adozona.hu
6830/1945. ME rendelet
6830/1945. ME rendelet
a magánjogi szolgálati viszony alapján járó nyugdijak összegének felemelése tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1944. évi december hó 22. napján adott felhatalmazás alapján a minisztérium a következőket rendeli:
Az elismert és el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak mindazoknak, akik tőlük 1 nyugdíjra igényjogosultak, a mindenkor esedékes nyugdijat a jelen rendeletben foglalt rendelkezések szerint felemelt összegben (a továbbiakban: felemelt nyugdíj) tartoznak fizetni.
Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség terheli mindazokat a természetes és jogi személye...
6830/1945. ME rendelet
a magánjogi szolgálati viszony alapján járó nyugdijak összegének felemelése tárgyában
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés által az 1944. évi december hó 22. napján adott felhatalmazás alapján a minisztérium a következőket rendeli:
1. §(1) Az elismert és el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak mindazoknak, akik tőlük 1 nyugdíjra igényjogosultak, a mindenkor esedékes nyugdijat a jelen rendeletben foglalt rendelkezések szerint felemelt összegben (a továbbiakban: felemelt nyugdíj) tartoznak fizetni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség terheli mindazokat a természetes és jogi személyeket is, akik szolgálati szerződés, külön megállapodás alapján, vagy egyéb jogalapon a velük magánjogi szolgálati viszonyban volt személyek vagy ezek hozzátartozói részére nyugdij fizetésére kötelesek.
(3) Nem tarthatnak igényt felemelt nyugdíjra a jelen rendelet alapján azok a személyek:
a) akiknek nyugdija - illetőleg, ha ugyanabban az időben két vagy több természetes, vagy jogi személytől részesülnek magánjogi szolgálati viszony alapján nyugdijban, a két vagy több nyugdijuk együttes összege - az évi 72.000 pengőt eléri; ennek a rendelkezésnek a szempontjából számításba kell venni a kötelező társadalombiztosítás alapján kapott öregségi, rokkantsági, özvegyi vagy árvajáradékot (nyugbért) - ide nem értve a baleseti biztosítást, valamint számításba kell venni a járadékot helyettesítő ellátást, úgyszintén a 2500/1945. ME rendelet és a 7000/1945. KKM rendelet (közzétéve a Magyar Közlöny 1945. évi június 17-én megjelent 54. számában, illetőleg az 1945. évi július hó 5-én megjelent 68. számában) hatálya alá eső munkaadótól kapott nyugellátást (az alábbiakban mindezek röviden "egyéb ellátás" alatt említve) is;
b) akik a nyugdij élvezete alatt szolgálati viszonyban állanak vagy keresetiadó alá eső más kereső foglalkozást folytatnak, ha javadalmazásuk, illetőleg keresetük a nyugdijukkal (nyugdijaikkal) és az a) pontban megjelölt egyéb ellátással együtt az évi 72.000 pengőt eléri.
(4) A 2500/1945. ME és a 7000/1945. KKM rendeletek hatálya alá eső munkaadókra a jelen rendelet rendelkezései nem terjednek ki.
2. §
(1) A jelen rendelet alkalmazásában - hacsak rendelkezéseiből más nem következik -nyugdíjnak kell tekinteni az elismert és el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak által nyújtott nyugdijat, özvegyi nyugdijat, árvajáradékot és alapszabályszerü más ellátást. Nyugdíjnak kell tekinteni, továbbá minden nyugdíjellátást, amely az 1. § (2) bekezdésében megjelölt személlyel magánjogi szolgálati viszonyban állott személyt, illetőleg annak hozzátartozóját a szolgálati szerződés, külön megállapodás alapján, vagy egyéb jogalapon akár készpénzben, akár természetben megilleti (nyugdij, özvegyi nyugdij, árvanyugdij, lakáspénz, családi pótlék, nevelési segély, adómegtérités, természetbeni lakás és ellátás, a természetbeni lakás és ellátás fejében adott készpénzösszeg vagy más szolgáltatás, nyugdijtermészetü kegydij, stb.).
(2) Az (1) bekezdésben említett nyugdíjnak a jelen rendelet szerint felemelendő összegét (a továbbiakban alapnyugdij) az alábbi (3)-(8) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében megállapított összegben kell számításba venni.
(3) Az 1940. évi október hó 1. napja előtt nyugdíjazott személyeknél alapnyugdijként az alapszabály (nyugdijszabályzat, szerződés, külön megállapodás vagy egyéb jogalap) értelmében kiszámított azt az összeget kell számításba venni, amelyet az érdekelt nyugdij címén az 1940. évi szeptember havára kapott.
(4) Az 1940. évi szeptember hó 30. napja és az 1944. évi december hó 31. napja közötti időben nyugdíjazott személyeknél az alapnyugdij összegét az alapszabály (nyugdijszabályzat, szerződés, külön megállapodás, egyéb jogalap) rendelkezéseinek megfelelően, de akként kell megállapítani, hogy a nyugdij alapjául szolgáló javadalmazásboz (beszámitható javadalmazáshoz, nyugdijalaphoz, szolgálati alaphoz) a 7200/1940., a 9150/1940., a , 2980/1941., a 3620/1941. ME rendeletek, illetőleg az 54700/ 1941. IpM rendelet 3. §-a, továbbá az ezek helyébe, lépett 9070/1941. és a 9080/1941., valamint a 3630/1943. és a 3610/1913. ME rendeletek alapján folyósított fizetési pótlékokat, illetőleg bérpótlékokat (a továbbiakban: jogszabály alapján járó fizetési-(bér) pótlékok) nem lehet/hozzászámítani. Ha a nyugdíjazott javadalmazását az 1940. évi szeptember hó 30. napja után, de még a nyugdíjazás előtt a munkaadó önkéntesen felemelte, a nyugdijat alapnyugdijként csak olyan összegben lehet számításba venni, amely a nyugdíjast az emelés előtt élvezett javadalmazás alapján illetné meg. Azonban hozzá kell számitani a javadalmazásnak olyan emelését, amelyet az alkalmazottnak magasabb munkakörbe helyezése, vagy megbatározott szolgálati idő betöltése alapián vagy más alapon való előléptetés cimén állapítottak meg. Az alapnyugdij összegének megállapításánál számításon kivül kell hagyni azt az összeget, amellyel a nyugdijat az elismert vállalati nyugdíjpénztár az 5960/1941. ME rendelet 55. §-a alapján, illetőleg más nyugdíjfizetésre kötelezett a nyugdíjigény megnyílása után, legkorábban azonban az 1940. évi október hó 1. napja után telt intézkedéssel önkéntesen felemelte, úgyszintén azt az összeget, amellyel a nyugdij az 1420/1941., illetőleg a 3850/1943. ME rendelet alapján pótlékoltatott. Ezeket a rendelkezéseket a szolgálati viszonyban állott személy hozzátartozóinak nyugdijára is megfelelően alkalmazni kell.
(5) Az 1944. évi december hó 31. napja után bekövetkezett, illetőleg bekövetkező nyugdíjazás esetében megkülönböztetést kell tenni aszerint, hogy az érdekelt a nyugdíjfizetésre kötelezettnek az 1944. évi december havában alkalmazottja volt-e vagy nem és ennek megfelelően kell az alapnyugdij összegét az alábbi (6) és (7) bekezdésekben foglaltak alapján megállapítani.
(6) Ha az (5) bekezdésben említett személy 1944. évi december havában már a nyugdij fizetésére kötelezettnél állott alkalmazásban, az alapnyugdij összegének megállapításánál a jelen § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az alapnyugdij számításánál az érdekeltnek az 1944. évi december havi beszámítható javadalmazását (nyugdijalapját, szolgáltatási alapját) kell alapul venni.
