adozona.hu
27/2004. Számviteli kérdés
27/2004. Számviteli kérdés 116/2010/Szt. 23. § (1) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Ingatlan-adásvételnél a termékértékesítés teljesítése előtt fizetett, az ellenértékbe beszámítható összeg a 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 59. §-ának (1) bekezdése alapján előlegnek minősül, az átvett pénzösszeget az áfatörvény 59. §-ának (2) bekezdése alapján úgy kell tekinteni, hogy az az adó összegét is tartalmazza.
Az áfatörvény 9. §-ának (1) bekezdése szerint termékértékesítés alatt birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése értendő, ami az átvev...
27/2004. Számviteli kérdés
116/2010/Szt. 23. § (1) bek./ISZ
Cégünk eladta egyik ingatlanát. Az adásvételi szerződés szerint az eladó az adásvételi szerződés aláírásával egyidejűleg az ingatlant a vevő használatába adta azzal, hogy a vevő az ingatlant saját költségén a vételárba be nem számítható módon felújítja. Az eladó az ingatlant végleges jelleggel és minden további feltétel nélkül, a teljes vételár megfizetésével adja a vevő birtokába. Az eladó a tulajdonjogát a vételár teljes kifizetéséig fenntartja. A szerződés szerinti használatba adás időpontja és az ettől eltérő birtokba adás napja miatt bizonytalanok vagyunk abban, hogy a vételárról szóló számlát mikor kell kiállítani, figyelembe véve azt is, hogy a vevő a szerződés megkötését megelőzően foglalót fizetett. Mi a helyes eljárás?
Ingatlan-adásvételnél a termékértékesítés teljesítése előtt fizetett, az ellenértékbe beszámítható összeg a 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 59. §-ának (1) bekezdése alapján előlegnek minősül, az átvett pénzösszeget az áfatörvény 59. §-ának (2) bekezdése alapján úgy kell tekinteni, hogy az az adó összegét is tartalmazza.Az áfatörvény 9. §-ának (1) bekezdése szerint termékértékesítés alatt birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése értendő, ami az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. A teljesítés időpontja tehát az az időpont, amikortól kezdve a vevő a termékkel tulajdonosként rendelkezhet. Mivel ingatlanértékesítés esetén nem teljesen egyértelmű a teljesítés időpontjának megállapítása, a következőket kell mérlegelni.
Az ingatlan-adásvételnél a teljesítés időpontja általában a felek által a szerződésben meghatározott tulajdonjog-átszállás időpontja. A kérdés alapján az eladó ingatlan-tulajdonjogának fenntartásával adja a vevő birtokába az ingatlant, ami azt jelenti, hogy a vevő polgári jogilag csak a vételár utolsó részletének kifizetésével válik tulajdonossá. Az áfatörvény 10. §-ának a) pontja alapján a birtokba adással a termékértékesítés ténye megvalósul. Egy ingatlan használatba adása - ha azon a használatba vevő felújítási munkákat is végez - véleményünk szerint birtokbavételt is jelent, ezért értelmezhetetlennek tartjuk a szerződés azon kikötését, amely szerint a birtokba adás csak a vételár teljes kifizetése után történik. (Nincs ideiglenes, illetve végleges birtokba adás.)
A számvitelről szóló 2000. évi törvény 23. §-a (1) bekezdésének előírása szerint a mérlegben eszközként a vállalkozó rendelkezésére, használatára bocsátott, a vállalkozó működését szolgáló befektetett eszközöket és forgóeszközöket - a bérbe vett eszközök kivételével - kell kimutatni, függetlenül attól, hogy azok tulajdonjoga csak törvényben, szerződésben rögzített feltételek teljesítése után kerül át a vállalkozóhoz.
A hivatkozottak alapján az ingatlanértékesítésről a szerződés szerinti teljesítés időpontjában kell a számlát kiállítani, és az ingatlant a könyvekből kivezetni. Ez a teljesítési időpont a kérdés szerint a használatba/birtokba adás időpontja, s ezzel az időponttal kell az adásvételi szerződés szerinti vételárról a számlát kiállítani, az ezen időpont előtt kapott összegeket előlegnek kell tekinteni, amelyekkel a számla (pénzügyileg rendezendő) végösszegét kell csökkenteni. Az adásvételkor nem rendezett vételárrészt (annak rendezéséig) követelésként kell a számviteli nyilvántartásban kimutatni.
[2000. évi C. törvény 23. § (1) bek.]