adozona.hu
BH 2023.5.134
BH 2023.5.134
Ha kereset a szerződés érvénytelenségére hivatkozással a teljesített szolgáltatás állított túlfizetése miatt az alperes marasztalására irányul, a pertárgy értéke a keresetben megjelölt marasztalási összeg. Az ítélet elleni fellebbezés esetén a jogorvoslati illeték alapja (a vitássá tett követelés) a felperes fellebbezésében fenntartott marasztalási igény. A jogorvoslati eljárásban nem számítható hozzá a pertárgy értékéhez a keresettel (viszontkeresettel) nem érvényesített (azaz nem peresített) összeg, amely
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú bíróság 12. számú ítéletében rögzítettek szerint a felperes pontosított keresetében a felek közötti kölcsönszerződés érvénytelenségének a megállapítását és az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kérte akként, hogy a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítsa hatályossá és kötelezze az alperest 150 750 forint megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
[2] Az elsőfokú bíróság ítéletében a felek között létrejött kölcsönszerződést ak...
BH 2023.5.134 Ha kereset a szerződés érvénytelenségére hivatkozással a teljesített szolgáltatás állított túlfizetése miatt az alperes marasztalására irányul, a pertárgy értéke a keresetben megjelölt marasztalási összeg. Az ítélet elleni fellebbezés esetén a jogorvoslati illeték alapja (a vitássá tett követelés) a felperes fellebbezésében fenntartott marasztalási igény. A jogorvoslati eljárásban nem számítható hozzá a pertárgy értékéhez a keresettel (viszontkeresettel) nem érvényesített (azaz nem peresített) összeg, amely a bíróság által az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása körében elvégzett elszámolás eredményeként a felperes "fennálló tartozását" állapítja meg abban az esetben sem, ha az a fellebbezéssel támadott ítéletben számszerűsítve megjelenik [1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bek.; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 24. § (1) bek.].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú bíróság 12. számú ítéletében rögzítettek szerint a felperes pontosított keresetében a felek közötti kölcsönszerződés érvénytelenségének a megállapítását és az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását kérte akként, hogy a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítsa hatályossá és kötelezze az alperest 150 750 forint megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte.[2] Az elsőfokú bíróság ítéletében a felek között létrejött kölcsönszerződést akként nyilvánította érvényessé, hogy a svájci frank és a forint közötti átváltási árfolyamot a szerződéskötés napjára irányadó, a Magyar Nemzeti Bank deviza középárfolyamához képest 35%-kal növelt mértékben maximálta a szerződésben rögzített induló kamatmérték változatlanul hagyása mellett; megállapította, hogy a felperes alperessel szemben fennálló tartozása 2022. január 1-jével 2 551 661 forint. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[3] A felperes az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében elsődlegesen annak megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság az alperest kötelezze 43 350 forint megfizetésére. Másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[4] A felperes az elsőfokú bíróság 14. sorszámú felhívására 15 000 forint összegű fellebbezési illetéket fizetett meg.
[5] Az iratok felterjesztését követően az ítélőtábla a 3. sorszámú végzésében az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (1) bekezdésére és 46. § (1) bekezdésére történő hivatkozással - a fellebbezés elutasításának terhével - felhívta a felperest a fellebbezési eljárási illeték nyolc napon belül történő további 192 600 forinttal történő kiegészítésére, figyelemmel arra, hogy a fellebbezett illetékalap 2 595 011 forint.
[6] A felperes a felhívásra úgy nyilatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a 14. sorszámú végzésében a pertárgy értékét 43 350 forintban határozta meg, amelynek megfelelő 15 000 forint fellebbezési illetéket átutalással megfizetett. A pertárgyérték meghatározása tekintetében hivatkozott a BDT 2020.4193. szám alatt közzétett eseti döntésben foglaltakra. Erre az álláspontjára tekintettel a jogorvoslati illetéket nem egészítette ki.
A fellebbezéssel támadott határozat
[7] Az ítélőtábla végzésével a felperes fellebbezését hivatalból elutasította.[8] Döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a jogorvoslati eljárásra vonatkozó pertárgy értékét tévesen határozta meg, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a határozatában a felperes tartozását állapította meg. Ezzel szemben a felperes a fellebbezésében nem a felperes, hanem az alperes (43 350 forint összegű) tartozását állította, és ennek megfelelően kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását.
[9] Az Itv. 39. § (1) bekezdése és 46. § (1) bekezdése alapján a másodfokú pertárgyérték az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes tartozása összegeként meghatározott 2 551 661 forint, valamint a felperes fellebbezésében az alperes tartozásaként megjelölt 43 350 forint, azaz összesen 2 595 011 forint, mivel ez a felperes által vitássá tett követelés. A felperes fellebbezésében hivatkozott eseti döntés jelen esetben nem alkalmazható annak eltérő tényállására tekintettel, az ugyanis az eljáró bíróság kijelölése tárgyában született és az elsőfokú eljárás pertárgyértéke volt vitás.
A fellebbezés
[10] Az ítélőtábla végzése ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla utasítását kérte a fellebbezése elbírálására.[11] Arra hivatkozott, hogy a törvényszék 14. sorszámú végzésében megállapított 43 350 forint pertárgyértéknek megfelelő 15 000 forint fellebbezési eljárási illetéket átutalással megfizette. A 14. sorszámú végzés megváltoztatására, illetve hatályon kívül helyezésére nem került sor.
[12] Az alperes a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A Kúria a fellebbezést a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 233/A. §-a alapján bírálta el, és megállapította, hogy az az alábbiakra tekintettel alapos.[14] A felperes arra alaptalanul hivatkozott, hogy a törvényszék 14. sorszámú végzése "kötötte volna" a másodfokon eljáró ítélőtáblát. Nem volt eljárási akadálya annak, hogy az ítélőtábla a fellebbezés kapcsán újabb hiánypótlásra felhívó végzést bocsásson ki, ha úgy ítélte meg, hogy a fellebbezés illetékhiányos (vagy más hiányosságban szenved).
[15] Érdemben viszont a felperes arra helytállóan hivatkozott, hogy a Kúria jogértelmezése szerint, amennyiben a kereset a szerződés érvénytelenségének megállapításán keresztül az érvénytelenség jogkövetkezményeként a felperes által saját túlfizetéseként állított összeg megfizetésére irányul, a kereset tisztán marasztalási jellegű. A pertárgyérték meghatározásánál ezért kizárólag a marasztalásra irányuló igény vehető egyedül figyelembe (Kúria Gf.VII.30.141/2019/2.; Gfv.VII.30.082/2020/3.; Gfv.VII.30.421/2019/2.).
[16] Jelen ügyben a felperes marasztalásra irányuló keresetet terjesztett elő, amelynek összegét a fellebbezésében leszállította.
[17] Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében az érvényessé nyilvánítás körében elvégzett elszámolás eredményeként a felperes marasztalásra irányuló keresetének elutasítása mellett (erre irányuló viszonkereset hiányában) a felperesnek az alperessel szemben fennálló tartozását is megállapította, azonban ez nem változtat a felperes keresetének fentiek szerinti, tisztán marasztalási jellegén.
[18] A Kúria megítélése szerint az Itv. 39. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy az illeték alapja a polgári peres eljárásban a per tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, a jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke, nem értelmezhető olyan kiterjesztő módon, ami a jogorvoslati eljárásban "felülírja" a régi Pp. 24. § (1) bekezdésében meghatározott pertárgyérték fogalmat: a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó. Ez értelemszerűen vonatkozik a viszontkeresetre is.
[19] Az eljárás tárgyának értéke ugyan nem feltétlenül azonos az elsőfokú, illetve a másodfokú eljárásban, viszont nem tekinthető a jogorvoslati eljárásban a pertárgy értékének a keresettel (viszontkeresettel) nem érvényesített követelés értéke, abban az esetben sem, ha a fellebbezéssel támadott ítélet rendelkező részében az érvényessé nyilvánítás körülírása és ennek körében az elvégzett elszámolás keretében a felperes "fennálló tartozásának" megállapítása számszerűsítve is megjelenik. Az ettől eltérő értelmezés a fellebbező félre, jelen esetben a felperesre nézve az eljárási illeték előlegezésében, illetve esetleges viselésében megnyilvánuló olyan hátrányra vezetne, amely nem felel meg az Alaptörvény 28. cikkében megfogalmazott értelmezési követelménynek, valamint a XXVIII. cikkében és a régi Pp. 2. §-ában előírt tisztességes eljárással szemben támasztott elvárásnak, a felperes marasztalási keresetének elbírálása érdekében szükségképpen elvégzett elszámolás nem vezethet a perben elő nem terjesztett követelésről való döntéshez. Az érvényessé nyilvánítás csak a fogyasztó marasztalásra irányuló keresetének az elutasítását eredményezheti, ha az általa állított túlfizetés nem áll fenn.
[20] Az adott ügyben az elsőfokú ítéletből kitűnően az alperes nem élt viszontkeresettel. Emiatt a fenti jogértelmezés nem ellentétes a Kúriának azokban a perekben folytatott pertárgyérték megállapítási gyakorlatával, amely szerint abban az esetben, ha a kereset annak megállapítására irányul, hogy a felperes (fogyasztó) tartozása az érvénytelenség jogkövetkezményeként kisebb összegű, mint amit a pénzintézet vele szemben nyilvántart, a felülvizsgálati pertárgyérték megállapítása során azt az összeget kell irányadónak tekinteni, amely alól az alkalmazni kért jogkövetkezmény alapján - tartozása részbeni fennmaradása esetén - mentesül (Kúria Gfv.VII.30.057/2020/2.; Gfv.VII.30.285/2018/11.). Utóbbi esetben ugyanis a pertárgyérték számításának alapja a felperes keresetében érvényesített igény a régi Pp. 24. § (1) bekezdésének megfelelően.
[21] Miután a felperes az elsőfokú bíróság felhívására lerótta a fellebbezésben leszállított marasztalási keresete után számított jogorvoslati illetéket, és a fentiek alapján további illetékfizetési kötelezettsége nem állt fenn, az ítélőtábla erre vonatkozó felhívása nem volt megalapozott. Emiatt nem volt helye ez okból az elsőfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezés hivatalbóli elutasításának, a fellebbezést érdemben szükséges elbírálni.
[22] A fentiekre tekintettel a Kúria az ítélőtábla végzését a régi Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó régi Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és mellőzte a fellebbezés hivatalbóli elutasítását.
(Kúria Gf.VI.30.533/2022/4.)