adozona.hu
BH 2016.6.151
BH 2016.6.151
A felszámolási eljárásban csak a bíróság által tartott egyezségi tárgyaláson köthető egyezség. Lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha az egyezségkötésre jogosultak egy részét a bíróság nem idézi meg szabályszerűen az egyezségi tárgyalásra [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 41. § (2)-(5) bek., 43. § (1) bek., 44. § (1c) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 96. § (1), (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós által kezdeményezett csődeljárásban az adós által előterjesztett fizetőképességet helyreállító program szerint, az adós közbeszerzési eljárás nyerteseként, az S. Egyetemmel 20 évre kötött bérleti és szolgáltatási szerződést egy 900 férőhelyes kollégiumi épületekből álló infrastruktúra biztosítására, PPP konstrukcióban. Az építkezés során a további finanszírozás ellehetetlenült, az egyetem az építkezéshez nem biztosított saját forrást, így az adós polgári pert kezdeményezett az egy...
BH 2016.6.151 A felszámolási eljárásban csak a bíróság által tartott egyezségi tárgyaláson köthető egyezség. Lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha az egyezségkötésre jogosultak egy részét a bíróság nem idézi meg szabályszerűen az egyezségi tárgyalásra [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 41. § (2)-(5) bek., 43. § (1) bek., 44. § (1c) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 96. § (1), (3) bek.].
[1] Az adós által kezdeményezett csődeljárásban az adós által előterjesztett fizetőképességet helyreállító program szerint, az adós közbeszerzési eljárás nyerteseként, az S. Egyetemmel 20 évre kötött bérleti és szolgáltatási szerződést egy 900 férőhelyes kollégiumi épületekből álló infrastruktúra biztosítására, PPP konstrukcióban. Az építkezés során a további finanszírozás ellehetetlenült, az egyetem az építkezéshez nem biztosított saját forrást, így az adós polgári pert kezdeményezett az egyetemmel szemben. A peres eljárások nem vezettek eredményre. Mivel az igényérvényesítés lehetőségét az adós Magyarországon kimerítette, ezért úgy ítélte meg, nem maradt más lehetősége, mint a saját és üzleti partnerei veszteségeit is nemzetközi fórumok elé vinni és eljárást kezdeményezni a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt a magyar állammal szemben.[2] Az egyezségi javaslatban a magyar állammal szembeni követelése hitelezők közötti szétosztását ajánlotta fel.
[3] Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[4] Az adós felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria végzésében a jogerős végzést hatályában fenntartotta, mert az eljárás adataiból úgy ítélte meg, hogy az adós a tevékenységét nem kívánja folytatni, és ebben az esetben nincs lehetőség a csődegyezség jóváhagyására.
[5] A sikertelen csődeljárást követően az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2014. március 4-én megindította, a kirendelt felszámoló a korábbi vagyonfelügyelő volt.
[6] A Kormány a 93/2014. (III. 20.) Korm. rendeletben az adóst stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette, eljárására a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 65-67. §-át kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság 2014. március 27-től új felszámolóként a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságot jelölte ki. Az adós a felszámolási eljárásban az egyezségkötésre meghatalmazott képviselőjén keresztül egyezségi tárgyalás tartását kérte. A fizetőképességet helyreállító program szerint a már a csődeljárásban is felajánlott követelést kívánta a hitelezők részére átadni, továbbá vállalta, hogy a felszámolási egyezség jóváhagyását követően a társaságot tovább működteti és érdemi gazdasági tevékenységet folytat.
[7] Az elsőfokú bíróság több egyezségi tárgyalást tartott: 2014. december 10-én érdemi tárgyalásra került sor, a jegyzőkönyvet a jelen levő képviselők részére elektronikus úton is megküldte, s ennek igazolásai a 30. sorszámú jegyzőkönyv mellékleteit képezik.
[8] 2015. február 25-én egy hitelező távolléte miatt a bíróság tájékoztatta a megjelenteket, hogy e hitelező távolmaradása az érdemi tárgyalás és érdemi határozat meghozatalának akadálya, e képviselőnek a tárgyaláson, az adós egyezségi javaslatára tett nyilatkozata hiányára tekintettel a tárgyalás elhalasztása szükséges. A jegyzőkönyvbe foglalt végzés szerint a bíróság kitűzte az új tárgyalás határnapját és úgy rendelkezett, hogy a jelenlevők részére a jegyzőkönyvet elektronikus úton megküldi. Jóllehet az irodai utasítás tartalmazza ezt a rendelkezést, azonban a jegyzőkönyvnek nem képezi mellékletét a jegyzőkönyv felek részére történt elektronikus úton való megküldéséről szóló igazolás.
[9] A 2015. március 9-én tartott tárgyaláson kizárólag a felszámoló képviselője és az a hitelező vett részt, aki az előző tárgyalásról távol maradt (részére postai úton került megküldésre a jegyzőkönyv), sem az adós, sem pedig a többi hitelező nem jelent meg. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy idézésük szabályszerű volt, s bár nem jelentek meg, a korábbi tárgyalásokon tett érdemi nyilatkozatukra tekintettel távolmaradásuk nem akadálya az érdemi tárgyalás megtartásának. E tárgyaláson meghozta és kihirdette a külön íven szövegezett, egyezség jóváhagyását megtagadó végzését.
[10] A végzés indokolása szerint a bíróságnak vizsgálnia kell a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 148. § (4) bekezdésére figyelemmel, hogy a jóváhagyott egyezség szolgálhat-e bírósági végrehajtás vagy felszámolási eljárás alapjául. A bíróság álláspontja szerint az egyezségi javaslat ennek a feltételnek nem felel meg, az egyezség nem alkalmas arra, hogy az adós fizetésképtelenségét megszüntesse.
[11] Az adós és egy hitelező által benyújtott fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[12] A végzés indokolása szerint a másodfokú bíróság - a 2014. február 25-én tartott tárgyaláson készült jegyzőkönyv tartalmából kiindulva - arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság nem követett el eljárási szabálysértést, mert a jelen levő felek részére a jegyzőkönyv elektronikus úton megküldésre került, és ez a jegyzőkönyv már tartalmazta a következő tárgyalás időpontját.
[13] Az állított anyagi jogi jogszabálysértés tekintetében hivatkozott a Kúria által az adós csődeljárásában kifejtett álláspontra azzal, hogy ha az egyezség egyéb okból végrehajthatatlan, akkor az nem hagyható jóvá.
[14] Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen, kérve annak hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával az egyezség jóváhagyását, valamint a felszámolási eljárás befejezetté nyilvánítását. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését - az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően - és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását.
[15] Állította, hogy a jogerős végzés sérti Cstv. 45. § (1) bekezdését, 44. § (1b) bekezdését, a Pp. 96. § (1) és (3) bekezdését.
[16] Eljárási szabálysértésként jelölte meg, hogy a 2015. február 25-én tartott tárgyalásról nem kapta meg a jegyzőkönyvet elektronikus formában, abból sem az adós, sem jogi képviselője nem kapott példányt, és feltételezhető, hogy a többi résztvevő sem kapta meg azt. A tárgyaláson az eljáró bíró nem tudott új időpontot mondani, mivel ahhoz egyeztetnie kellett a tárgyalótermek szabad kapacitásáról. Ezért azzal zárta a tárgyalást, hogy a jegyzőkönyvbe foglalt végzésből tudják meg a felek a tárgyalás új időpontját. Miután nem kapott elektronikus úton jegyzőkönyvet, ezért az adós a következő tárgyaláson nem tudott megjelenni. Az elsőfokú bíróság ezzel súlyosan korlátozta az eljárásbeli jogait, mert nem tudott érdemi nyilatkozatot, észrevételt tenni a megtartott érdemi tárgyaláson.
[17] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
[18] A Kúria elsődlegesen az adós által állított eljárási szabálysértés megvalósulását vizsgálta és megállapította, tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2014. február 25-én tartott tárgyalási jegyzőkönyv a felek részére kézbesítésre került elektronikus úton, mert ezt a jegyzőkönyvbe foglalt végzés tartalmazza. Az eljárás irataiból megállapíthatóan - jóllehet valóban tartalmazza a végzés ezt a rendelkezést, és a bíró irodai utasítást is adott ennek teljesítésére - az iratok között semmilyen igazolás nem található arra vonatkozóan, hogy az utasításnak eleget tettek volna.
[19] Az első tárgyalást követően a 30. sorszámú jegyzőkönyv elektronikus úton történt megküldését tanúsító igazolások a jegyzőkönyv mellékletét képezik. Ilyen igazolások azonban a 2014. február 25-i jegyzőkönyv mellékleteiként nem találhatók. Az adós fellebbezésében és felülvizsgálati kérelmében foglalt állítását alátámasztja az is, hogy a következő, utolsó tárgyaláson senki nem jelent meg az adós, illetve az őt támogató - vagy az egyezséget ellenző - hitelezők közül, kizárólag az, akinek a részére postai úton került kézbesítésre a jegyzőkönyv (e hitelező részére küldött küldemény tértivevénye az iratok között meg is található).
[20] Mindebből a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 96. § (1)-(3) bekezdésében foglaltakat, emiatt az adós és a hitelezők nem voltak abban a helyzetben, hogy a tárgyaláson egyezséget köthessenek. Függetlenül tehát attól, hogy milyen tartalmú határozattal zárta le az elsőfokú bíróság az adós által kezdeményezett egyezségi folyamatot, az egyezségi tárgyalás megtartásának szabálytalansága miatt az eljárás megismétlésének van helye.
[21] A Kúria rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az egyezség jóváhagyását megtagadta, holott a felek között az egyezségi tárgyalásokon nem született egyezség. A felszámolási kényszeregyezség - hasonlóan a polgári peres eljárásokban kötött, a Pp. 148. §-ában meghatározott egyezséghez - a bíróság előtt, tárgyaláson köthető [Cstv. 41. § (2) bekezdés, 43. § (1) bekezdés, 44. § (1c) bekezdés]. A Cstv. szabályai nem teszik lehetővé, hogy a felek egyenként, különböző tárgyalásokon tegyenek hozzájáruló vagy a hozzájárulást elutasító nyilatkozatot.
[22] Mindebből következően az elsőfokú bíróság nem hozhatott volna egyezség jóváhagyását megtagadó határozatot, mivel a felek tárgyaláson nem kötöttek egyezséget, amelynek a jóváhagyását megtagadhatta volna.
[23] A fent kifejtett indokokra tekintettel a jogerős végzés jogszabálysértő, ezért azt a Kúria az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
[24] Az egyezségi tárgyalás tartására irányuló kérelem tekintetében az elsőfokú bíróságnak meg kell nyilatkoztatnia az adóst, hogy változatlan tartalommal fenntartja-e az egyezségi javaslatát. Amennyiben az adós továbbra is egyezséget kíván kötni, úgy az elsőfokú bíróságnak újabb egyezségi tárgyalást kell kitűznie, és a tárgyaláson - ha az adós és a hitelezői között egyezség jön létre - hozhatja meg döntését annak jóváhagyásáról vagy az egyezség jóváhagyásának megtagadásáról.
(Kúria Gfv. VII. 30.339/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Simala Zoltán Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Simala Zoltán ügyvéd által képviselt Mi. E. Ingatlankezelő Korlátolt Felelősségű Társaság „felszámolás alatt” adós ellen, a Fővárosi Törvényszéken 31.Fpk.01-14-000178 számon indult felszámolási eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.44.218/2015/6. számú jogerős végzése ellen az adós által 56. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést – az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően – hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasítja.
A Kúria megállapítja, hogy a felülvizsgálati eljárással az adósnak 55.400 (ötvenötezer-négyszáz) forint, az S. Egyetem hitelezőnek 25.400 (huszonötezer-négyszáz) forint költsége merült fel.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az adós által kezdeményezett, a Fővárosi Törvényszéken 23.Cspk.01-13-000016 számon indult csődeljárásban az adós által előterjesztett fizetőképességet helyreállító program szerint, az adós közbeszerzési eljárás nyerteseként, az S. Egyetemmel 20 évre kötött bérleti és szolgáltatási szerződést egy 900 férőhelyes kollégiumi épületekből álló infrastruktúra biztosítására, PPP konstrukcióban. Az építkezés során a további finanszírozás ellehetetlenült, az egyetem az építkezéshez nem biztosított saját forrást, így az adós polgári pert kezdeményezett az egyetemmel szemben. A peres eljárások nem vezettek eredményre. Mivel az igényérvényesítés lehetőségét az adós Magyarországon kimerítette, ezért úgy ítélte meg, nem maradt más lehetősége, mint a saját és üzleti partnerei veszteségeit is nemzetközi fórumok elé vinni és eljárást kezdeményezni a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt a Magyar Állammal szemben.
Az egyezségi javaslatban a Magyar Állammal szembeni követelése hitelezők közötti szétosztását ajánlotta fel.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette, a Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.44.817/2013/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az adós felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria Gfv.VII.30.098/2014/6. számú végzésében a jogerős végzést hatályában fenntartotta, mert az eljárás adataiból úgy ítélte meg, hogy az adós a tevékenységét nem kívánja folytatni, és ebben az esetben nincs lehetőség a csődegyezség jóváhagyására. A végzés indokolásában azonban kifejtette:
„Az adós a hitelezőinek az igényét kielégítheti egy harmadik személlyel szembeni követelése átruházásával (ezt a Cstv. 56. §-a is megengedi a felszámolási eljárásban). Ha az adós jogszabályba nem ütköző állítását - mely szerint követeléssel rendelkezik egy másik személlyel szemben, s ennek vagyoni értéke van - a hitelezők elfogadják, és a csődegyezségben rendelkeznek az igényérvényesítés eredményeként befolyó összeg hitelezők részére történő teljes vagy részleges átadásáról (akár engedményezés útján, akár oly módon, hogy az adós által behajtott követelés szétosztásában állapodnak meg), a Kúria álláspontja szerint nincs akadálya a csődegyezség jóváhagyásának.
Ha az adós vállalása nem jogszabályba ütköző, akkor a bíróság nem vizsgálhatja, hogy mekkora esélye van a követelés behajtásának. Ezt, valamint azt, hogy az adós egyezségi javaslatában ajánlott vagyontárgyak értéke mekkora, illetve, hogy az valóban az adós által meghatározott értéket képviseli-e, a hitelezőknek kell vizsgálniuk és ez alapján mérlegelniük, hogy elfogadják-e az egyezségi javaslatot. [....]
A Kúria álláspontja szerint nem minősül végrehajthatatlannak a csődegyezség [....] Az egyezséget létrehozó felek egyértelműen meghatározták a kielégítés alapját, a kielégítés határidejét, módját. Az, hogy esetleg nem nyeri meg a pert az adós, nem a végrehajthatóság körébe tartozó kérdés, hanem a csődegyezség tartalmába.”
A sikertelen csődeljárást követően az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2014. március 4-én megindította, a kirendelt felszámoló a korábbi vagyonfelügyelő volt.
A Kormány a 93/2014. (III.20.) Korm. rendeletben az adóst stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette, eljárására a Cstv. 65-67. §-át kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság 2014. március 27-től új felszámolóként a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságot jelölte ki.
Az adós a felszámolási eljárásban az egyezségkötésre meghatalmazott képviselőjén keresztül egyezségi tárgyalás tartását kérte. A fizetőképességet helyreállító program szerint a már a csődeljárásban is felajánlott követelést kívánta a hitelezők részére átadni, továbbá vállalta, hogy a felszámolási egyezség jóváhagyását követően a társaságot tovább működteti és érdemi gazdasági tevékenységet folytat.
Az elsőfokú bíróság több egyezségi tárgyalást tartott: 2014. december 10-én érdemi tárgyalásra került sor, a jegyzőkönyvet a jelenlevő képviselők részére elektronikus úton is megküldte, s ennek igazolásai a 30. sorszámú jegyzőkönyv mellékleteit képezik.
2015. február 25-én egy hitelező távolléte miatt a bíróság tájékoztatta a megjelenteket, hogy e hitelező távolmaradása „az érdemi tárgyalás és érdemi határozat meghozatalának akadálya, e képviselőnek a tárgyaláson, az adós egyezségi javaslatára tett nyilatkozata hiányára tekintettel a tárgyalás elhalasztása szükséges.” A jegyzőkönyvbe foglalt végzés szerint a bíróság kitűzte az új tárgyalás határnapját és úgy rendelkezett, hogy a jelenlevők részére a jegyzőkönyvet elektronikus úton megküldi. Jóllehet az irodai utasítás tartalmazza ezt a rendelkezést, azonban a jegyzőkönyvnek nem képezi mellékletét a jegyzőkönyv felek részére történt elektronikus úton való megküldéséről szóló igazolás.
A 2015. március 9-én tartott tárgyaláson kizárólag a felszámoló képviselője és az a hitelező vett részt, aki az előző tárgyalásról távol maradt (részére postai úton került megküldésre a jegyzőkönyv), sem az adós, sem pedig a többi hitelező nem jelent meg. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy idézésük szabályszerű volt, s bár nem jelentek meg, „a korábbi tárgyalásokon tett érdemi nyilatkozatukra tekintettel távolmaradásuk nem akadálya az érdemi tárgyalás megtartásának.” E tárgyaláson meghozta és kihirdette a külön íven szövegezett, egyezség jóváhagyását megtagadó végzését.
A végzés indokolása szerint a bíróságnak vizsgálnia kell a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 148. § (4) bekezdésére figyelemmel, hogy a jóváhagyott egyezség szolgálhat-e bírósági végrehajtás vagy felszámolási eljárás alapjául. A bíróság álláspontja szerint az egyezségi javaslat ennek a feltételnek nem felel meg, az egyezség nem alkalmas arra, hogy az adós fizetésképtelenségét megszüntesse.
Az adós és egy hitelező által benyújtott fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A végzés indokolása szerint a másodfokú bíróság – a 2014. február 25-én tartott tárgyaláson készült jegyzőkönyv tartalmából kiindulva – arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság nem követett el eljárási szabálysértést, mert a jelenlevő felek részére a jegyzőkönyv elektronikus úton megküldésre került, és ez a jegyzőkönyv már tartalmazta a következő tárgyalás időpontját.
Az állított anyagi jogi jogszabálysértés tekintetében hivatkozott a Kúria által az adós csődeljárásában kifejtett álláspontra azzal, hogy ha az egyezség egyéb okból végrehajthatatlan, akkor az valóban nem hagyható jóvá. A törvényszék arra hivatkozással állapította meg a végrehajthatatlanságot, hogy az egyezség végrehajtási eljárás alapjául nem szolgálhat a teljesítési határidő megjelölése hiányában, illetve a számviteli értelemben nem létező vagyon összegszerűsége és esedékessége sem állapítható meg olyan bizonyossággal, ahogyan azt a Cstv. a végrehajthatóság körében megkövetelné. Önmagukban a szándéknyilatkozatok sem teszik lehetővé a működés ellenőrizhetőségét.
Rámutatott, hogy a másodfokú bíróság szerint azért is végrehajthatatlan az egyezség, mert csupán a Strasbourgban indított peres eljárás teljes pernyertessége esetén követendő eljárást, illetve hitelezői kielégítést szabályozza, nem tartalmaz ugyanakkor rendelkezést a részleges pernyertesség, illetve egy esetleges pervesztesség esetére. Nem állapítható meg a különböző kategóriába sorolt hitelezők részesedési aránya arra az esetre, ha a befolyt összeg nem biztosítaná a kielégítést. A teljes megtérülést szabályozó egyezség nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, ebből következően végrehajthatatlan.
Az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen, kérve annak hatályon kívül helyezését és – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával az egyezség jóváhagyását, valamint a felszámolási eljárás befejezetté nyilvánítását. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését – az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően – és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását.
Állította, hogy a jogerős végzés sérti a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 45. § (1) bekezdését, 44. § (1b) bekezdését, a Pp. 96. § (1) és (3) bekezdését.
A Cstv. 45. § (1) bekezdése, 67. § (6) bekezdése – tekintetében kiemelte, hogy az egyezséget ellenző hitelezők álláspontja szerint azért végrehajthatatlan az egyezség, mert nem jelöl meg teljesítési határidőt, és a kielégítésül szolgáló vagyon egy követelés. Az elsőfokú bíróság e két indokra alapította a határozatát. A másodfokú bíróság ezt egészítette ki azzal az okkal, hogy részleges pernyertesség esetén nincs rendelkezés az egyezségben.
Az egyezségi javaslat szerint az adós a strasbourgi eljárás eredményeként befolyó bevétel beérkezésétől számított 30 naptári napot vállalt teljesítési határidőnek, tehát megalapozatlan a jogerős végzésnek a teljesítési határidővel kapcsolatos megállapítása. Hangsúlyozta, hogy nem csak a bírósági végrehajtás áll a hitelezők rendelkezésére, hanem felszámolási eljárást is kezdeményezhetnek [Cstv. 27. § (2) bekezdés d) pont], ha az adós nem tesz eleget a felszámolási egyezségben vállalt kötelezettségének.
A követelés, mint a kielégítés alapja nem lehet az egyezség jóváhagyása megtagadásának oka, mert a követelés forgalomképes: engedményezhető.
Nem megalapozott a másodfokú bíróságnak az a megállapítása sem, hogy az egyezségi javaslat nem említi a pernyertesség-pervesztesség fogalmát. A javaslat szerint „minden és bármilyen nemű, jogcímű és összegű bevétel, kártérítés” 80%-a kerül a hitelezők között felosztásra.
A Cstv. 44. § (1b) bekezdése kapcsán kiemelte, hogy valamennyi hitelező – függetlenül követelésének a besorolásától – egyező feltételekkel kap kielégítést.
Eljárási szabálysértésként előadta, hogy a 2015. február 25-én tartott tárgyalásról nem kapta meg a jegyzőkönyvet elektronikus formában, abból sem az adós, sem jogi képviselője nem kapott példányt, és feltételezhető, hogy a többi résztvevő sem kapta meg azt. A tárgyaláson az eljáró bíró nem tudott új időpontot mondani, mivel ahhoz egyeztetnie kellett a tárgyalótermek szabad kapacitásáról. Ezért azzal zárta a tárgyalást, hogy a jegyzőkönyvbe foglalt végzésből tudják meg a felek a tárgyalás új időpontját. Miután nem kapott elektronikus úton jegyzőkönyvet, ezért az adós a következő tárgyaláson nem tudott megjelenni. Az elsőfokú bíróság ezzel súlyosan korlátozta az eljárásbeli jogait, mert nem tudott érdemi nyilatkozatot, észrevételt tenni a megtartott érdemi tárgyaláson.
Az S. Egyetem hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Fenntartotta az eljárás során előadott álláspontját.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
A Kúria elsődlegesen az adós által állított eljárási szabálysértés megvalósulását vizsgálta és megállapította, tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2014. február 25-én tartott tárgyalási jegyzőkönyv a felek részére kézbesítésre került elektronikus úton, mert ezt a jegyzőkönyvbe foglalt végzés tartalmazza. Az eljárás irataiból megállapíthatóan - jóllehet valóban tartalmazza a végzés ezt a rendelkezést, és a bíró irodai utasítást is adott ennek teljesítésére - az iratok között semmilyen igazolás nem található arra vonatkozóan, hogy az utasításnak eleget tettek volna.
Az első tárgyalást követően a 30. sorszámú jegyzőkönyv elektronikus úton történt megküldését tanúsító igazolások a jegyzőkönyv mellékletét képezik. Ilyen igazolások azonban a 2014. február 25-i jegyzőkönyv mellékleteiként nem találhatók. Az adós fellebbezésében és felülvizsgálati kérelmében foglalt állítását alátámasztja az is, hogy a következő, utolsó tárgyaláson senki nem jelent meg az adós, illetve az őt támogató - vagy az egyezséget ellenző – hitelezők közül, kizárólag az, akinek a részére postai úton került kézbesítésre a jegyzőkönyv (e hitelező részére küldött küldemény tértivevénye az iratok között meg is található).
Mindebből a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 96. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat, emiatt az adós és a hitelezők nem voltak abban a helyzetben, hogy a tárgyaláson egyezséget köthessenek. Függetlenül tehát attól, hogy milyen tartalmú határozattal zárta le az elsőfokú bíróság az adós által kezdeményezett egyezségi folyamatot, az egyezségi tárgyalás megtartásának szabálytalansága miatt az eljárás megismétlésének van helye.
A Kúria e körben csak megjegyzi, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az egyezség jóváhagyását megtagadta, holott a felek között az egyezségi tárgyalásokon nem született egyezség. A felszámolási kényszeregyezség – hasonlóan a polgári peres eljárásokban kötött, a Pp. 148. §-ában meghatározott egyezséghez – a bíróság előtt, tárgyaláson köthető [Cstv. 41. § (2) bekezdés, 43. § (1) bekezdés, 44. § (1c) bekezdés]. A Cstv. szabályai nem teszik lehetővé, hogy a felek egyenként, különböző tárgyalásokon tegyenek hozzájáruló vagy a hozzájárulást elutasító nyilatkozatot.
Mindebből következően az elsőfokú bíróság nem hozhatott volna egyezség jóváhagyását megtagadó határozatot, mivel a felek tárgyaláson nem kötöttek egyezséget, amelynek a jóváhagyását megtagadhatta volna.
A fent kifejtett indokokra tekintettel a jogerős végzés jogszabálysértő, ezért azt a Kúria az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította.
Az egyezségi tárgyalás tartására irányuló kérelem tekintetében az elsőfokú bíróságnak meg kell nyilatkoztatnia az adóst, hogy változatlan tartalommal fenntartja-e az egyezségi javaslatát. Amennyiben az adós továbbra is egyezséget kíván kötni, úgy az elsőfokú bíróságnak újabb egyezségi tárgyalást kell kitűznie, és a tárgyaláson – ha az adós és a hitelezői között egyezség jön létre – hozhatja meg döntését annak jóváhagyásáról vagy az egyezség jóváhagyásának megtagadásáról.
A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján csak megállapította az eljárás során felmerült költséget, ennek viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell határozatot hoznia.
Budapest, 2016.február 4.
dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.339/2015.)