adozona.hu
3/1968. (I. 20.) PM rendelet
3/1968. (I. 20.) PM rendelet
a veszteséges állami vállalatok gazdaságos működési feltételeinek megteremtéséről, a veszteség rendezéséről
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 11/1967. (V. 13.) Korm. rendelet 19. §-ában kapott felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem.
Az éves mérlegbeszámolóban kimutatott veszteség esetében a következők szerint kell eljárni.
A mérleg szerinti veszteséget (továbbiakban: veszteséget) a vállalat tartalékalapja felhasználásával köteles rendezni;
amennyiben a tartalék alap a veszteség kiegyenlítésére nem nyújt fedezetet, a veszteség pótlására fel kell használni a 13/1967. (X. 27.) MüM rendelet 15. §-a alapján kiszámított és az ...
3/1968. (I. 20.) PM rendelet
a veszteséges állami vállalatok gazdaságos működési feltételeinek megteremtéséről, a veszteség rendezéséről
A 11/1967. (V. 13.) Korm. rendelet 19. §-ában kapott felhatalmazás alapján az alábbiakat rendelem.
1. §(1) Az éves mérlegbeszámolóban kimutatott veszteség esetében a következők szerint kell eljárni.
a) A mérleg szerinti veszteséget (továbbiakban: veszteséget) a vállalat tartalékalapja felhasználásával köteles rendezni;
b) amennyiben a tartalék alap a veszteség kiegyenlítésére nem nyújt fedezetet, a veszteség pótlására fel kell használni a 13/1967. (X. 27.) MüM rendelet 15. §-a alapján kiszámított és az I. és II. kategóriába sorolt dolgozók tartozásaként előírt összegeket;
c) ha az a)-b) pontok szerinti saját eszközök a veszteséget nem fedezik, szanálási eljárás rendelhető el.
(2) A szanálási eljárást kezdeményezni lehet már akkor is, ha a vállalat elvesztette tartalékalapját és gazdálkodása alapján várható, hogy éves szinten a mérleg szerinti eredménye veszteség lesz. A szanálási eljárás megindítását a vállalat is kezdeményezheti.
(3) A 13/1967. (X. 27.) MüM rendelet 15. §-ában foglaltakat akkor kell alkalmazni, ha a mérleg szerinti veszteség az (1) bekezdés a) pont szerint nem rendezhető.
2. §
(1) A szanálási eljárás során vizsgálni kell a vállalat elmúlt időszaki gazdálkodását, a jövőbeni eredményes és pénzügyileg kiegyensúlyozott gazdálkodás megteremtésének feltételeit. Továbbá komplex módon összefüggésében kell vizsgálni a veszteség okát, a pénzügyi rendezés módját, valamint a felelősség kérdését.
(2) A szanálási eljárás megindítását - felügyeleti hatáskör alapján - az alapító szerv rendelheti el. A szanálási eljárást el kell rendelni, ha azt a pénzügyminiszter, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, vagy az illetékes Bank javasolja.
(3) A szanálási eljárás megindításáról az alapító szerv a pénzügyminisztert és az illetékes Bankot értesíti.
3. §
(1) A szanálási eljárás lefolytatására 3-5 tagú szanálási bizottságot (továbbiakban: Bizottság) kell létrehozni.
(2) A Bizottság tagjait és vezetőjét a vállalattól független szakemberekből az alapító szerv vezetője nevezi ki. A Bizottságban részt vesz az alapító szerv, valamint az illetékes Bank képviselője is. A Bizottságba a pénzügyminiszter kívánságára az általa javasolt személyt is ki kell jelölni.
(3) A szanálási eljárás elrendelése esetén az alapító szerv az igazgató hatáskörét korlátozhatja, egyes intézkedések megtételét a Bizottság vezetőjének, illetőleg a Bizottságnak előzetes hozzájárulásához kötheti.
4. §
(1) A Bizottság a vállalat gazdálkodásának vizsgálatánál felhasználhatja
- az alapító szerv által végzett korábbi vizsgálatok tapasztalatait,
- a pénzügyi szervek adó- és mérleg felülvizsgálatának eredményét,
- a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálati anyagait,
- a Felügyelő Bizottság értékelő anyagát,
- a Bank által végzett elemzéseket, valamint a vállalat gazdálkodásával kapcsolatban rendelkezésre álló egyéb ellenőrzési és elemző anyagokat.
(2) A Bizottság jogosult a vállalat teljes tevékenységét vizsgálni. A vizsgálat során a vállalat minden dolgozója köteles a szükséges felvilágosításokat és adatokat megadni. Szükség esetén a Bizottság jogosult a vállalat terhére szakértőt igénybevenni, szakértői vizsgálatokat végeztetni.
(3) A Bizottság köteles a vizsgálat során az illetékes szakszervezet véleményét is bekérni.
(4) A szanálási eljárást az elrendeléstől számított három hónap alatt be kell fejezni.
5. §
(1) A szanálási eljárás lezárásával a Bizottság az alapító szerv részére értékelő jelentést készít, amely - a vizsgálat alapján - a vállalat gazdálkodásának megszilárdítására vonatkozó különböző műszaki (termelési, szervezési, technológiai stb.) és pénzügyi (ár, adó, támogatási stb.) kérdésekben kidolgozott javaslatokat is tartalmazza.
(2) Ha a vállalatnál az eredményes gazdálkodás feltételei saját erőből megteremthetők - az alapító szervvel történt előzetes egyeztetés alapján - a Bizottság közvetlenül a vállalat részére is javaslatot tehet.
(3) Amennyiben a Bizottság a vizsgálat alapján személyi felelősséget állapít meg, vagy bűntett gyanúja merül fel, köteles az alapító szerv részére a 13/1967. (X. 27.) MüM rendeleten túlmenően, személyi felelősségrevonásra (anyagi-, fegyelmi és büntetőjogi) is javaslatot tenni.
(4) A szanálási eljárás lefolytatásával kapcsolatban felmerülő költségek (szakértői, kiszállási stb.) - a Bizottság tagjainak munkabérét kivéve - a vállalatot terhelik.
6. §
(1) A Bizottság a jövőbeni eredményes vállalati gazdálkodás megteremtése érdekében kidolgozott javaslatok mellett, az 1. § (1) bek. c) pont szerinti tényleges vállalati veszteség pénzügyi rendezésére a következő javaslatokat teheti:
a) A veszteséget - a Bizottság által javasolt intézkedések gazdasági kihatásaként várható eredményjavulást figyelembevéve - legfeljebb három év alatt pótolni kell. A vállalat a veszteség pótlásának idejére szanálási (állami) kölcsönt kap. A kölcsönt az előírt pótlási idő alatt a tartalékalapból vissza kell fizetni. A szanálási kölcsönt kamat mellett az illetékes Bank folyósítja.
A veszteség pótlására (a kölcsön visszafizetésére) képzendő tartalékalap - a 11/1967. (XI. 24.) PM rendelet 10. § (4) bekezdésében foglaltak szerint - a tárgyévi részesedési és fejlesztési alapot azonos arányban terheli.
b) A Bizottság a veszteség részbeni, vagy egészbeni rendezését - a fennálló kötelezettségekre figyelemmel - a vállalat rendelkezésére álló vállalatfejlesztési alap, illetve forgóalap igénybevételével is javasolhatja. A forgóalap terhére történő rendezésre csak a vállalati tevékenység egyidejű szűkítése mellett kerülhet sor. A forgóalap terhére történő rendezés miatt a vállalatnál hiteligény nem jelentkezhet.
c) Kivételes esetben, népgazdaságilag jelentős tevékenységet folytató vállalatnál, ahol a veszteség vállalaton kívüli tényező következménye és saját erőből a veszteség pótlása nem biztosítható, de a további eredményes gazdálkodás feltételei megteremthetők, a veszteséget - a pénzügyminiszter hatáskörét meghaladó esetekben a Kormány hozzájárulása alapján - az állami költségvetés részben, vagy egészben megtérítheti. Az a)-c) pontok szerinti javaslatok külön-külön és együttesen is alkalmazhatók.
(2) Amennyiben a Bizottság megállapítása szerint a vállalat eredményes gazdálkodásának feltételei nem biztosíthatók, a vállalat tartósan veszteséges, megszüntetésére (átszervezés, felszámolás) kell javaslatot tenni.
(3) A veszteség pénzügyi rendezésére vonatkozó javaslatokat döntés céljából - az alapító szervnek véleményével kiegészítve - a pénzügyminiszterhez kell megküldeni. A javaslat alapján - a szükséges intézkedések jellegének megfelelően - a pénzügyminiszter, illetve az érdekelt funkcionális szervek együttesen döntenek.
(4) Az állami gazdaságok veszteségeinek rendezésénél figyelembe kell venni a 19/1967. (XII. 8.) PM rendeletben, továbbá a pénzügyminiszternek, s a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek a kedvezőtlen adottságú állami gazdaságok állami támogatásáról és a mérleg szerint veszteséges állami gazdaságok állami támogatásáról szóló együttes utasításában foglaltakat is. A hivatkozott együttes utasítás alapján az (1) bekezdés a) pontjában szereplő három évnél hosszabb időszak is előírható a veszteség pótlására.
(5) Az (1) bekezdés a) pontja esetében igénybevett szanálási kölcsönt a 14/1967. (XI. 24.) PM rendelet 3. §-a szerint számítandó forgóeszközlekötési járuléknál figyelmen kívül kell hagyni.
7. §
A szanálási eljárás szempontjából a tröszt és vállalatai egy egységnek tekintendők, ezért tröszt keretében működő vállalat veszteségét - az illetékes Bank bevonásával - a trösztön belül kell rendezni. Szanálási eljárásra csak tröszti szintű veszteség esetében kerül sor.
8. §
Tanácsi felügyelet alá tartozó vállalatok saját eszközből nem fedezett, mérlegszerinti veszteségét - a 6. § (1) bekezdés c) pontja esetében - a tanácsi költségvetésből, vagy a tanácsi fejlesztési alapból lehet rendezni.
9. §
(1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.
(2) A rendelet hatálybalépésének időpontjától a 135/1958. (P. K. 11.) PM utasítás hatályát veszti.
(3) A vállalatok terhére 1968. I. 1-e előtt a 135/1958. (P. K. 11.) PM utasítás alapján előírt és az 1967. évi záró mérlegben nem rendezett pótlási kötelezettségek elszámolására külön történik intézkedés.
Dr. Kardos Géza s. k.,
pénzügyminiszterhelyettes