adozona.hu
EH 2015.24
EH 2015.24
A felperes biztosítási jogviszonyát érintő, de járulék utólagos megállapításával nem járó határozat meghozatalára az adóhatóság nem rendelkezik hatáskörrel. A határozat semmisségét a bíróság hivatalból vizsgálja (2003. évi XCII. tv. 4. §, 10. §; 1952. évi III. tv. 336/A. §; 1997. évi LXXX. tv. 54. §, 4. §; 2004. évi CXL. tv. 121. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Nemzeti Adó-és Vámhivatal Kelet-budapesti Igazgatósága bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le az I. K. Kft. "v. a." adózónál (a továbbiakban: Foglalkoztató) a 2006. évre.
[2] A megismételt eljárás első fokon jogerőre emelkedett határozatának indokolása - egyebek mellett - megállapította, hogy a felperes biztosítással járó jogviszonya, szemben az OEP-igazolvány adattartalmával, a munkaügyi perben keletkezett ítélet és a cégnyilvántartási adatok alapján 1990. május 15-től 2006. ja...
EH 2015.07.K24 A felperes biztosítási jogviszonyát érintő, de járulék utólagos megállapításával nem járó határozat meghozatalára az adóhatóság nem rendelkezik hatáskörrel. A határozat semmisségét a bíróság hivatalból vizsgálja (2003. évi XCII. tv. 4. §, 10. §; 1952. évi III. tv. 336/A. §; 1997. évi LXXX. tv. 54. §, 4. §; 2004. évi CXL. tv. 121. §).
[1] A Nemzeti Adó-és Vámhivatal Kelet-budapesti Igazgatósága bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le az I. K. Kft. "v. a." adózónál (a továbbiakban: Foglalkoztató) a 2006. évre.[2] A megismételt eljárás első fokon jogerőre emelkedett határozatának indokolása - egyebek mellett - megállapította, hogy a felperes biztosítással járó jogviszonya, szemben az OEP-igazolvány adattartalmával, a munkaügyi perben keletkezett ítélet és a cégnyilvántartási adatok alapján 1990. május 15-től 2006. január 9-ig állt fenn. A Foglalkoztatónál a 2006. évre szja, egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási, munkaadói, munkavállalói és vállalkozói járulék, valamint tételes EHO adónemekben került sor adókülönbözetet eredményező megállapításokra. Az adóhatóság hatáskörét a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. tv. (a továbbiakban: Tbj.) 54. § (2) bekezdés b) pontjára alapította.
[3] A Foglalkoztatónál lefolytatott ellenőrzés adatai alapján az elsőfokú adóhatóság önálló határozatot hozott a felperessel szemben. Ebben a határozatában - járulék adónemben való megállapítás nélkül - megállapította, hogy a felperes tagsági jogviszony keretében volt biztosított 2006. január 1. és január 9. között. Hatáskörét a Tbj. 54. § (2) bekezdés b) pontjára alapította. Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
[4] A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot. Az alperes a kereset elutasítását indítványozva előadta, hogy a Foglalkoztató bevallásainak utólagos ellenőrzése során hozott határozat járulék utólagos megállapítását tartalmazza, ennek következtében eljárása megfelel a Tbj. 54. § (2) bekezdés b) pontjának.
[5] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében elutasította a felperes keresetét, mivel az adatok alapján a felperes a Foglalkoztatóval nem állt munkaviszonyban, biztosítási jogviszonyát a Tbj. 10. § (2) bekezdés b) pontja alapján kellett megállapítani: ehhez pedig rendelkezésre álltak a közhiteles cégnyilvántartás adatai.
[6] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, mert biztosítási jogviszonya fennállt.
[7] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
[8] A Kúria a jogerős ítéletet, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a felülvizsgálati kérelemben foglaltak elbírálásának mellőzésével az alábbi indokok alapján helyezte hatályon kívül.
[9] A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 336/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a bíróság hivatalból bizonyítást rendelhet el a közigazgatási határozat semmisségének észlelése esetén az annak alátámasztására szolgáló bizonyítékok tekintetében. Erre tekintettel a Kúria hivatalból vizsgálta, hogy az alperes hatáskörében járt-e el, vagy pedig sérültek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. 121. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségi szabályok: az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, ha az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe, kivéve, ha a hatóság a 22. § (3) bekezdése szerint járt el.
[10] A biztosítási jogviszonyok fennálltának kérdésében az alperest megillető alapvető hatásköri szabályokat az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 10. § (2) és (3) bekezdése, valamint a Tbj. 54. § (2) bekezdése tartalmazza.
[11] Az adóhatóság 1999. január 1. napjával került be a Tbj. 4. § r) pontjában meghatározott igazgatási szervek körébe, ekkor vette át a társadalombiztosítási szervektől a járuléktartozás beszedésével, behajtásával, a járulékkötelezettség bevallásának ellenőrzésével összefüggő feladatokat. A Tbj. ellenőrzésre vonatkozó 54. §-a ekkor még nem differenciált az egyes igazgatási szervek között, erre csak 2001. január 1. napját követően került sor. A Tbj. 54. § (2) és (3) bekezdés beillesztésének koncepciója az volt, hogy az egyes igazgatási szervek ellenőrzési hatáskörének rögzítése mellett rendezzék az e hatáskörökből eredő jogokat és kötelezettségeket.
[12] Az alperesi határozat meghozatalának időpontjában, 2013. február 18-án hatályos Tbj. 4. § r) pont 1. alpontja szerint tehát az alperes a biztosítási kötelezettség és annak szabályai megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapítása körében igazgatási szerv, de a Tbj. 54. § (2) bekezdés b) pontja következtében csak akkor jogosult eljárni, ha mindez járulék - az Art. 4. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában: adó - utólagos megállapításával jár. Az adóhatóság részéről a "járulék utólagos megállapítása" kiterjed a biztosítási jogviszonyok jogcímeinek és az utánuk ténylegesen fennálló járulékfizetési kötelezettségek megállapítására. A Tbj. 54. § (2) bekezdés a) pontja értelmében járulék utólagos megállapításával nem járó esetekben az egészségbiztosítási szerv rendelkezik hatáskörrel a biztosítás vagy az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság utólagos megállapítására, törlésére.
[13] A perben vitatott, a felperes 2006. évi biztosítási jogviszonyáról rendelkező alperesi határozat nem tartalmazott járulékra vonatkozóan utólagos megállapítást, erre a Foglalkoztatónál került sor. Ennek ellenére a határozat, majd az alperes perbeli nyilatkozata hivatkozott a Tbj. 54. § (2) bekezdés b) pontjára. A Tbj. érintett rendelkezései azonban nem adnak lehetőséget az egyes eljárások - jelen esetben a Foglalkoztatónál járulék utólagos megállapítását eredményező és a perbeli, járulék utólagos megállapítását nem tartalmazó határozatok - összevonására, a megelőző, jogerősen lezárult eljárásban alkalmazott hatásköri szabály - Tbj. 54. § (2) bekezdés b) pont - kiterjesztő továbbvitelére, alkalmazására. A Tbj. 54. § (2) bekezdése csak a konkrét határozattal összefüggésben értelmezhető, az igazgatási szerv hatáskörének a konkrét határozati megállapítások tekintetében kell fennállni.
[14] Mindezen szabályok alkalmazásával a Kúria megállapította, hogy a felperes biztosítási jogviszonyát érintő, de járulék utólagos megállapításával nem járó határozat meghozatalára az adóhatóság nem rendelkezik hatáskörrel, az elsőfokú bíróság által érdemben vizsgált közigazgatási döntés semmis.
[15] Ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát is hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra kiterjedően. A hatályon kívül helyezés következtében a Kúria mellőzte a felperes felülvizsgálati kérelmének érdemi vizsgálatát.
(Kúria Kfv. I. 35.363/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Kúria a Dr. Boros György pártfogó ügyvéd által képviselt Dr. S. Á. E. felperes által a Dr. Falucskai Adrienn jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen biztosítási jogviszony ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. február 27. napján kelt 15.K.31.279/2013/16. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 17., majd a jogi képviselő igénybevételének engedélyezését követően Kfv.9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.K.31.279/2013/16. számú ítéletét, valamint az alperes 2889288324 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi.
A pártfogó ügyvéd felülvizsgálati eljárásban felmerült díját az alperes viseli.
A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A Nemzeti Adó-és Vámhivatal Kelet-budapesti Igazgatósága bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le az I. K. Kft. "v.a." adózónál (a továbbiakban: Foglalkoztató) a 2006. évre. A megismételt eljárás első fokon jogerőre emelkedett határozatának indokolása - egyebek mellett - megállapította, hogy a felperes biztosítással járó jogviszonya, szemben az OEP igazolvány adattartalmával, a munkaügyi perben keletkezett ítélet és a cégnyilvántartási adatok alapján 1990. május 15-től 2006. január 9-ig állt fenn. A Foglakoztatónál a 2006. évre szja, egészségbiztosítási-, nyugdíj biztosítási-, munkaadói-, munkavállalói és vállalkozói járulék, valamint tételes EHO adónemekben került sor adókülönbözetet eredményező megállapításokra. Az adóhatóság hatáskörét a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. tv. (a továbbiakban: Tbj.) 54.§ (2) bekezdés b) pontjára alapította.
A Foglalkoztatónál lefolytatott ellenőrzés adatai alapján az elsőfokú adóhatóság önálló határozatot hozott a felperessel szemben. Ebben a határozatában - járulék adónemben való megállapítás nélkül - megállapította, hogy a felperes tagsági jogviszony keretében volt biztosított 2006. január 1. és január 9. között. Hatáskörét a Tbj. 54.§ (2) bekezdés b) pontjára alapította. Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot. Az alperes a kereset elutasítását indítványozva előadta, hogy a Foglalkoztató bevallásainak utólagos ellenőrzése során hozott határozat járulék utólagos megállapítását tartalmazza, ennek következtében eljárása megfelel a Tbj. 54.§ (2) bekezdés b) pontjának.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében elutasította a felperes keresetét, mivel az adatok alapján a felperes a Foglalkoztatóval nem állt munkaviszonyban, biztosítási jogviszonyát a Tbj. 10.§ (2) bekezdés b) pontja alapján kellett megállapítani: ehhez pedig rendelkezésre álltak a közhiteles cégnyilvántartás adatai.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte, mert biztosítási jogviszonya fennállt.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A Kúria a jogerős ítéletet, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a felülvizsgálati kérelemben foglaltak elbírálásának mellőzésével az alábbi indokok alapján helyezte hatályon kívül.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 336/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a bíróság hivatalból bizonyítást rendelhet el a közigazgatási határozat semmisségének észlelése esetén az annak alátámasztására szolgáló bizonyítékok tekintetében. Erre tekintettel a Kúria hivatalból vizsgálta, hogy az alperes hatáskörében járt-e el, vagy pedig sérültek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. 121. § (1) bekezdés b) pontja szerinti semmisségi szabályok: az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, ha az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe, kivéve, ha a hatóság a 22. § (3) bekezdése szerint járt el.
A biztosítási jogviszonyok fennálltának kérdésében az alperest megillető alapvető hatásköri szabályokat az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 10.§ (2) és (3) bekezdése, valamint a Tbj. 54.§ (2) bekezdése tartalmazza.
Az adóhatóság 1999. január 1. napjával került be a Tbj. 4.§ r) pontjában meghatározott igazgatási szervek körébe, ekkor vette át a társadalombiztosítási szervektől a járuléktartozás beszedésével, behajtásával, a járulékkötelezettség bevallásának ellenőrzésével összefüggő feladatokat. A Tbj. ellenőrzésre vonatkozó 54.§-a ekkor még nem differenciált az egyes igazgatási szervek között, erre csak 2001. január 1. napját követően került sor. A Tbj. 54.§ (2) és (3) bekezdés beillesztésének koncepciója az volt, hogy az egyes igazgatási szervek ellenőrzési hatáskörének rögzítése mellett rendezzék az e hatáskörökből eredő jogokat és kötelezettségeket.
Az alperesi határozat meghozatalának időpontjában, 2013. február 18-án hatályos Tbj. 4.§ r) pont 1. alpontja szerint tehát az alperes a biztosítási kötelezettség és annak szabályai megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapítása körében igazgatási szerv, de a Tbj. 54.§ (2) bekezdés b) pontja következtében csak akkor jogosult eljárni, ha mindez járulék - az Art. 4.§ (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában: adó - utólagos megállapításával jár. Az adóhatóság részéről a "járulék utólagos megállapítása" kiterjed a biztosítási jogviszonyok jogcímeinek és az utánuk ténylegesen fennálló járulékfizetési kötelezettségek megállapítására. A Tbj. 54.§ (2) bekezdés a) pontja értelmében járulék utólagos megállapításával nem járó esetekben az egészségbiztosítási szerv rendelkezik hatáskörrel a biztosítás vagy az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság utólagos megállapítására, törlésére.
A perben vitatott, a felperes 2006. évi biztosítási jogviszonyáról rendelkező alperesi határozat nem tartalmazott járulékra vonatkozóan utólagos megállapítást, erre a Foglalkoztatónál került sor. Ennek ellenére a határozat, majd az alperes perbeli nyilatkozata hivatkozott a Tbj. 54.§ (2) bekezdés b) pontjára. A Tbj. érintett rendelkezései azonban nem adnak lehetőséget az egyes eljárások - jelen esetben a Foglalkoztatónál járulék utólagos megállapítását eredményező és a perbeli, járulék utólagos megállapítását nem tartalmazó határozatok - összevonására, a megelőző, jogerősen lezárult eljárásban alkalmazott hatásköri szabály - Tbj. 54.§ (2) bekezdés b) pont - kiterjesztő továbbvitelére, alkalmazására. A Tbj. 54.§ (2) bekezdése csak a konkrét határozattal összefüggésben értelmezhető, az igazgatási szerv hatáskörének a konkrét határozati megállapítások tekintetében kell fennállni.
Mindezen szabályok alkalmazásával a Kúria megállapította, hogy a felperes biztosítási jogviszonyát érintő, de járulék utólagos megállapításával nem járó határozat meghozatalára az adóhatóság nem rendelkezik hatáskörrel, az elsőfokú bíróság által érdemben vizsgált közigazgatási döntés semmis. Ezért a Kúria a Pp. 275.§ (4) bekezdése és 339.§ (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az alperes határozatát is hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra kiterjedően. A hatályon kívül helyezés következtében a Kúria mellőzte a felperes felülvizsgálati kérelmének érdemi vizsgálatát.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján megillető illetékmentességre figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperes részére a Budapest Főváros Kormányhivatala Igazságügyi Szolgálata Jogi Segítségnyújtó Osztály pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételét engedélyezte. A pernyertesnek tekintendő felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjának összegét nem a Kúria határozza meg, csupán - a Pp.87.§ (2) bekezdésének megfelelően - a költség viseléséről döntött.
Budapest, 2015. január 29.
Dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin sk. bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró
(Kúria Kfv. I .35.363/2014.)