adozona.hu
84/2002. Számviteli kérdés
84/2002. Számviteli kérdés 559/2010/Szt. 84. § (7) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) és a hitelintézetek, valamint a pénzügyi vállalkozások éves beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségéről szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásai nem tesznek különbséget rövid lejáratú, illetve hosszú lejáratú követelések megvásárlása (faktoring, illetve forfetügylet) között.
A vásárolt követeléseket azok vételárának összegén kell a könyvekben kimutatni, ezzel egyidejűleg a 0. Nyilvántartási sz...
84/2002. Számviteli kérdés
559/2010/Szt. 84. § (7) bek./ISZ
Hogyan kell elszámolni a forfetírozás során keletkező árfolyam-különbözet összegét? Lehet-e a vonatkozó IAS-ek rendelkezéseit alkalmazni?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) és a hitelintézetek, valamint a pénzügyi vállalkozások éves beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségéről szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásai nem tesznek különbséget rövid lejáratú, illetve hosszú lejáratú követelések megvásárlása (faktoring, illetve forfetügylet) között.A vásárolt követeléseket azok vételárának összegén kell a könyvekben kimutatni, ezzel egyidejűleg a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban a vásárolt követelést a jog szerint járó hátralévő, még nem törlesztett követelés összegében kell kimutatni.
A törlesztésként befolyt összegből a főkönyvi könyvelésben a követelések összegét kell csökkenteni, egyidejűleg a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban is csökkenteni kell a követelés összegét. Ha a vásárolt követelés tőkekövetelést (alapkövetelést) és alapkamatot is tartalmaz, akkor a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban kell azokat kimutatni és a törlesztés során a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban először a kamatra vonatkozó követelésrészt kell csökkentettnek tekinteni (ez a főkönyvben történő könyvelést nem befolyásolja).
A számviteli törvény 84. §-a (7) bekezdésének m) pontja úgy rendelkezik, hogy a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között kell kimutatni a vásárolt követelés könyv szerinti értékét meghaladó összegben befolyt pénzbevétel összegét. Ebből következően a pénzügyi intézmények esetében, ha a vásárolt követelés jog szerint fennálló teljes összege befolyik és ez meghaladja a vételár összegét, akkor a vételár felett ténylegesen befolyt összeget az egyéb pénzügyi szolgáltatások bevételeként kell elszámolni, amelyet a pénzügyi intézmények eredménykimutatásában, a pénzügyi műveletek nettó eredményében kell kimutatni.
Tehát a vételár és a jog szerint fennálló követelés értéke közötti különbözetet csak abban az esetben lehet bevételként elszámolni, amikor az ténylegesen befolyt, és nem lehet annak időarányos összegét az aktív időbeli elhatárolásokkal szemben az eredmény javára elszámolni, még abban az esetben sem, ha a követelés minősítése problémamentes vagy külön figyelendő. (A vásárolt követelések minősítése alapvetően a vételár erejéig fennálló követelés összegére vonatkozik.) A vonatkozó Európai Uniós irányelv (a számviteli törvény 32. §-ának (3) bekezdése, illetve 44. §-ának (3) bekezdése) csak a befektetési célra tartott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében engedi meg a névérték és a vételár közötti különbözet időarányos elszámolását az eredményben. Ez a szabály a követelések értékelésénél nem alkalmazható.
Jelenleg nem megengedett olyan jellegű érveléssel eltérni a hatályos számviteli szabályoktól, hogy a vásárolt követelések vételára és az eredeti szerződés szerint fennálló, még nem törlesztett összege közötti különbözet jó minősítésű, mert követelések esetében az IAS 39. szabályai szerint a hátralévő lejárati idő alatt fokozatosan elszámolható lenne az eredményben.
A nemzetközi számviteli standardok alkalmazása nem kötelező az Európai Unió tagországaiban és Magyarországon sem. Az IAS 39. standard előírásai alapján a valós értéken történő értékelés szabályainak bevezetésére kidolgozott 2001/65/EK-irányelv rendelkezéseit 2004. január 1-jétől kell alkalmazni az Európai Unió tagállamainak. A magyar számviteli szabályozás is adaptálta a vonatkozó irányelv előírásait és a felvetett problémát a valós értéken történő értékelés szempontjából is áttekintette. A valós értéken történő értékelés szabályai alapjában véve azonban a forgatási vagy rövid távra tartott pénzügyi instrumentumok tekintetében mérvadóak.
[2000. évi C. törvény 84. § (7) bek. m) pont]