adozona.hu
BH 2018.9.266
BH 2018.9.266
Építményadó-kötelezettség szempontjából a vállalkozói tulajdonban lévő teremgarázsok és magánszemélyek gépjárműtárolás céljára szolgáló ingatlanai nem esnek egy tekintet alá [1990. évi C. tv. 6. § c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 7.K.27.662/2017. szám alatt folyó ügyben a felperes 2010. január 1. napjától kezdődően 104/186 tulajdoni hányaddal rendelkezik a Szeged, II. kerület belterület 1006/1/A/1. hrsz.-ú, a természetben Szeged, Felső-Tisza part 31-34. szám, parkolószint 1. ajtó alatti garázs ingatlan-nyilvántartási megnevezésű ingatlanban. A felperes 2011. január 1. napjától, továbbá 188/202-es arányú tulajdoni hányaddal rendelkezik a Szeged, II. kerület belterü...
BH 2018.9.266 Építményadó-kötelezettség szempontjából a vállalkozói tulajdonban lévő teremgarázsok és magánszemélyek gépjárműtárolás céljára szolgáló ingatlanai nem esnek egy tekintet alá [1990. évi C. tv. 6. § c) pont].
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 7.K.27.662/2017. szám alatt folyó ügyben a felperes 2010. január 1. napjától kezdődően 104/186 tulajdoni hányaddal rendelkezik a Szeged, II. kerület belterület 1006/1/A/1. hrsz.-ú, a természetben Szeged, Felső-Tisza part 31-34. szám, parkolószint 1. ajtó alatti garázs ingatlan-nyilvántartási megnevezésű ingatlanban. A felperes 2011. január 1. napjától, továbbá 188/202-es arányú tulajdoni hányaddal rendelkezik a Szeged, II. kerület belterület 1006/1/A/2. hrsz.-ú, a természetben Szeged, Felső-Tisza part 31-34. szám, parkolószint 2/G. ajtó alatti garázs ingatlan-nyilvántartási megnevezésű ingatlanban.[2] Az ingatlanokat a felperes értékesítési célból építette. Az ingatlanok a valóságban teremgarázsként funkcionálnak, és azokban az első ingatlan esetében 93, míg a második ingatlan esetében 101 gépjármű beálló (parkolóhely) került kialakításra. A felperesi tulajdoni hányadok lényegében gépjárműbeállók, a tulajdoni hányadhoz a tervrajzon rögzített gépjárműbeálló kizárólagos használati joga kapcsolódik. A felperes a vevői részére ennek megfelelően tulajdoni hányadot és az ahhoz kapcsolódó kizárólagos használati jogot értékesít és értékesített.
[3] Szeged Megyei Jogú Város címzetes főjegyzője, mint elsőfokú helyi adóhatóság a 2017. február 6. napján kelt 11/2074-4/2017. iktatószámú határozatával kötelezte a felperes 2012-2017 évre 35 579 763 Ft adóhiány, 14.500 042 Ft adóbírság, valamint 2 636 058 Ft késedelmi pótlék, azaz mindösszesen 52 715 863 Ft megfizetésére.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. június 9. napján kelt CSB/01/5905-4/2017. ügyszámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. § e) pontja, 11. § (1) és (3) bekezdései, 12. § (3) bekezdése, 52. § 5. pontja, a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:73. § (1) bekezdése, 5:75. §-a, a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének az építményadóról szóló 53/2002. (XII. 13.) Kgy. rendelet (a továbbiakban: Ör.1) 2012. évben hatályba volt 3. § f) pontja, 6. § a) pontja, a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének az építményadóról szóló 38/2012. (XII. 2.) önkormányzat rendelet (a továbbiakban: Ör.2) 2013. január 1. napjától 2015. december 31. napjáig hatályban volt 4. § első mondata, az Ör.2 2016. január 1. napjától hatályos 4. § (1), (2) bekezdései alapján. Az alperes a határozat indokolásban hivatkozott arra, hogy a Htv. az építményadót a vagyoni típusú adók körébe sorolja, ami azt jelenti, hogy az adókötelezettséget az önkormányzat illetékességi területén lévő vállalkozási célú építmény tulajdonjoga határozza meg. Az ingatlan-nyilvántartásban az adózó tulajdonában lévő ingatlanok megnevezése garázs, az ingatlan a vállalkozó tulajdonosának ebbéli minőségére tekintettel vállalkozási célt szolgál, tehát építményadó-köteles. A teremgarázs fizikailag egy épület, jogilag ezért egy adótárgynak minősül.
[5] A felperes a bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban kereseti kérelme alapján azon az állásponton volt, hogy a 20 m2 alapterületet meg nem haladó, önálló helyrajzi számon lévő garázstulajdonosoknak a felperessel ellentétben építményadót nem kell fizetniük, és ezért a szabályozás diszkriminatív, mert nem kellően differenciáló.
A bíróság indítványa
[6] A bíróság a per tárgyalását 2018. január 8-án kelt 7.K.27.662/2017/22. számú végzésével felfüggesztette és a Kúriához fordult, kezdeményezve az önkormányzati rendelet jogszabályba ütközésének vizsgálatát és azok megsemmisítését, továbbá a jogszabályellenes rendelkezések általános és a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt a 7.K.27.662/2017. számú ügyben történő alkalmazási tilalmának elrendelését. A bíróság a 7.K.27.662/2017/22. számú végzésével indítványozta az Ör.1-nek 2012. évben hatályban volt 3. § f) pontja és 6. § a) pontja jogszabályba ütközésének vizsgálatát és jogszabály-ellenességének megállapítását. A bíróság ugyancsak kezdeményezte az Ör.2-nek a 2013. január 1. napjától 2015. december 31. napjáig hatályban volt 4. § első mondata jogszabályba ütközésének vizsgálatát és a jogszabály-ellenesség megállapítását. A bíróság kezdeményezte továbbá az Ör.2-nek a 4. § (1), (2) bekezdései jogszabályba ütközésének vizsgálatát és azok megsemmisítését.[7] A bíróság megállapította a perbeli önkormányzati rendeletek rendelkezései alapján, hogy a 20 m2 hasznos alapterületet meg nem haladó, önálló ingatlanként (albetéten) bejegyzett garázsok 2012. január 1. napjától adómentesek voltak, 2013. január 1. napjától kezdődően pedig az azok után fizetendő építményadó mértéke 0 Ft/m2, míg a 20 m2 hasznos alapterületet meghaladó teremgarázsok hasznos alapterülete után adófizetési kötelezettség keletkezett, függetlenül az egyes gépkocsibeállók területétől. A bíróság szerint ez az önkormányzati rendeleti jogalkotás diszkriminatív és nem differenciált adóztatási szabályozást jelent a következők szerint.
[8] Egy önálló ingatlanként (albetéten) bejegyzett garázs tulajdonosa és a teremgarázs gépjárműbeállójának a tulajdonosa összehasonlítható helyzetben van, vagyis homogén csoportot képeznek. Megállapítható, hogy mind a két ingatlantípus esetében az adótárgy ugyanazt a célt, a gépjármű tárolását szolgálja. A bíróság hivatkozott Szabó Máté ombudsman AJB-6129/2010. számú, a teremgarázs-tulajdonosok hátrányos megkülönböztetéséről szóló állásfoglalására. Az azonos csoportba tartozó adóalanyok azonos, míg a különböző csoportba tartozók eltérő kezelésre, így szabályozásra tarthatnak igényt. A bíróság hivatkozott a Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5 017/2012/4. számú határozatában a Htv. 6. § c) pontjának "az adóalanyok teherviselői képességéhez igazodó" fordulatára, amit a döntés a Htv. jogegyenlőségi szabályának minősített, ami a helyi adókat szabályozó önkormányzati normák esetében a diszkriminatív elbánás megítélésének alapja.
[9] A bíróság álláspontja szerint az önkormányzati rendeletek hivatkozott rendelkezései az Alaptörvény XV. cikk (1), (2) bekezdéseibe, XXX. cikk (1) bekezdésébe, a Htv. 6. § c) pontjába és a Htv. 2017. január 1. napjától hatályos 7. § g) pontjába ütköznek.
Az érintett önkormányzat védirata
[10] Az önkormányzat védirata szerint két adótárgyról van szó jelen ügyben, amelyek önállóan építményadó-kötelesek. A helyi adótörvény alapján az építményadóban az adótárgy egy fogalmi egységet képez, annak használati módja, építészetileg kialakított tagoltsága nem alapoz meg adómentességet. Jelen esetben a két adótárgy 1602,28 m2, illetve 2522,91 m2 hasznos alapterületű. Az első ingatlan esetében 93, a második ingatlan esetében 101 db nem önálló adótárgynak minősülő gépjárműbeálló (parkolóhely) került kialakításra. Tekintettel arra, hogy ezek az adótárgyak vállalkozás tulajdonában állnak, így ezen ingatlanok építményadó-köteles adótárgynak minősülnek.[11] A vállalkozói tulajdonban lévő teremgarázsok nem képeznek homogén csoportot az önkormányzat szerint a magánszemélyek gépjármű tárolás céljára szolgáló ingatlanaival, ezért az a szabályozás, hogy a magánszemélyek nem vállalkozási célú ingatlanai esetén nem keletkezik adófizetési kötelezettség, míg a vállalkozói vállalkozási célú építményei után adót kell fizetni, összhangban áll a hatályos törvényi szabályozással.
[12] Az Ör.-ök csak és kizárólag a vállalkozási célú ingatlanok esetében írnak elő építményadó kötelezettséget, tehát egy természetes személy az önálló ingatlanú garázsa után nem köteles az Ör.-ök szerinti építményadót fizetni, mivel a tulajdonában lévő garázs nem vállalkozási célt szolgál. A vállalkozás tulajdonában álló 20 m2 hasznos alapterületet meghaladó garázs után ugyanakkor fennáll az adófizetési kötelezettség.
