adozona.hu
415/B/2004. AB határozat
415/B/2004. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 21. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. § (5) bekezdése - amely a cserepótló vétellel kapcsolatban tartalmaz az általánostól eltérő...
415/B/2004. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 21. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.Indokolás
I.
Az indítványozó szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. § (5) bekezdése - amely a cserepótló vétellel kapcsolatban tartalmaz az általánostól eltérő szabályozást - ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és 70/A. § (1) és (2) bekezdéseivel.Az indítvány szerint az Itv. támadott rendelkezése alapján "aki megtakarítását nem bankban, hanem ingatlanban tartja, azt dupla ingatlanszerzési illetékkel kell sújtani, mert ha két, vagy több ingatlan eladásából származó bevételét egy ingatlan megvásárlására költi, az csak az időben utoljára eladott ingatlan értékét vonhatja le az új ingatlan vételi árából". Az ingatlantulajdonosok hátrányos megkülönböztetése megengedhetetlen, különös tekintettel arra, hogy az állampolgárok saját ingatlanhoz való jutásának elősegítése kiemelt társadalmi érdeknek tekinthető. Az indítványozó szerint a befektetők azonosan kezelendő csoportja között a jogszabály hátrányosan különbözteti meg azokat, akik anyagi javaikat más megtakarítási formákkal szemben ingatlanba fektetik. Ezáltal a kifogásolt rendelkezés nem áll összhangban az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazottakkal sem.
II.
1. Az Alkotmány rendelkezései szerint:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. (...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
2. Az Itv. 21. § (5) bekezdése szerint:
"Lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett -forgalmi értékének a különbözete. Ha a magánszemély vevő egy éven belül több lakástulajdont vásárol, illetve értékesít, akkor az illeték alapját képező értékkülönbözet megállapításánál minden egyes lakásvásárlással szemben a szerzést közvetlenül megelőző vagy követő - a fizetésre kötelezett számára kedvezőbb illetékalapot eredményező - egyetlen értékesítést lehet figyelembe venni. Amennyiben a magánszemély vevő a további lakásvásárlásaival szemben az előbbi feltételeknek megfelelő, további lakásértékesítést nem tud igazolni, e lakásszerzések illetékkötelezettsége az általános szabályok [21. § (l)-(2) bek.] szerint alakul. E bekezdés alkalmazásában nem minősül tehernek a lakástulajdonhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság már vizsgálta az Itv. 19. § (2) bekezdése, a 21. § (3)-(6) és a (8) bekezdése alkotmányellenességét. Az Alkotmánybíróság a 17/1999. (VI. 11.) AB határozatban elutasította azt az indítványt, amely szerint az Itv. említett szabályai alkotmányellenesek, az Alkotmány 13. §-ával védett, tulajdonhoz való jogot sértik és a kettős adózás elkerülését célzó nemzetközi normákkal is ütköznek, mert "e rendelkezések kétszer rónak ki illetéket ugyanazon tulajdon után azáltal, hogy az egyszer már illetékkötelesen megszerzett ingatlan eladása esetén, ha annak árából a tulajdonos egy kisebb értékű másik ingatlant vásárol, akkor a két ingatlan értékkülönbözete alapján ismét illetéket kell fizetnie." A határozat megállapította, hogy "az Itv. 19. §-ában foglalt főszabályhoz képest az Itv. 21. §-ának rendelkezései kivételes, kizárólag a lakásokkal összefüggő ingatlanforgalom könnyítését célzó, lényegüket tekintve kedvezmény-szabályok. Ilyen különösen az Itv. 21. § (5) bekezdés szerinti, úgynevezett egy éven belüli lakástulajdon-váltást, a vásárlást preferáló rendelkezés is" (ABH 1999, 131, 134.) . A határozat megállapította azt is, hogy "az indítványozó által kiemelt esetben - a korábbi lakás helyett egy éven belüli újabb lakás vásárlása esetében -, tehát az Alkotmány 13. § és 70/I. § sérelme nem áll fenn."
Az "ítélt dolog" az alkotmánybírósági eljárásban azt jelenti, hogy ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány elbírált kérdésnek minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti. [1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 972, 973.; 35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200.]. Mindebből azonban az is következik, hogy amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére történő hivatkozással vagy tartalmilag más rendelkezés megjelölésével terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik.
A jelen esetben az Alkotmány más szabályai, az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 70/A. §-a sérelmére hivatkoznak, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány alapján érdemben vizsgálódott.
2. Az Itv. 1. §-a szerint visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni. A vagyonszerzési illetéket a szerző fél köteles megfizetni [Itv. 27. § (1) bekezdés].
Az illetékfizetési kötelezettség ingatlanok esetében valamennyi vagyonszerzésre kiterjed. Az Itv. 18. § (1) bekezdése értelmében ingatlannak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső, más módon történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10% [Itv. 19. § (1) bekezdés].
Az Itv. a lakástulajdon öröklését és visszterhes szerzését lakáspolitikai célból minden más rendeltetésű vagyongyarapodástól elkülöníti.
Lakástulajdon és a hozzá kapcsolódó jogok visszterhes vagyonátruházási illetéke mértékének meghatározása körében az Itv. az általánostól eltérő, kedvezőbb szabályozást tartalmaz. A kedvezmény részben az illeték mértékére, részben az illeték alapjára vonatkozik.
Lakástulajdon szerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja általában a lakástulajdon forgalmi értéke, mértéke - lakásonként - 4 millió forintig 2%, a forgalmi érték ezt meghaladó összege után 6%. [Itv. 21. § (1) bekezdés].
Az Itv. 21. § (5) bekezdése lehetővé teszi, hogy az illeték alapját lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, a vásárolt és az eladott lakástulajdon forgalmi értékének a különbözetében állapítsák meg. Az Itv. számol azzal is, hogy a magánszemély vevő egy éven belül több lakástulajdont vásárol, illetve értékesít. Ilyen esetben a támadott rendelkezések értelmében az illeték alapját képező értékkülönbözet megállapításánál minden egyes lakásvásárlással szemben a szerzést közvetlenül megelőző vagy követő - a fizetésre kötelezett számára kedvezőbb illetékalapot eredményező - egyetlen értékesítést lehet csak figyelembe venni. Amennyiben a magánszemély vevő a további lakásvásárlásaival szemben az előbbi feltételeknek megfelelő, további lakásértékesítést nem tud igazolni, e lakásszerzések illetékkötelezettsége az általános szabályok [21. § (l)-(2) bekezdés] szerint alakul.
Az Itv. 21. § (5) bekezdése egyértelműen kedvezményszabály.
Amíg azonban a közteherviselés alkotmányos kötelezettség, kedvezményre senkinek nincs az Alkotmányból levezethető alanyi joga [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.].
Az Alkotmánybíróság már több határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát, az emberi méltósághoz való joggal [Alkotmány 54. § (1) bekezdés] is összefüggésben.
Megállapította, hogy "a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. Rámutatott arra is, hogy "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes." [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.].
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.].
A megkülönböztetés akkor alkotmányellenes, "ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne" (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.) .
Az Alkotmánybíróság ezeket a megállapításokat irányadónak tekintette a jelen ügy elbírálásánál is.
Annak, hogy a törvényhozó a lakástulajdon visszterhes szerzését minden más rendeltetésű vagyongyarapodástól eltérően kezeli, lakáspolitikai célja van. A lakáshoz jutás elősegítése - a lakástulajdon sajátos szerepe, a lakástulajdon tárgya, a lakás szociális funkciója miatt -, a lakáshoz jutás feltételei szabályozása, a lakáspolitika meghatározása a jogalkotó kötelessége és hatásköre. Az Itv. 21. § (5) bekezdése nem a befektetők körének kíván kedvezményt adni. A feltételeknek megfelelő alanyi körön belül a kedvezményszabály minden érintettre nézve azonosan érvényesül. Nem jelent hátrányos megkülönböztetést az Itv. 21. § (5) bekezdésének az az indítványban támadott rendelkezése, mely az egy éven belüli több lakástulajdonértékesítés közül minden egyes lakásvásárlással szemben csak az azt közvetlenül megelőző vagy követő, kedvezőbb illetékalapot eredményező, egyetlen értékesítést enged figyelembe venni.
3. Az indítvány hivatkozik az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmére is. Az indítványozó nem fejtette ki és nem is indokolta, hogy az Itv. támadott szabálya milyen okból ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazottakkal, ezért az Alkotmánybíróság e tekintetben érdemi vizsgálatot nem folytatott le.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Itv. 21. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2008. április 29.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró