adozona.hu
401/B/2000. AB határozat
401/B/2000. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 4. § a) pontja, 12. § (1) bekezdése, 18. §-a, 24. §-a, 25. §-a és 26. §-a alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Nagykálló Város Képviselő-testületének a helyi adó...
401/B/2000. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 4. § a) pontja, 12. § (1) bekezdése, 18. §-a, 24. §-a, 25. §-a és 26. §-a alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság Nagykálló Város Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 14/1991. (XII. 28.) Kt. sz. módosításaival egységes szerkezetbe foglalt rendelete 8. § b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására amiatt előterjesztett kérelmet, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény magánszemélyek kommunális adójára vonatkozó rendelkezései nem tartalmazzák a szükséglakás kommunális adó mentességét, elutasítja.
4. Az Alkotmánybíróság elutasítja azt az indítványt, amely mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását azért kezdeményezte, mert Nagykálló Város Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 14/1991. (XII. 28.) Kt. sz. módosításaival egységes szerkezetbe foglalt rendelete nem tartalmazza a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 27. §-át, 28. §-át és 29. §-át.
5. Az Alkotmánybíróság Nagykálló Város Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 14/1991. (XII. 28.) Kt. sz. módosításaival egységes szerkezetbe foglalt rendelete 4. § (4) bekezdésének a), b), c), d) pontjai, valamint (5) bekezdése, és (6) bekezdésének a), b) pontjai alkotmányellenessége megállapítására és a hivatkozott rendelkezések megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
6. Az Alkotmánybíróság Nagykálló Város jegyzőjének 3144/2000. számú, valamint 3144-3/2000. számú határozata alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozó beadványában alkotmányellenesnek tartja Nagykálló Város Képviselő-testületének a helyi adókról szóló módosításaival egységes szerkezetbe foglalt 14/1991. (XII. 28.) Kt. sz. rendelete (a továbbiakban: Ör.) 4. § (4) bekezdésének a), b), c), d) pontjait, (5) bekezdése, (6) bekezdésének a), b) pontjait; továbbá úgy véli, hogy az Ör. 8. § b) pontja a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 11. § (1) bekezdésével ellentétes és így alkotmánysértő. (Indítványában ugyan az Ör. 2. §-át jelöli meg, de tartalmilag az Ör. 8. § b) pontjára hivatkozik, amely az adó megfizetése alól mentesíti a "nem lakás céljára szolgáló építmény"-eket.)Állítása szerint alkotmányossági problémát vet fel az is, hogy az Ör.-ből "teljes egészében hiányoznak a Hatv. vállalkozók kommunális adójáról szóló 27., 28. és 29. §-ai", emiatt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kéri, az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján. Kéri továbbá az Alkotmánybíróságtól, hogy a jogalkotót kötelezze a Hatv. hivatkozott rendelkezéseinek az Ör. szövegébe való beépítésére.
Alkotmánysértőnek véli továbbá a Hatv. 4. § a) pontját, 12. § (1) bekezdését, 18. §-át, 24. §-át, 25. §-át és 26. §-át is. A hivatkozott rendelkezések közül a 12. § (1) bekezdése, 18. §-a és 24. §-a rendelkezik arról, hogy a építmény-, illetve a kommunális adót az állampolgároknak tulajdoni hányaduk arányában kell megfizetniük, ami véleménye szerint sérti az Alkotmány 70/I. §-át, amely a kiszabott adónak az adóalany jövedelmi, vagyoni viszonyainak való megfelelését követeli meg. Álláspontja szerint a valós "vagyoni állapotot" a tulajdoni hányad csak akkor tükrözné, ha "minden lakóház és telek egyforma lenne (úgy értem egyforma értékű)".
Az indítványozó szerint diszkriminatív továbbá, hogy a jogalkotó a Hatv.-ben az építményadó megfizetése alól mentesíti a szükséglakást, míg a kommunális adó megfizetése alól nem, ezért mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását indítványozta.
Hivatkozik továbbá a beadvány arra is, hogy az Ör. az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakkal sem egyeztethető össze, mivel a "jóhiszeműen szerzett jogok védelmét törvény biztosítja", amit az Ör. nem vesz figyelembe, hiszen a korábbi adókedvezményét megszüntette.
Végezetül kifogásolja Nagykálló Város jegyzőjének 3144/2000. számú valamint 3144-3/2000. számú határozatait, amelyekben a jegyző elutasította a kommunális adó megfizetése alóli mentesség iránti kérelmét, és kérte az Alkotmánybíróságtól ezen egyedi határozatok alkotmányossági vizsgálatát is. Ezen indítványát azonban indítványozó a későbbiekben visszavonta.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:"44/A. § (...)
(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
"70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. A Hatv. indítványozó által megjelölt rendelkezései: "4. § Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén a következőkre terjed ki:
a) az ingatlantulajdonra, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogra,"
"12. § (1) Az adó alanya (3. §) az, aki a naptári év (a továbbiakban: év) első napján az építmény tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok. Amennyiben az építményt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli, az annak gyakorlására jogosult az adó alanya. (A tulajdonos, a vagyoni értékű jog jogosítottja a továbbiakban együtt: tulajdonos.)"
"18. § Az adó alanya (3. §) az, aki az év első napján a telek tulajdonosa. Ingatlannyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog, illetőleg több tulajdonos esetén a 12. §-ban foglaltak az irányadók."
"1. Kommunális adó
1.1. Magánszemély kommunális adója
Az adókötelezettség, az adó alanya, az adókötelezettség keletkezése és megszűnése
24. § Kommunális adókötelezettség terheli a 12. §-ban, valamint a 18. §-ban meghatározott magánszemélyt, továbbá azt a magánszemélyt is, aki az önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik. Amennyiben a lakásbérleti jogviszony alanyai bérlőtársak, akkor valamennyi bérlőtárs által írásban megkötött és az adóhatósághoz benyújtott megállapodásban megjelölt magánszemély tekintendő az adó alanyának. Ilyen megállapodás hiányában a bérlőtársak egyenlő arányban adóalanyok.
25. § (1) Az adókötelezettség keletkezésére és megszűnésére a 14. §-ban, illetőleg a 20. §-ban foglaltak az irányadók.
(2) A 24. §-ban foglalt lakásbérleti jog esetén az adókötelezettség a lakásbérleti jogviszony létrejöttét követő év első napján keletkezik és a jogviszony megszűnése évének utolsó napján szűnik meg.
(3) A lakásbérleti jogviszonynak az év első felében történő megszűnése esetén a második félévre vonatkozó adókötelezettség megszűnik.
Az adó mértéke
26. § Az adó évi mértékének felső határa a 11. §-ban és a 17. §-ban meghatározott adótárgyanként, illetőleg lakásbérleti jogonként legfeljebb 12 000 Ft."
Az Ör. hivatkozott rendelkezései:
"4. §
(1)-(3) Hatályon kívül helyezte a 14/2000. (V. 29.) Kt.sz. rendelettel 2000. május 30. napjától
(4)-(7) Hatályon kívül helyezte a 14/1999. (XII. 14.) Kt. sz. rendelet 2000. január 1. napjától."
"8. §
Mentesség Mentes az adó alól:
(.)
b) a nem lakás céljára szolgáló építmény,
(.)"
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az indítvány benyújtása óta a jogi szabályozás megváltozott: az Ör. indítványban felhívott 4. § (4), (5) és (6) bekez-déselt a 14/1999. (XII. 14.) Kt. sz. rendelet 2000. január 1. napjával hatályon kívül helyezte anélkül, hogy helyettük új rendelkezéseket iktatott volna be a rendelet szövegébe.
Ezért az indítvány e tekintetben tárgytalanná vált, így az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja alapján az Ör. 4. § (4) bekezdésének a), b), c), d) pontjai, valamint (5) bekezdése, és (6) bekezdésének a), b) pontjai alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást az Alkotmánybíróság megszüntette.
Egyebekben az Alkotmánybíróság vizsgálatát a hatályos szabályozás tekintetében folytatta le.
2. Elsőként az Alkotmánybíróság a Hatv. kommunális adót szabályozó 18. §-át, 24. §-át, 25. §-át és 26. §-át, majd az építményadó alanyi körét szabályozó 12. § (1) bekezdését, továbbá ehhez kapcsolódóan az általános rendelkezések körében a Hatv. 4. § a) pontját vizsgálta az Alkotmány 70/I. §-ában foglaltakkal való összeegyeztethetőség szempontjából.
Az adójogszabályok alkotmányosságának vizsgálata során az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint abból indul ki, hogy az adók jóllehet elsősorban állami bevételi célokat szolgálnak, de szabályozásuk az állami gazdaságpolitika eszköze is. A gazdaságpolitika meghatározása, ezen belül az egyes tevékenységek adójogi eszközökkel történő támogatása, vagy esetleg visszaszorítása
jogalkotói mérlegelés kérdése. Ennek alkotmányossági megítélésére a gazdaságpolitikailag semleges Alkotmány az Alkotmánybíróság számára csak korlátozott mértékben ad lehetőséget. Az állam adó- és gazdaságpolitikájának érvényesítését szolgáló adójogi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására akkor van mód, ha azok sértik az Alkotmány 70/I. §-ában szabályozott alkotmányos követelményeket, valamely alapvető jog alkotmányellenes korlátozását eredményezik, vagy a diszkrimináció tilalmába ütköző hátrányos megkülönböztetést tartalmaznak. [620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 542.; 59/1995. (X. 6.) AB határozat, ABH 1995, 300. ]
Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta a Hatv. és az Alkotmány 70/I. §-ának viszonyát. E határozataiban megállapította, hogy a Hatv. - az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak megfelelően - az önkormányzatok helyi adó megállapítási jogának kereteit szabályozza. A Hatv.-ből közvetlenül nem származik a közterhekhez való hozzájárulási kötelezettség, mivel a Hatv. szabta keretek között a helyi adó megállapítása az önkormányzat képviselő-testületének a joga.
A képviselő-testületet a helyi adók megállapítása során - a törvény keretei között - széleskörű döntési szabadság illeti meg. A képviselő-testület a Hatv. 6. §-ának c) pontja alapján az adó mértékét úgy köteles megállapítani, hogy az igazodjon az adózók teherviselő képességéhez. Mindezek alapján az, hogy valamely helyi adó megállapítása megfelel-e az Alkotmány 70/I. §-ában a közteherviselés arányosságával szemben támasztott követelményeknek, kizárólag a helyi adót megállapító önkormányzati rendeletek alapján vizsgálható. [67/1991. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1991, 356.; 1827/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 532.; 14/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1309, 1310.] A Hatv. rendelkezéseinek alkotmányossága pedig az Alkotmány 70/I. §-ára tekintettel csak kivételesen, és csak akkor vizsgálható, ha a Hatv. úgy határozza meg valamely helyi adó megállapításának szabályait, hogy a helyi önkormányzatnak az Alkotmány 70/I. §-ával összhangban álló helyi adó megállapítása már nem is lenne lehetséges.
Tekintettel arra, hogy a Hatv. indítványban megjelölt rendelkezései lehetőséget biztosítanak a helyi önkormányzatok számára az Alkotmány 70/I. §-ával összhangban álló helyi adó megállapítására, a Hatv. 4. § a) pontjának, 12. § (1) bekezdésének, 18. §-ának, 24. §-ának, 25. §-ának és 26. §-ának alkotmányellenessége az Alkotmány 70/I. §-a alapján nem állapítható meg. Így az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
3. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte azon az alapon, hogy a Hatv. a magánszemélyek kommunális adójára vonatkozó rendelkezései nem tartalmazzák a szükséglakás adómentességét, amely "a szükséglakásban élők különböző csoportjának egymáshoz képest" hátrányos megkülönböztetéshez vezet, amelyet az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tilalmaz.
A Hatv. 6. §-a állapítja meg a helyi önkormányzat adó-megállapítási jogának terjedelmét. A helyi önkormányzat adó-megállapítási jogkörében a törvény keretei között széleskörű döntési szabadsággal rendelkezik a helyi adópolitika kialakításában. A Hatv. keretei között a helyi önkormányzat dönt a törvényben meghatározott egyes adótípusok és adófajták bevezetéséről, az adók mértékéről, valamint az adómentességek és adókedvezmények meghatározásáról.
Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában megállapította, hogy "[a]z Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok egyik alapvető kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. Az említett törvények megalkotása során az Országgyűlés rendszerint kedvezményeket is nyújt a jogszabály címzettjeinek meghatározott köre számára, illetőleg bizonyos tevékenységfajtákra vagy árucikkekre. Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra - pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra - de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Így jóllehet a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempont ok játsszák a meghatározó szerepet." (ABH 1992, 280, 281.)
Az Alkotmánybíróság 1259/B/1996. AB határozatában azt is hangsúlyozta, hogy "az adókedvezmények az állami gazdaságpolitika olyan eszközei, amelyek a jogalkotó által lényegesnek és fontosnak tartott célok elérését hivatottak elősegíteni. (...) Ahogyan az adókedvezmények biztosítása, úgy korlátozása, illetőleg megvonása is a jogalkotó szándékától függő gazdaságpolitikai kérdés, alkotmányossági problémát önmagában nem képez." (ABH 1997, 691, 692.)
