adozona.hu
ÁSZ közlemény (HÉ 2009/43.)
ÁSZ közlemény (HÉ 2009/43.)
ÁSZ vizsgálatokról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Állami Számvevőszék a közelmúltban befejezte az elkülönített állami pénzalapok rendszerének, a pályázati célok teljesülésének ellenőrzését, melynek célja az alapok sajátos működési szabályai érvényesülésének, az alapok céljai megvalósulásának értékelése volt. Az ellenőrzés a 2004-2008-as évekre vonatkozott.
Az elkülönített állami pénzalapok (alapok) létrehozása a törvényalkotó azon szándékának kifejezése, hogy néhány állami feladat ellátását az államháztartás aktuális helyzetétől függetle...
ÁSZ közlemény (HÉ 2009/43.)
ÁSZ vizsgálatokról
Összefoglaló az elkülönített állami pénzalapok rendszerének, a pályázati célok teljesülésének ellenőrzéséről (0917)
Az Állami Számvevőszék a közelmúltban befejezte az elkülönített állami pénzalapok rendszerének, a pályázati célok teljesülésének ellenőrzését, melynek célja az alapok sajátos működési szabályai érvényesülésének, az alapok céljai megvalósulásának értékelése volt. Az ellenőrzés a 2004-2008-as évekre vonatkozott.Az elkülönített állami pénzalapok (alapok) létrehozása a törvényalkotó azon szándékának kifejezése, hogy néhány állami feladat ellátását az államháztartás aktuális helyzetétől függetlenül, külön szabályok szerint, célzott adójellegű befizetéseken és költségvetési támogatáson alapuló finanszírozással biztosítsa. Az alap a saját bevételeivel rendelkezik, maradványa el nem vonható, a jövőbeni bevételei terhére kötelezettséget is vállalhat.
Az alapok létrehozásával egyes állami feladatok kiemelt kezelésének, az alapok forrásait szolgáló adójellegű befizetések elrendelésének indokoltságát a kitűzött célok megvalósulása igazolhatja vissza. A célok teljesülésének a megalapozott szakmai és pénzügyi tervezés, a prioritások, eszközök, módszerek kialakításában a testületek érdemi részvétele, a támogatások eredményének vagy eredménytelenségének folyamatos értékelése egyaránt feltétele. A vizsgálatban az említett feltételek meglétét a szabályozás és a gyakorlat "formai" elemei alapján értékeltük.
A fejlett és a fejlődő országok központi kormányai 2002-2004-ben éves kiadásaik (beleértve a társadalombiztosítást) átlagosan mintegy 40%-át a költségvetéstől elkülönítetten finanszírozva használták fel. Sokféle konkrét célból hoztak létre alapokat, így például a jövő generációt szolgáló megtakarítások felhalmozására, az éves költségvetési alkufolyamat elkerülésére. Az Európai Unióban elfogadott elszámolási rendszerben, a tagországok többségében a központi kormányzat költségvetésének részét képezik az alapok.
Magyarországon a kilencvenes évek első felében közel negyven alap működött. A működésükben tapasztalt problémák miatt számukat radikálisan csökkentették, az ezredfordulón már csak két alap, a Munkaerő-piaci Alap (MPA) és a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap (KNPA) működött. Az Országgyűlés 2003 második felétől további négy új alapot hozott létre, a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi (WMA), a Kutatási és Technológiai Innovációs (KTIA), a Szülőföld (SZA) és a Nemzeti Kulturális Alapot (NKA). Az alapok súlya az államháztartásban alacsony, 485 Mrd Ft bevételük 2008-ban a központi költségvetés bevételeinek 5,9%-a, kiadásuk (457 Mrd Ft) aránya 5,1% volt. Az alapok között meghatározó az MPA, 2008-ban részesedése az alapok összes bevételéből 81%, összes kiadásából 84% volt.
Az alapok működése elkülönült forrásaik ellenére nem volt független a központi költségvetés alakulásától. A jogalkotás törvényi szinten sem volt következetes, így egyes alapokhoz nem rendeltek célzott adójellegű bevételt (WMA, SZA). Túlnyomórészt költségvetési támogatásból működik a WMA és az SZA, és kisebb vagy nagyobb arányban a KTIA és a KNPA. A pénzeszközök felhasználásának egyes szabályait a költségvetési törvények rendre felülírták. Az alapoknál megakadályozták a tartalék felhasználását (egyenlegtartási követelmény, 2004-2007), az MPA forrásainak egy részét nem költhette el (kötelező befizetés a központi költségvetésbe). E szabályozás szükségszerűen a tárgyévi bevételek elköltésére ösztönzött, ami az adójellegű bevételek kockázatával együtt az év folyamán óvatos, az év végén az átlagosnál magasabb (MPA, NKA), illetve kiugró (KTIA) felhasználáshoz vezetett.
Az alapokból a működés kiadásai is finanszírozhatók. Az SZA kivételével nem állapíthatók meg az alapkezelés költségei, mert az egyéb tevékenységet is végző alapkezelők e költségeket nem különítették el. Az állami feladat alapból és azon kívüli (például fejezeti kezelésű előirányzatból), valamint a költségvetési szervezetek (az alapkezelők) központi költségvetésen és alapokon keresztüli, párhuzamos finanszírozása rontja a költségvetés átláthatóságát, akadályozza a feladatalapú költségvetés bevezetésének lehetőségét. Egyes alapok célja nem, vagy részben valósult meg. A KNPA létrehozásának egyik célja a tartalék képzése volt. A felhalmozott tartalék az alap számláján megjelenik, de a kimutatott pénzmaradvány (2008 végén 130 Mrd Ft) mögött nincs elkülönített nemzetgazdasági megtakarítás. A WMA célja (az öngondoskodás ösztönzése) öt év alatt nem valósult meg.
Az alapokra vonatkozó szabályozásra jellemző - a WMA-t kivéve - a jogszabályok többszörös, érdemi változása. A rendelkező miniszter személyének gyakori változtatása és az ezzel összefüggő, vagy ettől független szervezeti módosulások nehezítik a napi munka folytonosságát, valamint a folyamatok nyomon követését, a felhasználás pénzügyi és szakmai hatékonyságának ellenőrzését és a felelősség megállapítását. (A KTIA-nál például a vizsgált időszakban az ágazati törvényt hétszer, végrehajtási rendeletét nyolcszor módosították; működése alatt hét SzMSz-t alkottak; az NKTH-nak négy kinevezett, valamint megbízott elnöke volt.)
Az alappal rendelkező miniszter a szakterület kormányzati felelőse, kivéve a KNPA-t, ahol az OAH (az alap kezelője is) felügyeletét tárcafelelősségétől függetlenül látja el a rendelkező miniszter. Az irányítása, vezetése alatt álló minisztérium (kormányhivatal) szakmai tevékenysége befolyással bír az alap működésére, a pénzeszközök felhasználására. A miniszter a döntési hatáskörébe tartozó támogatásokkal (egyedi döntések) - az SZA-t kivéve illetve a testületi tagok megbízásával, visszahívásával közvetlen beavatkozási lehetőséggel bír az "elkülönített" alap működésébe.
Az alapok irányításában különböző hatáskörrel döntési, véleményezési jogkörrel felruházott testületek vesznek részt. A Munkaerő-piaci Alap Irányító Testület (MAT) közhatalmi jogosítványokkal felruházott, de annak megfelelő felelősséggel nem terhelt testület, az önmaga által meghatározott ügyrendje több ponton aggályos. A Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács egyetértési jogot gyakorló testület, felelőssége ugyancsak szabályozatlan. A döntéshozók gondoskodtak a pályázati célok ágazati célokhoz illesztéséről, illetve az egyedi és pályázati támogatások céljainak összehangolásáról. A felhasználás - pénzügyi és szakmai - ellenőrzése eredményeinek megismerését, hasznosításának igényét néhány alapnál (NKA, KNPA és részben MPA, SZA) tapasztaltuk.
Az alapok működésének nyilvánossága különös jelentőséggel bír. Elvárható, hogy az alapok működéséről (testületi, egyedi döntések indokai, változtatások okai, a támogatásokkal elért vagy meghiúsult célok értékelése, az esetleges visszaélések és a hasonlók megakadályozására tett lépések bemutatása stb.) közérthető információkat tegyenek közzé a befizetők érdekeltségének biztosítása, valamint az alapok léte indokoltságának alátámasztása érdekében. A nyilvánosság biztosításáról, annak tartalmáról azonban az ágazati törvények eltérően rendelkeznek.
Az alapoknál tapasztalt hiányosságok szükségszerűen nem következnek az alapkénti működésből, egyrészt a jogi szabályozás ellentmondásaiból, változásaiból származnak, másrészt nem különböznek a központi közigazgatásban tapasztalt problémáktól (például a felhasználás ellenőrzésében). A törvényalkotó azon döntését, mely szerint az állami feladatok közül hat feladatcsoport finanszírozására hozott létre állami pénzalapot, nem előzte meg az alap működésétől elvárt eredmények, hatások előzetes felmérése. Elmaradt az alapok működésének értékelésénél a szakmai, gazdasági kritériumok meghatározása.
A helyszíni ellenőrzés megállapításainak hasznosítása mellett javasoltuk a Kormánynak az alapok céljai megvalósulásának, az alapszerű működés feladatellátásra gyakorolt hatásának - az általa meghatározott kritériumok szerinti - értékelését; valamint az alapoknál a működéssel kapcsolatos érdemi információk nyilvánosságra hozatalának kezdeményezését. Javasoltuk az államháztartásért felelő miniszternek az Áht. módosításának kezdeményezését, amely szerint az Országgyűlés négyévente értékeli az egyes elkülönített állami pénzalapok működésének indokoltságát és döntsön az alap további működéséről; a szociális és munkaügyi miniszternek, hogy kezdeményezze a MAT ügyrendje kötelező tartalmának törvényi meghatározását.
A jelentés teljes terjedelmében az interneten, a www.asz.hu címen érhető el.
Összefoglaló a kincstári rendszer működésének ellenőrzéséről (0918)
Az Állami Számvevőszék először vizsgálta rendszerszemléletű megközelítésben a közpénzekkel történő hatékony és ellenőrizhető gazdálkodás céljából létrehozott kincstári rendszer 2007-2009 közötti működését. A rendszernek a pénzügyminiszter felelősségi körébe tartozó szervezetei a költségvetés pénzügyi végrehajtását főfeladatként végző Magyar Államkincstár (Kincstár) és a költségvetés folyamatos fizetőképességéért felelős Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) Zrt. A rendszer jelentőségét jelzi, hogy a Kincstárral nemcsak a teljes kormányzati szektor kerül kapcsolatba, hanem az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek széles köre. A Kincstár által lebonyolított tranzakciók, ki- és befizetések együttes összege nagyságrendileg megegyezik az éves bruttó hazai termékkel.Ellenőrzésünk során megállapítottuk, hogy a létszámcsökkentéseket és a szervezeti változásokat kivéve, kormányzati szinten nem fogalmazták meg az államháztartás érdekeit képviselő makro-, közép-, illetve az intézményi szint közötti gazdálkodást érintő jog- és hatáskörök célszerűbb megosztása rendszerszemléletű áttekintésének igényét. A kincstári rendszerrel kapcsolatban álló intézményekre vonatkozó szabályozásokban az eltérő előírások, az indokolatlan kivételek nagy száma jelentősen korlátozza az államháztartás hatékony működését. Az egyes folyamatokat támogató kincstári informatikai rendszereknél, illetve azok fejlesztésénél is hiányoztak a központilag meghatározott stratégiák. Döntően a "megörökölt" rendszerekre alapozták a működést, melyek következménye az informatikai rendszerek összehangolatlan fejlesztése, az egyenetlen és eltérő színvonalú megoldások alkalmazása volt. Az információs rendszer adatainak teljes körű megbízhatóságát rontja, hogy az adatszolgáltatási kötelezettségek elmaradása, időbeli pontatlansága nem jár következménnyel.
A kincstári rendszerbe az államháztartás alrendszereinek és gazdálkodási folyamatainak egyre szélesebb körét vonták be, növelve ezzel az átláthatóságot, az ellenőrizhetőséget. Az önkormányzati alrendszer ugyanakkor ellenőrzésünk idején is csak részlegesen kapcsolódott a rendszerhez. Az alrendszernek - az önkormányzatokra vonatkozó szabályozás változását igénylő - teljesebb körű bevonása hozzájárulhat az államháztartás hatékonyabb működéséhez, egyben ezen a területen a korrupciós kockázatok mérsékléséhez.
A szabályozási hiányosságok, az ügyfélkört érintő nagyszámú kivételek, az irányítás gyakorlata, a heterogén és korszerűtlen informatikai háttér, a sokrétű és az adattartalmak szempontjából rendezetlen információs rendszerek gátolták a Kincstár hozzájárulását az államháztartás hatékony működtetéséhez. Jellemzően a megfelelő előkészítés és az adekvát források felmérése nélkül történt a feladatainak bővítése. A közel 4 ezer főt foglalkoztató, területi hálózattal rendelkező Kincstár folyamatosan szélesedő feladatrendszere különösen indokolttá teszi a Pénzügyminisztérium irányítási tevékenységének erősítését, a Kincstáron kívüli szakmai koordináció biztosítását, a szervezeten belüli tevékenység szorosabb felügyeletét. A megalapozott, hatékonyabb megoldások érdekében már eddig is indokolt lett volna a Kincstár átfogó átvilágítása. A pénzeszközök optimális szinten való biztosítása/tartása (likviditáskezelés) az ÁKK Zrt. és a Kincstár összehangolt és egymásra épülő feladatainak eredménye. A kifizetések teljesítésének optimalizálását korlátozza, hogy a Kincstár a kincstári kör egészét magában foglaló fizetőképesség menedzseléshez nem rendelkezik jogszabályi felhatalmazással, technikai feltételekkel, illetve a szükséges részletezettségű információkkal. Többletterhet jelent a költségvetés finanszírozása szempontjából, hogy a meghatározó nagyságrendű költségvetési bevételek beérkezésénekés a kifizetések teljesítésének - jogszabályban rögzített - havi időpontjai eltérnek egymástól. A kifizetési és a befizetési időpontok optimalizálásával olcsóbb finanszírozás is megvalósulhatna.
A költségvetés pénzügyi végrehajtásának folyamatait a kapcsolódó bizonylatok magas száma, bonyolult, összetett tevékenységek jellemzik. A kincstári finanszírozási rendszer speciális előírásainak és kivételeinek kezelése az előirányzat-gazdálkodási rendszer átláthatóságát, a jogosulatlan kifizetések teljes körű megakadályozását nem támogatja. A kockázatot a Kincstár technikailag részletezett eljárásrendekkel, valamint folyamatos vezetői ellenőrzéssel ellensúlyozta. A kötelezettségvállalások bejelentésére kialakított rendszer nem terjed ki az összes szerv valamennyi előirányzatára, ezáltal nem támogatja a költségvetés pénzügyi végrehajtásának kiszámíthatóságát, az intézmények gazdálkodási fegyelmének erősítését, továbbá a költségvetési kiadások megbízható előrejelzését sem. A kockázatok csökkentésére történtek előrelépések (a kötelezettségvállalások határidőhöz kötése, rendelkezésre állási díj bevezetése), a megszüntetésükre azonban informatikai háttér hiányában nem került sor.
A Kincstár szakmai felelősként vesz részt a rendkívül jelentős uniós forrás biztosításával (közel 12 Mrd Ft) 2007-ben megkezdett Költségvetési Gazdálkodási Rendszer (KGR) kidolgozásában. Az uniós projektként 2010 elejére megvalósuló KGR céljai szerint hozzájárul a megalapozottabb döntéshozatal, a hatékonyabb kincstári működés informatikai alapjának biztosításához, a feladatellátás informatikai támogatásának hiányosságaiból fakadó problémák megoldásához. A projekt előkészítésekor jelentkező kedvezőtlen jelenségek (projekt költségelemeinek belső megosztása, a megvalósításban részt vevő szervezetek közötti együttműködés stb.) időközben megoldódtak, melyben szerepe volt a korábbi vizsgálatunk során tett javaslatainknak is. Mostani ellenőrzésünk során felhívtuk a figyelmet a megvalósítással járó újkockázatokra, amelyek elsősorban a PM és a Kincstár munkatársainak leterheltségével állnak összefüggésben. Ezek a határidők csúszásával, a döntések megalapozottságának gyengülésével járhatnak. Problémaként jeleztük, hogy nincs kormányzati döntés a rendszer által biztosított, a hatályostól eltérő gazdálkodási modellek (pl. feladatalapú költségvetési tervezés, eredményszemléletű számvitel) bevezetése lehetőségénekés indokoltságának vizsgálatára.
Megállapításaink alapján többek között azt javasoltuk a Kormánynak, hogy vizsgáltassa meg a KGR által biztosított új informatikai lehetőségekre alapozottan egy más szemléletű, a centralizált(abb) költségvetési gazdálkodási modell megteremtésének indokoltságát, megvalósításának feltételeit, valamint az államháztartás bevételét biztosító adó- és egyéb törvények, továbbá a kiadási oldalon a különböző szociális és társadalombiztosítási ellátásokat szabályozó törvények módosítási lehetőségét, az előirt befizetési és kifizetési időpontok összehangolása szempontjából.
A pénzügyminiszternek javasoltuk, hogy intézkedjen a kincstári rendszer középtávú szakmai stratégiájának kidolgozásáról, a vonatkozó irányítási jogosítványok hatékony és eredményes gyakorlásához szükséges feltételek megteremtéséről, a KGR projekt újonnan jelentkezett kockázatainak kezeléséről, a Kincstár működésének teljes körű átvilágításáról, továbbá a kincstári informatikai/információs rendszerek adatvagyonának és kockázatainak felméréséről. A jelentés teljes terjedelmében az interneten, a www.asz.hu címen érhető el.
Összefoglaló a Sport XXI. Létesítményfejlesztési Program keretében támogatott önkormányzati PPP-beruházások megvalósításának és önkormányzati feladatok ellátására gyakorolt hatásának ellenőrzéséről (0919)
A 2003. évben kezdődött meg Magyarországon a sportstratégia tervezése, majd az Országgyűlés elfogadta a sporttörvényt, melynek hatására a Kormány 2004 júniusában döntött a Sport XXI. Létesítményfejlesztési Program megvalósításáról. Az Európa Terv keretében megvalósuló program Magyarország történetének legnagyobb sportlétesítmény-fejlesztési programjaként fogalmazódott meg, azzal a céllal, hogy megteremtődjön a mindenki számára elérhető sport intézményi háttere. A program elfogadását megelőző helyzetfelmérés megállapította, hogy Magyarországon mintegy 400 tornaterem és 250 tornaszoba hiányzott az oktatási intézményekből, továbbá az akkori 152 kistérségből mindössze hatban volt megfelelő uszodaellátottság. Ezen túl a megyei szintű sportlétesítmények területén is hiány mutatkozott. A program megvalósítása a 2004-2008. évi időszakban a megépített sportlétesítményeknek az eredeti elképzelésekhez képesti alacsony száma miatt nem tekinthető eredményesnek. A különböző PPP-alprogramokban a 2006 végéig megvalósításra tervezett 100 tornaterem, 50 tanuszoda és megyénként egy-egy sportcsarnok igényével szemben 18 tornaterem, 18 tanuszoda és egy sportcsarnok megépülésére lehet számítani.Az új sportlétesítmények megvalósításához szükséges költségvetési források hiányában a beruházásokat a kormányzat a köz- és magánszféra együttműködésével, PPP formában valósította, illetve valósítja meg. A PPP-módszer választását indokolta a magas eladósodottság és államháztartási hiány csökkentésére irányuló törekvések mellett az is, hogy a beruházások során a Kormány a PPP-projektektől elvárt előnyöket is szerette volna biztosítani. Így többek között:
- a magánszektor menedzsmentjének és tapasztalatának hasznosítását mind a beruházásban mind az üzemeltetésben,
- az üzemeltetési feladatoknak - a magánszféra részéről történő - hosszú távú felvállalása miatt a költséghatékony beruházási és üzemeltetési módok megjelenése, továbbá
- a projekteknek a hagyományos önkormányzati beruházásokhoz képest gazdaságosabb megépítését és üzemeltetését, amelyet elsősorban a közbeszerzési eljárások során kialakuló verseny biztosíthatott volna.
Az elvárt előnyök azonban nem, vagy csak kismértékben jelentkeztek a sportlétesítmények fejlesztése során; a kötelező önkormányzati feladatok ellátását szolgáló létesítmények (tornatermek, tanuszodák) megépítéséhez és üzemeltetéséhez a PPP-konstrukció nem bizonyult megfelelő beruházási módszernek. A tanuszodák és tornatermek esetében a viszonylag kicsi projektméretek és így kis költségű beruházások, a sportcsarnokoknál pedig a mérethez és a felmerülő költségekhez képest rövidre szabott, 15 éves futamidő nem indokolták a PPP-konstrukció választását. A hagyományos önkormányzati beruházásokhoz képest a PPP-beruházások javára feltételezett 10-20%-os megtakarítási arányhoz nem közelítettek a PPP-szolgáltatási díjak nettó jelenértékeiből a szolgáltatás teljes időtartamára számítható 0,37-4,5%-os megtakarítások. Az önkormányzatok döntéseinél sem a gazdaságosság volt a meghatározó szempont. Ők elsősorban a hiányzó, már régóta tervezett, kötelező önkormányzati vagy kistérségi feladataikat szolgáló sportlétesítményeik megvalósításához akartak központi forrásokat szerezni, amelyhez csak a PPP-beruházások felvállalásával tudtak hozzájutni. Az önkormányzatok harmada már a közbeszerzési pályázatok kiírása során sem várta el a magánpartnerektől, hogy üzemeltetési tapasztalattal rendelkezzen.
A PPP-konstrukciókban tervezett programok előkészítése során a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium nem megfelelően mérte fel, hogy a 2004-2006. években történő megvalósításhoz van-e megfelelő befektetői kör és elegendő befektetői szándék. Emiatt - a várakozásokkal ellentétben - a vizsgált önkormányzatok 93,3%-ánál a PPP-beruházások meghirdetett közbeszerzési eljárásaiban nem alakult ki versenyhelyzet. A verseny hiánya miatt a lefelé irányuló áralkura alig volt lehetőség. A megvalósított projekteknél a becsült költségekhez képest 1,1-2,9-szeres többletköltség merült fel. A magánszférával kötött szolgáltatási szerződésekben rögzített kockázatmegosztást a központi szervek az állam érdekeit szem előtt tartva készítették el, annak érvényesítését az aláírt szolgáltatási szerződésekben megkövetelték az önkormányzatoktól és a magánpartnerektől. A gyakorlatban azonban a szolgáltatási szerződésekkel ellentétes üzemeltetési gyakorlat alakult ki, melynek során a közszférát képviselő önkormányzatok és/vagy érdekeltségükbe tartozó gazdasági társaságaik döntő részben átvették az üzemeltetési feladatokat vagy azok egy részét a magánszférától. A magánpartnerektől a - közfeladatok ellátásának színvonalát meghatározó - követelmények önkormányzati számonkérését csökkentette az üzemeltetésben való közvetlen vagy gazdasági társaságaik útján történő szerepvállalásuk. Az üzemeltetésben kialakult gyakorlat továbbá nincs összhangban a PPP-konstrukció elveivel sem, aminek lényege éppen abban van, hogy a tervezést, finanszírozást, építést és az üzemeltetést is a magánpartner látja el.
A sportlétesítmény-fejlesztési PPP-projektekben a közszféra a vállalt szolgáltatási díjban nemcsak a közcélú igénybevétel időtartamára jutó költségeket, valamint a magánpartner hozamelvárását fizeti meg, hanem a közcélú igénybevételen kívüli időben - a létesítmény üzemeltetésével kapcsolatosan - felmerülő költségeket is. A teljes nyitvatartási és a közcélú igénybevételi idő arányában nem változik a közszféra részéről a fizetendő szolgáltatási díj. Emiatt a megvalósított PPP-beruházásokkal a közszférát képviselő önkormányzatok, valamint a projektgazda ÖM nem tudta biztosítani, hogy az állampolgárok, illetve a nemzetgazdaság a projektek megvalósításával a legjobb ár-érték arányú beruházást kapják. A projektek kezdeti szakaszában a projekttársaságok és az üzemeltető gazdasági társaságok 77%-a jelentős, akár 50%-ot is elérő közötti árbevétel arányos, adózatlan eredményt realizált.
Az építőipari vállalkozók köréből kikerült magánpartnerek a projekteket gyorsan, többnyire határidőn belül, legfeljebb kis késedelemmel és megfelelő színvonalon készítették el. Nem volt jellemző azonban sem a kivitelezésben, sem az üzemeltetésben költséghatékony megoldási módok alkalmazása. A hiánypótló beruházások megvalósítása és üzemeltetése kedvező hatást gyakorolt az önkormányzatok feladatellátására, bár a létesítmények kihasználtsága csak a tornatermek esetében megfelelő. A tanuszodák felénél azért jó a kihasználtság, mert ott megvalósul a kistérségre kiterjedő feladatellátás. A multifunkcionális csarnokok kihasználtsága alacsony, működtetésük veszteséges.
Kedvezőtlen pénzügyi döntés volt, hogy a PPP-programokba a működési forrás-hiányos önkormányzatokat is beemelték. Ugyanis a korábban is működési forrás-hiányos önkormányzatok harmadánál a PPP szolgáltatási díj megjelenése tovább növelte a hiány nagyságát. Az ellenőrzött önkormányzatok 13,3%-a pedig a PPP szolgáltatási díjfizetését követően vált forráshiányossá. Az önkormányzatok a PPP-szerződések felvállalásakor nem mérték fel körültekintően a hosszú távon vállalt kötelezettségeknek pénzügyi helyzetükre gyakorolt várható hatásait sem. Megállapításunk szerint az önkormányzatok 61,5%-ánál a jövőbeli fejlesztések lehetőségét a PPP-konstrukció miatt hosszú távra vállalt kötelezettségek meghatározó mértékben szűkítik, és kedvezőtlenül befolyásolja működési lehetőségeiket is.
A helyszíni vizsgálat tapasztalatai alapján a központi szerveknek javaslatot tettünk a gazdaság- és fejlesztési politikához illeszkedő kormányzati PPP-stratégia kialakítására, a PPP-konstrukció alkalmazási területeinek felülvizsgálatára. Az önkormányzati miniszternek javaslatot tettünk a szolgáltatási szerződésnek megfelelő, a közszférától független üzemeltetési gyakorlat megkövetelésére, valamint az önkormányzatok részéről végzett teljesítésigazolás ÖM általi ellenőrzése érdekében a szolgáltatási szerződésekben az ÖM ellenőrzésére vonatkozó szabályok módosításával az ellenőrzési jogosultság kiterjesztésére. A pénzügyminiszternél kezdeményeztük a PPP-beruházások gazdaságosságának megítélését lehetővé tevő egységes módszertan kidolgozását, a közszféra részéről történő nyilvántartás érdekében a számviteli szabályok pontosítását, továbbá az önkormányzati alrendszert érintő PPP-kötelezettségek államháztartási szintű figyelemmel kísérését.
A helyszíni ellenőrzés során a vizsgált önkormányzatok több mint felének felhívtuk a figyelmét a Kbt.-ben előírt tájékoztatási és/vagy dokumentálási kötelezettségének teljesítésére. Javasoltuk a hosszú távú kötelezettségvállalást eredményező szerződéskötések helyi szabályozását. A szolgáltatási szerződésben foglaltak alapján javaslatot tettünk az üzemeltetési tapasztalatokról történő beszámoltatásra, továbbá a létesítmények kihasználtságának növelésére. A jelentés teljes terjedelmében az interneten, a www.asz.hu címen érhető el.
Összefoglaló a szilárdhulladék-gazdálkodásra a Kohéziós Alapból és hazai forrásból nyújtott támogatások hasznosulásának ellenőrzéséről (0920)
Az Állami Számvevőszék befejezte a szilárdhulladék-gazdálkodásra a Kohéziós Alapból és hazai forrásból nyújtott támogatások hasznosulásának ellenőrzését, amelynek fontosabb megállapításai, illetve javaslatai a következők. Az Európai Unió (EU) a hulladékgazdálkodás területén több, egyértelmű tagállami kötelezettséget fogalmaz meg a környezet védelme érdekében. Ezek között szerepel az EU-előírásoknak nem megfelelő lerakók bezárása 2009. július 16-ig.Az EU már 1999-től az ISPA előcsatlakozási eszköz, majd a Kohéziós Alap társfinanszírozásával támogatta a települési szilárdhulladék-kezelési beruházásokat a hulladékgazdálkodási célok teljesítéséhez. 2007-2013 között további uniós források állnak rendelkezésre.
Hulladékgazdálkodási programokra az érintett minisztériumok 95 Mrd Ft kiadást teljesítettek 2003-2008 között. A kiadások 74%-a a Kohéziós Alap projektekre EU-támogatásból és annak hazai társfinanszírozásából, a 26%-a tisztán hazai forrásból származott. Az önkormányzatok hulladékgazdálkodásra fordított összes kiadása országos szinten nem volt megállapítható a nyilvántartásaik jellegéből adódóan, az ellenőrzöttek adatszolgáltatása szerint a kiadásaik 1,14%-át fordították hulladékgazdálkodásra.
Hazánkban a hulladékgazdálkodási stratégiák és azok gyakorlati végrehajtása eltérő súlypontokat mutatott. Míg a különböző szintű hazai stratégiák a megelőzésre, majd a hulladék hasznosítására, és végül az ártalmatlanításra helyezték a hangsúlyt az uniós irányelveknek megfelelően, a gyakorlatban az ártalmatlanítás, és azon belül a lerakás kapott súlyponti szerepet.
Magyarországon az utóbbi években 4,4-4,6 millió tonna települési szilárd hulladék keletkezik évente. A lerakott hulladék aránya fokozatosan csökkent, azonban a lerakás mértéke (65%) még meghaladja az uniós kötelezettségek teljesítéséhez szükséges célkitűzést (2009-re 60%). Várhatóan nem teljesül a lerakott hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmának csökkentésére vonatkozó uniós kötelezettség 2009-ben, amely elmaradás az uniós előírások szerint pénzbírsággal járhat.
A hulladék hasznosításának aránya javult 2008-ra a 2004. évi szinthez képest, azonban az elért 25,7% helyett a hulladék 40%-át kellett volna hasznosítani.
A hulladék erőműi hasznosításához a kapacitás adott volt (Mátrai Erőmű), de az ehhez szükséges mechanikai-biológiai előkezelés műszaki feltételei hiányoztak. A hulladékégető műben (előkezelés nélkül) történő égetését pedig kapacitáskorlátok akadályozták, mivel a tervezett égetőművek nem épültek meg. A hulladékból előállított komposztok mezőgazdasági felhasználása szabályozás hiányában szintén nem megoldott.
A szelektíven összegyűjtött hulladék hasznosítására koncepció sem volt a vizsgált időszakban, bár az uniós szabályokat átvette hazánk. A szelektívhulladék-gyűjtés Magyarország, mint tagország számára kötelezettséggé vált, ugyanakkor az önkormányzatok számára ez nem kötelező feladat a hatályos szabályozás szerint.
A hulladék keletkezésének megelőzésére történtek lépések, de a vonatkozó szabályozás nem volt eredményes. A termékdíj-szabályozás hatására nem csökkent az egyszer használatos csomagolás mennyisége és a 2009. január 1-jétől hatályos módosítást követően sem várható lényeges változás.
