adozona.hu
563/B/2007. AB határozat
563/B/2007. AB határozat
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 202. § (10) bekezdés második mondata alkotmányellenességének vizsgálatáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 202. § (10) bekezdése második mondata alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) részvénykönyvre vonatkozó szabályaival kapcsolatban. Az indítványo...
563/B/2007. AB határozat
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 202. § (10) bekezdés második mondata alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 202. § (10) bekezdése második mondata alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) részvénykönyvre vonatkozó szabályaival kapcsolatban. Az indítványozó azt sérelmezi, hogy a Gt. 202. § (10) bekezdésének második mondata - a gazdasági társaságokról szóló korábban hatályos 1997. évi CXLIV. törvény rendelkezéseitől eltérően - harmadik személyek számára bármiféle jogi érdek valószínűsítése nélkül lehetővé teszi, hogy betekinthessenek a részvénytársaság részvénykönyvébe. Ezáltal - érvel az indítványozó - bárki tudomást szerezhet a Gt. 202. § (1) bekezdése alapján nyilvántartott személyes adatokról és részvényvagyonról, így közvetve a részvényes vagyoni helyzetéről, ami visszaélésekre adhat lehetőséget. Mindez szerinte sérti - cél nélkül, szükségtelenül és aránytalanul korlátozza - a részvényeseknek az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez fűződő jogát.Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi és rendészeti miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezése:"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."
2. A Gt. támadott rendelkezése:
"202. § (10) A részvényes a részvénykönyvbe betekinthet és annak rá vonatkozó részéről az igazgatóságtól, illetve annak megbízottjától másolatot igényelhet, amelyet a részvénykönyv vezetője öt napon belül teljesíteni köteles. Harmadik személy a részvénykönyvbe betekinthet."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az indítvány kapcsán az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy a Gt. támadott, a részvénykönyv tartalmának megismerhetőségéről rendelkező 202. § (10) bekezdése összefüggésbe hozható-e az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezéssel, a személyes adatok védelméhez fűződő joggal.
A személyes adat fogalmát a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) szabályozza (2. § 1. és 4. pont). A Gt. 202. § (1) bekezdése alapján a részvénykönyv tartalmazza a részvényes (illetve a részvényesi meghatalmazott) - közös tulajdonban álló részvény esetén a közös képviselő - nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét), részvénysorozatonként a részvényes részvényeinek, ideiglenes részvényeinek darabszámát (tulajdoni részesedésének mértékét), valamint egyéb, törvényben és a részvénytársaság alapszabályában meghatározott adatokat.
A részvénykönyvben a törvény alapján kötelezően nyilvántartott adatok közül a név, illetve a lakcím az Avtv. alapján személyes adatnak minősülnek.
A részvények darabszáma, a tulajdonosi részesedés mértéke az érintett vagyonára vonatkozó adat. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a vagyonra, jövedelemre vonatkozó adatok az ember magánszférájába tartoznak, magántitkot képeznek, és személyes adatnak minősülnek [20/1990. (II. 18.) AB határozat, ABH 1990, 69, 70.; 21/1993. (IV. 2.) AB határozat, ABH 1993, 172, 175.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 143.].
Mindezek alapján a támadott rendelkezés összefüggésbe hozható a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos joggal.
2. Az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlata szerint -a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog funkciója az adatokkal való rendelkezés biztosítása. Több határozatában kimondta, hogy az Alkotmány 59. § (1) bekezdését információs önrendelkezési jogként kell értelmezni, e jog tartalma szerint pedig mindenki maga rendelkezik magántitkainak és személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról [ld. elsőként: 20/1990. (X. 4.) AB határozat (ABH 1990, 69, 70.)]. "Személyes adatot felvenni és felhasználni általában az érintett beleegyezésével szabad. Mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát." [44/2004. (XI. 23.) AB határozat, ABH 2004, 618, 634.]
Az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a Gt.-nek az indítványban megsemmisíteni kért rendelkezése - a 202. § (10) bekezdésének második mondata - megvalósít-e alapjogi korlátozást: előírja-e a részvénytulajdonos személyes adatainak kötelező kiszolgáltatását, feltárását, lényegében bárki számára történő hozzáférhetővé tételét. Amennyiben pedig igen, a korlátozás alkotmányosan indokolható-e.
