adozona.hu
782/D/2006. AB határozat
782/D/2006. AB határozat
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 63/A. §-a, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény egyes rendelkezései alkotmányjogi panasz keretében történő vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.250/2005/6. számú végzésében alkalmazott jogszabályok - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 63/A. §-a, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 72. §-a, 114. §-a, illetve 240. § (1) bekezdése - alkotmányellenességének ...
782/D/2006. AB határozat
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 63/A. §-a, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény egyes rendelkezései alkotmányjogi panasz keretében történő vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.250/2005/6. számú végzésében alkalmazott jogszabályok - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 63/A. §-a, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 72. §-a, 114. §-a, illetve 240. § (1) bekezdése - alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 95. § (1) bekezdése, 237. §-a, és a 257. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 16.Fpk.01-02-001019/23. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 95. § (1) bekezdése, 233/A. §-a, 237. §-a, és 257. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság visszautasítja az annak megállapítására irányuló kérelmet, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 95. § (1) bekezdésében foglalt határidő eltelte után a bíróság hiánypótlási felhívást nem tehet, illetve a fellebbezést nem utasíthatja el.
5. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó elsődlegesen alkotmányjogi panasszal élt a Fővárosi Bíróság 16.Fpk.01-02-001019/23. számú, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.250/2005/6. számú végzései ellen, másodlagosan a végzésekben alkalmazott és az alábbiakban részletesen megjelölt jogszabályi rendelkezések tekintetében - azok megsemmisítését kérve - utólagos normakontroll iránti kérelmet is előterjesztett.1.1. Véleménye szerint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) egyszerűsített felszámolásról rendelkező 63/B. §-a ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, és az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével, valamint sérti a 13. § (1) és (2) bekezdéseit és az 57. § (1) bekezdését is. Az indítványozó szerint az egyszerűsített felszámolási eljárásban nem érvényesülnek "a hitelező tulajdonának védelmére vonatkozó alkotmányi szabályok, és a tulajdon kisajátítás nélkül történő elvonásának tilalma". Utalt arra, hogy a jogállamiság követelményével ellentétes, hogy több millió forintos tartozás mellett, iratok nélkül és a vagyon számbavételének hiányában, az ügyvezető távollétében egy céget törölni lehet, ugyanakkor "a felszámoló a hitelezők által befizetett díjat élvezi". Álláspontja szerint a jogállamisággal ellentétes az, hogy a felszámolónak a csődbűntett miatt tett feljelentését követően az ügyészségnek nem kell kötelezően - a felszámolási eljárás felfüggesztése mellett - a jogi személlyel szemben lefolytatandó büntetőeljárást is megindítania. Utalt arra, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sérti, hogy a hitelező neve, követelése nincs feltüntetve a bírósági ítéletben, valamint, hogy a hitelező számára nem biztosítható a felszámoló iratainak rendelkezésre bocsátása, holott a hitelezőt a bírósági eljárásban az ügyfél jogai illetik meg. Véleménye szerint sérti a tulajdon védelmére vonatkozó alkotmányos szabályokat és a jogállamiság követelményét, hogy a Cstv. nem írja elő, hogy a felszámolónak és a bíróságnak milyen intézkedéseket kell megtennie a mulasztóval szemben, valamint úgy véli, "nem jogállami megoldás az sem, hogy a bírósági határozaton alapuló követelést nem a tulajdonosnak kell bejelentenie". Álláspontja szerint a hatályos szabályok, valamint a felszámoló bíróság előtti eljárásának hatékonysága nem kielégítő, mert nem szolgálja a tulajdon és a hitelezői igények védelmét, illetve sérti a piacgazdaság biztonságát is.
1.2. Emellett az indítványozó szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 114. §-a, valamint a 233/A. §-a sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot, mivel az eljárás szabálytalansága elleni kifogást elutasító végzés ellen nincs jogorvoslat, a Pp. 233/A. § pedig hiányos, mert nem tartalmazza, hogy "az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye". Álláspontja szerint továbbá az eljárás szabálytalansága miatti kifogás (Pp. 114. §) esetén hozott határozat elleni jogorvoslat hiánya, valamint az eljárás elhúzódása miatti kifogás (Pp. 114/A.) esetén hozott határozat elleni speciális jogorvoslat indokolatlan megkülönböztetést tesz a felek között, amely sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.
Az indítványozó támadta továbbá a Pp. 72. §-ában foglalt azon rendelkezést, amely szerint a bíróság a meghatalmazott képviseleti jogosultságát az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja, mivel véleménye szerint az a jogállamiság elvét és a bírósághoz fordulás jogát sérti. Előadta, hogy a "hivatalból való vizsgálat" pontos tartalma nem állapítható meg, a nem peres eljárásban pedig alkotmánysértő a bíróság részéről a jogtanácsosi igazolvány fénymásolata becsatolására való kötelezés. Álláspontja szerint a hivatalbóli vizsgálat valójában a hatósági nyilvántartások megkeresését jelenti, amelynek azonban a bíróságok nem tesznek eleget.
Az indítványozó szerint továbbá az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, és a bíróság előtti egyenlőség elvét sérti a Pp. 237. §-a, a 240. § (1) bekezdése, valamint a 257. § (1) bekezdése, melyek szerint a fellebbezést mind az első fokú, mind pedig a másodfokú bíróság megvizsgálhatja, és azzal kapcsolatban intézkedéseket tehet. Indokolásában előadta, hogy úgy gondolj a, az lenne alkotmányos, ha minden esetben kizárólag a fellebbezést elbíráló bíróság vizsgálná meg a fellebbezést, és tenné meg a szükséges intézkedéseket.
Végül az indítványozó szerint a Pp. 95. § (1) bekezdése - miszerint a bíróság a beadványt legkésőbb a bírósághoz való érkezését követő harminc napon belül megvizsgálja és annak alapján intézkedik - ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joggal, valamint sérti a jogállamiság követelményét is, mivel a bíróság ezen határidő letelte után hiánypótlási felhívást nem tehet, érdemi vizsgálat nélkül már nem utasíthatja el az indítványt, illetve a fellebbezést. Emellett kérte "annak kimondását", hogy a Pp. 95. § (1) bekezdésében foglalt határidő eltelte után a bíróság hiánypótlási felhívást nem tehet, a fellebbezést nem utasíthatja el, mert ez sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.
2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a támadott jogszabályokat és megállapította, hogy a Cstv. 63/A. § számozását - tartalmának változatlanul hagyása mellett - a 2005. évi LXIX. törvény 3. §-a 63/B. §-ra módosította.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(... )
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot -a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. A Cstv.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezései: "63/A. § (1) Ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján - a kérelem beérkezését követő 15 napon belül - végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. § (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését. A bíróság elrendeli a jogerős végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét, és azt megküldi a 29. §-ban foglalt szerveknek.
(2) Az írásbeli előkészítésnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyon-maradvány felosztására vonatkozó javaslatot.
(3) Az írásbeli előkészítés során a felszámolónak a hitelezői igényt bejelentett hitelezőket (választmányt) tájékoztatnia kell arról, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani. Fel kell hívnia a hitelezőket, hogy ha tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, úgy azt megfelelő határidőn belül jelentsék be a felszámolónak."
3. A Pp.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezései:
"72. § A meghatalmazott képviseleti jogosultságát (67-69. §) a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja."
"95. § (1) A bíróság a beadványt legkésőbb a bírósághoz való érkezését követő harminc napon belül megvizsgálja és annak alapján intézkedik."
"114. § A fél az eljárás szabálytalanságát a per folyamán bármikor kifogásolhatja. Ha akifogást szóval adja elő, azt jegyzőkönyvbe kell venni. Ha a bíróság a kifogást figyelmen kívül hagyja, ezt lehetőleg nyomban, de legkésőbb az eljárást befejező határozatában megindokolni köteles."
"233/A. § Fellebbezéssel megtámadható a másodfokú eljárásban hozott olyan végzés, amellyel szemben az első fokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye, továbbá a másodfokú eljárásban hozott, a fellebbezést hivatalból elutasító végzés."
"237. § Ha a fellebbezés elkésett, vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbe-zéss el, továbbá ha a fél a fellebbezést felhívás [235. § (2) bekezdése] ellenére nem, vagy hiányosan adja be, az első fokú bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja. Azt, aki a fellebbezést elutasító határozat ellen nyilvánvalóan alaptalan fellebbezéssel él, a másodfokú bíróság pénzbírsággal (120. §) sújthatja."
