adozona.hu
277/B/2001. AB határozat
277/B/2001. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 6. § (2) bekezdésének az Alkotmány 7. §-a, 13. §-a és 70/I. §-a sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 6. § (2) bekezdésének az Alkotmány ...
277/B/2001. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 6. § (2) bekezdésének az Alkotmány 7. §-a, 13. §-a és 70/I. §-a sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 6. § (2) bekezdésének az Alkotmány 8. § (2) bekezdése, 51. §-a, 57. §-a valamint 64. §-a sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, továbbá azt az indítványt, amely a tévesen levont kamatadó visszatérítésére irányult, visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 6. § (2) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére terjesztett elő indítványt az Alkotmánybírósághoz.Az indítványozó első indítványában az Alkotmánybíróság "állásfoglalását" kérte abban a kérdésben, hogy a késedelmi kamatot jövedelemnek kell-e tekinteni, és utána a kifizetőnek (munkáltatónak) le kell-e vonni a személyi jövedelemadó előleget, avagy irányadó az, az "életszerűség", hogy a késedelmi kamat átalányjellegű költségtérítés, amely egyrészt az inflációt, másrészt azt a kárt fedezi, amely a munkavállalót azért éri, mert a munkáltató a törvényi határidőn belül nem fizette meg számára a munkabérét, illetve az egyéb járandóságát.
Hiánypótlásra történt felhívást követően az indítványozó pontosította az indítványát: egyrészt megjelölte a támadott törvényi rendelkezés által - álláspontja szerint -sérelmet szenvedett alkotmányi rendelkezéseket, másrészt indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll hatáskörben eljárva, rendelje el az Szja tv. 6. § (2) bekezdésének a "törlését", "mondja ki", hogy a kamat - kifizetésének jogcímétől függetlenül - adómentes és "rendelje el" a kifizetett késedelmi kamatból tévesen levont személyi jövedelemadó előleg visszatérítését.
Az indítványozó kifejtette, hogy az Szja tv. 6. § (2) bekezdése ellentétes az Alkotmány 7. §-ával, mivel a késedelmesen kifizetett munkabér után járó késedelmi kamat sehol sem képez adóalapot. Véleménye szerint a támadott törvényi rendelkezés ellentétes az Alkotmány 13. §-ával is, mivel a késedelmi kamat megadóztatása "a tulajdonjog ellen van".
Az indítványozó utalt arra, hogy a késedelmesen megfizetett munkabér esetén járó (bíróság által megítélt) késedelmi kamat egyrészt az inflációs hátrányok kiegyenlítését, másrészt a munkavállaló által a számára meg nem fizetett munkabér "áthidalására" felvett hitel után fizetendő kamat kompenzálását szolgálja, olyan átalány jellegű költségtérítés, amely nem képezi a munkavállaló (adóköteles) jövedelmét.
Az indítványozó az Alkotmány 70/I. §-ának a sérelmét állítva azt is kifogásolta, hogy a támadott törvényi rendelkezés alapján nagyobb közteher viselésére kötelesek azok a munkavállalók, akik a munkáltatójuk felróható magatartása miatt késedelmesen jutnak hozzá a munkabérükhöz.
Ismételt hiánypótlási felhívást követően az indítványozó továbbra is fenntartotta az indítványát, azzal, hogy - határozott kérelem és indokolás nélkül - az Alkotmány további rendelkezéseinek a sérelmére is utalt [Alkotmány 8. § (2) bekezdés, 51. §, 57. §, 64. §].
Az indítványozó kifejtette, hogy nem ért egyet az Alkotmánybíróság - indítványozó részére megküldött - 94/B/2000. AB határozatának az indokolásában foglalt azon megállapítással, hogy az Alkotmánybíróság - hatáskör hiányában - nem vizsgálhatja a jogszabályok célszerűségét, hatékonyságát, illetve igazságosságát.
Az indítványozó továbbra is azzal érvelt, hogy a késedelmesen megfizetett munkabér után kifizetett késedelmi kamat nem tekinthető a munkavállaló jövedelmének, mivel a munkavállaló által az elmaradt munkabér miatt felvett hitel kamata jóval magasabb az elmaradt bér után megfizetett késedelmi kamatnál, így a munkavállalót valójában veszteség éri, amelyet tovább növel a késedelmi kamat megadóztatása.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.
(2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
"51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.
(2) Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.
(3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség védelmében."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.
(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.
(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény.
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot- a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
"64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé."
"70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. Az Szja tv. indítvánnyal támadott rendelkezése: "6. § (2) A késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat az adó szempontjából annak az összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizették."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság a 94/B/2000. AB határozatában (ABH 2002, 1098.) utólagos normakontroll hatáskörben eljárva az Alkotmány 70/A. §-a alapján már vizsgálta az Szja tv. 6. § (2) bekezdésének az alkotmányosságát és elutasította a támadott törvényi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében "ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére)- ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani (»ítélt dolog«) az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti."
A vizsgált ügyben az indítványozó az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabályi rendelkezés, az Szja tv. 6. § (2) bekezdése alkotmányellenességének az utólagos vizsgálatára terjesztett elő indítványt, ám az Alkotmány más rendelkezéseire és más alkotmányos összefüggésre hivatkozással kérte az alkotmánysértés megállapítását.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem "ítélt dolog" elbírálására irányul, ezért azt érdemben bírálta el.
2. Az Alkotmánybíróság az indítvány tartalmi vizsgálata során elsőként az Alkotmány 7. §-ának, 13. §-ának valamint 70/I. §-ának a sérelmét állító indítványt vette vizsgálat alá.
2.1. Az indítványozó indítványában az Alkotmány 7. §-át, jelölte meg az álláspontja szerint sérelmet szenvedett alkotmányi rendelkezésként, ám tartalmilag az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének a sérelmét állította, ezért az Alkotmánybíróság ez utóbbi alkotmányi rendelkezésre nézve folytatta le a tartalmi vizsgálatot.
Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.
Az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése a tulajdonhoz való alkotmányos alapjogot rögzíti. Az Alkotmány 13. §-ának (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a tulajdon kisajátítására csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett kerülhet sor.
Az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való jogot alapvető jognak tekinti [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.]. A tulajdonhoz való jog által védett vagyoni körbe nemcsak a polgári jogi tulajdonjog tárgyai tartoznak, hanem vagyoni jogosultságok is [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104, 108.]. Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozata indokolásában kimondta, hogy az Alkotmány a tulajdonjogot az egyéni cselekvési autonómia anyagi alapjaként részesíti alapjogi védelemben (ABH 1993, 373, 380.) .
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Szja tv. 6. § (2) bekezdésében foglalt szabályozás - az indítványozó által kifejtett indokokkal - nem hozható alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatba sem az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével, sem pedig annak 13. §-ával.
Az érdemi (tartalmi) elbírálást lehetővé tevő alkotmányossági kapcsolat hiánya - az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében - az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313-1314.]
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Szja tv. 6. § (2) bekezdésének az Alkotmány 7. § (1) bekezdése, illetve 13. §-a sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2.2. Az indítványozó az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselés alkotmányi rendelkezésének a sérelmét is állította, arra hivatkozással, hogy a munkáltató által késedelmesen kifizetett munkabér után járó (bíróság által megítélt) késedelmi kamat megadóztatása következtében a munkavállalónak nagyobb közterhet kell viselnie, mint amit a munkabér törvényi határidőben történő megfizetése mellett visel, annak ellenére, hogy a késedelmes kifizetés a munkáltató felróható magatartásának a következménye.
Az Alkotmány 70/I. §-a értelmében minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.
Az Alkotmánybíróság az 520/B/1992. AB határozatában az Alkotmány 70/B. §-a és 70/I. §-a alapján vizsgálta a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 3. § 21. pontjában foglalt törvényi rendelkezést, amely tartalmilag egyező a jelen ügyben támadott Szja tv. 6. § (2) bekezdésében foglalt szabállyal.
Az Alkotmánybíróság fenti határozatában elutasította a támadott törvényi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A hivatkozott határozat indokolásában az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutatott rá: "[a] magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 3. §-ának 21. pontja - hasonlóan a korábbi adóidőszakra vonatkozó 1989. évi XLV. törvény 67. § 34. pontjában írtakhoz - adó szempontjából bevételnek minősíti a késedelmi kamat összegét. A késedelmi kamat eszerint ugyanis »az adó szempontjából annak az összegnek sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizetik.« Ha az összeg adómentes, akkor a késedelmi kamat után sem kell adót fizetni. Minthogy azonban a munkabér adóköteles jövedelem, a késedelmesen kifizetett munkabérrel együtt kifizetésre kerülő késedelmi kamat is adóköteles lesz. Ez a rendelkezés a kamat járulékos jellegéből adódik, abból ugyanis, hogy a kamat sorsa mindig a követelés sorsától függ. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy a késedelmes kifizetés esetén a munkabér kiegészül a kapott késedelmi kamattal és ennek egésze esik jövedelemadó alá, nem ellentétes az Alkotmány 70/B., illetve a 70/I. §-ában foglaltakkal. Az pedig, hogy nem esik a törvény szerint mentesség alá munkavállalókat illető késedelmi kamat, méltánytalan lehet, de önmagában nem teszi alkotmányellenessé a 1991. évi XC. törvény 3. § 21. pontjabeli, általános érvényű és nem kizárólag a munkabérek utáni késedelmi kamatok adóztatására vonatkozó szabályt." (ABH 1992, 615, 615-616.)
Az Alkotmánybíróság a fent idézett határozati indokolást - figyelemmel a támadott törvényi rendelkezések tartalmi egyezőségére - a jelen ügyben is irányadónak tekinti.
Az Alkotmánybíróság a 8/2007. (II. 28.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) a jövedelmi és vagyoni típusú adók esetében az alábbiak szerint határozta meg az Alkotmány 70/I. §-ából és az Alkotmánybíróság említett adókra vonatkozó korábbi határozataiból, irányadó gyakorlatából levezethető alkotmányos mérce fogalmi elemeit: "[a]z említett fogalmi elemek - a jövedelmi és vagyoni típusú adók esetében - az alábbiak:
- az adó (közteher) alanyi kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyainak való megfelelése;
- az adó és az alanyi kötelezettek adófizetési kötelezettség alá vont jövedelme, illetve vagyona között fennálló közvetlen kapcsolat;
- az alanyi kötelezettek által ténylegesen megszerzett jövedelem, illetve vagyon adóztatása;
- az adó alanyi kötelezettek teherviselő képességével való arányossága.
A jövedelmi és vagyoni típusú adók esetében - figyelemmel a konkrét szabályozás összes sajátosságára - az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányi korlát valamennyi fogalmi elemének egyidejűleg fenn kell állnia ahhoz, hogy a vizsgált szabályozás megfeleljen az említett alkotmányos mércének." (ABK 2007. február, 101, 109.)
Az Szja tv. támadott rendelkezése a törvény általános részében, a jövedelem, bevétel és költség fogalmainak meghatározását tartalmazó IV. fejezetben helyezkedik el.
A kifogásolt törvényi rendelkezés értelmében a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat az adó szempontjából annak az összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizették.
Az Szja tv. 6. § (2) bekezdése egy általános (nem csak a munkabérekre irányadó) törvényi szabályt fogalmaz meg, amely értelmében a késedelmi kamatból származó jövedelem, olyan módon adózik, mint amilyen jövedelem típusba tartozik az adózó részére késedelmesen megfizetett járandóság.
Ha a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 159. §-a alapján a munkavállalót megillető munkabér munkáltató általi késedelmes kifizetése után kerül sor a munkáltató részéről a késedelmi kamat megfizetésére, akkor az a munkabérhez kapcsolódó- összevont adóalapba tartozó -jövedelemként az adótábla szerinti mértékben adózik.
Ha az Szja tv. rendelkezései szerint, elkülönülten adózó jövedelemnek tekintendő összeg késedelmes kifizetéséhez kapcsolódik a késedelmi kamat, akkor a késedelmi kamat is elkülönülten és az erre vonatkozó adókulcs szerinti mértéknek megfelelően adózik.
Az Alkotmánybíróság a 31/1998. (VI. 25.) AB határozatában rámutatott arra, hogy az adó az állami gazdaságpolitikának is fontos eszköze, amelynek segítségével a törvényalkotó direkt vagy indirekt módon orientálni tudja a gazdasági élet szereplőit azáltal, hogy bizonyos dolgokat, vagy tevékenységeket adókötelezettség alá von vagy nem von. E vonatkozásban a törvényalkotó "alkotmányos mozgástere" rendkívül széles (ABH 1998, 240, 246.) .
Az Alkotmánybíróság a 772/B/1990. AB határozatában elvi éllel mondta ki, hogy hatáskör hiányában nem vizsgálja a jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának vagy igazságosságának kérdéseit (ABH 1991, 519, 522.) .
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben azt vizsgálta, hogy az indítványozó által felhozott indokok alapján megállapítható-e az Szja tv. 6. § (2) bekezdése Alkotmány 70/I. §-ával fennálló ellentéte.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint - figyelemmel az idézett határozatai indokolásában kifejtettekre is - a vizsgált esetben az indítványozó által kifejtett indokokkal nem állapítható meg az Szja tv. kifogásolt rendelkezésének az alkotmányellenessége.
A munkabér munkáltató általi késedelmes kifizetésének az egyik jogkövetkezménye lehet a munkáltató által a munkavállaló részére megfizetett késedelmi kamat. A késedelmes kifizetés esetén a munkavállaló érvényesítheti a munkáltatóval szemben a késedelemből eredő, késedelmi kamatot meghaladó kárát is. Ha a munkáltató késedelmes munkabér kifizetése miatt, a munkavállaló a piaci kamatfeltételek mellett hitel felvételére kényszerül, a késedelmi kamatokkal nem fedezett kamatkülönbözetet, a késedelmi kamatot meghaladó kárként érvényesítheti a munkáltatóval szemben.
Az, hogy a munkabér késedelmes megfizetésére tekintettel a munkáltató által a munkavállalónak megfizetett késedelmi kamatot a törvényalkotó személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség alá vonja-e vagy sem, - az Alkotmány keretei között - a jogalkotó szabad mérlegelésén nyugvó döntés. Az adókötelezettség előírása önmagában nem ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselés alkotmányi kötelezettségével, az Alkotmánybíróság által az Abh.-ban felállított alkotmányos mércével.
A munkabér késedelmes megfizetése esetén a munkáltató által a munkavállaló részére fizetett késedelmi kamat a munkavállaló által a munkabéren felül ténylegesen megszerzett, ahhoz szorosan kapcsolódó "bér jellegű" jövedelem. Az Szja tv. támadott rendelkezése a munkabér után megfizetett késedelmi kamat esetén nem egy fiktív, a munkavállaló által valójában meg nem szerzett jövedelmet adóztat, hanem egy a munkabéren felül jelentkező, a munkavállaló által ténylegesen realizált többlet jövedelmet. Ebből következően a késedelmi kamat után (a munkabérrel való összevonást követően az adótábla alapján) megfizetett személyi jövedelemadó nem szakad el az adózó tényleges jövedelmi viszonyaitól. A vizsgált esetben a személyi jövedelemadó, mint jövedelmi típusú adó és az adófizetésre kötelezett adózó jövedelmi viszonyai között közvetlen kapcsolat áll fenn, az adó az adózó által ténylegesen megszerzett jövedelmet adóztat meg.
Az Alkotmánybíróság az indítványozó által kifejtett érveléshez kapcsolódóan megjegyzi, hogy azok a munkavállalók, akik az Mt. rendelkezései szerinti határidőben kapják meg a munkabérüket, és azok, akik csak késedelmesen, ténylegesen egymástól eltérő mértékű jövedelmet (munkabér, illetve kamattal növelt összegű munkabér) realizálnak.
Annak eldöntése, hogy a késedelmesen megfizetett munkabér után a munkáltató által kifizetett késedelmi kamat törvényalkotó általi személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség alá vonása - figyelemmel arra is, hogy a késedelmes kifizetés adott esetben a munkáltató "felróható" magatartására vezethető vissza - igazságos, vagy méltányos-e, illetve gazdaságpolitikailag vagy adójogilag indokolt-e az Alkotmánybíróság hatáskörén kívül eső kérdés.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Szja tv. 6. § (2) bekezdése Alkotmány 70/I. §-a alapján fennálló alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozó - a második hiánypótlási felhívást követő - indítvány kiegészítésében az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, 51. §-át, 57. §-át és 64. §-át is felhívta az álláspontja szerint sérelmet szenvedett alkotmányi rendelkezések körében, ám az említett alkotmányi rendelkezésekre vonatkozóan nem indokolta, hogy az Szja tv. támadott rendelkezése milyen okból és mennyiben ellentétes azokkal.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése és az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében, az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot.
"Nem elég az Alkotmány rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy az Alkotmány rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti" [összefoglalóan: 8/2004. (III. 25.) AB határozat, ABH 2004, 144, 177-178.; továbbá részletesen: 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.; 26/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 398,432-433.].
A kifejtettekre figyelemmel az indítvány e részében többszöri hiánypótlásra történt felhívást követően sem alkalmas a tartalmi elbírálásra. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság - a rendelkező rész 2. pontjában foglaltak szerint - az Ügyrend 29. § d) pontja alapján az indítványt visszautasította.
Az Ügyrend 29. § b) pontja alapján az Alkotmánybíró ság - hatáskör hiányában - visszautasította azt az indít ványt is, amely a tévesen levont "kamatadó" visszatértté sét kérte az Alkotmánybíróságtól.
Budapest, 2008. március 11.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró