adozona.hu
86/2001. Számviteli kérdés
86/2001. Számviteli kérdés 371/2010/Szt. 54. § (4) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: számviteli törvény) 44. § (3) bekezdése szerint a névérték felett vásárolt - hitelviszonyt megtestesítő - kamatozó értékpapírok beszerzési értéke és névértéke közötti különbözetből a beszerzéstől az üzleti év mérlegfordulónapjáig terjedő időszakra időarányosan jutó összeget a passzív időbeli elhatárolásokkal szemben lehet a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolni.
A számviteli törvény 54. § (4) bekezdése szerint akkor k...
86/2001. Számviteli kérdés
371/2010/Szt. 54. § (4) bek./ISZ
Kell-e, illetve lehet-e értékvesztést elszámolni az éves beszámolót készítő vállalkozónál azon államkötvényekre, amelyeknél a piaci érték a névértéket meghaladja, és az államkötvény bekerülési értéke és névértéke közötti árfolyamveszteséget a számviteli törvény előírása szerint időarányosan elszámolják?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: számviteli törvény) 44. § (3) bekezdése szerint a névérték felett vásárolt - hitelviszonyt megtestesítő - kamatozó értékpapírok beszerzési értéke és névértéke közötti különbözetből a beszerzéstől az üzleti év mérlegfordulónapjáig terjedő időszakra időarányosan jutó összeget a passzív időbeli elhatárolásokkal szemben lehet a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között elszámolni.A számviteli törvény 54. § (4) bekezdése szerint akkor kell az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapíroknál értékvesztést elszámolni, ha azok könyv szerinti értéke és piaci értéke közötti veszteség jellegű különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. Tartósnak mutatkozik, ha egy évnél hosszabb ideje áll fenn. Jelentős összegű, ha a különbözet a számviteli politikában meghatározott mértéket meghaladja.
Az államkötvény esetében az értékvesztés elszámolásánál különböző tényezőket kell mérlegelni. Ha az államkötvényre nagyobb mértékű értékvesztést számolnának el, mint a bekerülési érték és a névérték közötti különbözet időarányos része, az gazdasági tartalma szerint az értékpapír bekerülési értéke és névértéke közötti árfolyamveszteség "előrehozott" elszámolását jelentené. A számviteli törvény 44. § (3) bekezdése szerint viszont ezt az árfolyamveszteséget passzív időbeli elhatárolásként elszámolva a beszerzési idő és a lejárati idő között arányosan engedi a mérlegben figyelembe venni.
Így az államkötvényre értékvesztés elszámolása mindaddig nem indokolt, amíg piaci értéke a névérték alá nem csökken, illetve a piaci értéket jelentősen meghaladó bekerülési érték esetében az értékvesztés összegének megállapításánál és elszámolásánál célszerű mérlegelni azt, hogy az időbeli elhatárolásként leírandó különbözet kifejezésre juttatja-e az államkötvény értékében bekövetkezett csökkenést.
A számviteli törvény 2005. január 1-jétől hatályos módosítása szerint a hitelkockázati szempontból - a számviteli politikában meghatározottak szerint - kockázatmentesnek minősített, valamely ország központi kormánya vagy központi jegybankja által kibocsátott (ilyen az állampapír is), illetve tőkére és hozamra vonatkozóan garantált, befektetési célú, lejáratig tartott, kamatozó és diszkont értékpapírok esetében a piaci érték alapján történő értékvesztés-elszámolást nem kell alkalmazni a bekerülési érték azon része után, amely a lejáratkor megtérül.
[2000. évi C. törvény 44. § (3) bek., 54. § (4) bek., (8) bek.]