"240. § (1) Ítélet ellen irányuló fellebbezés esetében az elnök az iratoknak a másodfokú bírósághoz való beérkezése után a szükséghez képest intézkedik az esetleges hiányok pótlása iránt (95. §), ha pedig a fellebbezést már az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania (237. §), ennek megfelelően határoz."
"257. § (1) Ha az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott végzéséhez nincs kötve (227. §), a fellebbezésnek maga is eleget tehet. Egyébként a végzés ellen beadott fellebbezés tárgyában a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül határoz. A fellebbezés másodpéldányát az elsőfokú bíróság azzal a figyelmeztetéssel kézbesíti a fellebbező fél ellenfelének, hogy a fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc nap alatt az elsőfokú bíróságnál észrevételeket terjeszthet elő. Csatlakozó fellebbezés előterjesztésének nincs helye. A határidő indokolt esetben megrövidíthető. A határidő eltelte után az elsőfokú bíróság az iratokat - az esetleg benyújtott észrevételekkel együtt - felterjeszti. A másodfokú bíróság a feleket a szükséghez képest meghallgatja (113. §)."
III.
Az indítvány részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, részben nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az indítvány egyrészt alkotmányjogi panaszt, másrészt utólagos normakontroll iránti kérelmet tartalmaz.
1.1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében tehát kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzésében alkalmazott jogszabályi rendelkezések - azaz a Cstv. 63/A. §, Pp. 72. §, 114. §, 240. § (1) bekezdése - lehetnek.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 16.Fpk. 01-02-001019/23. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf. 44.250/2005/6. számú végzésében nem alkalmazott jogszabályi rendelkezések - a Pp. 95. § (1) bekezdése, 233/A. §-a, 237. §-a, 257. § (1) bekezdése -vonatkozásában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
1.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla jogerős határozatát 2006. június hó 27. napján vett e kézhez, és indítványát 2006. augusztus hó 25. napján, azaz hatvan napon belül adta postára, ezért az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata [49/2007. (VII. 3.) AB határozat ABH 2007, 967, 974.] szerint az határidőben érkezettnek tekintendő.
1.3. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy a Fővárosi Ítélőtábla végzése ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszban támadott jogszabályi rendelkezések az indítványozó által megelölt okokból az indítványban megelölt alkotmányi rendelkezéseket sértik-e.
1.3.1. Az Alkotmánybíróság a Cstv. 63/A. §-ával összefüggésben az alábbiakat állapította meg:
A felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezésére - a törvény rendelkezése szerint két vagylagos feltétel fennállása esetén - akkor kerülhet sor, ha a vagyon a felszámolási költségeket sem fedezi (tényleges vagyon-hiány), illetve, ha a könyvvezet és hiányai miatt a felszámolás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan (elmaradt vagy hiányos a könyvvezetés).
Az indítványozó indokai szerint a jogállamisággal ellentétes, hogy egy cég - fennálló tartozása ellenére - törölhető és az ügyészségnek nem kell a jogi személlyel szemben büntetőeljárást indítania. Véleménye szerint a piacgazdaság követelménye, valamint a tulajdon védelmére vonatkozó szabályok az egyszerűsített felszámolásban sérülnek, továbbá ellentétes a tisztességes eljáráshoz való joggal, hogy a bírósági határozatokban a hitelező neve, követelése nincs feltüntetve, illetve, hogy a bíróság előtti eljárás nem kellően hatékony.
A jogállamiság követelménye és a között, hogy a cég törlése esetén az ügyészségnek nem kötelező büntetőeljárást kezdeményeznie, nem állapítható meg alkotmányos össze függés.
Az Alkotmánybíróság megállapítja továbbá, hogy az egyszerűsített felszámolási eljárás lehetővé tételének indoka az, hogy egy törvényi garanciákkal körülbástyázott eljárásban a gazdasági élet stabilitása, annak biztonsága, az adós további vagyonvesztésének megakadályozása, a hitelezők érdekeinek fokozott védelme, valamint az eljárás gyors befejezése biztosított legyen. E tekintetben tehát kimutatható ugyan távoli és közvetett összefüggés az egyszerűsített felszámolást szabályozó rendelkezések, valamint a piacgazdaság követelménye, a tulajdon védelme, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog között, azonban az indítványozó által kifejtettekkel ellentétben a Cstv. 63/A. § rendelkezései nemhogy az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseinek sérelmét nem eredményezik, hanem pontosan azok fokozott érvényesülését szolgálják. Ennek megfelelően a jogállamiság és a piacgazdaság követelménye, a tulajdon védelme, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog követelménye között - az indítványozó által megjelölt indokok alapján - alkotmányos összefüggés nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította.