A helyi adók körében az adómentességek és adókedvezmények megállapításának a joga a helyi önkormányzat adó-megállapítási jogának egyik részjogosítványa.
Az adómentességek és kedvezmények megállapítása során az önkormányzat a helyi sajátosságokat, gazdaságpolitikai és adópolitikai szempontokat, valamint az adóalanyok teherviselési képességét mérlegelve - az Alkotmány szabta keretek között - szabadon dönt arról, hogy az adóalanyok mely csoportját részesíti adókedvezményben, vagy adómentességben. Ez módot ad arra, hogy a helyi önkormányzat önálló helyi adópolitikát alakítson ki, s az adószabályok megalkotása során elismerjen, értékeljen bizonyos helyi sajátosságokat, specifikumokat.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet akkor állapít meg, ha adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], vagy ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]. A jelen esetben azonban ezek egyike sem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe az adókedvezményeket tartalmazó jogszabályok alkotmányossági vizsgálata során - ahogyan arra az Alkotmánybíróság fentebb is rámutatott - kizárólag annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, nem jogosult azonban a jogalkotói mérlegelés célszerűségi (politikai) szempontból történő vizsgálatára.
Az építményadó a vagyoni típusú adók körébe tartozik, amelyet a tulajdonos az adott településen található vagyona alapján fizet a helyi önkormányzatnak. Ezzel szemben a kommunális adó nem vagyoni típusú adó, amely kivetésének célja elsősorban a település infrastruktúrájának fejlesztéséhez való hozzájárulás, illetve sok esetben - ahogyan ez Nagykálló esetében is igaz - a szervezett szemétszállítás költségeinek finanszírozása. Ezen szolgáltatást, valamint az infrastruktúrát valamennyi településen élő lakos egyaránt igénybe veszi, illetve veheti, annak előnyeit élvezheti. A két adófajta tehát más adótípusba tartozik, kivetésük célja is eltérő lehet: az építményadó a településen élő személy vagyonát adóztatja, a kommunális adó fizetése pedig a településen igénybe vehető infrastrukturális és szemétszállítási szolgáltatásokhoz kötődik, ami indokolhatja a szabályozásbeli eltéréseket.
A fent leírtak alapján az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is megalapozatlannak találta, így az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt előterjesztett kérelmét elutasította.
IV.
1. Ezt követően az Alkotmánybíróság az Ör.-t vizsgálta.Először azt vizsgált a, hogy ellentétes-e a Hatv.-vel az Ör. 8. § b) pontja, amely a magánszemélyek kommunális adója megfizetése alól mentesíti a nem lakás céljára szolgáló építményeket.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja szerint a helyi képviselőtestület a "törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét". A Hatv. 5. § b) pontja pedig arról rendelkezik, hogy a helyi önkormányzat rendeleti szabályozás útján, saját illetékességi területén jogosult többek között kommunális jellegű adók kivetésére. A Hatv. 6. §-a szerint az önkormányzat adó-megállapítási joga arra terjed ki, hogy a Hatv.-ben meghatározott adók mindegyikét, vagy az önkormányzat döntése alapján azok egyikét saját illetékességi területén bevezesse, a már bevezetett adófajtára vonatkozó szabályozást módosítsa, vagy hatályon kívül helyezze, illetve meghatározza a bevezetés időpontját és időtartamát, továbbá mértékét és a mentességek körét, valamint a helyi adózás részletes szabályait - a Hatv. és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) keretei között. E jogával élve alkotta meg Nagykálló Város Képviselő-testülete az Ör.-t, melyben előírta a településen élő magánszemélyek és a vállalkozások számára a kommunális adó fizetési kötelezettséget.
A Hatv. a kommunális adó körében nem ír elő kötelezően mentesítendő alanyi kört, így erről, igazodva a helyi sajátosságokhoz, az Alkotmány szabta keretek között a helyi önkormányzatok döntenek.
Az Alkotmánybíróság az Ör. által szabályozott adókedvezmény alkotmányossági vizsgálatát az indítványban foglaltak szerint a magasabb szintű jogszabályba ütközés alapján [Alkotmány 44/A. § (2) bekezdés] végezte el.
A Hatv. 26. §-a utaló szabályt tartalmaz az adó tárgyát illetően. Eszerint a kommunális adó tárgya az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész, továbbá a beépítetlen belterületi földrészlet. Az Ör. 6. § (1) bekezdése ezeket, mint kommunális adókötelezettség alá esőket tartalmazza is. Az Ör. 8. §-a pedig tartalmazza az adó-fizetési kötelezettség alól mentesülő tárgyak körét, ezek között az indítványban említett nem lakás céljára szolgáló épületet is.
Az Alkotmánybíróság így azt vizsgálta, hogy a Hatv.-ben meghatározott adótárgyak körét az önkormányzat rendeletében szűkítheti-e oly módon, hogy bizonyos Hatv.-ben meghatározott adótárgyat mentesít az adófizetési kö te le zett ség alól.
A jelen esetben a "nem lakás céljára szolgáló épületek" kommunális adó alóli mentesítésének törvénnyel való összeegyeztethetőségéről kellett állást foglalnia az Alkotmánybíróságnak.
A "nem lakás céljára szolgáló épület" fogalmát a Hatv. 52. §-ában rögzített értelmező rendelkezések 47. pontja határozza meg. Eszerint "nem lakás céljára szolgáló épületnek" minősül az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapján garázsnak, gépjárműtárolónak, raktárnak, üvegháznak, műhelynek, szerviznek, üzemnek, üzemcsarnoknak, pincének, présháznak, hűtőháznak, gyárnak minősülő vagy ilyenként feltüntetésre váró épület, épületrész, továbbá a melléképület és a melléképületrész.
A helyi önkormányzat adókivetésének joga magában foglalja azt, hogy a helyi önkormányzat a jogát a helyi sajátosságok figyelembe vételével gyakorolja. Ezért az Alkotmánybíróság a szabályozás megítélésénél a helyi sajátosságokból indult ki. Az érintett település mezőgazdasági jellegűnek mondható, mivel a foglalkoztatottak közel háromnegyede az agrárágazatban dolgozik. Sok helyi lakos tevékenysége kapcsolódik a mezőgazdasághoz, főként jövedelem-kiegészítésként, de nem kevesen fő megélhetési forrásként, vállalkozóként végeznek mezőgazdasági tevékenységet. (ld. az önkormányzat internetes oldalán: http://www.nagykallo.net/index.php?oldal=tenyek)
A jogi szabályozást a képviselő-testület a helyi lakosok teherbíró képességéhez igazította, hiszen a helyi szokásoknak megfelelően, illetve a mezőgazdasági termelő tevékenységhez igazítottan a településen túlnyomórészt családi házak találhatók egy vagy akár több melléképülettel, amelyek megadóztatása rendkívüli terhet róna a helyi lakosságra.
Az Alkotmánybíróság ezek alapján megállapította, hogy a szabályozás azon eleme, amely mentesíti a nem lakás céljára szolgáló épületeket a kommunális adó megfizetése alól, tekintettel a helyi önkormányzati képviselő-testületek adómentességek adása kapcsán meglévő, a helyi sajátosságok figyelembevételét megengedő nagyfokú szabadságára, nem tekinthető az Alkotmány 44. § (2) bekezdésébe ütközőnek, így az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
2. Az Alkotmánybíróságnak az Ör.-rel kapcsolatban az indítvány alapján a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt előterjesztett indítványt is vizsgálnia kellett. Az indítványozó szerint Nagykálló Város Önkormányzatának Képviselő-testülete alkotmányellenes mulasztást idézett elő azáltal, hogy a kommunális adó tárgyában alkotott rendelete nem tartalmazza a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 27. §-át, 28. §-át és 29. §-át, amely a vállalkozók kommunális adóját szabályozza.
Az Alkotmánybíróság összevetette a Hatv. és az Ör. vállalkozók kommunális adójára vonatkozó szabályait, s megállapította, hogy az Ör. 11. §-a, 12. §-a és 13. §-a tartalmazza a Hatv. 27. §-a, 28. §-a és 29. §-a előírásait, s ezen az alapon a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására előterjesztett kérelem elutasításának van helye.
Megjegyzi ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nincs akadálya annak, hogy a helyi rendelet a magasabb szintű jogszabályi előírásokat ne ismételje meg, ahogyan annak sincs, hogy azokat szó szerint átvegye. A magasabb szintű jogszabályi rendelkezések ugyanis - akár a szó szerinti átvétellel, akár alacsonyabb szintű jogszabályba való beillesztés nélkül is - mindenképpen érvényesek, s így kötelezően alkalmazandók. A jogszabály-szerkesztésnél csupán arra kell figyelemmel lenni, hogy a normaszöveg világos és közérthető legyen [61/1994. (XII. 24.) AB határozat (ABH, 1994, 471.)].
3. Az indítványozó szerint az Ör. 8. §-a azért is alkotmányellenes, mert azáltal, hogy a kommunális adó megfizetésénél számára korábban biztosított 70%-os adókedvezményt a képviselő-testület megszüntette, sérültek jóhiszeműen szerzett jogai.
Az Alkotmánybíróság korábban több határozatában elvi jelentősséggel mutatott rá arra, hogy a szerzett jogok tiszteletben tartása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz hozzátartozik [pl. 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364, 367.]. A szerzett
jogok védelme nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály, azonban a kivételek elbírálása csak esetről esetre, az adott egyedi tényállás összes körülményeire figyelemmel lehetséges. Azt, hogy a kivételes beavatkozás feltételei fennállnak-e, végső soron az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 154.]. Az Alkotmánybíróság több határozatában utalt arra is, hogy "[a] jogbiztonság és a szerzett jog alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályozásokkal megváltoztatni" [515/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 976, 977.; 1011/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1365, 1370.; 495/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1382, 1390.].
Az Alkotmány 70/I. §-ával összefüggésben az Alkotmánybíróság 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában (ABH 1992, 280, 281.) kimondta, hogy "amíg a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széleskörű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra, de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után".
Mindebből következik az is, hogy a korábban nyújtott adómentesség fenntartására nincs alkotmányosan levezethető kötelezettsége a jogalkotónak. Mind a helyi, mind az általános adókötelezettséget érintően az Országgyűlés jogosult adómentességeket megállapítani, de jogában áll a mentességek körének szűkítése is. A Hatv. esetében a mentességi kör szűkítésének más törvényektől eltérő hatása van, mivel az nem vonja automatikusan maga után a mentességek tényleges megszűnését, csupán azt jelenti, hogy az Országgyűl és az önkormányzatra bízza a kérdés szabályozását. Garanciális szabályt tartalmaz a Hatv. 6. §-ának c) pontja, amely szerint az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan kell megállapítani, valamint a Htv. 6. §-ának d) pontja, amely szerint az önkormányzat adó- megállapítási joga kiterjed arra, hogy a Hatv.-ben meghatározott mentességeket, illetve kedvezményeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményekkel bővítse. [7/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 845, 847.]
Az Alkotmánybíróság szerint tehát az adófizetési kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga - egyes, itt számba nem jövő kivételeket leszámítva-, mivel az egy határozott vagy határozatlan időtartamra szóló, a jogalkotó szándékától függő kedvezmény, amelynek esetleges jövőbeli megváltoztatása nem feltétlenül sérti a szerzett jogokat.
A jelen esetben a Hatv. 6. § d) pontjában kapott felhatalmazás alapján a képviselő-testület az Ör.-ben, az ott meghatározott körülmények fennállása esetén 70%-os adókedvezményt biztosított a kommunális adó megfizetése vonatkozásában. Az Ör.-ben szabályozott mentességeket a képviselő-testület 1999-ben felülvizsgálta, aminek következtében 2000. január 1-jétől az Ör.-t módosító 17/1999. (XII. 14.) Kt. számú rendelet (a továbbiakban: Örmód.) megszüntette a fent említett 70%-os mentességet. Az Örmód.-ot a képviselő-testület - a Szabolcs-Szat-már-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal által elbírált fellebbezésben foglaltak szerint - az önkormányzat a helyben szokásos módon kihirdette, így arról bárki értesülhetett.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a szerzett jogok sérelmére alapított indítványi kérelmet elutasította.
4. Az indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól Nagykálló Város jegyzőjének 3144/2000. számú valamint 3144-3/2000. számú határozata alkotmányossági vizsgálatát is, mivel szerinte jogsértően járt el a jegyző, amikor adómentesség iránti kérelmét elutasította. Ezen indítványát azonban indítványozó a későbbiekben visszavonta.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a alapján az arra jogosult indítványa alapján jár el. Tekintettel az indítvány visszavonására az Alkotmánybíróság az eljárást - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § d) pontja alapján -megszüntette.
Budapest, 2009. november 3.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró