836/D/2003. AB határozat

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 219. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. év iLIII. törvény 219. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat az Alkotmány 13. §-a valamint 57. § (1) és (4) bekezdése tekintetében elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 219. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló ...

836/D/2003. AB határozat
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 219. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. év iLIII. törvény 219. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat az Alkotmány 13. §-a valamint 57. § (1) és (4) bekezdése tekintetében elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 219. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (1) bekezdése tekintetében; a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, valamint más, kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2004. évi CXXVII. törvény tekintetében, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217. §-a tekintetében előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az annak megállapítására irányuló indítványt, amely szerint alkotmányellenes volt az indítványozó felülvizsgálati kérelmének tárgyaláson kívül való elbírálása, visszautasítja.
5. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.149/2004/2. végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
6. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (1) bekezdés "az ügy érdemében hozott" szövegrésze, valamint 273. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszok tekintetében az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
1. Az első indítványozó - jogtanácsosa útján - nyolc különálló indítványt terjesztett elő azonos alkotmányossági kifogásai kapcsán. Elsőként a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.612/2003/2. végzése ellen nyújtott be az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt. A támadott végzés hivatalból elutasította a végrehajtást kérő indítványozó felülvizsgálati kérelmét, mivel a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott, a végrehajtási eljárás szünetelését jogerősen megállapító végzést nem tekintette az ügy érdemében hozott - így felülvizsgálati kérelemmel támadható - határozatnak. Az indítványozó alkotmányjogi panasza indokolásaként előadta, hogy a demokratikus jogállamiság és a tulajdonhoz való jog sérelmét jelenti a jogalkotónak az a mulasztása, hogy nem állapítja meg "az ügy érdemében hozott végzés" fogalmának tartalmát. Sérelmezte, hogy az eljárás szünetelését megállapító végzést nem tekintették ilyennek a bíróságok. Álláspontja szerint "az ügy érdemében hozott végzésnek tekinthető minden olyan határozat, amely a jogszabály alapján kezdeményezett eljárásban előterjesztette kérelem felül végérvényesen dönt". Az eljárás szünetelésének megállapítását pedig ilyen végérvényes döntésnek találta. Az indítványozó tévesnek tartotta a Legfelsőbb Bíróság azon hivatkozását is, amely szerint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 219. §-a kizárná az eljárás szünetelése tárgyában hozott végzés elleni felülvizsgálatot. Véleménye szerint a Vht. 219. §-a és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) ügyének elbírálásakor (2003. szeptember 24.) hatályban volt 271. §-a nem voltak összhangban, hiszen a Pp. 271. §-a szerint csak a Pp. maga zárhatta ki a felülvizsgálati kérelem lehetőségét. Emiatt kérte megállapítani a két rendelkezés közötti összhang hiányát, ami a demokratikus jogállamiság követelményét sértette, s kérte a Vht. 219. §-ának megsemmisítését. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: "a demokratikus jogállamiság követelményét sérti, hogy a Pp. 270. § (1) bekezdése nem határozza meg, hogy a felülvizsgálat alkalmazhatósága tekintetében »az ügy érdemében hozott végzésnek« milyen bírósági határozat tekintendő".
2. Második indítványában az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.961/2003/2. végzését támadta az alkotmányjogi panaszával. A sérelmezett végzés azért utasította el a felülvizsgálati kérelmet, mert nem találta az ügy érdemében hozott végzésnek a másodfokú bíróságnak azt a végzését, amely helyben hagyta a végrehajtási kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítását elkésettség okán. Az indítványozó mégis az első indítványával lényegében azonos indokok alapján kért e a Pp. 270. § (1) bekezdésével összefüggő mulasztás alkotmányellenességének megállapítását. Az indítványozó kérelme indokolását azzal egészítette ki, hogy a Pp. 270. § (1) bekezdése és 212. § (1) bekezdése kollízióját is állította, ellentmondást látott ugyanis a pert megszüntető végzés és az ügy érdemében hozott végzés fogalmának összehangolatlanságában.