[13] Mindezek alapján az önkormányzat kérte, hogy a Kúria a bíróság indítványát utasítsa el.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[14] Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.[15] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt tartalma szerint bírálja el. Eszerint hatályos hivatkozás alapján, a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 144. §-ának megfelelően, az előtte folyó felülvizsgálati eljárás egyidejű felfüggesztése mellett benyújtott indítványát a Kp. 141. §-a szerint érdemben vizsgálta.
I.
[16] Az Ör.1-nek a 2012. évben hatályban volt az indítvánnyal érintett rendelkezései:
3. § Mentes az adó alól:
f) a vállalkozás célját szolgáló 20 m2-t meg nem haladó hasznos alapterületű építmény.
6. § a) Az adó mértéke 1250 Ft/m2/év.
[17] Az Ör.2-nek a 2013. január 1. napjától 2015. december 31. napjáig hatályban volt az indítvánnyal érintett rendelkezése:
4. § Az adó általános mértéke 1395 Ft/m2/év, a 20 m2-t meg nem haladó hasznos alapterületű építmény, valamint az ingatlan-nyilvántartásban strandfürdő megnevezéssel nyilvántartott építmény esetén az adó mértéke 0 Ft/m2/év.
[18] Az Ör.2-nek a 2016. január 1. napjától hatályos az indítvánnyal érintett rendelkezései:
4. § (1) Az adó évi mértéke a (2)-(5) bekezdésben foglaltak kivételével 1595 Ft/m2.
(2) Az adó évi mértéke a 20 m2-t meg nem haladó hasznos alapterületű építmény, valamint az ingatlan-nyilvántartásban strandfürdő megnevezéssel nyilvántartott építmény esetén 0 Ft/m2.
II.
[19] A Kúriának a bírói indítvány alapján abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az önálló helyrajzi számon lévő, 20 m2 alapterületet meg nem haladó garázsok tulajdonosai és a 20 m2 alapterületet meg nem haladó teremgarázs-beálló tulajdonosai hasonló helyzetben lévő homogén csoportba tartozó adózók-e. Ennek során a megítélés alapjául - ugyancsak az indítvány alapján - az Ör.1 és az Ör.2 hivatkozott rendelkezéseinek az Alaptörvény XV. cikk (1), (2) bekezdéseibe és XXX. cikk (1) bekezdésébe, valamint a Htv. 6. § c) pontjába és a Htv. 2017. január 1. napjától hatályos 7. § g) pontjába ütközése vizsgálatát kellett elvégeznie.
[20] A Htv. 11. § (3) bekezdése szól az építményadó vonatkozásában az adókötelezettség tényállási eleméről. Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő lakás és nem lakás céljára szolgáló épület vagy épületrész tulajdonlása. Az így meghatározott építmény mint adótárgy, valamennyi helyiségére kiterjed az adókötelezettség, annak rendeltetésétől, illetőleg hasznosításától függetlenül. Az adó alanyáról a Htv. 12. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy társasház, garázs és üdülő esetén a tulajdonosok önálló adóalanyok, a közös használatú helyiségek után az adó alanya az említett közösség.
[21] A Kúria az adótényállási elemek ezen részleteiből azt emeli ki, hogy az adótárgy az építményadó esetében az építmény, és ehhez igazodik az adóalap és az adómérték meghatározása. Ha a tulajdonosok önálló adóalanyok is, az adótárgy mibenlétén ez nem változtat, kötelezettségük terjedelmét az adótárgy egészéhez való viszonyuk határozza meg. A teremgarázs és az önálló albetéten jegyzett garázsépület tulajdonosa között az összehasonlítás alapja - az építmény alapján kivetett közteherrel összefüggésben - ezért csakis az építmény maga lehet. A vagyonérték adóztatása ezzel szemben esetleg jobban lehetővé tenné kifejezetten a tulajdonosok terhelésének összehasonlítását, ekkor a viszonyítás inkább elszakadhatna a fizikai értelemben vett tulajdoni tárgytól. Jelen esetben azonban az Ör.-ök egyértelműen az építményhez, és az adóalap meghatározása módja szerint kifejezetten annak fizikai jellemzőjéhez (m2) kötik a közteher megállapítását.
[22] Az Ör.-ök jogellenessége a Kúria szerint ezen az alapon nem állapítható meg. Az alapul fekvő ügyben a tulajdoni kérdések vizsgálatára pedig jelen eljárásban a Kúria hatásköre nem terjed ki.
[23] Ami a szabályozást illeti, a helyi önkormányzat az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés h) pontja alapján dönt a helyi adók fajtáiról és mértékéről, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 13. pontja szerint ellátja a helyi adókkal kapcsolatos feladatokat. A helyi önkormányzatnak diszkrecionális joga van abban a tekintetben, hogy törvényes keretek között milyen adópolitikát érvényesít vonatkozó rendeletalkotása körében.
[24] A helyi szabályozás körében korlátot az adóalanyok terhelése tekintetében a Htv. különösen a 7. § g) pontjában foglaltak útján határoz meg, ami 2017. január 1-jei hatállyal az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének. Korábban a Htv. 6. § c) pontja tartalmazta az adóalanyok teherviselő képessége figyelembevételének követelményét.
[25] A Kúria szerint az adóalanyok terhelését illetően, beleértve azok csoportjait is, jelen esetben az önkormányzat, igazolható módon, nem lépte túl döntési önállósága törvényi kereteit.
[26] Vitatható, hogy az építményadónak az építmény alapterületét adóalapnak tekintő változata tekintetében a teremgarázs-tulajdonosokat és az önálló albetéten lévő garázsépítmények tulajdonosait mindenképpen egyformán kellene kezelni, hiszen az építmények fizikai sajátosságai, attól el nem választható tulajdonosi szerkezete éppenséggel kifejezetten eltér. Márpedig az adótárgy maga az építmény.
[27] A Kúria szerint ezért a szabályozás önmagában nem tekinthető diszkriminatívnak, mivel a teremgarázs-építmény és az önálló garázsépítmény közötti megkülönböztetés, figyelemmel az építményadó tárgyára (az adótárgyra és az adókötelezettség tárgyára is) - nem indokolatlan. Az Alaptörvénynek az indítványban fölhozott XV. cikk (1), (2) bekezdéseibe és XXX. cikk (1) bekezdésébe ütközés így nem állapítható meg. Jogszerű megkülönböztetést pedig az önkormányzat szabályozásában alkalmazhat.
[28] Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa AJB-6129/2010. a teremgarázs-tulajdonról szóló ajánlása meghatározott önkormányzat jegyzőjének szól, másik jogi környezetben, az Alaptörvény és az Mötv. hatálybalépése előtt. Jelenleg a Htv. szabályai is jelentősen eltérőek. Az országgyűlési biztos ajánlása a 2011. évi CXI. tv. 31. §-a alapján egyébként nem bír kötelező erővel, illetve általános érvényű hatállyal. A Kúria szerint a szabályozási szempontból homogén csoportba tartozó adózók terhelésének vizsgálata természetesen mindig elengedhetetlen, jelen esetben azonban a megkülönböztetésnek a fentiek szerint több jogszerű indoka is fölhozható. A Kúria ennyiben osztja az önkormányzat védiratában kifejtett ellenérveket.
[29] Az ingatlanérték-adatoknak, amit a bírói indítvány tartalmaz, a Kúria ahhoz képest más, több tekintetben eltérő jelentést tulajdonít. Az Ör.1 és az Ör.2 által meghatározott építményadó alapja a Htv. 15. § a) pontja szerinti, az építmény m2-ben meghatározott hasznos alapterülete, nem pedig a b) pont szerinti korrigált forgalmi érték. A Kúria szempontjából ezért nincs perdöntő jelentősége az ingatlanforgalmi értékek eltérésének, ha a különbségek nem irreálisan nagyok. Jogszerű keretek között az ebben a kérdésben való mérlegelést az önkormányzatnak kell elvégeznie szabályalkotási döntéshozatala során. A bíróság nem vizsgálhatja fölül az önkormányzat hatáskörében, mérlegelési jogkörben, jogszerű keretek között hozott aktusait saját maga által állított célszerűségi szempontok alapján (Köf. 5002/2017/5., Köf. 5003/2017/4., Köf. 5008/2017/4.).
[30] Mivel tehát az Ör.1 és az Ör.2 indítvánnyal érintett rendelkezései a fentiek szerint nem ellentétesek a Htv.-vel, sem pedig az Alaptörvénnyel, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.
(Kúria, Köf.5002/2018.)
* * *
Teljes határozat
Az ügy száma: Köf.5002/2018/5.
A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró,
Dr. Dobó Viola bíró
Az indítványozó:
Az érintett önkormányzat: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése
Az ügy tárgya: Önkormányzati rendelet törvényességi vizsgálata
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa- a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének az építményadóról szóló 53/2002. (XII. 13.) Kgy. rendelet 2012. évben hatályban volt 3. § f) pontja, 6. § a) pontja jogszabály-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;
- a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének az építményadóról szóló 38/2012. (XII. 02.) önkormányzat rendelet 2013. január 01. napjától 2015. december 31. napjáig hatályban volt 4. § első mondata jogszabály-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;
- a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének az építményadóról szóló 38/2012. (XII. 2.) önkormányzat rendelet 4. § (1)-(2) bekezdései jogszabály-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói indítványt elutasítja;
- elrendeli, hogy határozatának közzétételére - a kézbesítést követő nyolc napon belül - az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 7.K.27.662/2017. szám alatt folyó ügyben a felperes 2010. január 1. napjától kezdődően 104/186 tulajdoni hányaddal rendelkezik a Szeged, II. kerület belterület 1006/1/A/1. hrsz.-ú, a természetben Szeged, Felső-Tisza part 31-34. szám, parkolószint 1. ajtó alatti garázs ingatlan-nyilvántartási megnevezésű ingatlanban. A felperes 2011. január 1. napjától, továbbá 188/202-es arányú tulajdoni hányaddal rendelkezik a Szeged, II. kerület belterület 1006/1/A/2. hrsz.-ú, a természetben Szeged, Felső-Tisza part 31-34. szám, parkolószint 2/G. ajtó alatti garázs ingatlan-nyilvántartási megnevezésű ingatlanban.[2] Az ingatlanokat a felperes értékesítési célból építette. Az ingatlanok a valóságban teremgarázsként funkcionálnak, és azokban az első ingatlan esetében 93, míg a második ingatlan esetében 101 gépjármű beálló (parkolóhely) került kialakításra. A felperesi tulajdoni hányadok lényegében gépjármű beállók, a tulajdoni hányadhoz a tervrajzon rögzített gépjármű beálló kizárólagos használati joga kapcsolódik. A felperes a vevői részére ennek megfelelően tulajdoni hányadot és az ahhoz kapcsolódó kizárólagos használati jogot értékesít és értékesített.
[3] Szeged Megyei Jogú Város Címzetes Főjegyzője, mint elsőfokú helyi adóhatóság a 2017. február 6. napján kelt 11/2074-4/2017. iktatószámú határozatával kötelezte a felperes 2012-2017 évre 35.579.763 Ft adóhiány, 14.500.042 Ft adóbírság, valamint 2.636.058 Ft késedelmi pótlék, azaz mindösszesen 52.715.863 Ft megfizetésére.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. június 9. napján kelt CSB/01/5905-4/2017. ügyszámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 7. § e) pontja, 11. § (1) és (3) bekezdései, 12. § (3) bekezdése, 52. § 5. pontja, a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:73. § (1) bekezdése, 5:75. §-a, a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének az építményadóról szóló 53/2002. (XII. 13.) Kgy. rendelet (a továbbiakban: Ör.1) 2012. évben hatályba volt 3. § f) pontja, 6. § a) pontja, a Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének az építményadóról szóló 38/2012. (XII. 2.) önkormányzat rendelet (a továbbiakban: Ör.2) 2013. január 1. napjától 2015. december 31. napjáig hatályban volt 4. § első mondata, az Ör.2 2016. január 1. napjától hatályos 4. § (1), (2) bekezdései alapján. Az alperes a határozat indokolásban hivatkozott arra, hogy a Htv. az építményadót a vagyoni típusú adók körébe sorolja, ami azt jelenti, hogy az adókötelezettséget az önkormányzat illetékességi területén lévő vállalkozási célú építmény tulajdonjoga határozza meg. Az ingatlan-nyilvántartásban az adózó tulajdonában lévő ingatlanok megnevezése garázs, az ingatlan a vállalkozó tulajdonosának ebbéli minőségére tekintettel vállalkozási célt szolgál, tehát építményadó-köteles. A teremgarázs fizikailag egy épület, jogilag ezért egy adótárgynak minősül.
[5] A felperes a bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban kereseti kérelme alapján azon az állásponton volt, hogy a 20 m2 alapterületet meg nem haladó, önálló helyrajzi számon lévő garázstulajdonosoknak a felperessel ellentétben építményadót nem kell fizetniük, és ezért a szabályozás diszkriminatív, mert nem kellően differenciáló.
A bíróság indítványa
[6] A bíróság a per tárgyalását 2018. január 8-án kelt 7.K.27.662/2017/22. számú végzésével felfüggesztette és a Kúriához fordult kezdeményezve az önkormányzati rendelet jogszabályba ütközésének vizsgálatát és azok megsemmisítését, továbbá a jogszabályellenes rendelkezések általános és a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt a 7.K.27.662/2017. számú ügyben történő alkalmazási tilalmának elrendelését. A bíróság a 7.K.27.662/2017/22. számú végzésével indítványozta az Ör.1-nek 2012. évben hatályban volt 3. § f) pontja és 6. § a) pontja jogszabályba ütközésének vizsgálatát és jogszabály-ellenességének megállapítását. A bíróság ugyancsak kezdeményezte az Ör.2-nek a 2013. január 1. napjától 2015. december 31. napjáig hatályban volt 4. § első mondata jogszabályba ütközésének vizsgálatát és a jogszabály-ellenesség megállapítását. A bíróság kezdeményezte továbbá az Ör.2-nek a 4. § (1), (2) bekezdései jogszabályba ütközésének vizsgálatát és azok megsemmisítését.[7] A bíróság megállapította a perbeli önkormányzati rendeletek rendelkezései alapján, hogy a 20 m2 hasznos alapterületet meg nem haladó, önálló ingatlanként (albetéten) bejegyzett garázsok 2012. január 1. napjától adómentesek voltak, 2013. január 1. napjától kezdődően pedig az azok után fizetendő építményadó mértéke 0 Ft/m2, míg a 20 m2 hasznos alapterületet meghaladó teremgarázsok hasznos alapterülete után adófizetési kötelezettség keletkezett, függetlenül az egyes gépkocsi beállók területétől. A bíróság szerint ez az önkormányzati rendeleti jogalkotás diszkriminatív és nem differenciált adóztatási szabályozást jelent a következők szerint.
[8] Egy önálló ingatlanként (albetéten) bejegyzett garázs tulajdonosa és a teremgarázs gépjármű beállójának a tulajdonosa összehasonlítható helyzetben van, vagyis homogén csoportot képeznek. Megállapítható, hogy mind a két ingatlantípus esetében az adótárgy ugyanazt a célt, a gépjármű tárolását szolgálja. A bíróság hivatkozott Szabó Máté ombudsman AJB-6129/2010. számú, a teremgarázs tulajdonosok hátrányos megkülönböztetéséről szóló állásfoglalására. Az azonos csoportba tartozó adóalanyok azonos, míg a különböző csoportba tartozók eltérő kezelésre, így szabályozásra tarthatnak igényt. A bíróság hivatkozott a Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5.017/2012/4. számú határozatában a Htv. 6. § c) pontjának "az adóalanyok teherviselői képességéhez igazodó" fordulatára, amit a döntés a Htv. jogegyenlőségi szabályának minősített, ami a helyi adókat szabályozó önkormányzati normák esetében a diszkriminatív elbánás megítélésének alapja.
[9] A bíróság álláspontja szerint vizsgálni kell, hogy az önkormányzati jogalkotó az önkormányzati rendeletben az adózók között azonos módon, azonos szemlélettel osztotta-e szét a közterheket, illetve az esetleges adózók közötti megkülönböztető elbánás visszavezethető-e a Htv.-ben foglalt valamely legalizáló rendelkezésre. A bíróság szerint az önálló helyrajzi számon lévő, 20 m2 alapterületet meg nem haladó garázstulajdonosok és a 20 m2 alapterületet meg nem haladó teremgarázs beálló tulajdonosok hasonló helyzetben lévő homogén csoportba tartozó adózók, ezért az önkormányzati rendeletek hivatkozott rendelkezései az Alaptörvény XV. cikk (1), (2) bekezdéseibe, XXX. cikk (1) bekezdésébe, a Htv. 6. § c) pontjába és a Htv. 2017. január 1. napjától hatályos 7. § g) pontjába ütköznek.
[10] A teremgarázs beálló forgalmi értéke így a vagyontömeg értéke alulmarad az önálló helyrajzi számon lévő 20 m2 alapterületet meg nem haladó garázsokétól. A bíróság az átlagos forgalmi érték 2012. és 2017. évben való összehasonlító adatait is mellékelte indokolásában ezen állítás alátámasztása érdekében.
[11] A bíróság szerint a helyzetet tovább árnyalja, hogy az önálló helyrajzi számon nyilvántartott 20 m2-t meg nem haladó alapterületű garázs nem csak gépjármű tárolására, hanem egyéb tárolásra, adott esetben üzlethelyiség kialakítására is alkalmas, ami értéknövelő tényező. Ilyen adottsággal egy teremgarázs beálló viszont nem rendelkezhet.
Az érintett önkormányzat védirata
[12] Az önkormányzat védirata szerint két adótárgyról van szó jelen ügyben, amelyek önállóan építményadó kötelesek. A helyi adótörvény alapján az építményadóban az adótárgy egy fogalmi egységet képez, annak használati módja, építészetileg kialakított tagoltsága nem alapoz meg adómentességet. Jelen esetben a két adótárgy 1602,28 m2, illetve 2522,91 m2 hasznos alapterületű. Az első ingatlan esetében 93, a második ingatlan esetében 101 db nem önálló adótárgynak minősülő gépjármű beálló (parkolóhely) került kialakításra. Tekintettel arra, hogy ezek az adótárgyak vállalkozás tulajdonában állnak, így ezen ingatlanok építményadó köteles adótárgynak minősülnek.[13] A vállalkozói tulajdonban lévő teremgarázsok nem képeznek homogén csoportot az önkormányzat szerint a magánszemélyek gépjármű tárolás céljára szolgáló ingatlanaival, ezért az a szabályozás, hogy a magánszemélyek nem vállalkozási célú ingatlanai esetén nem keletkezik adófizetési kötelezettség, míg a vállalkozói vállalkozási célú építményei után adót kell fizetni, összhangban áll a hatályos törvényi szabályozással.
[14] Az önkormányzat szerint a felperes azon álláspontja, hogy a tulajdonában lévő adóköteles építmény használata 20 m2-t el nem érő egységekre bontva történik, nem bír jogi relevanciával. Más építményadó köteles ingatlanok esetében is előfordul, hogy a konkrét hasznosított épületrész nem haladja meg a 20 m2-t (pl.: szállodai szoba, bérbe adott irodahelyiség). Az önkormányzat szerint ezen esetekben fel sem merül annak lehetősége, hogy egy irodaháznál az adókötelezettséget helyiségenként állapítsa meg az adóhatóság. Az önkormányzat ennek alapján cáfolja a bíróság azon álláspontját, mely szerint az egy önálló ingatlanként (albetéten) bejegyzett garázs tulajdonosa és a teremgarázs gépjármű beállójának tulajdonosa összehasonlítható helyzetben lenne, vagyis homogén csoportot képezne.
