adozona.hu
94/2006. Számviteli kérdés
94/2006. Számviteli kérdés 441/2010/Szt. 72. § (2) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 72. §-ának (2) bekezdése alapján az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni a teljesített szolgáltatások ellenértékét a vevő (a megrendelő) által elismert, elfogadott számlában rögzített - áfát nem tartalmazó - összegben. A Számviteli törvény 167. §-a szerinti előírásból pedig az következik, hogy a számlának tartalmaznia kell a megtörtént gazdasági művelet tartalmának leírását vagy megjelölését, a gazdasági...
94/2006. Számviteli kérdés
441/2010/Szt. 72. § (2) bek./ISZ
A szolgáltató a kiállított számlában külön feltünteti az elvégzett szolgáltatás munkadíját SZJ-számmal, a szolgáltatás során felhasznált anyagot (anyagköltséget) vámtarifaszámmal azonosítva. A számla teljes összege szolgáltatásként könyvelendő vagy a munkadíj szolgáltatásként, a felhasznált anyag anyagköltségként?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 72. §-ának (2) bekezdése alapján az értékesítés nettó árbevételeként kell kimutatni a teljesített szolgáltatások ellenértékét a vevő (a megrendelő) által elismert, elfogadott számlában rögzített - áfát nem tartalmazó - összegben. A Számviteli törvény 167. §-a szerinti előírásból pedig az következik, hogy a számlának tartalmaznia kell a megtörtént gazdasági művelet tartalmának leírását vagy megjelölését, a gazdasági művelet okozta változások mennyiségi és értékbeni adatait.Így az elvégzett szolgáltatás (például épületjavítás) ellenértéke (árbevétele) nemcsak a szolgáltatás munkadíját foglalja magában, de a szolgáltatáshoz felhasznált anyagok értékét is. A felhasznált anyagoknak és azok értékének a számlában külön tételben való feltüntetését a számviteli törvény nem követeli meg, nem is indokolt, de a megrendelővel kötött szerződés (megállapodás) alapján történő feltüntetés nem kifogásolható.
A leírtakból következik, hogy a szolgáltatásnyújtás számlázott ellenértékét kell egy összegben - áfa nélkül - nettó árbevételként elszámolni, és nem lehet a szolgáltatás munkadíja a szolgáltatás árbevétele, a szolgáltatásnyújtáshoz felhasznált anyagok értéke pedig az anyageladás árbevétele.
A szolgáltatást igénybe vevőnél az igénybe vett szolgáltatás értékeként a számlázott szolgáltatás teljes értékét kell elszámolni. Ez következik a számviteli törvény 47. §-ának előírásából, amely szerint a szolgáltatás bekerülési értékének része minden olyan tétel, amely a szolgáltatás igénybevétele során felmerült, a szolgáltatáshoz egyedileg hozzákapcsolható. Az igénybe vett szolgáltatásnak tehát része a szolgáltatásnyújtás során felhasznált, esetleg a számlában külön tételben szereplő anyagok értéke is.
A számlában külön tételben szereplő anyagok értékét nem lehet anyagköltségként elszámolni, mert azt a megrendelő nem a saját tevékenysége során használta fel. Anyagköltségként a számviteli törvény 78. §-ának (2) bekezdése alapján a vásárolt és a saját tevékenységhez felhasznált anyagok értékét lehet elszámolni.
Az igénybe vett szolgáltatáshoz a szolgáltatást nyújtó által felhasznált anyagot a megrendelőnél nem lehet anyagbeszerzésnek tekinteni, s mint ilyet a beszerzéskor anyagfelhasználásként elszámolni.
Természetesen (eltérően a kérdés szerinti esettől), ha egy szolgáltatástól elválasztható módon történik egy termék (áru) értékesítése és a felek külön-külön állapodnak meg termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról (és eszerint történik a számlázás is), akkor a számviteli elszámolás is ennek megfelelően történik.
[2000. évi C. törvény 47. § (1) bek., 72. § (2) bek., 78. § (2) bek.]