adozona.hu
18/2002. Számviteli kérdés
18/2002. Számviteli kérdés 350/2010/Szt. 52. § (2) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 52. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési értékét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják. Ez az előírás az ingatlanok (az épületek) terv szerinti értékcsökkenésének meghatározására is vonatkozik.
A maradványérték nagyságát alapvetően és jel...
18/2002. Számviteli kérdés
350/2010/Szt. 52. § (2) bek./ISZ
A számviteli törvény 52. §-a (6) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban az utóbbi időben bizonytalanság alakult ki az épületek, az építmények (az ingatlanok) vonatkozásában. Egyes vélemények szerint a hivatkozott törvényi előírás szerint az ingatlanok után eleve nem lehet terv szerinti értékcsökkenést elszámolni, mivel - az egyéb eszköz fogalmát a törvény nem definiálja, így abba beleérthetők az ingatlanok is -, az ingatlanpiaci árak az utóbbi egy-két évben ugrásszerűen megemelkedtek és további emelkedésre lehet számítani, így az eszköz látszólag nem veszít az értékéből, illetve értéke évről évre nő. Véleményünk szerint a fenti érvelés nem állja meg a helyét. Kérjük, erősítsék meg álláspontunkat!
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 52. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési értékét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják. Ez az előírás az ingatlanok (az épületek) terv szerinti értékcsökkenésének meghatározására is vonatkozik.A maradványérték nagyságát alapvetően és jellemzően az adott eszköz (épület) számviteli törvény szerinti várható hasznos élettartama és az adott eszköz (épület) várható fizikai elhasználódása (a fizikai, a környezeti, az igénybevételi hatások, a műszaki körülmények), erkölcsi avulása által meghatározott műszaki élettartamának viszonya határozza meg. Ha a hasznos élettartam és a műszaki élettartam közel azonos, akkor az adott eszköz (épület) a hasznos élettartam végére oly mértékben elhasználódik, hogy az elhasználódottságának megfelelő maradványérték valószínűsíthetően kevesebb lesz, mint amennyi a bekerülési érték volt. Ebből a szempontból is fontos a számviteli törvény azon előírása, mely szerint a maradványértéket a rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján kell meghatározni. Így egyetértünk, nem azt kell megbecsülni, hogy mennyi lesz az eszköz várható piaci értéke a hasznos élettartam végén (ingatlanok esetében például 50 év múlva), hanem azt, hogy az ingatlan üzembe helyezésekor mekkora a piaci értéke egy hasonló paraméterekkel rendelkező, még nem felújított, 50 éves ingatlannak. (Az 50 éves hasznos élettartam mellett, ahhoz hogy az ingatlant, az épületet a hasznos élettartam végén is használni lehessen, indokolt, hogy azt felújítsák, hogy azon felújítás körébe tartozó munkálatokat végezzenek el. A felújítás az ingatlan, az épület műszaki értékét karbantartja, de visszaállítja valós értékére annak könyv szerinti értékét is, feltéve, hogy terv szerinti értékcsökkenést elszámoltak.)
Az ingatlanok (az épületek) automatikusan nem tartoznak a számviteli törvény 52. §-ának (6) bekezdése alá tartozó eszközök közé, az egyes ingatlan (az épület) értéke általában nem "különleges helyzetéből, egyedi mivoltából" adódóan nő évről évre, hanem jellemzően az infláció és a kereslet-kínálat viszonyának hatására, és ezen hatásra sem nő a műszaki élettartam végéig. Így a bekerülési érték, valamint a (hasznos élettartam és a műszaki élettartam függvényében, az üzembe helyezéskor rendelkezésre álló információk alapján meghatározott) maradványérték különbözetét kell a hasznos élettartam alatt - a számviteli törvény 52. §-a (2) bekezdésének megfelelően - terv szerinti értékcsökkenésként elszámolni.
[2000. évi C. törvény 52. § (2) bek., (6) bek.]