adozona.hu
68/2009. Számviteli kérdés
68/2009. Számviteli kérdés 34/2010/Szt. 3. § (4) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A behajthatatlan követelés eredmény terhére történő elszámolásának időpontja a számviteli törvény vonatkozó előírásaiból következik.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 65. §-ának (7) bekezdése szerint a mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni. A részben vagy egészében behajthatatlan követelést legkésőbb a mérlegkészítéskor - a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján - az üzleti év hitelezési veszteségeként...
68/2009. Számviteli kérdés
34/2010/Szt. 3. § (4) bek./ISZ
Kell-e önellenőrízni, ha egy követelést behajthatatlanság miatt az üzleti év eredménye terhére le kellett volna írni, azonban ezt a cég elmulasztotta? Év közben vagy az üzleti év végén kell-e a behajthatatlanság kritériumainak megfelelő követelést leírni? Mi a teendő, ha párhuzamosan több, a behajthatatlanság tényét alátámasztó dokumentum is rendelkezésre áll? "Bírósági úton nem érvényesíthetőnek" lehet-e tekinteni akkor a követelést, amikor a gazdálkodó a saját hibájából, mulasztásából adódóan kerül olyan helyzetbe, hogy a követelés behajthatósága kétségessé válik? A követelés összege megtérülésének előre rögzített arányához lehet-e kötni, hogy melyik követelés eredményesen behajtható, és melyik nem?
A behajthatatlan követelés eredmény terhére történő elszámolásának időpontja a számviteli törvény vonatkozó előírásaiból következik.A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 65. §-ának (7) bekezdése szerint a mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni. A részben vagy egészében behajthatatlan követelést legkésőbb a mérlegkészítéskor - a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján - az üzleti év hitelezési veszteségeként le kell írni.
A számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdésének 10. pontja alapján a behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani, azaz dokumentálni kell.
A hivatkozott törvényi előírások alapján tehát, ha a mérlegfordulónapon kimutatott követelés behajthatatlanságának ténye és mértéke dokumentáltan legkésőbb a mérlegkészítés időpontjáig bizonyított, akkor azt a mérlegfordulónappal a dokumentált összegben (részben vagy egészében) a könyvekből ki kell vezetni.
A számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdésének 10. pontja a behajthatatlan követelések minősített eseteit sorolja fel. Nem tartalmaz fontossági sorrendet, és a felsorolásban szereplő eseteket sem kapcsolja össze. Ebből következik: ha a felsoroltak bármelyike teljesül, akkor az a követelés - a dokumentált mértékben - behajthatatlannak minősül.
Az általános szabályként megfogalmazottak alapján az üzleti évben, illetve az üzleti évhez kapcsolódóan a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés időpontja között dokumentáltan behajthatatlannak minősített követelések könyv szerinti értékét, a minősítésnek megfelelő mértékben az üzleti év eredménye terhére el kell számolni.
Az előbbiekből az is következik, ha a behajthatatlanság ténye és mértéke a tárgyév mérlegkészítése időpontjáig dokumentáltan rendelkezésre állt, és azt a tárgyév üzleti éve eredménye terhére nem számolták el, akkor azt a következő üzleti évben, mint az előző üzleti évvel kapcsolatos tételt - önellenőrzés keretében - könyvelni kell.
A követelést akkor kell behajthatatlan követelésként leírni, amikor a behajthatatlanság - valamely minősített esetének - tényét és mértékét igazoló dokumentum rendelkezésre áll. A tárgyév eredménye terhére kell leírni azt a behajthatatlan követelést is, amelynek a dokumentuma csak a tárgyév mérlegfordulónapja és mérlegkészítés időpontja között áll a gazdálkodó rendelkezésére.
Ha a számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdésének 10. pontjában felsorolt behajthatatlansági esetek ugyanazon üzleti éven belül párhuzamosan előfordulnak, akkor a szerint indokolt behajthatatlanként a követelést leírni, amelynek a tényét és mértékét igazoló dokumentum az üzleti éven belül előbb áll a gazdálkodó rendelkezésére.
Ha a gazdálkodó hibájából, mulasztásából adódóan kerül olyan helyzetbe, hogy a követelés behajthatósága kétségessé válik, nem lehet azt automatikusan olyannak tekinteni, amely "bírósági úton nem érvényesíthető". Ehhez az adott helyzetben fennálló körülményeket, feltételeket alaposan meg kell vizsgálni. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 204. §-a rendelkezik a "bírósági úton nem érvényesíthető" követelésekről. Eszerint "bírósági úton nem érvényesíthető" követelésnek minősül az állami engedély nélkül végzett játékból, fogadásból származó követelés és az ilyen célra ígért vagy adott kölcsönből eredő követelés, valamint az állami szerv (beleértve a bíróságot is) útján való érvényesítés lehetősége alól jogszabály alapján kizárt követelések.
Jelen esetben, ha a gazdálkodó hibájából, mulasztásából adódóan kerül olyan helyzetbe, hogy a fennálló követelésének bírósági úton való érvényesítését jogszabály kizárja, akkor az "bírósági úton nem érvényesíthető" követelésnek minősül. Példa erre az az eset, amikor a hitelező a jogszabály alapján rendelkezésre álló idő alatt nem jelenti be igényét fennálló követelésének érvényesítésére a felszámoló felé, akkor azt a későbbiekben a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 41. §-ának (1) bekezdése alapján már nem érvényesítheti bírósági úton sem. Tehát itt törvény zárta ki az érvényesítés lehetőségét. Így ezen esetben a számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdése 10. pontjának f) alpontja szerinti behajthatatlanság feltétele fennáll.
Ha a követelés elévülését vélelmezik - ami jellemzően visszavezethető a gazdálkodó gondatlanságára, mert nem tette meg azokat az intézkedéseket (egyenlegközlő, egyeztető levél az adós felé, fizetési felszólítás stb.) a követelés behajtása érdekében, amely tőle a szokásos, szabályszerű gazdálkodás során elvárható lenne -, az még nem jelenti azt, hogy a követelés valóban elévült és az bírósági úton nem behajtható. Mivel az elévülést a bíróság fogja megállapítani és adott esetben a fennálló körülmények alapján úgy is dönthet, hogy a követelés nem évült el, így az érvényesíthető.
Ha a gazdálkodó nem volt elég körültekintő, így nem kötött írásbeli szerződést vagy kötött ugyan, de abban nem rögzítettek olyan biztosítékokat, garanciális elemeket, amely lehetőséget adna a későbbiekben a követelés eredményes behajtására, illetve a követelés egyéb módon való kiegyenlítésére, nem lehet önkényesen a szerződést "bírósági úton nem érvényesíthetőnek" tekinteni. Mivel az írásban kötött szerződés hiánya még nem jelenti azt, hogy az meg sem köttetett, mert szóban is lehet szerződést kötni (hacsak jogszabály az írásbeliséget nem köti ki), tehát ettől még lehet alkalmas bírósági pereskedésre. Továbbá a garancia, biztosíték kikötése sem zárja ki a bírósági úton való érvényesítés lehetőségét, végrehajtási eljárást vagy csődeljárást is lehet kezdeményezni az adós ellen. Ha pedig olyan feltételt rögzítettek a szerződésben, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésével kötöttek szerződést (kivéve, ha ahhoz jogszabály más következményt fűz), vagy az nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközik, akkor a szerződés semmis. Ilyen esetben pedig az eredeti állapotot kötelesek visszaállítani a felek. Ennek megfelelően, ha ez utóbbi esetben volt a felek között valamilyen teljesítés (pénzben vagy egyéb vagyontárgy formájában), akkor azt kötelesek egymásnak visszaszolgáltatni és annak összegében egymással szemben követelést, illetve kötelezettséget kimutatni a visszaszolgáltatás megvalósulásáig. Az így keletkező követelések is alkalmasak bírósági úton történő érvényesítésre, mert az eredeti állapot visszaállításának nem teljesülése miatt állnak fenn.
Eredményesen behajthatónak az a követelés tekinthető, amely követelés részben vagy egészében várhatóan teljesül. A követelés összege megtérülésének előre rögzített arányához ezt nem lehet kapcsolni.
Tekintettel arra, hogy - főszabályként - a követeléseket egyedileg kell értékelni az adós minősítése alapján, és ha azt állapítják meg, hogy a követelés teljes összege a gazdálkodóhoz nem folyik be, akkor ha a behajthatatlanság ténye és mértéke dokumentáltan rendelkezésre áll, a különbözet összegét behajthatatlan követelésként le kell írni, ha a behajthatatlanság ténye és mértéke megbízható módon nem dokumentált, a különbözet összegét értékvesztésként kell elszámolni.
Itt jegyezzük meg: a vevőnként, az adósonként kisösszegű követelések csoportos értékelése esetében a vevők, az adósok együttes minősítése alapján behajthatatlan követelés nem értelmezhető, a követeléscsoporthoz kapcsolódóan csak értékvesztést lehet elszámolni.
A behajthatatlanná minősítésnek - a gazdálkodóra érvényes, a számviteli előírásokkal összhangban lévő - részletes szabályait a számviteli politikában, illetve az értékelési szabályzatban kell rögzíteni.
[2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdésének 10. pontja]