adozona.hu
28/2001. Számviteli kérdés
28/2001. Számviteli kérdés
196/2010/Szt. 31. §/ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A számvitelről szóló 2000. év C. törvény és a pénzforgalom rendjét szabályozó jogszabályok alapján csekknek kell tekinteni - a Genfben 1931. március 19-én megkötött csekkjogi egyezmények kihirdetéséről szóló 1965. évi 2. törvényerejű rendelet, valamint a csekkjogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet értelmében - a készpénzt helyettesítő fizetési eszköznek minősített csekk megnevezésű okiratot. Ez az okirat általános fizetési eszközként alkalmazható, nemcsak ...
28/2001. Számviteli kérdés
196/2010/Szt. 31. §/ISZ
Számviteli szempontból csekknek tekintendő-e az utazási utalvány, és hogyan kell azt elszámolni az utalványt kiállító, illetve az utalványt vásárló félnél?
A számvitelről szóló 2000. év C. törvény és a pénzforgalom rendjét szabályozó jogszabályok alapján csekknek kell tekinteni - a Genfben 1931. március 19-én megkötött csekkjogi egyezmények kihirdetéséről szóló 1965. évi 2. törvényerejű rendelet, valamint a csekkjogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 2/1965. (I. 24.) IM rendelet értelmében - a készpénzt helyettesítő fizetési eszköznek minősített csekk megnevezésű okiratot. Ez az okirat általános fizetési eszközként alkalmazható, nemcsak egy speciális szolgáltatás ellenértékének pénzügyi rendezésére, hanem általánosan minden fizetési kötelezettség teljesítésére. Ez az egyik alapvető különbsége a különböző szolgáltatásokhoz kapcsolódó utalványokhoz képest. A csekk címzettje mindig az a hitelintézet, amely a csekket kibocsátó személy csekkfedezeti számláját vezeti. Így a kibocsátott csekknek mindig fedezettnek kell lennie.Számviteli szempontból a bizonyos szolgáltatások és termékértékesítések ellenértékeként elfogadható utalványok (étkezési utalvány, üdülési csekk, utazási utalvány, vásárlási utalvány stb.) nem minősülnek csekknek, azaz pénzeszköznek, függetlenül attól, hogy megnevezésükben esetleg szerepel a "csekk" kifejezés. A szolgáltatást nyújtóktól, illetve a termékértékesítőktől megvásárolt utalványok ellenértékét egyéb rövid lejáratú követelésként kell kimutatni, az utalványt magát pedig a 0. Nyilvántartási számlák számlaosztályban kell nyilvántartásba venni. A szolgáltatás igénybevételekor, illetve a termék beszerzésekor a megkötött szolgáltatási, illetve adásvételi szerződés alapján a számlázott ellenérték összegében fennálló kötelezettség (szállítói tartozás) kiegyenlítésekor az utalvánnyal történő teljesítés a Ptk. szerinti követelések és kötelezettségek beszámítására vonatkozó szabálynak megfelelően történik. A kötelezettséget és a követelést össze kell vezetni a kisebbik összegében és a fennmaradó kötelezettség többletet pénzügyileg rendezni kell. Ha az utalvány értéke, azaz a követelés meghaladja a szolgáltatás igénybevétele miatti kötelezettséget - és az utalvány fennmaradó értékét nem használják fel, újabb szolgáltatás igénybevételére annak lejárati idején belül -, akkor a lejárati időn túl fel nem használható utalvány értékének összegében a fennálló követelést - mint elengedett követelést - a rendkívüli ráfordításokkal szemben kell kivezetni a könyvekből.
A termékértékesítő, illetve szolgáltatást nyújtó vállalkozás az eladott utalvány ellenértékét egyéb rövid lejáratú kötelezettségként köteles kimutatni, és az adásvételi vagy szolgáltatási szerződés alapján a számlázott ellenérték összegében keletkezett követelés (vevőkövetelés) kiegyenlítésekor az utalvánnyal történő teljesítést a Ptk. szerinti követelések és kötelezettségek beszámításának megfelelő szabály figyelembevételével számolja el. A fennmaradó követeléstöbbletet pénzügyileg rendezi az ügyfél (a szolgáltatást igénybe vevő), ha pedig kötelezettségtöbblet marad, azaz az utalvány értékét nem teljes egészében használja fel, és az ügyfél újabb szolgáltatás igénybevételére sem használja azt fel az utalvány lejárati idejéig, akkor a kötelezettséget - mint elengedett kötelezettséget - a rendkívüli bevétellel szemben kell kivezetni a könyvekből.
Ez utóbbi eljárást kell alkalmazni az utazási irodák által kiállított utazási utalványok esetében is, az eladott utalvány összegét egyéb rövid lejáratú kötelezettségként kell kimutatni mindaddig, amíg azt az utalványbirtokos ügyfelek fel nem használják utazási szolgáltatás ellenértékének kiegyenlítésére. Ezt a kötelezettséget véleményünk szerint nem lehet előlegnek tekinteni, mert az előlegnek feltétele, hogy az adásvételi vagy a szolgáltatási szerződés már megkötésre kerüljön a felek között és a felek a szolgáltatás ellenértéke egy részének a teljesítést megelőző pénzügyi rendezésében állapodjanak meg. Az utazási utalványokat viszont általában előzetesen, az utazási szerződések megkötését megelőzően adják el. Az utazási szerződések megkötésére csak később kerül sor.
Abban az esetben, ha valamely utazási iroda utazási utalványokat ad el, de az utakat nem ő bonyolítja, illetve az utazási szerződést nem ő köti meg, hanem az utalványok ellenértékét az utazást lebonyolító utazási irodához továbbítja, akkor az utazási utalványok ellenértékét mindaddig egyéb rövid lejáratú kötelezettségként kell kimutatnia, amíg azt tovább nem utalja az utazást lebonyolító utazási irodának.
Ha az utazást lebonyolító utazási iroda helyett más utazási iroda bocsátja ki az utalványokat, akkor az eladott utalványok ellenértékének - a kibocsátó utazási iroda átutalásakor - a lebonyolító utazási iroda a befolyt összeget egyéb rövid lejáratú kötelezettségként köteles kimutatni mindaddig, amíg az utalványokat az ügyfelek az utazási szerződések ellenértékének pénzügyi rendezésére fel nem használják.
[2000. évi C. törvény 29. § (1) bek., 31. §, 42. § (1) bek.]