adozona.hu
47/1976. (XI. 30.) PM rendelet
47/1976. (XI. 30.) PM rendelet
az általános jövedelemadóról szóló 42/1971. (XII. 17.) Korm. rendelet végrehajtására kiadott 35/1971. (XII. 17.) PM rendelet módosításáról és kiegészítéséről
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az általános jövedelemadóról szóló 42/1971. (XII. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) végrehajtására kiadott, a 2/1973. (I. 9.) PM számú, a 44/1973. (XII. 28.) PM számú, valamint a 24/1975. (VI. 18.) PM rendelettel módosított és kiegészített 35/1971. (XII. 17.) PM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) az alábbiak szerint módosul, illetőleg egészül ki:
A Vhr. 1. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép, egyben a § az alábbi új (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Az általános...
47/1976. (XI. 30.) PM rendelet
az általános jövedelemadóról szóló 42/1971. (XII. 17.) Korm. rendelet végrehajtására kiadott 35/1971. (XII. 17.) PM rendelet módosításáról és kiegészítéséről
Az általános jövedelemadóról szóló 42/1971. (XII. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) végrehajtására kiadott, a 2/1973. (I. 9.) PM számú, a 44/1973. (XII. 28.) PM számú, valamint a 24/1975. (VI. 18.) PM rendelettel módosított és kiegészített 35/1971. (XII. 17.) PM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) az alábbiak szerint módosul, illetőleg egészül ki:
1. §A Vhr. 1. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép, egyben a § az alábbi új (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:
"(4) Az általános jövedelemadó szempontjából szolgáltató-, illetőleg javítóipari tevékenységnek minősül a kisiparos tevékenysége akkor, ha kizárólag ebből a tevékenységből van bevétele, vagy ha emellett az általa végzett termékelőállításból, feldolgozásból, továbbmegmunkálásból, kitermelésből vagy kiszerelésből származó bevétele forgalmának 40%-át, de legfeljebb az évi 50 000 forintot nem haladja meg. A szikvízgyártást, a sütőipari, a cukrászipari, valamint megrendelés alapján méret szerint készített egyedi (egyes darab vagy egy garnitúra) termék előállítását minden esetben szolgáltatóipari tevékenységnek kell tekinteni."
"(6) E rendelet alkalmazásában lakossági szükségletet elégít ki a kisiparos, ha tevékenységével kapcsolatos bevételének legalább 80%-a a lakosságtól, költségvetési, tanácsi házkezelési, vendéglátóipari, belkereskedelmi szervtől, lakásszövetkezettől vagy az Állami Biztosítótól származik. Lakossági szükségletet elégít ki a kisiparos abban az esetben is, ha valamely vállalat, szövetkezet megbízásából garanciális javítást vagy e szervek jóléti intézményei részére áruszállítást, illetőleg szolgáltatást végez. Ha a lakossági szükségletet kielégítő kisiparos a (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelően végez szolgáltatást, javítást, lakossági szolgáltatónak minősül.
(7) Költségvetési szervnek minősül - e rendelet szempontjából - az állami költségvetés rendszere szerint gazdálkodó állami szerv, a költségvetési folyószámlás szerv, valamint a társadalmi szervezet."
2. §
A Vhr. 2. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
(A magánkereskedelmi tevékenységgel egy tekintet alá esik)
"a) a mező- és erdőgazdasági termelőmunkából származó saját termény, termék, állat és állati termék nyílt árusítási üzletben való árusítása;
b) az üvegházi, a melegágyi (ablakkeretes, műanyagfóliás stb.) és a szabadföldi virágkertészetből (virág, virágtő, virághagyma, virággumó, virágmag stb.), valamint a dísznövények (Mezőgazdasági Termékek Kereskedelmi Jegyzéke: 995 termékszám) termesztéséből származó termeivények bármely módon való értékesítése, ha az ebből származó adóköteles jövedelem az évi 6000 forintnál nagyobb."