Ennek érdekében mindenekelőtt áttekintette a részvénykönyvre vonatkozó szabályozást, és a következőket állapította meg.
2.1. A részvénykönyv intézményét a Gt. a zártkörűen működő részvénytársaságra vonatkozó rendelkezések körében szabályozza, a 285. § alapján azonban azt nyilvánosan működő részvénytársaságnál is vezetni kell. Nevével ellentétben nem a részvények, hanem a részvényesek nyilvántartása, amelybe mind az okirati úton előállított, mind a dematerializált részvény tulajdonosokat (ezen kívül továbbá az ideiglenes részvények tulajdonosait is) bejegyzik.
A törvény általános szabályként rögzíti, hogy a részvény átruházása a részvénytársasággal szemben akkor hatályos és a részvényes a részvénytársasággal szemben részvényesi jogait csak akkor gyakorolhatja, ha a részvényest a részvénykönyvbe - melyet főszabály szerint a részvénytársaság igazgatósága vezet - bejegyezték [202. § (3) bekezdés]. A részvénykönyvi bevezetés tehát a részvénytársasággal szembeni jogviszony szempontjából lényeges és alapvető. Mivel a joggyakorlás biztosítása a részvényesnek alanyi joga, a bejegyzést főszabályként tilos megtagadni. Kivételt az az eset jelent például, ha valaki a részvényét törvénynek vagy az alapszabálynak a részvény átruházására vonatkozó szabályait sértő módon szerezte meg. E rendelkezésekből az következik, hogy bár a bejegyzés a részvénytársasággal fennálló jogviszonyban valamennyi, a részvényest megillető tagsági jog (pl. részvétel és szavazás a közgyűlésen, osztalékhoz való jog) gyakorlásának előfeltétele, a részvény megvásárlása, tulajdonlása, értékesítése semmilyen módon nem függ a regisztráció tényétől vagy ennek elmaradásától. A részvény értékpapír sajátosságából is következik, hogy a részvénnyel való rendelkezés és a részvénytársasággal szembeni joggyakorlás lehetősége adott estben elválhat.
Kivételes szabály vonatkozik e körben az ideiglenes részvényre: a Gt. 196. § (1) bekezdése alapján ugyanis az ideiglenes részvény átruházása csak a részvény tulajdonosának a részvénykönyvbe történő bejegyzésével válik hatályossá.
2.2. A jogalkotó azt tekinti alapesetnek, hogy a részvényes élni kíván tagsági jogaival és így részvényesi minőségének bejegyzésére igényt tart, mindazonáltal lehetőséget ad az ezzel ellentétes döntésre is: kimondja, hogy nem jegyezhető be a részvénykönyvbe az, aki így rendelkezett [202. § (4), (5) bekezdés, (6) bekezdés a) pont]. E kérést nem kell indokolni, és annak teljesítését nem lehet megtagadni. Ezzel összhangban továbbá a - szintén indokolási kötelezettség nélküli - törlési kérelemnek is haladéktalanul eleget kell tenni [202. § (8) bekezdés]. A részvényes szabad mérlegelési jogkörébe tartozik tehát, hogy meg kíván-e jelenni - és ha igen, akkor mikor és mennyi ideig -a nyilvános részvénykönyvben.
A Gt. a részvénykönyvről másolat készítését a részvényesnek teszi lehetővé (számára is csak az őt érintő részben), harmadik személynek pedig kizárólag betekintést enged. A betekintést kérőnek - a régi Gt.-ben foglaltakkal [198. § (6) bekezdés] ellentétben - nem kell valószínűsítenie a betekintéshez fűződő érdekeltségét.
2.3. Mindez azonban mégsem jelenti azt, hogy amennyiben a részvényes úgy dönt, hogy élni kíván tagsági jogaival, minden körülmények között el kell fogadnia, hogy - a részvénykönyvbe való betekintés révén - személyes adataihoz jogi érdek valószínűsítése nélkül bárki hozzáférhet.
Egyrészt a részvénynek több tulajdonosa is lehet, akik a részvénytársasággal szemben egy részvényesnek számítanak. A tulajdonostársak jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják [Gt. 212. § (5) bekezdés], és ebben az esetben a részvénykönyvbe is csak a közös képviselőt jegyzik be.
Ezen kívül pedig a jogszabályok a részvényesi jogok gyakorlását részvényesi meghatalmazott útján is lehetővé teszik a részvénytársasággal szemben [Gt. 212. § (6) bekezdés], és ebben az esetben a részvénykönyvbe főszabály szerint csak a meghatalmazottat kell bevezetni [Gt. 202. §
(1) bekezdés, a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 151-155. §]. A részvényesi meghatalmazott a részvénytársasággal szemben a részvényesi jogokat saját nevében, a részvényes javára gyakorolja. Az általa képviselt részvénytulajdonosokat a részvényes, a részvénytársaság, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF) felhívására igazolni köteles, harmadik személy azonban csak akkor kezdeményezheti a PSZÁF-nél a részvényesi meghatalmazott által képviselt részvénytulajdonosok megismerését, ha érdekeltségét valószínűsíteni tudja.
2.4. Mindez azt jelenti, hogy a Gt. főszabályként előírja ugyan a részvénykönyvi bejegyzést (ideiglenes részvény esetén a bejegyzés a tulajdonszerzés hatályosságának a feltétele is), azonban ettől eltérést is enged. Mint említésre került, ha a részvényes megtiltja a részvénykönyvi bejegyzést - erre indokolás nélkül mindig lehetősége van -, a részvénykönyv nem tartalmazza a személyes adatait, és így a könyvbe a Gt. 202. § (10) bekezdése alapján esetleg betekintő személy nem is szerez tudomást róluk. Jelen ügyben nem hagyható azonban figyelmen kívül az sem, hogy bár a bejegyzés nem kötelező, annak hiányában a részvényes a tagsági jogait nem gyakorolhatja. A tagsági jogait gyakorolni kívánó részvényes pedig részvényesi meghatalmazott igénybevétele esetén sem tudja elkerülni a részvénykönyvben való megjelenést, ha a tulajdonszerzése hatósági engedélyhez kötött. Ebben az esetben a meghatalmazott csak a részvényessel együtt jegyezhető be a részvénykönyvbe [Tpt. 152. § (2) bekezdés].
A kifejtettek alapján nyilvánvaló, hogy a támadott, a részvénykönyv megismerhetőségét biztosító rendelkezés - amely szerint harmadik személy a részvénykönyvbe indok nélkül betekinthet - a részvényesek információs önrendelkezési jogának a korlátozását jelenti.
3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a korlátozás alkotmányosságát, és a következőket állapította meg.
3.1. A személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút érvényű, nem korlátozhatatlan [2/1990. (II. 18.) AB határozat ABH 1990, 18, 20.; 24/1998. (VI. 9.) AB határozat ABH 1998, 191, 194.]. Az Alkotmánybíróság már a 2/1990. (II. 18.) AB határozatában megállapította, hogy "a személyes adatok védelme nem annyit jelent, hogy azokat az érintett személyen kívül semmiféle okból és semmilyen körülmények között nem ismerheti meg senki más" (ABH 1990, 18, 20.). "A személyes adatoknak az Alkotmányban biztosított védelméből nem következik, hogy jogszabály nem írhat elő személyes adatok közlésére vonatkozó kötelezettséget." [55/2001. (XI. 29.) AB határozat ABH 2001, 442, 460.] A 15/1991. (IV. 13.) AB határozat szerint "kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel az Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek" [ABH 1991, 39, 41.].
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapíthatja meg, annak lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróságnak e rendelkezéssel kapcsolatban kialakított állandó gyakorlata szerint az állam csak akkor nyúlhat az alapvető jog korlátozásának végső eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos cél, érték védelme más módon nem érhető el. Szükséges továbbá az is, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek, tehát, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással [2/1990. (II. 18.) AB határozat, ABH 1990, 18, 23.; 20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 71.; 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.]. "Az alapvető jog lényeges tartalmának korlátozása tehát akkor állapítható meg, ha a korlátozás kényszerítő ok nélkül történik és az nem áll arányban az elérni kívánt cél fontosságával. A törvényhozó a korlátozás során tehát köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani, mert amennyiben az alkalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmatlan, az alapjog sérelme megállapítható." [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.]
Szükségesnek tartja az Alkotmánybíróság, hogy e körben utaljon a 44/2004. (XI. 23.) AB határozatában megfogalmazott álláspontjára, mely szerint: "A személyes adat nyilvánosságra hozatalát a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 3. § (4) bekezdése szerint törvény közérdekből elrendelheti. Ekkor a személyes adat közérdekből nyilvános adattá válik és a közérdekű adatokéhoz hasonló jogi elbírálás alá esik, amelynek a szabályait az adatvédelmi törvény III. fejezete tartalmazza. [60/1994. (XII. 24.) AB határozat ABH 1994, 342, 354.] Az Alkotmánybíróság 60/1994. (XII. 24.) AB határozatában azt is megállapította, hogy közérdek önmagában nem elég alapjog-korlátozás indokolására - hacsak maga az Alkotmány kifejezetten nem engedélyezi, mint például a kisajátítás esetében [Vö. 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 381.]. A személyi szám határozat kifejezetten el akarta kerülni, hogy az adatvédelmet csupán a közérdekre hivatkozva át lehessen törni [15/1991. (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 42.]. Ez az alkotmányos követelmény érvényes arra a törvényre is, amely - (...) - az Avtv.-től függetlenül elrendeli személyes adat nyilvánosságra hozását. Ügydöntő tehát annak az alapjognak vagy alkotmányos elvnek, illetve intézménynek azonosítása, amely a személyes adat nyilvánosságra hozását szükségessé teszi, továbbá annak vizsgálata, hogy az információszabadság és az adatvédelem alapjogai kölcsönös korlátozása mindegyikük céljához viszonyítva arányos legyen (ABH 1994, 342, 354.)." [44/2004. (XI. 23.) AB határozat, ABH 2004, 618, 635-636.]
A személyes adat tehát általában nem lehet közzététel tárgya, azaz nem nyilvános: törvény azonban - az adatok körének kifejezett megjelölésével - elrendelheti a személyes adat bárki számára történő hozzáférhetővé tételét, illetve nyilvánosságra hozatalát, amennyiben az megfelel az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének, illetve a korlátozás szükségessége és arányossága megállapítható.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Gt. támadott rendelkezése által megvalósított alapjogi korlátozás megfelel-e az ismertetett alkotmányos követelményeknek.
3.2. Mivel a részvénykönyv tartalmának megismerhetőségéről törvény - a Gt. - rendelkezik, ebben a vonatkozásban a támadott szabály eleget tesz az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglaltaknak.
3.3. A korlátozás szükségességének, arányosságának kérdésével összefüggésben az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
A cégjog mint jogterület egyik alapelve a "cégnyilvánosság elve". Ezzel összhangban fogalmazódott meg a részvénykönyv nyilvánosságának itt vizsgált szabálya. A részvénykönyv általános funkciója az, hogy a részvényesek, a részvénytársaság felett felügyeletet gyakorló hatóság, a részvénytársasággal kapcsolatban álló, vagy akár csak kapcsolatba lépni kívánó harmadik személyek részére tájékoztatást nyújtson az egyes részvények tulajdonosainak személyéről és tulajdoni részesedésük mértékéről - tehát a döntésekre gyakorolt befolyásukról -, összességében a részvényesi struktúráról. A részvénytársaság belső viszonyait illetően emellett a részvénykönyv arra is szolgál, hogy az igazgatóság egyértelműen azonosítani tudja a közgyűlésen részvételi és szavazati joggal rendelkező részvényeseket.
Az Alkotmánybíróság korábban már vizsgált más nyilvántartásokat. Az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatban a 15/1995. (III. 13.) AB határozatában kifejtette, hogy annak "nyilvánossága az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való jog (...) egyik garanciális biztosítéka" [ABH 1995, 88, 90.]. A cégnyilvántartással először a 11/1990. (V. 1.) AB határozat foglalkozott, kimondta, hogy a cégnyilvántartás olyan közérdekű adatokat tartalmaz, amelynek a megismeréséhez - az Alkotmány 61. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel - mindenkinek joga van. A 955/B/1998. AB határozat szerint továbbá "a közhiteles cégnyilvántartás részét képező cégjegyzék adatai között szerepelnek a cégek természetes személy tagjaira, a cégjegyzésre jogosultakra, a könyvvizsgálóra, valamint a felügyelő bizottsági tagokra vonatkozó adatok is. Ezen adatok alapvető jelentőségűek a forgalom biztonsága, illetőleg a hitelezői érdekek védelme szempontjából" [ABH 2000, 787, 788.].
E nyilvántartásokhoz képest fontos különbség, hogy a részvénykönyv nem közhiteles nyilvántartás, és - mint fentebb említésre került - a részvénnyel mint értékpapírral történő rendelkezésnek általában nem előfeltétele a részvénykönyvi bejegyzés. A részvény megszerzése, eladása
- az ideiglenes részvény kivételével - semmilyen módon nem kapcsolható a részvénykönyvi regisztráció tényéhez, időpontjához. A tulajdon védelme, a forgalom biztonsága ezért nem teszi minden esetben szükségszerűvé a részvénykönyv megismerhetőségét biztosító előírást.
Az Alkotmánybíróság mérlegelte, hogy milyen más érv szól a részvénykönyvnek a Gt. 202. § (10) bekezdés második mondata által biztosított nyilvánossága mellett. Figyelembe vette e körben a részvénykönyv funkcióját, és azt, hogy a részvénykönyv az egyetlen nyilvántartás, amely a részvényesekről, a részvényesi struktúráról információt szolgáltat. Azoknak, akik például egy adott részvénytársaságban tulajdoni részesedést kívánnak szerezni, vagy a társasággal üzleti kapcsolatba szeretnének lépni, kiemelkedő jelentőséggel bírhat a tagsági jogokat gyakorló - az érdemi döntéshozatalban részt vevő, arra adott esetben meghatározó befolyással lévő - részvényesi körnek az azonosítása. A betekintés jogának szabályozásával a jogalkotó átláthatóvá teszi a gazdasági társaságot, jelentős segítséget ad a részvénytársasággal kapcsolatba lépni kívánó kívülállók üzleti döntéseinek meghozatalához, az esetleges kockázatok felméréséhez, védi a hitelezői érdekeket. Különös fontosságú lehet a potenciális üzleti partnerek számára azon részvényesek személye, akiknek a tulajdonszerzése
- pl. befolyásoló részesedés szerzése okán - hatósági engedélyhez kötött. A Gt. támadott szabálya - a vonatkozó egyéb jogszabályokkal együttesen - azt is biztosítja, hogy ezen részvényesek valódi személyüket részvényesi meghatalmazott jelölése révén sem titkolhatják el kívülállók előtt.
A betekintés joga emellett hatékony eszköz lehet a vállalatok közötti összefonódások ellenőrzésében, a gazdasági verseny szabadságának és tisztaságának biztosításában is. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 43/G. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben - e körbe tartozik a vállalatok összefonódása is - ugyanis bárki bejelentéssel vagy panasszal élhet a Gazdasági Versenyhivatalhoz.
Az Alkotmánybíróság úgy ítélt e meg, hogy mindezen érvek alkotmányosan is megalapozottá, szükségessé teszik a személyes adatok védelméhez fűződő jognak a Gt. 202. § (10) bekezdésében szabályozott korlátozását.
3.4. Az Alkotmánybíróság a korlátozást nem tartja aránytalannak sem. A szabályozásból egyértelmű egyrészt, hogy kívülállóknak kizárólag a megismerés jogát biztosítja a jogalkotó, a másolat készítésének a jogát nem. A betekintés joga tartalmilag a leggyengébb jogosítvány, hiszen az így szerzett információt a betekintő csak magának szerzi meg, nem tudja sokszorosítani, továbbítani, más célra felhasználni stb. A betekintés joga továbbá nem jelenti azt, hogy a jogszerűen a birtokába jutott adatokkal bárki korlátlanul rendelkezhet is: az adatok megismerésének joga a nyilvánosságra hozatal jogát nem tartalmazza. Ehhez külön szabályozás és külön alkotmányos indokok lennének szükségesek. A joggal való visszaélést továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 5. § (1) bekezdése általánosságban tiltja, a személyes adattal történő visszaélést pedig a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 177/A. §-a bűncselekménnyé nyilvánítja.
Nincs lehetőség végezetül arra sem, hogy bárki általános kimutatást igényeljen egy adott személy összes rész-vényvagyonáról, a betekintés mindig csupán egy adott részvénytársaság részvénykönyvére vonatkozik.
4. Tekintve, hogy az Alkotmánybíróság az indítványozó által kifogásolt korlátozást sem szükségtelennek, sem aránytalannak nem tartotta, a Gt. 202. § (10) bekezdése
második mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2008. augusztus 26.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró