adozona.hu
BH 2018.2.59
BH 2018.2.59
Az ügy eldöntése során irányadó norma alkalmazását a bíró az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenességet megállapító, a konkrét, vagy valamennyi ügyben való alkalmazást kizáró határozata alapján mellőzheti [Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2015. július 10-én kelt határozatával - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/C. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával, a felperes 2014. január 6-ától fennálló közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel - elrendelte a felperes öregségi nyugdíjának 2014. február 1-jétől történő szüneteltetését.
[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[3] A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát egyr...
BH 2018.2.59 Az ügy eldöntése során irányadó norma alkalmazását a bíró az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenességet megállapító, a konkrét, vagy valamennyi ügyben való alkalmazást kizáró határozata alapján mellőzheti [Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdés].
A tényállás
[1] Az alperes a 2015. július 10-én kelt határozatával - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/C. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával, a felperes 2014. január 6-ától fennálló közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel - elrendelte a felperes öregségi nyugdíjának 2014. február 1-jétől történő szüneteltetését.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát egyrészt amiatt kérte, mert a társadalombiztosítási szervek a szüneteltetésről az 1700/2012. (XII. 29.) Korm. határozatban (Korm.h.) foglaltak figyelmen kívül hagyásával döntöttek, másrészt hivatkozott arra, hogy az alperes gyakorlata - az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 78117/13. számú ítéletével alátámasztottan - indokolatlan megkülönböztetést tesz a munkaviszonyban és a közalkalmazotti jogviszonyban álló személyek között.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet a Tny. 83/C. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes az öregségi nyugdíj megállapítását követően közalkalmazotti jogviszonyt létesített, ezért az alperes a Tny. 83/C. § (1) bekezdésének megfelelően járt el, amikor az ellátás szüneteltetését elrendelte. A Korm.h. nem a nyugellátás szüneteltetéséről rendelkezett, ezért a Tny. 83/C. § és a Korm.h. között nincs összefüggés. A bíróság a felperes által indítványozott előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését mellőzte, mivel a felperes kérelme nem az európai közösségi jog értelmezésére, hanem a Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Egyezmény) 14. cikke és a Tny. 83/C. § közötti kollízió megállapítására irányult.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő, az első- és másodfokú társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyező és az alperest új eljárásra kötelező határozat meghozatalát, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte. A felperes a jogerős ítéletet azért tartotta jogszabálysértőnek, mert a munkaügyi bíróság nem vette figyelembe, hogy a Tny. 83/C. § (1) bekezdése és annak alapján a társadalombiztosítási határozat sérti az Egyezmény 14. cikkét és az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdését. Álláspontja alátámasztására hivatkozott az EJEB 78117/13. számú ügyben hozott határozatára, amelynek értelmében a közalkalmazotti jogviszonyban álló személyek vagyoni jogait sértő hátrányos megkülönböztetését jelenti az, hogy nyugellátásuk folyósítása megszüntetésre kerül, míg a munkaviszonyban álló személyek esetében ilyen intézkedés nem történik. Az EJEB döntése szerint a megkülönböztetésnek nincs objektív és célszerű indoka, az alperes által alkalmazott eszközök és az elérni kívánt cél között nincs észszerű arányossági kapcsolat. A felperes az Alaptörvény felhívott rendelkezései sérelme kapcsán is a munkaviszonyban álló személyekkel szembeni megkülönböztetést kifogásolta azzal, hogy döntését a munkaügyi bíróságnak - az EJEB határozata ismeretében - az Alaptörvény és az Egyezmény rendelkezéseire kellett volna alapítania.[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy az EJEB felperes által felhívott, az alperesre kötelezettséget nem keletkeztető, egyedi ügyben hozott ítélet az ügyre nem vonatkoztatható. A közigazgatási szervnek - a Kúria határozataival (Mfv.III.10.254/2015/2. stb.) alátámasztottan - nincs jogszabályi lehetősége arra, hogy az alkalmazandó jogszabályokat alaptörvény-ellenességük, illetve nemzetközi szerződésbe ütközésük miatt figyelmen kívül hagyja, vagy az Alkotmánybíróság előtt az alkalmazásuk kizárását kezdeményezze. Mivel a Tny.-nek a felperes ellátása szüneteltetésekor és a felülvizsgálati eljárás idején is hatályos 83/C. § (1) bekezdése az öregségi nyugdíj folyósításának szüneteltetését rendeli el, ha a nyugdíjas közalkalmazotti jogviszonyban áll, döntése meghozatala során közigazgatási szerv és a bíróság sem követett el jogszabálysértést.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[9] A Kúria korábbi határozataiban (BH 2014.317., Mfv.III.10.254/2015/2., BH 2017.310., Mfv.III.10.539/2017/
2.) kifejtette: az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme; a bíró a saját meggyőződése szerint dönt arról, hogy fennáll-e a bírói kezdeményezés előterjesztésének az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. § (1) bekezdése első fordulatában foglalt feltétele. A Kúria - utalva a BH 2010.194. számon közzétett határozatára - rámutatott arra is, hogy "a bíró az alkalmazandó norma alkotmányosságával kapcsolatos aggályait a bírói kezdeményezés jogintézményén keresztül nyilváníthatja ki, amely megállapítás a felsőbb bíróságokra is érvényes: az alkalmazandó norma alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggály felmerülésekor a felsőbb bíróság is köteles a bírói kezdeményezés előterjesztésére, arra az alsóbb bíróságot nem kötelezheti".
[10] A Kúriának a felülvizsgálati kérelemben felhozott, az ügy elbírálása során alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatos kifogások alapján azt kellett vizsgálnia, hogy fennállnak-e a bírói kezdeményezés előterjesztésének feltételei. Ennek eredményeként a Kúria - a Tny. 83/C. § (1) és (4) bekezdésével kapcsolatos alkotmányossági aggályai alapján, az Abtv. 25. § (1) bekezdése alkalmazásával, eljárása felfüggesztése mellett - az Mfv.III.10.770/2016/4. számú végzésben kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, a Tny. fenti rendelkezései alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását, a rendelkezések megsemmisítését és alkalmazásuk kizárását, elsődlegesen a folyamatban lévő valamennyi perben, másodlagosan a felperes és az alperes között a Kúria előtt folyamatban lévő perben.
[11] A bírói kezdeményezést a Kúria a Tny. rendelkezéseinek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe, XV. cikk (1) bekezdésébe és Q) cikk (2) bekezdésébe ütközése miatt, a következő indokok alapján terjesztette elő. Az öregségi nyugdíjra való jogosultság vagyoni értékű jog, a szüneteléssel érintett személyek (köztük a felperes) az időskori ellátásra - függetlenül attól, hogy Magyarországon a társadalombiztosítás vegyes rendszerben működik - évtizedeken át fizetett nyugdíjjárulék fejében, vagyis tulajdonelvonás ellentételezéseként szereztek jogosultságot. Az öregségi nyugdíjnak az állami szférában történő foglalkoztatás miatti elvonása tulajdonkorlátozást jelent, ami azért sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, mert a korlátozás a törvényhozó által elérni kívánt célokhoz (az államadósság csökkentése, a Magyarország elleni túlzottdeficit-eljárás megszüntetése) viszonyítva aránytalan. A Kúria az Alaptörvény további rendelkezései sérelme körében - az EJEB Fábián kontra Magyarország ügyben hozott 78117/13. számú ítélete felhívásával - a következőkre hivatkozott. A törvényhozó az ellátás korlátozását nem terjesztette ki más, a felpereséhez hasonló helyzetben lévő állami alkalmazottakra és a magánszférában munkát vállaló nyugdíjasokra, ezzel a szabályozás lényeges eleme szempontjából összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között különbségtételt alkalmazott. A különbségtételnek nincs észszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka, ezért a Tny. támadott rendelkezései sértik az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését is. Az EJEB a fenti határozatban az eltérő bánásmód miatt az Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyv - önállóan, illetve a 14. cikkel együtt olvasott - 1. cikke sérelmét állapította meg. A nemzeti jogot a bíróságoknak - az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéséből eredően - a magyar jogrendszer részét képező Egyezménnyel összhangban kell alkalmazniuk és értelmezniük, az Egyezmény rendelkezéseinek értelmezésekor az EJEB határozataiban foglalt értelmezést kell alapul venniük. A Kúria az előtte folyamatban lévő perben a Tny. rendelkezéseinek alkalmazását nem mellőzheti, ugyanakkor az Egyezményt és az EJEB határozatát sem hagyhatja figyelmen kívül, mert az a Kúria döntését az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésébe ütközés okán alaptörvény-sértővé tenné; a nemzetközi jog (az Egyezmény) sérelmének megszüntetésére kizárólag az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel.
[12] Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést a 29/2017. (X. 31.) AB határozatával elutasította. Az Alkotmánybíróság kimondta: a törvényhozó értékelésétől függ, hogy a közérdek érvényre juttatásához a tulajdonhoz való jog korlátozása szükséges-e; ennek kell, hogy legyen észszerű alapja. A jog lényege nem sérül, mivel a havi nyugdíj szüneteltetéséről, és nem a nyugdíjjogosultság végleges elvesztéséről van szó. A korlátozás átmeneti jellegű, a nyugdíj folyósítása folytatódik, amikor az érintett személy elhagyja az állami foglalkoztatást. Az állami nyugdíj funkciója a megélhetés biztosítása, ameddig tart az állami foglalkoztatás, addig megszűnik a nyugdíjfizetés célja. Mindemellett az érintett személy maga döntheti el, hogy állami szolgálatának megszüntetését és nyugdíja folyósítását, vagy a munkaviszonyban maradást és a nyugdíjának szüneteltetését választja. A határozat szerint nem igazolható, hogy a közszférában alkalmazott személy hasonló helyzetben van, mint a magángazdaságban foglalkoztatott személy. Az állam jellemzően állami feladatot, költségvetési szervek útján, haszonszerzésre törekvés nélkül lát el, a magángazdaság munkaadói más szervezeti és pénzügyi feltételek között tevékenykednek. Habár mind az állami, mind pedig a magánszektor alkalmazottai a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerhez kapcsolódnak, amelyhez ugyanolyan mértékben járulnak hozzá, ez önmagában nem jelenti azt, hogy hasonló helyzetben vannak. Mindezek miatt nem minősül diszkriminatívnak az, hogy csak az állami szolgálatban álló személyekre vonatkozóan rendeli el a törvény a nyugdíj folyósításának szüneteltetését. A nyugdíj folyósítását kizáró szabályok alóli kivételeknek pedig észszerű alapja van, ezért azok sem sértik a diszkrimináció tilalmát. Nem sérült az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése sem, mert az EJEB Nagykamarája az időközben elé került Fábián kontra Magyarország ügyben 2017. szeptember 5-én hozott határozatában a nyugdíj folyósításának szüneteltetését nem találta az Egyezménybe ütközőnek.
[13] A felperes téves jogértelmezés eredményeként hivatkozott arra, hogy döntését a munkaügyi bíróságnak a Tny. 83/C. §-ával szemben közvetlenül az Alaptörvény és az Egyezmény rendelkezéseire kellett volna alapítania. Az ügy eldöntése során irányadó norma alkalmazását a bíró az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenességet megállapító, a konkrét, vagy valamennyi ügyben való alkalmazást kizáró határozata alapján mellőzheti. Az Alkotmánybíróság az ellátás szüneteltetését szabályozó rendelkezések alaptörvény-ellenességét - a fent ismertetettek szerint - nem állapította meg. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.III.10.632/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.III.10.632/2017/3.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Magyarfalvi Katalin
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Feldmájer Péter ügyvéd
Az alperes: MÁK Nyugdíjfolyósító Igazgatósága
Az alperes képviselője: dr. Peczeli Ildikó jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
39.M.3442/2015/11.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 39.M.3442/2015/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] Az alperes a 2015. július 10-én kelt határozatával - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/C. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával, a felperes 2014. január 6-ától fennálló közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel - elrendelte a felperes öregségi nyugdíjának 2014. február 1-jétől történő szüneteltetését.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát egyrészt amiatt kérte, mert a társadalombiztosítási szervek a szüneteltetésről az 1700/2012. (XII.29.) Korm. határozatban (Korm.h.) foglaltak figyelmen kívül hagyásával döntöttek, másrészt hivatkozott arra, hogy az alperes gyakorlata - az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 78117/13. számú ítéletével alátámasztottan - indokolatlan megkülönböztetést tesz a munkaviszonyban és a közalkalmazotti jogviszonyban álló személyek között.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet a Tny. 83/C. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes az öregségi nyugdíj megállapítását követően közalkalmazotti jogviszonyt létesített, ezért az alperes a Tny. 83/C. § (1) bekezdésének megfelelően járt el, amikor az ellátás szüneteltetését elrendelte. A Korm.h. nem a nyugellátás szüneteltetéséről rendelkezett, ezért a Tny. 83/C. § és a Korm.h. között nincs összefüggés. A bíróság a felperes által indítványozott előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését mellőzte, mivel a felperes kérelme nem az európai közösségi jog értelmezésére, hanem a Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Egyezmény) 14. cikke és a Tny. 83/C. § közötti kollízió megállapítására irányult.A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő, az első- és másodfokú társadalombiztosítási határozatokat hatályon kívül helyező és az alperest új eljárásra kötelező határozat meghozatalát, valamint az alperes költségekben való marasztalását kérte. A felperes a jogerős ítéletet azért tartotta jogszabálysértőnek, mert a munkaügyi bíróság nem vette figyelembe, hogy a Tny. 83/C. § (1) bekezdése és annak alapján a társadalombiztosítási határozat sérti az Egyezmény 14. cikkét és az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdését. Álláspontja alátámasztására hivatkozott az EJEB 78117/13. számú ügyben hozott határozatára, amelynek értelmében a közalkalmazotti jogviszonyban álló személyek vagyoni jogait sértő hátrányos megkülönböztetését jelenti az, hogy nyugellátásuk folyósítása megszüntetésre kerül, míg a munkaviszonyban álló személyek esetében ilyen intézkedés nem történik. Az EJEB döntése szerint a megkülönböztetésnek nincs objektív és célszerű indoka, az alperes által alkalmazott eszközök és az elérni kívánt cél között nincs ésszerű arányossági kapcsolat. A felperes az Alaptörvény felhívott rendelkezései sérelme kapcsán is a munkaviszonyban álló személyekkel szembeni megkülönböztetést kifogásolta azzal, hogy döntését a munkaügyi bíróságnak - az EJEB határozata ismeretében - az Alaptörvény és az Egyezmény rendelkezéseire kellett volna alapítania.[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy az EJEB felperes által felhívott, az alperesre kötelezettséget nem keletkeztető, egyedi ügyben hozott ítélet az ügyre nem vonatkoztatható. A közigazgatási szervnek - a Kúria határozataival (Mfv.III.10.254/2015/2., stb.) alátámasztottan - nincs jogszabályi lehetősége arra, hogy az alkalmazandó jogszabályokat alaptörvény-ellenességük, illetve nemzetközi szerződésbe ütközésük miatt figyelmen kívül hagyja, vagy az Alkotmánybíróság előtt az alkalmazásuk kizárását kezdeményezze. Mivel a Tny.-nek a felperes ellátása szüneteltetésekor és a felülvizsgálati eljárás idején is hatályos 83/C. § (1) bekezdése az öregségi nyugdíj folyósításának szüneteltetését rendeli el, ha a nyugdíjas közalkalmazotti jogviszonyban áll, döntése meghozatala során közigazgatási szerv és a bíróság sem követett el jogszabálysértést.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[9] A Kúria korábbi határozataiban (BH 2014.317. Mfv.III.10.254/2015/2., BH 2017.310., Mfv.III.10.539/2017/2.) kifejtette: az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme; a bíró a saját meggyőződése szerint dönt arról, hogy fennáll-e a bírói kezdeményezés előterjesztésének az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. § (1) bekezdése első fordulatában foglalt feltétele. A Kúria - utalva a BH 2010.194. számon közzétett határozatára - rámutatott arra is, hogy "a bíró az alkalmazandó norma alkotmányosságával kapcsolatos aggályait a bírói kezdeményezés jogintézményén keresztül nyilváníthatja ki, amely megállapítás a felsőbb bíróságokra is érvényes: az alkalmazandó norma alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggály felmerülésekor a felsőbb bíróság is köteles a bírói kezdeményezés előterjesztésére, arra az alsóbb bíróságot nem kötelezheti".
[10] A Kúriának a felülvizsgálati kérelemben felhozott, az ügy elbírálása során alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatos kifogások alapján azt kellett vizsgálnia, hogy fennállnak-e a bírói kezdeményezés előterjesztésének feltételei. Ennek eredményeként a Kúria - a Tny. 83/C. § (1) és (4) bekezdésével kapcsolatos alkotmányossági aggályai alapján, az Abtv. 25. § (1) bekezdése alkalmazásával, eljárása felfüggesztése mellett - az Mfv.III.10.770/2016/4. számú végzésben kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, a Tny. fenti rendelkezései alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását, a rendelkezések megsemmisítését és alkalmazásuk kizárását, elsődlegesen a folyamatban lévő valamennyi perben, másodlagosan a felperes és az alperes között a Kúria előtt folyamatban lévő perben.
[11] A bírói kezdeményezést a Kúria a Tny. rendelkezéseinek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe, XV. cikk (1) bekezdésébe és Q) cikk (2) bekezdésébe ütközése miatt, a következő indokok alapján terjesztette elő. Az öregségi nyugdíjra való jogosultság vagyoni értékű jog, a szüneteléssel érintett személyek (köztük a felperes) az időskori ellátásra - függetlenül attól, hogy Magyarországon a társadalombiztosítás vegyes rendszerben működik - évtizedeken át fizetett nyugdíjjárulék fejében, vagyis tulajdonelvonás ellentételezéseként szereztek jogosultságot. Az öregségi nyugdíjnak az állami szférában történő foglalkoztatás miatti elvonása tulajdonkorlátozást jelent, ami azért sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, mert a korlátozás a törvényhozó által elérni kívánt célokhoz (az államadósság csökkentése, a Magyarország elleni túlzott deficit eljárás megszüntetése) viszonyítva aránytalan. A Kúria az Alaptörvény további rendelkezései sérelme körében - az EJEB Fábián kontra Magyarország ügyben hozott 78117/13. számú ítélete felhívásával - a következőkre hivatkozott. A törvényhozó az ellátás korlátozását nem terjesztette ki más, a felpereséhez hasonló helyzetben lévő állami alkalmazottakra és a magánszférában munkát vállaló nyugdíjasokra, ezzel a szabályozás lényeges eleme szempontjából összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között különbségtételt alkalmazott. A különbségtételnek nincs ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka, ezért a Tny. támadott rendelkezései sértik az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését is. Az EJEB a fenti határozatban az eltérő bánásmód miatt az Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyv - önállóan, illetve a 14. cikkel együtt olvasott - 1. cikke sérelmét állapította meg. A nemzeti jogot a bíróságoknak - az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéséből eredően - a magyar jogrendszer részét képező Egyezménnyel összhangban kell alkalmazniuk és értelmezniük, az Egyezmény rendelkezéseinek értelmezésekor az EJEB határozataiban foglalt értelmezést kell alapul venniük. A Kúria az előtte folyamatban lévő perben a Tny. rendelkezéseinek alkalmazását nem mellőzheti, ugyanakkor az Egyezményt és az EJEB határozatát sem hagyhatja figyelmen kívül, mert az a Kúria döntését az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésébe ütközés okán alaptörvény-sértővé tenné; a nemzetközi jog (az Egyezmény) sérelmének megszüntetésére kizárólag az Alkotmánybíróság rendelkezik hatáskörrel.
[12] Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést a 29/2017. (X.31.) AB határozatával elutasította. Az Alkotmánybíróság kimondta: a törvényhozó értékelésétől függ, hogy a közérdek érvényre juttatásához a tulajdonhoz való jog korlátozása szükséges-e; ennek kell, hogy legyen ésszerű alapja. A jog lényege nem sérül, mivel a havi nyugdíj szüneteltetéséről, és nem a nyugdíjjogosultság végleges elvesztéséről van szó. A korlátozás átmeneti jellegű, a nyugdíj folyósítása folytatódik, amikor az érintett személy elhagyja az állami foglalkoztatást. Az állami nyugdíj funkciója a megélhetés biztosítása, ameddig tart az állami foglalkoztatás, addig megszűnik a nyugdíjfizetés célja. Mindemellett az érintett személy maga döntheti el, hogy állami szolgálatának megszüntetését és nyugdíja folyósítását, vagy a munkaviszonyban maradást és a nyugdíjának szüneteltetését választja. A határozat szerint nem igazolható, hogy a közszférában alkalmazott személy hasonló helyzetben van, mint a magángazdaságban foglalkoztatott személy. Az állam jellemzően állami feladatot, költségvetési szervek útján, haszonszerzésre törekvés nélkül lát el, a magángazdaság munkaadói más szervezeti és pénzügyi feltételek között tevékenykednek. Habár mind az állami, mind pedig a magánszektor alkalmazottai a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerhez kapcsolódnak, amelyhez ugyanolyan mértékben járulnak hozzá, ez önmagában nem jelenti azt, hogy hasonló helyzetben vannak. Mindezek miatt nem minősül diszkriminatívnak az, hogy csak az állami szolgálatban álló személyekre vonatkozóan rendeli el a törvény a nyugdíj folyósításának szüneteltetését. A nyugdíj folyósítását kizáró szabályok alóli kivételeknek pedig ésszerű alapja van, ezért azok sem sértik a diszkrimináció tilalmát. Nem sérült az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése sem, mert az EJEB Nagykamarája az időközben elé került Fábián kontra Magyarország ügyben 2017. szeptember 5-én hozott határozatában a nyugdíj folyósításának szüneteltetését nem találta az Egyezménybe ütközőnek.
[13] A felperes téves jogértelmezés eredményeként hivatkozott arra, hogy döntését a munkaügyi bíróságnak a Tny. 83/C. §-ával szemben közvetlenül az Alaptörvény és az Egyezmény rendelkezéseire kellett volna alapítania. Az ügy eldöntése során irányadó norma alkalmazását a bíró az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenességet megállapító, a konkrét, vagy valamennyi ügyben való alkalmazást kizáró határozata alapján mellőzheti. Az Alkotmánybíróság az ellátás szüneteltetését szabályozó rendelkezések alaptörvény-ellenességét - a fent ismertetettek szerint - nem állapította meg. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[14] Az ügy eldöntése során irányadó norma alkalmazását a bíró az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenességet megállapító, a konkrét, vagy valamennyi ügyben való alkalmazást kizáró határozata alapján mellőzheti.Záró rész
[15] Az alperes a felülvizsgálati eljárásban költségigényt nem érvényesített, ezért a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt.[16] A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
[17] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2017. november 8.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró (Kúria, Mfv.III.10.632/2017.)