adozona.hu
1189/D/2007. AB határozat
1189/D/2007. AB határozat
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 12. § (3) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról a tekintetben, hogy az Országgyűlés nem alkotott jogszabályt annak biztosítására, hogy a közigazgatási eljárásban az iratbetekintési jog biztosított legyen
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 12. § (3) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság azt az indítványi kérelmet, amely szerint az Alkotmány...
1189/D/2007. AB határozat
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 12. § (3) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról a tekintetben, hogy az Országgyűlés nem alkotott jogszabályt annak biztosítására, hogy a közigazgatási eljárásban az iratbetekintési jog biztosított legyen
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 12. § (3) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság azt az indítványi kérelmet, amely szerint az Alkotmány 7. § (1) és 8. § (1)-(2) bekezdéseit sértő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn amiatt, hogy az Országgyűlés nem alkotott jogszabályt annak biztosítására, hogy a közigazgatási eljárásban az iratbetekintési jog biztosított legyen, elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Közép-magyarországi Kihelyezett Hatósági Osztály 8529373553. számú végzésének Alkotmány 8. § (1) bekezdését sértő alkotmányellenességének utólagos megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 11.Kpk.45.508/2007/4. számú jogerős végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó ügyfele képviseletében eljárva nyújtotta be indítványát, mely utólagos normakontrollra, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint a támadott jogszabály megsemmisítésére irányult, továbbá indítványa alkotmányjogi panaszként történő elbírálását is kérte. Utólagos normakontrollra irányuló kérelmében indítványozta az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 12. § (3) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének utólagos megállapítását, és kérte a támadott jogszabályhely visszamenőleges hatályú megsemmisítését. A támadott jogszabályhely szerint az adóhatósági ügy iratainak azon részébe, amelynek megismerése más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik, az adott eljárás ügyfele által nem tekinthető meg. Az indítványozó szerint az érintett rendelkezés azáltal, hogy bizonyos iratok megismerésétől elzárja az adóhatósági eljárás ügyfelét, sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését. Az indítványozó szerint a "jogállam meghatározás magában foglalja a jogszabályok és állami szervek működésének összhangját, az eljárási garanciák védelmét. Az eljárási védelem megtestesíti azon jogosultság gyakorlásnak lehetőségét is, hogy az ügyfél a vele, az őt érintő eljárással kapcsolatos valamennyi iratot megismerje." Rámutatott, hogy álláspontja szerint a konkrét ügyében hozott határozat ellentétes az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében, valamint a 8. § (2) bekezdésében foglaltakkal, és állítja, hogy az Art. támadott szabálya által megvalósított "alapjog-korlátozás alkotmányosságához a szükségesség, alkalmasság és arányosság követelményének együttesen fennállása pedig esetlegességében, részleteiben sem tűnik ki ezen hatalmi eljárásokból."Az indítványozó kérte továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség kimondását arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság az utólagos normakontroll alapján az alkotmányellenességet nem látná megállapíthatónak, mivel szerinte nincsenek olyan szabályok, amelyek az adózó iratbetekintési jogainak kikényszeríthetőségét biztosítanák. Előadta, hogy így az adózó és az adóhatóság között meglévő alá-fölérendeltségi viszonyt az adóhatóság "gyakorlatilag korlátoktól mentesen valósíthatja meg". Sérelmezte, hogy a szabályozás hiánya miatt a "védekezés, az indítványtétel jogát csupán az egyfokozatú peres eljárásban tudja adózó korlátok között megkísérelni érvényre juttatni." Kiemelte, az, hogy az adóhatározat bírósági felülvizsgálatra tekintet nélkül végrehajtható, "lehetővé teszi az adóhatóság részére az adózói jogok gyakorlásának korlátozásával hozott határozatának »törvényen alapuló« végrehajtását." Álláspontja szerint az Alkotmány 7. § (1) és a 8. § (l)-(2) bekezdései sérülnek a jogalkotói mulasztás miatt. Előadta, hogy a hiányos szabályozás miatt az adózó, azaz az ügyfél "semminemű valós jogorvoslattal" nem élhet, azonban nem jelölte meg, hogy ez mely alkotmányos szakaszt és milyen módon sérti. Hivatkozott az indítványozó továbbá számos alkotmánybírósági határozatra [30/1998. (VI. 25.) AB határozat, 2/2000. (II. 25.) AB határozat, 45/2000. (XII. 8.) AB határozat, 46/2003. (X. 16.) AB határozat, 42/2004. (XI. 9.) AB határozat, 23/2005. (VI. 17.) AB határozat, 21/2006. (V. 31.) AB határozat], amelyekhez érdemi indokolást nem fűzött. Az indítványozó a sérelmes határozat kézhezvételétől számított 60 napon belül alkotmányjogi panaszt is előterjesztett, azonban abban alapjog sérelmét bemutató érdemi indokolást nem adott elő. Kiegészítő beadványában -melyhez csatolta a támadott jogerős végzés kézhezvételének dátumát igazoló tértivevényt - előadta, hogy jelentős értékű per van folyamatban az indítványozó gazdasági társaság és az adóhatóság között, mely perben az indítványozó cég nem tudja érvényesíteni eljárási jogait, mivel a per alapjául fekvő iratokhoz nem fér hozzá.
II.
Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
Az Art. támadott rendelkezése:
"12. § (3) Nem tekinthet be az adózó
(...)
e) az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik".
III.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság elsőként az utólagos normakontrollra irányuló indítványt vizsgálta.
1.1. Az indítványozó álláspontja szerint az, hogy az Art. 12. § (3) bekezdés e) pontja alapján az adózó egyes iratok megismerésétől el van zárva, sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében nevesített jogállamiság elvét. Az indítványozó szerint a jogállamiság része az "eljárási garanciák védelme", amely magában foglalja azon jogosultság gyakorlásának lehetőségét, hogy az ügyfél az őt érintő valamennyi iratot megtekinthesse. Az indítványozó sérelmezte azt is, hogy az alapjogok alkotmányos korlátozásának feltételei nem érvényesülnek az adóhatósági eljárásban, mivel az adózó iratbetekintési joga korlátozott.
Az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy az adózó iratmegismerési jogának érvényesülését az adóhatósági eljárás és az azt követő bírósági eljárás komplex szabályrendszerén keresztül kell vizsgálni. Az Art. 136. § (3) bekezdés e) pontja kifejezetten megengedi az iratbetekintési jog korlátozását elrendelő végzés elleni önálló fellebbezést. Amennyiben ezen fellebbezés során, az adóhatósági eljárás keretein belül nem került orvoslásra az iratbetekintési joggal kapcsolatos sérelem, úgy erre a polgári peres eljárásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) XX. fejezetének szabályai szerint lefolytatott közigazgatási per során, annak eljárási rendje által biztosítottan kerülhet sor. A Pp. 330. § (2) bekezdésének második mondata, és ezzel egybehangzóan a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 109. § (4) bekezdése alapján a közigazgatósági hatóság, közigazgatási per alperese köteles az "ügy iratait" - a teljes, összes közigazgatási iratot tartalmazó közigazgatási aktát - a bíróságnak megküldeni.
1.2. A "jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek is csak a jog által meghatározott keretek között fejthetik ki a tevékenységüket." [56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 454, 456.]. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésben foglalt jogállamiság elve ezenfelül az Alkotmánybíróság értelmezése szerint tartalmazza a jogbiztonság koncepcióját is. A jogállamiság része az alapvető emberi jogok érvényesülése, ezek érvényesülésének és érvényesíthetőségének elősegítése is. Az alapvető jogokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy "[a] jogállamiság alkotmányos deklarálása tartalmi kérdésekben tovább utal az egyéb, nevesített alkotmányos elvekre és jogokra." [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 158.].
Az iratbetekintéshez és másolatkészítéshez való jog az Alkotmánybíróság következetes - az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatával egyező - megközelítése szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog része [75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 382.; 6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 93, 95.; 15/2002. (III. 29.) AB határozat, ABH 2002, 116, 118.]. Az iratmegismerés joga tehát az Alkotmány 57. § (1) bekezdésén keresztül, csak közvetett módon része a jogállamiságnak, az indítványokban megfogalmazott alkotmányjogi probléma a jogállamiság elvéből közvetlenül nem vezethető le. A jogállamiság elve és az Art. indítványozó által támadott 12. § (3) bekezdésének e) pontja között az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát nincsen direkt érdemi alkotmányos összefüggés. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt az Art. 12. § (3) bekezdés e) pontjának az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközését állító részében elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően a mulasztás megállapítására irányuló indítvány alapján folytatta le a vizsgálatot.
2.1. Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság bárki indítványára vagy hivatalból megállapítja, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg ezen kívül akkor is, ha valamely alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992,204,205.], hanem akkor is, ha a vonatkozó szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.].
2.2. Az indítványozó álláspontja szerint a vélt mulasztás sérti az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdéseit, mivel alkotmányos alapjog lényeges tartalmát korlátozza. Az Alkotmánybíróság jelen határozat 1.1. pontban kifejtett álláspontja szerint az indítványozó által állított mulasztás nem áll fenn, mivel az Art. és a Pp. komplex rendszerében az iratbetekintési jog gyakorlása biztosított. Mulasztás hiányában az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó nem jelölt meg olyan alkotmányos alapjogot, amelyet az állított mulasztás sértene, az alapvető jog lényeges tartalmának korlátozására vonatkozó alkotmányi tilalom, 8. § (2) bekezdésének sérelme jelen helyzetben nem is volna értelmezhető.
2.3. Az indítványozó szerint a - véleménye szerint fennálló - szabályozási hiány az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének sérelmét okozza. Az Alkotmánybíróság fentiekben rögzített álláspontja szerint az állított mulasztás nem állapítható meg. Tekintettel arra, hogy az Alkotmány sérelmét okozó szabályozási hiány nem áll fenn, az Alkotmánybíróság az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének sérelmét jelző, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítványt elutasította.
2.4. Az indítványozó a sérelmezett eljárásban született adóhatósági határozatnak az Alkotmány 8. § (1) bekezdésébe ütközését is állította. Az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki egyedi határozatok felülvizsgálatára, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; továbbiakban: Ügyrend) 29. § b) pontja alapján visszautasította.
3. Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta az alkotmányjogi panaszt. Elsőként azt elemezte, hogy fennállnak-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei.
A sérelmezett, 2007. június 27. napján kelt másodfokú jogerős végzést az indítványozó a becsatolt tértivevény tanúsága szerint 2007. július 26. napján kapta kézhez. Alkotmányjogi panaszként is értékelni kért indítványát az indítványozó az Abtv. 48. § (2) bekezdésében meghatározott, a benyújtásra rendelkezésre álló határidő 60. napján, 2007. szeptember 24. napján feladott levélben, postán küldte meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a határidőn belül postára adott alkotmányjogi panasz mint határidőben érkezett, elbírálható [768/D/2002. AB határozat, ABH 2003, 1542, 1544.].
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében, az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek Alkotmányban biztosított valamely joga az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán sérült, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Abtv. 48. § (l)-(2) bekezdéseinek megfelelő alkotmányjogi panaszban tehát be kell mutatni azt, hogy a panasz alapjául fekvő eljárásban egy konkrét jogszabály alkalmazása folytán a panaszosnak valamely Alkotmányban biztosított, a panaszban konkrétan megjelölt alapjoga sérelmet szenvedett. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában nem mutatta be azt, hogy mely alapjogának sérelmét állítja, pusztán annyit adott elő, hogy az eljárásban érintett adókövetelés megfizetése "gyakorlatilag ellehetetleníti" a panaszos társaság további működését "azon fő ok miatt, mely alapvető jogosultság gyakorlásnak kikényszeríthetetlensége következményeként jelentkezik." Érdemi indokolás és összefüggések jellemzése nélkül hivatkozott az Alkotmány 2. § (1), 7. § (1) és 8. § (l)-(2) bekezdéseire. Ezen hiányosságokat az indítványozó a hiánypótlási felhívást követően sem pótolta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság 11.Kpk.45.508/2007/4. számú jogerős végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan, ezért az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2008. május 26.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
előadó alkotmánybíró