adozona.hu
73/B/2005. AB határozat
73/B/2005. AB határozat
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 64. § (1) bekezdése és a 65. § (1) és (4) bekezdései, továbbá a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 45. § (6) bekezdése, valamint a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 3. § (1) és (4) bekezdései, illetve az 5. § (1), (6), (7) és (9) bekezdései alkotm
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 64. § (1) bekezdése és a 65. § (1) és (4) bekezdései, továbbá a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 45. § (6) bekezdése, valamint a foglalkozá...
73/B/2005. AB határozat
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 64. § (1) bekezdése és a 65. § (1) és (4) bekezdései, továbbá a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 45. § (6) bekezdése, valamint a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 3. § (1) és (4) bekezdései, illetve az 5. § (1), (6), (7) és (9) bekezdései alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 64. § (1) bekezdése és a 65. § (1) és (4) bekezdései, továbbá a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 45. § (6) bekezdése, valamint a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 3. § (1) és (4) bekezdései, illetve az 5. § (1), (6), (7) és (9) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 64. § (1) bekezdése és a 65. § (1) és (4) bekezdései, továbbá a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 45. § (6) bekezdése, valamint a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 3. § (1) és (4) bekezdései, illetve az 5. § (1), (6), (7) és (9) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az egyik indítványozó a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendetet (a továbbiakban: R.) 3. § (1) és (4) bekezdései, illetve az R. 5. § (1), (6), (7) és (9) bekezdései, továbbá a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 64. § (1) bekezdése és a 65. § (1) és (4) bekezdései, valamint az Ebtv. végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 45. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte alkotmányjogi panasz, és jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány keretében. Állítása szerint a fent megelölt jogszabályi rendelkezések az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe ütköznek. Indokolásként előadta, hogy korábban bányászként dolgozott, foglalkozási megbetegedéséből eredő baleseti járadék-igényének előterjesztésekor azonban a Szilikózis Szakrendelő nem teljesítette a jogszabályban előírt kötelezettségét és nem jelentette be a szilikózis megbetegedését az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) felé, az audiológiai vizsgálata esetében pedig - az orvos bejelentését követően - az ÁNTSZ nem állított ki vizsgálati lapot. A foglalkozási megbetegedés bejelentésének, valamint a vizsgálati lap kiállításának a hiánya miatt a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár a foglalkozási megbetegedés elismerése iránti igényt, ezt követően pedig a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a baleseti járadék megállapítása iránti kérelmet első- és másodfokon elutasította. Az indítványozó a bíróságtól kérte az elutasító határozat megváltoztatását, azonban a keresetétől a tárgyaláson elállt. Az Alkotmánybírósághoz azért fordult, mert álláspontja szerint esetében nem biztosított az orvos, illetve az ÁNTSZ "tevékenysége ellen" a jogorvoslat, amely az eljárás további menetében az érdemi felülvizsgálat lehetőségét zárja ki, így véleménye szerint a jogorvoslathoz való joga sérül.2. Egy másik indítványozó az ismertetett indítvánnyal lényegében teljesen azonos indokokra hivatkozással, ugyanazon támadott jogszabályi és alkotmányi rendelkezések megjelölése mellett terjesztette elő utólagos normakontroll iránti kérelmét.
3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 3. § (1) és (4) bekezdését, valamint az R. 5. §-ának egészét az egyes miniszteri rendeleteknek az egységes munkavédelmi hatóság megszervezésével kapcsolatos módosításáról szóló 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelet 5. § (2), (4) és (6) bekezdései módosították. Emellett az Ebtv. 65. § (4) bekezdését az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló 2006. évi CXV. törvény 43. § (14) bekezdése, majd a 2007. évi CLVI. törvény 23. § b) pont ba) alpontja módosította.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a régi és az új szabályozás tartalmi azonosságának megállapíthatóságakor folytatja le az alkotmányossági vizsgálatot [335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.]. Jelen ügyben a jogszabály tartalmi azonossága megállapítható, mivel az eljárás menete nem, kizárólag az eljárást lefolytató szervek változtak meg, ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az indítvány elbírálásakor hatályos jogszabályok tekintetében végezte el.
4. Mivel az indítványok tárgya egymással összefügg, ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) (a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság a folyamatban levő ügyeket egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
Az Alkotmánybíróság beszerezte az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség elnökének, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Pénzbeli Ellátási Főosztály főosztályvezetőjének véleményét.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései:"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. Az R.-nek az indítványokkal támadott, az indítványok elbírálásakor hatályos rendelkezései:
"3. § (1) Az orvosi tevékenység körében észlelt, a 2. számú mellékletben szereplő foglalkozási betegséget, foglalkozási eredetű heveny vagy idült mérgezést (a továbbiakban: foglalkozási betegség), valamint a külön jogszabályban meghatározott vegyi anyagok, továbbá zaj okozta fokozott expozíciós esetet az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF) munkáltató székhelye szerint illetékes munkavédelmi felügyelőségéhez be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és elfogadásuk esetén nyilvántartásba kell venni."
(... )
(4) Az első észlelő orvosnak lehetősége van a munkavállalót további vizsgálatok végzésére a munkáltató telephelye szerint illetékes foglalkozás-egészségügyi szakellátó helyre vagy az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézetbe (a továbbiakban: OMFI) beutalnia. A beutalóra rá kell vezetni a Bejelentve nincs! megjegyzést."
"5. § (1) A foglalkozási megbetegedés és a fokozott expozíciós eset keletkezésének körülményeit a munkavédelmi felügyelőség a (2) bekezdés szerinti személyek és szervek bevonásával vizsgálja ki. Amennyiben a munkáltató jogutód nélkül megszűnt, és a külön jogszabályban előírtak alapján a munkakörülmények rekonstruálásához szükséges dokumentumok nem kerültek elhelyezésre az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) illetékes intézeténél, illetve a munkavédelmi felügyelőségnél, a foglalkozási eredetet a munkavédelmi felügyelőség saját hatáskörben bírálja el. (...)
(6) A foglalkozási megbetegedés, illetve a fokozott expozíció körülményeinek vizsgálatáról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy-egy másolati példányát a vizsgálatban részt vevőknek át kell adni.
(7) A kivizsgálás vezetője az 5. számú melléklet szerinti vizsgálati lapot hat példányban állítja ki. A vizsgálati lap egy példányát a munkavédelmi felügyelőség megőrzi, egyet a bejelentőlappal együtt az OMFI részére továbbít.
(... )
(9) Betegség esetén, annak foglalkozási megbetegedésként történő elfogadásáról az OMFI 30 napon belül tájékoztatja a munkavédelmi felügyelőséget. A munkavédelmi felügyelőség a 6. számú melléklet szerinti nyomtatványon értesíti a társadalombiztosítási kifizetőhelyet, ennek hiányában az illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárt (kirendeltséget). A kifogásolt eseteket az OMFI ismételt vizsgálatra, adatkiegészítésre, illetve törlésre visszaküldi a munkavédelmi felügyelőségnek."
3. Az Ebtv.-nek az indítványokkal támadott, az indítványok elbírálásakor hatályos rendelkezései:
"64. § (1) A bejelentett üzemi baleset tényét a baleseti táppénz megállapítására jogosult szerv határozattal állapítja meg."
"65. § (1) Az üzemi balesettel összefüggésben egészségbiztosítási baleseti ellátás csak az üzemi baleset tényét megállapító határozat bemutatása esetén állapítható meg.
(... )
(4) A baleseti járadék iránti igényt a nyugdíj-megállapító szervnél kell bejelenteni."
4. A Vhr.-nek indítványokkal támadott, az indítványok elbírálásakor hatályos rendelkezései:
"45. § (6) Baleseti járadék vagy baleseti nyugellátás megállapítása érdekében a nyugdíjbiztosítási igazgatóság megkeresésére az illetékes MEP az (1) bekezdésben említett határozatról másolatot készít, és azt 8 napon belül átadja a megkeresőnek."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt mindenekelőtt abból a szempontból vizsgálta meg, hogy előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
A rendelkezésre álló iratok alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a keresetétől a tárgyaláson elállt, ezért a bíróság a pert megszüntette. Mivel az ügyben a támadott jogszabályok alkalmazására, ezáltal érdemi határozat meghozatalára nem került sor, ezért az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei nem állnak fenn.
Az Ügyrend 29. § e) pontja szerint az Alkotmánybíróság visszautasítja az indítványt, ha a benyújtott alkot-mányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeknek.
Ezért az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt jogszabályok alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróságnak az utólagos normakontroll indítványok tartalma alapján azt kellett megvizsgálnia, hogy mely támadott jogszabályi rendelkezésekkel összefüggésben merülhet fel a jogorvoslathoz való jog sérelme, azaz mely rendelkezések szabályozzák az igényérvényesítési eljárás menetét olyan módon, hogy az a jogorvoslati jog biztosítása nélkül megszakadhat.
2.1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alkotmány 57. § (5) bekezdése és az indítványozók által támadott rendelékezések, így a további orvosi vizsgálat elvégzésének lehetőségéről rendelkező R. 3. § (4) bekezdése, az eset körülményeinek vizsgálatáról készült jegyzőkönyv kiállításáról rendelkező R. 5. § (6) bekezdése, továbbá a baleseti ellátás igénylésének technikai szabályaival kapcsolatos Ebtv. 65. § (1) és (4) bekezdései, valamint a Vhr. 45. § (6) bekezdése között nem állapítható meg közvetlen alkotmányos összefüggés. E rendelkezések tekintetében a jogorvoslathoz való jog sérelme nem merül fel, hiszen azok az eljárás menetéről, annak részletszabályairól szólnak. Ezek közül egyik sem hozható összefüggésbe az eljárás magszakadásának, vagy befejeződésének lehetőségével, így a jogorvoslathoz való jog esetleges sérelmével sem. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.]. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a részében elutasította.
2.2. Az Alkotmánybíróság az R. 3. § (1) bekezdése vonatkozásában azt vizsgálta meg, hogy milyen jellegű tevékenységet folytat az orvos, amikor a foglalkozási betegség tényét megállapítja, illetve, hogy ezen döntése ellen szükséges-e a jogorvoslat biztosítása.
Az Alkotmánybíróság tényként állapítja meg, hogy az orvos - tevékenysége körében - az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 3. § k) pontja szerinti vizsgálat [az a tevékenység, amelynek célja a beteg egészségi állapotának felmérése, a betegségek, illetve kockázatuk felderítése, a konkrét betegség(ek) meghatározása] során észleli a foglalkozási betegséget, illetve azt, hogy a vizsgált személy betegsége nem foglalkozási eredetű, ezért a vizsgálatra az Eütv. szabályai vonatkoznak. Ebből következően az orvos - a betegség foglalkozási eredetének vizsgálata során - nem hatósági, hanem orvosi tevékenységet végez. A támadott jogszabály szerint az orvosnak az észlelt foglalkozási betegséget a munkavédelmi felügyelőséghez kell bejelentenie. A hatósági eljárás e bejelentést követően indul meg, az orvos vizsgálata tehát a hatósági eljárást szükségképpen megelőzi, azt szakmailag megalapozza.
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése a jogorvoslat biztosítását bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen követeli meg. Jelen esetben - mivel az észlelő orvos tevékenysége nem minősül hatósági eljárásnak - a jogorvoslathoz való jog sérelme fel sem merülhet, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
2.3. Az Alkotmánybíróság azonban áttekintette, hogy a bejelentés elmaradása esetén milyen eszközök állnak az érintett rendelkezésére annak érdekében, hogy hatósági eljárás megindítását kezdeményezze.
2.3.1. Az Alkotmánybíróság az 56/2000. (XII. 19.) AB határozatában kimondta, hogy az Eütv. 8. § (1) és (2) bekezdésében foglalt szabad orvosválasztás joga szoros kapcsolatban áll az Alkotmány 54. § (1) bekezdésből következő önrendelkezési joggal. (ABH 2000, 527, 529.) Ennek egyik további részeleme az Eütv. 8. § (3) bekezdésébe foglalt azon rendelkezés, mely szerint a beteg bármely, a kezelőorvos által megállapított diagnózissal kapcsolatban kezdeményezheti más orvos által történő vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az R. egyetlen szabálya sem rendelkezik arról, hogy kizárólag egy meghatározott orvos végezheti el a betegség foglalkozási eredetének megállapításához szükséges vizsgálatokat. A beteg tehát nincs elzárva attól, hogy a vizsgálatok ismételt lefolytatása, illetve másfajta diagnózis megállapítása végett más (szak)orvost keressen fel. Ez azt eredményezi, hogy a beteg nincs akadályoztatva a - jelen esetben a baleseti járadék megállapítása iránti - hatósági eljárás megindításában, mert bármely, a foglalkozási betegséget észlelő orvos jogosult és egyben köteles a bejelentést a munkavédelmi felügyelőséghez megtenni, mely ezt követően az eset kivizsgálása iránt intézkedik.
2.3.2. A fentieken túl az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvtv.) 64. § (1) bekezdése értelmében a foglalkozási megbetegedést - ideértve a fokozott expozíciós eseteket - be kell jelenteni, ki kell vizsgálni, és nyilvántartásba kell venni. Az Mvtv. 64. § (2) bekezdése e feladatokat - foglalkozási megbetegedés esetén - a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszternek az egészségügyért felelős miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletében (jelen esetben az R.-ben) meghatározott szerv (személy) feladatkörébe utalja. A bejelentési kötelezettség az orvost terheli, a kivizsgálást az OMFI végzi, a nyilvántartásba vétel pedig a munkáltató székhelye szerint illetékes munkavédelmi felügyelőség feladatkörébe tartozik. Az Mvtv. 68. § (1) bekezdése szerint, ha az érintett munkavállaló a foglalkozási megbetegedés és fokozott expozíciós eset bejelentésének elmulasztását sérelmezi, a területileg illetékes munkavédelmi hatósághoz [jelen esetben a munkáltató székhelye szerint illetékes munkavédelmi felügyelőséghez] fordulhat.
2.4. Az Alkotmánybíróság ezután az indítványok alapján az R. 5. § (1), (7) és (9) bekezdése vonatkozásában azt vizsgálta meg, hogy a betegség foglalkozási eredetének a munkavédelmi felügyelőség által saját hatáskörben történő elbírálása és ennek során hozott elutasító határozata ellen biztosított-e a vizsgált személy jogorvoslati joga. Az indítványozó ugyanis azt állította, hogy esetében az
ÁNTSZ városi intézete [a jogszabályváltozás miatt jelenleg az OMMF illetékes munkavédelmi felügyelősége] - az észlelő orvos bejelentését követően - vizsgálati lapot nem állított ki.
Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az R. 5. § (7) bekezdése alapján a vizsgálati lap kiállításának mellőzésére nem kerülhet sor, a kivizsgálás vezetőjének azt mérlegelés nélkül ki kell állítania. Amennyiben a vizsgálati lap kiállítása valamilyen okból mégis elmarad, azt az eljárás későbbi szakaszában pótolni kell, hiszen annak hiánya nem alapozhatja meg az igény elutasítását. Ezzel összhangban van a Legfelsőbb Bíróság több esetben kifejtett álláspontja is. Eszerint "ha adat van arra, hogy a foglalkozási megbetegedés bejelentésére köteles orvos a felperest már megvizsgálta, tisztázni kell, hogy az előírt bejelentés megtörtént-e; amennyiben a bejelentés, illetve a vizsgálati lap kiállítása nem a felperesnek felróható okból maradt el, úgy azt jogosultsági feltétel hiányaként terhére értékelni nem lehet. Önmagában tehát a vizsgálati lap hiánya - mint formai ok - a felperesi igény elutasítását nem alapozhatja meg." (KGD2005. 191)
Az Alkotmánybíróság legutóbb az 1/2008. (I. 11.) AB határozatában fejtette ki a jogorvoslathoz való jog lényegét. E szerint a jogorvoslathoz való jognak, mint alkotmányos alapjognak az immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége (ABK 2008. január 4, 12.).
Az Alkotmánybíróság az R. 5. § (1) és (9) bekezdésével összefüggésben utal a jelen határozat indokolásának 2.3.2. pontjában foglalt Mvtv.-beli rendelkezésekre. E tekintetben a munkavédelmi felügyelőség - mint munkavédelmi hatóság - feladat- és hatáskörébe tartozik a foglalkozási megbetegedés kivizsgálása, melyet - mint az R.-ben nevesített szerv - hatósági tevékenysége körében teljesít.
A munkavédelmi hatóság hatósági tevékenységére az Mvtv. 82/B. §-a alapján - a törvény eltérő rendelkezéseivel együtt - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályait kell alkalmazni. A Ket. 71. § (1) bekezdése értelmében a hatóság az ügy érdemében határozatot hoz. Jelen esetben a munkavédelmi felügyelőségnek a betegség foglalkozási eredetének saját hatáskörben történő elbírálása során hozott olyan tartalmú határozata, mely a betegség foglalkozási eredetét nem állapítja meg, az ügy érdemében hozott határozatnak minősül. E határozat ellen a Ket. 96. §-a szerint önálló jogorvoslatnak van helye, melyet a munkavédelmi felügyelőség felettes szerve, az OMMF bírál el.
Mivel a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján a betegség foglalkozási eredetének a munkavédelmi felügyelőség által saját hatáskörben történő elbírálása és ennek során hozott elutasító határozata [R. 5. § (1) és (9) bekezdés] ellen az érintett munkavállaló jogorvoslathoz való joga biztosított, ezért az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének sérelme nem állapítható meg, így az Alkotmánybíróság az indítványokat e tekintetben is elutasította.
2.5. Az Ebtv. 64. § (1) bekezdése szerint a bejelentett üzemi baleset tényét a baleseti táppénz megállapítására jogosult szerv határozattal állapítja meg. [Az Ebtv. - a baleseti egészségügyi szolgáltatások kapcsán - az 54. § (1) bekezdésében kimondta, hogy az üzemi baleset, illetve a foglalkozási megbetegedés a továbbiakban együtt: üzemi baleset. Ez azt jelenti, hogy az Ebtv. 64. § (1) bekezdése szerinti üzemi baleset fogalmába a foglalkozási megbetegedés is beletartozik.]
Az Alkotmánybíróságnak tehát azt kellett megvizsgálnia, hogy a jogorvoslathoz való jog sérelme bekövetkezhet-e az Ebtv. 64. § (1) bekezdésében szabályozott esetben.
A támadott rendelkezés szerint az üzemi baleset tényét a táppénz megállapítására jogosult szerv, azaz a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár közigazgatási hatóságként, hatósági eljárás keretében állapítja meg. Ezen eljárás a Ket. hatálya alá tartozik, hiszen a Ket. 12. § (1) bekezdése értelmében a közigazgatási hatóság eljárása során hatósági ügyekben e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ket. 12. § (2) bekezdés a) pontja értelmében pedig közigazgatási hatósági ügy minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez. A Ket. 71. § (1) bekezdése értelmében a hatóság az ügy érdemében határozatot hoz. Jelen esetben a táppénz megállapításárajogosult szerv üzemi baleset tényét megállapító határozata érdemi határozatnak minősül. E határozat ellen a Ket. 96. §-a szerint önálló jogorvoslatnak van helye, melyet a táppénz megállapítására jogosult szerv felettes szerve, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezetője bírál el. Tekintettel arra, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés esetén az ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége biztosított, ezért az ügyfél jogorvoslathoz való joga nem sérül.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 2009. január 12.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró