adozona.hu
130/2007. Adózói kérdésre adott válasz (AEÉ 2007/12.)
130/2007. Adózói kérdésre adott válasz (AEÉ 2007/12.) Az Áfa tv. 40. § (6) bekezdésének és az Art. 130. §-ának egymáshoz való viszonya
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 130. §-a értelmében az adókötelezettséget érintő jogviszony (szerződés, ügylet) alanyainak ellenőrzése során ugyanazon jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 40. § (6) bekezdé...
130/2007. Adózói kérdésre adott válasz (AEÉ 2007/12.)
Az Áfa tv. 40. § (6) bekezdésének és az Art. 130. §-ának egymáshoz való viszonya
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 130. §-a értelmében az adókötelezettséget érintő jogviszony (szerződés, ügylet) alanyainak ellenőrzése során ugyanazon jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során.Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 40. § (6) bekezdése értelmében az adó megfizetésére kötelezett az is, aki (amely) adóösszeget és/vagy adómértéket, illetve a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékértéket tartalmazó bizonylatot bocsát ki.
Az adóösszeget és/vagy adómértéket, illetve a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékértéket tartalmazó bizonylatot kibocsátó személy Áfa törvény 40. § (6) bekezdése alapján keletkező adófizetési kötelezettsége az ügylet adójogi minősítését nem érinti, az adófizetési kötelezettség az adóösszeget és/vagy adómértéket, illetve a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékértéket tartalmazó bizonylat kibocsátásán mint jogi tényen alapul és az ügylet adójogi megítélésétől független.
Az Áfa törvény 40. § (6) bekezdése és az Art. 130. §-a között nincs kapcsolat.
A fenti álláspontból következően előfordulhat, hogy az adókötelezettséget érintő jogviszony (szerződés, ügylet) alanyainak ellenőrzése során ugyanazon jogviszony azonos minősítése mellett az adóhatóság az adóösszeget és/vagy adómértéket, illetve a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékértéket tartalmazó bizonylatot kibocsátó személy adófizetési kötelezettségét állapítja meg, ugyanakkor a vevő levonási jogát vitatja.
Az Áfa törvény 44. § (5) bekezdése értelmében a bizonylaton vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, így levonási joga sem vitatható, amennyiben - a 7003/2002. (PK.21.) számú PM irányelvben foglaltak szerint - az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el és a levonási jog Áfa törvényben előírt feltételei egyébként teljesülnek.
(PM Forgalmi adók, vám és jövedéki főcsoport 19281/2005. - APEH Adójogi főosztály 8931760011)