a cégjegyzékbe nem jegyezhető be. (Cgf. II. 33. 327/1998/3.)
    A Ctv. 15. §-ának (2) és (3) bekezdése szerint a cégnév vezérszót is tartalmazhat. A vezérszó olyan kifejezés, vagy mozaikszó, amely a cégnévben az első helyen áll, és elősegíti a cég azonosítását, illetve más, azonos, vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetését. A cég rövidített neve a vezérszóból és a cég formájának a megjelöléséből áll. A törvény nem tiltja, hogy a vezérszó esetleg két szóból álljon, ebben az esetben azonban a rövidített elnevezésnek is ehhez a vezérszóhoz kell igazodnia. Arra nincsen törvényes lehetőség, hogy a vezérszó egyes elemeit elhagyják, és a cég rövidített elnevezése a vezérszónak már egy módosított változata legyen. (Gfv. X. 32. 243/2000/2.)
    A Ctv. 15. §-ának (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy a cégnévben, vezérszóban, a cégtulajdonosnak, vagy a cég tagjainak a neve is szerepeljen. Ha a cégtulajdonos a saját nevét használja, a cégnév különbözőségére vonatkozó, a Ctv. 15. §-ának (8) bekezdésben foglalt előírást nem kell alkalmazni. Sajátos kérdést vet fel az a helyzet, ha a nevét adó cégtulajdonos utóbb, például üzletrész átruházás következtében a társaságtól megválik. Amennyiben erre nézve a társasági szerződésnek rendelkezése nem volt, pusztán a nevét adó tagnak a társaságtól történő megválása nem eredményezi a cég elnevezésének kötelező megváltoztatását. A társaság ugyanis az alapításkor felvett, és bejegyzett cégnévvel működik, ez a cégelnevezés a jogi személyhez kapcsolódik. Ha a névviselési jog sérelmével kapcsolatosan esetleg jogvita alakul ki, akkor az érintettek, a Ptk. 77. §-a alapján, peres eljárásban érvényesíthetik az igényeiket. (Cgf.VII.30.866/2000/3).
    A Ctv. 15. §-ának (8) bekezdéséből következik a cég kizárólagosság elve. A Ctv. ugyanis úgy rendelkezik, hogy a cégnévnek (rövidített névnek) az ország területén a cégnévben azonos tevékenységet feltüntető más cég elnevezésétől egyértelműen különböznie kell. Két, vagy több azonos nevű cég közül a választott név névviselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként benyújtotta. E rendelkezés nem érinti a cégtulajdonosnak, illetőleg tagnak azt a jogát, hogy nevét a cégnévben vezérszóként feltüntesse. Az azonos vezérszó, cégelnevezés, illetőleg tevékenységi kör nem zárja ki az azonos névnek a használatát abban az esetben, ha a cégelnevezést úgy tudják megválasztani, hogy abban a tevékenység megnevezése a másik cég elnevezésétől különbözzön.
    A Ptk. 77. §-ának (3) bekezdése, a személyhez fűződő jogok védelméről szóló szabályok között szintén kimondja, hogy a jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek.
    2. Székhely
    A Gt. 11. §-ának a) pontja szerint, a társasági szerződés kötelező tartalmi eleme a társaság székhelye. A Ctv. 16. §-ának (1) bekezdése értelmében, a cég székhelye a központi ügyintézés helye, melyet a cégnek cégtáblával kell megjelölnie. A székhelynek alapvető jelentősége van a cégnyilvántartás szempontjából, mert a Ctv. 11. § (2) bekezdésének rendelkezése alapján a cégbejegyzéssel és a céggel kapcsolatos - e törvényben meghatározott egyéb eljárások lefolytatására az a cégbíróság illetékes, amelynek illetékességi területén a cég székhelye van. A székhelyhez egyéb hatások is fűződhetnek - például a Gt. 153. §-ának (1) bekezdése szerinti taggyűlés megtartásának helye - amelyről a társaság működése során lesz szó. Mivel a "központi ügyintézés" mint jogi fogalom, külön meghatározására nem került sor, a korábbi joggyakorlatban bizonytalanság mutatkozott abban a tekintetben, hogy mi minősülhet központi ügyintézésnek, illetve ilyen helynek. Abban egyöntetűnek mutatkozott a megítélés, hogy a székhely megjelölésére a postafiók nem alkalmas. Ugyanígy általában nem fogadta el a gyakorlat a helyrajzi szám megjelöléseket, vagy egyéb közelebbről be nem határolható helyeket (például: "külterület", "műút meghatározott pontján lévő benzinkút" stb.)
    A Legfelsőbb Bíróság egy konkrét ügyben kifejtette, hogy székhelynek, azaz a központi ügyintézés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a cég irányítása és működése körében tevékenységet fejtenek ki. Az irányítás és a működtetés feltételezi azt is, hogy olyan helyről van szó, ahol a cég, illetve a képviselettel felruházott tagja vagy alkalmazottja, a cég tevékenységére jellemző üzleti órákban, az üzleti partnerek vagy a hatóságok részére rendelkezésre áll. (Cgf.VII.31.354/1995/2.)
    3. Telephely, fióktelep
    A Gt. 11. §-a szerint, a társasági szerződésnek nem kötelező tartalmi eleme a telephely, fióktelep megjelölése, és erről, mint szükségképpeni tartalmi elemről a Gt. 123. §-a sem rendelkezik. Mint szükségképpeni tartalmi elemet ennek ellenére célszerű a székhely kérdésével együttesen tárgyalni.
    A Ctv. 12. §-ának (2) bekezdés c) és d) pontja szerint a cégjegyzéknek szükségképpeni adata a telephely, illetőleg a fióktelep. A Ctv. 16. §-ának (2) bekezdése értelmében, a cég telephelye, a tevékenység gyakorlásának olyan helye, amely a székhelyétől különböző helyen van. A fióktelep a telephelytől csak földrajzi elhelyezkedésében különbözik, a fióktelep a székhelytől, illetve a telephelytől különböző városban vagy községben létesített, tevékenység gyakorlására szolgáló hely.
    Annak ellenére, hogy a telephely és fióktelep a Gt. szerint nem szükségképpeni tartalmi eleme a társasági szerződésnek, még létesítése esetén sem, ha a társaság, vagy alapítás során a tagok mégis telephely, vagy fióktelep létrehozásáról döntenek, ezt indokolt a társasági szerződés részévé tenni. Ezeknek a létesítményeknek a megvalósítása, üzemeltetése költséggel jár, tehát erről a tagoknak tudni kell, mint ahogyan általában tudnak is. A telephelynek - fióktelepnek - társasági jogi vonatkozásai is lehetnek, elég ha például több cégvezető kijelölésének lehetőségére gondolunk. [Gt. 39. §-ának (2) bekezdése].
    4. Alapítók személye
    A Ctv. 11. §-ának b) pontja rendelkezése szerint, a társasági szerződésben meg kell határozni a társaság tagjait, nevük, (cégnevük) és lakóhelyük (székhelyük) feltüntetésével. A kft. cégjegyzéke a Ctv. 13. §-ának (4) bekezdés a) pontja értelmében tartalmazza a tagok nevét, (cégét), lakóhelyét (székhelyét). A társasági szerződésnek nem kötelező tartalmi eleme, de a Ctv. 14. §-ának (1) és a (2) bekezdése alapján, a cégjegyzék tartalmazza a cégjegyzékben szereplő természetes személy anyjának leánykori nevét, cégjegyzékbe bejegyzett belföldi cég esetén pedig annak cégjegyzékszámát.
    A Gt. 3. §-ának (1) bekezdése a Gt. lehetséges alapítói között sorolja fel, a külföldi és belföldi, természetes és jogi személyeket, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokat. Az itt megjelöltek természetesen nemcsak társaság alapítására jogosultak, hanem a már működő társaságba is beléphetnek az arra irányadó rendelkezéseknek megfelelően. A felsorolás szerint tehát, az alapítói körbe tartozhat korlátolt felelősségű társaság esetén
    - belföldi, természetes személy, kiskorú, vagy nagykorú, cselekvőképességétől függetlenül.
    - - jogi személy (fajtájától függetlenül, ha jogszabály társaságalapítási képességében nem korlátozza),
    - - jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, mely közkereseti társaság, vagy betéti társaság,
    - külföldi, a fenti tagozódás szerint.
    A Gt. 5. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy nemzetközi szerződés a külföldiek gazdasági társaságban való részvételére a törvénytől eltérő rendelkezéseket állapíthat meg.
    4.1. A természetes személy
    A természetes személy az ember. A Ptk. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében minden ember jogképes, jogai és kötelezettségei lehetnek. A jogképesség a 9. § szerint - ha az ember élve születik - fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A Ptk. 10. §-a szerint, a gyermek részére már megszületése előtt gondnokot kell kirendelni, ha ez jogainak megóvása érdekében szükséges.
    A Ptk. 11. §-a a cselekvőképességet, a 12-14. §-ai a korlátozott cselekvőképességet, 15-18. §-ai a cselekvőképtelenséget szabályozzák.
    Korlátolt felelősségű társaság esetében - a Gt. korlátozó rendelkezésének hiányában - olyan személy is létesíthet tagsági viszonyt, akinek cselekvőképessége valamely okból nem teljes. Ha a személy cselekvőképtelen, nevében törvényes képviselője - szülője vagy gyámja, illetőleg a gondnoka - jár el [Ptk. 18. § (1) bekezdés]. A korlátozottan cselekvőképes személy nevében ugyancsak törvényes képviselője járhat el. A törvényes képviselő nélkül eljáró személy jognyilatkozata semmis.
    Miként alakul a méh-magzat, vagy az olyan korlátozottan cselekvőképes személy társaságalapítási helyzete, akinek munkával szerzett keresménye van, tekintettel arra, hogy a Ptk. 14. §-ának (2) bekezdés c) pontja szerint e keresménnyel szabadon rendelkezhet?
    A méh-magzat esetében a válasz egyszerűbb, mivel a megfogant, de még meg nem született gyermeket jogképesség csak élve születése esetén illeti meg. Ily módon tagsági viszonya függő jogi feltételhez lenne csak köthető, feltételes tagsági viszony létesítésére azonban nincs lehetőség. Nem hidalja át ezt a hiányosságot a Ptk. 10. §-a szerinti gondnok rendelés sem. Gondnok rendelésére ugyanis csak jogainak megóvása érdekében kerülhet sor. A társaságalapítás nyilvánvalóan nem jogmegóvási céllal történik. Valójában a méh-magzat csak "passzív" jogalany, akkor és azáltal válhat "aktívvá", ha élve születik. Bármilyen címen eljáró képviselő útján való társaságalapítási joga tehát nincs.
    [Érdemes megjegyezni, hogy az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 1995. július 29. napjáig hatályos 27. §-ának (1) bekezdés c) pontja rendelkezése szerint, a társasági szerződés érvénytelenségét többek között csak az okozta, ha a társaság valamennyi alapítója cselekvőképtelen volt.]
    A Ptk. 14. §-ának (2) bekezdés c) pontja kimondja, hogy korlátozottan cselekvőképes személy, törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is rendelkezik munkával szerzett keresményével, ha jogszabály kivételt nem tesz; keresménye erejéig erre kötelezettséget is vállalhat. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (Mtv.) 72. §-ának (1) és (2) bekezdése lehetőséget ad munkaviszony létesítésére tizenhat éves kortól, éspedig törvényes képviselő hozzájárulása nélkül is. Mivel munkával szerzett keresményével szabadon rendelkezik, ez azt jelentheti, hogy önállóan is létesíthet tagsági viszonyt és gyakorolhat tagsági jogokat.
    A Ptk. cselekvőképességet szabályozó II. fejezetét 2001. november 1-jei hatállyal módosította a 2001. évi XV. törvény. A módosítás az ismertetett rendelkezéseket tartalmilag nem érinti.
    A kiskorúak tagsági viszonya az úgynevezett családi vállalkozásokban szokott gondot okozni, ahol a szülő nemcsak tag, hanem kiskorú gyermekének törvényes képviseletét is maga látja el. Ilyenkor érdekellentét állhat fenn a szülők, esetleg a gyermekeik között. Ezekben az esetekben eseti gondnok kirendelése válhat szükségessé [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 87. § (1) és (2) bekezdése, Ptk. 225. § (1) bekezdése, Ptké. 43. §-ának (2) bekezdése].
    4.2. Jogi személyek
    A jogi személyek korlátolt felelősségű társaság alapításában részt vehetnek, illetve abban tagsági viszonyt létesíthetnek.
    A Ptk. VI. fejezete a jogi személyek egyes fajtáinál sorolja fel az állami vállalatot, trösztöt, egyéb állami gazdálkodó szervet, költségvetési szervet, szövetkezetet, jogi személyiségű gazdasági társaságot, közhasznú társaságot, egyesületet, köztestületet, sportági országos szakszövetséget, egyes jogi személyek vállalatát, leányvállalatot, alapítványt, egyesülést. A felsorolt jogi személyek közül a közhasznú társaság, az egyesület, a köztestület, a sportági szakszövetség és az alapítvány gazdasági társaságban csak saját feladatai ellátásának előmozdítása érdekében folytathat gazdasági tevékenységet, társaságban való részvétele is ennek a célnak alárendelt.
    A társaság alapítói között szerepelnek a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, amelyek a Gt. 2. §-ának (2) bekezdésének rendelkezése szerint a közkereseti és a betéti társaság. Mivel e társasági formában tagi felelősségük korlátozott, társasági részvéte-lükkel kapcsolatban kizáró jogszabályi rendelkezések nincsenek.
    Ugyanígy az államháztartásról szóló, 1992. évi XXXVIII. tv. 94. §-ának (4) bekezdésében, és az önkormányzatokról szóló, 1990. évi LXV. törvény 80. §-ának (3) bekezdésében írt megszorító rendelkezések költségvetési szervek és az önkormányzatok esetében sem érvényesülnek a korlátozott tagi felelősségre tekintettel.
    Önkormányzatok esetében több alkalommal jelentett problémát, hogy társaság alapításában kizárólag az önkormányzat, vagy annak valamely szerve is részt vehet-e. Az Államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. 66. §-a kimondja, hogy a megyei önkormányzati hivatal, a polgármesteri hivatal, és a körjegyzőség jogi személy. Ezért ezen szervezetek, mint költségvetési szervek, társaságalapítási, illetőleg tagsági részvétele sem korlátozott. Az önkormányzatok mellett tehát, mint jogi személyeket, őket is megilleti a társaságban való részvétel lehetősége. (BH 1993/292.)
    A tagi összetételt illetően említést kell még tenni az úgynevezett koncessziós társaságokról.
    A koncesszióról az 1991. évi XVI. tv. tartalmaz rendelkezéseket. A törvénynek hatása van nem csak a társaság tagi összetétele, hanem a társaság által végzett tevékenység, és a társaság működése során működtetett vagyon tulajdonosi helyzetére nézve is. A törvény preambuluma szerint a kizárólagos állami, önkormányzati, vagy önkormányzati társulási tulajdon hatékony működtetésének, valamint a kizárólagosan az állam, vagy az önkormányzat hatáskörébe utalt tevékenységek gyakorlásának egyik lehetséges útja, mindezek koncessziós szerződés alapján való átengedése. A törvény 2. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerint, a törvényben felsorolt tevékenységek folytatásának feltétele, hogy az állam vagy az önkormányzat, illetve az önkormányzati társulás, a tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetben többségi tulajdoni részesedéssel, szavazati joggal, vagy tartós kisebbségi állami tulajdonú részesedés esetén, szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkezzen, illetve e célra költségvetési, illetőleg önkormányzati intézményt alapítson. A tevékenység folytatásának másik feltétele, a 2. § b) pontja szerint az, hogy az állam, illetőleg az önkormányzat a tevékenység gyakorlásának időleges jogát, koncessziós szerződésben átengedje.
    A fentiekből következően, ha a tevékenység gyakorlása nem koncessziós szerződésben történik, akkor a törvényben felsorolt tevékenységeket csak olyan gazdasági társaság végezheti, ahol az állam vagy az önkormányzat, vagy annak társulása többségi tulajdonnal, vagy szavazati joggal, illetve kisebbségi állami tulajdoni részesedés esetében, szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkezik.
    A társaság alapítóinak lehetséges körénél megemlítendő, hogy egyszemélyes társaságot (korlátolt felelősségű társaságot, részvénytársaságot) nem alapíthat egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság. Politikai párt az 1989. évi XXXIII. tv. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében csak vállalatot, vagy egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot alapíthat.
    4.3. A külföldiek
    A Gt. 3. §-ának (1) bekezdése, társaság alapítására jogosultként sorolja fel a külföldi természetes és jogi személyeket, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokat. A külföldi fogalmát, a devizáról szóló, 1995. évi XCV. törvény határozza meg. A devizatörvény 3. §-ának 2. pontja szerint, devizakülföldi többek között:
    a) a természetes személy, ha nincs az illetékes magyar hatóságok által kiadott érvényes személyi igazolványa, illetőleg azzal a jogszabály értelmében nem köteles rendelkezni,
    b) a vállalkozás és a szervezet jogi formájától függetlenül, ha székhelye külföldön van.
    A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. tv. 2. § b) pontja értelmében a fióktelep jogi személyiséggel nem rendelkezik, a kereskedelmi képviselet pedig a 26. § (1) bekezdése alapján nem jogi személy. Bár ezeket a szervezeteket is a cégnyilvántartásba be kell jegyezni, társaságalapítási joguk nincs.
    A Gt. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében, nemzetközi szerződés, a külföldiek gazdasági társaságban való részvételére, e törvénytől eltérő szabályokat állapíthat meg. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (tvr.) 14. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy magánszemély gazdasági tevékenységére, termelői, kereskedői minőségére annak az államnak a joga irányadó, amelynek a területén a gazdasági működést engedélyezték. A tvr. 15. §-ának (1) bekezdése szerint, külföldi állampolgár és hontalan jogképességére és cselekvőképességére, továbbá személyi és vagyoni jogaira, valamint kötelezettségeire - ha jogszabály másként nem rendelkezik - ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a belföldire.
    A jogi személyek tekintetében a tvr. 18. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy jogi személy jogképességét, gazdasági minőségét, személyes joga szerint kell elbírálni. A 18. § (2) bekezdése kimondja továbbá, hogy személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén a jogi személyt nyilvántartásba vették. A tvr. 27. §-ának (2) bekezdése rendelkezése szerint, a társasági szerződést annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a társaság tevékenységét kifejti. A jogi személyt alapító társasági szerződésre a jogi személy személyes joga alkalmazandó.
    A tvr. rendelkezéseinek összevetése alapján megállapítható tehát, hogy a természetes személyek jog és cselekvőképességét a magyar jogszabályok szerint kell elbírálni. A jogi személyiség kérdésénél a szervezet személyes joga az irányadó, de magyarországi társaságban való részvételénél természetesen a magyar jog lesz az alkalmazandó.
    A Gt. 5. §-ának (2) bekezdése szerint a külföldiek részvételével működő gazdasági társaságokra irányadó különleges biztosítékokat, illetve kedvezményeket külön törvény állapítja meg. Ez a külön törvény a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV. tv. (Btv.).
    A Btv. 2. §-ának a) pontja szerint külföldi az, akit a devizajogszabályok külföldinek nyilvánítanak. A 4. § kimondja, hogy külföldi részvétellel működő társaság, más gazdasági társaság alapításában részt vehet, társaságot maga is alapíthat és működő társaságban részesedést szerezhet. Az így alapított társaságokra a Gt. szabályait kell alkalmazni, kivéve a Btv. IV. fejezetében szabályozott, úgynevezett vámszabadterületi társaságot. A Btv. 8. §-a szerint a külföldi részvétellel működő társaságban belföldi alapítóként, illetve tagként az állam, a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, és a természetes személyek egyaránt részt vehetnek, a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően. A 9. § (1) bekezdés pedig lehetővé teszi, hogy külföldi részvétellel működő gazdasági társaság, bármely gazdasági tevékenység folytatására alakuljon, kivéve, ha ezt a törvény kizárja, vagy korlátozza. A külföldi részvételű társaságok alapításához devizahatósági engedély nem szükséges.
    A már említett vámszabadterületi társaságra vonatkozó rendelkezéseket a Btv. IV. fejezete rögzíti. A Btv. 37. §-ának (1) bekezdése úgy szól, hogy külföldi által, vagy külföldi részvétellel társaság vámszabadterületen is alapítható, ilyen társaságban külföldi részesedést szerezhet. Vámszabadterületi társaság alapítására, társaságban részesedés szerzésére, és a társaság működésére a Btv. és a Devizatörvény rendelkezései az irányadóak. A Btv. 38. §-a ugyanis a vámszabadterületi társaságokat a vám- és devizajogszabályok, valamint a külkereskedelmi jogszabályok alkalmazása szempontjából külföldinek tekinti.
    4.4. A tagokra vonatkozó egyéb rendelkezések
    A korlátolt felelősségű társaság minden tagjának egy törzsbetéte van. A Gt. 125. § (2) bekezdése nem zárja azt ki, hogy egy törzsbetétnek a közös tulajdon szabályai szerint több tulajdonosa is lehessen. A közös tulajdonú törzsbetétek képzésének, illetve üzletrészek kialakításának akkor van értelme, ha a társaságban részt venni szándékozóknak nem áll rendelkezésére olyan mennyiségű vagyon, hogy azzal önálló törzsbetétet tudjanak kialakítani.
    A korlátolt felelősségű társaság alapításához is, az egyszemélyes társaság esetét tekintve, legalább két személyre van szükség. A társaság létszáma egyébként maximálva nincs. A társaság létszámának bizonyos esetekben jelentősége lehet, például, a tag kizárására irányuló per kezdeményezésénél [Gt. 49. § (2) bekezdés].
    A Gt. 122. §-a értelmében a korlátolt felelősségű társaság tagjait tilos felhívás útján gyűjteni. A Gt. 122. §-ához fűzött indokolás szerint "Ez azt jelenti, hogy a tagok a nyilvánosság kizárásával, mintegy egymást megkeresve és közösen megállapodva hozzák létre a társaságot. A nyilvános felhívás kizárásának oka egyrészt abban keresendő, hogy a társaság személyes jellege, és a szervezeti szabályokból fakadó egymásrautaltság nem érvényesülhet akkor, ha a nyilvános felhívás útján bárki, automatikusan tagja lehet a társaságnak. Ha a törvény ezt lehetővé tenné, akkor minden jelentkező számára lehetőséget kellene adni a társaságba való belépésre, és a tagok számára nincs meg az a lehetőség, hogy a jelentkezők között válogassanak."
    A Gt. 2. §-ának (4) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezésre tekintettel, értékpapírt a korlátolt felelősségű társaságban fennálló tagsági jogviszonyról kiállítani nem lehet.
    5. A társaság tevékenysége
    A Gt. 3. §-ának (1) bekezdése szerint, gazdasági társaságot, üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására lehet alapítani. A Gt. 11. §-ának c) pontja szerint, a társasági szerződés kötelező tartalmi eleme, a társaság tevékenységi köre.
    A Gt. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében, a törvény előírhatja, hogy egyes gazdasági tevékenységek, csak meghatározott gazdasági társasági formában végezhetők. A Gt. 6. §-ának további bekezdései az alapítási engedélyről, működési engedélyről szólnak, illetőleg említést tesznek a képesítéshez kötött tevékenységek folytatásának feltételeiről.
    5.1. Az alapítási engedély
    A Gt. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében, a törvény a gazdasági társaság alapítását, hatósági engedélyhez (alapítási engedély) kötheti.
    Alapítási engedély kérelmezésére és kiadására tehát akkor kerül sor, amikor a meghatározott tevékenység folytatására alapított társaság létesítése is már engedélyhez van kötve. Általában olyan tevékenységek ezek, amelyek mellett más tevékenységek végzésére sor sem kerülhet. Ilyen például, a biztosítási alkuszi tevékenység, a magánnyomozási tevékenység és a koncessziós szerződés alapján létrehozott koncessziós társaságok által folytatott tevékenységek végzésére alapított társaság.
    Az értékpapírról és az értékpapír tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. tv. (Épt.), például kimondja, hogy elszámolóházi tevékenységet, illetőleg befektetési vállalkozást csak részvénytársasági formában lehet folytatni. A 4. § (1) bekezdés a) pontja, illetőleg a (2) bekezdés e) pontja azonban gazdasági társaság, így korlátolt felelősségű társaság számára is lehetővé teszi a befektetési szolgáltatás körében az ügynöki tevékenységet, illetőleg a befektetési tanácsadást. E tevékenység engedélyköteles.
    A hitelintézetekről, és a pénzügyi vállalkozásokról rendelkező, 1996. évi CXII. tv. (Hitv.) 8. §-ának (3) bekezdése pénzügyi szolgáltatási közvetítés, a 3. § (1) bekezdés h) pontja ügynöki tevékenység végzését teszi lehetővé gazdasági társaság, ily módon korlátolt felelősségű társaság számára is. A 3. § (2) bekezdése kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenység ellátását engedélyezi a korlátolt felelősségű társaságoknak is, amelybe beletartozik a pénzváltás és a pénzfeldolgozási tevékenység. E tevékenységek is természetesen engedélyhez kötöttek. Egyébként a tevékenység folytatására részvénytársaság, vagy szövetkezeti pénzintézet jogosult.
    A biztosítási intézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló, 1995. évi XCVI. tv. 33. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi biztosítási alkuszi tevékenység végzését, legalább ötmillió forint tőkével rendelkező társaságnak. Az alkuszi tevékenység mellett, más tevékenység végzésére nincs, illetőleg csak felügyeleti engedéllyel van lehetőség. Természetesen maga a tevékenység is engedélyhez kötött. A 37/A. § (1) bekezdése alapján, többes biztosítási ügynöki tevékenység is végezhető korlátolt felelősségű társasági formában. A 39. § (3) bekezdése alapján, szintén végezhető biztosítási szaktanácsadási tevékenység.
    A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. törvény (megjelent a Magyar Közlöny 2001. június 3.-ai, 75. számában) egyéb jogszabályok mellett módosította az 1996. évi CXI. törvényt (Épt.), az 1996. évi CXII. törvényt (Hpt.), az 1997. évi XXX. törvényt (Jht.). Az egyes változásokra nézve a törvénynek különböző hatályba léptető rendelkezései vannak. A társaságok által végezhető tevékenységeket e jogszabályok is befolyásolják.
    A szerencsejáték szervezéséről szóló, 1991. évi XXXIV. tv. megkülönböztet úgynevezett liberalizált és nem liberalizált tevékenységeket. A nem liberalizált tevékenység - mint például a lóversenyfogadás, a sorsolásos játék - a már említettek szerint csak a koncessziós törvény rendelkezései szerint végezhetők. Ugyanakkor liberalizált tevékenységnek minősül a pénznyerő automaták üzemeltetése, a kizárólag a sorsolás helyszínén jelenlévők között árusított sorsjegy alapján szervezett sorsolásos játék. A tevékenységre gazdasági társaság, így korlátolt felelősségű társaság is alapítható, ha pedig nem liberalizált tevékenységről van szó, a koncessziós társaságra irányadó szabályok szerint.
    A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól, a személy- vagyonvédelmi és magánnyomozói szakmai kamaráról rendelkező, 1998. évi IV. tv. 1. §-ának (3) bekezdése értelmében, egyéni, társas-vállalkozás keretében személy- és vagyonvédelmi, illetve magánnyomozói tevékenység csak a szakmai kamara tagjaként folytatható. A vállalkozó a 2. § értelmében más gazdasági tevékenységet vagy szolgáltatást nem végezhet, kivéve, ha tevékenysége a személy- és vagyonvédelemmel közvetlenül összefügg. A 3. § kimondja továbbá, hogy a törvény hatálya alá tartozó tevékenységek, egyéni vállalkozás, vagy bármely más gazdasági társaság keretében is végezhetők, ily módon korlátolt felelősségű társaság által is. A tevékenység a 4. § (1) bekezdés szerint, csak a rendőrség által kiadott engedély birtokában végezhető. Az engedély kiadásának egyik feltétele, hogy a kamara a kérelmezőt előzetesen nyilvántartásba vette.
    5.2. A működési engedély
    Míg alapítási engedély kiadására ritkábban kerül sor, sokkal gyakoribb az azeset, amikor az adott társaságon belül található olyan tevékenység, amely engedélyhez kötött. Ebben az esetben csak a meghatározott tevékenységre nézve kell engedélyt kérni, egyébként a cég alapítása maga, engedélyhez kötve nincs. Ezekről rendelkezik a Gt. 6. §-ának (3) bekezdése, amikor kimondja, ha valamely gazdasági tevékenység folytatását jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - hatósági engedélyhez (működési engedély) köti, a gazdasági társaság e tevékenységét csak az engedély birtokában végezheti. Amíg alapítási engedély szükségessége esetén a társaság cégbejegyzésére nem kerülhet sor, addig a működési engedély hiánya a társaság cégbejegyzését nem akadályozza. Az akadály csak abban áll, hogy az engedélyhez kötött tevékenység az engedély megadásáig nem folytatható. (Ilyen engedélyhez kötött tevékenység például, a különböző egészségügyi szolgáltatások, a kéményseprés, oktatás stb.) A Ctv. eredeti 23. §-ának (3) bekezdése értelmében a tevékenység gyakorlásához szükséges hatósági engedély meglétét a cégbíróság nem vizsgálja, azt az illetékes kamara ellenőrzi. A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. tv., azonban a kötelező kamarai tagságot megszüntette. A törvény 2000. november hónap 1. napján lépett hatályba, és ugyanezzel a hatállyal módosításra került a 2000. évi LXXXIII. tv. 21. §-ával, a Ctv. 23. §-ának (3) bekezdése is. Az új rendelkezés szerint, a tevékenység gyakorlásához szükséges hatósági engedélyt, az engedélyköteles tevékenység megkezdésekor kell benyújtani a cégbírósághoz. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy a bejegyzési kérelem benyújtásának időpontjában, ha az engedély a kérelem mellékleteként nem áll rendelkezésre, ebből vélelmezhető, hogy a szóban forgó tevékenységet a társaság megkezdeni nem kívánja.
    5.3. A képesítéshez kötött tevékenység
    Végül, a Gt. 6. §-ának (4) bekezdése, a képesítéshez kötött tevékenységeknél úgy rendelkezik, hogy ilyen tevékenységet gazdasági társaság csak akkor folytathat, ha e tevékenységben személyesen közreműködő tagjai, munkavállalói, illetve a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján, a társaság javára tevékenykedők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek megfelel. A képesítési feltételek meglétét a cégíróságok korábban sem vizsgálták és azt nyilvánvalóan a jövőben sem fogják vizsgálni.
    A Ctv. 12. §-ának (1) bekezdés f) pontja szerint, a cég által a létesítő okiratban megjelölt tevékenységi köröket a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nomenklatúra szerint kell feltüntetni. A cégek által végezhető tevékenységeknek a fentiek szerinti megjelölését a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott 9008/1997. (S.K.7.) KSH közlemény tartalmazza. A TEÁOR rövidítés a tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerét jelenti.
    6. A vagyoni hozzájárulás
    A Gt. 11. §-ának d) pontja szerint, a társasági szerződés kötelező tartalmi eleme, a társaság jegyzett tőkéjének, valamint a vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátása módjának és idejének meghatározása.
    A 2001. január elsejétől hatályos, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, 35. §-ának (3) bekezdése értelmében, jegyzett tőke korlátolt felelősségű társaságnál, a cégbíróságon bejegyzett tőke, a létesítő okiratban meghatározott összegben, amelynek összegéig a tulajdonosokat (tagokat) felelősség terheli.
    A Gt. 12. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság alapításához valamennyi tag vagyoni hozzájárulása szükséges. A tagok vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból (pénzbetétből), illetve a tagok által a gazdasági társaság tulajdonába adott, nem pénzbeli hozzájárulásból (nem pénzbeli betétből) áll. A Gt. 123. §-ának (1) bekezdés a) pontja nem a jegyzett tőke, hanem a törzstőke fogalmát használja. A két fogalom egyébként azonos. A Gt.-nek ez a rendelkezése kimondja, hogy a társasági szerződésben - a 11. § (1) bekezdésében felsoroltakon felül - meg kell határozni a törzstőke és az egyes tagok törzsbetéteinek mértékét. A 123. § (2) bekezdés a) pontja pedig, a társasági szerződés szükség szerinti tartalmi elemeként rendezi a nem pénzbeli betétekről és azok értékéről történő szerződési megállapodást. A Gt. 123. §-ának (2) bekezdés d) pontja továbbá ugyancsak szükség szerinti tartalmi elemként rendezi a tagokat terhelő egyéb vagyoni értékű szolgáltatásokról (mellékszolgáltatás), azok feltételeiről, és a mellékszolgáltatás nem, vagy nem megfelelő teljesítése esetén fizetendő kötbér mértékéről szóló szabályokat. A 123. § (2) bekezdés c) pontja szól a pótbefizetés előírásának a lehetőségéről.
    A Gt. 12. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy törvény a gazdasági társaságok egyes formáinál a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás arányát meghatározhatja, és a tag korlátozott felelősségével működő társaságoknál megállapíthatja a jegyzett tőke legkisebb mértékét. Ennek megfelelően szól úgy a Gt. 124. §-ának (4) bekezdése, hogy a törzstőke összege nem lehet kevesebb hárommillió forintnál. Az (5) bekezdés rendelkezése szerint pedig a pénzbetétek összege alapításkor nem lehet kevesebb a törzstőke harminc százalékánál és egymillió forintnál.
    A fentieket összefoglalva tehát, a társasági szerződés kötelező tartalmi eleme a jegyzett tőke - törzstőke - nagyságának meghatározása, amely korlátolt felelősségű társaság esetében minimálisan hárommillió forint. A hárommillió forinton belül a tagok teljesíthetnek pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást. Ez utóbbit nevezik apportnak. Az alapításkor azonban a pénzbeli betétek összegének a törzstőke harminc százalékát el kell érnie, amelynek a minimál tőkével alapított társaságok esetében legalább egymillió forint mértékűnek kell lenni.
    A tagok a jegyzett tőkéhez való hozzájáruláson felül egyéb szolgáltatásokra is kötelezettséget vállalhatnak, illetőleg a társaság további vagyoni eszközök rendelkezésre bocsátását írhatja elő.
    6.1. A pénzbeli vagyoni hozzájárulás
    A Ctv. 12. §-ának (1) bekezdés g) pontja szerint a cégjegyzék tartalmazza a cég jegyzett tőkéjét, és ezen belül a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás mértékét. A Ctv. 19. §-ának (2) bekezdése szerint a jegyzett tőkét - vámszabadterületen működő cég kivételével - forintban, forintra kerekítve kell meghatározni. Ha a cégbejegyzést követően a cég jegyzett tőkéjének mértéke megváltozik, a cégjegyzék a továbbiakban a pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás mértékét már nem tünteti fel.
    Ha a társaságnak devizakülföldi alapítója van, pénzbeli vagyoni hozzájárulását devizában köteles befizetni. A devizáról szóló, 1995. évi XCV. törvény, 45. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis, belföldi vállalkozás alapításakor, tőkeemeléskor, illetve belföldi vállalkozásban való részesedés megszerzésekor a devizakülföldi a pénzbeli ellenértéket a devizabelföldi javára valamint - ha a befizetés belföldön történik - a devizakülföldi javára vagy konvertibilis pénznemből külföldről, vagy belföldi pénzintézetnél vezetett devizaszámláról, illetőleg felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámláról köteles teljesíteni. Az természetesen ettől független kérdés, hogy a társasági szerződésben a jegyzett tőke és a pénzbeli vagyoni hozzájárulást teljesítő tagnak a befizetése már forintban fog megjelenni.
    2001. június 16-án lépett hatályba a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról rendelkező 88/2001. (VI.15.) Kormányrendelet. A rendelet 3. §-a kimondja, hogy a devizabelföldi és a devizakülföldi belföldön, forint ellenében, felhatalmazott hitelintézetnél vagy átváltó helyen, okmányok bemutatása nélkül, illetőleg külföldön konvertibilis devizát, valutát vásárolhat. A 7. § (7) bekezdése értelmében, a devizakülföldi konvertibilis forintszámláján a devizatörvény 60. § (1) bekezdésében felsorolt jogcímeken túl, bármilyen jogcímen jóváírható a devizakülföldi rendelkezése alá (birtokába) került forintösszeg, ideértve a nem konvertibilis forintszámla egyenlegét is. Végül a 8. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a devizabelföldi és a devizakülföldi bármely fizetőeszközt összegkorlátozás és kiviteli igazolás nélkül vihet és küldhet ki az országból, illetve hozhat és küldhet be az országba.
    Ennek értelmében a belföldi fizetőeszköz eredetét vizsgálni nem kell.
    Hosszú ideig vitatott volt az úgynevezett off-shore cégeknek a helyzete. Az egyik álláspont szerint, mivel az off-shore cégek éves beszámolójukat, illetve könyveiket magyar nyelven, a társasági szerződésben rögzített konvertibilis valutában kötelesek elkészíteni, devizakülföldinek minősülnek, ezért a vámszabadterületi társaságokkal azonosan, nem csak jogosultak, de kötelesek is jegyzett tőkéjüket konvertibilis devizában meghatározni. A másik álláspont szerint, a vámszabadterületi társaság, és a kizárólag külföldön tevékenységet végző úgynevezett off-shore cég nem tekinthető azonosnak, az utóbbi elsősorban adókategória. Kivételt teremtő jogszabályi rendelkezés hiányában pedig az ilyen cégek is forintban kötelesek meghatározni a jegyzett tőkéjük mértékét. A jogirodalom nem vitatva ezen utóbbi döntés jogszerűségét, mégis akként foglal állást, hogy valójában jogszabály-szerkesztési hiányosságról van szó. (Dr. Bankó Tibor: "Az off-shore cégek cégbírósági bejegyzésének néhány kérdése" Céghírnök, 2001. március 3.-ai szám). A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügyben kifejtett álláspontja szerint a jogszabályi rendelkezésekből az következik, hogy az off-shore cégek jegyzett tőkéjüket forintban kötelesek nyilvántartani.
    6.1.1. A pénzbeli vagyoni hozzájárulás esedékessége
    A Gt. 123. §-ának (1) bekezdés b) pontja szerint, a társasági szerződésben meg kell határozni, a pénzbetétek befizetésének az esedékességét. A Gt. 126. §-ának (1) bekezdés b) pontja kimondja, hogy a társaság bejegyzésére csak azután kerülhet sor, ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig minden egyes pénzbeli betétnek legalább a felét, és összesen legalább egymillió forintot a társaság számlájára befizettek. Az ügyvezető kötelessége igazolni, hogy a pénzbetétek befizetése megtörtént. A Gt. 127. §-a megismétli azt a szabályt, hogy a pénzbetétek hátralékos részének befizetéséről a társasági szerződésben rendelkezni kell, a társaság cégbejegyezésétől számított egy éven belül azonban valamennyi pénzbetétet be kell fizetni, és ennek megtörténtét az ügyvezető köteles a cégbíróságnak bejelenteni.
    Mindezen rendelkezésekből következik, hogy a társasági szerződés, a pénzbetétek ötven százalékának a befizetése tekintetében tartalmazhat rendelkezést, de ez a rendelkezés nem szólhat úgy, hogy egy éven túli befizetésre ad lehetőséget a tagok számára. Eltekintve a minimáltőkével alapított társaságoknál, ahol a legkevesebb egymillió forint pénzbetétet a bejegyzési kérelem benyújtásáig be kell fizetni, értelmezésre szorulhat az, hogy mi értendő a pénzbetét ötven százaléka alatt. Az ötvenszázalékos mérték a teljes készpénzhányadra vonatkozik, vagy pedig a kötelezően befizetendő egymillió forint feletti rész ötven százaléka esik befizetési kötelezettség alá? A Legfelsőbb Bíróság által kifejtettek szerint, a Gt. 126. §-ának (1) bekezdés b) pontjából az következik, hogy az ötvenszázalékos mértéket, a törzstőkén belül a pénzbeli betétek teljes összegére vetítve kell megállapítani. (Cgf.VII. 30.930/1999/2.)
    A Gt. 169. §-ának (5) bekezdése, a fentieken túlmenően úgy rendelkezik, hogy ha a végelszámolás megindításakor, illetve a felszámolás elrendelésekor a társaság törzstőkéje még nem került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a még nem teljesített befizetésekre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni, és annak teljesítését a tagoktól megkövetelni, ha arra a társaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében szükség van. Jogszerűen ilyen helyzet csak akkor merülhet fel, ha a társaság cégbejegyzését követő egy éven belül határoztak a tagok a jogutód nélküli megszűnésről, illetve kerültek felszámolás állapotába. Egy éven túl, a Gt. előírásaira való tekintettel ez nem történhetne meg. Többször előfordult azonban, hogy a felszámoló észlelte a tagok a befizetési kötelezettségeiknek nem tettek eleget, és az adós tagokat felszólította a teljesítésre. Ennek a régi Gt., illetve a Ptk. alapján elméletileg nem volt akadálya, az új Gt. 13. §-ának rendelkezése miatt azonban különböző jogi akadályok merülhetnek fel. Erről a kérdésről részletesebben a Gt. 13. §-ának tárgyalásánál fogunk szólni. (Lásd: III. fejezet, 6.4. pontját.)
    6.1.2. A pénzbeli betétek befizetésének módja
    A Gt. 123. §-ának (1) bekezdés b) pontja, valamint a 127. §-ának rendelkezése szerint szabályozni kell a pénzbetétek befizetésének a módját is. Arról van szó, hogy a pénzbetéteket, pénzintézetnél vezetett számlára kell-e befizetni, vagy megfelel-e a jogszabályi előírásoknak az úgynevezett házipénztárba való teljesítés.
    Egyértelmű a válasz az alapítás során kötelezően befizetendő pénzbetétről. A társaság számlája ugyanis csak akként értelmezhető, ha az pénzintézetnél vezetett számla. A Ctv. mellékletének II/1/B. pontja ezek mellett előírja, hogy a bejegyzési kérelemhez mellékelni kell a hitelintézet igazolását a pénzbetétek befizetéséről. Egyértelmű tehát, hogy az alapításkor az alapításkori készpénzhányad befizetése jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően csak ily módon történhet. A problémát a későbbiek során a hátralékos pénzbetétek befizetése okozza. Miután a társasági szerződés kötelező tartalmi eleme a mód meghatározása, ebből az következik, hogy lehetőség van a pénzintézeti befizetéstől való eltérésre, ellenkező esetben erről rendelkezni nem kellene. Ha tehát a társasági szerződés lehetővé teszi, hogy a hátralékos pénzbeli betéteket házipénztárba fizessék be, úgy a teljesítésre jogszerűen van lehetőség. Ha erről a társasági szerződés nem rendelkezik, a befizetés csak a társaság hitelintézetnél vezetett számlájára történhet.
    A Gt. 129. §-a előírja, hogy a társaság tagjai kötelesek a pénzbetéteket befizetni és a nem pénzbeli betéteket rendelkezésre bocsátani. A társasági tagok nem mentesíthetők a befizetés alól, és a társasággal szemben beszámításnak sincs helye. A beszámítási tilalom tekintetében, a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntést hozott. A beszámítási igények elsősorban a törzstőke emelés során merülnek fel, ezért ezzel a törzstőke felemelésének a kérdéskörében fogunk foglalkozni. (Lásd: XII. fejezet, 3. pontját.)
    6.2. Az apport
    A Gt. 12. §-ának (1) bekezdése szerint, a tagok vagyoni hozzájárulása többek között, a tagok által a gazdasági társaság tulajdonába adott nem pénzbeli hozzájárulásból áll, amelyet a bejegyzési kérelem benyújtásáig a bíróság rendelkezésére kell bocsátani. A Gt. 124. §-ának (2) bekezdése ezt a rendelkezést megismételi. A (3) bekezdés a korlátolt felelősségű társaságoknál speciálisan kimondja, hogy a jegyzett tőke részét képező nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező, forgalomképes dolog, illetve szellemi alkotás, valamint vagyoni értékű jog lehet. Nem pénzbeli hozzájárulásként csak olyan végrehajtás alá vonható dolgot és szellemi alkotást vagy jogot lehet figyelembe venni, amelyet utóbb a gazdasági társaság harmadik személy hozzájárulása (engedélye) nélkül ruházhat át. Ilyennek kell tekinteni, ha az engedélyt már a nem pénzbeli hozzájárulás szolgáltatásakor megadták.
    … "Az apportnál két lényeges kérdés merül fel: Mi képezheti a vagyoni hozzájárulás tárgyát, illetve, hogy milyen jogot szerez a társaság a tagok vagyoni hozzájárulásai felett. Az apport tárgyának főleg a tagok mögöttes felelőssége nélkül működő korlátozott felelősségű társaságoknál van jelentősége … Az apportnak mindenekelőtt forgalomképesnek kell lennie, hiszen ami nem forgalomképes, nem képezhet vagyoni hozzájárulást. Az apport e mellett lehet dolog, szellemi alkotás, valamint vagyoni értékű jog. … A szellemi alkotás (találmány), know how, a védjegy, az ipari minta, a szerzői mű különböző formái, nem csak személyi, hanem alapvető vagyoni jogokat testesít meg, igenis lehetséges szellemi tulajdon, a szellemi alkotás ténylegesen épp úgy adásvétel tárgyává tehető, mint a dolog. Hasonló fejlődés ment végbe a vagyoni értékű jogoknál. … A végső megoldás persze még a polgári törvényhozásra vár, a tulajdonjog szűk dologtárgyúságának feloldása és a szellemi alkotásnak és a vagyoni értékű jogoknak tulajdonjog tárgyaiként való elismerése … Természetesen az apportációval a többi tag és a társaság hitelezői rovására vissza lehet élni … A hitelezők szempontjából alapvető követelmény pedig, hogy a társaság vagyonába került vagyontárgyra végrehajtást lehessen vezetni, függetlenül attól, hogy dolog, szellemi alkotás vagy vagyoni értékű jog…
    A tagok közötti társasági szerződés a tagok apportja tekintetében tulajdonszerzést eredményező szerződés is a leendő társaság számára… A tagnak természetesen jogot kell biztosítani arra, hogy csak használatra adja a dolgot, a szellemi alkotást vagy a jogot a társaságnak, de ha ezt nem köti ki, az apport a jogalany társaság tulajdonába kerül… A társaság elidegenítheti, illetve megterhelheti, és nem áll fenn természetbeni visszaadási kötelezettsége sem a tag kilépése, illetve a társaság megszűnése esetén"… (Dr. Sárközy Tamás: A magyar társasági jog Európában. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 154-156. oldalak)
    Ezen elméleti alapvetést követően vizsgáljuk meg, hogy a korlátolt felelősségű társaság törzstőkéjében milyen természetű dolog, szellemi alkotás, illetve vagyoni értékű jog szerepelhet.
    6.2.1. A dolog
    A Ptk. 94. §-ának (1) bekezdése szerint minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet. A Ptk. 95. §-ának (1) bekezdése, a dolog tulajdonjogát kiterjeszti az alkotórészre, a tartozékra pedig kétség esetére. A Ptk. 96. §-a értelmében a föld tulajdonjoga a föld méhének kincseire és a természeti erőforrásokra nem terjed ki. Ugyanakkor a Ptk. 97. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg. Tulajdonjog ugyanazon dolgon, meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet, saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs önállóan rendelkezhet, azzal azonban, hogy a többi tulajdonostársnak harmadik személlyel szemben elővásárlási, előbérleti, illetve előhaszonbérleti joga van. A Gt. idézett rendelkezése szerint a dolog akkor lehet apport tárgya, ha egyben forgalomképes, illetve végrehajtható is.
    A Ptk. 173. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerint forgalomképtelenek a kizárólag állami tulajdonban álló dolgok, illetőleg azok a dolgok, amelyeket törvény annak minősít. A helyi önkormányzatokról szóló, 1990. évi LXV. tv. szerint forgalomképtelenek az önkormányzat törzsvagyonához tartozó vagyontárgyak közül a helyi közutak, műtárgyak, terek és parkok valamint azok az ingatlanok vagy egyéb vagyontárgyak, amelyeket a törvény vagy a helyi önkormányzat forgalomképtelennek minősít. A forgalomképtelen dolgok elidegenítése semmis, azok tehát apport tárgyát nem képezhetik.
    Vannak olyan jogszabályi rendelkezések, amelyek vagyontárgyakat nem tesznek ugyan forgalomképtelenné, de mégis gazdasági társaság azokat nem szerezheti meg. Ilyen például a termőföld [1994. évi LV. tv. 6. §-ának (1) bekezdése], vagy a vételi, vagy elővásárlási joggal érintett önkormányzati, illetőleg állami lakás és helység [1993. évi LXXVIII. tv., 61. §-a].
    A jogszabály szerint fennállhatnak olyan különböző jogosultságok a dolgon, amelyek vagy az apportálást akadályozzák, vagy az apport tárgyának a használatát gátolják.
    A Ptk. 256. §-ának (1) bekezdése szerinti jelzálogjog önmagában véve a dolog apportálását nem akadályozza meg, hacsak a zálogjoghoz nem társul elidegenítési és terhelési tilalom is. Ha a jelzálogjog kötelezett apportőr a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a jogosult kérheti a veszélyeztető cselekmény megtiltását és a veszély elhárításához szükséges intézkedések megtételét.
    A Ptk. 257. §-ának (1) bekezdése határozza meg a kézi zálogjog fogalmát, amikor a zálogkötelezett a zálogtárgyat köteles a zálogjogosultnak átadni. Mivel az apport rendelkezésre bocsátásának a feltételei nem állnak fenn, ezért kézi zálogjoggal terhelt vagyontárgy apportálása sem merülhet fel.
    Ha a dolgot a Ptk. 157. §-ának (2) bekezdése szerint haszonélvezeti jog terheli, a vagyontárgy az apportálásból nem válik kizárttá. A haszonélvezeti jog a dolog tulajdonosának személyében beállott változásra tekintet nélkül is fennmarad. A társaság azonban a dolgot csak akkor tudja használni, ha a hasznok szedésének jogával, valamint a birtoklás lehetőségével, a haszonélvezeti jog jogosultja nem él.
    A dologra fennálló bérleti jog szintén nem zárja ki a dolog apportálását, ugyanakkor a társaság ebben az esetben sem lesz abban a helyzetben, hogy a dolgot használja.
    A korlátozottan forgalomképes dolgok bizonyos feltételek fennállása esetén idegeníthetők el. Korlátozottan forgalomképesek az önkormányzati törvény szerint a közművek, intézmények, középületek és azok a vagyontárgyak, amelyeket az önkormányzat ilyennek minősített. A szóban forgó vagyontárgyakat, helyi önkormányzati rendeletben meghatározott feltételek mellett lehet átruházni.
    Az elővásárlási jog fennállása, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az apportálásnak nem akadálya. Elővásárlási joggal élni ugyanis csak adásvételi szerződés esetében lehet.
    Az elidegenítési és terhelési tilalom természetesen kizárja az apportálásból az ilyen joggal érintett ingatlant, vagy egyéb vagyontárgyat. A jelzálogjog hitelintézetről és a jelzálog levélről szóló, 1997. évi XXX. tv. 5. §-ának (2) bekezdése például úgy rendelkezik, hogy a jelzálogjog jogosult hitelintézetnek a fedezetül szolgáló ingatlan tekintetében jelzálogjogának biztosítására, elidegenítési és terhelési tilalmat kell kikötni.
    Az egyik legtöbb problémát a különböző jogok apportálása mellett, az ingatlan apport kérdése veti fel. A Ctv. mellékletének I/3/e. pontja szerint ugyanis, ingatlan nem pénzbeli hozzájárulásként történő szolgáltatása esetén, a bejegyzési kérelemhez csatolni kell az ingatlan - három hónapnál nem régebbi - tulajdoni lapját, amelyből az ingatlannal való rendelkezés jogcíme legalább széljegy formájában megállapítható. A bírói gyakorlat általában e rendelkezés ellenére ragaszkodott ahhoz, hogy az apportőr tulajdonjogát ne széljeggyel, hanem tulajdonjogának bejegyzését igazoló tulajdoni lappal támassza alá. Nyilvánvaló, hogy ez a gyakorlat nem teljes mértékben felelt meg a jogszabályoknak, ugyanakkor a széljegy minden felülvizsgálat nélkül való elfogadása komoly hitelezővédelmi érdekeket sérthet. Nem volt ritka, hogy az apportőr széljegyét húsz, negyven, sőt egy esetben száznyolcvankét másik széljegy előzte meg, a különböző kérelmek gyakorlatilag áttekinthetetlenek voltak. A Legfelsőbb Bíróság egy ilyen ügyben a következő álláspontot foglalta el: "Nem vitás, hogy a Ctv. I. sz. mellékletének 3/e. pontja azt tartalmazza, hogy az ingatlan nem pénzbeli hozzájárulásként történő szolgáltatása esetén, az ingatlan olyan - három hónapnál nem régebbi - tulajdoni lapját kell csatolni, amelyből az ingatlannal való rendelkezés jogcíme legalább széljegy formájában megállapítható. E mellett azonban a Ptk. 117. §-ának (3) bekezdése azt tartalmazza, hogy az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához, az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. A Gt. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében, figyelemmel a Gt. 124. §-ában foglaltakra, a nem pénzbeli hozzájárulást a társaság tulajdonába kell adni. Az apportot szolgáltató tagnak tehát a bejegyzési eljárás során a Ctv. 41. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján igazolnia kell, hogy a korlátolt felelősségű társaság javára jogosult volt a nem pénzbeli hozzájárulásként megjelölt ingatlan tulajdonjogát átruházni. Az ingatlannal való rendelkezés jogcíme széljegy alapján akkor állapítható meg, illetve valószínűsíthető, ha annak a tulajdonjoga akitől a pusztán széljeggyel rendelkező apportőr tulajdonjog bejegyzésére irányuló igényét származtatja, már bejegyzésre került. Az apportőr tulajdonszerzése nem függhet attól, hogy az előtte széljeggyel rendelkezők tulajdonjogának bejegyzése megtörténik-e vagy sem." (Cgf. VII. 33.702/1998/4.)
    Éppen ezért a Legfelsőbb Bíróság nem látta akadályát az apportálásnak abban az esetben, amikor csak az apportőr tulajdonjoga volt széljegyezve, az azt megelőző tulajdonjog változások az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyzést nyertek. (Cgf. VII.32.010/1999/3.)
    Gépkocsi apport esetében az apportőr tulajdonjogának igazolására a forgalmi rendszám feltüntetésén felül elégséges az alváz és a motorszámnak a megjelölése. (Cgf. VII. 32.128/1999/2.)
    A Gt. kötelező rendelkezése alapján, meg kell jelölni azt is, hogy az apport tárgyának az átadására milyen jogcímen kerül sor. A későbbi viták elkerülése érdekében feltétlenül tisztázandó, hogy az átadás, tulajdonjog átadást jelent-e, vagy pedig egyéb jogcímen való rendelkezésre bocsátást. (Cgf. VII. 32.060/1999/3.)
    6.2.2. A vagyoni értékű jogok, társasági jogi érdekeltségek apportja
    A különböző vagyoni értékű jogok apportja esetenként komoly problémát okoz az apportképesség megállapítása szempontjából.
    A leggyakrabban a különböző ingatlanok, lakások, helységek használati jogának az átengedése kerül szóba. A tulajdonos természetesen nincs elzárva attól, hogy a dolog használati, bérleti jogát engedje át a társaságnak akár határozott, akár határozatlan időtartamra. A Ptk. 426. §-ának (1) bekezdése azt is lehetővé teszi, hogy a bérbeadó engedélye nélkül albérletbe, vagy másnak használatába adja a bérlő az általa bérlet dolgot. A kérdés természetesen az, hogy ilyen esetekben miként alakul a tulajdonos bérbeadó, az apportőr bérlő, és a társaság közötti jogviszony kérdése, különös tekintettel a végrehajthatóság követelményére is.
    A Gt. 133. §-ának (1) bekezdése értelmében, a társaság bejegyzését követően a tagok jogait, és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. Az üzletrész különböző jogosultságok és kötelezettségek foglalata, valójában vagyoni értékű jogosultságot jelent. Ha a társasági szerződés nem zárja ki az üzletrész apportálhatóságát, abban az esetben az üzletrész másik társaságban vagyoni hozzájárulásként teljesíthető.
    A Gt. 179. §-ának (1) bekezdése értelmében, a részvény, a részvénytársaságban fennálló tagsági jogokat megtestesítő értékpapír, amely bemutatóra, vagy névre szóló lehet. A részvény, a korlátolt felelősségű társaságban lévő üzletrészhez hasonlóan apport tárgyát képezheti. Zártkörűen működő részvénytársaság alapító okirata azonban, a részvény átruházásának a módjait korlátozhatja, illetőleg beleegyezéshez kötheti. A dolgozói részvény nem ruházható át, mert az csak a részvénytársaság munkavállalói, illetőleg nyugdíjasai között forgalomképes. Nem apportálható a részvényutalvány sem, a törvény kizáró rendelkezése alapján. Ugyanakkor az ideiglenes részvény a Gt. 191. §-ának (1) bekezdése értelmében értékpapír, és mint ilyen átruházható, vagyis apport tárgyát képezheti.
    A váltó átruházható értékpapír, apport tárgyát azonban a bírói gyakorlat szerint csak akkor képezheti, ha az apportőr jogosulti pozícióban szerepel (Cgf. VII.31.993/1993/2).
    A közraktári jegy, közraktári ügyletről kiállított értékpapír, mely árut testesít meg, és átruházásával, az árura vonatkozó jogügylet jön létre. A közraktári jegy áll az úgynevezett árujegyből és a zálogjegyből. A teljes rendelkezési jogot a két jegy együttesen biztosítja, ezért apport tárgyát is csak ilyen módon képezheti.
    A kárpótlási jegy szintén átruházható értékpapír, ezért appor-tálható.
    Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi, CXLI. tv. 49. §-ának (1) bekezdése szerint, a szövetkezeti tag tagsági jogviszonyát, valamint a tagnak a tagsági jogviszonyból eredő jogait, illetve kötelezettségeit a részére kiállított okirat (részjegy) tanúsítja. A törvény 60. §-a a tagsági jogviszony megszűnése egyik eseteként rögzíti a szövetkezetből való kilépést. A 64. § (2) bekezdése szerint, a tagsági jogviszony megszűnését követően a tag igényt tarthat a szövetkezet vagyonából, vagyoni hozzájárulásával arányos részre. A fenti rendelkezések egybevetése alapján, a részjegy mint okirat nem éri el az értékpapírnak a szintjét, így apport tárgyát sem képezheti.
    6.2.3. A szellemi alkotások apportja
    A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. tv. - melynek hatálya az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokra terjed ki -, 9. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerzőt megillető vagyoni jogok általában nem ruházhatók át. A (6) bekezdés azonban lehetővé teszi, hogy a vagyoni jogok, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel átruházhatók legyenek, illetve azok átszállhassanak. A jogszerző - a jogok átruházására irányuló szerződés eltérő kikötése hiányában - a vagyoni jogokkal a továbbiakban rendelkezhet. A 23. § (1) bekezdése alapján, a szerző kizárólagos joga, hogy művét terjessze és hogy erre másnak engedélyt adjon. A szerzői jog a fentiek szerint vagyoni értékű jog.
    A találmányok szabadalmi oltalmáról rendelkező 1995. évi XXXIII. tv. 1. §-ának (1) bekezdése szerint szabadalmazható minden új feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány. A feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. A találmányra szabadalmi oltalmat lehet adni. A 19. § (1) bekezdése kimondja, hogy a szabadalmi oltalom alapján, a szabadalom jogosultjának, a szabadalmasnak kizárólagos joga van a találmány hasznosítására. A 25. § (1) bekezdése szerint a találmányból, és a szabadalmi oltalomból eredő jogok - a feltaláló személyéhez fűződő jogai kivételével - átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetők. A szabadalmi oltalomból eredő jogok tehát apportképesek.
    A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról rendelkező 1997. évi XI. tv. 2. §-ának (1) bekezdése szerint, védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut, vagy szolgáltatást megkülönböztessen másik árutól, mások áruitól vagy szolgáltatásaitól. A 19. § (1) bekezdése, a védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok átszállását és átruházhatóságát lehetővé teszi. A jogi személy, és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság jogutóda, a védjegyet is megszerzi, kivéve, ha a felek eltérően rendelkeznek, vagy a körülményekből más nem következik. A védjegyoltalom szerződéssel átruházható. A védjegyoltalom és a védjegy is, eképpen apportálható.
    A 2002. január 1. napján hatályba lépő, a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. tv. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében formatervezési mintaoltalomban részesülhet minden új, és egyéni jellegű formatervezési minta. A (2) bekezdés kimondja, hogy mintának minősül valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének a külső jellegzetességei - különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alap, a felület, illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei - eredményeznek. A 21. § kimondja, hogy a mintához kapcsolódó és a mintaoltalomból eredő jogok - a szerző személyéhez fűződő jogai kivételével - átszállhatnak, átruházhatók és megterhelhetők. A hasznosítási szerződés alapján a mintaoltalom jogosultja engedélyt ad a minta hasznosítására, a hasznosító pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A mintaoltalomból eredő jogok tehát forgalomképesek, ezért apport tárgyát is képezhetik.
    A know how - mint meghatározott műszaki ismeretek összessége - szintén apport tárgyát képezheti, feltéve, hogy az a társaság részére átadható. A know hownak tehát valamilyen tárgyiasult formában is meg kell jelennie.
    6.2.4. Apportnak nem minősülő vagyoni elemek
    A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, a Heves Megyei Bíróság, Nógrád Megyei Bíróság és Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság gazdasági kollégiumainak 2000. április 17. napjára összehívott regionális ülésének vitaanyaga összefoglalta azokat a döntéseket, amelyek az apportálásból kizárt különböző gazdasági tartalmú szolgáltatásokra vonatkoztak. Ezek szerint alapvetően a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire alapítva nem apportálható: vevőkövetelés; vállalati gazdálkodási tanácsadás; konzultációszervezés; az épület, amelyet a jövőben kívánnak felépíteni, olyan ingatlan, amelyre nézve az apportálónak sem tulajdonjoga, sem kezelőjoga nincs; az elidegenítési, terhelési tilalommal terhelt vagyontárgy; a könyv szerint "0" értéken szereplő vagyontárgy; az állam kizárólagos tulajdonában álló vízfelület; a kizárólag állami tulajdonban lévő vagyontárgy; az olyan vagyontárgy, amelynek az apportálására valamilyen függő feltétellel kerül sor; az üzleti kapcsolatok, piacismeret; újság szerkesztése, image-nak kialakítása; az üzleti hírnév; az üzleti kapcsolat; a befejezetlen beruházás; társasági ügyfélkör kialakítása; társasági szerződés készítése; ingatlanon vezető út, térburkolat, termálkút; szerződési ajánlat, megrendelési állomány; üzlethelyiségen végzett átalakítás, beépítés értéke.
    6.2.5. Az értékelésre vonatkozó szabályok
    A Gt. 12. §-ának (4) bekezdése tiltja a felülértékelést, míg általában az alulértékelést nem. A nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag öt éven keresztül felel azért, hogy a nem pénzbeli betétjének a társasági szerződésben megjelölt értéke nem haladja meg azt az értéket, amelyet valójában az apport képez. A valóságos, reális értéknek az apport szolgáltatásának az időpontjában kell fennállnia, az időközi amortizáció vagy egyéb értékcsökkenés természetesen a tag terhére nem róható.
    Általában nem tilalmazott az apportnak az alulértékelése, de erre csak abban az esetben kerülhet sor, ha a társaság valamennyi tagja az alulértékeléshez hozzájárult, és az apport értékét könyvvizsgáló állapította meg.
    Az államháztartás valamely alrendszeréből történt vagyoni hozzájárulás teljesítése esetén az alulértékelés is tilalmazott.
    A Gt. 128. §-a is gátat kíván vetni az apport túlértékelésének. A rendelkezés kimondja, hogy azok a társasági tagok, akik valamely tag nem pénzbeli betétjét tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadtatták el a társasággal, vagy az alapítás során egyébként csalárd módon jártak el, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek minden ebből eredő kárért.
    Az apport értékének a megállapításához nem szükséges könyvvizsgálónak az igénybevétele azoknál a társaságoknál, ahol egyébként könyvvizsgáló nem működik. Erre akkor van szükség, ha a tagok az apport értékét alul kívánják értékelni.
    6.3. A tagok egyéb vagyoni értékű szolgáltatásai
    A Gt. 123. §-ának (2) bekezdés b) és c) pontja, mint a társasági szerződés szükségszerinti tartalmi eleméről rendelkezik a mellékszolgáltatásról és a pótbefizetésről. Ezek a szolgáltatások a fentiekből láthatóan nem kötelező tartalmi elemei a szerződésnek, célszerűségi szempontból azonban e pont alatt foglalkozunk vele.
    6.3.1. A mellékszolgáltatás
    A Gt. 123. §-ának (2) bekezdés b) pontja kimondja, hogy szükség szerint rendelkezik a társasági szerződés a tagokat terhelő egyéb vagyoni értékű szolgáltatásokról (mellékszolgáltatás) azok feltételeiről, és a mellékszolgáltatás nem, vagy nem megfelelő teljesítése esetén fizetendő kötbér mértékéről.
    A mellékszolgáltatás fogalmát a bírói gyakorlat alakította ki. Egy konkrét ügy kapcsán keletkezett határozat elemezte, hogy alapvetően a törvényalkotó elhatározásán múlik, hogy a mellékszolgáltatást mint jogintézményt, milyen tulajdonságokkal ruházza fel. Meghatározható-e a társaság tevékenységi köre és célja oly módon, hogy ennek elengedhetetlen feltétele a mellékszolgáltatás teljesítése. A mellékszolgáltatás megkövetel-e folyamatos tevékenységet, esetleg nem tevést, vagy megelégszik-e az egyszeri teljesítéssel. A mellékszolgáltatás jelentheti-e csak használati jog átengedését, vagy az járhat tulajdonjog átruházással is, van-e valami megkötése az alaptőkéhez, törzstőkéhez viszonyítva, vagy a mértéke független ettől a kérdéstől.
    A mellékszolgáltatás történhet ingyenesen és ellenszolgáltatás fejében is. A nemteljesítés esetére azt a tagok szankcionálhatják, de el is tekinthetnek a szankció alkalmazásától. A törvénynek egy kikötése van, ha a tagok mellékszolgáltatás nyújtásában állapodtak meg, úgy a mellékszolgáltatás pontos mibenlétét és a teljesítés feltételeit meg kell határozni. Ha a nemteljesítést szankcionálni akarják, kötbért vagy egyéb hátrányt is kiköthetnek.
    A mellékszolgáltatás tehát csak nevében mellékszolgáltatás, mert annak jellegétől függően az a társaság számára nélkülözhetetlen lehet. Olyan szolgáltatásról van szó, amely nem képezi a törzstőke részét. Különbözik azoktól a szerződésektől is, amelyet a tag a saját társaságával köt, mert míg az esetben a polgári jog eszközeivel lehet csak a teljesítést és az ellenszolgáltatást kikötni és követelni, addig a mellékszolgáltatás esetében a társasági jog eszközei is rendelkezésre állnak. Valójában tehát olyan, a társasági jog eszközeivel is megerősített polgári jogi szerződésről van szó, amelyet mind a társasági jog, mind a polgári jog szabályai szerint is érvényesen kell megkötni (Cg. törv. II. 30.859/1990.).
    A Gt. 131. §-ának (1) bekezdése a mellékszolgáltatás vállalását és teljesítését nem teszi lehetővé munkaviszony keretén belül. Mások ugyanis a munkajogviszony megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények, mint a társasági jogi következmények. A választott tisztségviselői feladat ellátását sem teszi lehetővé a törvény mellékszolgáltatás keretében.
    Bár a fentiek szerint a mellékszolgáltatás a törzstőke részét nem képezi, mégis a tagoknak, ha díjazásban állapodtak meg, a mellékszolgáltatásért járó díjat a törzstőke terhére is ki lehet, illetve ki kell fizetni [Gt. 142. § (1) bekezdés]. Ha az üzletrész átruházásra kerül, az üzletrészét átruházó tag mellékszolgáltatási kötelezettsége megszűnik. Annak nincs akadálya - a Gt. 130. §-ának (3) bekezdése alapján - hogy az üzletrész megszerzője a mellékszolgáltatást a társaság hozzájárulásával átvállalja. Ha az átvállalás nem történik meg, a társasági szerződést módosítani kell és a mellékszolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseket el kell hagyni a szerződésből. A tag egyébként a mellékszolgáltatási kötelezettség teljesítése alól nem mentesítheti magát, azt nem mondhatja fel. Tekintettel azonban arra, hogy a Gt. 131. §-ának (1) bekezdése a mellékszolgáltatás teljesítésének feltételeit a társasági szerződésre bízza, nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy pontosan körülhatárolt esetekben, a mellékszolgáltatási kötelezettség teljesítése felmondható legyen.
    6.3.2. A pótbefizetés
    A Gt. 123. §-ának (2) bekezdés c) pontja szerint, a társasági szerződés szükség szerinti tartalmi eleme, a taggyűlési feljogosítás pótbefizetés előírására és feltételeinek meghatározására. A Gt. 132. §-ának (1) bekezdése a rendelkezést akként pontosítja, hogy pótbefizetés kivetésére a társaság veszteségeinek a fedezése céljából kerülhet sor. A Gt.-nek ez a rendelkezése kogens, más célból tehát pótbefizetés teljesítésére a tagokat kötelezni nem lehet. Tekintettel arra, hogy a pótbefizetési kötelezettség elmulasztása a tag számára súlyos jogkövetkezményekkel járhat, a szerződésben pontosan meg kell határozni a pótbefizetés feltételeit. A szerződésben meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, valamint a teljesítésnek a módját, a gyakoriságát és az ütemezését. A pótbefizetési kötelezettséget a törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni. A Gt. 132. §-ának (2) bekezdése azonban diszpozitív, mert a társasági szerződés ettől eltérően rendelkezhet. Pótbefizetés a törzsbetétek teljes befizetése előtt is előírható.
    A fentiek szerint tehát meg kell határozni, hogy mi az a legmagasabb összeg, amelynek a kivetésére egy adott időszakon belül sor kerülhet. Ezt a periódust általában egyéves időtartamban szokták meghatározni. Rendelkezni kell arról, hogy a pótbefizetés a társaság hitelintézetnél vezetett számlájára, házipénztárba, vagy pedig egyéb módon történjen. Rögzíteni kell a társasági szerződésben azt is, hogy adott időszakon, perióduson belül, hány alkalommal kerülhet pótbefizetés teljesítésének az előírására sor. Ütemezés alatt értendő, hogy az adott összegű pótbefizetést egyösszegben, vagy pedig esetleg több részletben lehet fizetni. A pótbefizetések tekintetében tehát nem elégséges arról rendelkezni, hogy mi a pótbefizetésnek a legmagasabb összege, és hogy pótbefizetés kivetésére egyszerre, vagy több alkalommal kerülhet sor. Ez a rendelkezés ugyanis nem tartalmazza a teljesítésnek a módját, illetőleg az ütemezését (Cgf. VII. 32.550/1999/2.).
    A pótbefizetés jogi természetét illetően valamennyi tag által kötelezően nyújtandó kölcsön a társaság számára, amelynek felté-telei társasági jogilag, illetőleg a társasági szerződés által rendezettek, ezért a pótbefizetés a tagnak a törzsbetétjét nem növeli. Addig, amíg a pótbefizetés kivetésére a törzsbetétek teljes befizetése előtt is sor kerülhet, annak visszafizetése a Gt. 132. §-ának (4) bekezdése értelmében, csak a törzsbetétek teljes befizetése után lehetséges, amennyiben arra a veszteségek pótlására már nincs szükség.
    6.4. A vagyoni hozzájárulás teljesítése elmulasztásának jogkövetkezményei
    Ha a tag a társasági szerződésben vállalt vagyoni hozzájárulását az ott meghatározott időpontig nem teljesíti, a gazdasági társaság ügyvezetése harminc napos határidő kitűzésével felhívja a teljesítésre. A felhívásban utalni kell arra, hogy a teljesítés elmulasztása a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi. A Gt. 13. §-a ezek mellett azt is kimondja, hogy a harmincnapos határidő eredménytelen eltelte esetében a tagsági jogviszony a határidő lejártát követő napon szűnik meg, és erről a gazdasági társaság ügyvezetése a tagot írásban köteles értesíteni. (A régi Gt. a nemteljesítés jogkövetkezményeként a kizárást alkalmazta, amelynek sok esetben hosszadalmas bírósági eljárás volt a következménye.) Az e §-hoz fűzött törvényi indokolás szerint, "a rendelkezés abszolút kötelező szabály, a tagok ettől eltérően nem rendelkezhetnek. Kizárási eljárásra nem kerül sor, és a tagsági viszony a törvény erejénél fogva szűnik meg. Ez a megszűnés nem érinti a volt tag Ptk. 339. §-a szerint fennálló általános polgári jogi felelősségét azért az esetlegesen a társaságnak okozott kárért, amelyet a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztásával okozott."
    A tagsági jogviszony megszűnését követő eljárást szabályozza a Gt. 130. §-a, valamint a 144. § (1) bekezdés a) pontja. (Lásd: X. fejezet 3. pontját.) A Gt. 13. §-án alapuló tagsági jogviszony megszűnésének tehát pontos menete van. A társasági szerződésnek meg kell határoznia a hátralékos pénzbetétek befizetésének az időpontját, amely egy évnél későbbi nem lehet. A határidőnek eredménytelenül el kell telni és ennek következtében az ügyvezetésnek fel kell szólítani a mulasztó tagot a teljesítésre. A teljesítésre legfeljebb harminc napos határidőt lehet biztosítani, illetve a határidő sem a tag hátrányára kevesebb, sem pedig a társaság hátrányára több nem lehet. A felhívásban utalni kell a mulasztás jogkövetkezményeire. A tagsági viszony megszűnésére tehát mindezen feltételek együttes megvalósulása esetében kerülhet sor automatikusan.
    Természetesen más kérdés, hogy az ügyvezetés ezen felhívási kötelezettségének eleget tesz-e, illetőleg felhívják-e a mulasztó tag figyelmét a jogkövetkezményekre. Akár az ügyvezetés nem teljesíti a feladatát, akár pedig a felhívása volt tartalmilag nem megfelelő, a tagsági viszony nem szűnhet meg. Ha az ügyvezető mulaszt, a társasággal szembeni felelőssége megállapításra kerülhet.
    A Gt. nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezést, hogy milyen eljárásra lehet mód, amennyiben a Gt. 13. §-ában megjelölt valamely feltétel hiányában állapítja meg az ügyvezetés a tag tagsági jogviszonyának a megszűnését. Miután nem társasági határozatról van szó, a tag általi megtámadás lehetősége sem merülhet fel. Nem kizárt azonban, hogy akár a Pp. 123. §-a alapján egy megállapítási per keretében kerüljön az rögzítésre, hogy törvényi előfeltételek hiányában a tagsági viszony nem szűnt meg. Elképzelhető esetleg a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásának a lefolytatása is.
    A Gt. 169. §-ának (5) bekezdése értelmében, ha a végelszámolás megindításakor, illetve a felszámolás elrendelésekor a társaság törzstőkéje még nem került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló, illetve a felszámoló jogosult a még nem teljesített befizetésekre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és azok teljesítését a tagoktól megkövetelni, ha arra a társaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében szükség van. (Lásd: III. fejezet 6.1.1. pontját.)
    A Gt. 169. §-ának ez a rendelkezése alapvetően azt a helyzetet szabályozza, amikor a befizetések még nem esedékesek. Ebből következik az a kérdés, ha a felszámoló felhívása eredménytelen volt, tehet-e olyan jognyilatkozatot, amely a tag Gt. 13. §-a szerinti tagsági viszonya megszűnését eredményezheti?
    Az 1991. évi IL. tv.-nek (Cstv.) a Gt. 169. §-ához kapcsolódó külön rendelkezése nincsen. A Cstv. 34. §-ának (1) bekezdése azonban kimondja, hogy a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos, külön jogszabályokban meghatározott jogai. A (2) bekezdés szerint, a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot, csak a felszámoló tehet. A Cstv. 48. §-ának (1) bekezdése ezek mellett kimondja, hogy a felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti és vagyonát értékesíti.
    A Cstv. fent idézett két rendelkezéséből az következik, hogy az ügyvezetésnek megszűnik a Gt. 13. §-ában írt jogköre, vagyis a 13. §-ban foglalt, az ügyvezetést speciálisan megillető hatáskör, a felszámolóra, a felszámolási eljárás következtében nem száll át. Erre azért sincs lehetőség, mert a mulasztó és ennek következtében tagsági viszonyát elveszítő taggal kapcsolatos Gt.-ben meghatározott eljárások következetesen nem folytathatók le, hiszen éppen a felszámolási eljárásban nem képzelhető el az üzletrész bevonásával a törzstőke leszállítása és ennek következtében a tag részére való visszafizetés.
    A felszámoló a Cstv. 48. §-a szerint fog majd eljárni akkor, amikor mint társasági követelést érvényesíti a hátralékos betét összegét a mulasztó taggal szemben.
    Ha a pénzbetétek befizetése már esedékes lett volna, de annak a tagok nem tettek eleget, az ügyvezetés felhívása, illetve a törvényes jogkövetkezményekre történt figyelmeztetés hiányában a helyzet azonos az előbb említettekkel. A felszámolónak az adós tagokkal szemben, mint egyéb adósokkal szembeni igényt kell a társasági követelést érvényesíteni.
    Előadódhat az is, hogy az ügyvezetés felhívását követően kerül felszámolási állapotba a társaság. Ha a tag nemteljesítése következtében időközben tagsági viszonya megszűnne, a Cstv., illetve a Gt. rendelkezései alapján nem követelhető vele szemben a hátralékos pénzbetétnek a befizetése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Gt. 13. §-ának (3) bekezdése alapján, ne tartozna kártérítési felelősséggel esetlegesen a társaság irányába.
    A Gt. 13. §-a alapján megszűnt tagsági viszonyt követően a tag üzletrészét értékesíteni kell éspedig elsősorban a társaság és az érintett tag közötti megállapodásnak megfelelően. Ha a megállapodás nem jön létre, a tagsági jogviszony megszűnésétől számított hatvan napon belül a társaságnak nyilvános árverést kell tartania.
    7. A cégjegyzés módja
    A Gt. 11. §-ának e) pontja értelmében kötelező a társasági szerződésben rendelkezni a cégjegyzés módjáról. A rendelkezést megismétli a Gt. 123. §-ának (1) bekezdés e) pontja. A Ctv. 17. §-ának (1) bekezdése meghatározza a cégjegyzés fogalmát, mely szerint a cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő aláírásra való jogosultság. A képviselet tehát tágabb körű fogalom, tekintettel arra, hogy az a nem írásbeli képviseletet is magában foglalja. A társaság nevében cégjegyzésre, vagyis írásbeli kötelezettségvállalásra jogosult személyek körét a Gt. meghatározza. Ez lehet a vezető tisztségviselő, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető, de cégjegyzési joggal, tehát írásbeli képviseleti joggal felruházható az úgynevezett cégvezető, aki a társaság munkavállalója, valamint a társaság dolgozója is.
    A Ctv. 17. §-ának (2) bekezdése szerint, a cégjegyzés módja, vagy önálló vagy együttes. Kettőnél több cégjegyzésre jogosult esetén úgy is lehet rendelkezni, hogy egyes jogosultakat önálló, más jogosultakat együttes cégjegyzési jog illeti meg, vagy az egyik aláíró mindig meghatározott személy.
    A cégjegyzés módjáról a Gt. 40. §-a is tartalmaz rendelkezéseket. Ebben a körben kimondja, hogy ha a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik, a gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek, és a cégvezetőnek a cégjegyzési joga - a bankszámla feletti rendelkezés tekintetében is - önálló, az egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez pedig két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására van szükség. A cégjegyzés úgy történik, hogy a társaság képviseletére jogosultak az iratokat a gazdasági társaság cégneve alatt, hiteles cégaláírási nyilatkozatuknak megfelelően saját névaláírásukkal látják el.
    A fenti rendelkezések közül az a megállapítás szorul magyarázatra, hogy megilleti-e a társaság dolgozóját önálló képviseleti jog, amennyiben nem cégvezető, a Gt. 40. §-ának (1) bekezdése alapján. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntése szerint e jogszabályi rendelkezésből az állapítható meg, hogy a társasági szerződés eltérhet attól az általános rendelkezéstől, hogy a vezető tisztségviselő és a cégvezető önálló, a dolgozó pedig együttes cégjegyzési joggal rendelkezzen. A társasági szerződésnek a dolgozók önálló cégjegyzési jogára vonatkozó rendelkezés nem jogszabálysértő. (Cgf. VII. 33.321/1998/2.)
    A törvény indokolása szerint eddig is fennállt az a szabály, hogy a vezető tisztségviselők képviseleti, illetve cégjegyzési jogukat a társaság egyes munkavállalóira átruházhatták. Ez az átruházás nem lehet korlátlan, csak az ügyek meghatározott csoportjára vonatkozhat, és a munkavállaló által tovább nem ruházható.
    A Ctv. 17. §-ának (3) bekezdése szerint, mind az önálló, mind az együttes cégjegyzési jog korlátozható, a korlátozás azonban harmadik személyekkel szemben hatálytalan. Ha tehát valaki a képviseleti jogát túllépve jár el, az ügylet nem válik érvénytelenné. Az természetesen más kérdés, hogy a képviselő a képviseleti jog túllépésével okozott károkért a társasággal szemben felel. Az ügylet azonban érvénytelenné válik akkor, hogyha a cégjegyzési mód sérelmével köttetik szerződés. A cégjegyzés módja ugyanis a cégiratokból, a cégjegyzékből bármikor megismerhető, ezért az ügyletkötő harmadik félnek is érdeke ezt megismerni, és ennek megfelelően eljárni.
    Ha az ügyvezető képviseleti jogát korlátozni kívánják, ez a társasági szerződés kötelező tartalmi elemévé válik a Gt. 123. §-ának (2) bekezdés n) pontja értelmében.
    8. Az ügyvezetők
    A Gt. 11. §-ának f) pontja szerint a társasági szerződésnek rendelkezni kell a vezető tisztségviselők nevéről és lakóhelyéről, a Gt. 123. §-ának (1) bekezdés d) pontja pedig szintén kötelező tartalmi elemévé teszi a társasági szerződésnek az első ügyvezetőt, több ügyvezető esetén a képviselet módját. A Gt.-nek ezen rendelkezéséből eleve az következik, hogy az ügyvezetőkre vonatkozó adatok, az alapító társasági szerződés kötelező tartalmi elemei. Ezt követően a szerződésnek az ügyvezető változást tartalmazni nem kell. A Gt. 123. §-ának (2) bekezdés m) pontja ezek mellett a szerződés szükségszerinti kötelező tartalmi elemévé teszi azt az esetet, ha valamennyi tagot az ügyvezetésre és a képviseletre feljogosítanak.
    Vezető tisztségviselő csak természetes személy lehet, feladatát csak személyesen láthatja el, képviseletnek nincs helye.
    A Gt. szerkezetileg az általános részben helyezte el azokat a szabályokat, amelyek valamennyi társaság esetében alkalmazásra kerülnek, az adott társaságra vonatkozó különös szabályok pedig az adott társasági formánál találhatók. Ez a szerkesztési mód köszön vissza a gazdasági társaság ügyvezetésére vonatkozó szabályoknál is.
    8.1. A jogviszony tartalma
    A Gt. 21. §-ának (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság ügyvezetését - a gazdasági társaságok egyes formáira vonatkozó rendelkezések szerint - a vezető tisztségviselők látják el. Vezető tisztségviselő korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető, esetleg több ügyvezető. A korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó speciális rendelkezések között a 156. § tartalmazza, hogy a társaság ügyeinek intézését, és a társaság képviseletét a tagok közül, vagy kívülálló személyek köréből választott egy, vagy több ügyvezető látja el. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy valamennyi tag jogosult az ügyintézésre és a képviseletre, ilyenkor őket kell ügyvezetőnek tekintetni. Az ügyvezető tehát nemcsak képviseli a társaságot, hanem "ügyeit is intézi". A Gt.-nek az ügyvezetésre vonatkozó rendelkezései tehát alapvetően kifelé, a társasággal kapcsolatba kerülő harmadik személyek irányába fennálló jogviszonyt, jogi kapcsolattartást határozzák meg. Nagy joghézagnak tartják azonban azt, hogy a Gt. több ügyvezető befelé irányuló tevékenységét nem rendezi. "A Gt. a társasági szerződés kötelező tartalmi elemeként sem írja elő több ügyvezető esetén az ügyvezetés módjának a meghatározását, vagyis annak szabályozását, hogy a több ügyvezetőt az ügyvezetési jog önállóan vagy együttesen illet-e meg. Márpedig az ügyvezetés és a képviselet nem azonos fogalmak: az ügyvezetés a társaságon belül, a tagok belső viszonyában érvényesülő fogalom, amelynek tartalma az operatív vezetés, a döntéshozatal, a képviselet (és az annak részét képező cégjegyzési jog) pedig "kifelé" irányuló fogalom. A Gt. semmilyen előírásából sem következik az, hogy több ügyvezetőnek a belső ügyvezetést is ugyanúgy (tehát önállóan, vagy együttesen) kellene ellátni, mint ahogyan a képviseleti vagy cégjegyzési jog megilleti őket. … Az a logikus, ha minden ügyvezetőt befelé, önálló eljárásra jogosultnak tekintünk. … A társasági szerződés elkészítésénél kell a tagoknak körültekintően szabályozni azt a kérdést, hogy több ügyvezető, hogyan látja el nem csak a képviseletet és azon belül a cégjegyzést, hanem a belső viszonyban az ügyvezetést." (Dr. Wellmann György: A kft. ügyvezetésének Gt.-beli szabályozása; Céghírnök, 2001. január, 1. szám.)
    Messzemenően egyet lehet érteni a fenti cikk szerzőjével abban, hogy alapvetően az ügyvezetés a társaság belső viszonyait illetően a Gt.-ben kellően nem rendezett. A Gt. 29. §-ának (1) bekezdése által támasztott követelménynek természetesen eleget kell tennie az ügyvezetőnek, fokozott gondossággal és a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján köteles eljárni. Ennek az elvárásnak a külső kapcsolatokban is érvényesülnie kell. Ezen felül az ügyvezetésnek tartania kell magát a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatokhoz [Gt. 29. § (1) bekezdés]. Köteles gondoskodni arról, hogy a cégbíróság felé a szükséges tényeket, adatokat és változásokat közöljék, és azokat a valóságnak megfelelően teljesítsék [Gt. 25. § (1) és (2) bekezdés]. Köteles a gazdasági társaság ügyeiről szerzett értesüléseket üzleti titokként kezelni, a tagoknak a kellő felvilágosítást, a társaság üzleti könyveibe és irataiba való betekintést lehetővé tenni (Gt. 27. §). Gyakorolnia kell a társasági szerződés eltérő rendelkezéseinek hiányában a munkáltatói jogokat (Gt. 28. §). Köteles gondoskodni a társaság legfőbb szervének összehívásáról (Gt. 152. §), vezeti a tagokról a nyilvántartás (Gt. 157. §). Ezen ügyviteli, illetőleg szervezeti feladatokon kívül továbbá gondoskodnia kell a társaság szakmai tevékenységének a megszervezéséről, illetőleg vezetéséről.
    Az ügyvezetők harmadik személyek felé ellátják a képviseleti tevékenységet, és cégjegyzési joguknál fogva írásbeli kötelezettségeket vállalhatnak, illetőleg írásban jogokat szerezhetnek.
    8.2. Az ügyvezetői tisztség létrejötte
    Az ügyvezetői tisztség létrejöttének két fázisa van. Az első ügyvezetőket alapításkor a társasági szerződésben kell kijelölni, utóbb pedig a Gt. 150. §-ának (2) bekezdés g) pontja értelmében a társaság taggyűlése választja. A Gt. 33. §-ának (1) bekezdése továbbá lehetővé teszi a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője megválasztásának, visszahívásának, és díjazása megállapításának a társasági szerződésben a felügyelő bizottságra történő átruházását. [A Gt. 150. §-ának (2) bekezdés g) pontja tévesen jelöli meg a 47. §-t, valójában a 33. §-ban meghatározott átruházott jogkörről van szó. A Gt. 47. §-a a gazdasági társaság határozatainak bírósági felülvizsgálatát szabályozza.] A kijelölésen, illetve megválasztáson túlmenően pedig az is szükséges, hogy az így kiválasztott személy a tisztséget elfogadja. Ennek nyilvánvaló oka, hogy akarata vagy tudta nélkül senkire nem lehet ilyen tisztséget bízni. A Ctv. mellékletének I/3/a. pontja ezért írja elő, hogy a bejegyzési kérelem kötelező mellékletét képezi a tisztségviselő elfogadó nyilatkozata. A Gt. 24. §-ának (2) bekezdése is előírja az elfogadást. A vezető tisztségviselőket a Gt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében, határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetőleg kijelölni. Ha a megbízatás időtartamára vonatkozóan a társasági szerződés rendelkezést nem tartalmaz, a vezető tisztségviselőt öt évre megválasztottnak kell tekinteni. Egyebekben a vezető tisztségviselő újraválasztható és a társaság legfőbb szerve által bármikor visszahívható. A vezető tisztségviselő megbízatásának ellátásáért díjazást kap, a gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását követően azonban a felszámolási eljárás tartama alatt a tisztségviselő díjazásban nem részesíthető.
    A törvény meghatározza azokat az eseteket, amikor valamilyen személy nem választható vezető tisztségviselővé, illetőleg velük szemben úgynevezett versenytilalmi szabályokat is megállapít.
    8.3. Az ügyvezetőkre vonatkozó versenytilalmi szabályok
    Vezető tisztségviselővé egy személy legfeljebb három gazdasági társaságnál választható meg. Ha az ügyvezető, újabb megbízatást vállal, új tisztsége elfogadásától számított tizenöt napon belül tájékoztatni köteles a saját társaságát, illetőleg azokat a társaságokat, ahol már vezető tisztségviselői feladatokat lát el. Nem vállalhat azonban vezető tisztséget olyan újabb társaságban, amely saját társaságával azonos tevékenységet végez, kivéve, ha korábbi társaságának szerződése vagy annak taggyűlése ezt lehetővé teszi, illetve ahhoz hozzájárul. A vezető tisztségviselő és azok közeli hozzátartozója nem köthet a saját nevében vagy javára a gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, kivéve, ha ezt a társasági szerződés kifejezetten megengedi. Nyilvánvaló az is, hogy a vezető tisztségviselő és annak közeli hozzátartozója ugyanannál a társaságnál a felügyelő bizottság tagjává sem választható meg.
    8.4. Az ügyvezetőkre vonatkozó kizáró okok
    Az ügyvezetőkkel szemben különböző kizárási okokat sorol fel a törvény:
    Így például nem lehet ügyvezető, akit bűncselekmény elkövetése miatt, jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül. Az elítélésnek tehát jogerősnek kell lenni, szabadságvesztés büntetést kell tartalmaznia, és ebből a szempontból közömbös, hogy annak végrehajtását felfüggesztették vagy sem.
    Ha valakit valamilyen foglalkozástól jogerős bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységet folytató gazdasági társaságban ugyancsak nem lehet ügyvezető.
    A fizetésképtelen cégeknél, illetőleg az úgynevezett fantomcégeknél korábban betöltött tisztségek is a következő tisztségvállalásnak az akadályát képezhetik.
    A Gt. 23. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását követő három évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője, így kft.-nél ügyvezető sem az, aki a felszámolást elrendelő jogerős végzés meghozatalának napját megelőző két évben legalább egy évig a felszámolásra került társaságnál vezető tisztségviselő volt, kivéve, ha megbízatására kifejezetten a felszámolás elkerülése érdekében került sor. A Gt. 299. §-ának (6) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy a tilalmi szabály akkor alkalmazható, ha a felszámolási eljárás a Gt. hatálybalépését követően - 1998. június 16. - indult meg.
    A Gt. 23. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaságnak a cégjegyzékből hivatalbóli törlési eljárás következtében történő törlését követő két évig, nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az aki a törlést megelőző évben a törléssel megszűnt gazdasági társaságoknál vezető tisztségviselő volt.
    A rendelkezésnek a végrehajtása inkább gyakorlati, mint elméleti kérdéseket tesz fel. Az egyik fő kérdés az, hogy milyen nyilvántartás alapján lehet kiszűrni azokat a személyeket, akik újabb tisztséget a tilalmi idő leteltéig nem vállalhatnak el.
    Mindkét rendelkezésnél például tisztázatlan, hogy a tisztség betöltésének milyen időtartam alatt kellett megvalósulnia, az egyéves, vagy esetleg csak egyhetes tisztség alkalmat szolgáltathat-e arra, hogy a kizárási ok megvalósuljon. A felszámolási tilalommal kapcsolatban az sem tisztázott, hogy a kétéves intervallumban az egy évet folyamatosan kell eltölteni a gazdasági társaságnál vagy esetleg valamilyen összeszámítási módszert kell alkalmazni. Kifejezetten értelmezési problémát vet fel az, hogy milyen módon lehet megállapítani és ki állapíthatja meg, ha egy vezető tisztségviselő megbízatására, válságmenedzseri feladatainak ellátása érdekében került sor.
    Ha a cégbejegyzést követően derül fény arra, hogy az ügyvezető megválasztására a tilalmi szabályok ellenére került sor, a társaságnak haladéktalanul intézkedni kell a jogellenes állapot megszüntetése iránt. Ha a társaság az intézkedést elmulasztja, a cégbíróságnak kell törvényességi felügyeleti eljárást lefolytatnia.
    8.5. Az ügyvezetői felelősség kérdése
    A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével, a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben. A törvénynek ebből a rendelkezéséből látható, hogy fokozott gondosságot kíván meg a törvény az ügyvezetőkkel szemben, és ha a kötelezettségeiket megszegik, a társasággal szemben tartoznak helytállni, mégpedig a polgári jog általános szabályai szerint korlátlanul. Az ügyvezető harmadik személyekkel szemben nem felel, a különböző általa tett jognyilatkozatok, jogcselekmények hatására a társaság válik jogosítottá, illetve kötelezetté. Az természetesen más kérdés, hogy a társaságnak ezen helytállása eredményeképpen milyen igénye lehet az ügyvezetőjével szemben. Az ügyvezető felelőssége a polgári jog szabályi szerint alakul abban az esetben is, ha a társasággal munkaviszonyban áll. A jogviszony tartalmát illetően a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell figyelembe venni.
    A szigorú helytállási kötelezettség miatt, a törvény biztosítani kívánja az ügyvezetőnek az önálló eljárási lehetőséget és döntési jogkört. Az önállóság és a felelősség biztosítása céljából mondja ki a Gt. 22. §-ának (4) bekezdése, hogy a társaság legfőbb szerve nem vonhatja el az ügyvezető hatáskörét, csak abban az esetben és olyan körben, ahogy ezt a társasági szerződés lehetővé teszi. Ha az ügyvezető a társasággal munkaviszonyban is áll, a munkáltatói jogkört a Gt. 150. §-ának (2) bekezdés g) pontja szerint a taggyűlés gyakorolja ugyan, de a taggyűlésnek ez a joga az ügyvezető hatáskörének az elvonására, illetőleg utasítására nem terjed ki. A Gt. 22. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a vezető tisztségviselő - ügyvezető - e minőségében a gazdasági társaság tagjai, illetve munkáltatója által nem utasítható. Természetesen az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnál és olyan társaságnál, ahol a tagnak a társaságban legalább háromnegyedes szavazati többsége van, a tulajdonos, illetőleg többségi tulajdonos jogköre kiterjed a hatáskör elvonásra, sőt, egyszemélyes társaságnál még az utasítás adásra is.
    Előfordulhat olyan helyzet, hogy a taggyűlés különböző tartalmú határozatokat hoz, amelyeket az ügyvezetőnek végre kellene hajtani. A Ptk. 474. §-ának (2) bekezdése szerint a megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni. A Ptk. 476. §-a kimondja, ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megbízó utasításához e figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik, az utasításból eredő károk őt terhelik. A Ptk.-nak ezen rendelkezéseiből, valamint a Gt.-nek az ügyvezetőkre vonatkozó szabályaiból következik, hogy ha az ügyvezető meg van győződve az utasítás ésszerűtlen, sőt adott esetben a társaságra nézve káros voltáról, akkor jár el helyesen, ha az utasítást nem teljesíti. Ha ezzel kapcsolatban kártérítési igényt kívánnak vele szemben érvényesíteni, bizonyíthatja azt, hogy annak végrehajtása a társaság számára kárt okozott volna. Megítélésem szerint legalábbis a Gt. 30. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott "megfelelően irányadó" megfogalmazásból ez következik. Az ügyvezetőt terhelő fokozott gondosság és a társaság érdekeinek elsődleges szempontja, ugyancsak ezt az értelmezést támasztja alá. Megjegyzendő, hogy az ügyvezető visszahívására bármikor indok nélkül sor kerülhet. Ha tehát a társaság ügyvezetőjének tevékenységével elégedetlen, úgy e tisztség alól bármikor felmentheti.
    Sajátos felelősségi, illetőleg a felelősség alóli kimentési szabályt tartalmaz a Gt. 29. §-ának (2) bekezdése. Ezek szerint az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők esetében a kárért való felelősség egyetemleges. A jogirodalom érzékeli a törvényi rendelkezésnek a problematikáját, amely alapvetően abból adódik, hogy az ügyvezetés és az együttes cégjegyzési jog adott esetben nem feltétlenül fedi egymást. "Előfordulhat, hogy több együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselő közül a kárfelelősséget megalapozó ok kizárólag az egyikük személyéhez kapcsolódik. A helyes megoldáshoz úgy juthatunk el, ha a Gt. előírásait a Ptk. rendelkezéseivel összhangban vizsgáljuk és értelmezzük. A Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése többek közös károkozása esetére írja elő az egyetemleges felelősséget. A kárt tehát több személynek közösen kell okoznia, és valamennyiüknek felróhatóan kell eljárni, vagyis a polgári jogi kárfelelősség négy alapfeltételének mindenkinél személyében megállapíthatónak kell lennie. Véleményünk szerint a Gt. 29. §-ának (2) bekezdése alapján is csak azoknak az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselőknek a felelőssége lesz egyetemleges, akiknek a károkozásban való vétkes közrehatása megállapítható. (Dr. Wellmann György: A Gt. 29. §-ának (2) bekezdéséről, Céghírnök, 2001. március 3. szám.)
    A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügy kapcsán az alábbiakat fejtette ki. … "Az ügyvezetői tevékenység lényege a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint abban foglalható össze, hogy az ügyvezető minden olyan kérdésben dönthet, amely nem tartozik a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe. Működése során a társaság érdekében megfelelően kell eljárnia, és jogállása ebben is közelít a megbízott jogállásához. A Gt. nem engedi azonban érvényesülni a megbízónak a Ptk. 474. §-a (2) bekezdésében rögzített utasítási jogát. Ezen tény alapozza meg az ügyvezető önálló és speciális felelősségének alapját a Gt.-ben írtak szerint, melynek lényege, hogy az ügyvezetők az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni, és kötelezettségeik megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályi szerint felelősek akkor is, ha a gazdasági társasággal munkaviszonyban állnak." (Gfv.II.30.567/2000/4.)
    Mivel az ügyvezetők a feladataikat személyesen kötelesek ellátni, kötelezettségeiknek a megszegésénél és az ebből eredő jogkövetkezményeknek a viselésénél nem hivatkozhatnak arra, hogy bizonyos feladatok ellátására mást bíztak meg és e megbízott mulasztott (Cgf. VII. 33.575/1998/5.)
    A társaság törlését követően fennmaradó esetleges ügyvezetői felelősség kérdéséről a megszűnés körében fogunk szólni. (Lásd: XIX. fejezet 9. pontját.)
    8.6. Az ügyvezetői tisztség megszűnése
    Megszűnik a vezető tisztségviselői megbízás
    - a megbízás időtartamának lejártával,
    - visszahívással,
    - törvényben szabályozott kizáró ok bekövetkeztével,
    - lemondással,
    - elhalálozással.
    8.6.1. A megbízatás lejárta
    A vezető tisztségviselő megbízatása lejár a megbízás időtartamának a lejártával. Ez törvényben meghatározott ok, a megszűnés bekövetkezéséhez a társaság részéről külön társasági jogi aktusra nincsen szükség. A Gt. 24. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a társasági szerződésben a vezető tisztségviselői megbízás időtartamáról a tagok nem rendelkeznek, a vezető tisztségviselőt, ügyvezetőt ötéves időtartamra megválasztottnak kell tekinteni és ebben az esetben a megbízatás megszűnésének az időpontja a társasági szerződés keltétől számított öt év. A Gt. 24. §-ának (1) bekezdéséből az következik, hogy minden más esetben az időtartamról rendelkezni kell, az első ügyvezetői mandátum lejártát követően tehát, az öt évre szóló megválasztottság vélelme nem érvényesül. A lejárt mandátumú ügyvezető a Gt. rendelkezése alapján újraválasztható. A gyakorlatban többször előfordult, hogy az újraválasztott ügyvezető megbízatásának a meghosszabbítását jelentették be cégbírósághoz. Miután a tisztség nem meghosszabbítással, hanem választással jön létre, ezért megítélésem szerint az újraválasztás alapján az ismételt bejegyzés kérelmezése nem mellőzhető.
    Ha a meghatározott idő eltelik, az ügyvezető a társaság képviseletében a továbbiakban joghatályos nyilatkozatokat nem tehet, az általa kötött szerződések tehát érvénytelenek lesznek.
    A Ptk. 221. §-a rendelkezik az álképviseletről. Ezek szerint, aki anélkül, hogy képviseleti joga volna más nevében szerződést köt, és eljárását az, akinek a nevében eljárt nem hagyja jóvá, köteles a vele szerződő félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni. A jóhiszemű álképviselő felelősség alóli mentesülését csak az biztosítja, ha korábban képviselő volt és képviseleti jogának megszűnéséről a szerződéskötéskor hibáján kívül nem tudott. A rosszhiszemű álképviselő teljes kártérítéssel tartozik.
    8.6.2. A visszahívás
    Megszűnik az ügyvezető tisztsége a visszahívással is. A visszahívás a Gt. 150. §-ának g) pontja szerint, a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. Abban az esetben azonban, ha a társasági szerződés a felügyelő bizottságot ruházza fel az ügyvezető megválasztásával, visszahívásával, illetőleg díjazása megállapításával, a visszahívási jog természetesen a felügyelő bizottságot és nem a taggyűlést illeti meg.
    Az ügyvezető visszahívásához a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges. A Gt. a korlátolt felelősségű társaságoknál nem rendezi azt a kérdést, hogy milyen szavazat többséggel hívható vissza az ügyvezető, ha ez a jogkör a felügyelő bizottságot illeti meg. A Gt. 34. §-ának (1) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy a felügyelő bizottság a határozatát egyszerű szótöbbséggel hozza, ebből következik, hogy ez esetben egyszerű szótöbbséggel az ügyvezető visszahívható.
    8.6.3. Kizáró ok bekövetkezése
    Megszűnik a vezető tisztségviselői megbízás a törvényben szabályozott kizáró ok bekövetkezésével. Az úgynevezett kizáró okokat a Gt. 23. §-a sorolja fel. Ha az itt megjelölt valamely körülmény bekövetkezik a törvény erejénél fogva szűnik meg a vezető tisztségviselő megbízatása. A körülmény bekövetkezéséről az ügyvezetőnek haladéktalanul tájékoztatni kell a társaságot, a társaságnak pedig intézkedni kell új ügyvezető megválasztásáról. (Lásd: III. fejezet, 8.4. pontját.)
    A versenytilalmi szabályok ellenére elfogadott tisztség nem szünteti meg automatikusan a korábbi tisztséget, ellenben a tisztségviselő az összeférhetetlenségi szabályok megszegésével okozott kárért felelősséggel tartozik a társaságának. (Lásd: III. fejezet 8.3. pontját.)
    Végül utalni kell a Gt. 22. §-ának (1) bekezdésében írt, tisztséghalmozási tilalomra. Ha a törvényi rendelkezéssel ellentétben az ügyvezető további, negyedik tisztséget is elvállal, a negyedik társaságban fennálló ügyvezetői tisztsége érvényesen nem jön létre.
    8.6.4. A lemondás
    Megszűnik az ügyvezető tisztsége a lemondással is. A lemondás egyoldalú címzett jognyilatkozat, amelyet a címzettnek természetesen a tudomására kell hozni. A nyilatkozat megtételének a fóruma a taggyűlés. A Gt. 30. §-ának (2) bekezdése kimondja, ha a gazdasági társaság működőképessége ezt megkívánja, a lemondás csak annak bejelentésétől számított hatvanadik napon válik hatályossá, kivéve ha a gazdasági társaság legfőbb szerve az új vezető tisztségviselő megválasztásáról már ezt megelőzően gondoskodott. A lemondás hatályossá válásáig a vezető tisztségviselő a halaszthatatlan döntések meghozatalában, illetve az ilyen intézkedések megtételében köteles résztvenni. A társaság nem állítható olyan helyzet elé, hogy váratlanul a lemondás következtében ügyvezetés nélkül marad. Különösen áll ez a szabály akkor, ha a társaságnak csak egy ügyvezetője van, vagy több ügyvezetője van ugyan, de ezek képviseleti, illetve cégjegyzési joga együttes. A lemondás hatályosságához további legfeljebb hatvan nap leteltét írhatja elő a taggyűlés. Ennek az időnek elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy új tisztségviselő ügyvezető választásáról gondoskodjanak. A hatályossá válásig az ügyvezető köteles még a társaság érdekében eljárni. A Ptk. 30. §-ának (3) bekezdése szerint, a vezető tisztségviselő jogviszonyára - ha a vezető tisztséget nem munkaviszony keretében látja el - a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai megfelelően irányadók. A Ptk. vonatkozó rendelkezése a 483. § (2) bekezdése, mely szerint a felmondási időnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a megbízó (társaság) az ügy intézéséről gondoskodhassék.
    A lemondás, miután egyoldalú címzett jognyilatkozat csak akkor hatályos, ha azt a tisztségéről lemondani szándékozó fél az arra jogosultakkal közli. Ha az ügyvezető a cégbírósághoz eljuttatott nyilatkozatában azt jelenti be, hogy a társaság tagjaival a kapcsolatot nem tudta felvenni, ebből következik, hogy lemondó nyilatkozatát joghatályosan nem tudta megtenni, tisztsége így megszűntnek nem tekinthető. (Cgf. VII. 31.589/1999/2.)
    8.6.5. Az elhalálozás
    Értelemszerűen, ha az ügyvezető meghal, e tisztsége megszűnik. Az is természetes, hogy a jogutódokat, az örököseit e tisztséggel kapcsolatban semmiféle kötelezettség nem terheli, illetőleg a társaság képviseletére sem válnak jogosulttá.
    Több ügyvezető esetében, ha a társaság ügyvezetőinek a száma a társasági szerződésben meghatározott létszám alá csökkent, a megmaradt ügyvezető harminc napon belül köteles a taggyűlést összehívni az ügyvezetői létszám kiegészítése céljából. Ha viszont a társaságnak nem maradt ügyvezetője, akkor bármelyik tag vagy hitelező kérheti a cégbíróságtól, hogy a taggyűlést hívja össze új ügyvezető megválasztása érdekében.
    9. A társaság időtartama
    A Gt. 11. §-ának g) pontja értelmében kötelező rendelkezni a gazdasági társaság időtartamáról, ha a társaságot határozott időre alapítják. A határozatlan időre alapított társaság szerződésének tehát nem kötelező tartalmi eleme a fenti adat.
    A társaság időtartamának meghatározása történhet egy konkrét időpontnak a megjelölésével, de más egyéb, a megszűnés időpontja tekintetében kétséget nem hagyó módon is. A Gt. 53. §-ának (2) bekezdés a) pontja ezek mellett úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaság megszűnik többek között valamely megszűnési feltétel megvalósulása esetén. Ez azért is kritikus pontja a Gt.-nek, illetve a társasági szerződésnek, mert: egyrészt kérdés, ha a megszűnés nem időponthoz van kötve, a cégjegyzékbe hogyan lehet bejegyezni a megszűnés időpontját, továbbá a felek között is vita támadhat a tekintetben, hogy a társaságot megszüntető ok vagy esemény, bekövetkezett-e vagy sem. A cég, ha megszűnik, intézkedni kell a végelszámolás lefolytatása iránt. Ha a megszűnés nem köthető időponthoz, kérdéses az is, hogy a szükséges végelszámolási intézkedéseket meg kell-e tenni, vagy sem. Megítélésünk szerint a más megszűnési oknak is olyannak kell lenni, hogy pontosan időponthoz legyen köthető.
    Sajátos megszűnési okot tartalmaz a koncessziós törvény. A 26. § (1) bekezdés kimondja, hogy a koncessziós szerződésben meghatározott időtartam lejártakor, vagy a koncessziós szerződésnek más okból történő megszűnése esetén legkésőbb az azt megállapító jogerős bírósági határozat közlésétől számított harminc napon belül, a koncessziós társaság tagjai kötelesek a végelszámolást lefolytatni. Ha ezt elmulasztják, a cégbíróság hivatalból intézkedik a jogutód nélküli megszűnés jogkövetkezményeinek érvényesítéséről.
    IV. fejezet
    A társasági szerződés szükségképpeni kötelező tartalmi elemei
    A Gt. 123. §-ának (1) bekezdése tartalmazza a társasági szerződésnek azokat az elemeit, amelyeket korlátolt felelősségű társaság esetében a szerződésnek tartalmaznia kell. Ezek között azonban olyan előírások is találhatók, amelyek csak szükségképpen kötelező tartalmi elemei a létesítő okiratnak.
    Ezek közül a szavazati jog mértékéről, és a megismételt taggyűlés összehívásának a rendjéről a működési szabályok között fogunk szólni (XI. fejezet). Az ügyvezetőkkel kapcsolatos, valamint a cégjegyzés módjára vonatkozó szabályok a III. fejezet, 7-8. pontjában kerültek részletesen kifejtésre.
    1. A törzstőke és az egyes tagok törzsbetétei mértékének meghatározása
    A Gt. 123. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében, a társasági szerződésben meg kell határozni a törzstőke és az egyes tagok törzsbetéteinek mértékét. Ahogy arról már a III. fejezet 6. pontjában szó volt, korlátolt felelősségű társaság minimálisan hárommillió forint törzstőkével - jegyzett tőkével - alapítható. A Gt. 125. §-ának (1) bekezdése ezek mellett kimondja, hogy a tagok törzsbetétei különböző mértékűek lehetnek, az egyes törzsbetétek mértéke azonban nem lehet kevesebb százezer forintnál. A törzsbetétnek forintban kifejezettnek, és tízezerrel maradék nélkül oszthatónak kell lennie. Minden tagnak egy törzsbetéte van, egy törzsbetétnek azonban a közös tulajdon szabályai szerint több tulajdonosa is lehet.
    A Gt. 123. §-ának (1) bekezdés b) pontja szerinti szabályról, vagyis a teljes egészében be nem fizetett pénzbetétek befizetésének esedékességéről a III. fejezet 6.1.1. pontja alatt, még annak módjáról a 6.1.2. pont alatt írtunk.
    2. A felügyelő bizottság
    A Gt. 123. §-ának (1) bekezdés f) pontja értelmében, ha olyan korlátolt felelősségű társaságról van szó, ahol felügyelő bizottságot kell létrehozni, abban az esetben a társasági szerződésnek tartalmaznia kell az első felügyelő bizottság tagjait. Természetesen, ha a felügyelő bizottság létrehozása nem kötelező, de a társaság mégis ennek létesítéséről határoz, ez a 123. § (2) bekezdés o) pontja értelmében szintén kötelező tartalmi eleme a társasági szerződésnek. A Gt.-nek korlátolt felelősségű társaság esetében nincsenek speciális rendelkezései a felügyelő bizottságra, illetve tagjaira nézve, az idevonatkozó rendelkezéseket a Gt. általános része tartalmazza.
    A felügyelő bizottság a gazdasági társaság működésének az ellenőrzésére szolgáló szerv, éspedig oly módon, hogy az a gazdasági társaság legfőbb szerve, vagyis korlátolt felelősségű társaságnál a taggyűlés részére ellenőrzi a társaságnak az ügyvezetését. A felügyelő bizottság tevékenysége tehát alapvetően befelé irányul, a belső ügyvezetési ellenőrzés adja meg e tevékenységnek a lényegét.
    Felügyelő bizottságot a törvényben meghatározott esetekben kötelező létesíteni, egyébként pedig a társaság belátására van bízva annak megalakítása.
    A felügyelő bizottság tagjainak a neve alapításkor a szerződés kötelező tartalmi eleme. A társaság működése során választott felügyelő bizottsági tagok nevével a társasági szerződést nem kell módosítani, az értelemszerűen a taggyűlési határozat tartalmából állapítható meg. "A társasági szerződés módosításnak nem kötelező tartalmi eleme a felügyelő bizottsági tagok megnevezése. Kizárólag az első felügyelő bizottsági tagokat kell a társasági szerződésben megjelölni, az új Gt. 123. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján. Ezt követően a társaság működése során a taggyűlés hatáskörébe tartozik a felügyelő bizottsági tagok megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása a Gt. 150. § (1) bekezdés h) pontja szerint." (Cgf. VII. 33.407/1998/4.)
    A felügyelő bizottság testületi szerv, tagjainak létszáma három és tizenöt fő között változhat. A létszám meghatározása a társasági szerződés feladata.
    2.1. A felügyelő bizottság létrehozása
    Korlátolt felelősségű társaságnál akkor kötelező a felügyelő bizottság létrehozása, ha a társaság törzstőkéje ötvenmillió forintnál nagyobb összegű, vagy pedig ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak a létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja.
    Egyéb esetekben a társaság belátására van bízva a döntés, általában erre akkor kerül sor, ha a gazdasági társaság tagjainak száma, tevékenységének jelentősége vagy jellege ezt indokolttá teszi.
    2.2. A felügyelő bizottsági tisztség létrejötte
    A felügyelő bizottsági tagot alapításkor a társasági szerződésben kell kijelölni, egyébként a taggyűlés választja. Ha a felügyelő bizottság létesítése a dolgozói létszámra tekintettel kötelező, a dolgozók a felügyelő bizottságnak a tevékenységében ők maguk is részt vesznek. Ilyenkor a felügyelő bizottság tagjainak az egyharmada a munkavállalók képviselőiből áll. Az egyharmadot tört szám esetében a munkavállalókra kedvezőbb módon kell kiszámítani.
    A dolgozói küldöttet az üzemi tanács jelöli a munkavállalók sorából, ha a gazdasági társaságnál szakszervezeti szerv is működik, véleményének a meghallgatása után. A taggyűlés az üzemi tanács jelölését követően tartott első taggyűlésen köteles a bizottság tagjává választani a dolgozói küldöttet. Ha vele szemben törvényben meghatározott kizáró ok áll fenn, újabb jelölést kell kérni.
    A munkavállalók felügyelő bizottsági tagságával összefüggésben két kérdéssel kell még foglalkozni.
    A korlátolt felelősségű társaság tagja létesíthet az adott társaságnál munkaviszonyt is. Ilyen esetben munkavállalói minőségében részt vehet-e a felügyelő bizottságban, vagy pedig a tagsági viszonya ezt a lehetőséget kizárja? Egyet lehet érteni azzal a megoldással, hogy ebben az esetben a korlátozó rendelkezések alkalmazásra kerülnek. Az intézmény lényegére tekintettel a hangsúly a valóságos munkavállalói érdekképviseleten van, a tagsági viszony ugyanis minden korlátozó rendelkezés nélkül módot ad a tagnak a felügyelő bizottsági tagságban való részvételre. Adott esetben más lehet a tagnak, és más a munkavállalónak az érdeke, a tulajdonosi pozícióban is lévő tag számára nem feltétlenül a dolgozók érdekeinek az érvényre juttatása az elsődleges szempont.
    Felmerül az a további kérdés is, hogy ott, ahol a felügyelő bizottság létrehozása a dolgozói létszámra való tekintettel nem kötelező, van-e arra lehetőség, hogy munkavállaló a felügyelő bizottság tagjává váljon. Álláspontunk szerint ugyancsak nincs rá lehetőség, a Gt. 36. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezése és a Gt. 9. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott kogenciára tekintettel.
    2.3. A felügyelő bizottsági tagokra vonatkozó korlátozó rendelkezések
    Nem lehet a társaság felügyelő bizottságának tagja az a személy, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül. A jogerős szabadságvesztésre elítélés, független attól, hogy annak végrehajtását felfüggesztették-e vagy sem, illetve szándékos, vagy gondatlan cselekmény miatt szabták-e ki. A foglalkozástól való jogerős bírói eltiltás szintén kizárja a felügyelő bizottsági tagság létrejöttét, illetve elfogadását, ha az eltiltás olyan tevékenységre vonatkozik, amelyet az adott gazdasági társaság folytat.
    Nem kizáró ok azonban, az adott társaság felszámolás alá kerülése, illetőleg a hivatalbóli törlési eljárással kapcsolatos rendelkezések, amelyeket a Gt. 23. § (3) és (4) bekezdése fogalmaz meg.
    A felügyelő bizottság tagjaira is vonatkoznak az úgynevezett versenytilalmi, összeférhetetlenségi szabályok.
    A felügyelő bizottság tagja tehát nem szerezhet társasági részesedést saját társaságával azonos tevékenységet folytató más gazdálkodó szervezetben (tehát nemcsak gazdasági társaságban) és nem vállalhat vezető tisztséget, más azonos tevékenységet is végző gazdálkodó szervezetben. Álláspontunk szerint ez a rendelkezés továbbá azt is jelenti, hogy a felügyelő bizottsági tag tagsági jogviszonyt sem létesíthet a saját társaságával azonos tevékenységet is végző más gazdálkodó szervezetben. Az adott társasági szerződések természetesen e tilalom alól felmentést adhatnak. A felügyelő bizottság tagjára is vonatkozik a Gt. 25. §-ának (2) bekezdésében írt saját nevében, vagy javára kötött szerződések tilalma, és nyilvánvaló az, hogy a felügyelő bizottság tagja vagy annak közeli hozzátartozója nem lehet ugyanannál a társaságnál vezető tisztségviselő, tehát ügyvezető sem.
    A felügyelő bizottság tagjait is határozott időre, de legfeljebb öt évre lehet megválasztani, mint ahogy az a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályoknál is található. A felügyelő bizottság tagjai is újraválaszthatók, a társaság legfőbb szerve által bármikor visszahívhatók [Gt. 150. § (2) bekezdés h) pontja] és a tisztség létrejöttéhez szükség van az érintett személy elfogadó nyilatkozatára.
    2.4. A felügyelő bizottság működése
    A felügyelő bizottság testületi szerv, testületként jár el, ügyrendjét maga állapítja meg, amelyet a taggyűlés hagy jóvá. Akkor határozatképes, ha tagjainak a kétharmada jelen van, de legalább három tag. Határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. A felügyelő bizottság tagjai sorából elnököt, szükség esetén elnökhelyettest vagy elnökhelyetteseket választ. A felügyelő bizottság tagjai személyesen kötelesek eljárni, képviseletnek nincs helye.
    A felügyelő bizottság üléseit az elnök hívja össze és vezeti. Az ülés összehívását egyebekben az ok és a cél megjelölésével a felügyelő bizottság bármely tagja írásban kérheti. Ha a felügyelő bizottság elnöke a tag kérésének nyolc napon belül nem tesz eleget, a tag maga jogosult az ülést összehívni.
    A felügyelő bizottság egyes ellenőrzési feladatoknak az elvégzésével megbízhatja bármelyik tagját, de a különböző feladatokat a tagok között állandó jelleggel is megoszthatja.
    Ha a felügyelő bizottságnak munkavállalói tagja is van, a munkavállaló küldött az üzleti titok körén kívül, tájékoztatási kötelezettséggel tartozik az üzemi tanácson keresztül a munkavállalók közössége felé.
    Ha a felügyelő bizottság tagjainak a száma a társasági szerződésben meghatározott létszám alá csökken, vagy nincs aki az ülését összehívja, a gazdasági társaság ügyvezetése a felügyelő bizottság rendeltetésszerű működésének biztosítása érdekében köteles összehívni a taggyűlést.
    2.5. A felügyelő bizottság jogköre
    A felügyelő bizottsági tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a gazdasági társaságnak az ellenőrzési kötelezettségük megszegésével okozott károkért. Korlátlan és egyetemleges felelősségre való tekintettel a törvény speciális jogkörrel ruházza fel a felügyelő bizottságot.
    - A felügyelő bizottság az ügyvezetőktől, vezető állású munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a társaság könyveit és iratait megvizsgálhatja.
    - A felügyelő bizottság tagjai a taggyűlés ülésén tanácskozási joggal részt vesznek.
    - Ha a társasági szerződés így rendelkezik, a felügyelő bizottság választja meg az ügyvezetőt, megállapítja díjazását, dönt a visszahívása felől.
    - Ha a társasági szerződés így rendelkezik, meghatározott jogügyletek a felügyelő bizottság jóváhagyásához köthetők.
    - A taggyűlés által hozott jogsértő határozat bírósági felülvizsgálatát a felügyelő bizottság tagja is kezdeményezheti.
    - Ha a taggyűlés határozatának bírósági felülvizsgálatát a társaság vezető tisztségviselője kezdeményezi, a társaságot a perben a felügyelő bizottság által kijelölt tag képviseli.
    2.6. A felügyelő bizottság kötelezettségei
    - A felügyelő bizottság köteles megvizsgálni a taggyűlés napirendjén szereplő valamennyi lényeges üzletpolitikai jelentést, és minden olyan előterjesztést, amely a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyre vonatkozik.
    - A számviteli törvény szerinti beszámolóról és az adózott eredmény felhasználásáról, írásbeli jelentést köteles készíteni.
    - A felügyelő bizottság rendkívüli taggyűlést köteles összehívni a napirendjének a meghatározásával együtt, ha úgy ítéli meg, hogy az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba, a társasági szerződésbe, illetőleg a taggyűlés határozataiba ütközik, vagy egyébként sérti a társaság, vagy a tagok érdekeit.
    - A felügyelő bizottságban résztvevő munkavállalói küldött köteles tájékoztatni az üzemi tanácson keresztül a munkavállalók közösségét.
    - A felügyelő bizottság tagjai, a társaság ügyeiről szerzett értesüléseiket üzleti titokként kötelesek megőrizni.
    - A felügyelő bizottság részt vesz a gazdasági társaság átalakulásának a folyamatában is. Az átalakulásról szóló első döntés alkalmával előterjesztést kell készítenie, a második döntéshez szükséges előkészítés során pedig a vagyonmérleg tervezeteket és a vagyonleltár tervezeteket a felügyelő bizottságnak is ellenőriznie kell.
    2.7. A felügyelő bizottság felelőssége
    A Gt. 38. §-ának (4) bekezdése értelmében, a felügyelő bizottsági tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a gazdasági társaságnak az ellenőrzési kötelezettségük megszegésével okozott károkért. A felelősség megállapításához tehát arra van szükség, hogy bizonyítást nyerjen, nem úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
    A felügyelő bizottság tagja felel az úgynevezett versenytilalmi szabályok megszegésével a társaságnak okozott kárért, a kár bekövetkeztétől számított egy éves jogvesztő határidőn belül.
    Bár a felügyelő bizottság nem mint testület felel kötelezettségeinek vétkes megszegésével okozott kárért, mégis a Gt. 35. §-a, a felügyelő bizottság valamennyi tagjának a felelősségét mondja ki. E rendelkezés szerint a felügyelő bizottság egyes ellenőrzési feladatokat megoszthat egymás között, illetőleg egy-egy tagot kijelölhet meghatározott feladat elvégzésére. Ez azonban nem érinti a felügyelő bizottsági tagnak a felelősségét. Joga van ugyanis arra, hogy az ellenőrzést olyan területre is kiterjessze, amely a feladatkörébe egyébként nem tartozik a munkamegosztás következtében. A törvény indokolása e rendelkezéshez az alábbiakat fűzi … " A felügyelő bizottság testületként működik, és ennek megfelelően testületi, tehát kollektív döntéseket hoz. Ebből azonban nem következik, hogy egyes ellenőrzési feladatokat testületi döntés alapján egy vagy több tag önállóan nem láthat el, illetve a bizottság olyan munkamegosztási rendet is kialakíthat, hogy az ellenőrzési feladatokat intézményesen megosztja egyes tagjai között. Ez azonban pusztán célszerűségi jellegű intézkedés, tehát bármely felügyelő bizottsági tag elvileg minden ellenőrzési feladat ellátásában részt vehet (tehát jogosítványa a felügyelő bizottság hatáskörének teljes terjedelmére kiterjed) és ennek megfelelően felelősségét sem érintheti az említett munkamegosztás"…
    A szigorú helytállási szabályra tekintettel mondja ki a Gt. 34. §-ának (2) bekezdése, hogy a felügyelő bizottság tagját e minőségében, a gazdasági társaság tagjai, illetve munkáltatója nem utasíthatja.
    2.8. A felügyelő bizottsági tagsági viszony megszűnése
    A felügyelő bizottsági tag tagsági viszonya a vezető tisztségviselők megbízatásának megszűnéséhez hasonló módon került szabályozásra a Gt.-ben. Ennek megfelelően megszűnik a megbízatás időtartamának a lejártával, a visszahívással, a törvényben szabályozott kizáró ok bekövetkeztével, lemondással és elhalálozással.
    A vezető tisztségviselőkhöz hasonlóan, ha a felügyelő bizottsági tag lemondása alkalmatlan időre esik, a taggyűlés úgy dönthet, hogy a lemondás csak annak bejelentésétől számított hatvanadik napon válik hatályossá.
    Ha a felügyelő bizottság tagjainak a száma a társasági szerződésben, vagy a törvényben meghatározott létszám alá csökken, vagy nincs aki az ülést összehívja, az ügyvezetés a rendeltetésszerű működés helyreállítása érdekében köteles összehívni a taggyűlést.
    A munkavállalói felügyelő bizottsági tagokkal kapcsolatos speciális rendelkezést tartalmaz a Gt. 37. §-ának (4) bekezdése. Ezek szerint a munkavállalói küldött felügyelő bizottsági tagsága megszűnik, ha a munkaviszonya megszűnik. A visszahívással kapcsolatban pedig úgy rendelkezik a Gt., hogy a munkavállalói küldöttet a taggyűlés csak az üzemi tanács javaslatára hívhatja vissza, kivéve, ha az üzemi tanács a törvényben meghatározott kizáró ok ellenére nem tesz eleget javaslattételi kötelezettségének.
    Vannak olyan társaságok, ahol felügyelő bizottságot létesíteni nem kötelező, mégis alakítanak ellenőrző szervet. Amennyiben a társaság úgy ítéli meg, hogy a továbbiakban felügyelő bizottságra nincs szükség, a felügyelő bizottságot megszüntetheti. Ilyenkor természetesen megszűnik a tagsági viszony is. A megszüntetés módja, a társasági szerződés módosítása.
    3. A könyvvizsgáló
    A Gt. V. fejezetének 1. Címe a könyvvizsgálóról, mint a gazdasági társaságok törvényes működésének a biztosítékáról beszél. A törvény indokolása rögzíti, hogy a könyvvizsgáló nem a társaság szerve, hanem alapfeladata, a számviteli törvény szerinti beszámoló valódiságának, jogszabályszerűségének ellenőrzése. Amíg tehát a felügyelő bizottság az ügyvezetést teljes mértékben ellenőrzi, addig a könyvvizsgálónak kifejezetten a pénzügyi, számviteli ellenőrzés a feladata. A könyvvizsgálat a társaság érdekeit is szolgálja, de ugyanakkor fontos közérdekvédelmi intézmény is. A Gt. 41. §-a szerint, könyvvizsgáló olyan korlátolt felelősségű társaságnál kötelező, amelynek esetében a törzstőke mértéke az ötvenmillió forintot meghaladja, kötelező továbbá, az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnál. Ezen felül akkor kötelező, ha azt egyéb törvényi rendelkezés előírja. A korlátolt felelősségű társaság akkor is dönthet könyvvizsgáló választásáról, ha az egyébként nem kötelező. Ha könyvvizsgáló választása kötelező, kijelölése a Gt. 123. §-ának (1) bekezdés g) pontja, ha nem kötelező, a (2) bekezdés p) pontja alapján tartalmi eleme a társasági szerződésnek. Az első könyvvizsgálót szintén a társasági szerződésben kell kijelölni. Könyvvizsgálóvá továbbá az választható, aki az erre vonatkozó jogszabályok szerint a könyvvizsgálók nyilvántartásában szerepel. Az 1997. évi LV. törvény, a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, és a könyvvizsgálói tevékenységről 26. §-ának (1) bekezdésében kimondja, hogy könyvvizsgálói tevékenységet kizárólag a kamara tagja, és a kamarai nyilvántartásba bejegyzett könyvvizsgálói társaság végezhet. A törvény részletesen meghatározza, hogy a könyvvizsgáló e feladatának ellátása során, milyen tevékenységeket végezhet, illetőleg a vizsgált társasággal kapcsolatosan milyen jogok, vizsgálati jogkör illeti meg.
    3.1. A könyvvizsgálói jogviszony létrejötte
    A Gt. 41. §-ának (4) bekezdése szerint, a könyvvizsgálót határozott időre, de legfeljebb öt évre kell megválasztani, illetve a társasági szerződésben kijelölni. A könyvvizsgálóval, a megválasztását követően az ügyvezetés köt szerződést a polgári jog általános szabályai szerint. A szerződés jogi természetét illetően, vállalkozási típusú szerződés.
    Ha a könyvvizsgálói tevékenységet nem természetes személy, hanem gazdálkodó szervezet látja el, meg kell jelölni azt a tagját, vezető tisztségviselőjét vagy munkavállalóját, aki a könyvvizsgálatért személyében is felelős. A személy kijelölését a taggyűlésnek jóvá kell hagynia.
    3.2. Összeférhetetlenségi és kizáró okok
    A könyvvizsgálónak fontos szerep jut a társaság törvényes működésének a biztosításában, éppen ezért vele szemben speciális kizáró okok érvényesülnek. A Gt. 43. §-ának (1) bekezdése a természetes személy könyvvizsgálóra, míg (2) bekezdése a könyvvizsgálatot ellátó gazdálkodó szervezetre vonatkozik.
    Ha a könyvvizsgáló természetes személy, nem lehet egyúttal az általa vizsgált társaság alapítója, tagja, a társaságnál nem lehet ügyvezető, nem lehet a felügyelő bizottság tagja, ezen személyek közeli hozzátartozója és nem lehet könyvvizsgáló a gazdasági társaságnak a munkavállalója sem, e minőségének megszűnésétől számított három évig.
    Ha a könyvvizsgálatot gazdálkodó szervezet látja el, a személyi összeférhetetlenségi előírásokat alkalmazni kell a könyvvizsgálói tevékenység végzésére kijelölt felelős személlyel szemben, ezen kívül pedig a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet valamennyi tagjára, vezető tisztségviselőjére és vezető állású munkavállalójára is.
    A Gt. rögzíti azt is, hogy a könyvvizsgálatért felelős személy a társaság részére más megbízás alapján munkát nem végezhet, és a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet is csak akkor láthat el más feladatot, ha a megbízás tárgya nem a könyvvizsgálónak a feladata.
    A Gt. 63. §-ának (4) bekezdése átalakulás esetében az új társaság könyvvizsgálatából a cégbejegyzést követő három évre kizárja azt a személyt, aki az átalakulási vagyonmérleg-tervezeteket ellenőrizte.
    A már említett 1997. évi LV. törvény, 30. §-a további összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg, így például többek között a 30. § (2) bekezdése kimondja, hogy nem vállalhat könyvvizsgálói tevékenységet az a kamarai tag, amely bármely oknál fogva elfogult.
    3.3. A könyvvizsgáló jogköre
    Azoknál a társaságoknál, ahol könyvvizsgáló működik, a gazdasági társaság a számviteli törvény szerinti beszámoló valódiságát és jogszabályszerűségét könyvvizsgálóval köteles ellenőriztetni. A könyvvizsgáló véleményének meghallgatása nélkül, a társaság nem hozhat döntést a beszámoló elfogadásáról. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy kötelesek elfogadni a könyvvizsgáló jelentésében foglaltakat, de enélkül elfogadó határozat nem hozható.
    A könyvvizsgáló a társaság könyveibe betekinthet, a vezető tisztségviselőktől, a felügyelő bizottság tagjaitól, illetőleg a társaság munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a társaság bankszámláját, pénztárát, értékpapír és áruállományát, szerződéseit megvizsgálhatja.
    A könyvvizsgáló kezdeményezheti, hogy a taggyűlésen vagy a felügyelő bizottság ülésén részt vegyen. Ebben az esetben kötelesek meghívni ezen ülésekre.
    Ha a könyvvizsgáló megítélése szerint a taggyűlés összehívása indokolt, és felhívásának nem tesznek eleget, a könyvvizsgáló a törvényességi felügyeletet ellátó cégbíróságot erről értesíti.
    Ha a tag által szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulás értékét könyvvizsgáló állapítja meg, a tagok a nem pénzbeli hozzájárulás értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél alacsonyabb összegben is meghatározhatják.
    3.4. A könyvvizsgáló kötelezettségei
    A könyvvizsgáló a társaság taggyűlése elé terjesztett minden lényeges üzleti jelentést köteles megvizsgálni abból a szempontból, hogy az valós adatokat tartalmaz-e, illetve megfelel-e a jogszabályi előírásoknak.
    A könyvvizsgáló a taggyűlésen köteles részt venni.
    Ha a könyvvizsgáló vagyonvesztési helyzetet lát, vagy megítélése szerint olyan gazdasági esemény történt, amely az ügyvezetés vagy a felügyelő bizottság tagjainak a felelősségét vonhatja maga után, köteles a taggyűlés összehívását kérni. Ha az ügyvezetés a felhívásnak nem tesz eleget a könyvvizsgáló, a cégbíróságot értesíti.
    3.5. Egyéb könyvvizsgálói feladatok
    A könyvvizsgálónak ezek mellett olyan esetekben is szerepe lehet a társaságnál, amikor egyébként nem került sor könyvvizsgáló kijelölésére, illetve megválasztására.
    Így például a Gt. 63. §-ának (4) bekezdése értelmében, átalakulás során, a vagyonmérleg tervezeteket és a vagyonleltár tervezeteket könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell. Ha a társaságnak saját könyvvizsgálója van, e feladat ellátására nem jogosult.
    A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 155. §-ának (2) bekezdése szerint, kötelező a könyvvizsgálat minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozónál. Ez a könyvvizsgálat az éves beszámoló és a kapcsolódó üzleti jelentés adatainak összhangját, kapcsolatát elemzi. Minden olyan esetben, amikor a könyvvizsgálat a törvény, vagy más jogszabály előírásai szerint nem kötelező, a vállalkozó dönthet arról, hogy a beszámoló felülvizsgálatával könyvvizsgálót bíz-e meg. Nem kötelező a könyvvizsgálat, ha vállalkozó éves nettó árbevétele, az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában nem haladta meg az ötvenmillió forintot. Ha a könyvvizsgálat kötelező, akkor a legfőbb szerv, az üzleti évről készített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló felülvizsgálatára és az abban foglaltak valódiságának és jogszabályszerűségének ellenőrzésére köteles bejegyzett könyvvizsgálót, könyvvizsgálói társaságot választani. A könyvvizsgálatra vagy a Magyar Könyvvizsgálói Kamara tagja, vagy a kamaránál nyilvántartásba bejegyzett könyvvizsgálói társaság választható.
    3.6. A könyvvizsgáló felelőssége
    A Gt. 45. §-ának (2) bekezdése értelmében, a könyvvizsgáló felelősségére a könyvvizsgálóra vonatkozó jogszabályokban, illetve a Ptk.-ban meghatározott felelősségi szabályok az irányadók. A Gt. szerint tehát a könyvvizsgáló a polgári jog általános szabályi szerint köteles helytállni a tevékenységének az ellátásáért.
    A könyvvizsgálatról szóló már idézett 1997. évi LV. törvény ezek mellett ismeri az úgynevezett etikai vétség fogalmát. Etikai vétséget követ el az a kamarai tag, aki
    - a könyvvizsgálói tevékenység gyakorlásából eredő kötelezettségét megszegi,
    - az etikai szabályzat előírásaival ellentétes magatartást tanúsít, vagy
    - a könyvvizsgálói tevékenységet gondatlanságból, szakmai hiányosságok miatt vagy szándékosan nem a jogszabályok szerint végzi.
    Etikai büntetés lehet az írásbeli megrovás, a pénzbírság és a kamarából történő kizárás.
    3.7. A könyvvizsgálói megbízatás megszűnése
    Megszűnik a megbízatás,
    - a taggyűlés döntése alapján visszahívással,
    - a könyvvizsgálóval kötött szerződésben szereplő időtartam lejártával,
    - törvényben szabályozott kizáró ok beálltával,
    - a könyvvizsgáló részéről történő felmondással,
    - elhalálozással.
    A Gt. 150. §-ának (2) bekezdés i) pontja értelmében, a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a könyvvizsgáló visszahívása.
    Ha a megbízatás időtartama letelik, nincs akadálya annak, hogy a könyvvizsgáló ismételten megválasztásra kerüljön.
    Ha a Gt. 43. §-ában meghatározott valamely kizáró ok áll fenn, könyvvizsgálói megbízatás szintén megszűnik.
    Ha az etikai eljárás eredményeképpen a könyvvizsgálóval szemben a kamarából történő kizárás jogkövetkezménye kerül alkalmazásra, elveszti a kamarai tagságát és ezzel azt a lehetőséget, hogy könyvvizsgálói feladatokat lásson el. Tisztsége tehát ebben az esetben megszűnik.
    Ha könyvvizsgáló alkalmazása nem kötelező a társaságnál, a társaság bármikor dönthet akként, hogy ezt az intézményt a társaságnál megszünteti. A megszüntetés módja a társasági szerződés módosítása, természetesen a könyvvizsgálói tiszt megszüntetésével a könyvvizsgálói megbízatás is megszűnik.
    4. A cégvezető
    A Gt. 39. §-ának (2) bekezdése visszahozta a régi kereskedelmi törvényből jól ismert intézményt, a cégvezetői tisztséget. Az új Gt. kimondja, hogy a gazdasági társaság legfőbb szerve, vagyis a taggyűlés a korlátolt felelősségű társaságnál, az általa kijelölt munkavállalót általános jellegű képviseleti joggal ruházhatja fel. Cégvezetővé az a munkavállaló jelölhető ki, aki egyébként megfelel a vezető tisztségviselőkre vonatkozó követelményeknek. A cégvezető a feladatát önállóan, de a vezető tisztségviselők utasításainak megfelelően látja el, ha a cégvezető az utasítás jogszerűségét vagy célszerűségét vitatja, a felügyelő bizottsághoz fordulhat. A Gt. azt is kimondja, hogy a cégvezető a képviseleti jogot másra nem ruházhatja át. Ha pedig a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik, a cégjegyzési joga önálló.
    A cégvezető intézményének a bevezetésével élénk vita alakult ki atekintetben, hogy miként kell érteni a cégvezető munkavállalói státuszát. Ez annyit jelent, hogy csak alkalmazottja lehet a társaságnak, vagy nem kizárt az a megoldás sem, hogy a társaság tagja de egyben alkalmazottja is, és ez utóbbi minőségét felhasználva kapja meg cégvezetői kinevezését. A többséginek tűnő álláspont szerint nem kizárt, hogy a munkaviszonyban álló, alkalmazottnak is minősülő tag cégvezetői feladatot lásson el korlátolt felelősségű társaság esetén.
    Bizonyos szempontokat is egybe vetve nyilván előnyösebb lehet egy adott társaságnál cégvezetői, mint inkább ügyvezetői feladatot ellátni.
    Meg kell azonban jegyezni, hogy a régi Gt.-n kialakult bírói gyakorlat nem engedte meg, hogy a munkaviszonyban is álló társasági tag mint képviseleti joggal felruházott dolgozó a társaság nevében eljárjon.
    A cégvezető helyzetét érintő további kérdés, a cégvezető és a vezető tisztségviselők kapcsolata, a vezető tisztségviselők vagyis az ügyvezető utasításának a joga. Abban az esetben ugyanis, ha a cégvezető az utasítás jogszerűségét vagy célszerűségét vitatja, a felügyelő bizottsághoz fordulhat. Olyan esetekben azonban, amikor nincs felügyelő bizottság, milyen lehetőség állhat a cégvezető rendelkezésére? A cégvezetőt ugyanis nem illeti meg a taggyűlés összehívásának a joga, valójában szervezeti jogok nem is illetik meg a társaságon belül.
    Ugyanakkor a Munka Törvénykönyve 104. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni. Nem köteles teljesíteni a munkavállaló az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Az utasítás megtagadásának a joga akkor is megilleti, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül vagy súlyosan veszélyeztetné. Felügyelő bizottság hiányában is tehát a cégvezető az utasítást megtagadhatja. Ha ennek során vita támad, a jogkövetkezményeket a Munka Törvénykönyve szerint kell rendezni.
    Ha az utasítás végrehajtása a fentieken kívül kárt idézhet elő, és a munkavállaló ezzel számolhat, köteles erre az utasítást adó figyelmét felhívni. Ebben az esetben azonban az utasítás teljesítését nem tagadhatja meg.
    A cégvezető képviseleti jogát másra nem ruházhatja át. Ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a cégvezető képviseleti és cégjegyzési joga önálló.
    V. fejezet
    A társasági szerződés speciális tartalmi elemei
    A Gt. 11. §-ának h) pontja szerint kötelező a társasági szerződésben rendelkezni mindarról, amit e törvény az egyes társasági formáknál kötelezően előír.
    A Gt., a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó, különös részi rendelkezésben, a 123. § (2) bekezdésében tartalmazza a társasági szerződés esetleges tartalmi elemeit. Ezek közül, a határozatképesség szabályozásáról, a taggyűlés összehívásáról, bizonyos ügyletek tekintetében a taggyűlés kizárólagos hatásköréről, az eredmény felosztásáról és a törzstőke emelés speciális kérdéseiről a működési szabályok között fogunk szólni. (Lásd: XI-XII. fejezetet.) E helyütt azok az elemek kerülnek ismertetésre, amelyek az alapítás köréhez szorosabban kapcsolódnak.
    Ehhez a kérdéskörhöz tartozik, az úgynevezett külön jogos üzletrészek kérdése, az üzletrész átruházhatóságának kérdésköre, a jogutódlás, az üzletrész bevonása és a dolgozói üzletrészre vonatkozó szabályok.
    1. A külön jogos üzletrész
    A Gt. 123. §-ának (2) bekezdés d) pontja szerint, mint esetleges tartalmi elemről, a társasági szerződésben rendelkezni kell az eltérő tagsági jogokat biztosító üzletrészekről.
    Az 1989. január 1. napjáig hatályban volt, a korlátolt felelősségű társaságokról szóló 1930. évi V. törvénycikk 12. §-ának 7. pontja, 20. §-ának (2) bekezdés 2. pontja lehetővé tette, hogy a szerződésben a tagok, egyes tagoknak külön jogokat biztosítsanak, és ha ilyen úgynevezett külön jogos üzletrész átruházására került sor, ez az üzletrész megtartotta önállóságát. Az azt megszerző tag rendelkezhetett az egyébkénti törvényi tilalom ellenére több üzletrésszel is. "A korlátolt felelősségű társaság tagjainak külön joga alatt, a társasági tagnak azt a jogát, vagy jogainak azt a részét kell érteni, amellyel a tagnak több joga van mint a többinek, akiknek joga a törvényben vagy a társasági szerződésben foglalt, a tagok általános jogállására vonatkozó szabályoknak megfelelő… Arra nézve, hogy a külön jogok miben állnak, a törvény részletesen nem rendelkezik, hiszen a külön jog megállapítása valamennyi tag hozzájárulásától van feltételezve. Az egyedüli korlát az, hogy a külön jog nem sértheti a törzstőke konzerválását célzó rendelkezéseket. Ilyen külön jog a társasági szerződés azon rendelkezése, hogy a taggyűlésen ki elnököljön, bizonyos határozatok hozatalához a külön jogosult hozzájárulása, beleegyezése szükséges"… (Dr. Bernhard Miksa: A korlátolt felelősségű társaság, Grill Kiadó, 1936.)
    A külön jogos üzletrészekről az 1988. évi VI. törvény tételes rendelkezést nem tartalmazott. Ugyanakkor, annak 216. § (2) bekezdéséhez fűzött indokolásból az következett, hogy a korábbi Gt. is elismerte és elfogadta, hogy létezhetnek külön jogos üzletrészek is. A régi Gt.-nek ez a rendelkezése kimondta ugyanis, hogy a tagok társasági szerződésben foglalt kötelezettségének növeléséhez, új kötelezettségek megállapításához, illetőleg az egyes tagok külön jogainak csorbításához a taggyűlés egyhangú határozatára van szükség. Az indokolás pedig arra tért ki, hogy a javaslat nem határozta meg tételesen a tagokat érintő külön jogosítványokat. A szabályozás diszpozitivitásából következik, hogy azonos mértékű törzsbetét esetében is rendelkezhet úgy a társasági szerződés, hogy az egyik tagot több jog illeti meg, mint az ugyanolyan betéttel belépő másik tagot. "E külön jogokkal lehet a társaság alapításában közreműködők tevékenységét elismerni vagy ellentételezni, az olyan vagyoni értékű jogok rendelkezésére bocsátását, amelyek forgalomképtelenek, így nem pénzbeli betét tárgyai sem lehetnek. A külön jogok a szavazás mellett a társaság nyereségéből való részesedésnél, illetve megszűnése esetén a felosztásra kerülő vagyonból való részesedésnél is megillethetik a társasági szerződésben megjelölt egyes tagokat. A külön jogokkal rendelkező tagok rendszerint meghatározó jelentőségű személyek a társaság szempontjából"…
    A Gt. 133. §-ának (1) bekezdése értelmében a társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot, az üzletrész testesíti meg. Azonos mértékű üzletrészhez, azonos tagsági jogok fűződnek. A társasági szerződés azonban egyes üzletrészeket a többiekétől eltérő tagsági jogokkal ruházhat fel. Az idevonatkozó indokolás szerint, … "a jogalkalmazói gyakorlatban régóta hiányolt rendelkezést mond ki a törvényjavaslat, amikor lehetővé teszi úgynevezett elsőbbségi üzletrész kialakítását, amely a többi tagétól eltérő tagsági jogokat biztosít. Ezen eltérés megjelenhet a szavazati jog mértékében, az osztalék elsőbbségben, a likvidációs hányadból való elsőbbségben, stb. E tulajdonságaiban lényegében megegyezik a részvénytársaságnál alkalmazott elsőbbségi részvényekre vonatkozó szabályozás tartalmával. Az eltérő tagsági jogokat tartalmazó üzletrészek sajátos megvalósulása az úgynevezett dolgozói üzletrész"…
    Az egyes felmerülhető külön jogok tekintetében a Gt.-nek vannak speciális rendelkezései is. Így például a Gt. 123. § (2) bekezdés l) pontja szerint, a társasági szerződés esetlegesen kötelező tartalmi eleme az adózott eredmény felosztásáról és a társaság megszűnése esetén a tagoknak járó részesedés mértékéről szóló rendelkezések, ha ezek számítási módja eltér a törzsbetétek arányától. A Gt. 141. §-ának (2) bekezdése szerint, a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában az adózott eredményt a törzsbetétek arányában kell a tagok között felosztani. Az osztalékra vonatkozó külön jogos üzletrész kialakítására tehát, tételes jogi rendelkezés alapján is lehetőség van. A Gt. 145-149. §-ai szabályozzák az úgynevezett dolgozói üzletrészeket, amelyek elsősorban megszerzésének körülményeiben biztosítanak elsőbbséget a társaság dolgozóinak, tekintettel arra, hogy azokhoz a munkavállalók ingyenesen vagy kedvezményesen jutnak hozzá. A Gt. 169. §-ának (4) bekezdése, az úgynevezett likvidációs hányadra vonatkozó elsőbbségről tesz említést. A társaság jogutód nélküli megszűnése esetében ugyanis a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonból, a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában kell csak a vagyont a tagok között törzsbetét arányosan kifizetni.
    Az úgynevezett külön jogok az egyes üzletrészekhez fűződnek, az egyes üzletrészeket más-más külön jog illetheti meg. Elképzelhető tehát, hogy az egyik üzletrészhez többlet szavazati jog, míg a másikhoz az osztalékhoz fűződő nagyobb részesedési jog járul. Sajátos módon sem a Gt. általános részében, sem pedig a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó különös rendelkezései között nem találunk olyan szabályt, amely megtiltaná, hogy a tagokat a veszteségből, illetőleg a nyereségből kizárják. E rendelkezés hiánya azonban álláspontunk szerint nem jelenti azt, hogy egyes üzletrészek alapján a tagot ne illetné meg az osztalék, vagy pedig nem gyakorolhatna szavazati jogot a taggyűlésen. A külön jog ugyanis, ahogy arról a korábbiakban szó volt, a törvényben felsorolt alapjogokon felül járó többletjogot biztosít. Az alapjogokat, az osztalékhoz való jogot, a szavazat jogát stb., tehát minden tag számára biztosítani kell. A gazdasági társaság nyereségéből való részesedésből kizárni még részvénytársaság esetében sem lehet a tagokat, annak legfeljebb eltérő mértéke lehet. Nyereség iránti igény nélkül ugyanis a tagnak nincs érdeke gazdasági társaságban való részvételre. Abban az esetben pedig, ha a törvény az úgynevezett külön jogos üzletrészek esetében a szavazati jogot kívánta volna korlátozni, vagy kizárni, erről rendelkeznie kellett volna. A törvény kogenciájára való tekintettel a szervezeti jogokat a tagoktól elvonni nem lehet. A részvénytársaságra vonatkozó szabályok között a 183. § (4) bekezdése például kifejezetten tételes jogilag rendelkezik a szavazati jog fenn nem állásáról bizonyos elsőbbségi részvények esetében.
    Az egyes eltérő jogokat biztosító üzletrészeknél, továbbá a társasági szerződés nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely a Gt. rendelkezéseibe ütközik, így például a külön jogos üzletrész-tulajdonosnak sem lehet lehetővé tenni a Gt. 141. §-ának (1) bekezdésében foglalt tilalmi rendelkezés ellenére, hogy vagyoni hozzájárulását a társaságtól visszakövetelje. Őt sem illeti meg például az a jog, hogy tagsági viszonyát a társaságban felmondással szüntesse meg. (Lásd még: IX. fejezet 2. pontját.)
    2. Az üzletrész átruházhatóságára vonatkozó külön kikötések
    A Gt. 123. §-ának (2) bekezdés e) pontja szerint a társasági szerződés szükség szerinti tartalmi eleme az üzletrész átruházhatóságának kizárásáról vagy annak korlátozásáról, illetve az átruházásnak a társaság beleegyezéséhez kötéséről szóló rendelkezés.
    Nem tartozik a rendelkezés hatálya alá, a Gt. 134. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott, a tagot, a társaságot, vagy a taggyűlés által kijelölt személyt megillető elővásárlási jog. Ez az elővásárlási jog ugyanis a törvény erejénél fogva áll fenn, ha a tagok ettől eltérően akarnak rendelkezni, akkor kell figyelemmel lenni a 123. § (2) bekezdés e) pontjában foglalt szabályra. Ide tartozik a Gt. 137. §-ának (1) bekezdése szerinti, az üzletrész kívülállóra történő átruházásának a társaság beleegyezéséhez kötése, az adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházás kizárása vagy korlátozása, és az üzletrész forgalmat speciális módon rendező az az eset, amikor a tagok egymásnak elővásárlási jogot biztosítanak.
    3. Az üzletrész átruházásának kizárása
    Megoszlanak az álláspontok abban a tekintetben, hogy a tagok a társasági szerződésben kizárhatják-e, hogy az üzletrész akár egymás közötti viszonyukban akár kívülállók részére átruházható legyen. Tiltó rendelkezésre nagy valószínűséggel csak olyan társaságok esetében lenne igény, ahol az alapításkori tagok az alapításkor kialakult erőviszonyokon nem szeretnének változtatni, még akkor sem, ha a kizárás akár a társaság megszűnéséhez is vezetne, különösen akkor, ha e rendelkezés mellé a jogutódlásnak a kizárása is párosulna.
    Álláspontunk szerint azonban az üzletrész átruházást kizárni sem a Gt. 134. § (1) bekezdés alapján, sem pedig - amennyiben az átruházás jogcíme adásvétel - a Gt. 137. §-a értelmében nem lehet. A Gt. idevonatkozó indokolása utal is arra, hogy az alapvetően kogens szabályozásra tekintettel az üzletrész átruházásra nézve szigorúbb szabályokat csak akkor lehet a szerződésben megállapítani, ha erre a törvény lehetőséget ad. A 137. § rendelkezései ezt a szigorúbb szabályozást teszik lehetővé.
    A Gt. 134. § (1) bekezdésének és a 137. § (1) és (2) bekezdésének összevetése és tüzetes elemzése alapján az alábbi következtetésre juthatunk:
    A tagok egymás között az üzletrészt szabadon átruházhatják. Az átruházás jogcímét a Gt. nem szűkíti le, arra tehát sor kerülhet - éspedig társasági hozzájárulás nélkül is, - akár adásvétel, akár pedig csere vagy ajándékozás címén. Ha ugyanis az ellenérték fejében történő elidegenítés "szabadon" történhet, semmi nem indokolja, hogy azt az ingyenes jogcímeknél megakadályozzuk vagy korlátozzuk.
    A Gt. 137. §-a arra ad módot, hogy a kívülálló személynek történő átruházást - akár jogcímtől függetlenül - a szerződésben a tagok a tárasság beleegyezéséhez kössék, illetőleg az adásvételi szerződés jogcímén kívüli átruházást kizárják vagy korlátozzák.
    A Gt. 137. §-a ezért a kívülállók tulajdonszerzési lehetőségeit érintő szabály, a Gt. 123. §-ának (2) bekezdés e) pontja pedig csak a 137. §-sal összefüggésen értelmezhető.
    Ha a társasági szerződés az adásvételi szerződésen kívüli átruházásra nézve rendelkezést nem tartalmaz, a tag üzletrészét kívülállónak korlátozás nélkül elajándékozhatja, elcserélheti, apportálhatja. Elővásárlási jog ilyen esetekben nincs.
    Ha a tagok az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez kötik, a beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni. Rögzíteni kell tehát azt, hogy a hozzájárulás megadására a taggyűlésen kerül sor, vagy a tagok írásban szavaznak, és azt is rögzíteni kell, hogy a megtagadásnak melyek a feltételei. A jóhiszemű joggyakorlásnak a követelménye nemcsak a taggal, hanem a társasággal szemben is érvényesül, a társaság sem élhet vissza azzal a jogával, hogy megtagadja - alapos ok nélkül - hozzájárulását az üzletrész kívülállóra történő átruházásánál. Ezért fontos kérdés mindazon körülményeknek, eseteknek a felvázolása, amikor az üzletrész átruházáshoz való hozzájárulás megtagadására lehet számítani. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében kifejtette, hogy nem tesz eleget a társasági szerződés a törvényi követelményeknek, ha az a megadás, illetve megtagadás feltételeit a taggyűlés hatáskörébe utalja, és csak arról rendelkezik, hogy a beleegyezés megtagadását követően milyen eljárást kell lefolytatni. Magáról a megtagadás okairól, körülményeiről, feltételeiről is rendelkezni kell. (Cgf. VII. 32.174/1999/2.)
    Nem elégíti ki a törvényi követelményeket az olyan rendezés sem, amely csak arról szól, hogy a kívülállóra történő átruházás a társaság beleegyezéséhez van kötve, de a további eljárásra vonatkozó rendelkezéseket nem tartalmazza (Cgf. VII. 33.290/1998/2.)
    4. A jogutódlás kizárása
    A Gt. 123. §-ának (2) bekezdés f) pontja szerint, a társasági szerződés esetleges kötelező tartalmi eleme jogutódlás esetén az üzletrész átszállásának és az üzletrész felosztásának a kizárása.
    A jogutódlás természetes személyek esetében az öröklés. A Ptk. 598. §-a szerint, örökölni törvény, vagy végintézkedés alapján lehet. A jogutódlás - a gazdasági társaság vagy más jogalany esetén - jogszabályban meghatározott jogutódkénti átalakulása következtében állhat be. Ennek alapesete a gazdasági társaságnak más gazdasági társasággá történő átalakulása. A Gt. 139. §-a szerint, a tag halálával vagy megszűnésével üzletrésze átszáll a jogutódra. A társasági szerződés az átszállást kizárhatja, ebben az esetben azonban a szerződésben rendelkezni kell az üzletrésznek a tagok vagy a társaság által történő megváltásáról. A társasági szerződésben tehát szabályozni kell, hogy a tagok törzsbetét arányosan vásárolják meg az üzletrészt, vagy esetleg kijelöléses alapon vásárolja meg valamelyik tag. Rendelkezhetnek úgy is, hogy azt a társaság szerzi meg, a társaság azonban természetszerűleg a Gt. 143. §-ának (1) bekezdése szerint élhet-e jogával. Ebben a körben rendezni kell azt a kérdést is, hogy mi az eljárás, ha sem a tagok, sem a társaság nincs abban a helyzetben, hogy az üzletrészt megváltsa. A Gt. 144. §-ának (1) bekezdéséből az következik, hogy a társasági szerződés nem rendelheti el az üzletrész magához vonását, ellenben ilyen esetben az üzletrész bevonása a szóba jöhető jogi megoldás. Erre lehetőséget ad a 144. § (4) bekezdése, valamint a 123. § (2) bekezdésének g) pontja is.
    A Gt. 144. §-ának (5) bekezdése értelmében a bevonás elrendelésével a törzsbetét (üzletrész) megszűnik, és értékével a törzstőkét - a tőkeleszállítás szabályainak alkalmazásával - csökkenteni kell. Értelmezésre szorul azonban, hogy az üzletrész bevonása és a törzstőke leszállítása következményeként a törzsbetét összegét kell-e visszafizetni, vagy pedig az üzletrész értékét kell megtéríteni az jogutódlásból kizárt "jogutódnak". Tudvalévő ugyanis, hogy a törzsbetét és az üzletrész értéke legfeljebb az alapítás időszakában fedi egymást, a működés során a törzsbetét alatt és a törzsbetét felett is lehet az üzletrésznek az értéke. A jogutódlásból kizárt jogutód ehhez képest lehet, hogy aránytalanul kisebb összeget kap az üzletrész értékéhez képest, de lehet, hogy kifejezetten előnyös helyzetbe kerül, ha legalább a törzsbetét értékét megkapja. Az üzletrész árverésnél majd látni fogjuk, hogy az üzletrész bevonását megelőzően lehetőség van az üzletrész magához vonására, amelyet követhet árverés, ahol az üzletrész valóságos értéke megállapításának a reális lehetősége fennáll. A magához vonás eljárásának a végén is bekövetkezhet azonban olyan helyzet, hogy végül az üzletrészt be kell vonni, amely szintén elvezet az előbb már vázolt problémához. A törvényszöveg tételes elemzése révén megnyugtató megoldást nem találunk, ezért feltétlenül szükség van arra, hogy a társasági szerződés pontosan körülírja, hogy a jogutódlás kizárása esetében milyen eljárást kell lefolytatni és az üzletrész jogutódlásából kizárt jogutód milyen igényekkel léphet fel a társasággal szemben.
    Ha a társaság a jogutódlást kizárta, az üzletrész forgalmi értékének a megtérítését tartanám elfogadhatónak az alábbi indokok miatt (természetesen abban az esetben, ha azt a tagok vagy a társaság megváltani nem tudja).
    A Gt. 139. §-a lehetővé teszi, hogy a tag jogutód nélküli megszűnése esetében a társaság az üzletrészt értékének megtérítése mellett magához vonja. Nem törzsbetétről és a törzsbetét összegéről rendelkezik tehát a törvény, hanem az üzletrészről és üzletrész értékmegtérítéséről, mely mint tudjuk forgalmi értéket jelent. Ha a társaság a jogutódlást kizárta, valójában egy kvázi jogutód nélküli megszűnésről van szó. A jogutód nélküli megszűnés lehetővé teszi az üzletrész magához vonását is, és semmi nem indokolja, hogy más elbírálásban részesüljön a tag után igényt érvényesítő személy attól függően, hogy a jogutódlást az üzletrész tekintetében kizárták, vagy pedig a tag jogutód nélkül szűnt meg. (Az persze más kérdés, hogy a tag jogutód nélküli megszűnése esetében kik azok, akik jogosultak az üzletrész értékét követelni).
    5. Az üzletrész felosztásának kizárása
    A társasági szerződés szükségképpeni kötelező tartalmi eleme a Gt. 123. §-ának (2) bekezdés f) pontja szerint az üzletrész felosztásának a kizárása. Ezzel összhangban rendelkezik úgy a 140. § (3) bekezdése, hogy a társasági szerződés az üzletrész felosztását kizárhatja.
    5.1. Az üzletrész felosztása
    Az üzletrész felosztásának kizárásával kapcsolatos rendelkezés magyarázatát megelőzi az üzletrész felosztása fogalmának a tisztázása. A törvény 140. §-ához fűzött indokolás szerint az egy tagsági jogot megtestesítő üzletrészt több részre osztják fel, azaz több egyéni tagsági jog keletkezik, így a társaság tagjainak számában is változás áll be. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében az alábbiak szerint értelmezte az üzletrész felosztásnak a fogalmát: "Az üzletrész felosztásának feltétele az, hogy az üzletrészek száma a társaságban megváltozzon, ha az üzletrészeknek a száma nem változik, csak az egyes üzletrészek nagyságában következik be változás, ez üzletrész felosztásként nem értékelhető. A felosztás kizárásával a társaság megakadályozhatja, hogy az üzletrész-tulajdonosok száma, a társaságban növekedjen. Üzletrész felosztás, ha egy üzletrészből két vagy több üzletrész lesz. (Cgf. II. 30.338/1993/2.)
    Nem üzletrész felosztás tehát, ha az üzletrészeknek a száma nem változik, csak esetleg az egyikből egy részt átvisznek és egyesítenek egy másik üzletrészhez, és nyilvánvalóan nem üzletrész felosztás az sem, hogy ha az üzletrészeknek a száma csökken.
    A Gt. 140. §-ának (1) bekezdése szerint, az üzletrész csak átruházás, a megszűnt tag jogutódlása és öröklés esetén osztható fel. A felosztáshoz a taggyűlés hozzájárulása szükséges. A felosztásnak ezt a három esetét, vagy a három esetből valamelyiket zárják ki a tagok akkor, amikor a társasági szerződésben úgy rendelkeznek, hogy az üzletrész nem osztható fel. Ennek nem csak a tagok száma szempontjából van, vagy lehet jelentősége, hanem kihatással lehet a társaságon belüli erőviszonyok alakulására. Különösen ez a helyzet, ha közös tulajdonú üzletrész is van a társaságban, és a közös tulajdont kívánják a tagok megszüntetni egymás között új, önálló üzletrészek kialakításával.
    5.2. A felosztás kizárása
    A társasági szerződés mind a három típusú üzletrész felosztást kizárhatja, azonban semmi akadálya nincs annak, hogy például csak az átruházás, vagy a jogutódlás esetében tartsa a társaság kizártnak az üzletrészek osztódását.
    6. Az üzletrészek bevonása
    A Gt. 123. §-ának (2) bekezdés g) pontja szerint, a társasági szerződés szükség szerinti kötelező tartalmi eleme az üzletrész bevonásának a megengedése. A Gt. 144. §-ának (1) bekezdése, valamint a (2) bekezdés a) és b) pontja rendelkezik az üzletrész magához vonásáról és az azt követő eljárásról. A 144. § (2) bekezdés c) pontja pedig mindezen eljárások eredménytelen lefolytatása után rendelkezik úgy, hogy a társaság az üzletrészt bevonhatja. A 144. § (4) bekezdése értelmében üzletrész bevonására csak akkor kerülhet sor, ha a társasági szerződés az üzletrész bevonását kifejezetten megengedi. A bevonással érintett üzletrész tulajdonos beleegyezése mindehhez nem szükséges, ha tagsági viszonyának létesítésekor a társasági szerződés ezt a lehetőséget már ismerte. Az üzletrész bevonására "hivatalból" a jogutód nélkül megszűnt tag üzletrészének magához vonását követő eredménytelen eljárás esetében van lehetőség.
    Addig, amíg az üzletrész magához vonása a törvény által meghatározott esetekben kötelezően lefolytatandó eljárást jelent, addig, a bevonásra az előbb említett kivételtől eltekintve csak a társasági szerződés megengedő rendelkezése alapján van mód. Mi a különbség a magához vonás, illetőleg a bevonás között?
    6.1. Az üzletrész magához vonása
    Az üzletrész magához vonása azt jelenti, hogy az adott üzletrész fölött a társaság tagja valamilyen oknál fogva elveszítette a rendelkezési jogát. Vagy azért, mert jogutód nélkül megszűnt, vagy azért mert kizárására került sor, vagy azért mert tagsági viszonya a vagyoni hozzájárulási szolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt szűnt meg. Magához vonás következtében az üzletrész felett a társaság jogot szerez, jogait azonban a törvény meghatározza. Ez a jogosultság, más oldalról kötelezettség a táraság számára azt jelenti, hogy a gazdátlanul maradt üzletrésznek új tulajdonost kell keresnie. Az üzletrészt valamilyen módon értékesítenie kell. A magához vonás nem érinti a társaság törzstőkéjének a nagyságát. A magához vonást követő eljárás az üzletrész árverésen történő értékesítésének megkísérlése, és ha ez nem vezet eredményre, a társaság törzstőkén felüli vagyonából megvásárolhatja az üzletrészt, vagy a társaság tagjai vásárolják meg törzsbetéteik arányában. Ha mindez az eljárás sem vezetett eredményre, akkor következik az üzletrész bevonása, feltéve ha azt a társasági szerződés - a jogutód nélküli megszűnés eseteit kivéve - nem zárja ki. Üzletrész bevonásra továbbá a társasági szerződés egyéb megengedő rendelkezései alapján kerülhet sor.
    6.2. Az üzletrész bevonásának következménye
    Az üzletrész bevonása a törzstőke csökkenésével jár. Bevonás esetén ugyanis, törzsbetét összegével a törzstőkét a tőke leszállítás szabályainak az alkalmazásával csökkenteni kell. A tőke leszállítás a társaság vagyonának csökkentését jelenti, ezért arra kizárólag akkor kerülhet sor, ha azt a társasági szerződés lehetővé teszi. Az üzletrész bevonás mindig valamilyen tagnak, volt tagnak az üzletrészét érinti, ezért ha az a társasági szerződés rendelkezésén alapul, csak akkor hajtható végre, és csak olyan taggal szemben, aki a társaságnak már akkor is tagja volt, amikor a társasági szerződés ezen megengedő rendelkezést tartalmazta.
    Az üzletrész bevonásának milyen esetei merülhetnek fel, amelyek a társasági szerződés rendelkezéseire bízhatók. A társaság tagja a társaságtól felmondás útján nem válhat meg, ennek egyedüli módja a tag elhatározásából az üzletrésznek az átruházása. Az üzletrész bevonás tehát nem lehet eszköze a társaságtól való - üzletrész átruházás mellőzésével történő - megválásának. Mikor van lehetőség arra, hogy a tagok, a taggyűlés akként határozzon, hogy valamely tag üzletrészét bevonja, és azt a tagtól lényegében elvonja. Ha ugyanis a tag társaságellenes magatartást tanúsít, abban az esetben a kizárás áll a társaság rendelkezésére. Ha pedig a társasággal szembeni kötelezettségeit teljesíti, a társaságra nézve veszélyeztető magatartást nem tanúsít, mi motiválhatja a társaságot az üzletrész bevonására? Elképzelhető például, hogy valamely tag felszámolás alá kerül, vagy vele szemben végrehajtási eljárást vezetnek és üzletrészét árverésre bocsátják. Ha az árverési értékesítés eredménytelen volt, a társasági szerződés megengedő rendelkezése alapján az érintett tag üzletrésze bevonható azzal, hogy a törzsbetétet nyilván nem neki, hanem a felszámolónak, illetőleg a végrehajtónak, ezen keresztül a hitelezőknek fogják kifizetni. (Lásd: X. fejezet 8. pontját.)
    7. A dolgozói üzletrészek kiadásának feltételei
    A Gt. 123. §-ának (2) bekezdés h) pontja értelmében lehetőség van úgynevezett dolgozói üzletrészek kialakítására, amelyeket a társaság munkavállalói ingyenesen vagy kedvezményesen szerezhetnek meg. A dolgozói üzletrészekről a Gt. 145-149. §-ai tartalmaznak rendelkezést. Dolgozói üzletrészeket a Gt. 145. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a társaság törzstőkén felüli vagyonából, a törzstőke egyidejű felemelésével lehet kialakítani. Dolgozói üzletrészt tehát alapításkor létesíteni nem lehet. A dolgozói üzletrészek nem haladhatják meg a törzstőke 15%-át. A dolgozói üzletrészhez ugyanolyan tagsági jogok és kötelezettségek tapadnak mint a többi üzletrészhez, de megszerzésének a feltételei kedvezményesek a dolgozó számára. A törvény lehetővé teszi azt is, hogy a dolgozói üzletrészekhez további jogosultságok és elsőbbségi jogok kapcsolódjanak. Amennyiben dolgozói üzletrész elsőbbségi jogos is, az elsőbbségi jog vonatkozhat az osztalékra, a likvidációs hányadra, a szavazati jogra.
    7.1. A dolgozói üzletrészek átruházása
    Tekintettel arra, hogy a dolgozói üzletrészeket ingyenesen vagy kedvezményesen lehet megszerezni, és ahhoz további kedvezmények is fűződhetnek, a Gt. szigorúan szabályozza az üzletrészek átruházásának a lehetőségeit. A Gt. 146. §-ának (1) bekezdése szerint, a dolgozói üzletrész csak a társaság munkavállalóira, illetve azokra ruházható át, akiknek munkaviszonya nyugdíjba vonulásukra tekintettel szűnt meg. Vevői pozícióban ezért vagy olyan személyek lehetnek, akik mint munkavállalók maguk is szerezhetnének dolgozói üzletrészt, vagy olyanok akiknek a munkaviszonya nyugdíjazásuk következtében szűnt meg. A szabály egybevág azzal a rendelkezéssel, hogy ha a dolgozót nyugdíjazzák, abban az esetben megtarthatja dolgozói üzletrészét.
    A Gt. nem rendezi azt a kérdést, ha a munkavállaló nyugdíjba vonulását követően ismét munkaviszonyt létesít, de nem korábbi társaságánál, dolgozói üzletrészét megtarthatja-e? Miután a Gt.-nek erre vonatkozó rendelkezése nincs, arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy az újabb munkaviszony létesítése nem érinti a korábbi társaságnál szerzett dolgozói üzletrészre fennálló jogosultságát. Ha a munkavállaló meghal, vagy munkaviszonya megszűnik - ide nem értve a nyugdíjazás esetét - örököse, illetőleg a volt munkavállaló hat hónapon belül még dolgozói üzletrészét megtarthatja. Ez alatt a hat hónap alatt gondoskodnia kell arról, hogy az üzletrészt az örökös, illetőleg a volt munkavállaló eladja, utóbbi esetben csak a táraság más munkavállalója részére. A Gt.-nek idevonatkozó rendelkezése hiányában, a dolgozó nem ruházhatja át a dolgozói üzletrészt olyan volt munkavállalóra, akinek a munkaviszonya nyugdíjazás miatt szűnt meg.
    Amint látjuk, a szabályozás nem konzekvens, de a szabályozás kogens jellegére való tekintettel ezt a fajta megkülönböztetést tudomásul kell venni. Összefoglalva: dolgozói üzletrész megszerzésére, a dolgozói üzletrészek kialakításánál csak a dolgozó jogosult. A dolgozó munkaviszonyának fennállása alatt azonban átruházhatja másik munkavállalóra, vagy volt nyugdíjas dolgozójára. Ha azonban a dolgozó munkaviszonya nem nyugdíjazás következtében megszűnik, vagy meghal, a dolgozói üzletrészt csak másik munkavállalóra lehet átruházni. A nyugdíjas munkavállaló megtarthatja a dolgozói üzletrészét, és a munkaviszonyban álló dolgozó, nyugdíjas munkavállalóra is átruházhatja az üzletrészt.
    7.2. A dolgozói üzletrész megszűnése
    Ha a munkavállaló meghal, vagy munkaviszonya egyéb oknál fogva szűnik meg, az örököse, illetőleg a volt munkavállaló hat hónapon belül még jogosult az üzletrészt más munkavállalók részére átruházni, ha ez a határidő eredménytelenül telik el, az első taggyűlésen a társaságnak határoznia kell oly módon, hogy vagy a dolgozói üzletrészt a törzstőke megfelelő csökkentésével bevonja, vagy pedig az üzletrész jellegét megváltoztatja, és az így kialakított "normál" üzletrészt értékesíti. Az üzletrész akár bevonásra, akár átalakításra kerül, az örököst, illetőleg volt munkavállalót a törzsbetét összege illeti meg. A törzsbetét alatt a törvény indokolása szerint a névértéket kell érteni, tehát nem azt az összeget, amelyet a munkavállaló esetleg kedvezményesen befizetett és a kifizetés nagyságát az sem befolyásolja, hogy ingyenesen szerezte meg az üzletrészt. A munkáltatónak a törzsbetét összegét az örökös részére harminc napon belül, a volt munkavállaló részére egy éven belül kell kifizetni.
    A Gt. nem teszi lehetővé, hogy a dolgozó örököse, vagy a volt dolgozó megválthassa volt üzletrészét oly módon, hogy vagy befizeti a törzsbetét összegét, vagy pedig a kedvezmény összegét kiegészíti a teljes névértékre.
    A Gt. 146. §-ának (2) bekezdésében írt hat hónapos határidő kezdő időpontjának a számítására tartalmaz rendelkezést a 146. § (3) bekezdése. Ez a jogosultság elvesztésének esetétől függően, vagy az örökhagyó halála, hagyatéki eljárás esetén a hagyaték teljes hatályú átadásáról rendelkező hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésének a napja, öröklési per esetén a bírósági ítélet jogerőre emelkedésének a napja.
    A Gt. nem rendelkezik arról sem, hogy ezen hat hónapos, vagy a fentiek szerint akár ennél lényegesen hosszabb időtartam alatt, az örökös, illetőleg a volt munkavállaló jogosult-e a tagsági jogok gyakorlására. Álláspontunk szerint ez a jog az érintett személyeket egészen a bevonásig, illetve az üzletrész jellegének a megváltoztatásáig megilleti. Kérdés az is, hogy a dolgozói üzletrészek esetében a jogutódlást a társasági szerződésben ki lehet-e zárni, mert ebben az esetben nincs szükség a várakozási idő leteltére, hanem az üzletrészt a társaság rögtön bevonja. Annak ugyanis dolgozói üzletrész esetében nincs jelentősége, hogy az üzletrészt milyen árfolyamértéken lehetett értékesíteni, mivel a dolgozói üzletrész volt tulajdonosát, illetve örökösét csak a törzsbetét értéke illeti meg.
    A Gt. 146. §-ának (4) bekezdése pontatlanul fogalmaz amikor úgy rendelkezik, hogy a volt örököst a bevonástól számított harminc napon belül kell kielégíteni. A bevonást ugyanis a törzstőke leszállítás szabályai szerint kell végrehajtani és a Gt. 167. §-ának (6) bekezdése eltérést nem tűrő módon mondja ki, hogy a törzstőke leszállítás alapján a tagoknak visszafizetéseket csak a leszállításnak a cégjegyzékbe történő bejegyzése után szabad teljesíteni. A harminc napos határidőt ezért a törzstőke leszállításának a cégbejegyzésétől indokolt számolni. (Lásd: XII. fejezet 2. és 4., IX. fejezet 1.1. pontját.)
    VI. fejezet
    A társasági szerződés megkötése
    1. A társasági szerződés alakisága
    A Gt. 10. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaság alapításához társasági szerződés megkötése szükséges. A (2) bekezdés kimondja, hogy a társasági szerződést valamennyi tagnak alá kell írni. A tag helyett a társasági szerződést közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkező képviselője is aláírhatja, és azt vagy ügyvéd, illetve az alapító jogtanácsosa ellenjegyzi. A társasági szerződés közjegyző által készített közokiratba is foglalható.
    A társasági szerződésnek a fentiek szerint írt kötelező tartalmi elemekkel kell rendelkezni. Felsorolásra kerültek azok a szükségképpeni kötelező tartalmi elemek, amelyekről csak akkor kell a feleknek megállapodniuk, amennyiben ilyen intézményeket a társaság működése során alkalmazni kívánnak. A társasági szerződés alakja pedig vagy közjegyzői okirat, közokirati forma, vagy ügyvéd, illetőleg valamelyik alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett teljes bizonyító erejű magánokirat. A Gt. 10. §-ához fűzött indokolás szerint, az ügyvédi ellenjegyzés lényegét, az új ügyvédi törvény fogja rendezni - a törvényjavaslat szerint az ügyvédi ellenjegyzés vagy azt jelenti, hogy a társasági szerződést az ügyvéd készítette, vagy azt ugyan nem az ügyvéd készítette el, de annak tartalmáért és az adatok valódiságáért felelősséget vállal.
    Az ellenjegyzés fogalmát, az 1998. évi XI. tv. 27. §-ának (1) bekezdés, b) pontja határozta meg. E rendelkezés helyébe azonban 2001. augusztus 1. napjától új rendelkezés lép, amelyet az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. tv. 33. §-a iktatott be. Ennek megfelelően az okirat ellenjegyzésével az ügyvéd azt bizonyítja, hogy az okiratban megjelölt fél az iratot előtte, vagy helyettese [23. § (5) bekezdés] előtt írta alá, illetőleg aláírását előtte vagy helyettese előtt a sajátkezű aláírásának ismerte el, illetve a minősített elektronikus aláírásával tett ellenjegyzéssel pedig azt, hogy a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik.
    Az elektronikus aláírásról szóló törvény hatálybalépésével módosul a Ctv. 22. §-ának (5) bekezdése. Ezek szerint a bejegyzési kérelem és mellékletei, elektronikus okirat formájában, számítógépes hálózat útján is továbbíthatóak a cégbírósághoz. Ebben az esetben a cégbíróság az okiratokat elektronikus okirat formájában tartja nyilván. Ha tehát az elektronikus irat cégeljárásban történő alkalmazásáról szóló jogszabály hatályba fog lépni, a fenti rendelkezés is hatályossá válik. Ebből pedig az következik, hogy írásbeli alakban létrejött szerződésnek (társasági szerződésnek) kell tekinteni többek között az elektronikus aláírással aláírt okiratot. Egyébként a Ptk. Hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet ezen jogszabállyal módosított 38. §-ának (2) bekezdése szerint, a jogszabály által írásbeli alakhoz kötött szerződéseknél a követelmény fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okirat.
    A társasági szerződés nyelve a magyar. A gyakorlatban előfordul, hogy a magyar nyelvű okirathoz, annak idegen nyelvű változatát is csatolják akkor, ha a társaságnak külföldi személy is a tagja. Ennek nincs akadálya, azonban arra lehetőség nincs, hogy csak az idegen nyelvű okirat alapján kérelmezzék a cég bejegyzését. (Cgf. VII. 32.117/1998/4.)
    2. Az előtársaság
    A Gt. II. Fejezetének 3. Címe alatt, a társasági jogban eddig ismeretlen fogalmat, az úgynevezett előtársaságot vezette be. Az előtársaság lényegét abban határozza meg a Gt. 14. §-a, hogy a gazdasági társaság, a társasági szerződés ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától, a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet. Az előtársasági létszakasz akkor szűnik meg, amikor a társaságot a cégjegyzékbe bejegyzik, vagy amikor a bejegyzési kérelmet a bíróság jogerősen elutasítja.
    2.1. Az előtársaság létszakaszai
    A Gt. rendszerében az előtársaságnak is több létszakasza van. Az előtársasági létszakasz a már aláírt szerződés ellenjegyzésétől, illetőleg közokiratba foglalásától kezdődik. Ettől az időponttól már különböző ügyletek lebonyolítására kerülhet sor, a társaság létrehozása, illetőleg majdani működtetése szempontjából. Üzletszerű gazdasági tevékenységét azonban - tehát olyan tevékenységet, amelyre valójában a társaság létrejött -, csak a bejegyzési kérelem cégbírósághoz történő benyújtását követően kezdheti meg az előtársaság. A Gt. 14. §-ának (3) bekezdése azonban kizárja, hogy hatósági engedélyhez kötött tevékenységet végezzenek, ez a lehetőség már csak a végleges társaságot illeti meg.
    A Gt. 16. §-ának (2) bekezdése az ex-nunc hatályú bejegyzést vezette be, a Gt.-t megelőző szabályozástól eltérően, ahol a bejegyzéseknek ex-nunc, vagyis visszaható hatálya volt. Ezért, valamint azért, hogy jelzésre kerüljön, még nem bejegyzett társaságról van szó, a társaság cégneve mellett a "bejegyzés alatt" "b.a." toldatot kell használni.
    A törvény az előbb említett egyes létszakaszokhoz fűződő korlátozó rendelkezéseken túlmenően a 15. §-ban további korlátozásokat ír elő, az előtársasági létszakaszban lévő gazdasági társaságokra, így a korlátolt felelősségű társaságra is. A rendelkezés lényege az, hogy a Gt. az alapító társasági szerződést, az alapítandó társaság cégformáját, valamint az alapításban résztvevő tagokat "konzerválni" kívánja addig az időpontig, ameddig létrejötte bizonyossá válik. Ezért nem teszi lehetővé a tagoknak a létesítő okirat módosítását, magának a társaságnak az elhatározása alapján. Az természetesen más kérdés, hogy akkor, amikor a bejegyzési eljárás alatt, a cégbíróság hiánypótlási eljárásra szólítja fel a társaságot, és a hiánypótlás akár a tagok személyét, akár a társasági szerződés egyes rendelkezéseit érinti, a szükséges módosításokat a bejegyzés érdekében el kell végezni. A tagok akaratából azonban változások nem következhetnek be az előtársasági létszakaszban.
    Ennek megfelelően a Gt. 15. §-a kimondja, hogy az előtársaság tagjainak személyében változás nem következhet be, a társasági szerződés módosítására nem kerülhet sor, nem kezdeményezhető a tag kizárására irányuló per, és nem határozható el jogutód nélküli megszűnése, vagy más gazdasági tárasággá való átalakulása.
    2.2. Az előtársaság jogalanyisága
    "Az előtársaság jogi minősítése … vitás, nevezik "alapítási társaságnak, előtársaságnak, melléktársaságnak, az alapítók egyesülésének. Alkalmazni rendelik reá - vegyesen - a polgári jogi társaság, a nem jogképes egyesület, sőt … még a közkereseti társaság szabályait is. Egyre jobban erősödik azonban az az irányzat, amely szerint az előtársaságra alapvetően, a "végleges" társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni."… (Dr. Sárközy Tamás: A magyar társasági jog Európában, 140. oldal, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.) Ugyanitt találhatunk arra vonatkozó elemzést is, hogy alapjában véve el kell határolni a tágabb értelemben és a szűkebb értelemben vett előtársaságot. … "Az előtársaságot a jog két alapmodell szerint szabályozhatja: az első esetben nem engedi meg a leendő társaság alapismérveit felvenni, az előtársaság külső- és belső jogviszonyait egyaránt a leglazább társaság, a polgári jogi társaság szabályai szerint rendezi. Ez esetben az előtársaság és a végleges társaság között lényegében nincs continuitás, az előtár-saság jogügyletei csak úgy válnak a végleges táraság jogügyleteivé, ha azokat az új társaság taggyűlése kifejezetten magáévá teszi. Lényegében ezen modell alkalmazására kényszerült a régi magyar Gt."… "szűkebb értelemben előtársaságról szerintünk csak akkor beszélhetünk, ha az előtársaság a törvényben kifejezetten meghatározott kivételekkel már a ,végleges’ társaság szabályai szerint működik. Ez estben a regisztrálás után semmit sem kell csinálni: az előtársaság jogügyletei automatikusan a ,végleges’ társaság jogügyleteivé válnak. Ha pedig a bejegyzést a regisztráló hatóság megtagadja, lényegében a tervezett társaság szabályai szerint kell a táraságot megszüntetni."… Lényegében ezt az előtársasági modellt alkalmazta az új magyar Gt. … "Egy magyar kft. …,előtársasága’ már kft. … ,b.a.’, azaz bejegyzés alatti kft. …" (Idézett mű, 140-141. oldalai).
    A Gt. 14. §-ának (1) és (2) bekezdéséből, valamint 15. §-ának (2) bekezdéséből adódóan egyértelmű, hogy az előtársaság a létrehozni kívánt társaság jellegének megfelelően működik, a leendő társaság vezető tisztségviselői által kötött ügyletek a bejegyzést követően már a létrejött korlátolt felelősségű társaságot fogják jogosítani és kötelezni, illetőleg, ha a bejegyzési kérelem elutasításra kerül, már a helytállás is az adott tárasági formának megfelelően fog alakulni.
    Az előtársasággal kapcsolatban az egyik legizgalmasabb kérdés, az előtáraság jogalanyisága. Az egyes szerzők elismerik az előtársaság jogképességét (Sárközy Tamás: már idézett mű.) Vannak szerzők, akik az előtársaságot a méh-magzat szervezeti megfelelőjének ítélik meg. "Lehetetlen nem észrevenni, hogy az elő-társaság önálló jogalanyiságának problémája egy vetületében mindenképpen ugyanaz a kérdés, mint ami a méh-magzat jogalanyiságával kapcsolatban felvetődött, hiszen "megfogant", a társasági szerződés megkötésével létrehozni kívánt születendő jogalanyról (gazdasági táraságról) van szó… Az előtársaság önálló jogalanyisága a magzati állapotban lévő, még létre nem jött gazdasági társaság jogalanyiságát jelentené… A társaság elnevezését az előtársaság "b.a." toldattal használja, vagyis saját cégneve van. Ezen saját cégneve alatt, a Gt. 15. §-ának (1) bekezdése szerinti utaló szabályra tekintettel, jogképessége fennáll. … Az előtársaság tekintetében e sajátos jogalanyiság a gazdasági társaság bejegyzésével úgy szűnik meg, hogy az a gazdasági társaság jogalanyiságába olvad, abban folytatódik, vagyis nincs szó jogutódlásról. Abban az esetben viszont, ha bejegyzésre nem kerül sor, a jogalanyiság a törvény erejénél fogva megszűnik és az előtársaság által megszerzett jogok, illetőleg vállalt kötelezettségek … átszállnak a társaság tagjaira, akik az előtársaság különös jogutódai… " (Dr. Veszeley Józsefné: Az előtársaság önálló jogalanyisága, Céghírnök 1999. júniusi 6. szám.)
    Az ezzel ellentétes álláspontok szerint, a Gt. 15. §-ának (1) bekezdése az előtársaság működésére, nem pedig annak jogalanyiságára vonatkozik. Egyes bírói álláspontok szerint az előtársaság nem jogalany, ezért nem perelhető, mert nem jogképes. Ennek következményeként vetődik fel azonban az a kérdés, hogy az előtársasági létszakaszban egy előtársaság által kötött és peresített szerződés kapcsán az előtársaság pozíciójában kik szerepelhetnek?
    Megítélésünk szerint az előtársaság sajátos jogalanyiságát nem vitathatjuk el. "… Nem mindent tehet meg, mert eljárását a törvényi rendelkezések behatárolják. Ilyen korlátokat jelent az engedélyhez kötött tevékenységeknek a végzése, valamint azok a további eljárási lehetőségek, amelyeknek az előfordulását a Gt. 15. §-ának (1) bekezdés a)-d) pontjai kizárják… Az előtársaság által kötött ügyleteket nem lehet meghatározott séma szerint elbírálni, az előtársaság által kötött ügyletek jó része olyan - elsősorban a működés körében kötött szerződések - ahol az előtársaságnak például kötelezettsége lesz a szolgáltatás teljesítése, és jogosultsága az ellenszolgáltatás követelése. Ha a társaság cégbejegyzésére sor kerül, az előtársaság helyébe automatikusan a már bejegyzett gazdasági társaság, vagyis az önálló jogalany fog lépni. Ha a bejegyzési kérelmet elutasítják, az előtársaságot felváltja a tagok (alapítók) személye. Az előtársaság azonban nem alapíthat részvételével egy újabb gazdasági társaságot. …
    … A helyzet sajátosságát inkább az fogja megadni, hogy létezik majd egy adott időponttal létrejött társaság, ugyanakkor az általa kötött ügyleteknek az időpontja korábbi lesz, mint magának a cégnek a létrejötte. Azt ugyanis nem lehet állítani, hogy az előtársaság által megkötött ügyletek is attól függően jönnek létre, pontosabban attól függően származnak belőlük jogok és kötelezettségek, ahogy a társaság cégbejegyzésére sor kerül. A bejegyzési várakozási idő alatt is, mindkét oldalról történhet teljesítés és az ügyleteknek sem az érvényességét, sem a hatályosságát nem tehetjük függővé attól feltételezetten, hogy a cégbejegyzésre utóbb sor kerül-e vagy sem. … " (Dr. Bodor Mária: az Új társasági törvény a gyakorlatban 55-56. oldalak, 2000. UNIO Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft. )".
    A Gt. 16. §-ának (2) bekezdése értelmében a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre. A Gt. 2. §-ának (2) bekezdése szerint, a korlátolt felelősségű társaság jogi személy, és a (3) bekezdés szerinti jogok teljes terjedelmében a bejegyzéstől illetik meg.
    2.3. Az előszerződés és a szindikátusi szerződés
    Sárközy Tamás a már említett munkájában foglalkozik az úgynevezett társasági előszerződés kérdésével, amely nyilvánvalóan nem azonos az előtársasággal. "A társasági előszerződés, a polgári jog általános szabályi szerinti előszerződés (Ptk. 208. §) amelyben a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy meghatározott feltételek mellett, meghatározott későbbi időpontban társasági szerződést fognak kötni, illetve meghatározott jogi személy társaságot fognak alapítani. … A társasági előszerződés a gyakorlatban az esetek többségében nem önállóan, hanem a szindikátusi szerződés keretében jelentkezik. A szindikátusi szerződés, egy sajátos, innominát vegyes szerződés…. Általában a felek még a társasági szerződés megkötése előtt kötik, de természetesen nincs akadálya a szindikátusi szerződés társaság létrejötte utáni megkötésének sem. …. Ha a szindikátusi szerződést a társasági szerződés megkötése előtt kötik, e szerződés sokszor előszerződést is magában foglal, ugyanakkor a szindikátusi szerződés természetesen jóval több a puszta szándéknyilatkozatnál. A szindikátusi szerződés önálló, és a társasági szerződés kötöttségeitől független szerződés, elméletileg írásbeli formát sem igényel. A társaság tagjai általában azért kötnek szindikátusi szerződést, hogy rendezzék együttműködésüket a társasági szerződés aláírásáig tartó szakaszban … enyhítsék az imperatív kogens tárasági szabályok szigorát, … együttműködésük olyan részleteit rendezzék, amelyet nem szánnak nyilvánosságra. … A gyakorlatban számos jogi problémát okoz … a szindikátusi szerződés szabályainak az ütközése a társasági törvény kötelező előírásaival. Ezen a téren a joggyakorlat általában úgy alakul, hogy érvényesnek tekinti a szindikátusi szerződés előírásait, ha azok a kötelező társasági törvényi előírások alkalmazására irányulnak. … Érvénytelennek minősíti a szindikátusi szerződés azon előírásait, amelyek kifejezetten lerontják a társasági törvény kötelező előírásait. … Ebből következik, hogy a szindikátusi szerződés megszegésének nincsenek társasági jogi konzekvenciái. … A szindikátusi szerződés a társaságba belépő új tagra automatikusan nem terjed ki, persze alávetheti magát annak külön nyilatkozattal. A szindikátusi szerződés megszegésének polgári jogi következményei lehetnek. A szindikátusi megállapodások tárgya gyakran az egyes tagoknak bizonyos esetekben való szavazása. (Idézett mű, 135-137. oldalai.)
    A szindikátusi szerződés jogi természetével összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság az egyik ügyben az alábbiakat fejtette ki:
    "A szindikátusi szerződést nevesített szerződésként hatályos jogunk nem szabályozza. Annak fogalmára, létrejöttének, megszűnésének, megszegésének jogkövetkezményeire nem ad eligazítást. A bírói gyakorlat egyetért abban, hogy bár gazdasági társaság létesítésére tekintettel kötik meg a cég alapításában résztvevő felek, éppen ezen okból olyan szorosan kapcsolódik a társasági joghoz, hogy a szindikátusi szerződés értelmezése, a polgári jogi szabályok érvényesülése, csak a társasági joggal szoros összefüggésben, ez utóbbinak prioritást adva képzelhető el.
    A szindikátusi szerződés a gazdasági társaság alapításában részt vevő (részt vett) felek akaratnyilvánítása, amelyben kifejezésre juttatják, hogy a cég alapítása során, illetőleg létrejöttét követően milyen módon kívánnak együttműködni, és ezen együttműködés keretében mit várnak el egymástól. Személy szerint milyen kötelezettségeket vállalnak, hogy az eredményes gazdálkodást elősegítsék, és milyen jogokat kívánnak maguknak abból a célból, hogy saját gazdasági céljaikat, esetleg a társaságon belüli domináns szerepüket biztosítsák. Amíg tehát a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat), a társaság szervezetét és működését, harmadik személyekkel szembeni kapcsolatfelvételének módját, a tagoknak a társasággal szembeni jogait és kötelezettségeit rendezi, a szindikátusi szerződéssel, az azt megkötő tagok a társaságon belül egymással szembeni kapcsolatukat, együttműködésüket és elvárásaikat szabályozzák. Ezért a szindikátusi szerződésnek csak addig van értelme és létjogosultsága, amíg a szervezet létezik, mert megszűnése esetében nem marad olyan keret, ahol a vállalt magatartást gyakorolni lehet. Fordítva ez a megállapítás már nem érvényes, mert a szindikátusi szerződésnek közös megegyezéssel való megszüntetése nem érinti sem a társasági szerződést (alapszabályt, alapító okiratot), sem pedig magát a gazdasági társaságot, még abban az esetben sem, ha a szindikátusi szerződésnek voltak társasági jogi elemei, vagy pedig magukba foglaltak olyan rendelkezéseket is, amelyek a társasági szerződésben (alapszabályban, alapító okiratban) is szerepeltek.
    A szindikátusi szerződés ugyanis többféle jogviszonyt tartalmazhat. Lehetnek olyan elemei, amelyek kifejezetten a társasági jog körébe tartoznak, de lehetnek polgári jogi, munkajogi, versenyjogi stb. vonatkozásai is.
    A jogviszony megítélésénél, és a jogkövetkezmények alkalmazásánál irányadó szempont az, hogy ezen egyéb jogviszonyok milyen szervezeti kereteken belül érvényesülnek.
    A szindikátusi szerződés a szerződésben részes felek közötti együttműködést rendezi, a társaságra kötelezettséget nem ró." (Cgf. VII. 30.058/1997/5.)
    Szindikátusi szerződések értelmezésével, megszegésével kapcsolatban igen kevés peres ügy volt ez idáig a Legfelsőbb Bíróság előtt. Sajátos mögöttes szerepére, valamint a társasági szerződéssel való szoros összefüggésére való tekintettel nehéz megítélésű perek. Peresített jogviták hiányában a szindikátusi szerződésen alapuló jogviszony több területen is kidolgozatlan. Miután a szindikátusi szerződések is jórészt több pólusú megállapodások, tisztázatlan az alanyok megváltozásának a következménye, vagyis az, hogy mennyiben érinti a szindikátusi szerződés létét valamelyik félnek a társaságtól való megválása. A szerződés megszegése esetén ki, és milyen igényt érvényesíthet, stb.
    A másik kérdés, az előszerződésből következő végleges tárasági szerződés megkötésének a kötelezettsége. Van-e lehetőség a Ptk. 208. §-ának (3) bekezdése értelmében arra, hogy a bíróság bármelyik fél kérelmére a szerződést létrehozza és tartalmát megállapítsa. Van-e arra lehetőség, ha az előszerződés a szerződés lényeges kérdéseiben való megállapodást nem tartalmazza, azt a bíróság állapítsa meg. A Ptk. 208. §-ának (4) bekezdése szerint az előszerződésben megállapított feltételeket a bíróság módosíthatja-e, vagy mi az a nemzetgazdasági érdek, vagy a felek különös méltánylást érdemlő érdeke, amely ezt az eljárást indokolttá teszi. Létrehozhat-e a bíróság ítéletével egy önálló jogalanyt, egy jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságot például, amely a feleknek számtalan szövevényes kapcsolatát feltételezi jogviszonyukban, illetőleg külső, a gazdasági forgalomban való részvételüket is illetően. A gazdasági társaságnak vezető tisztségviselői, ellenőrző szerve van, ítélettel létrehozható-e ügyvezetői tisztség például.
    Úgy véljük, hogy a Gt. 9. §-ába foglalt, a Ptk. megfelelő alkalmazására vonatkozó szabályokat adott esetben úgy lehet csak értelmezni, hogy a bíróság szerződést létrehozó és tartalmát megállapító jogköre nem terjedhet ki egy önálló jogalany létrehozására. Ha az erre vonatkozó megállapodásokat a felek megszegik, vagy utóbb meggondolják magukat, és mégsem kívánnak egymással gazdasági társaság alapítására irányuló szerződést megkötni, gazdasági társaságot működtetni, abban részt venni, a szerződés megkötésének alapos indok nélküli megtagadása kártérítési igény alapjául szolgálhat. Az előszerződést ezért mindenképpen a társaság megalapítására irányuló szindikátusi szerződésként célszerű értelmezni. (Lásd: XIV. fejezet 4. pontját.)
    MÁSODIK RÉSZ
    VII. fejezet
    A cégbíróság eljárása
    1. A bejegyzési kérelem elutasításának jogkövetkezményei
    A társaság a cégbejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre. Ha azonban a Gt. 15. §-ának (2) bekezdése szerint, a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, a társaság további jogokat nem szerezhet, új kötelezettségeket nem vállalhat és köteles működését megszüntetni. A Gt.-nek ebből a rendelkezéséből az következik, hogy a bejegyzési kérelem elutasítását követően, ha az alapítók tudomásul veszik a cégbíróság döntését, és a végzést fellebbezni nem kívánják, a végzés jogerőre emelkedik. A döntés meghozatala és jogerőre emelkedése közötti időpontban szerződéseket már nem köthetnek, és nem folytathatnak üzletszerű gazdasági tevékenységet sem.
    Ha a cégbejegyzési kérelmet elutasítják, és az elutasító végzéssel szemben fellebbezéssel élnek, a fellebbezésnek a Ctv. 26. §-ának (2) bekezdése értelmében a működés megszüntetésére vonatkozó kötelezettség tekintetében nincs halasztó hatálya. Ez azt jelenti, hogy fellebbezés ellenére a működés megszüntetési kötelezettség fennáll ugyan, de addig, amíg a bejegyzési kérelem tekintetében jogerős határozat nem születik, az előtársasági jelleg megmarad.
    Meg kell jegyezni, hogy a Ctv.-nek ez a rendelkezése ellentmondásos, tekintettel arra, hogy a Ctv. 26. §-a, a cégbejegyzési kérelem hiánypótlási eljárás lefolytatása nélküli elutasítására vonatkozik. Abban az esetben pedig, ha az elutasítást hiánypótlási eljárás előzte meg, a Ctv.-nek a jogi személyiségű cégek cégbejegyzési eljárására vonatkozó szabályai között, a fellebbezés halasztó hatályára nézve rendelkezést nem találunk.
    1.1. A tisztségviselők és a tagok felelőssége
    A Gt. 15. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok, a társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Ez vonatkozik a tagok egymás közötti elszámolására is. A bejegyzési kérelmet elutasító végzés jogerőre emelkedését követően tartalmilag végelszámolási eljárást kell lefolytatni. Mivel a társaság nem jött létre, arra nincs lehetőség, hogy "túlvállalása" esetére felszámolási eljárás folyjék le, mert erre a felszámolási szabályok nem adnak módot. A Gt. 56. §-ának (2) bekezdése a megszűnést követő tagi felelősséggel kapcsolatban úgy rendelkezik, ha a tag felelőssége a gazdasági társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, a tag felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak jutó rész erejéig áll fenn, a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért. Ebben a helyzetben tehát elsősorban a tagoknak kell visszaadni a vagyoni hozzájárulását. Ha a bejegyzési szakaszban a vagyoni hozzájáruláson túlmenően, a gazdálkodás eredményéhez képest többletvagyon keletkezett, ezt a tagoknak törzsbetét arányosan kell kiadni. Ha időközben vagyonvesztés következett volna be, a veszteséget is törzsbetét arányosan kell elszámolni. Mivel a társaság nem jött létre, a társaságnak nincsen vagyona, ezért a tagoknak a felelősségét nem előzi meg a társasági vagyonnal való helytállás. A Gt. 56. §-ának (2) bekezdéséből adódóan, a tagok kötelezettsége a Ptk. 334. § (1) bekezdése szerinti együttes kötelezettség, vagyis, minden kötelezettől csak a ráeső részt lehet követelni.
    A Gt. nem szól arról az esetről, amikor a tagoknak nem kötelezettségeik, hanem jogosultságaik keletkeztek az előtársasági létszakaszban. Tételes jogi rendelkezés hiányában is a Ptk. 334. §-ának (1) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a tagok az előtársaság adósával szemben, a felosztott vagyon arányában igényt érvényesíthessenek.
    1.2. A "helytállás" jogi tartalma
    A Gt. 15. §-ának (2) bekezdése, de különösen a (3) bekezdés felveti a "helytállás" jogi tartalmának értelmezését. A Gt. 15. §-ának (3) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy ha a létrehozni kívánt gazdasági társaság formájából következően a tagok felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért korlátozott, és a tagok helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn, harmadik személyek irányában a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni. A tagnak a felelőssége tehát nem a társaságtól megkapott vagyontárgyakkal való felelősséget jelenti, hanem a társasági vagyonból a tagnak jutó részig, az értékig áll fenn a felelősség. Felfogásunk szerint pedig helytállás alatt nem csak az önkéntes teljesítést célszerű érteni, hanem a végrehajtási eljárás eredménye képpeni sikeres behajtást is.
    Az igény bíróság előtti érvényesíthetősége tekintetében egyes álláspontok szerint a Gt. 15. §-ának (3) bekezdése úgy alkalmazandó, hogy előkérdésnek minősül a tagok felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért, és a vezető tisztségviselő csak abban az esetben marasztalható, ha egy következő perben megállapításra kerül, hogy a tagok helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn harmadik személyek irányában. Bár a két kérdés összefügg egymással, egy perben azonban mégsem dönthető el. A másik vélemény szerint a megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatása után a bíróság egy perben is dönthet, részben a tagok helytállási kötelezettségéről, részben pedig a fennmaradó részt illetően a vezető tisztségviselők helytállásáról. Ez utóbbi megoldás képviselői szerint hasonló a helyzet a betéti társaság valamint a beltagok mögöttes felelősségéhez. Nem merült fel arra nézve adat, hogy ilyen eljárás folyamatban lenne bíróság előtt. Mindenesetre az utóbbi megoldás mutatkozik célszerűnek, pergazdaságossági és hitelezővédelmi szempontok legalábbis az együttes perlést tennék indokolttá.
    A Gt. 14. §-ának (2) bekezdéséből és 15. §-ának (3) bekezdéséből egyébként az a következtetés adódik, hogy előtársasági szakban, a létrehozni kívánt gazdasági társaság nevében csak a szerződésben kijelölt vezető tisztségviselők járhatnak el. Ha figyelembe vesszük, hogy a társaság cégbejegyzésének nincs a szerződés megkötésének időpontjára visszaható hatálya, kézenfekvő is ez a megoldás, hiszen (ha van) cégvezető, illetve képviseleti joggal felruházott munkavállaló, nincsenek abban a helyzetben, hogy munkajogviszonyt létesítsenek az előtársasággal. Ha a cégvezető, vagy munkavállaló vagy akár a társaságnak valamely tagja eljárhatna a társaság nevében, méltánytalan lenne az így kötött ügyletért egyedül a vezető tisztségviselőt felelőssé tenni a kielégítetlen tartozásokért. A be nem jegyzett társaság, be nem jegyzett vezető tisztségviselőinek Gt. 15. § (3) bekezdése szerinti szigorú helytállási kötelezettségének csak úgy van értelme és jelentősége, ha más, az előtársasági lét alatt, a társaság nevében ügyletkötésre nem jogosult.
    1.3. A tagok korlátlan felelőssége
    Ezzel összefüggésben azonban mindenképpen foglalkozni kell a Gt. 56. § (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéssel. E szabályok kimondják ugyanis, hogy nem hivatkozhat korlátozott felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt. Így a korlátolt felelősségű társaság azon tagja, aki a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátlan felelősségével a hitelezők rovására visszaélt, korlátlanul és egyetemlegesen felel a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. Különösen fennáll a tagok felelőssége, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, illetve ha a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve kellő gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni. Milyen kapcsolatban áll tehát egymással a Gt. 15. §-ának (2) és (3) bekezdése, a Gt. idézett 56. §-ának (3) és (4) bekezdésével, miután a Gt. szerint a tagok helytállása a gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint alakul.
    A Gt. 15. §-ához fűzött indokolása szerint "az előtársaságot lényegében a társaság jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó szabályok alkalmazásával (VI. fejezet) kell megszüntetni". A Gt. 56. §-ának (3) és (4) bekezdéséhez magyarázatot nem fűz. E rendelkezések felelősséget megállapító tényállási elemei közé tartozik a "jogi személyiséggel" és a "társaság korlátlan felelősségével" való visszaélés, továbbá a "társaság" vagyonának csökkentése. Mivel előtár-sasági létszakaszban egyikről sem beszélhetünk, álláspontunk szerint a bejegyzési kérelem elutasítása esetén ez a speciális tagi felelősség a (3) bekezdés alapján csak "megfelelő" alkalmazás után következhet be. A (4) bekezdésben írt példálódzó felsorolásból ugyanis eljuthatunk az előtársasági tag korlátlan felelősségének megállapításáig. Nem indokolt mentesíteni például az előtársaság azon tagját a felelősség alól, aki a cégbejegyzési eljárás időtartama alatt apportként rendelkezésre bocsátott vagyontárgyát eladja, vagy elajándékozza.
    2. A korlátolt felelősségű társaság cégbejegyzése
    A korlátolt felelősségű társaság mint minden gazdasági társaság a Gt. 16. §-ának (2) bekezdése szerint, a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre. A Ctv. 1. §-ának (1) bekezdése ezzel azonos módon rendelkezik. A Ctv. 20. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a cégbejegyzési eljárás nemperes eljárás, amelyre a polgári perrendtartás szabályait - ha a törvény másként nem rendelkezik - megfelelően alkalmazni kell, szünetelésnek azonban nincs helye. Az eljárás során az okirati bizonyításon kívül egyéb bizonyításnak ugyancsak nincs helye. Ha a Ctv. 21. §-a szerint, a cég adatainak a cégjegyzékbe történő bejegyzése kérelemre történik, a cégbejegyzési eljárásban a jogi képviselet kötelező. A Ctv. 11. §-ának (1) bekezdése szerint, a céget a megyei (fővárosi) bíróság, mint cégbíróság az általa vezetett cégjegyzékben tartja nyilván. A cégbejegyzésre és a céggel kapcsolatos - e törvényben meghatározott egyéb eljárások lefolytatására - az a cégbíróság illetékes, amelynek illetékességi területén a cég székhelye van.
    2.1. A bejegyzési kérelem benyújtása
    A bejegyzési kérelem előterjesztésének a határideje a társasági szerződés aláírásától számított harminc nap. Ha a cég alapításához hatósági engedélyre is szükség van, a harminc napos határidőt az engedély kézhezvételétől kell számítani. A kérelmet a cégformának megfelelő, a cég képviselője által aláírt nyomtatványon kell előterjeszteni. A kérelemnek tartalmaznia kell azokat az adatokat, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan a Ctv. előír, és amelyeket a bíróság nem hivatalból jegyez be a cégjegyzékbe. A cégbejegyzési kérelem nyomtatvány ennek megfelelően tartalmazza a cég nevét, a cég székhelyét, a társasági szerződés keltét, a cég által a létesítő okiratban megjelölt tevékenységi köröket, a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nomenklatúra szerint. A tevékenységi körök megjelölésénél megjegyzendő, hogy magának a társasági szerződésnek nem kell tartalmaznia a Statisztikai Hivatal szerinti nomenklatúra alapján a kódszámokat, azonban a bejegyzési kérelemnek már ilyen módon kell feltüntetni a cég tevékenységét. Ha tehát az úgynevezett TEÁOR számok a társasági szerződésben nem szerepelnek, ez nem érvénytelenségi ok, de a cégbejegyzési kérelem nyomtatványon és a cégjegyzékben is utóbb ezen kódszámok alapján kerül a társaság tevékenységi köre rögzítésre. (Cgf. VII. 33.017/1998/2.)
    A cégbejegyzési kérelem nyomtatvány tartalmazza a cég jegyzett tőkéjét, és ezen belül a pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás mértékét. Tartalmazza a cégjegyzés módját, a cégjegyzésre jogosultak nevét és lakóhelyét, valamint tisztségét, a cég adószámát, valamint statisztikai számjelét.
    A cégjegyzék szükség szerint tartalmazza - amennyiben a tagoknak erre vonatkozó megállapodása szerepel a társasági szerződésben - a cég rövidített nevét, a cég idegen nyelvű elnevezését, a cég telephelyét, a cég fióktelepét, meghatározott időtartamra alapított társaság esetében, a működés befejezésének időpontját.
    Ha a társasági szerződés erről rendelkezik feltüntetendő a könyvvizsgáló neve és lakóhelye, a felügyelő bizottsági tagok neve és lakóhelye, valamint annak a kamarának a megjelölése, amelynek a cég a tagja. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzendő, hogy 2000. november 1. napjától a gazdasági kamarákról új törvény az 1999. évi CXXI. tv. lépett hatályba. Ennek alapján, a gazdasági társaságok kötelező kamarai tagsága megszűnt, ezért a cégbejegyzési kérelem nyomtatvány csak abban az esetben tartalmazza a kamarának a nevét, amennyiben az alakuló gazdasági társaság valamelyik kamara tagjává kíván lenni.
    A cégbejegyzési nyomtatvány és a cégjegyzék ezen felül, korlátolt felelősségű társaság esetében tartalmazza a tagok nevét, (cégét, lakóhelyét, cég székhelyét) is. Természetes személyek esetében ezen felül fel kell tüntetni a személy anyjának leánykori nevét is, illetőleg ha a cégjegyzékben belföldi cég is szerepel, fel kell tüntetni annak cégjegyzékszámát is. A Ctv.-t 2001. szeptember hó 1. napjával módosítja a 2000. évi CXXXVI. tv.
    2001. szeptember 1. napjától, a társaság pénzforgalmi számláját a számlát vezető pénzügyi intézmény köteles a cégbíróságnak a számla megnyitásától számított harminc napon belül bejelenteni. Ezt az adatot a cégbíróság hivatalból jegyzi be a cégjegyzékbe, és teszi közzé. Szintén hivatalból - a végrehajtást elrendelő bíróság értesítése, illetve a bírósági végrehajtó által megküldött foglalási jegyzőkönyv alapján - jegyzi be és teszi közzé a cégbíróság a cég elleni végrehajtás elrendelését, és a cég tagja vagyoni részesedésének lefoglalását.
    A bejegyzési kérelem nyomtatványhoz mellékelni kell a Ctv. mellékletében meghatározottak közül, a társasági szerződést, a hiteles cégaláírási nyilatkozatot (címpéldányt), a vezető tisztségviselők, esetlegesen a felügyelő bizottsági tagok, a könyvvizsgáló elfogadó nyilatkozatát, a vezető tisztségviselő képviseleti jogának egyes ügyekre vagy ügycsoportokra vonatkozó átruházása esetén az erről szóló okiratot, (ha erre vonatkozóan rendelkezés van), a külföldi személy magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának meghatalmazására, illetve a meghatalmazás elfogadására vonatkozó okiratot (ha a társaságnak külföldi tagja esetlegesen felügyelő bizottsági tagja van). Külföldi cég részvétele esetén a külföldi cég cégkivonatát és annak magyar nyelvű hiteles fordítását, illetve annak hiteles fordításban történt igazolását, hogy a céget a hazai joga szerint kereskedelmi nyilvántartásba vették.
    Ingatlan apport esetében az ingatlan három hónapnál nem régebbi tulajdoni lapját, amelyből az ingatlanra vonatkozó rendelkezés jogcíme legalább széljegy formájában megállapítható. A bejegyzési kérelem nyomtatványhoz mellékelni kell a közzétételi költségtérítés megfizetésének az igazolását, csatolni kell a jogi képviselő meghatalmazását, illetve képviseleti jogának igazolására szolgáló okiratot. Ugyancsak mellékelni kell, az adószám megállapításához szükséges, az általános forgalmi adóval kapcsolatos nyilatkozatot. Korlátolt felelősségű társaságról lévén szó, csatolni kell a tagjegyzéket, a hitelintézet igazolását a pénzbetétek befizetéséről, az ügyvezetői nyilatkozatot a nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre bocsátásáról, ha a társaság vagyonában apport is szerepel. Abban az esetben, ha a társaságnál könyvvizsgáló működik, a nem pénzbeli hozzájárulás értékéről adott könyvvizsgálói véleményt. Mindezek mellett le kell róni a bejegyzéshez szükséges, az 1990. évi XCIII. törvény 45. § (1) bekezdés a) pontja szerinti eljárási illetéket is, mely a jegyzett tőke 2%-a, de legalább 60 ezer, legfeljebb 600 ezer forint. [Az illeték mértéke az Uniós csatlakozás után a 2001. évi L. tv. 24. §-a szerint fog változni (80. §).]
    Ahogy arról már szó volt, a bejegyzési eljárásban a jogi képviselet kötelező, tehát a bejegyzési kérelem kötelező mellékletét képezi a jogi képviselőnek adott meghatalmazás. A társasági szerződést ellenjegyző ügyvéd csak akkor járhat el a cégeljárásban a társaság képviselőjeként, ha a cégeljárásban történő képviseletre meghatalmazással rendelkezik. Pusztán a társasági szerződés ellenjegyzése, a bejegyzési eljárásra vonatkozó meghatalmazást nem jelenti, a meghatalmazás becsatolása tehát nem mellőzhető. (Cgv. VII. 33. 210/1999/3.)
    Meghatalmazottként a bejegyzési eljárásban nem járhat el a jogtanácsosi iroda sem az alábbiak miatt:
    Az adott ügyben a jogtanácsosi iroda alapító okiratának, illetve szervezeti és működési szabályzatának kelte korábbi volt, mint a társaságot alapító társasági szerződés aláírásának a napja. Ebből következik, hogy a jogtanácsosi iroda alapításáról érvényes nyilatkozatot az előtársaság képviselője a társaság nevében nem tehetett. A társaság ugyanis a Gt. 14. §-ának (1) bekezdése szerint, a társasági szerződés ellenjegyzésének a napjától működhet előtársaságként. A bejegyzést kérő társaság az 1983. évi 3. tvr. 8. §-ának (1) bekezdése alapján nem tekinthető olyan gazdálkodó szervezetnek, amely a jogtanácsosi iroda alapításában részt vehet, így a tvr. 8. §-ának (2) bekezdése alapján, a meghatalmazásban megjelölt jogtanácsosi irodát a cégeljárásban való képviseletre jogosultnak tekinteni nem lehet. Arra vonatkozóan sem merült fel adat, hogy a jogtanácsos a tvr. 2. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerint a bejegyzését kérő társasággal munkaviszonyban állna, így képviseletre igazoltan e jogcímen sem jogosult (Cgf. VII. 33.127/1999/3.)
    A Ctv. 23. §-ának (1) bekezdése alapján, mivel a korlátolt felelősségű társasági jogi személyiségű cég, további okiratoknak a csatolása is szükségessé válhat, illetőleg egyéb okiratok benyújtását más törvény is előírhatja. Ha a bejegyzési kérelemben külföldi személy is szerepel, és ennek Magyarországon lakóhelye nincs, a bejegyzési kérelemhez mellékelni kell magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét), illetve a meghatalmazásának elfogadását tartalmazó okiratot. Végül, ha a cég létrejöttéhez hatósági engedély szükséges, az erre vonatkozó engedélyt is csatolni kell, a tevékenység gyakorlásához szükséges működési engedélyt azonban, az engedélyköteles tevékenység megkezdésekor kell csak a cégbírósághoz benyújtani.
    A bejegyzési kérelmet egy példányban, a mellékleteket fajtánként legalább egy, de legfeljebb öt példányban kell a cégbíróságnak megküldeni. A cég bejegyzésére irányuló kérelmet vagy postai küldeményként kell feladni, vagy pedig a bejegyezni kért cég székhelye szerint illetékes cégbíróságon beadni.
    2.2. A cégbíróság eljárása
    A cégbíróság a bejegyzési kérelmet abból a szempontból vizsgálja meg először, hogy ahhoz valamennyi, a Ctv. mellékletében felsorolt okiratokat csatolták-e és megfizették-e a bejegyzési eljárási illetéket. Ha az okirati mellékletek közül, a jogszabályban meghatározott valamely melléklet hiányzik, az illetéket nem, vagy csak részben fizették meg, a cégbíróság a cégbejegyzés iránti kérelmet, annak benyújtásától számított nyolc napon belül, hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasítja. Ezen mulasztás miatt igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Ha azonban a bejegyzési kérelmet elutasító végzés kézhezvételétől számított nyolc napon belül ismételten kérik a cég bejegyzését, az elutasításhoz fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazhatók, és a korábbi eljárás során benyújtott okiratokat ismételten fel lehet használni az új bejegyzési kérelemhez. Ha tehát a Ctv. 26. §-ának (2) bekezdése alapján hiánypótlási eljárás lefolytatás nélkül került sor a bejegyzési kérelem elutasítására, kizárólag nyolc napon belül van lehetőség az eljárás ismételt kezdeményezésére oly módon, hogy ahhoz a korábban becsatolt iratok felhasználhatók. Ha nyolc napon túl kerül beadásra a bejegyzési kérelem, ez új bejegyzési kérelemnek számít, a korábbi okiratok felhasználására nincs lehetőség, tehát valamennyi, a cég bejegyzéséhez szükséges okiratot a cégbírósághoz be kell nyújtani a cég bejegyzése érdekében.
    A Ctv. külön szabályozza a jogi személyiség nélküli és a jogi személyiségű cégek bejegyzési, változásbejegyzési eljárását. Addig amíg a jogi személyiség nélküli cégek bejegyzési ügyeiben a cégbíróság csak azt vizsgálja, hogy a bejegyzési kérelemben a törvényben meghatározott adatok szerepelnek-e és ezek megfelelnek-e a jogszabályi rendelkezéseknek, addig a jogi személyiségű cégek, így a korlátolt felelősségű társaság esetében is a cégbíróság vizsgálódási jogköre teljes körű. Ez azt jelenti, hogy nem csak a cégjegyzékbe bejegyzett adatoknak a meglétét, és a jogszabályoknak való megfelelőségét vizsgálja, hanem az alapul szolgáló okiratok is vizsgálat tárgyát képezik.
    Ha a bejegyzési kérelemnek a Ctv. 26. § (2) bekezdés szerinti hiánypótlási eljárás lefolytatása nélküli elutasítására nem kerül sor, a cégbíróság a fenti terjedelemben megvizsgálja, hogy a társasági szerződés és az annak mellékletét képező okiratok a jogszabályi előírásoknak megfelelnek-e. A korlátolt felelősségű társaság cégbejegyzésére nyitva álló határidő, a bejegyzési kérelem benyújtásától számított hatvan nap. Ha a hatvan napon belül hiánypótlási eljárást kell lefolytatni, a hiánypótlásra megszabott határidővel a hatvan napos határidő meghosszabbodik. A Ctv. 44. §-ának (3) bekezdése előírja azt, hogy a hiánypótlásra felhívó végzést negyvenöt napon belül kell postára adni. A hiánypótlásra megszabott határidő is legfeljebb negyvenöt nap lehet. A hiánypótlásra megszabott határidő nem hosszabbítható meg, és a cég a hiánypótlásra felhívó végzésben feltüntetett hiányokat a fellebbezési eljárásban sem pótolhatja joghatályosan. A hiánypótlás késedelmes vagy hiányos teljesítése miatt igazolási kérelemnek nincs helye. Ha a cég a hiánypótlási határidőn belül a felhívásnak nem tett eleget, vagy ismételten hiányosan tesz eleget a végzésben foglaltaknak, a cégbíróság a kérelmet végzéssel elutasítja.
    Ha a cégbíróság a hiánypótlásra felhívó végzést negyvenöt napon túl, de még hatvan napon belül adja ki, eljárása ugyan jogszabálysértő, de annak legfeljebb az a következménye lehet, hogy a számára nyitva álló elintézési határidő fog lerövidülni. Ha pedig a társaság a hiánypótlásra megszabott határidőn túl teljesíti a kötelezettségét, a kérelem nem utasítható el pusztán ezen az alapon, amennyiben a hiánypótlás még a bírói intézkedés megtörténtét megelőzően a cégírósághoz megérkezik. Késedelmesen, de még az elutasító végzés meghozatala előtt beadott iratok alapján, a kérelmet és az okiratokat érdemben kell vizsgálni. Ha a cégbíróság hatvan napon belül döntési kötelezettségének nem tesz eleget, ettől számított nyolc napon belül még lehetőség van a cégbíróság vezetőjének intézkedni arra, hogy a bejegyzési kérelmet bírálják el. Ennek során azonban már további hiánypótlásnak nincs helye. Ha a nyolc napon belül elintézésre ismét nem kerül sor, a kilencedik napon a bejegyzés a törvény erejénél fogva a kérelem szerinti tartalommal létrejön. A cégbíróság a cég bejegyzéséről nyolc napon belül végzésével értesíti a kérelmezőt.
    A cég (változás) bejegyzését elrendelő, a bejegyzési kérelmet elutasító végzést, valamint a Ctv. 7. §-ában felsorolt egyéb tényeket és körülményeket a cégbíróság a Cégközlönyben közzéteszi.
    VIII. fejezet
    A cégbejegyzéssel összefüggő jogorvoslatok
    1. A bejegyzési kérelmet elutasító végzéssel szembeni jogorvoslat
    A Ctv. 45. §-ának (1) bekezdése értelmében, a kérelmet elutasító vagy a kérelemnek csak részben helyt adó végzés ellen a kérelmező, továbbá az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz - a rendelkezés rá vonatkozó része ellen - a cég számára nyitva álló határidőn belül fellebbezéssel élhet. A fellebbezési határidő a Ctv. 20. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 234. §-ának (1) bekezdése értelmében a határozat közlésétől számított tizenöt nap. A fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani. A fellebbezés illetéke az illetéktörvény 47. §-ának (3) bekezdése szerint ötezer forint. A fellebbezés elbírálása a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el. A fellebbezést a Pp. 257. §-ának (1) bekezdése alapján, tárgyaláson kívül bírálja el. A Ctv. 41. §-ának (3) bekezdése értelmében, a hiánypótlásra felhívó végzésben feltüntetett hiányokat a fellebbezési eljárásban joghatályosan pótolni nem lehet.
    A másodfokon hozott határozattal szemben perújításnak helye nincs. A Pp. 260. §-ának (1) bekezdése ugyanis csak a jogerős ítélet elleni perújítást engedi meg, illetőleg a Pp. 262. §-a, a bíróság által jóváhagyott egyezséggel szemben teszi lehetővé a perújítási kérelem előterjesztését.
    A cégbejegyzési kérelmet elutasító végzést helyben hagyó másodfokú határozattal szemben felülvizsgálati kérelem terjeszthető elő.
    2. A cégbejegyzést elrendelő végzéssel szembeni kereset
    A Ctv. 46. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a kérelemnek helyt adó bejegyző végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. A végzésben foglalt adatok tartalmának jogszabályba ütközése miatt azonban az ügyész, továbbá az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz - a rendelkezés őt érintő részére vonatkozóan - pert indíthat a cég ellen, a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt, a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt.
    A (2) bekezdés rendelkezése szerint, a keresetlevélben, illetve az eljárás során, csak olyan adat jogszabálysértő voltára lehet hivatkozni, amely adatot a cégbejegyzési eljárásban a cégbíróságnak a 40. §-ban, illetve a 44. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően vizsgálnia kellett.
    2.1. A per tárgya
    A Ctv. fent idézett rendelkezése alapján megállapítható, hogy a per tárgya mindig a bíróság cégbejegyző végzése, még abban az esetben is, ha a végzés megtámadására azért került sor, mert a bejegyzés alapját képező társasági szerződés valamilyen okból érvénytelen. Az ilyen perekben azt kell vizsgálni, hogy a rendelkezésre álló okiratok, a szükséges okirati mellékletek, illetőleg az okiratok tartalma alapján sor kerülhetett-e a cég bejegyzésére vagy sem. Ennek megfelelően a keresetlevélben hivatkozni lehet arra, hogy a szükséges okirati mellékletek nem álltak rendelkezésre, a bejegyzési kérelemben szereplő adatok nem megfelelőek, a létesítő okiratok módosításai nem tartalmazzák az adott cégformára vonatkozóan a jogszabályban előírt adatokat. Hivatkozási alapul szolgálhat az, hogy az adatok, amelyeknek a bejegyzését a törvény előírja, a létesítő okirat és annak módosításai a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétesek. A jogi személyiségű cégek esetében ugyanis a cégeljárás során is vizsgálni kell a szerződéseknek a tartalmát, tehát a hiányos szerződési szabályozás, vagy a jogszabályellenes rendelkezés ugyancsak alapját képezheti cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti pernek.
    2.2. A per felperese és alperese, a perindítási határidő
    Az ilyen típusú pereknek a felperese vagy az ügyész, vagy pedig az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság előtt folyamatban volt egyik eljárásban, a felperes sérelmezte a cégbíróság végzésének azt a részét, amellyel őt ügyvezetői minőségéből törölte. A kereset részét képezte továbbá annak kifogásolása is, hogy a társaság további tagjainak jelentős részesedésével kapcsolatban bejegyzést rendelt el a cégbíróság. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes a cégbíróság kérelemnek helyt adó bejegyző végzésének a felperes ügyvezetőkénti törlésére és az új ügyvezető bejegyzésére vonatkozó részére rendelkezik perindítási joggal. A cégbíróság végzésének többi részét azonban ebben a perben nem kifogásolhatja. A másodfokú eljárás eredményeképpen megállapította, hogy a felperes ügyvezetői tisztségének törlésére vonatkozó cégbírósági végzés jogszabálysértő, ezért az első- fokú bíróságnak az ezt hatályon kívül helyező rendelkezését helybenhagyta. Az egyéb bejegyzések tekintetében azonban, a felperesi keresetet elutasító rendelkezést azzal az indokkal hagyta helyben, hogy ebben a körben a felperest perindítási jog nem illette meg. (Gf. VII. 33.090/1999/6.)
    A felperes személyét illetően speciális rendelkezést tartalmaz a Ctv. 54. §-ának (6) bekezdése. Kimondja a Ctv., hogy ha a bejegyzési eljárással párhuzamosan törvényességi felügyeleti eljárást is kezdeményeznek, a két kérelmet együttesen kell elbírálni. A bejegyzési kérelemnek helyt adó (részben helyt adó) és ezáltal a törvényességi felügyeleti kérelmet elutasító (részben elutasító) végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a bejegyző végzés elleni perindítási jog meg fogja illetni mindazokat a kérelmezőket akik a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére jogosultak lehetnek. Ez az egyébként önálló perindítási joggal rendelkező ügyészen kívül, a cég tevékenységének ellenőrzésére jogosult közigazgatási szerv vezetője, a társaság tagjával szemben az illetékes kamara tisztségviselője, illetőleg az, aki az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdekét valószínűsíti [Ctv. 52. §-ának (1) bekezdése].
    A per megindítására a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság rendelkezik hatáskörrel. Ilyen típusú perekben viszontkereset előterjesztésének nincs helye. A törvénynek erre vonatkozóan kizáró rendelkezése ugyan nincsen, de a per tárgyára, a felek személyére való tekintettel ez fogalmilag kizárt.
    A Ctv. 46. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a per megindításának a bejegyző végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított harminc napon belül van helye. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
    A gyakorlatban többször előfordult, hogy a közzétételt megelőzően már benyújtották a keresetet a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt. Végül a joggyakorlat akként alakult, hogy a kereseti kérelmet érdemben elbírálták és nem került sor a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására, időelőttiség címén. A harminc napon belüli perindítás egyébként azt jelenti, hogy harminc napon belül a keresetlevélnek a bírósághoz meg kell érkezni.
    2.3. A bíróság által alkalmazható jogkövetkezmények
    A bíróság által alkalmazható jogkövetkezmények attól függenek, hogy a jogszabályellenes állapot kiküszöbölhető-e vagy sem.
    A bíróság minden esetben helyt ad a keresetnek, ha a jogszabálysértést megállapítja. Ha azonban a jogszabálysértő állapot megszüntethető, akkor a bejegyző végzést hatályában fenntartja és kötelezi a céget a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére. Ennek a végrehajtását a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében vizsgálja és ezért a perbíróságnak az ítélet egy kiadmányát a cégbíróság részére meg kell küldenie. Természetesen annak sincs akadálya, hogy már a per folyamatban léte alatt e kötelezettségének a cég eleget tegyen, mint ahogy erre számtalan esetben sor is kerül. Ha azonban a cég e kötelezettségének nem tesz eleget és a cégbíróság a Ctv. 52. §-ának (2) bekezdése alapján lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárása is eredménytelen marad, a cégbíróság a Ctv. 54. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján eltilthatja a további működéstől, és egyben megszűntnek nyilvánítja.
    Abban az esetben, ha a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti keresetben a létesítő okirat érvénytelenségére hivatkoztak, és valóban megállapítható az érvénytelen rendelkezés, továbbá az ki sem küszöbölhető, a bejegyző végzést hatályon kívül kell helyezni. A bíróság azonban az érvénytelenség megállapítása mellett a határozatában megállapított időpontig a létesítő okiratot (társasági szerződést) hatályossá nyilvánítja. A hatályossá nyilvánítás, és a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésének az időpontja a Ctv. 47. §-ának (2) bekezdése értelmében azonos. A perbíróságnak természetesen ítéletének egy kiadmányát meg kell küldenie a cégjegyzéket vezető bíróságnak, aki az ítélet rendelkező részében jelzett időponttal a céget megszűntnek nyilvánítja és intézkedik a végelszámolási eljárás, vagy szükség esetén a felszámolási eljárás lefolytatásáról, illetőleg kezdeményezéséről. A cégbíróság gondoskodni fog arról is, hogy a bejegyző végzést hatályon kívül helyező ítélet rendelkező része a Cégközlönyben közzétételre kerüljön.
    Rendkívül ritkán kerül sor arra, hogy bejegyző végzést hatályon kívül helyezzen jogerősen a perbíróság, tekintettel arra, hogy ehhez érdek csak akkor fűződik, ha a jogszabálysértés súlyos és valóban nem küszöbölhető ki a létesítő okirat fogyatékossága. Ilyen eset merülhet fel például akkor, hogy ha a társaság alapításában olyan tag vett részt, amelyik az alapítás időpontjában még önálló társaságalapítási képességgel, jogalanyisággal nem rendelkezett, mert például olyan másik gazdasági társaság volt, amelyik a cégjegyzékbe bejegyzésre még nem került.
    3. A társasági szerződések érvénytelenségének megállapítására irányuló perek
    3.1. Az érvénytelenségi okok
    A Ctv. 48. §-a értelmében, a jogerős cégbejegyzést követően a létesítő okirat, illetve az arra vonatkozó módosítás érvénytelenségének megállapítása iránt per csak akkor indítható, ha
    - a közokiratba foglalásra, illetve ügyvédi ellenjegyzésre nem került sor;
    - az okirat nem tartalmazza a cég nevét, a tagok nevét (cégét), a tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulását, a cég jegyzett tőkéjét;
    - nem tartalmazza a cég tevékenységi körét, illetve az jogszabályba ütközik (jogellenes célra irányul).
    Ha az érvénytelenségi okok alakulását a régi Gt. hatályba lépésétől kezdve vizsgáljuk, egyértelmű a megtámadási okok folyamatos szűkülésének a tendenciája. A régi Gt. hatályba lépésének az időpontjában a szerződés érvénytelenségének megállapítása során bármely semmisségi okra lehetett hivatkozni, a megtámadási okok közül pedig nem volt kizárt a feltűnő aránytalanságra, illetve a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésre történő hivatkozás sem. A régi Gt. az akarati hibák miatti megtámadást zárta ki. A régi Gt. 1992. január 1-jétől történt módosítását követően, megtámadási okokra hivatkozni már nem lehetett, a törvény tételesen meghatározta, hogy mely jogszabályba ütköző rendelkezések esetében lehet érvénytelenségi keresetet indítani. A régi Gt. érvénytelenséget szabályozó 27. §-ának a tartalma 1995. július 30-ig - amikor is e rendelkezés hatályon kívül helyezésre került -, többszöri módosításon ment keresztül, esetenként tehát nem volt könnyű feladat megállapítani, hogy mely okok képezhették az érvénytelenségi perek alapját. Az érvénytelenségi okokkal kapcsolatos jogszabályi rendelkezések 1995. július 30-tól, az 1989. évi 23. tvr., a Ctvr. szabályai közé lett áthelyezve, és a Ctvr. 18. §-a elég tág körben tette lehetővé a létesítő okiratok érvénytelenség címén való megtámadását. A régi Gt.-hez hasonlóan Ctvr. is hatályon kívül helyezésre került 1998. június 16-ával. Az érvénytelenségi perekkel kapcsolatos rendelkezéseket azonban változatlanul meghagyták a cégeljárási szabályok között, a Ctv. már idézett 48. §-ában.
    A Ctv. 48. §-ának (2) bekezdéséből első rátekintésre is megállapítható, hogy az érvénytelenségi okok rendkívüli módon leszűkültek. Az érvénytelenségi okok szűk körét nyilvánvalóan az a jogpolitikai szempont indokolja, hogy a cég jogerős bejegyzését követően fontosabb érdek fűződik a jogbiztonsághoz, ezen keresztül a hitelezők védelméhez, mint esetleg a törvényességhez.
    Érvénytelenségi per megindítására akkor kerülhet sor, ha a létesítő okirat, a társasági szerződés, a Ctv. 48. §-ának (2) bekezdés a), b) vagy c) pontjában megjelölt valamely tényállási elemet megvalósította. Az eljárás során, tehát ezen szempontok szerint kell a bíróságnak a társasági szerződés érvényességét, illetve érvénytelenségét elbírálnia. Ha az érvénytelenség megállapítására irányuló kérelemben nem a Ctv.-ben tételesen felsorolt valamely okból, hanem egyéb, például a Polgári Törvénykönyvbe való ütközés miatt kérik az érvénytelenség megállapítását, ez hivatkozási alapul nem szolgálhat még akkor sem, ha az okirat súlyosan érvénytelen rendelkezéseket tartalmaz. Tévedésre, megtévesztésre vagy egyéb megtámadási okra ugyancsak nem lehet hivatkozni. Ez a helyzet a társasági szerződések módosítása esetében is, a módosító rendelkezések érvénytelenségére sem lehet hivatkozni más okból, mint amelyeket a Ctv. 48. §-ának (2) bekezdése felsorol.
    A polgári jog általános szabályai szerint a társasági szerződések érvényességét, érvénytelenségét mindig a szerződés megkötésének időpontjában fennálló jogi szabályozás, jogi állapot szerint kellett elbírálni. A létesítő okiratok érvénytelenségével kapcsolatban itt is más a helyzet. Nem a létesítő okirat megkötésének az időpontja az irányadó, hanem a keresetlevél benyújtásának az ideje. Azt kell vizsgálni tehát, hogy akkor, amikor a társasági szerződés érvénytelenségére hivatkoznak - a hivatkozás jogi formája, a keresetlevél és annak a bírósághoz való benyújtása - abban az időpontban megállapítható-e az érvénytelenség a törvényben tételesen felsorolt okok alapján. Az érvénytelenségre történő hivatkozás alapjául tehát azok az okok hozhatók fel, amelyeket a törvény a keresetlevél benyújtása időpontjában annak tekint, függetlenül attól, hogy a társasági szerződés megkötésére, mikor került sor. (Gfv. x.30.005/1998.)
    3.2. Az érvénytelenségi per felperese és alperese
    Az érvénytelenségi per megindítására a Ctv. 48. §-ának (1) bekezdése értelmében az ügyész, illetőleg az jogosult, aki az okirat érvénytelenségének megállapításához fűződő jogi érdekét valószínűsíti.
    A jogi érdek, a jogi érdekeltség fogalmát a törvény nem határozza meg. A bírói gyakorlat alakította ki azt a fajta értelmezést, hogy jogi érdek alatt értendő, ha valaki eljárása eredményeképpen jogot szerez, kötelezettségtől szabadul, illetve az eljárás eredménye jogviszonyaira kihatással lehet. A keresetlevél benyújtását követően tehát az első feladat tisztázni a felperesi legitimáció kérdését, vagy-is mi az a jogi érdek, amelynek az alapján a szerződés érvénytelenségének a megállapítását kéri. Ha a jogi érdek hiánya már magából a keresetlevélből is megállapítható, a keresetlevelet a Pp. 130. §-ának g) pontja értelmében, idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani. Ha a legitimáció hiánya a per tárgyalása során derül ki, a Pp. 157. §-ának a) pontja értelmében a per megszüntetésének van helye. Ha a felperest a keresetindítás joga megilleti, azonban keresete érdemben alaptalan, azaz az általa hivatkozott okból a szerződés nem érvénytelen, vagy olyan érvénytelenségi okra hivatkozik, amelyet a törvény nem tartalmaz, a keresetet el kell utasítani.
    Az egyik ügyben megállapított tényállás szerint, a felperesi pozícióban társaság állt, míg együttes cégjegyzési és képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője az I. rendű alperes volt. Az I. rendű alperes adásvételi szerződést kötött III. rendű alperessel, a felperes tulajdonában álló ingatlan adásvételére. A III. rendű alperes ezt az ingatlant apportálta a IV. rendű alperesi társaságba. A felperes a IV. rendű alperes társasági szerződése érvénytelenségének a megállapítását kérte. A kereseti előadás szerint érvénytelen a társasági szerződés, mert abba olyan ingatlan került vagyoni betétként, amely fölött az I. rendű alperes nem rendelkezhetett volna. A másodfokú végzés szerint "A felperesnek a IV. rendű alperessel szembeni keresetét nem csak az érvénytelenségi okok miatt kell pontosítani, hanem a felperesnek a IV. rendű alperessel szemben fennálló jogi érdekét is tisztázni kell. Ha a felperesnek a IV. rendű alperessel szembeni jogi érdeke nem a IV. rendű alperes alapításáról szóló társasági szerződése érvénytelenségének megállapításában áll fenn, hanem abban, hogy a IV. rendű alperes vagyonába apportált ingatlan visszakerüljön a felpereshez, akkor a keresetét ennek tükrében kell előterjesztenie és az eljáró bíróság is csak ennek körében vizsgálódhat." (Gf. VII. 32.715/1999/2.)
    Az érvénytelenségi perek alperese maga a társaság. A létesítő okirat aláírásával, elfogadásával ugyanis egy új jogalany, a gazdasági társaság jön létre, és az érvénytelenség megállapítása elsősorban az ő létét fogja érinteni.
    A létesítő okirat, mint cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelensége megállapítása iránti perek a Pp. 23. §-ának (1) bekezdés e) pontja alapján megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik.
    3.3. Az érvénytelenség megállapításának jogkövetkezménye
    A bíróság a kereset tekintetében érdemben határoz. Ha a kereset alapos, a döntést illetően két lehetősége van, a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló perhez hasonlóan. Ha az érvénytelenségi ok kiküszöbölhető, a bíróság arra fogja kötelezni az alperesi társaságot, hogy a társasági szerződés érvénytelen rendelkezéseit változtassa meg, az érvénytelenségi okot küszöbölje ki. Az ítélet egy kiadmányát a cégbíróságnak az erre irányuló törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása céljából megküldi. Természetesen annak sincs akadálya, hogy már a per tartama alatt, a társaság saját elhatározásából rendelkezzen az érvénytelenség megszüntetéséről.
    Ha az érvénytelenségi ok elhárítására nincs lehetőség, a perbíróság a Ctv. 48. §-ának (3) bekezdése alapján, az ítéletben megállapított időpontig az okiratot hatályossá nyilvánítja. Jogerős ítéletének egy kiadmányát továbbá a cégjegyzéket vezető cégbíróságnak a cég megszűntnek nyilvánítása céljából megküldi. A cégbíróság a megszűnés időpontját a jogerős ítéletben meghatározottak szerint állapítja meg. A cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló perekhez hasonlóan intézkedik a végelszámolási eljárás megindítása, szükség esetén a felszámolási eljárás kezdeményezése iránt.
    A Ctv. 48. §-ának (2) bekezdésében írt érvénytelenségi okokat hivatalból nem lehet figyelembe venni, arra mindig hivatkozni kell, a hivatkozás jogi eszköze pedig az erre irányuló kereseti kérelem.
    3.4. Érvénytelenségi perek a cégbejegyzés előtt
    Társasági szerződés (vagy annak módosítása) érvénytelenségének megindítására sor kerülhet a bejegyzés megtörténte előtt. A jelenleg hatályos jogszabályok ilyen lehetőségről nem tesznek említést, bár nyilvánvaló, hogy nincs jogi akadálya annak, hogy még a cégbejegyzés előtt vagy a cégbejegyzési eljárás alatt perindításra kerüljön sor. Mindenképpen az látszik célszerűnek, hogy a cégbíróság a bejegyzési eljárást az általános szabályok, a Pp. 152. §-a alapján felfüggessze, ennek hiányában ugyanis a bejegyzés akár automatikusan is megtörténhet az érvénytelenségi per ellenére.
    Tekintettel arra, hogy a Ctv. 48. §-ának korlátozó rendelkezései még nem érvényesülnek, ilyen típusú perben bármilyen érvénytelenségi okra, és nem csak semmisségre, hanem a megtámadás alapjául szolgáló körülményre is lehet hivatkozni.
    Felperesi pozícióban fő szabályként ugyanazok állhatnak, mint akik az érvénytelenségi per megindítására egyébként jogosultak.
    Nehezebb annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy alperesi pozícióban ki álljon, a társasági szerződést aláíró felek, vagy pedig az előtársasági állapotban lévő, bejegyzés alatt álló gazdasági társaság. Ha az előtársaságot nem tekintjük jogalanynak, úgy alperesként csak az ügyletkötő felek szerepelhetnek. Ha elfogadjuk az előtársaság jogalanyiságát, abban az esetben a per alperese az előtársaság. A gyakorlat nem ismer ilyen típusú pert, ami természetesen nem zárja ki, hogy ennek lehetősége bármikor ne merüljön fel.
    Ha a cég bejegyzése előtt indított érvénytelenségi per ellenére a cégbejegyzésre mégis sor kerül, nem szűkülnek-e az érvénytelenségi okok a Ctv. 48. §-ának (2) bekezdésében rögzített érvénytelenségi okokra. Ha a jogerős cégbejegyzés megtörténtét követően a korábban megindult per ellenére már csak tételesen meghatározott érvénytelenségi okokra lehetne hivatkozni, ez rendkívül méltánytalan megoldásokhoz vezethetne. Különösen akkor, ha valaki akarati hibára hivatkozva támadta meg a szerződést. A méltányos és jogszabállyal is alátámasztható megoldás az, hogy a korábban indult pereket az akkori állapotnak megfelelően és kereseti kérelem tükrében kell elbírálni, a kereset helytálló vagy alaptalan voltát az időközben megtörtént cégbejegyzés nem befolyásolja. A Gt. 48. §-a ugyanis a jogerős cégbejegyzést követő érvénytelenségi perekről tesz említést, az azt megelőzően indított pereket nem említi.
    Ha a létesítő okirat érvénytelenségének a megállapítására kerül sor, ez esetben is szükséges értesíteni a Ctv. 52. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával a perbíróságnak a cégbíróságot. Hogy ha a cégbejegyzés még nem történt meg, nyilvánvalóan a bejegyzési kérelem elutasításra fog kerülni. Ha megvan rá a lehetőség, akkor hiánypótlási eljárás keretében esetleg az érvénytelenségi ok kiküszöbölhető. Ha a cégbejegyzés megtörtént, akkor a törvényességi felügyeleti eljárást le kell folytatni, melynek az eredményeképpen akár a cég megszüntetésére is sor kerülhet.
    Egy peres ügyben a felperes az alperesi társasággal szemben, a törzstőke emelést tartalmazó módosító okirat érvénytelenségének a megállapítását kérte azzal az indokkal, hogy fedezet elvonás történt. A kereset benyújtásakor a tőkeemelés bejegyzésére még nem került sor. A Legfelsőbb Bíróság által kifejtettek szerint, a Ctv. 1998. június 16-ától hatályos, 48. §-ának (2) bekezdése tételesen felsorolja azokat az okokat, amelyekre hivatkozással a cégbejegyzést követően sikeresen lehet érvénytelenségre hivatkozni. Ebből következik az is, hogy ha még a cégbejegyzést megelőzően érvénytelenségi per indítására kerül sor, a korlátozó rendelkezések nem érvényesülnek, vagyis bármely semmisségi vagy megtámadási ok hivatkozási alapul szolgálhat, és az érvénytelenséget eredményezhet, sőt akár hatálytalanságra is alapítható a kereset. Amennyiben a cégbejegyzés a peres eljárás folyamatban léte alatt időközben mégis megtörténne, a bejegyzés nem gátolja a korábban előterjesztett kérelem elbírálását, mivel az érvénytelenségi kereset benyújtására a jogerős cégbejegyzést megelőzően került sor." (Gf. VII. 31. 071/1999/10.)
    A gyakorlatban felmerült kérdések alapján szót kell ejteni azokról az eljárásokról is, amelyek valójában nem tartoznak a Ctv. szerinti érvénytelenségi pereknek a csoportjába. Ilyen eset volt például, hogy van-e helye érvénytelenségi per megindításának a cég jogerős törlését követően. További kérdés volt, hogy a változás bejegyzésére irányuló kérelem elutasítását követően lehet-e az elutasítás tárgyát képező módosító okirat érvénytelenségének a megállapítását kérni. Lehet-e hivatkozni átalakulást követően a jogelőd cég létesítő okiratának az érvénytelenségére.
    Ha a cég törlését követően terjesztenek elő érvénytelenség megállapítására irányuló keresetet, ezek valójában olyan közokirattal szembeni ellenbizonyításra irányuló eljárások, amelyben az igényérvényesítőnek valamilyen jogi érdeke áll fenn annak megállapítására, hogy valamely cégjegyzékbe bejegyzett adat nem, vagy nem a bejegyzésnek megfelelően jött létre, illetve szűnt meg. Ezt a cégeljárási szabályok nem zárják ki.
    Ha a változás bejegyzési kérelmet utasítja el a bíróság, azt kell vizsgálni, hogy az elutasításnak az oka az okirat érvénytelensége, vagy egyéb más ok. Ha az okirat érvénytelensége miatt került sor a bejegyzési kérelem elutasítására, külön per megindításának nincs helye. Arra van lehetőség, hogy a bejegyzési kérelmet elutasító végzéssel szemben fellebbezéssel éljenek. Ha viszont a kérelem elutasításának az oka az volt, hogy például különböző okirati mellékletek nem álltak rendelkezésre, az okirat érvénytelenségének a megállapítására irányuló kereseti kérelmet el kell bírálni.
    A Ctv. 45. §-ának (2) bekezdése ugyanis kimondja, ha a változás bejegyzése kötelező, a változás bejegyzési kérelem elutasítása, a változás bejegyzési kérelem benyújtásának kötelezettsége alól nem mentesít. A kérelem ismételt benyújtása alól akkor mentesül a kötelezett, ha megállapításra kerül, hogy az okirat érvénytelen.
    A Legfelsőbb Bíróság arra sem látott lehetőséget, hogy az átalakulással létrejött gazdasági társaság létesítő okirata érvénytelenségének a megállapítását azon az alapon kérjék, hogy a jogelőd cég létesítő okirata valamely okból érvénytelen volt.
    Végül említést kell tenni az úgynevezett hatálytalanságnak a kérdéséről. A joggyakorlatban egyre többször merülnek fel olyan kereseti igények, amelyben fedezet elvonásra hivatkozik a sérelmet szenvedett fél, vagyis amikor az ellenérdekű fél vagyonának felhasználásával más gazdasági társaságban vesz részt, és a más gazdasági társaságba való tulajdonba adás tényével igénye elől a fedezetet elvonja. A régi Gt. alapján kialakult gyakorlat ezt nem tette lehetővé. Felülvizsgálati ügyben mondta ki a Legfelsőbb Bíróság azt, hogy az úgynevezett fedezetelvonó szerződések sérelmet szenvedett féllel szembeni hatálytalanságának a megállapítása érvénytelenné tenné magát a társasági szerződést, éspedig olyan okból, amelyre a Gt. tételes rendelkezései nem adnak lehetőséget. Az új Gt. alapján joggyakorlat még nem alakult ki. Mindenesetre nem elképzelhetetlen, hogy ilyenkor az apportot befogadó alperesi társaságot annak tűrésére kötelezzék, hogy a felperesi hitelező igényét a társaság vagyonából az apport erejéig kielégítése, mely természetesen utóbb felveti az apportőr, Gt. 128. §-a szerinti felelősségét.
    HARMADIK RÉSZ
    IX. fejezet
    A társaság és a tagok közötti jogviszony
    A Gt. 133. §-ának (1) bekezdése szerint, a társaság bejegyzését követően a tagok jogait, és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. Azonos mértékű üzletrészhez, azonos tagsági jogok fűződnek. A társasági szerződés azonban egyes üzletrészeket a többiekétől eltérő tagsági jogokkal ruházhat fel. A Gt. ezen megfogalmazásából adódóan, az üzletrész, a társaságban fennálló tulajdonjogot, az ehhez fűződő különböző vagyoni és szervezeti jogokat testesít meg. Ezek a jogok fő szabályként az egyes tag által teljesített törzsbetét nagyságához igazodik, de úgynevezett, a korábbiakban már tárgyalt külön jogos üzletrészek is lehetnek, amelyek a többekétől eltérő többletjogokat biztosítanak az üzletrész tulajdonosának. (Lásd: V. fejezet 1. pont.)
    1. Az üzletrészhez fűződő vagyoni jogok
    Az üzletrészben megtestesülő vagyoni jogok egyik legfontosabb eleme, az úgynevezett osztalékhoz való jog. A Gt. 141. §-ának (1) bekezdése szerint a tag, a társaság számviteli jogszabályok szerint számított adózott eredményének a taggyűlés által felosztani rendelt részére (osztalék) tarthat igényt. Osztalékra a tag csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult. A nem teljesített vagyoni hozzájárulás utáni osztalékot tehát a tag nem kaphatja meg, az a társaság jegyzett tőkén felüli vagyonába fog kerülni, de nincs törvényi tilalom arra nézve sem, hogy azt a tagok között osszák fel.
    A tagnak igénye lehet osztalék-előleg kifizetésére is. Ennek feltételeit a Gt. 141. §-ának (4) bekezdése akként határozza meg, hogy az osztalék-előleg fizetésére akkor van lehetőség, ha a taggyűlés által elfogadott, a számviteli törvény előírásai szerint készített közbenső mérleg alapján valószínűsíthető, hogy utóbb az éves osztalék kifizetésének nem lesz akadálya. A tag a Gt. 141. §-ának (5) bekezdése értelmében, a jóhiszeműen felvett osztalék visszafizetésére nem kötelezhető, még akkor sem, ha utóbb kiderül, hogy az osztalékfizetésnek a feltételei nem álltak fenn. Ez a szabály nem irányadó azonban az osztalék-előlegre, mert ezt a tag jóhiszeműsége esetén is köteles visszafizetni, ha utóbb bebizonyosul, hogy az osztalék-előleg kifizetésének a feltételei nem állottak fenn. Osztalékot és osztalék-előleget a tag követelhet. Ha időközben üzletrész átruházás történik és a nyereségnek a felosztása, illetve kiosztásának időpontjában a tagsági viszony már nem áll fenn, a volt tag a nyereségre nem tarthat igényt. Ha tehát az üzletrész átruházási szerződés alkalmával az eladó és a vevő az osztalék tekintetében nem állapodott meg, a társaság jogszerűen az új tulajdonosnak fizetheti ki az osztalékot. A Legfelsőbb Bíróságnak felülvizsgálati ügyben kifejtett álláspontja szerint, a felperes a nyereség felosztása kérdésében tartott taggyűlés időpontjában már nem volt a társaságnak a tagja. Az alperesi társaság taggyűlése tehát jogszerűen döntött a felperes részvétele nélkül is a nyereség felosztása kérdésében, illetve jogszerűen határozhattak arról, hogy a nyereséget az adott gazdasági évben nem osztják fel. A nyereség igényre jogosultság vonatkozásában pedig nem a nyereség keletkezésének az időpontja, hanem a felosztás, illetve kiosztás időpontja tekintendő mérvadónak. A ki nem osztott nyereségnek az üzletrész ellenértékében kell megjelennie, illetve szerződéskötéskor kell azt figyelembe venni. Amennyiben a volt tag a nyereségre való igényét fenntartotta volna, akkor azt az üzletrész átruházási szerződésben kellett volna megtennie. A volt tagnak a társasággal szembeni igénye ebben az esetben is csak akkor lenne megalapozott, ha a taggyűlés a nyereség felosztásáról döntene. (Gfv. VII. 30.185/1999/4.)
    A Gt. 142. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a törzstőke leszállítását és a mellékszolgáltatásért járó díjazást kivéve, tilos a törzstőke terhére a tagnak tagsági jogviszonya alapján kifizetést teljesíteni. Ennek megfelelően tehát, ha a tag mellékszolgáltatási kötelezettséget is vállal, annak ellenértékét - ha ellenérték fizetésében állapodtak meg a társasági szerződésben - a szolgáltató tagnak ki kell fizetni, éspedig akkor is, hogy ha ez a törzstőke terhére történik.
    A tagnak vagyoni igénye van az úgynevezett likvidációs hányadra. A Gt. 169. §-ának (4) bekezdése szerint, a társaság jogutód nélküli megszűnése esetében a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonból először a pótbefizetéseket kell visszatéríteni, majd a további részt - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a törzsbetétek arányában kell felosztani a társaság tagjai között.
    A Gt. szabályoz olyan eseteket is, amikor a tagsági jogviszony nem az üzletrész átruházás következtében szűnik meg, hanem azért, mert a tag valamilyen oknál fogva nem tarthatja meg üzletrészét, a társaságból esetleg kizárják, vagy nem teszik lehetővé a tag utáni jogutódlást. Ezekben az esetekben a volt tagnak bizonyos maradvány értékekre van joga, amelyet a társaságnak részére meg kell téríteni.
    Ha a dolgozói üzletrész tulajdonosa a törvény kizáró rendelkezése következtében a dolgozói üzletrészt már nem tudja megtartani, és a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, akkor a dolgozói üzletrészt be kell vonni, vagy az üzletrész jellegének a megváltoztatása mellett az üzletrészt értékesíteni kell. Ebben az esetben a volt munkavállalót, törzsbetétje összege illeti meg. [Gt. 146. § (4) bekezdés].
    A tagsági jogviszony 13. § szerinti megszűnése, vagy a tag bírósági kizárása esetében a volt tag üzletrészének értékesítésére árverést kell tartani. Az árverésen elkelt üzletrész vételárából le kell vonni az árverés költségeit, majd ki kell elégíteni a társaságnak a törzsbetét be nem fizetett részére eső követelését. A maradványösszeg az érintett volt tagot illeti meg. Tagkizárás esetében a költségek levonása után, az árverésen elért teljes vételár a kizárt tagot illeti [Gt. 148. § (4) bekezdés].
    Ha az árverés eredménytelen volt, a volt tag csak a törzsbetétének általa szolgáltatott hányadára, illetve a törzsbetéte összegére tarthat igényt (Gt. 149. §).
    A Gt. 139. §-a lehetővé teszi, hogy a társasági szerződésben az üzletrész átszállását kizárják. Ebben az esetben azonban a szerződésben rendelkezni kell az üzletrésznek a tagok vagy a társaság által történő megváltásáról. A társaságba be nem engedett jogutódot az üzletrésznek az ellenértéke illeti meg.
    2. Az üzletrészhez fűződő vagyoni kötelezettségek
    A fenti vagyoni tartalmú jogokkal szemben állnak a vagyoni jellegű kötelezettségek.
    Ennek megfelelően a tag köteles vagyoni hozzájárulását teljesíteni (Gt. 129. §), amely alól a társasági tagok nem mentesíthetők és a társasággal szemben beszámításnak sincs helye. A tag az ily módon teljesített vagyoni hozzájárulását a Gt. 141. §-ának (1) bekezdése értelmében, a társaság fennállása alatt a társaságtól nem követelheti vissza. Ha a társaság tagja mellékszolgáltatási kötelezettséget is vállal, azt a vállalásának megfelelően teljesíteni köteles.
    A tag amennyiben a társasági szerződés ezt lehetővé teszi, pótbefizetési kötelezettségének köteles eleget tenni.
    A Gt. 12. §-ának (4) bekezdése értelmében, az apportot szolgáltató tag, a szolgáltatástól számított öt éven át helytállni tartozik a gazdasági társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben megjelölt érték nem haladja meg az apport szolgáltatás idején fennálló valóságos értéket.
    A társaság megszűnése esetében teljes kártérítéssel tartozik az a tag, amelyik a társaság fennállása alatt a korlátozott felelősséggel visszaélt [Gt. 56. § (3)-(4) bekezdés].
    3. Az üzletrészhez fűződő szervezeti jogok
    Az üzletrész a fenti vagyoni jogokon és kötelezettségeken kívül szervezeti jogokat és kötelezettségeket is magába foglal.
    A tag legfontosabb szervezeti joga, hogy a társaság legfőbb szervének, a taggyűlésnek a tevékenységében részt vegyen. A taggyűlésre a Gt. 153. §-ának (2) bekezdése szerint, a tagokat a napirend közlésével kell meghívni, még abban az esetben is, ha a tag a taggyűlésen szereplő valamely adott kérdésben nem szavazhat, tehát a határozatképesség számításánál figyelmen kívül kell hagyni. A tagnak ekkor is joga van tudomást szerezni arról, hogy a társaság taggyűlést tart, és ott milyen napirendi pontok kerülnek megtárgyalásra.
    A Gt. 18. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság minden tagja jogosult a legfőbb szerv tevékenységében részt venni. A tevékenységben való részvétel nemcsak a megjelenést jelenti, hanem azt is, hogy ott szavazati jogot is gyakorolhat.
    A Gt. 153. §-ának (3) bekezdése értelmében bármelyik tag jogosult az általa megjelölt napirendi kérdés megtárgyalását kérni, ha javaslatát a taggyűlés előtt legalább három nappal ismerteti a tagokkal.
    A Gt. 156. §-a szerint, a társaság ügyeinek intézését, és a társaság képviseletét a tagok közül is választható ügyvezető, ügyvezetők látják el, a tag tehát vezető tisztségviselői funkcióra megválasztható. A társasági szerződés emellett úgy is rendelkezhet, hogy valamennyi tag jogosult az ügyintézésre és a képviseletre, ilyenkor őket kell ügyvezetőknek tekintetni.
    Ha a társasági szerződés így rendelkezik, a tagok egymásnak üzletrészeik adásvétele során elővásárlási jogot biztosíthatnak [Gt. 134. § (1) bekezdés].
    A tagot megilleti az iratbetekintés joga. A Gt. 27. §-a ezzel összefüggésében úgy rendelkezik, hogy a vezető tisztségviselők kötelesek a tagok kérésére a társaság ügyeiről felvilágosítást adni, a társaság üzleti könyveibe és irataiba való betekintést lehetővé tenni. Ha a kérelemnek nem tesznek eleget, az érdekelt tag kérelmére, a cégbíróság kötelezi a gazdasági társaságot a felvilágosításra, illetve a betekintés biztosítására. A joggyakorlás azonban nem sértheti a társaság üzleti érdekeit, illetve üzleti titkait. Az irat betekintési jog a társaság tagját megillető alanyi jog, a kizárt tag e jogosultsággal nem élhet. (Cgf. VII. 30.618/1998/3.)
    Önmagában az a körülmény, hogy a tag esetlegesen egyben a társaság ügyvezetője is volt, nem eredményezhette tagsági joga csorbítását. Ha a társaság egyik ügyvezetője a másik ügyvezető tagok az iratbetekintéstől elzárta, a jogai gyakorlásától elzárt tag, ügyvezető a cégbírósághoz fordulhat. (Cgf. VII. 31.484/1999/7.)
    A társaság bármely tagja kérheti a társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát arra hivatkozással, hogy a határozat a törvény vagy más jogszabály rendelkezéseibe, avagy a társasági szerződésbe ütközik [Gt. 47. § (1) bekezdés].
    Vannak olyan szervezeti jogok, amelyek a tagoknak egy csoportját illetik meg. Ezek alapvetően a Gt. 51. §-ában szabályozott kisebbségi jogok. Ezek a jogok főszabályként a szavazatok legalább egytizedét képviselő tagok csoportjához fűződik.
    A Gt. 51. §-ának (1) bekezdése szerint, a szavazatok legalább egytizedét képviselő tagok a társaság legfőbb szervének összehívását, az ok és a cél megjelölésével bármikor kérhetik. A Gt. lehetőséget ad arra, hogy a társasági szerződés ettől eltérően rendelkezzen oly módon, hogy az egytizednél kisebb mértékű szavazatot képviselő tagok is ilyen kérelmet előterjeszthessenek. Ha ennek az ügyvezetés harminc napon belül nem tesz eleget, az indítványozó tagok kérelmére a taggyűlést a cégbíróság hívja össze. Az ezt elrendelő végzés, fellebbezéssel nem támadható. A cégbíróság azonban az összehívásra csak akkor köteles, ha az indítványtevők a szükséges költségeket előlegezik, továbbá biztosítják az ülés megtartásának egyéb feltételeit.
    Ha a taggyűlés elvetette azt az indítványt, hogy az utolsó számviteli törvény szerinti beszámolót, vagy az utolsó két év ügyvezetésében előfordult valamely eseményt könyvvizsgáló vizsgáljon meg, vagy az indítvány kérdésében a határozathozatalt mellőzte, a szavazatok egytized részét képviselő tagok kérelmére azt a cégbíróság elrendeli. Ha a cégbíróság a kérelemnek helyt ad, a könyvvizsgálót kijelöli, ennek költségeit a társaság köteles előlegezni.
    Ha a taggyűlés elvetette azt az indítványt, hogy a társaság a taggal, a vezető tisztségviselővel, a felügyelő bizottsági tagokkal, illetve a könyvvizsgálóval szemben követelést érvényesítsen, a szavazatok egytized részét képviselő tagok, e követelést a társaság nevében, bírósági keresettel maguk érvényesíthetik.
    Úgy a könyvvizsgálat, mint az utóbb említett perindítás esetében a költségeket a társaságnak kell előlegezni. Ha e kötelezettségüknek nem tesznek eleget, a cégbíróság a Ctv. 50. §-ának (1) bekezdés d) pontja alapján kötelezheti törvényességi felügyeleti eljárás keretében a költségelőlegezésre, és mulasztás esetében az 54. §-ban meghatározott intézkedéseket alkalmazhatja.
    4. Az üzletrészhez fűződő szervezeti kötelezettségek
    Az üzletrészben megtestesülő szervezeti jogok mellett kötelezettségek is találhatók. Így többek között a Gt. 19. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy azok a tagok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy ez a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az ebből eredő kárért.
    A Gt. 49. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaság tagját a bíróság a társaságnak a tag ellen indított kereste alapján kizárja a társaságból, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné. A tag tehát köteles olyan magatartást tanúsítani, amellyel a célokat nem veszélyezteti, mert ennek következménye a társaságból való kizárása lehet.
    5. Az "egy tag - egy üzletrész" törvényi szabályozása
    A Gt. már említett 133. §-ának (1) bekezdése szerint, a társaság bejegyzését követően a tagok jogait, és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. A Gt. 133. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy minden tagnak csak egy üzletrésze van. Ha a tag egy másik, önálló üzletrészt szerez meg, az eredeti üzletrésze az átvett üzletrésszel megnövekszik. Ha tehát a tag egy másik, önálló üzletrészt szerez meg, az új üzletrésszel, a régi üzletrészét össze kell vonni, és ennek az az eredménye, hogy egy új, nagyobb értékű, illetve mértékű üzletrész alakul ki. Tagsági jogai is a megnövekedett üzletrésznek megfelelően fognak alakulni. A Gt. 133. §-ának (2) bekezdése szerinti új szabályozás értelmében, az egy tag, egy üzletrész elve, az önálló üzletrészek esetében érvényesül. A törvény ezzel a rendelkezésével egy régi jogbizonytalanságot zárt le, tekintettel arra, hogy korábban nem volt egyértelműen tisztázott, hogy üzletrész hányad megszerzése esetében érvényesül-e az "egy tagnak csak egy üzletrésze lehet" tétel. Az önálló üzletrésszel rendelkező tag tehát nincs elzárva attól, hogy egy másik közös üzletrészben tulajdoni hányadot szerezzen.
    A Gt. 133. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi azonban azt, hogy egyes üzletrészeket, a többiekétől eltérő tagsági jogokkal ruházzanak fel. Ebben az esetben miként érvényesül az összevonás kötelezettsége, vagyis külön jogos üzletrészt miként lehet külön joggal nem rendelkező üzletrésszel összevonni. Az 1988. évi VI. törvényt megelőző, 1930. évi V. törvénycikk ezzel kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy ha a tag külön jogos üzletrészt szerez meg, ez megtartja önállóságát, az összevonási kötelezettség tehát nem állt be. Ez azt jelentette, hogy a tag két üzletrész tekintetében gyakorolhatott tagsági jogokat. E kérdéssel kapcsolatban joggyakorlatunk nem alakult ki. Elképzelhető egyébként a külön jogos üzletrész normál üzletrésszel való összevonása, de ezáltal nyilván nem fog növekedni a normál üzletrészhez fűződő jogok száma. Például: ha a tagnak egy százezer forint névértékű, tíz szavazati jogot biztosító üzletrésze van, és ehhez megszerez egy ugyancsak százezer forint törzsbetétű, ám tizenöt szavazattal rendelkező üzletrészt, szavazati joga, a kétszázezer forint törzsbetétű üzletrészhez képest huszonötre fog emelkedni. Valószínűleg nem okoz gondot a nyereségnek a törzsbetét mértékétől való eltérés esete sem, általában mindazokban az esetekben, ahol az összevonásból adódó kérdések matematikailag megoldhatók. A probléma inkább ott fog jelentkezni, ahol számszakilag nem mérhető elsőbbségi jogot fűztek valamely üzletrészhez. Ilyen eset lehet például, ha a Gt. 152. § (1) bekezdése értelmében, a társasági szerződésben nem az ügyvezetőt, hanem más személyt jelöltek ki a taggyűlés összehívásának a jogával.
    Az ebből adódó problémák kikerülése céljából feltétlenül szükséges lenne minden esetben az üzletrész átruházás kérdéseit a társasági szerződésben szabályozni olyan társaságoknál, ahol külön jogos üzletrészek is vannak. Elképzelhető például olyan szerződési kikötés, hogy külön jogos üzletrészek átruházása esetén az üzletrészt megszerző tag ugyanolyan módon gyakorolja a külön jogokat, mint ahogy azt jogelődje megtehette. Lehetséges olyan megoldás is, ahol a külön jogos üzletrész külön jogait átruházás esetében megszüntetik. Mivel a társasági szerződést alapításkor valamennyi tag aláírja, az ilyen tartalmú megállapodás nem ütközik a Gt. 160. §-ába sem.
    Az, hogy a külön jogos üzletrész átruházása köthető-e a társaság beleegyezéséhez, az alapvetően annak a kérdésnek az eldöntésétől függ, hogy a tagok egymás közötti üzletrész forgalma korlátozható-e, vagy sem. (Lásd: V. fejezet 3. pont.) A 134. § (1) bekezdéséből, és a 137. § (1) bekezdéséből adódóan erre lehetőség nincsen.
    Természetesen valamennyi kérdés elenyészik, ha a Gt. 138. §-ának (1) bekezdését egyszerűen úgy értelmezzük, hogy az üzletrész átruházása következtében az átruházónak az összes joga, ideértve külön jogait is, átszállnak az üzletrész megszerzőjére.
    Más a helyzet a dolgozói üzletrészeknek az esetében. Dolgozói üzletrészt a társaság munkavállalója szerezhet. A dolgozói üzletrész tulajdonosát ugyanolyan tagsági jogok illetik meg, mint a társaság többi tagját, ha a dolgozói üzletrészhez elsőbbségi jogokat a társasági szerződés, illetve annak módosítása nem fűz. A dolgozói üzletrész megszerzését, megtartását, illetve elidegenítését speciálisan rendezi a Gt. Mivel a Gt. 145. §-ának (4) bekezdése diszpozitív rendelkezést tartalmaz, vagyis a tagokra bízza az üzletrész átruházásának, átszállásának és megszűnésének a szabályozását és a Gt. rendelkezéseit csak abban az esetben rendeli alkalmazni, ha erről a társasági szerződésben a tagok nem rendelkeztek, feltétlenül szükség van arra, hogy dolgozói üzletrészek kibocsátása esetében ezeket a kérdéseket is rendezzék a módosító okiratban. Ha azonban erről mégsem történik szabályozás, a dolgozó nem szerezheti meg másik tagnak az üzletrészét, pontosan az egy tag, egy üzletrész elvére tekintettel, és az összevonás feltételeinek hiányában.
    6. A közös tulajdonú üzletrészek
    A Gt. 133. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy egy üzletrésznek több tulajdonosa is legyen. Ezek a személyek a társasággal szemben egy tagnak számítanak és jogaikat - ideértve a társasági szerződés megkötését is - csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. A Gt. 125. §-ának (2) bekezdése ezek mellett azt is kimondja, hogy a tulajdonosok egymással szembeni jogviszonyát a közös tulajdon szabályai szerint kell megítélni. A közös tulajdon szabályait a Ptk. 139-148. §-ai tartalmazzák.
    Alapításkor - amennyiben a társaságnak közös tulajdonú üzletrésze is van - a társasági szerződést a résztulajdonosoknak nem kell aláírni, aláírásra kizárólag a közös képviselő jogosult. Ha a résztulajdonosok személyében változás következik be, azt a közös tulajdonú üzletrész közös képviselője köteles a társaságnak bejelenteni. Ha a képviselő személyében következik be változás, ezt az új közös képviselő tartozik bejelenteni.
    A közös tulajdonú üzletrész tulajdonostársai tulajdoni hányaduk arányában gyakorolják a szavazati jogukat, a Ptk. 140. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból adódóan. Az osztalék ugyancsak tulajdoni hányaduk arányában illeti meg őket. A társasággal fennálló kötelezettség szintén a tulajdoni hányadnak megfelelően alakul. Ha a közös tulajdonú üzletrész egyik tulajdonostársa tulajdoni hányadát el kívánja idegeníteni, úgy a vele tulajdonközösségben lévő résztulajdonosoknak elővásárlási joga van. A többi tag elővásárlási jogot akkor gyakorolhat, ha a tulajdonközösségen belüli tulajdonosok e jogukkal nem éltek. Az önálló üzletrésszel rendelkező tag tulajdonszerzését már meglévő önálló üzletrésze a Gt. 133. §-ának (2) bekezdéséből adódóan nem akadályozza. Ha az egész üzletrészt el kívánják idegeníteni, ehhez a Ptk. 144. §-ának b) pontja alapján, valamennyi tulajdonostárs egyhangú határozatára van szükség.
    X. fejezet
    Változás a tagok személyében
    1. Az üzletrész elidegenítése
    Az üzletrész forgalomképes, vagyoni értékkel rendelkezik és átruházható. Az átruházásnak a szabályait a Gt. részletesen tartalmazza, és e szabályok különböznek attól függően, hogy a tagok közötti üzletrészforgalomról van szó, vagy pedig kívül álló személy részére történik az átruházás.
    1.1. Üzletrész átruházás tag részére
    A Gt. 134. §-ának (1) bekezdése értelmében a tagok az üzletrészt a társaság más tagjaira szabadon átruházhatják. A tagoknak a Gt. 134. §-ának (2) bekezdése értelmében az adásvételi szerződés útján történő átruházás esetében elővásárlási joga van, de a társasági szerződés kijelölhet olyan tagokat, akiknek elidegenítés esetében a többi tagot megelőzően elővásárlási joguk lesz. (Lásd: V. fejezet 2. pont.) Ez a külön jogos üzletrésznek egy speciális formája. Ezekben az esetekben az üzletrészt először az elővásárlási joggal rendelkező tagnak kell felajánlani, és ha ő az elővásárlási jogával nem kíván élni, a társaság többi tagja nyilatkozhat az elővásárlási jog kérdésében. Ha a tag, tagnak kívánja üzletrészét elidegeníteni, az elidegenítésnek nem akadálya az, hogy a törzsbetét teljes mértékben még befizetésre nem került. Ez csak a kívül állók közötti üzletrész forgalom tekintetében kizáró ok [Gt. 134. §-ának (2) bekezdése].
    Az V. fejezet 3. pontjában kifejtettek szerint, az üzletrésznek a tagok egymás közötti szabad átruházása alatt nemcsak az adásvételt, hanem a cserét, ajándékozást is érteni kell.
    1.2. Üzletrész átruházás a társaságra
    A társaság bizonyos esetekben az üzletrészek legfeljebb egyharmadát a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbségével hozott határozatával, a törzstőkén felüli vagyonából megszerezheti. A Gt. 143. §-ának (1) bekezdése ezek mellett azt is kimondja, hogy csak azok az üzletrészek szerezhetők meg, amelyekre a törzsbetétek teljes összegét befizették. A társaság tulajdonába került üzletrész után azonban a társaság szavazati jogot nem gyakorolhat. A régi Gt. 179. §-ának (3) bekezdése ezek mellett azt is kimondta, hogy a társaság saját üzletrésze után járó nyereséget, és a társaság megszűnése esetén az ilyen üzletrész után járó részt a tagok között fel kell osztani. Az új Gt. ilyen rendelkezést a nyereség tekintetében nem tartalmaz. Ezért a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az üzletrész után járó nyereséget a társaság jegyzett tőkén felüli vagyonába helyezi, vagy pedig azt a tagok között szétosztja. Ha a jegyzett tőkén felüli vagyonba kerül, ez a ki nem osztott nyereség a társaság vagyonát fogja növelni, így annak sem lesz akadálya, hogy a következő gazdasági év végéig, mint társasági nyereséget osszák szét osztalék formájában a tagok között.
    A társaság a saját üzletrészét a vásárlástól számított egy éven belül köteles elidegeníteni. A Gt. arra is lehetőséget ad, hogy azt a tagoknak törzsbetéteik arányában, térítés nélkül átadja, ilyenkor az egyes tagok törzsbetéte arányosan növekedni fog. Ha ezt az egy éves határidő alatt a társaság nem idegeníti el, de a tagoknak sem adja át, az üzletrészt be kell vonni a törzstőke leszállítás szabályainak megfelelően. Ugyanakkor azonban, ha a társaság a bevonásnak erről az esetéről nem rendelkezett, a bevonásnak a Gt. 144. §-ának (4) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezés folytán nem lehet helye. Bevonás lehetőségének hiányában tehát csak az előbb említett másik két megoldás kerülhet szóba.
    2. Az üzletrész átruházása kívülálló személyre
    Ha a társasági szerződés a kívülállóra történő üzletrész átruházást nem korlátozta, vagy a társasági szerződésben esetleg kikötött korlátozó rendelkezések a társaság döntése alapján nem érvényesülnek, bizonyos további szabályoknak a megtartása mellett az üzletrész kívülállóra is átruházható.
    Üzletrészt kívülálló személyre azonban csak akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétjét teljes egészében befizette. A kívülálló be nem fizetett törzsbetétű üzletrészt csak abban az esetben szerezhet meg, ha a megszerzés árverés keretében történik. A Gt. 134. §-ának (2) bekezdése továbbá kimondja, hogy a tagot, a társaságot, vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - az adásvételi szerződés útján átruházni kívánt üzletrészre elővásárlási jog illeti meg. Az üzletrészét elidegeníteni szándékozó tagnak tehát, az elővásárlási jog jogosultjaival közölnie kell az átruházási szándékot, valamint az üzletrészének az ellenértékét és a fizetési feltételeket. Ennél bővebb terjedelmű ismertetést a Gt. nem tesz kötelezővé.
    Az elidegenítési szándékot a tag a társaságnak köteles bejelenteni. Annak sincs természetesen akadálya, hogy erről különösen kisebb létszámú társaságok esetében a tag a többi tagtársát külön is értesítse. A társaságnak való bejelentés - amely az ügyvezetőnek történő bejelentésen keresztül valósul meg - azért nem mellőzhető, mert a tagokon kívül a társaságnak és a társaság által kijelölt harmadik személynek is elővásárlási joga van. A Gt. 134. §-ának (3) bekezdése szerint a tag, az átruházási szándék bejelentésétől számított tizenöt napon belül nyilatkozhat a tekintetben, hogy elővásárlási jogával élni kíván. A társaság, vagy az általa kijelölt személy esetében a nyilatkozattételi határidő a bejelentéstől számított harminc nap. Az átruházási szándék bejelentésétől tehát mindenképpen célszerű a társaságnak tizenöt napon túli időpontra taggyűlést összehívni attól feltételezetten, hogy valamelyik tag kíván-e élni elővásárlási jogával, vagy sem. A társaság az üzletrészt a Gt. 150. §-ának (2) bekezdés j) pontja értelmében a taggyűlés döntésétől függően szerezheti csak meg, és ha ő sem kíván élni elővásárlási jogával, de él a kívülálló harmadik személy kijelölésének a lehetőségével, e jogot is csak a társaság a taggyűlésen keresztül tudja gyakorolni. Abban az esetben, ha a társasági szerződés úgy rendelkezett, hogy kívülálló személyre történő átruházást a társaság beleegyezéséhez kötötték, ezen beleegyezés tekintetében is az említett harminc napon belül kell meghoznia a döntését. Ha sem a tagok, sem a társaság, sem a társaság által kijelölt harmadik személy elővásárlási jogával nem kívánt élni, úgy az üzletrész szabadon átruházható, figyelembe véve a Gt. már ismertetett 137. §-ának rendelkezéseit. (Lásd még V. fejezet 3. pontját.)
    3. Tulajdonszerzés árverésen
    A tulajdonosváltozás bekövetkezhet az üzletrész árverése, illetőleg a bírósági végrehajtás esetében történő árverés következtében is.
    Az üzletrész társaság általi árverésére akkor kerül sor, ha a tag tagsági viszonya vagy a Gt. 13. §-a alapján szűnik meg, vagy pedig a bíróság a társaságból ítéletével kizárja. Az árverés szabályait a Gt. 147-149. §-ai tartalmazzák.
    Ahogy arról már korábban szó volt, a Gt. 13. §-a alapján történő tagsági jogviszony megszűnése esetében az üzletrész értékesítésének módja elsősorban a tag és a társaság közötti megállapodás kérdése, és megállapodás hiányában kerülhet sor az árverésre. A tag kizárása esetén azonban, az üzletrész értékesítésének elsősorbani rendes módja az árverés, az árveréstől eltekinteni pedig akkor lehet, ha a tag és a társaság között erre vonatkozóan megállapodás jön létre. Az első esetben tehát az árveréstől eltérő értékesítési módra vonatkozó kezdeményezés a tagot illeti meg, az utóbbi esetben ez a társaságnak a joga. A kérdésnek az üzletrész értékének a megállapítása szempontjából lehet jelentősége. Nem egy esetben ugyanis, ha az értékesítés árverésen történik, a kikiáltási árat a társaság határozza meg, és ez méltánytalan lehet a volt tag számára. A kikiáltási ár megállapítása tekintetében ugyanis jogorvoslati lehetősége nincs.
    3.1. Az árverés menete
    Az árverést a kizárást kimondó ítélet jogerőre emelkedését követő negyvenöt napon belül meg kell tartani. A nyilvános árverésre bocsátás előtt, az árverés időpontját legalább nyolc nappal megelőzően, a Cégközlönyben, árverési hirdetményt kell közzétenni. A hirdetménynek tartalmaznia kell a társaság nevét és székhelyét, az árverés helyét és idejét, a fizetés módját és határidejét, az árverésre kerülő üzletrészre vonatkozó legfontosabb adatokat, ideértve a kikiáltási árat is.
    Az árverést közjegyző jelenlétében kell megtartani, és ott az érintett tagot kivéve, személyesen vagy meghatalmazottja útján bárki részt vehet.
    Az első árverés alkalmával az üzletrészt a kikiáltási áron kell megkísérelni értékesíteni. Ha a megajánlott áron az üzletrész nem kel el, annak értéke leszállítható, de az üzletrész törzsbetét társasági szerződésben meghatározott értékének kétharmadánál alacsonyabb összegért nem adható el. Ha az első árverés meghiúsul, az árverést többször meg lehet ismételni, az első árverést követő árverések során az üzletrész a törzsbetét értékének kétharmadánál alacsonyabb összegért is eladható. A törvény azonban úgy rendelkezik, hogy a társaság követelésénél alacsonyabb áron az üzletrész nem adható el. Ebből pedig az következik, hogy ez a megkötöttség csak abban az esetben irányadó, ha a tagsági jogviszony a Gt. 13. §-ában foglalt rendelkezés következtében szűnt meg. Ha tehát a tagot a társaságból a bíróság zárta ki, a társaságnak a törzsbetét után követelése nincsen. Az árverési árat a megismételt árverések során, korlátozás nélkül lehet csökkenteni. Ha az értékesítés végül is megtörténik, a vételárat a tagnak ki kell fizetni, amelyből azonban az árverési költséget le kell vonni, és ha a társaságnak egyéb követelése is volt, e követelésekkel a vételárat ugyancsak csökkenteni kell.
    Ha az árverés nem vezetett eredményre, az üzletrészt vagy a társaság vásárolja meg - ha van törzstőkén felüli vagyona - vagy pedig a társaság tagjai törzsbetéteik arányában. Ha azt sem a társaság, sem a tagok nem kívánják megvásárolni, abban az esetben az üzletrészt a társaság bevonja. Bevonásra is azonban csak akkor kerülhet sor, ha azt a tárasági szerződés lehetővé teszi. Ha nem teszi lehetővé, a társaságban marad egy olyan üzletrész, amelyiknek nincsen tulajdonosa. Az ezzel kapcsolatos problémákra a későbbiekben még visszatérünk. (Lásd: E fejezet 8.2.2. pontját.)
    Ha a társasági szerződés a bevonást lehetővé teszi, a volt tagot törzsbetétének összege illeti meg, amelyből - ha terheli a Gt.-ben meghatározott követelések - a tartozásokat le kell vonni, és a maradványösszeget kell a tagnak kifizetni. Ebben az esetben a volt tag előnyösebb pozícióba kerülhet, mintha az üzletrész árverésen kelt volna el, a törzsbetétjénél alacsonyabb összegben.
    3.2. Az árverési vevő tulajdonszerzése
    A Gt. 148. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az árverésen az üzletrészt a legjobb ajánlatot tevő vevő veheti meg, aki köteles a teljes vételárat kifizetni, kivéve, ha a hirdetményben a társaság ettől eltérő fizetési módot határozott meg. Az árverésen továbbá a társaság tagjait és a társaságot (taggyűlés által kijelölt személyt tehát nem) - ebben a sorrendben - az árverésen kialakult vételáron és az ott meghatározott fizetési mód betartásával elővásárlási jog illeti meg, amelyet az érintettek az árveréstől számított harminc napon belül, az ügyvezető felhívására gyakorolhatnak. Az árverés eredményét pedig az ügyvezető közli a jogosultakkal.
    A Gt. 148. §-ának (1) bekezdéséből azonban az szűrhető le, hogy az árverésen az árverési vevő még nem szerez tulajdonjogot, az árverési vevő ajánlata következtében azonban függő jogi helyzet következik be, amely addig tart, amíg az elővásárlási jog jogosultjai e nyilatkozatukat nem teszik meg, illetve nem válik nyilvánvalóvá az, hogy egyik jogosult sem kíván az elővásárlási jogával élni. Abban az estben ugyanis, ha valamelyik tag, vagy maga a társaság elővásárlási jogot gyakorol, nyilatkozatának megtételével az üzletrészt megszerzi. Ennek következtében az árverésen legjobb ajánlatot tevő személy az ügylettől elesik.
    A tagok az elővásárlással kapcsolatos jognyilatkozatukat az ügyvezető felhívására tehetik meg, ha a társaság kíván elővásárlási jogával élni, e célból taggyűlést kell tartania, illetőleg intézkedni kell az írásbeli szavazásról. Ha harminc napon belül egyértelművé válik, hogy elővásárlási jogával egy jogosult sem kíván élni, akkor már a harminc nap eltelte előtt, ha ilyen nyilatkozatok nem állnak rendelkezésre, akkor a harminc nap elteltét követően a harmincegyedik napon, az árverési vevő az elárverezett üzletrészre tulajdont szerez.
    4. Tulajdonszerzés végrehajtási eljárásban
    A Gt. 135. §-a, összhangban a Vht. 132. §-ának (2) bekezdésével úgy rendelkezik, hogy a tag üzletrészének bírósági végrehajtási eljárás során történő értékesítésénél a többi tagot, a társaságot, vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - az üzletrészre elővásárlási jog illeti meg. Ennek során az elővásárlási jog gyakorlására az árverésben írtak az irányadók. A Vht. 132. §-ának (3) bekezdése továbbá kimondja, hogy a végrehajtó az árverési jegyzőkönyv másolatát, az üzletrész tulajdonosában bekövetkezett változás bejegyzése végett megküldi a gazdálkodó szervezetnek és a cégbíróságnak. Ha a társaság tagja, a társaság, vagy a taggyűlés által kijelölt személy elővásárlási jogával élni kíván, nyilatkozatát a végrehajtónak köteles megtenni. Ha harminc napon belül ilyen nyilatkozat nem érkezik, a végrehajtási vevő szerez tulajdonjogot az üzletrészre és a bekövetkezett változásról a végrehajtó értesíti a társaságot, illetve a cégbíróságot.
    5. Az üzletrész átruházás joghatása
    A Gt. 138. §-ának (1) bekezdése értelmében, az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át. Lényeges azonban annak eldöntése, hogy a tagváltozás milyen időpontban jön létre, mikor szűnik meg az eladó tagsági viszonya, és mely időponttól kezdve gyakorolhatja az új tag tagsági jogait a társaságban. A tulajdonosváltozás az eladó és a vevő megállapodásával, és a szerződésben foglaltak teljesítésével létrejön. Nincs azonban annak sem akadálya, hogy az átruházási szerződésben a változást egy későbbi időponthoz kapcsolják, például a tulajdonosváltozást a vételár kifizetéséhez kössék. Egy eseti döntésben foglalt tényállás szerint, az üzletrész átruházási szerződésben a felek akként rendelkeztek, hogy az üzletrész a vételár kifizetésével egyidejűleg kerül át az átruházó hatalmából, a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába, tehát a tulajdonjog a vételár kifizetésével egyidejűleg száll át a vevőre. Éppen ezért az üzletrész tulajdonjogát csak a vételár tényleges átvételével, kifizetésével szerezte meg a vevő. Ebből következik, hogy addig, amíg a tulajdonjogban változás nem következett be, a vevő a taggyűlésen tagsági jogokat nem gyakorolhatott, illetőleg mindaddig, amíg a tulajdonjog változása nem történt meg, az eladót kellett tagnak tekinteni, és a taggyűlésre meghívni. (BH 1994/4. 202. sz. jogeset.)
    A tagváltozás bekövetkezésének az időpontja tehát a szerződés megkötésének, vagy pedig a tulajdonjog szerződésben meghatározott megváltozásának az időpontja lesz. A megállapodás megkötését követően azonban még a tulajdonosváltozás cégbírósági bejegyzésének különböző fázisai vannak. A megállapodást követi a társaságnak - az ügyvezetőnek - történő bejelentés, ezt követően az ügyvezetőnek a cégbírósághoz intézett bejelentése, végül pedig a változásbejegyzési eljárás lefolytatását követően, a változás cégjegyzékbe való bejegyzése. Ezekből következik, hogy az az időszak jelenthet problémát, amíg az üzletrész átruházásáról a társaság tudomást szerez, továbbá a vevő késedelmes bejelentéséből adódó következményeket kinek kell viselnie. Miként alakul a taggyűlésre szóló meghívók, a taggyűlés megtartása, a szavazati jog gyakorlása, az osztalék kifizetése vagy egyéb további kérdések, ha a társaság a tagváltozásról nem tud. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében kifejtettek szerint, a tulajdonosváltozást és annak időpontját a tagjegyzékbe való bejegyzés végett az üzletrész megszerzője köteles bejelenteni a társaságnak. A bejelentést közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell megtenni és nyilatkozni kell arról, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el. Ebből következik, hogy mindaddig, amíg a vevő - azaz az új tulajdonos - e kötelezettségének nem tesz eleget a társasággal szemben, az üzletrész átruházás hatályosnak nem tekinthető. Ezért az átruházást követően, az új tag közreműködése nélkül hozott határozatokat, e határozatok alapján elrendelt adatváltozások bejegyzését ezen okból érvénytelennek, jogszabályba ütközőnek tekinteni nem lehet. (Cgf. VII. 32.632/1999/3.)
    6. Az üzletrész átruházás jogi formája, a tagjegyzék
    A Gt. 138. §-ának (2) bekezdése szerint, az üzletrész átruházása, a társasági szerződés módosítását nem igényli. A (3) bekezdés továbbá kimondja, hogy a változást a vevő köteles bejelenteni a társaságnak, a bejelentést vagy közokiratban, vagy teljes bizonyítóerejű magánokiratban kell megtenni és nyilatkozni kell benne a megszerzés tényén kívül arról is, hogy az üzletrész megszerzője a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el. Az üzletrész átruházás tehát polgári jogi szerződés. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében kifejtette, hogy az üzletrész átruházás a társasági szerződés módosítását nem igényli. Az átruházás jogcímeit, azaz a tulajdonjog átszállását eredményező jogügyleteket azonban a törvény nem szabályozza. Ugyanakkor a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni. Az üzletrész átruházására tehát, a Ptk. által szabályozott kötelmi jogi megállapodásokkal - adásvétellel, ajándékozással vagy például cserével - kerülhet sor, az ilyen jogügyleteket ezért a polgári jog szabályai szerint kell megítélni, függetlenül attól, hogy az átruházással együtt jár, vagy együtt járt a társasági szerződés módosítása is. (Gf. VII. 33.531/1999/6.)
    Bár tehát a tagváltozás jogdogmatikailag a szerződés módosulását jelenti, azt a Gt. mégsem tekinti annak, és így a társasági szerződés módosítását sem követeli meg. A változást az úgynevezett tagjegyzéken köteles az ügyvezető a cégbíróságnak bejelenteni.
    Lehetséges, hogy a tagváltozás a társasági szerződés egyéb változásait is kiváltja, így például megszűnik az átruházó tag mellékszolgáltatási kötelezettsége, mert azt az új tag átvállalni nem tudja, vagy az átruházást üzletrész felosztása előzi meg. Ezek miatt ugyan a társasági szerződést módosítani kell, de a módosításnak ez az oka, és nem pusztán a tagváltozás. Egy másik ügyben kifejtettek szerint, a társaság tagjaiban bekövetkezett változás nem igényli a társasági szerződés módosítását, és ha a társaságnál a létesítő okirat nem kerül módosításra, akkor a tagváltozás cégbejegyzése iránti kérelemhez nem kell mellékelni a Ctv. melléklete, I. rész, 1. pontjában meghatározott, társasági szerződés-módosítást és a létesítő okirat változásokkal egybefoglalt hatályosított szövegét. (Cgf. VII. 31.820/1999/2.)
    A Gt. 157. §-ának (1) bekezdése, az ügyvezető kötelezettségévé teszi, hogy a társaság tagjairól nyilvántartást vezessen, ez az úgynevezett tagjegyzék. A tagjegyzék tartalmát a Gt. 157. §-ának (2) bekezdése határozza meg, mely szerint azon szerepelnie kell valamennyi tag nevének, lakóhelyének, törzsbetétje nagyságának, a törzstőke mértékének, a társasági szerződésnek az esetleges pótbefizetésekre és mellékszolgáltatásokra, valamint az üzletrész átruházásának korlátozására, vagy kizárására vonatkozó rendelkezéseknek.
    A Gt. 157. §-ának (3) bekezdése ezek mellett azt is előírja, hogy a tagok személyében, vagy üzletrészeiben bekövetkezett minden változást, így az üzletrészek átruházását, felosztását, a társaság tulajdonába kerülését vagy bevonását az ügyvezetőnek át kell vezetnie a tagjegyzéken. A (4) bekezdés az ügyvezető kötelezettségévé teszi, hogy a tagjegyzéket, vagy az abban feltüntetett adatok megváltozása esetén, a hatályos tagjegyzéket a cégbíróságnak benyújtsa. A tagjegyzéket a társaság székhelyén bárki megtekintheti, aki érdekeltségét valószínűsíti.
    A tagok nyilvántartására, a változások nyomon követésére tehát a tagjegyzék alkalmas. A változások bejegyzésének kérelmezésekor is a kérelem mellékletét kell, hogy képezze a fenti adatokkal rendelkező, új, hatályos adatokat tartalmazó tagjegyzék. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntése szerint, ha a tagjegyzék nem tüntetni fel a törzstőkének a mértékét és a társasági szerződésnek a pótbefizetésekre és mellékszolgáltatásokra vonatkozó rendelkezését, a megfelelő tartalmú okirati melléklet hiányára tekintettel, a változásbejegyzési kérelem nem teljesíthető. (Cgf. VII. 32.776/1999/5.)
    7. Az elővásárlási jog megsértésének jogkövetkezményei
    A Gt. 136. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy az elővásárlási jog megsértésével kötött szerződés hatálytalan, a hatálytalanság megállapítására pert azonban csak a szerződéskötéstől számított egy éves jogvesztő határidőn belül lehet indítani. Az elővásárlási jog megsértésével kötött ügylet tehát nem érvénytelen, hanem a sérelmet szenvedett féllel szemben hatálytalan. Ha a bíróság a hatálytalanságot megállapítja, a szerződést az eladó, illetőleg volt tulajdonos és az elővásárlási jog jogosultja között hozza létre. A keresetindításra megállapított egyéves határidő jogvesztő. A határidő kezdetét a szerződés megkötésétől kell számítani, függetlenül attól, hogy az a sérelmet szenvedett félnek mikor jutott tudomására.
    A hatálytalanságtól természetesen meg kell különböztetni az érvénytelenséget, amikor az üzletrész adásvételi szerződés jogszabályba ütköző vagy egyéb megtámadási okból válik, vagy válhat érvénytelenné. A fedezetelvonó szerződéseknek a lényege az, hogy azok érvényesen létrejönnek ugyan, de meghatározott személlyel, vagy személyekkel szemben, valamilyen okból a joghatás kiváltására nem alkalmasak.
    Ha az üzletrész átruházási szerződés érvénytelenségének a megállapítására indítanak pert, valamennyi ügyletkötő félnek perben kell állnia. A bíróság nem a társasági szerződések cégbejegyzést követő érvénytelenségére irányadó, Ctv. szabályok keretei között vizsgálja az érvénytelenséget, hanem a Ptk. általános szabályai szerint. Az ilyen szerződések ugyanis - ahogy arról már szó volt - a Ptk. szerint minősülő polgári jogi jogügyletek. Egy eseti döntésben kifejtettek szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az üzletrész átruházásáról szóló okirat, a cégbejegyzés alapjául szolgáló olyan okiratnak tekintendő, amelynek érvénytelensége megállapítására, a társasági szerződés, illetve módosítás érvénytelenségének megállapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az üzletrész átruházási szerződés polgári jogi jogügylet, ezért a bíróságnak vizsgálnia kellett volna azokat az okokat, amelyre hivatkozással a felperes az üzletrész átruházási szerződéseket támadta. (Gf. VII. 31.156/2000/3.)
    8. Az üzletrész magához vonása és bevonása
    A Gt. 144. §-ához fűzött indokolás szerint, "az üzletrész bevonása, valamely tag üzletrészének a társaság által történő sajátos megszerzési módja. Az üzletrész bevonása a tagsági jog megszűnését követi, vagy eredményezi, ezért a tagok védelme érdekében az üzletrész bevonását a Gt. szigorú feltételekhez köti. A bevonás azonos a törzsbetét (üzletrész) megszüntetésével, amely a törzstőke leszállítását eredményezi. Bizonyos esetekben, amikor a társaság "gyűjti" az üzletrészt valamilyen okból, nem kell feltétlenül a törzstőkét leszállítani, és az üzletrész értékét a tagnak megtéríteni. A fenti problémákat rendezi egyértelműen a törvényjavaslat, amikor kettéválasztja az úgynevezett magához vonás és a bevonás szabályait. Az üzletrész magához vonása nem jelenti a törzstőke leszállítását, míg az üzletrész bevonása mindig a törzstőke leszállításával jár."
    Az üzletrész bevonást a régi Gt. is ismerte, mégpedig a fenti kettős tartalommal, anélkül azonban, hogy elnevezésében megkülönböztette volna a kétféle intézményt. Az új Gt. a bevonást - helyesen - kettéválasztotta. A törvényi szabályozás azonban bonyolult és vannak olyan rendelkezései is, amelyek egymáshoz képest ellentmondásosnak tűnnek. Az üzletrész bevonással kapcsolatban ez ideig a Legfelsőbb Bíróságnak egy - a később ismertetésre kerülő - határozata született, a gyakorlatban tehát még számos problémát kell megoldani.
    8.1. Az üzletrész magához vonása
    A Gt. 144. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerint a társaság az üzletrészt magához vonja, a tagsági jogviszony 13. § szerinti megszűnése, illetve a tag bírósági kizárása esetében, az árverés lebonyolítása érdekében. A Gt. már ismertetett 13. §-a szerint, a tagsági jogviszony a törvény erejénél fogva megszűnik az ott írt eljárást követően, ha a tag esedékes vagyoni hozzájárulását nem teljesíti és ugyanez a jogkövetkezménye a Gt. 132. §-ának (3) bekezdése szerint a pótbefizetés késedelmes vagy nem teljesítésének is. A Gt. 49-50. §-aiban szabályozott eljárás szerint pedig a tag a társaságból a bíróság jogerős ítéletével kizárható, ami szintén a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi.
    A magához vonás tehát azt jelenti, hogy a tag tulajdonjoga - és így természetesen rendelkezési joga is - megszűnik üzletrésze felett, de mivel az üzletrész nem maradhat tulajdonos nélkül, a társaságnak gondoskodni kell új tulajdonosról. Az új tulajdonos megszerzése, és az üzletrész részére történő tulajdonba adása céljából rendelkezési jogot szerez a társaság a volt tag üzletrésze felett. E rendelkezési jog azonban csak az értékesítésig, és az új tulajdonosnak történő átadásig terjedhet. A jog ellentételeként pedig jelentkezik a volt taggal történő elszámolás kötelezettsége. A magához vonást követő új tulajdonos "megszerzése" és a társaságba való belépése azzal a következménnyel jár, hogy a törzstőke érintetlenül marad, és azt leszállítani nem kell. Az üzletrész társaság általi magához vonását követő eljárás, az üzletrész értékesítése, az értékesítés módja pedig attól függ, hogy miként szűnik meg a tagsági jogviszony. (Lásd még III. fejezet 6.4. pontját.)
    8.1.1. Magához vonás árverés céljából
    Ha a tagsági jogviszony a Gt. 13. §-a, vagy 132. §-ának (3) bekezdése alapján szűnt meg - vagyis a vagyoni hozzájárulás nem teljesítése miatt - a Gt. 130. §-ának (1) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a társaság az érintett taggal az értékesítés módjáról megállapodjon. A megállapodás a legjobb megoldás mindkét fél számára. A tagot nem hozza kiszolgáltatott helyzetbe, hiszen nem biztos, hogy a nem teljesítést rosszhiszeműség motiválta és megkíméli az árverés költségeitől is. A társaság számára pedig azért előnyös, mert mindenképpen gyorsabb mint az árveréses értékesítés, ezáltal hamarabb megszűnik az a nemkívánatos függő jogi helyzet, amely a tulajdonos és az általa nem teljesített vagyoni hozzájárulás hiányából ered.
    Ha a volt tag és a társaság az értékesítésben nem tudott megállapodni, avagy tagsági jogviszony kizárás folytán szűnt meg, a magához vonást követő értékesítés módja, a Gt. 147-149. §-aiban szabályozott árverés.
    A fentiekből az is következik, hogy a magához vonás megengedéséről vagy kizárásáról a társasági szerződésben nem kell rendelkezni, mert ezt az eljárást a Gt. kogens előírására tekintettel akkor is le kell folytatni a társaságnak, ha erről nem rendelkezett. A magához vonást pedig a társasági szerződésben kizárni nem lehet. Az üzletrész társaság általi magához vonása ebben is eltér az üzletrész bevonásától. (Lásd még V. fejezet 6.1. pontját.)
    8.1.2. Magához vonás a tag jogutód nélküli megszűnése esetén
    Az üzletrész társaság általi magához vonása különösebb problémákat nem jelent abban az esetben, ha ez a tag tagsági viszonyának megszűnését követő árverés céljából történik. A Gt. 144. §-ának (1) bekezdés b) pontja azonban a tag jogutód nélküli megszűnése esetében is lehetővé teszi a magához vonást. Ezt a szabályt egészíti ki a 139. §, amelynek harmadik mondata úgy rendelkezik, hogy ha a tag jogutód nélkül szűnik meg, a társaság az üzletrészt - értékének megtérítése mellett - magához vonja. A magához vonást követő "értékesítésnek" tehát egy harmadik esetével találkozunk, ami nem közös megállapodás, nem árverés, hanem közelebbről meg nem határozott "értékmegtérítés". Önként adódik a kérdés, hogy "kinek", és "miből"?
    A jogutód nélküli megszűnés természetesen emberre (természetes személyre) nem vonatkozhat, mert "jogutódja" végső soron az állam, mint kényszerű örökös. Jogutód nélkül szűnhetnek meg a gazdasági társaságok, vagy egyéb olyan jogi személyek, szervezetek, jogalanyok, akik gazdasági társaság alapításában részt vehetnek, vagy ott tagsági viszonyt létesíthetnek [Gt. 3. § (1) bekezdés]. A jogutód nélkül megszűnt szervezet sajátossága, hogy nincs szervezeti jogutódja, de lehetnek olyan személyek - volt tagok például - vagy egyéb kedvezményezettek, akik a megmaradt vagyonból a megszűnést követően részesednek, ilyen értelemben tehát a jogutód nélkül megszűnt szervezet vagyonjogi személyiségének továbbfolytatói. Mondhatnánk tehát azt, hogy ők azok, akik jogosultak lesznek az üzletrész értékét - és nem a törzsbetétét - igényelni, és az értékmegtérítés őket fogja illetni. Csakhogy a megszűnést rendszerint megelőzi a szervezet vagyoni kérdéseinek teljes rendezése, a vagyon értékesítése, a követelések behajtása, a hitelezők felé fennálló tartozások kiegyenlítése. Ennek módja pedig általában a végelszámolási vagy felszámolási eljárás lefolytatása, ahol a végelszámolónak, illetve felszámolónak kötelezettségei közé tartozik a vagyon értékesítése. Az értékesítendő vagyonba tartozik, az adott jogutód nélkül megszűnő szervezetnek gazdasági társaságban - esetünkben a korlátolt felelősségű társaságban - fennálló üzletrészének értékesítése is. Az értékesítés pedig gyakran nyilvános eljárásokban - pályázat, árverés útján - történik.
    Álláspontunk szerint a végelszámolónak, felszámolónak ezt a jogkörét a gazdasági társaság nem vonhatja el, az értékmegtérítés nem jelentheti azt, hogy az érték meghatározásában, az értékesítés módjában a társaság szabadon eljárhatna és az ellenérték megtérítése és ideje a társaság teljesítőképességétől függhet.
    A csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 49. §-ának (1) bekezdése kimondja például, hogy a felszámoló az adós vagyontárgyait nyilvánosan értékesíti a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A felszámoló az értékesítést pályázat vagy árverés keretében végzi. Ezen eljárások alkalmazásától csak akkor tekinthet el a felszámoló, ha ehhez a hitelezői választmány hozzájárul, vagy ha a várható bevételek nem fedezik az értékesítés költségeit, illetőleg ha a várható bevételek és az értékesítés előrelátható költségei közötti különbség kevesebb mint százezer forint. Ebben az esetben a felszámoló az értékesítés egyéb nyilvános formáját is alkalmazhatja a kedvezőbb eredmény elérése érdekében. Ezek mellett a Cstv. 49. §-ának (6) bekezdése kimondja azt is, hogy ha a felszámoló a vagyontárgy értékesítése során az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elővásárlásra jogosult, jogvesztő határidő alatt, keresetével a bírósághoz fordulhat. A 49/C. § (2) bekezdése rendelkezése szerint az elővásárlásra jogosult jogát a nyilvános értékesítésen gyakorolhatja oly módon, hogy a véglegesen kialakult vételár ismeretében nyilatkozik vételi szándékáról.
    Ha tehát a társaságban olyan üzletrész-tulajdonos van, akivel szemben felszámolási eljárás folyik, ha annak törvényi előfeltételei fennállnak, a társaság a felszámolóval megállapodhat az érték megtérítése tekintetében. Az értékmegtérítés ezt követően a végelszámolónak, vagy a felszámolónak történik. Ha az értékesítés pályázat vagy árverés keretében zajlik, az elővásárlásra jogosult - a többi tag a társaság, illetve a társaság által kijelölt személy - a nyilvános értékesítésen gyakorolhatja elővásárlási jogát a véglegesen kialakult vételár ismeretében. Ebben az esetben a kifizetett vételár az adós vagyonába folyik be, a vételár felől a továbbiakban a felszámoló, végelszámoló fog rendelkezni.
    A Gt. 139. §-át tehát úgy kell értelmezni, hogy a jogutód nélküli megszűnés nem a tagnak a törlését jelenti, hanem azt, hogy a tag a jogutód nélküli megszűnés stádiumába lépett, azért, mert így határozott, vagy mert megszüntették, de törlésre még nem került, tehát jogalanyisága létezik.
    Az üzletrész értékének megállapítása a társaság és a megszűnő tag üzletrésze felett diszponálni jogosult közötti megállapodás kérdése, és ha a megállapodás létrejön, a megszűnő tag üzletrész feletti tulajdonjoga is megszűnik, az a társaság rendelkezése alá kerül. Azt ugyanis a Gt. 139. §-ának megfelelően, értékének megtérítése mellett, illetve után a társaság magához vonja.
    A "miből" kérdésre adható egyszerűbb válasz, a társaság törzstőkén felüli vagyona. Ha a társaságnak nincs e célból felhasználható pénzeszköze, az út nyilván nem járható, de ebből a célból pótbefizetés sem rendelhető el, mert az a Gt. 132. §-ának (1) bekezdése értelmében csak veszteségek fedezésére vethető ki. Mivel ebben az esetben a társaság nem saját részre szerez üzletrészt, és a magához vont üzletrésznek átmenetileg sem lesz tulajdonosa, a Gt. 143. §-ának korlátozó rendelkezései nem jöhetnek szóba.
    Ha az érték - a végelszámolónak, felszámolónak stb. - kifizetésre került, a magához vont üzletrésszel a társaság rendelkezhet, hacsak a végelszámolási, felszámolási eljárás keretében történő értékesítés eredményeképpen az üzletrésznek nem lett új tulajdonosa.
    A Gt. 139. §-ából, 144. § (2) bekezdéséből és (3) bekezdéséből úgy tűnik, hogy ez a rendelkezés csak kétféle lehet, az üzletrész bevonása - ami törzstőke leszállítást jelent - vagy az üzletrész tagoknak történő, térítés nélküli törzsbetét arányos kiosztása. A Gt. ezen szabályainak szigorú értelmezése mellett csak ez a két út járható, bár meg kell jegyezni, hogy a magunk részéről annak sem láttuk volna akadályát, hogy azt a törvényes határokon belül a társaság szerezze meg, vagy a tagok törzsbetét arányosan megvásárolják. Ez a megoldás azért is célszerű lett volna, mert a 139. § nem zárja ki a társaság, vagy a tagok ellenérték fejében történő tulajdonszerzését akkor, ha a társasági szerződésben a jogutódlást egyébként kizárták. A jogutódlás kizárása pedig praktikusan a jogutód nélküli megszűnés egyik eseteként is felfogható. Ebben az esetben a bevonás akkor is elrendelhető és végrehajtható, ha egyébként a bevonást a társasági szerződés nem teszi lehetővé.
    8.2. Az üzletrész bevonása
    A Gt. 144. §-ának (5) bekezdése szerint a bevonás elrendelésével a törzsbetét (üzletrész) megszűnik és értékével a törzstőkét - a tőkeleszállítás szabályainak alkalmazásával - csökkenteni kell.
    A fentiekből látható, hogy a Gt. 144. §-ához fűzött indokolás nem pontos. Az ott írtakhoz képest ugyanis nem a bevonás az, amelynek következtében az üzletrészt a társaság megszerzi, hanem a magához vonás, a megszerzés pedig nem tulajdonszerzést jelent - annak más az esete - hanem rendelkezési jogot biztosít a társaságnak annak érdekében, hogy a gazdátlanul maradt üzletrésznek új tulajdonosa legyen. Az üzletrész bevonása a gazdátlanul maradt - a társaság által magához vont - értékesíteni nem tudott üzletrész vagyoni elemeinek a társaságból való kiiktatására irányuló eljárás, amelyet a tőkeleszállítás szabályai szerint kell végrehajtani. A bevonás következtében a törzstőke az adott üzletrész "névértékével", vagyis a törzsbetét összegével csökken. Az üzletrész bevonására természetesen csak a tőkeminimum megtartása mellett kerülhet sor [Gt. 166. § (1) bekezdés]. (Lásd még V. fejezet 6. pontját.)
    Üzletrész bevonására - a Gt. 144. §-ának (1) bekezdés d) pontja kivételével - kizárólag akkor kerülhet sor, ha azt a társasági szerződés megengedi és a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében írottak szerint a társasági szerződés a bevonást akkor engedheti meg, amikor azt a Gt. is lehetővé teszi. (Cgf. II. 31. 344/1999/2.)
    8.2.1. az üzletrész bevonásának esetei
    A Gt. szerint bevonásra az alábbi esetekben kerülhet sor:
    - Ha a tag tagsági viszonya a Gt. 13. §-a szerint megszűnik, vagy őt a bíróság a társaságból kizárja, üzletrészének árverése eredménytelen marad, és a társaság a sikertelen árverést követő harminc napon belül úgy határoz, hogy nem a törzstőkén felüli vagyonából veszi meg, azt nem osztja szét a tagok között törzsbetéteik arányában, hanem az üzletrészt bevonja.
    - Bevonja az üzletrészt a társaság a Gt. 146. §-ának (2) bekezdése értelmében, dolgozói üzletrész esetén. Erre akkor kerülhet sor, ha a dolgozó halála, vagy munkaviszonyának megszűnése esetén - kivéve a nyugdíjazást - az örökös, illetve volt munkavállaló hat hónapon belül arra jogosult személynek értékesíteni nem tudta. A társaság hat hónap eltelte után tartott első taggyűlésén határozni köteles, hogy az üzletrész dolgozói jellegének megszüntetése és értékesítése felől határoz, vagy az üzletrészt bevonja. Egyébként a Gt. 146. §-a (2) bekezdésének alkalmazására is csak akkor kerülhet sor, ha ezt a társasági szerződés lehetővé teszi és - figyelemmel a 145. § (4) bekezdésére - a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik. A dolgozói üzletrészek forgalmára és megszűnésére nézve tehát a Gt. diszpozitív szabályokat tartalmaz, így teret adva ezzel a tagoknak a szerződés dolgozói üzletrészekre vonatkozó tartalmának megállapítására.
    - Bevonható az üzletrész a Gt. 143. §-ának (3) bekezdése értelmében is, ha a társaságnak saját üzletrésze van, és azt egy éven belül nem tudta elidegeníteni, a tagoknak térítés nélkül nem kívánja átadni, ebben az esetben sor kerülhet a törzstőke leszállítás szabályai szerinti üzletrész bevonásra.
    A jogutód nélküli megszűnés esetét kivéve, a bevonásra a társasági szerződésnek kifejezetten lehetőséget kell adni, ellenkező esetben az nem hajtható végre. Az érintett tag hozzájárulására nincs szükség az üzletrész bevonásához akkor, ha a bevonás feltételeit a társaság már akkor is tartalmazta, amikor a tag az üzletrészét megszerezte.
    8.2.2. Az üzletrész bevonásának jogkövetkezményei
    Mivel az üzletrész bevonásra "hivatalból" csak jogutód nélküli megszűnés esetén kerülhet sor, mit tehet a társaság, ha erről a társasági szerződésben nem történt rendelkezés, vagy olyan tagról van szó, akinek üzletrészét a 144. § (4) bekezdésének tiltó rendelkezése miatt - beleegyezése hiányában - nem lehet bevonni. Az eredménytelen árverés után, a volt tag törzsbetéte összegére, (annak befizetet hányadára) tarthat igényt. A törzsbetét összegét - ha a fentiek szerint üzletrészbevonásra nem kerülhet sor - a 144. § (2) bekezdés a) és b) pontjának megfelelően vagy a társaságnak, vagy a tagoknak kell törzsbetét arányosan megvásárolni. Ha azonban a társaságnak nincs tőkén felüli vagyona, vagy az üzletrész mértéke a törzstőke egyharmadát meghaladná, illetőleg a tagoknak sincs fedezete a vásárlásra, a társaság nem tud mit kezdeni az üzletrésszel, ami viszont a tagsági viszonyától megfosztott tagot nem igen fogja érdekelni. Ő ugyanis a törvény szerint neki járó értékre jogosult. A tagnak továbbá tagsági jogviszonya alapján, a törzstőke terhére kifizetéseket teljesíteni a tőke leszállítás és a mellékszolgáltatásért járó ellenszolgáltatást kivéve, nem lehet. Ezen felül a jegyzett tőke terhére történő kifizetéssel a volt tag üzletrésze nem is tüntethető el, hacsak ezt követően, ellenszolgáltatás nélkül, törzsbetét arányosan ki nem osztják a tagok között az üzletrészt. Ez a helyzet még akkor is, ha a Gt. 142. §-ának (1) bekezdését úgy értelmezzük, hogy a tagsági viszonnyal már nem rendelkező tagnak nem a tagsági viszonya alapján történik a kifizetés, így az nem tilalmazott.
    A fenti problémák elkerülése érdekében, a bevonásról ilyen szükség helyzetekkel is számolva célszerű rendelkezni, mert a bevonáson kívül nincs olyan további eljárás, amelynek igénybevételével egy adott üzletrész értékével a törzstőke csökkenthető lenne.
    A gyakorlatban többször felmerült kérdés volt, hogy az említett négy eseten kívül, van-e lehetőség a társasági szerződésben más bevonási okokat is megjelölni. A Gt. 144. §-ának (4) bekezdését úgy is lehet értelmezni, hogy az diszpozitív szabály, a tagok a társasági szerződésben e tekintetben szabadon megállapodhatnak, ha az a Gt. más kogens szabályát nem sérti [például: 141. § (1) bekezdés, 142. §-ának (1) bekezdése, mely a törzstőke terhére történő kifizetéseket tilalmazza, illetőleg a vagyoni hozzájárulás visszakövetelésének a tilalmát mondja ki].
    A Legfelsőbb Bíróság már idézett Cgf. II. 31.344/1999/2. sz. határozata szerint erre lehetőség nincsen. (Lásd: V. fejezet 6.2. pontját.)
    9. A tag kizárása bírósági határozattal
    A tagnak a társaságtól történő megválásának legradikálisabb módja, a tag kizárása bírósági határozattal. A régi Gt. lehetővé tette azt az eljárást, mely szerint a társaság zárta ki a tagot határozatával, majd a sérelmet szenvedett tag e kizárási határozatot támadhatta meg perben. A gyakorlat ezt az eljárást nem igazolta. Rendkívül sok visszaélésre adott lehetőséget, ezen kívül számtalan vonatkozásban nyitva hagyott kérdéseket, amelyek alapvetően a társaság működésének a tagkizáró határozat megtámadása iránti per alatti működésére vonatkoztak. Az új Gt. szakított ezzel a jogi megoldással és lényegében az 1930. évi V. törvénycikk szabályozásával azonos módon rendelkezett.
    A Gt. 49. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság tagját a bíróság, a gazdasági társaságnak a tag ellen indított keresete alapján kizárja a társaságból, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné.
    Az új Gt. 1998. június 16-i hatályba lépését követően számtalan tagkizárásra irányuló keresetet nyújtottak be a bírósághoz és pedig olyan társaságok, amelyek a társasági szerződésüket az új Gt. rendelkezéseinek megfelelően még nem módosították. A Legfelsőbb Bíróságnak következetes volt az a gyakorlata, hogy ilyen esetekben tag kizárására irányuló per kezdeményezését, illetve lefolytatását nem tette lehetővé. Ilyen perekben, amennyiben nem került sor a keresetlevél Pp. 130. §-ának (1) bekezdés f) pontja szerinti idézés kibocsátása nélküli elutasítására, úgy a másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezte, és a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja értelmében megszüntette. A döntések alapvető indoka az volt, hogy a régi Gt. alapján működő társaságok addig, amíg a társsági szerződésük módosítására nem került sor, a régi Gt., illetőleg saját társasági szerződésük szerint működtek. Ezen okiratok, illetve jogszabályi rendelkezéseknek az alapján tag kizárásra irányuló per nem volt kezdeményezhető, ezért bíróság előtt nem érvényesíthető igényként ítélték meg ezen kereseti kérelmekben foglaltakat. Olyan eset is előfordult, hogy ugyanazon a taggyűlésen az új Gt. rendelkezéseinek megfelelően módosították a társasági szerződést, majd a következő határozattal döntöttek a tag kizárására irányuló kereset megindításáról. Ilyen igények esetében is a másodfokú eljárásban a per megszüntetésére került sor. A Ctv. 8. §-a szerint ugyanis, a cégjegyzékbe bejegyezni kért adat, a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, a bejegyzés napjával válik hatályossá. Ebből pedig következett, hogy a taggyűlésen hozott határozatok alapján, az új Gt. szabályai szerint módosított társasági szerződés rendelkezései és így az új Gt. szabályai is a társaság működésére csak a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel alkalmazhatók. (Gf. VII. 31. 040/1999/6.)
    9.1. A tag kizárásának okai
    A tag kizárására irányuló kereset akkor lehet alapos, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné. A törvény megfogalmazásából egyértelmű, hogy nem kell a konkrét károsodásnak bekövetkezni, vagy nem kell kifejezetten beállni a veszélyhelyzetnek. Elég olyan magatartás tanúsítása, amely alkalmas a társasági célok elérésének a veszélyeztetésére és elégséges ha már a veszélyhelyzet bekövetkezett. A keresetet nem teszi megalapozatlanná, ha a társaságot akár a határozathozatalig, akár azt követően ténylegesen hátrány nem éri. Megalapozott lehet a határozat akkor is, ha az ott megjelölt okból alappal jut a társaság arra a következtetésre, hogy a tag a társaságban maradása esetén, a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné. Ilyen veszélyhelyzetet előidézhet az a tag, aki a társaság üzleti kapcsolatait szervezi, tevékenységében részt vesz, üzleti stratégiáját szintén ismeri. Utóbb ugyanilyen tevékenységi körrel újabb táraságot hoz létre, és kifejezi azt a szándékát, hogy a társaságnak az alkalmazottjait hasonló feltételekkel alkalmazná. (Gfv. VII. 30. 391/2000/4.)
    Egy másik ügyben a felperesi társaság tőkeemelést hajtott végre, amelynek keretében az alperes nagy értékű gépparkot bocsátott rendelkezésre. Utóbb a cégbejegyzési eljárásban a cégbíróság arra kötelezte a társaságot, hogy olyan apportlistát csatoljon, amelyet valamennyi tag aláírt. Az apportlista aláírását az alperes megtagadta, a társaság jognyilatkozat pótlása iránt pert indított ellene. A bíróság ítéletével a jognyilatkozatot pótolta, ennek alapján a tőkefelemelés bejegyzése a cégjegyzékbe megtörtént. A cégbejegyzést követően a társaság taggyűlést tartott, amelynek napirendjén szerepelt alperes ellen a kizárási per megindítása. A kizárás okát abban jelölték meg, hogy az apportlista aláírásának a megtagadásával a tag a társaságot bizonytalan helyzetben tartotta, a több mint két éven keresztül tartó jognyilatkozat pótlása iránti peres eljárás lehetetlenné tette az alperes működését, amellyel a társaságnak kárt okozott. Fennáll a veszélye annak, hogy a tag továbbra is a társaság számára kedvezőtlen magatartást folytat. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügyben kimondta, hogy a kizárás jogszerűségéhez elegendő a tag részéről a veszélyeztető magatartás, a tárasági cél elérésének a veszélyeztetése. A társaság perrel kényszerítette ki a tag tagsági viszonyának létrejöttéhez szükséges nyilatkozatot, ezért a tag ítélettel létrehozott, érvényes okirat alapján vált a társaság tagjává. Amíg ezt az időpontot követően a tagnál nem állapítható meg olyan magatartás, amely veszélyeztetné a társság céljának az elérését, addig kizárásra nem kerülhet sor. A felek között fennálló pénzügyi vita a tag kizárásának alapjául nem szolgálhat. (Gfv. VII. 30. 703/2000/6.)
    Egy további ügyben a társaság tagjai szindikátusi szerződést kötöttek, amelyben megállapodtak abban, hogy nagy értékű ingatlan apporttal felemelik a társaság törzstőkéjét. A törzstőke emelést tárgyaló taggyűlést megelőzően alperes olyan adatok birtokába jutott, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy az ingatlan rendezetlen tulajdoni helyzete következtében a társaság kifejezetten előnytelen helyzetbe kerülne a törzstőke felemelésével, ez a gazdálkodásában is további problémaként jelentkezne. A taggyűlésen ezért a tőkeemelés ellen szavazott, így a törzstőkét felemelni nem lehetett. A társaság ekkor úgy döntött, hogy kizárása iránt pert indít ellene. A felperesi védekezés lényegében arra irányult, hogy ellenszavazatával a társaságot károsodástól óvta meg. Utalt arra, hogy a szindikátusi megállapodás érvénytelensége iránt pert indított, valamint arra is, hogy a taggyűlésen olyan tag is jelen volt és szavazott, aki a határozat meghozatalának az időpontjában már nem is volt tag. Az elsőfokú bíróság felperesi keresetnek helyt adó ítéletét a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra, és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú végzésben kifejtettek szerint, a felperesi társaság működésére a felperes és tagjai jogviszonyára a kötelezettségek teljesítésére nézve elsősorban a Gt., illetve emellett a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A társaság és tagjai tehát egyfelől sajátos, a társasági jog által szabályozott több pólusú jogviszonyban állnak, míg emellett a polgári jog által szabályozott kötelmi jogviszonyba is léphetnek egymással. A tagok a gazdasági társaság Gt. 3. § (1) bekezdésében írt meghatározásából, céljából is következően tagsági jogaik gyakorlása során, a társaság érdekeit szem előtt tartva kötelesek eljárni. Így a taggyűlési határozatok kialakítása során is, a jóhiszemű joggyakorlás követelményei szerint elvárható gondosságot kell tanúsítaniuk. E körben a Gt. 19. §-ának (2) bekezdése sajátos tagi felelősséget állapít meg kimondva, hogy azok a tagok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az ebből eredő kárért. A jogviszonyokban továbbá különös jelentőséggel bír a Ptk. 205. §-ában írt együttműködési és tájékoztatási kötelezettség is. Mindebből leszűrhető, ha a tag sajátos kettős jogviszonyban - tagsági, kötelmi - áll a társasággal, primátusa a társasági tagsági jogviszonyból fakadó kötelezettségeknek van, a tagoknak jogaik gyakorlása, kötelezettségeik teljesítése során, a társaság céljainak messzemenő figyelembe vételével kell eljárni. E követelménynek érvényesülnie kell a tag és a társaság közötti polgári jogi jogviszonyban is. Mindezen szempontok figyelembevételével kell alkalmazni a Gt. 49. §-ának (1) bekezdésében írtakat is, amely szerint a gazdasági társaság tagját a bíróság akkor zárja ki a társaságból, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a szindikátusi megállapodás megkötésének a körülményeit, nem folytatott bizonyítást a tekintetben, hogy az alperes mennyiben, milyen terjedelemben ismerhette meg a megállapodás megkötését megelőzően a törzstőke felemelés tárgyát képező vagyoni eszközöket, illetve nem tisztázta az alperes apportra vonatkozó előadásait. Nem volt megállapítható az alperes elvárható magatartása a "nem" szavazata társaság érdekére gyakorolt hatása. Mindezekre tekintettel és ezen szempontok figyelembe vételével vált szükségessé az elsőfokú eljárás megismétlése. (Gf. VII. 31.165/2000/3.)
    A fentiekből is látható, hogy a bíróságoknak rendkívül körültekintően kell vizsgálni azt a körülményt, hogy valóban a tag olyan magatartást tanúsít-e amely veszélyhelyzetet okoz a társaság számára.
    A Gt. 49. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy nem indítható kizárásra irányuló kereset a részvényes ellen, valamint nem zárható ki a gazdasági társaságból a tag, ha a gazdasági társaságnak csak két tagja van. Nem zárható ki továbbá az a tag sem, aki legalább a szavazatok háromnegyedével rendelkezik. Nyilvánvaló, hogy nem zárható ki az a személy sem, aki a társaságnak valamilyen oknál fogva nem tagja. Ha a tagnak a per folyamatban léte alatt a tagsági viszonya megszűnik, a megszűnt tagsági viszonyú taggal szemben előterjesztett kizárási keresetet el kell utasítani. (Gf. VII. 30.769/2000/8.)
    9.2. A kizárási per megindításának elhatározása
    A Gt. 49. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a perindításról a gazdasági társaság legfőbb szerve háromnegyedes szótöbbséggel határoz. A kérdésben való döntés a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik, a Gt. 150. §-ának (2) bekezdés e) pontja értelmében. A határozatot írásba kell foglalni. A határozat írásba foglalása nemcsak azt jelenti, hogy csak a perindításnak kell a társasági határozatban megjelenni, hanem azokat az okokat is tartalmaznia kell, ami miatt a tagkizáró per megindítását a társaság szükségesnek tartja. Az érintett tag a perindítás kérdésében nem szavazhat. A Gt. 18. §-ának (4) bekezdése szerint ezért az érintett tagot az e kérdésben történő határozathozatal során, a határozatképesség megállapításánál számításon kívül kell hagyni, ami nem jelenti azt, hogy a tagot a taggyűlésre nem kell meghívni. Ha nem jelenik meg, vagy ha meg is jelenik, amikor a határozatképességet megállapítják, szavazatának mértéke e tekintetben figyelmen kívül hagyandó.
    9.3. A kizárási per lefolytatása
    A keresetet a határozat meghozatalától számított 15 napos jogvesztő határidőn belül lehet előterjeszteni a társaság székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságnál. A keresetnek tehát a tizenötödik napon legkésőbb a bírósághoz meg kell érkeznie, éspedig a hivatali időn belül, mert ezt követően perindításra már lehetőség nincsen. Ennek megfelelően nem elég ha a keresetet az utolsó nap ajánlott küldeményként postára adják. Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő leteltének utolsó napja az ezt követő első munkanap lesz.
    A Gt. 49. §-ának (4) bekezdése értelmében, a perindítást elhatározó társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt külön per nem indítható, annak jogsértő voltára azonban a kizárási perben az alperes hivatkozhat. Ha az alperes védekezése elsősorban arra irányul, hogy a taggyűlés összehívása, megtartása, a taggyűlésen a szavazati jog gyakorlása jogszabályba ütköző módon történt, a bíróságnak elsősorban ezzel a kérdéssel kell foglalkoznia. Ha e tekintetben jogsértést nem állapít meg, vagy ilyen hivatkozás nem történt, akkor vizsgálja a kereset érdemi részét, vagyis azt, hogy olyan magatartást tanúsított-e az alperes, amellyel a társaság céljának az elérését veszélyeztette.
    A tag kizárása iránti perekben fontos érdek fűződik ahhoz, hogy az ügyeket a bíróság soron kívül intézze. A függő jogi helyzet a tagnak és a táraságnak is előnytelen, és akár felfüggesztik a tagsági jogok gyakorlását akár nem, a függő jogi helyzetet minél előbb le kell zárni. A tárgyalást ezért, ha egyéb intézkedésre nincs szükség, legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz történő érkezésétől, választott bírósági eljárás esetében a tanács megalakulásától számított tizenötödik napra kell kitűzni. Az eljárás gyorsítását szolgálja a Gt. 150. §-ának (2) és (3) bekezdése. Kimondja a Gt., hogy tag kizárása iránti kereset más keresettel nem kapcsolható össze, keresetváltoztatásnak, viszontkereset előterjesztésének nincs helye. Ugyancsak nem kerülhet sor kizárási perben szünetelésnek, felfüggesztésnek, bírósági meghagyás kibocsátásának. A taggyűlési határozatban foglaltaknak megfelelő tartalommal előterjesztett keresetben megjelölt kizárási okról utóbb más kizárási okra, indokra áttérni nem lehet. Ez akkor is így van, ha a határozatban megjelölt okok a per tárgyalásának eredményéhez képest nem bizonyultak helytállónak, illetőleg a tag kizárására irányuló kereset megindításáról szóló határozat meghozatalát követően tanúsított a tag további olyan magatartást, amely alapul szolgálhatna a társaságból való eltávolítására.
    A társaság érdekeinek az elsődlegessége alapján rendelkezik úgy a Gt., hogy a felperesi társaság a per bármely szakaszában az alperes hozzájárulása nélkül is elállhat a keresettől. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a felperest az alperes felé ne terhelné a perköltség megfizetésének a kötelezettsége.
    A perindítást elhatározó taggyűlési határozat meghozatalával a tag nem veszíti el tagsági jogait, azt mindaddig gyakorolhatja, amíg őt a bíróság ítéletével a társaságból ki nem zárja, amennyiben számára marasztaló határozat születik. Lehetséges azonban, hogy a per folyamatban léte alatt a tag tagsági jogait rendeltetésellenesen, visszaélésszerűen gyakorolja és ezért nem kívánatos, hogy a társaság életében részt vegyen mindaddig, amíg a kereset érdemi elbírálása meg nem történik. Ezért a Gt. 50. §-ának (4) bekezdése a perbíróság számára lehetőséget ad arra, hogy az alperes tagsági jogainak gyakorlását felfüggessze, amennyiben felperes ilyen irányú kérelmet terjeszt elő. Ha azonban az alperes egyben a társaságnak a dolgozója is, tehát munkaviszonyban áll a társasággal, ez a munkaviszonyt nem érinti, a Gt. 50. §-ának (4) bekezdéséből a tagsági jogok gyakorlásának a felfüggesztése következik csak. Ha a bíróság a felfüggesztés iránti kérelemnek helyt ad, és a tagsági jogok gyakorlását felfüggeszti, a végzés fellebbezéssel nem támadható meg, de a bíróságnak lehetősége van arra, hogy a per állásához képest, vagy a felperes kérelmének megfelelően e végzését utóbb maga is megváltoztassa. Amennyiben a tagsági jogok felfüggesztésre kerülnek, a szervezeti jogok semmiképpen nem gyakorolhatók, ugyanakkor a tagot nem fosztja meg attól, hogy az adózott eredményből részesüljön. Az persze más kérdés, hogy akkor, amikor a taggyűlés az adózott eredménynek a felosztása kérdésében határoz, e határozathozatalban nem vehet részt. Ha tehát a társaság osztalékfizetésről nem rendelkezik, e címen nem lehet igénye, az eredmény ráeső részét akkor követelheti, ha a társaság osztalék kifizetését határozta el.
    A Gt. eljárást gyorsító rendelkezése ellenére a per huzamosabb ideig is eltarthat, a bizonyítási eljárás terjedelmétől, esetleg fellebbezési kérelem előterjesztésétől függően. A per tartama alatt a társaság is hozhat olyan határozatokat, amely a kizárási per hatálya alatt álló tag számára hátrányos lehet, különösen akkor, ha utóbb a kereset elutasításra kerül. A Gt. 50. §-ának (5) bekezdése e problémák elhárítása érdekében úgy rendelkezik, hogy a törvény által kötelezőként felsorolt esetek kivételével, a tagsági jog felfüggesztésének időtartama alatt a gazdasági társaság a társasági szerződést nem módosíthatja, újabb tag kizárását nem kezdeményezheti, nem dönthet a társaság átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszűnéséről sem. Azokban az esetekben azonban, amikor a Gt. kötelezően előír bizonyos intézkedéseket - például a Gt. 152. §-ának (3) bekezdése, a vagyonvesztési helyzetekre nézve ír elő kötelező döntések meghozatalát - a társaságnak határozni kell akkor is, ha az például a tőke leszállításával, a társaság átalakulásával, vagy jogutód nélküli megszűnésével jár.
    A Pp. általános szabályaitól eltérően a Gt. 50. §-ának (6) bekezdése értelmében, a kizárási perben hozott határozat elleni fellebbezés előterjesztésének a határideje nyolc nap. A Gt. ezen felül kizárja azt, hogy a jogerős ítélettel szemben perújítást kezdeményezzenek. Természetesen a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelemnek van helye.
    A Gt. nem tartalmaz arra nézve rendelkezést, hogy ha a bíróság ítéletével a tagot a társaságból kizárja, a kizárás milyen hatállyal, milyen időponttal történik. Ez a Gt.-nek nemcsak tagkizárások, hanem a társasági határozatok hatályon kívül helyezése iránti perekben is fogyatékossága, szemben a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése, illetőleg a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perekkel. A kérdés azért is lényeges, mert a Ctv. 30. §-ának (2) bekezdése értelmében a cég tagjait érintő változás a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, de a változás időpontjára visszamenőlegesen válik hatályossá. Egyéb törvényi rendelkezés hiányában a Gt. 50. §-ának (4) bekezdéséből az következik, hogy a tagsági jogviszony, ha az eljárás a tag kizárásával zárul, a jogerőre emelkedés napján szűnik meg. Ha az ítélet első fokon jogerőre emelkedik, a kézbesítéstől számított nyolcadik nap a fellebbezésre nyitva álló határidő. Ha a nyolc nap eredménytelenül eltelik, a kilencedik naptól kezdve a tag tagsági jogviszonya megszűnik. A bejegyzésnek a visszaható hatálya erre az időpontra fog vonatkozni. Ha az elsőfokú határozattal szemben fellebbezéssel éltek, a másodfokú határozat meghozatalának a napja lesz a tagsági jogviszony megszűnésének az időpontja.
    Ha a társaság pert indít tagjának kizárása iránt, a Ctv. 12. §-ának (4) bekezdése értelmében a perben eljáró bíróság értesíti a cégbíróságot a per megindításáról. A Ctv. 12. §-ának (3) bekezdés h) pontja értelmében a cégjegyzékben fel kell tüntetni a tag kizárása iránti perindítást és a per befejezését. A cégbíróság a perben eljáró bíróság értesítése alapján teljesíti a bejegyzést.
    A tag jogerős kizárását követően a társaságnak a Gt. 144. §-ában foglalt eljárást kell lefolytatni.
    10. A választott bíróság eljárása
    A Gt. 52. §-ának (1) bekezdése értelmében, a létesítő okiratban a társasági jogviták tekintetében állandó, vagy eseti választott bíráskodás egyaránt kiköthető, a választott bíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény szabályai szerint.
    A korábbiakban gyakran képezte vita tárgyát mi minősül társasági jogi jogvitának, ennek megfelelően a választott bírósági kikötés az adott esetben alkalmazásra kerül-e vagy sem. A Gt. 52. §-ának (2) bekezdése ezt a kérdést akként rendezi, ha a tagok a társasági szerződésben eltérően nem rendelkeznek, társasági jogvitának minősül a gazdasági társaság és a tagjai közötti, valamint a tagok egymás közötti jogviszonyában, a társasági szerződéssel kapcsolatban, vagy a társaság működésével összefüggésben keletkezett jogvita. A törvény szerint idetartozik a kizárt, vagy a társaságtól egyébként megvált tag, fenti tartalmú jogvitája is.
    A választott bíróságról szóló törvény 5. §-ának (2) bekezdése értelmében választott bírósági szerződést akár önállóan, akár más szerződés részeként is meg lehet kötni. Ha a megállapodás más szerződés részeként jön létre, az alapszerződés érvényessége vagy érvénytelensége nem befolyásolja a választott bírósági kikötésre vonatkozó megállapodás érvényességét. Abban az esetben, ha a perindításra a választott bírósági kikötés ellenére rendes bíróság előtt kerül sor, a törvény 8. §-a szerint, a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja. Ha a bíróság utóbb észleli hatáskörének hiányát, a pert már csak valamelyik fél kérelmére lehet megszüntetni. Az alperes ilyen irányú kérelmet legkésőbb az érdemi ellenkérelmében terjeszthet elő.
    A törvény 58. §-a alapján, a választott bírósági ítéletnek a hatálya ugyanaz, mint a rendes bíróság jogerős ítéletéé. Az ilyen ítélet végrehajtására, a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályok az irányadók (1994. évi LIII. tv.).
    A választott bíróság ítéletével szemben fellebbezésnek nincs helye, a törvényben meghatározott esetekben azonban, a választott bíróság ítéletének az érvénytelenítése iránt indítható per. Az ilyen típusú perekre a Pp. 23. §-ának (1) bekezdés g) pontja alapján a megyei bíróságnak van hatásköre.
    XI. fejezet
    A taggyűlés
    "A társasági szerződés a tagok között szervezett együttműködést hoz létre, és ez szükségszerűen a tagoktól bizonyos mértékben önállósult társasági szervek kialakulására vezet. Ez kétoldalú viszony: egyfelől a társasági szervezet közvetlenül vagy közvetve visszavezethető a tagokra, másfelől a társasági szervezetnek szükségképp, bizonyos mértékben önérdeke, önmozgása van, valamilyen mértékben el kell különülnie a tagoktól … A tagok és a társaságok között a határjelenség a taggyűlés. A taggyűlés egyfelől a tagok összessége, az a fórum, ahol a tagok a társasági döntésekbe való beleszólási jogukat gyakorolhatják … Ugyanakkor a taggyűlés nem egyszerűen a tagok csoportosulása, közössége, hanem egyben a társaság legfőbb szerve is. A társaság közösség, a társaságot a tagok csak kollektíven, de egyben szervezetten vezethetik, ez a szerv pedig a taggyűlés, már a társaság szerve. Ebből adódik az a szabály, hogy az egyszemélyes társaságot kivéve, a társaság alapvető stratégiai döntéseit (ideértve az operatív vezető és ellenőrző szervek meghatározását is) a társasági szerződésen túl a tagok csak a taggyűlésen hozhatják meg, a 99%-ban meghatározó tulajdonos sem jogosult arra, hogy taggyűlésen kívül elfogadja a mérleget, vagy megválassza az ügyvezetést. (Sárközy Tamás már idézett műve, 163. oldal)
    A Gt. 150. §-ának (1) bekezdése ezzel összhangban kimondja, hogy a taggyűlés egyben a társaság legfőbb szerve. A taggyűlést legalább évente egyszer össze kell hívni.
    1. A taggyűlés kizárólagos hatásköre
    A Gt. 150. §-ának (2) bekezdése a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó feladatokat sorolja fel.
    a) A számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, ideértve az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntést.
    A Gt. 154. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a társaság taggyűlés tartása nélkül is határozzon, kivéve a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásáról és az adózott eredmény felhasználásáról hozandó határozatokat. E kérdésben tehát csak taggyűlésen dönthetnek a tagok. Ezért évente legalább egy alkalommal össze kell hívni a taggyűlést, vagyis ha más ok nincs rá, és az összes többi kérdésben taggyűlés tartásán kívül határoznak írásbeli szavazással, ez alkalommal a nyilvános fórumnak az összehívása nem mellőzhető. Itt kell megemlíteni a Gt. 141. §-ának (3) bekezdését is, amely szerint a taggyűlés dönt az osztalék kifizetéséről, éspedig az ügyvezető javaslatára és ha a társaságnál felügyelő bizottság működik, akkor a felügyelő bizottság által készített előterjesztés alapján. Az osztalék kifizetéséről való döntés, a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg történik. Nincs akadálya annak, hogy a taggyűlés adott gazdasági évben úgy határozzon, hogy osztalék kifizetésére nem kerül sor. A ki nem fizetett osztalék a társaság saját tőkéjét növeli. Osztalékra a tag csak a már teljesített vagyoni hozzájárulás arányában jogosult. Ha tehát egyes tagok a teljes vagyoni hozzájárulás teljesítési kötelezettségüknek eleget tettek, a többiek pedig nem, és e tekintetben ügyvezetői felhívás hiányában mulasztás sem terheli őket, a részükre ki nem adható arányos mértékű osztalék kérdésében való döntés is a taggyűlés hatáskörébe fog tartozni. E tekintetben a számviteli törvénynek külön rendelkezése nincs, a társaság tehát szabadon határoz a kérdésben, hogy azt az arra jogosult többi tag között osztja fel, vagy szintén jegyzett tőkén felüli vagyonába helyezi. (Lásd: IX. fejezet 1. pontját.)
    b) A pótbefizetés elrendelése és visszatérítése.
    Pótbefizetést elrendelni csak akkor lehet, ha a társasági szerződés ezt lehetővé teszi. Pótbefizetés a törzsbetétek teljes befizetése előtt is előírható. A veszteség pótlásához nem szükséges pótbefizetéseket a tagok részére vissza kell fizetni, a visszafizetésre csak a törzsbetétek teljes befizetése után kerülhet sor. A visszatérítéssel kapcsolatos döntés is a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik.
    c) Osztalék-előleg fizetésének elhatározása
    Osztalék-előleg fizetésére a Gt. 144. §-ának (4) bekezdése ad lehetőséget, amennyiben a közbenső mérleg alapján valószínűsíthető, hogy utóbb az éves osztalék kifizetésének nem lesz akadálya. A közbenső mérleget szintén a taggyűlésnek kell elfogadni. (Lásd: IX. fejezet 1. pontját.)
    d) Üzletrész felosztásához való hozzájárulás, és az üzletrész bevonásának elrendelése
    Ha a társasági szerződés a jogutódlást és az üzletrész felosztását nem zárta ki, ez esetben a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az adott kérdésben való határozathozatal. A Gt. 144. §-ának (4) bekezdése szerint viszont, az üzletrész bevonására csak akkor kerülhet sor, ha azt a társasági szerződés kifejezetten megengedi, kivéve a tag jogutód nélküli megszűnésének esetét. (Lásd: V. fejezet 4. és 5. pontját, X. fejezet 8. pontját.)
    e) A tag kizárásának kezdeményezéséről való határozat
    A tag bírósági határozattal történő kizárása kezdeményezésére a Gt. 49-50. §-ai tartalmaznak rendelkezést. A perindítás tekintetében határozatot kell hozni. (Lásd: X. fejezet 9. pontját.)
    f) A magához vont üzletrész tagok általi megvásárlásának elhatározása
    A Gt. 144. §-ának (1) bekezdése szabályozza az üzletrész magához vonásának kérdését, a (2) bekezdés pedig a sikertelen árverést követő eljárást szabályozza. Az árverésen el nem kelt üzletrészt, ha a társaság így határoz, a tagok megvásárolhatják törzsbetéteik arányában a (2) bekezdés b) pontjának megfelelően. (Lásd: X. fejezet 8.1. pontját.)
    g) A 33. §-ban foglalt kivétellel az ügyvezető megválasztása, visszahívása és díjazásának megállapítása, valamint ha az ügyvezető a társasággal munkaviszonyban is áll, a munkáltatói jogok gyakorlása [a g) pont tévesen 47. §-t jelöl meg.]
    A Gt. 33. §-ának (1) bekezdése teszi lehetővé többek között korlátolt felelősségű társaság esetében, hogy a társasági szerződés ilyen tartalmú rendelkezése esetében az ügyvezető megválasztása, visszahívása, díjazásának a megállapítása, valamint az alapító okiratban meghatározott jogügyletek jóváhagyása a felügyelő bizottság hatáskörébe tartozzon. A felügyelő bizottságnak az intézkedésekről a legközelebbi taggyűlésen be kell számolnia. A taggyűlés gyakorolja a fentiek esetében az ügyvezető tekintetében a munkáltatói jogokat. (Lásd: III. fejezet 8.2. pontját.)
    h) A felügyelő bizottság tagjainak megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása.
    Felügyelő bizottság választására akkor kerül sor, ha a társasági szerződés így rendelkezik, illetve a Gt. 31. §-ának (2) bekezdésében felsorolt esetekben. A taggyűlés továbbá a Gt. 37. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint köteles a felügyelő bizottság dolgozói tagját az üzemi tanács jelölése alapján megválasztani. (Lásd: IV. fejezet 2.1. pontját.)
    i) A könyvvizsgáló megválasztása és visszahívása
    Könyvvizsgáló megválasztására akkor kerül sor, ha a társasági szerződés így rendelkezik, vagy a Gt. 41. §-ában meghatározott esetekben. Ezen felül a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet által kijelölt tag jóváhagyása is. (Lásd: IV. fejezet 3. pontját.)
    j) Olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével, vagy azok közeli hozzátartozójával [Ptk. 685. § b) pont] köt.
    Ezen szerződések alatt alapvetően polgári jogi szerződéseket kell érteni.
    k) Az alapításért felelős tagok, az ügyvezetők és a felügyelő bizottsági tagok ellen kártérítési igények érvényesítése.
    A tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek mindazért a kárért, amely az apport felülértékeléséből, vagy pedig az alapítás során tanúsított csalárd magatartásukkal keletkezett (Gt. 128. §). (Lásd: III. fejezet 6.2.5. pontját.)
    A tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek abból a kárból, amely azáltal keletkezett, hogy olyan határozatot hoztak, amelyről tudták vagy elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti [Gt. 19. § (2) bekezdés].
    Az ügyvezető felel, ha megszegi a versenytilalmi szabályokat [Gt. 25. § (1)-(2) bekezdés] ha elmulasztják vagy késedelmesen teljesítik azokat a bejelentéseket, a cégbíróság felé, amelyeknek a megtételére a törvény kötelezi [Gt. 26. § (2) bekezdés]. Megszegik az ügyvezetővel szemben támasztott fokozott gondossági követelmény [Gt. 29. § (1) bekezdés]. (Lásd: III. fejezet 8.5. pontját.)
    A felügyelő bizottság tagjának a felelőssége fennáll a versenytilalmi szabályok megszegésével és az ellenőrzési kötelezettségük megszegésével okozott kárért [Gt. 38. § (3)-(4) bekezdés]. (Lásd: IV. fejezet 2.7. pontját.)
    Ha a taggyűlés elvetette azt az indítványt, hogy a társaság valamely taggal, tisztségviselővel, az FB tagjával, vagy a könyvvizsgálóval szemben követelést érvényesítsen, vagy a szabályszerűen bejelentett ilyen indítvány tárgyában a határozathozatalt mellőzte, a szavazatok legalább egytized részét képviselő tagok ezt az igényt az ülés napjától számított harminc napon belül jogvesztés terhe mellett, a gazdasági társaság nevében bírósági keresettel maguk érvényesíthetik. (Lásd: IX. fejezet 3. pontját.)
    l) A társaság jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának elhatározása
    A társaság megszűnésének elhatározásához taggyűlési határozatra van szükség [Gt. 168. §].
    Ugyanígy a társaságnak más gazdasági társasággá történő átalakulása is a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik, éspedig a Gt. 62. §-ának (1)-(3) bekezdése szerint, az első határozat meghozatala, illetőleg a Gt. 64. §-ának (1)-(3) bekezdésében írt második döntés meghozatala is.
    A Cstv. értelmében, a végelszámolási vagyonmérleg és a vagyonfelosztási javaslat elfogadása is a társaság legfőbb szervének, vagyis a taggyűlésnek a hatáskörébe tartozik. (Lásd: XV. és XIX. fejezeteket.)
    m) A társasági szerződés módosítása
    A Gt. 159. §-ának 81) bekezdése írja elő, hogy a társasági szerződés módosításához taggyűlési határozatra van szükség. (Lásd: XII. fejezetet.)
    n) Mindazon ügyek, amelyeket törvény, vagy a társasági szerződés a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe utal.
    A Gt.-nek vannak további olyan rendelkezései is, amelyek a taggyűlés kizárólagos hatáskörét írják elő.
    - Ha a vezető tisztségviselő lemondása alkalmatlan időre esik, lemondása a bejelentéstől számított hatvanadik napon válik csak hatályossá [Gt. 30. § (2) bekezdés].
    - Ha a felügyelő bizottság hatáskörébe tartozik bizonyos jogügylet jóváhagyása, és a felügyelő bizottság a jóváhagyást megtagadja, a legfőbb szerv jogosult a jogügyletet jóváhagyni [Gt. 33. § (3) bekezdés].
    - Ha lehetőség van az apport alulértékelésére, a jóváhagyás a taggyűlés hatáskörébe tartozik [Gt. 12. §-ának (3) bekezdése, és 164. §-a].
    - A könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet által kijelölt könyvvizsgálatért személyében is felelős tag kijelölésének az elfogadása [Gt. 41. § (5) bekezdés].
    - A társasági szerződésben megjelölt értékhatárt meghaladó ügyleteknek a jóváhagyása [Gt. 123. § (2) bekezdés k) pont].
    - Az üzletrész adásvétele esetében a vételre jogosult személy kijelölése [Gt. 134. § (2) bekezdése].
    - Döntés az elővásárlási jog gyakorlásáról, bírósági végrehajtási eljárás vagy árverés esetén történő értékesítés esetében [Gt. 135. §, 148. § (1) bekezdés].
    - Ha a társasági szerződés a társaság beleegyezéséhez köti a kívülálló személyre történő üzletrész átruházást a társaság beleegyezésének a megadása taggyűlésen történik [Gt. 137. § (1) bekezdés].
    - A társasági szerződés rendelkezése alapján, egyéb típusú üzletrész átruházásoknál is kiköthető a társaságnak a beleegyezése, a Gt. 137. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően.
    - A társaság az üzletrészek legfeljebb egyharmadát megvásárolhatja törzstőkén felüli vagyonából, amennyiben ahhoz a taggyűlés hozzájárul [Gt. 143. §-ának (1) bekezdése]. Ugyanígy a taggyűlés jóváhagyására van szükség, a társaság általi vásárláshoz, ha az bírósági végrehajtás, vagy a társaságtól megvált tag üzletrészének az árverésén történik. A taggyűlés határozatára van szükség akkor is, ha az üzletrész eredménytelen árverését követően a Gt. 144. §-ának (2) bekezdés a) pontja alapján vásárolja meg a társaság törzstőkén felüli vagyonából az üzletrészt.
    - A vagyonvesztési helyzetekben történő döntés is a taggyűlés kizárólagos határkörébe tartozik [Gt. 152. §-ának (2) bekezdése].
    A taggyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben az ügyvezetés nem dönthet, a taggyűlés hatáskörét elvonni nem lehet. Ez a szabály fordítva is igaz, a taggyűlés nem vonhatja el a vezető tisztségviselőknek az ügyvezetés körébe eső hatáskörét, kivéve, ha azt a társasági szerződés lehetővé teszi és ez az elvonás is csak a társasági szerződésben pontosan meghatározott esetkörökben lehetséges [Gt. 22. §-ának (4) bekezdése].
    Ez a szabály csak az egyszemélyes gazdasági társaság esetében, valamint olyan társaságok esetében nem alkalmazandó, ahol a tag a társaságban a szavazatoknak legalább háromnegyedével rendelkezik. (Lásd: III. fejezet 8.5. pontját.)
    2. A taggyűlés összehívására jogosultak
    A Gt. 152. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a taggyűlést - ha e törvény, vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik - az ügyvezető hívja össze. Az összehívásnak a joga tehát alapvetően az ügyvezetőt illeti meg, a Gt. e tekintetben azonban diszpozitív rendelkezést tartalmaz, tehát a társaság más tagja, esetleg szerve is jogosult lehet a taggyűlésnek az összehívására.
    A Gt.-nek azonban vannak olyan rendelkezései, amikor maga a törvény mondja ki, hogy az ügyvezetés helyett ki jogosult a szükséges intézkedéseket megtenni.
    A felügyelő bizottságot illeti meg ez a jog a Gt. 32. §-ának (4) bekezdése értelmében. Erre akkor kerülhet sor, ha a felügyelő bizottság megítélése szerint az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba, a társasági szerződésbe, vagy a legfőbb szerv határozataiba ütközik vagy egyébként sérti a társaság vagy a tagok érdekeit. Ebben az esetben a felügyelő bizottság jogosult a gazdasági társaság legfőbb szervének rendkívüli ülését összehívni és napirendjére javaslatot tenni.
    A cégbíróság hívja össze a legfőbb szervet, ha a könyvvizsgáló indítványára, az ott meghatározott okokból az ügyvezetés a taggyűlés összehívási kötelezettségének nem tesz eleget. Ebben az esetben a könyvvizsgáló e tényről értesíti a cégjegyzéket vezető cégbíróságot, amely a szükségnek megfelelően intézkedik a legfőbb szerv összehívásáról [Gt. 44. §-ának (3) bekezdése].
    Ugyanígy a cégbíróság jogosult összehívni a taggyűlést az 51. § (1) bekezdése alapján, ha az ügyvezetés a kisebbség javaslatára nem intézkedett a taggyűlésnek az összehívásáról.
    Ugyancsak a cégbíróság hívja össze a taggyűlést, ha a társaságnak nem maradt ügyvezetője, és a taggyűlés összehívását bármelyik tag, vagy hitelező kéri.
    Bizonyos esetekben nem könnyű megállapítani, hogy ki az, aki jogosult a cégbíróságnál a taggyűlés összehívását kezdeményezni. Egy folyamatban volt ügyben a társaság egyik tagja ilyen irányú kérelmet terjesztett elő a cégbíróságnál. A társaság ügyvezetőjén keresztül tagváltozásokat jelentett be a cégbíróságnál, amelyek üzletrész átruházási szerződéseken alapultak, és az eljárást kezdeményező és a bejegyzést kérő között vita támadt abban a tekintetben, hogy tagsági viszonnyal rendelkezik-e vagy sem. A cégbíróság a változás-bejegyzési eljárást felfüggesztette a taggyűlés összehívására irányuló törvényességi felügyeleti kérelem érdemi elbírálásáig. A Legfelsőbb Bíróság a felfüggesztő végzést megváltoztatta, és az eljárás lefolytatására utasította a cégbíróságot. A határozatban kifejtettek szerint éppen a tagváltozások érdemi elbírálása után lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a szóban forgó tag jogosult-e a cégbíróságtól a taggyűlés összehívását kérni. (Cgf. VII. 32.516/1999/4.)
    3. A taggyűlés helye
    A Gt. 153. §-ának (1) bekezdése értelmében, a taggyűlést - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a társaság székhelyére kell összehívni, ettől eltérni csak valamennyi tag előzetes hozzájárulásával lehet. A főszabály tehát a székhelyen történő taggyűlés, különböző praktikus okokból azonban már a társasági szerződésben is rendelkezhetnek úgy a tagok, hogy azt más helyen tartják meg. Ha a társasági szerződésnek ezzel kapcsolatban nincsen rendelkezése, abban az esetben csak valamennyi tag előzetes hozzájárulásával lehet székhelyen kívül taggyűlést tartani. A nem szabályszerűen összehívott taggyűlés azzal a következménnyel jár, hogy határozatot nem hozhat érvényesen, illetőleg csak akkor, ha ott valamennyi tag megjelent, és a taggyűlés megtartása ellen egyik tag sem tiltakozott.
    Egy társasági határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perben megállapítható adatok szerint, az alperesi társaság működését meghatározó társasági szerződés, a Gt. 153. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknál szigorúbb szabályt írt elő, amely szerint a taggyűlés a székhelyen kívüli helyre csak a tagok előzetes írásbeli hozzájárulásával hívható össze. Az alperes cégjegyzékben szereplő székhelyének a használati joga megszűnt, ezért a taggyűlést a székhelyre nem lehetett összehívni. Ez a tény azonban nem mentesíti az ügyvezetőt a Gt.-ben, és a társasági szerződésben előírt azon kötelezettség teljesítése alól, hogy a taggyűlés székhelyen kívüli összehívását megelőzően a tagok előzetes írásbeli hozzájárulását beszerezze. A felperesek ilyen hozzájárulást nem adtak, sőt a taggyűlés megkezdését megelőzően írásban tiltakoztak a taggyűlés székhelyen kívüli megtartása ellen. A szabálytalanul összehívott taggyűlés érvényes határozatokat tehát nem hozhatott. (Gf. VII. 31. 601/1999/5.)
    Ha a társaság a székhelyen kívül kíván taggyűlést tartani, ennek részletes szabályait a Gt. 123. §-ának (2) bekezdés j) pontja alapján a társasági szerződésben rendezni kell, ez a társasági szerződés szükségképpeni kötelező tartalmi eleme.
    4. A taggyűlési meghívó
    A taggyűlésre a tagokat a napirend közlésével kell meghívni. A taggyűlés csak azokat a kérdéseket tárgyalhatja meg, amelyek a meghívóban feltüntetésre kerültek. A taggyűlési meghívóban nem szereplő kérdésekben a tagok csak akkor tárgyalhatnak és határozhatnak, ha valamennyi tag jelen van, és a kérdés tárgyalásához egyhangúan hozzájárult.
    Speciális kisebbségi jogot rendez a Gt. 153. §-ának (3) bekezdése. Ezek szerint bármelyik tag jogosult az általa megjelölt napirendi kérdés megtárgyalását kérni, ha javaslatát a taggyűlés előtt legalább három nappal ismerteti a tagokkal. A napirend kiegészítésére vonatkozó kérelmet és konkrét javaslatot tehát nem csak az ügyvezetéssel kell közölni, hanem a tagnak arról is kell gondoskodni, hogy azt valamennyi tag megismerhesse.
    A taggyűlési meghívókat megfelelő határidőben kell kiküldeni. A Gt. 153. §-ának (2) bekezdése ezért előírja, hogy a meghívók elküldése és a taggyűlés napja között legalább tizenöt napnak kell lennie. Adott hó elsején feladott taggyűlési meghívóval tehát legkorábban a tárgyhó tizenhetedik napjára lehet taggyűlést összehívni és szabályszerűen megtartani. Ehhez kapcsolódva mondja ki a Gt. 153. § (4) bekezdése, hogy ha a taggyűlést nem szabályszerűen hívták össze, határozatot csak akkor hozhat, ha valamennyi tag jelen van, és a taggyűlés megtartása ellen a tagok egyike sem tiltakozik.
    A meghívót nem csak fel kell adni, hanem annak a címzett részére is meg kell érkeznie. Amennyiben a taggyűlési meghívó kézbesítése bizonyítható módon nem történt meg, a taggyűlést szabályszerűen megtartottnak tekinteni nem lehet. Egy konkrét ügyben kifejtettek szerint, a Gt. előírása értelmében, az iratot ellenkező bizonyításig a feladástól számított ötödik napon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. Ez a törvényi vélelem csak a belföldi címzett részére szóló küldemény átvételére vonatkozik, külföldi címzett esetére nem. A belföldi címzett részére történő kézbesítés megtörténtével kapcsolatos vélelem is a jogszabály rendelkezése folytán megdönthető, amelynek analóg alkalmazásával a Legfelsőbb Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a külföldi címzett részére szóló küldemény címzetthez való megérkezésének az elmaradása is bizonyítható. Az eljárásban egyértelműen bizonyított tény volt, hogy a kérelmező részére a meghívót a posta nem kézbesítette, ezért a taggyűlés összehívása nem volt szabályszerű, azon érvényes határozatot a taggyűlés nem hozhatott. (Cgf.VII.33.698/1998/5.)
    Egy másik ügyben kifejtettek szerint, a felperes részére ajánlott küldeményként postára adott taggyűlési meghívót nem lehet a felperessel közöltnek tekinteni, mert a postai küldeményt a posta, az alperesi feladóhoz "nem kereste" jelzéssel visszaküldte. A meghívó feladóhoz való visszaérkezésével bizonyított tény, hogy az a felpereshez nem érkezett meg, ezért az alperesi társaság taggyűlése nem minősül szabályszerűen összehívottnak és ezért a taggyűlés nem hozhatott érvényes határozatot. (Gf.VII.30.961/1999/4.)
    5. Jelenlét a taggyűlésen
    A taggyűlésen a tag személyesen vesz részt. A Gt. arra is lehetőséget ad, hogy a tagot erre meghatalmazott személy képviselje. A meghatalmazást közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A Gt. emellett kimondja, hogy nem lehet meghatalmazott az ügyvezető, a cégvezető, a felügyelő bizottság tagja, valamint a könyvvizsgáló. Előfordulhatnak emellett más olyan esetek is, amikor az adott képviselő a taggyűlésen való képviseletre más okból nem jogosult.
    Az egyik folyamatban volt ügyben, a társaság tagja volt az apa, valamint annak két kiskorú gyermeke. A társasági szerződés aláírása alkalmával a kiskorúakat az anya képviselte. Időközben a házastársak között a viszony megromlott, közöttük házasság felbontása iránt per van folyamatban. Az anya a kiskorúak nevében taggyűlést hívott össze, ahol megjelent a másik tag, az apa is. A taggyűlésen az anya a kiskorúak képviseletében eljárva különböző határozatokat hozott, így többek között az apát ügyvezető tisztségéből visszahívta és saját magát új ügyvezetőnek megválasztotta. A taggyűlést követően a városi gyámhivatal a kiskorúak részére eseti gondnokot rendelt ki.
    A Legfelsőbb Bíróság által kifejtettek szerint, a cégbíróság hivatalból vizsgálni köteles, hogy a változásbejegyzés alapjául szolgáló taggyűlési határozat szabályszerűen összehívott taggyűlés, szabályszerűen lefolytatott szavazásának eredményeként született-e. Ezen eljárás keretében észlelnie kellett volna, hogy a kiskorúakat édesanyjuk nem képviselheti, mert a szülők között érdekellentét állt és áll fenn. A Csjt. 87. §-ának (1) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a szülő nem képviselheti a gyermekét olyan ügyben, ahol ő maga, vagy házastársa a gyermekkel szemben ellenérdekű félként szerepel. A kiskorúak édesanyja a taggyűlésen törvényes képviselőként érvényes szavazati jogot nem gyakorolhatott, ily módon nem hozhatott érvényes határozatot a házastársa ügyvezetői tisztségből való visszahívása és önmaga ügyvezetővé választása tárgyában. Emiatt a taggyűlési határozat érvénytelen. (Gf. VII. 33. 090/1999/3.)
    6. A taggyűlés határozatképessége
    A Gt. 151. §-ának (2) bekezdése sajátos rendelkezést tartalmaz. Kimondja, hogy a taggyűlés akkor határozatképes, ha azon a törzstőke legalább fele, vagy a leadható szavazatok többsége képviselve van. A társasági szerződés ennél nagyobb részvételi arányt is előírhat. A Gt. 123. §-ának (1) bekezdés c) pontja, valamint (2) bekezdés i) pontja kimondja, hogy a társasági szerződés kötelező, vagy szükségképpeni kötelező tartalmi eleme a szavazati jog mértékének a meghatározása, valamint a határozathozatal módjának a rendezése. A fenti szabályok alapján, a gyakorlatban vitássá vált, hogy a határozatképességet a törzsbetétek, vagy a leadható szavazatok arányában kell-e megállapítani. Egyes vélemények szerint a két számítási mód együttes alkalmazásának nincsen akadálya, tehát a törvényszövegnek megfelelően rendezhető a határozatképesség. Más vélemények szerint azonban ez alternatíva, mert a határozatképességet vagy a törzstőkének megfelelően, vagy pedig a szavazatok mértékének megfelelően kell rendezni. A két szempont szerinti szabály együttes alkalmazására lehetőség nincsen.
    Az utóbbi álláspontot tartom elfogadhatónak. Nem mindegy ugyanis, hogy a törzstőke ötven százalékánál, vagy a szavazatok ötvenegy százalékánál lehet-e a taggyűlést határozatképesnek tekinteni. Ez még akkor is megállapíthatatlanná teszi a határozatképességet, ha a társaságnak nincsenek többlet szavazati joggal rendelkező külön jogos üzletrészei. Abban az esetben, amikor már egy húsz százalék törzsbetéttel rendelkező tagnak hatvan szavazata van, a határozatképesség máris megállapíthatatlanná válik, ha a 151. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést nem alternatívaként értelmezzük. Ez az indoka egyébként annak, hogy a 123. § (1) bekezdés c) pontja értelmében, meg kell határozni a szavazati jog mértékét, míg (2) bekezdés i) pontja értelmében a határozatképességet és a határozathozatal módját.
    Vannak esetek, amikor a gazdasági társaság tagját a határozatképesség számításánál egy adott kérdésben figyelmen kívül kell hagyni, akár a törvény, akár a szerződés rendelkezési értelmében. A 18. § (5) bekezdése zárja ki a tagot a szavazásból, ha azt a határozat kötelezettség, vagy felelősség alól mentesíti, illetve a gazdasági társaság rovására másfajta előnyben részesíti, végül pedig azt, akivel a határozat szerint szerződést kell kötni, vagy ellene pert indítani. Ez a szabály természetesen nem azt jelenti, hogy a taggyűlésre szóló meghívót részére nem kell kézbesíteni, a taggyűlésen részt vehet, csak az adott kérdésben nem illeti meg szavazati jog. A Gt. fenti rendelkezésén túlmenően, a törvény felhatalmazása alapján, a társasági szerződés más körben is kizárhat valakit szavazati jogának gyakorlásából.
    7. A határozatképtelen taggyűlés
    Határozatképtelen a taggyűlés akkor, ha a társasági szerződés rendelkezésétől függően vagy a törzsbetéteknek legalább a fele, vagy a leadható szavazatok többsége, vagy a társasági szerződésben ennél magasabb meghatározott mértékű részvétel a taggyűlésen nem volt megállapítható. Ha a taggyűlés nem volt határozatképes, a taggyűlést meg kell ismételni. A felesleges költségek okozása, vagy a rosszhiszemű joggyakorlás elkerülése érdekében azonban a Gt. 151. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megismételt taggyűlés az eredeti napirenden szereplő ügyekben, a jelenlévők által képviselt törzstőke, illetve szavazati jog mértékétől függetlenül határozatképes, ha a társasági szerződés másképp nem rendelkezik. A társasági szerződésre van tehát bízva az, hogy alkalmazza ezt a szabályt, vagy szükségesnek tartja, hogy határozatképesen jöjjön össze a taggyűlés és hozzon ott határozatokat. A Gt.-nek ez a rendelkezése lehetővé teszi azt, hogy a tagok folyamatos meg nem jelenése következtében akár egy tag is érvényes határozatot hozzon. E szabály kizárólag azokra a kérdésekre vonatkozik, és csak azokban hozható döntés, amelyeket a taggyűlési meghívó már eredetileg is tartalmazott.
    A gyakorlatban kialakult, és a törvény által is felvett rendelkezés szerint, a megismételt taggyűlés időpontját az eredeti taggyűlési meghívóban is fel lehet már tüntetni. A Gt. 123. §-ának (1) bekezdés h) pontja, kötelező tartalmi elemként jelöli a megismételt taggyűlés összehívásának a szabályozását. Hogy ezt milyen módon rendezik a tagok, az belátásukra van bízva, azonban a társasági szerződésnek erről a kérdésről rendelkeznie kell. Nem felel meg a társasági szerződés a Gt. 123. §-ának (1) bekezdés h) pontja szerinti előírásnak, ha mindössze a megismételt taggyűlés határozatképességéről rendelkezik (Cgf. VII. 32.128/1999/2.) Ha a társasági szerződés részletesen tartalmazza a taggyűlés összehívásának a szabályait, és a megismételt taggyűlés összehívására vonatkozó szabályok között úgy rendelkezik, hogy erre az eredeti taggyűlés összehívására vonatkozó szabályok az alkalmazandók, a szabályozást a jogszabályoknak megfelelőnek kell tekinteni. (Cgf. VII. 32. 144/1999/4.)
    A határozatképtelen taggyűléstől meg kell különböztetni a határozatképtelenné vált taggyűlést. Ez utóbbi esetben arról van szó, hogy a taggyűlés határozatképes volt, azonban a taggyűlés folyamán egyes tagok távoztak, és ezáltal határozatképtelenné vált. Ebben az esetben a taggyűlés a munkáját továbbfolytatni nem tudja, és nem alkalmazhatók ezekben az esetekben a megismételt taggyűlésre vonatkozó azon szabályok sem, hogy a jelenlévők számára tekintet nélkül a taggyűlés határozatképes. Ebben az esetben csak arra van lehetőség, hogy a taggyűlést befejezzék, és szabályszerűen új taggyűlést hívjanak össze. Ez azonban új, és nem megismételt taggyűlés lesz.
    A Gt. 233. §-ának (3) bekezdése részvénytársaság esetében lehetőséget ad arra, ha a meghirdetett napirendi pontokat a közgyűlés nem tudja végigtárgyalni, úgy azt felfüggesszék és harminc napon belül, az eredetileg meghirdetett napirendi pontok tárgyalását - amennyiben azokra előzőleg nem kerülhetett sor - folytassák. A Gt. a korlátolt felelősségű társaságok esetében a taggyűlés felfüggesztésére, majd továbbfolytatására szabályokat nem tartalmaz. Figyelemmel a Gt. alapvetően kogens szabályozására, arra a következtetésre lehet jutni, hogy a taggyűlés felfüggesztését nem kívánta biztosítani a Gt. Természetesen, ha a rendelkezésre álló idő alatt a tagok a napirendet végigtárgyalni nem tudják, úgy is határozhatnak, hogy a hátramaradt kérdésekben ülésen kívül fognak szavazni. Végső soron annak sincs akadálya, hogy rövid határidővel taggyűlés tartását határozzák el, hiszen szabálytalanul is összehívható taggyűlés, ott szabályos határozat is hozható, ha valamennyi tag jelen van, és a taggyűlés megtartása ellen senki nem tiltakozik. Mindenesetre a Gt.-nek ezekből a rendelkezéseiből az következik, hogy a taggyűlést megfontoltan, jól előkészítve kell összehívni, továbbá feltételezi a tagok nagyfokú együttműködési készségét.
    8. A határozathozatal módja
    A Gt. 123. §-ának (2) bekezdés i) pontja szerint, a társasági szerződés kötelező tartalmi eleme a határozathozatal módja. E szabály alatt értendő, hogy különböző kérdésekben milyen szavazati arány elérésére van szükség ahhoz, hogy a határozat érvényesen meghozottnak legyen tekinthető. Ez a rendelkezés csak azért szükségképpeni tartalmi eleme a társasági szerződésnek, mert a Gt. maga is tartalmaz erre nézve előírásokat. Ha tehát a tagok ettől eltérni nem kívánnak, e kérdésben külön rendelkezni nem kell. Ettől függetlenül a társasági szerződések gyakori tartalmi eleme a Gt. megfelelő szabályainak a megismétlése, de előfordul az is, hogy meghatározott kérdésekben a Gt.-nél magasabb szavazati arányt írnak elő. Arra nincs lehetőség, hogy a Gt. által meghatározott mérték alatt állapítsanak meg szavazati arányokat.
    A Gt. 19. §-ának (1) bekezdése főszabályként kimondja, hogy a gazdasági társaság legfőbb szerve a határozatait, - ha e törvény, vagy a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik - egyszerű szótöbbséggel hozza meg.
    A Gt.-nek vannak azonban olyan előírásai, amelyek meghatározzák, hogy milyen esetekben van szükség minősített, vagyis háromnegyedes szótöbbségű, valamint egyhangú határozatra.
    Egyhangú határozatra van szükség a tagok társasági szerződésben foglalt kötelezettségeinek növeléséhez, új kötelezettségek megállapításához, illetve az egyes tagok külön jogainak csorbításához [Gt. 160. §].
    A tagi kötelezettségek terhesebbé tételének feltételeiről rendelkező 160. §-sal összefüggésben, az alábbiakra kell még utalni. A Gt. 18. §-ának (5) bekezdése kizárja a szavazatból azt a tagot, akit a határozat kötelezettségek, felelősség alól mentesít, illetve a gazdasági társaság rovására másfajta előnyben részesít. A 160. §-ban azonban olyan tényállást fogalmazott meg a törvény, amikor valamely tag helyzete hátrányosan megváltozna a társaság döntése következtében. Ezért amikor olyan határozati javaslat szerepel a taggyűlésen, amelynek következtében valamely tag külön joga csorbulna, őt a szavazásból kizártnak tekinteni nyilvánvalóan nem lehet. Akkor, amikor a taggyűlés a kérdésben dönt, és a határozat meghozatalára egyhangúságra van szükség, az érintett tagot is számításba kell venni, aki a szavazati jogát gyakorolhatja.
    Háromnegyedes szótöbbségű határozatra van szükség
    - A társasági szerződés módosításához [159. § (1) bekezdés]. [Kivétel ez alól a Gt. 20. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a változás a társaság székhelyében, fióktelepében, tevékenységi körében következik be. Ez utóbbi kérdésekben a döntés egyszerű többséggel történik.]
    - A felügyelő bizottság által megtagadott ügyletek jóváhagyásához [33. § (3) bekezdés].
    - A tag kizárására irányuló per kezdeményezéséhez [49. § (3) bekezdés].
    - Saját üzletrész megvásárlásához [143. § (1) bekezdés].
    - Elővásárlási jog gyakorlásához az üzletrész végrehajtási eljárás során történő értékesítése, vagy árverés esetén [158. § (1) bekezdés].
    - A társaság megszűnésének elhatározásához (168. §).
    Sajátos módon a Gt. nem sorolja a társaság más gazdasági társasággá történő átalakulásának kérdését azon határozatok körében, ahol a döntést minősített többséggel kell meghozni. A Gt. 62-63. §-ához fűzött indokolás úgy szól, hogy a hatályos szabályozás szerint, az átalakulás elhatározása, az átalakulási terv és a vagyonmérleg tervezet elfogadása a gazdasági társaság legfőbb szervének hatáskörébe tartozik, amely erről legalább háromnegyedes szótöbbséggel dönt. Ezt a rendelkezést a javaslat nem ismétli meg, mivel az átalakulás elhatározása minden esetben a társaság legfőbb szervének hatáskörébe tartozik, amelyet az egyes társasági formákra vonatkozó fejezetek, a hatáskör szabályozása körében kifejezetten tartalmaznak. Az egyes társasági formákra vonatkozó fejezetek rendelkeznek arról is, hogy a társaság legfőbb szerve e döntését milyen szavazati aránnyal hozhatja meg. Ugyanakkor azonban a Gt. Kft.-re vonatkozó szabályai között, erre utaló szabállyal nem találkozunk. Ebből viszont az következne, hogy a korlátolt felelősségű társaság más gazdasági társasággá történő átalakulása során, mind a két döntést, egyszerű szótöbbséggel meg lehet hozni. Célszerűbb azonban a társaság megszűnésére előírt szabályok szerint a háromnegyedes szótöbbséget megkövetelni, mivel az átalakulás a régi társasági forma megszűnését eredményezi.
    A régi Gt. kötelező módon előírta, hogy a társasági szerződésben rendelkezni kell a szavazategyenlőség esetén követendő eljárásról. Ezt a rendelkezést tulajdonképpen az 1930. évi V. törvénycikkből vette át. Valójában nem volt szerencsés rendelkezés, ezért az új Gt. az erre vonatkozó szabályozást már elhagyta. Ebből következik azonban az is, hogy a Gt. kogens szabályozására való tekintettel ebben a kérdésben nem csak hogy nem kell, hanem nem is lehet rendelkezni. Ez továbbá egyben azt is jelenti, hogy amennyiben az adott kérdésben szavazategyenlőség alakul ki, nem kényszeríthető ki pozitív döntés a társaságból. Ennek ellenére az új Gt. alapján született társasági szerződések is gyakran tartalmaznak szavazategyenlőség esetén követendő eljárásra vonatkozó rendelkezéseket.
    A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata ezzel összefüggésben akként alakult, hogy nem tekinti érvénytelen szerződési kikötésnek, ha a tagok úgy állapodnak meg, hogy a határozati javaslatot elvetettnek tekintik. Valójában ugyanis meg nem szavazott határozatról van szó, és ez a rendelkezés nem kötelezi a társaságot pozitív döntés meghozatalára. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében foglaltak szerint, a társasági szerződés úgy rendelkezett, hogy szavazategyenlőség esetén a határozati javaslatot el kell vetni. A döntés kifejti, hogy a Gt. 19. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal nem ellentétes a társasági szerződés szavazategyenlőségre vonatkozó rendelkezése, hiszen az azt jelenti, hogy legalább egyszerű szótöbbségre van szükség a határozat meghozatalához. (Cgf. II. 310.467/1999/3.)
    Egy másik ügyben kifejtettek szerint, a társasági szerződés "szavazategyenlőség esetén a javaslat el nem fogadottnak tekintendő" rendelkezése a Gt. szabályaival nem ellentétes. Az csak akkor lenne ellentétes a Gt. 19. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, ha e szerint szavazategyenlőség esetén érvényes határozat hozatalára kerülne sor, például akként rendelkezne, hogy ilyen esetben sorshúzással döntenek a társaság tagjai. (Cgf.II.31.041/1999/2.)
    9. A taggyűlési jegyzőkönyv
    A taggyűlésről az ügyvezető jegyzőkönyvet készít. E szabály nem azt jelenti, hogy az ügyvezető személyesen vezeti a jegyzőkönyvet, hanem azt, hogy a jegyzőkönyv vezetéséről az ügyvezetőnek kell gondoskodnia. A jegyzőkönyv ugyanis fontos dokumentuma a taggyűlésen történteknek, ennek alapján állapítható meg, hogy a taggyűlés szabályszerűen került e lefolytatásra és ott milyen események történtek. A Gt. 155. §-ának (1) bekezdése ezért előírja, hogy a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a taggyűlés helyét és idejét, a jelenlévőket és az általuk képviselt szavazati jog mértékét, továbbá a taggyűlésen lezajlott fontosabb eseményeket, nyilatkozatokat és a határozatokat az azokra leadott szavazatok és ellenszavazatok számát, illetve a szavazástól tartózkodókat vagy az abban részt nem vevőket. A jegyzőkönyvet alá kell írni az ügyvezetőnek, és egy, a taggyűlésen jelenlévő és hitelesítőnek megválasztott tagnak.
    Az ügyvezető kötelezettsége az, hogy a taggyűlés által hozott határozatokról folyamatos nyilvántartást vezessen. Ez az úgynevezett határozatok könyve. Bár a határozatok érvényességének a korábbi Gt.-től ellentétben nem feltétele a határozatok könyvébe való bevezetés, ennek ellenére a határozatok könyvébe való bejegyzés kötelező, és ezek regisztrálásáról haladéktalanul intézkedni kell. Ennek a Gt. előírásainak megfelelően lényegében már a taggyűlésen meg kell történnie.
    A jegyzőkönyvbe és a határozatok könyvébe bármelyik tag betekinthet, és az azokban foglaltakról az ügyvezető által hitelesített másolatot is kérhet [Gt. 155. § (3)-(4) bekezdés].
    10. A taggyűlésen kívüli szavazás
    A Gt. lehetőséget ad arra, hogy a társaság tagjai döntéseiket taggyűlés tartása nélkül is meghozhassák, írásbeli szavazás elrendelésével.
    A Gt. 154. §-ának (1) bekezdése egyedül a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadását, és az adózott eredmény felhasználását emeli ki ebből a körből. E két kérdésben ugyanis taggyűlést kell tartani. Álláspontunk szerint taggyűlést kell tartani akkor is, ha a Gt. 141. §-ának (4) bekezdése szerinti osztalék-előleg fizetésére kerül sor.
    A Gt. 154. §-ához fűzött indokolás leszögezi, hogy az ott említett kérdéseken kívül minden más kérdésben taggyűlés nélkül is lehet határozni. Ebből viszont az következik, hogy taggyűlésen kívül dönteni lehet az átalakulás, a megszűnés kérdésében, a különböző vagyonvesztési helyzetekben.
    A Gt. 154. §-ának (2) bekezdése szerint, az ülésen kívül javasolt határozat tervezetét nyolc napos határidő kitűzésével írásban kell a tagokkal közölni, akik szavazatukat írásban adják meg. A társasági szerződés nyolc napnál rövidebb határidőt is megállapíthat. A határozatot az utolsó szavazat beérkezését követő napon kell meghozottnak tekinteni.
    Ha a társaságban például a tagoknak összesen tíz szavazata van és a tagok az ügyvezetés által kitűzött nyolc napos határidőn belül szavazati jogukat úgy gyakorolják, hogy mindössze hat tag szavaz, ha a szavazatok a negyedik napig beérkeznek, a határozatot az ötödik napon meghozottnak kell tekinteni. A határozat meghozatalát azonban csak a nyolcadik napot követően állapíthatja meg az ügyvezetés, mert a szavazatok megtételére rendelkezésre álló határidőt mindenképpen ki kell várnia, kivéve, ha nyolc napon belül valamennyi tag leadja szavazatát. A szavazás eredményéről, a tagokat az utolsó szavazat beérkezését követő nyolc napon belül az ügyvezető írásban tájékoztatja. Ezt a szabályt a fentiek tükrében mindenképpen finomítani kell, mert az utolsó szavazat beérkezését követő nyolc napot csak akkor lehet pontosan betartani, ha valamennyi tag leadta a szavazatát. Ha nem minden tag szavazott, csak a nyolcadik napot követően lesz az ügyvezetés abban a helyzetben, hogy megállapíthassa született-e döntés, és mikori időponttal.
    A Gt. 154. §-ának (3) bekezdése azonban lehetővé teszi, hogy bármelyik tag kérhesse a taggyűlés összehívását a határozat-tervezetnek a megtárgyalására. A javaslatnak is nyolc napon belül meg kell érkeznie, ellenkező esetben valamilyen tartalommal határozat fog születni, esetleg valamelyik kérdést nem fogják megszavazni. Ilyen irányú kérelem esetén azonban érvényes határozat nem születhet, az ügyvezetésnek mindenképpen a taggyűlés összehívása felől kell intézkednie az adott határozat-tervezet megtárgyalására.
    XII. fejezet
    A társasági szerződés módosítása
    A Gt. elég szűkszavúan rendelkezik a társasági szerződés módosításáról. Ennél lényegesen több eljárási szabállyal találkozhatunk a Ctv.-ben, valamint a 8/1998. (V. 23.) IM rendeletben, amely a cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseit rendezi (IM rendelet). A Gt. továbbá ugyanezen címszó alatt tárgyalja a törzstőke felemelésének és leszállításának a szabályait, a bővebb tartalom, az e vonatkozású változásoknak a garanciális jellegével függ össze.
    Magáról a társasági szerződés módosításáról akként rendelkezik a Gt. 159. §-ának (1) bekezdése, hogy a társasági szerződés módosításához, a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges. E szabályt kiegészíti a Gt. általános részében található 20. § (2) bekezdése. E szabály szerint, a gazdasági társaság székhelyének, telephelyének, fióktelepének, valamint tevékenységi körének megváltozása során a döntést a gazdasági társaság legfőbb szerve egyszerű többséggel hozza meg. További specialitást tartalmaz, a már említett 160. §, amely úgy rendelkezik, hogy a tagok társasági szerződésben foglalt kötelezettségeinek növeléséhez, új kötelezettség megállapításához, illetve az egyes tagok jogainak csorbításához a taggyűlés egyhangú határozatára van szükség. Ugyanakkor rögzíti azt is a 159. § (2) bekezdés, hogy a tagok személyében történt változást nem tekinti módosításnak, ezért nincs szükség taggyűlés tartására, és alakszerű módosításra sem. A változást a tagjegyzék tanúsítja.
    Társasági szerződés módosításának minősül a társasági szerződés tartalmában bekövetkezett bármilyen jellegű változás, függetlenül attól, hogy az érint-e cégjegyzéki adatot, vagy sem.
    A Ctv. 29. §-ának (1) bekezdésében írt szabályból következően a változásokat a változás bekövetkezésétől számított harminc napon belül kell előterjeszteni a cégbíróságnál. Tekintettel arra, hogy a korlátolt felelősségű társaság jogi személy, irányadó rá a Ctv. 29. §-ának (4) bekezdése, amely szerint a jegyzett tőke mértékének a változását - és ezalatt a tőke felemelése és a tőke leszállítása is értendő - a változástól számított hatvan napon belül köteles a cég a cégbíróságnál bejelenteni.
    1. A szerződés módosításának technikája
    Az új Gt. és a Ctv. alkalmazása szempontjából valójában a legtöbb gondot a módosításnak a technikája jelentette. A Ctv. 29. §-ának (2) bekezdése ugyanis előírta, hogy a létesítő okirat módosítása esetén minden esetben csatolni kell a létesítő okirat-változásokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét is. Ennek elmulasztása, figyelemmel a Ctv. 26. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezésre, és a Ctv. mellékletének I/1. pontjára, a bejegyzési kérelem hiánypótlás nélküli elutasítására adott okot. Az okiratok módosítására vonatkozó Gt. 20. §-ának (1)-(2) bekezdéséből, a Ctv. 29. §-ának (2)-(3) bekezdéséből, valamint az IM rendelet 10. §-ának (1)-(3) bekezdéséből az alábbi következtetések vonhatók le:
    Nincs egyik felhívott jogszabályi rendelkezésnek sem olyan tartalma, amelyből az a következtetés lenne levonható, hogy a társasági szerződést, módosító szerződéssel ne lehetne megváltoztatni. Ebben az esetben azonban a módosító szerződést ugyan olyan alakiságok szerint kell elkészíteni, mint az alapításkori létesítő okiratot. Ez azt jelenti, hogy a módosító szerződési rendelkezést valamennyi tagnak alá kell írni, és azt ügyvédi, vagy jogtanácsosi ellenjegyzéssel kell ellátni, illetőleg a módosító okirat közjegyzői okiratba is foglalható. Ennek abban az esetben sincsen akadálya, ha a változást a taggyűlés határozta el. A módosító okirat mellett el kell készíteni a változásokkal egységes szerkezetbe foglalt, hatályosított szövegű társasági szerződést, amelyet vagy a jogi képviselő, vagy a közjegyző készít el és ír alá.
    A társasági szerződések módosításának a leggyakoribb formája, hogy a változásokat a taggyűlés jegyzőkönyvébe foglalják, és határozatot hoznak a módosítások elfogadásáról. A taggyűlési jegyzőkönyvből pontosan megállapítható, hogy a társasági szerződésnek mely pontjai, rendelkezései változtak meg. A változások megállapításának azért sincs akadálya, mert a Gt. 155. §-ának (1) bekezdése kötelező jelleggel írja elő, hogy a taggyűlésről jegyzőkönyv készüljön. A Gt. meghatározza a jegyzőkönyvnek a tartalmát is, és előírja a korábbiakban ismertetettek szerint, hogy azt az ügyvezető és a taggyűlésen jelenlévő hitelesítőnek megválasztott tag aláírja. A jegyzőkönyvet - ha azt nem az ügyvezető vezeti - a jegyzőkönyv-vezetőnek is alá kell írni. A Gt. 20. §-ának (1) bekezdéséből levonható az a következtetés, hogy a jegyzőkönyvet, amennyiben abban módosító rendelkezések találhatók, ügyvéd vagy jogtanácsos az ellenjegyzésével látja el. Ezt követi az ügyvéd vagy a jogtanácsos által elkészített és aláírt egységes szerkezetű okirat. Természetesen közjegyző közreműködésének sincs akadálya.
    Ha a változás a társaság székhelyére, telephelyére, fióktelepére, vagy tevékenységi körére vonatkozik, szintén a taggyűlési jegyzőkönyvbe foglalható a változás. A Ctv. 29. §-ának (3) bekezdéséből azonban az állapítható meg, hogy a jegyzőkönyvnek nem kell tartalmaznia az ellenjegyzést, illetőleg nincs szükség közjegyzői okirat készítésére. A Ctv. ugyanis úgy rendelkezik, hogy a módosítást a jogi képviselő, illetőleg a közjegyző az egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiraton ellenjegyzi, illetve hitelesíti. Az egységes szerkezetű okiratból azonban egyértelműen ki kell tűnnie, hogy az ellenjegyzés, illetve hitelesítés az okirat mely pontjaira vonatkozik. E szabályt kiegészíti az IM rendelet (3) bekezdése, mely szerint a jogi képviselő, illetve a közjegyző az egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiraton aláírásával azt igazolja, hogy az okiratban a cég székhelyét, telephelyét, fióktelepét, vagy tevékenységi körét érintő változás megegyezik a cég legfőbb szervének ülésén felvett jegyzőkönyvben foglalt határozat tartalmával.
    Nem felel meg a törvényi követelményeknek az a megoldás, amikor a társaság csak arról hoz határozatot, hogy a társasági szerződést módosította, a jegyzőkönyv mellékletét képezi az egységes szerkezetű okirat, ugyanakkor a jegyzőkönyvből nem állapítható meg, hogy a változások a társasági szerződés mely pontjait érintették. (Cgf. VII. 31.192/1999/2.)
    2. A szerződés módosítás hatálya
    A gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre. Ugyanakkor a Ctv. 30. §-ának (2) bekezdése szerint, a cég székhelyét, telephelyét, fióktelepét, valamint a cég tagjait, a vezető tisztségviselőket, a felügyelő bizottság tagjait illetőleg a könyvvizsgáló személyét érintő változás, a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, de a változás időpontjára visszamenőlegesen válik hatályossá.
    A régi Gt.-hez képest, amely alapvetően a visszaható hatályú ex-tunc jellegyű bejegyzéseknek az elvén állott, az új Gt.-ben az ex-nunc hatályú bejegyzés a főszabály, de ugyanakkor bizonyos változások tekintetében meghagyta a változás bejegyzésének visszaható hatályát. E kettősség azonban felemás helyzeteket idézett elő, alapvetően olyan esetekben, amikor ex-tunc és ex-nunc hatályú változások elméletileg egyszerre következhettek be. Ilyen volt például a vagyonváltozások különböző este, amelyek tagváltozással párosultak, és tovább tarkította a képet, amikor ex-tunc és ex-nunc hatályú változásbejegyzési kérelmek érkeztek oly módon, hogy az egyik esetben harminc, a második esetben pedig a hatvan napos beadási határidő mellett járhattak el a cégek. Személyi és vagyonváltozási kérdések rendezése és a gyakorlat egységessé tétele érdekében született meg a Legfelsőbb Bíróság 5/1999. PJE számú polgári jogegységi határozata. E tekintetben a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy a tagok személyében bekövetkező változás, a tőkeváltozás bejegyzésének napjával hatályos, ha a tagváltozás a jegyzett tőke változásával összefügg (megjelent a Magyar Közlöny 5/2000. számában).
    A Gt. már említett rendelkezése nem tekinti társasági szerződés módosításának a tagok személyében bekövetkezett változást, és erre az esetre nem írja elő a taggyűlés megtartásának a kötelezettségét sem. Ez természetesen mindazokban az esetekben érvényes, amikor a tagváltozáshoz nincs szükség a társaság hozzájárulására, valamint akkor, ha a tagváltozás nem párosul további változásokkal is. Ha például egy olyan üzletrész átruházására kerül sor, amelyet mellékszolgáltatási kötelezettség terhel, és azt az üzletrész megszerzője nem tudja átvállalni, vagy az átvállaláshoz a társaság nem járul hozzá, a mellékszolgáltatási kötelezettség megszűnik. [Gt. 131. § (3) bekezdése]. Ebben az esetben nyilvánvalóan a mellékszolgáltatás tekintetében a társasági szerződést módosítani kell. Ugyanígy, ha olyan kívülálló szerzi meg az üzletrészt, aki új mellékszolgáltatási kötelezettséget vállal magára, ezt a kérdést szintén rendezni kell a társasági szerződésben [Gt. 131. § (1) bekezdés].
    3. A törzstőke felemelése
    A társasági szerződés módosításának egyik fontos esete, a törzstőke felemelése. A törzstőke felemeléséhez a taggyűlés háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozatára van szükség. A törzstőke felemelésének alapvetően két esetét szabályozza a Gt. Az egyik eset a 161. § (1) bekezdés szerinti új törzsbetétek befizetése, a másik pedig, a 165. §-ban szabályozott, a törzstőkén felüli vagyonból történő tőkeemelés. A törzstőkén felüli vagyonból történő tőkeemelés egyik sajátos esete, a dolgozói üzletrészek kialakítása, specialitása, az abban résztvevő személyeknek a köre.
    3.1. A törzstőke felemelése új törzsbetétek befizetésével
    A törzstőke felemelés egyik esete, amikor új törzsbetéteket kell a társaságnak szolgáltatni. A törzstőke felemelésnek erre az esetére csak akkor kerülhet sor, ha valamennyi, korábbi törzsbetétet teljes egészében befizettek.
    Az egyik ügyben irányadó tényállás szerint, az adott üzletrész másik társaságba történő apportálásra úgy került sor, hogy az üzletrészre eső hátralékos követeléseket még nem fizették be. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a törzstőke emelést megállapító módosító okirat azért érvénytelen, mert az apportként befogadott üzletrészre eső hátralékos tartozásokat nem egyenlítették ki. A Legfelsőbb Bíróság döntésében azt állapította meg, hogy ilyen érvénytelenségi okokat a cégeljárási szabályok nem tartalmaznak, ezért a módosító okirat érvénytelensége megállapításának nincs helye. (Gf. VII. 33.230/1998/3.)
    Egy másik perben arra hivatkoztak, hogy a törzstőke felemelése azért érvénytelen, mert az apportőr vagyoni hozzájárulásának szolgáltatásával, egy másik társasággal szembeni hitelezői igényt vont el. A Legfelsőbb Bíróság határozatában kifejtettek szerint, az appor-tálás önmagában véve fedezetelvonást nem jelentett. A tőkefelemelés következtében ugyanis az adós felperes üzletrészhez jutott, az apport ellentétele az üzletrész. Az üzletrész pedig nem pusztán a törzsbetét összege, hanem vagyoni és egyéb jogok összessége, amelynek értékét a cég üzleti értéke, jövedelemtermelő képessége stb. határozza meg. Az apportálás nem jelent fedezet elvonást sem, hanem csupán az apportáló egyes vagyonelemeiben következik be változás. A fedezetelvonás egyebekben hatálytalanságot és nem érvénytelenséget okoz, ilyen érvénytelenségi okra pedig az cégeljárási szabályok hivatkozási alapot nem teremtenek. (Gf. VII. 31. 071/1999/10. Elvi határozatok gyűjteménye, 2000/2. szám, 326. számú jogeset.) Ha a törzstőke felemelésére úgy kerül sor, hogy a korábbi üzletrészekre eső törzsbetétek teljes befizetése elmaradt, a jogerős cégbejegyzést követően a tőkefelemelés, illetőleg a módosító okirat érvénytelenségére ezen az alapon hivatkozni nem lehet. (Gf. VII. 31.090/2000/4.) Az említett határozatokban foglaltak természetesen nem érintik a szabálysértő módon eljáró személyek esetleges kárfelelősségét.
    3.1.1 A tagok elsőbbségi joga
    A Gt. 162. §-ának (1) bekezdése szerint, a törzstőke felemelése előtt bejegyzett társasági tagoknak az új törzsbetétek megszerzésére - a felemelést kimondó határozat meghozatalától számított harminc napon belül - elsőbbségi joguk van. A tagok e jogukat - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - törzsbetéteik arányában gyakorolhatják. Mivel a Gt. a bejegyzett tagoknak biztosít elsőbbségi jogot, vitássá válhat, hogy miként ítélendő meg ez a jog olyan esetekben, amikor valamely üzletrészre nézve átruházási megállapodás jött létre, és a régi tagot a cégjegyzékből még nem törölték, illetve az új tagot még nem jegyezték be. Mivel a Gt. egyértelműen fogalmaz a bejegyzett tag elsőbbségi joga tekintetében, az üzletrészét átruházó, de a cégjegyzékből még nem törölt tagnak - függetlenül attól, hogy a tagváltozás bejegyzésének visszaható hatálya van - elsőbbségi jogot kell biztosítani. Az új tag, ha bejelenti üzletrész szerzését az ügyvezetőnek, a taggyűlésre már őt kell meghívni, így az a sajátos helyzet adódhat, hogy bejegyzés hiányában elsőbbségi jogát tagi alapon nem gyakorolhatja. Természetesen annak nincs akadálya, hogy ha a tagok e jogukkal nem éltek, mint kijelölt személy a felemelt törzstőkére eső üzletrész tekintetében, annak megszerzésére irányuló jognyilatkozatát megtegye.
    A Gt. azzal a rendelkezésével, hogy a tagoknak elsőbbségi jogot biztosít a felemelt törzstőkére eső törzsbetét, illetve üzletrész megszerzésére - éspedig harminc napon belül - következik, hogy a törzstőke felemelést elhatározó első taggyűlésen nem minden alkalommal születhet határozat a törzstőke tényleges felemelésének a megtörténte tekintetében. Ha ugyanis a tagok a vételi szándékukat illetően nem nyilatkoznak az első alkalommal, a harmincadik nap letelte után újabb taggyűlést kell tartani, ahol megállapítható, hogy a tagok közül volt-e olyan személy, amelyik az új üzletrészt megszerezni kívánta. Amennyiben nem, következhet egy esetlegesen kijelölt személynek a joggyakorlása, ennek hiányában lesz jogosult bárki az új törzsbetét megszerzésére.
    Ha a tagok elsőbbségi jogukkal élnek, a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában, azt törzsbetéteik arányában gyakorolhatják.
    A Gt. 162. §-ának (2) bekezdése értelmezésre szorul abban a tekintetében, hogy az új törzsbetétek megszerzésére a tagok által, vagy pedig a taggyűlés által kijelölt személyek jogosultak-e. A (2) bekezdés szerint ugyanis, ha a tagok a megadott határidőn belül nem éltek elsőbbségi jogukkal, úgy a törzsbetét megszerzésére az általuk kijelölt személyek, ennek hiányában bárki jogosult. Mivel a tagok ezt a jogukat a taggyűlés keretén belül gyakorolják, a joggyakorlás eredménye az a taggyűlési határozat, amellyel egy személyt kijelölnek az új törzsbetét megvásárlására. Csak ez az értelmezés van összhangban, az üzletrész átruházásnál, bírósági végrehajtásnál, árverési értékesítésnél megismert szabályokkal. A tagok elsőbbségi jogait követi minden esetben a taggyűlés által kijelölt személynek a nyilatkozattétele.
    Ha sem a tagok, sem az általuk kijelölt személy, sem kívülálló harmadik személy a felemelt törzstőkére eső törzsbetétet megszerezni nem kívánja, a törzstőke emelése meghiúsult. A törzsbetétet, illetve az üzletrészt a társaság sem szerezheti meg, mert csak olyan üzletrészt szerezhet, amelyre a törzsbetét teljes összege már befizetésre került.
    3.1.2. A munkavállaló részvétele a tőkeemelésben
    A Gt. már ismertetett 145. §-ának (3) bekezdése értelmében, a dolgozói üzletrész tulajdonosát ugyanolyan tagsági jogok illetik meg, mint a társaság többi tagját. E rendelkezésnek megfelelően, az új törzsbetétek befizetésével történő törzstőke emeléséből sem lehet a dolgozói üzletrésszel rendelkező tulajdonost kizárni. A törzstőke emelés során is felmerül tehát a Gt. 133. §-a (2) bekezdésének alkalmazhatósága, vagyis, az egy tag, egy üzletrész elve, de főleg hogy a dolgozói üzletrész az új üzletrésszel miként vonható össze. Ha ugyanis a dolgozói üzletrész következtében taggá vált munkavállaló munkaviszonya megszűnik, üzletrészének értékesítése speciális szabályok szerint történik. E kérdés tekintetében útmutatást nem ad a Gt. Kétségtelen, hogy a 145. § (4) bekezdése diszpozitív rendelkezés, a társasági szerződésben pontosan körülhatárolhatják a tagok a dolgozói üzletrész átruházásának, átszállásának és megszűnésének a szabályait. Ha azonban a társasági szerződésben erről nem rendelkeztek, a dolgozói üzletrész tulajdonosa újabb "normál" üzletrészt szerezhet-e.? Az egyik változat szerint a dolgozó az újabb üzletrészét a törzstőke emelés következtében megszerezheti, azt korábbi üzletrészével össze kell vonni. Akkor azonban, amikor a dolgozói üzletrész megtartására vonatkozó jogosultságát elveszíti, az üzletrészt meg kell osztani, a dolgozói üzletrész értékének megfelelő üzletrésznél a törvényben meghatározott módú elidegenítés, esetleg üzletrész megszüntetésére kerülhet sor, míg az üzletrész egyéb része tekintetében megmarad a tagnak, illetve örökösnek a rendelkezési joga. Ez ugyanis az átruházásnak egy speciális fajtájaként is felfogható helyzet, lehetővé teszi az üzletrész felosztását. Ha ez a megoldás elfogadható, úgy az üzletrész megszerzésekor tett jognyilatkozatba mindenképpen bele kell foglalni ezt a rendezési lehetőséget, feltüntetése pedig a tagjegyzékben sem mellőzhető.
    Ha ezt a módozatot elvetjük, a dolgozói üzletrész tulajdonosa újabb nem dolgozói üzletrészt nem szerezhet, vagy ha mégis azt megszerezni kívánja, dolgozói üzletrészét az akadály elhárítása érdekében el kell idegenítenie.
    3.1.3. Az új törzsbetét megszerzéséhez fűzött jogkövetkezmények
    A Gt. 163. §-a értelmében, a törzstőke felemelésével létrejövő új törzsbetét megszerzéséhez közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozat szükséges. A nyilatkozatban meg kell jelölni a vállalt mellékszolgáltatásokat is, illetve ki kell jelenteni, hogy a nyilatkozattevő a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el. Ez utóbbi nyilatkozat megtételére nyilvánvalóan akkor kerül sor, amikor az új törzsbetétet kívülálló személy fogja megszerezni.
    A Gt. 164. §-a előírja, hogy a törzsbetét legkisebb összegére, megfizetésének módjára, esedékességére, a késedelem jogkövetkezményeire, valamint a betét értékelésére és szolgáltatására, továbbá a betétet szolgáltató tag felelősségére vonatkozó rendelkezéseket a törzstőke felemelésével létrejövő törzsbetétekre vonatkozóan is alkalmazni kell. A Gt.-nek ez a rendelkezése a 12. § (3)-(4) bekezdésére, 13. §-ára, 124. § (3) bekezdésére, 125. § (1) bekezdésére, valamint a 126-129. §-okra vonatkozik. Természetesen a tőkefelemelés esetében is érvényesül a beszámítási tilalom.
    A bejegyzési feltételeket a Gt. 126. §-a rendezi. Ha az új üzletrészt megszerző személy a társaságnak már korábban is tagja volt, köteles a pénzbetét legalább ötven százalékát a bejegyzési kérelem benyújtásáig befizetni, az apportot pedig teljes egészében a társaság rendelkezésére bocsátani. Ha már a pénzbetét első részletfizetésének, illetőleg az apport szolgáltatásának sem tesz eleget, vele szemben a Gt. 13. §-ában írt jogkövetkezményeket kell alkalmazni. Ugyan így, ha a második esedékes részletet nem fizetné be, felhívás ellenére, ugyancsak sor kerülhet a Gt. 13. §-a alapján tagsági viszonya megszűnésére.
    Más a helyzet azonban akkor, hogy ha kívülálló személy szerezte meg a felemelt törzstőkére eső törzsbetétet. Ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig az esedékes ötven százalékot nem fizeti be, vagy az apportot nem szolgáltatja, úgy a bejegyzési kérelem benyújtására sor sem kerülhet, illetőleg a kérelmet el fogják utasítani. Ebben az esetben pedig tagsági viszonya létre sem jött, így tehát a 13. § rendelkezéseit alkalmazni nem lehet. Ebben az esetben azonban kártérítési felelősséggel tartozik a társaságnak azért a kárért, amelyet mulasztásával, illetve a törzstőke felemelés bejegyzésének a meghiúsulásával okozott. Ha a bejegyzési kérelem benyújtásáig fennálló kötelezettségeit teljesítette, úgy a tőkeemelés és tagsági viszonya is a cégjegyzékbe bejegyzésre kerül. Ezt követően már a tag rendes jogállása illeti meg, ugyanolyan jogai, illetve kötelezettségei vannak, mint a többi tagnak, mulasztása esetén pedig már vele szemben is alkalmazásra kerül a Gt. 13. §-ának a rendelkezése.
    A Gt. idézett 164. §-a az alapítási szabályokra utal vissza, ezért a vagyoni hozzájárulás teljesítése esetén a legalább ötven százalék mértékű törzsbetét befizetését pénzintézet által kiadott okirattal kell igazolni.
    A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtette azt az álláspontját is, hogy a törzstőke jövőbeni felemelésének a bejegyzésére jogszabályi lehetőség nincs. Önmagában az a körülmény, hogy a társaság a jövőre nézve hozott határozatot a törzstőke felemeléséről, nem kifogásolható, ez a körülmény a határozatot nem teszi érvénytelenné. Ha a változás, azaz a törzstőke felemelés hatályba lépésének időpontja későbbi, mint a határozat meghozatalának az időpontja, a változás bejegyzési kérelem időelőtti volt, azt teljesíteni nem lehet. Ebben az esetben meg kell várni, amíg a tőkeemelésként megjelölt időpont bekövetkezik, és ettől számított hatvan napon belül kell a bejegyzési kérelmet benyújtani. (Cgf. VII. 30. 682/1999., megjelent az Elvi Határozatot 2000/2. számában, 333. szám alatt, Cgf. VII. 32. 172/1999/2.)
    3.2. A törzstőke felemelése a törzstőkén felüli vagyon terhére
    A Gt. 165. §-a szerint, a taggyűlés a törzstőke felemelését a társaság törzstőkén felüli vagyonából is elrendelheti. A törzstőke ilyen felemelése a tagok törzsbetéteit - külön befizetés nélkül - a korábbi törzsbetéteik arányában növeli.
    A fenti rendelkezésből következik, hogy a törzstőke felemelése csak abban az esetben hajtható végre, ha van a társaságnak törzstőkén - jegyzett tőkén - felüli vagyona, és az ilyen típusú tőkeemelésben csak a tagok vehetnek részt.
    A legtöbb vitára okot adó kérdés az volt, hogy milyen módon kell a jegyzett tőkén felüli vagyon meglétét igazolni, készíthető-e ebből a célból évközi, úgynevezett közbenső mérleg, vizsgálni kell-e a felemelt törzstőkére eső vagyonnak az összetételét, készpénz - apport arányát, vagyis a jegyzett tőkén felüli vagyon összetételét?
    Egyes álláspontok szerint az évközi mérleg elkészítésének nincsen akadálya, hiszen a Gt. az osztalék-előleg fizetését is közbenső mérlegtől tette függővé. A tőkén felüli vagyon összetétele pedig azért vizsgálandó, mert csak így hárítható el a feleknek az a törekvése, hogy a jegyzett tőkébe, az apportszabályoknak meg nem felelő vagyontárgyak is kerülhessenek.
    Más álláspontok szerint, és ezt az álláspontot képviselik a számviteli szakemberek, úgynevezett közbenső mérleg elkészítésére, legalábbis a jegyzett tőkén felüli vagyon meglétének igazolása céljából lehetőség nincsen. A társaságnak az egyes vagyontárgyai pedig, az egyes mérlegsorokhoz nem rendelhetők, így tehát magának a vagyonnak az összetétele sem állapítható meg.
    A Pénzügyminisztérium Számviteli Főosztálya által kiadott állásfoglalás szerint, a korábbi számviteli szabályok (1991. évi XVIII. tv.) is ismerték az úgynevezett közbenső mérleg fogalmát. A közbenső mérleg azonban abban tért el az évvégén készítendő beszámolótól, hogy a nyilvántartásokat nem lehetett lezárni, a közbenső mérleg adatait nem lehetett könyvelni, így a könyvviteli nyilvántartásokban a saját tőke változására vonatkozó adatok sem jelentek meg. Bár a közbenső mérleg alapján is megállapítható volt, hogy a társaság rendelkezik-e jegyzett tőkén felüli vagyonnal, de az a könyvviteli nyilvántartásokban nem került rögzítésre. Mindezek alapján, a korábbi gyakorlat is akkor volt helyes, ha a törzstőke emelésről a jegyzett tőkén felüli, saját tőke terhére a társaság éves beszámolójának az elfogadása alkalmával tartott taggyűlésen döntöttek. Az állásfoglalás szerint nem volt jogszabályi akadálya annak, hogy a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlege is elfogadható legyen, ha annak fordulónapja a döntés időpontját legfeljebb hat hónappal előzte meg. Éppen ezért az alaptőkét a jegyzett tőkén felüli vagyon terhére csak akkor lehetett megemelni, ha a számviteli törvény szerinti beszámolót elfogadó taggyűlésen a tőkeemelés bizonylata, alapdokumentuma, a mérleg forduló napi beszámoló mérlege rendelkezésre állt. Ami pedig a tőkeösszetételt illeti kifejtették, hogy az eszközök és a saját tőke között a közvetlen kapcsolat csak a társaság alapításakor biztosított. A későbbiek során a gazdasági események hatására követhetetlenné válik az eszközök és a források közötti kapcsolat, ezért nem lehet a saját tőke elemeihez konkrét eszközöket hozzárendelni. Ebből következik, hogy a tőke összetétel, apport - készpénz, illetőleg az apport mibenléte sem vizsgálható.
    Ugyanakkor utaltak arra, hogy a 2001. január elsejével hatályba lépő újrakodifikált számviteli törvény (2000. évi C. törvény) szerint már a mérlegből megállapítható lesz, hogy a Gt. követelményeinek megfelelően rendelkezik-e az adott társaság jegyzett tőkén felüli saját tőkével, amelynek terhére a tőkeemelés végrehajtható. Az új számviteli törvény előírásainak megfelelően a lekötött tartalékba kell átvezetni azokat az eszközöket, azok értékét, amelyek nem forgalomképesek, illetve csak harmadik személy hozzájárulása alapján ruházhatók át. Ez a szabályozás pedig kizárja azt, hogy a nem forgalomképes eszközöket a jegyzett tőke emelésénél figyelembe vegyék. (Az állásfoglalás megjelent a Céghírnök, 2000. szeptemberi 9. számában.)
    3.3. A törzstőke felemelése dolgozói üzletrészek kialakítása céljából
    Ha a társasági szerződés lehetővé teszi, hogy a társaság munkavállalói ingyenesen, vagy kedvezményes áron üzletrészt szerezzenek, a dolgozói üzletrészeket csak a társaság törzstőkén felüli vagyonából, a törzstőke egyidejű felemelésével lehet kialakítani. A dolgozói üzletrészek kialakítása céljából végrehajtott törzstőke emelés tehát a törzstőkén felüli vagyonból végrehajtott tőkeemelésnek egy speciális esete. A Gt. 145. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a dolgozói üzletrészek nem haladhatják meg a törzstőke tizenöt százalékát. Ebből a rendelkezésből következik, hogy tizenöt százalék mértékű törzstőkén felüli vagyonnak törzstőkésítése következtében kibocsátásra kerülhetnek dolgozói üzletrészek, de annak sincs akadálya, hogy a tizenöt százalékot meghaladó mértékben, nem dolgozói üzletrész kialakítására is sor kerüljön.
    A Gt. 145. §-ának (2) bekezdéséből nem állapítható meg, hogy az ott írt tizenöt százalékos mérték a törzstőke megemelés előtti hányadára, vagy a tőkeemelést követő hányadra vonatkozik-e. A Gt. 145-146. §-aihoz fűzött indokolás szerint, a dolgozói üzletrésszel kapcsolatos szabályok alapvetően megegyeznek a részvénytársaságoknál található dolgozói részvényre vonatkozó rendelkezésekkel, így meghatározza a törvényjavaslat azt a vagyoni hányadot, amelyet a dolgozók ilyen módon megszerezhetnek. A Gt. 187. §-ának (2) bekezdése pontosan rendelkezik, amikor kimondja, hogy a dolgozói részvényt, a részvénytársaság alaptőkéjének felemelésével egyidejűleg, legfeljebb a felemelt alaptőke tizenöt százalékáig lehet forgalomba hozni. A fentiek összevetése alapján juthatunk arra az értelmezésre, hogy a tizenöt százalékos mértéket a felemelt törzstőke alapján kell számítani.
    Teljes egészében a jegyzett tőkén felüli vagyon terhére kerül kiadásra a dolgozói üzletrész, ha azt a dolgozó ingyenesen szerzi meg. Ha kedvezményes áron, az általa teljesített befizetések a társaság jegyzett tőkén felüli vagyonát fogják gazdagítani. A tagok, az általuk kijelölt személy, illetőleg a kívülálló elsőbbségi joga, illetőleg vásárlási lehetősége nem érvényesül akkor, amikor a dolgozói üzletrészek kialakítása céljából kerül sor a jegyzett tőkén felüli vagyon terhére a tőkeemelésre. Ha a felemelésre szánt összegnek csak egy részére nézve rendelkezett úgy a társaság, hogy azt a dolgozói üzletrészek kibocsátására fordítják, úgy erre a részre nem érvényesül a kedvezményezettek fent említett joga. Ebből következik viszont az is, ha a dolgozói üzletrészeket a munkavállalók nem kívánják sem ingyenesen, sem kedvezményes áron megszerezni, úgy erre a mértékre nézve, a tőkeemelés meghiúsultnak tekintendő.
    A Gt. 161. §-ának (1) bekezdése emellett lehetővé teszi, hogy a törzstőke felemelésére - amennyiben az a törzstőkén felüli vagyonból történik - akkor is sor kerüljön, ha a korábbi törzsbetétek teljes befizetésére még nem került sor. A dolgozói üzletrészeket a törzstőkén felüli vagyonból alakítják ki, ezért a dolgozói üzletrészek kibocsátása alkalmával sem érvényesül a 161. § (2) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezés.
    A dolgozói üzletrészek esetében rendezetlen az a kérdés is, hogy amennyiben a tagnak a társasággal munkaviszonya is van, jogosult-e a dolgozói üzletrész megszerzésére. Megítélésünk szerint a jogintézmény céljával, ösztönző hatásával nem egyeztethető össze, ha a tagok pusztán azért, mert a társasággal munkaviszonyuk is van, dolgozói üzletrészben részesüljenek. A társaság tagja tagi mivoltában érdekelt a cég eredményes működésében. Ha eredményesen működik, úgy saját vagyona növekedni fog, így megnövekszik a jegyzett tőkén felüli az a rész is, amely a tőkeemelésre felhasználható. Az ilyen fajta tőkeemelés esetén sem kell a tagnak vagyoni hozzájárulást teljesíteni. Ezek mellett a dolgozói üzletrészek átruházhatóságával kapcsolatos szabályok is mind arra utalnak, hogy a munkavállalót kívánják ösztönözni, nemcsak munkavégzésében, hanem abban is, hogy a társaságnál fennálló munkaviszonyát a lehetőséghez képest ne szüntesse meg. A munkaviszonnyal is rendelkező tag számára tehát egyáltalán nem biztos, hogy előnyös lehet egyébként is a dolgozói üzletrész megszerzése. Mindenképpen azt az álláspontot tartjuk helyesnek, hogy ez kizárólag a tagsági viszonnyal nem rendelkező munkavállalók részére kialakított lehetőség. Természetesen más kérdés, ha a munkavállaló dolgozói üzletrészt szerez, ezáltal maga is a társaság tagjává válik, és - legalábbis álláspontunk szerint - vitathatóvá válik további dolgozói üzletrész megszerzésének lehetősége.
    A Ctv. 29. §-a (4) bekezdésének megfelelően a társaság jegyzett tőkéjének mértékében bekövetkezett változást a változástól számított hatvan napon belül kell a cégbíróságnál bejelenteni. A Ctv. 19. §-ának (2) bekezdése azonban előírja azt, hogy ha a cégbejegyzést követően a cég jegyzett tőkéjének mértéke megváltozik, a cégjegyzék a továbbiakban a pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás mértékét már nem tünteti fel. A törzstőke felemelése a Ctv. 28. §-ának értelmében, a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, a bejegyzés napjával válik hatályossá.
    4. A törzstőke leszállítása
    A taggyűlés a törzstőkét leszállíthatja, a törvényben meghatározott esetekben pedig köteles azt leszállítani. A Gt. ezek mellett kimondja, hogy a törzstőke nem szállítható le hárommillió forintnál alacsonyabb összegre. Ha pedig a leszállítás a törzsbetétek hányadának a visszafizetésével történik, a megmaradó törzsbetétek legkisebb összege nem lehet kevesebb százezer forintnál. E szabályok összhangban vannak a Gt. 124. §-ának (4) bekezdésével, illetve 125. §-ának (1) bekezdésével.
    4.1. A törzstőke leszállításának nem kötelező esete
    A Gt. 167. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a törzstőke leszállítás esetében az erről döntő taggyűlési határozatban meg kell határozni, hogy a törzstőke leszállítása tőke kivonás, vagy a veszteség rendezése érdekében, illetve a saját tőke más elemeinek növelése céljából történik-e. Ha tehát a társaság nem veszteséges, a tőkeleszállításról szóló taggyűlési határozatban vagy az fog megjelenni, hogy a leszállítás célja a tőke kivonás, vagy pedig az, hogy a saját tőke más elemeit kívánják növelni. Ha a társaság a leszállítást határozza el, köteles a cégbíróságnak a döntést bejelenteni. Ezzel egyidejűleg pedig az ügyvezető a Cégközlönyben kétszer egymás után, harmincnapos időközzel hirdetményt köteles közzétenni. A hirdetményben fel kell tüntetni, hogy a döntés mikor született, mi az eredeti és a leszállított törzstőkének a mértéke, a leszállításnak mi a célja, illetve módja, egyben fel kell hívni a társaság hitelezőit is arra, hogy a törzstőke leszállításához hozzá nem járuló követeléseiket a hirdetmény utolsó közzétételétől számított harminc napon belül jelentsék be. Ha a társaságnak ismert hitelezői is vannak azokat külön is fel kell hívni a bejelentés megtételére. A hitelezői felhívásra többféle tartalmú bejelentés érkezhet. Lehetnek olyan hitelezők, akik a törzstőke leszállításához hozzájárulnak, és igényük sincs a követelés azonnali kiegyenlítésére. Lehetséges olyan hitelezői bejelentés is, amikor a törzstőke leszállításhoz azzal a feltétellel járul hozzá, hogy igényét elégítsék ki, vagy pedig le nem járt követelése tekintetében részére nyújtsanak biztosítékot. Ez tartalmilag azonos azzal a bejelentéssel, amikor a hitelező nem járul hozzá a törzstőke leszállításához, mert ebben az esetben is a lejárt követelések kielégítése, illetőleg a le nem járt követelések tekintetében a biztosítékadás kötelezettsége fog beállni a társaság felé. Persze az sem kizárt, hogy a társaságnak hitelezői igénybejelentése nem érkezik. Ha a társaság a hitelezői igényeket kielégíti, a hitelezők a törzstőke leszállítást megakadályozni nem tudják, de valójában ehhez fűződő érdekük nincs is. A hitelezők abban az esetben tudják a törzstőke leszállítását megakadályozni, ha a társaság igényeiket kielégíteni nem tudta.
    A társaság csak azokat a hitelezői igényeket köteles kielégíteni, illetőleg csak azoknak a hitelezőknek az igényeire köteles biztosítékot nyújtani, akik a harmincnapos határidőn belül teszik meg bejelentésüket. A harminc napon túli igénybejelentés már nem akadályozhatja meg a törzstőke leszállítását még abban az esetben sem, ha a törzstőke leszállításához nem járultak hozzá, a társaság pedig biztosítékot nem nyújtott, vagy a követelést nem egyenlítette ki. Ebben az esetben a lejárt követelések esetén nem marad más út a hitelező számára, mint az, hogy igényét peres eljárásban érvényesítse. A le nem járt követelések esetében még ez a lehetőség sem illeti meg, igénye ugyanis csak a követelés lejártát követően nyílik meg.
    Ha a hitelezői igény bejelentése ellenére a társaság a követelést nem egyenlítette ki és emiatt peres eljárás indul, a per jogerős befejezéséig a törzstőke leszállítása nem hajtható végre.
    Ha az előzőekben ismertetett eljárások eredményesek voltak, tehát vagy nem érkezett hitelezői igény, vagy érkezett ugyan, de az a Gt.-nek megfelelően kielégítésre került, a harmincnapos határidő leteltét követően az ügyvezetőnek nyilatkoznia kell a cégbíróság felé, hogy a törzstőke leszállításához hozzá nem járuló hitelező kielégítése, illetve részükre biztosíték nyújtása megtörtént. A bejelentéshez mellékelni kell a hirdetményeket tartalmazó lappéldányokat. A cégbíróság az eljárásában nem ellenőrzi, hogy valóban a hitelezői igény rendezésre került, azonban az ügyvezető az általa tett nyilatkozat valódiságáért felel. A törzstőke leszállítását a cégjegyzékbe ugyanis csak akkor lehet bejegyezni, ha az ügyvezető a fenti nyilatkozatot már megtette. Ha a törzstőke leszállítás alapján a tagoknak visszafizetéseket teljesítenek, erre csak akkor kerülhet sor, ha a tőkeleszállítás a cégjegyzékbe bejegyzésre került.
    4.2. A törzstőke leszállításának kötelező esete
    A Gt. 166. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a taggyűlés a törvényben meghatározott esetekben köteles a törzstőkét leszállítani. A Gt.-nek ezt a rendelkezését a Gt. 152 §-ának (2) bekezdésében írt vagyonvesztési helyzetekben történő taggyűlési eljárással, illetőleg a Gt. 61. §-ának (1) bekezdésében szabályozott átalakulási eljárással együttesen kell értelmezni. A Gt. 152. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy haladéktalanul össze kell hívni a taggyűlést a szükséges intézkedések megtétele végett, ha a társaság mérlegéből, könyvviteli nyilvántartásából kitűnik, hogy
    - a saját tőke veszteség folytán a törzstőke felére,
    - ha hárommillió forint alá csökkent,
    - valamint, ha a társaság fizetéseit beszüntette és vagyona a tartozásokat nem fedezi.
    A Gt. 61. §-ának (1) bekezdése szerint pedig, ha a gazdasági társaság, a számviteli törvény szerint készített beszámolójának adatai alapján, egymást követő két évben nem rendelkezik a társasági formájára kötelezően előírt, jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével, és a társaság tagjai a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, a gazdasági társaság köteles elhatározni más gazdasági társasággá való átalakulását.
    A fenti szabályokból következik, hogy a törzstőke kötelező leszállítására a Gt. 152. §-ának (2) bekezdése első fordulata alapján kerülhet csak sor, vagyis olyan esetekben, amikor egy viszonylag nagyobb tőkéjű társaság vagyona olyan mértékben csökkent le, hogy ezzel még nem érte el a törvényben meghatározott minimális hárommillió forint összeget. Ebben az esetben lehet ugyanis törzstőke leszállításáról beszélni, ellenkező esetben a társaság számára nem marad más lehetőség, mint a törvényben meghatározott gazdasági társasággá átalakulni, vagy pedig a megszűnését elhatározni.
    A tőke leszállítást azonban megelőzi más, a Gt. 152. §-ának (3) bekezdésében írt intézkedési lehetőség. Mód van arra, hogy pótbefizetést írjanak elő. Ha a társasági szerződésnek pótbefizetésre vonatkozó rendelkezése nincs, a tagok egyhangú határozattal módosíthatják a társasági szerződést, és a pótbefizetést ezzel lehetővé tehetik. A Gt. azt is megengedi, hogy a törzstőkét más módon biztosítsák, bár a "más módnak" meghatározásával adós marad.
    A tőke leszállítás kötelező esetében a Gt. nem írja elő azt, hogy milyen időn belül kell a szükséges intézkedéseket megtenni. A törvényszöveg "haladéktalan" taggyűlési összehívást rendel el, a szükséges intézkedések megtétele céljából. Nyilvánvaló azonban, hogy a helyzet tartósan nem maradhat fenn, tekintettel arra, hogy a közhiteleség elvébe ütközne olyan jegyzett tőkéjű társaságnak a nyilvántartásban szereplése, amelyik tartósan nem éri el a cégjegyzékbe bejegyzett jegyzett tőkéjének a mértékét.
    A Gt. 61. §-ának (1) bekezdéséből megállapítható kétéves időtartam olyan társaságokra vonatkozik, amelyeknek a jegyzett tőkéje a törvényi minimum alá csökkent. Analógia alkalmazásával juthatunk el arra a következtetésre, hogy más, nagyobb tőkéjű társaságoknál is legfeljebb két évet lehet számításba venni, mint olyan időszakot, amely alatt a társaság gazdálkodását mindenképpen rendbe kell, hogy tegye. Ha az erre irányuló eljárása eredménytelen maradt, a Gt. 152. §-ának (3) bekezdése értelmében, a törzstőkét le kell szállítani. Annak egyébként nincs jogszabályi akadálya, ha a tagok gazdálkodásukat a jövőre nézve is kilátástalannak ítélik, a további vagyonvesztés elkerülése érdekében vagy átalakulnak közkereseti, illetve betéti társasággá, vagy pedig a társaság megszűnése felől határoznak.
    Ha a vagyonvesztési helyzetet a tagok a jegyzett tőke csökkenésével törzstőke leszállítással oldják meg, ebben az esetben a Gt. mentesíti a társaságot az alól, hogy a tőkeleszállításra vonatkozó hirdetményét közzétegye, illetve ismert és nem ismert hitelezőit felszólítsa, hogy nyilatkozzanak a törzstőke leszállítása kérdésében, illetve igényeik kielégítése céljából. A törvény rendelkezése nyilvánvalóan azzal magyarázható, hogy a társaság a tőkét köteles leszállítani, így tehát az a hitelezők beleegyezésétől nem tehető függővé. Mindenesetre, ha a tőke leszállítás a veszteség rendezése érdekében történt, mindenképpen indokoltnak tartottam volna, hogy a törzstőke leszállítását kimondó határozatot a veszteség rendezésére történő utalással az ügyvezető a Cégközlönyben legalább egy alkalommal tegye közzé, a hitelezők, illetve a gazdasági élet informálása céljából. A törzstőke kötelező leszállítása esetén a Gt. 167. §-ának (2)-(4) bekezdésébe foglalt közzétételi, illetve kielégítésre vonatkozó rendelkezéseket a Legfelsőbb Bíróság sem látta alkalmazhatónak. (Cgf. VII. 31. 137/2000/2.)
    Ahogy a törzstőke felemelését, a törzstőke leszállítását is hatvan napon belül kell a társaságnak a cégjegyzékbe való bejegyzés végett bejelenteni, a törzstőke leszállítás bejegyzését is hatvan napon belül kell kérelmezni a cégbíróságnál.
    XIII. fejezet
    A gazdasági társaság határozatainak bírósági felülvizsgálata
    A Gt. 47. §-ának (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaság bármely tagja kérheti a társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát arra hivatkozással, hogy a határozat a törvény vagy más jogszabályok rendelkezéseibe, avagy a társasági szerződésbe ütközik. A (2) bekezdés szerint a legfőbb szerv által hozott határozat bírósági felülvizsgálatát a társaság bármely vezető tisztségviselője, illetve a felügyelő bizottság bármely tagja is kezdeményezheti.
    A taggyűlés vagy valamelyik szerve (például a felügyelő bizottság) által hozott határozat megtámadásának a joga a tagot megilleti. A vezető tisztségviselőt, illetőleg a felügyelő bizottság tagját a társaság szerve által hozott határozat bírósági felülvizsgálatának a lehetősége nem illeti meg. Ugyanakkor azonban a taggyűlés által hozott határozatot nemcsak a tag, hanem bármely vezető tisztségviselő, illetve a felügyelő bizottság bármely tagja is kezdeményezheti. A társaság szervei - tehát nemcsak a legfőbb szerv - határozatainak bírósági felülvizsgálata különös jelentőséget kapott azáltal, hogy a felügyelő bizottság olyan átruházott jogkörben eljárhat a Gt., illetőleg a társasági szerződés rendelkezése alapján, mely korábban a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörébe tartozott.
    Felperesi pozícióban a tag, illetőleg a vezető tisztségviselő vagy a felügyelő bizottság valamely tagja, alperesi pozícióban mindig a társaság áll. Ebből következik, hogy ha felperesi pozícióban a vezető tisztségviselő szerepel, úgy a társaságnak nincs képviselője. Ha a társaságnak van felügyelő bizottsága, az általa kijelölt felügyelő bizottsági tag látja el az alperesi társaság képviseletét. Ha viszont nincs felügyelő bizottsága, vagy a felügyelő bizottság valamennyi tagja felperesként perben áll, a bíróság a társaság képviseletére ügygondnokot rendel ki.
    A per megindítására a törvény jogvesztő határidőt ír elő. Kimondja, hogy a határozatról való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül kell a gazdasági társaság ellen a keresetet megindítani, a jogsértő határozat bírósági felülvizsgálata iránt. Ezen szubjektív határidő mellett azonban rendelkezik egy objektív határidőről is. A törvényi előírásnak megfelelően a határozat meghozatalától számított kilencven napos jogvesztő határidő elteltével a határozatot akkor sem lehet megtámadni, ha a perlésre jogosulttal azt nem közölték, illetve arról addig nem szerzett tudomást.
    Töretlen a bíróságok gyakorlata abban a kérdésben, hogy a keresetlevélnek a határidőn belül kell megérkeznie a bírósághoz, nem elég tehát azt az utolsó nap postára adni. A keresetlevélnek továbbá a bíróság hivatali ideje alatt kell megérkezni.
    A keresetindításnak a joga érvényesen nem zárható ki, arról a tag, illetőleg arra feljogosítottak nem mondhatnak le. Ha azonban a tag szavazatával a határozat meghozatalában részt vett, ahhoz hozzájárult, a keresetindítás joga nem illeti meg. A keresetet indító személy ilyenkor legfeljebb a 47. § (4) bekezdése alapján arra hivatkozhat, hogy nyilatkozatának megtételekor, a szavazatának leadásakor tévedésben, megtévesztésben volt, illetőleg jogellenes fenyegetés hatása alatt szavazott.
    A per tárgya minden esetben a társaság által hozott határozat, annak jogsértő volta, a jogsérelem pedig abban állhat, hogy vagy a határozat meghozatalának az eljárási rendje ütközött jogszabályba - például a taggyűlést nem szabályszerűen hívták össze - vagy pedig maga a határozat tartalma jogsértő.
    A perre a jelenleg hatályos Pp. rendelkezéseknek megfelelően a helyi bíróságnak van hatásköre. 2003. január 1. napjától azonban a Pp. 23. §-ának (1) bekezdés e) pontja értelmében ezek a perek is a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság hatáskörébe fognak tartozni.
    Ha a bíróság eljárása eredményeképpen azt állapítja meg, hogy a határozat jogsértő, a határozatot hatályon kívül kell helyezni, mérlegelési lehetősége nincs. Arra sincsen lehetősége, hogy a határozatot az ítélet hozatalának napjáig hatályossá nyilvánítsa, a hatályon kívül helyezés mindig a határozat meghozatalának az időpontjára visszaható hatállyal történik. Ez természetesen okozhat további gyakorlati problémákat, különösen abban az esetben, ha a határozat végrehajtása nem került felfüggesztésre és az utóbb jogsértőnek minősített határozat alapján intézkedések is történtek a társaság részéről. Ez az indoka annak, hogy a Gt. 47. §-ának (5) bekezdése lehetőséget ad arra a bíróságnak a per folyamán, hogy a határozat végrehajtását felfüggessze. E végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. A felfüggesztésre általában akkor kerül sor, ha a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető a határozat jogsértő volta. Ha felfüggesztésre nem kerül sor, a kereset indításnak a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs.
    Függetlenül attól, hogy a keresetet ki nyújtotta be, a perben hozott határozatnak a hatálya azokra a tagokra is kiterjed, akik nem álltak perben.
    XIV. fejezet
    Az egyszemélyes társaság
    Az alapítás körében már volt róla szó, hogy gazdasági társaság alapításához a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytáraság kivételével legalább két tag szükséges. Ezzel összhangban rendelkezik úgy a Gt. 170. §-a, ha a társaság tagjainak száma egy főre csökkent, a társaság nem szűnik meg, hanem egyszemélyes társaságként, az arra vonatkozó szabályok alkalmazásával tovább működik. A Gt. 171. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a társaságot egy tag is alapíthatja, illetve ilyen társaság létrejöhet úgy is, hogy a már működő társaság valamennyi üzletrészének tulajdonát egy tag szerzi meg. Az egyszemélyes társaság létrejöttének feltétele tehát az, hogy eleve egy személy alapítja, vagy az egyébként többszemélyes társaság a működése során válik egyszemélyessé akként, hogy tagjainak létszáma egy főre csökkent.
    1. A társaság alapítói
    Az alapítás körében az első kérdés, hogy irányadónak tekinthető-e a Gt. 133. §-a (3) bekezdésének az a rendelkezése, hogy egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet, egyszemélyes társaság alapítható-e egy törzsbetéttel, üzletrésszel akként, hogy annak több tulajdonosa van, bár ezek a személyek a társasággal szemben csak egy tagnak minősülnek és jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolják. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében, melyet felülvizsgálati eljárás során, a felülvizsgálati bíróság hatályában fenntartott, kifejtette, hogy az egyszemélyes társaság elnevezésénél fogva egy személyt feltételez, személy alatt azok a jogalanyok értendők, akik a gazdasági társaság alapításában tagként részt vehetnek. (Cgf. VII. 32. 752/1997.) Bár a döntés a régi Gt. alapján született, ez az új Gt. tekintetében is irányadónak tekintendő, sőt ezt az álláspontot kifejezetten aláhúzza a 172. §-ának (2) és (3) bekezdése, amelyik természetes személyről, illetőleg gazdálkodó szervezetről mint tagról rendelkezik.
    Az alapítói kört illetően alapvetően a Gt. 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést kell figyelembe venni. E szabály kimondja, hogy gazdasági társaságot külföldi és belföldi, természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok egyaránt alapíthatnak. Emellett azonban figyelemre méltó rendelkezést tartalmaz a Gt. 4. §-a. Az egyik főszabály, amit figyelembe kell venni, hogy egyszemélyes gazdasági társaság, nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja. A Legfelsőbb Bíróság másik eseti döntésében kifejtettek szerint, a Gt. 1. §-ának (1) bekezdése a társaságok alapítóinak jogait, kötelezettségeit tekintve nem tesz különbséget atekintetben, hogy az alapító belföldi-e vagy külföldi. A külföldiekre nézve az 5. § (1)-(2) bekezdés tartalmaz előírásokat, mely szerint nemzetközi szerződés a külföldiek gazdasági társaságban való részvételére a törvénytől eltérő szabályokat állapíthat meg. A külföldiek részvételével működő gazdasági társaságokra irányadó különleges biztosítékokat, illetve kedvezményeket külön törvény megállapíthat. Nincs azonban olyan jogszabály, illetve nemzetközi szerződés sem, amely a Gt. 4. §-ának (4) bekezdése alkalmazása alól a külföldi alapítót (tagot) kivonná. Az egyszemélyes gazdasági társaság által további egyszemélyes gazdasági társaság alapításának, működtetésének tilalma tehát a kifejtettek szerint azonosan irányadó a belföldi és külföldi alapítókra (tagokra) nézve. (Gf. VII. 32. 044/2000/6.)
    Ennél a kérdésnél azonban nehezebb a természetes személy, a kiskorú személy, valamint a közkereseti és betéti társaság egyszemélyes társaságban való részvételének a kérdése. A 4. §-nak az (1)-(3) bekezdései tilalmazzák ugyanis a fent felsoroltak olyan tagsági viszonyának a létesítését, amely korlátlan felelősséggel jár együtt. Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tagjának a felelőssége főszabályként korlátozott, betétje erejéig áll fenn. Ugyanakkor a Gt. 173. §-ának (3) bekezdése alapvetően azokat a szabályokat foglalja magában, amikor az egyszemélyes társaság tagjának a felelőssége korlátlan és teljes lehet, ha az a társasága számára hátrányos üzletpolitikát folytat. Ez következhet a tag önkéntes vállalása, illetve a bíróság döntése alapján. Nem kell természetesen azt feltételezni, hogy az egyedüli tag valamely bejelentési kötelezettségének a késedelme vagy elmulasztása, vagy pedig a hátrányos üzletpolitika folytatásának a tényállása bekövetkezik. Ezért tehát az említetteket az egyszemélyes társaság alapításának a lehetőségéből nem lehetne kizárni. Azt sem könnyű eldönteni a bíróságnak, hogy valóban hátrányos üzletpolitika gyakorlata valósult-e meg a felszámolás alá került társaság esetében, vagy akár felszámolási eljáráson kívül is. Ez esetben ugyanis egy olyan sajátos helyzet következik be, hogy ha a bíróság megállapítja az egyedüli tag korlátlan felelősségét, figyelemmel a Gt. 92. §-ának g) pontjában foglalt jogszabályi tilalomra, a tagsági viszony megszűnik és éppen akkor, amikor a tag helytállási kötelezettsége bekövetkezik. Felszámolás esetében ennek azért nincs különösebb jelentősége, mert a társaságot kétszer megszüntetni nem lehet. Ha a tag felelősségének megállapítására azonban hitelezői kereset alapján, felszámolási eljárás nélkül kerül sor, a tagsági viszonynak a fenntartása azonnal jogszabályba ütközővé válik.
    Az itt felvázolt kérdésekkel kapcsolatban joggyakorlatról beszámolni nem tudunk, egy azonban biztosnak tekinthető a Gt. 173. §-ának (3) bekezdése alapján, az említett státuszú egyedüli tag a hátrányos üzletpolitika folytathatóságának az érdekében nem vállalhat az egyszemélyes társaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget. A lehetőséghez képest pedig az ilyen "kétes helyzetű" tagoknak feltétlenül törekedni kell arra, hogy hátrányos üzletpolitikát ne folytassanak, és a jogszabály alapján őket terhelő bejelentési kötelezettségeknek időben eleget tegyenek.
    2. Az alapító okirat
    Az egyszemélyes társaság alapításához alapító okirat elfogadására van szükség. Ha a működés során vált egyszemélyessé a társaság, új alapító okiratot készíteni nem kell, azonban a társasági szerződés rendelkezéseit az új helyzetnek megfelelően módosítani kell [Gt. 10. § (1) bekezdés, 171. § (2) bekezdés, 170. §].
    Az alapító okirat tartalmára és alakszerűségére, a társasági szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Az alapító okiratnak tehát tartalmaznia kell a Gt. 11. §-ának a)-g) pontjában foglaltakat, valamint azokat a rendelkezéseket, amelyeket értelemszerűen kell figyelembe venni az egyszemélyes társaságnál. Rendelkezni kell a gazdasági társaság cégnevéről, székhelyéről, tagjáról, tevékenységi köréről, a jegyzett tőke mértékéről, a cégjegyzés módjáról, vezető tisztségviselőkről és a társaság időtartamáról, ha a társaságot határozott időtartamra alapították. A különös szabályok közül irányadónak tekintendő az ügyvezető kijelölése, ha az ügyvezetési jogkört nem az alapító tag gyakorolja. Több ügyvezető esetében a cégjegyzés módjának a meghatározása. Felügyelő bizottság létrehozása esetében a felügyelő bizottságról is rendelkezni kell. Ez egyébként egyszemélyes társaság esetében a 31. § (3) bekezdésében csak akkor kötelező, ha a társaságnál teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak a létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja. Ugyanakkor a Gt. 41. §-ának (1) bekezdés b) pontja értelmében, az egyszemélyes társaságnál könyvvizsgáló választása kötelező. Szükség szerint rendelkezik a társasági szerződés az apportról és annak értékéről, a tag esetleges mellékszolgáltatás vagy pótbefizetés vállalási kötelezettségéről, jogutódlás esetén az üzletrész átszállásának és az üzletrész felosztásának a kizárásáról. Végül, ha a társaságnak a tagtól eltérő ügyvezetése van, az ügyvezető képviseleti jogának a korlátozásáról.
    Nem kell rendelkezni a teljes egészében be nem fizetett pénzbetétek befizetésének módjáról és esedékességéről, tekintettel arra, hogy a Gt. 171. §-ának (3) bekezdése értelmében, a cégbírósághoz történő bejelentés előtt a teljes pénzbetétet be kell fizetni, illetve valamennyi nem pénzbeli betétet a társaság rendelkezésére kell bocsátani. Nyilvánvalóan nem kell rendelkezni a szavazati jog mértékéről, a megismételt taggyűlés összehívásának rendjéről, eltérő tagsági jogokat biztosító üzletrészekről, az üzletrész forgalomképességére vonatkozó szabályokról, az üzletrész bevonásáról, dolgozói üzletrészekről, a határozatképességről, a taggyűlés székhelyén kívüli megtartásáról, bizonyos ügyletek taggyűlés általi jóváhagyásáról, tőkeemelés esetén az elsőbbségi jog gyakorlásáról.
    Az alapító okirat alakiságaira ugyanazok a szabályok irányadók, mint a társasági szerződésnél írtak, azt az alapítónak alá kell írni, jogi képviselőnek ellenjegyzéssel kell ellátni, illetőleg az alapító okirat közokiratba is foglalható. A Gt. speciális szabályokat is tartalmaz a 172. §-ának (2)-(3) bekezdésében, a vezető tisztségviselő személyét illetően. E rendelkezéseknek megfelelően, ha az egyedüli tag természetes személy, az alapító okirat úgy is rendelkezhet, hogy a tag jogosult az ügyintézésre és a képviseletre. Ilyenkor az egyedüli tagot kell vezető tisztségviselőnek, vagyis ügyvezetőnek tekinteni. Másként alakul a helyzet azonban abban az esetben, ha az egyedüli tag, gazdálkodó szervezet. Ha a tag gazdálkodó szervezet - tehát például szövetkezet - annak a vezető tisztségviselője (például elnöke), illetve e tag felügyelő bizottságának a tagja nem vállalhatja el az egyszemélyes társaság ügyvezetői megbízatását, vagy pedig felügyelő bizottsági tagságát.
    Ha az alapító külföldi társaság, annak vezetője nem láthat el ügyvezetői feladatot a Magyarországon létesített egyszemélyes társaságnál. (Gf. VII. 30. 860/2000/4.)
    3. Az egyedüli tag jogköre
    A Gt. 19. §-ának (4) bekezdése értelmében, egyszemélyes gazdasági társaság esetében taggyűlés nem működik. A gazdasági társaság legfőbb szerve hatáskörébe tartozó kérdésekben az egyedüli tag dönt. Az egyszemélyes tagi pozícióra való tekintettel rendelkezik úgy a Gt., hogy egyszemélyes gazdasági társaság esetében, ha a vezető tisztségviselői feladatokat nem az alapító látja el, a vezető tisztségviselő e minőségében az egyedüli tag által utasítható. Ugyanígy az egyedüli tag a vezető tisztségviselőnek az ügyvezetés körébe eső hatáskörét elvonhatja, az ügyvezető részére írásban utasítást adhat. A tagnak a döntése ilyen esetekben természetesen a vezető tisztségviselőt a felelősség alól mentesíti.
    A gazdasági események nyomon követhetősége érdekében, a Gt. 172. §-ának (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy az egyszemélyes társaság és annak tagja közötti szerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.
    4. Az üzletrész megszerzésének tilalma
    A Gt. 173. §-ának (1) bekezdése tilalmazza, hogy az egyszemélyes társaság a saját üzletrészét megszerezze. A rendelkezés logikája abban van, hogy ilyen esetekben lényegében a társaságnak nem maradna tagja, illetve nem lenne olyan személy, szerv, aki a szavazati jogot, a tagsági jogokat gyakorolja. A társaság pedig eleve a törvény korlátozó rendelkezése következtében az üzletrészeknek legfeljebb egyharmadát szerezhetné meg. Álláspontunk szerint a részvénytársaságokra irányadó 271. § (1) bekezdésének megfelelően, korlátolt felelősségű társaság sem szerezheti meg saját üzletrészének a felosztást követő hányadát sem.
    Ha az egyszemélyes társaság az üzletrészek felosztása, vagy a törzstőke felemelése folytán új tagokkal egészül ki, é s így többszemélyes társasággá válik, a tagok kötelesek az alapító okiratot társasági szerződésre módosítani.
    A gyakorlatban több alkalommal előfordult, hogy az egyszemélyes társaság tagja üzletrészének meghatározott hányadára vételi jogot engedélyezett. Amikor a jogosult vételi jogával élt, vita támadt abban a tekintetben, hogy a nyilatkozat megtételével a kedvezményezett megszerezte-e az üzletrész meghatározott hányadát. A Legfelsőbb Bíróság az egyszemélyes társaság üzletrészére vonatkozó vételi jog megengedhetősége tekintetében az alábbiak szerint foglalt állást:
    A Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opciót) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást - a dolog és a vételár megjelölésével - írásba kell foglalni. Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrészének hányadára vételi jogot nem lehet engedni, illetve csak akkor, ha az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tagja az üzletrészének a felosztásáról, a vételi jog gyakorlásától függő feltétellel hoz határozatot. Ha a jogosult vételi jogával él, annak következményeként megszerzi annak az üzletrésznek a tulajdonjogát, amelyen a vételi joga fennáll. Az üzletrész azonban ebben az esetben sem kerülhet közös tulajdonba, ezért az üzletrész felosztásán kívül a vételi jog engedésével egyidejűleg rendezni kell a szerződő felek jogi helyzetét, a többszemélyessé váló korlátolt felelősségű társaságban, ami kizárólag társasági szerződéssel történhet. A vételi jog engedésére vonatkozó szerződéssel egy időben tehát a feleknek társasági szerződést kell kötni, amelynek hatályát ahhoz a felfüggesztő feltételhez kell szabni, hogy a jogosult a vételi jogával él. Arra nincs jogszabályi lehetőség, hogy a Ptk. 206. §-a alapján, a többszemélyessé váló társaság társasági szerződését a bíróság hozza létre. (Gfv. X. 30. 060/1999/6., Gf. VII. 33.265/1999/5.)
    5. A társaság egyedüli tagjának felelőssége
    A Gt. 173. §-ának (3) bekezdése egyszemélyes társaság esetében is alkalmazni rendeli azokat a felelősségi szabályokat, amelyeket a gazdasági társaságban történő befolyásszerzés esetére ír elő.
    A Gt. 292. §-ának (3) bekezdése alkalmazására akkor kerül sor, ha a tárasság a működése alatt válik egyszemélyes társasággá. Ebben az esetben az egyedüli tag az egyszemélyessé válást követő harminc napon belül köteles az ellenőrzött társaság, vagyis az egyszemélyes Kft. székhelye szerint illetékes cégbíróságnak, az egyszemélyessé válást bejelenteni, és a bejelentéssel egyidejűleg gondoskodni a befolyásszerzés tényének és mértékének, vagyis az egyszemélyessé válásnak a Cégközlönyben való közzétételéről. Ha ezen kötelezettségének nem, vagy késedelmesen tesz eleget, és az egyszemélyes társaság felszámolás alá kerül, a társaság vagyona pedig a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, a tagot a bejelentés esedékessé válásától, a késedelem megszűnéséig terjedő időszakra teljes, és korlátlan felelősség terheli az ezen időszak alatt felmerült tartozásokért. A Gt. 292. §-ának a (3) bekezdése azonban nem rendelkezik arról, hogy e korlátlan és teljes felelősséget ki állapítja meg. Úgy véljük, hogy ilyenkor a hitelezőknek kell az egyedüli taggal szembeni igényeiket peres bíróság előtt érvényesíteni. A per megindítására azonban csak a felszámolási eljárás befejezését követően kerülhet sor, mivel a vagyonfelosztási javaslat időpontjában lehet csak abban a kérdésben állást foglalni, hogy a hitelezők kielégítésére milyen mértékben lesz majd lehetőség. A hitelezőknek az eljárásban csak azt kell bizonyítani, hogy bejelentési és közlési kötelezettségét az egyedüli tag elmulasztotta, és a kár a mulasztás időtartama alatt következett be. A felelősség megállapítására ahhoz már nincs szükség, hogy a késedelem, és a fedezetlen, ki nem egyenlített tartozások között okozati összefüggés álljon fenn.
    A Gt. egyszemélyes társaságok esetében alkalmazni rendeli a 296. § (1) és (3) bekezdésében írt rendelkezéseket is. Az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségének az alapja mindenkor az egyszemélyes társasággal szembeni tartós, hátrányos üzletpolitika.
    A 296. § (1) bekezdésében írt tényállás szerint, ezen üzletpolitika következtében az egyszemélyes társaság úgy kerül felszámolás alá, hogy vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet.
    Ilyen esetben a Gt. lehetőséget ad arra, hogy a hitelezők a felszámolási eljárás során, perbíróság előtt annak megállapítására indítsanak pert, hogy az egyedüli tag korlátlan és teljes felelősséggel tartozik az ellenőrzött társaság tartozásaiért.
    A 296. § (3) bekezdése pedig már a veszélyhelyzet kialakulásakor is lehetőséget ad a társaság hitelezőjének arra, hogy keresetben kérjék a bíróságtól az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségének a megállapítását az egyszemélyes társaság tartozásaiért. Ebben az esetben tehát nem kell felszámolás állapotába kerülni. Felszámolás nélkül is lehet az egyedüli taggal szemben a hitelezőknek a követeléseiket érvényesíteni.
    Nincs szükség azonban a Gt. 296. §-a (3) bekezdése alapján pert indítani az egyedüli taggal szemben, hogyha hátrányos üzletpolitikát érvényesít az egyszemélyes társaság rovására, mégis az alapító okiratban, illetve annak módosításában az egyszemélyes társaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget vállal. Ilyenkor külön per nélkül is a hitelezők a taggal szemben érvényesíthetik igényeiket, továbbá a tag tartósan hátrányos üzletpolitikát folytathat egyszemélyes társasága rovására.
    NEGYEDIK RÉSZ
    XV. fejezet
    A korlátolt felelősségű társaság átalakulásának kérdései
    A Gt. 3. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy gazdasági társaság, ennek megfelelően korlátolt felelősségű társaság is alapítható oly módon, hogy a tagok (részvényesek) elhatározzák adott társaságuk megszűnését, és ezzel egyidejűleg jogutód gazdasági társaság alapítását. A Gt. 68. §-ának (1) bekezdése szerint többek között a gazdasági társaság - közkereseti társaság, betéti társaság, közös vállalat, részvénytársaság - korlátolt felelősségű társasággá alakulhat át. Ugyanakkor a korlátolt felelősségű társaság jogutóddal történő megszűnését eredményezi, amennyiben a fent említett más gazdasági társaságokká alakul. A Gt. 59. §-ának (2) bekezdése értelmében, a gazdasági társaság átalakulásának minősül a gazdasági társaságok egyesülése (összeolvadás, beolvadás) és szétválása (különválás, kiválás) is. Az (1) bekezdés továbbá úgy rendelkezik, hogy a gazdasági társaság átalakulása során, a gazdasági társaság alapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, amennyiben az átalakulásra vonatkozó speciális jogszabályi rendelkezések mást nem tartalmaznak.
    A fenti szabályokból megállapítható tehát, hogy korlátolt felelősségű társaságnak az átalakulás nemcsak speciális alapítási esete, hanem egyben a társaság megszűnését is eredményezheti, amennyiben más gazdasági társasággá alakul.
    Az átalakulására főszabályként a társaságok elhatározásából kerül sor. A Gt. 61. §-a azonban ismeri a "kényszer" átalakulást is, amelyre bizonyos vagyonvesztési helyzetekben kerül sor. Ez utóbbi esetről akkor van szó, ha a társaság a számviteli törvény szerint készített beszámolójának adatai alapján, egymást követő két évben nem rendelkezik a társaság formájára kötelezően előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével, és a tagok (részvényesek) a második év számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak. Ebben az esetben az átalakulás során olyan társasági formát kell választani, ahol a törvény a jegyzett tőke legkisebb összegét nem határozza meg, vagy olyan mértékű amelynek a társaság az átalakulással eleget tud tenni. A társaság a jogutód nélküli megszűnés mellett is dönthet.
    1. Az átalakulás esetei
    Az átalakulás bekövetkezhet oly módon, hogy a gazdasági társaságok száma nem változik, például betéti társaságból lesz korlátolt felelősségű társaság, vagy a korlátolt felelősségű társaság alakul át részvénytársasággá.
    Átalakulásnak tekinti a Gt. azokat a formaváltásokat is, amikor a társaságoknak a száma nő, vagy azokban éppen csökkenés következik be.
    Nő a gazdasági társaságoknak a száma szétválás esetében. A szétválásnak a Gt. 78. §-a két esetét ismeri, a különválást és a kiválást. Különválás esetében a különváló gazdasági társaság megszűnik és vagyona az átalakulással létrejövő több gazdasági társaságra, mint jogutódokra száll át. A kiválás ellenben azzal a következménnyel jár, hogy az a gazdasági társaság, amelyből a kiválás történik, a kiválás következtében társasági szerződésének a módosításával változatlan társasági formában működik tovább és vagyonának, illetve tagjainak egy részével pedig egy új gazdasági társaság alapítására kerül sor.
    Csökken a gazdasági társaságoknak a száma az egyesüléssel. Az egyesülésnek is két esetét ismeri a Gt. 72. §-a. Egyesülés az összeolvadás, amikor az egyesülő gazdasági társaságok megszűnnek és azok vagyona az átalakulással létrejövő új gazdasági társaságra, mint jogutódra száll át. A beolvadás következtében pedig a beolvadó gazdasági társaság szűnik meg, és annak vagyona az átvevő gazdasági társaságra, mint jogutódra száll át, a jogutód társaság pedig változatlan cégformában működik tovább.
    Az új Gt. és az ehhez kapcsolódó Ptk. módosítás a korábbi szabályozással ellentétben nem teszi lehetővé közhasznú társaság korlátolt felelősségű társasággá történő átalakulását, ugyanakkor bármely gazdasági társaságnak lehetősége van arra, hogy közhasznú társasággá alakuljon.
    2. Az átalakulásra vonatkozó korlátozó rendelkezések
    A Gt. 60. §-ának (1) bekezdése tiltja olyan gazdasági társaság átalakulását, amely felszámolás vagy végelszámolás hatálya alatt áll.
    A Gt. 15. §-ának (1) bekezdés d) pontja kizárja az átalakulást az előtársaság számára. Ez nyilvánvaló is, hiszen a gazdasági társaság a cégbejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre.
    A Gt. 50. §-ának (5) bekezdése értelmében, átmenetileg kizárt az átalakulásból az a gazdasági társaság, amely tagjával szemben kizárási pert kezdeményezett, és a bíróság az alperesi tag tagsági jogainak gyakorlását felfüggesztette, ezen felfüggesztés időtartama alatt.
    A Gt. 60. §-ának (2) bekezdése kizárja azt a gazdasági társaságot is az átalakulásból, amelynek a tagjai a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulásukat teljes egészében nem teljesítették.
    Itt jegyezzük meg, hogy az átalakulással létrejövő gazdasági társaság előtársaságként nem működhet. Éppen ezért a jogutód gazdasági társaság működése megkezdésének időpontja nem lehet korábbi időpont, mint a cégbejegyzést követő nap. A Gt. 60. §-ának (4) bekezdésében megfogalmazott szigorú szabályból viszont az következik, hogy az átalakulni kívánó társaság nem jelölheti meg a cégforma váltás cégbejegyzést követő későbbi időpontját.
    3. Az átalakulás folyamata
    A Gt. az átalakulás folyamatát úgynevezett kétlépcsős eljárásban szabályozza. A társaság legfőbb szerve, az első alkalommal azt a szándékát fejezi ki, hogy más gazdasági társasággá kíván átalakulni, vagy pedig egyéb szervezeti formaváltást akar végrehajtani. Az átalakulásnak ebben a stádiumában a vezető tisztségviselők és a felügyelő bizottság előterjesztése alapján azt állapítják meg, hogy a tagok (részvényesek) egyetértenek az átalakulással, és egyben felmérik azt is, hogy a társaság tagjai (részvényesei) közül ki kíván a jogutód gazdasági társaság tagjává (részvényesévé) válni. Döntenek arról is, hogy milyen formájú gazdasági társasággá alakulnak.
    Ha a gazdasági társaság legfőbb szerve egyetért az átalakulással, ezt követően indul meg valójában az átalakítási folyamat. Ekkor a vezető tisztségviselők a társaság által meghatározott fordulónapra elkészítik a társaság vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, majd pedig elkészítik az átalakulással létrejövő társaság nyitó vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét is. Ezekhez a dokumentumokhoz csatlakozik a társasági szerződésnek a tervezete, illetőleg a jogutód gazdasági társaságban tagként (részvényesként) részt venni nem kívánó személyekkel való elszámolás módjául szolgáló tervezet. A jogutód gazdasági társaság szerződésének megkötésére, ugyanis a jogutód gazdasági társaság tagjai lesznek a jogosultak.
    Az első döntést követően megindított átalakulási folyamatban el kell készíteni az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetét, amely az alábbiak szerint eltérhet az átalakuló társaság vagyonmérleg tervezetétől.
    - Növekszik az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyona, az átalakulással egyidejűleg belépő tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulásával;
    - Az átalakulás feltételeként meghatározott, a meglévő tagok (részvényesek) által pótlólagosan teljesített vagyoni hozzájárulással.
    Csökkenni fog viszont az új társaság vagyona, a társaságban részt venni nem kívánó tagra (részvényesre) jutó vagyoni hányaddal.
    A vagyonmérleg-tervezeteket és a vagyonleltár-tervezeteket könyvvizsgálóval, és ha a társaságnak felügyelő bizottsága is van, vele is ellenőriztetni kell. A törvény eltérést nem engedő módon mondja ki a 63. § (4) bekezdésében, hogy az átalakulás alatt álló társaság könyvvizsgálója, a könyvvizsgálói ellenőrzési feladatokkal nem bízható meg, ugyanakkor pedig az új gazdasági társaságnak a könyvvizsgálójává sem lehet megválasztani a cégbejegyzéstől számított három éven belül azt a könyvvizsgálót, aki az átalakulási vagyonmérleg-tervezeteket ellenőrizte. Egyébként a vagyon felülértékelése az alapításhoz hasonló módon szintén tilalmazott, ugyanakkor azonban az alulértékelésnek az alapításnál ismertetett szabályokon belül meg van a lehetősége. (Lásd: III. fejezet 6.2.4. pontját.)
    A vagyonmérleg tervezetek adatai és a vezető tisztségviselők előterjesztése alapján, tételesen meg kell határozni az új társaság tagjait (részvényeseit), a tervezett jegyzett tőkéből őket megillető hányadot, valamint azt is, hogy akik a társaságban tagként (részvényesként) részt venni nem kívánnak, mi az őket megillető vagyonhányad, és mi ennek a kiadási módja, ideje. Az új gazdasági társaságban részt venni nem kívánó tagokat megillető vagyonhányadot ugyanis a cégbejegyzést követő harminc napon belül kell kiadni, kivéve, ha az érintettek közötti megállapodásban későbbi időpontot jelölnek meg.
    3.1. Döntés az átalakulás kérdésében
    A törvényben meghatározott vagyonmérleg, vagyonleltár és társasági szerződés (alapító okirat) tervezet elfogadásáról a társaságnak a legfőbb szerve határoz. Az átalakulást úgy kell lebonyolítani, hogy a vagyonmérleg tervezetek fordulónapjától, az átalakulni kívánó társaság legfőbb szervének a döntéséig nem telhet el hosszabb idő, mint három hónap. Ez alól a Gt. 63. §-ának (1) bekezdése tesz kivételt. Lehetővé teszi ugyanis, hogy a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlege is felhasználható legyen az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezeteként abban az esetben, ha annak fordulónapja, az átalakulásról való második döntés időpontját legfeljebb hat hónappal előzte meg. Mivel az éves beszámolókat december 31-ei fordulónappal kell elkészíteni, ha az éves beszámolót kívánják az átalakulás egyik alapdokumentumaként felhasználni, abban az esetben a mérleg elfogadásáról szóló ülést és ehhez kapcsolódóan az átalakulásról szóló legfőbb szervi üléseket is úgy kell megtartani és szervezni, hogy ezen hat hónapos határidőn belül az események lebonyolíthatóvá váljanak.
    3.2. Az átalakulás kérdésében hozott döntést követő eljárás
    Az átalakulni kívánó gazdasági társaság az átalakulásról hozott második döntését követő nyolc napon belül köteles az átalakulás elhatározásáról, a Cégközlönynél közlemény közzétételét kezdeményezni, amelyet két egymást követő lapszámban kell közzétenni. A közlemény tartalmazza
    - az átalakuló társaság nevét, székhelyét és cégjegyzékszámát,
    - a létrejövő gazdasági társaság formáját, nevét és székhelyét,
    - a társasági szerződés megkötésének napját,
    - a régi és új gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetének legfontosabb adatait, elsősorban a saját, illetőleg a jegyzett tőke összegét, és ezen belül a pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás arányát,
    - az új társaság tevékenységét,
    - az új társaság vezető tisztségviselőinek nevét és lakóhelyét,
    - a hitelezőknek szóló felhívást,
    - ha a társaság részvénytársasággá alakul át, a részvények típusát, fajtáját, osztályát és névértékét, továbbá a felügyelő bizottság tagjainak nevét és lakóhelyét.
    A Gt. 66. §-ának (1) bekezdése egyértelművé teszi az új társaság jogutódi minőségét, amikor kimondja, hogy az átalakulás, az átalakuló gazdasági társasággal szemben fennálló követeléseket nem teszi lejárttá.
    Éppen ezért azok a hitelezők, akiknek az igényeit veszélyezteti az átalakulás, és az átalakuló társasággal szemben az átalakulásról hozott döntés elő közzétételét megelőzően keletkezett, le nem járt követeléseik vannak, követelésük erejéig az átalakuló gazdasági társaságtól a döntés második közzétételét követő harminc napos jogvesztő határidőn belül biztosítékokat követelhetnek. E biztosítékadási kötelezettség csak akkor nem áll fenn, ha a tag felelőssége az átalakuló gazdasági társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátozott volt, és az új társaság jegyzett tőkéje legalább ugyanannyi, mint az átalakuló gazdasági társaságé volt, vagy annál magasabb.
    A felelősséget illetően további szabályokat tartalmaz a Gt. 67. §-ának (1) bekezdése, valamint 55. §-ának (1) bekezdése. A törvény elsősorban a társasági felelősséget állapítja meg, amikor kimondja, hogy a jogutód gazdasági társaságot terhelik a jogelőd gazdasági társaság kötelezettségei, de ugyanakkor nyilvánvalóan megilletik a jogelőd gazdasági társaságnak a jogai is. Emellett azonban megállapítja a jogelőd gazdasági társaság tagjainak (részvényeseinek) a felelősségét is abban az esetben, ha a jogutód társaság jogelődjének kötelezettségeiért helytállni nem tudott.
    A törvénynek ezen rendelkezésénél ismételten felmerül a helytállási kötelezettség mint jogi fogalom tartalma. Megítélésünk szerint helytállás alatt mindenképpen teljesítési szándékot kell érteni, amely azért nem volt realizálható, mert a társaságnak nem álltak rendelkezésre a teljesítéshez szükséges anyagi eszközök. Ez általában akkor állapítható meg, ha jogerős bírói határozat alapján elrendelt végrehajtás eredménytelenné vált. Ilyenkor a jogelőd társaság volt tagjaival szemben is érvényesíthető az igény, ha a jogelőd társaság tagjainak a felelőssége korlátlan volt, felelősségük is korlátlan, függetlenül attól, hogy a jogutód társaság tagjaivá váltak-e vagy sem. Ha a jogelőd társaság tagjainak a felelőssége korlátozott volt, csak a volt tagok felelőssége következik be, éspedig olyan vagyoni hányad mértékééig, amelyet a társaságtól való megválása során, az elszámolás eredményéhez kaptak. Ha a tag egyben a jogutód társaság tagjává is vált, és az átalakulás során a "maradó" tagoknak nem történt kifizetés, e tag felelőssége azért nem állapítható meg, mert a korlátozott felelősségű társaságban fennálló vagyoni hányadát a jogutód társaságba vitte át. A jogutód társaság pedig a fent ismertetettek szerint felel a jogelőd társaság tartozásaiért.
    Sem a régi Gt., sem az új Gt. 66. §-ának (2) bekezdésében nem rendelkezik arról, hogy a hitelezők megakadályozhatják-e az átalakulást abban az esetben, ha követeléseikre az igényelt biztosítékot nem kapják meg. A Ctv. mellékletének III. pontja sem sorolja fel annak a nyilatkozatnak a csatolását, amely a hitelezői igényekre vonatkozna. A korábbi Gt.-nél a kialakult gyakorlat egyértelmű volt abban a kérdésben, hogy az átalakulást megakadályozni nem tudják. A Gt. kogenciájából következően erre most sincs lehetőség.
    Ha a társaság az átalakulásról szóló közleményt nem teszi közzé, és a Cégközlöny lappéldányai nélkül nyújtja be az átalakulás bejegyzésére irányuló kérelmét, a közlemény hiányában a kérelmet el kell utasítani. (Cgf. VII. 31. 672/1999/2.) Ha az átalakulási vagyonmérleg-tervezetek hitelesítése és a mérlegek elfogadása későbbi, mint az átalakulási szerződésnek az elfogadása, a bejegyzésre ugyancsak nem kerülhet sor. (Cgf. VII. 31. 787/1999/5.)
    A Gt. 68. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a gazdasági társaság korlátolt felelősségű társasággá, vagy részvénytársasággá való átalakulását határozza el, a jogutód gazdasági társaság törzstőkéjének (alaptőkéjének) meghatározása során, a pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás arányára vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni. Ugyanakkor a jogutód gazdasági társaság vagyonleltár-tervezetében meg kell jelölni azokat a vagyontárgyakat, amelyek a jogutód társaság jegyzett tőkéjét fogják képezni.
    Ha a korlátolt felelősségű társaság részvénytársaságból alakul át, az átalakulásról szóló második döntés alkalmával határozni kell a bemutatóra szóló részvényeknek névre szóló részvényekké való átalakításáról is. A részvények ugyanis a jogutód társaság cégbejegyzésével érvénytelenné válnak.
    Ha a korlátolt felelősségű társaság betéti társasággá alakul át, az átalakulásról szóló közleményben szerepelnie kell a kültagok vagyoni betétje összegének is.
    4. A gazdasági társaságok egyesülése
    A gazdasági társaságok egyesülése során, az átalakulásra vonatkozó közös szabályokat, és az átalakulással létrejövő társasági formára vonatkozó szabályokat, a Gt. 73-75. §-aiban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A Gt. 72. §-ának (4) bekezdése kimondja, ha az egyesülő gazdasági társaságok közül egyes jogok nem minden gazdasági társaságot illetnek meg, e jogok gyakorlása - és álláspontunk szerint a joggyakorlásból eredő kötelezettségek - tekintetében jogelődnek csak az a gazdasági társaság tekinthető, amelyik e joggal maga is rendelkezett.
    Az egyesülő gazdasági társaságok vezető tisztségviselői, az egyesüléssel történő megszűnés elhatározását követően elkészítik az egyesülési szerződés tervezetét, amelyben meg kell határozni:
    - az egyesülő gazdasági társaságok nevét, székhelyét és cégjegyzékszámát, a létrejövő gazdasági társaság formáját nevét és székhelyét,
    - az egyesülés módját, a jogutód gazdasági társaság társasági szerződése megkötésének a napját.
    4.1. A beolvadás
    A Gt. 73. §-ának (1) bekezdése határozza meg a beolvadásnak a fogalmát. Erre akkor kerül sor, ha a beolvadó gazdasági társaság megszűnik, és annak vagyona az átvevő gazdasági társaságra, mint jogutódra száll át, amelynek társasági formája változatlan marad. Beolvadás esetében ezért az egyesülési szerződés tervezetének a része, az átvevő gazdasági társaság társasági szerződésének (alapító okiratának) szükséges mértékű módosítása.
    A beolvadás tekintetében a Gt. nem tartalmaz korlátozó rendelkezéseket, tehát bármelyik gazdasági társaság bármelyikbe beolvadhat. Természetesen a befogadó társaság cégformája szerint fog a társaság továbbműködni.
    A fiktív tőke képződésének a megakadályozása céljából azonban, a Gt. 73. §-ának (2)-(4) bekezdései szigorú előírásokat tartalmaznak. A Gt. kimondja, hogy a beolvadó gazdasági társaságnak, az átvevő gazdasági társaságban lévő részesedésének névértékét a jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéjének a meghatározása során nem lehet figyelembe venni. Ugyanígy tilos az átvevő korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság törzstőkéjét (alaptőkéjét) megemelni a beolvadó társaság tulajdonában lévő saját törzsbetétek értékével, illetve részvények névértékével. Végül pedig beolvadás esetében tiltja a Gt. az átvevő korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság törzstőkéjének, illetve alaptőkéjének a megemelését a beolvadó gazdasági társaság azon törzsbetéteinek értékével, illetve részvényeinek névértékével, amelyek az átvevő gazdasági társaság tulajdonában vannak. Ezeket a részesedéseket pedig a létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg-tervezetében sem lehet már szerepeltetni.
    4.2. Az összeolvadás
    A Gt. 74. §-ának (1) bekezdésében írt meghatározás szerint összeolvadás esetében az egyesülő gazdasági társaságok megszűnnek és vagyonuk az átalakulással létrejövő új gazdasági társaságra, mint jogutódra száll át. A Gt. további rendelkezéseiben a választható cégformára vonatkozóan tartalmaz rendelkezést. Kimondja, hogy összeolvadás során, csak az azonos társasági formájú gazdasági társaságok választhatnak más társasági formát a jogutód gazdasági társaságnak. Ha különböző társasági formájú társaságok olvadnak össze, a jogutód társaság csak a jogelődök valamelyikének formájában jöhet létre. A Gt. 75. §-ának (1) bekezdés b) pontja pedig előírja, hogy egyesülési szerződés tervezete mellett, összeolvadás esetében el kell készíteni az új gazdasági társaság társasági szerződésének (alapító okiratának) tervezetét.
    Összeolvadás esetében tilos a gazdasági társaságok saját törzsbetéteinek értékét, részvényeinek névértékét, valamint kölcsönös részesedésük értékét a jogutód gazdasági társaság jegyzett tőkéjének meghatározása során figyelembe venni. Ezeket a részesedéseket a létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg tervezetében már nem lehet szerepeltetni sem.
    A Gt. 60. §-ának (3) bekezdése ezek mellett kimondja, hogy részvénytársaság átalakulással - a részvénytársaságok egyesülését kivéve - csak zárt körűen alapítható.
    5. A gazdasági társaság szétválása
    A Gt. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében, a gazdasági társaságok szétválása során, az átalakulásra vonatkozó közös szabályokat, és az átalakulással létrejövő társasági formára vonatkozó szabályokat, a 78-79. §-ban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A szétválás különválással, vagy kiválással történhet.
    5.1. A szétválás általános szabályai
    A szétválás, szétválási szerződéssel történik. A szétválási szerződés tervezetét a gazdasági társaság vezető tisztségviselői készítik el, amelyben meghatározzák:
    - a szétváló gazdasági társaság formáját, nevét, helyét, székhelyét és cégjegyzékszámát, valamint a létrejövő új gazdasági társaságok nevét és székhelyét,
    - a szétválás módját, és a szétválással létrejövő gazdasági társaságok társasági szerződése megkötésének a napját,
    - a vagyonmegosztási javaslatot, vagyis a társasági vagyon felosztását a szétváló társaság tagjai (részvényesei) között, és annak elveit, valamint ehhez kapcsolódóan a szétváló gazdasági társaságot megillető jogok és kötelezettségek megosztására irányuló javaslatot.
    A szétválásról szóló első döntés alkalmával a legfőbb szervnek fel kell mérni azt is, hogy a gazdasági társaság tagjai (részvényesei) melyik jogutód gazdasági társaság tagjává kívánnak válni. Egyes jogirodalmi álláspontok szerint, nincs annak jogszabályi akadálya, hogy a szétváló gazdasági társaság tagja (részvényese) valamelyik jogutód gazdasági társaságnak és az átalakuló, de meg nem szűnő gazdasági társaságnak is a tagja (részvényese) legyen, ha az átalakulás szabályain kívül más jogszabályi tilalom nem áll fenn. (A gazdasági társaságok és a cégnyilvántartás joga, vonatkozó számvitele, 1998. VERZÁL Könyvek, KORTAX Kft. 63. oldal.) Mindenesetre ezt az álláspontot támasztja alá a Legfelsőbb Bíróságnak egy döntése, amelyben úgy foglalt állást, hogy az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság egyedüli tagja, vagyonának egy részével oly módon is kiválhat, hogy meghagyja korábbi tagsági viszonyát, és vagyonának egy meghatározott részével újabb egyszemélyes társaságot alapít. A határozatban kifejtettek szerint, nincs jogszabályi akadálya, hogy egy személy több gazdasági társaság, akár több egyszemélyes gazdasági társaság alapításában vegyen részt, vagyoni eszközeit a különböző társaságok között megosztva. A Gt. 78. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy kiválás esetében az a gazdasági társaság, amelyből a kiválás történik, a társasági szerződése (alapító okirata, alapszabálya) módosítását követően, változatlan társasági formában működik tovább, a kivált tag(ok) (részvényes/ek) részvételével és a társasági vagyon egy részének felhasználásával pedig új gazdasági társaság jön létre. Az idézett rendelkezésekből azt kell leszűrni, a kiválás, mint szervezeti változás, elsődlegesen az "anyacéget" érintő olyan változás, amelynek következtében annak vagyona megosztásra kerül, a vagyoni eszközök egy része a kiválással létrehozott gazdasági társaságba kerül. A szétválásnak, kiválásnak tehát nem kell feltétlenül tagváltozást is eredményeznie. Az sem kifogásolható, ha ugyanazon tagok mindkét társaságban azonos tagi összetételben vesznek részt. Ugyanakkor a fenti jogszabályi összefüggésekből következően - tiltó rendelkezés hiányában - annak sincs jogszabályi akadálya, hogy az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság egyedüli, és nem egyszemélyes gazdasági társaság tagja bizonyos megfontolásokból, a társaság vagyoni eszközeit megosztva újabb egyszemélyes gazdasági társaságot alapítson, és ily módon részvételével immár két egyszemélyes gazdasági társaságot működtessen (Cgf. VII. 30. 553/1999/2.)
    A Gt. 79. §-ának (3)-(4) bekezdései szabályozzák a szétváló társaságok felelősségét. Ezek szerint a szétváló gazdasági társaság jogutódai - ideértve azt a gazdasági társaságot is, amelyből a kiválás történt - a gazdasági társaságnak a szétválás előtt keletkezett kötelezettségeiért a vagyonmegosztás arányában felelnek. Ha valamely vagyontárgyról a szétválási szerződésben nem rendelkeztek, a vagyontárgy vagy annak értéke, valamennyi jogutód társaságot a vagyonmegosztás arányában illeti meg.
    Ha kötelezettség a megállapodást követően válik ismertté, a jogutód gazdasági társaságok felelőssége egyetemleges. Egyetemleges a jogutód gazdasági társaságok felelőssége akkor is, ha szétválási szerződésben rendelkeztek ugyan a kötelezettségről, de a kötelezettséget a szétválási szerződés alapján a társaság nem teljesítette.
    A jogutód társaságok helytállási kötelezettségének a módjára való tekintettel rendelkezik úgy a Gt., hogy a szétválásról szóló átalakulási közleményben, az általános adatokon, információkon felül, meg kell jelölni a kötelezettségek és jogok megosztására vonatkozó megállapodás legfontosabb rendelkezéseit, különösen a megosztás arányát. Természetesen, a hitelezői felhívást sem mellőzheti a közlemény.
    5.2. A különválás
    A Gt. 78. §-ának (3) bekezdése szerint, különválás esetében a különváló gazdasági társaság megszűnik, és vagyona az átalakulással létrejövő gazdasági társaságokra, mint jogutódokra száll át. A szerződéstervezetben ezért rendelkezni kell különválás esetében a létrejövő új gazdasági társaságok társasági szerződésének (alapító okiratának) tervezetéről. Ha a szétválás következtében az egyik új társaság részvénytársaság lesz, abban az esetben alapítására csak zárkörű módon kerülhet sor.
    5.3. A kiválás
    A Gt. 78. §-ának (4) bekezdése szerint, kiválás esetében az a gazdasági társaság, amelyből a kiválás történik, a társasági szerződése (alapító okirata, alapszabálya) módosítását követően, változatlan társasági formában működik tovább, a kivált tagok (részvényesek) részvételével, és a társasági vagyon egy részének felhasználásával pedig új gazdasági társaság jön létre. A gazdasági társaság vezető tisztségviselői által elkészített szétválási szerződés tervezetének tartalmaznia kell, a fennmaradó gazdasági társaság társasági szerződésében (alapító okiratában) szükséges módosításokat, valamint a kiválással létrejövő gazdasági társaság társasági szerződésének tervezetét.
    6. A cégbejegyzési eljárás különös szabályai az átalakult társaságok cégbejegyzése során
    A cégbejegyzési kérelemhez a Ctv. mellékletében felsorolt okira-tokon kívül a III. pont alatt találhatók azok a további okiratok, amelyek szükségképpen a bejegyzési kérelem mellékletét képezik.
    Ennek megfelelően csatolni kell:
    - a gazdasági társaság legfőbb szervének határozatait az átalakulásról,
    - az átalakuló gazdasági társaság vagyonmérleg tervezetét, és vagyonleltár tervezetét,
    - az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg- tervezetét, és vagyonleltár tervezetét,
    - a jogutód társaságban részt venni nem kívánó tagokkal való elszámolás tervezetét,
    - egyesülés esetén az egyesülési szerződés tervezetét, szükség esetén a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét, vagy a cég nyilatkozatát arról, hogy engedélyre nincs szükség,
    - szétválás esetén a szétválási szerződés tervezetét,
    - az átalakulásra vonatkozó közlemények Cégközlönyben való megjelenését igazoló okiratokat (lap példányok).
    A Ctv. 36-38. §-aiban speciális illetékességi szabályokat állapít meg a cégbejegyzési eljárás lefolytatására. Az átalakulásról a jogelőd cég székhelye szerinti cégbíróság dönt, a bejegyzési kérelmet tehát oda kell benyújtani. A cégbíróság a kérelemnek megfelelően a jogelőd céget, a jogutódra történő utalással a cégjegyzékből törli, egyúttal a jogutód céget a cégjegyzékbe bejegyzi. Ha az új cégnek a székhelye más bíróság illetékességéhez tartozik, intézkedik a jogutód cég székhelye szerint illetékes cégbírósághoz való áttétele felől. Ugyanezen szabály szerint jár el, ha a cégek a korábbi cég szétválása következtében jönnek létre, azzal természetesen, hogy kiválás esetében a jogelőd cég törlésére nem kerül sor.
    Összeolvadás esetében az illetékes cégbíróság a jogutód cég székhelye szerinti bíróság lesz. A kérelmet itt kell benyújtani, és egyidejűleg kérni kell a jogelőd cégek törlését is. Ha az összeolvadó cégeknek a székhelye a jogutód cégtől eltérő cégbíróság illetékességi területén van, a jogutód cég székhelye szerint illetékes cégbíróság megkeresésére a jogelődök székhelye szerinti cégbíróság intézkedik a cégiratoknak a jogutód cég székhelye szerinti cégbírósághoz való áttételéről. Úgy az új összeolvadással létrejött cégnek a bejegyzésére, mint a jogelőd cégek törlésére a jogutód cég székhelye szerinti cégbíróság lesz illetékes.
    A beolvadás bejegyzési iránti kérelmet az átvevő cég székhelye szerinti cégbíróságon kell előterjeszteni, és egyidejűleg kérni kell a beolvadó cég törlését. Ha a beolvadó cégek székhelye, az átvevő cégétől eltérő cégbíróság illetékességi területén van, az átvevő cég székhelye szerint illetékes cégbíróság megkeresésére a beolvadó cégek székhelye szerinti bíróság intézkedik a cégiratoknak az átvevő cég székhelye szerinti cégbírósághoz való áttételéről. Ha a cégbíróság bejegyzi az átvevő céget a cégjegyzékbe, a beolvadó cégeket a cégjegyzékből a jogutódra történő utalással törli.
    A cég átalakulásának a bejegyzését a létesítő okirat aláírásától, illetve alapszabály elfogadásától számított hatvan napon belül kell bejelenteni a cégbíróságnak, egy időben kell kérni a jogelődök törlését. is.
    Ha az átalakulással létrejött gazdasági társaságnak a cégbejegyzése megtörténik, ettől számított kilencven napon belül a jogelőd és a jogutód gazdasági társaságra vonatkozóan is, a cégbejegyzés napjával végleges vagyonmérleget és vagyonleltárt kell készíteni. Ha időközben vagyonváltozás következne be, az az eredmény előjelétől függően, vagy jegyzett tőkén felüli vagyonba fog kerülni, vagy intézkedni kell a jegyzett tőke leszállítása iránt.
    A Gt. 80. §-ának (3) bekezdése pedig kimondja, ha a cégbíróság az átalakulás cégbejegyzését megtagadja, vagy a bejegyzést elrendelő jogerős végzés hatályon kívül helyezésére kerül sor, az átalakulni kívánó gazdasági társaság a korábbi formájában működik tovább.
    ÖTÖDIK RÉSZ
    XVI. fejezet
    Befolyásszerzés gazdasági társaságban
    1. A befolyás megszerzésének esetei
    A befolyásszerzés szabályait a Gt. XIV. fejezete tartalmazza, ezen belül a 288. § (1) bekezdése értelmében a fejezet szabályait kell alkalmazni, ha a 3. § (1) bekezdésében meghatározott jogalany részvénytársaságban, vagy korlátolt felelősségű társaságban (a továbbiakban együtt: ellenőrzött társaság), annak működése során jelentős befolyást, többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyást szerez. Külön törvény a befolyásszerzést további feltételekhez kötheti. A (2) bekezdés kiegészítve a fenti rendelkezést kimondja, hogy a XIV. fejezet alkalmazásában, a 3. § (1) bekezdésében meghatározott jogalany befolyásszerzéseként kell az egyszemélyes gazdasági társasága útján megvalósított befolyásszerzést figyelembe venni. A befolyásszerzés meghatározott mértékű szavazatok megszerzésével jön létre, azt tehát nem a tulajdoni arányok szabják meg, fokozatait a Gt. 289-291. §-ai határozzák meg.
    Jelentős befolyással rendelkezik a tag (részvényes), ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint huszonöt százalékával rendelkezik (huszonöt százalék, plusz egy szavazat).
    Többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezik a tag, illetve részvényes (a továbbiakban uralkodó tag), ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezik (ötven százalék plusz egy szavazat).
    Közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik az uralkodó tag, ha az ellenőrző társaságnál a szavazatok több mint háromnegyed részével rendelkezik (hetvenöt százalék plusz egy szavazat).
    2. A befolyásszerzés elvi alapjai
    A fent említett szavazati arányok kialakítását a társaságban hozandó döntésekhez szükséges szavazati arányok befolyásolták. Ha a társaságban a tagnak huszonöt plusz egy százalék szavazata van, ezzel meg tudja akadályozni a háromnegyedes szótöbbséghez kötött, elsősorban stratégiai jelentőségű döntéseknek e meghozatalát. Ugyanígy, ha egy tagnak hetvenöt százalékos szavazati aránya van, egymaga dönthet a társaságot érintő legalapvetőbb kérdésekben. Az ötven százalék plusz egy szavazattal rendelkező tag pedig, megakadályozhatja az egyszerű szótöbbséggel meghozható döntéseket, de ugyanakkor ő maga ebben a körben a többi tag ellenszavazata ellenére is határozatot tud hozni. A társaság működésének ilyen alapvető befolyásolási lehetőségére tekintettel ír elő a Gt. a kialakult konszern helyzetre való tekintettel, a megszerzett szavazati arányokhoz képest különböző olyan szabályokat, amelyek egyrészt védik a kisebbséget, másrészt pedig a hitelezők szempontjából is alapvető jelentőségűek lehetnek.
    A befolyásolás kialakulását nevezik konszern tényállásnak, a befolyás megszerzőjét uralkodó tagnak, míg azt a társaságot, amelyben ez az uralmi pozíció kialakul, ellenőrzött társaságnak. A kft. ennek megfelelően - egyéb jogalanyok mellett - uralkodó helyzetben is szerepelhet, de ellenőrzött társaság is lehet.
    A Gt. 297. §-ához fűzött indokolás megerősíti a 288. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint a konszern jogszabályai sohasem az alapításra, hanem csak a későbbi befolyásszerzésre vonatkoznak. Ugyanakkor vannak olyan, elsősorban kisebbségvédelmi szabályok, amelyeket alkalmazni rendel a törvény az olyan társaságokra is, ahol már alapításkor is gyakorlatilag konszern tényállás alakult ki. A XIV. fejezet bizonyos szabályainak az alkalmazását a 297. § ilyen esetekben is kötelezővé teszi.
    A Gt. idevonatkozó indokolása szerint, csak alulról felfelé van konszernjog (tehát ha a részesedés növekszik), felülről lefelé a konszernjogi szabályok alkalmazásának nem lehet helye. Ezt eddig ilyen világosan törvény nem mondta ki, bár elméletileg eredetileg is ez volt a helyzet. A gyakorlati bizonytalanságok egyértelmű eloszlatása érdekében az "alulról-felfelé" konszernjogi alapelvet most a 288. § (3) bekezdése kifejezetten tartalmazza.
    A rendelkezésnek alapvetően az az indoka, ha a már kialakult befolyásoló helyzeten belül csak személycsere következik be, erre az esetre a Gt. nem kíván külön védelmet biztosítani. Ha tehát egy tag befolyásolást biztosító üzletrészét egy olyan személynek adja el, aki a társaságnak eddig nem volt tagja, a befolyást biztosító üzletrész megszerzése alkalmával a konszernjogi szabályokat követni nem kell. Akkor sem kell betartani az erre az esetre irányadó szabályokat, ha egy közvetlen irányítást biztosító üzletrész megosztásra kerül, és abból egy hányadot úgy adnak el, hogy az új tag már csak többségi irányítást biztosító befolyással rendelkezzen. Ebből a szabályból viszont az is következik, hogy tulajdonképpen mindegy, hogy egy külső személy, vagy a társaságnak már meglévő tagja szerez a közvetlen irányítást biztosító üzletrészből meghatározott hányadot. Az ugyanis a társaság szempontjából - legalábbis a Gt. 288. §-ának (3) bekezdése alapján - közömbös, hogy például a nyolcvan százalékos üzletrész tulajdonos üzletrészének hatvan százalékát egy kívül álló személynek adja el, vagy pedig egy nyolcvan százalékos mértékű üzletrészéből húsz százalékot egy tíz százalékos üzletrész-tulajdonos részére idegeníti el. Ez utóbbi tényállással összefüggésen azért meg kell jegyezni, hogy ennek eredményeképpen az adott társaságban kialakul egy jelentős, valamint egy többségi részesedést biztosító üzletrész. Ez pedig végül is nem a megmaradt kistulajdonosok számára lesz hátrányos helyzet, hanem a két nagyobb üzletrésszel rendelkező tag tud olyan módon szavazni, hogy megakadályozhatják kölcsönösen nemcsak a minősített többséghez szükséges szavazatoknak a meghozatalát, hanem az egyszerű szótöbbséget igénylő kérdéseknek az eldöntését is. Fentiekből is látható azonban az, hogy a működés során nemcsak egy, hanem többféle befolyásszerzés is létrejöhet a társaságban, de az a felhasználható szavazati arányokra tekintettel jelentős, illetve többségi, továbbá több jelentős befolyást biztosító párosításban fordulhat csak elő. Ezekre a kettős, halmozott konszernjogi helyzetekre nézve a Gt.-nek kifejezett tételes jogi rendelkezései nincsenek. Alapvetően abból indul ki, hogy egy adott társaságban különböző mértékű, de csak egyfajta uralmi pozíció alakulhat ki. A Gt. 288. §-ának (3) bekezdéséből következik továbbá, hogy bár bizonyos jogosultságok csökkennek, ennek ellenére a konszernjogból a kötelezettségekre, jogkövetkezményekre vonatkozó szabályokat alkalmazni nem kell. Ha a csökkenéssel párhuzamosan azonban valamely tag jogosultságának a növekedése következik be oly módon, hogy ezzel konszernjogi határt lép át, ránézve a bejelentési, közzétételi és egyéb kötelezettségek - legalábbis megítélésünk szerint - már vonatkoznak. A konszernjog célját illetően ez az álláspont inkább védhető.
    A cégbíróság felé, a változásokat még a Gt. 288. §-ának (3) bekezdésében foglalt esetben is be kell jelenteni, de nem a konszernjogi szabályokra, hanem a cégeljárási szabályokra tekintettel. A mérték megváltozása ugyanis ugyanúgy cégjegyzékben vezetett adat, amelynek a mértékében, mint cégadatban változás következik be, a változásnak a cégjegyzékben meg kell jelennie. A változás bejegyzése független attól a bejelentési, közzétételi kötelezettségtől, amelyet a Gt. 292. §-ának (1) bekezdése például előír. A Legfelsőbb Bíróságnak egy határozatában kifejtettek szerint, ha egy kilencven százalékos üzletrésszel rendelkező tag üzletrészét egy másik személynek eladja, az adatváltozást a cégjegyzékben rögzíteni kell. A változás azt jelenti, hogy a korábbi tagot a rávonatkozó részesedés mértékével törlik, és bejegyzik az új tagot, amely esetben részesedésének mértékét szintén fel kell tüntetni. Kétségtelen, hogy a jelenlegi számítógépes nyilvántartás rendszere mellett azonos rovatszám alatt kerül feltüntetésre a társaság valamilyen mértékű irányítás alá kerülésének a ténye, illetve az uralkodó tag neve is. Ezért ha az ilyen tag személyében változás következik be, a tagra vonatkozó adat törlése, csakis a részesedés mértékének a törlésével együtt történhet. A Ctv. 3. §-ának (1) bekezdésében írtak szerinti közhiteles nyilvántartás elvei azonban csakis akkor érvényesülhetnek, ha az új tag bejegyzésével együtt, az általa, jogelődjétől megszerzett és már korábban a cégjegyzékben nyilvántartott befolyásolás mértékére vonatkozó adatok is visszajegyzést nyernek. (Cgf. VII. 33. 299/1998/4.)
    3. A jelentős befolyás
    A jelentős befolyás a szavazatok huszonöt plusz egy százalékának a megszerzéséhez fűződik. A befolyás fennállását az annak létrejöttét követő harminc napon belül a befolyással rendelkező köteles bejelenteni az ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbíróságnak, a bejelentéssel egy időben pedig gondoskodni kell a befolyásszerzés tényének a Cégközlönyben való közzétételéről. A Gt. 292. §-ának (1) bekezdését a Pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2001. évi L. tv. 83. §-ának (5) bekezdés a) pontja 2001. július 18-ával módosította. Ennek megfelelően a továbbiakban a befolyásszerzés módját és mértékét a bejelentésnek és a közzétételnek tartalmaznia nem kell. A bejelentés teljesítését megelőzően a befolyással rendelkező, a szavazati jogát csak a bejelentési kötelezettség által nem érintett részesedése szerinti mértékben gyakorolhatja. A Gt. 292. §-ának (1) és (2) bekezdéséből egyértelműen az következik, hogy a fenti jogkövetkezmények a bejelentés elmulasztásához fűződnek. Ha a bejelentési kötelezettségnek a tag eleget tesz, azonban azt a Cégközlönyben nem teszi közzé, a mulasztás szavazati jogának gyakorlásában nem fogja gátolni. Jelentős befolyás fennállásának egyéb jogkövetkezménye a Gt.-ben nincs.
    Más azonban a helyzet, ha a tag többségi, vagy közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett.
    4. A többségi befolyás
    A többségi befolyás a szavazatok ötven plusz egy százalékának a megszerzéséhez fűződik. A szerzés történhet egyszerre, avagy egy alacsonyabb szavazati joggal rendelkező üzletrész mellé, egy további üzletrész vagy üzletrészhányad megszerzésével, amelynek következtében a tag az ötven plusz egy százalékos szavazati arányt eléri, vagy meghaladja.
    A cégbíróság irányában a bejelentési, valamint a közzétételi kötelezettség ebben az esetben is fennáll, és itt is irányadó az a szabály, hogy a bejelentés elmulasztásának jogkövetkezményeként, a szavazati jog csak a bejelentési kötelezettség által nem érintett részesedés szerinti mértékben gyakorolható. Ezek mellett azonban a Gt. 292. §-ának (3) bekezdése többlet következményeket is előír. Kimondja ugyanis, hogy késedelmes teljesítés vagy mulasztás esetében, amennyiben az ellenőrzött társaság felszámolás alá kerül, és az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, az uralkodó tag a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásokért teljes, és korlátlan felelősséggel tartozik. Ha a bejelentési kötelezettségét a többségi befolyással rendelkező tag teljesíti, konszern szabályok alapján - ha egyéb ok nem merül fel -, teljes és korlátlan felelőssége nem fog bekövetkezni.
    A Gt. 295. §-ának (3) bekezdése szerint, a többségi irányítást biztosító befolyásnak a cégjegyzékbe történt bejegyzését követő közzététele után a kisebbségi jogok - ha a társasági szerződés alacsonyabb mértéket nem állapított meg, a leadható szavazatok legalább öt százalékát képviselő tagok indítványára gyakorolhatók.
    Végül a 296. § (1) bekezdése azt is kimondja, ha az ellenőrzött társaság, az uralkodó tag legalább többségi irányítást biztosító befolyása következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat, és ennek következtében az ellenőrzött társaság felszámolása esetén az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, a hitelezők felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján, a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag teljes és korlátlan felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért.
    5. A közvetlen irányítás
    A közvetlen irányítás a szavazatok hetvenöt plusz egy százalékának a megszerzésével jön létre. Közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállása esetében is terheli az uralkodó tagot a befolyás létrejöttének cégbírósági bejelentése, és annak a Cégközlönyben való közzététele. Itt is irányadó az a szabály, hogy a cégbíróságnak való bejelentés teljesítését megelőzően, a befolyással rendelkező a szavazati jogát csak a bejelentési kötelezettség által nem érintett részesedése szerinti mértékben gyakorolhatja. Irányadónak kell tekinteni, továbbá a Gt. 292. §-ának (3) bekezdésében foglalt azt a szabályt, ha a bejelentési kötelezettségnek késedelmesen tesznek eleget, vagy azt elmulasztják, az ellenőrzött társaság felszámolása során a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásokért teljes és korlátlan felelősség terheli az uralkodó tagot, amennyiben az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet. Irányadónak kell tekinteni továbbá a Gt. 295. §-ának (3) bekezdésében foglalt, kisebbségi jogok mértékére vonatkozó, a többségi irányítást biztosító befolyásszerzésnél ismertetett szabályt is. Ugyancsak irányadó a Gt. 296. §-ának (1) bekezdésében írt azon rendelkezés, ha az ellenőrzött társaság az uralkodó tag befolyása következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat, és ennek következtében az ellenőrzött társaság felszámolás alá került, vagyona pedig a hitelezői igények kielégítésére nem elegendő, a hitelező felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján, a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag teljes és korlátlan felelősségét, az ellenőrzött társaság tartozásaiért. A korlátlan és teljes felelősség megállapítására tehát peres bíróság előtti eljárás eredményeképpen kerülhet sor, ahol a per megindítására a hitelező jogosult, mégpedig az uralkodó taggal szemben, a bizonyítási eljárás pedig annak megállapítására irányul, hogy éppen a befolyás következtében folytatott az ellenőrzött társaság saját érdekei elleni hátrányos üzletpolitikát. Mindezen üzletpolitika következtében, nem elegendő az adós vagyona a hitelezői igények kielégítésére.
    Közvetlen irányítást biztosító befolyás esetére egy további szigorú szabályt állapít meg a Gt. 296. §-ának a (3) bekezdése. E rendelkezés szerint, ha az uralkodó tag befolyása következtében folytat az ellenőrzött társaság tartósan hátrányos üzletpolitikát, és ezáltal kötelezettségeinek teljesítése veszélybe kerül, mégpedig jelentős módon, az uralkodó tag felelősségének megállapítására, anélkül, hogy az ellenőrzött társaság felszámolási helyzetbe került volna, már bírósági eljárás kezdeményezhető. Az eljárás megindítására az ellenőrzött társaság bármely tagja vagy hitelezője jogosult, a pert az uralkodó taggal szemben kell megindítani, az uralkodó tag teljes és korlátlan felelősségének a megállapítása céljából. Az eljárásban azt kell bizonyítani, hogy az uralkodó tag magatartására vezethető vissza az ellenőrzött társaság tartósan hátrányos üzletpolitikája, valamint olyan veszélyhelyzet kialakulása, amely kétségessé teszi kötelezettségeinek a teljesítését.
    6. A kölcsönös részesedések
    A Gt. nem tartja kívánatosnak a részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok kölcsönös részesedését egymásban, ezért azokat megszüntetni, illetőleg a létező társaságok esetében korlátozni kívánja. Kimondja ezért, hogy a részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok kölcsönösen jelentős mértékű befolyása esetén (huszonöt százalék plusz egy szavazat) az a gazdasági társaság, amelynek befolyása először került a Cégközlönyben közzétételre, megtarthatja a teljes részesedését, a másik gazdasági társaság azonban részesedésének a szavazatok huszonöt százalékát meghaladó részét köteles elidegeníteni. Addig, amíg az elidegenítési kötelezettséggel terhelt társaság feladatait nem teljesíti, tagsági jogait csak a kötelezettség által nem érintett részesedése mértékében gyakorolhatja. Tagsági jogok alatt értendő, a szavazati jog, az osztalékhoz való jog, a likvidációs hányadhoz fűződő jog, és a kisebbségi jogokat is ekként kell figyelembe venni.
    Ha az ellenőrzött társaságnak többségi befolyást biztosító tagja van (ötven százalék plusz egy szavazat), az ellenőrzött társaság az uralkodó tagban részesedést nem szerezhet, már meglévő részesedését pedig a többségi befolyás létrejöttétől számított száznyolcvan napon belül köteles elidegeníteni. A Gt. 294. §-ának (1) bekezdésében írt szabály további szigorítást tartalmaz. Addig ugyanis, amíg a jelentős mértékű befolyás esetében az elidegenítési kötelezettséggel terhelt tag, csak az elidegenítési kötelezettséget meghaladó részben nem gyakorolhat tagsági jogokat, többségi befolyás esetében, addig az időpontig, amíg elidegenítési kötelezettségének nem tesz eleget, az ellenőrzött társaság az uralkodó tag legfőbb szervének ülésén szavazati jogát nem gyakorolhatja.
    7. Konszern tényállások az alapításkor
    Ahogy arról már szó volt, konszernjogról, konszern tényállásokról alapítás során nem beszélhetünk, azok mindig a működés során bekövetkező tulajdonosi, illetve szavazati konstrukcióhoz kapcsolódnak. A Gt. 297. §-a azonban ez alól bizonyos esetekben kivételt teremt. A Gt. 294. §-ában, valamint 296. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglalt szabályokat alkalmazni rendeli olyan korlátolt felelősségű társaság esetében is, amelyben valamelyik tag már az alapításkor a szavazatoknak legalább a felével, illetve háromnegyedével rendelkezik. A szavazatoknak az ötven, illetve hetvenöt százalékával kell rendelkeznie az alapításban résztvevő tagnak a felelősség átviteli szabályok alkalmazása szempontjából. A Gt. 297. §-a tehát eltérést mutat a Gt. 289-291. §-aiban írt, ötven százalék plusz egy, és hetvenöt százalék plusz egy szavazathoz képest.
    A Gt. 294. §-ának (1) bekezdése, a többségi befolyásra vonatkozó keresztrészesedéseket zárja ki. Nem teszi lehetővé, hogy az ötven százalékos szavazati jogot is tartalmazó üzletrésszel, eleve ellenőrzött társaságként alapított társaság az uralkodó tagban - feltéve, ha az uralkodó tag korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság - részesedést szerezzen.
    A 296. § (1) bekezdése, az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségének megállapítására irányuló szabályokat rendezi a felszámolási eljárás alatt, míg a (3) bekezdés ugyancsak az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségének megállapítására ad lehetőséget, már a fizetésképtelenség veszélye esetében. Ez utóbbi szabály akkor kerülhet alkalmazásra, ha az alapításkor valamely tag üzletrészéhez kapcsolódó szavazatok mértéke a hetvenöt százalékot eléri.
    HATODIK RÉSZ
    XVII. fejezet
    A cégbíróság törvényességi felügyeleti jogköre, a törvényességi felügyeleti eljárás
    A Pp. 46. §-a szerint, a gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyeletet, a gazdasági társaság székhelye szerint illetékes cégbíróság látja el, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény szabályai szerint. Az említett törvény, az 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.), melynek 49. §-ának (1) bekezdése szerint a törvényességi felügyeleti eljárás nem peres eljárás, amelyre a polgári perrendtartás szabályait - ha a törvény másként nem rendelkezik - megfelelően alkalmazni kell, szünetelésnek azonban nincs helye [Pp. 137. §]. A Ctv. 49. §-ának (3) bekezdése azt is kimondja, hogy e törvénynek a törvényességi felügyeletre vonatkozó rendelkezései az egyes cégformák esetében az esetben irányadóak, ha az adott cégre vonatkozó anyagi jogi szabályok eltérően nem rendelkeznek. Kimondja továbbá a törvény, hogy az eljárás során, az okirati bizonyításon kívül - az 53. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel - egyéb bizonyításnak nincs helye. Az említett kivételi szabály szerint, a törvényességi felügyeleti eljárás során a cégbíróság a feleket szükség esetén személyesen meghallgatja.
    1. A törvényességi felügyeleti eljárás esetei
    A törvényességi felügyeleti eljárás eseteit a Ctv. 50. §-ának (1) bekezdése sorolja fel. Ezek szerint, az eljárás lefolytatásának van helye, ha
    a) a cégjegyzékbe bejegyzett adat törvénysértő jellegét, a bejegyzési eljárásban a cégbíróság még nem ismerte, mivel az adat törvénysértő jellegéről csak később szerzett tudomást;
    b) a cégjegyzékbe bejegyzett adat a bejegyzést követően keletkezett ok folytán vált törvénysértővé;
    c) a létesítő okirat, vagy annak módosítása, illetve ennek alapján a cégjegyzék nem tartalmazza, vagy jogszabályba ütköző módon tartalmazza azt, amit a cégre vonatkozó anyagi jogszabályok kötelezően előírnak;
    d) a cég a működése során nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, illetve a létesítő okiratában foglaltakat;
    e) ha törvény a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kötelezővé teszi.
    Az a) pont alapján indulhat például törvényességi felügyeleti eljárás, ha a cégbíróság olyan ügyvezetőt jegyez be, akiről utóbb kiderül, hogy már további három társaságban korábban ügyvezetői tisztséget vállalt el.
    A b) pont alapján indított törvényességi felügyeleti eljárás esete lehet az, amikor az ügyvezetőt - bejegyzését követően szabadságvesztésre ítélik.
    A c) pont alatt meghatározott esetkör annak alapján ítélendő meg, hogy jogi személyiséggel rendelkező, illetőleg nem jogi személy társaságról van-e szó, illetőleg hivatalból, vagy kérelemre kerül sor az eljárásra. Korlátolt felelősségű társaság esetében a Ctv. a bírónak teljes körű vizsgálatot biztosít, tehát nem csak a cégjegyzékbe bejegyzett adatot, hanem az okiratok tartalmát is vizsgálhatja a bíróság. Vizsgálat tárgyát képezheti tehát például a cégelnevezés cégtörvénynek való megfelelősége, de az is, hogy miként szabályozzák a taggyűlés határozatképességét.
    A d) pont alapján törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására kerülhet sor, ha az eljárás kezdeményezésére jogosult beadványában azt panaszolja, hogy a taggyűlés nem szabályszerűen került összehívásra, de ezt a körülményt a cégbíróság egy változás bejegyzési eljárásban becsatolt taggyűlési jegyzőkönyv alapján is esetleg észlelheti.
    Az e) pont alapján kötelező lefolytatni a törvényességi felügyeleti eljárást, például a Ctv. 52. §-ának (2) és (3) bekezdésében írt esetekben. Ha a bíróság, vagy más hatóság a cégbíróságot olyan ítéletről vagy határozatról tájékoztatja, amely a cégjegyzékben szereplő adatról megállapítja vagy valószínűsíti, hogy az törvénysértő, a cégbíróságnak az eljárást le kell folytatnia. A peres bíróság határozata vonatkozhat például a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítására, vagy cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezésére. Ilyenkor az ítélet egyik kiadmányát a cégbíróságnak meg kell küldeni, amely a polgári bíróság döntésének cégjogi konzekvenciáit köteles levonni.
    A cégeket általában harminc napos határidőn belül különböző okirat beadási kötelezettségek terhelik. Ha ennek nem tesznek eleget, a cégbíróság felhívja e kötelezettségüknek a teljesítésére, és ha e felhívásnak nem tesznek eleget, a cégbíróság törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhat.
    Lényegében az e) pont alatti kategóriába tartozik, amikor a cégbíróság különböző jogosultak bejelentése alapján intézkedik taggyűlés összehívásáról ügyvezető választás céljából, de idetartozik a cégbíróság intézkedése a különböző kisebbségi jogok védelme érdekében [Gt. 51. §].
    A cég működése nem felel meg a jogszabályoknak abban az esetben sem, ha bizonyos okiratok benyújtásával késlekedik, vagy azt elmulasztja, vagy pedig jogszabályban meghatározott egyéb bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget. A cégbíróság akkor jár el helyesen, ha a céget ilyenkor felhívja kötelezettségének teljesítésére, és ha ezen felhívásra sem jár el a cég a jogszabályoknak megfelelően, törvényességi felügyeleti intézkedéseket alkalmazhat. Az intézkedések alkalmazásának azonban csak akkor van helye, ha előzőleg a teljesítésre felhívást kapott. Ennek tipikus esete a mérlegek letétbe helyezésének az elmulasztása. Ebben az esetben az intézkedés mindig a céggel szemben alkalmazható. A Ctv. 52. §-ának (3) bekezdésében foglalt intézkedéstől azonban mindenképpen meg kell különböztetni a Ctv. 22. §-ának (1) és (2) bekezdésében megjelölt mulasztást, és az ahhoz fűződő törvényességi felügyeleti intézkedést. A cég, illetőleg a változás bejegyzését a Ctv.-ben meghatározott harminc, illetőleg hatvan napon belül kell kérelmezni. A kérelem benyújtására a cég képviselője köteles. Ha e személy a törvényben meghatározott kötelezettségét késedelmesen teljesíti, vele szemben pénzbírság szabható ki.
    Önálló címszó alatt került szabályozásra az a speciális törvényességi felügyeleti eljárás, amely a hivatalbóli törlési eljárás nevet viseli, és amely megindítására akár hivatalból, akár kérelemre, akkor kerülhet sor, ha a cég a székhelyén, fióktelepén nem található, illetőleg a cég képviseletére jogosult személyek tartózkodásának helye ismeretlen.
    Törvényességi felügyeleti eljárásra leggyakrabban a cég, illetőleg változások bejegyzését követően, illetőleg a társaság működése alatt kerül sor. A Gt. 50. §-ának (2) bekezdése azonban lehetővé teszi azt is, hogy törvényességi felügyeleti eljárás a bejegyzési eljárás alatt is induljon, ha a bejegyzési (változás bejegyzési) kérelem vagy annak egyes részei jogszabályba ütköznek, és a kérelem jogerős elbírálására még nem került sor.
    2. Az eljárás megindítására jogosultak köre
    A törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére a Ctv. 52. §-ának (1) bekezdés a)-d) pontjai szerint, az ügyész a cég tevékenységének ellenőrzésére jogosult közigazgatási szerv vezetője, az illetékes kamara tisztségviselője, valamint az jogosult, aki az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdekét valószínűsíti. A fent felsoroltakon kívül törvényességi felügyeleti eljárás hivatalból is indulhat. A Ctv. 51. §-ának (5) bekezdése azonban kizárja az eljárást kezdeményezők köréből azokat, akik által érvényesíteni kívánt igény a Ctv. 46-48. §-aiban szabályozott eljárások, perek keretében előterjeszthetők. Nem kezdeményezhető törvényességi felügyeleti eljárás a Ctv. 51. §-ának (6) bekezdése értelmében olyan ügyekben sem, amelyben más bírósági vagy közigazgatási eljárásnak van helye, illetve a cég gazdálkodásának és döntéseinek gazdasági célszerűségi szempontból való felülvizsgálatára.
    A Ctv. 46-48. §-aiban felsorolt esetekben a törvényességi felügyeleti eljárásból tehát ki van zárva az ügyész, és a jogilag érdekelt személy. Perbeli eljárásukat azonban behatárolja a Ctv. Bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben ugyanis csak olyan jogszabálysértésekre lehet hivatkozni, amelynek fennállását a cégbíróságnak a bejegyzési eljárás során észlelnie kellett volna. Az érvénytelenségi pereknek a kereseti kérelmét pedig a Ctv. ugyancsak meghatározza, mivel kizárólag az ott megjelölt esetekben vezethet sikerre egy érvénytelenségi kereset. Mindazok a jogszabálysértések tehát, amelyek a fent említett két perkategóriától kívül eső okokra alapulnak, törvényességi felügyeleti eljárás keretében sérelmezhetők.
    Mivel a közigazgatási szerv vezetője és az illetékes kamara tisztségviselője perindításra nem jogosult, törvényességi felügyeleti eljárási kérelmük tartalma a Ctv. 51. §-ának (5) bekezdése által nem korlátozott.
    Ha a törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményező személy a társaság tagja, és beadványában a taggyűlés lebonyolítását és a hozott határozatokat mind alaki, mind tartalmi okból kifogásolja, a kérelmet el kell utasítani. A tag ugyanis igényét cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben, esetleg érvénytelenségi perben érvényesítheti, de ugyanakkor a társasági határozat megtámadásának az eszköze is rendelkezésére áll. (Cgf. VII. 31. 616/1999/3.)
    Törvényességi felügyeleti eljárás hivatalból is indulhat. A cégbíróság azonban az eljárás megindítására csak a cégbejegyző végzés Cégközlönyben történt megjelenését követő harminc napon túl jogosult, feltéve, hogy a bejegyző végzés ellen e határidőn belül perindításra nem került sor. A hivatalbóli eljárás során azonban a cégbíróság csak azokat a jogszabálysértéseket vizsgálhatja, amelyeket már a bejegyzési eljárásban is észlelnie, illetve vizsgálnia kellett volna. Ebben az eljárásban nem vehet részt az a cégbíró, aki az eljárás tárgyává tett létesítő okirat, illetve módosítása alapján a bejegyző végzést hozta.
    Törvényességi felügyeleti eljárás a cégbejegyzési (változás bejegyzési), eljárás időtartama alatt is indulhat. Tekintettel arra, hogy ilyenkor még sem bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti, sem érvénytelenségi kereset benyújtásának nincs helye bejegyzés hiányában, az eljárást kezdeményezőt a Ctv. 51. §-ának (5) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezések nem kötik. Természetesen arra lehetőség nincs, hogy olyan igényt érvényesítsenek, amely tekintetében társasági határozat megtámadása iránti kereset is benyújtható. Ilyen esetben a kezdeményezőt a Ctv. 51. §-ának (6) bekezdése fogja az eljárás lefolytatása elől elzárni. Ha a bejegyzési és a törvényességi felügyeleti eljárás párhuzamosan folyik, a két kérelemről a bíróságnak együttesen kell dönteni. A Ctv. 54. §-ának (6) bekezdése ezért kimondja, hogy a bejegyzési kérelemnek helyt adó (részben helyt adó) és ezáltal a törvényességi felügyeleti kérelmet elutasító (részben elutasító) végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt a kérelmező is pert indíthat. Ugyanakkor az az eljárás felel meg a jogszabályoknak, amikor egy végzésben döntenek mind két kérelem tekintetében. Ha azonban a cégbíróság külön végzést hoz a bejegyzésről és külön végzéssel utasítja el a törvényességi felügyeleti kérelmet, ezen utóbbi végzéssel szemben sincs helye fellebbezésnek, ha a fellebbezésre vonatkozó kitanítást tartalmaz a végzés, az jogszabálysértőnek tekintendő. Ilyenkor a törvényességi felügyeleti kérelem tárgyában hozott végzést a bejegyző végzés részének kell tekinteni, amellyel szemben fellebbezésnek ugyan nincs helye, de a cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset benyújtására a kérelmezőnek is van lehetősége. A végzés elleni fellebbezést tehát ilyenkor tartalma szerint keresetlevélnek kell tekinteni és intézkedni kell a kérelem elbírálására jogosult bírósághoz való áttétel felől. (Cgf. VII. 30. 690/1999/2.)
    3. Az eljárás kezdeményezésének határideje
    A törvényességi felügyeleti eljárás megindítására a Ctv. 51. § (2) bekezdése határidőt állapít meg. Az eljárást az arra okot adó körülményről való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül lehet kezdeményezni. Ez szubjektív határidő, amelyet ha a kérelmező elmulaszt, igazolási kérelmet terjeszthet elő, és lehetősége van ennek következtében arra, hogy az eljárásra okot adó körülmény bekövetkezésétől számított egy évig még kérelmezze az eljárás lefolytatását. Egy év eltelte után törvényességi felügyeleti eljárásnak nincs helye, és a határidő elmulasztása miatt igazolással sem lehet élni. Ha a cégbíróság hivatalból folytatja le az eljárást, számára is egy év határidő áll rendelkezésre.
    Üzletrész átruházási szerződéssel összefüggésben indított törvényességi felügyeleti eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a kérelmet elkésettség miatt utasította el. Megállapította, hogy kétségtelenül a kérelmezőt külön nem tájékoztatták az üzletrész átruházásakor, bár arról a kérelem előterjesztését megelőző taggyűlésekből tudomást szerezhetett volna. Ugyanakkor azonban a Ctv. 10. §-ának (1) bekezdése értelmében, a cégjegyzékbe bejegyzett adatról, illetve a cégnyilvántartásban szereplő - az adat igazolására szolgáló - okiratról való tudomásszerzés hiányára a Cégközlönyben történt közzétételt követő tizenhatodik napig hivatkozhat harmadik személy, ha bizonyítja, hogy az adat, illetve az okirat megismerésére nem volt lehetősége. A törvényes harminc napos határidőt túllépve közel egy évvel később kezdeményezett eljárás elkésett, a kérelmet ezért el kellett utasítani (Cgf. VII. 32. 760/2000/4.)
    A törvényességi felügyeleti eljárásban, ellentétben a cégbejegyzési eljárással a jogi képviselet nem kötelező. Ha azonban az elsőfokú bíróság végzésével szemben fellebbezést nyújtanak be, a Pp. 73/A. §-a alapján, mivel az eljárás a Legfelsőbb Bíróság előtt folyik, a fellebbezést benyújtó fél számára a jogi képviselet kötelező.
    4. A törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása
    A törvényességi felügyeleti eljárás során, az okirati bizonyításon kívül egyéb bizonyításnak nincs helye, de a cégbíróságnak lehetősége van arra, hogy a feleket szükség esetén személyesen meghallgassa. A törvényességi felügyeleti eljárás nem peres eljárás, a kontradiktórius eljárásnak az elvei azonban érvényesülnek. Éppen ezért az eljárás megindítása alkalmával a cégbíróságnak a kérelmet a cégnek meg kell küldeni azzal, hogy arra legkésőbb harminc napon belül írásban nyilatkozhat, ha pedig a kérelemben foglaltakat nem vitatja, úgy a törvénysértő állapotot szüntesse meg. Ha a cég a felhívásnak eleget tesz, és gondoskodik a törvénysértő állapot megszüntetése felől, akkor a bíróság megállapítja, hogy az eljárás eredményre vezetett és azt befejezettnek nyilvánítja.
    A gyakoribb eset azonban az, hogy a cég vagy nem tesz észrevételt a kérelemben foglaltakra, vagy az abban lévőket vitatja és a kérelem elutasítását kéri. A cégbíróság ilyenkor a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. A törvényességi felügyeleti kérelem, illetve bejelentés tárgyában hozott határozatát pedig meg kell küldeni nemcsak a cégnek, hanem a kérelmezőnek (bejelentőnek) is. A törvényességi felügyeleti eljárás során hozott határozattal szemben az általános szabályok szerint van helye fellebbezésnek. Ez az eljárás ugyanis különbözik a korábban már ismertetett bejegyzési eljárás alatt, párhuzamosan folyó olyan törvényességi felügyeleti eljárástól, amely a változás bejegyzési eljárással áll összefüggésben.
    A törvényességi felügyeleti eljárás keretében a cégbíróság a Ctv. 54. §-ának (1) bekezdésében írt intézkedéseket hozhatja. Ez az írásbeli felhívástól, a pénzbírság, a cég határozata végrehajtásának felfüggesztése, a cég vezetőtestületének az összehívása, a cég működése felfüggesztésén keresztül egészen a működéstől való eltiltásig és megszűntnek nyilvánításig terjedhet, amennyiben a törvényes működés másként nem biztosítható. A cégbíróság ezeket az intézkedéseket együttesen is alkalmazhatja, megszűntnek nyilvánításra azonban csak abban az esetben kerülhet sor, ha egyéb, korábbi intézkedések nem vezettek eredményre. A törvényességi felügyeleti eljárás során másodfokon hozott jogerős végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye, illetve csak abban az esetben, ha a cégbíróság a megszűntnek nyilvánítás intézkedését alkalmazta.
    Ha a cégbíróság a társaságot megszűntnek nyilvánítja, végelszámolásnak, illetve ha a fizetésképtelenségre vonatkozó adatok merülnek fel, felszámolási eljárás megindításának van helye. Ezekben az esetekben a cégbíróság jelöli ki a társaság végelszámolóját, a megszűntnek nyilvánító végzésében.
    A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében kifejtettek szerint, a Ctv. 22. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerint, felszámolási eljárás lefolytatásának az adós fizetésképtelensége esetén a cégbíróság értesítése alapján is helye lehet. A Ctv. 27/A. §-ának (1) bekezdése értelmében, a bíróság a felszámolást elrendelő végzésében kirendeli a felszámolót. A Cstv. 72. §-ának (2) bekezdése azt is kimondja, ha a végelszámoló megállapítása szerint, a 27. § (2) bekezdésében foglalt feltételek valamelyike fennáll, felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet köteles haladéktalanul előterjeszteni. Mindezen rendelkezésekből az következik, megszűntnek nyilvánítás esetén főszabályként végelszámolásnak lehet helye. A cégbíróság a felszámolási eljárás lefolytatására illetékes bíróságot akkor értesíti a felszámolási eljárás szükségességéről, ha ennek ténye valószínűsíthető a rendelkezésre álló adatok alapján. A fizetésképtelenséget, mint jogi tényt, a Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése alapján már a felszámolási eljárás lefolytatására jogosult bíróság fogja megállapítani, és csak ő rendelkezhet a felszámoló kirendelése felől is. Ugyanakkor, ha a végelszámoló eljárása során, a fizetésképtelenség fennálltát észleli, köteles a felszámolási eljárás lefolytatását kérni. Az adott ügyben a fizetésképtelenségre nézve nem álltak az elsőfokú bíróság rendelkezésére adatok, helytállóan határozott ezért a cég megszűntnek nyilvánítása mellett a végelszámolás elrendeléséről, illetve a végelszámoló kijelöléséről. Az a tény, hogy a társaságnak tartozásai állnak fenn, nem elegendőek a fizetésképtelenség vélelmezéséhez, felszámolót pedig a cégbíróság nem rendelhet ki. A kijelölt végelszámolót jogsérelem nem éri. Amennyiben eljárása során a felszámolási eljárás megindítása feltételeinek fennálltáról meggyőződik, nemcsak jogosult, hanem köteles is felszámolási eljárás lefolytatását kezdeményezni (Cgf. VII. 31. 889/1999/62.)
    XVIII. fejezet
    A hivatalbóli törlési eljárás
    Hivatalbóli törlési eljárás célja, hogy a cégjegyzékbe ne szerepeljenek olyan cégek, amelyek sem székhelyükön, telephelyükön, illetőleg fióktelepükön nem találhatók, és velük a kapcsolatot képviseletükre jogosult személyeiken keresztül sem lehet felvenni.
    1. A hivatalbóli törlési eljárás feltétele
    A cégbíróság a törlési eljárás feltételeiről tudomást szerezhet hivatalból, ugyanakkor bejelentés alapján is megindulhat az eljárás. Az eljárás megindítását megelőzően azonban a cégbíróságnak feltétlenül meg kell győződnie arról, hogy a cég valóban sem székhelyén, és ha van sem telephelyén, sem fióktelepén nem található, részére a kézbesítések eredményre nem vezetnek, és a képviseletre jogosult személyek tartózkodási helyének ismeretlen volta folytán a kapcsolatot felvenni velük sem lehetett. Ha a cégbíróság anélkül indítja meg a hivatalbóli törlési eljárást, hogy a cég képviseletére jogosult személyt, az ismert tartózkodási helyén felhívta volna a cég székhelyével kapcsolatos esetleges adatváltozás bejelentésére, az eljárást szabályszerűnek tekinteni nem lehet. (Cgf. VII. 32. 098/1999/2.) Ha a cég székhelyében és a képviseletére jogosult személyben bekövetkezett adatváltozások bejegyzési kérelmét a cégbíróság elutasítja, a hivatalbóli törlési eljárás során nem lehet szabályszerűnek tekinteni a kézbesítést, ha azt a korábbi székhelyre, és a korábbi ügyvezető részére rendelik csak el. A hivatalbóli törlési eljárás megindítása előtt meg kell kísérelni a kézbesítést arra a székhelyre, és annak az ügyvezetőnek a részére is, akinek a kérelme az elutasítás következtében bejegyzést nem nyert (Cgf. VII. 30. 216/1999/2.)
    Természetesen a hivatalbóli törlési eljárás lefolytatásának akkor sem állnak fenn a feltételei, ha az eljárás folyamatban léte alatt a cégbíróság a felszámolási ügyben eljáró bíróság megszüntető végzése alapján törli a céget a cégjegyzékből. A törléssel a társaság a jogképességét elveszti, ezért vele szemben a hivatalbóli törlési eljárás lefolytatásának sem állnak fenn nyilvánvalóan a feltételei. (Cgf. VII. 31. 700/1999/3.)
    2. A hivatalbóli törlési eljárás lefolytatása
    Ha a cégbíróság az általa lefolytatott eljárás eredményeképpen a céggel a kapcsolatot felvenni nem tudja, a kiküldött felhívások "ismeretlen" jelzéssel érkeznek vissza, a Ctv. 57. §-ának (1) bekezdése alapján, a törlési eljárást megindítja, és az erről szóló hirdetményi végzését - most már a kézbesítés mellőzésével - a Cégközlönyben teszi közzé. A végzésnek felhívást kell tartalmaznia arra vonatkozóan is, hogy mindazok, akiknek a cég törlése ellen kifogása van, a hirdetmény megjelenésétől számított harminc nap alatt azt bejelenthetik. A bejelentés csak akkor vezethet eredményre, ha a cég hollétére vonatkozóan tartalmaz értékelhető adatot. A cégbíróság a kifogásról nyolc napon belül határoz. Ha a székhelyre, működésre, illetve a képviselő lakóhelyére vonatkozó új adat érkezik, akkor az új, megadott címen felhívást bocsát ki arra vonatkozóan, hogy a társaság a törvényes működést állítsa helyre és a szükséges változásokat a cégbíróságnak jelentse be. Ha viszont a kifogás új adatot nem tartalmaz, vagy az annak alapján megtett intézkedés eredménytelen volt, a bíróság a kifogást elutasítja és folytatja a törlési eljárást. Az elutasító végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye, jogorvoslati kérelmet csak a törlési eljárást befejező határozat ellen benyújtott fellebbezésben lehet kérni.
    Ha a törlési eljárást megindító végzés közzétételét követő harminc napon belül kifogás nem érkezik, vagy azt a bíróság elutasítja, a törlés felől felszámolási eljárás kezdeményezése, illetve végelszámolás elrendelése nélkül a cégbíróság végzéssel határoz. E végzést is a Cégközlönyben kell közzétenni azzal, hogy azzal szemben a megjelenéstől számított tizenöt napon belül fellebbezésnek van helye. Ezt a végzést sem kézbesíti a cégbíróság, kivéve, ha a törlési eljárás megindításával szemben korábban kifogás érkezett. Ebben az esetben a kifogás előterjesztőjének kell csak a határozatot kézbesíteni. Ha az eljárásban kifogásoló is részt vett, és a törlést elrendelő végzéssel szemben fellebbezést nyújt be, ebben a fellebbezésben sérelmezheti kifogásának az elutasítását.
    A cég törlését elrendelő végzés jogerőre emelkedését a Cégközlönyben szintén közzé kell tenni. A cég törlését elrendelő másodfokon hozott jogerős végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
    Ha a hivatalbóli törlési eljárás alatt derül ki, hogy a céggel szemben felszámolási eljárás van folyamatba, a hivatalbóli törlési eljárást meg kell szüntetni. A felszámolási eljárás folyamatban léte ugyanis feltételezi, hogy a cég a székhelyén fellelhető volt, illetőleg képviselőjével a kapcsolatot fel lehetett venni. Ha azonban valamely adós társasággal szemben felszámolási eljárást kezdeményeznek, és ezen eljárás alkalmával válik a cég fellelhetetlenné, a felszámolási eljárás lefolytatására illetékes bíróság a cégbíróságot keresi meg a hivatalbóli törlési eljárás lefolytatására. Ha a cégbíróság eljárása alapján megállapítja, hogy a cég valóban fellelhetetlenné vált, a hivatalbóli törlési eljárást megindítja, mellyel párhuzamosan a felszámolási eljárás lefolytatására jogosult bíróság a saját eljárását megszünteti.
    HETEDIK RÉSZ
    XIX. fejezet
    A korlátolt felelősségű társaság megszűnése
    A társaság megszűnési okokat a Gt. 53. §-ának (1) bekezdése sorolja fel. Ennek megfelelően a társaság megszűnhet a társasági szerződés rendelkezése alapján, a tagok elhatározásából, valamint ha a bíróság eljárása eredményeképpen megszünteti.
    A társasági szerződés rendelkezése alapján szűnik meg az a társaság, amely határozott időre alakult. (Lásd: III. fejezet 9. pontját.)
    A tagok akaratából következik be a megszűnés, ha a társaság legfőbb szerve, vagyis a taggyűlés elhatározza jogutód nélküli megszűnését, de megszűnik abban az esetben is, ha jogutódlással történő megszűnés felől határoznak. A jogutódlással történő megszűnés, az átalakulás, ami egyben az alapításnak is egy speciális esete. (Lásd: XV. fejezetet.)
    A cégbíróság eljárása eredményeképpen szűnik meg, ha törvényességi felügyeleti intézkedése során a megszűntnek nyilvánítás szankcióját alkalmazza, valamint a cégbíróság hivatalból elrendelt törlése képpen is. A felszámolási ügyben eljáró bíróság a felszámolási eljárás befejezését követően megszűntnek nyilvánítja a társaságot, a törlés azonban már értesítése alapján a cégbíróság feladata lesz. (Lásd: XVII., és XVIII. fejezetek)
    A Gt. 53. §-ának (1) bekezdés d), valamint h) pontjában írt megszűnési okok korlátolt felelősségű társaság esetében nem jöhetnek szóba. A tagok számának egy főre csökkenése esetében ugyanis a társaság nem szűnik meg, hanem egyszemélyes társaságként tovább működhet. Természetesen nincs annak akadálya, hogy a társasági szerződés megszűnési okként rendezze a tagok számának egy főre csökkentését. Ebben az esetben azonban nem a Gt., hanem a társasági szerződés ilyen tartalmú rendelkezése alapján következik be a megszűnés. A Gt.-nek egyébként nincs olyan speciális rendelkezése, amely a korlátolt felelősségű társaság megszűnését eredményezné. Ha az egyszemélyes társaság egyetlen tagja szűnik meg jogutód nélkül, illetve természetes személy tagja hal meg és a jogutódlást kizárták, nyilvánvalóan megszűnik a társaság, mert tag nélkül nem működhet.
    Ha a korlátolt felelősségű társaság határozott időtartamra alakult, és az időtartam eltelt, vagy más, a társasági szerződésben megszűnési feltételként megjelölt ok bekövetkezik, ha elhatározza jogutód nélküli megszűnését, valamint ha a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja, végelszámolási eljárás lefolytatásának van helye. A végelszámolásra olyan esetekben kerül sor, amikor a megszűnésre a társaságnak nem fizetésképtelensége miatt kerül sor. Ez a helyzet tehát feltételezi, hogy a társaság vagyona elegendő a hitelezőknek a kielégítésére, sőt egy eredményesen gazdálkodó társaság esetében, a társaságnak a hitelezők kielégítése után még vagyona is marad, amelyet a volt tagok között szét kell osztani. Ha a cégbíróság a társaságot megszűntnek nyilvánítja a végelszámoló kirendelésére a cégbíróságnak van hatásköre, az említett másik két esetben azonban a legfőbb szerv határoz a végelszámoló kirendelése felől, amely lehet a társaság volt ügyvezetője, de lehet a tagokon vagy ügyvezetőn kívüli személy is.
    1. A végelszámolás
    A végelszámolás szabályait a Gt. 57. §-a, 168-169. §-ai, de alapvetően a Cstv. IV. fejezete tartalmazza.
    A Gt. 57. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik - a felszámolási eljárás, valamint a cégbíróság által történő hivatalbóli törlés esetét kivéve - végelszámolásnak van helye. A Gt. 168. §-a kimondja, hogy a táraság megszűnésének az elhatározásához a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel hozott határozata szükséges. A döntés tehát a taggyűlésen történik. Abban az esetben viszont, ha a társasági szerződés szerint, a társaság határozott időre jött létre, vagy megszűnését egy esemény bekövetkezéséhez fűzte, a taggyűlésnek lényegében nem marad más feladata mint megállapítani, hogy az adott időpontban a társaság megszűnt, és intézkedni a - végelszámolási eljárás lefolytatása felől.
    A Cstv. a hitelezői igények kijátszásának elkerülése és a végelszámolási, felszámolási eljárás párhuzamos folytatásának kizárása céljából kimondja, hogy a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem kézhezvételét követően a társaság jogutód nélküli megszűnését kimondó határozatot nem hozhat. Kimondja továbbá, ha a végelszámolás megindulását követően felszámolási eljárást kezdeményeztek, a felszámolás elrendelése esetén a végelszámolási eljárás megszüntetése érdekében a bíróság a cégbíróságot értesíti.
    A Ctv.-t 2001. szeptember 1. napjától módosítja a már említett 2000. évi CXXXVI. tv. Ezt követően a Ctv. 12. §-ának (5) bekezdése, valamint 32. §-ának (1) bekezdése is változni fog. A változások értelmében a felszámolóra, illetve a felszámoló biztosra vonatkozó adatokat (név, székhely, lakóhely) a felszámolási eljárást lefolytató bíróság rögzíti a cégjegyzékben a számítógépes rendszer útján - a felszámolás elrendeléséhez kapcsolódóan - a felszámolási eljárásra vonatkozó jogerős végzésének, illetve a felszámoló cég bejelentésének megfelelően. A felszámolás alatt álló cég kijelölt felszámoló biztosa az aláírási címpéldányát jogi képviselő közreműködése nélkül csatolhatja. Ezt követően a felszámolás alatt álló cég cégjegyzéke adatainak változásait a felszámoló biztos köteles bejelenteni a cégbíróságnak.
    2. A végelszámoló kirendelése
    A jogutód nélküli megszűnést kimondó (megállapító) határozatban a taggyűlésnek a végelszámolás megindításáról szóló határozatában ki kell jelölni a végelszámolót. Végelszámolóként a társaság vezető tisztségviselőjén kívül más személy is kijelölhető. A Gt. 57. §-ának (3) bekezdése azonban lehetőséget ad a társaság bármely hitelezője, vagy a jegyzett tőke legalább egytizedét képviselő tagoknak az ok megjelölésével írásbeli kérelmezésére annak, hogy mást személyt jelöljenek ki végelszámolóvá. A cégbíróság a kérelemről nyolc napon belül dönt, a kérelemnek helyt adó végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
    Ha a törvényességi felügyeleti eljárás eredményeképpen a cégbíróság megszűntnek nyilvánította a céget, ez esetben a végelszámolót a cégbíróság jelöli ki.
    3. A végelszámolás közzététele
    A Cstv. 65. §-ának a (3) bekezdése értelmében, az ügyvezetés a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatot köteles haladéktalanul, de legkésőbb nyolc napon belül a cégbíróságnak megküldeni. A Cstv. 66. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a végelszámolási eljárás kezdő időpontja a jogutód nélküli megszűnésről rendelkező határozatban megállapított időpont, amely nem lehet korábbi, mint e határozat kelte. A cégbíróság az ügyvezetés bejelentése alapján elrendeli a végelszámolási eljárásról szóló végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét. E közlemény tartalmazza:
    - a társaság nevét és székhelyét, adószámát, valamint ha a közzétételt megelőző két éven belül jogutódlás következett be, a jogelőd nevét és székhelyét, adószámát,
    - a határozat meghozatalának az időpontját,
    - a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket a közzétételtől számított negyven napon belül a végelszámolónak jelentsék be,
    - a végelszámoló nevét, székhelyét,
    - és az egyéb lényegesnek ítélt körülményeket.
    A Gt. 169. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a végelszámolási eljárásról szóló cégbírósági végzés közzétételét követően a végelszámoló maga is köteles a Cégközlönyben hirdetményt közzétenni a végelszámolási eljárásról, amely tartalmazza:
    - a végelszámoló nevét és lakóhelyét,
    - a hitelezőknek szóló felhívást, hogy követeléseiket a közzétételt követő negyven napon belül jelentsék be a végelszámolónak.
    A Gt.-ben írt fenti szabályt egészíti ki a Cstv. 31. §-ának (1) bekezdése, amely előírja, hogy a végelszámolás megindítását, a végelszámoló nevét és lakóhelyét a cégnek változásként kell bejelentenie. A Ctv. 12. §-ának (3) bekezdés c) pontja szerint ugyanis a végelszámolás megindításának és befejezésének az időpontja a cégjegyzékben kötelezően feltüntetendő adat.
    4. Az ügyvezetés feladatai
    A jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatot követően, az ügyvezetőnek nemcsak a cégbíróság felé áll fenn bejelentési kötelezettsége. Egyéb feladatai is vannak, amelyeket a Cstv. 70. §-a rendez. Ennek megfelelően a volt ügyvezető köteles:
    - a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal a záró leltárt, a tevékenységet lezáró mérleget, adóbevallást, az eredmény felosztása után zárómérleget készíteni és ezt az adóhatóságnak és a végelszámolónak a végelszámolás kezdő időpontjától számított harminc napon belül átadni;
    - a nem selejtezhető és titkos minősítésű iratokról iratjegyzéket készíteni és azokat a végelszámolónak átadni;
    - a végelszámolás kezdő időpontjától számított harminc napon belül a végelszámolónak és a Környezetvédelmi Felügyelőségnek nyilatkozatot tenni arról, hogy maradtak-e fenn környezeti károsodások;
    - a végelszámolás megindításáról a munkavállalókat, szakszervezet és üzemi tanács esetén e szerveket is haladéktalanul tájékoztatni kell.
    A volt ügyvezető, amennyiben a Cstv. 70. §-ában írt kötelezettségét elmulasztja, a Cstv. 33. §-a szerinti pénzbírsággal sújtható, és az ott írt egyéb jogkövetkezmények alkalmazhatók vele szemben.
    5. A végelszámoló feladatai
    A végelszámolás kezdő időpontját követően, a volt ügyvezetés mellett a végelszámoló is megkezdi a tevékenységet. A végelszámolás kezdő időpontjától számított nyolc napon belül ugyanis köteles értesíteni:
    - a végelszámolással érintett ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt,
    - az illetékes adó- és vámhatóságot, illetékhivatalt, valamint a TB igazgatási szerveit,
    - a területileg illetékes állami munkaerő-piaci szervezetet,
    - az illetékes Környezetvédelmi Felügyelőséget,
    - a gazdálkodó szervezet bankszámláit vezető valamennyi pénzintézetet,
    - az adós székhelye szerint illetékes levéltárat.
    A végelszámolás alatt álló társaság hitelezői követeléseiket a végelszámolás közzétételét követő negyven napon belül jelenthetik be a végelszámolónak. Ha a végelszámoló vitatja a követelést, a bejelentéstől számított negyvenöt napon belül a bejelentőt értesítenie kell. A köztük támadt jogvita érdemi elbírálására rendes bíróságnak van hatásköre.
    6. A végelszámoló eljárása
    Miután a gazdálkodó szervezet vezetője elkészítette a záró leltárt, tevékenységet lezáró mérleget, adóbevallást és eredmény felosztást, a végelszámolónak a feladata az ezek szerint elkészített mérlegből, és a hitelezők jegyzékéből kiindulva végelszámolási nyitómérleget készíteni, melyet a végelszámolás kezdő időpontjától számított negyvenöt napon belül a taggyűlés elé terjeszt. Ha a végelszámoló megállapítása szerint a társaság vagyona az ismert hitelezők követeléseinek a fedezetére sem elegendő, köteles a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet haladéktalanul előterjeszteni, és felszámolás elrendelése esetében a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal, az egyes évekre külön-külön éves beszámolót, végelszámolási zárómérleget készíteni. Amennyiben a végelszámolási eljárás fordul át felszámolási eljárásba, a felszámolási eljáráshoz a taggyűlés hozzájárulását beszereznie nem kell.
    A végelszámoló jogosult a gazdálkodó szervezet által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a gazdálkodó szervezet nevében a szerződéstől elállni. Ez természetesen nem érinti a másik félnek a felmondással, illetve az elállással okozott kárának a megtérítési kötelezettségét, eziránt a másik fél harminc napon belül terjeszthető elő igényt. A Cstv. 69. §-ának (3)-(5) bekezdései határozzák meg azokat a szerződéseket, amelyeket felmondani nem lehet, és tartalmaznak rendelkezéseket a tartási és életjáradéki szerződésekre, illetőleg az egyéb járadékjellegű kötelezettségekre, szavatossági, jótállási és egyéb kártérítési kötelezettségek rendezésére nézve.
    A Cstv. 79. §-ának utaló rendelkezése folytán is alkalmazásra kerül a Cstv. 34. §-ának (1) és (2) bekezdése. Ennek megfelelően a végelszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak, vagyis a társaságnak és az ügyvezetőnek a társasággal kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai, kivéve a fent felsorolt ügyvezetői jogokat, illetőleg kötelezettségeket. A végelszámolás kezdő időpontjától továbbá a társaság vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a végelszámoló tehet. A végelszámolás kezdő időpontjától továbbá a társaság nevét a "végelszámolás alatt" ("v.a.") toldattal kiegészítve kell használni.
    A végelszámoló a társaság kötelezettségeit - a lejárattól függetlenül - teljesíti, követeléseit behajtja, igényeit érvényesíti és vagyonát szükség szerint értékesíti. A végelszámoló köteles tájékoztatni a taggyűlést arról, hogy kik és milyen összegre nyújtottak be hitelezői igényt, azokat elfogadta-e, hová sorolta be, melyek lesznek a végelszámolás költségei és a társaságot terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, amelyet elfogadhatónak tart.
    Amennyiben a végelszámolási eljárás befejezhető, a végelszámoló a végelszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni a gazdálkodó szervezet vagyonának megóvásáról, megőrzéséről, a környezeti károsodások rendezéséről, valamint mindazokról a feladatokról, amelyet a Cstv. 73. §-ának (1) és (2) bekezdése a számára előír.
    A végelszámolás kezdetét követő egy év elteltével a végelszámolónak tájékoztatót kell készítenie, melyben be kell mutatnia a társaság helyzetét, meg kell indokolnia azt is, hogy az eljárás befejezésére miért nem került sor. Tájékoztatást kell adnia egyben arról is, hogy mi az eljárás befejezésének várható időpontja. A tájékoztatót a végelszámolónak meg kell küldeni a cégbíróság részére is, valamint a hitelezőknek és a taggyűlésnek.
    7. A végelszámolás befejezése, a törlés
    A végelszámoló a végelszámolás befejezésekor az egyes évekre külön-külön éves beszámolót készít, az utolsó évről készült éves beszámolóban kimutatott eredmény felosztása után végelszámolási zárómérleget, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának az elhelyezéséről. A végelszámolási zárómérleg alapján az adóhatósággal el kell számolni a társasági adót és az egyéb adókat, az adózás rendjére vonatkozó előírások szerinti, záró adóbevallásokat is el kell készíteni. Ezeket az okiratokat a végelszámolónak el kell küldenie az adóhatóságnak is.
    A végelszámoló ezt követően a zárómérleget, a zárójelentést, a vagyonfelosztási javaslatot a taggyűlés elé terjeszti jóváhagyás céljából. Ha a társaságnál felügyelő bizottság vagy könyvvizsgáló is működött, a zárómérleget ezek jelentésével együtt kell előterjeszteni. A taggyűlés a zárómérleg jóváhagyásával egyidejűleg határoz a végelszámoló, az ügyvezető, a felügyelő bizottság tagjai és a könyvvizsgáló felmentéséről. A végelszámolónak mindezen iratokat a cégbíróságnak meg kell küldeni, és kérnie kell a végelszámolás befejezése alapján a társaság törlését a cégjegyzékből.
    A Cstv. 77. §-a lehetőséget ad arra, hogy a taggyűlés a végelszámolás ideje alatt, a végelszámolás megszüntetéséről és a működés továbbfolytatásáról határozzon, erre azonban csak addig van lehetőség, amíg a taggyűlés a zárómérleget, a záró egyszerűsített mérleget, a záró jelentést és a vagyonfelosztási javaslatot jóvá nem hagyta. [Gt. 169. § (2) bekezdés].
    A társaság a Gt. 53. §-ának (2) bekezdése értelmében a cégjegyzékből történt törléssel szűnik meg. A megszűnés időpontja a törlést elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja. A törlést elrendelő végzést a Cégbíróság a Cégközlönyben közzéteszi. A Gt. 169. §-ának (3) bekezdése továbbá kimondja, hogy a társaság vagyonának a felosztására csak a társaság törlését követően kerülhet sor. A hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonból először a pótbefizetéseket kell visszatéríteni, majd a további részt - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a törzsbetétek arányában kell felosztani a társaság volt tagjai között.
    8. Kifogás a végelszámoló tevékenysége miatt
    A Cstv. 73. §-ának (5) bekezdése alkalmazni rendeli a Cstv. 51. §-át is. A Cstv. 51. §-a a végelszámoló jogszabálysértő intézkedése esetén biztosít különböző eljárási lehetőségeket. A törvény kimondja, hogy a végelszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen, a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül a sérelmet szenvedett fél a cégbíróságnál kifogással élhet. Végelszámolás alatt álló társaság nevében kifogást a taggyűlés képviselője, vagyis az ügyvezető nyújthat be. A cégbíróság a kifogás felől soron kívül határoz. Ha a kifogást megalapozottnak találja, a végelszámoló intézkedését megsemmisíti és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a végelszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, amennyiben pedig a kifogás alaptalan volt, az elutasítja. A kifogásnak helyt adó végzés ellen a végelszámoló, az elutasító rendelkezés ellen a kifogással élő a közléstől számított tizenöt napon belül fellebbezhet.
    Ha a végelszámoló a kifogásnak helyt adó jogerős végzésnek nem tesz eleget, a cégbíróság új felszámolót jelölhet ki, és kötelezheti a korábbi végelszámolót az ezzel járó költségek viselésére, valamint díját is csökkentheti.
    9. Felelősség a társaság törlését követően
    Ahogy arról a Gt. 5. §-ának az ismertetésénél már szó volt (lásd: VII. fejezet 1.1. pontját), a társaság tagjai a jogutód nélkül megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért felelnek, éspedig a felosztott társasági vagyonból a nekik jutó rész erejéig. A tagok korlátozott felelősségét áttörő Gt. 56. §-ának (3) és (4) bekezdése, a korlátolt felelősségű társaság tagjának felelősségét korlátlanná teszi abban az esetben, ha a tag a társaság elkülönült jogi személyiségével és felelősségével a hitelezők rovására visszaélt, különösen ha a társaság vagyonával sajátjaként rendelkezett, vagy a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentette, hogy tudta, illetve kellő gondosság tanúsítása esetén tudnia kellett volna, hogy a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni.
    A kérdéssel összefüggésben azt kell vizsgálni, miként rendelkezhet a korlátolt felelősségű társaság tagja a társaság vagyonával sajátjaként. A visszaélésszerű joggyakorlás ugyanis feltételezi azt, hogy egy létező jogot rendeltetés ellenesen használnak, és a tag, aki egyébként valamit megtehetett volna, pusztán azért nem teheti meg, mert a hitelezőknek ezzel kárt okoz. Mikor kerül ennek megfelelően a tag olyan helyzetbe, hogy visszaélésszerű joggyakorlásával a társaság hitelezőinek a rovására járhasson el?
    A tagoknak a társaság alapítása során kötelezettségei vannak a vagyoni szolgáltatásnak a teljesítésére. A társaság cégbejegyzését követően nemcsak kötelezettségei, hanem különböző jogosultságai is vannak. Joga a társaság életében részt venni oly módon, ahogy ezt a Gt. lehetővé teszi. Ilyen alapvető szervezeti joga a társaság legfőbb szervének ülésén, vagyis a taggyűlésen megjelenni, szavazati jogot gyakorolni, a döntés mechanizmusában részt venni. A Gt. 19. §-ának (2) bekezdése értelmében azok a tagok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy ez a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalón sérti, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az ebből eredő kárért. E felelősség a társaság felé áll fenn. A Gt. 22. §-ának (4) bekezdése szerint a társaság legfőbb szerve csak abban az esetben, és olyan körben vonhatja el a vezető tisztségviselőknek az ügyvezetés körébe eső hatáskörét, amennyiben azt a társasági szerződés lehetővé teszi. E rendelkezés nem alkalmazható az (5) bekezdés szerint az egyszemélyes gazdasági társaság esetében. Ilyenkor a vezető tisztségviselő hatásköre elvonható és részére írásban utasítás adható. Ez az intézkedés a vezető tisztségviselőt a felelősség alól mentesíti. Ugyancsak nem érvényesül a hatáskör elvonás tilalma olyan gazdasági társaság vezető tisztségviselőire, amely esetében a tag a társaságban legalább háromnegyedes szavazati többséggel rendelkezik. A fentiek szerint a visszaélésszerű joggyakorlás elsősorban olyan társaságoknál valósulhat meg, ahol valamely tag a szavazatok olyan mértékével rendelkezik, hogy ezáltal a többi tag a döntésbe lényegében nem tud beleavatkozni. Bejegyzett és működő társaságoknál a tagnak a felelőssége a társasággal szemben áll fenn, megszűnt társaság esetén a hitelezők irányában.
    Végezetül visszatérnénk a Gt. 29. §-ának (3) és (4) bekezdéseiben foglalt rendelkezésre. Ezek szerint, a társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva, harmadik személynek okozott. Ha a társaság jogutód nélkül szűnik meg, a vezető tisztségviselőkkel szembeni kártérítési igényt a cégbíróság törlésről szóló végzésének jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül, a törlés időpontjában tagsági jogviszonyban álló tagok az ügyvezetővel szemben érvényesíthetik. Osztom azt az álláspontot, hogy a Gt. 29. §-ának (4) bekezdése alapján, csak a társaságot megillető kárigény száll át a tagokra, tehát amikor a vezető tisztségviselő közvetlenül a társaságnak okozott kárt, és emiatt lett megszűnéskor kevesebb a tagok között felosztható vagyon. (Dr. Wellmann György: Gondolatok a Gt. 29. §-ának (4) bekezdéséről. Céghírnök, 2001. február, 2. szám.) Abban már megoszlanak az álláspontok, hogy amennyiben a volt tagok a Gt. 56. §-ának (2) bekezdése alapján helytálltak, megtérítési igénnyel léphetnek fel a volt ügyvezetővel szemben. Egyes álláspontok szerint, amelyet a cikk írója is képvisel, erre lehetőség nincsen, más álláspontok viszont azt fejtegetik, hogy a Gt. 29. §-ának (4) bekezdése éppen a tagi helytállás áthárítására szolgál. Úgy véljük, amennyiben a társaság volt ügyvezetőjével szemben kártérítési igényt azért nem érvényesíthetett, mert időközben a társaság megszűnt, a volt ügyvezető felelőssége - egyéb feltételek fennállása mellett - megállapítható. A társaságot ért kár ugyanis a tagokat megillető likvidációs hányad mértékében fog lecsapódni.
    Egyetértünk a cikk szerzőjével abban, hogy a Gt. 29. §-ának (4) bekezdése alapján érvényesíthető igény csak a végelszámolással történő megszűnés esetében lehet kérdés. Ugyanis ha a társaság felszámolási eljárás során szűnik meg, általában a hitelezőknek a teljes kielégítésére nem kerülhet sor, legjobb esetben is a száz százalékot megközelítő kielégítési arányról beszélhetünk. A tagi igény érvényesítése a volt ügyvezetővel szemben pedig, amennyiben maradtak kielégítetlen hitelezői igények, a hitelezők jogos érdekeit sértené. Ez utóbbi esetben a felszámolási eljárás alatt, a társaság nevében eljáró felszámolónak kell a volt ügyvezetővel szemben kártérítési igényt érvényesíteni. Ha a kártérítési igény alapos, és a társaság a követelését be tudja hajtani az ügyvezetőtől, a hitelezők rendelkezésére álló kielégítési alap fog növekedni.
    Ahogy arra a cikkben is utalás történik, a Gt. sajátos módon nem rendelkezik arról az esetről, amikor a törlést követően esedékessé váló követelés mutatkozik a volt társaság javára. A Gt. tételes jogi rendelkezésének hiánya ellenére sem hagyható figyelmen kívül a volt tagok igénye. Az igények érvényesítésére ugyancsak vagyonarányosan kerülhetne sor. A volt tagok személyükben azt a részt követelhetik, amilyen mértékben a felosztott vagyonból részesedtek.
    A folytatáshoz előfizetés szükséges.
    A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
    {{ item.ArticleTitle }}

    {{ item.ArticleLead }}

    A folytatáshoz előfizetés szükséges!
    A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

    A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.

    exit_to_app Belépés Előfizetés

    Keresés az oldal szövegében