[15] Az Ör.-ek csak és kizárólag a vállalkozási célú ingatlanok esetében írnak elő építményadó kötelezettséget, tehát egy természetes személy az önálló ingatlanú garázsa után nem köteles az Ör.-ek szerinti építményadót fizetni, mivel a tulajdonában lévő garázs nem vállalkozási célt szolgál. A vállalkozás tulajdonában álló 20 m2 hasznos alapterületet meghaladó garázs után ugyanakkor fennáll az adófizetési kötelezettség.
[16] Mindezek alapján az önkormányzat kérte, hogy a Kúria a bíróság indítványát utasítsa el.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[17] Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.[18] A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt tartalma szerint bírálja el. Eszerint hatályos hivatkozás alapján, a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 144. §-ának megfelelően, az előtte folyó felülvizsgálati eljárás egyidejű felfüggesztése mellett benyújtott indítványát a Kp. 141. §-a szerint érdemben vizsgálta.
I.
[19] Az Ör. 1-nek a 2012. évben hatályban volt az indítvánnyal érintett rendelkezései:3. § Mentes az adó alól:
f) a vállalkozás célját szolgáló 20 m2-t meg nem haladó hasznos alapterületű építmény.
6. § a) Az adó mértéke 1250 Ft./ m2/év.
[20] Az Ör. 2-nek a 2013. január 1. napjától 2015. december 31. napjáig hatályban volt az indítvánnyal érintett rendelkezése:
4. § Az adó általános mértéke 1395 Ft/m2/év, a 20 m2-t meg nem haladó hasznos alapterületű építmény, valamint az ingatlan-nyilvántartásban strandfürdő megnevezéssel nyilvántartott építmény esetén az adó mértéke 0 Ft/m2/év.
[21] Az Ör. 2-nek a 2016. január 1. napjától hatályos az indítvánnyal érintett rendelkezései:
4. § (1) Az adó évi mértéke a (2)-(5) bekezdésben foglaltak kivételével 1595 Ft/m2.
(2) Az adó évi mértéke a 20 m2-t meg nem haladó hasznos alapterületű építmény, valamint az ingatlan-nyilvántartásban strandfürdő megnevezéssel nyilvántartott építmény esetén 0 Ft/m2.
II.
[22] A Kúriának a bírói indítvány alapján abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az önálló helyrajzi számon lévő, 20 m2 alapterületet meg nem haladó garázsok tulajdonosai és a 20 m2 alapterületet meg nem haladó teremgarázs beálló tulajdonosai hasonló helyzetben lévő homogén csoportba tartozó adózók-e. Ennek során a megítélés alapjául - ugyancsak az indítvány alapján - az Ör. 1 és az Ör. 2 hivatkozott rendelkezéseinek az Alaptörvény XV. cikk (1), (2) bekezdéseibe és XXX. cikk (1) bekezdésébe, valamint a Htv. 6. § c) pontjába és a Htv. 2017. január 1. napjától hatályos 7. § g) pontjába ütközése vizsgálatát kellett elvégeznie.[23] A Htv. 11. § (3) bekezdése szól az építményadó vonatkozásában az adókötelezettség tényállási eleméről. Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő lakás és nem lakás céljára szolgáló épület vagy épületrész tulajdonlása. Az így meghatározott építmény, mint adótárgy, valamennyi helyiségére kiterjed az adókötelezettség, annak rendeltetésétől, illetőleg hasznosításától függetlenül. Az adó alanyáról a Htv. 12. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy társasház, -garázs és -üdülő esetén a tulajdonosok önálló adóalanyok, a közös használatú helyiségek után az adó alanya az említett közösség.
[24] A Kúria az adótényállási elemek ezen részleteiből azt emeli ki, hogy az adótárgy az építményadó esetében az építmény, és ehhez igazodik az adóalap és az adómérték meghatározása. Ha a tulajdonosok önálló adóalanyok is, az adótárgy mibenlétén ez nem változtat, kötelezettségük terjedelmét az adótárgy egészéhez való viszonyuk határozza meg. A teremgarázs és az önálló albetéten jegyzett garázsépület tulajdonosa között az összehasonlítás alapja - az építmény alapján kivetett közteherrel összefüggésben - ezért csakis az építmény maga lehet. A vagyonérték adóztatása ezzel szemben esetleg jobban lehetővé tenné kifejezetten a tulajdonosok terhelésének összehasonlítását, ekkor a viszonyítás inkább elszakadhatna a fizikai értelemben vett tulajdoni tárgytól. Jelen esetben azonban az Ör.-ek egyértelműen az építményhez, és az adóalap meghatározása módja szerint kifejezetten annak fizikai jellemzőjéhez (m2) kötik a közteher megállapítását.
[25] Az Ör.-ek jogellenessége a Kúria szerint ezen az alapon nem állapítható meg. Az alapul fekvő ügyben a tulajdoni kérdések vizsgálatára pedig jelen eljárásban a Kúria hatásköre nem terjed ki.
[26] Ami a szabályozást illeti, a helyi önkormányzat az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés h) pontja alapján dönt a helyi adók fajtáiról és mértékéről, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 13. pontja szerint ellátja a helyi adókkal kapcsolatos feladatokat. A helyi önkormányzatnak diszkrecionális joga van abban a tekintetben, hogy törvényes keretek között milyen adópolitikát érvényesít vonatkozó rendeletalkotása körében.
[27] A helyi szabályozás körében korlátot az adóalanyok terhelése tekintetében a Htv. különösen a 7. § g) pontjában foglaltak útján határoz meg, ami 2017. január 1-jei hatállyal az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének. Korábban a Htv. 6. § c) pontja tartalmazta az adóalanyok teherviselő képessége figyelembe vételének követelményét.
[28] A Kúria szerint az adóalanyok terhelését illetően, beleértve azok csoportjait is, jelen esetben az önkormányzat, igazolható módon, nem lépte túl döntési önállósága törvényi kereteit.
[29] Vitatható, hogy az építményadónak az építmény alapterületét adóalapnak tekintő változata tekintetében a teremgarázs-tulajdonosokat és az önálló albetéten lévő garázsépítmények tulajdonosait mindenképpen egyformán kellene kezelni, hiszen az építmények fizikai sajátosságai, attól el nem választható tulajdonosi szerkezete éppenséggel kifejezetten eltér. Márpedig az adótárgy maga az építmény.
[30] A Kúria szerint ezért a szabályozás önmagában nem tekinthető diszkriminatívnak, mivel a teremgarázs-építmény és az önálló garázsépítmény közötti megkülönböztetés, figyelemmel az építményadó tárgyára (az adótárgyra és az adókötelezettség tárgyára is) - nem indokolatlan. Az Alaptörvénynek az indítványban fölhozott XV. cikk (1), (2) bekezdéseibe és XXX. cikk (1) bekezdésébe ütközés így nem állapítható meg. Jogszerű megkülönböztetést pedig az önkormányzat szabályozásában alkalmazhat.
[31] Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa AJB-6129/2010. a teremgarázs-tulajdonról szóló ajánlása meghatározott önkormányzat jegyzőjének szól, másik jogi környezetben, az Alaptörvény és a Mötv. hatályba lépése előtt. Jelenleg a Htv. szabályai is jelentősen eltérőek. Az országgyűlési biztos ajánlása a 2011. évi CXI. tv. 31. §-a alapján egyébként nem bír kötelező erővel, illetve általános érvényű hatállyal. A Kúria szerint a szabályozási szempontból homogén csoportba tartozó adózók terhelésének vizsgálata természetesen mindig elengedhetetlen, jelen esetben azonban a megkülönböztetésnek a fentiek szerint több jogszerű indoka is fölhozható. A Kúria ennyiben osztja az önkormányzat védiratában kifejtett ellenérveket.
[32] Az ingatlanérték-adatoknak, amit a bírói indítvány tartalmaz, a Kúria ahhoz képest más, több tekintetben eltérő jelentést tulajdonít. Az Ör. 1 és az Ör. 2 által meghatározott építményadó alapja a Htv. 15. § a) pontja szerinti, az építmény m2-ben meghatározott hasznos alapterülete, nem pedig a b) pont szerinti korrigált forgalmi érték. A Kúria szempontjából ezért nincs perdöntő jelentősége az ingatlanforgalmi értékek eltérésének, ha a különbségek nem irreálisan nagyok. Jogszerű keretek között az ebben a kérdésben való mérlegelést az önkormányzatnak kell elvégeznie szabályalkotási döntéshozatala során. A bíróság nem vizsgálhatja fölül az önkormányzat hatáskörében, mérlegelési jogkörben, jogszerű keretek között hozott aktusait saját maga által állított célszerűségi szempontok alapján (Köf. 5002/2017/5., Köf. 5003/2017/4., Köf. 5008/2017/4.).
[33] Mivel tehát az Ör. 1 és az Ör. 2 indítvánnyal érintett rendelkezései a fentiek szerint nem ellentétesek a Htv.-vel, sem pedig az Alaptörvénnyel, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.
Záró rész
[34] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.[35] Jelen eljárásban a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján a feleket teljes költségmentesség illeti meg és saját költségeiket maguk viselik, ezért költségek viseléséről rendelkezni nem kellett.
[36] A határozat helyben történő közzététele a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[37] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja és 146. § (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2018. március 27.
Dr. Balogh Zsolt s. k. a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás s. k. előadó bíró, Dr. Dobó Viola s. k. bíró (Kúria, Köf.5002/2018.)