adozona.hu
BH 2022.4.104
BH 2022.4.104
Egyszerűsített felszámolás esetén a felszámolót az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 59. § (1) bekezdése alapján megillető 1%-os díj alapjának meghatározásakor a Cstv. 49/A. §, a 49/B. §, illetve a 49/D. § hatálya alá tartozó vagyontárgyak értékesítéséből származó bevétel nem vehető figyelembe, ez utóbbi vagyontárgyak értékesítése miatt a felszámolónak járó díjat a 49/D. § szerint kell megállapítani [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/A. §, 49/B. §, 49/D. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós ellen 2018. február 5-én benyújtott kérelem alapján a bíróság 2019. április 11-én indította meg a felszámolást.
[2] Az I. számú közbenső mérleget a bíróság 130. számú végzésével jóváhagyta és a felszámoló díját a közbenső mérleg benyújtásáig esedékesen a zálogtárgy értékesítéséből befolyt árbevételre tekintettel 47 451 709 forintban állapította meg azzal, hogy a díjelőleg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. §-á...
BH 2022.4.104 Egyszerűsített felszámolás esetén a felszámolót az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 59. § (1) bekezdése alapján megillető 1%-os díj alapjának meghatározásakor a Cstv. 49/A. §, a 49/B. §, illetve a 49/D. § hatálya alá tartozó vagyontárgyak értékesítéséből származó bevétel nem vehető figyelembe, ez utóbbi vagyontárgyak értékesítése miatt a felszámolónak járó díjat a 49/D. § szerint kell megállapítani [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49/A. §, 49/B. §, 49/D. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós ellen 2018. február 5-én benyújtott kérelem alapján a bíróság 2019. április 11-én indította meg a felszámolást.[2] Az I. számú közbenső mérleget a bíróság 130. számú végzésével jóváhagyta és a felszámoló díját a közbenső mérleg benyújtásáig esedékesen a zálogtárgy értékesítéséből befolyt árbevételre tekintettel 47 451 709 forintban állapította meg azzal, hogy a díjelőleg a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. §-ának megfelelően, a bíróság külön rendelkezése nélkül, a törvény erejénél fogva kifizetésre került a felszámoló részére.
[3] A felszámoló 2021. június 1. napján érkezett beadványában az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésére tett indítványt. A felszámolói díjigényét a Cstv. 59. § (1) bekezdésére utalással a már megállapított és kifizetett díjelőleghez képest további bruttó 15 621 000 forintban jelölte meg. Kérte, hogy a bíróság rendelkezzen a hitelezők által befizetett regisztrációs díjakból 3 287 769 forint kiutalásáról, valamint hívja fel a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalát a fennmaradó 12 333 231 forint felszámolói díj kifizetésére.
[4] Az elsőfokú bíróság a záróanyag elutasítása terhével felhívta a felszámolót, hogy terjesszen elő módosított záróanyagot. A Cstv. 59. § (1) bekezdésére, valamint a felszámolót a zálogtárgy értékesítéséből, továbbá a követelésen alapuló zálogjog esetén a követelés behajtásából származó bevételből megillető díj elszámolásának szabályairól szóló 39/2009.(IX. 3.) IRM rendelet (a továbbiakban: Díjrend.) 1. § (4) bekezdésére hivatkozással felhívta a felszámoló figyelmét arra, hogy a felszámolói díj megállapításánál külön-külön kell számításba venni a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak, illetőleg az adós egyéb vagyonelemeinek értékesítéséből származó bevételeket, az ugyanazon vagyonelemek értékesítéséből származó bevétel után értelemszerűen nem lehet kétszeresen - a Cstv. 49/D. § szerinti 3%-os, valamint a Cstv. 59. § (1) bekezdése szerinti 1%-os - felszámolói díjat is felszámítani. A zálogtárgy utáni bevételre hivatkozással a felszámoló újabb díjigénnyel már nem élhet. Az adósnak a közbenső mérleg utáni követelésbehajtásból további 25 065 818 forint bevétele keletkezett, melynek megfelelően a felszámoló az egyszerűsített felszámolási eljárásban járó bruttó 381 000 forint alapösszegen felül további bruttó 318 336 forintra tarthat igényt a Cstv. 59. § (1) bekezdésének megfelelően.
[5] A felszámoló a bíróság felhívására úgy nyilatkozott, hogy álláspontja szerint a díjigénye megfelel a Cstv. 59. § (1) bekezdésében írtaknak, ezért nem terjesztett elő módosított záróanyagot.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[6] Az elsőfokú bíróság a felszámoló által előterjesztett zárómérleg jóváhagyását megtagadta és az eljárás befejezése iránti kérelmet elutasította. Kötelezte a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül terjesszen elő a jogszabályoknak megfelelő zárómérleget, szöveges jelentést és vagyonfelosztási javaslatot. A végzésének indokolása szerint a felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladata annak biztosítása, hogy a felszámoló a jogszabályoknak megfelelően végezze tevékenységét. A felszámoló záróanyaga nem felel meg a Cstv. rendelkezéseinek, a felszámoló azt a bíróság külön felhívására és részletes tájékoztatása ellenére sem módosította.[7] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[8] Kiemelte, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 369. § (3) bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkörében eljárva azt vizsgálta, helyesen jutott-e az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felszámoló által előterjesztett díjigény összege miatt a zárómérleg jóváhagyásának, a felszámolási eljárás befejezésének nincs helye.
[9] Utalva a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésére, az 59. §-ára, valamint a Díjrend 1. § (4) bekezdésére, kifejtette, hogy e jogszabályi rendelkezések alapján a felszámolási vagyontömeget két részből állónak kell tekinteni: egyrészt a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak köre, másrészt a zálogjoggal nem terhelt egyéb vagyon (Kúria 1/2015. PJE határozat). A felszámolási vagyon zálogjoggal nem érintett részének értékesítése esetére a felszámolói díjmegállapítás általános szabályát a Cstv. 59. § (1) bekezdése tartalmazza, amelynek értelmében az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámoló díja 300 000 forint, továbbá a felszámolás során eladott vagyontárgyak bevétele és a befolyt - a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett - követelések pénzbevétele együttes összegének 1%-a. Ezen felül illeti meg a felszámolót a zálogjoggal érintett vagyontárgyak értékesítése esetén a Cstv. 49/A. § (5) bekezdésében, a 49/B. § (7) bekezdésében és a 49/D. § (2) bekezdésében szabályozott esetben az ott meghatározott módon kiszámított összeg.
[10] A zálogjoggal érintett felszámolási vagyon értékesítésének esetére a speciális díjfelszámítás szabályát a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése tartalmazza. Lényeges, hogy a Díjrend. címe is "a felszámolót megillető díjelszámolás szabályai" megfogalmazást tartalmazza, így a Díjrend. 1. § (4) bekezdése helyesen csak úgy értelmezendő, hogy a felszámoló számára a Cstv. 59-60. §-ai alapján ténylegesen kifizethető díjat a Cstv. 49/D. §-a szerint a felszámoló által már érvényesített díjjal, vagyis 3%+áfa összeggel csökkentett összegben kell megállapítani. A Cstv. 49/D. §-a szerint már érvényesített díj azért is csak 3%+áfa összeget jelentheti, mert a felszámoló saját jogán a maga részére csak ilyen összegű felszámolói díjat jogosult érvényesíteni, a számlát is ezen összegről állítja ki.
[11] A Cstv. 49/D. § szerint számított díj nem olyan értelemben díjelőleg, hogy az utólag a Cstv. 59. §-a szerinti arány figyelembevételével a végső díj meghatározása során még megemelendő. A zálogtárgy értékesítésénél a felszámolót megillető díjat el kell különítenie a Díjrend 1. § (4) bekezdésének megfelelően a felszámolót az általános szabályok szerint megillető díjtól, az ez alapján megállapított összeg azonban már nem emelhető. A másodfokú bíróság megjegyezte, a Cstv. 2017. június 30-át követő módosításával érintett 49/D. §-ához kapcsolódó díjelőleg-fogalom azt jelenti, hogy a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során 3%+áfa összeghez soron kívül, előzetesen jut hozzá, de annak összege nem haladhatja meg a 3%+áfát. Ezt kell a végső elszámoláskor a Díjrend 1. § (4) bekezdése szerint figyelembe venni mint olyan díjat, amelyhez a felszámoló egyfajta előlegként már hozzájutott.
[12] A felszámolónak járó díj meghatározása tehát úgy történhet, hogy külön meg kell határozni a Cstv. 49/D. §-a alapján a zálogjogos értékesítés vagy követelésbehajtás után a felszámolónak ténylegesen járó díjat, amelynek teljes összege 3%+áfa, valamint az egyéb vagyonértékesítés után járó díjat, amelyet a Cstv. 59. §-a alapján kell kiszámítani. A felszámolónak ténylegesen járó díj a Cstv. 49/D. §-ában foglaltak szerinti aránytól eltérő, magasabb összegben nem határozható meg.
A felülvizsgálati kérelem
[13] A felszámoló felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú végzés megváltoztatását oly módon, hogy a bíróság az eljárást egyszerűsített módon fejezze be, az adóst szüntesse meg; állapítsa meg a felszámolói díjat a Cstv. 59. § (1) bekezdése alapján bruttó 15 621 000 forintban; rendelkezzen a megjelölt hitelezők részére a megjelölt arányban a nyilvántartásba vételi díj visszautalásáról; rendelkezzen a hitelezők által befizetett 3 287 769 forint nyilvántartásba vételi díjból történő átutalásáról a felszámoló bankszámlájára, a fennmaradó 12 333 231 forint felszámolói díj kifizetése érdekében keresse meg a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalát, hogy az összeget a központi költségvetés terhére igényelje meg és utalja át a felszámoló bankszámlájára.[14] Állította, a jogerős végzés a Cstv. 59. § (1) bekezdésébe ütköző módon állapította meg, hogy a 168. sorszámon előterjesztett záróanyag nem felel meg a Cstv. rendelkezésének.
[15] Álláspontja szerint a Cstv. 59. § (1) bekezdése alapján az egyszerűsített felszámolásra tekintettel a felszámolói díj: 300 000 forint+áfa, összesen: 381 000 forint, valamint az összes értékesítés 1%-a: 1 200 000 000x0,01=12 000 000+áfa=15 240 000 forint. Az összes felszámolói díj tehát 381 000+15 240 000=bruttó 15 621 000 forint.
[16] A jogerős végzés a felszámoló álláspontja szerint a Cstv. 59. § (1) bekezdését megsértve tagadta meg a zárómérleg jóváhagyását, hiszen a Cstv.-nek nincs olyan rendelkezése, amelynek alapján jelen felszámolási eljárásban el kellene térni a fenti jogszabályhelyben foglaltaktól.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A Kúria a jogerős végzést a Pp. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.[18] A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő kérdés az volt, helytállóan értelmezte-e a jogerős végzés a Cstv. 59. § (1) bekezdésének rendelkezését a felszámolót megillető díj kiszámítása vonatkozásában, s ennek megfelelően megalapozottan tagadta-e meg a zárómérleg jóváhagyását.
[19] A Cstv. 59. § (1) bekezdése szerint az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámoló díja 300 000 forint, továbbá a felszámolás során eladott vagyontárgyak bevétele és a befolyt - a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett - követelések pénzbevétele együttes összegének 1%-a, ezen felül a 49/A. § (5) bekezdés, 49/B. § (7) bekezdés és a 49/D. § (2) bekezdésben szabályozott értékesítések esetén az ott meghatározott módon kiszámított összeg. (…) Az e §-ban meghatározott felszámolói díjak a díjat terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazzák.
[20] A felszámoló álláspontja szerint a minimum 300 000 forinthoz hozzá kell adni a felszámolás alatt valamennyi vagyontárgy értékesítéséből befolyt összeg egy százalékát (a vagyontárgyak közé értendőek a zálogtárgyak is), és ezen felül illeti meg a felszámolót a zálogtárgy értékesítéséből befolyó összegből elszámolható 3%+áfa. Eszerint tehát a zálogtárgyból befolyt vételárból a felszámolót összesen 4%+áfa illetné meg: részben a Cstv. 49/D. §-a szerinti 3%, részben pedig további 1% az egyszerűsített szabályokra vonatkozó általános rendelkezések alapján.
[21] A Kúria megítélése szerint a felszámoló álláspontja téves, a jogerős végzésben kifejtett jogértelmezés felel meg a jogszabályoknak. A másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a kérdésben, hogy amennyiben zálogtárgy értékesítésére is sor került az eljárás során, a felszámolói díj kiszámítása során ketté kell választani az adós vagyonát. Egyrészt a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból levonható felszámolói díj, illetve a felszámolót ebből megillető díj vonatkozásában a Cstv. 49/D. § rendelkezéseinek megfelelően kell eljárni. Ezzel a zálogtárgyból befolyt vételár alapján a felszámolói díj rendezésre kerül. A jogszabálynak az "ezen felül" fordulata egyértelművé teszi azt, hogy az 1%-os felszámolót megillető díjat azon vagyontárgyakból befolyt vételár után lehet számítani, amely vagyontárgyak nem tartoznak a Cstv. 49/A. §, 49/B. § illetve 49/D. § rendelkezéseinek a hatálya alá.
[22] A Kúria rámutat arra, hogy a felszámoló álláspontja szerinti esetben az egyszerűsített felszámolás esetén az adós vagyonával szemben érvényesíthető felszámolói díj a befolyt árbevétel után nem 5% lenne, hanem valójában 6%. A zálogtárgyak értékesítése után ugyanis felszámolói díj címén - a zálogjogosulttal szemben - a felszámoló 5%+3% áfa összeget vonhat le, amelyből 2%-ot a felszámolónak át kell utalnia a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatala számlájára, ez a jelen esetben is megtörtént. A további 1% érvényesítése azt jelentené, hogy a hitelezőkkel szemben egyszerűsített felszámolás esetén felszámolói díj jogcímén a felszámoló 6%+4% áfa összeget érvényesíthetne, melyből 4%+áfa illetné a felszámolót a zálogtárgy után. Így az eljárás egyszerűsített módon történő befejezése esetén a felszámolót megillető díj magasabb lenne, ha zálogtárgy értékesítésére került sor, mint az általános szabályok szerint történő befejezés esetén (Kúria Gfv.VII.30.116/2020/4).
[23] Mindezek értelmében helytállóan tagadták meg az ügyben eljárt bíróságok a zárómérleg jóváhagyását amiatt, hogy a felszámolói díj kiszámítása a Cstv. 59. § (1) bekezdésébe ütközik.
[24] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VI. 30.333/2021.)