3. §
A Vhr. 3. §-ának e) és f) pontja helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
(adóköteles)
"e) a földterület megosztásából, továbbá a több építési telek kialakítására, illetőleg több nem lakás céljára szolgáló helyiség (üdülő, garázs stb.) elhelyezésére alkalmas belterületi, valamint a legalább 1500 m2 (417 négyszögöl) külterületi földrészletnek vagy tulajdoni hányadának osztatlan tulajdonközösséget eredményező, vagy az említett ingatlanoknak az állam, illetőleg más jogi személy részére történő eladásából;
f) a nem öröklés útján, hanem egyéb módon (vétel, csere, ajándékozás, ráépítés stb.) szerzett
- föld-, vagy házingatlannak a szerzéstől számított tíz éven belül,
- 720 négyzetmétert (200 négyszögölet) meg nem haladó beépítetlen földterületnek - ha a tulajdonosnak, illetőleg a családnak [32/1971. (X. 5.) Korm. sz. r. 2. §] egyéb ingatlan tulajdona nincs - a szerzéstől számított öt éven belül értékkülönbözettel (Vhr. 36. §) történő eladásából, cseréjéből;"
(származó jövedelem)
4. §
A Vhr. 6. §-a az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:
"(4) A Vhr. 3. §-a f) pontjának alkalmazásában a szerzés időpontja az a nap, amelyen a tulajdonjog megszerzésére vonatkozó szerződést az illetékhivatalnál bemutatták. Ha ezt a szerződést az illetékhivatalnál nem mutatták be, a szerzést tíz, illetőleg öt éven belülinek kell tekinteni. Ha az illetékmentes szerzésre vonatkozó szerződés bemutatása nem kötelező, a szerzés időpontja a szerződés kelte. Az ingatlan megszerzését követően az ingatlanra felépített épület (épületrész) tekintetében a szerzést az ingatlan megszerzésének időpontjával azonosan kell megállapítani."
5. §
A Vhr. 7. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"7. § Mező- és erdőgazdasági ingatlanok haszonbérbeadása esetén a bérbeadót általános jövedelemadó terheli."
6. §
A Vhr. az alábbi 12/A. §-al egészül ki:
"12/A. § Nem tekinthető ideiglenes jelleggel belföldön tartózkodónak a külföldiek Magyarországon létesített - a 18/1975. (IV. 23.) PM rendelet hatálya alá eső - kereskedelmi és egyéb, üzleti jellegű közvetlen képviseletén működő külföldi állampolgár."
7. §
A Vhr. 14. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
"(1) Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e/l. pontjában megjelölt adómentesség az adókivetés vagy állandó adótétel útján adóztatható azt a személyt illeti meg, aki tevékenységét
- főfoglalkozásként,
- a lakosság szükségleteinek kielégítése céljából,
- alkalmazott és társ nélkül folytatja,
ha adókivetés alá eső adóköteles jövedelmeinek együttes összege nem haladja meg az évi 36 000 forintot.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a főfoglalkozású munkaviszonyban (szövetkezeti tagsági viszonyban) álló személyt is megilleti az adómentesség, ha tevékenységét iparjogosítvány alapján gyakorolja. A rendelet alkalmazásában főfoglalkozásnak azt kell tekinteni, amelyet a személyi igazolványba bejegyeztek. Lakossági szükségletet elégít ki a kisiparos, ha tevékenysége megfelel a Vhr. 1. §-ának (6) bekezdésében foglaltaknak, a magánkereskedő pedig akkor, ha közülettől [Vhr. 52. § (1) bek.] származó bevétele az évi összes bevételének 30%-át nem haladja meg."
8. §
A Vhr. 15. §-ának (1) és (2), továbbá (6) és (8) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
"(1) Az adókivetés útján adóztatható lakossági szolgáltatóiparost [Vhr. 1. § (6) bek.] és magánkereskedőt [Vhr. 14. § (2) bek.] akkor illeti meg az R. 2. §-a (1) bekezdésének e/2. pontjában meghatározott adómentesség, ha tevékenységét iparjogosítvány alapján telephely létesítésével kezdi meg és helyben folytatja.
(2) Az 5000-nél kisebb lélekszámú községben telephellyel rendelkező lakossági szolgáltatóiparost nem zárja ki az adómentességből az, ha tevékenységét működési területén hasonló lélekszámú községekben is gyakorolja."
"(6) Az adómentesség szempontjából nem tekinthető új iparkezdésnek, ha a lakossági szolgáltatóiparos vagy magánkereskedő működési területén korábban már gyakorolt tevékenységét házastársa, egyenesági rokona vagy annak házastársa saját jogán tovább folytatja."
"(8) Ha a jövedelem a két, illetőleg hároméves adómentességet biztosító jövedelemhatárt meghaladja, de nem nagyobb 100 000 forintnál, arra az adóévre csak a jövedelemhatárt meghaladó jövedelemrész esik adó alá. Az adó kiszámításánál a teljes jövedelem után járó adóból le kell vonni az adómentes jövedelemrész (60 000 Ft, illetőleg 48 000 Ft) után az adókulcstáblázatok [R. 8. § (1) bek., Vhr. 40. § (3) bek.] szerint önállóan kiszámítható adót. Amennyiben a lakossági szolgáltatóiparos vagy magánkereskedő az adómentesség lejárta előtt vagy azt követően két éven belül a tevékenységét elfogadható indok (egészségi állapot megromlása, gazdasági lehetetlenülés stb.) nélkül megszünteti, az adómentesség ideje alatt elért egész jövedelme után adóznia kell."
