adozona.hu
287/B/2000. AB határozat
287/B/2000. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. § 26. és 36. pontjai, 40. § (2)-(11) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 4...
287/B/2000. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. § 26. és 36. pontjai, 40. § (2)-(11) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 40. § (4)-(5) bekezdései vonatkozásában előterjesztett indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 30. §-a, 47. § (5) bekezdés f) pontjának 2. alpontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozó beadványában a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) több rendelkezésével, valamint a fogyatékos személyekjogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) egyes rendelkezéseivel, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet egészével kapcsolatban emelt kifogást. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány tartalmilag elkülöníthető alkotmányossági kifogásokat tárgyal, ezért azok külön elbírálást igényelnek. Így az Alkotmánybíróság az indítványrészeket az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat [a továbbiakban: Ügyrend (ABH 2003, 2065.) ] 28. § (2) bekezdése alapján elkülönítette, s külön eljárás keretében bírálja el. A jelen vizsgálat tárgyát csak az Szja tv. kifogásolt rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata képezi.Az indítványozó az Szja tv. 3. § 26. és 36. pontjai, 40. § (4) és (5) bekezdése, továbbá 47. § (5) bekezdés f) pontjának 2. alpontja vonatkozásában terjesztett elő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, illetve utólagos normakontrollra irányuló indítványt az Alkotmánybíróságnál. Állítása szerint alkotmányellenes az Szja tv. 3. §-ának 26. pontja mivel az "emberi méltóságot sértően diszkriminál, ami ellentétes az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében" foglaltakkal. Sérül továbbá a jogforrási hierarchia elve is, amikor az Szja tv. 3. § 26. pontja az értelmező rendelkezések között a súlyosan fogyatékos fogalmának meghatározásakor más alacsonyabb szintű jogszabályokra utal vissza. A 3. § 36. pontjában foglalt szociális rászorultság definíciója nem kellően körülhatárolt, nem ad megfelelő eligazítást a célcsoportnak s így a jogbiztonság sérelme is megvalósul.
Alkotmányellenes továbbá szerinte az Szja tv. családi kedvezményre vonatkozó szabályozása, mivel a kedvezményezettek köréből kihagyta "a teljesen munkaképtelen, mások gondozására szoruló rokkantnyugdíjasok azon közeli hozzátartozóit, akikkel egy háztartásban élnek, és adófizetésre kötelezettek". Hivatkozik az Alkotmány 70/I. §-ára, amely szerint minden állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően köteles a közterhekhez hozzájárulni, a kedvezményeket pedig a kivételes célok érdekében állapították meg, ahogyan azt a törvény is rögzíti. A helyzetet szerinte a személyi kedvezmény bevezetése sem oldotta meg, mivel ezt is csak az a súlyosan fogyatékos tudja érvényesíteni, akinek magának is van jövedelme. Úgy véli, hogy a kedvezmény diszkriminatív, mivel csak "a gyermekek súlyos fogyatékosságát méltányolja", a felnőttekét nem. Véleménye szerint ez sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvét, továbbá a 70/A. §-ban szabályozott diszkrimináció tilalmába ütközik, mivel az adókedvezmény "szociális-segély jellegű", így az mindenkit meg kell, hogy illessen.
Álláspontja szerint alkotmányellenesek az Szjatv. 40. § (4)-(5) bekezdései, továbbá 47. § (5) bekezdés f) pontjának 2. alpontja is, s kéri a törvényhozást "utasítani a mulasztás, illetve joghézag megszüntetésére". Indítványában kitér arra is, hogy az Szja tv.-ben szabályozott "kvázi családi támogatások" a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényben kellene, hogy szabályozva legyenek, így ebben a tekintetben is kéri a törvényhozást utasítani a megfelelő helyen történő szabályozásra.
Előadja továbbá, hogy az Szjatv. 40. § (2)-(6) bekezdései a családtámogatási ellátások rendszerét újraszabályozták azáltal, hogy súlyosan diszkriminatív adókedvezményt vezettek be kvázi családi támogatásként. Ezért kéri megállapítani, hogy a korábbi családtámogatási ellátások "mint szerzett jog, tovább már alkotmányosan nem sorvaszthatók".
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. Az Szja tv. indítványozó által kifogásolt rendelkezéseinek a benyújtáskor hatályos szövege:
"3. §
(...)
26. Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, aki súlyos egészségkárosodással összefüggő jogosultságról szóló jogszabályban említett betegségben szenvedőnek minősül, továbbá, aki rokkantsági járadékban részesül. E pont alkalmazásában jogszabály alatt törvényt, kormányrendeletet és a népjóléti miniszter rendeletét kell érteni.
(...)
36. Szociálisan rászoruló: az a magánszemély, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt - vagyoni viszonyára is tekintettel - csak külső segítséggel képes biztosítani."
"30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
0-400 000 Ft 20%,
400 001-1 000 000 Ft 80 000 Ft
és a 400 000 Ft-on felüli rész 30%-a,
1000 001 Ft-tól 260 000 Ft és az 1 000 000 Ft-on felüli rész 40%-a."
"40. §
(...)
(2) Az összevont adóalap adóját csökkenti a családi kedvezmény.
(3) A családi kedvezmény eltartottanként
a) egy és kettő eltartott esetében havi 2200 forint;
b) három vagy több eltartott esetében havi 3000 forint;
c) súlyosan fogyatékos eltartott esetében fogyatékos eltartottanként havi 3400 forint.
(4) A (3) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásában eltartott az, akire tekintettel családi pótlékot folyósítanak. Súlyosan fogyatékos eltartott az, aki után a családi pótlékot a fogyatékos állapotára tekintettel folyósítják, továbbá a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély is, abban a háztartásban, ahol ellátásáról folyamatosan gondoskodnak.
(5) A családi kedvezményt az a szülő, nevelőszülő, hivatásos nevelőszülő, gyám veheti igénybe, aki a családi pótlék igénybevételére jogosult, illetőleg a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély esetében a folyamatos ellátásáról gondoskodó, egy háztartásban élő magánszemélyek egyike, feltéve, hogy a kedvezmény érvényesítése esetén adóbevallásában (a munkáltatója az adóbevallást helyettesítő elszámolásban) a fogyatékos eltartott természetes azonosító adatait vagy adóazonosító jelét feltünteti.
(6) Amennyiben a családi pótlékot olyan magánszemély nevére folyósítják, akinek a 33-34. § rendelkezéseit is figyelembe véve nincs a családi kedvezmény összegének érvényesítéséhez elegendő adója, akkor az (5) bekezdés rendelkezésétől eltérően a családi kedvezmény nem érvényesített részét, illetőleg egészét a vele együttélő házastársa az adóév végén adóbevallásában (az adóbevallást helyettesítő elszámolásban) veheti igénybe, feltéve, hogy az eltartott természetes azonosító adatait vagy adóazonosító jelét mindketten feltüntetik adóbevallásukban, illetőleg az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámolásukban."
"47. §
(...)
(5) A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg levonásánál figyelembe veszi: f) a családi kedvezményt annál a magánszemélynél,
2. rokkantsági járadékban részesülő súlyosan fogyatékos eltartott esetében annál, aki a háztartásában együtt élő, adóköteles jövedelemmel rendelkező személyekkel együttesen írásban nyilatkozik, hogy saját háztartásában folyamatosan gondoskodik a fogyatékos személy ellátásáról és ezt a családi kedvezményt rajta kívül más nem veszi igénybe,
3. Az Szja tv. indítványozó által kifogásolt rendelkezéseinek elbíráláskor hatályos szövege:
"3. §
(...)
26. Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, aki súlyos egészségkárosodással összefüggő jogosultságról szóló jogszabályban említett betegségben szenvedőnek minősül, továbbá, aki rokkantsági járadékban részesül.
(...)
36. Szociálisan rászoruló: az a magánszemély, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt - vagyoni viszonyára is tekintettel - csak külső segítséggel képes biztosítani."
"30. § Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
0-1 700 000 forint 18 százalék,
1 700 001 forinttól
306 000 forint
és az 1 700 000 forinton felüli rész 36 százaléka."
"40. §
(...)
(2) Az összevont adóalap adójából a (3)-(l 1) bekezdés rendelkezései szerint nem kell megfizetni a családi kedvezményt, amelyet a kedvezményezett eltartott után adóbevallásában, illetőleg az adóhatósági adó megállapításában érvényesíthet a jogosult azzal, hogy e § alkalmazásában adóbevallásnak minősül a magánszemély adójának a munkáltató által történő adó megállapítása is.
(3) A családi kedvezmény kedvezményezett eltartottakként és jogosultsági hónaponként 4000 forint, feltéve, hogy az adott hónap bármely napján az eltartottak létszáma a három főt eléri.
(4) E § alkalmazásában jogosultsági hónap az a hónap, amelyre tekintettel a családi pótlékot, illetőleg a rokkantsági járadékot folyósítják, magzat esetében a várandósság időszakában azon hónap, amelyben a várandósság orvosi igazolása alapján a jogosultság legalább egy napig fennáll, kivéve azt a hónapot, amikor a megszületett gyermek után a családi pótlékra való jogosultság megnyílik. Az adóhatóság az ellenőrzés során kérheti a várandósság tényéről kiadott orvosi igazolást.
(5) A (3) bekezdésben megállapított összeg meghatározása szempontjából az eltartottak létszámába be kell számítani a kedvezményezett eltartottakon kívül azokat is, akiket rajtuk kívül a családok támogatásáról szóló törvény szerint a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából figyelembe vesznek (a továbbiakban együtt: eltartottak) .
(6) A családi kedvezmény érvényesítésére jogosult az a magánszemély, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékra jogosult, továbbá a várandós nő és vele közös háztartásban élő házastársa. Nem jogosult azonban a családi kedvezmény érvényesítésére az a magánszemély, aki a családi pótlékot mint vagyonkezelői joggal felruházott gyám, illetőleg mint vagyonkezelő eseti gondnok a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel kapja, valamint a szociális intézmény vezetője, ha a családi pótlékot az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel kapja.
(7) Ha a kedvezményezett eltartott saját maga volna jogosult a (6) bekezdés rendelkezése szerint a családi kedvezmény érvényesítésére, illetőleg, ha a kedvezményezett eltartott rokkantsági járadékban részesülő magánszemély, akkor a vele közös háztartásban élő magánszemélyek közül - döntésük szerint - egy minősül jogosultnak.
(8) A családi kedvezmény érvényesítésének feltétele az eltartottak természetes azonosító adatainak vagy adóazonosító jelének feltüntetése az adóbevallásban, azzal, hogy magzat (ikermagzat) esetében az előzőeket a várandósság tényéről adott nyilatkozat helyettesíti.
(9) A családi kedvezmény ugyanazon kedvezményezett eltartott után egyszeresen érvényesíthető, azonban a jogosult a vele közös háztartásban élő házastársával, élettársával - amennyiben a gyermeket nevelő egyedülálló családi pótlékát az élettársak egyike sem veszi igénybe az adóév végén megoszthatja azt (ideértve azt az esetet is, ha a családi kedvezményt a jogosult egyáltalán nem tudja érvényesíteni), feltéve, hogy a megosztás tényéről az adóbevallásukban nyilatkozatot adnak és egymás adóazonosító jelét feltüntetik.
(10) Ha a magzat (ikermagzat) felismerése az adóbevallás benyújtását követően történik, akkor a várandósság alapján az adóévben fennálló jogosultsági hónapokra járó családi kedvezmény - figyelemmel e § rendelkezéseire is - önellenőrzéssel érvényesíthető.
(11) A családi kedvezmény e § szerint történő érvényesítése a (7) bekezdésben nem említett jogosultak esetében független attól, hogy az adóelőleg megállapításánál mely jogosultnál történt annak figyelembevétele."
"47. §
(...)
(5) Ha a magánszemély nyilatkozatában feltüntette adóterhet nem viselő járandósága(i) várható éves összegét is, vagy a kifizető adóterhet nem viselő járandóságo(ka) t is fizet ki (juttat) a magánszemély részére, akkor a göngyölítéses módszer alkalmazása esetén a bevételt terhelő adóelőleg megállapításához az adóelőleg-alapok összegéhez hozzá kell adni az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegét is. Ilyenkor a bevételt terhelő adóelőleg - az (1) és (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően -az adóelőleg-alapok megnövelt összegére az adótábla szerint várható számított adó, csökkentve
a) a kifizető által kifizetett (juttatott), a magánszemély által az adóévben megszerzett bevételek alapján már megállapított adóelőlegek összegével, valamint
b) az adóterhet nem viselő járandóság(ok) várható éves összegére az adótábla szerint meghatározott várható számított adóval."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány benyújtása óta a jogi szabályozás megváltozott: az Szja tv. az indítvány benyújtása és annak elbírálása között eltelt időben többször módosult.
Az Alkotmánybíróság - főszabályként - csak hatályban lévő jogszabály, illetve állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a alapján bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. A jelen eljárásban előterjesztett indítvány nem tartozik ezek körébe, hanem utólagos normakontrollra irányul. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag, valamint a szabályozás szintje tekintetében is a korábbival azonos (1066/B/1995. AB végzés, ABH 1999, 867, 868.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2001, 1605,1606.) . Mivel a jogi szabályozás változása ellenére az indítványozók alkotmányellenességet állító érvelése részben a hatályos Szja tv. vonatkozó rendelkezései alapján is felhozható, ezért az Alkotmánybíróság vizsgálatát a hatályos szabályozás tekintetében folytatta le.
2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Szja tv. elbíráláskor hatályos szövege az indítványozó által kifogásolt 2000-ben hatályos 47. § (5) bekezdés f) pontjának 2. alpontjában foglaltakat nem tartalmazza, ezért az eljárást ennek vonatkozásában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat [a továbbiakban: Ügyrend (ABH 2003, 2065.) ] 31. § a) pontja alapján megszüntette.
3. Az indítványozó az Szja tv. 30. §-ában foglaltakat kifogásolja, mivel állítása szerint a minimálbér alatt élő személyek alapvető jogait korlátozza, hogy jövedelmük nem adómentes, ezért indokoltnak tartja a nyugdíjak, valamint a minimálbérből élők jövedelmének 240.000 forintos határig való adómentességét, illetve az adótábla ilyen irányú módosítását.
Többek között a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény rendelkezett az Szja tv. módosításáról. Ezen hivatkozott módosító jogszabály 75. § (5) bekezdése iktatta be az értelmező rendelkezések közé az adóterhet nem viselő járandó-ságok tételes felsorolását. Ezen felsorolás keretei közé az egyes pénzügyi tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 1. § (3) bekezdése emelte be a nyugdíjat (Szja tv. 3. § 72. pont a) alpont) . Így a nyugdíj jelenleg adóterhet nem viselő járandóság: vagyis továbbra is az összevont adóalap részét képezi, de önmagában a törvény szerint nem visel adóterhet, mivel az összegére eső adó csökkenti a számított adót.
Az Szja tv. jelenleg is hatályos, az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvénnyel történő módosítása óta jövedelemkorláthoz (ún. jogosultsági határhoz) kötötten 63 000 forint) hó bérjövedelmet teljes egészében mentesít az adó alól. Az adójóváírás mértéke és maximális összege a korábbi szabályozáshoz képest változatlan 18 százalék, de legfeljebb 9000 forint/hó. Ha az éves összes jövedelem meghaladja a jogosultsági határt (1 500 000 forintot), de nem éri el a 2 100 000 forintot, úgy az adójóváírás egyenlő a törvény alapján meghatározott összegnek a jogosultsági határ feletti jövedelem 18 százalékát meghaladó részével.
Ugyanakkor lehetőség nyílik kiegészítő adójóváírás igénybevételére is, ha a magánszemély a jogosultsági határra irányadó szabályai szerinti éves összes jövedelme nem haladja meg az egymillió forintot (ez az ún. kiegészítő jogosultsági határ), úgy az adójóváírás az adóévben megszerzett bérből a jogosultsági hónapok száma és 50 ezer Ft szorzatát meghaladó rész 18 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 2340 Ft. Ha az éves jövedelem meghaladja a kiegészítő jogosultsági határt (1 000 000 Ft-ot), de nem éri el az 1 561 600 Ft-ot, a kiegészítő adójóváírás összege az előbbiekben meghatározott összegnek a kiegészítő jogosultsági határ 5 százalékát meghaladó része.
Az Szja tv.-t érintő fentebb hivatkozott módosítások értelmében jelenleg a nyugdíj az Szja tv. 72. § a) pontja szerint adóterhet nem viselő járandóság, a jövedelem pedig havi 63 000 forint összegig adómentes.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által hivatkozott probléma jelenleg nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben az Ügyrend 31. § e) pontja alapján megszüntette.
4. Az indítványozó kifogásolja, hogy a jogalkotó az Szja tv. megalkotásakor a súlyosan fogyatékosok körét a törvény 3. §-ának 26. pontjában úgy határozta meg, hogy visszautalt más alacsonyabb szintű jogszabályokra, megsértette az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében megfogalmazott emberi méltósághoz való jogot, illetve alkotmányellenesen korlátozott alapvető jogokat. Ugyanakkor sérti a jogforrási hierarchia elvét is.
4.1. Az Szja tv. célja - ahogyan azt az 1. § (2) bekezdése mondja - az arányosság és a méltányosság elvének érvényesítésével az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevétel biztosítása oly módon, hogy minden természetes személy, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet vagyoni viszonyainak megfelelően járuljon hozzá a közterhekhez.
Az Szja tv. a "súlyosan fogyatékos" fogalmát - mivel az adókedvezmény igénybevételére jogosultság szempontjából az egységes jogalkalmazás miatt szükséges a pontos definíció - értelmező rendelkezései között úgy határozza meg, hogy a kedvezmény igénybevételére azok jogosultak, akiknek a károsodása a súlyos egészségkárosodással összefüggő jogosultságokról szóló jogszabályokban említett állapotok, betegségek közé tartozik, továbbá akik rokkantsági járadékban részesülnek. A súlyos fogyatékosság minősítése részletes szabályainak kidolgozására a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 30. § (1) bekezdés a) pontja a Kormányt hatalmazta fel. A Kormány e felhatalmazás alapján alkotta meg a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Kr.) .
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy egy jogszabályban más jogszabályban foglalt definíció(k) átvétele nem tekinthető alkotmányellenesnek, ez a jogalkalmazás egységét, továbbá a jogállamiság követelményével szoros összefüggésben lévő jogbiztonság elvének érvényesülését segíti elő - azzal, hogy egyes fogalmak tartalmát azonosan határozza meg. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált emberi méltósághoz való jog és ezen jogszabály-szerkesztési technika között alkotmányosan értékelhető összefüggés nem áll fenn. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
4.2. Az Alkotmánybíróság 1160/B/1992. AB határozatában (ABH 1993, 607, 608.) már rámutatott arra, hogy nem sérti a jogbiztonságot, ha a jogalkotó keretjellegűen és nem részletezően határoz meg valamely életviszonyra vonatkozó szabályokat. A jelen esetben a törvényhozó a "szociálisan rászoruló" fogalmát definiálta keretjelleggel, ami kétségkívül széles mérlegelési lehetőséget biztosít a jogalkalmazónak a norma konkrét, egyedi ügyekben történő alkalmazása során. Az Alkotmánybíróság szerint a jogbiztonság elve ilyen esetekben csak akkor sérül, ha a fogalom-meghatározás egyáltalán nem ad eligazítást a jogalkalmazó számára; a jogalkotó egyáltalán nem alkot meg valamely, az egységes jogalkalmazás számára szükséges definíciót, vagy a meghatározás a jogalkalmazónak önkényes döntést tesz lehetővé. A jelen esetben az indítvánnyal érintett fogalom általánosan határozza meg az érintettek körét, mivel a fogalom természete, összetettsége, a minden esetben figyelembe veendő egyéb körülmények megléte nem teszi lehetővé a pontosabb körülhatárolást. A jogalkalmazó mérlegelési jogköre valóban meglehetősen nagy, de nem tekinthető önkényesnek. A szociális rászorultság megítélésénél számos tényező együttes mérlegelésére van szükség; értelemszerűen a mindenkori minimálbér összege, az egy háztartásban élő családtagok esetében az egy főre jutó jövedelem, az érintett tulajdonában álló ingó- és ingatlan vagyontárgyak értéke, valamint az adott településen általánosan elfogadott minimális életkörülmények megteremtéséhez, a létminimum biztosításához szükséges anyagi eszközök meglétének hiánya az irányadó.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Szjatv. 3. § 36. pontjanem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, így az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.
5. Ezt követően az Alkotmánybíróság az indítványozó azon állítását vizsgálta, amely szerint az Szja tv. családi kedvezményre vonatkozó szabályozása, mivel a kedvezményezettek köréből kihagyta "a teljesen munkaképtelen, mások gondozására szoruló rokkantnyugdíjasok azon közeli hozzátartozóit, akikkel egy háztartásban élnek, és adófizetésre kötelezettek", az Alkotmányban rögzített diszkrimináció tilalmába ütközik, és sérti az arányos közteherviselést. Állítása szerint csak a gyermekek súlyos fogyatékosságát méltányolja a jogalkotó, míg a felnőttekét nem.
5.1.Az Alkotmány 70/I. §-ában az állampolgárok egyik alapvető kötelezettségeként határozza meg a jövedelmi és vagyoni viszonyaiknak megfelelő közterhek viseléséhez való hozzájárulást, amelynek módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg; amelyekben a törvényhozó különböző kedvezményeket is adhat. Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig az e kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.].
A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, amelynek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra, vagy éppen érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető gazdaságpolitikai, társadalompolitikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket is. Jóllehet a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem jogi, hanem az egyéb - gazdaságpolitikai, szociálpolitikai - szempontok a meghatározók; ezek mérlegelése a törvényhozó, mint politikai döntéshozó feladata.
Az adókedvezményeket tartalmazó törvények alkotmányossági vizsgálata során tehát az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, nem jogosult azonban a jogalkotói mérlegelés célszerűségi (politikai) szempontból történő vizsgálatára. Az indítványozó azt sérelmezi, hogy a jogalkotó kihagyta a személyi jövedelemadó fizetése kapcsán a kedvezményezetti körből "a teljesen munkaképtelen, mások gondozására szoruló rokkantnyugdíjasok azon közeli hozzátartozóit, akikkel egy háztartásban élnek". A fent kifejtettek alapján önmagában véve ez nem ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ában foglaltakkal, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította, s a továbbiakban a sérelmezett szabályozás diszkrimináció tilalmába ütközését vizsgálta.
5.2. Az Alkotmánybíróság, ahogyan erre már az 5.1 pontban is utalt, áttért az Szja tv. 40. § (2)-(l 1) bekezdésében szabályozott családi kedvezménynek az Alkotmány 70/A. §-ával való összeegyeztethetőségének vizsgálatára.
Az Alkotmánybíróság mostanáig már több határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát. Rámutatott arra, hogy "a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében kimondott megkülönböztetési tilalom nemcsak az alapvető jogok tekintetében áll fenn, hanem egyéb jogokra vonatkozóan is [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. Az alapvető jogok tekintetében előforduló megkülönböztetéseket az Alkotmánybíróság a szükségesség és az arányosság szempontjai alapján bírálja el. Ha nem alapvető jogról van szó, az Alkotmánybíróság akkor tekinti alkotmányellenesnek a megkülönböztetést, ha az összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok közötti megkülönböztetésnek nincs ésszerű indoka, vagyis önkényes [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139.-140.].
A családi kedvezmény bevezetésének társadalompolitikai célja a gyermekes családok jövedelmi szempontú esélyegyenlőségének javítása volt. A családok teherviselő-képességéhez igazodó adóztatás modelljét alakította ki a jogalkotó azzal, hogy a gyermekek után adókedvezményt biztosít. A törvény szerint a családi kedvezményt családi pótlékra jogosult gyermek után lehet érvényesíteni, gyermekszámtól függően növekvő összegben. A kedvezmény megemelt összegben jár azoknak, akik súlyosan fogyatékos gyermeket nevelnek, továbbá azoknak is, akik háztartásukban rokkantsági járadékban részesülő eltartottról gondoskodnak.
A kedvezmény célja általában a gyermekes családok támogatása, adózás utáni jövedelmének a növelése, illetve azon családok helyzetének javítása, akik családjukban gyermekkora óta súlyosan fogyatékos személyt nevelnek, és ennek okán az érintett után korábban is magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak, vagy 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált és számára nyugellátást, baleseti nyugellátást a feltételek fennállásának hiányában nem állapíthattak meg, és így rokkantsági járadékos lett.
Az indítványozó kifogása szerint az, hogy a 18. életévük előtt fogyatékossá vált személyeket és a később valamilyen külső körülmény folytán I. csoportba tartozó súlyosan fogyatékossá vált személyeket a családi kedvezmény szempontjából a jogalkotó nem azonos módon kezeli, diszkriminatív.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint, amint arra a jelen határozat 3.1 pontjában is rámutatott az Alkotmánybíróság, senkinek nincs alanyi joga a különböző kedvezményekre. Az állam valamely hátrányos szociális helyzet ellensúlyozását szolgáló kedvezmények, mentességek, illetve segélyek szabályozásánál különböző körülményeket vehet figyelembe. A jelen esetben a törvényhozó a 18. életévük betöltése előtt már súlyos fogyatékkal élők és a 25. életévüket megelőzően teljesen munkaképtelenné vált személyek támogatását ítélte a legindokoltabbnak. Ők ugyanis saját jogon rokkantsági nyugellátást nem szerezhettek, ellentétben a rokkantsági nyugdíjban részesülőkkel. A jogalkotó ezzel a gyermekkorától kezdve fogyatékkal élő személyeket, illetve a gyermekkorában vagy fiatal felnőttkorában munkaképtelenné vált gyermek(ek) ellátásáról folyamatosan gondoskodó családokat támogatja. A fent kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság nem ítélte az Alkotmány 70/A. §-ában rögzített diszkrimináció tilalmával ellentétesnek az Szja tv. családi kedvezményre vonatkozó rendelkezéseit, így az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
6. Az Alkotmánybíróság ezt követően a családtámogatási ellátások és a szerzett jogok kapcsolatát vizsgálta, mivel az indítványozó szerint a családtámogatási ellátások rendszerét újraszabályozták azáltal, hogy az Szja tv.-be családi kedvezmény elnevezéssel egy "diszkriminatív adókedvezményt" vezettek be kvázi családi támogatásként. Ezért kéri megállapítani, hogy a korábbi családtámogatási ellátások "mint szerzett jog, tovább már alkotmányosan nem sorvaszthatók".
Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogbiztonság elve többek között megköveteli a szerzett jogok védelmét, a véglegesen teljesedésbe ment jogviszonyok érintetlenül hagyását, továbbá a múltban keletkezett tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozhatóságát [lsd.: 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 81,; 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364, 367.; 5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 86.].
A családi kedvezmény jogintézménye az Szja tv. módosításáról szóló 1998. évi LXV. törvény megalkotásával került az Szja tv. 40. §-a által szabályozásra. Ezen új intézmény bevezetésének társadalompolitikai indoka: a gyermekes családok helyzetének javítása, amely a korábbi családtámogatási ellátásoktól teljesen független. Ez a családok támogatására irányuló, a gyermekek után igénybe vehető adókedvezmény kiterjesztően értelmezve a családtámogatási ellátások közé sorolható, ebben a megközelítésben annak teljesebbé tételét szolgálja. Ezen új jogintézmény által szabályozott kedvezmény annyiban kapcsolódik a korábbi családtámogatási rendszerhez, hogy egy újabb kedvezmény igénybevételének lehetőségével egészíti ki. Így e között és a szerzett jogok között - az indítványozó által felvetett összefüggésben - alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat nem áll fenn. Ezért az Alkotmánybíróság az Szja tv. 40. § (2)-(11) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
7. Az Alkotmánybíróság a következőkben az indítványozónak az Szja tv. 40. § (4)-(5) bekezdései vonatkozásában előadott kifogásait vizsgálta, melyben kéri a törvényhozást "utasítani a mulasztás, illetve joghézag megszüntetésére", illetve arra, hogy. az Szja tv.-ben szabályozott "kvázi családi támogatások" rendszerét a jogalkotó a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényben szabályozza.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölnie nemcsak a jogszabályt, hanem a jogszabálynak azt a konkrét rendelkezését, amelyet az Alkotmánynak valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart (ABH 1993, 910.) .
Az indítványozó nem jelölte meg, hogy az Alkotmány mely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tartja az Szja tv. fentebb hivatkozott rendelkezéseit, ezért az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét, mint határozott kérelmet nem tartalmazót az Abtv. 22. § (2) bekezdése alapján visszautasította.
Budapest, 2008. április 14.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s.
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
le, Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró