adozona.hu
431/B/2004. AB határozat
431/B/2004. AB határozat
jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 309. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának az építményadóról szóló 37/1999. (XII. 23....
431/B/2004. AB határozat
jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 309. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának az építményadóról szóló 37/1999. (XII. 23.) rendelete módosításáról szóló 59/2002. (XII. 27.) rendelet 2. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Mód.tv.) 309. § (3) bekezdése és Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának az építményadóról szóló 37/1999. (XII. 23.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) módosításáról szóló 59/2002. (XII. 27.) rendelet (a továbbiakban: Örm.) 2. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és visszamenő hatállyal történő megsemmisítését kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál. Az indítványozó azt tartja alkotmányellenesnek, hogy a Mód.tv. hatályon kívül helyezte a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 50. §-át, amely az új építésű lakásokra korábban biztosított adómentességet fenntartotta, s a hatályon kívül helyezéssel ez a mentesség megszűnt 2003. január 1. napjával. A Mód.tv. nyomán az Örm. 2. § (1) bekezdése ugyancsak hatályon kívül helyezte az Ör. 5. § d) pontjában biztosított adómentességet.Az indítványozó előadta, hogy öröklakására a 19/1974. (V. 18.) MT rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontja, a 14/1974. (V. 18.) PM rendelet 10. § (1) bekezdése alapján 35 évi, 1980. május 1. napjától 2015. április 30. napjáig adómentességet kapott. Az OTP-től vásárolt gépkocsitárolóra a 19/1974. (V. 18.) MT. rendelet 4. § (1) bekezdése, a 14/1974. (V. 18.) PM rendelet 9. § (3) bekezdése alapján 30 évi, 1980. március 1. napjától 2010. február 28. napjáig, adómentességet kapott. A támadott jogszabályi rendelkezések ezeket az adómentességeket megszüntették. Az indítványozó álláspontja szerint ezek az adómentességek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok, amelyek védelemben részesülnek, nem vonhatóak el. Az indítványozó úgy vélte, hogy az adómentességek megszüntetése ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, a 8. § (1) bekezdésével, 26. §-ával, 57. § (5) bekezdésével, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (3) és (4) bekezdésével.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"26. § (1) A törvény kihirdetéséről, annak kézhezvételétől számított tizenöt napon - az Országgyűlés elnökének sürgősségi kérelmére öt napon - belül a köztársasági elnök gondoskodik. A kihirdetésre megküldött törvényt aláírja. A törvényt a hivatalos lapban ki kell hirdetni.
(2) Ha a köztársasági elnök a törvénnyel vagy annak valamelyik rendelkezésével nem ért egyet, azt aláírás előtt az (1) bekezdésben említett határidőn belül megfontolás végett, észrevételeinek közlésével visszaküldheti az Országgyűlésnek.
(3) Az Országgyűlés a törvényt újra megtárgyalja, és elfogadásáról ismét határoz. Az Országgyűlés elnöke által ezt követően megküldött törvényt a köztársasági elnök köteles aláírni és öt napon belül kihirdetni.
(4) A köztársasági elnök a törvényt aláírás előtt az (1) bekezdésben említett határidőn belül véleményezésre megküldi az Alkotmánybíróságnak, ha annak valamelyik rendelkezését alkotmányellenesnek tartja.
(5) Ha az Alkotmánybíróság - soron kívüli eljárásban - az alkotmányellenességet megállapítja, a köztársasági elnök a törvényt az Országgyűlésnek visszaküldi, egyébként köteles a törvényt aláírni és öt napon belül kihirdetni."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. A Htv. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"1. § (1) E törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselőtestülete (a továbbiakban: önkormányzat) rendelettel az illetékességi területén helyi adókat (a továbbiakban: adót) vezethet be."
"4. § Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén a következőkre terjed ki:
a) az ingatlantulajdonra, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogra,
b) munkaerő foglalkoztatására,
c) nem állandó lakosként való tartózkodásra és
d) az e törvényben meghatározott gazdasági tevékenység gyakorlására (a továbbiakban együtt: adótárgy) ."
"5. § Az önkormányzat rendeletével:
a) vagyoni típusú adók,
b) kommunális jellegű adók, továbbá
c) helyi iparűzési adó bevezetésére jogosult.
6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:
a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit,
b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza,
c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 29. §-ának (1) bekezdésében, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel - megállapítsa,
d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse,
e) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza."
"50. § Az e törvény alapján bevezetésre kerülő adókkal egyidejűleg hatályukat vesztett rendeletek alapján korábban jogerős határozattal engedélyezett adó, díj és hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alóli mentességek, illetőleg kedvezmények, a kötelezettségekkel együtt vesztik hatályukat az új adók hatálybalépése napján."
3. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) indítvánnyal érintett rendelkezései:
"12. § (1) A jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésének napját. A jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különböző időpontokat is meg lehet állapítani.
(2) A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
(3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.
(4) A jogszabályt és végrehajtási jogszabályát egy időben kell hatályba léptetni."
4. A Mód.tv. érintett rendelkezése:
"309. § (3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Htv. 13. §-ának f) pontjában "a közszolgáltató szervezet, valamint" szövegrész, 43. §-ának (2) bekezdésében adóbevallás időpontjára" szövegrész, továbbá a Htv. 50. §-ának utolsó mondata és 52. §-ának 17. pontja hatályát veszti."
5. Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezése:
"5. § Mentes az építményadó alól:
(...)
d) a korábban engedélyezett házadó mentességgel rendelkező ingatlan a mentesség lejártáig,"
III. Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a házadó, illetőleg a nem lakás céljára (közöttük a gépkocsi tárolására) szolgáló építmények adómentességére, adókedvezményére vonatkozó szabályok az indítványban megjelölt időszakban többször és eltérő módon változtak a jogszabálymódosítások következtében.
1.1. Az Alkotmánybíróság elsőként a gépkocsitároló adóztatására, adómentességére vonatkozó központi szabályozást tekintette át. Az indítványozó a szerzett jogok sérelmét, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével való ellentétet állította a gépkocsi tárolójára korábban megállapított adómentesség megszüntetése miatt. Az indítványozó beadványa szerint a gépkocsi tárolójára a 19/1974. (V. 18.) MT rendelet 4. § (1) bekezdése, a 14/1974. (V. 18.) PM rendelet 9. § (3) bekezdése alapján kapott adómentességet. Ezeket a jogszabályokat még a Htv. hatálybalépése előtt helyezték hatályon kívül. A gépkocsi tárolók adózásáról a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló 1985. évi 23. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr. 1.) rendelkezett. A Tvr. 1.2. §-a alapján mentes volt az adó alól a gépjámű tárolására szolgáló épület (épületrész) alapterületéből 16 m2, üdülővel egybeépült, vagy az üdülő telkén létesített gépjárműtároló (garázs) alapterületéből 12.5 m2. A 9. § (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy az olyan adóköteles építmény után, amelyre 1986. január hó 1. napját megelőzően jogerős határozattal, határozott időre szóló házadómentességet engedélyeztek, a házadómentesség időtartamának lejártáig nem kell adót fizetni. A Htv. 48. §-a hatályon kívül helyezte a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló jogszabályokat [a Függelék 5. pont szerint a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló, az 1986. évi 25. törvényerejű rendelettel és
az 1988. évi XV. törvényei módosított 1985. évi 23. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott, a 35/1986. (X. 2.) PM és az 51/1988. (XII. 22.) PM rendelettel módosított 62/1985. (XII. 30.) PM rendelet].
A Htv. 2002. december 31-ig hatályos 50. §-a úgy rendelkezett, hogy "[a]z e törvény alapján bevezetésre kerülő adókkal egyidejűleg hatályukat vesztett rendeletek alapján korábban jogerős határozattal engedélyezett adó, díj és hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alóli mentességek, illetőleg kedvezmények a kötelezettségekkel együtt vesztik hatályukat az új adók hatálybalépésének napján. Azonban az új építésű lakásokra, lakásbővítésekre jogerős határozattal engedélyezett házadómentesség annak lejártáig mentességet biztosít a lakásokra megállapított építményadó alól."
A gépkocsitárolókra korábban jogerős határozattal megállapított adómentességek, adókedvezmények tehát az új helyi adó bevezetésével vesztették hatályukat és nem a Mód.tv., illetőleg az Örm. támadott rendelkezése következtében.
A Mód.tv. a Htv. 50. §-ának nem az egészét, hanem a második mondatát helyezte hatályon kívül, amely az ott írt feltételek esetén törvényi mentességet adott az építményadó alól. Az Örm. ugyancsak az Ör. 5. § d) pontjában biztosított házadómentességet helyezte hatályon kívül. Következésképpen az indítványozó által támadott rendelkezések egyike sincs összefüggésben a gépjárműtároló adómentességének sérelmezett megszüntetésével, ezért az indítvány ezen részével érdemben nem foglalkozott az Alkotmánybíróság.
1.2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a házadómentesség jogszabályi változásait tekintette át. Az indítványozó a házadómentességet a 19/1974. (V. 18.) MT rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontja és a 14/1974. (V. 18.) PM rendelet 10. § (1) bekezdése alapján kapta - az indítvány szerint- 1980. május 1. napjától 2015. április 30. napjáig terjedő 35 év időtartamra.
A házadóról szóló 1986. évi 25. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.2.) hatályon kívül helyezte a 19/1974. (V. 18.) MT rendeletet, és 1987. január 1. napját követően a Tvr.2.3. § (1) bekezdése alapján az adómentesség már csak tíz évre szólt. A Tvr.2. 11. § (3) bekezdése szerint azonban a hatályon kívül helyezett, a felsorolt rendeletek alapján határozott időre, jogerős határozattal engedélyezett házadómentességet élvező lakás az adómentesség eredeti időtartamának lejártáig mentesült a házadó alól.
A Tvr.2. végrehajtásáról szóló 35/1986. (X. 2.) PM rendelet - hatályon kívül helyezve a 14/1974. (V. 18.) PM rendeletet - 20. § (1) bekezdése szerint az 1987. január 1. napját megelőzően kiadott használatbavételi, illetőleg végleges fennmaradási engedély alapján használatba vett lakásra a házadómentességet a korábbi szabályok alapján kellett megállapítani azzal (a Tvr.2.-ből következő) eltéréssel, hogy az egy-és kétlakásos épületben lévő 200 m2-t meghaladó, a több lakásos épületben lévő 180 m2-t meghaladó lakás után adómentesség már nem volt megállapítható.
A Htv. 1991. január 1. napján lépett hatályba. A Htv. 49. §-a szerint: "Ha az önkormányzat:
a) a lakástulajdonra bevezeti az építményadót vagy a kommunális adót, egyidejűleg hatályát veszti a házadó, az út- és közműfejlesztési hozzájárulás,
b) az egyéb nem lakás céljára szolgáló építményre bevezeti az építményadót vagy a kommunális adót, vagy az idegenforgalmi adót, egyidejűleg hatályát veszti a nem lakás céljára szolgáló építmények adója, az út- és közműfejlesztési hozzájárulás és a gyógy- és üdülőhelyi díj,"
A Htv. 50. §-a a hatálybalépésekor úgy rendelkezett, hogy "[a]z e törvény alapján bevezetésre kerülő adókkal egyidejűleg hatályukat vesztett rendeletek alapján korábban jogerős határozattal engedélyezett adó, díj és hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alóli mentességek, illetőleg kedvezmények, a kötelezettségekkel együtt vesztik hatályukat az új adók hatálybalépése napján, kivéve az új építésű lakásokra megállapított házadómentesség, annak lejáratáig."
A Htv. idézett rendelkezései alapján tehát a korábban új építésű lakásra jogerős határozattal megállapított házadómentesség annak lejártáig megmaradt.
Ugyanakkor a Htv. 13. § c) pontja alapján mentes volt a házadó alól valamennyi lakás esetében az állandóan bejelentett családtagok - egyenesági hozzátartozók - után személyenként 25 m2. Ezt a törvényi szintű mentességet hatályon kívül helyezte a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi módosításáról szóló 1995. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Htvm.) 10. § (1) bekezdése 1995. december 31. napjával.
A Htv. 50. §-át is módosították a hatálybalépését követően. A Mód.tv. hatálybalépését megelőzően, 2002. december 31-én, a Htv. 50. §-a a következő rendelkezést tartalmazta: "Az e törvény alapján bevezetésre kerülő adókkal egyidejűleg hatályukat vesztett rendeletek alapján korábban jogerős határozattal engedélyezett adó, díj és hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alóli mentességek, illetőleg kedvezmények, a kötelezettségekkel együtt vesztik hatályukat az új adók hatálybalépése napján. Azonban az új építésű lakásokra, lakásbővítésekre jogerős határozattal engedélyezett házadómentesség annak lejártáig mentességet biztosít a lakásokra megállapított építményadó alól."
A Mód.tv. ezt, az új építésű lakásokra, lakásbővítésekre biztosított házadómentességet szüntette meg a Htv. 50. § második mondatának a hatályon kívül helyezésével. Az Örm. ugyancsak az Ör. 5. § d) pontjában biztosított házadómentességet szüntette meg. A házadómentesség törvényi, illetőleg önkormányzati rendeleti megszüntetését tekintette az indítványozó alkotmányellenesnek, s ezért kérte a támadott rendelkezések visszamenő hatállyal történő megsemmisítését.
2. Az Alkotmánybíróság az adókedvezményekkel és azok megállapításával, megszüntetésével kapcsolatos elvi álláspontját a 9/1994. (II. 25.) AB határozatában (ABH
1994, 74.) fejtette ki. Ebben a határozatában az Alkotmánybíróság összefoglalta a kiemelten az adókedvezményekkel foglalkozó 137/B/1991. AB határozat (ABH 1992, 456.), 182/B/1992. AB határozat (ABH 1992, 588.), valamint más, a kedvezményekkel érintőlegesen foglalkozó határozataiban található, az elvi álláspont kialakításához szükséges következtetéseit.
Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozataiban megállapította, hogy az adókedvezményekre senkinek nincsen az Alkotmányon alapuló alanyi joga; az adókedvezmények megadása, illetőleg visszavonása a jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik, önmagában alkotmányossági problémát nem képez. Az adókedvezményre vonatkozó jogszabályi rendelkezések vizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak a megállapítása tartozik, hogy a jogalkotó a mérlegelési jogkörében megállapított kedvezményekkel nem sért-e alkotmányos rendelkezést (1393/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 629.) .
A szerzett jogok védelme vonatkozásában - a szociális biztonsághoz való jog, a szociális rendszerek biztonsága szempontjából - az Alkotmánybíróság elvi álláspontja a következő. A 43/1995. (VI. 30.) AB határozat (ABH 1995, 188.) az Alkotmánybíróság korábbi határozatával [pl. 62/1993. (IX. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364.] összhangban kimondta, hogy "a jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása". Az Alkotmánybíróság egyidejűleg rámutatott arra is, hogy a szerzett jogok védelme nem változtathatatlan (abszolút) érvényű, ám a kivételek - a kivételes jogalkotói beavatkozások - alkotmányosságának elbírálása csak esetről esetre lehetséges.
A 16/1996. (V. 3.) AB határozat különösen a következőket hangsúlyozta:
"7.2. Különbséget téve a rövid és a hosszabb időtartamra szóló adókedvezmények között, az Alkotmánybíróság úgy véli, hogy a kedvezmények megvonásának (csökkentésének, illetve megszüntetésének) tilalma olyan általános alkotmányossági követelmény, amely különösen a rövid időtartamra szóló kedvezmények megvonásának alkotmányos akadálya.
Hosszabb időtartamra szóló adókedvezmények fenntartása esetén - az időtartam hosszabbodásával egyenes arányban - kivételesen lehetőséget kell a jogalkotónak biztosítani arra, hogy a kedvezmények biztosításakor fennálló helyzetben beállott jelentős, alapvető változások esetén - még az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére is figyelemmel és annak keretei között maradva - a kedvezményeket csökkentse, adott esetben meg is vonja. Ez a helyzet különösen akkor, ha a változások a kedvezmények fenntartását az állam számára a kedvezmények megadásakor fennálló körülményekhez képest (amelyek fennállásában viszont a jogalkotó bízott) aránytalanul terhessé, vagy kifejezetten lehetetlenné teszik. Hosszú időtartamra biztosított kedvezmények ilyen körülmények miatt történő megvonásának, az adórendszer adóalanyokra nézve terhesebb módosításának a jogbiztonság követelménye önmagában véve, elvi jelleggel nem állja útját.
7.3. A jogbiztonság követelménye e tekintetben sem abszolutizálható olyan értelmezésben, amely ténylegesen a jogrendszer kivételt nem tűrő feltétlen (abszolút) változatlanságának igényét emelné alkotmányos követelménnyé. A jogbiztonság követelménye nem ezt, hanem a viszonylagos állandóság, a kiszámíthatóság követelményét fogalmazza meg. (...)
7.4. A jogalkotó mozgástere értelemszerűen a kedvezmények igénybevételi lehetőségével egyenes arányban áll: minél hosszabb időtartamra adták azokat, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy időközben az alapul vett körülmények jelentősen megváltoznak. A nagyobb valószínűséggel együtt arányosan csökken az az elvárhatósági mérce, amelynek alapulvételével az államtól a kedvezmények fenntartása még elvárható. Ez a jogbiztonság oldaláról azt a megfontolást juttatja kifejezésre, hogy a jogbiztonság alkotmányos követelménye az egyszer megadott kedvezmények igénybevétele lehetőségének időtartamával együtt: ennek hosszabbodásával együtt válik egyre vi-szonylagosabbá. Minél hosszabb az időtartam, a jogbiztonság követelménye annál viszonylagosabb - csökkenő mértékű - állandóság iránti követelményt foglal magában." (ABH 1996, 68-69.)
Az indítványozó házadómentességének megállapítását követően alapvető változások következtek be a házadómentesség törvényi szabályozása tekintetében is. Az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra, hogy már 1987. január 1. napját követően a Tvr.2. 3. § (1) bekezdése alapján a házadómentesség csak tíz évre volt adható. 1990-ben pedig a helyi önkormányzatok megalakulásával összhangban a törvényalkotó megosztotta az adóztatási jogot az Országgyűlés és az önkormányzatok között, ezzel együtt is több, korábban megállapított adókedvezményt törvényi szinten még fenntartott. A tárgyalt házadómentességet, az alapvető változások ellenére is, még tizenhárom évig fenntartotta a törvényalkotó, annak ellenére, hogy az 1987. évben megállapított mentességek már megszűntek.
Az Alkotmánybíróság a 7/B/1996. AB határozatában (ABH 2001, 845.) foglalkozott az építményadó alóli mentesség egyes kérdéseivel. E határozatában elutasította a Htvm. 10. § (1) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A Htvm. támadott rendelkezése hatályon kívül helyezte a Htv. 13. § c) pontját, amely szerint a törvény mentességet biztosított az építményadó fizetési kötelezettség alól a családtagonként 25 m2-t meg nem haladó lakás-alapterület vonatkozásában. A határozat a következőkre mutatott rá. Az Alkotmány 70/I. §-ával összefüggésben kimondta, hogy "amíg a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra, de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után." [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
"Mindebből következik az is, hogy a korábban nyújtott adómentesség fenntartására nincs alkotmányosan levezethető kötelezettsége a jogalkotónak. Az Országgyűlés jogosult adómentességeket megállapítani, de jogában áll a mentességek körének szűkítése is. A Htv. esetében ennek más törvényektől eltérő hatása van, mivel az nem vonja automatikusan maga után a mentességek tényleges megszűnését, azt jelenti, hogy az Országgyűlés az önkormányzatra bízza a kérdés szabályozását. Garanciális szabályt tartalmaz a Htv. 6. §-ának c) pontja, amely szerint az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan kell megállapítani, valamint e § d) pontja, amely szerint az önkormányzat adómegállapítási joga kiterjed arra, hogy a Htv. második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg a kedvezményeket további kedvezményekkel bővítse ki." (7/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 845, 847.)
Hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy a helyi önkormányzatok egyik alkotmányos alapjoga [Alkotmány 43. § (1) bekezdés] a törvény keretei között érvényesülő adóztatási jog. Ennek az alkotmányos alapjognak az érvényesülése érdekében a törvényalkotó 1990-ben átalakította az adóztatási rendszert, megszüntetett korábbi adónemeket és megteremtette a helyi önkormányzati adóztatás törvényi kereteit a Htv. megalkotásával, ami azt is jelenti, hogy egyes adónemek tekintetében megszűnt a központi szabályozás. A Htv. 48. §-a ezért helyezte hatályon kívül az adózásra vonatkozó, ott megjelölt jogszabályokat. Ez a hatályon kívül helyezés főszabályként a kapcsolatos adómentességek, adókedvezmények szükségképpeni megszüntetésével járt.
A Htv.-ben megjelölt adók megállapítása a helyi önkormányzatok hatáskörébe került. A Htv. 6. §-a alapján a helyi önkormányzat széles körű döntési szabadsággal rendelkezik a helyi adók szabályozásánál. A helyi önkormányzat képviselő-testülete önállóan dönt arról, hogy egyáltalán bevezet-e helyi adót. A képviselő-testület dönthet arról is, hogy a Htv.-ben meghatározottak közül melyik adót vezeti be, és a Htv. keretei között önállóan dönt a bevezetett helyi adóval kapcsolatos adómentességekről, adókedvezményekről, mivel a helyi adók körében az adómentességek és adókedvezmények megállapításának a joga - főszabályként - a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának egyik részjogosítványa. Ennek során a képviselő-testületet széles körű mérlegelési jog illeti meg, mérlegelheti a helyi adópolitika elveit, a lakosság teherviselő képességét, az önkormányzat költségvetésének feltételeit, a helyi adó ugyanis az önkormányzati bevételek jelentős részét adja.
A törvényalkotó a helyi adóztatás önállósága mellett törvényi kereteket állapított meg a helyi adók megállapításához. Egyrészt a Htv. második része a helyi adók tekintetében maga is mentességeket és kedvezményeket határoz meg, amelyek kötik az önkormányzatot, a Htv. 6. § d) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg a kedvezményeket további kedvezményekkel bővítse. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az önkormányzati adórendszer kialakítása során is a törvényalkotó mérlegelési jogkörébe tartozott annak meghatározása, hogy a helyi önkormányzati adóztatásra figyelemmel mely adómentességek, adókedvezmények fenntartását biztosítja törvényi szinten.
Az építményadó körében a Htv. az indítvány elbírálásakor is adómentességet biztosít a szükséglakás, a gyógyvagy üdülőhelynek nem minősülő kistelepülésen fekvő komfort nélküli lakásból 100 m2, a szociális, egészségügyi és gyermekvédelmi, illetőleg nevelési-oktatási intézmények céljára szolgáló helyiség, a költségvetési szerv, az egyház tulajdonában álló építmény, a lakás és az üdülő épülethez tartozó kiegészítő helyiségek, meghatározott feltételekkel az ingatlannyilvántartási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló és kapcsolódó épületek tekintetében. (Htv. 13. §)
A jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik az adómentességek, adókedvezmények megállapítása, s ez a jogkör magában foglalja egyes adómentességek, kedvezmények megszüntetésének a jogát is. A helyi adók rendszerében valamely adómentesség, adókedvezmény törvényi szintű fenntartásának a megszüntetése azt jelenti, hogy arról a továbbiakban a helyi önkormányzat dönthet. Az önkormányzat is mérlegelheti a mentesség, a kedvezmény fenntartását vagy megszüntetését, a döntésénél különösen a helyi adópolitika elveit, a lakoság teherviselő képességét, gazdasági feltételeit, a helyben kialakított adórendszer összefüggéseit is mérlegelheti, mindaddig, amíg nem sért alkotmányos elvet, alkotmányi rendelkezést.
Az indítványozó arra is hivatkozik, hogy az adómentességét jogerős közigazgatási határozat állapította meg, ezért az adómentesség törvényi megszüntetése szerinte ellentétes a jogerős közigazgatási határozattal. A törvényben, önkormányzati rendeletben általános jelleggel biztosított adómentességről a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező közigazgatási hatóságok egyedi közigazgatási határozatokat hozhatnak. [A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 12. § (3) bekezdése b) pontja alapján - e törvény alkalmazásában - közigazgatási hatóság a helyi önkormányzat képviselő-testülete, a 19. § (2) bekezdése szerint átruházott hatáskörben annak szervei.] Ezek a jogerős közigazgatási határozatok általában nem képezik alkotmányos akadályát annak, hogy a jogalkotó megszüntessen adómentességet. E közigazgatási határozatokra nézve is irányadó az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, miszerint "amig a közterhekhez való hozzájárulás - így az adózás is - az Alkotmány 70/I. §-ából eredő alapvető kötelezettség, addig e kötelezettség alól mentességre vagy bizonyos mértékű kedvezményekre senkinek sincs Alkotmányon alapuló alapvető joga. Azt tehát a törvényhozó dönti el - pénzügyi, gazdasági stb. szempontok alapján -, hogy mely adóalanyokra, illetve adótárgyra nézve nyújt adókedvezményt vagy mentességet." [12/1994. (III. 2.) AB határozat, ABH 1994, 402, 403.]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványban támadott jogszabályi rendelkezések a fentiek alapján nem sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, az alkotmánysértés nem állapítható meg sem a Mód.tv., sem az Örm. tekintetében. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
3. Az indítványozó az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének, a 26. §-ának, 57. § (5) bekezdésének, valamint a Jat. 12. § (3)-(4) bekezdéseinek a sérelmére is hivatkozott. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Módtv. 309. § (3) bekezdése, illetőleg az Örm. 2. § (1) bekezdése és az Alkotmány 8. § (1) bekezdése, 26. §-a, 57. § (5) bekezdése, a Jat. 12. § (3)-(4) bekezdései között nincs alkotmányjogilag értékelhető tartalmi összefüggés. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 928/B/2000. AB határozat, ABK 2006, 948, 950.] Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ezekben a részeiben is elutasította.
Budapest, 2008. április 29.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró