adozona.hu
A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény szövegkövető kommentárja
A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény szövegkövető kommentárja
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1997. évi CXLV. törvény 1. §
A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: Ctvr.) felváltó, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény (1997. évi CXLV. törvény,a továbbiakban: Ctv.) 1. §-a a cégfogalom meghatározását adja meg. Ez azért nehéz feladat, mivel a cég elnevezés gyűjtőfogalom, felöleli mindazokat a szervezeteket, illetve jogalanyokat, melyek a rájuk vonat...
A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény szövegkövető kommentárja
A cég
1997. évi CXLV. törvény 1. §A bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: Ctvr.) felváltó, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény (1997. évi CXLV. törvény,a továbbiakban: Ctv.) 1. §-a a cégfogalom meghatározását adja meg. Ez azért nehéz feladat, mivel a cég elnevezés gyűjtőfogalom, felöleli mindazokat a szervezeteket, illetve jogalanyokat, melyek a rájuk vonatkozó anyagi jogi szabályok szerint létesíthetőek, illetve működhetnek, és e jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően főszabályként a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel jönnek létre. Ez azt jelenti, hogy a cégjegyzékbe történő bejegyzés nemcsak az érintett szervezet létrejöttét, hanem ugyanakkor egyidejűleg céggé válását is eredményezi. Bár korábban is mindkét "esemény" a cégbejegyzéshez fűződött, azonban e szervezetek, így a gazdasági társaságok a létesítésükre visszamenő hatállyal jöttek létre.
A cégek közös vonása, hogy főszabályként üzletszerű gazdasági tevékenységet folytatnak, illetve hogy a cégnyilvántartásba történő bejegyzésüket jogszabály teszi kötelezővé, vagy lehetővé.
A cég minőség ugyanakkor "közös nevezőre hoz" olyan jogalanyokat, amelyek egyébként számos szempontból lényegesen különböznek egymástól.
A cégek meghatározó csoportját a Ptk. 685. § c) pontjában felsorolt gazdálkodó szervezetek: a gazdasági társaságok, szövetkezetek, stb. alkotják. Esetükben igaz az Ctv. 1. §-nak az a fordulata, melynek értelmében e gazdálkodó szervezetek a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jönnek létre, főszabályként üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából.
Törvény azonban más célra alapított jogalany cégnyilvántartásba történő bejegyzését, tehát céggé válását is előírhatja. Így a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre a külföldi vállalkozás közvetlen kereskedelmi képviselete is, azonban üzletszerű gazdálkodási tevékenységet nem folytathat, mint ahogyan ez - a gazdálkodó szervezetek között felsorolt - közhasznú társaság esetében sem alapvető fogalmi ismérv.
Ugyanakkor a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel céggé váló jogalanyok lényeges, alapvető, közös fogalmi ismérve a saját cégnév. A cég a létrejöttétől kezdődően kizárólag cégnevét használhatja, azt a jogok és kötelezettségek megszerzésére irányuló szerződéseken fel kell tüntetni. A cégnév végigkíséri a céget megalakulásától a megszűnéséig, és egyben a cég létének meghatározó szakaszait is kifejezi, figyelemmel arra, hogy a bejegyzési kérelem benyújtásától a cégbejegyzés foganatosításáig a cégnév mellett a "bejegyzés alatt" ("b.a") toldat, míg jogutód nélküli megszűnésének kezdetétől a "felszámolás alatt" ("f.a"), illetve "végelszámolás alatt" ("v.a") toldat szerepel.
A cégnév kifejezi, hogy a cég a létrejöttével az alapítóitól, illetve a benne részt vevő személyektől, szervezetektől lényegében elkülönül. Kifelé, harmadik személyek felé tehát a cég jelenik meg, és nem az egyes tagok illetve részvényesek. A cég tehát önálló jogalany, függetlenül attól, hogy tagjainak felelőssége korlátlan vagy korlátozott-e.
Ctv. 2. §
A céggé váló gazdálkodó szervezetekre, illetve gazdálkodó jogalanyokra vonatkozó anyagi jogi szabályok túlnyomó többsége [pl. a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.), vagy a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény] kifejezetten előírja az érintett gazdálkodó szervezet kötelező cégbejegyzését, hiszen ez - az 1. §-nál kifejtettek szerint - a gazdálkodó szervezet létrejöttének is feltétele. A cégnyilvántartásba történő bejegyzés csak az egyéni vállalkozó esetében nem kötelező, csupán lehetőség az ún. egyéni céggé válás, az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény rendelkezése szerint.
A Ctv. 2. § a (1) bekezdésének kogens szabálya, hogy a cégnyilvántartásban csak az a jogalany szerepelhet, melynek bejegyzését jogszabály kötelezővé, vagy lehetővé teszi. Ennek értelmében a cégnyilvántartásban kizárólag a Gt.-ben meghatározott gazdasági társaságok, az egyesülés, a szövetkezet, az erdőbirtokossági társulat, a vízgazdálkodási társulat, az egyéni cég, valamint - a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló új törvény rendelkezéseivel összhangban - a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe és a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete szerepelhet.
Az új Gt. hatálybalépésétől számított két évig a cégnyilvántartás még nyilvántartja a korábban bejegyzett gazdasági munkaközösségeket és jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösségeket is, azonban ezeknek két éven belül át kell alakulniuk, ellenkező esetben e gazdasági társaságokat a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja [Gt. 300. § (3) bek.].
Azok a cégek, melyeknek bejegyzése jogszabály értelmében kötelező, csak törvényben meghatározott módon, főszabályként a hitelezők teljes vagy részleges kielégítését, végelszámolási vagy felszámolási eljárást követően törölhetők a cégjegyzékből. Ez a szabály nem irányadó az egyéni cég esetében, ugyanis az egyéni vállalkozás nem a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre, az egyéni vállalkozó számára a cégnyilvántartásba történő bejegyzés, tehát az egyéni céggé válás csak lehetőség, nem konstitutív feltétel. Ezért az egyéni cég a 2. § (2) bekezdése értelmében a cégnyilvántartásból való törlését is bármikor kérheti, végelszámolás vagy felszámolási eljárás lefolytatása nélkül, figyelemmel arra, hogy az egyéni vállalkozói minőség, működés az egyéni cég törlésétől függetlenül továbbra is fennmarad.
A cégnyilvántartás nyilvánossága és közhitelessége
Ctv. 3. §A cégnyilvántartás alapvető funkciója, hogy a cégek legfontosabb adatai, illetve azok változásai a forgalom biztonsága, a hitelezők védelme érdekében nyilvánosak, bárki számára hozzáférhetőek legyenek. A cégnyilvánosság kiemelkedő jelentősége a törvény címében is kifejezésre jut.
A Ctv. 3. §-a meghatározza a cégnyilvántartás fogalmát, összetevőit és egyben deklarálja a cégnyilvántartás közhitelességét is. A cégnyilvántartás alapvető eleme a cégjegyzék, amely tartalmazza a valamennyi cég esetében kötelezően bejegyzésre kerülő adatokat, jogokat és tényeket (a továbbiakban együtt: adat). Ilyen többek között a cégnév, a székhely vagy a cégjegyzésre jogosult megnevezése. A cégjegyzék az egyes cégek speciális adatait is feltünteti, pl. részvénytársaság esetében a részvényfajták, részvényosztályok meghatározását. A cégjegyzék ezen túlmenően a cégekre vonatkozó, hitelezővédelmi szempontból alapvető fontosságú további adatokat is nyilvántart, így a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránti perindítást, a cég működésének felfüggesztését, vagy a cég megszűntnek nyilvánítását.
A cégnyilvántartásnak szervesen a cégjegyzékhez kapcsolódó részei a cégjegyzékben szereplő adatok igazolására szolgáló okiratok és ezen belül első helyen a létesítő okirat, társasági szerződés, alapító okirat, alapszabály (a továbbiakban együtt: létesítő okirat) és annak változásai. A cégnyilvántartás részét képezik továbbá azok az iratok is, amelyek - bár nem közvetlenül a cégjegyzék egyes adatainak igazolását szolgálják - a forgalom biztonsága, a hitelezők védelme szempontjából ugyancsak jelentősek, és ezért a cégbíróságon a cég cégiratai között szerepelniük kell. Ilyenek pl. a számvitelről szóló törvény alapján letétbe helyezett éves beszámolók. Minden egyes cég ún. cégiratait elkülönülten kezelik a cégbíróságon, annak érdekében, hogy az egyes cégadatokra vonatkozó, azokat igazoló okiratok bármikor hozzáférhetőek legyenek. Ennek fontosságát hangsúlyozza az Európai Közösségek Tanácsának 68/151/EGK. irányelve, tehát az 1. sz. Társasági Jogi Irányelv 3. cikkének (2) bekezdése is, amikor kimondja, hogy a társaságok iratait aktában kell elhelyezni, melyből minden esetben megállapítható kell hogy legyen a nyilvántartásba felvett bejegyzések tárgya.
Amíg a cégjegyzék kötelező, illetve lehetséges adatait a törvényjavaslat 12-14. §-a tételesen meghatározza, addig a cégnyilvántartásban szereplő, a cégjegyzék adatait igazoló mellékletek, illetve kötelezően benyújtandó egyéb okiratok, közös néven: cégiratok taxatív felsorolása - figyelemmel arra, hogy ezek köre rendkívül széles és esetenként más és más okirat lehet szükséges egyes cégadatok igazolására - nem lehetséges. A Ctv. melléklete is csak azokat a csatolandó okiratokat tünteti fel, melyeknek hiánya a cégbejegyzési kérelem hiánypótlási eljárás lefolytatása nélküli elutasítását vonja maga után.
A Ctv. - miután meghatározza a cégnyilvántartás fogalmát, annak egyes elemeit - az 1. sz. Társasági Jogi Irányelvvel összhangban egyértelműen deklarálja a cégnyilvántartás teljes körű nyilvánosságát. Ez azt jelenti, hogy bárki, esetleges érdekeltségének igazolása nélkül megismerheti a cégjegyzék fennálló, illetve korábban hatályos, már törölt adatait. Ugyanez a szabály irányadó a cégiratokra is, illetve a törvényességi felügyeleti eljárás során keletkezett iratokra, azzal a megszorítással, hogy ezek csak abban az esetben nyilvánosak, ha a cégbíróság a céggel szemben törvényességi felügyeleti intézkedést hozott. A cégbíróság szankciója fontos információ lehet a hitelezők, illetve a leendő partnerek számára, amikor arról döntenek, hogy üzleti kapcsolatba lépnek-e egy olyan céggel, melynek működése a cégbíróság törvényességi felügyeleti intézkedését tette szükségessé. Ugyanakkor, amennyiben a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelem nem volt alapos, nem keletkezik olyan méltányolható hitelezővédelmi érdek, amely az eljárás iratainak nyilvánosságát megalapozhatná.
Igen lényeges szabály, hogy nemcsak a bejegyzési kérelem már elbírált és így a cégjegyzék részévé vált adatai élveznek nyilvánosságot, hanem a benyújtott bejegyzési kérelem és mellékletei is, amelyekre vonatkozó döntést a cégbíróság még nem hozott. Ez annál is inkább fontos, mivel pl. a még be nem jegyzett gazdasági társaság előtársaságként részlegesen megkezdheti a működését, szerződéseket köthet. A bejegyzés alatt álló adatok hozzáférését az teszi lehetővé, hogy azokat a bejegyzési kérelem benyújtását követő két napon belül a cégbíróságon rögzíteni kell [Ctv. 25. § (2) bek.]. Természetesen alapvető jelentősége van annak, hogy az adat a cégjegyzék részévé vált-e már, tehát a cégbíróság elbírálta-e vagy sem. Ezért a Ctv. 3. § (2) bekezdése kimondja, hogy a cégnyilvántartásból egyértelműen ki kell tűnnie, ha a bejegyzési kérelem elbírálása még folyamatban van. Ezt az az előírás biztosítja, hogy ilyen esetben az adatok mellett a "bejegyzés alatt" megjegyzést fel kell tüntetni [Ctv. 25. § (2) bek.].
A cégbíróságokon az egyes cégekre vonatkozó nyilvántartásokat meg lehet tekinteni és az ott szereplő adatokról feljegyzés készíthető. Ezen túlmenően a cégjegyzék adatairól - attól függően, hogy milyen széles körű adatállományról kérnek információt, illetve a hatályos vagy a törölt adatokra van-e szükség - hiteles közokirat formájában cégmásolat, cégkivonat, illetve cégbizonyítvány kérhető. A Ctv. 6. § (3) bekezdése pontosan meghatározza ezek tartalmát.
A cégnyilvánosság kiteljesedését jelenti - az 1. sz. Társasági Jogi Irányelv 3. cikkének (2) bekezdésének figyelemmel - az az új szabály is, amelynek értelmében a jövőben már nem csak a cégjegyzék adatairól, hanem a cégiratok közül a létesítő okiratról, illetve annak hatályosított szövegéről, valamint a cégek éves beszámolóiról is kérhető hiteles másolat.
Ctv. 4. §
Az egyes cégbíróságokon csak az ott nyilvántartott cégek adatai férhetőek hozzá. Ugyanakkor igen nagy igény van arra, hogy egy központi nyilvántartás útján az ország bármelyik cégbíróságán bejegyzett tetszőleges cég adatai hozzáférhetőek, megismerhetőek legyenek.
Ennek az elvárásnak tesz eleget - a nyilvánosságot kiterjesztve - az Igazságügyi Minisztérium szervezetén belül már korábban felállított Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat), figyelemmel arra, hogy az Igazságügyi Minisztérium számítógépes rendszere biztosítja az egyes cégbíróságok számítógépes cégnyilvántartásának működését. A közös számítógépes rendszer segítségével a különböző cégbíróságok számítógépes adatbázisa összekapcsolható, ezért valamennyi cég cégjegyzékének adata a Szolgálatnál rendelkezésre áll, ideértve a bejegyzés alatt álló cégadatokat is. Amikor tehát az egyes cégbíróságokon a cégadatokat számítógépen rögzítik, azok egyidejűleg megjelennek a Szolgálat számítógépes rendszerében is. Az azonos adatbázisra figyelemmel ezért a Szolgálat a cégbíróságok cégjegyzékeiben szereplő adatokkal betű szerint megegyező adatszolgáltatásra képes.
A Szolgálattól bárki, jogi érdekének valószínűsítése nélkül kérheti az egyes cégek teljes körű vagy részleges cégadatait, ugyanúgy, mint a cégbíróságokon. Figyelemmel pedig arra, hogy a Szolgálatnál rendelkezésre álló adatok azonosak a cégbíróságokon vezetett cégjegyzékek adataival, a Szolgálat a cégmásolatnak, cégkivonatnak, illetve cégbizonyítványnak megfelelő adatsor közokirati formában történő kiadására is jogosult. A korábbi jogszabályi rendelkezések ezzel szemben még azt mondták ki, hogy a Szolgálat által nyújtott adatok nem tekinthetők közhitelesnek. Időközben azonban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt (Pp.) módosító 1997. évi LXXII. törvény a Pp. 195. §-a (1) bekezdését módosítva - többek között - kimondta, hogy az olyan okirat, melyet a közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát. Ezzel elhárult az akadály az elől, hogy a Szolgálat által nyújtott céginformáció közokiratnak minősüljön. Ez egyben a cégbíróságok tehermentesítését is eredményezi.
A Ctv. hatálybalépése óta esetenként előfordul, hogy olyan személyek, illetve szervezetek, melyek a Szolgálat adatbázisához on-line módon csatlakoznak, bírósági, hatósági eljárásában - ahol egy adott cégre vonatkozó adatokat cégkivonattal, cégbizonyítvánnyal, tehát közokirattal kellene bizonyítaniuk - e kötelezettségüknek a Szolgálat on-line adatbázisából általuk lehívott és kinyomtatott adatsorral kívánnak eleget tenni. Az ilyen módon előállított információ azonban csak "saját használatra" alkalmas, nem minősül a Pp. idézett rendelkezéseinek megfelelő közokiratnak. Közokiratnak minősülő cégmásolat, cégkivonat és cégbizonyítvány kiadását tehát közvetlenül a Szolgálattól kell igényelni. Az elektronikus okiratokra, elektronikus aláírásra vonatkozó törvényi szabályozás megszületését követően ez a helyzet - értelemszerűen - változni fog.
A számvitelről szóló törvény által meghatározott cég köteles éves beszámolóját a cégbíróságon letétbe helyezni. Ezek a beszámolók a cégnyilvántartás részét képezik és a cégbíróságokon megtekinthetőek. Emellett az ún. kettős könyvvitelt vezető cégek az éves beszámolóikat a Szolgálathoz is el kell hogy juttassák, ahol azokat számítógépen rögzítik. Ezzel e cégek eleget tesznek a beszámolóik adatainak nyilvánosságra hozatalára vonatkozó törvényi követelménynek is, melyet egyébként az 1. sz. Társasági Jogi Irányelv is rögzít. A Szolgálat fontos feladata ennek alapján az éves beszámolókról való információnyújtás, azzal, hogy ilyen irányú kérelem esetén biztosítani kell azokba a - könyvvizsgáló által hitelesített - éves beszámolókba történő betekintés lehetőségét is, amelyek alapján az adatok számítógépre kerültek. Figyelemmel arra, hogy a mérlegekből való informálódás lehetősége mind a bíróságon, mind a Szolgálatnál fennáll, Budapesten - célszerűségi okokból - a Fővárosi Cégbíróság épületében a bíróság és a Szolgálat által létrehozott ún. Mérlegtár közösen látja el ezt a törvényi feladatot.
A Szolgálat a fentieken túlmenően - kérelemre - információt ad arról is, hogy az információkérés időpontjában egy leendő cég által felvenni kívánt cégnév "foglalt-e" vagy sem [15. § (8) bek.], figyelemmel arra, hogy a cégnek az ország területén a cég nevében azonos tevékenységet feltüntető más cég elnevezésétől egyértelműen különböznie kell.
Ctv. 5. §
Figyelemmel arra, hogy a Szolgálatnál valamennyi Magyarországon bejegyzett cég cégjegyzékének adatai rendelkezésre állnak, adott annak a lehetősége, hogy a cégadatok megfelelő csoportosítása megvalósulhasson.
A Ctv. ezért kimondja, hogy a Szolgálattól a bejegyzett cégadatok meghatározott szempontú csoportosítása is kérhető. Ennek alapján pl. bárki igényelheti, hogy a Szolgálat gyűjtse ki számára a "Nefelejcs" vezérszavú cégeket, vagy azokat, amelyek szállítmányozással foglalkoznak. Ez utóbbi, a tevékenységi körök szerinti céginformációra pl. azért lehet szükség, hogy vállalkozásának (cégének) alapítása előtt bárki felmérhesse, mennyire telített a piac az adott területen.
A csoportosított céginformáció a cégadatok nyilvánosságának minőségileg már más szintjét jelenti. Ezért amennyiben a csoportosított cégadatok a cégjegyzékben szereplő természetes személyre vonatkoznak, tehát arra, hogy bizonyos személy mely cégeknél tag, cégjegyzésre jogosult, lát el vezető tisztséget vagy felügyelőbizottsági tagságot, ez a csoportosított céginformáció a Ctv. értelmében már - figyelemmel a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. adatvédelmi törvény rendelkezéseire - csak szigorú feltételek esetén teljesíthető. A törvény értelmében ugyanis személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az ilyen adatok csak abban az esetben kapcsolhatók össze és tehetők hozzáférhetővé, ha az érintett ahhoz hozzájárul, vagy törvény azt megengedi (Ctv. 5. §).
A bíróság és az ügyészség mellett 2001. szeptember 1-jétől kezdődően a 2000. évi CXXXVI. törvény Ctv.-t módosító rendelkezése értelmében a bírósági végrehajtó, valamint a nemperes eljárást lefolytató közjegyző is hozzájuthat a csoportosított céginformációhoz. Az előbbi a hitelezői igények teljesebb körű kielégítése érdekében, utóbbi pedig azért, mivel a nemperes eljárást lefolytató közjegyző lényegében bírói feladatot lát el.
Vannak olyan közigazgatási szervek, amelyeknek feladataik ellátásához - törvényben meghatározott esetben - elengedhetetlen, hogy hozzáférjenek meghatározott személyekre vonatkozó csoportosított cégadatokhoz, és a vonatkozó törvények rögzítik is az ezzel kapcsolatos jogosultságukat. Ilyen közigazgatási szervezet pl. a Nemzetbiztonsági Hivatal, vagy a Központi Statisztikai Hivatal. Hasonló jogosultsággal rendelkezik meghatározott törvényi feltételek fennállása esetén a bíróság illetve az ügyészség is.
Ha a csoportosított adatokat a rendőrség igényli, ehhez főszabályként az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges. Vannak azonban olyan esetek, amikor az ezzel kapcsolatos ügyintézés időtartama veszélyeztetné a folyamatban lévő eljárás eredményességét. Ezért a szervezett bűnözés elleni törvénycsomag kimondta, hogy fegyverkereskedelemmel, pénzmosással, szervezett bűnözéssel összefüggő ügyben a csoportosított cégadatokat ügyészi jóváhagyás hiányában is ki kell adni, ha a megkeresésen a "halaszthatatlan intézkedés" jelzés szerepel.
Törvény azonban nem csak a fenti szervezetek számára biztosít ilyen jogot, hanem másoknak is, amennyiben az törvényben rögzített jogaik gyakorlásához szükséges. Ahhoz pl., hogy egy cég képviselője meggyőződhessen arról, hogy a cégénél megválasztani kívánt igazgatósági tag még csak két másik cégnél lát-e el ilyen tisztséget - figyelemmel arra, hogy az új Gt. 22. §-a szerint vezető tisztségviselővé egy személy legfeljebb három gazdasági társaságnál választható -, szüksége van az ezzel kapcsolatos céginformációra.
Ha az információt kérő törvényes jogcímet nem tud igazolni, a természetes személyre vonatkozó csoportosított adatokhoz csak abban az esetben juthat hozzá, ha az információ teljesítéséhez az érintett személy írásban (vagy a Szolgálatnál személyesen) hozzájárul. Egyébként ugyanis az információ szolgáltatása személyiségi jogokat sértene.
A megfelelő jogcímhez kötött csoportosított információ kérése, illetve annak teljesítése szigorú formai szabályok betartását teszi szükségessé. Ezért ilyen esetben a Szolgálat az információ-kérés, illetve az adatszolgáltatás tényét köteles a számítógépes rendszerben rögzíteni, feltüntetve azt, hogy ki az adatkérő, milyen jogcímen és mely időpontban kérte az adatot és mi volt az adatkérés pontos tárgya. Ennek alapján az adattal érintett személyt - kérelmére - tájékoztatni lehet arról, hogy vele kapcsolatban ki, milyen csoportosított adatot kért, figyelemmel az adatvédelmi törvény 12. §-ára is. Ennek értelmében egyébként az érintett személynek a legrövidebb idő, legfeljebb azonban 30 napon belül meg kell adnia a vele kapcsolatos információadásról a szükséges tájékoztatást. Kivételt képez ez alól, ha az adatkérő pl. a Nemzetbiztonsági Hivatal, figyelemmel arra, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 42. §-a kifejezetten úgy rendelkezik, hogy ha az adatkezelő szerv a nemzetbiztonsági szolgálatok részére az általa keresett nyilvántartásból adatszolgáltatást teljesített, erről az érintettet nem tájékoztathatja.
Az adatkéréssel kapcsolatos körülmények rögzítése arra is alkalmas lehet, hogy adott esetben a jogosulatlan információkérés szankcionálható legyen. Lehetséges ugyanis, hogy a közigazgatási szerv számára törvény ugyan lehetővé teszi a csoportosított adatkérést, azonban a konkrét esetben csak a szervezet egyik dolgozója fordult a szervezete nevében, de személyes okokból és nem munkaköri kötelezettségeként a Szolgálathoz.
Ctv. 6. §
A Szolgálat a 6. §-ban felsoroltak, tehát a bíróság, az ügyészség, a közjegyzők, a bírósági végrehajtók, valamint a közigazgatási szervek számára, amennyiben a céginformáció közfeladataik ellátásához szükséges, a cégadatokat ingyenesen bocsátja rendelkezésre, figyelemmel arra is, hogy ellenkező esetben e szervezetek esetleg a cégekre vonatkozó önálló adatbázist hoznának létre, amely felesleges párhuzamosságot, illetve a központi költségvetés indokolatlan megterhelését jelentené. Korábban ebbe a körbe tartoztak a gazdasági kamarák is, azonban a kötelező kamarai tagság, illetve a kamarák közjogi funkciójának megszűnésére tekintettel a kamarák ma már nem jogosultak az ingyenes céginformációra.
Amennyiben az érintett szervezeteknek közfeladataik ellátásához rendszeresen nagy mennyiségű cégadatra van szükségük, a legegyszerűbben és leggyorsabban a Szolgálathoz kiépített on-line kapcsolat útján juthatnak hozzá ezekhez az adatokhoz. Ebben az esetben is csak a hálózat használatával kapcsolatos önköltséget kell megtéríteni a Szolgálat számára.
Ha a kért céginformáció nem közfeladat ellátásához szükséges, az információt kérőnek költségtérítést kell fizetnie. Ennek mértéke szempontjából irányadó, hogy a Szolgálat tevékenysége közszolgáltatás, amely nem nyereség szerzésére irányul.
A Ctv. 6. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kiadott, a Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat működéséről, valamint a céginformáció költségtérítéséről szóló 10/1998. (V. 23.) IM rendelet 8. §-a határozza meg, hogy az egyes céginformációkért milyen összegű költségtérítést kell fizetni. Így pl. cégnév választás esetén, ha arra kíváncsi valaki, hogy az adott cégnév foglalt-e vagy sem, a céginformáció költségtérítése 300 forint. A cégbizonyítványért 1200 forintot, a cégkivonatért 1500 forintot, a cégmásolatért pedig 2500 forintot kell fizetni.
A rendelet értelmében - többek között - ún. cégfigyelés is igényelhető a Szolgálattól. Ebben az esetben egy adott cég valamennyi, a Cégközlönyben megjelent adatáról és azok változásairól, illetve a cégre vonatkozó más bírósági közleményekről (pl. felszámolási eljárás megindulása) folyamatosan tájékoztatást kap az érdeklődő.
A rendelet kimondja, hogy céginformáció személyesen, postán, telefaxon, illetve számítógépes hálózat útján egyaránt igényelhető, főszabályként a költségtérítés megfizetésének igazolásával, és megadja a szükséges elérhetőségi címeket, telefon- és telefax számokat is.
A cégekre vonatkozó közlemények közzététele
Ctv. 7. §A cégbíróság és a Szolgálat mellett a cégnyilvánosság harmadik szintjét a Cégközlöny, az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapja jelenti. A cégjegyzék adatainak nyilvánosságra hozatalát, általános jellegű megismerhetőségét a Cégközlönyben való megjelenés biztosítja.
Az 1. sz. Társasági Jogi Irányelv részletesen meghatározza, hogy a cégekkel kapcsolatos nyilvánosságra hozatali kötelezettség - melynek Magyarországon a Cégközlöny, mint hivatalos lap a fóruma - milyen adatokra terjed ki. Elmondható, hogy ez a cégjegyzék valamennyi adatát és azok változásait felöleli. Így pl. míg korábban a Cégközlönyben főszabályként a betéti társaság kültagjának neve, lakóhelye (székhelye) nem jelenhetett meg, a Ctv. szabályozása folytán a cégjegyzék adataira vonatkozó nyilvánosság a cégbíróságon, a Szolgálatnál és a Cégközlönyben ma már egyaránt teljes körű. A cégjegyzék adatainak közzétételéhez egyébként a 10. § szerinti - meghatározó jellegű - jogkövetkezmény fűződik.
Az 1. sz. Társasági Jogi Irányelv 3. cikkének (4) bekezdése azonban azt is előírja, hogy a hivatalos lapban nemcsak a cégjegyzék adatait kell közzétenni, hanem az ezekre vonatkozó okiratok teljes vagy kivonatos megjelentetése is szükséges, "vagy pedig az okiratoknak az aktába való elhelyezésére, illetőleg a nyilvántartásba történt bevezetésére vonatkozó közlés". Tekintettel arra, hogy a cégjegyzék adatainak igazolására vonatkozó okiratok közzététele a Cégközlönyt áttekinthetetlenné, kezelhetetlenné tenné, ezért a Ctv. 7. § (1) bekezdése azt a megoldást tartalmazza, hogy a cégjegyzék adatainak, illetve azok változásainak közzététele során a Cégközlönynek utalnia kell arra is, hogy a közzétett cégadatokat a cégbíróság olyan okiratok alapján jegyezte be a cégjegyzékbe, majd tette közzé a Cégközlönyben, melyek az adott cég cégjegyzékét vezető cégbíróságon a cégiratok között megtekinthetőek. Ennek azért is jelentősége van, mivel adott esetben csak a cégiratok tanulmányozása után dönthető el, hogy a bejegyzett, majd közzétett adat jogszabálysértő-e vagy sem, indokolt-e esetleg érvénytelenségi pert indítani vagy törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezni.
A Cégközlönyből nemcsak a cégjegyzék adatai és azok változásai követhetők nyomon, hanem megjelenik benne valamennyi, a cég léte, működése szempontjából alapvető fontosságú bírósági határozat, illetve a céggel kapcsolatos eljárás is. Így a cégbíróság a Cégközlönyben közzéteszi a cégbejegyző (változást bejegyző) végzésének adatai mellett a cégre vonatkozó, a hitelezők szempontjából fontos egyéb végzéseinek rendelkező részét is. Ilyen végzés - többek között - a cég bejegyzése iránti kérelem elutasítása, a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése, vagy a hivatalbóli törlési eljárás megindítása.
Cégekre vonatkozó végzést azonban nemcsak a cég cégjegyzékét vezető cégbíróság jelentethet meg a Cégközlönyben, hanem az a bíróság is, amely előtt a céggel szemben csődeljárás vagy felszámolási eljárás indult. (Az eljáró megyei bíróság feladata egyébként az is, hogy a Ctv. 12. § alapján - végzésének megfelelően - az érintett cég cégjegyzékében rögzítse a csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás kezdő időpontját.)
A Ctv. 7. §-ának (3) bekezdésében felsorolt végzések közzétételének a forgalom biztonsága, a hitelezők érdekének védelme szempontjából van nagy jelentősége. Számos esetben a hitelezők a közzétételtől számított, a végzésben meghatározott határidőn belül jelenthetik be a céggel szemben követeléseiket, így pl. a végelszámolás megindulására, vagy a felszámolás kezdetére vonatkozó végzés közzététele esetén. Az egyes végzések közzétételéhez más jellegű jogkövetkezmények is fűződhetnek. Pl. a hivatalbóli törlési eljárás megindításának közzétételével nyílik meg a lehetőség arra, hogy nyolc napon belül a cég törlése ellen kifogást terjeszthessen elő az, aki a cég székhelyére, működésére, illetve a cég képviselőjének a lakóhelyére vonatkozó új adattal rendelkezik [Ctv. 57. § (2) bek.].
A Cégközlönyben megjelenő közlemények harmadik típusát azok a közlemények jelentik, melyeknek közzétételére törvény közvetlenül a céget kötelezi [Ctv. 7. § (2) bek. c) pont].
Ctv. 8. §
A Cégközlönyben igen fontos szerepet töltenek be azok a közlemények, amelyeknek közzétételéről nem a bíróság gondoskodik, hanem - az anyagi jogszabályok rendelkezései szerint - közvetlenül a cég.
Ezek a közlemények rendszerint olyan, a cég által elhatározott változásokra, illetve döntésekre vonatkoznak, amelyeknek a hitelezői érdekek szempontjából jelentősége van és amely változások cégbírósági bejegyzésére gyakran csak a hitelezők kielégítése, számukra megfelelő biztosíték nyújtása, stb. esetén kerülhet sor. Ilyen pl. a törzstőke leszállításának elhatározása, vagy a cég szétválására vonatkozó közlemény, illetve a végelszámolással kapcsolatos végelszámolói hirdetmény. Más esetekben a közlemény célja a figyelemfelhívás, pl. az üzletrész árverésével kapcsolatos adatok közzétételekor, vagy amikor a közlemény arra vonatkozik, hogy valamely jogalany részvénytársaságban vagy korlátolt felelősségű társaságban jelentős-, többségi-, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyást szerzett.
A vonatkozó jogszabályok általában pontosan meghatározzák ezeknek az ún. közvetlen közleményeknek a tartalmát, tehát azt, hogy milyen adatokat kell esetenként megjelentetni. A jogszabályok azt is rögzítik, hogy hány alkalommal, illetve milyen időközzel kell a közleménynek megjelennie.
Amennyiben a közlemény a jogszabályi rendelkezéseknek nem felel meg, ahhoz jogkövetkezmény nem fűződhet, ezért a cégbíróság az ilyen hibás, hiányos közzétételt követően a céget újabb közzétételre és ennek következményeként pl. újabb árverés kitűzésére kötelezi. Ennek megelőzése érdekében az Igazságügyi Minisztérium, ha a közzétételre megküldött közlemény szövegéből megállapítható, hogy az nem felel meg a törvényi rendelkezéseknek, erre a céget figyelmezteti. A figyelmeztetést az is indokolja, hogy az Igazságügyi Minisztérium számára fontos szempont, hogy hivatalos lapjában, a Cégközlönyben a jogszabályoknak megfelelő közlemények kerüljenek közzétételre.
Tipikus hiba és ennélfogva figyelmeztetési ok pl. hogy az átalakulási közlemény az átalakuló és létrejövő cég vagyonmérleg tervezetének legfontosabb adatait nem tartalmazza, csak a forrásoldalon szereplő saját- és jegyzett tőkét, társaságalapítás során szerzett "befolyásról" kívánnak közleményt megjelentetni, vagy a törzstőke (alaptőke) leszállítására vonatkozó közlemény nem tartalmazza a leszállítás módját.
Amennyiben a cég a figyelmeztetést követően is ragaszkodik az eredeti szöveg közzétételéhez, tehát azon nem változtat, az Igazságügyi Minisztérium a Cégközlönyben a hitelezők, üzleti partnerek érdekében feltünteti, hogy a közleményt a figyelmeztetése ellenére jelentették meg az adott tartalommal. Természetesen ilyen esetben a cégbíróság mondja ki az utolsó szót, rajta múlik, hogy a céget - a figyelmeztetéssel összhangban - új, helyesbített tartalmú közzétételre kötelezi-e, vagy a cég jogi álláspontját osztva elfogadja az eredeti közleményt.
A cég által közzétett közlemény megjelenésére vonatkozó lappéldány levonatát a Cégközlöny - attól függően, hogy a közleménynek hányszor kell megjelennie - az utolsó közzétételtől számított 8 napon belül küldi meg a cégnek, figyelemmel arra, hogy a cégnek a cégbíróságnál a közzétételt igazolnia kell és a cégektől nem várható el, hogy heteken keresztül figyelemmel kísérjék, hogy melyik lapszámban jelenik meg a rájuk vonatkozó közlemény.
Ctv. 9. §
Tekintettel arra, hogy a cégek közvetlen közleményeinek rövid határidőn belül történő megjelentetéséhez a cégnek, illetve hitelezőinek fontos érdeke fűződik, a Ctv. előírja, hogy e közleményeket - amennyiben megfelelnek a törvényi előírásoknak - az Igazságügyi Minisztériumba történő érkezést követő 30 napon belül a Cégközlönynek nyilvánosságra kell hoznia, meg kell jelentetnie.
A Cégközlönyben megjelenő közlemény közzétételéért a cégnek főszabályként költségtérítést kell fizetnie, függetlenül attól, hogy azt a bíróság teszi-e közzé, vagy közvetlen közleményről van szó. E szabály alól kivételt jelent a cég törlésére vonatkozó közlemény, illetve ha a közlemény kizárólag a cég tevékenységi körének változására vonatkozik. Van olyan eset is, amikor a költségtérítést nem a cég fizeti (előlegezi), hanem a hitelező, aki a cég felszámolását kezdeményezte.
A közzétételi költségtérítés mértékét az igazságügy-miniszter rendeletben határozza meg, figyelemmel arra is, hogy a költségtérítés összegét a megjelentetés költségeivel (pl. nyomdai előállítás) arányosan időszakonként emelni kell és ez - törvényi szabályozás esetén - minden alkalommal törvénymódosítást tenne szükségessé.
A Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről szóló 9/1998. (V. 23.) IM rendelet értelmében a jogi személyiség nélküli cég bejegyzésére vonatkozó cégbírósági közlemény közzétételének költségtérítése 10 000 forint, a változásáé pedig 5000 forint. Jogi személyiségű cég esetében ez az összeg 20 000 forint, illetve 10 000 forint. Amennyiben pedig a közzétételre nem a cégbíróság, hanem a cég, illetve annak tagja köteles, a költségtérítés összege megjelenési alkalmanként 12 000 forint.
A közzétételi rendelet azt is kimondja, hogy az ún. közvetlen közleményt (átalakulási közlemény, befolyásszerzés, törzstőke-leszállítás, végelszámolás, stb.) a közzétételi költségtérítés befizetésének igazolásával együtt (a csekkel vagy annak fénymásolatával) az Igazságügyi Minisztériumhoz kell megküldeni. Az utóbbi időszakban többször előfordult, hogy a csekken nem az érintett cég vagy természetes személy neve szerepel, hanem másé, pl. a közzétételt intéző ügyvédi irodáé. Fénymásolat esetében az ilyen igazolást az Igazságügyi Minisztérium - mivel az visszaélésre lehet alkalmas - nem fogadja el.
Ctv. 10. §
Ahhoz a tényhez, hogy a cégjegyzék adatait, illetve azok változásait a cégbíróság a Ctv. 7. § értelmében a Cégközlönyben nyilvánosságra hozza, jelentős jogkövetkezmény fűződik. Főszabályként - az Európai Unió 1. sz. Társasági Jogi Irányelve 3. cikke (5) bekezdésével összhangban - a cégjegyzék adataira, illetve az adatok igazolására szolgáló, a cégbíróságon a cég cégiratai között lévő okiratokra attól az időponttól kezdődően lehet csak hivatkozni, tehát az adat harmadik személy vonatkozásában lényegében attól az időponttól kezdődően tekinthető hatályosnak, amikor az adat a Cégközlönyben közzétételre került. A Cégközlöny ugyanis mindenki számára hozzáférhető, elérhető. Ugyanakkor senkitől sem várható el az, hogy a cégbíróságot naponta felkeresve próbáljon tájékozódni arról, nem került-e a cégnyilvántartásba bejegyzésre valamely őt érintő, érdeklő adat.
Azzal a vélelemmel szemben, hogy az adatot a Cégközlönyben történt közzététele napján ismerhette meg a harmadik személy, kétfajta ellenbizonyítás lehetőségét biztosítja a Ctv. Egyrészt a cég bizonyíthatja, hogy a harmadik személy (a cég üzleti partnere, hitelezője) az adatot, illetve az adatra vonatkozó okiratot már korábban ismerte, mivel pl. jelen volt a cég alapításánál, a létesítő okirat aláírásánál. Másrészt harmadik személy is bizonyíthatja, hogy az adatot illetve az okiratot nem állt módjában a közzététel napján megismerni, mert pl. külföldön tartózkodott. Erre a kimentésre azonban csak a közzétételt követő 16. napig van lehetőség, ezt követően az adat - a megismerésében való esetleges további akadályoztatástól függetlenül - mindenki tekintetében hatályossá válik. A jogbiztonság ugyanis megköveteli, hogy minél rövidebb legyen az az időszak, amíg a cégadatok ismeretének hiányára hivatkozni lehet.
A Cégközlönyben való közzététel jelentőségét emeli, hogy vélelmezni kell annak a jóhiszeműségét, aki a Cégközlönyben közzétett adatban bízva ellenérték fejében jogot szerez. (E vélelemmel szemben van helye bizonyításnak.) Ugyancsak a cégjegyzékbe bejegyzett és a Cégközlönyben közzétett cégadatok közhitelességét erősíti az a rendelkezés is, amelynek értelmében a cég a közzétett cégadat hitelességében megbízó harmadik személlyel szemben nem hivatkozhat arra, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett adat nem felel meg a valóságnak. Ez ugyanis többnyire a saját, jogszabályoknak meg nem felelő adatszolgáltatásának a következménye.
Az Európai Unió 1. sz. Társasági Jogi Irányelve 3. cikke (6) bekezdésének értelmében az államoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy a hivatalos lapban megjelent közlemény és a cégjegyzék vonatkozó adata egymástól eltérjen. Eltérés esetén a cégbíróságon vezetett cégjegyzék adata az irányadó, és harmadik személyekkel szemben a közzétételre került, megjelentetett adat nem használható fel. Magyarországon ilyen intézkedés nem szükséges, figyelemmel arra, hogy a cégjegyzék adatait, illetve azok változásait a Szolgálat a cégbíróságon történt bejegyzést követően a közös számítógépes hálózata útján juttatja el a Cégközlönyhöz. Ezért a Cégközlönyben megjelenő adatok betű szerint megegyeznek a cégbíróságokon nyilvántartott adatokkal. Erre tekintettel, amennyiben valaki észleli, hogy a Cégközlönyben megjelent cégjegyzék-adatok hibásak, a kijavítást, helyesbítést nem a Cégközlönytől, hanem a cégbíróságtól kell kérni.
A cégbíróság
Ctv. 11. §A Ctv. a korábban hatályos szabályozással egyezően kimondja, hogy a cég cégjegyzékének vezetése a megyei bíróság, mint cégbíróság hatáskörébe tartozik. Azt, hogy a megyei bíróságok, mint cégbíróságok közül melyik vezeti az adott cég cégjegyzékét, melyik illetékes a cégbejegyzési (változás bejegyzési) eljárásra, a Ctv. 11. §-ának (2) bekezdése határozza meg. Ennek értelmében főszabályként az a cégbíróság jogosult a cégeljárás lefolytatására, amelynek illetékességi területén a cég székhelye van.
Azt, hogy mi minősül a cég székhelyének, a 16. § (1) bekezdése határozza meg. Ennek értelmében a cég székhelye a központi ügyintézés helye. A székhelynek a létesítő okiratból, illetve a bejegyzési kérelemből egyértelműen megállapíthatónak kell lennie.
A székhelyhez igazodó illetékesség tekintetében a 11. § (3) bekezdése értelmező rendelkezést tartalmaz a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete tekintetében. Esetükben ugyanis az "anyacég", amelynek a külföldi fióktelep, illetve a kereskedelmi képviselet szerves részét képezi, külföldön van, és értelemszerűen a külföldi vállalkozás székhelye is ott található. A Ctv. egyértelművé teszi, hogy a külföldi fióktelep, illetve kereskedelmi képviselet bejegyzése tekintetében az anyacég székhelye szerinti illetékesség szóba sem jöhet. Ezért a Ctv. kimondja, hogy a külföldi fióktelep, illetve kereskedelmi képviselet magyarországi működésének, ügyintézésének helyét cégjogi szempontból székhelynek kell tekinteni és ennek helye alapozza meg a cégbíróság illetékességét.
A Ctv. 11. § (1) bekezdésében meghatározott általános illetékességi szabály alól azonban a (2) bekezdés értelmében vannak kivételek a Ctv. 34-38. §-ában foglaltak szerint. Az ott meghatározott esetek - melyek az eltérő illetékességi szabály alkalmazását megalapozzák - közös jellemzője, hogy nem új cég alapítása, hanem korábban már bejegyzett cég speciális változása eredményez változást az illetékesség vonatkozásában is. Ilyen a cég székhelyének változásával, illetve a cég átalakulásával, szétválásával kapcsolatos eljárás. Ezek az eljárások ugyanis abban az esetben is a korábbi székhely szerint illetékes cégbíróságon indulnak, és ez a cégbíróság dönt a székhely változásának, illetve az átalakulásnak, egyesülésének, szétválásának a bejegyzéséről, ha ezt követően az új székhelyre figyelemmel a cégnyilvántartás adatainak más cégbíróság illetékességi területére történő áthelyezéséről kell intézkedni és a céget a továbbiakban másik cégbíróság tartja nyilván.
A cégjegyzék
Ctv. 12. §A cégekre vonatkozó legfontosabb adatokat a cégjegyzék tartja nyilván. Bár a cégnyilvántartás egésze teljes körű nyilvánosságot élvez, azonban a cégjegyzék adatai azok, melyek a cégbíróságon kívül a Cégközlönyben és a Szolgálatnál is hozzáférhetőek, a cégnyilvánosság tehát a cégjegyzék adataira vonatkozóan a legszélesebb, teljesebb.
A cégek nyilvántartása szempontjából ezért alapvető jelentősége van annak, hogy milyen adatok kerülnek, illetve kerülhetnek bejegyzésre az egyes cégek cégjegyzékeibe. Erre vonatkozóan a Ctv. taxatív felsorolást tartalmaz. Kizárólag azok az adatok szerepelhetnek a cégjegyzékben, amelyeket a Ctv. 12-14. §-a meghatároz.
A Ctv. 12. § (1) bekezdése azokat az adatokat sorolja fel, amelyek valamennyi cég esetében a cégjegyzék részét kell, hogy képezzék. Ezeket az adatokat elsődlegesen az egyes cégekre vonatkozó anyagi jogi jogszabályok határozzák meg, közvetlenül pedig az adott cég létesítő okirata. A Ctv. 12. § (1) bekezdésében meghatározott adatok többsége pl. "visszaköszön" az új Gt. 11. §-ában. Ezek közé tartozik többek között a cégnév, a székhely vagy a cégjegyzés módjának meghatározása.
A valamennyi cég esetében közös, kötelezően nyilvántartott cégadatokat a Ctv. 12. § (1) bekezdése lényegében a Ctvr. végrehajtási rendeletével egyezően sorolja fel. Új adatként egyedül a cég statisztikai számjelének feltüntetését írja elő a Ctv., ennek bejelentése azonban a cégek számára többletfeladatot nem jelent, mivel a statisztikai számjelet az adószámmal együtt a cégbíróság szerzi be a cég helyett az érintett szervezetektől a Ctv. 25. § (1) bekezdésében foglaltak szerint. A korábban hatályos szabályozással szemben ugyanakkor a cégjegyzék már nem tartja nyilván a cégjegyzési jog esetleges korlátozását, mivel az harmadik személyek tekintetében hatálytalan, ahogyan arról az új Gt. 39. §-ának (1) bekezdése is rendelkezik, az Európai Unió 1. sz. Társasági Jogi Irányelve 9. cikkének (3) bekezdésével összhangban.
A Ctv. előkészítése során számos javaslat merült fel arra vonatkozóan, hogy a jövőben a cégjegyzékbe bejegyezhető tevékenységi körök számát korlátozni kellene, figyelemmel arra, hogy számos cég több tucat tevékenységi kört feltüntetett a cégjegyzékében, melyek közül ténylegesen esetleg csak néhány tevékenységet folytat és a bejegyzett tevékenységek többségét a cég fennállása alatt nem is végzi. Erre tekintettel többen indítványozták, hogy a cégjegyzékbe csak a cég által legfontosabbnak tartott - három-öt - tevékenységi kört lehessen feltüntetni. Végül azonban a jogalkotó a cégjegyzékbe bejegyezhető tevékenységi körök számának kötelező korlátozását nem látta indokoltnak, tekintettel arra is, hogy jó néhány, széles profilú cég esetében ez az adminisztratív jellegű limit hátrányos következményekkel járna. Ugyanakkor bár a tevékenységi körök vonatkozásában a 12. § nem tesz róla említést, a cégjegyzékben nyilvántartott tevékenységi körök között megjelenik, hogy melyiket tekinti a cég a főtevékenységének, figyelemmel arra, hogy ezt a cégnek a bejegyzési eljárás során a statisztikai számjel megszerzése érdekében meg kell jelölnie.
A cégek többsége egyébként azért tünteti fel már a megalakuláskor a cégjegyzékében a tevékenységi körök teljes skáláját, hogy a későbbiekben, a tevékenységi körének bővítése esetén ne kelljen a tevékenységi kör változását a cégbíróságnak bejelentenie, mely adott esetben jelentős anyagi megterhelést is jelenthet. Erre tekintettel a Ctv. egyrészt - az új Gt. 20. §-a (2) bekezdésével összhangban - a Ctv. 29. § (3) bekezdésében kimondja, hogy ha a változás a cég tevékenységi körét érinti, ez a cég ülésén felvett jegyzőkönyvbe foglalható, nincsen tehát szükség a létesítő okirat külön módosítására, másrészt a Ctv. 29. § (5) bekezdése értelmében a tevékenységi kör változását illeték megfizetése nélkül lehet bejelenteni a cégbíróságon és közzétételi költségtérítést sem kell fizetni.
A Ctv. 12. § (1) bekezdésének j) pontja, valamint a Ctv. 25. § (1) bekezdése korábban nevesítette a társadalombiztosítási folyószámlaszámot, mint a cégjegyzék kötelező tartalmi elemét, melyet az ún. egyablakos rendszer keretében a cégbíróság szerez be a bejegyzést kérő helyett. Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény azonban 2000. január 1. napjával hatályon kívül helyezte a társadalombiztosítási folyószámlaszámra vonatkozó rendelkezéseket (a társadalombiztosítási járulék beszedése, nyilvántartása az APEH feladatává vált). Erre figyelemmel a Ctv.-nek a társadalombiztosítási folyószámlaszám cégjegyzékben történő nyilvántartására vonatkozó előírását a 2000. évi LXXXIII. törvény 25. §-a (2) bekezdésének d) pontja hatályon kívül helyezte.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (Vht.) módosító 2000. évi CXXXVI. törvény 2001. szeptember 1-jei hatállyal a cégjegyzék kötelező részévé tette a cég valamennyi pénzforgalmi számlájának, valamint az azokat vezető pénzügyi intézmények nevének és székhelyének feltüntetését is. A cég elleni végrehajtás ugyanis számos esetben azért volt sikertelen, mivel a végrehajtó nem vagy csak nagy nehézségek árán, részben szerezhetett tudomást a cég számláiról és ez a hitelezői érdekek súlyos sérelmét jelentette.
A Ctv. 12. §-ának új, ugyancsak 2001. szeptember 1-jétől hatályos (4) bekezdése értelmében a pénzforgalmi számlára vonatkozó adatokat nem a cég, hanem a számlát vezető pénzügyi intézmény (bank) köteles bejelenteni a cégbíróságnak, a számlanyitást követő 30 napon belül. Az adat cégjegyzékbe történő bejegyzését a cégbíróság hivatalból foganatosítja. Amennyiben a pénzintézet nem tesz eleget törvényi kötelezettségének és a cégbíróság erről tudomást szerez, a megfelelő szankció alkalmazása érdekében értesíti a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét. A Ctv. 12. §-ának (4) bekezdése 2002. június 1-jétől úgy módosul, hogy a pénzügyi intézmény kizárólag számítógépes úton, on-line továbbíthatja a pénzforgalmi számlaszámot a cégbíróságnak. (Eddig az időpontig lehetőség van az adatok papír alapú bejelentésére is.)
A bankok ezzel összefüggő költségeik kompenzálása érdekében a 10/1998. (V. 23.) IM rendelet 9. §-a (4) bekezdésének módosított rendelkezése szerint kedvezményes díjtétellel juthatnak hozzá a számukra szükséges bármely céginformációhoz. Ugyancsak 2002. június 1-jei változás, hogy pénzforgalmi számlaszámot a pénzügyi intézmény 8 napon belül köteles közölni a cégbírósággal. E kötelezettség kezdete az az időpont, amikor a számlatulajdonos a cégnyilvántartásba már bejegyzett cég esetén a cég bejegyzését, ennek hiányában pedig a bejegyzési kérelemnek a cégbírósághoz történő benyújtását a pénzügyi intézménynél igazolta. [A pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetésről, eszközökről szóló 232/2001. (XII. 10.) Korm. r. 3. §, valamint a 22/2001. (XII. 13.) IM rendelettel módosított 8/1998. (V. 23.) IM rendelet 5. §] 2002. június 1-jétől kezdődően a pénzintézet bejelentése nyomán a cégjegyzék nyilvántartja a számla megnyitásának, illetve megszűnésének időpontját is és a pénzforgalmi számlaszámok bejegyzése és közzététele bírói közreműködés nélkül automatikusan, a törvény erejénél fogva történik meg.
A Vht.-t módosító 2000. évi CXXXVI. törvény arról is rendelkezik, hogy a 2001. szeptember 1-jén már meglévő számlaszámokat az APEH adja át a nyilvántartásából a cégbíróságoknak 2001. szeptember 1-je és december 31-e között. E számlaszámok cégnyilvántartásba történő bejegyzéséről a cégbíróság az adott cég cégjegyzékében történő - egyéb okból bekövetkező - változás bejegyzésével együtt gondoskodik. A törvény kimondja, hogy ha ilyen változásra a törvény hatálybalépésétől számított 1 éven belül, tehát 2002. augusztus 31-éig nem kerül sor, a cégbíróságnak augusztus 31-éig mindenképpen be kell jegyezniük - önálló változásként - a korábban nyitott pénzforgalmi számlákra vonatkozó adatokat. Figyelemmel arra, hogy akár több tízezer számlaszám bejegyzésére is sor kell, hogy kerüljön ily módon, a cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 8/1998. (V. 23.) IM rendeletet módosító 10/2001. (VII. 27.) IM rendelet kimondja, hogy amennyiben az adóhatóságtól beszerzett számlaszámok cégbejegyzésére 2002. január 30-áig nem kerül sor, a fennmaradt számlaszámok e napon a számítógépes rendszer útján automatikusan kerülnek bejegyzésre. A számlaszámok Cégközlönyben - megfelelő ütemezéssel - történő közzétételéről is rendelkezik e jogszabály.
A Ctv. 12. §-ának (2) bekezdése azokat a cégadatokat határozza meg, amelyek nem minden cég esetében kötelező elemei a cégjegyzéknek, hanem csak akkor kerülnek bejegyzésre, ha jogszabály így rendelkezik, vagy a felek akaratából a létesítő okirat ezzel kapcsolatos rendelkezést tartalmaz.
Az előbbi körbe tartozik - többek között - a cég átalakulása esetén a jogelőd cég feltüntetése, vagy annak a kamarának a megjelölése, amelynek a cég a tagja. Ugyanis nem minden cég esetében ír elő, illetve tesz lehetővé jogszabály kamarai tagságot. Így pl. a vízgazdálkodási társulat vagy a kereskedelmi képviselet sem lehet gazdasági kamara tagja, ezért esetükben a cégjegyzék erre vonatkozó adatot - értelemszerűen - nem tartalmazhat. Ez az indoka annak is, hogy bár a Ctv. hatálybalépését követően született, a gazdasági kamarákról szóló új, 1999. évi CXXI. törvény a kötelező gazdasági kamarai tagságot 2000. november 1. napjával megszüntette, azon cégek esetében, melyek a jövőben is kamarai tagokká kívánnak válni, illetve azok akarnak maradni, mint lehetséges cégjegyzékadat továbbra is fennmarad a gazdasági kamarai tagságra vonatkozó információ a Ctv.-ben.
Ugyancsak a cég elhatározásán múlik, hogy létesít-e pl. telephelyet, vagy fel kívánja-e tüntetni a cégjegyzékében az idegennyelvű elnevezését, ezért az ilyen típusú adatok sem kötelező elemei a cégjegyzéknek, csak ha a cég létesítő okirata ilyen adatot tartalmaz.
Igen fontos a cégjegyzék azon része, amely a cég működése során felmerülő, a hitelezői érdekek szempontjából is jelentős adatokat tartalmazza, illetve az esetlegesen folyamatban lévő, a céggel kapcsolatos perre utal. A Ctv. 12. § (3) bekezdése írja elő pl. a csődeljárásra vagy felszámolási eljárásra, illetve a cég működésének felfüggesztésére vonatkozó adatok vagy a jogerős bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perre utaló adat cégjegyzékbe történő bejegyzését. Korábban ezeknek az adatoknak a többségét a cégbíróság csak az ún. "megjegyzés" rovatban tartotta nyilván, amennyiben szükségesnek látta, és ezek - a cégbíró mérlegelésétől függően - bejegyzésre került adatok a Cégközlönyben meg sem jelentek.
A forgalom biztonsága, a hitelezői érdekek védelme szempontjából fontos információt jelenthet az is, ha a céggel szemben végrehajtási eljárás indul, vagy a tag (részvényes) vagyoni hozzájárulása tekintetében foglalás, biztosítási intézkedés történt. Míg korábban a cégjegyzék e lényeges adatokat nem tartalmazta, a Vht.-t módosító 2000. évi CXXXVI. törvény 2001. szeptember 1-jétől kötelezővé teszi a cég elleni végrehajtás (biztosítási intézkedés), valamint a cég tagja (részvényese) vagyoni részesedése lefoglalásának cégjegyzékbe történő bejegyzését. Ezzel összefüggésben a Ctv. új (6) bekezdése kimondja, hogy a bejegyzésre hivatalból kerül sor, a végrehajtást elrendelő bíróság értesítése, illetve a bírósági végrehajtó által megküldött foglalási jegyzőkönyv alapján.
A Ctv. végrehajtásról rendelkező 8/1998. (V. 23.) IM rendeletet módosító 10/2001. (VII. 27.) IM rendelet határozza meg az új cégjegyzék-rovatok pontos tartalmát. Így a cég elleni végrehajtás (biztosítási intézkedés) esetén a cégjegyzékben fel kell tüntetni a végrehajtás ügyszámát, valamint a végrehajtást elrendelő bíróság jelzőszámát.
A cég tagja (részvényese) vagyoni részesedésének lefoglalásakor pedig a cégjegyzékben rögzíteni kell a tagra (részvényesre) vonatkozó cégjegyzék rovatszámát, a vagyoni részesedés lefoglalásának időpontját, a végrehajtási ügy számát, valamint a végrehajtó nevét és szolgálati helyét.
Ugyancsak a 10/2001. (VII. 27.) IM rendelettel módosított 8/1998. (V. 23.) IM rendelet mondja meg azt is, hogy milyen esetben közli a bíróság és mikor a végrehajtó a cégbírósággal, ha a vonatkozó cégjegyzékadat törlésre kerülhet, mivel pl. a követelés a végrehajtás során kielégítésre került vagy a foglalás alól a vagyoni részesedést feloldották.
A Ctv. 12. § (3) bekezdése szerinti adatokat főszabályként a cégbíróság jegyzi be a cégjegyzékbe hivatalból, vagy a cégre vonatkozó perben eljáró bíróság értesítése alapján. A csődeljárás és a felszámolási eljárás megindulására, illetve befejezésére vonatkozó adatokat ugyanakkor a csődeljárást, illetve felszámolási eljárást lefolytató bíróság rögzíti a cégjegyzékben, figyelemmel arra, hogy a bíróságok számítógépes nyilvántartó rendszere összekapcsolódik és a hitelezői érdek azt kívánja, hogy ezek az adatok azonnal megjelenjenek a cégjegyzékben, azt követően, hogy a megyei bíróság a csődeljárásra, illetve a felszámolási eljárásra vonatkozóan jogerős végzést hozott. Az ezzel kapcsolatos rendelkezések - melyeket korábban a Ctv. 12. §-ának (4) bekezdése, 2001. szeptember 1-jétől átszámozás folytán az (5) bekezdése tartalmaz - 2001. szeptember 1-jétől kiegészültek azzal, hogy a jövőben a felszámolást elrendelő bíróság nem csak a felszámolás kezdetét és befejezését rögzíti a cégjegyzékben, hanem a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel történt módosítás folytán a felszámolóra, illetve felszámoló biztosra vonatkozó adatokat is, tehermentesítve a felszámolót e kötelezettség alól. Ezzel valamennyi, a felszámolással összefüggő releváns adat - a módosított 8/1998. (V. 23.) IM rendelet értelmében a felszámolást elrendelő jogerős végzés Cégközlönyben történő közzétételével egyidejűleg - a cégjegyzék részévé válik.
A fenti szabály alól kivételt jelent, ha az adat a külföldi székhelyű vállalkozás fizetésképtelenségére, illetve felszámolására vonatkozik. Ezeket az adatokat a külföldi fióktelep, illetve kereskedelmi képviselet cégjegyzékébe ugyan be kell jegyezni, figyelemmel az Európai Közösségek Tanácsának 89/666 EGK Irányelvére, tehát a 11. sz. Társasági Jogi Irányelv 2. cikkére, a vonatkozó adatokkal azonban az eljárást lefolytató külföldi bíróság - értelemszerűen - nem egészítheti ki a Magyarországon vezetett cégjegyzéket, ezért a külföldi vállalkozás fizetésképtelenségére vonatkozó adatokat a fióktelepnek kell bejelenteni a cégbíróságnál és az adatokat ezt követően a cégbíróság teszi közzé.
Ctv. 13. §
A cégjegyzék a valamennyi cég esetében kötelező, illetve lehetséges ún. általános adatokat követően a korábbi szabályozáshoz hasonlóan azokat a különleges adatokat tartalmazza, amelyek kifejezetten az adott cégformára vonatkoznak. Az új Gt. rendelkezéseivel összhangban ugyanakkor ezek az adatok részben módosultak. Így a cégjegyzék feltünteti a korlátolt felelősségű társaság tagjainak nevét és lakóhelyét (székhelyét) is, illetve a korlátolt felelősségű társaság jelentős-, többségi-, illetve közvetlen irányítás alá kerülésének tényét, a Gt. 292-295. §-ának megfelelően. Tekintettel arra, hogy a Gt. 292. §-a (1) bekezdésének eredeti szövege szerint a cégbíróságnak be kellett jelenteni a befolyás (százalékos) mértékét is, a 8/1998. (V. 23.) IM rendelet ennek megfelelően alakította ki a megfelelő cégjegyzék-rovatot. Azonban a Gt. 292. §-a úgy módosult, hogy a cégbíróságnak a befolyás mértékét már nem kell bejelenteni, ezért a 10/2001. (VII. 27.) IM rendelet a 8/1998. (V. 23.) IM rendeletet 2001. szeptember 1-jétől úgy módosította, hogy a jövőben csak a befolyás fajtáját (jelentős, többségi vagy közvetlen irányítás) kell bejelenteni, ezt tartja nyilván a cégjegyzék. A módosítás indoka, hogy a konszernszabályok csak az egyes befolyás-kategóriákhoz fűznek különböző jogkövetkezményeket, a kategórián belüli változás nem releváns. A részvénytársaság különleges adatai között pedig pl. új elemként megjelennek a részvényosztályokra vonatkozó adatok (Gt. 183. §), és hitelezővédelmi szempontból, a Gt. 271. §-a (3) bekezdésével összhangban az a tény is, ha az egyszemélyes részvénytársaság részvényese a társaság tartozásaiért korlátlan felelősséget vállal.
A hivatkozott 11. sz. Társasági Jog Irányelvvel összhangban a cégjegyzék a külföldi fióktelepre, illetve kereskedelmi képviseletre vonatkozó speciális adatok között nyilvántartja a külföldi vállalkozás legfontosabb adatait is.
A Ctv. hatálybalépését követően született meg a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény. Figyelemmel arra, hogy a törvény értelmében közhasznúvá minősíthető - többek között - a közhasznú társaság is, ezért a közhasznú társaságra vonatkozó speciális adatsort ki kellett egészíteni az 1997. évi CLVI. törvény 24. §-ának megfelelően a közhasznúsági fokozatra, a közhasznú jogállás megszerzésének, módosításának és törlésének időpontjára vonatkozó lehetséges adatokkal is.
A Vht.-t módosító 2000. évi CXXXVI. törvény értelmében 2002. január 1-jétől új cégformaként megalakítható a végrehajtói iroda, amelyre főszabályként a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó törvényi rendelkezések az irányadók. A végrehajtói iroda a cégbejegyzéssel jön létre. A végrehajtói iroda speciális cégjegyzékadatait, így - többek között - a tagok nevét, az önálló bírósági végrehajtó tag szolgálati helyét, szavazati jogának terjedelmét ugyancsak a Ctv. 13. §-a határozza meg.
A cégjegyzékre vonatkozó, a Ctv. 12.-13. §-ban felsorolt adatok kiegészítését, illetve meghatározását tartalmazzák a Ctv. 14-19. §-ai, így - többek között - azt, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett természetes személy esetén a cégjegyzéknek a természetes személy anyjának leánykori nevét is tartalmaznia kell (Ctv. 14. §), vagy hogy a cégjegyzékben szereplő lakóhelyet, illetve székhelyet az irányítószám, helység, utca, házszám feltüntetésével kell megjelölni (Ctv. 19. §).
Annak a körülménynek, hogy a Ctv. 12-13. § külön-külön csoportosítja a cégjegyzék kötelező, lehetséges, illetve az egyes cégformákra irányadó speciális adatait azért is nagy a jelentősége, mivel a cégjegyzékbe bejegyzésre kerülő adatok igazolására szolgáló, a cégbírósághoz benyújtandó okiratok is ehhez a rendszerhez igazodnak. A Ctv. melléklete ugyanis meghatározza a bejegyzési kérelem valamennyi cég esetében a törvény erejénél, illetve a létesítő okirat rendelkezésénél fogva kötelező mellékleteit, másrészt az egyes cégformákhoz igazodó szükséges okiratokat. Amennyiben a Ctv. mellékletében meghatározott - az adott cégre kötelező - okiratokat nem csatolják, ez a bejegyzési kérelem hiánypótlási eljárás lefolytatása nélküli elutasítását vonja maga után [Ctv. 26. § (2) bek.].
Ctv. 14. §
A cégnyilvántartásban szereplő cégek azonosítására, minden más cégtől való megkülönböztetésére a cégnév mellett a tíz számjegyű cégjegyzékszám szolgál [Ctv. 25. § (1) bek.], a több mint 200 ezer bejegyzett cég között nincsen két teljesen azonos cégnévvel, cégjegyzékszámmal rendelkező cég. A cégek egyértelmű megkülönböztetése tehát - az üzleti partnerek, hitelezők számára - nem jelenthet problémát. Igaz ez a megállapítás abban az esetben is, ha a cég tagja a cégjegyzékbe bejegyzett belföldi cég, mivel ilyenkor az ő cégjegyzékszámát is fel kell tüntetni a neve, és székhelye mellett, a Gt. 14. §-ának (2) bekezdése alapján, a korábban hatályos cégjogi szabályozással egyezően.
Nem ilyen egyszerű a helyzet a cégjegyzékben szereplő természetes személy tag, cégjegyzésre jogosult, könyvvizsgáló stb. vonatkozásában, pedig azonosításuk elengedhetetlen pl. a Gt.-ben szabályozott összeférhetetlenségi szabályok szempontjából, illetve az üzleti életben, a céggel való kapcsolattartásban vagy akár a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörének gyakorlása, illetve a törlési eljárás lefolytatása szempontjából.
A Ctvr. végrehajtási rendelete erre figyelemmel korábban arról rendelkezett, hogy a cégjegyzékben a természetes személy személyi számát is fel kell tüntetni. Ezt az előírást azonban az Alkotmánybíróság 11/1990. (V. 1.) AB határozatával - a személyes adat védelméhez fűződő jog sérelmére figyelemmel - megsemmisítette. A gyakorlatban azóta a cégjegyzékben szereplő természetes személyek azonosítása, megkülönböztetése sokszor jelentős nehézségbe ütközik, figyelemmel arra is, hogy egyes cégek esetében a tagok között többen azonos névvel és lakóhellyel szerepelnek. Családi vállalkozások esetén ugyanis gyakori, hogy az apa és fia egyaránt tagjai a cégnek. A Ctv. erre tekintettel a Ctv. 14. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a cégjegyzékben fel kell tüntetni a cégjegyzékben szereplő (akár belföldi, akár külföldi) természetes személy anyjának leánykori nevét is. Ez a többletkövetelmény a személyi számhoz hasonló alkotmányossági problémát nem vet fel. Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy a természetes személy anyja leánykori nevének feltüntetése csak megkönnyíti az érintett személy azonosítását, illetve megkülönböztetését, azonban olyan egyértelmű azonosíthatóságot, mint amit a cégjegyzékszám jelent a cég tekintetében, nem eredményez.
Az új rendelkezés a Ctv. hatálybalépését megelőzően már bejegyzett és az ezután bejegyzésre kerülő cégekre egyaránt irányadó. A Ctv. 62. §-a (1) bekezdésének értelmében a Ctv. hatálybalépését megelőzően bejegyzett cégek a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor kötelesek a Ctv. 12-14. §-nak megfelelő adatok bejelentésére. Ezt a rendelkezést kell tehát alkalmazni a természetes személy anyja leánykori nevével kapcsolatban is. A cégbíróság ezzel az adattal kiegészíti az érintett cégek cégjegyzékét. Azonban a Ctv. 62. § (1) bekezdése azt is kimondja, hogy ezt az adatot - az általános szabályoktól eltérően - a Cégközlönyben nem kell közzétenni, figyelemmel arra, hogy a Cégközlönyben ez az adat az érintett személy nevével együtt jelenne meg, esetleg azt a látszatot keltve, hogy nem csupán a korábban bejegyzett adat kiegészítéséről, hanem pl. a cégjegyzésre jogosult személyében bekövetkezett változásról van szó.
A cégnév
Ctv. 15. §A Ctv. 1. § (2) bekezdése szerint a cég cégneve alatt szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. Ebből is következően minden cégnek cégnévvel kell rendelkeznie. A cégnévnek változatlanul meg kell felelnie a cégvalódiság, a cégszabatosság és a cégkizárólagosság elvének, ugyanakkor ezen elvek tartalma bizonyos vonatkozásokban megváltozott az 1989. évi Ctvr.-ben szabályozottakhoz viszonyítva.
A Ctvr. rendelkezésével azonosan a cégnévben kötelező feltüntetni a cégformát, valamint a cég alapvető tevékenységét a valóságnak megfelelően, továbbá a cégnév eleme lehet a vezérszó, mely a cég azonosítását, más cégektől történő megkülönböztetését szolgálja. A gyakorlatban azonban csak egyedi tevékenységi körű cégek esetén fordulhat elő, hogy a cégnévnek nem része a vezérszó, hiszen a legtöbb esetben vezérszó nélkül a cégkizárólagosság elve nem tud érvényesülni. A vezérszóra vonatkozó szabályok szerint a vezérszó olyan kifejezés vagy mozaikszó, mely a cégnévben az első helyen áll. Vezérszóként szerepelhet a cégnévben a cégtulajdonos vagy a cég tagjának, tagjainak neve, az MTA engedélyével a történelem kiemelkedő személyiségének neve avagy az arra jogosult hozzájárulásával olyan elnevezés is, amelyhez másnak jogi érdeke fűződik (pl. szabadalom, védjegy). Vezérszóként földrajzi név, közigazgatási egység neve is szerepelhet, melyhez hatósági engedély beszerzése a hatályos szabályozás szerint nem szükséges.
Amennyiben a cég bejegyzés alatt áll, az új Gt. rendelkezéseit is figyelembe véve rendeli úgy a Ctv., de nemcsak gazdasági társaságok, hanem valamennyi cégforma esetére, hogy a cégnevet "bejegyzés alatt" ("b.a") toldattal kell használni. Felszámolás, végelszámolás esetén változatlanul feltüntetendő a cégnévben a "felszámolás alatt" ("f.a"), illetve "végelszámolás alatt" ("v.a") toldat.
A cégvalódiság elve - melynek többek között a cégnévnek meg kell felelnie - egyrészt azt jelenti, hogy a cégnévnek a cég tényleges formáját kell tükröznie, mégpedig a rá vonatkozó anyagi jogszabályban meghatározott módon illetve rövidítéssel. Például egyéni cég cégformáját a cégnévben egyéni irodaként nem tüntetheti fel, egyesülés a cégformáját jelölő szót nem rövidítheti a cégnévben, mert azt a Gt. reá vonatkozó rendelkezései nem teszik lehetővé. A cégvalódiság elve másrészt azt jelenti, hogy a cégnévnek a cég alapvető tevékenységét a valóságnak megfelelően kell tükröznie. A Ctv. szerint a cég fő tevékenysége a cégbejegyzési kérelemből megállapítható, így a cégnévben a fő tevékenységnek avagy annak egy résztevékenységének kell szerepelnie. A cégnévben a cég alapvető tevékenységét úgy kell megjelölni, hogy az a gazdasági életben résztvevőket egyértelműen tájékoztassa a cég alapvető tevékenységéről. A Legfelsőbb Bíróság például az "alkotó"; "lézeraréna" kifejezés tevékenységi körként történő feltüntetését nem találta megfelelőnek. Amennyiben a cégforma vagy a cég alapvető tevékenysége megváltozik, a cégnév is módosítandó, hogy megfeleljen a cégvalódiság fent ismertetett elvének.
Az ún. cégszabatosság szabályai kis mértékben változtak. A Ctv. igazodva a társadalmi elvárásokhoz és a kialakult bírói gyakorlathoz módot ad arra, hogy a vezérszóban nem magyar szavak is feltüntetésre kerüljenek. A cégnévben szereplő magyar szavaknak azonban értelemszerűen meg kell felelniük a magyar nyelv és helyesírás szabályainak. Amennyiben a vezérszó idegennyelvű szó, a bírói gyakorlat szerint a vezérszónak meg kell felelnie az adott idegen nyelv helyesírási szabályainak. A tevékenység rövidítve nem határozható meg a cégnévben, míg a vezérszó rövidítés is lehet, a cégforma pedig rövidítve is, méghozzá a cégekre vonatkozó anyagi jogszabályokban meghatározott rövidítéssel tüntethetők fel a cégnévben.
A cégkizárólagosság elve az 1989. évi Ctvr. vonatkozó rendelkezéseihez viszonyítva egyértelműen került meghatározásra, a bírói mérlegelés lehetőségét lényegében kizárva. Az új szabályoknak megfelelően a cégnévnek a cégnévben azonos tevékenységet feltüntető más cég nevétől kell egyértelműen különböznie.
Tehát például két, nevében tevékenységi körként "hajóépítő" tevékenységet feltüntető cég közül a bejegyzését később kérő cég csak akkor jegyezhető be a cégjegyzékbe, ha vezérszava a korábban bejegyzett vagy korábban bejegyezni kért cég nevétől egyértelműen megkülönböztethető. A cég még a korábban bejegyzett, vagy bejegyezni kért cég hozzájárulásával sem vehet fel olyan cégnevet, mely nem felel meg a cégkizárólagosság elvének. Az eddigi jogszabályi rendelkezések alapján kialakult bírói gyakorlat nem találta elégségesnek, ha két cég nevében a cégforma tekintetében volt kizárólag különbség, tehát nem találta például bejegyezhetőnek a Fantázia Kereskedelmi Kft.-t, ha Fantázia Kereskedelmi Bt. már korábban bejegyzést nyert. Ugyancsak nem felel meg a bírói gyakorlat szerint az a cégnév a cégkizárólagosság elvének, mely korábban bejegyzett vagy bejegyezni kért cégnévtől csak írásmódja tekintetében tér el (Control, Kontrol) avagy általános figyelem mellett a két cégnév nem különböztethető meg (Vektor, Vektors). A cégjegyzékből már törölt cég nevének felvétele a cégkizárólagosság elvébe nem ütközik, ugyanakkor bizonyos esetekben megtévesztő lehet és a cégvalódiság elvébe ütközhet.
A cégkizárólagosság elvének érvényesülését országosan vizsgálja a cégbíróság. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott, nincs olyan jogszabályi előírás, mely szerint a cég elnevezésének az ország területén kívül működő, más cég elnevezésétől is különböznie kellene, az USA-ban állítólagosan hasonló néven működő taxi társaságra hivatkozva a cégkizárólagosság elvének megsértését nem találta megállapíthatónak. (Cgf. IL. 31. 008/92/3.)
A cégeknek rövidített cégnevük is lehet, mely a vezérszóból és a cégformából áll. A vezérszó a rövidített cégnévben nem rövidíthető, a vezérszónak a teljes, valamint a rövidített cégnévben is azonosnak kell lennie, mert ellenkező esetben a rövidített cégnév nem a teljes cégnév rövidítését, hanem attól teljesen eltérő második cégnév használatát jelentené. (Cgf. IL. 30. 031/1996/2.) Törvénysértő az is, ha a cég rövidített elnevezésében a vezérszónak csak egy része szerepel. (Cgf. VIL. 32. 262/1995/2.) A rövidített cégnévnek is meg kell felelnie a cégkizárólagosság elvének. A rövidített név akkor használható jogszerűen, ha azt bejegyezték. Előfordulhat, hogy a cég rövidített nevet nem használhat. Ez akkor következik be ha például bejegyzést nyert már egy Csikó Állattenyésztő Bt. (rövidített neve Csikó Bt.) és Csikó Mezőgazdasági Bt. kérné rövidített nevének bejegyzését.
Az IM Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálata kérelemre felvilágosítást köteles adni arról, hogy az információkérés időpontjában a választott elnevezéssel azonos cégnévvel kérte-e már cég bejegyzését, illetve bejegyzésre került-e cég. Az információkérés azonban nem jelent névfoglalást, a választott cégnév csak a bejegyzési kérelem, névváltozás bejegyzésére irányuló kérelem benyújtásával "foglalható le".
A cégbíróság hivatalból vizsgálja mind jogi személyiségű, mind jogi személyiség nélküli cégek esetén a cégnév-választás jogszerűségét. Előfordulhat azonban a cégbíróság legkörültekintőbb eljárása ellenére is, hogy jogszabályba ütköző cégnév kerül bejegyzésre, például a védjegy jogosult engedélye nélkül kerül a védjegy a cégnévben feltüntetésre. Ilyenkor jogorvoslatra nem törvényességi felügyeleti eljárás keretében, hanem polgári peres eljárásban van mód. A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a sérelmet szenvedő ugyancsak nem szerezhet jogorvoslatot, keresetindítási jogát ugyanis a Ctv. 46. §-ának (1) bekezdése kizárja.
Székhely, telephely, fióktelep
Ctv. 16. §A székhely, telephely, fióktelep fogalma lényegét tekintve azonos a Ctv.-ben mint a Ctvr.-ben volt.
A cég székhelye a központi ügyintézés helye. Minden egyes cégnek kell, hogy legyen székhelye. A székhelyet úgy kell megjelölni, hogy a cég székhelyén személyesen is felkereshető legyen, vagyis a Ctv. 19. §-a (1) bekezdésében foglaltakkal egyezően. Csak magyarországi székhelyű cég jegyezhető be a magyar cégjegyzékbe. Új rendelkezés a Ctv.-ben, hogy a központi ügyintézés helyét a cégeknek cégtáblával kell megjelölniük.
A cég székhelye alapozza meg, melyik cégbíróság vezeti a cég cégjegyzékét, a peres, nemperes eljárásokban is főszabályként az alperesként beperelt, eljárás alá vont cég székhelye határozza meg az eljáró bíróság illetékességét. A bírósági iratok a cég székhelyére kézbesítendők, (hivatalbóli törlési eljárásnál ettől részben eltérő szabályok érvényesülnek) a Legfelsőbb Bíróság BH 98/11/548. számában közzétett eseti döntésében kifejtette, a gazdasági társaság vezető tisztségviselője képviseli ugyan a céget, de lakása - kivéve ha a cégjegyzékben ez a cím szerepel a társaság székhelyeként - nem minősül a társaság székhelyének, ezért az nem alapozhatja meg az eljáró bíróság illetékességét.
A székhelyhasználat jogszerűségét a kialakult cégbírói gyakorlat szerint a cégbíróságok hivatalból nem vizsgálják, hacsak a használat jogszerűségét illetően megalapozott kétely nem merül fel.
Amíg minden cégnek kell, hogy legyen bejegyzett székhelye, addig telephellyel, fiókteleppel nem feltétlenül kell a cégeknek rendelkezniük. A telephely és a fióktelep a törvényi megfogalmazásból következően a tevékenység gyakorlásának helye. A telephely a cég székhelyével azonos városban vagy községben található, míg a fióktelep a cég székhelyétől, telephelyétől eltérő városban, községben fekszik. A telephely és a fióktelep is a székhellyel azonos módon jelölendő meg a cégjegyzékben.
A kialakult bírói gyakorlatot követve a Ctv. egyértelműen lehetővé teszi belföldi székhelyű cég külföldi fióktelepének bejegyzését is a magyar cégjegyzékbe, ha a fióktelep létezését a bejegyzést kérő a Ctv.-ben meghatározott okirattal hitelt érdemlően igazolja.
A cégjegyzés
Ctv. 17. §A Ctv. egyértelműen szabályozza, hogy a cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletét jelenti. Ebből következően aki képviseleti joggal rendelkezik, annak cégjegyzési joga is kell, hogy legyen.
A cégjegyzésre jogosultak körét a cégekre vonatkozó anyagi jogszabályok határozzák meg. E jogszabályi rendelkezések szabályozzák, kik jogosultak a cég nevében törvényes képviselőként eljárni. Például szövetkezet esetén annak elnöke, kkt., bt. esetén a társaság képviselője, rt. esetén az igazgatóság tagjai, stb. Ugyancsak a cégekre vonatkozó anyagi jogszabályok rendezik, hogy a törvényes képviselők képviseleti, cégjegyzési jogukat átruházhatják-e. Az új Gt. 39-40. §-a valamennyi gazdasági társasági forma esetén módot ad cégvezető kijelölésére, illetve arra, hogy a vezető tisztségviselők az ügyek meghatározott csoportjaira nézve a gazdasági társaság munkavállalóit képviseleti és cégjegyzési joggal ruházzák fel. (Önmagában azonban a tagi minőség képviseleti, cégjegyzési jogot nem eredményezhet.)
Az 1989. évi Ctvr. rendelkezéseivel egyezően a cégjegyzés módja a Ctv. szerint is önálló vagy együttes lehet, ugyanazon személy azonban forgalombiztonsági okok miatt csak egyféleképpen jegyezheti a céget. Ez azt jelenti, nincs mód arra, hogy például egy kft. ügyvezetője 10 000 000 Ft-ig önállóan, azt meghaladó értékű ügyleteknél a másik ügyvezetővel együttesen jegyezze a céget, vagy bizonyos típusú ügyleteknél önállóan, más típusú ügyleteknél együttesen. Kettőnél több cégjegyzésre jogosult esetén lehetséges olyan jogi szabályozás, hogy egyeseket önálló, másokat együttes cégjegyzési jog illessen meg. Arra is lehetőség van együttes cégjegyzési jog mellett, hogy az egyik aláíró mindig meghatározott személy legyen (pl. rt. esetén az igazgatóság elnöke). A cégjegyzés módja meghatározható a személyek feltüntetésével (pl. Kiss Béla ügyvezető Nagy Béla ügyvezetővel együttesen jegyzi a céget), de akár úgy is és ez a célszerűbb, hogy csak a tisztség kerül feltüntetésre (pl. az igazgatóság elnöke és az igazgatóság bármelyik tagja jegyzi együttesen a céget). Az új Gt. 40. §-ából is következően együttes cégjegyzési jog alatt két személy együttes aláírása értendő, tehát nem lehet úgy rendelkezni, hogy például három igazgatósági tag jegyzi együttesen a részvénytársaságot. Fontos hangsúlyozni az együttes cégjegyzési jogosultság nem a cégjegyzés korlátozása, hanem a cégjegyzés módja.
Új rendelkezés a Ctv.-ben, hogy a cégjegyzési jog bár korlátozható, például a létesítő okiratban, a képviseleti jog átruházásáról szóló okiratban, a korlátozás harmadik személyekkel szemben hatálytalan még származékos képviseleti, cégjegyzési jog esetén is. Így az új Ctv. rendelkezése folytán a származékos cégjegyzési jog korlátozása a cégjegyzékbe nem jegyezhető be. E rendelkezés a gyakorlatban azt jelenti, hiába rendelkezik például úgy a kft. társasági szerződése, hogy az ügyvezető, cégvezető, a társaság cégjegyzésre jogosult munkavállalója meghatározott összeg felett csak a taggyűlés előzetes hozzájárulásával köthet ügyletet, ha e rendelkezést megsértve a szerződést a fenti személyek valamelyike mégis megköti, a szerződés kötelezettje a kft. lesz. A cégjegyzési jogosultság viszonylag tartós, általános vagy meghatározott körű ügyletekben jelent a cég nevében történő írásbeli képviseleti jogosultságot, mely nem tévesztendő össze a meghatalmazás polgári jogi jogintézményével. A meghatalmazottak cégjegyzékbe történő bejegyzésére nincs lehetőség.
Ctv. 18. §
A cégiratok között megtalálhatónak kell lennie valamennyi bejegyzett cégjegyzésre jogosult hiteles cégaláírási nyilatkozatának. A cégjegyzésre jogosultak bejegyzésének egyik feltétele, hogy aláírási címpéldányát csatolják a cégiratokhoz.
A hiteles cégaláírási nyilatkozat egy közjegyzői hitelesítéssel ellátott okirat, melyben a közjegyző az aláírás valódiságát hitelesíti, vagyis azt, hogy a személyazonosságát igazoló személy előtte, saját kezűleg írta alá az okiratot. A címpéldányon a létesítő okiratban, annak módosításában foglaltakkal egyezően kell feltüntetni a cég nevét (az írásmódra is odafigyelve, pl. ha a létesítő okiratban csak nagybetűkkel írták a cégnevet, azt a címpéldányon is azonos formában kell feltüntetni), a cégjegyzésre jogosult nevét, lakóhelyét, anyjának leánykori nevét, tisztségét (milyen minőségben jegyzi a céget, pl. igazgatósági tagként, munkavállalóként), valamint a cégjegyzés módját.
Sem a Ctv., sem a cégekre vonatkozó anyagi jogi rendelkezések nem adnak lehetőséget arra a továbbiakban, hogy a cégjegyzésre jogosultak a céget a cégbíróság előtt személyesen jegyezhessék.
A cégjegyzék adataira vonatkozó egyéb szabályok
Ctv. 19. §A cégjegyzékbe bejegyzett természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok beazonosítását segíti a Ctv. azon rendelkezése, mely meghatározza milyen módon kell a székhelyet, lakóhelyet a cégjegyzékben feltüntetni.
A kialakulóban volt bírói gyakorlattal egyezően rendelkezik a Ctv. akként, hogy külföldi természetes személy esetén nemcsak a külföldi, hanem ha van, e személy belföldi lakóhelye, illetve tartózkodási helye is a cégjegyzékbe bejegyzendő. Belföldi lakóhely, tartózkodási hely hiányában teljesen új jogintézményként a Ctv. bevezeti a kézbesítési megbízott fogalmát, akinek adatai is bejegyzendők a cégjegyzékbe a cégjegyzésre jogosult adatai mellett.
Mindezek az új rendelkezések a céggel kapcsolatba került, vagy kerülni kívánó harmadik személyeknek, az esetleges hitelezőknek az érdekeit védik, illetve a céggel kapcsolatban álló vagy kapcsolatba kerülő hatóságok munkáját könnyítik. Jogértelmezési problémát okoz, hogy a cégjegyzékbe bejegyzendő külföldi székhellyel rendelkező jogi személynek kell-e kézbesítési megbízottjának lennie. A Ctv. 19. §-ának (1) bekezdésében szereplő "személy" szó alatt ugyanis nemcsak természetes, hanem jogi személy is értendő, ugyanakkor a jogi személy vonatkozásában a lakóhely, tartózkodási hely fogalma nem értelmezhető. A Legfelsőbb Bíróság a fenti jogértelmezési kérdésben azt az álláspontot fogadta el, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett külföldi jogi személyeknek nem kell kézbesítési megbízottjuknak lennie. A Legfelsőbb Bíróság például Cgf. II. 32.976/1998/2 számú határozatában az alábbiakat fejtette ki: "A kézbesítési megbízott jogintézményének célja, értelme az, hogy a belföldön elérhetési címmel nem rendelkező személyek a bíróságok, a hatóságok által könnyen elérhetők legyenek. Így tehát a fenti szempontból nincs jelentősége, hogy a külföldi, természetes vagy jogi személy-e. Ugyanakkor a hatályos szabályozás nyelvtani értelmezéséből az következik, hogy a külföldi természetes személyeknek kell kézbesítési megbízottjuknak lennie. A Ctv. 19. §-ának (1) bekezdése, illetve Ctv. 23. §-ának (2) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy magyarországi lakóhellyel, tartózkodási hellyel nem rendelkező külföldi személyeknek kell hogy legyen kézbesítési megbízottjuk, lakóhellyel, tartózkodási hellyel pedig csak természetes személyek rendelkezhetnek."
A kézbesítési megbízott személyére vonatkozóan a Ctv. semmilyen speciális előírást nem tartalmaz. Kézbesítési megbízott lehet belföldi lakcímmel rendelkező természetes személy, de akár belföldi székhelyű jogi személy is. Gyakran a társaságot a cégeljárásban képviselő jogi képviselő látja el külön meghatalmazás alapján a kézbesítési megbízott szerepét. A külföldi személy magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának meghatalmazására, illetve a meghatalmazás elfogadására vonatkozó okirat a cégeljárásban csatolandó figyelemmel a Ctv. Mellékletének I/1. c) pontjában foglaltakra.
A cég Számv. tv. szerinti jegyzett tőkéjét a korábban hatályos rendelkezések szerint a vámszabadterületi társaság kivételével valamennyi cégnek forintban kellett meghatároznia, a cégjegyzék így tartotta nyilván. Nem terjedt tehát ki az eltérő nyilvántartás lehetősége pl. az ún. off shore cégekre, noha a számviteli törvény, valamint az adójogszabályok azonos elbánást biztosítottak ezeknek is. A devizakorlátozások megszűnéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2001. évi XCIII. törvény, amikor meghatározza a devizakülföldi fogalmát, ugyancsak nem tesz különbséget a vámszabad területen működő és az off shore cégek között, egyben a Ctv. 19. §-ának (2) bekezdését 2002. január 1-jétől módosítva úgy rendelkezik, hogy valamennyi devizakülföldi társaságra egységesen érvényes az a szabály, hogy a jegyzett tőkéjét külföldi pénznemben határozhatja meg, tarthatja nyilván. Azoknak a devizakülföldi társaságoknak pedig, amelyeknek 2002. január 1-je előtt a jegyzett tőkéje nem konvertibilis devizában, hanem forintban lett meghatározva, a Ctv. új rendelkezésének hatálybalépését követő első közgyűlésén (taggyűlésén) kell az alapító okiratukat oly módon módosítani, hogy az megfeleljen a Ctv. 19. §-a (2) bekezdése megváltozott szabályának, a 2001. évi XCIII. törvény átmeneti rendelkezése szerint. Ezt követően - értelemszerűen - sor kell, hogy kerüljön a cégjegyzék jegyzett tőkére vonatkozó adatának módosítására is. Ugyancsak a 2001. évi XCIII. törvénynek a Ctv.-t érintő átmeneti rendelkezése mondja ki azt, hogy azoknak a devizakülföldi társaságoknak, melyeknek a jegyzett tőkéjét a nemzeti valuta megszűnése miatt a jövőben euróban kell meghatározniuk és emiatt az alapító okirat módosítására van szükség, a változást a cégbíróság ennek időpontjától függetlenül 2001. december 31. napjával jegyzi be a cégjegyzékbe.
Új rendelkezés a Ctv.-ben, hogy az apport és készpénz mértékét csak az alapításkor kell a cégjegyzékbe bejegyezni, a jegyzett tőke változásakor tőkeemelés, leszállítás esetén már nem. A korábbi Ctv.-beli rendelkezés, mely a tőkében bekövetkezett változás esetére is előírta az apport készpénz mértékének meghatározását, nem jelentett mást még legkörültekintőbb eljárás esetén sem mint azt, hogy a működő cégnél a bejegyzés alapjául szolgáló egy konkrét időpontban milyen mértékben volt jelen a jegyzett tőkében a készpénz, illetve az apport, mely mérték akár azonnal megváltozhatott, így ezen adatnak megítélésünk szerint jelentősége nem volt. A módosított szabályozás szerint szövetkezetek esetén a jegyzett tőkében bekövetkezett változást nem a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadását megelőzően legalább három hónappal kell a cégbíróságnak bejelenteni, hanem a beszámoló elfogadását követő tizenöt napon belül. A módosítás rendkívül indokolt volt, hiszen a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadását megelőző helyzetnek jogi relevanciája nincs.
A könyvvizsgáló gazdálkodó szervezet nevében a tényleges könyvvizsgálói feladatot ellátó személy helyzete az új Gt. rendelkezéseinek fényében megerősödik. E személy kijelölésére például csak a gazdasági társaság legfőbb szervének hozzájárulásával kerülhet sor. E rendelkezés is indokolja, hogy ha a könyvvizsgálói tevékenységet gazdálkodó szervezet látja el nemcsak a gazdálkodó szervezetet, hanem a könyvvizsgálatért személyében felelős személyt is a cégjegyzékbe be kell jegyezni.
A cégbejegyzési eljárás közös szabályai
1997. évi CXLV. törvény 20. §A Ctv. 20-21. § -ában közölt normák a cégek bejegyzési kérelmeivel kapcsolatos mindenfajta cégbírósági eljárás közös alapelveit adják. Ezek a rendelkezések egyaránt érvényesülnek a cégalapítási és a változásbejegyzési eljárásban, függetlenül attól, hogy jogi személyiségű vagy jogi személyiség nélküli cég kérelméről van-e szó. Vonatkoznak természetesen az átalakulás (egyesülés, szétválás) bejegyzését kérő beadványok elbírálására is.
A cégbejegyzési eljárás a megyei (fővárosi) bíróságok elsőfokú hatáskörébe tartozó polgári nemperes eljárás. Szabályait alapvetően a cégeljárás speciális eljárási normái, azaz a Ctv., és a végrehajtására szolgáló - többször módosított 8/1998 (V. 23.) IM rendelet (a továbbiakban Cvhr.) adja meg. Ezek a jogszabályok azonban csak a cégeljárás különleges igényeihez igazodó rendelkezéseket tartalmazzák, nem adnak mintát minden lehetséges eljárási mozzanatra. Erre nincs is szükség, hiszen a bíróságok polgári peres és nemperes ügyeiben követendő eljárási cselekmények szabályait összhangban a 105/1952. (XII. 28.) MT. r. 13. § (3) bekezdésével mögöttes joganyagként a Polgári perrendtartás (Pp.) állapítja meg. Ezért nem szól a Ctv. például a határozatok kijavításáról vagy kiegészítéséről, egy esetleges meghallgatáson készítendő jegyzőkönyv, vagy a pénzbírságot kiszabó végzés formaságairól. Az eljárás mindazon előírásait, melyeket a Ctv. vagy a Cvhr. nem részletez, a Pp.-ben találjuk meg.
A jelenleg hatályos Ctvr. 25. § (1) bekezdése is tartalmazott hasonló szabályt, melyben kimondta, hogy a Polgári perrendtartás normái a cégeljárásban akkor alkalmazhatók, "ha a cégeljárás nemperes jellegéből" és a Ctvr.-ből más nem következik. Ez a kicsit dodonai megfogalmazás számos vitára adott okot.
Sokáig kétséges volt, hogy van-e lehetőség a bejegyzési eljárás teljes (nem csupán részleges) felfüggesztésére, vagy megállapítható-e egy ilyen procedúrában az eljárás félbeszakadása. Az új szabályozás a kérdést most világosan eldönti azzal, hogy kinyilvánítja: a Pp. normái megfelelően alkalmazandók, szünetelésnek azonban nincs helye. Ez közelebbről azt jelenti, hogy nincs akadálya a cégbejegyzési eljárás teljes vagy részleges felfüggesztésének, ha annak jogszabályi feltételei fennállnak, és adódhat olyan szélsőséges eset is (vélhetőleg inkább személyegyesítő társaságoknál), ahol az eljárás félbeszakadásának megállapítására kényszerül a bíróság.
A szünetelés kizártsága éppen e jogintézmény természetéből fakad. A cégbejegyzésnél a kérelmező és a társadalom érdekei, de a bíróság gyors eljárási kötelezettsége is egyaránt azt kívánják, hogy mielőbb végleges döntés szülessen a cég cégjegyzékbe történő felvételéről. Ezek a jogviszonyok a döntési folyamat "lebegtetését" nem tűrik, de az is nonszensz, hogy a cégbejegyzést kérő maga bizonytalan legyen kérelmében, netán ismeretlen helyre távozzon az eljárás alatt. Ilyenkor nem lehet helye bejegyzésnek, ezért veszi ki a Ctv. 20. § (1) bekezdése az alkalmazandó Pp.-beli jogintézmények közül a szünetelést.
Az eljárás polgári nemperes jellege kizárja a terjedelmes bizonyítások lefolytatását, hiszen itt nincsenek ellenérdekű felek. A bíróság pusztán a benyújtott okiratok figyelembevételével hozza meg határozatát, nem rendelhet el tanúbizonyítást, nem hallgathat meg szakértőt. A Ctv. szabályozásából az következik, hogy a cégbíróság a bejegyzési (változás bejegyzési) eljárásban kizárólag okirati bizonyítékokra támaszkodhat, nincs helye semmiféle egyéb ismeretszerzésnek, személyes meghallgatásra idézésnek sem! A gyorsított eljárás, melyben a bíróságot és a felet is szigorú határidők kötik, a cégügyekben szükséges és a jogi képviselőtől elvárható speciális szakértelem nem tűri a fél beidézgetését, a kívánalmak magyarázgatását. A bíróságnak - ha erre szükség van - pontos, világos és mindenre kiterjedő végzésben kell felsorolnia a hiányosságokat. A bejegyzési eljárásban a szakértő jogi képviselő és az eljáró bíró (bírósági ügyintéző) csak írásban érintkezik. Személyes meghallgatás tartására nincs szükségük, erre csak a törvényességi felügyeleti eljárásban kerülhet sor.
1997. évi CXLV. törvény 21. §
Az eddigi szabályozással egyezően a bejegyzési eljárás a fél kérelmére indul. Vannak azonban kivételes esetek, például a hivatalbóli törlés; melyben az 56-58. § -ban meghatározott eljárás után a cégbíróság hivatalból törli cégjegyzékéből a fantomcéget, vagy a csődeljárás és a felszámolás kezdő és befejező időpontja, amelyet még csak nem is a cégbíróság, hanem a csőd- és felszámolási ügyben eljáró bíróság rögzít a cégjegyzékben.
Nem az ügyfél kérelmére, hanem a perbíróság értesítése alapján tünteti fel a cégjegyzékben a cégbíróság a jogerős bejegyző végzés hatályon kívül helyezése; a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása és a tag kizárása iránti perindítás tényét, és e perek befejezését. A kivételektől eltekintve azonban a fő szabály továbbra is az marad, hogy a bejegyző (változást bejegyző, törlő) végzését a fél kérelmére indult eljárás eredményeként hozza meg a cégbíróság.
A bejegyzési eljárásban változatlanul kötelező marad a jogi képviselet, ez azonban csak a bejegyzési eljárásra áll, a cégbíróság hatáskörébe tartozó egyéb eljárásokra (például törvényességi felügyeleti eljárásra, végelszámolási kifogás ügyében hozandó döntésre) nem. A bejegyzési eljárás gyorsításának éppen ez az előfeltétele. Csak a jogi képviselővel eljáró ügyféltől várható el olyan speciális szakértelem, amely a lehető legjobban összekészített, az anyagi és eljárási szabályoknak egyaránt megfelelő bejegyzési kérelmek igen gyors (30 illetve 60 napon belüli) elbírálását biztosítja. A bejegyzési eljárás minden szereplőjével szemben különleges követelményt támaszt a Ctv. a bíróságnak minden eddig ismert előírásnál rövidebb határidőn belül kell határoznia, a félnek pedig csaknem tökéletes anyagot kell biztosítania ehhez. Ilyen helyzetben mindkettejüknek a helyzet magaslatán kell állnia, az ügyfél pedig csak akkor képes erre, ha szakjogász képviselő segítségét veszi igénybe.
A cégbejegyzési kérelem benyújtása
1997. évi CXLV. törvény 22. §(5)* A bejegyzési kérelem és mellékletei elektronikus okirat formájában, számítógépes hálózat útján is továbbíthatóak a cégbírósághoz. Ebben az esetben a cégbíróság az okiratokat elektronikus okirat formájában tartja nyilván.
Jegyzet: Az (5) bekezdés hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik. Lásd: ugyanezen törvény 59. §-t.
A Ctv. 22. § (1)-(5) bekezdésében foglalt szabályok nagy része szerepelt már az 1989. évi 23. tvr.-ben, azaz a Ctvr.-ben is. Nem újdonság, hogy a bejegyzésre kötelezett cégeknek létesítő okiratuk aláírásától számított 30 napon belül (engedélyköteles alapításnál ez értelemszerűen az engedély megszerzésétől számít) kérniük kell cégbejegyzésüket. Az e téren tanúsított mulasztást a bíróság eddig is pénzbírsággal sújthatta, a Ctv. azonban e bírság mértékét a Ctvr.-ben deklarált 5 000 Ft-tól 100 000 Ft-ig terjedő mértékről 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedhetőre emelte. Ez a jelentékeny növekedés két körülménnyel magyarázható: az 1989-ben meghatározott pénzbírság reálértéke alaposan inflálódott, célszerű volt hát a valós értékviszonyokhoz igazítani. A mérték meghatározásánál azonban a jogalkotó messzemenően figyelembe vette a forgalombiztonsági érdekeket, ugyanis minden törekvés arra irányul, hogy az üzleti életben olyan cégek tevékenykedjenek, amelyek jogilag is léteznek, adataikat pedig naprakészen tartalmazza a cégnyilvántartás. A bíróságok gyorsított eljárási kötelezettsége mellé tehát a cégeknek az az eddiginél komolyabban vett kötelessége társul, hogy bejegyzésüket, illetve változásaik bejegyzését haladéktalanul kérjék az illetékes cégbíróságtól.
Engedélyköteles alapításról a ma hatályos joganyagban csak néhány kivételes esetben beszélhetünk. Ilyennek tekinthető a biztosító cég, a pénzügyi vállalkozás, a vámszabadterületi társaság és az 1999. évi XLIII. tv. 30. § (1) bek. szerinti temetkezési szolgáltatásra alapítandó gazdasági szervezet.
A bejegyzési kérelmet a Cvhr. 1. § (1) bekezdése értelmében írógéppel vagy számítógéppel kitöltött formanyomtatványon kell benyújtani. A Cvhr. számos részletes előírást tartalmaz a nyomtatvány kiállítására nézve. Az adószám megállapíthatósága érdekében a nyomtatvány áfa-nyilatkozatát is ki kell tölteni, enélkül ugyanis nem hozható működésbe az "egyablakos rendszer" (Ctv. melléklet I.6. pontja. Az 1998. évi XXXIII. törvény 62. § -ával megállapított szöveg szerint.)
A cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 8/1998.(V.23.)IM. rendeletet módosító 10/2001.(VII.27.) IM. rendelet 1. § előírja, hogy a cégbejegyzési (változásbejegyzési) nyomtatvány-kérelmen a jogi képviselő lényeges adatait is fel kell tüntetni. a 2001. szeptember 1.-től hatályos jogszabály a cég- és változásbejegyzési nyomtatványokat némileg módosította a fentieken túl is. (Erre a későbbiekben a szükséghez képest utalunk.)
Továbbra is benyújtható a bejegyzési kérelem mágneslemezen, de ekkor a kérelem egy kinyomtatott példányát is csatolni kell.
A Ctv. 22. § (5) bekezdésében olyan szabályt fogalmaztak meg, amely egyenlőre - jogi és technikai feltételek hiányában - nem léphet hatályba. A jogalkotót a cégbíróságnak egy igen komoly problémája motiválja. Arról van szó ugyanis, hogy a cégek élete során a bíróságokhoz benyújtandó iratait a cégaktákban meg kell őrizni. Ezek nem selejtezhetők, mindig ott kell maradjanak a bíróságon, hogy az érdeklődők bármikor megtekinthessék, hiszen a cégbíróság "hiteles helyként" szolgál, és ez nem csupán a számítógépen rögzített adatokra, hanem a mögöttes iratanyagra is vonatkozik. Könnyen belátható, hogy a cégbíróságokon felhalmozódó óriási irattömeg egyre kezelhetetlenebbé válik s erre nem a legjobb megoldás, ha a cégbíróságokat újabb és újabb polcrendszerekkel, tárolóhelyekkel bővítjük. Ez a gond számos más hatóságnál is fennáll, de legmarkánsabban - a selejtezés tilalma miatt - éppen a cégbíróságokat érinti. Ezt a problémát fejlettebb technikai segédeszközök bevezetésével meg lehet oldani, mégpedig úgy, hogy a bíróság nemcsak a cégjegyzéket és a lajstromokat, mutatókönyveket vezeti számítógépen, hanem a benyújtandó iratanyagot is elektronikus okiratként fogadja be, és ilyen formában tárolja. A Ctv. erre már most megadja a felhatalmazást azzal, hogy gyakorlati megvalósíthatóságához a jogi és technikai környezetet még meg kell teremteni.
Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. tv. 32. § fogalmazta meg a Ct. 22. § (5) bekezdését, e törvény azonban csak keretjogszabály, melyet más jogszabályok fognak részletes tartalommal kitölteni.
A cégeljárásban az elektronikus aláírás, és az elektronikus okiratok kezelési szabályait a Ctv. közeljövőben megszülető normái fogják meghatározni, s ehhez az infrastruktúra bizonyos mértékű bővítése is szükséges. Ennek bekövetkeztéig a Ctv. 22. § (5) bek. gyakorlati alkalmazására még nincs lehetőség. (Lásd a Ctv. 59. §-át is.)
1997. évi CXLV. törvény 23. §
23. § (3) Ha a cég létrejöttéhez hatósági engedély szükséges, a cégbírósághoz az erre vonatkozó engedélyt (hatósági határozatot) csatolni kell. A tevékenység gyakorlásához szükséges hatósági engedélyt az engedélyköteles tevékenység megkezdésekor kell benyújtani a cégbírósághoz.
A Ctv. melléklete részletesen felsorolja a bejegyzési (változás bejegyzési) kérelemhez kötelezően benyújtandó irat-mellékleteket.
Minden cégbejegyzési kérelem szükségszerű melléklete a létesítő okirat, illetve annak változása esetén ennek módosítása. Utóbbi esetben be kell nyújtani a módosító okirat mellett az egységes szerkezetű, hatályos szöveget tartalmazó iratot is. E rendelkezés mind a bíróság, mind a cégiratot tanulmányozó fél számára megkönnyíti a létesítő okirat aktuális rendelkezéseinek megállapítását.
Megjegyzendő, hogy a Gt. 138. § (2) bekezdése értelmében nem igényli a társasági szerződés módosítását az üzletrész átruházása. Emiatt - ha csak ebben áll a változás - nincs szükség az egységes szerkezetű okirat benyújtására. Az egységes szerkezetű okirat formai előírásait a Cvhr. 10. § (2)-(3) bek. határozza meg. E szabályokból állapítható meg, hogy az a cég jogi képviselője által összeollózott dokumentum, melyet a tagok (tulajdonosok) nem írnak alá, csak a jogi képviselő. Aláírásával csupán a teljes körű hatályosítást tanúsítja, az abban foglalt tartalmi elemekért nem felel, ezért nem az "ellenjegyzés" hanem csupán az "aláírás" szót használja a jogalkotó a Cvhr. 10. § (2) bekezdésében. Említést érdemel az a körülmény is, hogy ha a bejegyzési eljárásban a létesítő okirat módosítására hívja fel a bíró a társaságot, akkor - a szigorú szemléletet követők szerint - a "pótszerződés" mellé értelemszerűen be kell csatolni a hiánypótlási eljárásban az újabb egységes szerkezetbe foglalt okiratot is.
Kötelező melléklete a cégbejegyzési kérelemnek a hiteles aláírási címpéldány is. Fakultatíve kötelező melléklet a vezető tisztségviselők, vagy velük egy tekintet alá eső személyek elfogadó nyilatkozata is (a Ctv. ezeknek körét pontosan felsorolja), valamint a vezető tisztségviselő képviseleti jogának egyes ügyekre vagy ügycsoportokra vonatkozó átruházása esetén az erről szóló okirat.
A Ctv. 25. § (2) bekezdésében meghatározott külföldi személy magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának meghatalmazására, illetve a meghatalmazás elfogadására vonatkozó okiratot is be kell adni a bíróságra. E rendelkezés lényege, hogy a belföldi lakóhellyel nem rendelkező személy részére történő kézbesítés bonyodalmai elkerülhetők legyenek. Ismeretes, hogy sok cég vezető tisztségviselői mind külföldiek, akiknek belföldi lakhelyéről a bíróságnak nincs tudomása.
Gyakran szükségessé válik, hogy akár a cégbíróság, akár a perbíróság felvegye a kapcsolatot az ilyen személlyel, ám ezt csak a diplomáciai kézbesítési szabályok szerint teheti meg, eljárását két, vagy többoldalú nemzetközi szerződések, olykor viszonosság határozza meg. Közvetlen kézbesítésre általában nincs mód, mert ezzel a bíróság az idegen állam joghatóságát sértené meg. A külföldi kézbesítés szabályai viszont többnyire igen bonyolult és hosszadalmas eljárást eredményeznek, ami a cégeljárás követelményeivel, de a kizárási és egyéb cégperekben előírt gyors eljárás igényével sem egyeztethető össze. Erre szolgál a Ctv. 19. § (1) bekezdésének azon rendelkezése, mely előírja, hogy ha a cégjegyzékbe bejegyzendő külföldi személy Magyarországon is rendelkezik lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel, akkor ezt a cégjegyzékbe is be kell vezetni. Ha ilyennel nem rendelkezik, akkor belföldi kézbesítési megbízottat kell kijelölnie, s e személy adatait (nevét, címét, - ha természetes személy, anyjának leánykori nevét; ha cég, akkor cégjegyzékszámát) is be kell jegyeztetni a cégjegyzékbe. Emiatt írja elő a kapcsolódó okirat mellékletkénti benyújtását a jogalkotó, s az is magától értetődik, hogy az ilyen bejegyzett adatban bekövetkezett változásokat is be kell jelenteni a cégbíróságon.
A Ctv. 19. § (1) bekezdésének és a Ctv. 23. § (2) bekezdésének ellentmondásos megfogalmazása miatt kérdéses, hogy a kézbesítési megbízott igazolásának kötelezettsége csak külföldi természetes személy, vagy gazdálkodó szervezet esetén is fennáll-e, az a körülmény ugyanis, hogy a törvény külföldi személyről beszél, a tágabb értelmezést vonná maga után (ezt indokolná a jogalkotói szándék is), a jogintézményhez kapcsolódó "lakhely" és "tartózkodási hely" - és a székhely említésének elmaradása viszont a szűkebb értelmezést támasztja inkább alá. Véleményünk szerint ezért, valamint arra tekintettel, hogy a kötelező melléklet elmaradása súlyos jogkövetkezményre (lásd: Ctv. 26. §) vezet, nincs helye a kiterjesztő értelmezésnek, még akkor sem, ha a célt tekintve az sokkal kívánatosabb lenne.
Kötelező melléklet továbbá külföldi cég részvétele esetén a cég cégkivonata, vagy hazai joga szerint az annak megfelelő igazolás magyar nyelvű hiteles fordítása.
2000. november 1.-től a gazdasági kamarai tagság már nem kötelező, így az erre vonatkozó igazolást sem kell csatolni. (Az önkéntes tagság természetesen bejegyzendő a cégjegyzékbe.)
2000. október 31-ig még be kell adni a kamarai tagságra (nyilvántartásba vételre) vonatkozó igazolást. Tekintve, hogy a Ctv. mellékletének 1/3. pontjának f) alpontját csak 2000. november 1-től helyezte hatályon kívül az 1999. évi CXXI. tv., a kötelező gazdasági kamarai társaság is csak 2000. október 31-től szűnik meg [1999. évi CXXI. törvény 44. § (1) bek. és 45. § (1) bek.], nem érdemes kockáztatni egy érdemi vizsgálat nélküli elutasítást. Be kell nyújtani ingatlanapport esetén annak 3 hónapnál nem régebbi tulajdoni lapját. A Ctvr. szabályozásán nyugvó bírói gyakorlat szerint a tulajdoni lap akkor fogadható el, ha abból az apportőr tulajdonjoga egyértelműen megállapítható. Köztudomású azonban, hogy a földhivatalok ügyhátraléka miatt a fél igen gyakran önhibáján kívül képtelen eleget tenni e kívánalomnak. Ezt az áldatlan helyzetet nyugtázza a Ctv. mellékletének 3/e) pontja, amikor deklarálja, hogy a tulajdoni lap bejegyzési kérelem mellékleteként már akkor is elfogadható, ha abból az apportőr rendelkezési jogcíme legalább széljegy formájában megállapítható.
Több széljegy, vagy valamelyik széljegy olyan megfogalmazása esetén, amely az apportőr rendelkezési jogának kétségességét sugallja, indokolt az a bírói álláspont, amely a pusztán a széljegyre alapított bejegyzési kérelmet aggályosnak találja. Ilyen esetben - véleményünk szerint - szóba kerülhet a széljegyek alapjául szolgáló okiratok cégbíróság elé tárása, s ha még ez sem elég, kérhető a bejegyzési eljárás felfüggesztése.
Kötelező melléklet (ha a közzétételt jogszabály az adott cégre nézve előírja) a meghatározott mértékű közzétételi díj befizetését igazoló okirat. A szövegezésből az is következik, hogy ha a közzétételi díjat tévedésből hiányosan fizették be, ez sem felel meg a mellékletben foglaltak maradéktalan teljesítésének. Jogkövetkezménye ezért ugyanaz lesz, mint amikor a befizetési igazolás becsatolása marad el. (Ctv. 26. §)
A kötelező jogi képviselet folytán elmaradhatatlan melléklet lesz továbbra is a jogi képviselő meghatalmazása, illetve képviseleti jogának igazolása, függetlenül attól, hogy a 10/2001. (VII.27.) IM.r. 1. § értelmében a jogi képviselő adatait a nyomtatvány-kérelmen is részletezni kell.
[Megjegyzendő, hogy a közjegyzőkről szóló módosított 1991. évi XLI. tv. (Közj. tv.) a közjegyzőt felhatalmazza arra, hogy az általa közokiratba foglalt jognyilatkozatokkal kapcsolatos bírósági és más hatósági eljárásokban a fél (felek) képviselőjeként járjon el a célzott joghatás kiváltása érdekében. (Közj. tv. 175. §) Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a bejegyzendő cég létesítő okiratát vagy annak módosítását a közjegyző készíti el. Ilyenkor tehát nincs szükség a közjegyzőt az eljárási képviselettel megbízó okiratra, ennek hiánya miatt elutasításnak sincs helye. A közjegyző eljárási jogosultságát minden további aktus nélkül a hivatkozott törvényi rendelkezés alapozza meg.]
A melléklet II. részébe azok a speciális okiratok tartoznak, amelyek az egyes cégformák bejegyzésének (változás bejegyzésének) kellékei.
Korlátolt felelősségű társaság és közhasznú társaság esetén ilyen a tagjegyzék, a bankigazolás, az ügyvezetői nyilatkozat az apport rendelkezésre bocsátásáról, s ha a társaságnál könyvvizsgáló is működik, az apportra nézve adott véleménye.
Részvénytársaság nyilvános alapításakor kötelező mellékletnek tekintendő az alapítási tervezet, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által jóváhagyott tájékoztató; a részvényjegyzési ív; az alakuló közgyűlésre szóló meghívó közzétételének igazolása; az alakuló közgyűlés jegyzőkönyve és jelenléti íve, az alaptőke alapításkori hányada befizetésére vonatkozó bankigazolás; az alapítók nyilatkozata az apport(ok) rendelkezésre bocsátásáról; az apportról készített könyvvizsgálói jelentés.
Részvénytársaság zártkörű alapításakor kötelező melléklet a bankigazoláson és az apport rendelkezésre bocsátását tanúsító alapítói nyilatkozaton túlmenően az apportról adott könyvvizsgálói jelentés is. Nyilatkozniuk kell az alapítóknak arra nézve is, hogy az Értékpapírtörvényben foglalt bejelentési kötelezettségüknek is eleget tettek, s az erről szóló okiratot is be kell adniuk.
Szövetkezet, erdőbirtokossági társulat és vízgazdálkodási társulat esetén beadandó az alakuló közgyűlés jegyzőkönyve és jelenléti íve is.
Külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe és közvetlen kereskedelmi képviselete bejegyzési kérelméhez mellékelni kell az anyacég létesítő okiratát, illetve annak változásokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét (hazai joga szerinti kereskedelmi nyilvántartásba való felvételét igazoló okiratát), valamint ennek hiteles magyar nyelvű fordítását. Csatolni kell a képviseletet (fióktelepet) létesítő és annak képviselőjét kijelölő határozatát is, és annak hiteles magyar nyelvű fordítását.
Egyéni cég bejegyzési kérelméhez beadandó a vállalkozói igazolvány is, eredetben vagy hiteles másolatban.
Új vonása a szabályozásnak, hogy jogi személyiség nélküli cégeknél csak azokat az okiratokat kell beadni a cégbírósághoz, melyeket a Ctv. melléklete kifejezetten felsorol, több iratot tehát a bíróság nem kérhet be. (Ez a Ctv. 40. § -ában deklarált és e cégek bejegyzési ügyeiben végzendő szűkebb körű törvényességi felügyeleti vizsgálódás tényével függ össze.) A jogi személyiségű cégeknél a cégbíróság teljes - a maival egyező - terjedelemben gyakorolja törvényességi felügyeleti hatáskörét a bejegyzési eljárásban. Ezért van mód arra, hogy a bejegyzendő adat igazoltatására (kétség esetén) egyéb, a Ctv. mellékletében fel nem sorolt okiratot is bekérjen a bíróság, továbbá, hogy a bejegyzési eljárásban nem csupán a Ctv.-ben meghatározott iratanyag, hanem más törvény által előírt okiratok benyújtása is kötelező legyen.
A Ctv. 23. § (3)-(4) bekezdése lényeges újdonságot nem hoz, de pontosítja az eddigi Ctvr.-Cvhr. szabályait. Kinyilvánítja, hogy a cégbíróság a cég létrejöttéhez szükséges hatósági engedélyeket, határozatokat követelheti meg, de a tevékenység gyakorlásához beszerzendő működési engedélyek meglétének ellenőrzése, figyelemmel kísérése nem bírósági feladat. Erre a bíróságok szervezetüket, működési elveiket, feladatkörüket tekintve egyébként sem alkalmasak, hiszen ilyen körülményeket csak helyszíni eljárásban lehet érdemben vizsgálni.
A bíróság arról sem értesül, hogy valamely működési engedélyköteles tevékenység gyakorlását a cég mikor kezdi meg, ezért nem tudhatja, hogy mikor válna kötelezővé tevékenységi (működési) engedély benyújtása. Az érintett cégnek ezt önként kell végeznie, noha nem lehetetlen, hogy a cégbíróság - törvényességi felügyeleti hatáskörben - szúrópróbaszerűen, vagy ilyen tárgyú bejelentés alapján ellenőrzi. (Az érintett megnyilatkoztatásán túl azonban egyéb bizonyítást nem vehet fel.)
A cégek tevékenykedésének, működésének, gazdálkodásának mikéntjét, törvényességét, szakszerűségét az államigazgatási hatóságok ellenőrzik, s természetesen nincs akadálya annak, hogy a cégbíróság az államigazgatási eljárásban jogerősen megállapítottak alapján járjon el törvényességi felügyeleti hatáskörében a Ct. 50. § (1) bek. a.-c.) pontjában foglaltakra tekintettel.
A bejegyzési kérelmet és a mellékleteket is fajtánként legalább egy-egy példányban kell beadni. Ez a bejegyzés elrendeléséhez már elégséges, azonban - mivel egy példány minden benyújtott okiratból a cégbíróság aktájában marad - ha csak egy példányt ad be a kérelmező, akkor a bejegyző végzésen kívül mást nem kap vissza. A bejegyzés alapjául szolgáló okiratokra azonban a félnek szüksége lehet, hiszen számos más hatóságnál kell eljárnia, ahol lehetőleg olyan okiratokat kérnek tőle, melyeken a bíróság érkeztető bélyegzője, vagy a bejegyzési záradék szerepel. Erre tekintettel rendeli el a Ctv. 23. § (4) bekezdése, hogy a mellékletekből fajtánként legfeljebb 5 példány adható be a bírósághoz úgy, hogy azokat az eljárás befejeztekor a bíróság (érkeztetve, illetve az irat jellegétől függően záradékolva) szolgáltat vissza a félnek. Természetesen ennél több példányt sőt másolatot is kérhet a fél, de ez már nem lesz ingyenes "ügylet" ilyen szolgáltatásra csak díjazás fejében kerülhet sor.
1997. évi CXLV. törvény 24. §
A bejegyzési kérelmet postai küldeményként, vagy személyesen eljárva, a cégbíróság irodáján, a hivatali órákban lehet benyújtani. A szabályozás újdonsága, hogy az eddiginél pontosabb illetékességi szabályt ad. A Ctvr.-ből is nyilvánvaló volt, hogy a cégek cégjegyzékét az a megyei szintű bíróság vezeti, amelynek illetékességi területén a székhelyük van, ez azonban nem minden esetben adott kielégítő megoldást. Nem volt világos ugyanis, hogy székhelyáthelyezés, vagy több megye területét is érintő átalakulás (szétválás, egyesülés) bejegyzése iránti kérelmeket mely bíróságokon kell beadni. A Ctv. 24. § -a most az általános esetekre rögzíti a fő szabályt, utal azonban arra, hogy a speciális ügyekben a Ctv. 34-38. § -aiban deklarált különös illetékességi szabályok az irányadók.
1997. évi CXLV. törvény 25. §
25.§ (1) A bejegyzési kérelem cégbírósághoz érkezésekor a cég nevét és székhelyét számítógépen rögzíteni kell, egyidejűleg a cég az azonosítására, illetve valamennyi más cégtől való megkülönböztetésére alkalmas cégjegyzékszámot kap, amelyet ettől kezdődően a cégnek az iratain fel kell tüntetnie. Ugyanakkor a cégbíróság a bejegyzést kérő helyett az érintett szervezetektől - az erre a célra létrehozott számítógépes rendszer útján - beszerzi és a cégnyilvántartásban rögzíti a cég adószámát, valamint statisztikai számjelét. Az érintett szervezetek kötelesek ezeket az adatokat haladéktalanul a cégbíróság rendelkezésére bocsátani. A cégbíróság ennek érdekében a cég neve, székhelye, cégjegyzékszáma mellett az adóhatósággal e törvény melléklete I. részének 6. pontja szerinti adatokat is közli.*
*Jegyzet: a 25. § (1) bek. szövegét a kamarai feladatok átadásáról szóló 2000. évi LXXXIII. tv. állapította meg.
A Ctv. 25. § -a az országosan hozzáférhető és naprakész cégnyilvántartás egyik legfontosabb szabályát adja meg. A hatálybalépést követően benyújtásra kerülő bejegyzési kérelmek adatai szinte azonnal hozzáférhetővé válnak majd az érdeklődők számára, ugyanakkor az eljárás a kérelmezők kényelmét is szolgálja.
Közismert, hogy a Ctv. hatálybalépése előtt a cégalapítóknak számos hatósági adatfelvételen kellett átesniük, külön-külön kellett bejelentkezniük a társadalombiztosítási, az adóhatóságnál, a statisztikai hivatalnál, gazdasági kamaránál és a cégbíróságon, ahová a fenti adatok némelyikével még külön vissza kellett térniük. A Ctv. szabályozása a számítástechnikai vívmányokra támaszkodva azt kívánja elérni, hogy ezeknek az eljárásoknak lehető legnagyobb része egyetlen helyen, mégpedig a cégbíróságokon elintézhető legyen. A számítógépes rendszerek összekapcsolásával ez minden nehézség nélkül megoldható, s ennek jogszabályi alapját biztosítja a Ctv. 25. § (1) bekezdése. A bejegyzési kérelem beérkeztekor a cégbíróság - egészen a legutóbbi időkig - a cég nevét és székhelyét rögzítette a számítógépen, ellátva cégjegyzékszámmal, majd lekérte az adóhatóságtól és a társadalombiztosítási hatóságtól a soron következő adó, és tb számot, illetve a következő statisztikai számjelet. Az adó-, és tb. hatóság összevonásával a tb-szám kiadása megszűnt. 2000. január 1.-től ugyanis az 1999. évi XCIX. törvény 207. § (1) bek b) pontja hatályon kívül helyezte az 1997. évi LXXX. tv. 49. § -át, amely a tb. folyószámlaszámra vonatkozó kötelezettséget előírta. A továbbiakban az 1990. évi XCI. tv. (Art.) 11. § értelmében az egyéni cégek és társas vállalkozások azonosítása az APEH-nél csak adószám alapján történik. Erre tekintettel a cégalapításnál a bejegyzési kérelem előterjesztésekor a cégbíróság csak az adószám és KSH-számjel beszerzésére köteles az "egyablakos rendszer" révén.
Személyes iratbeadásnál ez az on-line rendszer biztosítja a fél számára, hogy alapítandó cégének a legfontosabb hatósági nyilvántartási számait egyetlen helyen, a székhelye szerint illetékes cégbíróság irodáján megkapja. [Postai iratbeadás esetén nyilván külön tudakozódnia kell, ez azonban még mindig egyszerűbb, mint több hatóságnál felváltva (és olykor párhuzamosan) eljárni].
Ez a számítógépes egyszerűsítés egyelőre csak a cégalapítás bejegyzése iránti eljárásban működik - és noha a rendszer képes rá - nem érvényesül a változásbejegyzési eljárásban. Ez azt jelenti, hogy főtevékenység-változásnál, székhelyáthelyezésnél nem az egyablakos rendszer révén történik az új adószám, KSH-szám beszerzése, hanem a félnek személyesen kell eljárnia. Az ésszerűsítés akadálya a Ctv. 25. § -ának hatályos megfogalmazása, amely kizárólag az alapbejegyzési eljárásra írja elő az egyablakos rendszer közbeiktatásával történő adatbeszerzést. A cégbíróság nem vonhatja el más hatóságok hatáskörét, és nem terjesztheti ki működését törvényi felhatalmazás nélkül más szervek jelzőszámainak képzésére, illetve megváltoztatására. Ezért mindaddig, amíg a hatályos jogszabályok nem módosulnak, a működés során beállt változások miatti új adószámot, KSH-számjelet a cégeknek kell beszerezniük, s azt a cégbírósághoz változásként bejelenteni.
A devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2001. évi XCIII. tv. 8. §-ával meghatározott Ctv. 29. § (6)-(7) bekezdése e vonatkozásban nagy előrelépést jelentett.
A 2002. június elsején hatálybalépő rendelkezés értelmében az adószám, valamint a statisztikai számjel változását az azt megállapító szervezet közli a cégbírósággal. A cégbíróság a számítógépes rendszer útján automatikusan, hivatalból jegyzi be ezeket az adatokat és változásaikat is, az egyablakos rendszer tehát kiterjedt a változások regisztrálására is. (Június elsejétől ugyanez a helyzet a bankszámlaszámok bejegyzésével is.)
A cégek azonosítását szolgálja az a szabály, amely kimondja, hogy a cégnek hivatalos iratain fel kell tüntetnie cégjegyzékszámát. Ez a rendelkezés az üzleti partnerek helyzetét is könnyíti, hiszen egyszerűbb lesz a cégek utáni tudakozódás, de a cégbíróságok iratszerelése is gyorsabban történik majd, ha a beadványokon kötelezően szerepel majd a cégjegyzékszám.
A cégnyilvántartás információértékét növeli az a kötelezettség, amely előírja, hogy a cégbíróságoknak a bejegyzési kérelem valamennyi adatát a beérkezéstől számított két napon belül számítógépre kell vinniük. A székhely és a cégnév tehát azonnal, a bejegyezni kért többi adat pedig két napon belül megjelenik a számítógépes rendszerben, és az ország minden pontjáról hozzáférhetővé válik azok számára, akik e rendszer felhasználói. Mivel a cégbíróságok számítógépes cégnyilvántartása az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformatikai Szolgálatával összeköttetésben áll, a Szolgálattal pedig a közületi felhasználók, de mások is ún. on line kapcsolatot építhetnek ki, ezzel a naprakész cégadatok már a bejegyzés előtt is különösebb fáradság, helyszíni irattanulmányozás nélkül kideríthetők lesznek. Ehhez hasonló szabályokat a Ctvr., illetve végrehajtási rendelete is tartalmazott, a gyakorlatban azonban ezek csak igen hiányosan érvényesültek. A túlterhelt és hátralékkal küzdő cégbíróságok ugyanis képtelenek voltak a szakzsargonban "előszerkesztésnek" hívott intézkedés végrehajtására, ezért a bejegyzési (változás bejegyzési) kérelmek adatai csak jóval később, olykor évekkel a kérelem beadása után jelentek meg a számítógépen. Emiatt azonban az országos cégnyilvántartás információértéke csekély volt, hiszen az a fél, aki valamely cég székhelye vagy törvényes képviselője után érdeklődik, a lehető legfrissebb információt, és nem egy elavult és rég megszűnt adatot igényel a pénzéért.
A Ctv. hatálybalépésére minden cégbíróság "naprakésszé" vált, s ezt az állapotot a mai napig is sikerült fenntartani. Így hatályosulhatnak azok az előírások, amelyek egy megbízható és pontos országos cégnyilvántartás kialakulását célozzák.
A Ctv. 25. § (2) bekezdése egyszerűsíti a társhatóságok munkáját is, mivel a cégalapítókkal kapcsolatos adatfelvételi ügyintézést is megkönnyíti. A cégbíróság ugyanis a cégbejegyzési kérelem számítógépen való rögzítését követően elektronikus úton továbbítja ezeket az információkat a fenti szervezetek számára. Így az eljáráson az ügyfél, a többi hatóság és a nagyközönség is nyer, a cégbíróság munkája pedig nem lesz több. Az adatokat eddig is fel kellett vennie, az a néhány gombnyomás pedig, amivel a jelzőszámokat bekéri és a gépre felvitt adatokat továbbítja, nem jelent lényeges különbséget.
A Ctv. új (2000. évi CXXXVI. törvénnyel, a Vht.- módosítással) megállapított 12. § (4) bek. értelmében a pénzintézetekkel fennálló számítógépes kapcsolat segítségével hivatalból, automatikusan történik a cégek valamennyi pénzforgalmi számlájának, és az azokat vezető pénzintézetek nevének és székhelyének cégjegyzékbe való bejegyzése is. A fél külön bejelentésére, eljárására nincs szükség. (Lásd még a 12. § (1) bek. k.) pontjához és (4) bekezdéséhez fűzött magyarázatot is.)
1997. évi CXLV. törvény 26. §
A cégeljárásban eddig sem volt ismeretlen a bejegyzési kérelem hiánypótlási felhívás kiadása nélküli "automatikus" elutasítása. Ezt a jogintézmény a Ctvr.-t módosító 1995. évi LXII. törvény vezette be, és az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai előnyeit és hibáit is megmutatták. Kétségtelen, hogy az automatikus elutasítás bevezetése a korábbinál nagyobb rendre szorította az ügyfeleket, erősen megcsappant a hiányosan benyújtott bejegyzési (változás bejegyzési) kérelmek száma. A bíróságokat viszont gyorsabb intézkedésre ösztönözte, mivel ilyen elutasító végzés csak a kérelem beérkezésétől számított 30 napon belül volt hozható. A félnek aránytalanul nagy hátrányt jelentett azonban, hogy a hiányos kérelembenyújtás miatt igazolással élni nem lehetett, a kérelem elutasítását követő ismételt előterjesztésnél viszont az elutasított ügy iratainak újbóli felhasználására nem kerülhetett sor.
A bíróságok ügyvitelét szabályozó 123/1973. (IK 1974. 1.) IM utasítást módosító 7/1976. (IX. 13.) IM rendelet 4. § (7) bekezdésének rendelkezése nyomán az a bírói gyakorlat alakult ki, hogy a megszüntetett bejegyzési eljárás vagy elutasított bejegyzési kérelem mellékleteit - a félnek visszaadható példányokat is - piros irónnal át kell húzni, és "bejegyzésre nem került" felirattal kell ellátni. Bár az idézett jogszabály szövege nem teljesen egyértelmű, mert úgy is felfogható, hogy ez az érvénytelenítés csak a bíróságnál maradó példányokra áll, a félnek visszaadandókra nem, a helyzet nem volt előre kiszámítható. A Ctv. e téren világos és félreérthetetlen szabályozást kíván adni, egyben a várható jogkövetkezmények egzakt meghatározására törekedett. A jogintézmény fenntartását indokolták elvitathatatlanul hasznos hatásai, ugyanis közel két év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a gyakorlatban beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A bejegyzési eljárásban továbbra is előírt kötelező jogi képviselet folytán a féltől elvárható az a szakértelem, amelynek segítségével képes megfelelni a Ctv.-ben és mellékleteiben írt elvárásoknak.
Az eljárásban ezért annyi változás tapasztalható, hogy az automatikus elutasításra okot adó hiányosságok listája tetemesen kibővült, lerövidültek a határidők és pontosabban körvonalazódtak a teendők. Érdekessége a szabályozásnak, hogy az automatikus elutasításra a bírón kívül bírósági titkár, fogalmazó vagy jogtechnikus is jogosult lesz, mégpedig bármely cégforma bejegyzési kérelme tekintetében. (A jogtechnikus bírósági rutinmunkákat önálló hatáskörrel intéző, főiskolai végzettségű tisztviselő lesz, akiknek képzése a közeljövőben indul majd meg. Jelenleg ilyen szakképesítésű munkatársak a bíróságon még nincsenek, ezért a hatálybelépés után még évekig jogi egyetemi végzettségű bírósági gyakornokok - fogalmazók - és bírói szakvizsgával rendelkező titkárok fogják ellátni ezt a feladatkört.) A Ctv. 39. § -a csak a jogi személyiség nélküli cégek változás bejegyzési ügyeinek intézésére hatalmazza fel a fenti személyeket (a Ctv. által alkalmazott gyűjtőnéven: bírósági ügyintézőket), és a 39. § alapján hozott elutasító végzéseikhez előzetes bírói hozzájárulás is szükséges. Ezzel szemben a Ctv. 26. § -ában írt "automatikus" elutasító végzést bírói hozzájárulás nélkül hozzák majd meg, s ilyen döntésre nemcsak jogi személyiség nélküli, hanem bármilyen cég tekintetében hatáskörük lesz. Az eljárás gyorsítására szolgál, hogy hiánypótlásra felhívás nélküli elutasításra csak a bejegyzési kérelem beérkeztétől számított 8 napon belül lesz mód, a mulasztás miatt pedig nem terjeszthető elő igazolási kérelem.
Az elutasító végzés megfellebbezése nem halasztó hatályú a cég működése tekintetében. Ez - az 1998. évi XXXIII. törvénnyel beiktatott - rendelkezés azt eredményezi, hogy a bejegyzést kérő társaság működését haladéktalanul, a még nem jogerős elutasító végzés alapján köteles megszüntetni, nem várhatja be a fellebbezési határozatot. E kötelezettség alól egyedüli kivétel a (4) bekezdésben írt ismételt bejegyzési kérelem határidőben történő előterjesztése. Eszerint, ha a fél a bejegyzési kérelmet az elutasító végzés közlését követő 8 nap alatt ismét előterjeszti, az elutasításhoz fűződő, illetve a bejegyeztetési kötelezettség késedelmes teljesítése miatti jogkövetkezmények nem sújtják. (Ez a norma hasonló a Pp. 132. § -ában szabályozott "a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok fenntartása" címen ismert polgári eljárásjogi intézményhez.)
Véleményem szerint feltétlenül ügyfeleket segítő előnye a Ctv. 26. § (4) bekezdésében megfogalmazott rendelkezésnek, hogy a 8 napon belüli ismételt beadásnál kifejezetten módot ad a korábbi (elutasított) kérelem mellékleteinek újbóli felhasználására.
A cégbejegyzési kérelemmel kapcsolatos egyéb rendelkezések
1997. évi CXLV. törvény 27-28. §A Ctv. 27. § -a újdonságot nem tartalmaz, annál fontosabb változtatást fogalmaz meg a 28. §. A Ctvr. felfogása szerint a cégbejegyzés (az alapítás és a törlés bejegyzését kivéve) általában regisztratív jellegű volt, a bejegyzés csak kivételes esetben volt konstitutív hatályú. Az új anyagi jogi szabályokkal összhangban ez a filozófia gyökeresen megváltozott. A bejegyezni kért adatok a Ctv. hatálybalépésétől fő szabályként a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, a bejegyzés napjával válnak majd hatályossá. Ex tunc hatályú lesz viszont a cég székhelyét (telephelyét, fióktelepét), a cég tagjait, tulajdonosait, vezető tisztségviselőit, FB-tagjait és a könyvvizsgáló személyét érintő változás bejegyzése, amely a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, de a változás időpontjára visszamenőlegesen válik majd hatályossá.
Ez a szabályozás bizonyos esetekben sok zavart okoz. A tagváltozásokkal összefüggő jegyzett tőke módosulásoknál ugyanis azt a paradox helyzetet eredményezi a szabály követése, hogy a tagváltozás bejegyzésének hatálya ex tunc lesz, a jegyzett tőkéé viszont ex nunc, így az egyébként egymáshoz szorosan illeszkedő két cégjegyzéki adat a cégnyilvántartásban időben elválik. Ezen a helyzeten sürgős jogszabály-módosítással kellene javítani. (Az ezzel kapcsolatos kodifikáció már folyik.)
A változásbejegyzési eljárás közös szabályai
1997. évi CXLV. törvény 29. §(6)* Az adószám, valamint a statisztikai számjel változását az azt megállapító szervezet közli a cégbírósággal.
A 25. § (1) bekezdése szerinti számítógépes rendszer útján a változás bejegyzése automatikusan, a törvény erejénél fogva történik meg.
(7) A cég pénzforgalmi számlájával kapcsolatos változást a számlát vezető pénzügyi intézmény közli a cégbírósággal számítógépes adattovábbítás útján. A változás bejegyzése és közzététele automatikusan, a törvény erejénél fogva történik meg.
· Jegyzet: A 29. § (6)-(7) bekezdését a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2001. évi XCIII. tv. állapította meg, és 2002. június elsején lép hatályba.
Nem változott az a szabály, mely a cégek bejegyzett adataiban bekövetkezett változásoknak a változás bekövetkeztétől számított 30 napon belüli bejelentési kötelezettségét írta elő. (Ennek elmulasztása - azon túl, hogy a cégeljárási szabályok szerint bírsággal sújtható, ráadásul a Btk. 299. § szerinti gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása bűncselekményi tényállását is megvalósítja, s mint ilyen, 2 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető, hivatalból üldözendő magatartás.)
A Ctv. egyes esetekre 30 napnál hosszabb bejelentési határidőt állapít meg [például a Ctv. 29. § (4) bekezdése, vagy a 38. § (1) bekezdése], de nem kizárt, hogy utóbb más törvény is hozzon majd hasonló rendelkezést.
A Ctv. az eddigi szabályozástól eltérően minden létesítő okirat-módosításról értesíteni rendeli a cégbíróságot, akkor is, ha a létesítő okirat változása a bejegyzett adatokat nem érinti. Ilyenkor a módosító okirat mellett csatolni kell a változásokkal egységes szerkezetbe foglalt szöveget is. (A módosításból megállapítható komolyabb vizsgálódás nélkül is, hogy adott esetben éppen mi volt a változtatás a korábbi létesítő okirat-szöveghez képest, az egységes szerkezetű szöveg beadása pedig azt biztosítja, hogy a létesítő okirat hatályos szövege mindenkor rendelkezésre álljon.) Ez a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörének gyakorlását, de a céginformációk gyors és egyszerű megszerzését is könnyíti.
A cég székhelye, telephelye, fióktelepe, vagy tevékenységi körének megváltoztatására vonatkozó módosítás a cég legfőbb szervének ülésén készített jegyzőkönyvbe foglalható. Ilyenkor a létesítő okirat módosítását (hiszen a fenti adatok megváltozása ezt jelenti) a jogi képviselő (közjegyző) nem a jegyzőkönyvön, hanem az egységes szerkezetű okiraton ellenjegyzi (hitelesíti). Az aktus így világosan elválik attól a taggyűlési (közgyűlési, stb.) jegyzőkönyvtől, amelyen az ellenjegyző esetleg részt sem vett. A létesítő okirat egységes szerkezetbe foglalt változatánál is csak a változással érintett részt kell ellenjegyeznie (illetve a közjegyzőnek hitelesítenie.).
Mint arra már korábban utaltunk, a Ctv. egyes bonyolultabb vagy időigényesebb eljárást feltételező ügyekben lehetőséget ad arra, hogy a fél bejelentési kötelezettségét az általános 30 napnál hosszabb idő alatt teljesíthesse jogszerűen. Ilyen eset a jogi személyiségű cégek tőkeemelése vagy leszállítása. Ezekben az ügyekben a cég saját eljárása több mozzanatból áll (például egyeztetni kell a tagok jegyzési szándékát vagy képességét, esetleg többször is összehívni a legfőbb szervet, időt kell adni a taggyűlés által kijelölt személlyel való megegyezésre, bevárni, amíg ígéretének eleget tesz stb.), és a leggondosabb eljárás mellett sem mindig elegendő a hiánytalan bejegyzési kérelem dokumentáció összekészítéséhez 30 nap. Mivel a hiányos benyújtás automatikus elutasításhoz vezethet, reális időt kellett biztosítani a félnek arra, hogy bejelentési kötelezettségét az arra megszabott módon és az ügy jellegéhez igazodó időtartam alatt nyújthassa be.
Érdekes új szabályt tartalmaz a Ctv. 29. § (5) bekezdése. Megengedi ugyanis, hogy a cég tevékenységi körének megváltozását a fél ingyenesen jelenthesse be a cégbírósághoz, tehát illeték - és közzétételi díj fizetési kötelezettség sincs! Az ingyenesség értelemszerűen csak akkor jár a változás bejelentésnél, ha a tevékenységi kör változáson túl egyéb, azzal össze nem függő módosulás nincsen. Változatlanul érvényes azonban a 30 napos bejelentési kötelezettség erre a módosításra is, a kedvezményezettség ugyanis nem jelenti azt, hogy a jogalkotó e kérdést elhanyagolhatónak tartja. Éppen ellenkezőleg, a preferált helyzettel azt kívánja elérni, hogy a cégek cégjegyzékükben mindig csak olyan tevékenységet szerepeltessenek, amelyet ténylegesen gyakorolnak is, a költséges változás bejelentési eljárástól való félelmükben szükségtelenül ne vegyenek fel minden elképzelhető tevékenységi kört.
Az eddigi Ctvr.-Cvhr. szabályozásában a cégjegyzékben a valódi tevékenységek szerepeltetését úgy próbálták elérni, hogy a jogalkotó deklarálta: a cégjegyzékbe csak ténylegesen gyakorolt tevékenység kerülhet be. Ha a cég valamely tevékenységével felhagyott, ezt a cégjegyzékből töröltetni kellett, kivéve, ha a tevékenység szüneteltetése csak átmenetileg (legfeljebb 6 hónapra) történt. Ez a szabályozás bírósági eszközökkel ellenőrizhetetlen volt, és nem biztosította a cégjegyzék valóságtartalmát, ráadásul egy valódi vállalkozásnak kritériuma éppen az, hogy valamely gazdasági tevékenységet folytat. A Ctv. ezért elveti a Ctvr. megoldását, és a tevékenységi kör változásainak ingyenes bejegyzésével és közzétételével próbálja arra ösztönözni a vállalkozókat, hogy a cégjegyzékbe mindenkor csak a valójában gyakorolt tevékenységi köreiket vetessék fel. A Ctv. 29. § (5) bekezdése úgy értendő, hogy ha a változás kizárólag a tevékenységi kör bővítésében vagy szűkítésében áll, akkor egyáltalán nem kell illetéket és közzétételi díjat fizetni. Ha a tevékenységi kör változását egyéb, tőle független változásokkal együtt jelentik be, akkor a fizetendő illeték és közzétételi díj mértéke azon múlik, hogy a többi (nem tevékenységi kört érintő) változás után a fizetendő illeték, illetve a többi változás közzétételi kötelezettséggel jár-e, vagy sem. A más, módosításokkal együttesen bejelentett tevékenységi kör változás tehát az illeték - és közzétételi díj mértékének megállapításánál figyelmen kívül marad.
A devizakódex módosítását szolgáló 2001. évi XCIII. törvény 2002. június elsejétől az egyablakos rendszer segítségével több új, automatikusan bekövetkező hivatalbóli változásbejegyzési eljárást is meghonosított. A cégek működése során bekövetkező adószám-, KSH-számjel változását, illetve a cégek bankszámlaszámaival kapcsolatos adatokat és ezek változásait a számítógépes rendszer útján, külön határozat meghozatala nélkül teszi a cégjegyzék részévé a jogalkotó. A pénzforgalmi számla megnyitásának, illetve megszüntetésének időpontja is automatikusan bekerül a cégjegyzékbe a fenti időponttól. Ez jóval előnyösebb a június 1. előtti helyzetnél, mivel ekkor a pénzintézetek és a bíróságok hosszadalmas és munkaigényes levelezésének eredményeképpen jött csak létre a bejegyzés.
(Lásd még a 25. §-hoz írt magyarázatot.)
1997. évi CXLV. törvény 30. §
A Ctv. 30. § (1) bekezdése szerint a cégalapítás bejegyzési eljárásának normáit megfelelően alkalmazni kell a változás bejegyzési eljárásban. Így mindaz, amit a bejegyzési eljárásra kimondott a Ctv. (például: kötelező jogi képviselet, a kérelem benyújtásának formai előírásai, a 30 napos bejelentési kötelezettség, a bíróságra és a félre érvényesülő eljárási határidők) áll a változások bejegyzésére is.
A 10/2001. (VII.27.) IM. rendelettel módosított 8/1998. (V.23.) IM. rendelet 3. §-ának új (5) bekezdése változásbejegyzési eljárás esetén is előírja, hogy a nyomtatvány kérelmen a jogi képviselő adatait (nevét, iroda címét, (ha van) e-mail címét, telefonját, kamarai tagságát és kamarai nyilvántartási számát) fel kell tüntetni.
A fenti szabály értelmében 2001. szeptember 1.-től ilyen 1. számú nyomtatvány-melléklettel kibővítve kell beadni a változásbejegyzési kérelmeket.
A Ctv. 28. § -a fő szabályként kifejti, hogy a bejegyezni kért adatok a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, a bejegyzés napjával, azaz ex nunc hatállyal válnak hatályossá. A kivételes eseteket a Ctv. 30. § (2)-(3) bekezdése tartalmazza. Egyes konkrét helyzetekben ugyanis célszerűtlen, vagy éppen értelmetlen lenne az ex nunc hatályhoz való ragaszkodás. A vezető tisztségviselő halála például nem vitásan megszünteti mandátumát, függetlenül attól, hogy azt a cégbíróság mikor jegyzi be. Ha a cég székhelye átkerül más helyre, vagy a tisztségviselő lakcíme megváltozik, e tények bekövetkeznek, akár bejegyzi a bíróság, akár nem és végképp értelmetlen lenne ex nunc hatályúvá tenni a bejegyzésüket. Ezért mondja ki a 30. § (2) bekezdése, hogy a székhely, telephely, fióktelep, a cég tagjai, tulajdonosai, vezető tisztségviselői, a felügyelő bizottság tagjai illetve könyvvizsgálója személyét érintő változás a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, de a változás időpontjára visszamenőlegesen válik hatályossá. (Ex tunc hatály.)
A szabályozás azonban beleesett a taxációk általános csapdájába, fontos esetkörök említését elmulasztotta. (Lásd a Ctv. 28. § -hoz fűzött magyarázatot is.)
Célszerűségi okból tulajdonít ex tunc hatályt a Ctv. 30. § (3) bekezdése az alábbi esetnek: Ha a cégnél a cégjegyzés módja együttes, azonban valami oknál fogva csak egy cégjegyzésre jogosultja marad, ilyenkor a cégjegyzési mód önállóra való változtatása a változás időpontjára visszamenőlegesen válik hatályossá. Példával érzékeltetve: ha egy társaságnál az együttes cégjegyzési jogú képviselők egyike meghal, és a társaság legfőbb szerve a megmaradt képviselőt önálló cégjegyzési joggal ruházza fel, az ismertetett rendelkezés hiányában a cégjegyzési jog módosítása és bejegyzése közötti időben nem működhetne megfelelően a társaság, hiszen a képviselő egyedül nem járhat el. Ez még akkor is megengedhetetlen, ha a cégeljárás néhány hét alatt lezajlik.
1997. évi CXLV. törvény 31. §
A Ctv. 31. § -a a végelszámolás cégbejegyzésével foglalkozik. Kihangsúlyozza, hogy a végelszámolás és a vele kapcsolatos adatváltozások a cégjegyzékbe bejegyzendők, vagyis a felet (a cég törvényes képviseletében eljáró végelszámolót) terheli a 30 napos bejelentési kötelezettség, a változásokat a változás-bejelentésre megszabott formai és tartalmi előírások figyelembevételével kell közölnie a cégbírósággal. A végelszámolás megindítását és az ezzel kapcsolatos változásokat [a korábbi képviselő törlését; a végelszámolónak, mint a cég törvényes képviselőjének bejegyzését, a cég nevének változását (hiszen "végelszámolás alatt" toldattal kell használni) szükség esetén a cégjegyzési jog módosulását] a cégjegyzékben fel kell tüntetni.
A végelszámolási eljárás befejeztekor - külön módosításként - kell bejelenteni ezt a körülményt. Csatolni kell a zárómérleget, vagyonfelosztási javaslatot, az ezeket elfogadó legfőbb szerv ülésének jegyzőkönyvét és kérni kell a cég törlését a cégjegyzékből. (Sajnálatos módon ezek a kívánalmak a Ctv.-ből nem, csak a Gt. és a Csődtörvény anyagi jogi szabályainak összevetéséből következnek.)
Mindebből látható, hogy a végelszámolás bejegyzése általában két lépcsőben, két külön változásként történik. Csak az új (és régi) Gt.-nek a jogi személyiség nélküli társaságok szabályai között találunk olyan könnyítést, hogy ezek a cégek - bár a valóságban ők is két aktusban bonyolítják le - a végelszámolás bejegyzése és a törlés foganatosítása iránti kérelmüket egyetlen beadványban előterjeszthetik.
A Ctv. 31. § (2) bekezdése - és mint látni fogjuk, későbbi szabályai is - súlyt helyeznek arra, hogy a cégjegyzékből kitűnjön, hogy valamely társaság megszűnésére milyen eljárás eredményeképpen került sor. Információt hordoz ugyanis az a körülmény, hogy egy megszűnés az érintettek akaratából, vagy attól függetlenül, tönkremenetelük miatt, esetleg egyéb hatósági kényszer folytán következett-e be. Ezért rendeli el a Ctv. annak feltüntetését a cégjegyzékben, hogy a bíróság a végelszámolással megszűnő céget a kérelmére törölte a cégjegyzékből.
1997. évi CXLV. törvény 32. §
32.§ (1)* A felszámolás alatt álló cég kijelölt felszámolóbiztosa az aláírási címpéldányát jogi képviselő közreműködése nélkül csatolhatja. Ezt követően a felszámolás alatt álló cég - ideértve a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepét is - cégjegyzéke adatainak változásait a felszámolóbiztos köteles bejelenteni a cégbíróságnak.
Jegyzet: A 32. § (1) bekezdésének szövegét a zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról szóló 2000. évi CXXXVII. tv. 7. §-ának (2) bekezdése állapította meg.
A cég felszámolás alá kerülése az üzleti partnerek számára igen fontos információ. A felszámolási eljárást levezénylő bírósági részleg - mely a cégbírósággal nem azonos, bár szervezetileg ugyanazon szintű (megyei, fővárosi) bírósághoz tartozik - e ténynek nyilvánosságot biztosít azzal, hogy a felszámolási hirdetményt közzé teszi. A dolog súlyának azonban az felel meg, ha az érintett cég cégjegyzékéből is bárki számára kiderül, hogy az felszámolás alatt áll. A cégjegyzékből a céggel kapcsolatos legfontosabb adatoknak naprakészen ki kell tűnniük, s a felszámolás - éppúgy, mint a végelszámolás - számos ponton kikerülhetetlenül módosítja a bejegyzett adatokat. A cég nevét "felszámolás alatt" toldattal kell használni, eddigi képviselőjét törölni kell, új képviselője a felszámoló lesz, akinek e jogosítványa (a cégjegyzés módjának esetleges változásával együtt) megállapítható kell legyen a cégjegyzékből. Ha a felszámoló gazdálkodó szervezet, a cégjegyzékben név és lakcím szerint be kell jegyeztetni azt a személyt (alkalmazottat, a cég tagját, stb.), akit az adott cégnél végzendő felszámolói feladatokra a felszámoló cég kijelölt. Ez a személy jogosult ugyanis arra, hogy a felszámolás alatt álló cég nevében vagyoni nyilatkozatokat tegyen, így értelemszerűen a cégjegyzékben szerepelnie kell, és aláírásának hiteles mintáját a cégiratok között el kell helyezni.
A 2000. évi CXXXVII. tv. 4. §-ával megállapított Cstv. (1991. évi IL. tv.) 27/A. § (5) bek. értelmében a felszámoló a felszámolást elrendelő végzés kézhezvételétől számított 8 napon belül köteles a kijelölt felszámolóbiztos nevét és lakóhelyét a bíróságnak bejelenteni, s a Cstv. 28. § (2) bek. g.) pontja szerint a felszámolási hirdetmény kötelező tartalmi eleme lesz 2001. szeptember 1.-től a felszámoló neve, székhelye, valamint a felszámolóbiztos neve és lakóhelye is.
Ezeket a változásbejegyzés alapjául is szolgáló cégadatokat az eddigiektől eltérően nem a felszámoló köteles bejegyeztetni, hanem a cégbírósággal on line számítógépes kapcsolatban álló felszámoló bíróság intézi ezt, éppúgy, mint a felszámolás kezdő és befejező időpontjának bejegyzését. Az eljárás külön emberi közreműködést nem igényel, ezek a cégadatok a - szintén gépi úton továbbított és megjelentetett - felszámolási hirdetmény adataiból kerülnek be az érintett cég cégjegyzékébe. (Lásd még a Ctv. 12. §. új számozású (5) bek.-hez fűzött magyarázatot is.)
A cégbíróság a felszámoló bíró által elrendelt változásbejegyzésről szintén a számítógép révén értesül, s - amennyiben ez addig nem történt meg - felhívja a felszámolót címpéldánya benyújtására, s a még esetlegesen hiányzó cégadat változás (például a felszámolóbiztos anyjának leánykori neve) bejelentésére. Az eljárásnál a jogi képviselet nem kötelező, és a 2000. évi CXXXVII. tv. 7. §-ának (3) bekezdésével módosított illetéktörvény (1990. évi XCIII. tv.) 62. § (1) bek. i.) pontja szerint illetékfeljegyzési jog kedvezményben részesül. A 10/2001.(VII.27.) IM. rendelettel megállapított 8/1998. (V.23.) IM.r. (Cvhr.) 10/C. § értelmében a felszámoló bíróság cégjegyzékkel kapcsolatos eljárása külön közzétételi kötelezettséget nem keletkeztet, azonban más esetben - például, ha a felszámoló cég új felszámolóbiztost jelöl ki, és emiatt változásbejegyeztetési kötelezettsége támad - ez a kedvezmény véleményünk szerint már nem illeti meg.
A felszámolás ugyanis olykor évekig elhúzódó folyamat. Változhat ezalatt a felszámoló cég, de az általa kijelölt felszámoló biztos személye is. Ezeket a változásokat az általános cégeljárási szabályok szerint változásként be kell jegyeztetni.
A felszámolási eljárás befejeztével a cégbíróság - a felszámoló bíró értesítése alapján - hivatalból törli a cégjegyzékből a céget, és a cégjegyzékben azt is feltünteti, hogy erre ily módon (hivatalból) került sor.
Bár a felszámoló bíró eljárást bejegyző végzésében megszünteti a céget, annak jogi értelmében vett konstitutív hatályú törlése a cégjegyzékből csak a cégbírósági törlő végzés meghozatalával következik be. Tekintve, hogy a Ctv. 28. § valamennyi bejegyzett adat ex nunc hatályát deklarálja, s ez alól csak a Ctv. 30. § (2)-(3) bekezdésében felsorolt esetek jelentenek kivételt, a cég törlése (bármely okból) ex nunc hatályú. Ily módon a felszámoló bíró céget megszüntető jogerős határozata ellenére a felszámolt cég még mindaddig létezik (s ez akár több hetes különbséget is jelenthet!), amíg a cégbíróság törlő végzését meg nem hozza.
A Ctv. 32. § (3) bekezdése speciális változás bejelentési kötelezettséget ró a külföldi cég magyarországi fióktelepére, illetve a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviseletére. Mivel ezek valójában egy külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi részlegei, létezésük, viszonyaik nem függetlenek az anyacég gazdasági helyzetétől, ezért a jogalkotó előírja, hogy az anyacég vonatkozásában indult fizetésképtelenség megállapítása iránti eljárást, felszámolást vagy végelszámolást a fióktelep vagy kereskedelmi képviselet Magyarországon vezetett cégjegyzékében változásként fel kell tüntetni.
1997. évi CXLV. törvény 33. §
A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepéről szóló külön törvényi szabályozás adja a Ctv. 33. § -ban írt rendelkezések anyagi jog hátterét. Mint arról a Ctv. 32. § (3) bekezdésének magyarázatával már szót ejtettünk, az ilyen fióktelep (illetve kereskedelmi képviselet) valójában nem önálló vállalkozás, csak a külföldi székhelyű anyacég más országba - történetesen Magyarországra - telepített részlege. Mint ilyen, beletartozik az anyacég vagyonába, gazdasági helyzete, létezése nem választható el attól. Csupán a közhiteles cégnyilvántartás teljessége érdekében, az Európai Közösség jogával harmonizálva rendeli el a Ctv. -, illetve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepéről szóló törvény, mint anyagi jogi norma - e formáció cégjegyzékbe történő felvételét és a bejegyzett adatok változásainak nyilvántartásba vételét. Emiatt, ha az anyacég úgy dönt, hogy fióktelepét megszünteti, a fióktelep törlése iránti kérelmet változásként, az erre irányadó cégeljárási szabályok szerint kell előterjeszteni. A fióktelep tartozásainak kiegyenlítése után (melynek szabályait az említett külön törvény adja meg) a fióktelepet végelszámolási eljárás lefolytatása nélkül kell törölni a cégnyilvántartásból. Ha a fióktelep fizetésképtelensége miatt, vagy magának a külföldi székhelyű vállalkozásnak a fizetésképtelensége, megszűnése miatt kerül sor a fióktelep megszűnésére, ugyancsak a külön törvény szerint kell eljárni. Ennek eredményeképpen a cégbíróság hivatalból törli a fióktelepet a cégnyilvántartásból.
A külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepének hivatalbóli törlése következik be akkor, ha az anyacég megszűnik, és a fióktelep maga nem kérte cégjegyzékből való törlését. Ennek az az oka, hogy mint arra már utaltunk, a fióktelep az anyacég része, és ezért önállóan, a külföldi vállalkozás megszűnése után már nem létezhet.
A fenti szabályok értelemszerűen alkalmazandók a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviseletére is, hiszen jogi lényegét tekintve kevéssé tér el a fiókteleptől.
1997. évi CXLV. törvény 34. §
A cégeljárás korábbi szabályozásánál egyértelmű volt, hogy a cég cégjegyzékét, és a bejegyzett adatok változásait az a cégbíróság regisztrálja, melynek illetékességi területén a cég székhelye van. Nem volt világos azonban, hogy ha a székhelyet egyik cégbíróság területéről egy másikéra helyezik át, a változás bejegyzési kérelmet hol kell benyújtani, a régi vagy az új székhely szerinti cégbíróságon?
A Ctv. 34. § -a ezt a dilemmát oldja fel. Kimondja, hogy a székhelyáthelyezést (is) tartalmazó változás bejegyzési kérelmet az eredeti székhely szerinti bíróságon kell előterjeszteni. Ez a bíróság köteles előbb elintézni a székhelyváltozást megelőző még el nem bírált kérelmeket, majd ezek befejeztével el kell rendelni az ügy áttételét az új székhely szerinti cégbírósághoz. (Az áttétellel kapcsolatos eljárásjogi szabályozás mögöttes joganyaga természetesen a Pp. 129. §)
Az áttételt elrendelő végzés jogerőre emelkedése után a korábbi székhely szerinti cégbíróság a cégiratokat (vagyis a cég aktáját) megküldi az új székhely szerinti bíróságnak, és saját számítógépes nyilvántartásában feltünteti ennek tényét. Az új székhely szerinti bíróság az összekötött számítástechnikai rendszer segítségével "átszívja" a korábbi székhely bírósága által számítógépen rögzített adatokat, és elbírálja a székhelyváltozással kapcsolatos változás bejegyzési kérelmet. A továbbiakban ez a bíróság vezeti majd a cég cégjegyzékét mindaddig, amíg az létezik, illetve amíg megyehatárokat érintő újabb székhelyváltozásra nem szánja el magát.
1997. évi CXLV. törvény 35. §
A legfontosabb cégadatokról a bíróságnak eddig is értesíteniük kellett az illetékes gazdasági kamarákat, nem volt azonban értesítési kötelezettség (az utóbbi években) az egyéb államigazgatási hatóságok felé. A hatóságok közötti kommunikációnak ez a hiánya (vagy eshetőlegessége) valamennyiük működését hátráltatta, ugyanakkor bőséges lehetőségeket szolgáltatott az amúgy is virágzó feketegazdaságnak. Valóban érthetetlen, hogy ha az egyik hatóság bizonyos - amúgy is nyilvános - adatokat összegyűjt, miért kellene egy másik hatóságnak tőle függetlenül, vele párhuzamosan ugyanezen adatokat felvennie? Teljesen ésszerű, hogy ezeket az adatokat osszák meg egymással, mégpedig, ha lehet ne a postai út igénybevételével, hanem a gyors és költségkímélő elektronikai adattovábbítás útján. Mivel ezt a kapcsolatot az "egyablakos" rendszer bevezetése miatt úgyis meg kell teremteni, kézenfekvő, hogy a 35. § -ban írt információk megküldése is így történjen
a Cvhr. (8/1998. (V.23.) IM.r.) 14. § rendelkezései szerint. (Lásd még a 25. § -hoz fűzött magyarázatot is.).
Megjegyzendő, hogy a 2001. szeptember 1. napján már bejegyzett cégek bankszámlaszámaival kapcsolatos cégadatokat a cégbíróságok a Vht. - módosítás (2000. évi CXXXVI. tv.) 186. § értelmében a számítógépes rendszer útján, 2001. december 31.-ig szerezte be az adóhatóságtól. A törvény 186. §-ának (2) bekezdése szerint a cégbíróság a pénzforgalmi számlára vonatkozó adat cégjegyzékbe történő bejegyzéséről a törvény hatálybelépését követő első alkalommal benyújtott változásbejegyzési kérelem alapján meghozott végzésében, de legkésőbb a hatálybalépést követő egy éven belül hivatalból intézkedett. A bejegyzés időpontjáig a számlaszámot a cégnyilvántartásban "bejegyzés alatt" megjegyzéssel kellett feltüntetni. A 10/2001. (VII.27.) IM.r. 6. § (4) bek. értelmében az ezzel kapcsolatos változásbejegyzésre - amennyiben a kérdéses időszakban a cég változásbejegyzési kérelmet nem terjesztett elő - 2002. január 30.-ig hivatalból a számítógépes rendszer útján, automatikusan került sor. (Ez azt jelenti, hogy a félnek kérelmet nem kellett előterjesztenie, és a bíróságnak sem kellett külön végzést hoznia. A számlaszámok és a pénzintézet azonosító adatai központi intézkedéssel "egy gombnyomásra" váltak a cégjegyzékek részévé, elmaradt a változásbejegyzési - dömping. Az eljárás nagyjából úgy ment végbe, mint ahogy korábban a kötelező kamarai tagság törlése történt.
A 2001. évi XCIII. tv. 8. § és a 22/2001. (XII. 13.) IM. r. értelmében 2002. június 1.-től a bankszámlaszámok, illetve a számlanyitások és megszüntetések automatikusan, hivatalból, a számítógépes rendszer útján jegyződnek be a cégjegyzékbe, s ugyanez történik az esetleges KSH-szám és adószám-változások esetén is. (Lásd még a 29. §-hoz fűzött magyarázatot is.)
A cégek átalakulásának, egyesülésének, szétválásának bejegyzése iránti eljárás
1997. évi CXLV. törvény 36. §A hatályos szabályozás az átalakulás (szétválás, egyesülés) cégbejegyzését nem szabályozta egyértelműen, illetve az illetékesség terén félreérthető és komplikált eljárási rendet eredményezett olyankor, ha a jogelőd és jogutód cég(ek) székhelye különböző cégbíróságok illetékességi területére esett. A Ctv. 36-38. § -ában foglalt rendelkezések éppen az iratok felesleges oda-visszaküldözgetését kívánja elkerülni akkor, amikor a Ctv. 24. § -ától eltérő, speciális illetékességi szabályt ad az átalakulás (szétválás, egyesülés) bejegyzési ügyekben. Az alapos és gyors eljárás igénye ugyanis megköveteli, hogy az egymással tartalmilag összefüggő átalakulás bejegyzése iránti kérelmeket akkor is ugyanaz a bíróság bírálja el, ha a jogelőd és a jogutód cégek székhelye más-más megyéhez tartozik. Az átalakulási ügy intézése egységes eljárásban kell történjen, mert megengedhetetlen az, (ami a Ctvr. szabályozásánál gyakran előfordul), hogy míg az egyik bíróság az átalakulás egyik részét bejegyezte, más részét egy másik cégbíróság a maga külön eljárásában elutasította. Mivel egymással szorosan összekapcsolódó kérdésekről van szó, nonszensz a vázolt eljárási eredmény, még akkor is, ha a maga szempontjából minden ügydöntő bíróság jogszerűen járt el. A Ctv. új normái azért vezetnek be speciális illetékességi szabályokat az átalakulási ügycsoportokra, hogy a fentiekben ismertetett cégeljárási torzók többé ne alakulhassanak ki. A "sima" átalakulásokra, vagyis azokra az ügyekre, melyeknél valamely cég egy másik cégformába alakul át, az eredeti jogelőd cég székhelye szerinti bíróság illetékes. Itt kell benyújtani a bejegyzési kérelmet akkor is, ha a jogutód tervezett székhelye netán más megyéhez tartozik.
Ez a bíróság bírálja el az egész átalakulási folyamatot, elrendeli az átalakulás fordulónapjával a jogelőd cég törlését és egyidejűleg bejegyzi cégjegyzékébe a jogutódot, az új illetékességi szabály szerint akkor is, ha annak székhelye más megye területén van. Csak ezt követően rendelkezik a más cégbíróság illetékességi területéhez tartozó jogutód cég áttételéről. Ezzel a megoldással biztosította a Ctv. az átalakulási kérelem egységes elbírálását, annak összes előnyeivel együtt. Ez a szabályozás értelemszerűen alkalmazandó a szétválási ügyekre is, tehát ha a jogelőd és a jogutód(ok) más-más cégbírósághoz tartoznak székhelyük szerint, a jogelőd cégbírósága intézi az egész szétválási ügyet, s annak befejeztével a szükséghez képest rendelkezik az áttételről az azzal érintett jogutód(ok) vonatkozásában.
A gazdasági társaságok átalakulásának bejegyzési kérelméhez a Ctv. melléklete szerint csatolni kell az egyébként szükséges mellékleteken túl:
a társaság legfőbb szervének határozatát az átalakulásról,
az átalakuló (jogelőd) társaság vagyonmérleg-tervezetét, és vagyonleltár-tervezetét;
az átalakulással létrejövő gazdasági társaság vagyonmérleg tervezetét és vagyonleltár-tervezetét;
a jogutód társaságban részt venni nem kívánó tagokkal való elszámolás tervezetét;
az átalakulásra vonatkozó közlemények Cégközlönyben való megjelenését igazoló okiratokat (lappéldányokat).
Szétválás esetén a fentieken túlmenően be kell nyújtani a szétválási szerződés tervezetét is.
A Ctv. 36. § (1) bekezdésének utolsó mondata értelmében ezen felül minden átalakulásnál (különválásnál) csatolni kell a jogelőd cég törlési kérelmét is. [Mivel az új Gt. 60. § (4) bekezdése értelmében az átalakulással létrejövő gazdasági társaság előtársaságként nem működhet, a jogutód társaság(ok) működése megkezdésének időpontja nem lehet korábbi, mint a cégbejegyzést követő nap.] A szétválás másik fajtájánál, a kiválásnál értelemszerűen nem lehet szó a jogelőd törléséről, hiszen itt úgy válik ki egy rész az eredeti társaságból, hogy a jogelőd cég is tovább működik.
A csatolandó mellékletek jellegéből is látszik, hogy a bejegyzési iratok összekészítését a kérelmezőnél meglehetősen bonyolult előkészítő eljárás előzi meg, ezért ad lehetőséget arra a jogalkotó, hogy az iratanyag bírósághoz való benyújtására az általában elfogadott 30 napos határidő helyett 60 nap álljon rendelkezésre.
1997. évi CXLV. törvény 37. §
Az összeolvadás esetén (vagyis akkor, amikor két vagy több cég úgy egyesül, hogy valamennyi jogelőd megszűnik, s belőlük egy új jogutód jön létre) az illetékességi szabályt az átalakulásra érvényes meggondolások alapján határozza meg a jogalkotó. A bejegyzési kérelmet ilyenkor a jogutód székhelye szerinti cégbíróságnál kell előterjeszteni, s ez lesz illetékes a teljes eljárás lefolytatására. A Ctv. melléklete értelmében az átalakulás esetén benyújtandó mellékleteken túl csatolni kell:
az egyesülési szerződés tervezetét;
valamint - ha az egyesülés vállalkozások koncentrációját jelenti - a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét, vagy a cég nyilatkozatát arra nézve, hogy az engedélyre nincsen szükség.
(Megjegyzendő, hogy ez a szabály az egyesülés mindkét alfajára, az összeolvadásra és a beolvadásra is értelemszerűen vonatkozik.)
Az előterjesztésre 60 napos határidőt enged a Ctv. 37. § -a, ezt az időtartamot pedig az egyesülési szerződés jóváhagyása (aláírása) napjától kezdődően kell számítani, hiszen ettől az időponttól konkretizálódhat az ügy olyan mértékben, hogy a bejegyeztetési kötelezettség egyáltalán szóba jöhet. Ilyenkor is kérni kell a jogelődök törlését (a bíróság ugyanis e vonatkozásban is kérelemre jár el, szükség van a petitumra), és be kell jelenteni a jogelődök székhelyét és cégjegyzékszámát. Utóbbi adatok akkor is meggyorsítják az összeolvadó cégek aktáinak előkeresését, ha azok valamennyien a jogutód cég székhelye szerinti cégbíróságnál vannak (ezeket ugyanis csatolni kell az összeolvadási ügy irataihoz), de külön jelentőségre tesznek szert olyankor, ha a jogelődök valamelyike (vagy akár mindegyik) más cégbírósághoz tartoznak.
Az összeolvadás elbírálására kötelezett bíróság ekkor megkeresi a jogelőd(ök) székhelye szerinti bíróságot (bíróságokat), hogy a területéhez tartozó jogelőd cégiratait tegye át a jogutód szerinti cégbírósághoz.
A jogelőd székhelye szerinti bíróság ilyenkor a hozzá tartozó ügyben még folyamatban lévő módosításokat soron kívül köteles elintézni, majd az iratokat megküldi a megkereső bíróságnak. Ez a bíróság a jogelőd cégiratainak beérkeztétől kerülhet abba a helyzetbe, hogy az összeolvadás bejegyzése iránti kérelmet érdemben vizsgálja.
1997. évi CXLV. törvény 38. §
A beolvadás az egyesülésnek az az alfaja, melynél a beolvadó cég(ek) megszűnik(nek), az átvevő cég azonban megmarad, az ő szempontjából csupán egy változás bejegyzését eredményezi a beolvadó társasággal történő egyesülés. Az ilyen aktus bejegyzésére irányuló kérelmet a fentebb már ismertetett okokból az átvevő cég székhelye szerinti cégbírósághoz kell beadni, és ez a bíróság illetékes a teljes beolvadási folyamat elbírálására. Egyebekben a szabályozás elvei és jogi megoldásai azonosak az összeolvadásnál ismertetettekkel.
A cégbíróság eljárása a jogi személyiség nélküli cégek cégbejegyzési (változásbejegyzési) ügyeiben
1997. évi CXLV. törvény 39. §A Ctv. legfontosabb rendelkezései arra irányulnak, hogy a garanciális szempontok érvényesülését szem előtt tartva egyszerűsítse és gyorsítsa a cégbejegyzési eljárást és ezzel csökkentse a cégbíróságok munkaterhét, biztosítva így a naprakész ügyintézést. Ennek vonulatába tartozik a jogi személyiség nélküli cégek bejegyzési eljárásának több szempontból történő egyszerűsítése. Az egyik ilyen tulajdonsága az új eljárási szabályozásnak, hogy a jogi személyiség nélküli cégek bejegyzési eljárásának lefolytatásához nem kell okvetlenül bírói közreműködés. Az ilyen ügyeknél önálló hatáskörrel eljárhatnak a bírósági ügyintézők (bírósági fogalmazók, titkárok illetve jogtechnikusok - lásd a Ctv. 26. § (3) bekezdéséhez fűzött magyarázatokat is. A bírósági ügyintéző éppúgy végzéssel határoz a jogi személyiség nélküli cégek bejegyzési, változás bejegyzési ügyeinek elbírálásánál, mint a bíró; s mindazt meg is teheti, azonban a legsúlyosabb esetben: a bejegyzési kérelmet elutasító végzés meghozatalánál csorbul önálló hatásköre. Az elutasító végzést csak a bíró előzetes hozzájárulásával hozhatja meg. (Az ilyen végzést ugyanazzal a rendes jogorvoslattal és ugyanazon fellebbezési fórumhoz címzett beadvánnyal lehet támadni, mintha azt bíró hozta volna). Megjegyzendő, hogy a bírósági ügyintézőnek az itt írt hatáskörét nem szabad összetéveszteni a Ctv. 26. § -ában írt jogosítvánnyal. A Ctv. 26. § -ában szabályozott hiánypótlási felhívás nélküli elutasításnál ugyanis a bírósági ügyintéző szintén önálló hatáskörben járhat el, az a hatásköre azonban bármely cégformára kiterjed, és az annak keretében hozott elutasításhoz nem kell előzetes bírói jóváhagyás.
1997. évi CXLV. törvény 40. §
A Ctv. 39. § -ához fűzöttek szellemében egyszerűsödik a bejegyzési eljárás a jogi személyiség nélküli cégekre vonatkozó bejegyzési (változásbejegyzési) kérelmek vizsgálatának terjedelmét tekintve is. Ezeknél a cégformáknál kellő garanciális hátteret nyújt a tagok korlátlan felelőssége, valamint a kötelező jogi képviselet, ezért megengedhető, hogy a cégbíróság csak a bejegyzési kérelem adatainak jogszerűségét vizsgálja, vagyis csak igen szűk körben ellenőrzi a bejegyzés feltételeinek meglétét.
Ezen belül számba veszi, hogy csatolták-e mindazon mellékleteket, melyeket a Ctv. az adott esetre előír. Ellenőrzi, hogy a bejegyzési kérelemnek azon adatai, melyeket a kérdéses cégformára a Ctv. 12-14. § -a megkövetel, és amelyek a cégjegyzék adataivá válnak, megfelelnek-e a jogszabályi rendelkezéseknek. (Például a betéti társaságnak van-e legalább egy bel-, és egy kültagja: a cégnek van-e belföldi székhelye stb.). Ezen túlmenően a cégbíróság azt vizsgálja még, hogy a létesítő okirat (vagy annak módosítása) tartalmazza-e az adott cégformára vonatkozó kötelező adatokat.
A fenti vizsgálódási körön az eljáró bíró (bírósági ügyintéző) nem terjeszkedhet túl. A létesítő okirat azon adatainak valóságtartalmát, jogszerűségét, amelyek a bejegyzési kérelem illetve a cégjegyzék adatain túlmenően szerepelnek a létesítő okiratban, nem ellenőrzi, és arra sem köteles, hogy egybevesse a létesítő okiratban és a bejegyzési kérelemben feltüntetett adatokat. A csatolandó okiratok meglétét és az okiratot magát formai szempontból ellenőrzi, tartalmilag nem, és nem kérhet be más okiratot, csak azt, amit a Ctv., illetve melléklete az adott esetre előír. A jogi személyiség nélküli cégek bejegyzési (változás bejegyzési) ügyeiben tehát a fentieken túlmenő vizsgálódás, iratcsatoltatás nem lehetséges. Erre legfeljebb az ilyen céggel szemben indított, törvényességi felügyeleti eljárásban kerülhet sor, azonban a bírósági ügyintéző a felügyeleti eljárásra jogi személyiség nélküli cégek tekintetében sem jogosult, ez az eljárás a bíró privilégiuma.
1997. évi CXLV. törvény 41. §
A cégbíróság a jogi személyiség nélküli cégek ügyeiben beérkezett bejegyzési (változás bejegyzési) kérelmeket először abból a szempontból "fésüli át", hogy a Ctv. mellékletében felsorolt okiratokat maradéktalanul benyújtották-e, lerótták-e a szükséges mértékű eljárási illetéket. Ha e körben hiányt tapasztal, a beérkezéstől számított 8 napon belül (Ctv. 26. §) "automatikus" elutasító végzést hoz. Ha hiányosságot nem észlel, vagy az előbbi 8 napból a bíróság kicsúszott, a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelmet érdemben köteles vizsgálni, azonban csak abban a terjedelemben, melyet a 40. § vonatkozásában már ismertettünk.
Az érdemi vizsgálat eredményeként a bíróság vagy elrendeli a kérelem szerint bejegyzést, vagy hiánypótlásra felhívó végzést ad ki. A bíróságnak a teljes eljárásra a kérelem beérkezésétől számítva 30 napja van, ebből azonban csak az első 25 napot használhatja fel hiánypótlási felszólításra. A hiánypótlási eljárás mind a bíróság, mind pedig az ügyfél szempontjából erősen kötött, és nem csupán a szoros határidők miatt.
A bíróságnak ügyelnie kell arra, hogy hiánypótlási végzésében a bejegyzési kérelem valamennyi hibáját, hiányosságát felsorolja, mert ilyen végzést csak egy alkalommal adhat ki. A hiánypótlásra megfelelő határidőt, de legfeljebb 45 napot engedélyezhet a bíróság. A szükséges hiánypótlási határidő tűzése tehát a 45 napon belül mérlegelési jogkörébe tartozik, de ezt már csak azért is komoly körültekintéssel kell meghatározni, mert meghosszabbítása akkor is tilos, ha az eredetileg engedélyezett időtartam 45 napnál rövidebb volt. (Megjegyzendő, hogy a hiánypótlásra felhívó végzés, mint pervezető végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, az ilyen határozat csak az ügydöntő végzés ellen benyújtott jogorvoslati kérelemben támadható.)
A késedelmesen, vagy rosszul előterjesztett hiánypótlás esetén a bíróság a bejegyzési kérelmet elutasítja. A hiányok a fellebbezési eljárásban sem pótolhatók joghatályosan és a mulasztás miatt igazolásnak sincs helye.
Figyelmet érdemel az a megfogalmazás, mely szerint "a hiánypótlásra felhívó végzésben feltüntetett" hiányok pótolhatatlanok a fellebbviteli eljárásban. Ha tehát az elutasítás oka olyan hiányosság, amelyet a bíróság felhívásában nem jelölt meg [vagy ha felhívást ki sem adott [Ctv. 42. § (2) bek.], a jogorvoslati eljárásban sem lehetetlen e hiányosságok kiküszöbölése. [A félnek tehát egyetlen lehetősége marad, ha az elutasítás jogszerűségét nem vitatja, vagy a fellebbezése sikertelen: kérelmét az előírásoknak megfelelően ismételten előterjeszti, mégpedig teljesen új ügyként, mivel a Ctv. 39-44. § -ai az automatikus elutasítás kapcsán megengedett Ctv. 26. § (4) bekezdése intézményének alkalmazását itt nem teszik lehetővé.]
1997. évi CXLV. törvény 42. §
Forgalombiztonsági okokból okvetlenül szükséges, hogy a bíróság záros határidőn belül döntsön a bejegyzési kérelem tárgyában. Ez előfeltétele az ex nunc hatály érvényesítésének; és ezt a célt szolgálják mindazon intézkedések (például a kötelező jogi képviselet, az ügyfél számára előírt időbeli és eljárásbeli megszorítások, a szigorú formai előírások), melyek azt hivatottak biztosítani, hogy a bíróság nagyon rövid idő alatt döntési helyzetbe kerüljön. Minderre figyelemmel a bíróság határozathozatali idejét is szűkre szabta a jogalkotó: a jogi személyiség nélküli cégeknél erre összesen 30 napja van, melybe ugyan a hiánypótlásra adott idő nem számít bele, de amely más módon nem is tágítható. [Ez egyébként rendes körülmények között egy ilyen cég bejegyzési (változásbejegyzési) kérelmének elbírálásához több, mint elegendő.] Ha a bíróság e kötelezettségének a fenti időtartam alatt mégsem tenne eleget, a bíróság vezetője további 8 napon belül intézkedhet még a bejegyzés elrendeléséről, vagy a kérelem elutasításáról. (Hiánypótlásra ekkor már nincs jogi lehetőség, hiszen ismeretes [Ctv. 41. § (2) bek.], hogy hiánypótlásra felhívás csak az első 25 nap alatt lehetséges, itt pedig az már régen letelt). Ha az ügydöntő határozat ekkor sem született meg, a cégbejegyzés a törvény erejénél fogva a 39. napon a kérelemmel egyező tartalommal létrejön.
A bejegyzési kérelem számítógépen rögzített adatait a cégszöveg szerkesztő a gépen véglegesíti, a gépi adatok közül az előszerkesztéskor bevitt "bejegyzés alatt" megjegyzést törli. (Ha a 38 napos eljárás alatt hiánypótlásra is sor került, és a bejegyzést kérő a kérelem eredeti adatait ennek során módosította, a bejegyzés a módosított adatok szerint jön létre.) Az így megszerkesztett cégbejegyzés (változásbejegyzés) a cégjegyzék adatait és a bejegyzésről hozandó végzés megjelenését számba véve teljes mértékben azonos azzal, amit a bíróság érdemi döntése eredményez, tehát hatályában és joghatásait tekintve nem számít "másodosztályú" végzésnek.
1997. évi CXLV. törvény 43. §
Az eljárás szigorú határidői nem csak a döntés meghozatalára, hanem annak közlésére is érvényesülnek. Ezért írja elő a Ctv. 42. § (1) bekezdés, hogy a bejegyzési eljárásban hozott érdemi döntésről 8 napon belül értesíteni kell a kérelmezőt. A Ctvr. szabályozásával egybeesik az a rendelkezés, mely kimondja, hogy a kérelemmel egyező bejegyző végzést indokolni nem kell.
Az Európai Unió 1. számú Társasági Irányelvével összhangban és a forgalombiztonsági érdekeket szem előtt tartva deklarálja a Ctv. 43. § (2) bekezdése, hogy a cég írásbeli képviselete és hivatalos levelezése során az azonosítását szolgáló legalapvetőbb adatait iratain fel kell tüntetni.
A cégbíróság eljárása a jogi személyiségű cégek bejegyzési (változásbejegyzési) ügyeiben
1997. évi CXLV. törvény 44. §A jogi személyiségű cégeknél a jogi személyiség nélküli cégekhez képest előírtaknál sokkal szélesebb körű vizsgálódást kell folytatnia a cégbíróságnak a bejegyzési eljárás során. Ennek indoka abban keresendő, hogy ezek általában sokkal jelentősebb cégek, s a mögöttes korlátlan tagi lehetőség is hiányzik esetükben. A hitelezővédelem tehát megkívánja a komolyabb bírói kontrollt. Ezekben az ügyekben bírósági ügyintéző nem járhat el (kivéve az automatikus elutasítást). A bíróság vizsgálata minden vonatkozásban érdemi jellegű az ilyen ügyekben, mivel ellenőrzi, hogy az adott cégformára vonatkozó Ctv. 12-14. § -aiban meghatározott, továbbá a bejegyzési kérelem mellékletei megfelelnek-e a jogszabályi rendelkezéseknek. A bíróság - kétség esetén - nem csak a Ctv. mellékletében felsorolt okiratokat kérheti be, hanem további okiratok benyújtására is igényt tarthat. [Ctv. 23. § (1) bek.] Megállapítható tehát, hogy a cégbíróság vizsgálatának terjedelme és eszközei megegyeznek azzal, amit a Ctvr. szabályozása biztosított számára.
Ezt a tartalmi differenciát leszámítva, a cégbíróság eljárása lényegében azonos a jogi személyiség nélküli cégek bejegyzési eljárásában ismertetettel. Különbség (az eljárásra feljogosított személyén kívül) csupán az eljárási határidőkben van. Az ügy általában nagyobb horderejéhez és bonyolultságához mérten tágabb időintervallumok között mozoghat a bíróság és a fél is. A hiánypótlásra felhívó végzést ennél az ügycsoportnál a kérelem beérkeztétől számított legfeljebb 45 napon belül postára kell adnia a bíróságnak; az érdemi döntésre nyitva álló időtartam 60 nap (a hiánypótlás itt sem számít bele) és az érdemi döntés elmaradása következtében a 69. napon jön létre a törvény erejénél fogva az ügydöntő határozat, éspedig a kérelemmel egyező tartalommal.
Egyebekben a jogi személyiség nélküli cégeknél közöltek értelemszerűen irányadóak a jogi személyiséggel felruházott cégek bejegyzési (változás bejegyzési) ügyeinél is.
A cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés; jogorvoslatok
Ctv. 45. §A bejegyzési kérelmet elutasító, részben elutasító végzés nem azonnal jogerős, ellene fellebbezésnek van helye. Fellebbezést a bejegyzést kérő, továbbá az nyújthat be, akire a végzés rendelkezést tartalmaz, de csak a végzés reá vonatkozó része ellen. Ez utóbbi rendelkezés lényegében azonos a Ctvr. korábbi jogi szabályozásával, mely alapján olyan bírói gyakorlat alakult ki; mely e rendelkezést szigorúan értelmezte. Tehát például visszahívott Fb. tag főszabályként csak a törlése bejegyzését elutasító végzési rendelkezés ellen fellebbezhetett, a helyére megválasztott új Fb. tag bejegyzését elutasító végzési rendelkezés ellen nem. Ugyanakkor bizonyos esetekben a megfellebbezhető végzési rendelkezés elválaszthatatlanul összefügg más végzési rendelkezésekkel is. Így például ha az igazgatósági tagok törlésére irányuló kérelem alapja a cég végelszámolásának elrendelése és az igazgatósági tagok törlésére és a végelszámolással kapcsolatos változások bejegyzésére irányuló kérelmet utasítja el a cégbíróság, a fellebbező igazgatósági tagok fellebbezése arra az eredményre is vezethet, hogy nemcsak törlésükre, hanem a végelszámolással kapcsolatos változások bejegyzésére is sor kerül. A Legfelsőbb Bíróság például Cgf. II. 33085/1999. számú határozatában egy kft. cégbejegyzési kérelmét elutasító határozattal szembeni fellebbezés kapcsán akként foglalt állást, hogy az alapító tagokat is megilleti a fellebbezés joga. Kifejtette: "a fellebbező, mint a bejegyzést kérő tagja a cégjegyzékbe a cég bejegyzése esetén bejegyzésre kerülne, az adott tényállás mellett pedig a fellebbező fellebbezése a reá vonatkozó rész vonatkozásában nem különíthető el. Így a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a fellebbezőt az adott tényállás mellett a fellebbezés joga megilleti a bejegyzési kérelmet elutasító végzés ellen."
Fellebbezésnek van helye a Legfelsőbb Bíróság kialakult gyakorlata szerint, ha a cégbíróság nem a kérelemben foglaltaknak megfelelő bejegyző végzést hoz, és a jogsértő helyzet a végzés kiegészítése, kijavítása iránti kérelemmel orvoslást nem nyerhet a cégbíróság álláspontja miatt. Például a Ctvr. alapján folyt változásbejegyzési eljárásban a jegyzett tőkében bekövetkező változást a cégbíróság tudatosan, jogi álláspontjára tekintettel a kérelemben foglaltakkal ellentétesen nem többszöri változásában, hanem egyszeri változásként jegyezte be. A fellebbezési jog megengedését indokolja a Ctv. 46. §-a (1) bekezdésének megfogalmazása, tovább az, hogy a fentihez hasonló tényállások estén a cég a jogorvoslat lehetőségétől nem fosztható meg, alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy kérelmének megfelelően kerüljenek az adatok a cégjegyzékbe bejegyzésre. A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt ugyanakkor a cég pert nem indíthat, hiszen ezen perben a Ctv. tételes rendelkezése folytán az alperes maga a cég, így a cég egyszerre nem lehet ugyanazon per felperese és alperese is.
Változás az 1989. évi Ctvr. korábbi rendelkezéséhez képest, hogy az ügyésznek nincs fellebbezési joga a kérelmet elutasító, részben elutasító végzési rendelkezés ellen.
A Ctv. bár egyértelműen nem tartalmazza a bejegyzési kérelmet elutasító, részben elutasító végzést csak a bejegyzést kérő cég számára kell kézbesíteni, tehát nem kell a bejegyzési kérelemmel érintett személyeknek, például a bejegyzett vagy törölt Fb. tagoknak, könyvvizsgálónak, tagoknak stb. megküldeni. A fellebbezésre jogosultak ugyanakkor a végzés cég számára történt kézbesítésétől számítottan élhetnek fellebbezési jogukkal. A fellebbezési határidő elmulasztása azonban nem jogvesztő jellegű, igazolási kérelem előterjesztésére a Ctv. 20. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel irányadó Pp. szabályok alapján mód van.
A fellebbezési eljárás során a másodfokú bíróság a Pp. szabályai szerint jár el, ha csak a Ctv. másként nem rendelkezik. Legalapvetőbb eltérés, és a bejegyzést kérő jogait alapvetően érintő rendelkezés, hogy a cég a hiánypótló végzésben feltűntetett hiányokat a fellebbezési eljárásban joghatályosan nem pótolhatja. Nem vonatkozik ez arra az esetre, ha a cég nem kapott hiánypótló felhívást, vagy a hiánypótló végzésben meg nem jelölt okból került a bejegyzési kérelem elutasításra. Ilyenkor a hiányok a fellebbezési eljárásban pótolhatók.
A fellebbezési eljárás eredményeképpen a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyhatja, megváltoztathatja. Ez utóbbi esetben felhívja az elsőfokú bíróságot mint cégbíróságot a cég vagy a változás bejegyzésére, a bejegyzéseket ugyanis csak a cégjegyzéket vezető bíróság tudja foganatosítani. Amennyiben az elsőfokú bíróság végzése jogszabálysértő vagy megalapozatlan, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítja. A fellebbezési eljárásban mód van a fellebbezés, illetve a bejegyzési kérelem visszavonására is.
Álláspontom szerint, ha a másodfokú bíróság a bejegyzési kérelmet elutasító végzést megváltoztatta, és az elsőfokú bíróságot felhívta a cég vagy a változás bejegyzésére, a másodfokú bíróság végzése ellen felülvizsgálati eljárásnak van vagy lehet helye. Ebből következően a másodfokú bíróság végzése alapján eszközölt bejegyző végzés keresettel nem támadható.
A teljesség kedvéért érdemes utalni arra, a bejegyzési kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasító végzés fellebbezéssel is támadható. Ezzel a jogi eszközzel azonban nem célszerű élni, hiszen a Ctv. 26. §-ának (2) bekezdése szerint a végzés ellen benyújtott fellebbezésnek a működés megszűntetésére vonatkozó kötelezettség tekintetében nincs halasztó hatálya, vagyis a cég a fellebbezés jogerős elbírálásáig nem működhet. Ezért a cégbejegyzési kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasító végzés esetén a Ctv. 26. §-ának (4) bekezdésében meghatározott jogorvoslati mód igénybevétele javasolt.
A bejegyzési eljárás során ugyanakkor nemcsak a bejegyzési kérelmek érdemében születő végzések meghozatalára kerül sor. Előfordul, hogy a cégbíróság pénzbírságot szab ki késedelmes bejelentés esetén a Ctv. 22. §-ának (2) bekezdése alapján, az eljárást valamely előzetes kérdésében folyó bírósági eljárás jogerős befejezéséig felfüggeszti (Pp. 152. § ) stb. Ezek a végzések a Ctv. 20. § (1) bekezdése folytán megfelelően irányadó Pp. szabályok alapján fellebbezhetők meg. Nincs mód ugyanakkor a hiánypótló végzésben foglaltak megfellebbezésére, mert a hiánypótló végzés pervezető végzés, így annak megfellebbezését a Pp. 233. § (3) bekezdésének b) pontja kizárja.
A Ctv. a gyakorlatban sok problémát, jogértelmezési nehézséget okozó Ctvr. 14. §-ának (5) bekezdését eltérő tartalommal tartja fenn. Egyértelművé teszi, hogy ha a cég bejegyzését elutasítják, a cégnek nem kötelezettsége újabb bejegyzési kérelem benyújtása, sőt ha az anyagi jogszabályok így rendelkeznek (ilyen rendelkezést tartalmaz pl. a Gt., az 1992. évi I. törvény ) köteles működését megszüntetni. Természetesen az alapítók elhatározhatják újabb cég alapítását, de erre őket a Ctv. nem kötelezi.
Más a helyzet változásbejegyzési kérelem esetén. Ez esetben ugyanis az az előzetes kérdés, vajon a változás bejegyzése a cég törvényes működése szempontjából szükséges-e avagy nem. Például szükséges a változás bejegyzése, ha a társaságnak egy ügyvezetője van és annak tisztsége a törvény erejénél fogva szűnt meg. Ilyen esetben a cég mindaddig köteles az új ügyvezető személyére vonatkozó változásbejegyzési kérelmet előterjeszteni, míg az új ügyvezetőt a cégbíróság a cégjegyzékbe nem jegyzi be. Ügyvezető nélkül ugyanis egy kft. törvényesen nem működhet. A cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva köteles is a törvényes állapot létrejöttét kikényszeríteni, akár az Ctv. 54. § (1) bekezdésében meghatározott szankciók alkalmazásával.
Más a helyzet értelemszerűen, ha például a kft.-nek társasági szerződése szerint 2-5 ügyvezetője van, négy ügyvezető a cégjegyzékbe be van jegyezve és az ötödik ügyvezető bejegyzésére irányuló kérelmet utasította el a cégbíróság. Ez esetben az ötödik ügyvezető bejegyzésére irányuló kérelem előterjesztése a cég törvényes működésének biztosítása szempontjából szükségtelen, így ez esetben a változásbejegyzési kérelem benyújtásának kötelezettsége nem áll fenn. A cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében az ötödik ügyvezető bejegyzésére irányuló változásbejegyzési kérelem benyújtására nem kötelezheti a céget, ha az ügyvezető megválasztására nem szabályszerűen került sor. Más a helyzet azonban, ha a változásbejegyzési kérelem elutasítására nem azért került sor, mert az alapjául szolgáló legfőbb szervi határozat, a létesítő okirat módosítása semmis volt, hanem azért, mert például okirat csatolási, eljárási illeték lerovási kötelezettségének a cég nem tett eleget. Ilyen tényállások esetén - figyelemmel az érvényes határozatra, szerződésre - a változás bejegyeztetésének kötelezettsége fennáll.
Ctv. 46. §
A kérelemnek helyt adó bejegyző végzés jogerős, fellebbezéssel nem támadható meg
Keresettel támadható meg ugyanakkor a bejegyző végzés, ha a végzésben foglalt adatok jogszabályba ütköznek. Például a cégnév a Ctv. vonatkozó rendelkezéseinek nem felel meg. Nincs mód alapos kereset előterjesztésére, ha az adott adat jogszerűségét a cégbíróságnak a bejegyzés során nem kellett vizsgálnia (pl. a vezető tisztségviselő nem felel meg a törvényes előírásoknak), illetve ha a létesítő okirat vagy módosítása cégjegyzékben szereplő adatot nem érintően jogszabálysértő. Ezek a jogszabálysértések nem a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló peres eljárásban, hanem törvényességi felügyeleti eljárásban, az ott meghatározott feltételekkel orvosolhatók.
A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per felperese a Ctv. tételes rendelkezése folytán kizárólag az ügyész, továbbá az a személy lehet, akire a végzés rendelkezést tartalmaz, a végzés őt érintő részére vonatkozóan. Perindítási joga van továbbá a törvényességi felügyeleti kérelem előterjesztőjének az Ctv. 54. § (6) bekezdésében meghatározott esetben. A per alperese kizárólag az a cég lehet, amely vonatkozásában a bejegyző végzés megszületett, nem lehetnek alperesek a cég tagjai, részvényesei, alapítói stb. A per elbírálására a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság, fővárosi székhelyű cég esetén a Fővárosi Bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel. Még nincs kialakult bírói gyakorlat avonatkozásban, vajon a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság jogosult-e az eljárásra akkor is, ha a bejegyzést a Ctv. 34-38. §-aiban foglaltakra tekintettel más megyei bíróság mint cégbíróság foganatosította.
Speciális jogértelmezési kérdést vet fel, ha a bejegyző végzés tárgya a cég törlése. A cég törlésére kérelemre illetve hivatalból kerülhet sor. A Ctv. 30. §-ának (1) bekezdése értelmében a cég kérelemre történő törlése iránti eljárásra a cégbejegyzési eljárás rendelkezései megfelelően irányadóak. Kérelemre kerülnek a Cstv. hatálya alá tartozó cégek törlésre végelszámolási eljárás lefolytatását követően, míg a Cstv. hatálya alá nem tartozó cégformába tartozó cégek a reájuk irányadó anyagi jogszabályban meghatározott eljárás lefolytatását követően. A cégjegyzékbe kötelezően bejegyzendő cégek a reájuk irányadó jogszabályi rendelkezésekre tekintettel a cégjegyzékből történő törléssel szűnnek meg. Így kérdéses, hogy a céget kérelemre törlő végzéssel szemben van-e helye jogorvoslatnak, mód van-e a törlő végzés hatályon kívül helyezése iránt a Ctv. szabályait betartva pert indítani avagy nincs. A kérdés megválaszolását az nehezíti, hogy a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per alperese maga a cég lenne, amely azonban a per időpontjában, mint törölt cég jogalanyisággal nem rendelkezik. Kialakult bírói gyakorlat hiányában hajlunk arra, hogy ilyenkor a törlő végzés ellen jogorvoslattal nem lehet élni, a törölt cég jogalanyisága a per időtartamára, kizárólag e per tárgyalhatósága miatt nem éledhet fel.
Egyértelmű ugyanakkor, ha a cég törlésére a Ctv. 32. §-ának (2) bekezdése szerint felszámolási eljárás lefolytatását követően hivatalból kerül sor, a törlő végzés jogorvoslattal nem támadható, a jogorvoslati lehetőségeket a felszámolási eljárásban kell kimeríteni. A cégbíróság csak regisztrálja a felszámolási eljárás jogerős befejezését, és a céget a cégjegyzékből az 5/1999. PJE számú jogegységi határozatban foglaltaknak megfelelően a törlő végzés keltének hatályával törli.
A Ctv. 58. §-a szerinti hivatalbóli törlés esetén a végzés ellen a Ctv. tételes rendelkezésére tekintettel fellebbezésnek van helye. Ezen jogorvoslati eszköz igénybevételét az teszi lehetővé, hogy a cég hivatalbóli törlése törvényességi felügyeleti eljárásban hozott határozat.
A bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet nem a bejegyző végzés kézbesítésétől, hanem annak Cégközlönybeli közzétételétől számított 30 napon belül lehet előterjeszteni, ezen határidő jogvesztő jellegű. A kialakult egységes bírói gyakorlatnak megfelelően ez anyagi jogi határidőnek minősül, így a végzés Cégközlönybeli közzétételétől számított 30 napon belül a keresetnek a bírósághoz meg kell érkeznie vagyis a kereset postára adása időpontjának nincs jogi relevanciája. A bírói gyakorlat szerint a pertárgy értéke a meg nem határozható pertárgy értékre vonatkozó illetéktörvényi rendelkezések szerint alakul.
Ctv. 47. §
A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben az elsőfokú bíróság a keresetet elutasíthatja, illetve alapos kereset esetén:
a jogszabálysértés megállapítása mellett a bejegyző végzést hatályában fenntarthatja,
a jogszabálysértés megállapítása, a bejegyző végzés hatályában történő fenntartása mellett - kötelezheti a céget a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére, végül
a létesítő okirat érvénytelensége megállapítása mellett (ha az érvénytelenség törvényességi felügyeleti eljárásban nem küszöbölhető ki) - a létesítő okiratot, módosítását meghatározott időpontig hatályossá nyilváníthatja, s a bejegyző végzést ezen időponttal hatályon kívül helyezheti.
A törvény szabályozásából egyértelmű, elsődleges cél a bejegyzett cég, illetve a bejegyzett változások "megmentése", a bejegyző végzések hatályukban történő fenntartása, ugyanakkor ha szükséges, a jogszabálysértő helyzet megszüntetése. A jogszabálysértés megállapítása mellett a bejegyző végzés hatályában történő fenntartására akkor kerülhet sor, ha például a cég a peres eljárás során a létesítő okirat, illetve módosítása cégjegyzéket érintő jogszabályba ütköző rendelkezését, például ha a cégnév törvénysértő, a cég nevét a törvényes követelményeknek megfelelően módosítja. Ez esetben a jogszabálysértés megállapításán túlmenően egyéb intézkedések meghozatala szükségtelen.
Ha a jogszabálysértés kiküszöbölésére a peres eljárás során nem kerül sor, és úgy ítéli meg a peres bíróság, hogy a jogszabálysértés kiküszöbölendő és kiküszöbölhető a peres bíróság a b) pontban részletezett döntést hozza, vagyis a bejegyző végzés hatályában történő fenntartása mellett kötelezi a céget a jogszabálysértő állapot megszüntetésére vagyis adott esetben a létesítő okirata, módosítása cégnévre vonatkozó rendelkezésének megváltoztatására. Annak vizsgálata, hogy ezen kötelezettségének a cég határidőn belül a jogszabályi rendelkezések figyelembevételével eleget tesz-e már nem a peres bíróság, hanem a cégbíróság feladata hivatalból lefolytatandó törvényességi felügyeleti eljárás keretében.
Kivételes esetben kerülhet sor a c) pontban részletezett döntés meghozatalára, nevezetesen akkor, ha a létesítő okirat módosítása érvénytelen és az érvénytelenség törvényességi felügyeleti eljárásban sem küszöbölhető ki. (Például ha egy gazdasági társaság egyik alapítója nem felel meg a törvényes előírásoknak, mert be nem jegyzett jogi személy.) Ez esetben sem visszaható hatállyal állapítja meg a peres bíróság a létesítő okirat vagy módosítása érvénytelenségét, hanem ítéletében kell meghatároznia azt az időpontot, ameddig a létesítő okiratot, módosítását hatályában fenntartja. Álláspontunk szerint ésszerű, ha a peres bíróság a jogerős ítélet napjáig vagy azt követő időpontig nyilvánítja a létesítő okiratot vagy módosítását hatályossá, s ezen időponttal helyezi hatályon kívül a bejegyző végzést. Ez a megoldás felel meg ugyanis leginkább a forgalombiztonság elvének. A fenti álláspontot a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X.30. 895/1998/4. számú felülvizsgálati határozatában osztotta oly módon, hogy kifejtette, a peres bíróság hatásköre az időpont meghatározása az eset összes körülményeinek mérlegelésével.
A bejegyző végzés hatályon kívül helyezését elrendelő ítélet rendelkező része az illetékes cégbíróság intézkedése alapján a Cégközlönyben közzétételre kerül. A cégbejegyzésre vonatkozó végzés hatályon kívül helyezése esetén pedig a cégbíróságnak a céget a peres bíróság ítéletében meghatározott időponttal megszűntnek kell nyilvánítania, s intézkednie kell a végelszámolási, illetve felszámolási eljárás lefolytatásáról, majd azt követően a cég törléséről. Értelemszerűen, ha változást bejegyző végzést helyez hatályon kívül a peres bíróság, ezen intézkedések megtételére nem kerül sor. Változást bejegyző végzés hatályon kívül helyezése esetén a cégbíróság feladata, hogy a cégjegyzéket összhangba hozza a peres bíróság döntésében foglaltakkal, és ha ehhez a cég közreműködése is szükséges, azt törvényességi felügyeleti eljárás keretében kényszerítheti ki.
Ctv. 48. §
A cég, a változás bejegyzését követően a létesítő okirat, illetve módosítása érvénytelenségének megállapítására csak és kizárólag a Ctv. 48. § (2) bekezdésében taxatíve meghatározott esetekben kerülhet sor. A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlatából az vonható le, az érvénytelenségre történő hivatkozás alapjául olyan okok hozhatók fel, amelyeket a vonatkozó jogszabály a keresetlevél benyújtásának idején annak tekint. Tehát, ha például valaki 1999 őszén benyújtott keresetében egy 1989-ben megkötött társasági szerződés érvénytelenségének megállapítását kéri; nem az 1988. évi VI. tv., vagyis a régi Gt. eredeti rendelkezései szerint kell vizsgálni, hogy az érvénytelenség megállapításainak feltételei fennállnak-e, hanem az 1999 őszén hatályos Gt., illetve a Gt. 16. §-a (3) bekezdésének utaló szabályára tekintettel a Ctv. 1999 őszén hatályos szabályai szerint.
A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében kifejtette: az a körülmény, hogy a jogerős változásbejegyző végzés még nem került közzétételre a kereset benyújtásának időpontjában, nem befolyásolja azt, hogy a kereset a Ctv. 48. §-a szerint bírálandó el. A kereset tárgya pedig csak a létesítő okirat illetve annak módosítása érvénytelenségének megállapítása lehet, nem pedig az egyéb cégbírósághoz benyújtott okiratok, így például a tagjegyzék érvénytelenségének megállapítása.
E per felperese az ügyész, továbbá az lehet, aki jogi érdekét valószínűsíti, alperese pedig maga a cég. Ebből következően egyértelművé vált, hogy a cég saját létesítő okirata, vagy módosítása érvénytelenségének megállapítását nem kérheti. A per elbírálására a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság, fővárosi székhelyű cég esetén a Fővárosi Bíróság rendelkezik hatáskörrel, illetve illetékességgel. A bírói gyakorlat szerint a kereseti illeték mértéke a meg nem határozható pertárgyérték szerint alakul.
Ezen peres eljárás esetén is elsődleges cél az érvénytelenség, részleges érvénytelenség megszüntetése akár a peres eljárás alatt, akár azt követően törvényességi felügyeleti eljárás keretében. Amennyiben az érvénytelenségi ok nem küszöbölhető ki, a létesítő okirat, illetve módosítása érvénytelenségének, részleges érvénytelenségének megállapításával a peres bíróság a határozatban megállapított időpontig az okiratot hatályossá nyilvánítja. Álláspontunk szerint ez esetben is célszerű a 47. §-nál kifejtettekhez hasonlóan, hogy a peres bíróság a jogerős ítélet napjáig vagy azt követő időpontig nyilvánítsa hatályossá a létesítő okiratot vagy módosítását, ellenkező esetben ugyanis a forgalombiztonság elve sérülne, nehezen megoldható, esetleg harmadik személyek számára sérelmes döntés születik.
Ha a peres eljárás során a bíróság a létesítő okirat kiküszöbölhetetlen érvénytelenségét állapítja meg, a cégbíróságnak a céget megszűntnek kell nyilvánítania és végelszámolási, illetve felszámolási eljárás lefolytatását követően a cég törlését kell elrendelnie. Amennyiben pedig a peres bíróság csak részleges érvénytelenséget avagy a módosító létesítő okirat érvénytelenségét, részleges érvénytelenségét állapította meg, törvényességi felügyeleti eljárás keretében kell a törvényes állapot helyreállítását a cégbíróságnak biztosítania.
A Ctv. 48. §-a megfogalmazásából következően a fent ismertetett rendelkezések a már bejegyzett, de még nem törölt cégek létesítő okirata (módosítása), érvénytelenségének megállapítása iránti perekre irányadóak.
Nem alkalmazhatóak a fent kifejtettek, ha a cég illetve a változás bejegyzésére még nem került sor, ilyenkor ugyanis bármilyen érvénytelenségi okra, például akarati hibákra is lehet hivatkozni. A per alperese pedig nem a cég, hanem a szerződést aláíró személyek. Új cég létrejötte esetén mindenképpen, hiszen a cég a bejegyzéssel nyeri el főszabályként jogalanyiságát, így nem perelhető. Módosítás esetén pedig a változás bejegyzése előtt a létesítő okiratot módosító szerződés nem kap speciális jogi védelmet, így annak jogi jellege nem tér el az egyéb polgári jogi szerződésektől, legalábbis ezen perjogi kérdés vonatkozásában azzal a kiegészítéssel, hogy célszerű lehet magának a cégnek a perben állása is.
Az érvénytelenség megállapítására irányuló per folyamatban létéről a peres bíróságnak a Ctv. 12. § (4) bekezdésében foglaltakra tekintettel a cégbíróságot értesítenie kell, de azt a felek maguk is bejelenthetik. Ha a cégbíróság tudomást szerez a per folyamatban létéről, akkor jár el helyesen, ha a bejegyzési eljárást a fenti per jogerős befejezéséig a Pp. 152. §-a alapján felfüggeszti.
A cég jogerős törlését követően is felmerülhet, hogy valakinek jogi érdeke fűződik a létesítő okirat, illetve módosítása érvénytelenségének megállapításához, például hogy nem vált szerződésmódosítással az időközben már törölt bt. beltagjává, mert az ezen változást tartalmazó társasági szerződés módosítást - például nem foglalták közokiratba, nem ellenjegyezték - ennek ellenére a változást a cégjegyzékbe bejegyezték. Álláspontom szerint ilyen per indítható, értelemszerűen a társaság törléskori tagjaival szemben. Megalapozott kereset esetén a peres bíróság megállapítja, hogy nem vált a felperes a társaság tagjává. Nem egyértelmű ugyanakkor, hogy egy törölt cég vonatkozásában a cégjegyzékébe bejegyzést lehet-e eszközölni.
A törvényességi felügyeleti eljárás általános szabályai
Ctv. 49. §A Ctv. a bejegyzési eljárástól elkülönülten a Ctv. 49-58. §-okban szabályozza a törvényességi felügyeleti eljárást. A cégbíróságok ugyan változatlanul a Ctv. alapján is e törvény keretei között vizsgálják a bejegyzési eljárás során a bejegyzési adatok és az azok alapjául szolgáló okiratok törvényességét, jogszerűségét, de ezen eljárásra a Ctv. nem használja a törvényességi felügyeleti eljárás kifejezést, szemben a Ctvr. vonatkozó rendelkezéseivel. Ezzel is érzékelteti a jogalkotó, hogy a bejegyzési, illetve törvényességi felügyeleti eljárások célja és lefolyása eltérő. A bejegyzési eljárás célja a bejegyezni kért bejegyezhető adatok bejegyzése a cégjegyzékbe, ezzel szemben a törvényességi felügyeleti eljárás célja a cégek törvényes működésének biztosítása szükség esetén szankciók kiszabásával. A törvényességi felügyeleti eljárás - szemben a bejegyzési eljárással - jellemzően kontradiktórius eljárás, ugyanakkor mód van bizonyos esetekben hivatalból is törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására. Bizonyos kivételes esetekben előfordulhat, hogy a két eljárás összefonódik, ez esetre speciális szabályokat a Ctv. 50. §-ának (2), illetve Ctv. 54. §-ának (6) bekezdése tartalmaz.
Ezen új szabályozási módra tekintettel vált szükségessé a Ctv. 20. §-ában foglaltakkal egyezően, de külön rögzíteni azt, hogy a törvényességi felügyeleti eljárás is nemperes eljárás, melyre a Pp. szabályai megfelelően irányadóak, amennyiben a Ctv. másként nem rendelkezik. A Pp. elfogultsági kifogásra, igazolási kérelemre, határidők számítására, a képviseletre, az eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezései kerülnek a törvényességi felügyeleti eljárásokban leggyakrabban alkalmazásra, az eljárás szünetelésének a Ctv. kifejezett törvényi rendelkezésére tekintettel nincs helye. Az eljárás nemperes jellegének megfelelően rögzíti a Ctv. a korábbi jogi szabályozással egyezően, hogy csak okirati bizonyításnak, valamint a felek (a kérelmező és a kérelmezett) személyes meghallgatásának van helye a törvényességi felügyeleti eljárás során. A legtöbb cégekre vonatkozó anyagi jogszabály nem tartalmaz speciális, eltérő rendelkezést a cégbíróságok törvényességi felügyeleti jogkörére vonatkozóan. Általában az anyagi jogszabályok úgy rendelkeznek, hogy a Ctv. rendelkezései irányadóak az adott cégforma esetén a cégbíróságok által gyakorolandó törvényességi felügyeletre. (Ilyen rendelkezést tartalmaz pl. a Gt., az 1992. évi I. tv., az 1994. évi XLIX. tv.) Más cégformákra vonatkozó anyagi jogszabályok (pl. az 1990. évi V. tv.) e kérdést nem szabályozzák, ezekben az esetekben értelemszerűen az adott cégforma sajátosságait is figyelembe véve e törvény keretei között, e törvény szabályait figyelembe véve folytatható le a törvényességi felügyeleti eljárás. A Ctv. 49. §-ának (3) bekezdése nem ezekre az esetekre, hanem azokra az esetekre vonatkozik, amikor az adott cégformára vonatkozó anyagi jogszabály speciális rendelkezést tartalmaz az adott cégformába tartozó cégek feletti törvényességi felügyeletre [pl. 36/1990. (II. 28.) MT rendelet]. Ebben az esetben az anyagi jogi szabályok rendelkezései az elsődlegesek és azok irányadóak, és csak az ott nem szabályozott körben alkalmazhatóak a Ctv. rendelkezései.
A cégbíróságok törvényességi felügyeleti jogköre csak a cégjegyzékbe bejegyzett, avagy bejegyzésüket kérő cégek vonatkozásában áll fenn, az onnan törölt cégek, avagy olyan cégek vonatkozásában, melyek bejegyzés iránti kérelmét jogerősen elutasították, nem. A cégjegyzékbe bejegyzésüket nem kérő, illetve a cégjegyzékből törölt cégek vonatkozásában ugyanis a cégbíróságnak nincs törvényes eszköze arra, hogy a céget, a nem létező céget valamilyen magatartásra, cselekvésre sarkallja.
A gyakorlatban kérdésként merül fel, hogy a Ctv. vagy a Ctvr. törvényességi felügyeletre vonatkozó rendelkezései az irányadók olyan esetben, amikor a gazdasági társaság még nem módosította létesítő okiratát az új Gt.-nek megfelelően. A Legfelsőbb Bíróság Cgf. II. 31.873/1999/5. számú határozatában egyértelműen úgy foglat állást, hogy a törvényességi felügyeleti intézkedés iránti kérelem benyújtásakor hatályos eljárási szabályok szerint kell a törvényességi felügyeleti eljárást lefolytatni, anyagi jogilag azonban a társaság működésére irányadó szabályok szerint.
Ctv. 50. §
A Ctv. öt pontban, taxatíve sorolja fel azokat az eseteket, amikor törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye.
A jogalkotó alapvető jelentőséget tulajdonít annak, hogy a közhiteles cégnyilvántartásban szereplő adatok megfeleljenek a valóságnak, s ne ütközzenek jogszabályba. Erre tekintettel rendelkezik úgy az (1) bekezdés a), b) és részben c) pontja, hogy a cégbíróságnak törvényességi felügyeleti eljárás keretében kell intézkednie a törvényes állapot helyreállításáról, a törvényes állapotnak megfelelő adatok bejegyzéséről, ha akár kérelemre, akár hivatalból, akár más bíróság, hatóság bejelentésére tudomást szerez arról, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett adat törvénysértő.
Az (1) bekezdés a) pontja arra az esetre vonatkozik, amikor a bejegyzett adat már bejegyzéskor is törvénysértő volt, de erről a cégbíróság nem szerzett tudomást a bejegyzési eljárás során. Például nem volt tudomása arról, hogy a törvényes képviselő törvényi rendelkezés folytán az adott tisztséget nem láthatta volna el jogszerűen.
Az (1) bekezdés b) pontja ezzel szemben arra az esetre vonatkozik, amikor a bejegyzéskor az adat nem volt törvénysértő, tehát például a bejegyzett vezető tisztségviselő elláthatta a tisztét csak később következett be olyan körülmény, mely kizárta a tisztség törvényes ellátását.
Az (1) bekezdés c) pontja egyrészt vonatkozik arra az esetkörre, amikor a cégjegyzék nem tartalmaz vagy jogszabályba ütközően tartalmaz olyan adatokat, amiket a cégre vonatkozó anyagi jogszabályok kötelezően írnak elő, mégpedig azért mert a létesítő okirat módosítása a cégjegyzéki adatot érintő kérdést nem szabályozza, vagy jogszabálysértően szabályozza. Például emiatt nincs a gazdasági társaságnak bejegyzett székhelye vagy a székhely nem a Ctv. 19. §-ának (1) bekezdésében meghatározott módon került bejegyzésre. Másrészt ezen pont alapján lehet a cégeket arra kötelezni, hogy módosítsák létesítő okiratukat, annak módosítását, ha az nem rendezi vagy jogszabályba ütköző módon rendezi azokat a cégjegyzéki adatokat nem érintő kérdéseket, amiket a cégekre vonatkozó jogszabályok előírnak. Az automatikus cég- és változásbejegyzés folytán, de akár más okból is előfordulhat ugyanis, hogy a bejegyzett cég létesítő okirata, annak bejegyzett módosítása nem rendez, vagy jogszabálysértő módon rendez olyan kérdéseket, amelyeket a cégre vonatkozó jogszabályok kötelező jelleggel írnak elő, és ily módon ezen rendelkezések helyesbítése, kiegészítése hiányában a cég törvényes működése nem biztosítható. Ezen eljárás során azonban figyelembe kell venni az Ctv. 51. § (4) bekezdésében, valamint az Ctv. 54. § (3) bekezdésében foglaltakat.
Fontos hangsúlyozni, a Ctv. 50. § (1) bekezdés c) pontja alapján csak akkor van helye törvényességi felügyeleti eljárásnak, ha a cégjegyzéki adatok a létesítő okirat illetve módosítása hiányossága, vagy jogszabálysértő rendelkezése folytán hiányosak, illetve törvénysértők. Nincs helye törvényességi felügyeletnek, ha a cégjegyzéki adatok hiányos vagy törvénysértő jellege nem a létesítő okirat illetve módosítása tartalmából fakad, tehát akkor, ha a létesítő okirat a jogszabályi előírásoknak megfelel, csak például tévedésből, adminisztratív hiba folytán hiányosan vagy tévesen került sor a bejegyzésre. Ilyenkor a Ctv. 20. §-ának (1) bekezdése illetve Ctv. 49. §-ának (1) bekezdése folytán megfelelően irányadó Pp. szabályokra tekintettel a végzés kijavítására, illetve kiegészítésére van mód, akár hivatalból, akár kérelemre.
Az (1) bekezdés d) pontja alapján járhat el a cégbíróság, ha a cégek nem tartják be a szervezetükre és működésükre vonatkozó jogszabályok és létesítő okiratuk rendelkezéseit. Például a cégek nem rendelkeznek a reájuk vonatkozó anyagi jogszabályoknak megfelelő szervekkel, szerveik nem a jogszabályban, illetve létesítő okiratukban meghatározott módon üléseznek, hozzák meg döntéseiket.
Végül az (1) bekezdés e) pontja alapján akkor kell a cégbíróságoknak eljárniuk, ha akár a Ctv., akár más törvény rendelkezése folytán szükséges a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása. Ilyen rendelkezést tartalmaz például a Ctv. 47. §-ának (1) bekezdése, 52. §-ának (2) és (3) bekezdése, a Gt. 44. §-ának (3) bekezdése.
Előfordulhat és ezt az esetet rögzíti a jogalkotó a (2) bekezdésben, hogy a bejegyzési eljárás folyamatban léte alatt, azzal összefüggésben olyan törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelmet is benyújtanak, mely kérelem épp arra vonatkozik, hogy a bejegyzési kérelemnek vagy annak egy részének megfelelően a bejegyzésre ne kerüljön sor. Például tőkeemelés bejegyzésére irányuló eljárás folyamatban léte alatt olyan törvényességi felügyeleti kérelmet nyújtanak be, mely azt indítványozza, hogy ne jegyezzék be a tőkeemelést, mert a tőkeemelésre a jogszabályi rendelkezések megsértésével került sor. Ilyen esetekben az eljárásra a Ctv. 54. §-ának (6) bekezdése tartalmaz speciális rendelkezéseket.
Kérdéses a gyakorlatban, vajon a Ctv. 50. §-ának (2) bekezdésében foglaltak akkor is irányadóak-e, ha a törvényességi felügyeleti intézkedés iránti kérelmet a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem benyújtását megelőzően nyújtották be, de annak célja, hogy a később várhatóan benyújtandó bejegyzési kérelmet a cégbíróság utasítsa el. Álláspontom szerint ilyen esetben a cégbíróságnak választási lehetősége van. Elbírálhatja a törvényességi felügyeleti kérelmet önállóan, ebben az esetben a később benyújtott bejegyzési (változásbejegyzési) eljárást fel kell függesztenie, másrészt lehetősége van arra is, hogy a két eljárást egyesítse, és együttesen bírálja el. Ez utóbbi eljárás van inkább összhangban a jogalkotói szándékkal, de a másik eljárás sem jogszabálysértő.
Ctv. 51. §
A törvényességi felügyeleti eljárás az Ctv. 52. § (1) bekezdésében felsoroltak kezdeményezésére, továbbá hivatalból indulhat, ideértve a Ctv. 52. § (2) és (3) bekezdésében foglalt eseteket is.
A korábbi jogi szabályozással egyezően rendezi a Ctv. a törvényességi felügyeleti eljárás megindítására vonatkozó szubjektív, illetve objektív határidőt. Új rendelkezés azonban, hogy a hivatalbóli eljárásnak is jogvesztő objektív határideje van.
A cégbíróság hivatalbóli törvényességi felügyeleti jogköre csak olyan jogsértések orvoslására irányulhat, amelyet a bejegyzési eljárás során hivatalból kellett vizsgálnia, figyelemmel a Ctv. 40. §, 44. § (1) bekezdésében foglaltakra. Ez azt jelenti, hogy a cégbíróság hivatalból például jogi személyiség nélküli cégek esetén nem vizsgálhatja a létesítő okirat olyan rendelkezéseit, melyek cégjegyzékbe bejegyzett adatokkal nem kapcsolatosak, s például a határozathozatalt szabályozzák. További feltétel, hogy a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló per megindítására nyitva álló határidő leteljen, addig ugyanis nem zárható ki, hogy a jogsértés peres eljárásban kerül orvoslásra. E szabályozással a párhuzamos eljárások folyamatban létét zárja ki a jogalkotó, a peres eljárásnak primátust biztosítva.
A Ctv. a korábbi Ctvr.-hez hasonlóan azt is egyértelműen rögzíti, mikor nincs helye törvényességi felügyeleti eljárásnak. Így nincs helye törvényességi felügyeleti eljárásnak, ha a kérelmező igényét más bírósági vagy közigazgatási eljárás keretében, például a Ctv. 46. §, 48. §, a Gt. 47-48. §-a szerinti perben érvényesítheti. Ha azonban a kérelmező igényét peres eljárásban nem érvényesítheti, törvényességi felügyeleti kérelmet előterjeszthet. Például a Gt. 47-48. §-ai szerint a gazdasági társaság legfőbb szerve határozatának hatályon kívül helyezése érdekében az ügyész pert nem indíthat, így törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet. Ugyanakkor a gazdasági társaság tagja, aki a Gt. alapján a fenti tárgyban perindítási joggal rendelkezik, törvényességi felügyeleti kérelmet nem terjeszthet elő.
E szabályozásból következően előfordulhat, hogy ugyanazon legfőbb szervi határozat kapcsán több eljárás indul, a cég a határozat alapján változás bejegyzése iránti kérelmet terjeszt elő, a tag a határozat hatályon kívül helyezése iránt pert indít, míg az ügyész törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményez, kérve a jogsértő határozat megsemmisítését. A gyakorlatban ilyen tényállás esetén általában az a helyeselhető álláspont, ha a cégbíróság a bejegyzési, illetve törvényességi felügyeleti eljárást felfüggeszti a peres eljárás befejezéséig. A peres eljárásban lehet ugyanis a legteljeskörűbben vizsgálni a tényállást, lefolytatni a bizonyítást, és eldönteni a jogkérdést. Egyébként is, ha a peres bíróság esetleg más megállapításra jutna mint amire a cégbíróság jutott a bejegyzési, törvényességi felügyeleti eljárásban, a cégbíróságnak az a kötelezettsége, hogy a cégjegyzéket a peres bíróság ítéletében foglaltakkal hozza összhangba.
A cégbíróság a korábbi jogi szabályozással egyezően még kérelemre sem vizsgálhatja a cég gazdálkodását, a cég döntéseinek gazdaságosságát, célszerűségét.
Ctv. 52. §
A Ctv. taxatíve, az 1989. évi Ctvr.-hez viszonyítva szűkebben határozza meg azt a kört, akik a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelmet előterjeszthetik. A Ctv. rendelkezései szerint nem terjeszthetnek elő törvényességi felügyeleti kérelmet miniszterek, országos hatáskörű szervek vezetői, valamint az alapító, létesítő szerv vezetője. A gyakorlatban e személyek nem is igen éltek e jogkörükkel. A Ctv. tehát azoknak biztosítja változatlanul a kezdeményezési jogot, amely szervekről feltételezhető, hogy működésük során olyan tényekről, körülményekről szereznek tudomást, melyek indokolttá teszik a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását, illetve akik érdekeltek annak kezdeményezésében. A kötelező kamarai tagság 2000. október 31-ei megszűnésére tekintettel az illetékes kamara tisztségviselője 2000. november 1-jét követően csak olyan céggel szemben terjeszthet elő törvényességi felügyeleti kérelmet, amely az adott kamara tagja.
A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy leggyakrabban az Ctv. 52. § (1) bekezdés d) pontjába eső kör indít törvényességi felügyeleti eljárást. A bírói gyakorlat kezdeményezési joggal rendelkezőnek tekinti általában a cég munkavállalóit, tagjait, vezető tisztségviselőit, felügyelő bizottságának tagjait, ha igényüket más bírósági, közigazgatási eljárásban nem érvényesíthetik.
A kérelem tartalmára a Ctv. speciális rendelkezést nem ír elő, így a Pp. beadványok tartalmára vonatkozó rendelkezései megfelelően irányadóak. A kérelmezőnek meg kell jelölnie, melyik cég ellen, milyen okból kéri a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását. A beadványban le kell írni azokat a körülményeket is, melyből megállapítható, hogy kérelmét a törvényes határidőn belül nyújtotta be. Jogi érdekeltségen alapuló kérelem előterjesztése esetén azt is, milyen jogi érdeke fűződik az eljárás megindításához. A kérelemben nem szükséges megjelölni, hogy a kérelmező a céggel szemben milyen intézkedés kiszabását kéri, de ha ilyet a kérelmező megjelöl, figyelemmel kell lennie arra, hogy a cégbíróság csak a Ctv. 54. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szankciót alkalmazhatja. A kérelmen 3000 Ft eljárási illetéket kell leróni, és a Pp. 93. §-ában foglaltakra tekintettel a beadványt legalább két példányban kell benyújtani.
A cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárás hivatalbóli lefolytatására okot adó körülményről tipikusan saját irataiból (pl. az iratokból megállapítható, hogy a vezető tisztségviselő megbízatásának ideje lejárt, de új vezető tisztségviselő megválasztására nem kerül sor) de más bíróság, hatóság értesítéséből - például peres bíróság értesíti, hogy a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjét jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítélte - avagy bejelentésből szerezhet tudomást. Előfordulhat ugyanis, hogy valaki bejelentést tesz olyan körülményről, amely megítélése szerint cégbírósági intézkedést tesz szükségessé, ugyanakkor nem kíván egy nemperes eljárásban fél lenni, pusztán az a célja, hogy a bíróságot a törvénysértő helyzetről informálja. Ilyen bejelentés alapján is indulhat törvényességi felügyeleti eljárás, ha azt a cégbíróság indokoltnak látja. Ez esetben azonban hivatalból folyik a törvényességi felügyeleti eljárás. Ugyanez előfordulhat akkor is, hogy ha a cégbíróság a törvényességi felügyeleti kérelmet kénytelen elutasítani, mert például késve terjesztették elő, de úgy ítéli meg, hogy a törvényességi felügyelet lefolytatása az adott cég vonatkozásában mindenképpen szükséges a törvényes működés biztosítása céljából.
Speciális esete a hivatalból lefolytatandó törvényességi felügyeleti eljárásnak, ha a cégbíróság más bíróság vagy más hatóság olyan döntéséről szerez ezek tájékoztatása folytán tudomást, melyből megállapítható vagy valószínűsíthető, hogy a közhiteles cégnyilvántartásba bejegyzett adat törvénysértő. Ilyen esetben a cégbíróságnak hivatalból kell intézkedni ha szükséges a helyzet felderítéséről, és azt követően, ha indokolt, a törvénysértő helyzet megszüntetéséről. Ha például a megküldött ítéletből az állapítható meg, hogy a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjét jogerősen végrehajtható szabadságvesztés büntetésre ítélték, ennek cégjogi következményeit a cégbíróságnak törvényességi felügyeleti eljárásban le kell vonnia, hacsak időközben nem merül fel olyan tény ami ezt nem indokolja.
Úgyszintén hivatalból kell eljárnia a cégbíróságnak, ha akár neki, akár a Szolgálatnak nem küldték meg azokat a cég által benyújtandó iratokat (pl. mérleget, rt. esetén a közgyűlések anyagát), amelyek megküldésére a céget jogszabály kötelezi, illetve ha a cég nem tesz eleget bejelentési kötelezettségének, például nem jelenti be az rt., hogy a tőkeemelés, tőke-leszállítás meghiúsult. Ezekben az esetekben azonban - a törvényességi felügyeleti eljárásra vonatkozó általános szabályokkal egyezően - azonnal törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazására nincs mód, először a céget fel kell hívni a szükséges okiratok benyújtására, a szükséges bejelentések megtételére és csak ha a cég a felhívásban foglaltaknak időben nem tenne eleget, akkor van mód törvényességi felügyeleti intézkedések alkalmazására.
Ctv. 53. §
Szemben a bejegyzési eljárással a törvényességi felügyeleti eljárás során sem a kérelmezőnek, sem a kérelmezettnek nem kell jogi képviselővel képviseltetnie magát. Nem vonatkozik e rendelkezés a fellebbezési eljárásra, amikor a Pp. 73/A. §-ából következően a fellebbező felet jogi képviselőnek kell képviselnie.
A Ctv. a korábbi Ctvr. alapján már kialakult bírói gyakorlattal egyezően rögzíti, hogy a kérelemre, illetve bejelentésre indult törvényességi felügyeleti eljárás kontradiktórius eljárás, vagyis a kérelemben, illetve a bejelentésben foglaltakról a kérelmezett cégnek tudnia kell. A céget a kérelem, bejelentés megküldésével, annak tartalmáról tájékoztatni kell, módot adva számára álláspontja kifejtésére, avagy ha a kérelemben, bejelentésben foglaltakkal érdemben egyetért a törvénysértő állapot önkéntes megszüntetésére. Nem kell a kérelmet a kérelmezettnek kézbesíteni, ha azt a cégbíróság azért utasítja el, mert a kérelmező nem volt jogosult a kérelem előterjesztésére, kérelmét a jogvesztő határidőn túl nyújtotta be, esetleg hiánypótlási kötelezettségének a hiánypótló végzésben foglaltak ellenére nem tett eleget.
A Ctv. bár tételesen nem tartalmazza, hacsak más konkrét jogszabályi előírás nincs, hivatalból indult törvényességi felügyeleti eljárásban is módot kell adni a cégnek a törvényes működés helyreállítására, vagyis főszabályként felhívás nélkül a céggel szemben a Ctv. 54. §-ának (1) bekezdésében meghatározott egyetlen szankció sem alkalmazható. A jogalkotó célja a fenti szabályozási móddal, hogy lehetőséget adjon a törvényességi felügyeleti eljárásra okot adó körülmény önkéntes megszüntetésére, ugyanakkor nem rendelkezik a törvény arról, hogy mi módon szűnik meg ilyen esetben az eljárás.
Fontos hangsúlyozni, a kontradiktórius eljárás kötelezettsége nem jelenti azt, hogy a kérelmezett válaszát a cégbíróságnak a kérelmezőnek feltétlenül ismételten ki kellene adnia. Ilyen álláspont elfogadása az eljárás befejezését tenné gyakorlatilag lehetetlenné. Természetesen a cégbíróság, ha az adott tényállás mellett szükségesnek tartja, a kérelmezett beadványát a kérelmezőnek kézbesítheti. A kontradiktórius eljárás szabályai azt sem jelentik továbbá, hogy ha ugyanazon céggel szemben egyidőben több törvényességi felügyeleti eljárás folyna, a kérelmező a másik kérelmező kérelméről tájékoztatandó lenne.
A cégbíróság a nemperes törvényességi felügyeleti eljárás keretében ha szükségesnek látja a feleket, vagyis a kérelmezőt, illetve a kérelmezettet személyesen is meghallgathatja. A személyes meghallgatás módot ad vagy adhat a kérelmező és a kérelmezett álláspontjainak egyértelmű felderítésére, esetleg álláspontjuk közelítésére.
A törvényességi felügyeleti eljárás befejezésére a Ctv. nem ír elő határidőt, ha azonban a törvényességi felügyelet kérelem célja épp a folyamatban lévő bejegyzési kérelem elutasítása, részleges elutasítása, a cégbíróságnak a bejegyzési kérelem elbírálására rendelkezésre álló határidőn belül kell döntenie, ellenkező esetben ugyanis automatikus bejegyzésre kerül sor, ami a fenti tényállás esetén egyet jelent a törvényességi felügyeleti kérelem elutasításával.
Ctv. 54. §
Ha a törvényességi felügyeleti kérelemben foglaltak alaposnak bizonyulnak, illetve ha a hivatalbóli eljárás eredménye indokolttá teszi a cégbíróság az intézkedésre okot adó körülmény súlyától függően, azzal arányban álló szankciót szab ki. Az Alkotmánybíróság 30/1994. (V. 20.) AB határozatában kifejtette: "egyrészt a bíróság belátástól függ, hogy - a jogsértés megállapításától és annak jellegétől függően alkalmazza-e a taxatíve felsorolt szankciókat, másrészt pedig ezen szankciók közötti választás lehetősége is megilleti a törvényességi jogkörében eljáró cégbíróságot. Jogszabálysértő társasági határozat esetében sem kötelessége a bíróságnak az eredeti állapotot helyreállítani, hanem az eset összes körülményeire (az időmúlásra is) tekintettel rendeznie kell a felek viszonyát. A törvényességi felügyelet olyan mérlegelési jogkört biztosít a bíróságok számára, hogy a törvényesség biztosítása érdekében mindig az eset körülményeinek legmegfelelőbb intézkedést tegyék meg, a gazdasági forgalom törvényességének biztosítása érdekében. Ezen eljárás keretében nem az az elsődleges cél, hogy a jogsértő határozatok megsemmisítésével a felek közötti eredeti állapotot állítsa helyre a bíróság, hanem hogy a cég működése során kiállított okira-tok, határozatok megfeleljenek a jogszabályoknak, a társaság korábban hozott rendelkezéseinek, és ezzel a társaság a jogszabályoknak, és a saját maga megszabta keretek között működjön."
A cégbíróság által törvényességi felügyeleti eljárásban kiszabható szankció a cég felhívásától a törvényes működés helyreállítására, a cég megszűntnek nyilvánításáig terjedhet. A Ctv. által alkalmazható szankciók kis mértékben eltérnek a Ctvr.-ben szabályozottaktól. Így például az a) pont esetén a jogalkotó egyértelművé teszi, hogy a cég és nem a képviseletét ellátó személy figyelmeztetendő a törvényes működés helyreállítására. A b) pont alapján kiszabható pénzbírság összege jelentősen megemelkedik. Az f) pont pedig egyértelműen rendelkezik akként, hogy a cég megszűntnek nyilvánítása szükségszerűen együtt jár a cég további működéstől való eltiltásával. Ugyanakkor a Ctv. nem ad a cégbíróságoknak lehetőséget arra, hogy a cég cégbíróság által ismert pénzintézetnél vezetett számláit zárolja. E lehetőséggel azonban eddig sem igen éltek a cégbíróságok többek között azért nem, mert nem rendelkeztek az intézkedés megtételéhez szükséges adatokkal. Az a)-f) pontban felsorolt szankciók együttesen is alkalmazhatók. A legsúlyosabb, az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott szankció alkalmazására azonban csak akkor van lehetőség, ha előbb a cégbíróság egyéb szankciót, szankciókat alkalmazott, és azok nem vezettek eredményre.
Speciális összeférhetetlenségi szabályt tartalmaz a (3) bekezdés, megakadályozva, hogy ugyanazon bíró bírálja el az Ctv. 50. § (1) bekezdés c) pontja alapján indult törvényességi felügyeleti eljárást, mint aki a támadott létesítő okirat, vagy módosítása alapján a bejegyzési kérelemről döntött. Ebből következően azonban egyéb okból indult törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására az a bíró is jogosult, aki az adott cég ügyében a bejegyzési kérelem (kérelmek) felől döntött.
A cégeljárás kontradiktórius jellegével összhangban az eljárásban részt vett feleknek, a kérelmezőnek (bejelentőnek) és a kérelmezett cégnek a törvényességi felügyeleti eljárásban hozott határozatot kézbesíteni kell. A kérelmező, illetve a kérelmezett a törvényességi felügyeleti eljárásban hozott határozat ellen főszabályként a Pp. általános szabályainak megfelelően a végzés részére történt kézbesítésétől számított 15 napon belül fellebbezhet. Ettől eltérő rendelkezést tartalmaz a Ctv. 54. §-ának (6) bekezdése, az ott meghatározott speciális esetre.
A törvényességi felügyeleti eljárásban másodfokon hozott jogerős végzés főszabályként felülvizsgálati eljárásban nem bírálható felül. Ez alól kivétel ha a cégbíróság az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott legsúlyosabb szankciót alkalmazta. Ezen súlyos szankció alkalmazása esetén a jogalkotó indokoltnak látta a rendkívüli jogorvoslat lehetőségének biztosítását is, hiszen e szankció a cég létét érinti.
Ahogy már az Ctv. 50. §-nál jeleztük, előfordulhat, hogy a bejegyzési eljárás folyamatban léte alatt olyan törvényességi felügyeleti kérelmet is benyújtanak, mely kérelem célja épp az, hogy a kérelemnek vagy a kérelem egy részének megfelelő bejegyzésre ne kerüljön sor. Ezen esetre írja elő a jogalkotó, hogy mivel mindkét kérelem célja azonos kérdést érint, egy határozatban kell a kérelmekről dönteni és ezen végzés elleni jogorvoslati lehetőségnek is azonosnak kell lennie mind a kérelmező, mind a kérelmezett (bejegyzést kérő) cég számára. Így a bejegyzési kérelemnek helytadó (részben helytadó) döntés ellen, mely ez esetben a törvényességi felügyeleti kérelem elutasítását, részbeni elutasítását is jelenti, a kérelmező is keresetet nyújthat be a Ctv. 46. §-a alapján. Ezzel a jogalkotó megoldja a Ctvr. alapján kialakult visszás helyzetet, azt, hogy a kérelmezők azon része, akik a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben nem rendelkeztek perindítási joggal, lényegében elestek a hatásos jogorvoslat lehetőségétől, hiszen a fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban nem volt mód a jogerős bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére. Ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja - és az adott cégformára irányadó anyagi jogszabályok így rendelkeznek - végelszámolásnak, illetve, ha fizetésképtelenségre vonatkozó adatok merülnek fel, felszámolási eljárás megindításának van helye.
Ctv. 55. §
Egyes cégformák az 1991. évi IL. törvény (azaz a tág értelemben vett csődtörvény) rendelkezései alá esnek, vagyis törlésükre főszabályként végelszámolás, illetve felszámolási eljárás lefolytatását követően kerülhet sor (pl. vállalatok, szövetkezetek, gazdasági társaságok, közhasznú társaságok, erdőbirtokossági társulat). Más cégformák nem esnek az 1991. évi IL. törvény hatálya alá, ugyanakkor az őket szabályozó anyagi jogszabályi rendelkezések folytán végelszámolási eljárás lefolytatandó vonatkozásukban (pl. víziközmű társulat, oktatói munkaközösség). Más cégformák esetén sem felszámolási, sem végelszámolási eljárásnak nem kell megelőznie a cég törlését (pl. egyéni cég). Azokban az esetekben, amikor a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását követően a céget megszűntnek nyilvánítja - ha a cégre vonatkozó anyagi jogszabályok lehetővé teszik - gondoskodnia kell végelszámolási, illetve felszámolási eljárás lefolytatásáról és csak ezt követően van mód a cég törlésére. Ez a gyakorlatban azt jelenti, ha a cégbíróság a céget megszünteti és ha annak feltételei fennállnak e végzésében a végelszámolás megindításáról is rendelkeznie kell, kijelölve a cég végelszámolóját. Ha adat merül fel arra, hogy a cég fizetésképtelen, az 1991. évi IL. törvény 22. §-ának (1) bekezdés c) pontja alapján kell a cégbíróságnak kezdeményeznie a cég ellen lefolytatandó felszámolási eljárás megindítását. Mindezek a fejtegetések nem irányadóak az 56-58. § szerinti eljárásban.
A végelszámolási, felszámolási eljárás lefolytatását követően a cég törlésére kell hogy sor kerüljön. Nincs mód arra, hogy a cég az 1991. évi IL. törvény 77. §-a nyújtotta lehetőséggel éljen, és a végelszámolási eljárás megszüntetésével a cég működéséről döntsön. Úgyszintén fogalmilag kizárt a Gt. 55. §-ában szabályozott egyszerűsített végelszámolás lefolytatása. A végelszámolási, felszámolási illetve az egyes cégformákra vonatkozó anyagi jogi jogszabályokban meghatározott eljárás lefolytatását követően a cégbíróság a céget törli, mégpedig az 5/1999. PJE határozatban kifejtettek szerint a törlő végzés keltének hatályával.
A hivatalbóli törlési eljárás
Ctv. 56. §A Ctv. egyértelműen rögzíti mikor van mód hivatalbóli törlési eljárásra. A hivatalbóli törlési eljárás célja, hogy a közhiteles cégnyilvántartásban ne legyenek olyan cégek, melyek mind a székhelyükön, telephelyükön, fióktelepükön, illetve mind a képviseletükre jogosult személyek útján elérhetetlenek. A Legfelsőbb Bíróság például Cgf. II. 32313/1999. számú határozatában rámutatott, nem lehet hivatalbóli törlési eljárást lefolytatni akkor, ha a cég képviselője elérhető, de nem belföldi lakcímről. A határozatban kifejtettek szerint a törvény szabályai nem tartalmazzák, hogy a cégbíróságnak csak azon képviselők tartózkodási helyén való elérhetőségét kell vizsgálnia, akik belföldi lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkeznek. Önmagában a külföldre történő kézbesítés nehézségei, költségigényessége nem teszi lehetővé, hogy a tételes törvényi rendelkezéseket a cégbíróság ne vegye figyelembe.
A cégbíróság akár saját eljárása során, akár bejelentés útján szerezhet a cég elérhetetlenségéről tudomást és ez esetben köteles a hivatalbóli törlési eljárást lefolytatni. A hivatalbóli törlési eljárás lényege, hogy még azon cégek esetén is, melyek végelszámolási, illetve felszámolási eljárás lefolytatását követően kerülhetnének törlésre, ezen eljárások lefolytatása nélkül törlődjenek a cégjegyzékből. Ugyanis az Ctv. 56. § (1) bekezdésben meghatározott esetben ezen eljárások törvényes lefolytatására nincs mód, lehetőség, az eljárás lefolytatásától érdemi eredmény (pl. az esetleges hitelezők kielégítése) nem várható. A Ctv. 56. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tényállás esetén a hivatalbóli törlési eljárás megindítása a cégbíróságnak kötelezettsége, mérlegelési jogköre nincs.
A Ctv. 56-58. §-ában szabályozott eljárásra csak az (1) bekezdésben részletezett okból kerülhet sor, más tényállás esetén nem. Például ha a cég nem törvényesen működik, mondjuk nincs felügyelő bizottsága, pedig a reá vonatkozó anyagi jogszabály szerint az kötelező lenne, az általános szabályok szerinti törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye [Ctv. 50. § (1) bekezdés d) pont]. Hivatalbóli törlési eljárásra abban az esetben sem kerülhet sor, ha a cég megszüntette tevékenységét, tehát ténylegesen nem működik (pl. nem tart a reá irányadó jogszabályi rendelkezések szerint legfőbb szerve üléseket, nem készít mérleget stb.). Ilyen esetben ugyancsak az általános szabályok szerinti törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának van helye.
Ctv. 57. §
Ha a cég, illetve a képviseletére jogosultak az Ctv. 56. § (1) bekezdése szerint nem érhetők el, a cégbíróság törlési eljárást indít meg, mely döntését a cégbíróságnak kizárólag a Cégközlönyben kell közzétennie. Ezen végzés közzétételével indul meg a hivatalbóli törlési eljárás. E végzésnek tartalmaznia kell egyebek mellett, hogy a végzés ellen kifogás terjeszthető elő a hirdetmény megjelenésétől számított 30 napon belül. E határidő azonban nem jogvesztő jellegű.
A kifogásról rendkívül rövid 8 napos határidőn belül kell a cégbíróságnak határoznia. A Ctv. egyértelműen rögzíti, hogy a kifogás csak akkor alapos és csak akkor alkalmas a hivatalhóli törlési eljárás megszüntetésére, ha az Ctv. 56. § (1) bekezdése szerinti helyzetet megszünteti, vagyis akár a cég székhelyére, telephelyére, fióktelepére, akár a képviselő lakóhelyére tartalmaz új adatot. Ha például a kifogásból megállapítható a cég törvényes képviselőjének a cégjegyzékbe bejegyzetthez viszonyítva új lakóhelye, a cégbíróság ezen az új címen hívja fel a cég képviselőjét a cég törvényes működésének helyreállítására, arra, hogy jelentse be a cég tényleges székhelyét, illetve a képviselő tényleges lakó- vagy tartózkodási helyét. Ha a felhívásban foglaltaknak a cég törvényes képviselője eleget tesz, vagy akkor is ha a felhívásban foglaltaknak nem tesz eleget, de a törvényes képviselő a bejelentett új címen ismert, a Ctv. 54. §-ának (1) bekezdése szerinti szankciók alkalmazásának van helye.
Ha a kifogás tartalmilag nem felel meg a törvényi előírásoknak, illetve az abban foglaltak alapján a cég vagy képviselője nem érhető el, a cégbíróság a kifogást elutasítja és folytatja a törlési eljárást. A kifogást elutasító végzés ellen az eljárás gyors lefolytatásához fűződő érdekekre tekintettel nincs helye külön fellebbezésnek a kifogást tevő csak a törlést elrendelő határozat ellen élhet fellebbezéssel.
Ctv. 58. §
A hivatalbóli törlési eljárás a cég törlésével fejeződik be. A cég törlése akkor rendelhető el, ha a cég törlésének megindítását elrendelő végzés ellen alapos kifogást nem terjesztettek elő.
A hivatalbóli törlést elrendelő végzést az érintett cég számára nem kell kézbesíteni, hiszen az eljárás megindulásának oka épp az, hogy sem a cég, sem képviselője nem érhető el. Kézbesíteni kell ugyanakkor a végzést a kifogás előterjesztőjének ezáltal is megkönnyítve jogorvoslati joga érvényesítését. A törlő végzést az általános szabályoknak megfelelően a Cégközlönyben közzé kell tenni. E végzés ellen a közzétételtől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek. Fellebbezési joggal a cég, a kifogást előterjesztő, de a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint bárki más is rendelkezik. A Legfelsőbb Bíróság pl. Cgf. II.32.808/1998/2. számú határozatában úgy foglalt állást: a törlő végzéssel szemben fellebbezni nemcsak maga a cég illetve a kifogástevő, hanem az is fellebbezhet, aki késve nyújtotta be kifogását, mivel "alapvető társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy csak olyan cégek kerüljenek hivatalból törlésre, melyek vonatkozásában a törvényi feltételek fennállnak".
Amennyiben a cég törlését elrendelő végzés jogerőre emelkedik, ezt ismételten a Cégközlönyben közzé kell tenni, s a cég hivatalból törölt voltának a cégjegyzékből is megállapíthatónak kell lennie. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint a hivatalbóli törlési eljárás során hozott törlő végzés elleni fellebbezési határidő nem jogvesztő jellegű, így igazolási kérelem előterjesztésének van helye. A Legfelsőbb Bíróság például Cgf. II. 30287/1999/3. számú határozatában kifejtette a törvény 49. §-ának (1) bekezdése szerint a törvényességi felügyeleti eljárásban, ideértve a cég hivatalbóli törlésére irányuló eljárást is, amennyiben a Ct. másként nem rendelkezik, a Pp. szabályai megfelelően irányadóak. A Pp. szabályai szerint a fellebbezési határidő nem jogvesztő jellegű, így a fellebbezési határidő elkésése esetén igazolási kérelem előterjesztésének van helye. Azt, hogy az előterjesztés feltételei fennállnak-e figyelemmel a Pp. 109. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra, méltányosan kell elbírálni. A Legfelsőbb Bíróság az igazolási kérelem pozitív elbírálásakor rámutatott, fontos társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy csak olyan cégek kerüljenek hivatalból törlésre, melyek ténylegesen elérhetetlenek (az adott ügyben maga a törölt és igazoltan működő cég fellebbezett).
Egy már törölt cég a korábbi jogi szabályozással egyezően felülvizsgálati eljárás keretében nem "éleszthető fel".
A gyakorlatban jelentős problémát okoz, nincs szabályozva, kit illet a hivatalból törölt cég vagyona, például ingatlana, így e vonatkozásban a fogalmazók mindenképpen kiegészítő tételes jogszabályi rendezést szeretnének.
Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések, hatályon kívül helyezések, módosuló jogszabály
Ctv. 59. §A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény a kihirdetését követő 180. napon, tehát - a szoros tartalmi összefüggésekre figyelemmel - a gazdasági társaságokról szóló új törvénnyel egy időben, 1998. június 16-án lépett hatályba, figyelemmel arra, hogy megfelelő időt kellett biztosítani az új rendelkezések megismerésére, alkalmazásukra való felkészülésre a bíróságoknak és a gazdasági élet szereplőinek egyaránt.
A hat hónapos átmeneti időszak alkalmas volt arra is, hogy a cégbíróságok az előző években felgyülemlett - jelentős - bejegyzési hátralékot megfeszített munkával feldolgozzák. Ez teremthette ugyanis csak meg a feltételeket ahhoz, hogy a cégbíróságok - a Ctv. hatálybalépését követően - a törvényben meghatározott, viszonylag rövid bejegyzési határidőket be tudják tartani.
A hatálybalépés időpontjára vonatkozó rendelkezés alól kivételt egyedül a Ctv. 22. § (5) bekezdése jelent, amely rendelkezés lehetővé teszi, hogy a bejegyzési kérelmet, valamint mellékleteit elektronikus okirat formájában továbbítsa a bejegyzést kérő a cégbírósághoz, illetve azokat a cégbíróság ilyen formában tartsa nyilván. A későbbi hatálybalépés oka az volt, hogy az elektronikus okirat készítésére, felhasználására vonatkozó törvényi szabályozás kialakítása - amely korszerű technikai feltételek megléte esetén lényegesen egyszerűsíti és gyorsítja a különböző adatok okirati igazolását illetve nyilvántartását - a Ctv. elfogadásakor még nem fejeződött be. Időközben megszületett az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény. Kerettörvény jellegére tekintettel azonban további jogalkotás szükséges a cégeljárásban történő alkalmazásához. Ezért a Ctv. 59. §-a úgy módosult, hogy a 22. § (5) bekezdése nem a 2001. évi XXXV. törvénnyel egyidejűleg, hanem az elektronikus irat cégeljárásban történő alkalmazásáról szóló jogszabályi rendelkezések megalkotásával lép majd hatályba.
Ctv. 60. §
A Ctv. cégbejegyzésre vonatkozó rendelkezéseit főszabályként a törvény hatálybalépését követően indult cégbejegyzési ügyekben kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy az ezt megelőzően indult eljárásokra az akkor hatályos Ctvr. szabályai az irányadóak. A korábban indult cégbejegyzési ügyek elintézésére tehát a Ctv.-ben előírt szigorú bejegyzési határidők általában nem vonatkoznak és e cégek a létesítő okirat keltére visszamenő hatállyal jönnek létre. Főszabályként ez a rendelkezés irányadó a törvény hatálybalépését megelőzően indult változásbejegyzési ügyekre is.
Ez alól a szabály alól azonban kivételt jelent, ha a cégbejegyzési kérelmet, vagy a már bejegyzett cég esetében a változásbejegyzési kérelmet a törvény hatálybalépését megelőzően benyújtották, a kérelem elbírálására azonban a hatálybalépésig nem került sor, és a Ctv. hatálybalépését követően ugyanarra a cégre vonatkozóan új változásbejegyzési kérelmet nyújtanak be. Ebben az esetben a törvény hatálybalépését megelőzően már benyújtott, de még el nem bírált cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelemről az új változásbejegyzési kérelemmel együtt kell dönteni, 90 napon belül. Ennek az az oka, hogy nem állhat elő olyan helyzet, hogy pl. a cég jegyzett tőkéjének leszállítására vonatkozó, korábban bejelentett változás bejegyzésére - melynek elintézésére a Ctvr. nem állapított meg határidőt - csak az újabb, tehát e törvény hatálybalépését követően bejelentett tőkeváltozás bejegyzése után kerüljön sor. Amennyiben a korábbi, illetve új bejegyzési (változásbejegyzési) kérelmek együttes elbírálására 90 napon belül nem kerül sor, a bejegyzés a Ctv. 42. §-ban meghatározott általános szabályoknak megfelelően a 99. napon a törvény erejénél fogva létrejön.
A Ctv. a jogi személyiségű cégek bejegyzési eljárására a korábbiaknál kevésbé szigorú feltételeket határoz meg. Ennek értelmében a 40. § alapján a cégbíróság csak azt vizsgálja, hogy a bejegyzési kérelem adatai megfelelnek-e a jogszabályi rendelkezéseknek. Ezen túlmenően a cégbíróság vizsgálata formai jellegű, a cégbíróság azt ellenőrzi, hogy a létesítő okirat tartalmazza-e az adott cégformára vonatkozó kötelező adatokat, illetve, hogy a Ctv. melléklete szerinti okiratokat csatolták-e. A 60. § (3) bekezdése ezzel összefüggésben - a leendő cég érdekében is - kimondja, hogy a jogi személyiség nélküli cégek esetében a Ctv. hatálybalépését megelőzően és az azt követően benyújtott bejegyzési kérelmek - Ctv. 60. § (2) bekezdése szerinti - együttes elbírálása során a cégbíróság egységes szempontok szerint, a Ctv. rendelkezéseinek megfelelően jár el.
Ctv. 61. §
A Ctv. hatálybalépésével egyidejűleg - értelemszerűen - hatályon kívül kellett helyezni a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet, rendelkezéseit azonban a Ctv. hatálybalépése előtt indult bejegyzési ügyekben - a 60. §-ban foglaltaknak megfelelően, amennyiben ilyenek még vannak - alkalmazni kell.
A Ctvr. hatályon kívül helyezése mellett a Ctv. rendelkezik azoknak az egyéb törvényhelyeknek a hatályon kívül helyezéséről is, amelyek az elmúlt évek során azt módosították.
Számos jogszabály utal az 1989. évi 23. törvényerejű rendeletre, illetve annak egyes rendelkezéseire. Ezért a Ctv. 61. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy - miután a cégeljárásra történő jogszabályi utalások főszabályként változatlanul indokoltak, illetve szükségesek - ahol a jogszabályi rendelkezés a Ctvr.-t említi, azon az új törvényt kell érteni.
A Ctv. hatálybalépésével törvényi szintre emelkedett a korábbi miniszteri rendeletben elhelyezett, a cégeljárásra vonatkozó szabályok többsége, így pl. a cégjegyzék adatainak meghatározása, magyarázata, a bejegyzési kérelem kötelező mellékleteinek felsorolása, vagy a cégmásolatra, cégkivonatra, cégbizonyítványra vonatkozó rendelkezések. Ugyanakkor szükségesek olyan technikai jellegű további rendelkezések, amelyek törvényi szabályozást nem igényelnek, azonban a Ctv. alkalmazhatósága szempontjából fontosak.
Erre tekintettel kapott felhatalmazást az igazságügy-miniszter arra, hogy a cégbejegyzési eljárásra, illetve a cégnyilvántartásra vonatkozó - technikai jellegű - szabályokat rendeletbe foglalja.
A cégbejegyzési eljárás és cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 8/1998. (V. 23.) IM rendelet tartalmazza a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelem előterjesztésére szolgáló nyomtatványok mintáját, melyek a cégbíróságon ingyenesen rendelkezésre állnak, valamint a kitöltésükre, a csatolandó mellékletre (hány példányban kell benyújtani, eredeti okirat szükséges-e, vagy elegendő annak másolata is) vonatkozó tudnivalókat.
A rendelet értelmében a cégiratokról a cégbíróságon másolatot lehet kérni, melynek elkészítéséért oldalanként a korábbi 10 forint helyett 2001. szeptember 1-jétől 50 forint összegű költségtérítést kell fizetni. A rendelet melléklete a bejegyzési kérelemre vonatkozó nyomtatványok mintája mellett közli a különböző államok betűjelét, figyelemmel arra, hogy a Ctv. 12. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a magyar, illetve külföldi részvétellel működő cég esetén a cégjegyzéknek az érintett állam betűjelét tartalmaznia kell. Ugyancsak a rendelet melléklete tartalmazza a cégjegyzékszám megállapításához szükséges, a cégbíróságra, illetve a cégformára utaló kódokat is.
Ctv. 62. §
A cégjegyzék kötelező, illetve lehetséges tartalmi elemeit a Ctv. a korábban hatályos szabályozástól részben eltérően határozza meg. Az egységes, közhiteles cégnyilvántartás érdekében azonban elengedhetetlen, hogy hosszabb távon a törvény hatálybalépését megelőzően, illetve azt követően bejegyzett cégek cégjegyzéke azonos típusú adatokat tartalmazzon.
Erre tekintettel a Ctv. 62. § (1) bekezdése előírja, hogy a Ctv. hatálybalépését megelőzően bejegyzett cégek a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor, tehát amikor egyébként is a cégbírósághoz fordulnának, kötelesek azoknak az adatoknak a bejelentésére is, amelyeket cégjegyzékük a korábbi szabályozásnak megfelelően még nem tartott nyilván. Ilyen adat pl. külföldi természetes személy részvételével működő cég esetében - a külföldi személy belföldi lakóhelyének, illetve tartózkodási helye hiányában - a magyarországi kézbesítési megbízottjának megjelölése [23. § (2) bek.]. A Ctv.-nek a cégjegyzék adataira vonatkozó új előírása az is, hogy a cégjegyzékben szereplő természetes személy esetében a cégjegyzéknek tartalmaznia kell e személy anyjának leánykori nevét is [Ctv. 14. § (1) bek.], az érintett személy korábbinál biztosabb azonosítása, illetve más személyektől való megkülönböztetése érdekében. Figyelemmel azonban arra, hogy ez a rendelkezés a cégnyilvántartásba korábban bejegyzett valamennyi céget érinti, és ezen adatok közzétételének közvetlen hitelezővédelmi "értéke" nincsen, indokolatlan, hogy e többszázezer adat megjelenjen a Cégközlönyben, annál is inkább, mivel ez azt jelentené, hogy a cégnyilvántartásban szereplő természetes személyek neve, lakcíme is ismételten megjelenne a Cégközlönyben, esetleg azt a látszatot keltve, hogy új adatokról van szó, pl. a cégjegyzésre jogosult személye változott, és nem csupán az adatnak a természetes személy anyjának leánykori nevével való kiegészítése történt. Erre figyelemmel a Cégközlönyben való közzétételre ilyen esetben nem kerül sor, csak a cégjegyzékbe történő bejegyzésre.
Egyébként nemcsak a Ctv. tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a cégek a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor kötelesek meghatározott adatok bejelentésére, hanem az új Gt. is, amikor a 299. § (2) bekezdésében kimondja, hogy a törvény hatálybalépését megelőzően a cégjegyzékbe már bejegyzett gazdasági társaságok a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor kötelesek társasági szerződésüket az új Gt. rendelkezéseinek megfelelően módosítani és a változásokat a cégbíróságnál bejelenteni.
Mind a Ctv., mind az új Gt. azért szabályozza ilyen módon a bejelentési kötelezettséget, hogy a cégbíróságok terhelése egyenletes legyen, ne egyszerre, egy időpontban "zúduljon" a cégbíróságokra több ezer (változás-) bejegyzési kérelem.
A Ctv. 61. § (1) bekezdésénél kifejtettekre figyelemmel, hasonló okból a Ctv. 62. § (2) bekezdése azt mondja ki, hogy azokat az adatokat, amelyeket a Ctv. értelmében a korábbi szabályozással szemben a cégjegyzék már nem tart nyilván, a cégjegyzékből törölni kell. Ilyen adat pl. a cégjegyzési jog korlátozására vonatkozó rendelkezés. Az adat törlésére azonban a cégek aktív közreműködése, bejelentési kötelezettsége nélkül kerül sor, hivatalból.
Az országos számítógépes cégnyilvántartási rendszer kiépülését megelőzően hozott jogszabályi rendelkezések alapján a cég - székhelyétől eltérő cégbíróság illetékességi területén működő - fióktelepét a fióktelep helye szerinti cégbíróság is nyilvántartotta. Erre a külön nyilvántartásra az országosan összekapcsolt cégnyilvántartási rendszerre figyelemmel ma már nincsen szükség. Erre tekintettel e fióktelepek külön nyilvántartása is automatikusan törlésre kerül. (Természetesen a cégjegyzék törölt adatainak továbbra is megállapíthatónak kell maradniuk, és a kérelemre kiállított cégmásolat ezeket az adatokat is tartalmazza.)
Ctv. 63. §
A Ctv. korábban hatályos 23. §-a értelmében ha a cég bármely tevékenységének gyakorlásához hatósági engedély szükséges, a hatósági engedély meglétét a cégbíróság nem vizsgálja, azt az illetékes kamara ellenőrzi, figyelemmel arra, hogy az ún. működési engedélyekkel kapcsolatos regisztrálási, illetve ellenőrzési funkció a kamarák feladatkörébe jól beilleszthető volt. Erre tekintettel a Ctv. 63. § a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény módosításával arról rendelkezett, hogy a kamara mikor és milyen módon hívja fel a leendő céget - melynek az illetékes kamarát egyébként is fel kellett keresnie a nyilvántartásba vétel végett - arra a kötelezettségére, hogy a Ctv.-ben foglalt kamarai ellenőrzési tevékenység megvalósulása érdekében a hatósági engedélyhez kötött tevékenység megkezdése előtt a hatósági engedély meglétét igazolja.
A gazdasági kamarákról szóló új - az 1994. évi XVI. törvényt hatályon kívül helyező - 1999. évi CXXI. törvény azonban 2000. november 1-jétől a kötelező kamarai tagság mellett megszüntette a gazdasági kamarák közjogi funkcióit is. Ennek következtében a cégek egyes tevékenységi köreinek gyakorlásához szükséges hatósági engedély meglétét a kamara 2000. november 1-jétől kezdődően - értelemszerűen - már ellenőrizheti. A hatósági engedély meglétét a Ctv. 23. §-a új rendelkezésének megfelelően az engedélyköteles tevékenység megkezdésekor a cégbíróságnál kell igazolni.
Ctv. 64. §
Magyarország az Európai Közösségekkel és azok tagállamaival társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás alapján vállalta a letelepedéshez való jog biztosítását és az Európai Közösség jogával való harmonizáció megteremtését az Európai Unióhoz való csatlakozás előfeltételeként.
Erre tekintettel a Ctv. megalkotásának egyik fontos szempontja e jogharmonizáció megteremtése volt. A Ctv. 64. §-a felsorolja azokat az Európai Közösségi Irányelveket, amelyekben meghatározott rendelkezésekhez a Ctv. szabályai igazodnak. E felsoroláson túlmenően az egyes §-okhoz fűzött magyarázatok is utalnak arra, ha az adott rendelkezés egyben valamely Európai Uniós Irányelvi előírás hatályosulását is megvalósítja. Erre vonatkozó kötelezettséget egyébként a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 40. §-ának (3) bekezdése is megállapít, amikor kimondja, hogy "Ha a törvényjavaslat a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörét érinti, az indokolásban tájékoztatást kell adni arról is, hogy a javasolt szabályozás milyen mértékben tesz eleget az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés követelményének, illetőleg az összeegyeztethető-e az Európai Közösségek jogszabályaival."
Bár a hivatkozott irányelvek formálisan csak a gazdasági társaságokra és ezen belül a részvénytársaságokra, illetve a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkoznak, azonban az irányelvekben meghatározott elvek, előírások többsége valamennyi, a cégnyilvántartásba bejegyzett cég tekintetében irányadó. Így pl. az 1. sz. Társasági Jogi Irányelv nyilvánossággal kapcsolatos, hitelezővédelmi rendelkezéseket tartalmazó szabályai valamennyi gazdálkodó jogalany (cég) tekintetében egyaránt érvényesek.
Az 1997. évi CXLV. törvény melléklete