3. Ugyanezen indítványozó újabb alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.153/2003/2. végzése ellen, s a Vht. 219. §-ának megsemmisítését kérte, valamint a Pp. 270. § (1) bekezdésével összefüggésben, az "ügy érdemében hozott végzés" fogalmának tisztázatlansága miatti mulasztás megállapítását. A Vht. 217. §-a tekintetében is kérte alkotmányellenes mulasztás megállapítását. Az indítványozó által előterjesztett, a Vht. 219. §-a és a Pp. 270. § (1) bekezdésével összefüggő mulasztás megállapítására irányuló indítvány indokolása azonos az előző indítványok indokolásaival. A Vht. 217. § (1) bekezdés tekintetében amiatt kérte a mulasztás megállapítását, mert "a Vht. 217. §-a a végrehajtási kifogással megindított - tulajdonképpen a végrehajtóval szemben indított törvényességi felügyeleti eljárásra - nem állapít meg - az eljárás speciális jellegére tekintettel - a Pp.-től eltérő részletes szabályokat." E kérelme indokolásául előadta, hogy az általa előterjesztett, a végrehajtási eljárás szünetelését megállapító jegyzőkönyv megküldésének hiányát kifogásoló végrehajtási kifogásról (2002. január 7.) a végrehajtó tudomást szerezvén 2002. január 17-én kézbesítette a hiányolt jegyzőkönyvet. A bíróság emiatt nem állapította meg a végrehajtó mulasztását és a kifogást elutasította. A végrehajtást kérő indítványozó azonban már csak a fellebbezésében tudott erre vonatkozó nyilatkozatot tenni, amit a bíróság új végrehajtási kifogásként értékelt. A végrehajtást kérő által újra előterjesztett kérelmet azonban az elsőfokú bíróság elkésettnek minősítette, e végzését a másodfokú bíróság helyben hagyta. Erre tekintettel - további alkotmányossági érvek nélkül - kérte a mulasztás megállapítását.
4. Ugyanez az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság két végzését támadta meg negyedik alkotmányjogi panaszával. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.20.439/2004/2. végzése hivatalból elutasította az indítványozó felülvizsgálati kérelmét, mivel a végrehajtási díj előlegezésére kötelező határozatot nem tekintette az ügy érdemében hozott - tehát felülvizsgálattal támadható - határozatnak. Ugyanilyen indokokkal, a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.20.908/2004/2. végzése hivatalból elutasította az indítványozó felülvizsgálati kérelmét, mivel a végrehajtási díj előlegezésére kötelező határozatot nem tekintette az ügy érdemében hozott - tehát felülvizsgálattal támadható - határozatnak. Kérelmében az első indítványában előterjesztett érvekkel azonos indokokkal kérte megsemmisíteni a Vht. 219. §-át és megállapítani a jogalkotó azon mulasztásának alkotmányellenességét, hogy nem határozta meg az "ügy érdemében hozott végzés" fogalmának tartalmát.
5. Ugyanez az indítványozó nyújtott be alkotmányjogi panaszt a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.20.315/2004/2. számú végzése ellen. A támadott végzés a végrehajtási eljárást megszüntető megyei bírósági végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet utasította el, mivel a Legfelsőbb Bíróság a végzést nem találta "az ügy érdemében hozott" -tehát felülvizsgálati kérelemmel támadható - határozatnak. Az indítványozó első indítványában foglaltakkal azonos érveléssel kérte a Vht. 219. §-ának megsemmisítését és a jogalkotó azon mulasztása alkotmányellenességének megállapítását, hogy nem határozta meg megfelelően az "ügy érdemében hozott végzés" fogalmi tartalmát.
6. Egy másik indítványozó - jogi képviselője útján -a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.157/2004/2. végzése ellen élt alkotmányjogi panasszal. A támadott végzés hivatalból elutasította az újabb indítványozó felülvizsgálati kérelmét, mivel nem tekintette az ügy érdemében hozott végzésnek azt a megyei bírósági végzést, amely az adóssal szemben indított felszámolási eljárásra való tekintettel az elsőfokú bírósági végzést hatályon kívül helyezte és a végrehajtási eljárás megszüntetésére figyelemmel az új eljárásra utasítást mellőzte. Az újabb indítványozó az első - több indítványt benyújtó - indítványozóval teljes mértékben azonos indokolással kérte a Vht. 219. §-ának megsemmisítését, mivel álláspontja szerint az nem állt összhangban a Pp. 271. §-ával, sértve ezzel a jogállamiság követelményét. Kérte továbbá a Pp. 270. § (1) bekezdése tekintetében az alkotmányellenes mulasztás megállapítását is, amely - álláspontja szerint - amiatt állt fenn, hogy a jogalkotó nem határozta meg "az ügy érdemében hozott jogerős végzés" fogalmát. Ezen mulasztás is a jogállamiság követelményét sértette az indítványozó szerint.
7. Ugyanezen indítványozó megtámadta a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.149/2004/2. végzését is. Ez az indítvány tartalmában azonos az előzővel: a támadott végzés hivatalból elutasította az indítványozó felülvizsgálati kérelmét, mivel nem tekintette az ügy érdemében hozott végzésnek azt a megyei bírósági végzést, amely az adóssal szemben indított felszámolási eljárásra való tekintettel az elsőfokú bírósági végzést hatályon kívül helyezte és a végrehajtási eljárás megszüntetésére figyelemmel az új eljárásra utasítást mellőzte. Ezen indítvány indokolása is azonos a korábbiakkal: az indítványozó kérte a Vht. 219. §-ának megsemmisítését, mivel álláspontja szerint nem állt összhangban a Pp. 271. §-ával, sértve ezzel a jogállamiság követelményét. Kérte továbbá a Pp. 270. § (1) bekezdése tekintetében az alkotmányellenes mulasztás megállapítását is, amely - nézete szerint - amiatt állt fenn, hogy a jogalkotó nem határozta meg "az ügy érdemében hozott jogerős végzés" fogalmát. Ez a mulasztás is a jogállamiság követelményét sértette az indítványozó szerint. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: sértette a jogállamiság követelményét és az Alkotmány 57. § (1) és (4) bekezdését, hogy a Legfelsőbb Bíróság tárgyaláson kívül bírálta el a felülvizsgálati kérelmét, továbbá, hogy a Pp. nem enged a határozattal szemben jogorvoslati jogot.
8. A nyolcadik alkotmányjogi panaszt újra az első indítványozó terjesztette elő. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.940/2004/2. végzését támadta, érvei teljes mértékben azonosak az előző indítványaiban előterjesztettekkel. Kérte a Vht. 219. §-ának megsemmisítését, mert a Pp. 271. §-ával nem volt összhangban. Kért e a Pp. 270. § (1) bekezdésével összefüggésben alkotmányellenes mulasztás megállapítását az "ügy érdemében hozott jogerős végzés" fogalmának tisztázatlansága miatt, s ugyanezen okból kérte a Pp. 270. § (1) bekezdésének az "ügy érdemében hozott" szövegrészének a megsemmisítését is. Kérte továbbá a Pp. 273. § (5) bekezdésének megsemmisítését, mivel álláspontja szerint továbbra is szabályozatlan volt az egyesbíró által felülvizsgálati eljárásban hozott végzés elleni jogorvoslat mikéntje.
9. Ugyanezen indítványozó a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.976/2004/2. végzését is megtámadta alkotmányjogi panasszal. Kért e a Pp. 271. § (1) bekezdésének az "ügy érdemében hozott" szövegrésze megsemmisítését, a Pp. 273. § (5) bekezdése megsemmisítését, valamint a Vht. 219. §-ának megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság ezt az indítványt egyesítette a 1105/D/2004. AB határozattal elbírált indítványokhoz, s arról elkülönítette a Vht. 219. §-át támadó indítványrészt (1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1319.). A Vht. 219. §-ának megsemmisítését azzal az indokkal kérte az indítványozó, hogy jogbizonytalanságot eredményez a Pp. 271. §-a és a Vht. 219. §-a ellentétesnek tűnő tartalma. Sérelmezte továbbá, hogy a 2004. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Ppm.) megalkotása során a jogalkotó elmulasztotta azoknak a kérelmeknek a jogi sorsát rendezni, amelyeket a hatálybalépését megelőzően nyújtottak be. A hivatkozott Ppm. 23. §-át ugyanis - az indítványozó véleménye szerint -csak azokban az ügyekben kellett volna alkalmazni, ahol a másodfokú jogerős határozatot a 2005. január 1-jei hatálybalépést követően hozták a bíróságok. A Vht. 219. §-a alkotmányellenességének további indokaként előadta, hogy az sérti az Alkotmány 57. § (1) és (4) bekezdését, mivel diszkriminatív rendelkezést tartalmaz: önkényesen különböztet a végrehajtási eljárásban hozott egyes végzések között abban a tekintetben, hogy van-e helye ellenük felülvizsgálatnak vagy nincs.
10. Végül ugyanezen indítványozó a Legfelsőbb Bíróság két felülvizsgálati kérelmet elutasító végzését támadta meg. A Pp. 271. § (1) bekezdése, 273. § (5) bekezdése és a Vht. 219. § vizsgálatára irányuló indítványt az Alkotmánybíróság a 1105/D/2004. AB határozattal elbírált indítványokhoz egyesítette, elkülönítette azonban a Vht. 219. §-ának felülvizsgálatára irányuló indítványi részt (1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1319.). Jelen ügyben az Alkotmánybíróság ezt az indítványt bírálja el. A Vht. 219. §-ának megsemmisítését az előző indítvánnyal azonosan amiatt kérte az indítványozó, mert - mint mondja - jogbizonytalanságot eredményez a Pp. 271. §-a és a Vht. 219. §-a ellentétesnek tűnő tartalma. Szintén sérelmezte, hogy a Ppm. megalkotása során a jogalkotó elmulasztotta azoknak a kérelmeknek a jogi sorsát rendezni, amelyeket a hatálybalépését megelőzően nyújtottak be. A hivatkozott Ppm. 23. §-át ugyanis az indítványozó véleménye szerint csak azokban az ügyekben kellett volna alkalmazni, ahol a másodfokú jogerős határozatot a 2005. január 1-jei hatálybalépést követően hozták a bíróságok. A Vht. 219. §-a alkotmányellenességének további indokaként előadta, hogy az sérti az Alkotmány 57. § (1) és (4) bekezdését, mivel diszkriminatív rendelkezést tartalmaz: az önkényesen különböztet a végrehajtási eljárásban hozott egyes végzések között abban a tekintetben, hogy van-e helye ellenük felülvizsgálatnak vagy nincs.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján - tárgyi azonosságukra figyelemmel - az indítványokat egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
"(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény."
2. A Pp. támadott, a bírósági határozatok meghozatala idején hatályos szövege:
"270. § (1) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz."
"271. § Nincs helye felülvizsgálatnak
(... )
p) ha törvény azt kizárja." (2005. január 1-je és 2005. december 31-e között hatályban volt szövege)
3. A Vht. támadott, a bírósági határozatok meghozatala idején hatályos szövege:
"217. § (1) A végrehajtó törvénysértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása (a továbbiakban együtt: intézkedése) ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
(2) A végrehajtási kifogást a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon belül kell előterjeszteni. Ha az intézkedés később jutott a kifogást előterjesztő tudomására, vagy ez a kifogás előterjesztésében a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon túl is akadályozva volt, a végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejét a tudomásszerzéstől, illetőleg az akadály megszűnésétől kell számítani.
(3) A végrehajtó intézkedésétől számított 6 hónap eltelte után nem lehet végrehajtási kifogást előterjeszteni. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
(4) A végrehajtási kifogásról a bíróság - szükség esetén a felek meghallgatása után - végzéssel határoz."
"219. § Felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság az ingatlanárverés vagy a nyilvános pályázat megsemmisítéséről döntött."
III.
Az alkotmányjogi panaszok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszok a törvényi feltételeknek megfelelnek-e. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a "egyéb jogorvoslati lehetőségek" alatt kizárólag a rendes jogorvoslatokat kell érteni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361, 362.] Az Alkotmánybíróság 41/1998. (X. 2.) AB határozata szerint: "Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani." (ABH 1998, 306.) Amennyiben tehát az állított alapjogsérelem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban alkalmazott jogszabályi rendelkezések folytán következett be, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti hatvan napot a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító döntés kézbesítésétől kell számítani. Másutt azonban azt is kifejtette az Alkotmánybíróság, hogy "«ha a felülvizsgálati bíróság határozata nem érdemi» (ABH 1998, 306, 310-311.), akkor az alkotmányjogi panasz benyújtásának nem állnak fenn az Abtv. 48. §-ában foglalt feltételei." (663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223, 1229.)
Az indítványozók valamennyi alkotmányjogi panaszukban olyan jogszabályokat támadnak, amelyet a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában alkalmazott, s azokat a bíróságok a korábbi eljárás során nem alkalmazták. Az Alkotmánybíróság fentebb idézett gyakorlata szerint az indítványozók által állított alapjogsérelem a rendkívüli perorvoslati eljárásban következett be, így az alkotmányjogi panasz határidejét is a felülvizsgálati eljárásban született határozattól kell számítani.
1.1. Az első alkotmányjogi panaszt a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító legfelsőbb bírósági határozattal szemben, az abban alkalmazott Pp. 270. § (1) bekezdése és Vht. 219. §-a vonatkozásában terjesztették elő. Az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidőt tehát a felülvizsgálati kérelmet elutasító végzés kézhezvételétől kell számítani. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.612/2003/2. végzése 2003. szeptember 24-én kelt, az indítványozó panasza 2003. november 11-én - az előírt határidőn belül - érkezett az Alkotmánybíróságra, így azt a továbbiakban érdemben vizsgálta az Alkotmánybíróság.
1.2. A második alkotmányjogi panaszt a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.961/2003/2. végzése ellen, az abban alkalmazott Pp. 270. § (1) bekezdése vonatkozásában terjesztette elő az indítványozó. Mivel ebben az indítványban is a felülvizsgálati eljárásban alkalmazott jogszabályt sérelmezte az indítványozó, a határidőt ebben az esetben is a felülvizsgálati kérelmet elutasító végzés kézhezvételétől kellett számítani. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.961/2003/2. végzését 2004. január 23-án vette át az indítványozó, panaszát 2004. február 9-én - az előírt határidőn belül - terjesztette elő, így azt a továbbiakban érdemben vizsgálta az Alkotmánybíróság.
1.3. A harmadik alkotmányjogi panaszt is a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.153/2003/2. végzésében alkalmazott jogszabály tekintetében terjesztette elő az indítványozó, a határidőt ebben az esetben is a felülvizsgálati kérelmet elutasító végzés kézhezvételétől kellett számítani. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.153/2003/2. végzését a tértivevény tanúsága szerint 2004. május 4-én vette át az indítványozó jogi képviselője, az alkotmányjogi panasz 2004. július 2-án - a határidő 59. napján - érkezett az Alkotmánybíróságra, így azt a továbbiakban érdemben vizsgálta az Alkotmánybíróság.
1.4. A negyedik alkotmányjogi panaszt két bírósági határozattal szemben nyújtotta be az indítványozó. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.20.439/2004/2. végzését az indítványozó képviselője 2004. június 2-án vette át. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.20.908/2004/2. végzését szintén 2004. június 2-án vette át az indítványozó képviselője. A két határozattal szemben 2004. július 15-én benyújtott alkotmányjogi panaszt tehát határidőben terjesztette elő az indítványozó, így azt a továbbiakban érdemben vizsgálta az Alkotmánybíróság.
1.5. Az ötödik alkotmányjogi panaszt a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.20.315/2004/2. végzése ellen terjesztette elő az indítványozó. A végzés kézbesítésének időpontja - tértivevény hiányában - ismeretlen, de a Legfelsőbb Bíróság kezelőirodája 2004. június 21-én adta ki kézbesítésre a határozatot. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2004. augusztus 19-én, ajánlott küldeményként adta postára. E két dátum összevetéséből megállapítható, hogy az alkotmányjogi panaszt határidőben terjesztették elő, így azt az Alkotmánybíróság a továbbiakban érdemben vizsgálta.
1.6. A hatodik alkotmányjogi panaszt a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.157/2004/2. végzése ellen terjesztették elő. A támadott végzést 2004. december 7-én kézbesítették az indítványozónak, alkotmányjogi panasza 2004. december 20-án - határidőben - érkezett az Alkotmánybíróságra, így azt az Alkotmánybíróság a továbbiakban érdemben vizsgálta.
1.7. A hetedik alkotmányjogi panaszt a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.149/2004/2. végzésével szemben nyújtották be. A támadott végzést 2004. november 2-án kézbesítették az indítványozó jogi képviselőjének, az indítványozó azt 2005. január 10-én, a határidő 69. napján adta ajánlott küldeményként postára. Az alkotmányjogi panasz így elkésett, az Alkotmánybíróság azt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
1.8. A nyolcadik alkotmányjogi panaszban a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.940/2004/2. végzését támadta az indítványozó. A vitatott határozatot 2005. február 7-én kézbesítették az indítványozó jogi képviselőjének, aki panaszát 2005. április 1-jén - az előírt határidőben - terjesztette az Alkotmánybíróság elé, így azt az Alkotmánybíróság a továbbiakban érdemben vizsgálta.
1.9. A kilencedik alkotmányjogi panaszban a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E.21.976/2004/2. végzését vizsgálta az Alkotmánybíróság - a Vht. 219. §-ának megsemmisítésére irányuló indítvány tekintetében. A támadott határozatot 2005. február 23-át követően kézbesítette az első fokon eljárt Gyulai Városi Bíróság, az indítványt 2005. április 11-én - nyilvánvalóan az előírt határidőn belül - terjesztette elő az indítványozó, így az Alkotmánybíróság azt a továbbiakban érdemben vizsgálta.
1.10. A tizedik alkotmányjogi panaszban a Legfelsőbb Bíróság két határozatát támadta az indítványozó. A Pfv. E.21.977/2004/2. végzést 2005. február 23-át követően kézbesítette az első fokon eljárt Gyulai Városi Bíróság, az indítványt 2005. április 11-én - nyilvánvalóan az előírt határidőn belül - terjesztette elő az indítványozó, így az Alkotmánybíróság azt a továbbiakban érdemben vizsgálta. A Pfv.E.21.978/2004/2. végzést 2005. február 18-án vette kézhez az indítványozó, ehhez képest határidőn belül terjesztette elő 2004. április 11-én alkotmányjogi panaszát. E tekintetben is érdemben lefolytatta az Alkotmánybíróság a Vht. 219. §-ának vizsgálatát.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként az indítványozónak a kilencedik és tizedik alkotmányjogi panaszban előterjesztett azokat az érveit vizsgálta, amelyek szerint az alkotmányjogi panasszal támadott Vht. 219. §-a az Alkotmány 57. § (1) és (4) bekezdéseit sértette, mivel a Pp. 2005. január 1-je és december 31-e között hatályban volt 271. § p) pontjával inkonzisztens. Ennek oka, hogy a Pp. korábban hatályban volt 271. §-a szerint csak maga a Pp. zárhatta ki a felülvizsgálatot, azonban a Vht. 219. §-át úgy használta fel a Pp. támadott 270. § (1) bekezdésének jogértelmezése során a Legfelsőbb Bíróság, hogy azok is azt támasztják alá: nincsen helye felülvizsgálatnak olyan végzéssel szemben, ami nem az ügy érdemében született.
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése több eljárási elvet foglal magába. Ezek között a bírósághoz fordulás jogáról az Alkotmánybíróság kifejtette: "Az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből az államnak nemcsak az a kötelezettsége folyik, hogy bírói utat biztosítson a személyek polgári jogi jogvitái esetére, hanem az is, hogy a bírósághoz fordulást valóságosan lehetővé tegye." (1074/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 452, 453.) A Vht. megsemmisíteni kért szabálya nem ellentétes ezzel a követelménnyel, hiszen eleve az, hogy valamely határozattal szemben felülvizsgálati lehetőség nyílik, avagy az korlátozott, feltételezi, hogy ezt megelőzően a fél jogai érvényesítése végett bírósághoz fordult, s ott kimerítette a rendes perorvoslati jogát.
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése, - a bíróság előtti egyenlőség - tekintetében kifejtette az Alkotmánybíróság: "[e]z a szabály a bírói útra tartozó ügyek tekintetében eljárási alapelvet fogalmaz meg. A bíróság előtti egyenlőség a személyek általános jogegyenlőségének a bírói eljárásra való vonatkoztatása. Az eljárási törvények ezt az alkotmányos jogot a perbeli pozíciók egyenjogúságának, mellérendeltségének és a kétoldalú meghallgatás elvének eljárási garanciáival valósítják meg." [75/1995 (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 382.]. Máshol a bíróság előtti egyenlőség kapcsán a következőket állapította meg az Alkotmánybíróság: "[a]z Alkotmány 57. § (1) bekezdése
(...)
a törvény előtti egyenlőséget jogérvényesítési szempontból deklarálja, tehát valójában eljárásjogi garancia arra, hogy jogainak érvényesítése tekintetében a bíróság (törvény) előtt mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik". (1991/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 629, 631.) A Vht. 219. §-a, amely a végrehajtás foganatosításával kapcsolatosan a nem az ügy érdemében hozott végzések közül két végzés tekintetében felülvizsgálati lehetőséget biztosít, semmilyen szempontból nem sérti az eljárási jogegyenlőséget, mivel azonos jogokat biztosít a felülvizsgálati lehetőség tekintetében minden, a végrehajtási eljárásban részt vevő fél számára.
Mivel az indítványozó által támadott Vht. 219. §-a nem sérti sem a bírósághoz fordulás jogát, sem a bíróság előtti egyenlőséget, ezért az Alkotmánybíróság e tekintetben az alkotmányjogi panaszokat elutasította.
3. Az indítványozó az Alkotmány 57. § (4) bekezdésének sérelmét is állította a Vht. 219. §-a kapcsán. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvével nincsen összefüggésben, ezért nem is sértheti a Vht. 219. §-ának az a rendelkezése, ami felülvizsgálati lehetőséget enged két, a végrehajtás foganatosításával kapcsolatos, nem az ügy érdemében hozott végzéssel szemben is. Ezért az Alkotmánybíróság e tekintetben is elutasította az alkotmányjogi panaszokat.
4. Valamennyi alkotmányjogi panasz indítványozója egybehangzóan kérte a Vht. 219. §-ának megsemmisítését, mert ellentétesnek találta a tulajdonhoz való joggal. Indokaik szerint a bíróságnak azon végzése, amely költségek előlegezésére kötelezi a végrehajtást kérőt, "azzal a következménnyel jár, hogy ez a vagyoni rész kikerül a végrehajtást kérő vagyonából", s mivel vagyoni helyzete a végrehajtást kérő jelentős érdekének minősül, ezért indokolt akár rendkívüli jogorvoslatot is biztosítani a költség előlegezése tárgyában hozott határozattal szemben.
Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a végrehajtási költségek előlegezése - szemben az indítványozók állításával - semmiképpen nem jelent végleges döntést a költségek viselése tárgyában. Ellenkezőleg: a Vht. 34. § (1) bekezdése szerint "A végrehajtás során felmerülő költséget - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - a végrehajtást kérő előlegezi, és az adós viseli." Vagyis a végrehajtási költség előlegezése - nevének megfelelően - időleges döntés a szükségképpen felmerülő költségek átmeneti fedezéséről, amely költségeket végső soron - a törvényi kivételektől eltekintve - az adós foga viselni, azt visszatérítik az előlegező fél számára. A Vht. 219. §-a azonban semmilyen szempontból nem áll érdemi összefüggésben, és ezért ellentétben sem a tulajdonhoz való joggal, mivel a tulajdonhoz való jog tartalmát nem lehet összevetni olyan szabállyal, ami egy rendkívüli perorvoslat lehetővé tételét tartalmazza.
Miután az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi (985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.) az Alkotmánybíróság az indítványt a Vht. 219. §-a és a tulajdonhoz való jog tekintetében elutasította.
5. Az indítványozók azzal az indokkal is kérték a Vht. 219. §-ának a megsemmisítését, hogy a Pp. ügyük elbírálásakor hatályban volt 271. §-ával nem volt összhangban, mivel csak a Pp. zárhatta ki a felülvizsgálatot. Állításuk szerint ez sérti a jogállamiságot. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az "alkotmányjogi panasz - mint azt az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtette - egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe, ha a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és az ügyben a jogorvoslatokat kimerítették, vagy jogorvoslatnak nincs helye" [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz visszautasításának van helye, ha az indítványozó nem jelöl meg alapvető jogot panasza indokolásában (676/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1652, 1655-1656.). Mivel az indítványozó nem alapvető jogot, hanem a jogállamiság sérelmét jelölte meg alkotmányos sérelme indokaként, az Alkotmánybíróság a Vht. 219. §-ának megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat a jogállamiság tekintetében az Ügyrend 29. § e) pontja alapján - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.
6. Az indítványozók a Pp. 270. § (1) bekezdésének az ügyük elbírálása idején hatályos szövegét azért kérték felülvizsgálni, mert álláspontjuk szerint az nem tartalmazta az "ügy érdemében hozott" végzés fogalmának meghatározását. Az alkotmányjogi panaszosok e tekintetben a jogalkotói mulasztás alkotmányellenességének megállapítását kérték. Harmadik indítványában az alkotmányjogi panaszos kérte a Vht. 217. §-a tekintetében is az alkotmányellenes mulasztás megállapítását, mivel álláspontja szerint "a Vht. 217. §-a a végrehajtási kifogással megindított - tulajdonképpen a végrehajtóval szemben indított törvényességi felügyeleti eljárásra - nem állapít meg - az eljárás speciális jellegére tekintettel - a Pp.-től eltérő részletes szabályokat." A tizedik indítványban az indítványozó sérelmezte, hogy a Ppm. megalkotása során a jogalkotó elmulasztotta azoknak a kérelmeknek a jogi sorsát rendezni, amelyeket a hatálybalépését megelőzően nyújtottak be.
Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az alkotmányjogi panasz elbírálására és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatásköreinek összefüggéseit. Az Abtv. 48. §-a szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme "alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán" következzék be, így mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le. Az Alkotmánybíróság általános gyakorlata kizárja, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgáljon. [1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.; 1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1326.]
Mivel az indítványozók alkotmányjogi panaszukban mind a Pp. 270. § (1) bekezdése tekintetében, mind pedig a Vht. 217. §-a tekintetében alkotmányellenes mulasztás megállapítását kérték, amely tekintetében a fentebb ismertetett alkotmánybírósági gyakorlat szerint nem terjeszthető elő indítvány, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat e tekintetben az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
7. A hetedik indítványban az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: sértette a jogállamiság követelményét és az Alkotmány 57. § (1) és (4) bekezdését, hogy a Legfelsőbb Bíróság tárgyaláson kívül bírálta el a felülvizsgálati kérelmét.
Az Alkotmánybíróság hatásköre az alkotmányjogi panasz esetében is csak az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára terjed ki. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a jogalkalmazási gyakorlat alkotmányosságának vizsgálatára, a bírói jogértelmezés önmagában nem lehet tárgya az Alkotmánybíróság eljárásának. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely annak megállapítására irányult, hogy alkotmányellenes volt az, hogy a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság tárgyaláson kívül bírálta el, az Ügyrend 29. § b) pontja alapján - hatáskör hiányában - visszautasította.
8. A nyolcadik, kilencedik és tizedik alkotmányjogi panaszokban az indítványozó kérte a Pp. 270. § (1) bekezdésének az "ügy érdemében hozott" szövegrésze, valamint a Pp. 273. § (5) bekezdésének megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróság 1105/D/2004. AB határozatában elutasította azokat az alkotmányjogi panaszokat, amelyek a Pp. 270. § (1) bekezdésének "az ügy érdemében hozott" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányultak. (ABH 2005, 1316.) A Pp. 273. § (5) bekezdésének első mondatát a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban vizsgálta és megsemmisítette az Alkotmánybíróság (ABH 2004, 551, 579, 581.). Az 1105/D/2004. AB határozatban ítélt dolog miatt megszüntette azokat az eljárásokat, amelyek a Pp. 273. §-ának újbóli felülvizsgálatára irányultak (ABH 2005, 1316, 1324-1325.).
Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében "ítélt dolognak" minősül és az eljárás megszüntetését eredményezi, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos rendelkezés felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmány ugyanazon §-ára, illetőleg alkotmányos elvére, és ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mind az indítványozók által megsemmisíteni Pp. 270. § (1) bekezdés "az ügy érdemében hozott" szövegrésze, mind pedig a Pp. 273. § (5) bekezdésének támadott szabálya tekintetében a fentebb említett alkotmánybírósági határozatok már elbírálták azokat az alkotmányossági kérdéseket, amelyeket az indítványozók jelen ügyben is felvetettek, így az ítélt dolog esete áll fenn. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az eljárást a Pp. 270. § (1) bekezdésének "az ügy érdemében hozott" szövegrésze, valamint 273. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszok tekintetében - az érdemi vizsgálatot mellőzve, az Ügyrend 31. § c) pontja alapján - megszüntette.
Budapest, 2008. augusztus 26.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.