adozona.hu
41/2007. Számviteli kérdés
41/2007. Számviteli kérdés 114/2010/Szt. 23. § (1) bek./ISZ
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A magyar számviteli elszámolás alapja a szerződéses jog, tehát a felek a szerződésben szabadon állapodhatnak meg minden lényeges kérdésről. A kérdés szerinti három ajánlat közül a vevő szabadon választhat. Ha az 500 millió forintos vételárat választja, akkor ezzel egy halasztott fizetéses konstrukciót is választ, amelynek paramétereit a szerződésben kell megfelelően részletezni.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 23. §-ának (1) bekezdése szerint a ...
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 23. §-ának (1) bekezdése szerint a mérlegben eszközként kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó működését szolgáló befektetett eszközöket és forgóeszközöket - a bérbevett eszközök kivételével -, függetlenül attól, hogy azok tulajdonjoga csak törvényben, szerződésben rögzített feltételek teljesítése után kerül át a vállalkozóhoz.
A számviteli törvény vonatkozó rendelkezése alapján az adásvételi szerződésben kikötött 500 millió forint lesz az eszköz vételára, amelyet a szerződés szerinti teljesítéskor, tehát az eszköz birtokba vételének időpontjára vonatkozóan kell elszámolni az eszköz bekerülési értékének részeként. Az értékesítésről számlát kell kiállítani, függetlenül attól, hogy az ellenértéket a vevő mikor és milyen részletekben fizeti meg. Természetesen a számla szerinti átadási időponthoz mint teljesítési időponthoz kapcsolódik az áfafizetési kötelezettség is. A számviteli elszámolást nem befolyásolja az sem, ha az eladó tulajdonjogát az ellenérték teljes megfizetéséig fenntartja, amely az ilyen típusú szerződések rendszeres velejáróra.
[2000. évi C. törvény 23. § (1) bek.]