Az Alkotmánybíróság az indítványozó azon hivatkozásával kapcsolatban, hogy a hitelező számára nem biztosítható a felszámoló iratainak rendelkezésre bocsátása, és ez a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sérti, megjegyzi: az az előírás, hogy az egyszerűsített felszámolás esetén az írásbeli előkészítést sem a felszámolónak, sem pedig a bíróságnak nem kell megküldenie a hitelezők részére, nem zárja ki azt, hogy a hitelezők a bírósági iratokba betekintsenek. Ebben a tekintetben tehát a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelme nem merül fel. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részben is elutasította.
1.3.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy a Pp. 72. §-a - a meghatalmazott képviseleti jogosultságának hivatalbóli vizsgálata - sérti-e a jogállamiság követelményét, valamint a bírósághoz fordulás jogát.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó által meg elölt indokok - a hivatalbóli vizsgálat tartalmának vélt megállapíthatatlansága, illetve az, hogy a bíróságok a jogtanácsosok tekintetében a képviseleti jog igazolását várják el, anélkül, hogy az általuk vezetett nyilvántartást vizsgálnák meg - alapján nem mutatható ki alkotmányos összefüggés a Pp. 72. §-a és az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, illetve az 57. § (1) bekezdése között, mely az alkotmányjogi panasz ezen részének elutasítását eredményezi.
1.3.3. Ezután az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az eljárás szabálytalansága elleni kifogás (Pp. 114. §) tekintetében a jogorvoslat kizárt-e és amennyiben igen, úgy az a jogorvoslathoz való jog sérelmét eredményezi-e; továbbá hogy az eljárás szabálytalansága elleni kifogásra vonatkozó szabályok az eljárás elhúzódása miatt kifogás esetén hozott határozat elleni speciális jogorvoslattal összehasonlítva eredményeznek-e hátrányos megkülönböztetést.
Az eljárás szabálytalansága miatti kifogást egyrészt azért tartja az indítványozó alkotmánysértőnek, mert a Pp. 233/A. §-a nem rendelkezik az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezés lehetővé tételéről. Érvelése szerint a Pp. 233/A. §-a hiányos, "mert egyértelműen nem tartalmazza, hogy az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye." Másrészt a kérelmét az indítványozó azzal indokolta, hogy a másodfokon hozott határozatok ellen a Pp. nem biztosítja a fellebbezési jogot a Pp. 114. §-ában foglalt eljárás szabálytalansága miatti kifogás elutasítása esetén.
Az indítványozó elsőként felhozott indokával összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá: Az indítványozó állításával szemben a Pp. 233/A. §-a lehetővé teszi, hogy fellebbezéssel legyen megtámadható az olyan végzés, "amellyel szemben az első fokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye". Az indítványozó tehát olyan szabályozás hiányát kifogásolja, ami a Pp.-ben az általa hiányolt tartalommal teljes mértékben azonos módon szerepel. Mivel a Pp. szó szerint tartalmazza az indítványozó által hiányolt rendelkezést, az indítványozó érvelése ezen okból nem alapos. Az Alkotmánybíróság emellett utal arra, hogy a Pp. 114. §-ára a Pp. 233/A. §-a nem is lenne alkalmazható, tekintettel arra, hogy az eljárás során hozott végzések tekintetében a Pp. 233. § (3) bekezdésének b) pontja kizárja a fellebbezést.
Az indítványozónak a fellebbezési jogot hiányoló érvével összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapítja: az eljárás szabálytalansága elleni kifogásról, amennyiben a bíróság annak nem ad helyt, az eljárás folyamán nem hoz szükségképpen külön alakszerű határozatot, arról az eljárást befejező határozatban azonban rendelkezik. Ennek megfelelően ezen eljárási kifogást elbíráló rendelkezés - a jogorvoslat szempontjából - osztja az érdemi, ügydöntő határozat jogi sorsát, azaz az érdemi határozat elleni fellebbezésben támadható meg. Ez azt is jelenti, hogy az eljárás szabálytalansága elleni kifogással szemben külön fellebbezésnek nincs helye.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban vizsgálta az eljárás során hozott határozatok elleni jogorvoslat hiányának alkotmányosságát. Az 5/1992. (I. 30.) AB határozatában kimondta, hogy "az Alkotmány a jogorvoslathoz való jogot az alkotmányos alapjogok között rögzíti. (...) [a] jogorvoslati jog mint alkotmányos alapjog megköveteli, hogy az érdemi, ügydöntő, az elítélt helyzetét, jogait lényegesen befolyásoló határozat tekintetében a jogorvoslat biztosítsa a döntést hozó szervtől eltérő más szerv részéről a felülvizsgálatot, az állásfoglalást a döntés helyessége, törvényessége tekintetében, esetleg a döntés megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését. Vagyis a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy - jelen esetben a bv. bírói végzések tekintetében -ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. Ugyanakkor az ilyen felülvizsgálatot nem biztosító jogorvoslat nem feltétlenül alkotmányellenes a nem érdemi, nem ügydöntő határozatok esetén. (ABH 1992, 27 31.)"
Jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy amennyiben a kifogást az elsőfokú eljárás során terjesztették elő, az elsőfokú bíróság az ügy érdemében hozott határozatban rendelkezik arról, így azt a másodfokú bíróság a - fellebbezés folytán - felülbírálhatja, külön fellebbezésnek az intézkedés ellen az eljárás folyamán azonban nincs helye. Ebben a tekintetben a jogorvoslathoz való jog sérelme nem állapítható meg.
Amennyiben az eljárás szabálytalansága elleni kifogást a másodfokú eljárás során terjesztették elő, a másodfokú bíróság szintén az ügy érdemében hozott határozatban rendelkezik arról. Ebben az esetben a határozat ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - felülvizsgálati kérelem terjeszthető elő, kivéve, ha a felülvizsgálati kérelem előterjesztését a Pp. vagy más jogszabály kizárja. Jelen esetben a felülvizsgálat kizártságáról a Cstv. 60. § (7) bekezdése rendelkezik.
Az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában rámutatott arra, hogy "az 1/1994. (I. 7.) AB határozat óta követett gyakorlata szerint a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. (...) [A] jogorvoslathoz való jog - mint alapvető jog - csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével. (ABH 2003, 1223, 1230.)" (ABH 2004, 551, 571-572.). Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.].
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
Mivel a hatályos jogszabályi rendelkezések szerint az eljárás szabálytalansága elleni kifogást elbíráló elsőfokú határozat elleni jogorvoslat lehetősége biztosított, így az indítványozó által hivatkozott jogorvoslathoz való jog hiánya e körben nem merül fel, a másodfokú határozatok tekintetében pedig a fent megjelölt Alkotmánybírósági gyakorlat az irányadó, ennek megfelelően annak kizártsága - az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével való összefüggés hiánya miatt - nem alkotmányellenes. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt e vonatkozásban elutasította.
Ezt követően az indítványozó a jogorvoslati jog általa vélt sérelme miatt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy az eljárás szabálytalansága elleni kifogás és az eljárás elhúzódása miatti kifogás közötti szabályozásbeli különbségek hátrányos megkülönböztetést eredményeznek.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését - állandó gyakorlata szerint - a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság e határozatokban kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom - ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot - kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (x. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140. stb.].
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161-162.; 1043/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 397/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 786, 787.; 432/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 789, 792.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 775.; 17/2000. (V. 26.) AB határozat, ABH 2000, 112, 115.; 624/E/1999. AB határozat, ABH 2002, 1023, 1035. stb.].
Az Alkotmánybíróság fentebb ismertetett gyakorlatának megfelelően vizsgálta e megkülönböztetés tilalmának az indítványozó által állított sérelmét a támadott jogszabályi rendelkezés vonatkozásában.
Az Alkotmánybíróság megállapítja: az eljárás szabálytalansága elleni kifogás lényegében bármely az eljárás során felmerülő jogszabálysértés esetén előterjeszthető, az eljárás elhúzódása miatti kifogás ezzel szemben kizárólag a Pp.-ben felsorolt okokból, az eljárás időtartamának indokolatlan meghosszabbodása miatt terjeszthető elő. A kétfajta kifogást előterjesztők csoportja tehát - a két jogintézmény eltérő jogpolitikai indoka és rendeltetése miatt - nem tekinthetők azonosnak, nem képez homogén csoportot, ezért az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmát deklaráló alkotmányi rendelkezés nem sérül azáltal, hogy a Pp. 114.-a és a 114/A §-a, valamint a 114/B. §-a eltérő módon került szabályozásra. Így az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
1.3.4. Végül az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog és a Pp. 240. § (1) bekezdése - mely a másodfokú bíróságnak a fellebbezési tárgyalás kitűzése előtti kötelezettségeit tartalmazza -között alkotmányos összefüggés nem állapítható meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz ezen részét is elutasította.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az indítványozónak az utólagos normakontrollra irányuló kérelmét vizsgálta meg.
2.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy az alkotmányjogi panasz keretében elbírált jogszabályi rendelkezések - a Cstv. 63/A. §-ával azonos 63/B. §-ának, a Pp. 72. §-ának, 114. §-ának, valamint a 240. § (1) bekezdésének - alkotmányosságát az utólagos normakontroll indítvány okán ismételten nem vizsgálta.
2.2. Az Alkotmánybíróság azoknak a jogszabályi rendelkezéseknek az indítványozó által vélt alkotmányellenességét vizsgálta meg, melyeket az alkotmányjogi panasz alapján nem vizsgálhatott, azaz a Pp. 95. § (1) bekezdését, 233/A. §-át, 237. §-át, valamint a 257. § (1) bekezdését.
2.2.1. Az indítványozó szerint az Alkotmányban foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a jogállamiság követelményét sérti a Pp. 95. § (1) bekezdése. A Pp. támadott szabálya a beadványok vizsgálatára és az ezzel kapcsolatos intézkedések megtételére 30 napos határidőt állapít meg a bíróságok számára. E rendelkezés éppen a tisztességes eljáráshoz való jog, valamint a jogállamiság követelményének érvényesülését szolgálja azzal, hogy a bíróságokat - lehetőségeikhez képest - az intézkedések mielőbbi megtételére ösztönzi. Mindemellett e határidő esetleges túllépése nem eredményezi a hiánypótlási felhívás kibocsátásának tilalmát. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban elutasította.
2.2.2. A Pp. 237. § -a, és a 257. § (1) bekezdés ével összefüggésben az indítványozó azt állította, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti az, ha a fellebbezést mind az első fokú, mind pedig a másodfokú bíróság megvizsgálhatja, és azzal kapcsolatban intézkedéseket tehet. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt állapította meg, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog, mint alkotmányos alapjog nem hozható közvetlen alkotmányos összefüggésbe a Pp. támadott rendelkezéseivel az indítványozó által felvetett indokok alapján. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.
2.2.3. Az indítványozó a Pp. 233/A. §-a vonatkozásában azt állítja, hogy az azért sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot, mert hiányos, nem tartalmazza, hogy "az elsőfokú eljárás szabályai szerint fellebbezésnek lenne helye". Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a Pp. 2003. július hó 1-jétől- azaz már az elsőfokú bírósági eljárás kezdetét megelőzően - hatályos szövege szó szerint tartalmazza az indítványozó által hiányolt fordulatot, ezért az indítványt, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
3. Az Alkotmánybíróság a Pp. 95. § (1) bekezdésével összefüggésben előterjesztett azon kérelemmel összefüggésben, mely arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy az e jogszabályi rendelkezésben foglalt határidő eltelte után a bíróság hiánypótlási felhívást nem tehet, a fellebbezést nem utasíthatja el, mert ez sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, az alábbiakat állapította meg.
Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. § a)-h) pontjai határozzák meg. Sem ez a felorolás, sem más törvény nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogalkalmazói jogértelmezés tartalmának megállapítását. Így az Alkotmánybíróságnak erre hatásköre nincs. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja alapján az indítványt ebben a részében visszautasította.
Budapest, 2008. szeptember 8.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró