adozona.hu
79/2004. Számviteli kérdés
79/2004. Számviteli kérdés 334/2010/Szt. 51. § (1) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az önköltségszámítás az az eljárás, amely során a vállalkozás megállapítja egy adott eszköz előállítására felhasznált erőforrásai pénzben kifejezett értékét, azaz az adott eszköz előállítási értékét. Az önköltségszámítás e célján nem léphet túl, nem foglalkozhat az előállított eszköz, készlet nyereségességével, az előállítás hasznosságával. Az önköltségszámítás csak adatot szolgáltat az adott eszköz előállításának költségeiről. A kérdésben leírt esetben e költségek közé tartozik a megváltozot...
79/2004. Számviteli kérdés
334/2010/Szt. 51. § (1) bek./ISZ
Vállalkozásunk a termelő tevékenységéhez megváltozott munkaképességű, súlyosan fogyatékos dolgozókat foglalkoztat. A foglalkoztatás után, a foglalkoztatotti létszám alapján támogatást kapunk, amit - mint költségek ellentételezésére kapott támogatást - egyéb bevételként számolunk el. Problémát jelent azonban, hogy mivel a megváltozott munkaképességű, súlyosan fogyatékos dolgozók munkateljesítménye, munkahatékonysága sokkal alacsonyabb egy egészséges dolgozóénál, viszont a kifizetett bérük azonos, ezért az önköltségszámításnál az elkészült termékek közvetlen önköltségébe beszámítandó, az elkészítésére jutó közvetlen bérköltség aránytalanul magas. Ennek következtében megnövekszik az önköltségen nyilvántartott késztermékeink értéke. Az önköltségszámításkor csökkenthető-e a foglalkoztatás kapcsán kapott támogatással a késztermék önköltségébe bekerülő közvetlen bérköltség? Gazdálkodásunk csak a támogatással együtt nyereséges és a megváltozott munkaképességű, súlyosan fogyatékos dolgozó foglalkoztatására vonatkozó döntés is a támogatás figyelembevételével született meg.
Az önköltségszámítás az az eljárás, amely során a vállalkozás megállapítja egy adott eszköz előállítására felhasznált erőforrásai pénzben kifejezett értékét, azaz az adott eszköz előállítási értékét. Az önköltségszámítás e célján nem léphet túl, nem foglalkozhat az előállított eszköz, készlet nyereségességével, az előállítás hasznosságával. Az önköltségszámítás csak adatot szolgáltat az adott eszköz előállításának költségeiről. A kérdésben leírt esetben e költségek közé tartozik a megváltozott munkaképességű, súlyosan fogyatékos dolgozók részére kifizetett bérköltség is. Valójában tehát ezek a költségek helyesen épülnek be az előállított készlet közvetlen önköltségébe.Az - természetesen - előfordulhat, hogy az így kapott közvetlen önköltség aránytalanul magas, esetleg már az értékesítésben a piaci viszonyok mellett nem is tudna megtérülni. A vállalkozás azonban a megváltozott munkaképességű, súlyosan fogyatékos dolgozók foglalkoztatásával értékesítési árbevétele mellett támogatási bevételre is szert tesz, amelyet egyéb bevételként mutat ki, és ezzel a bevétellel együtt tevékenysége már valószínűleg nyereségessé válhat. Ez a bevétel azonban nem közvetlenül a termék előállításához vagy értékesítéséhez kapcsolódik, hanem a megváltozott munkaképességű, súlyosan fogyatékos dolgozók foglalkoztatásához. (Akkor is járna a támogatás, ha a dolgozók nem állítanának elő értékesíthető terméket.) Mindezekből következik, hogy a megváltozott munkaképességű, súlyosan fogyatékos dolgozók foglalkoztatásáért kapott támogatás összege nem módosíthatja az előállított készletek önköltségét, hiszen az önköltség valósan mutatja az előállítás költségeit. Az már nem tartozik az önköltségszámítás témaköréhez, hogy ezek a költségek milyen bevételeken keresztül térülnek meg.
Megjegyezzük továbbá: ha a mérlegfordulónapon a vállalkozás könyveiben az előállított készletek a várható piaci árnál (jelentősen és tartósan) magasabb előállítási értéken szerepelnek (mint ahogy ez a megváltozott munkaképességű, súlyosan fogyatékos dolgozók aránytalanul magas bérköltsége miatt valószínűsíthető), akkor az adott készletre indokolt lehet értékvesztést elszámolni.
[2000. évi C. törvény 51. § (1) bek.]