870/D/2007. AB határozat

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény - az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény 43. § (3) bekezdésével megállapított - 42. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálat

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvénynek - az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2...

870/D/2007. AB határozat
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény - az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény 43. § (3) bekezdésével megállapított - 42. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvénynek - az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény 43. § (3) bekezdésével megállapított - 42. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára irányuló részében visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 29.M.1161/2007/4. számú jogerős ítélete kapcsán alkotmányjogi panaszt nyújtott be. Az indítványozó azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény (a továbbiakban: Mód.tv.) 43. § (3) bekezdésének az »Ebtv. 42. §-ának (2) bekezdésében és 42/D. §-ának (2) bekezdésében a "48. § (2) (3) és (5)" szövegrész helyébe a "48. § (1)-(3)" szövegrész lép« szövegrészét - hatálybalépésének napjára, 2001. november 24-re visszamenő hatállyal - alkotmányellenessége miatt semmisítse meg, és tiltsa meg a módosítás alkalmazhatóságát a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt 29.M.1161/2007. szám alatt folyamatban volt ügyben.
Az indítványozó előadta, hogy első gyermeke után a terhességi-gyermekágyi segély összegét a 2003-ban elért jövedelme után állapították meg. Gyermeke betegsége miatt második gyermeke születéséig táppénzen volt, és ezidőben a táppénzellátásának egy napi összege 23 633 Ft volt. A második gyermeke születése után - az Ebtv. módosítása után- a terhességi gyermekágyi segély összegét már csak a minimálbér kétszerese, 125 000 Ft figyelembevételével állapították meg, mert nem rendelkezett a legalább 180 napi járulékalapot képező jövedelemmel. Ezt sérelmesnek tartotta, ezért a munkáltató intézkedése ellen a Budapesti és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztárhoz fordult, ahol a munkáltatói intézkedést jóváhagyták. Az Egészségbiztosítási Pénztár határozatával szemben az indítványozó keresetet nyújtott be, amelyet a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 29.M.1161/2007/4. szám alatti ítéletével elutasított. Az elutasítás indoka az volt, hogy a módosítás következtében az Ebtv. a terhességi gyermekágyi segélyre a táppénzre vonatkozó szabályoktól eltérő rendelkezést tartalmaz, mivel a terhességi gyermekágyi segély összegének megállapítására a táppénzre vonatkozó szabályok közül kizárólag a 48. § (1)-(3) bekezdését rendeli alkalmazni, a táppénz összegének megállapítására vonatkozó 48. § (5) bekezdésének alkalmazását azonban kizárja. Az indítványozó emiatt alkotmányjogi panaszt nyújtott be.
Az indítványozó szerint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) kifogásolt módosítása miatt "az egészségbiztosítás egyes pénzbeli ellátásai között ugyanazon személy tekintetében alkotmányellenes megkülönböztetés van, amelynek semmiféle tárgyilagos indoka nincs". Ez a megkülönböztetés az indítványozó véleménye szerint sérti az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Es.tv.) 8. és 9. §-át és az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. A terhességi-gyermekágyi segély az anyát kedvezőtlenebb helyzetbe hozza a pénzbeni ellátások területén, mintha saját betegsége miatt részesülne táppénz ellátásban. A hivatkozott rendelkezés sérti véleménye szerint az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében meghatározott szociális biztonsághoz való jogot is, mert a második gyermek szülését az állam nem honorálja ugyanúgy, mint az első gyermek születését. Továbbá ütközik véleménye szerint a rendelkezés az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdésének előírásába, "mivel a hátrányos megkülönböztetés miatt nem biztosítja csak az egyik fajta ellátást (táppénz), míg a másik ellátást (terhességi-gyermekágyi segély) nem, illetve csak csökkentve".
Az indítványozó indítványát utóbb kiegészítve másodlagosan azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a sérelmezett rendelkezést nemzetközi szerződésbe ütközés miatt semmisítse meg. Hivatkozott a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 88. ülésszakán elfogadott, - a 2004. évi CXI. törvénnyel kihirdetett -az anyaság védelméről szóló 183. számú Egyezmény több cikkére, melyekkel a kifogásolt rendelkezések véleménye szerint ellentétesek.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
2. Az Es.tv. hivatkozott rendelkezései:
"8. § Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt
a) neme,
b) faji hovatartozása,
c) bőrszíne,
d) nemzetisége,
e) nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása,
f) anyanyelve,
g) fogyatékossága,
h) egészségi állapota,
i) vallási vagy világnézeti meggyőződése,
j) politikai vagy más véleménye,
k) családi állapota,
l) anyasága (terhessége) vagy apasága,
m) szexuális irányultsága,
n) nemi identitása,
o) életkora,
p) társadalmi származása,
q) vagyoni helyzete,
r) foglalkoztatási jogviszonyának vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyának részmunkaidős jellege, illetve határozott időtartama,
s) érdekképviselethez való tartozása,
t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága) miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.
9. § Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne."
3. A Mód.tv. kifogásolt rendelkezése:
"42. § (3) E törvény 19-22. §-a a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba azzal, hogy a 20. §-ában foglalt rendelkezéseket 2001. január 1-jétől visszamenőlegesen kell alkalmazni, egyidejűleg az Ebtv. 42. §-ának (2) bekezdésében és 42/D. §-ának (2) bekezdésében a "48. § (2)-(3) és (5)" szövegrész helyébe a "48. § (1)-(3)" szövegrész lép, 48. §-a (3) bekezdésének második mondatában a "keresőképtelenség" szövegrész helyébe a "táppénzre jogosultság" szövegrész lép."
4. Az Ebtv. módosítással érintett rendelkezései:
"42. § (2) A terhességi gyermekágyi segély alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a 48. § (1)-(3) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani."
"42/D. § (2) A gyermekgondozási díj alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a 48. § (1)-(3) bekezdése szerint kell megállapítani."
"48. § (1)
(2) A táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem (továbbiakban: jövedelem) naptári napi átlaga alapján kell megállapítani.
(3) Ha a biztosított a (2) bekezdésben megjelölt időtartam alatt nem rendelkezett legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlaga alapján kell megállapítani. A 180 naptári napi jövedelmet legfeljebb a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári év első napjáig lehet figyelembe venni, ha a biztosítási idő folyamatos. A folyamatos biztosítási idő [46. § (7) bek.] megszakítása esetén a táppénz alapjaként a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehet figyelembe venni.
(4) Ha a biztosított a (2)-(3) bekezdésben (irányadó időszakban) táppénzalapként meghatározott jövedelemmel nem rendelkezik, táppénzét - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével - a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér alapulvételével kell megállapítani, kivéve, ha a szerződés szerinti vagy a tényleges jövedelme a minimálbért nem éri el. Ez esetben a táppénz alapja a szerződés szerinti, ennek hiányában a tényleges jövedelem.
(5) Ha a biztosítottnak azért nem volt a (2)-(3) bekezdés szerint figyelembe vehető jövedelme, mert táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesült, a táppénz naptári napi összegét a korábban folyósított ellátás alapját képező összeg figyelembevételével kell megállapítani, ha az a (4) bekezdés szerint megállapított összegnél kedvezőbb."
III.
Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-a alapján az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panaszt az nyújthat be, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetve más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani.
Az indítványozó jogi képviselője a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 29.M.1161/2007/4. számú jogerős ítéletét - a hiánypótlási felhívásra csatolt tértivevény másolatának tanúsága szerint - 2007. június 19-én vette kézhez. Az alkotmányjogi panasz 2007. július 26-án érkezett az Alkotmánybíróságra. Tekintettel arra, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a jogorvoslati lehetőségek kimerítése után, az Abtv. 48. § (2) bekezdésben foglalt hatvan napos határidőn belül terjesztette elő, az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot lefolytatta.
2. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "ha az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatálybaléptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg". [8/2003. (III.. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 11/2003. (IV.9.) AB határozat, ABH 2003, 153, 160.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 4.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.] Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot jelen ügyben is az indítványozó által támadott Mód.tv. 42. § (3) bekezdése helyett az új rendelkezéseket magába foglaló Ebtv. 42. § (2) bekezdésével, valamint 42/D. § (2) bekezdésével kapcsolatban végezte el.
3. Az Ebtv. V. fejezetében meghatározottak szerint az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai közé tartozik a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táp pénz.
A terhességi-gyermekágyi segélyre vonatkozó szabályokat az Ebtv. 40-42. §-ai határozzák meg. A terhességi-gyermekágyi segély a főszabály szerint annak jár, aki a szülést megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt, és a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon belül szül, vagy a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon túl táppénz, illetőleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszűnését követő huszonnyolc napon belül szül. E pénzbeli ellátás a szülési szabadságnak megfelelő időtartamra jár. A szülési szabadság a terhes, illetőleg szülő nőt a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 138. § (1) bekezdése alapján megillető munkaidő-kedvezmény, melynek mértéke huszonnégy hét.
A terhességi-gyermekágyi segély a naptári napi átlagkereset 70%-a. A segély alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet - az indítványozó által kifogásolt Mód.tv. hatálybalépéséig - az Ebtv. 48. § (1)-(3) és (5) bekezdése rendelkezései alapján kellett megállapítani. E rendelkezések a táppénz összegének kiszámításával kapcsolatosak, melyek lényege, hogy alapesetben a naptári napi átlagot a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem naptári napi átlaga képezi. Ha a biztosítottnak nem volt a jogosultság kezdő napját megelőző naptári évben legalább 180 naptári napi jövedelme, akkor a jogosultság kezdő napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlaga a táppénz, illetőleg a terhességi-gyermekágyi segély összegének az alapja. Az Ebtv. 48. § (5) bekezdése szerint, ha a biztosítottnak azért nem nem volt az előzőek szerint figyelembe vehető jövedelme, mert táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben részesült, vagy katonai (polgári) szolgálatot teljesített, akkor az ellátás alapja megegyezett az irányadó időszakban ténylegesen elért, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelmével. Ha mindezek alapján nem lehetett megállapítani a terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet, akkor az Ebtv. 42. § (3) bekezdésben foglaltak szerint, vagyis a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszerese harmincad része figyelembevételével kellett eljárni.
Az indítványozó által kifogásolt Mód.tv. 42. § (3) bekezdése következtében megváltozott a terhességi gyermekágyi segély alapját képező naptári napi átlag számításának szabálya, azzal, hogy itt az Ebtv. 48. § (5) bekezdését már nem lehet figyelembe venni, tehát nem alkalmazható az a - táppénz megállapításánál továbbra is hatályos - rendelkezés, mely szerint, ha a jogosultnak, azért nem volt meg a megelőző év alatt, vagy a jogosultság kezdő napját megelőzően a 180 naptári napi jövedelme, mert táppénzben, terhességi gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben részesült, vagy katonai (polgári) szolgálatot teljesített, a táppénz alapja megegyezik az irányadó időszakban ténylegesen elért, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelmével, kivéve azt, ha a tényleges jövedelme ezt nem éri el, mert akkor a tényleges jövedelmet kell figyelembe venni.
4. Az indítványozó szerint az Ebtv. módosított 42. § (2) bekezdése az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a terhességi gyermekágyi segélyre jogosultat hátrányosan megkülönbözteti a táppénzre jogosultakkal szemben, azáltal, hogy eltérő módon történik az ellátás alapjául szolgáló jövedelem naptári napi átlagának a meghatározása. Az indítványozó a terhességi - gyermekágyi segély alapja számításának új szabályát a táppénzre vonatkozó szabályozással összehasonlításban véli alkotmányellenesnek.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmánynak e rendelkezése a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelmény. A hátrányos megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy az állam részéről minden megkülönböztetés tilos lenne. Ez a tilalom kifejezetten arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. A hátrányos megkülönböztetés tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget a jogalanyok között. Hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha a szabályozás lényegi eleme tekintetében nem azonos az alanyok elbírálása, jogaik és kötelezettségeik meghatározása. Nem lehet viszont hátrányos megkülönböztetésről beszélni akkor, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket. [9/1990. (IV. 25.) ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477.; 191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.] Az Alkotmánybíróság számos határozatában rámutatott arra, hogy "a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya." (1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 480.] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás egymástól eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket, alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel . [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 79.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ebtv. 42. § (2) bekezdése tartalmát tekintve a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultakra vonatkozó rendelkezés. A szabályozási koncepció szempontjából önálló, homogén csoportba a terhességi-gyermekágyi segélyben részesülők tartoznak, akik között nem tesz megkülönböztetést az utaló szabályt tartalmazó rendelkezés. A táppénzre jogosultak - függetlenül attól, hogy a táppénz is az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai körébe tartozik - nem tekinthetők egy csoportba tartozóknak a szülési szabadságon lévő, terhességi -gyermekágyi segélyben részesülőkkel. A két ellátásra jogosultak jogi helyzete különbözik, mások az egyes ellátások igénybevételének a feltételei, más a folyósítás időtartama. Mivel a jogalkotó nem azonos szabályozási körön belül alkalmazott eltérő megoldást, ezért a diszkrimináció fel sem merülhet. Erre tekintettel az Ebtv. 42. § (2) bekezdésének rendelkezése az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe nem ütközik, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt e részében elutasította.
5. Az indítványozó az Ebtv. 42. § (2) bekezdését az Alkotmány 70/E. § -ába ütközőnek is tartotta. Az indítvány e részével kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg:
Az Alkotmánybíróság már a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában utalt arra, hogy az államnak a polgárai szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében foglaltak általános jelleggel nevesítik. Az államnak az Alkotmányból levezethető kötelezettsége az intézményi háttér biztosítása, a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerének megszervezése és működtetése. "A szociális biztonság nem jelent sem biztosított jövedelmet, sem pedig azt, hogy az állampolgárok egyszer elért életszínvonala a gazdasági viszonyok kedvezőtlen alakulása következtében ne csökkenhetne." (ABH 1991, 146, 163.) Azt is megállapította az Alkotmánybíróság, hogy az ellátás igénybevételi feltételeinek meghatározásánál a jogalkotó széles körben mérlegelheti a társadalom gazdasági és szociális helyzetét. A gazdaság helyzetére, az ellátórendszerek teherbírására tekintettel alakíthatja a szociális ellátások körét mindaddig, amíg valamely Alkotmányban rögzített elv nem sérül. (292/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 874, 876-877.) Az Alkotmány a szociális biztonsághoz való jog alatt az állampolgárok megélhetéséhez szükséges ellátási jogosultságát nevesíti, amely nem az életszínvonal megőrzésére vonatkozó jogosultságot, hanem a szociális ellátásra vonatkozó állami kötelezettséget emeli alkotmányos tétellé. [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993. 198-202.] Az Alkotmánybíróság több határozatában azt is kimondta, hogy a szociális biztonsághoz való jog nem kizárólag a társadalombiztosítás útján valósítható meg. (Pl. 514/B/2000. AB határozat, ABH 2005, 907, 911.)
Fenti határozataiban foglaltakat figyelembe véve az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az Alkotmány 70/E. §-ából nem következik az államnak kötelezettsége a terhességi-gyermekágyi segély összegének a táppénz szabályokkal megegyező szabályozására, és arra, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyezetteknek járulékfizetés nélküli korábbi jövedelmükkel megegyező ellátást biztosítson. Jelen ügyben is hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy a szociális biztonsághoz való jog nem csak a társadalombiztosítás útján valósítható meg. Az Ebtv. 42. § (2) bekezdésének az Alkotmány 70/E. §-ával való ellentéte nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.
6. Az indítványozó a kifogásolt rendelkezéseket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 88. ülésszakán elfogadott, az anyaság védelméről szóló, - a 2004. évi CXI. törvénnyel kihirdetett - 183. számú Egyezmény több rendelkezésével is ellentétesnek ítélte. A jogszabályi rendelkezések nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát az Abtv. 21. § (3) bekezdésben meghatározott személyek és szervezetek kezdeményezhetik. Mivel az indítványozó a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata kezdeményezésére nem jogosult, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasznak erre vonatkozó részét az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 29.) Tü. határozat (ABH 2003. 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § c) pontja alapján visszautasította.
7. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlatában az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatának törvényi feltétele, hogy a jogsérelem az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzen be. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja szerint alkotmányjogi panasz esetében tehát követelmény a jogsérelem és a támadott norma közötti közvetlen összefüggés. [7/1994. (II. 18.) AB határozat, ABH 1994, 68, 72-73.; 382/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 810, 813.; 46/2004. (XII. 1.) AB határozat, ABH 2004, 943, 950.]
A jelen ügyben az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az Ebtv. 42/D. § (2) bekezdésének rendelkezését a Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 29.M.1161/2007/4. számú jogerős döntésében nem alkalmazta, tehát a megjelölt jogszabályi rendelkezés vonatkozásában nincs meg az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele. Ezért az Ügyrend 29. § e) pontjára figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasznak az Ebtv. 42/D. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó részét visszautasította.
8. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította, ezért nem rendelkezett a támadott jogszabályi rendelkezésnek a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 29.M.1161/2007/4. számú jogerős ítéletében történő alkalmazási tilalmának kimondásáról.
Budapest, 2009. február 24.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.