adozona.hu
765/B/2004. AB határozat
765/B/2004. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet 3. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szó...
765/B/2004. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet 3. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet 3. számú mellékletének az Alkotmány 70/A. §-a sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére, valamint a 2004. február 1-jét megelőzően hatályos szövegének visszaállítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993. (IV. 2.) NM rendeletnek (a továbbiakban: R.) a homogén betegségcsoportokhoz (a továbbiakban: HBCS) rendelt módosított ápolási időket és súlyszámokat, az ún. HBCS 5.0. verziót tartalmazó 3. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint az előző HBCS verzió visszaállítását kérte.Indokolásában kifejtette, hogy mivel az R. szerint az intézmények az egyes HBCS-khez rendelt súlyszám alapján részesülnek díjazásban, így a támadott, HBCS 5.0. verziót tartalmazó rendelkezésben megjelölt értékei meghatározzák a finanszírozást. Az R. hatálybalépésekor az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendeletnek (a továbbiakban: Kr.) az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet módosításáról szóló 293/2002. (XII. 27.) és 264/2003. (XII. 24.) Korm. rendelettel módosított 27. §-a értelmében alkalmazott teljesítményvolumen-korlát (a továbbiakban: TVK) folytán az aktív fekvőbeteg-szakellátás esetén az egészségügyi intézmények 2004. évi finanszírozásának alapja az előző évben súlyszámban elszámolt teljesítmény 98%-a volt, különböző korrekciókkal. Az indítványozó szerint a 2004. február 1-jétől hatályos 5.0. HBCS verzió annak ellenére, hogy összegszerűségében nem csökkent, fix elemeinek (a gyógyszerárak, a diagnosztikai szolgáltatások, a terápiás költségek, a bérköltség és a közüzemi díjak) emelkedése miatt még a TVK-nak megfelelő összegben sem adott lehetőséget a költségek megtérítésére. Mivel a jogalkotó a zárt kasszához igazítva folyamatosan csökkenti a HBCS súlyszámok pontértékét, a HBCS egyre kevesebbet ér, míg a korábbi, 4.3. HBCS verzióban alkalmazott pontértékek összességükben magasabb finanszírozást eredményeztek volna. Az 5.0. verzió veszélyezteti az egészségügyi ellátást, sérül a betegeknek az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében biztosított legmagasabb szintű testi- és lelki egészséghez való joga, ugyanakkor az intézményeket "súlyos adósság helyzetbe hajszolja." Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésébe, 70/D. § (1) és (2) bekezdésébe, valamint 70/E. § (1) és (2) bekezdése is ütközik. Nézete szerint a HBCS-t a költségvetésben kellene meghatározni és infláció követővé kellene tenni.
2. A beadvány benyújtását követően az R. HBCs 5.0. verziót tartalmazó 3. számú melléklete számos alkalommal módosult. Jelenleg hatályos szövegét az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet és az egészségügyi ellátásban használt szakmai kódrendszerek és finanszírozási paraméterek karbantartásának jogi szabályozásáról szóló 6/1998. (III. 11.) NM rendelet módosításáról szóló 62/2007. (XII. 29.) EüM rendelet 2. § (5) bekezdése állapította meg.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.] Tekintettel arra, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma a vitatott szabályozás hatályos szövegével kapcsolatosan változatlanul fennáll, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a hatályos szabályozás tekintetében végezte el.
3. Az Alkotmánybíróság - álláspontjának megismerése végett - megkereste az egészségügyi minisztert.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg."
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
2. Az R. érintett szövege:
"3. számú melléklet a 9/1993. (IV. 2.) NM rendelethez
A homogén betegségcsoportokhoz (HBCs 5.0. verzió) rendelt ápolási idők és súlyszámok"
(Az R. 4. § (1) bekezdése szerint a homogén betegségcsoportokhoz rendelt aktív minősítésű fekvőbeteg-ellátási tevékenység súlyszámértékeit, normatív ápolási idejét és határnapjait e rendelet 3. számú melléklete tartalmazza. A 3. számú melléklet 25 betegség főcsoportba és egy főcsoport nélküli betegségcsoportba sorolja a betegségeket, a hozzátartozó súlyszámértékekkel, az ápolási időre vonatkozó alsó, felső és normatív napokkal.)
III.
Az Alkotmánybíróság az indítványt - az indokolásában felhozott érvekből kiindulva - úgy értelmezte, hogy az kizárólag az R. 3. számú mellékletének alkotmányossági felülvizsgálatára irányul, amely a HBCS 5.0. verziót tartalmazza.1. Az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette a fekvőbeteg-szakellátás finanszírozásának jelenlegi rendszerét.
1993. évet megelőzően a fekvőbeteg szakellátásban a finanszírozás bázisalapú volt, ezt váltotta fel a jelenleg is alkalmazott, HBCS alapú finanszírozási technika, amelyben a fekvőbeteg-intézetben történő aktív ellátások átalányfinanszírozásban részesülnek. (Aktív ellátásnak minősül az az ellátás, amelynek célja az egészség mielőbbi helyreállítása, és az ellátás befejezése többnyire tervezhető, pl. sebészet, szülészet.) Nem tartozik a HBCS alá a krónikus ellátás. (Ilyen ellátás, amelynek a befejezése általában nem tervezhető, pl. rehabilitációs, utókezelő osztály.)
A HBCS finanszírozás a teljesítményfinanszírozás egyik fajtája, ún. normatív finanszírozás, amelynek keretében a tevékenység-sor (kivizsgálás-műtét-utókezelés) elvárható átlagköltségét téríti meg a biztosító. Az egészségügyi szolgáltató így nem a tényleges ráfordításai ellenértékét, hanem az elvégzett szolgáltatás átlagköltségét kapja meg.
A HBCS az amerikai DRG (Diagnose Related Groups) rendszer változata: a kórházi ellátási eseteket az ellátások főbb jellemzői alapján homogén csoportokba sorolják, és ez a HBCS kerül finanszírozásra. Abból indul ki, hogy ha a beavatkozás szakmailag azonos, a ráfordítás is hasonló, ezért a csoportosítás alapja a szakmai hasonlóság és azonos kategóriájú költségigény. A HBCS csoportképző faktorai: a diagnózis (BNO kód), végzett főműtét (WHO kód), a beteg általános állapota, ápolási idő. Minden HBCS-hez alsó, felső és egy normatív napot rendelnek: az alsó határnap az a napszám, amennyi ideig mindenképpen el kell látni a beteget, és a HBCS értékét az intézmény teljes mértékben megkapja. A felső határnap az a nap, amely elteltéig az intézmény más jellegű, plusz finanszírozást nem kap a beteg ellátására akkor sem, ha pl. új röntgen, CT stb. vizsgálatot végez rajta. A normatív ápolási idő az adott HBCS alsó és felső határnapja közötti napban megállapított időtartam.
Az ápolási napok összefüggnek az ellátási esetek minősítésével: átlagos, rövid, hosszú és áthelyezett ellátási eseteket különböztet meg az R. attól függően, hogy hogyan viszonyul az ellátás időtartama az ápolási határnapokhoz.
1.1. Az ellátások után a szolgáltatóknak fizetendő összeget a súlyszám és az 1 HBCS forintértékének szorzata adja.
1.1.1. Minden HBCS-hez súlyszámot rendelnek, amely egy viszonyszám, ami megmutatja, hogy az adott csoportba tartozó átlagos beteg elismert költségigénye hányszorosa az egy meghatározott időszakban kezelt összes fekvőbeteg átlagos költségigényének. A beteg tényleges költségigénye ettől akár a beteg, akár az intézmény specifikumai miatt eltérhet.
1.1.2. A HBCS forintértékét (alapdíjat), amely a tervezett fekvőbeteg kassza értékének az éves fekvőbeteg esetszám hányadosa, azaz ténylegesen a költségvetésből az átlag egy fekvőbetegre jutó összeg.
1.2. A HBCS-be sorolás módszertanát az R. 1. § (1) bekezdése értelmében az egészségügyi miniszter tájékoztatóban teszi közzé. A csoportokat úgy alakítják ki, hogy megbecsülik a várható kórházi esetszámot és a CMI (case-mix index = az esetek átlagos ráfordításigényét jelző szám) növekedést, majd visszanormálással biztosítják, hogy minden HBCS változat esetén az egy esetre jutó súlyszámérték országos átlaga 1.000 legyen. A ráfordítás meghatározásánál azonban nem veszik figyelembe a műszerek amortizációját, nem szerepel benne az épületek karbantartása - utóbbiak tulajdonosai, többnyire önkormányzatok, eltérő mértékben, vagy nem járulnak hozzá a költségekhez, - továbbá nem jelenik meg a súlyszámban, hogy milyen eltérések vannak a felszereltségben, létszámban. A homogenitás meghatározását az is zavarhatja, ha egy csoportba nagyon kevés beteg tartozik, vagy egy betegség csak egy speciális intézettípusban jelentkezik. A súlyszám meghatározásánál jelentősége van annak is, hogy mi épül be a rezsi és közvetlen költségösszetevők közül.
1.3. A HBCS-ket rendszeresen karbantartják. Az egészségügyi ellátásban használt szakmai kódrendszerek és finanszírozási paraméterek karbantartásának jogi szabályozásáról szóló 6/1998. (III. 11.) NM rendelet tartalmazza a teljesítményelvű finanszírozásban részt vevő egészségügyi szolgáltatók elszámolásaiban használt kódrendszerek és finanszírozási paraméterek meghatározási, módosítási folyamatának (a továbbiakban: karbantartás) szabályait. Az 1. § (2) bekezdése szerint a karbantartás lehet rendszeres és soron kívüli, amelynek előkészítésében központi szerepe van az Egészségügyi Minisztérium Gyógyító Ellátás Információs Központjának (a továbbiakban: GYÓGY-INFOK), aki a számára kötelezően szolgáltatott adatokból készíti a költségkalkulációt, részt vesz a döntésben, tájékoztatásban.
2.1. 1998. óta évente módosultak a HBCS verziók (a homogén betegségcsoportokhoz rendelt ápolási idők és súlyszámok) . 1998. februárjától a HBCs 3.2., 1999. májusától a HBCs 4.0., 2000. júniusától a HBCS 4.1. volt hatályban. Ezt követte az indítványban említett HBCS 4.3. verzió, amelyet 2001. áprilistól vezetett be a 7/2001. (III. 2.) EüM. rendelet, majd 2004. februárjától az 5.0. verziót az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet módosításáról szóló 3/2004. (I. 15.) ESzCsM rendelet 2. számú melléklete léptette a 3. sz. melléklet helyébe. Azóta is e verzió van érvényben, számos változtatással. A 3.2. verzió kivételével mindegyik esetben vissza-normálták az egyes betegségcsoportok súlyszám értékét, ugyanakkor a HBCS forintértékét - az alapdíjat - emelték annak érdekében, hogy az intézmények bevétele ne csökkenjen.
2.2. Az indítvánnyal támadott HBCS 5.0. verzióban változtak a súlyszámok és az ápolási idők.
Mivel az OEP-hez jelentett statisztikai adatok szerint megemelkedett a társult betegségekkel minősített (magas finanszírozású) csoportok, illetőleg relatíve alacsony költségigényű kórházi esetek esetszáma, ennek visszaszorítása érdekében szűnt meg több társult betegséggel minősített HBCS, illetőleg az alacsony költségigényű HBCS-k súlyszáma csökkent, valamint csökkent azon műtéti csoportok alapdíja, amelyeket ambuláns ellátásban is el lehet végezni. Ezzel egyidejűleg a járóbeteg szakellátásban végzett gyógyítás ösztönzése érdekében növekedett a műtétek ambuláns súlyszámértéke. Jelentős számú műtétes HBCS súlyszáma növekedett. A súlyszámokba beépítették a bérfejlesztési fedezetet, a gyógyszerárak áfa-tartalmát, a vérkészítmények díjváltozását. Változott az egyes HBCS-k közötti költségarány azáltal, hogy egyes csoportokhoz rendelt súlyszám növekedett, másoknál csökkent. A kiszámított súlyszámértéket visszanormálták.
Az 1 HBCS forintértékét többször módosították, minden alkalommal emelkedett. A 4.3. verzió alatt 1 HBCs 126.000 Ft volt, majd 132.000, 134.000, 136.000 Ft. Jelenleg az egészségügyi miniszternek és a pénzügyminiszternek a fekvő-és járóbeteg szakellátás teljesítményegységeinek forintértékéről szóló együttes közleménye (Egészségügyi közlöny 13/2007.) határozza meg az aktív fekvőbeteg szakellátás teljesítményegységének forintértékét 146. 000 Ft-ban, 2007. július hónaptól.
3.1. Az Alkotmánybíróság több határozatában együttesen értelmezte az Alkotmány 70/D. § (1) és (2) bekezdését. A 77/1995. (XII. 21.) AB határozatban rámutatott arra, hogy az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog alapján az állam köteles megteremteni egy olyan intézményrendszer működésének a garanciáit, amely mindenki számára biztosítja az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének lehetőségét, azaz azt, hogy a szolgáltató intézmények hiánya miatt senki ne maradjon ellátatlanul. (ABH 1995, 390, 396.) Az 54/1996. (XI. 30.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh1.) kifejtette, hogy az állam - többek között -egészségügyi intézményrendszer működtetésére és az orvosi ellátás megszervezésére köteles, amely mindenki számára biztosítja az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének lehetőségét. Megállapította: "Az egészségügyi intézményhálózat és az orvosi ellátás körében az Alkotmánybíróság elvontan, általános ismérvekkel csak egészen szélső esetekre korlátozottan határozhatja meg az állami kötelezettség kritikus nagyságát, vagyis azt a szükséges minimumot, amelynek hiánya már alkotmányellenességhez vezet. Ilyennek minősíthető például, ha az ország egyes területein az egészségügyi intézményrendszer és az orvosi ellátás teljesen hiányozna. Az ilyen szélső eseteken túl azonban az Alkotmány 70/D. §-ában meghatározott állami kötelezettségnek nincs alkotmányos mércéje. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog tehát önmagában alanyi jogként értelmezhetetlen, az az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdésében foglalt állami kötelezettségként fogalmazódik meg, amely magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a törvényhozó a testi és lelki egészség bizonyos területein alanyi jogokat határozzon meg." (ABH 1996, 173, 186, 187.)
Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben azt is hangsúlyozta, hogy a finanszírozott egészségügyi szolgáltatások köréről, illetve a finanszírozás mértékéről a társadalombiztosítás költségvetéséről szóló törvény rendelkezik, amely pénzügyi-fiskális arculatú, ezért csak szélső, kivételes esetben vet fel alkotmányossági összefüggéseket. Az alkotmányossági vizsgálat az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdése körében csak arra szorítkozhat, hogy az állam eleget tesz-e az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésére vonatkozó alkotmányos kötelezettségének vagy sem. A szükséges ellátás megszervezésének módja, az intézményrendszerek működtetése, továbbá ezek finanszírozási technikái az Alkotmány rendelkezéseinek körén kívül esnek, a törvényhozó szabadságába és felelősségébe tartoznak, és csak szélső esetben vetnek fel alkotmányossági kérdéseket. (ABH 1996, 173, 188-190.)
3.2. A HBCS alapú finanszírozás egyes elemeit vizsgálva megállapítható, hogy a HBCS-k értékét több tényező befolyásolja:
Az aktuális súlyszám meghatározója, hogy az országos adatok szerint az adott csoportba tartozó összes fekvőbeteg ellátásának átlagos költsége a vizsgált időszakban hogyan alakult. Ezen összetevőnél van jelentősége, hogy mit tekintenek az ellátással szorosan összefüggő költségnek, és mi az, amit az intézmények más jogcímen, pl. fix díjként kapnak meg, vagy éppen nem téríti az egészségbiztosító.
A HBCS másik összetevőjének, az alapdíjnak az összegszerűségére kihatással van, hogy az Egészségbiztosítási Alapban (a továbbiakban: E. Alap) milyen összeg áll - a jelen ügyben érintetten - a fekvőbeteg kassza rendelkezésre, amelyet jelenleg a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló 2007. évi CLXIX. törvény "A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2008. évi költségvetése" című részében a 71. § tartalmaz. A 72. § felhatalmazza a Kormányt, illetőleg az egészségügyi és pénzügyminisztert egyes előirányzatok átcsoportosítására.
Ezen belül az egyes intézmények által felhasználható összeget befolyásolja a kapacitásuk (a fekvőbeteg-ellátásban az aktív és krónikus ágyszám) . Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 3. §-a szerint a Tv. 1. számú melléklete az országos feladatkörű speciális intézeteknek és súlyponti kórházaknak a körét, és az általuk az E. Alap terhére finanszírozható kapacitások mennyiségét, míg a 2. számú melléklete az egyes régiókban felosztandó aktív és krónikus fekvőbeteg-szakellátási kapacitások mennyiségét határozza meg. Utóbbi intézményeket illetően a kapacitás felosztására, a felosztás módosítására a Tv. 4. §-ban foglaltak és a 14. § (16) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény végrehajtásáról szóló 361/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet és a szakellátási kapacitások felosztásának szempontjairól és a szakellátási elérési szabályokról szóló 54/2006. (XII. 29.) EüM rendelet tartalmaz szabályokat. A Tv. általános indokolása az ellátórendszer szerkezetének és működésének átalakítását jelöli meg célként azzal, hogy garantálja, hogy az egészségbiztosító az egészségügyi szolgáltatásokat a szükséges mennyiségben, az általánosan garantálható és ellenőrzött szakmai színvonalon, elfogadható és finanszírozható, a korszerű és reális elvárásoknak megfelelő körülmények között nyújtva vásárolja.
A HBCS-n belül a súlyszám és alapdíj arányainak változása az összes térítés mértékét nem befolyásolja.
Az Alkotmánybíróság a fentiekre figyelemmel megállapította, hogy a HBCS finanszírozási technika alkalmazása esetében az állam az egészségügyi ellátórendszert - az ország gazdasági lehetőségeihez mérten - működteti, biztosítja az ellátást, ezért az R.-nek az 5.0. verziót tartalmazó 3. melléklete nem sérti az Alkotmány 70/D. § (1) és (2) bekezdését.
4. Az indítványozó az Alkotmány 70/E. §-ával összefüggésben állított alkotmánysértés kapcsán azzal érvelt, hogy ha a HBCS 5.0. verzió következtében egészségbiztosító által adható térítés folytán az intézetek nem tudják a beteg ellátását fedezni, úgy vagy adósságot halmoznak fel, vagy a megfelelő finanszírozás hiányában a beteget nem látják el.
Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben a kötelező társadalombiztosítás körébe tartozó ellátáshoz való alkotmányos jogról kimondta, hogy az már valóságos alanyi jog, amelynek alkotmányos alapja azonban nem az Alkotmány 70/D. §-a, hanem az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt rendelkezés, illetőleg az alkotmányos tulajdonvédelem. (ABH 1996, 173, 187.) A finanszírozási szabályok kapcsán arra is rámutatott, hogy - miután a kötelező egészségbiztosítás körében az ellátásakra jogosultak körét, a biztosítottakat megillető ellátásokat, az ellátások igénybevételének rendjét a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) szabályozza - a finanszírozás szabályai közvetlenül nem érintik az egészségbiztosítás ellátásaira való jogosultságot. (16/2003. (IV. 18.) AB határozat, ABH 2003, 214, 228.)
A biztosítottak jogait az Ebtv., illetőleg a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szabályozza. A Tbj. 6. §-a szerint a biztosítottak a társadalombiztosítás valamennyi ellátására, köztük - a 14. § (2) bekezdésében felsorolt - egészségbiztosítási ellátásokra jogosultságot szereznek. Az Ebtv. 19. § (1) bekezdése értelmében a biztosított az egészségügyi ellátás során a finanszírozási (valamint vizsgálati és terápiás) eljárási rend szerinti szolgáltatásokra jogosult, illetőleg a 20. § utal arra, hogy az egyes ellátások elvégzése - az ellátás természetére, tartós kapacitáshiányra tekintettel - várólista alapján is teljesíthető.
Az állami garanciavállalást több törvény is rögzíti. Általánosságban az Eütv. 142. § (1) bekezdése mondja ki, hogy az állam az éves költségvetési törvényben meghatározott módon a központi költségvetésben és az E. Alap költségvetésében biztosítja a megfelelő szintű és minőségű egészségügyi ellátások működésének fedezetét. Az Ebtv. 4. §-a azt is tartalmazza, hogy az állam az e törvényben meghatározott ellátások teljesítését akkor is biztosítja, ha az ahhoz szükséges kiadások az E. Alapból nem fedezhetők, míg a Tbj. 3. § (2) bekezdése szerint az állam a társadalombiztosítási ellátások fedezetét akkor is biztosítja, ha a társadalombiztosítás kiadásai a bevételeket meghaladják. Ezzel összhangban az Alkotmánybíróság mind az Abh1.-ben, mind a 16/2003. (IV. 18.) AB határozatban alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a jogosultakat a kötelező egészségbiztosítás keretében megillető alanyi jogosultságok érvényesüléséhez szükséges szolgáltatások teljesítését az államnak úgy kell biztosítania, hogy azokhoz a jogosultak akkor is hozzájussanak, ha a szükséges kiadások meghaladják az E. Alap keretei között finanszírozott szolgáltatásokat. (ABH 1996, 173,; ABH 2003, 214.)
A támadott rendelkezés, amely azt szabályozza, hogy adott betegségcsoporthoz a megelőzően mért országos átlag szerint milyen költségigény tartozik, nem érinti az ellátásra való jogosultságot. Azt az alkotmányos jogot, amelynek alapján minden biztosítottnak a megfelelő szintű ellátást meg kell kapnia, az Ebtv. 30. § (1) bekezdésében előírt finanszírozási szerződések biztosítják.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. támadott, átlag-finanszírozási technikát tartalmazó 3. számú melléklete nem vezet az Alkotmány 70/E. § (l)-(2) bekezdésében foglalt, az ellátáshoz való jog sérelmére. Ezért az indítványt ebben a részében is elutasította.
IV.
1. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmére is hivatkozott, annak alátámasztására azonban semmilyen indokot nem hozott fel.Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot, a támadott jogszabályi rendelkezéseket és az Alkotmánynak azt a rendelkezését, amelyet az indítványozó véleménye szerint a támadott norma sért. (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783-1784.; 630/B/2003. AB végzés, ABH, 2004, 2113- 2114.) . Az indítványozó nem jelölte meg, hogy a két szabály - vélt - ellentéte mely alkotmányi rendelkezést sérti.
E tartalmi követelmény hiányában az indítvány ebben a vonatkozásban érdemben nem volt elbírálható, ezért azt az
Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § d) pontja alapján az Alkotmánybíróság - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.
2. Az indítvány az előző HBCS verzió - a 3. számú mellékletének 2004. február 1-jét megelőzően hatályos szövege - visszaállítására vonatkozó kérelmet is tartalmazott, amelyre az Alkotmánybíróságnak sem az Abtv., sem más jogszabály alapján nincs hatásköre. Ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványi részt az Ügyrend 29. § b) pontjára tekintettel visszautasította.
Budapest, 2008. április 29.
Dr. Balogh Elemér, s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András, s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László, s. k.,
alkotmánybíró