adozona.hu
54/2004. Számviteli kérdés
54/2004. Számviteli kérdés 311/2010/Szt. 47. § (9) bek./ISZ
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 15. §-ának (2) bekezdése szerint: "A gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni…" A számviteli törvény 23. §-ának (1) bekezdése alapján a mérlegben eszközként kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó működését szolgáló befektetett eszközöke...
A számviteli törvény 165. §-a határozza meg a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem követelményrendszerét. Ebből az következik, hogy minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani, a könyvviteli nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján szabad adatokat bejegyezni.
A számviteli törvény hivatkozott előírásainak megfelelően, ha a szóban forgó kft.-nél ténylegesen megvalósult a beruházás, akkor annak értékét a beszámolóban ki kell mutatni, természetesen a könyvviteli nyilvántartásokban is rögzíteni kell, szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján.
A kérdésben leírtakból az következik, hogy a kft.-nél a szabályszerűnek tekintett készpénzes számlák alapján vonták le az előzetesen felszámított általános forgalmi adót. Később kiderült, hogy a készpénzes számlák nem feleltek meg a szabályszerűségi követelményeknek, sőt egyáltalán nem tekinthetők megfelelő bizonylatoknak, amelyek alapján sem könyvelni, sem az áfát levonni nem lehetett volna.
A számviteli törvény 47. §-ának (9) bekezdése alapján a bekerülési (beszerzési) érték részét képező tételeket a felmerüléskor, a gazdasági esemény megtörténtekor (legkésőbb az üzembe helyezéskor) kell számításba venni a számlázott, a kivetett összegben. Amennyiben a számla nem érkezett meg, akkor az adott tétel értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés) alapján kell meghatározni. A hivatkozott előírásból az következik, ha a gazdasági esemény megtörtént (a beruházási munkákat ténylegesen elvégezték), a gazdasági esemény hatását (az adott esetben a beruházáskénti elszámolást) akkor is könyvelni kell, ha nincs (nem volt) számla (vagy a számla bármilyen ok miatt nem fogadható el, illetve nem fogadható el teljes összegében). A könyvelés bizonylata ebben az esetben a beruházás megtörténtét és értékét dokumentáló belső bizonylat (amely értéket a kirendelt műszaki szakértő is megerősített).
Így, amennyiben a kérdésben szereplő beruházás ténylegesen megvalósult, a tárgyi eszközöket rendeltetésszerűen használatba vették, és ténylegesen is használják, akkor azokat az eszközök közül nem kell kivezetni, azok után az értékcsökkenést a számviteli politikában meghatározott módon indokolt elszámolni.
[2000. évi C. törvény 47. § (9) bek., 165. §]