adozona.hu
39/2002. Számviteli kérdés
39/2002. Számviteli kérdés 32/2010/Szt. 3. § (4) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérdés megválaszolásához mindenképpen tisztázandó, hogy a szálloda felújításáról vagy a szállodában lévő szobák felújításáról van-e szó. Ezt követően meg kell határozni, mit értenek felújítás alatt.
A tárgyi eszköz a szálloda, az épület. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 3. §-a (4) bekezdésének 7-8. pontjai szerinti pótlólagos beruházás, felújítás értelmező rendelkezéseit a tárgyi eszközre, ebben az esetben a szállodára kell vonatkoztatni. Ami e...
39/2002. Számviteli kérdés
32/2010/Szt. 3. § (4) bek./ISZ
A szálloda felújítása során különböző felújítási, karbantartási munkákat végeztettünk el, amelyek jelentős összegben terhelték a tárgyév eredményét. Ilyen munkákat általában 10 évenként szükséges a szállodákban elvégezni. Ezért - úgy véljük - ezeket költségeket 10 évre el lehet határolni, a költségek fedezete ezen időszak alatt a bevételekben megtérül, így a felújítás költségeivel nem kell az épület értékét sem növelni. Helyesen járunk-e el?
A kérdés megválaszolásához mindenképpen tisztázandó, hogy a szálloda felújításáról vagy a szállodában lévő szobák felújításáról van-e szó. Ezt követően meg kell határozni, mit értenek felújítás alatt.A tárgyi eszköz a szálloda, az épület. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 3. §-a (4) bekezdésének 7-8. pontjai szerinti pótlólagos beruházás, felújítás értelmező rendelkezéseit a tárgyi eszközre, ebben az esetben a szállodára kell vonatkoztatni. Ami e rendelkezéseknek megfelelő tétel, annak értékével a számviteli törvény 48. §-ának (1) bekezdése szerint - a rendeltetésszerű használatbavételkor - növelni kell a szálloda, mint tárgyi eszköz értékét.
A kérdésben megfogalmazottak arra utalnak, hogy a számviteli előírásoktól érdemileg eltérően értelmezik a felújítás tartalmát, az aktív időbeli elhatárolás lehetőségét is. A számviteli törvény 32. §-a (1) bekezdésének első fordulata az, amelyre az adott esetben hivatkozni lehetne: "…az üzleti év mérlegének fordulónapja előtt felmerült, elszámolt olyan összegeket, amelyek költségként, ráfordításként, ideértve a (halasztott ráfordítást is) csak a mérlegfordulónapját követő időszakra számolhatók el…". Ezen előírás alapján azonban a karbantartási költség nem határolható el. A számviteli törvény hivatkozott előírása szerint azon szolgáltatások előre kifizetett (számlázott) összegei határolhatók el, amelyeket a vállalkozás a mérlegfordulónap után vesz igénybe. Ez van összhangban az összemérés számviteli alapelv azon előírásával, amely szerint "a bevételeknek és a költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek." Nem lehet az összemérés elvére hivatkozni és az időbeli elhatárolást azzal indokolni, hogy azért kell a karbantartási költségeket elhatárolni, mert azok a későbbi bevételek érdekében szükségesek. A törvényi előírás éppen fordítva fogalmaz: "Az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni."
Valójában csak olyan gazdasági események költségkihatásait lehet elhatárolni, amelyek két vagy több üzleti évet közvetlenül érintenek. A felmerült, veszteség jellegű költségek több évet érintő elszámolásának szigorú, törvényben rögzített szabályai vannak. [Lásd a számviteli törvény 25. §-ának (3)-(4) bekezdését.] A karbantartási költségek nem ilyenek, azok annak az évnek az eredményét kell, hogy terheljék, amely évben azok ténylegesen megjelentek.
A leírtaktól eltérő értelmezés valójában az óvatosság elvének létjogosultságát is megkérdőjelezné, hiszen egy nyilvánvalóan veszteségtétel időbeli elhatárolásával figyelmen kívül hagynánk azt a követelményt, hogy az üzleti év eredményétől függetlenül ki kell mutatni még az előre látható kockázatot és a feltételezhető veszteséget is.
Ebben az esetben a számviteli törvény 41. §-ának (2) bekezdése szerinti céltartalékképzés intézménye a megfelelő megoldás, de csak 2001-től. Az időbeli elhatárolással 2001-től kétszeresen jelennének meg az eredményt rontó tételek 10 éven át. 10 év beszámolója nem tükrözne megbízható és valós összképet.
Megítélésünk szerint nincs más lehetőség, mint megbontani valós tartalmuk alapján a tényleges költségeket, és azokat a vonatkozó számviteli előírások szerint elszámolni.
A felújítás keretébe tartozónak tekintik a berendezési tárgyak beszerzését is. A berendezési tárgyak között azonban vannak olyanok, amelyek értékét az épület értékében kell figyelembe venni, azok értékével növelni kell az épület bekerülési értékét. Ilyenek azok, a szállodai szobákba újonnan beépített bútorok, újonnan kialakított fürdőszobák berendezési tárgyai, amelyek a szoba, mint épületrész rendeltetésszerű használatbavételének feltételét jelentik. Ha azonban ezeket nem újonnan építik be, hanem csereként, akkor a cserét nyilvánvalóan a folyamatos, zavartalan, rendeltetésszerű működés indokolja, így annak költségei a karbantartás körébe tartoznak.
Vannak a szállodai szobának olyan berendezési tárgyai is, amelyek nem tartoznak az épület értékébe, mert mozdíthatók, nem beépítettek. Ezeket önmagukban kell a számviteli törvény 23. §-ának (4) bekezdése szerint a befektetett eszközök, illetve a forgóeszközök közé - a rendeltetésszerű használatbavételkor - besorolni. Mivel jellemzően egy éven túl használódnak el, a használatbavételkor kell dönteni az évenként elszámolandó értékcsökkenés összegéről is.
[2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdésének 7-9. pontjai, 32. § (1) bek.]