adozona.hu
11/2005. Számviteli kérdés
11/2005. Számviteli kérdés 186/2010/Szt. 29. § (1) bek./ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 31. §-a (a továbbiakban: számviteli törvény) értelmében "a pénzeszközök a készpénzt, az elektronikus pénzeszközöket és a csekkeket, továbbá a bankbetéteket foglalják magukba."
A bankbetét megfelel a bankszámla fogalmának, amelyet a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet 2. §-a határoz meg. E meghatározás szerint a bankszámla és a pénzforgalmi számla a Polgári törvénykönyvről szó...
11/2005. Számviteli kérdés
186/2010/Szt. 29. § (1) bek./ISZ
Hogyan kell kimutatni a magyar leányvállalat könyvviteli nyilvántartásaiban a külföldi anyavállalatához tartozó külföldi leányvállalatnál elhelyezett pénzeszközeit?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 31. §-a (a továbbiakban: számviteli törvény) értelmében "a pénzeszközök a készpénzt, az elektronikus pénzeszközöket és a csekkeket, továbbá a bankbetéteket foglalják magukba."A bankbetét megfelel a bankszámla fogalmának, amelyet a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet 2. §-a határoz meg. E meghatározás szerint a bankszámla és a pénzforgalmi számla a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 529. §-a szerinti bankszámlaszerződésen alapuló hitelintézettel szembeni követelés. Ez nemcsak Magyarországon van így, hanem általában a világ más országaiban és az Európai Unió tagállamaiban is. Ennek megfelelően a számviteli törvény alapjául szolgáló, a meghatározott jogi formájú gazdasági társaságok éves beszámolójáról szóló 78/660/EGK 4. számú irányelv 9. cikkelye is a mérleg IV. főcsoportjaként a bankbetéteket és a készpénzkészletet nevesíti. Az Európai Unióban hitelintézetnek a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2000/12/EK irányelv 1. cikkelyének 1. pontjában meghatározott olyan vállalkozást kell tekinteni, amelynek üzletszerű tevékenysége abból áll, hogy a nyilvánosságtól betéteket és egyéb visszafizetendő pénzeszközöket vesz át, valamint saját számlára hiteleket nyújt. A hivatkozott irányelv 4. cikkelye értelmében ezt a tevékenységet csak a felügyeleti hatóság engedélye alapján lehet folytatni, az irányelvben rögzített feltételek mellett.
Ezekből következik, hogy amennyiben a külföldi illetőségű társaság (leányvállalat) nem bank (illetve hitelintézet), akkor a részére átutalt összeget a magyarországi székhelyű társaság (leányvállalat) külföldi pénzeszközre szóló követelésként köteles kimutatni, amely mint devizaeszköz, a mérlegfordulónapon átértékelendő a számviteli törvény 60. §-a szerint, az átértékelésből adódó árfolyam-különbözet pedig az összevont átértékelési különbözet részeként a pénzügyi műveletek egyéb bevételei vagy egyéb ráfordításai között kerül elszámolásra.
A külföldi követelést mindaddig ki kell mutatni, ameddig azt a külföldi vállalkozás (adós) vissza nem fizeti, vagy a felek közötti megállapodás alapján az adós a magyarországi vállalkozás valamely harmadik féllel szembeni külföldi tartozását, annak erejéig, ki nem egyenlítette, mint kezes, és az így rá átszállt követeléssel szemben be nem számította. Az azonos devizaösszeg erejéig való beszámításkor keletkező árfolyam-különbözetet a pénzügyi műveletek egyéb bevételei vagy egyéb ráfordításai között kell elszámolni.
[2000. évi C. törvény 29. § (1) bek., (3) bek.]