Az uniós és hazai források felhasználása hozzájárul a települési szilárdhulladék-gazdálkodás fejlődéséhez, elősegíti az uniós előírásoknak való megfelelést. Várhatóan teljesül az a cél, hogy a szelektív gyűjtés eszközei legalább a lakosság 60%-a részére elérhetőek legyenek 2009-re, valamint teljesíthető a lerakásra vonatkozó követelményeket ki nem elégítő lerakók bezárása is 2009. július 16-ra.
A támogatások hatására javul az önkormányzatok e körbe tartozó közszolgáltatási feladatellátása.
A 13 projekt keretében 17 új hulladéklerakó épül és három meglévő kapacitását bővítik, emellett az egyéb létesítmények (hulladékválogatók, komposztálók, hulladékudvarok és gyűjtőszigetek) építésével tovább szélesítik a szelektívhulladék-gyűjtés feltételrendszerét. A projektek tervezettnél későbbi üzembe helyezése azonban késlelteti a célkitűzések megvalósítását. A források felhasználásának hatékonyságát rontja a kitűzött célok teljesítésében mutatkozó elmaradás, a költségvetést terhelő többletkiadás, valamint a projektek megvalósításában tapasztalható késedelem.
Az önkormányzatok meglévő közszolgáltatási szerződéseinek érvényessége (2012. december 31-ig tart) nincs összhangban a hulladékkezelési rendszerek üzembe lépésével, amelyek folyamatosan, de legkésőbb 2010-ig megkezdik működésüket. Az üzemeltetési szerződésekből gyakran hiányoznak az új létesítmény hosszú távú működtetését, fejlesztését szolgáló pénzügyi garanciák.
Bár átfogó hulladékgazdálkodási tervezési rendszer alakult ki hazánkban (országos, regionális, és helyi önkormányzati tervek), a tervek megvalósításában az önkormányzatok önállósága érvényesült. Egyedileg döntöttek arról, hogy melyik regionális hulladékkezelési rendszerhez csatlakoznak.
Jogszabályi előírás ellenére az ellenőrzött önkormányzatok 61,5%-a egyáltalán nem, 12,8%-a pedig csak részlegesen határozta meg a közszolgáltatás díjának tartalmát. Teret engedtek az egyedi mérlegelésnek. Díjkedvezményt vagy mentességet az ellenőrzöttek 59%-a adott a lakosság részére, ezen túlmenően a szociális juttatások keretében is nyújtottak támogatást.
A közszolgáltatás díja a kedvezmények ellenére is jelentősen, 38-160%-kal emelkedett 2004-2008 között. A díj összetevői közül legerőteljesebben a szállítási költség nőtt, ami az új regionális hulladékkezelő rendszerek belépésével még tovább nőhet.
Az ÁSZ által végzett (231 ezer háztartás részére lehetővé tett) lakossági elégedettségmérés szerint a válaszadók 63,1%-a rendelkezett információval arról, hogy megyéjében vagy tágabb lakókörnyezetében jelentős szilárdhulladék-kezelést szolgáló beruházások valósulnak meg. A 60%-uk úgy vélte, hogy nem történt meg kellő alapossággal tájékoztatásuk az egyes hulladékkezelési technológiák - ezen belül a szelektív gyűjtés - költségigényességéről, azok díjakra gyakorolt hatásáról.
Az önkormányzatoknak javasoltuk, a helyi hulladékkezelési közszolgáltatás tartalmának kiegészítését a szelektívhulladék-gyűjtéssel, valamint a díjkalkuláció rendjének meghatározását, a projektekhez kapcsolódóan pedig a közbeszerzés szabályainak betartását. Kezdeményeztük, hogy az önkormányzati miniszter a pénzügyminiszterrel együtt segítse elő a hulladékkezelő létesítmények tulajdonviszonyainak és számviteli nyilvántartásának egységes kezelését.
A Kormánynak javasoltuk, hogy vizsgáltassa meg az egyre növekvő mértékű uniós kötelezettségek teljesíthetőségét, a hulladékgazdálkodási törvény hatályos előírásai mellett. A környezetvédelmi és vízügyi miniszternek javasoltuk a jelenleginél hatékonyabb program, szabályozás kidolgozását a hulladék keletkezésének megelőzésére, valamint stratégia készítését a hulladékgyűjtésből keletkező másodlagos nyersanyagok hasznosítására. A jelentés teljes terjedelmében az interneten, a www.asz.hu címen érhető el.
Összefoglaló az egyes kórházi tevékenységek kiszervezésének ellenőrzéséről (0921)
Az Állami Számvevőszék befejezte az egyes kórházi tevékenységek kiszervezésének ellenőrzését. Az ellenőrzés célja annak értékelése volt, hogy milyen mértékű és formájú a magánszférával létesített partnerségi kapcsolat a kórházak háttér- és alaptevékenységében. Mi indokolta és alapozta meg a funkciók kiszervezését, a kórházak működésiforma-váltását; a közreműködők alkalmazása hogyan befolyásolta az egészségügyi ellátás minőségét. Az ellenőrzési időszak a 2006-2008. évekre terjedt ki.A vizsgált időszakban a vállalkozások részesedése a fekvőbeteg-szakellátásokra fordított kiadások között tízszeresére emelkedett, a 2006. évi 3,4 Mrd Ft-ról 2008-ra 34,7 Mrd Ft-ra, amely a közfinanszírozott kórházi ellátások kiadásainak 8,4%-a, ugyanakkor nincs az ágazatnak a magántőke és magánvállalkozások lehetséges méretét, szerepét, szakmai területeit meghatározó stratégiája. A vizsgált 3 évben 3 kormányzati program alakította az egészségügy intézményrendszerét, amelyek mindegyike az átalakítások hatékony eszközének tekintették a piaci mechanizmusok, a magántőke fokozott alkalmazását annak ellenére, hogy előzetesen nem gondoskodtak a kórházi kiszervezések törvényi szintű szabályozásáról. A 2006. évi aktualizált konvergenciaprogram, egyrészt az Egészségbiztosítási Alap gyógyító-megelőző célú GDP-arányos kiadásainak0,2%-os csökkentését, másrészt a kórházak működési kereteinekátalakítását, eredményérdekeltségükfokozását, a dolgozók rugalmasabb foglalkoztatási formáinak bővítését fogalmazták meg. A fekvőbeteg-ellátások Egészségbiztosítási Alapból származó GDP-arányos kiadása a 2006. évi 1,8%-ról 2008-ra 1,6%-ra csökkent, nominálisan 410,6 Mrd Ft-ról 435,3 Mrd Ft-ra emelkedett, reálértéke csökkent. A kórházi menedzsment, illetve a tulajdonos önkormányzatok a finanszírozási-működtetési nehézségek fokozódására a magánvállalkozások, a magántőke egyre növekvő bevonásával reagált, így növelték egyes kórházi háttértevékenységek kiszervezését, az orvosok közreműködői szerződéssel való foglalkoztatását, illetve a teljes kórházüzem magánműködtetésbe adását.
Helyszíni ellenőrzésünk 22 kórházra terjedt ki. Ennek keretében vizsgáltunk működésiforma-váltást végrehajtó, magán működtetésbe adott és magántőke-bevonással üzemelő kórházakat is. Megállapítottuk, hogy a működtetők szerződésben vállalt kötelezettségeiket - a működés stabilitása, a megvalósított beruházások és az ellátás minőségének javulása terén -csak részben valósították meg. A működtető társaságok valós pénzügyi helyzetének, stabilitásának megítélése átláthatatlanabbá, bonyolultabbá vált, amely az üzemeltetés kockázatát növeli. Az önkormányzatok nem kérik számon a működtetőtől az ellátás szakmai színvonalát.
A működtetők a problémák egy részét tipizálható eszközökkel kezelték, pl. a kórházi osztályszerkezetet a rugalmasabb, hatékonyabb mátrix szervezettel váltották fel, amelynek következtében csökkenteni tudták a kiadások legnagyobb részét kitevő bérköltséget. Az orvosokat jellemzően közreműködői (vállalkozási) szerződéssel foglalkoztatták. Az amortizáció finanszírozatlanságából fakadó hiányt a magánműködtetésbe adással járó hatékonyabb gazdálkodás sem tudta megszüntetni. A magántőke-bevonással végrehajtott beruházások a megtérülést a magasabb színvonalú és széles körű fizetős egészségügyi szolgáltatások térítésidíj-bevételére alapozták. Ellenőrzésünk során megállapítottuk, hogy nincs meghatározva részletesen, pontosan a fekvőbeteg-ellátáshoz kapcsolódó kényelmi szolgáltatások köre, minősége.
A kórházműködtetés koncentrálódása tapasztalható, kórházhálózatok működési kereteit, feltételeit, lehetséges méreteit nem szabályozza jogszabály.
Az orvosok foglalkoztatásában a vizsgált kórházaknál a vállalkozói szerződéses foglalkoztatás 48%-kal emelkedett létszámban, és duplájára nőtt az ellátott havi óraszám tekintetében. A háttértevékenységek (mosás, takarítás, őrzés-védés, energetika, élelmezés) kiszervezését a fenntartók és az intézmény forráshiánya miatti tőkebevonás szükségessége, a költséghatékonyabb feladatellátás, a kórházi menedzsment tehermentesítése, a létszámhiány indokolta. Legnagyobb arányban a mosást szervezték ki a kórházak (58%), az őrzés-védelmet és a takarítást a válaszadók 40-50%-a szervezte ki, míg az energiaellátást 30%-uk, a betegélelmezést 22%-uk. A háttérszolgáltatók területén is koncentrálódás tapasztalható. A fentiek alapján javasoltuk a Kormánynak, hogy dolgozza ki és készítse elő a fekvőbeteg-ellátás törvényi szintű szabályozását, amelyben egyértelműen meghatározza a magánszektor szerepvállalását a szektorsemlegesség figyelembevételével. Emellett javasoltuk az egészségügyi miniszternek, hogy folytassa a biztosítási alapcsomag pontos és szakmai protokollok szerinti részletes tartalmának kidolgozására irányuló munkát és gondoskodjon annak a folyamatos karbantartásáról, valamint dolgozza ki és szabályozza a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatók által nyújtott kényelmi szolgáltatások körét és részletes feltételeit.
A jelentés teljes terjedelmében az interneten, a www.asz.hu címen érhető el.