(7) Ha az (5) bekezdésben említett személy az 1944. évi december havában még nem volt a nyugdíjfizetésre kötelezett alkalmazottja, alapnyugdiját olyan beszámítható javadalmazás (nyugdijalap, szolgáltatási alap) alapulvételével kell megállapítani, amilyen javadalmazása (nyugdijalapja, szolgáltatási alapja) az 1944. év december havában az illető nyugdíjfizetésre kötelezettnél azonos ellátást betöltő alkalmazottnak volt. Egyébként a jelen § (4) bekezdésében foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az alapnyugdij összegének megállapításánál abból az összegből, amellyel az érdekelt javadalmazása az 1944. évi december hó 31. napja után előléptetés cimén emeltetett, olyan összeget kell számításba venni, amely az előléptetést közvetlenül megelőzően élvezett javadalmazás összegének az 1944. év december havi javadalmazás összegéhez viszonyított hányada.
(8) A természetben adott szolgáltatás pénzbeli egyenértékének kiszámítására a nyugdíjpénztár alapszabályának (nyugdijszabályzatá-nak), illetőleg a szolgálati szerződésnek, a külön megállapodásnak, vagy egyéb jogalapnak a rendelkezése, amennyiben pedig ezek nem rendelkeznek, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének megállapítása [1928: XL. tc. 3. §-ának (3) bekezdése] irányadó. Az olyan személyeket megillető természetbeni szolgáltatások pénzbeli egyenértékét, akik mező-, erdő-, kert- vagy szőlőgazdaságban végzett szolgálat után kapják a nyugdijat, a 340/1911. ME rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell kiszámítani. A nyugdíjra jogosult által esetleg fizetett készpénzbeli ellenszolgáltatás összegét azonban az egyenértékből le kell vonni.
(9) A nyugdijat az alapnyugdij kiszámításának esetén kivül továbbra is az alapszabály (nyugdijszabályzat, szerződés, külön megállapodás, egyéb jogalap) rendelkezéseinek megfelelően kell megállapítani és a nyugdijként igy megállapitott összeget kell továbbra is kifizetni. Érintetlenül maradnak az elismert és el nem ismert vállalati nvugdijpénztárak alapszabályainak (nyugdijszabályzatainak) azok a rendelkezései, amelyek meghatározznk azt. hogy a szolgáltatási alap szempontjából milyen javadalmazást kell figyelembevenni vagy figyelmen kivül hagyni.
3. §
(1) Felemelt nyugdíjként legalább a következő összegeket kell fizetni:
1. az alapnyugdij ötszörös összegét, ha az alapnyugdij összege évi 3.600 pengőt nem haladja meg; az ekként megállapított felemelt nyugdij összege azonban 7.200 pengőnél kevesebb nem lehet;
2. az alapnyugdij négy és félszeres összegét, ha az alapnyugdij 3.600 pengőnél több, de az évi 7.200 pengőt nem haladja meg; az ekként megállapitott felemelt nyugdij összege azonban 18.000 pengőnél kevesebb nem lehet;
3. az alapnyugdij négyszeres összegét, ha az alapnyugdij összege évi 7.200 pengőnél több, de az évi 10.800 pengőt nem haladja meg; az ekként megállapított felemelt nyugdíj összege azonban évi 32.400 pengőnél kevesebb nem
4. az alapnyugdij három, és félszeres összegét, hu az alapnyugdij összege évi 10.800 pengőnél több, de az évi 14.400 pengőt nem haladja meg; az ekként megállapított felemelt nyugdíj összege azonban évi 43.200 pengőnél kevesebb nem lehet;
5. az alapnyugdij háromszoros összegét, ha az alapnyugdij összege évi 14.400 pengőnél több, de az évi 18.000 pengőt nem haladja meg; az ekként megállapított felemelt nyugdíj összege azonban évi 50.400 pengőnél kevesebb nem lehet;
6. az alapnyugdij két és félszeres összegét, ha az alapnyugdíj összege évi 18.000 pengőnél több, de az évi 24.000 pengőt nem haladja meg; az ekként megállapított felemelt nyugdíj összege azonban évi 54.000 pengőnél kevesebb nem lehet;
7. az alapnyugdij kétszeres összegét, ha az alapnyugdij összege évi 24.000 pengőnél több, de az évi 36.000 pengőt nem haladja meg; az ekként megállapított felemelt nyugdíj összege azonban évi 60.000 pengőnél kevesebb nem lehet;
8. ha az alapnyugdij az évi 36.000 pengőt meghaladja, de az évi 72.00 pengőt nem éri el, az alapnyugdij összegét évi 72.000 pengőre kell kiegészíteni.
(2) Azoknál a személyeknél, akik ugyanabban az időben két vagy több természetes, vagy jogi személytől részesülnek magánjogi szolgálati viszony alapján nyugdíjban, illetőleg akik a nyugdíj élvezete alatt az 1. § (3) bekezdésének a) pontjában megjelölt egyéb ellátásban is részesülnek, vagy szolgálati viszonyban állanak, vagy kereseti adó alá eső más keresőfoglalkozást folytatnak, az (1) bekezdésben említett szorzószámok közül azt a szorzószámot kell alkalmazni, amely az alapnyugdijuk, az említett egyéb ellátásuk, a javadalmazásuk és keresetük együttes összege után a jelen § (1) bekezdésének 1-8. pontjai szerint tekintetbe jön. Az ekként megállapított szorzószám (összeg) alapján kell minden nyugdíj fizetésre kötelezettnek külön-külön kiszámítani azt a felemelt összegű nyugdijat, amelyet az általa folyósított alapnyugdij figyelembevételével arányosan fizetnie kell.
(3) A szolgálatképtelenség (munkaképtelenség) címén nyugdíjazott személyek részére mindaddig, amíg szolgálatképtelenségük (munkaképtelenségük) igazoltan fennáll, úgyszintén a hatvanadik életévüket betöltött nyugdijasok részére az (1) bekezdés szerint őket megillető felemelt nyugdijat 20%-kal növelt összegben keil fizetni.
(4) Az (1) bekezdés rendelkezéseit az igényjogosult hozzátartozók tekintetében akként kell megfelelően alkalmazni, hogy járandóságuk nem lehet kevesebb az idézett bekezdés 1-8. pontjai értelmében felemelt összegű nyugdijaknak annál a hányadánál, amely hányada a nyugdíjnak a vonatkozó alapszabály (nyugdij szabályzat, szerződés, külön megállapodás, egyéb jogalap) szerint őket megilleti.
4. §
(1) A jelen rendelet alapján járó felemelt nyugdijat - hacsak a 7. § rendelkezéseiből más nem következik - az 1945. évi június hó 1. napjától, illetőleg ha a nyugdíjigény csak későbbi időponttól nyított vagy nyilik meg, ettől az időponttól kezdve kell fizetni és esedékességére a nyugdíj esedékességére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(2) Az 1945. évi június, július és augusztus hónapokra már kifizetett nyugdij és a jelen rendelet alapján ezekre a hónapokra járó felemelt nyugdij közötti különbözetet a 7. §-ában megszabott bejelentés megtételétől számitott tizenöt nap alatt kell kifizetni.
5. §
(1) Egyes juttatásoknak a felemelt nyugdíjba .való beszámítása tekinetetében az alábbi (2)-(5) bekezdések rendelkezései irányadók.
(2) A nyugdíjra jogosult állni valóságban élvezett nyugdij (2. § (9) bekezdése) teljes összegét a jelen rendelet szerint fizetendő felemelt: nyugdíjba be kell számítani.
(3) Ha a nyugdíjra természetbeni szolgáltatást is kap, a felemelt nyugdíjból le kell vonni a természetbeni szolgáltatás pénzbeli egyenértékét (2. § (8) bekezdés). Ezt a szabályt megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a nyugdij fizetésére kötelezett a természetbeni járandóságot olyan összeggei váltja meg, amely a mindenkori piaci, illetőleg hatósági árnak megfelel.
(4) A (2)-(3) bekezdés alapján minden esetben csak arra az időszakra (negyedévre, hónapra stb.) esedékessé vált felemelt nyugdíjba van beszámításnak helye, amelyre az illető juttatás is esedékessé válik.
6. §
(1) Az elismert vállalati nyugdíjpénztárak fenntartói azt az összeget, amellyel a felemelt nyugdíj az alapszabály (nyugdijszabályzat) szerint járó nyugdijat meghaladja, saját illetményszámlájúk terhére kötelesek viselni.
(2) Az 1928:XL. tc. 145. §-ának (6) bekezdése alapján létesített közös nyugdíjpénztár által a jelen rendelet alapján folyósítandó felemelt nyugdijak fedezésével kapcsolatos kérdéseket a népjóléti miniszter rendelettel szabályozza.
(3) Amennyiben az elismert vállalati nyugdíjpénztárnak alapszabálya értelmében joga van arra, hogy módosíthassa alapszabályának azokat a rendelkezéseit, amelyek meghatározzák azt. hogy a Szolgáltatási alap szempontjából milyen javadalmazást kell figyclembevenni vagy figyelmenkivül hagyni, ezt a jogát a jelen rendelet nem érinti.
7. §
(1) A nyugdij fizelésére kötelezeti a jelen rendelet hatálybalépésétől, ha pedig a nyugdíjigény csak későbbi időpontban nyilik meg, ettől az időponttól számított tizenöt nap alatt köteles a nyugdíjra jogosultat felhívni arra - hacsak az a bejelentést időközben már meg nem tette -. hogy a (2) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő módon jelentse be azt, hogy a nyugdij élvezete alatt
a) kap-e más nyugdíjfizetésrekötelezettől (kötelezettektől) is magánjogi szolgálati viszony alapján járói nyugdijai, vagy kötelező társadalombiztosítás - ide nem értve a baleseti biztosítást - alapján öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvajáradékot (nyugbért) vagy az említett járadékot helyettesítő ellátást, vagy a 2500/1945. ME számú és a 7000/1945. KKM rendeletek hatálya alá- eső munkaadótól nyugellátást és ha igen, mely nyugdij- (járadék-, ellátás-, nyugellátás-) fizetésre kötelezettektől és mennyi annak (azoknak) összege külön-külön,
b) szolgálati viszonyban áll-e és ha igen, mely munkaadónál (munkaadóknál) és mennyi az abból (azokból) származó évi javadalmazása,
c) folytat-e kereseti adó alá eső más kereső foglalkozást, és ha igen, milyent és mennyi az abból származó évi keresete.
(2) Az (1) bekezdés a)-c) pontjában megjelölt körülményekre vonatkozó adatokat az 1945. évi június hó 1. napján - ha pedig a nyugdíjigény csak későbbi időpontban nyílott vagy nyilik meg, a nyugdíjigény megnyílása időpontjában - fennállott helyzetnek megfelelően kell bejelenteni. Amennyiben a javadalmazás, vagy a kereset, illetőleg a jövedelem összege nincsen előre meghatározva, akkor az említett időpontot megelőző egy év alatt elért javadalmazás, illetőleg kereset ósz-szegél kell feltüntetni. Ha az említett időpont-tói a bejelentés megtételéig terjedő idő alatt az (1) bekezdés a)-c) pontjában megjelölt körülményekben változás állott be. akkor a változás időpontjának és az uj adatoknak feltüntetésével ezt is be kell jelenteni; az előre meg nem határozott összegű javadalmazásnak, illetőleg keresetnek az előző mondat szerint feltüntetett összegét ebből a szempontból változatlannak kell tekintene hacsak az illető szolgálali viszony vagy kereső foglalkozás Időközben meg nem szünt, vagy pedig az illető javadalmazás vagy kereset előre meghatározol! összegűre nem változott.
(3) Mindaddig, amíg a nyugdíjra jogosult az (1) bekezdésben megjelölt körülményekre vonatkozó adatokat be nem jelenti, a felemelt nyugdijat részére fizetni nem szabad.
(4) Ha az (1) bekezdés a)-c) pontjában megjelölt körülményekben az előző bekezdésben megszabott bejelentés megtétele után változás következik be, a nyugdíjra jogosult külön felhívás nélkül is köteles a változás bekövetkezésétől számított nyolc nap alatt mindegyik nyugdíjfizetésre kötelezetthez uj bejelentést tenni, amelyben a változás időpontját és az (1) bekezdés a)-c) pontjában megjelölt körülményekre vonatkozó adatokat újból fel kell tüntetnie. Az előre meg nem határozott összegű javadalmazás, kereset tekintetében a nyugdíjra jogosult a változás bejelentését először az 1946. évi január hó 1. napjától, azután pedig minden következő év január hó 1. napjától számított 8 napon belül köteles megtenni, feltüntetvén a bejelentésben, hogy az eltelt évben mennyit tett ki a javadalmazása, illetőleg a keresete. Az említett egy-egy év elteltéig az előre meg nem határozott összegű javadalmazásnak, illetőleg keresetnek az előző bejelentésben feltüntetett összegét változatlannak kell tekinteni, hacsak az illető szolgálati viszony vagy kereső foglalkozás időközben meg nem szűnt, vagy pedig az illető javadalmazás vagy kereset előre meghatározott összegűre nem változott. A nyugdij fizetésére kötelezett az (1) bekezdésben említett felhívásban, vagy pedig külön felhívásban köteles a nyugdíjra jogosultat a jelen bekezdésben foglaltak megtartására figyelmeztetni.
(5) A (4) bekezdésben említett változásnak a felemelt nyugdij megállapítására való hatása annak a haláridőnek az elteltét követő hónap első napjától kezdődik, amelyben a változást a (4) bekezdés értelmében be kell jelenteni.
8. §
(1) Ha a nyugdíjfizetésre kötelezett a 3. §-ban meghatározottnál nagyobb összegű nyugdij fizetésére, illetőleg a nyugdíjnak magasabb mértékben való emelésére vállalt kötelezettséget, e kötelezettsége alól öt a jelen rendeletben foglalt rendelkezések nem mentesilik.
(2) Az alapszabálynak (nyugdíjszabályzatnak, szerződésnek, külön megállapodásnak vagy egyéb jogalapnak) a jelen rendelet rendelkezéseitől a nyugdíjra jogosult hátrányára eltérő kikötései érvénytelenek.
9. §
Felhatalmaztatik a népjóléti miniszter, hogy a földmivelésügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza azoknak a személyeknek a nyugdiját és az ezzel kapcsolatos költségek mikénti fedezését, akiknél a földreform végrehajtása következtében a nyudijfizetésre kötelezett megszűnt, vagy a nyugdij fizetésére képtelen.
10. §
(1) Amennyiben súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő a nyugdíjra jogosult, ha a 7. §-ban megjelölt valamely bejelentésében tudva a valóságnak meg nem felelő adatokat tüntet fel, vagy pedig a 7. § (4) bekezdésében meghatározott bejelentést szabályszerű időben nem teszi meg és e cselekménye, illetőleg mulasztása következtében a rendelet szerint őt meg nem illető felemelt nyugdijat, vagy az őt megilletőnél nagyobb összegű felemelt nyugdijat vesz fel.
(2) A pénzbüntetésre az 1928: X. törvénycikk rendelkezései irányadók. A pénzbüntetés legmagasabb összege 80.000 pengő, olyan esetben pedig, amikor megállapítható annak a nyereségnek a mennyisége, amelyet a kihágás elkövetője a cselekménnyel, vagy mulasztással illetéktelenül elért, a 80.000 pengőnek a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege.
(3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, az államrendőrség működési térületén az államrendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929: XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdése 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek az elismert vállalati nyugdijpénztárak tekintetében a népjóléti minisztert, az el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak tekintetében a pénzügyminisztert, más nyugdíjfizetésre kötelezettek szempontjából pedig azt a minisztert kell tekinteni, akinek felügyelete alá az érdekelt nyugdíjfizetésre kötelezett (vállalat, üzlet, üzem, iroda stb.) tartozik.
11. §
A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.
Budapest, 1945. évi augusztus hó 17-én.
Miklós Béta s. k.,
miniszterelnök