Megbízható forrás, szakértő munkatárs

Előfizetés
    Előfizetés
    adozona.hu

    Helyi adók

    Helyi adók

    Kiválasztott időállapot: Mi ez?
    • Jogterület(ek):
    • Érvényesség kezdete: 
    • Érvényesség vége: 

    MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

    Szerző: Dr. Újházi Miklós

    Adórendszerünk fejlődésében meghatározó jelentőségű állomás volt a helyi önkormányzatok adóztatási jogának deklarálása.
    1990-ben a települési hatóságok adóztatási kötelezettségét felváltotta a helyi adóztatás joga. A kötelezettség helyébe lépett jog az önkormányzatok alkotmányos alapjogainak egyike, amelyet a helyi képviselő-testület gyakorolhat. Megállapíthatja a törvény keretei között a helyi adók fajtáit és mértékét. A település önkormányzata az ott élők igény...

    Csak a jogszabály szövegének mutatása
    Helyi adók

    Szerző: Dr. Újházi Miklós

    I. Bevezető
    Adórendszerünk fejlődésében meghatározó jelentőségű állomás volt a helyi önkormányzatok adóztatási jogának deklarálása.
    1990-ben a települési hatóságok adóztatási kötelezettségét felváltotta a helyi adóztatás joga. A kötelezettség helyébe lépett jog az önkormányzatok alkotmányos alapjogainak egyike, amelyet a helyi képviselő-testület gyakorolhat. Megállapíthatja a törvény keretei között a helyi adók fajtáit és mértékét. A település önkormányzata az ott élők igénye és gazdasági helyzete ismeretében dönthet a saját bevétel gyarapításának módjáról és mértékétől, ennek során a helyi adók bevezetéséről vagy éppen azok mellőzéséről.
    A helyi adók bevezetéséhez a törvényes kereteket garantálja Magyarország Alaptörvénye, amely a 32. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy a "helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között" mit tehet. A 32. cikk (1) h) pontja kimondja, hogy "dönt e helyi adók fajtájáról és mértékéről". Az Alaptörvény a megelőző két évtizedhez képest tartalmaz még egy jelentős újdonságot is. Azt a 2011. december 31. napjáig hatályos Alkotmány is kimondta, hogy a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról nem lehet országos népszavazást tartani és ugyanezt rögzíti az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdésének b) pontja is. Azonban az Alaptörvény tovább erősíti a helyi adóztatás intézményét azzal is, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörének is határt szab. A 37. cikk (4) bekezdése kimondja, hogy mindaddig, amíg az államadósság több, mint a teljes hazai össztermék fele az Alkotmánybíróság a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját "kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg." Ezen túllépve az Alkotmánybíróság az ilyen tárgykörbe tartozó törvényeket korlátozás nélkül is vizsgálhatja, sőt meg is semmisítheti akkor, ha a törvény megalkotása és kihirdetése az Alaptörvényben meghatározott eljárási rendet sértő módon történt. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. tv. (továbbiakban: Mötv.) deklaráció szintjén foglalkozik a helyi adókkal. Kimondja, hogy a helyi adó az önkormányzatok önként vállalható feladata, azaz nem kötelező az alkalmazása, de szinte minden önkormányzat élt már ezzel a lehetőséggel. A Mötv. Budapest vonatkozásában azt is kimondja, hogy mind a fővárosi, mind a kerületi önkormányzat jogosult helyi adó bevezetésére és működtetésére, továbbá azt is deklarálja, hogy a helyi adó az önkormányzat saját bevétele. Ez azért lényeges, mert az önkormányzatok egyes állami feladatok ellátásának költségeihez saját bevételeik terhére is arányos hozzájárulást kell biztosítaniuk. Még fontosabb azonban az, hogy önként vállalt feladatot kizárólag saját bevételeik terhére vállalhatnak!
    Mindezekkel összhangban szabályozza a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény az önkormányzatok által a helyi követelményeknek megfelelő tartalommal kitölthető eszközrendszert.
    A helyi adókból származó bevétel kizárólag az azt megállapító települési önkormányzaté, az tőle semmilyen címen el nem vonható. Az erről szóló törvényi rendelkezés, amely önmagában ugyancsak garanciális jelentőségű szabály, egyúttal annak elismerését is jelenti, hogy az adóztatás joga és felelőssége mellett a helyi adópolitika letéteményese a települési önkormányzat.
    I/1. A helyi adókról általában
    A helyi adóztatás mai nemzetközi gyakorlata közel sem egységes, mint a hozzáadottérték-adó esetében, valamint a vagyoni adók is országonként eltérőek. Az azonban feltűnő jellegzetesség, hogy a 80-as években felerősödött a központi kiadások decentralizálásának tendenciája anélkül, hogy az ehhez szükséges forrásokat átengedték volna, nyilvánvalóan ez az egyik fő oka a helyi adók kiterjesztésének az utóbbi évtized nemzetközi gyakorlatában.
    A fejlett országok döntő többsége alkalmaz helyi vagyonadókat. A helyi adóztatás mind a háztartási, mind az üzleti vagyonra kiterjed. Az egyik nagy különbség a vagyonadót alkalmazó országok között, hogy a tőkeérték vagy a vagyontárgyak évi számított bérének (bérleti díjának) értéke képezi-e az adó alapját. A vagyonadó mellett számos ország vezetett be helyi jövedelemadókat és néhány ország - a társadalombiztosítási járulékoktól független - a munkáltatók által fizetett kereseti adókat is. Tradicionálisan az Egyesült Államokban jelentős a szövetségi adók mellett az állami és a helyi adók súlya. A legnagyobb EU-tagállamok közül az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban jelentős a helyi adóztatás, de mindenütt régóta erős kritikával illetik ezeket. Természetesen más a helyi adóztatás hatóköre az egységes államokban, mint a nagy föderatív országokban, ahol tagállamok alapvető közfeladatokat "saját" adóikból finanszíroznak. Általában a helyi adóztatáshoz azok a legmegfelelőbb adók, amelyek nem igényelnek túlságosan bonyolult adóigazgatási feladatokat, s ami ennél is fontosabb, viszonylag stabilak, azaz nem változékonyak és bevételi szempontból is többé-kevésbé állandóságot mutatnak. A helyi adók között legcélszerűbben a vagyonadók és a kereseti adók működtethetők. E megállapítástól függetlenül számos fejlett országban léteznek helyi személyi jövedelemadók önállóan, vagy pótadóként, társasági (vállalkozói) adó, helyi fogyasztási adó, s a legtöbb országban a helyi adók közé sorolják a hazai viszonyaink között vagyonszerzési illetékként szabályozott részvény és ingatlanforgalmat súlytó adót.
    A helyi adóztatás az illetékektől eltérően jóformán hagyományok nélküli volt Magyarországon, különösen az 1990-ben létrehozott szerkezete alapján. Ez azt jelenti, hogy a települések korábban sosem rendelkeztek a mai helyi adóztatáshoz hasonló mozgástérrel nagy számú adó bevezetésére, s arra sem volt lehetőségük, hogy azok részletes feltételeiről ténylegesen maguk döntsenek. Az Alkotmányon nyugvó helyi adóztatás koncepcionálisan azt tükrözi, hogy a helyi adók rendszere az önkormányzatok gazdasági önállósulásának egyik eszköze. E felfogás a települési önkormányzat számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására és ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására. A törvény eredeti koncepciója nemcsak a központi hatalom és az önkormányzatok viszonyát illetően épített ki garanciákat, hanem az adózókat is védő biztosítékokat alkotott, amely az önkormányzatok túlzott bevételi érdekeltségével szemben védte az adózókat, ideértve a nem helyi lakosokat. A helyi adókról szóló törvény hatálybalépése óta a törvénymódosításokat követően egyre több korábbi központi korlátot az adózókat védő garanciát bontanak le. Ennek ellenére viszonylag ritka jelenség a helyi fiskális szempontok indokolatlan érvényesítése.
    A helyi adóztatás előnyei között említik, hogy sokkal inkább lehet az adott település vagyoni, demográfiai, földrajzi jellegzetességeit figyelembe venni, ugyancsak a helyi adók javára írják, hogy az adók felhasználása az abból megvalósult eredmények könnyebben ellenőrizhetők, másrészt az adófizető maga is közvetlenül élvezheti az adójából megvalósult eredményeket. A kisebb-nagyobb módosítások a 90-es években nem érintették a helyi adórendszer szerkezetét. Részben a megfelelő bevételekkel nem rendelkező önkormányzatok finanszírozása, sőt részben a jogharmonizációs kötelezettségek (káros adóverseny megszüntetése) vetik fel a helyi adózás felülvizsgálatát. A települések úgynevezett adóerő-képességétől viszonylag független kérdés, hogy a térségi (megyei regionális, kistérségi) feladatokhoz, programokhoz szükség lenne a térségi adóbevételekre, esetleg regionális adókra is.
    I/2. A helyi adók szabályozása (vonatkozó központi jogszabályok jegyzéke)
    1. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény
    2. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
    II. Helyi önkormányzati adók
    II/1. A helyi önkormányzatok adómegállapítási joga, adóalanyok, a helyi adókötelezettségek, a törvényi adókötelezettségek kötelező volta
    a) A helyi önkormányzatok adómegállapítási joga
    A települési - községi, városi, fővárosi és kerületi - önkormányzat képviselő-testülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. A főváros esetében a helyi adók bevezetését, valamint az egyes adók bevezetésére jogosultak körét a fővárosi közgyűlés rendeletben, a kerületi képviselő-testületek véleménye kikérésével határozza meg.
    A helyi adó kizárólag az azt megállapító önkormányzat bevételét képezi, tőle az nem vonható el. Törvény határozza meg azt is, hogy Budapest területén melyik önkormányzat milyen adót alkalmazhat. Az építményadót, telekadót, a magánszemélyek kommunális adóját és az idegenforgalmi adót a kerületi önkormányzat jogosult bevezetni és működtetni. A kerületi önkormányzat évente meghozott döntéssel ezt a jogot a tárgyévre átengedheti a fővárosi önkormányzatnak. A döntést úgy kell meghozni, hogy a fővárosi önkormányzat az előírásnak megfelelően az adóévet megelőző év december elejéig elfogadhassa és kihirdethesse az erről szóló rendeletét. Az iparűzési adó kivetésének a joga a fővárosi önkormányzatot illeti. A képviselő-testület a helyi adókról, valamint az adózás rendjéről szóló törvények keretei között az adózás részletes szabályait is megállapíthatja.
    b) Adóalanyok
    A különböző helyi adók alanyai a magánszemélyek, a jogi személyek, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és egyéb szervezetek, valamint a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülései lehetnek. Adóalanynak számít a külföldi magánszemély és szervezet is, feltéve, hogy adómentességét nemzetközi szerződés, vagy viszonosság nem biztosítja.
    A törvény hatálya nem terjed ki a Magyar Államra, a helyi és a nemzetiségi önkormányzatokra. Nem terjed ki a költségvetési szervekre, az egyházakra, az állami vagyonkezelőre és az államadósság kezelésével foglalkozó szervre (ez jelenleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és az Államadósság Kezelő Központ Zrt.), és a büntetés-végrehajtási gazdálkodási szervezetekre. A helyi iparűzési adó tekintetében a törvény hatálya nem terjed ki a Magyar Nemzeti Bankra. Valójában ezzel a törvény állandó alanyi mentességeket teremt. Teljes mentességet ír elő a törvény az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének és a Szerződés alapján felállított nemzetközi katonai parancsnokságok részére.
    A NATO és a Békepartnerség más résztvevő államainak, Magyarországon kizárólag szolgálati kötelezettség céljából tartózkodó fegyveres erői, valamint a nemzetközi katonai parancsnokságok személyi állományába tartozók mentesek a lakásbérleti jog után megállapítható magánszemélyek kommunális adója és a tartózkodás alapján megállapítható idegenforgalmi adó alól.
    Feltételes alanyi adómentességre jogosultak valamennyi helyi adó alól a következő szervezetek: egyesület, alapítvány, közszolgáltató szervezet, a köztestület, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár. Mentes még, de már csak az iparűzési adó alól a közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság. Azért feltételes, mert ez a mentesség csak akkor illeti meg őket, ha a megelőző naptári évben folyatatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme (nyeresége) után társasági adófizetési kötelezettsége sem bel- sem külföldön nem keletkezett. További feltétel, hogy ennek a körnek az építmény- és telekadó mentessége csak az alapító okiratban meghatározott alaptevékenység gyakorlására szolgáló épület, vagy telek után jár. A feltételek meglétéről az adóalany köteles írásban nyilatkozni az adóhatóságnak.
    c) A helyi adókötelezettségek
    A törvényben szabályozott adókötelezettségek (adótárgyak) amelyekre az önkormányzat illetékességi területén helyi adót vezethet be:
    - az ingatlan tulajdonra, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni
    - nem állandó lakosként való tartózkodásra és
    - meghatározott gazdasági tevékenység gyakorlására.
    Az önkormányzat adómegállapítási joga alapján, annak korlátaira is tekintettel rendeletével vagyoni típusú adók, kommunális jellegű adók, továbbá helyi iparűzési adó bevezetésére jogosult.
    Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza, hogy egy meghatározott adótárgyra csak egyféle adó állapítható meg. Ha pl. egy ingatlan után építményadót kell fizetni, akkor kommunális adó már nem állapítható meg. A vagyoni típusú adók esetében az adót közigazgatási területén belül egységesen állapíthatja meg. Törvényellenes, ha pl. a belterületen az adó alapja az épület hasznos alapterülete, a külterületen pedig a korrigált forgalmi érték.
    Nem léphető túl az adók mértékének a törvényben meghatározott felső határa.
    Vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának alapterület szerinti megállapítása esetén kizárólag az adótárgy fajtája, vagy földrajzi elhelyezkedése alapján állapítható meg eltérő adómérték. Lehetséges tehát, hogy egy ingatlanon belül többféle adómérték is érvényben legyen. Ha pl. egy vállalkozó ugyanazon a helyrajzi számon nyilvántartott ingatlanon belül egy szállodát és egy sportcsarnokot, akkor a különböző funkciójú épületekre törvényesen állapítható meg eltérő adómérték. Az is lehetséges, hogy egy településen belül értékövezeteket alakítson ki a Képviselő-testület és a lehatárolt övezetekre határozzanak meg eltérő mértéket.
    d) A törvényi adókötelezettségek kötelező volta
    A helyi adókról szóló törvény az egyes adónemeknél megállapítja az adókötelezettség körét. E körbe tartozó adótárgyakat a települési önkormányzat rendeletében nem szűkítheti. Amennyiben az önkormányzat a törvényi adókötelezettségbe tartozó adótárgyak bizonyos körét nem kívánja adóztatni, úgy azt méltányossági szabályok alkalmazásával teheti meg.
    e) Az alkalmazható mentességekről és kedvezményekről általában
    Az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően az iparűzési adó tekintetében új mentesség illetve kedvezmény már nem volt megállapítható. A korábban megállapított határozatlan idejű kedvezmények a csatlakozás után, míg a határozott idejű kedvezmények 2007. december 31. napjával érvényüket vesztették. Az iparűzési adó tekintetében az önkormányzatok, egyetlen szempontként az árbevétel nagyságát (legfeljebb 2,5 millió Ft/év) figyelembe véve a mikro- és kisvállalkozások számára állapíthatnak meg mentességet, kedvezményt. A helyi adókról szóló törvény 3. § (2) bekezdése és a 3/A. §-a meghatározza azokat a szervezeteket, amelyek - alanyi jogon, vagy bizonyos feltételek teljesülése esetén - mentesek a helyi adó alól. A mentességet élvező szervezetek, személyek beazonosítását segítik a törvény VII. fejezetében található értelmező rendelkezések. Az önkormányzat a törvényben meghatározott mentességeket, kedvezményeket - a törvényben megállapított korlátok között - bővítheti. A mentesség, kedvezmény megállapításának szempontja lehet pl. lakások esetében a lakásban lakóhellyel rendelkező eltartottak száma, a lakást terhelő lakáscélú kölcsön biztosítékát jelentő jelzálog, vagy akár a lakásban lakóhellyel rendelkezők jövedelme, vagy bármi más olyan mentességi feltétel, kedvezmény, amelynek alkalmazását a törvény nem tiltja.
    II/2. Adók fajtái
    Vagyoni típusú adók
    a) Építményadó
    Az adó alanya az, aki az év első napján az építmény tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Valamennyi tulajdonos által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban ettől el lehet térni. Társasház, - garázs és- üdülő esetén a tulajdonosok önálló adóalanyok, a közös használatú helyiségek után az adó alanya az említett közösség. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog esetén annak gyakorlására jogosult az adó alanya, akit a törvény a tulajdonosokkal azonos módon tekint az adóalanynak. Vagyoni értékű jog: a kezelői jog, a tartós földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga, a földhasználat és a lakásbérlet.
    A törvény szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész. Korábban a törvény rendelkezései szerint az építményhez tartozónak minősült az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges - az előírt, vagy a helyben szokásos - földrészlet. A helyben szokásos földrészlet mértékét az önkormányzat állapította meg. Ezt jelentősen megváltoztatta a 2011. évi CLVI. tv. Az adókötelezettség egyértelművé tétele és a telekadó alkalmazási lehetőségének kiterjesztése érdekében ezt a rendelkezést hatályon kívül helyezték. Az önkormányzat már nem minősítheti a helyi szokásoknak megfelelően az építményhez tartozónak a telek egy részét. A telekadóról szóló részben írja elő a törvény, hogy a telekből az épület, épületrész hasznos alapterületével egyező nagyságú telekrész mentes a telekadó alól. Ez nem problémamentes szabályozás és egyértelműen szigorítás a korábbiakhoz képest. Erről bővebben a telekadónál lesz szó.
    Az adókötelezettség az építmény valamennyi helyiségére kiterjed annak rendeltetésétől, illetőleg hasznosításától függetlenül.
    A törvény erejénél fogva adómentes (a mentesség körét az önkormányzat bővítheti):
    - a szükséglakás;
    - az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló épület vagy az állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó tároló épület (pl. istálló, üvegház, terménytároló, magtár, műtrágyatároló), feltéve, hogy az épületet az adóalany rendeltetésszerűen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja.
    Az utóbbi években a törvényi mentességek köre részint szűkült, részint más módon biztosítottak törvényi mentességet. Ilyen megoldást jelentett az, hogy nem az egyház tulajdonában lévő és a költségvetési szerv tulajdonában lévő építményt nyilvánította a törvény adómentessé, hanem úgy rendelkezett, hogy ezekre nem terjed ki a helyi adó törvény hatálya. Szintén nem az építményen, hanem az adóalany személyén keresztül ad mentességet a törvény a szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi, és oktatási-nevelési intézmények által használt épületek esetében. A mentesség a kedvezményezett adóalanyoknak az általuk, kizárólag az alapító okiratban, alapszabályban meghatározott alaptevékenységüket szolgáló épület és telek után jár. A 2012. évtől kezdve már a gyógy- és üdülőhelynek nem minősülő kistelepülésen lévő komfort nélküli lakásra törvény által biztosított 100 m2 mentesség is megszűnt. A mentességek szűkítését egyedül a háziorvos által nyújtott egészségügyi ellátásra szolgáló helyiségek adómentessé tétele törte meg 2012. május 15-től.
    Mindez azt jelenti, hogy az önkormányzatok okos adópolitikájára és önmérsékletére van szükség ahhoz, hogy az építményadó ne jelentsen túl nagy terhet.
    Szigorú szabályok betartásával három évig adómentes lehet jogszabállyal védetté nyilvánított (országos és helyi védelem egyaránt) műemlék épület akkor, ha azt felújítják. Ez abban az esetben érvényesíthető, ha a felújításra 2008. január 1. napját követően kiadott építési engedély alapján történik. Az adómentesség az építési engedély jogerőre emelkedését követő három, egymást követő, adóévre terjed ki. Az adómentességre vonatkozó igényt az adóhatóságnak be kell jelenteni. Az adóhatóság a bejelentést nyilvántartásba vesz, majd az adót évente megállapítja. A megállapított, de meg nem fizetett adót és az eredeti esedékességtől az adófelfüggesztés szabályai szerint számított kapmatot az ingatlanra bejegyzett jelzálogjoggal biztosítja.
    Az adóhatóság az adómentesség időtartamának lejártát követő év január 30-ig megkeresi a műemlékvédelmi hatóságot, hogy igazolja az épület felújításának tényét és a felújítás befejezésének időpontját. Amennyiben a felújítás az adómentesség harmadik évének utolsó napjáig megtörtént, akkor a nyilvántartott adót és kamatokat törölni kell, egyidejűleg intézkedni kell a jelzálogjog törlése iránt. Ha a felújítás nem történt meg, akkor az adóalany az adót és kamatait az erről szóló határozat alapján köteles megfizetni.
    Az adómentesség érvényesítésére akkor is lehetőség van, ha az adóalany személyében a mentességi időszak alatt változás következik be. Ez azonban csak akkor érvényesíthető, ha az új adóalany a teljes mentességi időszakra vállalja az adó megfizetését a felújítás elmaradása esetére
    Az adókötelezettség a használatbavételi, illetőleg a fennmaradási engedély jogerőre emelkedését követő év első napján keletkezik. Az engedély nélkül épült, vagy anélkül használatba vett építmény esetében az adókötelezettség a tényleges használatbavételt követő év első napján keletkezik. Az adókötelezettséget érintő változást (pl. hasznos alapterület módosulása) csak a következő év első napjától kell figyelembe venni.
    Az adókötelezettség megszűnésének szabályai némileg eltérnek az adókötelezettséget érintő változástól. Az adókötelezettség megszűnik az építmény megszűnése évének utolsó napján. Az építménynek az év első felében történő megszűnése esetén a II. félévre vonatkozó adókötelezettség megszűnik.
    Az építmény használatának szünetelése az adókötelezettséget nem érinti.
    Az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően:
    a) az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, vagy
    b) az építmény korrigált forgalmi értéke. A korrigált forgalmi érték: az illetékekről szóló törvény alkalmazásával megállapított forgalmi érték 50 %-át jelenti.
    A '90-es évek második felében több alkalommal is tervezetek készültek az alapterület szerinti adóztatás helyett a számítottérték-alapú adóztatás részletes szabályainak megalkotására, azonban az erről a 2008. évi LXVIII. törvénnyel elfogadott rendelkezést, melynek hatálybalépése 2009. január 1. napján történt volna, az Alkotmánybíróság 155/2008. (XII. 17.) AB határozatával még a hatálybalépés előtt megsemmisítette.
    Az adó mértékét az önkormányzat állapítja meg, de nem korlátlanul, a mérték felső határát a törvény rögzíti. Ez jelenleg 1100 Ft/m2, vagy a korrigált forgalmi érték 3,6 %-a
    Fontos szabály az adófelfüggesztés lehetősége. Az az adóalany, aki betöltötte 65. életévét, vagy legalább 67%-ban rokkant, aki egyedül, vagy kizárólag ugyanezen feltételeknek megfelelő hozzátartozójával él, kérheti az életvitelszerűen lakóhelyéül szolgáló lakása utáni építményadó-fizetési kötelezettségének felfüggesztését. Az adófelfüggesztés időtartama alatt az adót nem kell megfizetni, de az adóhatóság az adóra a késedelmi pótlék számítási módjának alkalmazásával a mindenkori jegybanki alapkamat mértékével egyező kamatot számít fel. A felfüggesztés ideje alatt keletkező adó összegét (éves adóösszeg és a kamat) a jelzálog keretén belül fel kell jegyezni az ingatlanra. Ezzel kapcsolatban az adóhatóság évente megkeresi az ingatlanügyi hatóságot. Az adófelfüggesztés megszűnik tulajdonosváltozás (elidegenítés, ajándékozás, öröklés), az ingatlant érintő vagyoni értékű jog alapítása, vagy a felfüggesztési kérelem visszavonása esetén.
    b) Telekadó
    Az adó alanya, aki az év első napján a telek tulajdonosa. Ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog, illetőleg több tulajdonos esetén az építményadó szabályai az irányadók. Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő telek. Korábban csak a beépítetlen belterületi földrészlet számított teleknek. Ez a rendelkezés 2012-re jelentősen kiterjesztette az adóztatható földrészletek fogalmát. Az értelmező rendelkezések szerint nem tekinthető teleknek, azaz az adó tárgyának a belterületi, termőföldként nyilvántartott és ténylegesen művelt terület, valamennyi külterületi termőföld, a tanyához tartozó földterület, ha mezőgazdasági művelés alatt áll, az utak és vasutak, valamint a temetők területe. A termőföld fogalmába nem tartozik bele a halastó. Adóztatható a beépített telek területe, és ez alól csak a telken álló épületek hasznos alapterületével megegyező nagyságú telekrész mentes. A hasznos alapterületnek a fogalmát úgy határozza meg az értelmező rendelkezés, hogy az a telekadó alkalmazása szempontjából hátrányos lehet az adóalanyokra. Lényegében az számít hasznos alapterületnek a teljes alapterületből, ahol a belmagasság legalább 1,9 m. Egy alpesi jellegű épület esetében bőven vannak ennél alacsonyabb belmagasságú részek.
    A számításánál némi könnyebbség, hogy néhány, az épülethez tartozó épületrész beszámítását a törvény meghatározza, elősegítve az egységes jogalkalmazási gyakorlatot. A tornác, fedett terasz alapterületét 50%-ban, a pince területét 70%-ban kell a hasznos alapterületbe számítani.
    Az épület hasznos alapterülete különösen a régebbi építésű, esetenként 50-60 cm falvastagságú épületeknél jóval kevesebb is lehet, mint a bruttó terület, azaz az épülettel lefedett földterület. Azzal, hogy az önkormányzat nem állapíthat meg a házhoz tartozó (helyben szokásos nagyságú) területet lehetőség van arra, hogy telekadóval terheljék meg az épület bruttó és hasznos alapterülete közötti részt. Így az adóalany terhe akár több tízezer forinttal is nőhet a régi, vastag falú, földszintes épületek esetében. Tipikusan ilyenek a hosszú, tornácos régi parasztházak, vagy a már példaként említett alpesi jellegű épületek. Előbbiekkel az ország teljes területén, utóbbiakkal főleg a hétvégi házas üdülőterületen lehet találkozni.

    Az adókötelezettség a belterületi földrészlet, vagy tanya esetében a mezőgazdasági művelés megszüntetését, illetve kivett területként történő feltüntetését, külterület esetén a művelési ág törlését (kivett minősítés átvezetése) követő év első napján keletkezik. Beépített ingatlan esetén az épület által elfoglalt rész tekintetében a bontást követő félév első napján keletkezik.
    Az adókötelezettség megszűnik a telek művelési ágba sorolása, tényleges mezőgazdasági művelés alá vétele évének utolsó napján, vagy a beépítés félévének utolsó napján.
    Az építményadóval azonos módon az adókötelezettséget érintő egyéb változást (pl. a tulajdonos személyében történt változás) a következő év első napjától kell figyelembe venni.
    Külterületnek a település közigazgatási határának belterületén kívül eső földrészlete minősül, ideértve a zártkertet is. Belterületi földrészlet olyan földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás belterületként tart nyilván, ideértve az ingatlan-nyilvántartásban művelési ág szerint aranykorona-értékkel nyilvántartott és ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló telket is.
    A 2012. évtől a törvény által biztosított mentességek köre mindössze a következőkre terjed ki:
    - épület, épületrész hasznos alapterületével megegyező nagyságú telekrész;
    - az erdő művelési ágban nyilvántartott belterületi telek (a külterületi erdő termőföld, így nem terjed ki rá a telekadó).
    - az építési tilalom alatt álló telek adóköteles részének 50%-a. Korábban a tilalom alatt álló telek teljes területe adómentes volt.
    Az adó alapja a telek m2-ben számított területe, vagy a telek korrigált forgalmi értéke. Ettől függően az adó mértékének felső határa 200 Ft/m2 vagy a korrigált forgalmi érték 3 %-a.
    Kommunális jellegű adók
    a) Magánszemélyek kommunális adója
    Kommunális adókötelezettség terheli az építmény-, illetve a telektulajdonos magánszemélyt (vagyoni értékű jog jogosultakat is), továbbá azt is, aki az önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik. Az adóalanyi kör tehát szűkebb, mert csak a magánszemélyekre terjed ki, ugyanakkor - többek között - az önkormányzati lakások bérlőire is kiterjed.
    Az adókötelezettség keletkezésére és megszűnésére speciális szabály, hogy lakásbérleti jog esetén az adókötelezettség a lakásbérleti jogviszony létrejöttét követő év első napján keletkezik, és a jogviszony megszűnése évének utolsó napján szűnik meg. A második félévre vonatkozó adókötelezettség megszűnik, amennyiben a lakásbérleti jogviszony az év első felében szűnik meg.
    Az adó évi mértékének felső határa építményenként, telkenként, illetőleg lakásbérleti jogonként legfeljebb 17 000 forint. Az adóalany a kommunális adó esetében is élhet az adófelfüggesztés lehetőségével.
    b) Idegenforgalmi adó
    Az idegenforgalmi adóhoz hasonló funkcióval és jellegzetességekkel 1990-ig is létezett helyi bevételként fizetett kötelezettség, a gyógy- és üdülőhelyi díj.
    Az idegenforgalmi adó alanya az a magánszemély, aki nem álladó lakosként az önkormányzat illetékességi területén legalább egy vendégéjszakát eltölt.
    Az adókötelezettség alól alanyi mentes:
    - a 18. életévét be nem töltött magánszemély; (megszűnt a 70 éven felüliek törvényi mentessége!)
    - a gyógyintézetben fekvőbeteg szakellátásban részesülő, valamint a szociális intézményekben ellátott magánszemély;
    - a közép- és felsőfokú oktatási intézménynél tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján, hatóság vagy bíróság intézkedése folytán, a szakképzés keretében, a szolgálati kötelezettség teljesítése, vagy a településen székhellyel, vagy telephellyel rendelkező vagy a Htv. 37. §-ának (2) bekezdése szerinti tevékenységet végző vállalkozó esetén vállalkozási tevékenység vagy ezen vállalkozó munkavállalója által folytatott munkavégzés céljából az önkormányzat illetékességi területén tartózkodó magánszemély, továbbá
    - aki az önkormányzat illetékességi területén lévő üdülő tulajdonosa vagy bérlője, továbbá a használati jogosultság időtartamára a lakásszövetkezet tulajdonában álló üdülő használati jogával rendelkező lakásszövetkezeti tag, illetőleg a tulajdonos, a bérlő hozzátartozója, valamint a lakásszövetkezet tulajdonában álló üdülő használati jogával rendelkező lakásszövetkezeti tag használati jogosultságának időtartamára annak hozzátartozója (Ptk. 685. § b) pontja);
    - az egyház tulajdonába tartozó épületben, telken vendégéjszakát - kizárólag az egyház hitéleti tevékenységében való részvétel céljából - eltöltő egyházi személy;
    Az adó alapja és mértéke:
    - a településen tartózkodás esetén a megkezdett vendégéjszakák száma, ilyenkor az adó mértékének felső határa személyenként és vendégéjszakánként 300 Ft, illetve a megkezdett vendégéjszakára eső szállásdíj, ebben az esetben az adó mértékének felső határa a szállásdíj 4 %-a;
    Az adót a szálláshely üzemeltetője, az üdülőt fenntartó szerv, szállásadó, illetve az ingatlannal rendelkezni jogosult köteles beszedni és befizetni az adóhatóság részére. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha az ingatlant a rendelkezni jogosult ingyenesen engedi át. Az adóbeszedésre kötelezett akkor is befizetni tartozik az adót, ha annak beszedését elmulasztotta.
    A törvény szerint a 2012. évtől nem csak a szálláshely, hanem "bármely más ingatlan ingyenesen történő átengedése esetén" is fennáll az adókötelezettség. A távol lakó rokonok, barátok vendéglátása után is adót kellene szedni? Az értelmező rendelkezések sem adnak pontos útmutatást, mert e szerint a vendégéjszaka "vendégként eltöltött - éjszakát is magában foglaló, vagy így elszámolt - legfeljebb 24 óra."
    Korábban a törvény ezen rendelkezésénél szerepelt az "üdülési cél" kifejezés. A törvény szellemének továbbra is ez az értelmezés felel meg.
    Helyi iparűzési adók
    A helyi adóhoz hasonló adókötelezettség 1990-ig nem létezett. Az adó modelljéül a német Gewerbesteuer szolgálhatott. Ehhez hasonló adó működik Ausztriában és Luxemburgban is. Szintén sok a hasonlóság az Olaszországban regionális adóként alkalmazott IRAP-pal, melynek az EU szabályozásával való összhangját a luxemburgi székhelyű Európai Közösségek Bírósága 2007. tavaszán kimondta. Az EKB 2007. októberében a magyar szabályozást sem találta ellentétesnek az Unió szabályaival, így az iparűzési adó Ez az ítélet valószínűsíti, hogy a az iparűzési adó sokak által ugyanezen bíróságnál támadott jogintézménye kiállja a bíróság próbáját, és így mindaddig alkalmazható lesz, ameddig a Magyar Köztársaság Országgyűlése nem dönt az adónem átalakításáról, vagy megszüntetéséről.
    Intézményesítésének elvi alapját az adja, hogy az adókkal közvetlenül is járuljanak hozzá a közterhekhez azok, akinek a tevékenysége a helyi közkiadásokat is növeli, továbbá a környezetet is - nem jogellenesen! - terheli (pl. megengedett határértéken belüli zaj, rezgés, légszennyezés kibocsátása, a tevékenység által generált forgalomnövekedés stb.).
    A helyi iparűzési adó a legfontosabb helyi adó a bevételek szempontjából, bár ezt az adót sem kötelező bevezetni, mégis érthetően a helyi lakossággal ezt a helyi adót lehet a legkönnyebben elfogadtatni. Az adó jellege bevezetése óta megváltozott. A funkcióváltás azt jelenti, hogy eredetileg az egyfázisú helyi forgalmi adó jellegzetességeit mutatta, de az adóalapra vonatkozó szabályok többszöri módosításának, a bevételek "nettósításának" eredményeként ez az adó egyre jobban eltávolodott eredeti jellegzetességeitől, s ma már inkább a jövedelemadóhoz közelít, de az adó alapja természetesen továbbra sem az eredmény (nyereség).
    Az adó alanya a vállalkozó. A törvény szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység.
    Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység). A törvény elválasztja az állandó és az ideiglenes iparűzés feltételeit.
    A vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja. Ideiglenes jellegű az iparűzési tevékenység, ha az önkormányzat illetékességi területén az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó építőipari tevékenységet folytat, illetőleg természeti erőforrást tár fel vagy kutat. Akkor adóköteles a tevékenység az érintett településen, ha a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység időtartama adóéven belül meghaladja a 30, de nem éri el a 181. napot. Ha a tevékenység végzése eléri a 181. napot, akkor úgy kell tekinteni, hagy az adóalany telephelyet működtet az adott településen. Továbbá adóköteles, ha bármilyen ettől eltérő tevékenységet folytat, abból bevétele származik és egyetlen településen sem rendelkezik székhellyel, telephellyel (tipikusan ilyen a piaci és vásározó kiskereskedelem). Az adókötelezettség az iparűzési tevékenység megkezdésének napján keletkezik és a megszűnésének napjáig tart.
    Az adóalap meghatározása szinte évente változott a kilencvenes években. 2000-től állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások (lényegében az alvállalkozói teljesítések) értékével, valamint az anyagköltséggel. A 2012. évtől csökkenthető az adóalap a kutatás és a kísérleti fejlesztés tárgyévi költségeivel. Az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások beszámításának szabályai 2013.-tól jelentősen változtak. A nettó árbevétel 500 millió Ft-ot meg nem haladó összegéből levonható a teljes összeg. Az 500 millió és 20 milliárd közötti összegből a levonás legfeljebb az e sávba jutó nettó árbevétel 85%-ig terjedhet. A csökkentés 20 és 80 milliárd Ft közötti sávba jutó bevétel esetén annak 75%-ig, a 80 milliárdot meghaladó bevétel esetén annak 70%-ig terjedhet.
    Ettől a szabálytól eltérően az exportra teljesített értékesítés esetén továbbra is levonható az ezzel összefüggő "elábé" és közvetített szolgáltatás teljes összege. Ugyanez érvényes a közfinanszírózásban részesülő gyógyszerek és az elszámolóházi tevékenységet végző szervezeteknél az általuk vásárolt és továbbértékesített energia esetében.
    Az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó vállalkozó azt a módszert is alkalmazhatja, hogy az EVA alapjának 50%-ában állapítja meg az iparűzési adó alapját. A kisvállallati adó alá tartozó a rá vonatkozó adó 120%-ban is megállapíthatja az IPA alapját.
    Sajátos, a magyar adórendszerben példátlan megoldás, hogy ugyanazon vállalkozó különböző párhuzamos adókötelezettségeinek terjedelmét maga osztja meg: ha ugyanis a vállalkozó az iparűzési tevékenységét több önkormányzat illetékességi területén végzi és az adó alapja az egyes illetékességi területeken elkülönítetten nem áll rendelkezésre, akkor azt a vállalkozónak kell megosztania a mellékletben meghatározott irányelvek szerint. Az adó alapjának megosztása a vállalkozó választása szerint történhet a személyi jellegű ráfordítás, vagy az eszközérték arányának figyelembe vételével, feltéve, ha a vállalkozónak a tárgyévet megelőző teljes évben az iparűzési adó alapja nem haladta meg a 100 millió forintot. A 100 millió forintot meghaladó adóalap esetén kötelező szabályt kell alkalmazni. Ekkor a vállalkozó mindkét megosztási szabályt alkalmazni köteles. Ilyenkor az adóalap olyan hányadát kell a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszerével megosztani, amilyen arányt a személyi ráfordítások összege képvisel a személyi ráfordítás és az eszközérték együttes összegén belül. A fennmaradó adóalap-részre az eszközérték arányos megosztás módszerét kell alkalmazni.
    Az energiapiac liberalizálása miatt újra kellett szabályozni az adóalap megosztását az energia-ellátás területén is. A villamos- , vagy gázenergia kereskedők a településeken elért nettó árbevétel arányában oszthatják meg az adóalapot. A hálózati és elosztói engedélyes az önkormányzat illetékességi területén belül a hálózaton a végső fogyasztónak továbbított és az engedélyes által az összes végső fogyasztónak továbbított energia arányában élhet a megosztással. Bonyolultnak tűnik, de nem az. Egy településen továbbított mennyisége / az összes továbbított mennyiséggel = a településre jutó adóalaparány.
    Más szabályt alkalmazhatnak az építőiparral foglalkozó adózók is. Ha ezt választják (kicsit egyszerűsített megfogalmazással), akkor a bevételük 50%-át eszköz, vagy személyi ráfordítás arányában kell megosztaniuk, míg a másik 50%-át az adott székhelyen, telephelyen elért bevétel arányában.
    A vezeték nélküli távközlési szolgáltatást nyújtó vállalkozó pedig az előfizetők számlázási címe szerinti arányban (település / összes), a vezetékes távközlési szolgáltató a szolgáltatási címek arányában kell megossza az adóalapját.
    A kisadózó vállalkozások tételes adója alá tartozó vállalkozó e minőségének fennállása időtartamára dönthet úgy, hogy megosztás helyett székhelyenként, telephelyenként 2,5-2,5 millió Ft-ban állapítja meg az adóalapját. Ezt a döntést kisadózó minőségének fennállása alatt nem változtathatja meg. Ha egy településen a tevékenysége nem éri el a teljes évet, akkor az adóalapot időarányosan kell számítani. Ha a kisadózó adókötelezettsége egész évben fennáll március és szeptember hó 15. napjáig kell az adóját megfizetnie. Ha kevesebb ideig tevékenykedik, akkor az adókötelezettség első és utolsó hónapjában kell az adót megfizetnie. A kisadózót adóelőleg-bejelentési, -bevallási, -befizetési kötelezettség, továbbá adóbevallás benyújtási és megosztási kötelezettség nem terheli. Bevallást akkor kell tennie, ha tevékenysége megszűnt, vagy ha az év során részben szünetelt a tevékenysége és az általa ténylegesen fizetett adóból ezért túlfizetése keletkezett.
    Az adó mértékének felső határa állandó jellegű tevékenység esetén az adóalap 2%-a lehet. Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó mértéke naptári naponként legfeljebb 5000 Ft.
    A székhely illetőleg a telephely szerinti önkormányzathoz az adóévben fizetendő adóból, legfeljebb azonban annak összegéig terjedő- a (4) bekezdésben meghatározott módon- levonható az ideiglenes jellegű tevékenység után az adóévben megfizetett adó.
    Az ideiglenes tevékenység után megfizetett adó a székhely, illetve telephely(ek) szerinti önkormányzatokhoz fizetendő adóból a vállalkozás szintjén képződő teljes törvényi adóalap és az egyes (székhely illetve telephely(ek) szerinti) önkormányzatokhoz kimutatott törvényi adóalapok arányában vonható le.
    Ez 2008. végéig az adót alkalmazó önkormányzatok jelentős hányadánál meg is volt állapítva. Ritkán, de előfordult az adó sávosan történő megállapítása is, akár a személyi jövedelemadó rendszeréhez hasonló módon, minél nagyobb az adóalap annál magasabb az adókulcs, de előfordult ezzel ellentétes döntés is. A nagyobb árbevételt alacsonyabb kulccsal adóztatták annak érdekében, hogy a településre minél több nagy árbevételt elérő vállalkozás letelepedését segítsék elő. Ennek akkor lett nagyobb jelentősége, amikor az iparűzési adóból lényegében valamennyi korábban megállapított adókedvezményt meg kellett szüntetni az uniós jogharmonizáció során. A 2008. őszén kirobbant gazdasági válság miatt ma már egyre több önkormányzat dönt az adó mértékének csökkentéséről.
    Az iparűzési adóból adható mentességek, kedvezmények köre 2008. január 1-jétől nagyon leszűkült. A mentesség, vagy a kedvezmény csak azt a vállalkozót illeti meg, akinek adóalapja nem haladja meg a 2 500 000 Ft-ot. Ez a könnyítés valamennyi, a településen adóalannyá váló vállalkozónak azonos mértékben határozható meg függetlenül az adóalany kilététől (egyéni vállalkozó, vagy gazdasági társaság, helyi székhelyű, vagy telephellyel rendelkező vállalkozás stb.).
    A törvény még külön biztosít egy kedvezményt. Az adóalap 1 000 000 Ft-tal csökkenthető minden olyan munkavállaló után, akikkel a vállalkozó előző évi statisztikai létszámát növeli (munkahely-teremtést ösztönző kedvezmény), feltéve, hogy a létszámbővítéshez az adó alanya nem vett igénybe a Nemzeti Foglalkoztatási Alapból folyósított olyan állami támogatást, amelynek kifejezett feltétele volt új munkahely létesítése. Mentes továbbá az adó alól a külön törvény szerinti szabályozott ingatlanbefektetési társaság, ingatlanbefektetési elővállalkozás és ezek projekttársasága.
    Tájékoztatás a bevezetett helyi adók szabályairól
    Az önkormányzati adórendelet kihirdetését követő öt napon belül adatot kell szolgáltatni a Magyar Államkincstárnak a kincstár elektronikus rendszerén keresztül. Az adatszolgáltatás kiterjed a helyi adónem bevezetésének napjára, az alkalmazott adómértékre, kedvezményre és mentességre, a hatálybalépés napjára. Adatot kell szolgáltatni az önkormányzat honlapjának címéről, vagy legalább egy adóügyi információs blokkot kell ismertetni (telefonszám, elektronikus levélcím, levelezési cím). A Kincstár a bejelentett adatokat településenkénti bontásban saját honlapján közzéteszi és a változásokat az önkormányzat bejelentései alapján havonta frissíti. Ugyanezt kell tennie az önkormányzatnak is, ha rendelkezik honlappal. Meg kell jelentetni a honlapon az adórendelet szövegét, módosított rendelet esetében az egységes szerkezetbe foglalt szöveget és a rendszeresített bevallási, bejelentkezési nyomtatványokat. A saját honlapon történő közzététel nem jelent új kötelezettséget, mert a weblappal rendelkező önkormányzatok ezt eddig is megtették.
    Az önkormányzat az adóelőleg és az adó megfizetésének idejét az adózás rendjéről szóló törvény és a Htv. szabályaitól eltérően is megállapíthatja, ha ezzel az adózó számára kedvezőbbé válik a kötelezettség teljesítése. Az önkormányzat építményadó, telekadó és kommunális adó esetében mentesítést adhat a bevallási kötelezettség alól, ha az érintettet nem terheli fizetési kötelezettség.
    III. Néhány, a helyi adókkal kapcsolatos jogalkalmazási kérdés
    Ebben a részben néhány olyan problémáról lesz szó, amelyeket az egyes adóknál nem említettünk. Az ingatlanokat terhelő helyi adók egyfelől tárgyi adónak, másrészt un. éves adónak tekinthetőek. Az "éves adóztatás" azt jelenti, hogy az adóalany egész évben az lesz, aki/amely az év első napján az ingatlan tulajdonosa. Tulajdonosnak pedig az a személy vagy szervezet minősül, aki vagy amely az ingatlan-nyilvántartásban ekként van feltüntetve. Kivétel az az eset, amikor év elején a tulajdoni lapon még mindig időközben elhunyt személy vagy megszűnt szervezet szerepel tulajdonosként. Ha az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződést az ingatlan-nyilvántartást vezető hatósághoz benyújtották, és ennek tényét széljegyezték, akkor a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni.
    Ha a konkrét adótárgynak (ingatlannak) több tulajdonosa van, először az ingatlant terhelő összes adót kell megállapítani, majd ezután következhet az adóösszeg adóalanyonkénti, tulajdoni hányadának megfelelő felosztása. Kivéve, ha az adótárgyat a Htv. 52. § 3. pontja szerinti vagyoni értékű jog terheli-, ez esetben annak jogosultja az adóalany - vagy ha az érintettek az adófizetést illetően a Htv. 12. § (2) bekezdése szerint megállapodtak. (utóbbi esetben a Polgármesteri Hivatalhoz benyújtott megállapodás szerint kell elintézni.)
    Előfordulhat azonban olyan eset, hogy év elején a tulajdoni lapon még mindig időközben elhunyt személy, vagy megszűnt szervezet szerepel tulajdonosként. Természetesen ilyenkor már az új tulajdonos tekintendő adóalanynak, vagyis a polgári jogi szabályozást kell "segítségül hívni". Nevezetesen: a jogutódok (örökös, jogutód szervezet) tulajdonszerzése az elhalálozás, illetve a jogelőd megszűnése időpontjával bekövetkezik (az ingatlan-nyilvántartási helyzetet is erre az időpontra visszamenőleges hatállyal kell rendezni).
    Az önkormányzat illetékességi területén székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó építőipari, ideiglenes iparűzési tevékenységet végez (Htv. 37. § (2) bekezdés a) pont), egy éven belül többször lényeges, hogy egyazon megrendelés teljesítése során beiktatott szünetekről vagy különböző megrendelések teljesítése közötti időtartamokról van-e szó. Ha a munkavégzése egy megrendelő megbízásából megszakításokkal folyik, a tevékenység kezdő és zárónapja közötti időszak tekintendő a Htv. 38. § (2) bekezdés szerinti időtartamnak, azaz be kell számítani a szünetelések időszakait is. (Legalább 30 és maximum 180 nap megléte esetén a Htv. 39. § (3) bekezdése, 40. § (2) bekezdése és a vonatkozó helyi rendeleti szabályozás szerint kell az adóztatást elvégezni).
    Más a helyzet, ha a vállalkozó több megrendelőnek dolgozik és szüneteket egy adott megrendelőnek elvégzett és átadott munka és egy másik megrendelőnek végzendő tevékenység kezdete között "iktat be". Ebben az esetben csak a tényleges munkavégzési időszakok adódnak össze és ezen alapul az iparűzési adóztatás.
    A Htv. 41. §-a szerint a vállalkozó főszabályként iparűzési adóelőleg fizetésére köteles, melynek összegét (mértékét) az adóhatóság az éves adóbevallás vagy a várható adó bejelentése alapján fizetési meghagyásban közli. E fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig az adóelőleget az előző fizetési meghagyás alapján kell fizetni (kivéve, ha az adott településen a vállalkozó az iparűzési tevékenységet a tárgyévben kezdi, vagy az önkormányzat az iparűzési adót első alkalommal, vagy év közben vezeti be).
    Az adóigazgatási eljárás során rendkívül fontos mozzanat az adóbevallások figyelemmel kísérése, illetőleg a bevallott adatok ellenőrzése.
    Miután az Art. 5. § (1) bekezdése értelmében az adóügyekben a 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezései is alkalmazandóak, a Ket. 50. §-a szerinti tényállás tisztázása keretében a kijavítást nem az ügyintéző "saját belátása" szerint, hanem az Art. 23. §-ában leírtak alapján kell elvégezni, szükség esetén az adózót 15 napon belül határidővel hiánypótlásra kell felszólítani.
    Az adóbevallások érkeztetésének eljárási rendje ugyanaz, mint bármely más ügyiratnál. Következésképpen jogszabálysértő és elfogadhatatlan az a gyakorlat, miszerint a bevallásokat hosszabb időn át összegyűjtik és "egyszerre" iktatják.
    Egyrészt utólag az irat tényleges érkezése feledésbe merülhet (holott egy késedelmes bevallás jogkövetkezménye a mulasztási bírság, melynek összege a késedelem mértékétől függ) másrészt a Ket. 33. § (1) bekezdése alapján a bevallást, mint "ügyet" 30 napon belül el kell intézni. Itt kell megemlíteni, hogy előfordulhat, miszerint pl.: az ingatlanszerző, aki mondjuk építményadó-alany az adott településen, már a június 15-ei vásárlás után 10 nappal bevallást tesz, ami után az adóhatóságnak 30 napon belül (a példánál maradva legkésőbb július 25-éig) érdemi döntést kell hoznia. Elkészíti és kiküldi tehát a kivetést. Azonban, ha év végén a képviselő-testület felemeli az adónem adótételét, a következő év első napján már "nem igaz" a határozat. Következésképpen azt a Ket. 114. §-a alapján módosítani kell. A másik megoldás a Ket. 32. §-a értelmében az eljárás felfüggesztése lehet, miután az esetleges adóemelés a képviselőtestület - vagyis "más szerv, mint a jegyző" - hatáskörébe tartozik és a rendeletmódosítás után már az új adótételnek megfelelően történhet meg a kivetés.
    A fizetendő adót, adóelőleget tartalmazó határozatokban (fizetési meghagyásokban) sokszor helytelenül alkalmazzák az Art. 37. § (1) bekezdésében leírtakat. A március 15-e után hozott döntésekben természetesen nem lehet ezen időpontig előírni az első részlet befizetését és jogszabálysértő a "kézhezvételtől számított l5 napon belül" szövegezés is.
    Ilyenkor az adott félévre eső, vagy éves adóösszeg pótlékmentes megfizetése törvényesen "jogerő+15 napig" írható elő. (Ha a jogerő + 15 nap lejárta szeptember 15-e utáni időpontra esik, a teljes összeg-, amennyiben viszont ennél korábbi időpontra esik, az I félévre vonatkozó részösszeg fizethető meg pótlékmentesen ezen határidőig. Utóbbi esetben a II. félévre eső részösszeg megfizetésének határideje szeptember 15-e.)
    Továbbra is többször előfordul az Art. VII. fejezetében található előírások megsértése. (Pl.: az ellenőrzési jegyzőkönyvek nem tartalmaznak minden törvényben előírt adatot, az adóalanynak nem biztosítják a 15 napon belüli észrevételezési lehetőséget, az adóhatóság alkalmazottja nem igazolja ellenőrzési jogosultságát).
    Felhívom a figyelmet az adóhatósági ellenőrzések jogszerűségének, szakszerűségének fontosságára és arra, hogy ha ellenőrzésen alapuló utólagos adó-megállapítás ellen érkezik fellebbezés, csak a teljes mértékig törvényesen lefolytatott I. fokú eljárás esetén hozhatunk helybenhagyó határozatot.
    A fizetési könnyítés engedélyezéséről szóló határozatban rendelkezni kell a pótlékok kérdésében is.
    Gyakorta előforduló hiba, hogy az Art. 133. §-a szerinti fizetési könnyítés (részletfizetés és halasztás) engedélyezése esetén a pótlékok felszámítására történő utalás elmarad, de nem rendelkezik az adóhatóság arról sem, hogy kivételes méltányosságból a pótlékkiszabást mellőzi (holott az esetek többségében ez a döntéshozó szándéka). Ehhez kapcsolódik időnként az a hiányosság is, hogy nem tüntetik fel a határozat rendelkező részében a kedvezmény feltételeinek (pl: ügyfél határidőre nem fizeti meg a részletet) nem teljesítése esetén alkalmazandó intézkedésre (Art. 133. § (9) bek.) történő figyelmeztetést sem.
    Az adóigazgatási eljárásban is követelmény a határozatok alakját és tartalmát illetően a Ket. 71-74. §-aiban leírtak betartása és háttérjogszabályként - vagyis az eljárás során minden olyan mozzanat tekintetében, amit az Art. nem szabályoz - a Ket. következetes alkalmazása.
    Az adót megállapító I. fokú határozatok egy része meglehetősen elnagyolt, illetve hiányos.
    Pl.: késedelemnél nem utalnak az adókötelezettség keletkezésének idejére, a bevallás törvényi határidejére és annak tényleges időpontjára, mulasztási bírságolásnál "szűkszavú" az indokolás, gépjármű-adóztatásnál nem hivatkoznak a határozatban az új autó vásárlásának tényére (ezért erre csak az időarányos adóösszegből lehet következtetni).
    Gyakori, hogy az adóalany számára egyértelműen nem, vagy csak nehezen derül ki, hogy milyen határidővel, mekkora összeget kell fizetni. Tovább bonyolíthatja a helyzetet, illetve a döntések rendelkező részének megfogalmazását, ha az adóalany terhére feltöltési kötelezettség elmulasztása vagy késedelmes bevallás miatt mulasztási bírságot is kiszabnak, ugyanazon fizetési meghagyásban. (A problémát nem az jelenti, hogy egy döntésen belül szerepel az adóelőleg előírása és a szankció is.) A helyes jogalkalmazás érdekében fontos, hogy az adóbevalláson alapuló fizetési meghagyásban kell - a Htv. 41. § (3) bekezdésére is tekintettel - az adóelőleget meghatározni úgy, hogy annak összegéből le kell vonni a március 15-ig fizetendő összeget (ami az előző fizetési meghagyás szerinti előleg 50%-a), függetlenül attól, hogy azt az adóalany megfizette-e vagy sem, majd a különbözetet kell szeptember 15-i határidővel előírni.
    Más a helyzet, ha a fizetési meghagyás olyan időpontban készül, hogy annak jogerőre emelkedésétől számított 15. nap szeptember 15-e utáni időpontra esik. Ez esetben az Art. 37. § (1) bekezdése alapján "jogerő + 15 napon belül" fizethető meg késedelmi pótlék mentesen az előbb említett különbözet.
    A fizetési meghagyások rendelkező részében az Art. 2. számú melléklet II.) pontjában leírt feltöltési (kivéve az egyszeres könyvvezetésre kötelezetteket), valamint a következő év március 15-éig esedékes fizetési kötelezettséget mindig fel kell tüntetni!
    Ha a bevallás az Art. 32. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn túl érkezik, az Art. 172. §-ában leírtak szerint mulasztási bírság kiszabása is lehetséges. Ha nem volt az előző évben fizetési meghagyás, akkor az Art. 19. § (2) bekezdése szerinti bejelentkezésen alapul a döntés, illetőleg a bejelentett várható adó mértékével fog megegyezni a fizetési meghagyásban az adóelőleg összege.
    Fizetési határidőként értelemszerűen az Art. 37. § (1) bekezdésében és az Art. 2. számú melléklet II.) pontjában leírtakat kell figyelembe venni (pl.: a vállalkozó az önkormányzat illetékességi területén május 10-én kezdi meg a tevékenységét, 10 nap múlva, május 20-án bejelentkezik és közli a várható adóját. Az adóhatóság - legkésőbb június 19-ig postázott - fizetési meghagyásában a várható adó összegét szerepelteti adóelőlegként, melynek 50%-át jogerő + 15 nap, fennmaradó részét pedig szeptember 15-ei határidővel írja elő).
    Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) adótitokra és az adóhatóság tevékenységével összefüggő adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat tartalmazó 52-55/B. §-ában foglaltaknak megfelelően a jegyző - mint önkormányzati adóhatóság - és apparátusa az adóztatással összefüggő feladatainak ellátása során tudomására jutott, adótitoknak minősülő adatokat köteles megőrizni, azokat csak a törvényben meghatározott célból, az ott megjelölt szervek részére adhatja ki. Törvényi felhatalmazás hiányában kizárólag abban az esetben kerülhet sor átadásra, ha ahhoz maga az érintett hozzájárul.
    Ilyen törvényi felhatalmazást jelent az, hogy az önkormányzati adóhatóság a helyi adó és gépjárműadó vonatkozásában a százezer - magánszemélyek esetében az ötvenezer - forintot elérő, 90 napon keresztül folyamatosan fennálló adótartozással rendelkező adózó nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét, adóazonosító számát és az adótartozás összegét a helyben szokásos módon közzéteheti. Egy évig érvényben volt olyan szabályozás, amely korlátok nélkül tette ezt lehetővé. Érdekes és igen problémás helyzeteket teremtve. Volt olyan hatóság, ahol már az 5000 Ft összegű tartozás esedékességét követő napon megjelent a hátralékos neve. A mai, körbetartozással és kölcsönökkel terhelt világban bármely céggel, magánszeméllyel előfordulhat, hogy likviditási probléma miatt felhalmoz párezer, pártízezer forint helyi adó tartozást. Ennek öszegtől és a tartozás idejétől függetlenül azonnali nyilvánosságra hozása, a szégyenpad alkalmazása elfogadhatatlan és hosszabb távon ellenkező hatást generálhat, de jobbik esetben is eljelentéktelenítheti ezt a szankciót. Sok településnél aki egy párezer forintos, féléves részlettel maradt el ugyanazon a hirdetőtáblán szerepelt azzal, aki évek óta nem fizetett és tartozása esetleg már százezrekre rúgott. Olyan esettel is lehetett találkozni, hogy építményadóval tartoznak "X.Y. külföldi állampolgár örökösei". Így, név nélkül, mert a helyi adóhatóság nem ismerte a külföldi örökösöket. Az önmérséklet nem működött, szükség volt a korlátozásra. Még korrektebb lett volna a szabályozás, ha nem 90 napon, hanem egy éven túli tartozás esetében ad lehetőséget a törvény a nyilvánosságra hozatalra, de a mostani szabály is jobb mint a korábbi.
    Az adótitok megismerésére jogosult szerveket megnevező jogszabályi felsorolásban az önkormányzat pénzügyi bizottsága nem szerepel, így e bizottság - mivel az önkormányzat költségvetési bevételeinek vizsgálatakor nem adóhatóságként jár el - a helyi adónyilvántartásba történő betekintésre nem jogosult, kizárólag összefoglaló jellegű, egyedi azonosításra alkalmatlan információkat kérhet a jegyzőtől, a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 138. §-a (3) bekezdésének g) pontja alapján.
    Az Art. 116. § figyelembevételével az önkormányzat bizottsága konkrét adózók egyedi adatainak megismerésére csak az esetben jogosult, ha a helyi adók tekintetében felülellenőrzést lefolytató bizottságként jár el.
    A felülellenőrzés elrendelésének lehetősége akkor áll fenn, ha az önkormányzat rendelkezésére álló adatok, körülmények arra utalnak, hogy az első fokú adóhatósági ellenőrzést lefolytató jegyző a törvényben meghatározott ellenőrzési szempontok megsértésével mellőzte valamely adózó vagy adózói csoport vizsgálatát, illetőleg a lefolytatott ellenőrzések eredménytelensége mögött a megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértése áll. Ekkor az önkormányzat képviselőtestülete határozatban elrendelheti a jegyző eljárása szakszerűségének és törvényességének felülvizsgálatát.
    Az Art. 116. §-ában ismertetett szabályok szerint a vizsgálatot, felülellenőrzési eljárás keretében a képviselőtestület által kijelölt eseti vagy állandó - pl. pénzügyi - bizottság mint kvázi másodfokú adóhatóság folytatja le. A bizottság megalakítására, összetételére vonatkozóan az Art. speciális előírásokat nem fogalmaz meg, így a Mötv. 57-61. §-ainak rendelkezései megfelelően irányadóak. Eszerint a bizottság elnökét és az elnökkel együtt számított - tagjainak több mint felét a települési képviselők közül kell választani, s a polgármester nem lehet a bizottság elnöke, tagja. A bizottság tagjai kizárólag az előbb említett okból elrendelt felülellenőrzési eljárás keretében jogosultak az ellenőrzés alá vont adózó adatainak megismerésére, melyeket csak a felülellenőrzési eljárás lefolyatása - mint törvényben megjelölt cél - érdekében használhatnak fel, s az adótitokra vonatkozó szabályok szerint kötelesek megőrizni.
    Ezen túlmenően az önkormányzat pénzügyi bizottsága csak akkor jogosult egyedi adózó adatainak megismerésére, ha ahhoz az érintett hozzájárul.
    Az Art. a helyi adók tekintetében a képviselőtestület által kijelölt bizottságot jogosítja fel a felülellenőrzés lefolytatására, ezen túlmenően azonban nem tartalmaz speciális szabályokat a felettes szervek rendszerére és hatáskörére vonatkozóan. E tekintetben tehát - az Art. 4. §-ának (1) bekezdése alapján - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezései az irányadóak.
    A jegyző adóhatósági eljárása az általa lefolytatott ellenőrzést lezáró első fokú határozat meghozatalával zárul, a felülellenőrzés során őt hatáskörök már nem illetik meg.
    A képviselőtestület jogosult dönteni a felülellenőrzés elrendelésének szükségességéről, az eljárást lefolytató bizottság kijelöléséről, illetve - ha e feladat elvégzésére nem a testület állandó bizottságát jelöli ki - a bizottság tagjainak megválasztásáról az Mötv. 58. §-a alapján. A felülellenőrzés elrendeléséről és a bizottság kijelöléséről a testület határozatot hoz.
    A felülellenőrzési eljárást a kijelölt bizottság az Art. általános ellenőrzési szabályai szerint folytatja le. Ha az első fokon lefolytatott ellenőrzés által feltárt tényekhez, adatokhoz, körülményekhez képest eltérést állapít meg, és ez az adófizetési kötelezettséget érinti a bizottság a korábbi ellenőrzés alapján hozott határozatot megváltoztatja. Határozat hiányában pedig első fokú határozatot hoz (Art. 116. §).
    A jogorvoslat kérdésében szintén a Ket. Általános szabályai érvényesülnek, vagyis a bizottság határozata ellen a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve vezetőjéhez lehet fellebbezni, a hivatalvezető határozata pedig - jogszabálysértésre hivatkozva - bíróság előtt keresettel megtámadható.
    A felülellenőrzés elrendelésére akkor is lehetőség van, ha a jegyző által hozott első fokú határozat ellen az adózó fellebbezett, s az ügyben a kormányhivatal vezetője másodfokú határozatot hozott. (Kivéve, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként hozott adhatósági határozatot bíróság felülvizsgálta, vagy a bírósági felülvizsgálat folyamatban van.) Ekkor a bizottság - figyelemmel a hatáskör elvonás tilalmára - a felülellenőrzés során tett megállapításaira hivatkozva indítványozza a kormányhivatal vezetőjének a másodfokú határozat visszavonását, módosítását, súlyos jogszabálysértés feltárása esetén pedig a jegyző által hozott első fokú határozat megsemmisítését. Ez utóbbi esetben a bizottság első fokú határozatot hoz, mely ellen szintén a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve vezetőjéhez címzett, de a bizottsághon benyújtott fellebbezésnek van helye.
    IV. Jogalkotás, jogszabály-szerkesztés
    A helyi adórendeletek megalkotásáról és annak szabályairól, ahogy minden önkormányzati rendelet esetében, több jogszabály is rendelkezik. Már említettük, hogy a Képviselő-testület felhatalmazását a helyi adók bevezetésére és működtetésére az Alaptörvény és a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény határozza meg. Az adókról szóló rendelet tartalmának kereteit pedig a helyi adókról szóló törvény határozza meg. A rendeletalkotás formai követelményeit a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.), valamint a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM r. (a továbbiakban: IRM r.) határozza meg. A következőkben a teljesség igénye nélkül ismertetnénk néhány problémát, tudnivalót. Nem kizárólag a jogalkotás formai követelményeivel kapcsolatban.
    Döntés az adó bevezetéséről, mértékének változtatásáról
    Ritkán történik, hogy a helyi adó bevezetését, vagy az adó mértékének módosítását az önkormányzatok külső kényszer nélkül határozzák el. Elviekben lehetséges, hogy valamilyen, korábban nem gyakorolt, az önkormányzat önként vállalható feladatai körébe tartozó tevékenység, konkrét feladat elvégzéséhez teremtenének elő forrást ezzel a döntéssel. A valóság azonban az, hogy az önkormányzatok régebben vállalt önkéntes feladataik megtartása, további ellátása mellett már a kötelező feladataik ellátásaihoz szükséges bevételt is ebből tudják biztosítani. A Mötv. 117. § (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy az Országgyűlés a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott módon a kötelezően ellátandó feladatokhoz támogatást biztosít. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy "A feladatfinanszírozási rendszernek biztosítania kell a helyi önkormányzatok bevételi érdekeltségének fenntartását". Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatoknak a kötelező feladatok ellátásához is hozzá kell járulniuk saját bevételeikkel. Ilyen költségesebb tétel pl. az általános és középiskolák épületeinek működtetése. Ha egy 3000 főnél népesebb településen az állam működteti ezeket az épületeket, akkor a helyi önkormányzat saját és átengedett bevételei terhére a szakminiszter által meghatározott mértékű hozzájárulást fizet az állami intézményfenntartó központnak. Ha a település működteti az épületet, azt teljes egészében saját és átengedett bevételeiből kell finanszíroznia. A Mötv. 10. § (1) bekezdése azt is kimondja, hogy "Az önként vállalt helyi közügyek megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezően előírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását, finanszírozása a saját bevételek, vagy az erre a célra biztosított külön források terhére lehetséges."
    Azt sem szabad elfeledni, hogy az önkormányzatok a 2013. évtől nem tervezhetnek költségvetésükbe hiányt.
    Az önkormányzatok többségénél a saját bevételek legnagyobb része (sokszor az egésze) helyi adókból származik. Így ma már elmondható, hogy a legtöbb településen bevezették és működtetik a helyi adókat. Nem kis fejtörést okoz, hogy a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. tv. (továbbiakban: Stab. tv.) 32. §-a szerint adókötelezettséget megállapító, az adóalanyok körét bővítő, az adó mértékét növelő, illetve kedvezményt, mentességet megszüntető jogszabály kihirdetése és hatálybalépése között legalább 30 napnak el kell telnie. Továbbá a Htv. 6. § a) pontja szerint adóéven belül az adónemhez kapcsolódó adóteher rendeletmódosítással nem súlyosbítható. Új adó bevezetése lehetséges év közben is.
    Ha tehát egy önkormányzat január 1. napjától szeretne adót bevezetni, vagy emelni, akkor az erről szóló rendeletet legkésőbb előző év december 2. napjáig ki kell hirdetni. Azonban a feladatfinanszírozási rendszer keretében az önkormányzatok részére juttattandó állami támogatást meghatározó központi költségvetésről szóló törvényt pedig általában december 2. napja után fogadja el az országgyűlés. Az sem ritka, hogy a költségvetési törvényhez az utolsó pillanatban benyújtott módosító javaslatok alapvetően változtatnak egy-egy rendelkezésen. Legutóbb 2012. decemberben történt ilyen. Egy zárószavazás előtti módosító javaslat elfogadása jelentősen átírta a támogatások mértékét az önkormányzati szférán belül. A községektől a városokhoz csoportosított át központi támogatást. Erre nem könnyű felkészülni. A Képviselő-testületek előtt két út áll. Az egyik megoldás, hogy ősszel döntést hoznak az adók emeléséről, a kedvezmények szűkítéséről arra számítva, hogy a kieső támogatások miatt szükség lesz a helyi adókból származó többletbevételre. Ha mégsem lesz rá szükség, akkor az adótöbbletből újabb önkéntes feladatot tudnak finanszírozni, vagy tartalékot képezhetnek. Lehetséges az adó évközi csökkentése, vagy a kedvezmények szélesítése is, mert az adóév közben csak az adóalanyokra hátrányos rendeletmódosítás tilos. A másik módszer, hogy a kieső bevételt, a kiadások csökkentésével kompenzálják. Ez persze a legtöbb esetben a korábbi feladat-ellátás színvonalának csökkentését eredményezi.
    A fentiek alapján kijelenthető, hogy a Képviselő-testületek mozgástere a helyi adóztatás területén szűkült. Nehéz feladat a helyi adópolitika alakítása. Egyrészt törekedni kell a lehetséges legtöbb bevétel elérésére, de figyelembe kell venni az adott település adóalanyainak teherbíró-képességét is. Ráadásul a döntést akkor kell meghozni, amikor nem biztos, hogy ahhoz minden információ rendelkezésre áll.
    A döntéshozatal történhet egy lépcsőben, azaz a rendelet-tervezet jóváhagyásával, de történhet két lépcsőben is. Először az elvi döntést hozza meg a Képviselő-testület az adó bevezetéséről, mértékének módosításáról, a mentességek és kedvezmények szűkítéséről, vagy szélesítéséről. Másodjára pedig dönt a rendelet elfogadásáról.
    A jogszabály megjelölése
    Az önkormányzati rendelet megjelölése tartalmazza a megalkotó teljes nevét, a jogszabály számát, kihirdetése napját, a jogszabály szintjének megjelölését, majd ezt követően a címét /pl. ................ Község Önkormányzata Képviselő-testületének 1/2013. (I. 31.) önkormányzati rendelete Az idegenforgalmi adóról/
    Bármelyik elem hiánya hiba. Ha nem új rendelet alkotásáról, hanem egy hatályos rendelet módosításáról van szó, akkor arra is figyelni kell, hogy a módosított jogszabály is pontosan meg legyen jelölve a címben.
    /pl. ................. Község Önkormányzata Képviselő-testületének 1/2013. (I. 31.) önkormányzati rendelete Az idegenforgalmi adóról szóló 1/2012. (I. 31.) önkormányzati rendelet módosításáról/
    A jogszabály megszövegezése
    Amennyiben a jogszabály kiadására magasabb szintű jogszabály felhatalmazása alapján kerül sor, a felhatalmazást adó jogszabályt és a felhatalmazást adó rendelkezést (a §, bekezdés, illetőleg pont megjelölésével) a jogszabály bevezető részében fel kell tüntetni.
    A helyi adók tárgyában alkotott rendeletek esetében a helyi adót az önkormányzat a Htv. 1. §, 5. § és 6. §-a alapján vezetheti be. A felsorolt törvényhelyekre a rendelet bevezető részében hivatkozni kell.
    A Jat. 2. § szerint a jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően világosan, közérthetően és ellentmondásmentesen kell megszövegezni. A korábbi gyakorlattól eltérően a Jat. nem engedi meg, hogy a helyi rendeletben magasabb szintű jogszabály rendelkezéseit szó szerint átvegyék. A Jat. 3. § szerint a szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos, vagy többszintű. Továbbá a "jogszabályban nem ismételhető meg az Alaptörvény, vagy olyan jogszabály rendelkezése, amellyel a jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes. Az önkormányzati rendelet a jogszabályok között a legalacsonyabb rendű, semmilyen más jogszabállyal nem lehet ellentétes, így semmiféle más jogszabály rendelkezése nem ismételhető meg benne.
    De erre egyébként nincs is szükség. A helyi rendeletalkotás célja pont az, hogy a jogalkotási felhatalmazás keretei között a helyi sajátosságokat érvényesítse, a helyi szabályokat meghatározza és nem az, hogy a törvény szövegét. Amennyiben a helyi szabályozás a magasabb szintű jogszabályok rendelkezéseinek kiegészítését, végrehajtását szolgálja, a képviselőtestület:
    - rendeletében csak a helyi szabályokat állapítja meg, anélkül, hogy a magasabb szintű jogszabályokra utalna;
    - a rendeletben a pontos jogszabályhely (rendelet, §, pont) megjelölésével utal a magasabb szintű jogszabályi rendelkezésre (anélkül, hogy átvenné annak pontos szövegét);
    A jogszabály hatályba lépése
    A jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépés pontos időpontját (év, hó, nap) lehetőség szerint úgy, hogy a hatálybalépés a hónap első napjával történjen. Persze lehet más nap is, de törekedni kell arra, hogy valamely naptári nap legyen a hatálybalépés napja. Elfogadható megoldás a kihirdetés napját követő X. napban meghatározni a hatályba lépés kezdő időpontját. Csak kivétel szabályként kerülhet sor a kihirdetés napjával történő hatálybaléptetésre. Ebben az esetben az órát is meg kell határozni (Jat. 7. § (2) bekezdés).
    A hatálybaléptetés időpontjának meghatározása a jogalkotó részéről különleges figyelmet kíván, mert úgy kell megállapítani, hogy elegendő időt biztosítson a jogszabály végrehajtására való felkészüléshez.
    A leírtakat támasztja alá az Alkotmánybíróság 28/1992. (IV. 30.) AB határozata is. "Azt törvényben - még kevésbé alkotmánybírósági határozatban - nem lehet általános érvénnyel meghatározni, hogy mennyi a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges "kellő idő", amit a jogszabály kihirdetése és hatályba léptetése között feltétlenül biztosítani kell. Ezt minden egyes jogszabály megalkotásánál a jogszabályba foglalt rendelkezések jellegének, mennyiségének, valamint a jogszabály végrehajtására (vagy az önkéntes jogkövetésre) való felkészülést befolyásoló egyéb tényezők alapulvételével esetileg kell vizsgálni. E kötelezettség a jogszabály tervezetének kidolgozásában közreműködő, illetőleg a jogalkotó szerveket terheli. Adóról szóló rendelet esetén a már említett korlátokat figyelembe kell venni. Azaz adókötelezettséget megállapító, az adóalanyok körét bővítő, az adó mértékét növelő, illetve kedvezményt, mentességet megszüntető jogszabály kihirdetése és hatálybalépése között legalább 30 napnak el kell telnie. Ennél hosszabb időszakot a rendelet kihirdetése és a hatálybalépése között kötöttség nélkül meg lehet állapítani. Rövidebbet, akár a kihirdetés napján történő hatályba lépést csak az adókötelezettséget megszüntető, az adó mértékét csökkentő, a mentességeket és kedvezményeket megállapító, vagy azokat kiszélesítő önkormányzati rendelet esetében lehet.
    Nem kizárt a jogszabály visszamenőleges alkalmazása sem, de a kihirdetés időpontját megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, jogot nem vonhat el, nem korlátozhat, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Adórendelet esetében még körültekintőbben kell eljárni, ha egy-egy rendelkezést visszamenőleges hatállyal kíván alkalmazni a Képviselő-testület. A legjobb, ha ezt a megoldást mellőzik az önkormányzatok és könnyítést is legfeljebb a kihirdetés napján léptetnek hatályba.
    A záró rendelkezések
    A hatályukat vesztő jogszabályokat illetőleg a jogszabályoknak a hatályukat vesztő rendelkezéseit kifejezetten fel kell sorolni. A felsorolásban a hatályon kívül helyezett jogszabály rövid megjelölését a címmel együtt fel kell tüntetni.
    Mellékletek, függelékek
    Különbséget tenni a jogszabály mellékletei és függelékei között. Előbbi osztja a jogszabály sorsát (módosítása, hatályon kívül helyezése tehát csak jogszabállyal történhet), utóbbi a jogszabály alkalmazását megkönnyítő (de a jogszabály sorsától független "önálló életet élő") adatokat, információkat tartalmazza. Adórendelet esetében nem indokolt a függelékek használata, melléklet viszont lehetséges. Ha egy önkormányzat egy rendeletben többféle adót szabályoz és az egyes adókon belül többféle mértéket, akkor pl. az adók mértéke akár az adórendelet mellékletében is meghatározható.
    A rendeletek módosításával kapcsolatos fontos tudnivaló
    A rendeletek módosítása során azokat a módosító rendelkezéseket, amelyek a korábbi szöveg helyébe lépnek, azaz beépülnek az eredeti szövegbe, a kihirdetés napját követő napon hatályon kívül kell helyezni. Ennek a megoldásnak rendkívüli előnye, hogy mindig csak egy hatályos szöveget kell kezelni. Persze az érintett szakasz módosítását jegyzetben fel kell tüntetni. A jegyzetnek tartalmaznia kell a módosítás tartalmát (megállapította, módosította, hatályon kívül helyezte), a módosító rendelet pontos megnevezését és a módosítás hatályba lépésének napját. Figyelni kell arra, hogy ezzel a módosító rendelet önálló élete megszűnt. Ha ez a módosító rendelet hibás, akkor a hiba kijavítása nem lehetséges ennek módosításával, vagy hatályon kívül helyezésével, mert már nincs hatályban. Ebben az esetben a helyes eljárás az alaprendelet ismételt módosítása.
    Hatásvizsgálatok, indokolás
    A Jat. Két féle hatásvizsgálatot ismer. Az előzetes hatásvizsgálat a jogszabály előkészítési szakaszának a része. A hatásvizsgálat során vizsgálni kell a tervezett rendelet társadalmi, gazdasági és költségvetési hatásait, környezeti és egészségügyi következményeit (adók esetében ez nem jellemző), hatását az adminisztratív terhekre. Át kell tekinteni a rendelet szükségességét és azt, mi lenne az eredmény, ha nem lenne megalkotva. Arra is ki kell térni, hogy mik a jogszabály alkalmazásának személyi, tárgyi, pénzügyi feltételei. A döntést a rendelet megalkotásáról ez alapján kell meghozni. Ennek maradéktalan betartása nagyon nehéz (lásd a "Döntés az adó bevezetéséről, mértékének változtatásáról" részben ismertetett problémákat).
    Az utólagos hatásvizsgálat feladata a rendeletalkotás idején várt hatások összevetése a tényleges hatásokkal, és az is, hogy ha kell, rámutasson a szükséges módosítások irányára, mértékére. A vizsgálatok elvégzése a jogszabály előkészítőjének és a jegyzőnek a feladata.
    A jogszabály előkészítője a tervezethez indokolást csatol. Ebben össze kell foglalni a célokat és a várható hatásokat. Önkormányzati rendeletalkotás írásos előterjesztés alapján történik és az előterjesztésben mindezek a követelmények általában szerepelnek.
    V. Az adózás rendjéről szóló törvény
    Az adózás rendjét jelenleg szabályozó törvény a 2003. évi XCII. törvény (Art.). A továbbiakban az önkormányzat által megállapított helyi adókat és az önkormányzat jegyzőjét mint önkormányzati adóhatóságot tekintve lesz szó néhány fontosabb kérdésről.
    Az adózóknak két nagy csoportja különül el. Az adóalanyok adózói minőségét az adótörvény (esetleg ennek alapján megalkotott önkormányzati rendelet) alapozza meg. A másik csoport adózói jogállását az Art. teremti meg. Az Art. ugyanis úgy fogalmaz, hogy "Adózó az a személy akinek adókötelezettségét ......, vagy e törvény írja elő.
    Az adózó fogalom adóeljárási jellegű, anyagi jogban az adóalany kifejezés az általánosan használt. Az adózó jogállás azt jelenti, hogy az ilyen személy az anyagi jogi fizetési kötelezettségen túl alaki jellegű, főkötelezettség teljesítését vagy annak ellenőrizhetőségét megkönnyítő mellékkötelezettségre is köteles.
    Az adóalanyiság tartalma az egyes adótörvényekben van meghatározva. Azt, hogy kik azok akik az adónem alanyai lehetnek törvény mondja ki. Önkormányzati rendeletben az adóalanyok körét kiterjeszteni, vagy szűkíteni nem lehet. Az adójogviszony alanyai az adóhatóság és az adóalany, amennyiben az adóalany ténylegesen közvetlen kapcsolatba kerül valamelyik adóztató szervezettel.
    Az adóalany e minőségében közvetlenül csak az adófizetés, mint fő kötelezettség címzettje. Bár van másra is példa. Az idegenforgalmi adó alanya a vendégéjszakát eltöltő magánszemély a szállásadó csak a beszedésre kötelezett. De ha a szállásadó nem szedi be az adót a vendégtől, akkor helyette neki kell azt megfizetnie, azaz az eredeti adóalany helyébe lépve más minőségben lesz részese az adójogviszonynak. Kötelezetté válik. Az adójogi jogképességet vagy cselekvő képességet nem szabályozza az adójog. A gyakorlat szempontjából annak van jelentősége, hogy amennyiben az adókötelezettség a halál miatt szűnik meg, akkor az adót határozattal kell megállapítani (Art. 131. § (1) bek.). Például, az örökösök az elhunyt vállalkozó iparűzési adótartozásának megfizetésére határozattal kötelezhetők, azonban bejelentésre, bevallásra, adatszolgáltatásra, könyvvezetésre nem.
    Az Art. a jogi személyek és a magánszemélyek mellett kialakult harmadik típust egyéb szervezetnek nevezi (Art. 178. § 9. pontja). Ezek a szervezetek a jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, az egyéni cég, a szakcsoport (már megszűnt szervezettípus), a polgári jogi társaság, a társasház, a társas üdülő, a társas garázs, az építőközösség, és minden más, jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülés.
    Adóügyekben elsődlegesen az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni. A Ket. csak mögöttes jogszabály. A Ket. előírásai kizárólag akkor alkalmazhatók az adóigazgatási eljárásban, ha az Art., vagy az adót, adófizetési kötelezettséget, vagy költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik (Art. 5. § (1) bekezdés). Az adóigazgatási eljárás tekintetében eljárásjogi kérdésekben még a költségvetési támogatásról szóló törvény előírásai is erősebbek a Ket. általános előírásainál. Az adóigazgatási eljárás tehát az egyik egyértelmű példája a speciális és generális törvények "erősorrendjének"
    A képviselet szabályait az Art.-ben az adózóról szóló rendelkezés tartalmazzák és ezek az elmúlt években az adózóknak kedvező módon többször is módosultak. Szélesedett a képviseletre jogosultak köre. A hatályos rendelkezések szerint a magánszemély adózót (ha nem személyesen jár el), a törvényes képviselőkön kívül képviseleti jogosultságát igazoló "ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos ügyben termékdíj ügyintéző szakképesítéssel rendelkező személy is, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt
    eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy képviselheti." Sőt az egyéni vállalkozót még nagykorú alkalmazottja is helyettesítheti az eljárásban. (Art. 7. § (1) bekezdés).
    Az adóigazgatás felépítését tekintve a törvény négy adóhatósági típust különböztet meg:
    1. Állami adóhatóság a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) adóztatási szerve.
    2. Vámhatóság a NAV vámszerve,
    3. Az önkormányzati adóhatóság a jegyző
    4. Az önkormányzati adóhatóság felettes szerveként eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal,
    Az Art. 11. §-a értelmében az adópolitikáért felelős, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszternek is vannak feladatai az adóztatással kapcsolatban miniszter felügyeleti jogkörében eljárva az önkormányzati adóhatóságok tekintetében többek között:
    - felügyeli az önkormányzati adóhatóság adóztatási tevékenységének törvényességét, ellenőrzi irányítását, a törvények és más jogszabályok végrehajtását
    - az adóhatóságok vezetőitől jelentéseket, beszámolókat kérhet, bármely adózó ügyéről tájékoztatást kérhet,
    - az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó adóügyben megváltoztatja, megsemmisíti
    a fővárosi és megyei kormányhivatal jogszabálysértő döntését, illetve mulasztás esetén az eljárás lefolytatására és döntéshozatalra utasítja ezeket a szerveket
    - előterjesztést tehet az önkormányzati adóigazgatási szervezettel
    Az adóhatóságokra vonatkozó hatásköri és illetékességi szabályokat a törvény VI. fejezete állapítja meg valamennyi adóhatóságra kiterjedően, egységes módon, adóhatóság típusonként részletezve.
    A hatásköri illetékességi szabályok tartalmaznak az eljárási kényszerre vonatkozó rendelkezéseket is, ideértve a törvénysértően hallgató adóigazgatási szervezettel szemben tehető felettes szervi, illetőleg bírósági intézkedési jogokat is.
    Az önkormányzati adóhatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén köteles eljárni. Ha e kötelezettségének nem tesz eleget, erre felettes szerve; a Kormány általános hatáskörű államigazgatási szervének vezetője - kérelemre vagy hivatalból - utasíthatja.
    Amennyiben a jegyző az utasítás ellenére - az abban meghatározott határidőn belül - sem tesz eleget eljárási kötelezettségének, a Kormány általános hatáskörű államigazgatási szervének vezetője az ügyet magához vonhatja és az ügyben első fokon jár el, vagy az elsőfokú eljárásra más önkormányzati adóhatóságot jelöl ki.
    Ha a Kormány általános hatáskörű államigazgatási szervének vezetője intézkedési vagy eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, a közigazgatási és munkaügyi bíróság az adózó kérelmére nem peres eljárásban kötelezi az adóhatóságot az eljárás lefolytatására.
    A jegyző adóhatósági feladatait a már sokszor idézett ágazati törvényeken túl a rövid nevén "hatásköri törvénynek" is nevezett törvény is részletezi (1991. évi XX. törvény 140. § (2) bekezdése). Az Art. 81. §-a értelmében az önkormányzati adóhatóság jár el első fokon a helyi adók, a belföldi rendszámú gépjárművek adója, a termőföld bérbeadásából származó jövedelem (ideértve a földjáradékot is) adóztatása, továbbá törvényben meghatározott esetben a magánszemélyt terhelő adók módjára behajtandó köztartozások ügyében.
    Az önkormányzat jegyzője által adóügyben hozott határozat tekintetében a másodfokú adóhatósági, a törvényességi felügyeleti feladatokat Kormány általános hatáskörű államigazgatási szervének vezetője látják el. (Ket. 107. §).
    Az önkormányzati adóhatóság ellátja a képviselő-testület rendeletében meghatározott adófizetési kötelezettségek érvényesítésével összefüggő adóhatósági teendőket. Megállapítja, nyilvántartja és beszedi a helyi adókat. Helyi adóval kapcsolatos adóügyben az az önkormányzati adóhatóság jár el, amelynek önkormányzata a helyi adót bevezette. (Art. 82. § (1) bek.)
    A gépjárműadóról szóló törvény az önkormányzati adóhatóság feladatkörébe utalja a belföldön nyilvántartott gépjárművek tulajdonosainak, üzembentartóinak megadóztatását.
    A termőföld bérbeadásából származó jövedelme adóztatása esetén illetékességi ok a föld fekvése. Ennek megfelelően e jövedelem adóztatása a föld fekvése szerinti adóhatóság feladata. (Art. 82. § (3) bek.)
    Az Art. 146. § (2) bekezdésének a) pontja szerint, ha a törvény a köztartozás beszedését nem utalja más szerv hatáskörébe, magánszemély köztartozását a belföldi lakóhely, szokásos tartózkodási, fellelhetőségi hely szerinti önkormányzat adóhatósága hajtja be.
    A törvény által nem rendezett hatáskörrel és illetékességgel összefüggő kérdésekben az Art. 5. § (1) bekezdése szerint érvényre jutnak a Ket. rendelkezései.
    Illetékességi összeütközések esetén a Kormány általános hatáskörű államigazgatási szervének vezetője dönt, illetőleg jogosult kijelölni az eljáró önkormányzati adóhatóságot, hatásköri vita esetén a döntés a Fővárosi Ítélőtábla joga. (Ket. 22-23. §)
    Az Art. 85. §-a körülhatárolja az adóigazgatási eljárás főbb területeit. Ezek az adózók jogainak és kötelezettségeinek megállapítása, az adókötelezettségek teljesítésének és a joggyakorlás törvényességének ellenőrzése, az adónyilvántartással és az adatok igazolásával, valamint a végrehajtással kapcsolatos feladatok. Az Art. VII. fejezetén belül külön címek alatt részletezi az egyes területekkel kapcsolatos eljárási szabályokat.
    Ezekből csak két elemet emelnénk ki.
    Az Ellenőrzés cím alatt egy az önkormányzati adóhatóságok esetében speciális ellenőrzési lehetőség is szerepel. Ez a felülellenőrzés (Art. 116. § (2) bekezdés). Ez azért speciális az önkormányzatok esetében, mert lényegében az államigazgatási hatósági körön kívüli szervet von ebbe bele. Az önkormányzati adóhatóság tekintetében felülellenőrzést (kizárólag a helyi adók tekintetében) a Képviselő-testület is elrendelheti. Ebben az esetben az ellenőrzést a testület által erre kijelölt bizottság folytatja el. Erre nincs külön előírás, így a bizottság felállítására és összetételére a Mötv. és a helyi SZMSZ rendelkezései vonatkoznak.
    A végrehajtás során az állami adóhatóság is segítséget nyújthat az önkormányzatok részére. A 2010. június 29. óta hatályos rendelkezés alapján az önkormányzati adóhatóság megkeresheti az állami adóhatóságot a legalább 10 000 Ft-ot elérő tartozás behajtása érdekében. Ezt akkor teheti meg, ha előtte eredménytelenül kísérelte meg az adótartozás behajtását átvezetéssel és visszatartással. Ez a lehetőség azoknál a településeknél jelent könnyebbséget ahol nincsenek meg a szükséges személyi és tárgyi feltételek az ingóságot, vagy ingatlant terhelő végrehajtás foganatosításához. Lehetséges még a végrehajtást az önálló bírósági végrehajtó közreműködésével is megoldani. (Art. 146. §)
    VI. Helyi önkormányzat képviselőtestülete által alkotott rendeletek törvényességi ellenőrzésének tapasztalatai
    E fejezetben a helyi önkormányzat képviselő-testülete által alkotott helyi adó tárgyú önkormányzati rendeletek törvényességi ellenőrzése által feltárt gyakran előforduló törvénysértéseit, típushibáit mutatjuk be.
    Az Alaptörvény és a Mötv. Hatálybalépésével az önkormányzati rendeletek törvényességi ellenőrzése során feltárt törvénysértések orvosolása kétirányú lett. Ha a kormányhivatal észleli, hogy az önkormányzat rendelete sérti valamely magasabb szintű jogszabály előírásait, akkor először törvényességi felhívással él, majd annak eredménytelensége esetén kezdeményezheti a Kúriánál a rendelet és a magasabb szintű jogszabály összhangjának vizsgálatát (Mötv. 136. § (2) bekezdés). Ha a kormányhivatal azt észleli, hogy a képviselő-testület által alkotott rendelet súlyos hibában szenved és nem csupán egy-egy magasabb szintű jogszabály előírásait sérti meg, hanem alkotmányossági aggályai vannak, akkor az eredménytelen törvényességi felhívás után az önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter útján kezdeményezheti, hogy a Kormány indítványozza az Alkotmánybíróságnál annak vizsgálatát, hogy az önkormányzat rendelete összhangban van-e az Alaptörvénnyel (Mötv. 132. § (1) bekezdés c) pontja és a 136. § (1) bekezdése).
    A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. tv. a közteherviselés általános szabályairól szóló részben (Stab. tv. 28. §) kimondja, hogy fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét megállapítani csak törvényben, illetve törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben lehet. Az Európai Unió kötelező jogi aktusa, vagy nemzetközi szerződés másként is rendelkezhet, ezekben az esetekben nincs feltétlenül szükség törvényalkotásra. Az önkormányzati adó- jogalkotási jog egyértelműen ehhez illeszkedik, hiszen az Alaptörvény, a Mötv. és a Htv. hármasa tartalmazza az ehhez szükséges törvényi felhatalmazásokat. (Lásd: IV. Jogalkotás, jogszabály-szerkesztés c. fejezet). A helyi képviselőtestület ezen törvények keretei között állapíthatják meg a helyi adók fajtáit és mértékét, és az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes a törvénnyel. Az önkormányzatok a helyi adókra vonatkozó - jogalkotó hatáskörüket nem gyakorolhatják szabad belátásuk szerint, hanem csak törvényi korlátok között, törvény által meghatározott körben, mértékben és módon élhetnek adó-megállapítási jogukkal.
    Az önkormányzatok hatáskörébe tartozó adók, adójellegű kötelezettségek eljárási rendjét, az adózók és adóhatóságok kapcsolatát pedig az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény állapítja meg.
    A fejezet szerkezete a Htv.-ben rögzített szerkezet figyelembevételével épül fel, tehát a Htv.-ben meghatározott sorrendben mutatjuk be az egyes adótípusok szerint ismertetett törvénysértő rendelkezéseket, illetve inkább a típushibákat. Továbbá a fejezet végén néhány az új törvényi előírások figyelmen kívül hagyása esetén előforduló hibát.
    VI/1. Vagyoni típusú adórendeletek esetében
    Építményadó
    Az építményadóról a Htv. II. fejezetének 11-16. §-ai rendelkeznek.
    o Az önkormányzati rendelet még mindig tartalmazza a helyben szokásos teleknagyság meghatározását. Ezeket a rendelkezéseket hatályon kívül kell helyezni, mert a Htv. hatályos szövege már nem teszi lehetővé ennek alkalmazását.
    o Önkormányzati rendeletben a képviselőtestület arról rendelkezett, hogy az adókötelezettség milyen helyiségekre nem terjed ki (pl. kiegészítő helyiség). A Htv. 11. § (3) bekezdése szerint az adókötelezettség az építmény minden helyiségére kiterjed. Ha a képviselő-testület egyes helyiségeket nem akar adóztatni azt megteheti, de csak úgy, hogy az adóalanyok között különbséget nem téve, a törvényben meghatározott mentességen túl (Htv. 13. §) további helyiségekre állapít meg mentességet.
    o Az önkormányzati rendeletben a képviselő-testület rendelkezett az adókötelezettség keletkezéséről és megszűnéséről. Erre a képviselő-testületnek már nincs joga. A Jat. szerint nem ismételhető meg magasabb szintű jogszabály szövege a helyi rendeletben. Eltérő meghatározás pedig törvénysértő, mert erre nem ad felhatalmazást a Htv.
    o Az önkormányzati rendeletben a képviselőtestület a lakásokra vonatkozó adó mértékét szabályozta. E szerint az adótétel 100 m2-ig 1500 Ft/év; 100 m2 feletti rész esetén pedig 120 Ft/m2/év. A Htv. 15. § a) pontja szerint az építményadó alapja az önkormányzat döntésétől függően az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete. A törvény 16. § a) pontja úgy rendelkezik, hogy az adó évi mértékének felső határa a 15. § a) pontja szerinti adóalap esetén 1.100 Ft/m2/év. Nem ütközik törvénybe a sávos adómérték meghatározása, de egyetlen sávhoz tartozó mérték sem haladhatja meg a törvényi maximumot. Külön figyelni kell arra is, hogy az adó sávokhoz kötött meghatározása csak az adótárgyak esetében tartalmazhat eltérő mértéket, az adóalanyok között nem tehet hátrányos megkülönböztetést.
    Telekadó
    A telekadóról a Htv. II. fejezetének 17-22. §-ai rendelkeznek.
    o Önkormányzati rendeletben a képviselőtestület a magánszemélyek és vállalkozók (ez utóbbi ma már nem alkalmazható adónem) kommunális adójának bevezetéséről döntött. Ezt követően a következő évben bevezette a telekadót is. A Htv. 7. § a) pontja kimondja, hogy az önkormányzat adó-megállapítási jogát korlátozza az, hogy az adóalany egy meghatározott adótárgy esetében csak egyféle - az önkormányzat döntése szerinti - adó fizetésére kötelezheti. Ennek megfelelően amennyiben a képviselőtestület kommunális adót vezetett be, ugyanezen adótárgyra nem vezetheti be a telekadót is (kettős adóztatás tilalma), legfeljebb a kommunális adó olyan részeinek hatályon kívül helyezésével, amely eredményeként ugyanazon adótárgyra csak egyféle adókötelezettség marad hatályban.
    o Törvénysértő az az e tárgykörben alkotott önkormányzati rendelet, amelyben a telekadó kötelezettségről rendelkezett a képviselő-testület úgy, hogy szűkítette az adóköteles telek fogalmát (pl. családi ház építésére alkalmas beépítetlen földrészlet megnevezést használtak). E rendelkezés nem felel meg a Htv. 17. §-ában foglaltaknak. Ezeket a kérdéseket szintén a mentességek körében lehet kezelni.
    o Az önkormányzati rendeletben a képviselő-testület meghatározta az adóalany fogalmát. Az adóalany fogalmát a Htv. határozza meg. A képviselő-testület ezt a törvényi előírást nem ismételheti meg és eltérően sem rendelkezhet.
    o Az önkormányzati rendeletben az adóalanyok tekintetében eltérően határozták meg az adó mértékét (pl. vállalkozások esetén 200 Ft/m2, magánszemélyek esetén 8 Ft/m2). Ez egyértelműen tilos.
    Magyarország Alaptörvénye deklarálja a jogegyenlőséget. Az, hogy ugyanazon adókötelezettség és adótárgy vonatkozásában az adóalanyok személye szerint alkalmaztak eltérő adómértéket negatív diszkriminációt jelent.
    VI/2. Kommunális jellegű adórendeletek esetében
    Magánszemélyek kommunális adója
    A magánszemélyek kommunális adójáról a Htv. 24-26/A. §-ai rendelkeznek.
    o Előfordult, hogy az e tárgykörben alkotott rendeletében a képviselőtestület döntött arról, hogy az adó összege magában foglalja a kiszámlázásra nem kerülő szemétszállítási díját. A szemétszállítási díjra vonatkozó rendelkezés nem lehet adórendelet tárgya. A Htv. 1. § (1) bekezdésében a jogalkotó kimondja, hogy a törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési önkormányzat képviselőtestület rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. A törvény egyetlen rendelkezése sem terjed ki a szemétszállítási, vagy más közszolgáltatási díjnak az adórendeletben történő szabályozására. Továbbá a díj más természeténél fogva (szolgáltatás-ellenszolgáltatás kérdése) nem vonható össze a hatósági eljárás keretében érvényesített adóval.
    o A Htv. 24-25. §-ai rendelkezik a magánszemélyek kommunális adójának kötelezettsége keletkezéséről és megszűnéséről. A Htv. 24. § első fordulata kimondja, hogy kommunális adókötelezettség terheli a 12. §-ban, valamint a 18. §-ban meghatározott magánszemélyt. A 12. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adó alanya az, aki a naptári év első napján az építmény tulajdonosa. A 18. § szerint az adó alanya az, aki az év első napján a telek tulajdonosa. Ezzel szemben a képviselő-testület rendelete csupán lakás célját szolgáló épületre, továbbá zártkertben lévő szerszámos kamrára, ideiglenes tartózkodást szolgáló felvonulási épületre terjeszti ki az adókötelezettséget. E rendelkezés törvénysértő, mivel a törvénytől eltérően határozza meg az adóalanyok körét, mert nem az építmény, hanem csak egyes tételesen felsorolt építmények tulajdonosát nevezi meg adóalanyként. Itt szintén a mentességek körének körültekintő meghatározása jelenthet segítséget.
    Idegenforgalmi adó
    Az idegenforgalmi adóról a Htv. III. fejezet 30-34. §-ai rendelkeznek.
    Itt típushibaként előfordult, hogy az önkormányzati rendeletben az idegenforgalmi adóra vonatkozó mentességeket szűkítette a képviselő-testület törvénysértően. A törvény 6. § d) pontjában a jogalkotó kimondja, hogy a törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetve a kedvezményeket további kedvezményekkel bővítheti az önkormányzat. Ebből egyértelmű, hogy a törvény a mentességekre vonatkozóan szűkítési joggal nem ruházta fel az önkormányzatokat.
    VI/3. Helyi iparűzési adórendeletek esetében
    A helyi iparűzési adóról a Htv. IV. fejezet 35-41. §-ai rendelkeznek.
    o Az önkormányzati rendeletben a képviselőtestület az adókötelezettségről rendelkezett. Deklarálják, hogy adóköteles az önkormányzat illetékességi területén végzett vállalkozási tevékenység (iparűzési tevékenység), azonban arra nem térnek ki, hogy mind az állandó, mind az ideiglenes vállalkozási tevékenység adóköteles. A Htv. 37. § (1) bekezdése az állandó, míg a (2) bekezdése az ideiglenes iparűzési tevékenységről rendelkezik. Ennek megfelelően kell a rendeletben is mindkét formáról rendelkezni.
    o A helyi adórendeletben úgy rendelkezett a képviselőtestület, hogy az adókötelezettség az iparűzési tevékenység megkezdésének napját követő hó elsejétől keletkezik. Ezzel szemben a Htv. 38. § (1) bekezdése szerint az adókötelezettség az iparűzési tevékenység megkezdésének napjával keletkezik.
    o A képviselőtestület helyi önkormányzati rendeletben az adókedvezményről rendelkezett olyan módon, hogy annak adtak adókedvezményt, aki az adóalapját magasabb összegben határozta meg. A rendelkezés törvénysértő, mert az adóalap számítását, ideértve a megosztás szabályait a törvény egyértelműen meghatározza. Külön kitér a kisadózó vállalkozásokra is. Ettől eltérő szabályt a képviselő-testület nem írhat elő, de az adózó sem alkalmazhat eltérő számítást. Továbbá önkormányzati rendeletben jelenleg már csak egyetlen kedvezményt lehet rögzíteni az iparűzési adó esetében. Már csak az a vállalkozás részesíthető kedvezményben, akinek a számított adóalapja nem haladja meg a 2.500.000 Ft-ot.
    VI/4. Adórendeletek elfogadása, módosítása esetében
    o A rendeletek hatálybaléptetésének idejére is külön figyelni kell, mert könnyű hibázni. A terhek növelését jelentő rendelet, azaz új adó bevezetése, adó mértékének növelése, a mentességek és kedvezmények szűkítése 2012. január 1. napja óta csak úgy lehetséges, hogy a rendelet kihirdetése és hatályba lépése között legalább 30 napnak kell eltelnie. Utoljára a 2011. évben lehetett ennél rövidebb időt alkalmazni.
    o Az új Jat. megfelelő alkalmazása során könnyen lehet törvénysértő rendeletet alkotni azzal, ha a módosító rendelet módosításával akar a képviselő-testület módosítani egy-egy rendelkezésen.
    A módosító rendeletet a hatályba lépését követően azonnal hatályon kívül kell helyezni, hiszen a rendelkezés beépül az alaprendeletbe. Önálló élete megszűnik. Ha a következő alkalommal nem az alaprendelet módosítása történik, hanem a módosító rendelet módosítása, az törvénysértő állapotot idéz elő, mert egy hatályban nem lévő rendelet módosítása fogalmilag kizárt.
    A folytatáshoz előfizetés szükséges.
    A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
    {{ item.ArticleTitle }}

    {{ item.ArticleLead }}

    A folytatáshoz előfizetés szükséges!
    A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

    A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.

    exit_to_app Belépés Előfizetés

    Keresés az oldal szövegében