9. §
A Vhr. 16. §-ának (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép, egyben a § új (3) bekezdéssel egészül ki:
"(2) Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott adómentességre a jogosultság -a (3) bekezdésben megjelölt adómentességet kivéve - az igény bejelentése (Vhr. 25. §) alapján, erre vonatkozó külön határozat nélkül áll be, ha a feltételeknek az adózó megfelel. Késedelmes bejelentés esetén az adómentesség időtartama a késedelemmel megrövidül. Amennyiben az adózó az adómentesség feltételeinek már nem felel meg, köteles ezt a Vhr. 25. §-ában szabályozottak szerint ugyancsak bejelenteni.
(3) Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e/2. pontja szerint a két éves adómentesség helyett engedélyezhető három éves adómentességet az adózó telephelye szerint illetékes tanácsi ipari, illetőleg kereskedelmi szakigazgatási szerv - az érdekképviselet véleményének meghallgatása mellett javasolja, és azt a Vhr. 25. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt adóhatóság engedélyezi."
10. §
A Vhr. 19. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
"(3) Adómentes a Vhr. 3. §-a e) és f) pontja szerinti ingatlan értékesítése, ha azt a tulajdonos lakóház- vagy lakástulajdon megszerzése céljából értékesíti. Az adómentesség feltétele, hogy az elidegenítő a lakóház- vagy lakástulajdon megszerzésének szándékát az értékesített ingatlan helye szerint illetékes adóhatóságnál [Vhr. 25. § (1) bek. b) pont] a szerződés megkötésétől számított 60 napon belül bejelenti, és a megszerzést vétel (csere) esetén egy éven belül, építés esetén három éven belül igazolja. Az új szerzést illetékezésre bemutatott adásvételi (csere-) szerződéssel, illetőleg használatbavételi engedéllyel kell igazolni. A bejelentéskor igazolni kell, hogy a bejelentő nem esik ingatlanszerzési korlátozás alá."
11. §
A Vhr. 21. §-ának (4) bekezdése az alábbi mondattal egészül ki:
"Egyéb esetben az adómentesség legfeljebb öt gyermek - alkalmazott foglalkoztatása és óvodai (iskolai) jellegű oktatás (nyelv, zene stb.) nélküli - gondozásából származó jövedelemre terjed ki."
12. §
A Vhr. 23. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"23. § Ha a jogszabály másként nem rendelkezik, az R. és e rendelet alkalmazásában az adómentességet biztosító összeghatár átlépése esetén a teljes jövedelem adóköteles."
13. §
(1) A Vhr. 26. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(1) Közkereseti társaság és a jogszabályba ütköző módon működő társulás adóköteles jövedelme után, valamint a házastársi vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgy elidegenítéséből, hasznosításából származó jövedelem után minden esetben, egyéb társulás vagy vagyonközösség adóköteles jövedelme után pedig abban az esetben, ha a tagoknak a jövedelemből való részesedése nem tisztázható, az adót a képviselő tag (társ) vagy bármelyik házastárs terhére kell megállapítani a tagok (társak, házastársak) egyetemleges fizetési kötelezettsége mellett."
(2) A Vhr. 26. §-ának (4) bekezdése az alábbiakkal egészül ki:
"Nem kell összevont jövedelem alapján fizetni az adót, ha a közös telephelyen működők mindegyike lakossági szolgáltatóiparos."
14. §
A Vhr. 28. §-ának (1) bekezdése az alábbi d) ponttal egészül ki:
(Nem kell adóbevallást adni az adófizetésre kötelezettnek arról a jövedelméről, amely után)
"d) lineáris adókulcs [Vhr. 40. § (3) bek.] szerint adózik, ha adóköteles jövedelme a 20%-nál nagyobb növekedés ellenére sem esik a korábbihoz képest magasabb lineáris adókulcs alá."
15. §
A Vhr. 29. §-ának (2) bekezdése az alábbiakkal egészül ki:
"Csak felhívásra kell adóbevallást adnia az R. 2. §-a (1) bekezdésének e/1 pontja alapján adómentességben részesült adózó házastársának, ha az ipart vagy magánkereskedelmet özvegyi jogon tovább folytatja, és az adómentesség feltételeinek megfelel."
16. §
A Vhr. 32. §-ának (2) bekezdése az alábbiakkal egészül ki:
"A kisiparos évi bevételének 3%-áig, a magánkereskedő pedig évi bevételének 1%-áig, de mindkét esetben legfeljebb évi 6000 forintig terjedő összegben bizonylat nélkül számolhat el termelési és kezelési költséget."
17. §
A Vhr. 34. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(3) Vagyonállagként nem vehető figyelembe az olyan gépjármű, amelyet az adózó nem kizárólag az adóköteles tevékenységével kapcsolatban üzemeltet. Ezért fenntartási, javítási és felújítási költségeit sem lehet adómentesen elszámolni. Ilyen saját gépkocsi használata esetén - a megtett utakról vezetett nyilvántartás alapján - utazási költségként (több személy esetén is) kilométerenként 80 fillért, szállítási költség címén kilométerenként 2 forintot lehet költségként elszámolni. Egy úttal kapcsolatban csak egyféle költség számolható el. Motorkerékpárral végzett teherfuvarozás esetében az elszámolható költség kilométerenként 1 Ft. A megtett utakról vezetett nyilvántartás hiányában az e rendelet melléklete szerint költség elszámolására jogosult kisiparosok és magánkereskedők bevételük 5%-át, de legfeljebb az ott meghatározott összeget számolhatják el saját gépkocsi használata címén, ez esetben azonban motorkerékpár után költséget elszámolni nem lehet. Az alkalmazottja üzemi célra használt gépjárműve után is elszámolhatja az előbbi költségeket a tevékenységét özvegyi jogon folytató adózó, ha ezt az alkalmazottat a saját szakképesítésének hiánya miatt köteles foglalkoztatni, és saját gépjárműve nincs."
18. §
A Vhr. 36. §-a (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép, egyben a § a következő új (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
"(1) Az ingatlan megosztásából (parcellázásából,) valamint ingatlanvagyon átruházásából [Vhr. 3. § e) és f) pont] származó adóköteles jövedelem megállapításánál - figyelemmel a Vhr. 39. §-a (1) bekezdésének g) pontjára - az ingatlan szerzésekor és elidegenítésekor fennállott forgalmi érték különbözetéből kell kiindulni. Ebből le kell vonni a szerzés és elidegenítés közötti időben felmerült, vagyonállagot gyarapító beruházásokat (kerítés, járda, közműfejlesztés, fásítás stb. költségét), az adóköteles jövedelem megszerzésével és a vagyon értékét növelő egyéb, valamint az ingatlan értékesítésével (parcellázásával) kapcsolatos kiadásokat, továbbá a szerzéskori forgalmi érték évi 5%-át, mint kamathozadékot. Abban az esetben, ha olyan ingatlan elidegenítéséről van szó, amelyet vételár- vagy építési kölcsöntartozás terhel, az 5%-os kamathozadék kiszámításánál az elidegenítés időpontjában fennálló ilyen tartozást alapul venni nem lehet. Tanácsi értékesítésű lakás vagy munkáslakás elidegenítése esetében kiadásként figyelembe kell venni a 11/1974. (IV. 10.) PM - ÉVM rendelet értelmében visszafizetett állami támogatást. Kiadásként nem lehet elszámolni pl. a használattal kapcsolatos költségeket, mert ezek nem értéknövelő kiadások. Az ingatlan forgalmi értékének általában - adózás vonatkozásában - az illetékkiszabás alapjául vett értéket kell tekinteni."
"(5) A földingatlanra annak megszerzése után emelt - befejezett vagy befejezetlen (használatra még nem alkalmas) - épület átruházása esetén az épület elidegenítésekori forgalmi értékének és az épületre fordított tényleges költségeknek a különbözetéből kell kiindulni. Költségként kell figyelembe venni a saját, vagy mások ellenérték nélkül végzett szak- és segédmunkájának a normatívák szerint számított értékét. Az adóalap megállapításánál egyébként az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni.
(6) A Vhr. 3. §-ának e) és f) pontja szerinti adókötelezettség esetében az e § szerint megállapított adóalapot az adóhatóság kérelemre mérsékelheti, ha az adózó az ingatlant kényszerítő körülményei (pl. haláleset, baleset, egészségromlás, más településre költözés stb.) miatt értékesítette."
19. §
A Vhr. 39. §-a (1) bekezdésének a), f) és h) pontja, továbbá a (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
(A legkisebb adóköteles jövedelem a következő:)
"a) kisiparosnál a szakmában foglalkoztatott szakmunkást megillető átlag munkabérnek
- alkalmazott hiányában 10-90%-kal;
- alkalmazott foglalkoztatása esetén alkalmazottanként 50-100%-kal
növelt összege;"
"f) ebtenyésztőnél a bevétel 30%-a;"
"h) virágkertésznél és dísznövénytermesztőnél a bevétel 15-30%-a;"
"(3) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltaktól az 5000-nél kisebb lélekszámú községekben, valamint az ennél nagyobb községek és városok ellátatlan területén működő kisiparosoknál, magánkereskedőknél, de általában az idős, csökkent munkaképességűeknél, továbbá a lakossági szolgáltatóiparosoknál és az elsőrendű lakossági szükségletet kielégítő magánkereskedőknél (Vhr. 42. §) az adóhatóság (adóközösség) indokolt esetben eltérhet."
20. §
A Vhr. 40. §-a helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
"40. § (1) A Vhr. 2. §-a (2) bekezdésének b) pontjában említett tevékenységek jövedelme után az R. 8. §-a szerint - a kerekítés szabályainak megfelelően - megállapított adóból a tevékenységgel kapcsolatos földterület után kivetett háztáji és kisegítő gazdasági jövedelemadót le kell vonni és a különbözetet kell előírni.
(2) Az R. 8. §-ának (2) bekezdésében foglalt adókulcsokat a Vhr. 3. §-ának e) és f) pontja szerinti adóköteles jövedelem adóztatásánál kell alkalmazni.
(3) Abban az esetben, ha a lakossági szolgáltatóiparos [Vhr. 1. § (6) bek.], valamint az elsőrendű lakossági szükségletet kielégítő magánkereskedő évi adóköteles jövedelme a 100 000 forintot nem haladta meg, az R. 8. §-ában szereplő adómértékek helyett az alábbi - az egyes jövedelemhatárokon belül lineáris - adókulcsokat kell alkalmazni:
18 000 forintot meg nem haladó adóköteles jövedelem esetén egységesen 3%,
18 001-36 000 Ft adóköteles jövedelem esetén a teljes jövedelem után egységesen 6%,
36 001-60 000 Ft adóköteles jövedelem esetén a teljes jövedelem után egységesen 10%,
60 001-80 000 Ft adóköteles jövedelem esetén a teljes jövedelem után egységesen 15%,
80 001-100 000 Ft adóköteles jövedelem esetén a teljes jövedelem után egységesen 20%.
(4) Elsőrendű lakossági szükségletet kielégítő magánkereskedő az élelmiszer-, vegyesáru-, zöldség- és gyümölcs-, élő- és vágottbaromfi-, hal-, tojás-, tej- és tejtermék-, vetőmag-, tüzelőanyagkereskedő, a forgalmának 30%-át meg nem haladó mértékben egyéb árucikket árusító dohányárus, a forgalmának 20%-át meg nem haladó mértékben szeszesitalt árusító vendéglős és büfés, a kifőző, a tej- és kávémérő, a sütögető és a falatozó fenntartója."
21. §
A Vhr. 42. §-a az alábbi rendelkezéssel egészül ki:
"A lakosság szükségleteit kielégítő szolgáltató-és javítóiparoson a Vhr. 1. §-ának (4) és (6) bekezdésében, az elsőrendű lakossági szükségletet kielégítő magánkereskedőn pedig a Vhr. 40. §-ának (4) bekezdésében meghatározott tevékenységet folytató személyt kell érteni."
22. §
A Vhr. 43. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
"(1) A helyi lakosság szükségleteinek kielégítésén a Vhr. 15. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tevékenységet kell érteni. Az alkalmi (idény) jellegű magánkereskedelmi tevékenység nem tekinthető a helyi lakosság szükségletei kielégítésének, kivéve a Vhr. 40. §-ának (4) bekezdésében felsorolt adózóknak telephelyükön folytatott ilyen jellegű tevékenységét.
(2) Az R. 9. §-ának c) pontjában meghatározott adókedvezmény megilleti az adóévben 80 000 forintnál nagyobb jövedelemmel nem rendelkező lakossági szolgáltatóiparost [Vhr. 1. § (6) bek.] akkor is, ha tevékenységét nem kizárólag helyben, hanem olyan 5000-nél, illetőleg 3000-nél kisebb lélekszámú községekben is gyakorolja, ahol ezt a lakosság szükségletei indokolják."
23. §
A Vhr. 44. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
"(4) Az adóátalányozás útján adózótól az R. 9. §-ának c) pontja szerinti adókedvezményt az ezt kizáró okok felmerülésének évére, ha az évi jövedelme a 100 000 forintot nem haladta meg, megvonni nem lehet."
24. §
A Vhr. 47. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetőleg (2)-(4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
(Adóátalány útján adóznak)
"a) a lakossági szükségletet kielégítő kisiparosok [Vhr. 1. § (6) bek.];"
"(2) Adóátalány útján nem adóztatható:
a) akinek az előző évi adóköteles jövedelme a 100 000 forintot meghaladta;
b) aki az adóévben - tevékenysége gyakorlásának időtartama alatt - átlagosan egynél több alkalmazottat foglalkoztat.
(3) Ha az adókötelezettség az adóévben keletkezett, az adóévben, továbbá az azt követő évre adóátalányt megállapítani nem lehet. Ez utóbbi alól kivételt képez az, ha az adózó tevékenységét a megelőző évben legalább 10 hónapon át -idényszakmában a teljes idényben - gyakorolta.
(4) Az adóátalány évi összegét az adóévet megelőző teljes évnek az R. 7. §-a szerint megállapított adóköteles jövedelme alapján, az R. 8. §-ában. illetőleg a Vhr. 40. §-ának (3) bekezdésében szereplő adókulcsok alkalmazásával, az R. 9. §-ában említett adókedvezményekre, valamint a szakmai és egyéb adottságokra tekintettel kell megállapítani."
25. §
A Vhr. 48. §-ának helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
"48. § (1) Az átalány útján adózó kisiparos és magánkereskedő köteles a következő év január hó 15. napjáig felhívás nélkül adóbevallást adni, ha az adóévben
- elért adóköteles jövedelme a 100 000 forintot meghaladta, vagy
- egynél több alkalmazottat foglalkoztatott [Vhr. 47. § (2) bek.], vagy
- nem lineáris adókulccsal [R. 8. § (1) bek.] adóztatott jövedelmének növekedése a 20%-ot meghaladta, vagy
- a lineáris adókulccsal [Vhr. 40. § (3) bek.] adóztatott jövedelme úgy alakult, hogy az alkalmazott adókulcs szerinti jövedelemhatárt túllépte.
(2) Ha az adózó az (1) bekezdésben említett adóbevallási kötelezettségének eleget tett és bevallása megfelel a valóságnak, adóbevallása alapján - a több alkalmazott foglalkoztatását és a területi adókedvezmény elvesztését [Vhr. 44. § (4) bek.] kivéve - az adóévre már előírt adóátalányt módosítani vagy az adóévre az adóátalányozást megszüntetni nem lehet. Egynél több alkalmazott foglalkoztatása esetén az adóévre előírt adóátalányt adóelőlegnek kell tekinteni és a végleges adót ki kell vetni. Adóbevallás elmulasztása vagy valótlan adatok szolgáltatása esetén az adóhiányt minden esetben visszamenőleg meg kell állapítani.
(3) Az adóátalányt az adóhatóság (kisiparosok és magánkereskedők esetében az adóközösség) a következő évre adóbevallásra felhívással, vagy anélkül is - a rendelkezésre álló adatok alapján -megváltoztathatja, illetőleg az adóátalányozást megszüntetheti.
(4) Az adóátalány megállapítása egy naptári évre történik és a következő naptári évekre is változatlan marad, ha újabb határozattal, fizetési meghagyással meg nem változtatják. Az adózó adóátalányának módosítását a Vhr. 29. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időben adóbevallás adásával kérheti."
26. §
A Vhr. 63-67. §-a helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
"63. § (1) Az általános jövedelemadó rendelet hatálya alá tartozó személyeket könyvvezetési kötelezettség terheli.
(2) Nem köteles könyvet vezetni az állandó adókulccsal (adótétellel), illetőleg adólevonás útján adózó e jövedelmével kapcsolatban, továbbá az, akinek az R. 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti tevékenységből (jövedelemforrásból) van jövedelme, a helyiségbérbeadás, a kölcsönügylet és a vagyoni érdekeltség kivételével.
(3) Azok a kisiparosok és magánkereskedők, akiket jövedelmük után adómentesség illet meg, valamint akik adóátalány útján adóznak, egyszerű pénztárkönyvet, minden más kisiparos és magánkereskedő pedig részletes adattartalmú pénztárkönyvet köteles vezetni. Ez a szabály érvényes az adókivetés útján adóztatott szellemi tevékenységek esetében is.
(4) Állóeszköz-nyilvántartást és megrendelőkönyvet azok a kisiparosok és magánkereskedők kötelesek vezetni, akik a Vhr. 32. §-ának (6) bekezdésében említett állóeszköz értékcsökkenési leírást érvényesíteni akarják, illetőleg az előállított termék egyedi jellegét [Vhr. 1. § (4) bek.] igazolni kívánják.
(5) A könyvvezetésre kötelezett egyéb személyek egyszerű pénztárkönyvet kötelesek vezetni.
(6) Akik üdülés (pihenés) céljára helyiséget adnak bérbe (albérletbe), nem pénztárkönyv, hanem bevételi nyilvántartás vezetésére kötelesek.
64. § (1) A pénztárkönyvben a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggő valamennyi bevételt és kiadást - az esetleges bankszámlán kezelt bevételeket és kiadásokat, valamint a háztartási kivétet is - folyamatosan, időrendben fel kell tüntetni. A bejegyzéseket törléssel vagy átírással megváltoztatni nem szabad, a tévedéseket áthúzással és a helyes tétel bejegyzésével kell kiigazítani. A pénztárkönyvben szereplő kiadásokat okmányokkal bizonyítani, vagy önbizonylattal valószínűsíteni kell. Mind a bevételekre vonatkozóan keletkezett okiratokat (szerződés, számla stb.), mind a kiadások bizonylatait a pénztárkönyv mellékleteként kell - megfelelő rendszerezéssel - kezelni. A pénztárkönyvet havonként - legkésőbb a tárgyhót követő 10 napon belül - összesíteni kell, és az év december 31. napjával éves zárlatot kell készíteni.
(2) Az egyszerű pénztárkönyvbe a bevételeket és a kiadásokat havonként egy alkalommal kell bejegyezni. A tárgyhóban elért bevételeket - a kisiparosoknak "lakossági szolgáltatás", "lakossági áruelőállítás" és "minden egyéb bevétel" bontásban, a magánkereskedőknek és az egyszerű pénztárkönyv vezetésére egyéb kötelezetteknek bontás nélkül - egy összegben kell feltüntetni. A kiadások havi összegét "anyag- és árubeszerzés", "munkabérek és járulékaik", "egyéb termelési és kezelési költség", valamint "költségként el nem számolható kiadások" (pl. befizetett jövedelemadó, háztartási kivét) bontásban kell szerepeltetni.
(3) A részletes adattartalmú pénztárkönyvbe a bevételeket és a kiadásokat naponta kell bevezetni. A kisiparosok a napi bevételeiket és kiadásaikat, a magánkereskedők pedig a napi kiadásaikat kötelesek a (2) bekezdésben említettek szerint elkülöníteni. Az évi zárlat során mind a kisiparosoknak, mind a magánkereskedőknek az adóévben felmerült kiadásaikat költségnemenként az adóbevallási nyomtatványban szereplő bontás szerint kell részletezni.
(4) A megrendelőkönyvben a megrendelésre méret szerint készített egyedi termékekkel kapcsolatos főbb adatokat (megrendelés ideje, megrendelő neve és címe, a termék megnevezése, menynyisége, ellenértéke, a teljesítés időpontja és a megrendelő aláírása) kell feltüntetni.
(5) Az állóeszköz-nyilvántartást
a) épületek, építmények,
b) gépek, berendezések, felszerelési tárgyak,
c) kizárólag sajátos üzemi (üzleti) járművek
csoportosításban és azon belül egyedi részletezéssel - a jellemző, illetőleg az azonosításhoz szükséges adatok feltüntetése mellett - kell elkészíteni. A nyilvántartásban szereplő adatokat okmányokkal bizonyítani kell.
A nyilvántartást folyamatosan úgy kell vezetni, hogy abból a bekövetkezett változásokat, az évenkénti leírásokat és a még leírható értéket meg lehessen állapítani.
(6) A bevételi nyilvántartásban fel kell tüntetni az ott éjszakázó szállóvendég nevét, személyi igazolványának (útiokmányának) számát, a kiskorúak születésének időpontját, az átengedett helyiségek számát [Vhr. 25. § (8) bek.], a vendégként eltöltött idő naptár szerinti kezdő és befejező időpontját, továbbá a kapott ellenértéket.
65. § (1) A számlázási kötelezettségen a számlavagy nyugtaadási kötelezettséget kell érteni.
(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, számlát az 1000 forintot elérő vagy meghaladó értékű eladásról, szolgáltatásról, javításról, munkateljesítésről kell adni. A számiadási kötelezettség ezekben az esetekben akkor is fennáll, ha a követelés kiegyenlítése 1000 forintnál kisebb részletekben történik. Az 1000 forint alatti eladás, megrendelés alapján kapott ellenértékről - a vevő vagy megrendelő kívánságára - számlát vagy nyugtát kell adni.
(3) A számlának az alábbiakat kell tartalmazni:
a) a kiállítás helyét és idejét,
b) a számlázásra kötelezett nevét, telephelyét (lakhelyét),
c) a vevő (megrendelő) nevét és címét,
d) az áru, a végzett munka megjelölését és mennyiségét,
e) az egységárat és a vételár (ellenérték) teljes összegét,
f) a számlázásra kötelezett aláírását,
g) kisiparos viszonteladó részére történő értékesítése esetén a termék árformáját, irányár alkalmazása vagy hatósági ármegállapítás esetében az árhatósági iránydíjra, illetőleg a hatósági ármegállapításra vonatkozó tájékoztatást (az intézkedő
szerv megnevezését, az intézkedés számát), valamint minden olyan adatot, amely a termék (áru) azonosításához szükséges.
(4) Számlatömbként a M. Sz. 5.613. számú A 5 alakú "Atírótömb"-öt, vagy erre alkalmas más tömböt, nyugtatömbként pedig az e célra előre gyártott és forgalomba hozott "Nyugtatömb"-öt kell használni. A számlát (nyugtát) két példányban kell kiállítani, az eredeti a vevőnél, illetőleg a megrendelőnél marad.
(5) A 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 42. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő (1000 forintot meghaladó) követelés kiegyenlítését elismerő számla l%-os illetékét a tömbben visszamaradó másolaton, illetékbélyeg felragasztásával kell leróni. A felragasztott illetékbélyeget átírással vagy felülbélyegzéssel érvényteleníteni kell.
(6) A kisiparos a (2)-(3) bekezdésben foglalták tekintetében köteles a javító-karbantartó szolgáltatások minőségvédelméről szóló jogszabály [16,1976. (VI. 4.) MT sz. rendelet] rendelkezéseit is figyelembe venni.
66. § (1) A könyvvezetési és számlázási kötelezettség teljesítéséhez szükséges üzleti könyveket (tömböket, nyilvántartásokat) lapszámmal kell ellátni, és az adózónak hitelesíttetnie kell a telephelye szerint illetékes adóhatóságnál. Erről az adóhatóság nyilvántartást vezet, amelynek sorszámát a hitelesített üzleti könyvön feltünteti.
(2) Az üzleti könyveket és nyilvántartásokat, ezek bizonylatait, valamint az üzleti tevékenységgel összefüggő iratokat, feljegyzéseket, számla-, nyugtamásolatokat stb. az adózó köteles a telephelyén (üzlet, műhely, iroda, rendelő stb.), ennek hiányában állandó lakhelyén (tartózkodási helyén) tartani és az adó kivetéséhez való jog elévüléséig megőrizni.
67. § Az adóhatóság az általános szabályoktól eltérő könyvvezetési kötelezettséget állapíthat meg, vagy felmentést adhat."
27. §
A Vhr. 68. §-ának (1) bekezdése - utolsó mondatként - az alábbiakkal egészül ki:
"Hasonló módon kötelesek adatot szolgáltatni a nagykereskedelmi vállalatok a kisiparosok és magánkereskedők részére eladott áruk ellenértékéről."
28. §
A Vhr. 71. §-a az alábbiakkal egészül ki:
"Abban az esetben, ha utólagos vizsgálat adólevonás elmulasztását állapítja meg, erről a levonást elmulasztó szerv értesíti az adókötelezettet (R. 4. §). Ez az értesítés ugyancsak helyettesíti a határozatot."
29. §
A Vhr. 57. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött melléklet 3. és 11. pontja helyébe az alábbi rendelkezések lépnek:
"3. helyiségnek és az ehhez tartozó területnek (kert, udvar) nem lakás vagy nem üdülés (nem pihenés), hanem egyéb célra (műhely, üzlet raktár, garázs stb.) - ide nem értve a közületi szerv dolgozóinak elszállásolását - bérbe-, albérletbeadásából származó bérből (használati díjból) 30%,"
"11. az iparengedéllyel nem rendelkező erdei, mezei és vízi melléktermékeket (növényeket, állatokat) gyűjtők, feldolgozók és alkalmi megbízottak részére a felvásárló szerv által közvetlenül, vagy más szerv által felvásárlói áron kifizetett ellenértékből
a) hörcsögfogóknál 10%,
b) másoknál 6%."
30. §
(1) A Vhr. 3. §-ának g) pontjában a "részesgazdálkodásból, bérszántásból, kertépítésből stb." szavak törlendők. A Vhr. 32. §-ának (6) bekezdésében a Vhr. 63. §-a (9) bekezdésére utaló szöveg helyébe a Vhr. 64. §-ának (5) bekezdésére, a Vhr. 45. §-ának (4) bekezdésében a Vhr. 15. §-a (1) bekezdésének b) pontjára utaló szöveg helyébe a Vhr. 1. §-ának (7) bekezdésére utalás lép.
(2) A Vhr. 15. §-ának (5) és (7) bekezdésében szereplő "kétéves" és "két éven belül" szavak helyébe "két- (három) éves", illetőleg "két (három) éven belül" szavak lépnek.
31. §
Ez a rendelet 1977. január 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit ettől az időponttól keletkezett jövedelmek adóztatásánál kell alkalmazni azzal, hogy a 3., 4., 10., 18. és 20. §-ban foglaltakat a rendelet hatálybalépése előtt szerzett és a hatálybalépést követően értékesített ingatlan értékesítéséből származó jövedelmekre is alkalmazni kell. Egyidejűleg a Vhr. 2. §-a (2) bekezdésének e) pontja és (3)-(5) bekezdése, a Vhr. 19. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata, a Vhr. 22. §-a, a Vhr. 32. §-a (3) bekezdése c) pontjának utolsó mondata, a Vhr. 39. §-a (1) bekezdésének e) pontja, a Vhr. 47. §-a (1) bekezdésének e) pontja és (6) bekezdésének a) pontja, a Vhr. 53. §-a (2) bekezdésének b) pontja hatályát veszti. Az elrendelt módosításokat az 1977. január 1. napjától az általános jövedelemadó hatálya alól kivett és a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadója [38/1976. (X. 31.) PM sz. r.] alá eső tevékenységek után az 1976. évre kivetett általános jövedelemadó előleg és átalány tekintetében is alkalmazni kell.
Faluvégi Lajos s. k.,
pénzügyminiszter
Melléklet a 35/1971. (XII. 17.) PM rendelet 34. §-ához
A rendelet 34. §-ában meghatározott gépkocsi után személyszállítás és teherfuvarozás címén együttesen legfeljebb az alábbi összegek számolhatók el költségként teljes évi működés esetében.