Összefoglaló Budapest Főváros XXIII. Kerület Soroksár Önkormányzata gazdálkodási rendszerének 2009. évi ellenőrzéséről (0922)
Az Állami Számvevőszék a stratégiájában foglalt célkitűzéseknek megfelelően a helyi önkormányzatok gazdálkodási rendszere ellenőrzésének programját a 2007. évtől megújította, azt kiegészítette további teljesítmény-ellenőrzési elemekkel. Az ellenőrzésre az Országgyűlés illetékes bizottságai részére is átadott, országosan egységes ellenőrzési program alapján került sor.Az ellenőrzés célja annak értékelése volt, hogy az önkormányzat a költségvetési és a pénzügyi egyensúlyt a költségvetésében és annak teljesítése során milyen módon biztosította, az európai uniós források igénylésére és felhasználására a szabályozottság és szervezettség terén eredményesen felkészült-e, az e-közigazgatás bevezetése érdekében milyen intézkedéseket tett. Ellenőriztük, hogy a 2008. évben egyes közérdekű gazdálkodási adatok közzétételével a gazdálkodás nyilvánosságát biztosította-e, valamint kialakította-e és megbízhatóan működtette-e a gazdálkodás belső kontroljait, a feladatok szabályszerű ellátásához hozzájárult-e a folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés, valamint a belső ellenőrzés. Utóellenőrzés alapján értékeltük, hogy az önkormányzatnál megfelelően hasznosították-e az elmúlt három évben végzett számvevőszéki ellenőrzések megállapításait, szabályszerűségi és célszerűségi javaslatait.
Az önkormányzat a 2006-2009. évi költségvetési rendeleteiben a költségvetési bevételek és kiadások egyensúlyát nem biztosította. A 2008-2009. évi költségvetési rendeletekben a jogszabályi előírások ellenére a finanszírozási célú pénzügyi műveleteket a költségvetési bevételekkel és kiadásokkal összevontan mutatták ki, illetve nem mutatták be a költségvetés hiányát. A költségvetés végrehajtása során a 2007. és a 2008. évben pénzügyi többlet alakult ki, a 2006. évben a tervezettől alacsonyabb összegű pénzügyi hiánnyal zárták az évet. A 2006-2008. években a pénzügyi fedezet biztosításához hosszú lejáratú, fejlesztési célú hiteleket vettek igénybe, továbbá fejlesztési céllal kötvényeket bocsájtottak ki. Az önkormányzat 2006-2008. évek közötti pénzügyi helyzete az eladósodás növekedése miatt fizetőképességének kedvező változása ellenére összességében romlott.
Az önkormányzat a 2006-2008. év áprilisáig terjedő időszakban a szabályozottság és a szervezettség tekintetében nem készült fel összességében eredményesen az európai uniós források igénybevételére, mivel nem szabályozták az európai uniós támogatások igénybevételének és felhasználásának feltételeit. Az önkormányzat európai uniós támogatásra a 2006-2009. első negyedév során 10 pályázatot nyújtott be, amelyből egy részesült támogatásban. A polgármesteri hivatalban az e-közigazgatás keretében történő ügyintézést egyes ügykörökben 1. és 2. elektronikus szolgáltatási szinten valósították meg. A közérdekű adatok közzétételére vonatkozó kötelezettség elektronikus teljesítése során betartották a jogszabályi előírásokat, az előírt követelményeknek megfelelően közzétették a céljellegű működési és felhalmozási támogatásokat, a pénzeszközökfelhasználásával, a vagyonnal történő gazdálkodással összefüggő szerződéseket, a 2007. évi költségvetési beszámoló szöveges indokolását.
A költségvetés-tervezési és a zárszámadás-készítési folyamatok szabályozottsága közepes kockázatot jelentett a feladatok szabályszerű végrehajtásában, mivel a jegyző nem szabályozta a polgármesteri hivatal és az intézmények költségvetési javaslatai előírások szerinti kidolgozásának, a javasolt előirányzatok megalapozottságának, a saját bevételek előirányzatai és a költségvetés megalapozását szolgáló helyi rendeletek összhangjának ellenőrzését, a belső kontrollok működésének megbízhatósága jó volt. A gazdálkodási, a pénzügyi-számviteli és a folyamatba épített ellenőrzési feladatok szabályozottsága összességében alacsony kockázatot jelentett a feladatok megfelelő, szabályszerű végrehajtásában annak ellenére, hogy a kockázati eljárásrend kialakítása nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően történt meg. A gazdasági eseményekkel kapcsolatos kifizetések során a kialakított belső kontrollok kiválóan működtek. A belső ellenőrzés szervezeti kereteinek kialakítása és szabályozásának hiányosságai a feladatok megfelelő, szabályszerű végrehajtásában közepes kockázatot jelentettek, mivel a jegyző a jogszabályban foglaltak ellenére nem nevezett ki belső ellenőrzési vezetőt, a stratégiai és a 2008. évi ellenőrzési tervet kockázatelemzéssel nem támasztották alá, a belső ellenőrzési programok jóváhagyása és tartalma nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak. A belső ellenőrzési kontrollok működésének megbízhatósága összességében kiváló volt. A jegyző a 2008. évi költségvetési beszámoló keretében beszámolt a FEUVE, valamint a belső ellenőrzés működéséről, a polgármester az előírásoknak megfelelően a képviselő-testület elé terjesztette az éves összefoglaló ellenőrzési jelentést.
Az ÁSZ az önkormányzat gazdálkodását átfogó jelleggel a 2006. évben, a zárszámadáshoz kapcsolódóan a helyi önkormányzatok beruházásaihoz és rekonstrukcióihoz nyújtott 2006. évi felhalmozási célú támogatásokat a 2007. évben, valamint a Fővárosi Önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek 2007. évi megosztásáról szóló fővárosi önkormányzati rendelet felülvizsgálatát ellenőrizte. Az önkormányzatnál végzett ÁSZ-ellenőrzések javaslatai összességében 87%-ban hasznosultak, 6%-ban részben teljesültek, 7%-ban nem valósultak meg.
A helyszíni ellenőrzés megállapításai mellett a jogszabályi előírások betartása, valamint a munka színvonalának javítása érdekében javaslatokat fogalmaztunk meg a polgármester és a jegyző részére. A helyszíni vizsgálat ideje alatt tett intézkedésekkel a javaslatok egy részét megvalósították. Javasoltuk, hogy a polgármester tájékoztassa a képviselő-testületet az ellenőrzés megállapításairól, segítse elő a javaslatok megvalósítását, készíttessen intézkedési tervet azok végrehajtása érdekében.
Az elkészített jelentés az interneten, a www.asz.hu címen olvasható.
Összefoglaló Budapest Főváros XII. Kerület Hegyvidéki Önkormányzat gazdálkodási rendszerének 2009. évi ellenőrzéséről (0923)
Az Állami Számvevőszék a stratégiájában foglalt célkitűzéseknek megfelelően a helyi önkormányzatok gazdálkodási rendszere ellenőrzésének programját a 2007. évtől megújította, azt kiegészítette további teljesítmény-ellenőrzési elemekkel. Az ellenőrzésre az Országgyűlés illetékes bizottságai részére is átadott, országosan egységes ellenőrzési program alapján került sor.Az ellenőrzés célja annak értékelése volt, hogy az önkormányzat a költségvetési és a pénzügyi egyensúlyt a költségvetésében és annak teljesítése során milyen módon biztosította, az európai uniós források igénylésére és felhasználására a szabályozottság és szervezettség terén eredményesen felkészült-e, az e-közigazgatás bevezetése érdekében milyen intézkedéseket tett. Ellenőriztük, hogy a 2008. évben egyes közérdekű gazdálkodási adatok közzétételével a gazdálkodás nyilvánosságát biztosította-e, valamint kialakította-e és megbízhatóan működtette-e a gazdálkodás belső kontroljait, a feladatok szabályszerű ellátásához hozzájárult-e a folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés, valamint a belső ellenőrzés. Utóellenőrzés alapján értékeltük, hogy az önkormányzatnál megfelelően hasznosították-e az elmúlt három évben végzett számvevőszéki ellenőrzések megállapításait, szabályszerűségi és célszerűségi javaslatait.
A 2006-2009. évi költségvetési rendeletekben a költségvetési bevételek és kiadások egyensúlyát nem biztosították. A 2007-2009. évi költségvetési rendeletekben a költségvetési kiadási és bevételi főösszeg megállapításakor finanszírozási célú pénzügyi műveleteket vettek figyelembe költségvetési hiányt módosító költségvetési kiadásként és bevételként. A költségvetés végrehajtása során a 2006. évben a pénzügyi hiány a tervezett költségvetési hiányhoz képest kedvezőbben alakult, míg a 2007-2008. években a tervezett költségvetési hiánnyal szemben pénzügyi többlet alakult ki. A költségvetés végrehajtása során a pénzügyi fedezet biztosításához és a fizetőképesség fenntartásához az önkormányzat kötvény kibocsátásáról és zártkörű forgalomba hozataláról döntött a 2005. évben, melyet a 2006-2007. években jegyeztek le. Az önkormányzat pénzügyi helyzete a 2006. évről a 2008. évre eladósodásának növekedése miatt, fizetőképességének kedvező alakulása ellenére összességében romlott.
Az önkormányzata szabályozottság és szervezettség tekintetében a 2006-2008. évek között nem készült fel eredményesen az európai uniós források igénybevételére és a várható támogatások felhasználására, mivel a külső szervezettel kötött szerződésben nem határozták meg a pályázatkészítést végző felelősségét, a pályázatfigyelést végző és a döntési, illetve a döntés-előterjesztési jogkörrel rendelkezők közötti információszolgáltatási, valamint a fejlesztési feladat lebonyolítását végző ellenőrzési kötelezettségeit. Az önkormányzat a 2006-2008. években öt európai uniós forrással támogatott fejlesztésre nyújtott be pályázatot, amelyből kettő volt eredményes. A polgármesteri hivatalban az e-közigazgatás keretében történő ügyintézést egyes ügykörökben 2. és 3. elektronikus szolgáltatási szinten valósították meg. Az önkormányzat a pénzeszközei felhasználásával, a vagyonnal történő gazdálkodással összefüggő szerződések adatait a szerkezeti rendre vonatkozó előírásokat betartva honlapján közzétette. A társasházak felújítására adott felhalmozási célú támogatások, valamint egy közhasznú társaságnak nyújtott 200 ezer Ft-ot meghaladó összegű működési támogatás közzététele elmaradt. A közzétett éves költségvetési beszámoló szöveges indoklása nem felelt meg a tartalmi követelményeknek.
A költségvetés-tervezési és zárszámadás-készítési folyamatok szabályozottságának hiányosságai közepes kockázatot jelentettek a feladatok szabályszerű végrehajtásában, mivel a jegyző nem szabályozta az ismert kötelezettségek megtervezésének, a benyújtott költségvetési igények teljesíthetőségének, a saját bevételek előirányzatai és a költségvetés megalapozását szolgáló helyi rendeletek összhangjának ellenőrzését. A kontrollok működésének megbízhatósága gyenge volt, mert a hiányos szabályozás miatt nem végezték el az ismert kötelezettségek megtervezésének, az intézményi mutatószám-felmérés adatai megalapozottságának, a benyújtott költségvetési igények teljesíthetőségének, a saját bevételek előirányzatai és a költségvetés megalapozását szolgáló helyi rendeletek összhangjának, a mutatószámok adatai megbízhatóságának ellenőrzését. A gazdálkodási, a pénzügyi-számviteli és a folyamatba épített ellenőrzési feladatok szabályozottsága összességében alacsony kockázatot jelentett a feladatok megfelelő, szabályszerű végrehajtásában. A gazdasági eseményekkel kapcsolatos kifizetések során a kialakított belső kontrollok működésének megbízhatósága gyenge volt, mivel a szakmai teljesítésigazolásra kijelölt személyek, valamint az utalvány ellenjegyzője ellenőrzési feladataikat a belső szabályzatban foglaltak ellenére nem megfelelően végezték el. A belső ellenőrzés szervezeti kereteinek kialakítása és szabályozása a belső ellenőrzési feladatok megfelelő szabályszerű végrehajtásában összességében alacsony kockázatot jelentett, míg a működésénél a kialakított kontrollok megbízhatósága jó volt.
Az ÁSZ az önkormányzat gazdálkodását átfogó jelleggel a 2006. évben, a Fővárosi Önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek 2007. évi megosztásáról szóló fővárosi önkormányzati rendelet felülvizsgálatát ellenőrizte. Az önkormányzatnál végzett ÁSZ-ellenőrzések javaslatai összességében 66%-ban hasznosultak, 17%-17% részben, illetve nem teljesültek.
A helyszíni ellenőrzés megállapításai mellett a jogszabályi előírások betartása, valamint a munka színvonalának javítása érdekében javaslatokat fogalmaztunk meg a polgármester és a jegyző részére. A helyszíni vizsgálat ideje alatt tett intézkedésekkel a javaslatok egy részét megvalósították. Javasoltuk, hogy a polgármester tájékoztassa a képviselő-testületet az ellenőrzés megállapításairól, segítse elő a javaslatok megvalósítását, készíttessen intézkedési tervet azok végrehajtása érdekében.
Az elkészített jelentés az interneten, a www.asz.hu címen olvasható.
Összefoglaló a sürgősségi betegellátó rendszer kialakítására, fejlesztésére fordított pénzeszközök felhasználásának ellenőrzéséről (0924)
A sürgősségi betegellátás fejlesztése több kormányzati ciklusban - időszakonként eltérő prioritásokkal és pénzügyi feltételekkel - szerepelt az egészségügyi ágazat hosszú távú programjaiban. Az Egészségügyi Minisztérium "A sürgősségi betegellátás egységes rendszerének kiépítéséről" szóló előterjesztésében szereplő tájékoztatót 2005 júliusában a Kormány elfogadta. Az előterjesztés részét képező feladatterv jóváhagyásáról nem döntött, a fejlesztési célok beépültek a "21 lépés az egészségügy átalakítására" kormányzati programba. Az "Államreformprogram" keretében 2006-ban elkészült - az egészségügyi miniszter szakmai tanácsadó szerveként működő szakmai kollégium által elfogadott - "A hazai sürgősségi ellátás fejlesztésének programja", amely nem került meghirdetésre. Az egészségügyi miniszter a Magyar Orvos Társaságok és Egyesületek Szövetségét 2006-ban felkérte a végrehajtás szakmai koordinációjára, azonban annak tapasztalatairól átfogó értékelés, beszámoló nem készült.Nem egységes a sürgősségi betegellátás szakmai értelmezése, megszervezésének gyakorlata. A támogatásból megvalósult sürgősségi betegosztályok finanszírozási befogadásának, a sürgősségi ellátás humánerőforrás-fejlesztésének, az átfogó minőségfejlesztési programnak, a teljesítmény monitoringnak, -értékelésnek, a program kommunikációjának hiányában a megvalósítás nélkülözte a komplexitást, elsősorban az infrastruktúra, eszközfejlesztés területére összpontosult. Az ágazati intézkedések körében a sürgősségi ellátás egységes szakmai elveit, rendszerét első ízben 2004-ben szabályozta az ágazati miniszter. Az ellátás folyamatos működtetésének szervezési kérdései között szerepelt a háziorvosi ügyeleti ellátásnál a készenléti forma megszüntetése, a mentőkkel együttműködő központi ügyeletek szervezése, a kórházaknál az ügyeleti rendszer működtetése, a sürgősségi fogadóhelyek vagy osztályok létrehozásának követelménye. A lakosság egészségügyi ismereteinek, tájékozottságának növelése érdekében 2004 májusában kezdte meg működését a Dr. Info szolgáltatás. Az interneten és telefonon keresztül történő betegtájékoztatás és az ellátórendszer megfelelő szintjére történő betegirányítás tapasztalatait azonban az eltelt időszakban nem értékelték. A sürgősségi ismeretek iskolai tantervekbe építése és az egészségügyi sürgősségi ellátásról, rendszerről szóló oktatás, valamint az érdeklődést fokozó és a tájékozottságot bővítő médiatámogatás nélkül a sürgősség megítélését segítő lakossági ismeretek hiányosak. A hazai támogatások között a központi ügyeletek kialakítását a többcélú kistérségi társulások ösztönzésére 2004-ben és 2005-ben kiírt pályázatokból 1,9 milliárd Ft, a szaktárca fejezeti kezelésű előirányzataiból 2004-2006 között 0,7 milliárd Ft szolgálta. A sürgősségi osztályok, fogadóhelyek létrehozására, fejlesztésére, helikopter fel- és leszállóhely létrehozására 1,2 milliárd Ft volt pályázható. Az ÚjMagyarország Fejlesztési Terv egyik prioritása a sürgősségi ellátás fejlesztése. A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programban uniós forrásból közvetlenül a mentés, légimentés, mentésirányítás és a kórházak sürgősségi osztályainak fejlesztésére 35 milliárd Ft áll rendelkezésre 2007-2013 között, és közvetetten egyéb (infrastruktúrafejlesztés az egészségpólusokban, kistérségi járóbeteg-szakellátó központok kialakítása) intézkedések is tartalmazhatnak sürgősségi ellátást érintő fejlesztéseket. A 2007-2008. évi akcióterv 20,5 milliárd Ft pályázati keretösszeget tartalmazott, azonban a helyszíni vizsgálat lezárásáig a pályázati eljárás nem fejeződött be. Az egészségügyi reformfolyamat teremtette bizonytalan helyzet, a szakmapolitikai változások az ágazatban, valamint az egészségügyi fejlesztések összetettsége és bonyolultsága lassította a pályázatok meghirdetését, illetve a bírálat folyamatát.
A háziorvosi ügyeleti ellátást megszervezték a települési önkormányzatok. A központi ügyeletek száma közel egyharmadával nőtt 2004-2008 között, az egy ügyeletre jutó átlagos lakosságszám 8,3 ezer főről 28,5 ezer főre emelkedett. A sürgősségi alapellátás háziorvosi ellátástól független, folyamatos működése csak a fővárosban fordult elő. A kórházi sürgősségi osztállyal és a mentőszolgálattal közös diszpécserszolgálatok száma 2008 végére az 5%-os arányt sem érte el, így továbbra is fennmaradt a párhuzamos sürgősségi ellátás és riasztás lehetősége.
A sürgősségi ellátás újrendszerű kialakításával, fejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket, feladatokat a vizsgált kórházak szakmai programjai tartalmazták. A megfelelő időben és feltételek mellett történő sürgősségi betegellátás javította az egészségi állapot visszaállításának esélyét, közvetve hatással volt a kórházi ápolás időtartamára és a kezelés költségeire. A betegek számára a folyamatos sürgősségi ellátás gyorsabb, biztonságosabb, a társszakmák és az ügyeletek szervezése szempontjából kiszámíthatóbb ellátás feltételeit teremtette meg. A kórházi sürgősségi fogadóhelyek, osztályok száma országosan növekedett. Nem biztosított azonban, hogy az ország lakosai - lakóhelyüktől függetlenül - azonos eséllyel, azonos időn belül jussanak azonos minőségű sürgősségi ellátáshoz. Esetlegesek a progresszivitás elvének megfelelő betegutak. A 2008 decemberi finanszírozás alapadatai szerint országos átlagban százezer lakosra 3,9 sürgősségi ágy jutott, de az egyes megyék mutatóinál közel tízszeres különbség is előfordult. Jelentős fejlesztés, a területi aránytalanság csökkenése várható az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében elnyert támogatás eredményeként. Az oxyológus, sürgősségi szakorvosok száma nem biztosítja a mentőszolgálat és a kórházi sürgősségi osztályok szakemberigényét. A szakorvos- és ápolóképzésben a sürgősségi betegellátásra való szakosodás az ellátórendszer átalakításához, a szervezeti, tárgyi feltételekhez képest is lemaradásban van.
A sürgősségi betegellátás megszervezésére, fejlesztésére és finanszírozására tett intézkedések a háziorvosi ügyeletek korszerűsítésében, a központi ügyeletek kialakításában, a kórházak új rendszerű sürgősségi ellátókapacitásának növekedésében eredményeztek változást, azonban komplex módon nem valósult meg a sürgősségi ellátás modernizálására a szakmai kollégium által javasolt akcióterv. A finanszírozás az alapellátásban nem ösztönzi a sürgősségi esetek befejezett (definitív) ellátását (akár ügyeletben, akár azon kívül), sokszor költségtakarékosság miatt is továbbküldik a beteget. Szakmai konszenzus, szakmai alapelvek tisztázásának hiányában az egyes szakmák sürgősségi ellátása között nincs összhang, az ellátó struktúra mind a földrajzi eloszlását, mind a szolgáltatás szakmai összetételét illetően heterogén. A sürgősségi ellátás folyamata szabályozatlan, jellemzően több bemeneti kapun keresztül történik a betegfelvétel és az ellátás a kórházakban. A korszerű információtechnológiai eszközök hiánya gátolja a sürgősségi ellátást nyújtó szolgáltatók közötti kommunikációt, a gyógyítás terén a digitális technológia alkalmazását, a diszpécserszolgálat biztonságos működését, valamint az adat- és információközlést. A sürgősségi ellátás minőségügyi követését biztosító indikátorrendszer nem került bevezetésre, hiánya a struktúra létrehozására szolgáló uniós támogatások hatékony felhasználásában is kockázatot jelent. A helyszíni ellenőrzés megállapításainak hasznosítása mellett javasoltuk a Kormánynak:
- határozza meg a sürgősségi ellátás hatékonyabb megszervezését szolgáló feladattervet;
- módosítsa az egészségügyi szolgáltatások finanszírozását a háziorvosi ügyeleteknél a biztonságos és folyamatos betegellátást szolgáló szakmai követelmények és a befejezett ellátás ösztönzése, a kórházi sürgősségi ellátásban a hatékonyabb betegutak szervezése érdekében;
- intézkedjen az Új Magyarország Fejlesztési Terv sürgősségi ellátás fejlesztését szolgáló forrásai akcióterv szerinti ütemben történő felhasználására.
Az egészségügyi miniszternek javaslatot tettünk:
- az eddigi tapasztalatok alapján dolgozzon ki további intézkedéseket lakossági és betegtájékoztatók, oktatási programok indítására;
- határozza meg a sürgősségi ellátás humánerőforrás-helyzetének javítása érdekében szükséges feladatokat;
- gondoskodjon a sürgősségi ellátás szakmai felügyeletének erősítését szolgáló feltételek kialakításáról, a minőségügyi követést biztosító indikátorok bevezetéséről, a rendszeres adatgyűjtésről és értékelésről;
- biztosítsa az ágazati jogszabályok sürgősségi ellátással kapcsolatos előírásai közötti összhangot. Az elkészített jelentés az interneten, a www.asz.hu címen olvasható.
Összefoglaló a 2008. március 9-én megtartott országos ügydöntő népszavazás lebonyolításához felhasznált pénzeszközök elszámolásának ellenőrzéséről (0925)
A 2008. március 9-én megtartott ügydöntő népszavazás kiadásainak előirányzatára az Országgyűlés határozatában 4470 millió Ft-ot hagyott jóvá. A tervezett kiadások a viszonyítási alapul szolgáló 2004. évi népszavazás kiadásait 54%-kal haladták meg. A népszavazás tervezett kiadásaiból a helyi kiadások 48%-ot, a központi kiadások 18%-ot, az informatikai kiadások 31%-ot képviseltek, a külképviseleti szavazás részaránya 3%-os volt.A KEK KH a népszavazás lebonyolítása érdekében hat közbeszerzési eljárást bonyolított le, a közbeszerzések összege 1202 millió Ft volt. Az informatikai eszközöket és szolgáltatásokat központosított közbeszerzés keretében szerezték be 288 millió Ft értékben. A népszavazás lebonyolításához kapcsolódó informatikai kiadások összege 1344 millió Ft volt, ami a teljes kiadás közel 32%-át tette ki. A 2004. évi népszavazás informatikai kiadásaihoz képest a növekedés több mint kétszeres, 746 millió Ft összegű volt.
A Külügyminisztérium az előírt összesítő és külképviseleti választási irodánkénti elszámolást határidőre elkészítette, az átadott pénzeszközök közel 59%-át használták fel. A helyi választási irodák a feladattípusú, a területi választási irodák a feladattípusú és összegző jellegű feladattípusú elszámolási kötelezettségüknek határidőn belül eleget tettek. A népszavazás után az ellenőrzött helyi önkormányzatok 19%-ánál a helyi választásiiroda-vezető díjazásának kifizetése az előírások ellenére történt, mivel az ellenőrzési kötelezettséget nem teljesítették, a területi választási iroda vezetője nyilatkozat alapján döntött a kifizetésről. A népszavazás pénzeszközeinek felhasználását az önkormányzati miniszter az ésszerű határidőt követően, a 2009. évben 10 szervezetnél vizsgáltatta.
Az OVB által hitelesített, összesített adatok alapján a népszavazáson, belföldön 4 058 196 fő, külföldön 2819 fő jelent meg. Az elszámolt kiadások és a szavazásra megjelentek száma alapján az egy főre jutó kiadás összege belföldön 1017 Ft, a külképviseleti szavazáson 27 787 Ft volt, ami a belföldön lebonyolított szavazás egy főre jutó kiadásának több mint huszonhétszeresét tette ki, ezt a külképviseleten történő szavazáshoz kapcsolódó többletkiadások (utazási és szállítmányozási költség, napidíj) okozták.
A KEK KH vezetője a népszavazás kiadásairól az előírt határidőben elkészítette és felterjesztette az önkormányzati és területfejlesztési miniszter részére az elszámolást. A feladatsoros elszámolás szerint a népszavazási kiadások előirányzatának összege 4470 millió Ft, a teljesített kiadások összege 4236 millió Ft (95%-os teljesítés), a maradvány 234 millió Ft volt. Jelentésünkben a választások, népszavazások lebonyolításához biztosított támogatások felhasználásának és elszámolásának ésszerű határidőben történő ellenőrzésére, az informatikai rendszerek költségtakarékos és a biztonságos működtetés követelményeit maradéktalanul betartó, megalapozott, indokolt és alátámasztott fejlesztésére, a népszavazásban feladatot ellátók részére meghatározott minimális díjazás kifizetésének biztosítására, a reprezentációs kiadással, élelmezéssel, étkeztetéssel összefüggő tételek normatív összegének meghatározására, az ajánlószelvények kézbesítésére vonatkozó kedvezményes postai díjjal kapcsolatos egyeztetés és megállapodás kezdeményezésére, az országgyűlési választás kampányára biztosított támogatás kiutalási határidejének megváltoztatására, a külképviseleti szavazásoknál a megállapodásban, illetve a megállapított normatívákban nem szereplő kiadások elszámolásának elkerülésére, valamint a szavazástechnikai anyagok szállítására vonatkozó külügyminiszteri utasítás előírásainak betartására tettünk javaslatot.
Az elkészített jelentés az interneten, a www.asz.hu címen olvasható.
Összefoglaló a 2008-ban befejeződő autópálya-beruházások ellenőrzéséről (0926)
Az Állami Számvevőszék az éves ellenőrzési terve alapján elvégezte a 2008-ban befejeződő autópálya-beruházások vizsgálatát. Az ellenőrzés tíz gyorsforgalmi útszakaszra irányult (76,2 km), amelynek része volt az M0 északi szektornál megépült Duna-híd és az M7 autópályán épített Mura-híd. Az M0 északi szektornál megépült úgynevezett ferdekábeles Duna-híd különleges, hazánkban az eddigiek során nem alkalmazott megoldásokkal készült.Az ellenőrzött autópályaszakaszok megépítésének költsége 270,9 Mrd Ft-ot tett ki, amelyet közvetlen költségvetési juttatásból, állami kezességvállalás mellett felvett hitelből és európai uniós forrásból finanszíroztak. A gyorsforgalmi közúthálózat közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló törvény (Aptv.) szerint 2004-től 2007 végéig összesen 687 km gyorsforgalmiút-szakaszt kellett átadni és forgalomba helyezni. A jelen ellenőrzéssel érintett 10 gyorsforgalmiút-szakaszból 4 szakasz forgalomba helyezését az Aptv. 2006. év végére, 6 szakaszét 2007. év végére írta elő. A 2004 és 2007 között, valamint a 2008-ban átadott összesen 489,2 km gyorsforgalmi út 71,1%-os teljesítést jelent. Az ellenőrzött beruházásoknál - a 2006-ban és 2007-ben befejezett autópálya-beruházásokhoz hasonlóan - a gazdaságossági szempontok nem kaptak prioritást. Az állami beruházásokra vonatkozó gazdaságossági és az állami beruházókkal szembeni követelményeket jogszabály nem rögzíti, ilyeneket a tulajdonosi jogokat gyakorló minisztérium (GKM, KHEM) sem határozott meg. Az ellenőrzéseink során évről évre, visszatérően hiányoljuk, hogy az autópálya-építések megkezdése előtt nincs olyan előzetes költségbecslés, árkalkuláció, amely részletes egységárelemzésen alapszik. A beruházások kivitelezéséhez a NIF Zrt. a korábbi kivitelezői árakon alapuló mérnökárat készíttetett, amelyek a kivitelezők kockázati felárait is tartalmazták, ezért az erre alapozott becslés nem mutatta egy-egy szakasz reális költségét. A beruházásoknál általános gyakorlat volt a nyomvonalváltozatok között a környezetvédelmi szempontokon alapuló választás. A környezetvédelmi hatástanulmányok gazdasági szempontú értékelést nem tartalmaztak, a szakhatóságok határozataikat az átfogó nemzetgazdasági következmények mérlegelése nélkül hozták meg, mivel a jelenlegi szabályozás nem rendelkezik az előkészítő döntések költségkövetkezményeinek, a közpénzek hatékony felhasználásának költségbecslésen alapuló értékeléséről.
Az autópálya-beruházásokat gazdaságossági, hatékonysági, eredményességi mutatók alapján a NIF Zrt. nem értékelte, ilyen elvárásta GKM (KHEM) sem írt elő. Az ellenőrzés során meghatározott hatékonysági mutató (átlagos napi forgalom/1 km-re jutó kivitelezési ráfordítás) alapján az M0 autópálya keleti szektor volt a leghatékonyabb fejlesztés, a legalacsonyabb hatékonyságú pedig az M0 északi szektor (Északi Duna-híd). A mutató arra világít rá, hogy az északi Duna-hídberuházás hosszú távú hasznosulását a forgalmi kapcsolatának bővítése, azaz az M0-s körgyűrű teljes kiépülése biztosíthatja. Két autópályaszakasznál (M0 északi szektor, M0 keleti szektor) volt tapasztalható folyamatos egyeztetési kényszer, a kiadott engedélyek megfellebbezése, az önkormányzatok és a civil szervezetek általi bírósági eljárások kezdeményezése, a meghozott ítéletek ismételt megfellebbezése. A Budapest környéki szakasznál (M0 észak, M0 kelet, M6) az érintett önkormányzatok az építési engedélyekhez való hozzájárulásuk kiadásánál több mint tízmilliárd Ft-os többletkiadásokat okozó fejlesztési igényeket támasztottak. A gyorsforgalmi utak fejlesztésére vonatkozó jogszabályok nem írták elő olyan közlekedésfejlesztési koncepció készítését, amelyet az adott térségre vonatkozóan a beruházás előkészítésének szakaszában az önkormányzatokkal, civil szervezetekkel koordináltan alakítanának ki, és az érintettekre kötelezettségeket, illetve a közérdekre való tekintettel változtatási tilalmat tartalmaz.
Az ellenőrzés megállapításai alapján javasoltuk, hogy a Kormány kezdeményezze az Aptv. módosítását annak érdekében, hogy a törvény írja elő a gyorsforgalmiút-fejlesztések megvalósítása előtt költséghaszon-elemzés készítését. Vizsgálja meg -a gyorsforgalmi utak építésének közérdekűségére való tekintettel - a szakhatósági, önkormányzati, civil szervezeti igények központi, koordinált módon való kezelésének lehetőségét, az ehhez rendelhető olyan eszközrendszert, ami az idő- és költséghatásokat kezeli.
A közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszternek javasoltuk, hogy követelje meg a NIF Zrt.-től, hogy az autópálya-beruházások előkészítése során készítsen előzetes költségkalkulációt. Alakítsa ki az autópálya-beruházások értékelési rendszerét hatékonysági, eredményességi és gazdaságossági mutatók alapján, alkalmaztassa azt a tervezési és vezetési folyamatokban és az ezek alapján meghozott intézkedések hasznosulását évente beszámoló keretében értékelje. Intézkedjen a NIF Zrt.-nél annak érdekében, hogy a társaság közvetlenül ellenőrizze a kivitelezők és a mérnökszervezetek tevékenységét a beruházások lebonyolítása alatt. Az ügyvédi irodákkal megkötött szerződésekben írjon elő teljesítési határidőt, az ügyvédi késedelemre szankciót, valamint követelje meg a szerződés szerinti beszámolók teljesítését. Szabályozza a szerződéses feltételekben rögzített előre nem látható fizikai akadályok esetén az igazolt költségeket (azok tartalmát, számítási módját stb.) és a határidő-hosszabbítás során figyelembe vehető időszakot. A jelentés teljes terjedelmében az interneten, a www.asz.hu címen érhető el.
Összefoglaló a helyi önkormányzatok gazdálkodási rendszerének 2008. évi ellenőrzéséről (0927)
Az államháztartás önkormányzati alrendszerét 2008-ban 3194 helyi önkormányzat és 173 kistérségi társulás alkotta. A helyi önkormányzatok könyvviteli mérlegben kimutatott vagyona 2005-2008 között 9861 milliárd Ft-ról 11 099 milliárd Ft-ra nőtt. Az önkormányzatok a 2005. évben 3364 milliárd Ft, a 2008. évben ennél 21%-kal magasabb összegű, 4083 milliárd Ft nettósított költségvetési bevétellel gazdálkodtak. A feladatok ellátásában a 2008. évben 40 ezer köztisztviselő és 361 ezer teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazott vett részt.A 2008. évben öt megyei, hat megyei jogú városi, hat Budapest fővárosi kerületi, 65 városi önkormányzatnál, valamint kettő nagyközségi, 25 községi önkormányzatnál folytattunk vizsgálatot. Az ellenőrzés során alapvetően a 2007. évi gazdálkodásra koncentráltunk, de a helyszíni vizsgálat befejezéséig figyelemmel kísértük a pénzügyi-gazdasági folyamatokat, és az egyes gazdálkodási tendenciák megítélésénél a 2005-2008 közötti időszak eseményeit, adatait is értékeltük. Az ellenőrzött önkormányzatok évente jelentős aránya - közel négyötöde - költségvetésében nem biztosította a tervezett költségvetési bevételek és kiadások egyensúlyát, költségvetési bevételeik nem nyújtottak fedezetet a költségvetési kiadásokra, a különbséget hitel felvételével tervezték biztosítani. A költségvetés végrehajtása során a tervezettnél kisebb arányuk - mintegy harmaduk-zárta az egyes éveket pénzügyi hiánnyal. A pénzügyi egyensúly kialakításához a tervezettnél kevesebben és alacsonyabb összegben vettek fel hitelt, azonban a tervezetthez viszonyítva lényegesen nőtt a kötvényt kibocsátó önkormányzatok száma. Az ellenőrzött megyei, megyei jogú városi, Budapest fővárosi kerületi, városi önkormányzatok negyede a 2007-2008. évben többségében deviza alapú, változó kamatozású kötvényt bocsátott ki. A tőketörlesztés megkezdéséhez meghatározott türelmi idő 1-10 év között változott. A 2007. évi bevételek összetételét figyelembe véve az ellenőrzött önkormányzatok a kötvénykibocsátásokhoz kapcsolódó tőke- és kamatfizetési kötelezettségvállalások során betartották a törvényben meghatározottak szerinti felső határt, annak átlag harmadáig vállaltak hosszú távra évenkénti fizetési kötelezettséget. A kötvénykibocsátás a visszafizetendő deviza árfolyamváltozása, valamint a változó kamatfeltétel miatt az önkormányzatok számára kockázatot jelent. Az eladósodás az önkormányzatok pénzügyi helyzetét hosszú távon kedvezőtlenül befolyásolja. A pénzügyi mutatók együttesen rámutatnak az önkormányzatok fokozódó eladósodására, a pénzügyi helyzet kedvezőtlen irányú változására.
Az európai uniós források igénybevételére és felhasználására a szabályozottság terén az ellenőrzött önkormányzatok négyötöde, a szervezettség vonatkozásában közel ötöde 2005-2008 között nem készült fel eredményesen, annakellenére, hogy a gazdasági programban, ágazati koncepciókban meghatározott fejlesztési célkitűzésekhez kapcsolódtak pályázataik. A szabályozások azonban nem tartalmazták a pályázatfigyelést végzők és a döntési, illetve a döntés-előkészítési jogkörrel rendelkezők közötti információk szolgáltatásának kötelezettségét, a polgármester és a fejlesztési feladat lebonyolítója közötti kapcsolattartás rendjét, továbbá nem terjedtek ki az európai uniós forrásokkal támogatott fejlesztési feladatokra a folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzési feladatok meghatározásai, és a belső ellenőrzési feladatokat megalapozó kockázatelemzések. Az önkormányzati hivatalok szervezetén belül, valamint külső szervezetek igénybevételével a pályázatfigyelés és a pályázatkészítés személyi feltételeit az ellenőrzött önkormányzatok általában biztosították, azonban a külső szervezetekkel kötött szerződések mintegy felében nem rögzítették a pályázatkészítést végző személyek és a pályázat benyújtásáért felelős személyek közötti kapcsolattartás és felelősség szabályait. Nem határozták meg a fejlesztési feladatok lebonyolítását végző személyek feladatait és a kapcsolattartás rendjét, továbbá a személyre szóló felelősséget. Az európai uniós forrással támogatott, ellenőrzött fejlesztési feladatok megvalósítása során a támogatási szerződések több mint kétharmadát módosították, az időbeli csúszások, az előlegigénylések, a támogatási és a kiadási ütemezések évek közötti átcsoportosításai, valamint a műszaki tartalom változásai miatt. A kifizetési kérelmek benyújtása után a támogatások folyósítása átlagosan fél hónap és egy év közötti időtartamot vett igénybe, az időbeli elhúzódást többségében az igénylést alátámasztó dokumentumok hiánya, a számlák alaki és tartalmi hiányosságai okozták. Az ellenőrzött önkormányzatok mintegy 90%-ánál működtettek e-közigazgatási szolgáltatásokat biztosító informatikai rendszert, melyek kétharmada biztosította az adott ügy intézéséhez szükséges nyomtatványok letöltését és azok elektronikus kitöltésének lehetőségét. Az elektronikus ügyintézés további fejlesztését a pénzügyi források, az informatikához értő humán erőforrás, valamint a szükséges szoftver hiánya késleltette. A közérdekű gazdálkodási adatok nyilvánosságát még mindig nem biztosítják eléggé az önkormányzatok, az ellenőrzött önkormányzatok mintegy fele a törvényi kötelezettség ellenére elmulasztotta a céljellegű támogatások, a nettó öt millió Ft feletti szerződések és az éves költségvetési beszámoló szöveges indoklásának a közzétételét.
A gazdálkodás szabályozottságának ellenőrzése során megállapítottuk, hogy a feladatok szervezeti és szabályozási kereteinek, valamint ellátási módjának kialakítása a költségvetés-tervezési, zárszámadás-készítési folyamatok, és az informatikai feladatok esetében alacsony kockázatot jelentett az ellenőrzött megyei, megyei jogú városi, Budapest fővárosi kerületi önkormányzatok mintegy felénél, valamint a városi önkormányzatok mintegy negyedénél. A feladatok szervezeti és szabályozási kereteinek, valamint ellátási módjának kialakítása a gazdálkodási, a pénzügyi-számviteli feladatok, valamint a belső ellenőrzés esetében alacsony kockázatot jelentett az ellenőrzött megyei, megyei jogú városi, Budapest fővárosi kerületi önkormányzatok közel harmadánál, illetve a városi és községi önkormányzatok felénél.
A kialakított belső kontrollok működésének megbízhatósága a költségvetés-tervezés és a zárszámadás-készítés folyamatában, valamint az informatikai rendszerek működtetésénél az önkormányzatok harmadánál összességében kiváló volt. A gazdálkodási és a pénzügyi-számviteli feladatok végrehajtásánál a szakmai teljesítésigazolás és az utalvány-ellenjegyzés működésének megbízhatósága az ellenőrzött önkormányzatok előző évinél alacsonyabb hányadánál volt összességében kiváló, mivel az önkormányzatok előző évinél nagyobb arányánál a szakmai teljesítésigazolást nem, vagy nem az előírásoknak megfelelően végezték el, továbbá elmaradt az utalvány ellenjegyzése, vagy annak elvégzése során nem végezték el az előírt ellenőrzési feladatokat. A belső ellenőrzés működésénél a kialakított kontrollok megbízhatósága az ellenőrzött önkormányzatok alacsony arányánál - hetedénél - volt összességében kiváló, mivel hiányosan végezték el a tervezett ellenőrzési feladatokat, az ellenőrzési programok, valamint az elvégzett ellenőrzésekről készített jelentésekm formailag hiányosak voltak, valamint a jegyzők a költségvetési beszámoló keretében nem számoltak be a folyamatba épített előzetes és utólagos vezetői ellenőrzési rendszer, valamint a belső ellenőrzés működtetéséről, a polgármesterek harmada a zárszámadás előterjesztése során nem adott tájékoztatást a képviselő-testületnek a költségvetési szervek ellenőrzési tapasztalatairól. Az önkormányzatok gazdálkodási rendszerének korábbi ellenőrzései során tett javaslatok kétharmadát az önkormányzatok hasznosították, ennek következtében pontosabbá, teljesebbé vált a képviselő-testületek tájékoztatása, döntéseik megalapozottsága, javult a gazdálkodás és pénzügyi-számviteli tevékenység szervezettsége, szabályozottsága. A javaslatok ellenére továbbra is hiányosságokat tapasztaltunk a költségvetés összeállításánál, a gazdálkodási és ellenőrzési feladatok elvégzésénél. Az érintett minisztereknek tett javaslataink hatására érezhető javulás figyelhető meg az önkormányzatok gazdálkodási kereteit meghatározó szabályoknál. Az elkészített jelentés az interneten, a www.asz.hu címen olvasható.