adozona.hu
26/1973. (VIII. 25.) PM rendelet
26/1973. (VIII. 25.) PM rendelet
a szesz jövedéki ellenőrzéséről és adóztatásáról
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A szesz előállításáról, forgalomba hozataláról, felhasználásáról, jövedéki ellenőrzéséről és adóztatásáról szóló 22/1973. (VIII. 25.) MT rendelet (a továbbiakban: MT R.) 6. §-ában kapott felhatalmazás alapján - a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel egyetértésben - a következőket rendelem.
E rendelet a szesz
előállításával, kiválasztásával, finomításával, víztelenítésével, regenerálásával és denaturálásával (a továbbiakban: szesz előállítása), valamint
feldolgozásával, felhasználásá...
(1) E rendelet a szesz
a) előállításával, kiválasztásával, finomításával, víztelenítésével, regenerálásával és denaturálásával (a továbbiakban: szesz előállítása), valamint
b) feldolgozásával, felhasználásával, raktározásával, forgalomba hozatalával, kivitelével és behozatalával (a továbbiakban: szesz forgalomba hozatala)
kapcsolatos jövedéki ellenőrzés és adóztatás (a továbbiakban: ellenőrzés) szabályait határozza meg.
(2) A szesz előállítását, forgalomba hozatalát és felhasználását a 13/1973. (VIII. 25.) MÉM rendelet (a továbbiakban: MÉM R.) szabályozza.
(3) Az etilalkohol tartalmú anyagok közül e rendelet hatálya alá tartozik:
a) a nyersszesz, a finomszesz, az ezek előállítása során keletkezett elő-utópárlat, továbbá a víztelenített szesz, regenerált szesz és az általános denaturáló szerrel denaturált szesz (a továbbiakban együtt: ipari szesz),
b) a lepárlással előállított pálinka,
c) a magas- és középfokú borpárlat (a továbbiakban: borpárlat),
d) a pálinka és a borpárlat előállítása során keletkezett alszesz, elő-utópárlat és végleges elő-utópárlat (a továbbiakban: alszesz),
e) az ipari szesz előállítása során keletkezett kozmaolaj.
(Az a)-d) pontokban felsoroltak a továbbiakban együtt: szesz.)
A szeszadó alanya az, aki
a) szeszt előállít, előállíttat, tárol, felhasznál, illetőleg forgalomba hoz (a továbbiakban: vállalat),
b) bérfőzés keretében pálinkát főzet,
c) a szeszt az adózás alól elvonja, illetőleg az adózás alól elvont szeszt átveszi [MT R. 4. § (2) bek.],
d) az adómentesen beszerzett szeszt adóköteles célra használja fel, illetőleg adómentes szesz beszerzésére nem jogosultnak továbbadja,
e) a jogerősen elkobzott szeszt feldolgozásra vagy értékesítésre átveszi.
(1) Adótárgy az a szesz, amelyet
a) bármilyen eljárással állították elő, választottak ki, forgalmaztak, illetőleg használtak fel,
b) külföldről belföldi rendeltetéssel hoztak be.
(2) Adótárgy az a szesztartalmú anyag is, amelyet
a) a benne levő etilalkohol kiválasztása nélkül szeszként használtak fel,
b) 22,5 fokot meghaladó szesztartalma miatt bornak, gyümölcsbornak vagy sörnek nem lehet tekinteni.
(1) A szeszadó alapja
a) az értékesített ipari szesz árbevétele,
b) az adómentesen beszerzett, de adóköteles célra felhasznált, továbbá adómentes szesz beszerzésére nem jogosult részére értékesített ipari szesz mennyisége,
c) az értékesített pálinka mennyisége, illetve a palackozottan értékesített pálinka árbevétele,
d) bérfőzés esetén
1. a hivatalos megállapítás szerint előállított pálinka mennyisége,
2. a hivatalosan megállapított termelésen felül a szesztermelési napló szerint a főzetőknek kiadott pálinka mennyisége,
3. a hivatalosan megállapított termelésből összegyűjtött fokolási alszesz, elő-utópárlat, végleges elő-utópárlat és bármilyen címen visszamaradt pálinka mennyisége,
e) az adózás, illetve ellenőrzés alól elvont szesz (tilosan főzött pálinka, a szeszmérőgép megkerülésével előállított szesz, érvényes származási igazolvánnyal nem igazolt szesz stb.) mennyisége.
(2) Ha a tilos főzés ténye bizonyított, de a tilosan előállított szesz tényleges mennyiségét megállapítani nem lehet, a megrövidített szeszadó alapjául szolgáló szesz mennyiségét a következők szerint becsléssel kell kiszámítani:
a) Bármilyen nyersanyag felhasználása esetén a 24 óránként feldolgozott cefre mennyiségét a tilos főzésre használt készülék (főzőüst) űrtartalmának hatszorosában kell megállapítani. A tilosan főzött szeszt az így megállapított cefremennyiség hektoliterje után öt, cukrozott cefre esetében nyolc hektoliterfokkal kell számítani.
b) Folytonműködő készüléknél a 24 óránként feldolgozható cefre mennyiségét szakértő meghallgatásával kell megállapítani. A szeszt az így megállapított cefremennyiség után kell az a) pontban foglaltak figyelembevételével kiszámítani.
c) Sisak és páracső nélküli edényben folytatott tilos főzés (ún. fazékfőzés) esetén a főzéshez használt edény űrtartalmának csak a felét kell számításba venni; egyebekben az a) pontban foglaltak szerint kell eljárni.
(3) Ha a tilos főzés időtartama bizonyított, a főzési időtartamot a főzés tényleges óraszáma szerint kell figyelembe venni. Ha a főzés időtartama nem bizonyítható, a becslési eljárásban legalább 24 órás időtartamú főzést kell számítani.
(4) A tilosan főzött pálinka tényleges mennyiségének megállapításánál a kerekítési szabályt [MÉM R. 27. § (2) bek.] nem lehet alkalmazni.
(1) A forgalomba hozott ipari szesz és pálinka adótételét, illetve adókulcsát a (2) bekezdés, valamint a forgalmi adóról és árkiegészítésről szóló pénzügyminiszteri rendelet állapítja meg.
(2) Az adótétel
a) bérfőzés keretében előállított pálinka után hektoliterfokonként 70 Ft,
b) a különbözeti szeszadó [4. § (1) bek. d) 2. pont] hektoliterfokonként 70 Ft,
c) a jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül előállított, illetőleg a jövedéki ellenőrzés alól elvont szesz után hektoliterfokonként 160 Ft.
(1) Indokolatlan szeszhiány után hektoliterfokonként 160 Ft adójellegű bírságot (továbbiakban: bírság) kell fizetni.
(2) Általános denaturáló szerrel denaturált szesz és végleges elő-utópárlat kizárólagos tárolása esetén az azokban keletkezett normán felüli hiány után fizetendő bírság összege hektoliterfokonként 15 forint.
(3) A bírságot a vállalat [2. §, a) pont] köteles megfizetni.
(4) A jogerősen megállapított bírság méltányosságból mérsékelhető, vagy elengedhető.
(1) A szeszadó
a) a szesz értékesítésekor,
b) bérfőzés esetén az előállításkor,
c) adómentes szesznek adóköteles felhasználásakor,
d) adócsalás vagy pénzügyi szabálysértés esetén a cselekmény elkövetésekor, illetve a mulasztáskor
esedékes.
(2) A különbözeti szeszadó az időszaki elszámoláskor esedékes.
(3) A bírság a határozat jogerőre emelkedésének napján esedékes.
(1) A szesz értékesítésekor esedékes adó bevallásának és befizetésének szabályait a forgalmi adóról és árkiegészítésről szóló pénzügyminiszteri rendelet állapítja meg.
(2) A bérfőzési szeszadót a főzető a pálinka előállításakor - legkésőbb annak átvételekor - köteles a szeszfőzde részére megfizetni. A bérfőzés keretében előállított pálinkát csak a bérfőzési szeszadó megfizetése után szabad kiadni.
(3) Ha bérfőzés keretében jogi személy főzet (illetőleg a saját szeszfőzdéjében főz) pálinkát, és nyersanyagának feldolgozása három napnál hosszabb időt vesz igénybe, a szesztermelési napló szerint részére kifőzött pálinka után esedékes bérfőzési szeszadót legalább három naponként köteles megfizetni, függetlenül attól, hogy a pálinkát a szeszfőzdéből elszállította-e vagy sem.
(4) A szeszfőzde üzembentartója (felelős üzemvezetője) köteles a beszedett és tízezer forintot elérő bérfőzési szeszadót - ha a napi bevétele ennél több, azt az összeget - a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnoksága (a továbbiakban: fővárosi parancsnokság) szeszadó bevételi számlájára befizetni. A beszedett bérfőzési szeszadót legalább három naponként akkor is be kell fizetni, ha annak összege a tízezer forintot nem éri el. Az időszaki elszámoláskor vagy résztermelés megállapításakor mutatkozó bérfőzési szeszadó hátralékot, valamint a különbözeti szeszadót ugyancsak három napon belül kell befizetni.
(5) A szeszfőzde üzembentartója a bérfőzési szeszadóért akkor is felelős, ha azt a főzetőktől nem szedte be.
9. §
(1) Ha a bérfőzést, illetőleg bérfőzést is folytató szeszfőzde bérfőzési és különbözeti szeszadó beszedési, illetve befizetési kötelezettségének nem, vagy nem előírásszerűen tesz eleget, mindaddig, amíg hátralékát nem rendezi, az üzemelést - ideértve a kereskedelmi főzést is - meg kell tiltani, illetőleg tőle újabb üzembejelentést elfogadni nem szabad.
(2) A szeszfőzdék bérfőzési és különbözeti szeszadó hátralékát, ha azt az esedékesség időpontjáig nem fizették be - az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján tett esetleges intézkedésektől függetlenül - a fővárosi parancsnokság jogosult azonnali beszedési megbízással beszedni.
(3) A bírságot a fizetésre kötelezett a határozat jogerőre emelkedésétől számított nyolc napon belül köteles a fővárosi parancsnokság szeszadó bevételi számlájára befizetni. A befizetés elmulasztása esetén a bírságot a fővárosi parancsnokság azonnali beszedési megbízással beszedi.
(1) Az ipari szesz termelői áron, illetve adómentesen való értékesítése (beszerzése) tekintetében az árhatósági rendelkezések, valamint a forgalmi adóról és árkiegészítésről szóló pénzügyminiszteri rendeletben foglaltak az irányadók.
(2) Megsemmisült adózatlan szesz az adózási kötelezettség alól csak akkor mentesíthető, ha
a) a megsemmisülés előre nem látható vagy elháríthatatlan esemény (vis major) következtében történt,
b) a megsemmisüléssel kapcsolatos bejelentési kötelezettséget (MÉM R. 63. §) teljesítették.
(3) A megsemmisülés körülményeit az illetékes vám- és pénzügyőri szakasz, vámhivatal (továbbiakban: pénzügyőri szakasz) 24 órán belül köteles kivizsgálni. A vizsgálat során készletfelvételt (39. §), termelő üzemben időszaki elszámolást (35. §) kell tartani.
(4) Ha a megsemmisült szesz az adózási kötelezettség alól nem mentesíthető, azt normán felüli szeszhiánynak kell tekinteni.
(5) Adómentes az adózatlan szeszből vett a) hivatalos minta,
b) kereskedelmi minta és
c) üzemi minta, amennyiben azt a mintavételi szabványban előírt módon vették. E bekezdés alapján vett mintákról a felelős üzemvezető nyilvántartást köteles vezetni.
E rendeletben nem szabályozott adózási kérdésekben
a) a vállalatok és szövetkezetek adóigazgatására, költségvetési kapcsolatainak lebonyolítására és pénzügyi revíziójára vonatkozó eljárás szabályairól, illetőleg
b) a lakosságra vonatkozó adóigazgatási, valamint az illetékekkel kapcsolatos eljárás általános szabályairól
szóló rendelkezéseket kell alkalmazni.
(1) A szeszjövedékből folyó jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének ellenőrzését a vám- és pénzügyőrség látja el.
(2) Ellenőrzési ügyekben első fokon a pénzügyőri szakasz, másodfokon a vám- és pénzügyőrség megyei (fővárosi) parancsnoksága (a továbbiakban: megyei parancsnokság) jár el.
(3) A bírság előírása (6. §) és a megsemmisült szesz adómentessége [10. § (2) bek.] ügyében első fokon a pénzügyőri szakasz, másodfokon a megyei parancsnokság jár el.
(4) A megyei parancsnokság első fokon jár el a 6. § (4) bekezdésében foglalt méltányosság gyakorlása tekintetében.
(1) A vám- és pénzügyőrség szervei a szeszre vonatkozó jogszabályokban foglalt rendelkezések megtartásának ellenőrzése céljából jogosultak
a) a szesz előállításával és forgalomba hozatalával foglalkozók üzemi és üzleti helyiségeibe - az érintettek egyidejű szóbeli értesítése mellett - mind nappal, mind éjjel bemenni, az ott elhelyezett tárgyakat, berendezéseket, anyagokat és árukat, feljegyzéseket és nyilvántartásokat, beleértve a számviteli nyilvántartásokat és iratokat is, megvizsgálni; vizsgálni, hogy az átvevő milyen áron szerzi be, hogyan használja fel a szeszt, az értékesítési forgalomba bocsátott szesz után járó adót, továbbá az előírt bírságot megfizették-e,
b) a készletben és szállítás alatt levő szeszmennyiségeket megvizsgálni, azok származását igazoltatni, ebből a célból a szeszt szállító személyeket és járműveket a vizsgálat, illetőleg a származás igazoltatásának tartamára feltartóztatni, indokolt esetben előállítani,
c) a szárazföldi, vízi és légi járműveken vizsgálatot tartani,
d) a gyanút keltő személyeket és helyiségeket megfigyelni,
e) ahol a szeszre vonatkozó rendelkezések megtartásának ellenőrzése céljából szükséges, helyszíni vizsgálatokat tartani,
f) mindazokat az intézkedéseket megtenni, amelyeket a szeszre vonatkozó jogszabályok elrendelnek.
(2) Az üzemelést az ellenőrző szervek csak abban az esetben akadályozhatják, illetve tilthatják meg, ha arra jogszabály felhatalmazást ad, vagy ha az állami bevételt súlyosan veszélyeztető cselekményt, vagy mulasztást észlelnek, és azt az arra illetékes személy azonnal nem szünteti meg. Az üzemeltetés megtiltásáról és annak okáról az üzembentartót egyidejűleg értesíteni kell.
(3) Közforgalmú járművek vizsgálatáról a jármű vezetésével, illetőleg felügyeletével megbízott személyt közvetlenül a vizsgálat megkezdése előtt értesíteni kell. A vizsgálat a jármű menetrendszerű közlekedését nem akadályozhatja.
(4) Az ellenőrzések és vizsgálatok adatait szolgálati titokként kell kezelni.
A szeszmérőgépek, az üzemi berendezések és felszerelések helyes működését, a biztosítások hatékonyságát a megyei parancsnokság felülvizsgálat útján köteles ellenőrizni. A felülvizsgáló kirendelése hivatalból vagy a vállalat kérelmére történhet.
(1) A vám- és pénzügyőrség a szesz előállításával és forgalomba hozatalával foglalkozó vállalatnál akkor és annyiszor jogosult ellenőrzést tartani, amikor és ahányszor azt az ellenőrzés hatékonysága érdekében szükségesnek tartja.
(2) A szeszt addig kell ellenőrzés alatt tartani, amíg utána az adót meg nem fizették, illetőleg amíg az adómentes szeszt meghatározott feltételek mellett, meghatározott célra fel nem használták.
Az ellenőrzés hatékonyságának biztosítása érdekében
a) a községi szakigazgatási szerv, a megyei városi kerületi hivatal, a városi, fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási feladatot, pénzügyi feladatot, továbbá élelmiszer- és fagazdasági feladatot ellátó szakigazgatási szerve az ellenőrzéssel megbízottakat hivatalos eljárásukban kívánatra köteles segíteni (hatósági tanút kirendelni, lefoglalt tárgyakat átvenni, és azokat átmenetileg megőrizni, felvilágosítást adni, iratokat, adatokat szolgáltatni stb.),
b) postai, vasúti, közúti, vízi és légi szállítással foglalkozók kötelesek a szesz és szesztartalmú gyártmányok szállításáról az ellenőrző szerveknek adatokat szolgáltatni, a fel- és leadási rovatlapok, illetőleg a szállítmányokról vezetett feljegyzések megtekintését és kivonatolását megengedni.
(1) A szesz előállításával és forgalomba hozatalával foglalkozó vállalatnál a megyei parancsnokság állandó ellenőrzést rendelhet el
a) hivatalból, ha
1. az üzemmód vagy az ellenőrzendő műveletek gyakorisága azt indokolja,
2. a jövedéki érdekek azt szükségessé teszik; b) kérelemre, ha
1. a vállalat szeszmérőgéppel nem rendelkezik, vagy a szeszmérőgép meghibásodott és azonnal nem cserélhető ki, feltéve, hogy a termelés folytatásához fontos népgazdasági érdek fűződik,
2. az üzemi berendezés zárt rendszerét bármilyen okból meg kell bontani.
(2) Az állandó ellenőrzési díj naponként és személyenként 150 forint. A díjfizetési kötelezettséget az ellenőrzés befejezése után, vagy havonként utólag a megyei parancsnokság határozattal állapítja meg, és annak összegét a megyei parancsnokság költségvetési bevételi számlájára kell befizetni. Az ellenőrzési díj adók módjára behajtható. A raktárak és szeszfelhasználó üzemek mentesek az állandó ellenőrzési díj fizetésének kötelezettsége alól.
(1) Szesz előállítására alkalmas készülék (a továbbiakban: készülék) készítésére, megszerzésére és üzemben tartására állami vállalatnak, intézménynek, szövetkezetnek, szövetkezeti vállalatnak és iparengedéllyel rendelkező kisiparosnak adható engedély. Kisiparos a készüléket szesz előállítására nem használhatja.
(2) A készülék elkészítését, illetve megszerzését az elkészítést, megszerzést követő 24 órán belül a pénzügyőri szakasznál be kell jelenteni. A bejelentésnek tartalmaznia kell a készülék fajtáját (típusát, rendszerét), űrtartalmát, főbb alkatrészeit, az előállító, valamint az átvevő (üzemben tartó) nevét és telephelyét (lakhelyét), továbbá, hogy milyen célra kívánják a készüléket használni.
(3) A pénzügyőri szakasz a bejelentés alapján a készüléket nyilvántartásba veszi, hivatalos zár alá helyezi, és ellenőrzés alatt tartja. A készülék csak a pénzügyőri szakasz üzembentartási engedélye alapján, az abban meghatározott feltételek mellett üzemeltethető.
(4) Nem terheli a bejelentési, illetőleg az engedély megszerzésére vonatkozó kötelezettség
a) a jogi személyt a készülék előállítása, beszerzése és üzemben tartása esetén, ha
1. a készülék két liter űrtartalomnál nem nagyobb, bármilyen anyagból készült,
2. a készülék - űrtartalomra tekintet nélkül -üvegből van és kísérleti vagy tudományos célra használják,
3. a készüléket ásványolaj lepárlására használják,
b) az állami gépipari vállalatot az exportra gyártott készülékek előállítása esetén,
c) szeszgyárat, szeszüzemet és szeszfőzdét a szesz előállítására szolgáló készülék üzembentartása esetén, ha a MÉM R. 2. § (2) bekezdésében előírt engedélyt megszerezte.
(5) Állami vegyipari vállalat és vegyipari tevékenységet végző ipari szövetkezet szesznek nem minősülő vegyianyag előállítására vagy lepárlására szolgáló készüléket e célra engedély nélkül üzemeltethet, ezt azonban a (2) bekezdés szerint előzetesen be kell jelentenie.
19. §
(1) A készüléket a hivatalos zár alá helyezés, illetőleg az üzembentartót a készülék használatba vétele előtti bejelentési kötelezettség alól fel lehet menteni, ha
a) az üzembentartó szesz előállításával vagy forgalomba hozatalával nem foglalkozik,
b) a készüléket állami vegyipari vállalat és vegyipari tevékenységet végző ipari szövetkezet az általa felhasznált szesz regenerálására használja.
(2) A készülék javításra elszállítását és visszaérkezését a pénzügyőri szakasznál be kell jelenteni, de a szállítás folyamán a készüléket nem kell hivatalos zár alatt tartani.
(3) Az ellenőrzés alatt álló készüléket a rendelkezésre jogosult indítványára a hivatalos zárak eltávolítása után - a pénzügyőri szakasz felügyelete mellett - meg lehet semmisíteni, illetőleg lepárlásra alkalmatlanná lehet tenni. Az erről készült jegyzőkönyvet az üzembentartási engedéllyel együtt a pénzügyőri szakasz bevonja, és egyidejűleg a készüléket nyilvántartásából törli.
(1) A szeszből vagy szesztartalmú folyadékból hivatalos mintát kell venni, ha
a) a szesztartalom vegyvizsgálattal való megállapítását jogszabály írja elő,
b) a szesz foktartalma, minősége, fajtája más módon nem állapítható meg, vagy erre nézve az ellenőrző és az ellenőrzött között vita merül fel,
c) kereskedelmi főzés keretében a hivatalosan megállapított termelvény kevesebb, mint a szesztermelési napló szerinti termelés és az eltérés a hivatalosan megállapított termelvény 5%-át meghaladja,
d) gyanú merül fel arra, hogy a szesz (próbaszesz) fajsúlyát vegyszerek hozzáadásával vagy bármely más módon megváltoztatták,
e) tilosan főzött szeszbe cukrot vagy ízesítő anyagot (aromát) kevertek,
f) a szeszforgalom ellenőrzésénél a szesz foktartalma vagy más jellemző tulajdonsága tekintetében a küldő és az átvevő vagy köztük és az ellenőrzők között vita keletkezik.
(2) Hivatalos mintát az ellenőrzött vállalat felelős üzemvezetőjének vagy helyettesének jelenlétében, a mintavételi szabvány előírásai szerint kell venni. Hivatalos mintavétel esetén a szesz foktartalma, fajtája és minősége tekintetében a vegyvizsgálati bizonylatban foglaltak az irányadók.
(1) E rendeletben biztosításon azt az ellenőrzési tevékenységet kell érteni, amely a szesz előállításával és forgalomba hozatalával kapcsolatban tiltott cselekmények elkövetésének megelőzésére, megakadályozására, illetve ilyen cselekmények elkövetésének megállapítására alkalmas.
(2) A biztosítást úgy kell elvégezni, hogy az üzemi berendezés zárt rendszeréből szesztartalmú párát vagy szeszt a szeszmérőgép megkerülésével kivezetni, illetve a zárt rendszerbe szesztartalmú vagy egyéb anyagot bevezetni ne lehessen.
(3) A főző-, finomító és víztelenítő készülék egyes szerelvényeit és csővezetékeit oly módon kell biztosítani, hogy azok a 23. § szerint alkalmazott hivatalos zárak megsértése nélkül szétszedhetők vagy helyükről elmozdíthatók ne legyenek.
22. §
(1) Ha szeszgyárban, szeszüzemben közvetlenül finomszeszt állítanak elő, illetőleg szeszfőzdében a szeszmérőgép a finomítványt méri, a finomító készüléket is úgy kell biztosítani, mint a főzőkészüléket.
(2) A készülékek és csővezetékek biztosításának szabályait az 1. sz. melléklet tartalmazza.
(1) Annak biztosítására, hogy az üzemi berendezéseket és felszereléseket az ellenőrzés alá tartozó műveletekre csak a bejelentett időben lehessen használni, továbbá, hogy a szeszt az ellenőrzés, illetve adózás alól elvonni ne lehessen, hivatalos zárat kell alkalmazni.
(2) Hivatalos zárként az ellenőrző szervek ólomzárat és pecsétzárat alkalmaznak.
(3) A hivatalos zár épségben tartásáért az üzemvezető (helyettese), továbbá az felelős, akinek a hivatalos zár alá vett készülék (tárgy) az őrizetében van.
(4) Ellenőrzési érdekből a hivatalos zárak borító alá helyezhetők. A borító alkalmazásának szabályait a 2. sz. melléklet tartalmazza.
Az üzemi berendezésekhez felszerelhető csapok és szelepek alkalmazására és biztosítására vonatkozó szabályokat a 3. sz melléklet tartalmazza.
(1) Üzemi helyiségnek kell tekinteni azokat a helyiségeket, amelyekben a szeszt előállítják, az ellenőrzés alatt álló (adózatlan) szeszt raktározzák, palackozzák, feldolgozzák, továbbá amelyek a felsoroltakkal ajtó, ablak vagy közös csővezeték által közvetlenül összeköttetésben vannak.
(2) Üzleti helyiségnek kell tekinteni a jövedéki ellenőrzés alatt nem álló (adózott) szesz, valamint szesztartalmú gyártmányok tárolására és árusítására szolgáló helyiségeket.
(1) Üzembentartási engedéllyel rendelkező szeszgyár, szeszüzem, szeszfőzde, raktár és palackozó a) üzemi (tároló) berendezését hitelesíteni kell,
b) üzemi (tároló) berendezéséről és annak biztosításáról három példányban műszaki leírást kell készíteni.
(2) Az üzembentartó - új üzembentartási engedély esetén 30 nappal a tervezett üzembehelyezés időpontját megelőzően, egyébként az új műszaki leírás elkészítéséről szóló határozatban megállapított határidőre - köteles az üzemi helyiségek alaprajzát, az üzemi berendezések felülnézeti vázlatát, továbbá az üzemi berendezések, tartályok és edények jegyzékét a méretek és jellegzetességek feltüntetésével, végül az üzemmód leírást a pénzügyőri szakasznál három példányban benyújtani.
(3) A hitelesítést és a műszaki leírás elkészítését az üzembentartó közreműködésével a pénzügyőri szakasz végzi. A műszaki leírás elkészítéséhez szükség esetén felülvizsgáló kirendelését kell kérni. A műszaki leírást a vállalat vezetője, a felelős üzemvezető és az eljáró pénzügyőri szervek kiküldöttei kötelesek aláírni.
27. §
(1) A finomító és víztelenítő készülékben levő, az üzemelés tartama alatt nem mérhető szesz mennyiségét készülékenként az üzembentartó és a megyei parancsnokság együttesen állapítja meg. A megállapításról készült jegyzőkönyv egy-egy példányát a műszaki leíráshoz kell csatolni.
(2) Az üzemi berendezést és felszerelést a műszaki leírásban rögzített állapotban kell tartani; a változásokat, átalakításokat a pénzügyőri szakasznál haladéktalanul be kell jelenteni.
(3) A hitelesítés és műszaki leírás szabályait a 4. sz. melléklet tartalmazza.
(1) A vállalat az üzem berendezésének és termelőképességének megfelelő szeszmérőgépet alkalmazhat, illetve egy készülékkel két vagy több szeszmérőgép összekapcsolását kérheti.
(2) A szeszmérőgép felszerelésére és működésének ellenőrzésére nézve az 5. sz. mellékletben foglaltak szerint kell eljárni.
(3) Minden rendellenességet, amely a szeszmérőgép mérési pontosságát befolyásolja, üzemakadálynak kell tekinteni.
(4) A szeszmérőgépet ellenőrzési célra alkalmatlanná kell nyilvánítani, és hivatalos használattól el kell tiltani, ha
a) az üzemakadály elhárítása során, próbaméréskor vagy próbafinomításkor a mérési pontosságot befolyásoló olyan hibát észlelnek, amelyet a szeszmérőgép kitisztításával vagy helyszíni javítással megszüntetni nem lehet,
b) próbaméréskor vagy próbafinomításkor megállapított mérési hibája az 1%-ot meghaladja,
c) a próbaszesz számszerinti mennyisége és tényleges mennyisége közötti különbözet a számszerinti mennyiség 30%-ánál több,
d) a maximál hőmérő + 56 R, illetve + 70 C foknál magasabb hőmérsékletet jelez, kivéve, ha az azonnal megtartott próbamérés adatai szerint a szeszmérőgép kifogástalanul működik.
29. §
(1) A szeszmérőgép használattól eltiltását jegyzőkönyvbe kell foglalni. Az eltiltás ellen az üzemvezető (helyettese) a jegyzőkönyvben kifogást emelhet; a kifogás ügyében a megyei parancsnokság dönt. A szeszmérőgép azonban a megyei parancsnokság döntéséig nem használható.
(2) A hivatalos használattól jogerősen eltiltott szeszmérőgépet le kell szerelni, és hivatalos zárral ellátva az üzembentartó rendelkezésére kell bocsátani. Ha az üzembentartó a szeszmérőgépet nem szándékozik kijavíttatni, a leszerelt szeszmérőgépre hivatalos zárat nem kell alkalmazni, és a szeszmérőgép hitelesítési igazolványát be kell vonni.
(3) A hivatalos ellenőrzésre használt szeszmérőgép eltiltása esetén az üzembentartó
a) az üzemet beszüntetheti,
b) a leszerelt szeszmérőgép helyett másik szeszmérőgép felszerelését vagy
c) a szeszmérőgép kijavításáig az üzem állandó ellenőrzés melletti folytatását
kérheti.
(4) A szeszmérőgépet előállító vagy javító vállalatok (szövetkezetek) a jelenleg használatos géptípusokon bármilyen szerkezeti (konstrukciós) vagy egyéb változtatást csak a pénzügyminiszter előzetes engedélyével végezhetnek.
(5) A szeszmérőgépek hitelesítésével kapcsolatos ellenőrzési feladatot a megyei parancsnokság látja el.
Az ellenőrzéshez rendszeresített nyomtatványok a pénzügyőri szakasztól térítésmentesen igényelhetők.
(1) Szesz előállítása során az ellenőrzés alá tartozó művelet
a) szeszgyárban és szeszüzemben feldolgozható keményítőtartalmú nyersanyagok esetében azoknak cukrosítás céljából a keverőkádba vitelekor, cukortartalmú nyersanyagok feldolgozása esetén azoknak az oldó-, keverő vagy erjesztőkádba vitelekor kezdődik, beletartozik a cefre erjesztésének, valamint a lepárlásának minden mozzanata és a lepárlás befejezéséig tart,
b) szeszfőzdében feldolgozható nyersanyagok esetében a cefrének a főzőkészülékre vitelekor kezdődik és a lepárlás befejezéséig tart.
(2) Finomítás, víztelenítés és regenerálás esetén az ellenőrzés alá tartozó művelet az említett tevékenységek megkezdésétől azok befejezéséig tart.
(1) A szesztermelési napló az ipari szeszgyárakban, mezőgazdasági szeszüzemekben és szeszfőzdékben a szesz előállításáról hivatalos nyomtatványon naplószerűen vezetett nyilvántartás. A szesztermelési naplóban a nyersanyagfelhasználási és termelési adatokat, valamint minden olyan eseményt, amely a termelés és ellenőrzés szempontjából jelentős (így: üzemakadályról, zársérülésről, szeszmegsemmisülésről tett bejelentést stb.), az esemény bekövetkezésének időpontjában tintával, olvashatóan be kell jegyezni.
(2) Bérfőzés esetén a főzető (megbízottja) a részére kiadott pálinka átvételét a szesztermelési naplóban sajátkezű aláírásával - jogi személy bélyegzőlenyomattal és aláírással - köteles elismerni.
(3) A szesztermelési naplót és mellékleteit az elszámolási időszak végén a pénzügyőri szakasz bevonja.
(1) Próbaszesz a szeszmérőgép által a termelvényből gyűjtött átlagminta, melyet az időszaki elszámolás, illetőleg résztermelés megállapítás alkalmával a pénzügyőri szakasz kiküldöttje jogosult a szeszmérőgép próbaszesztartályából leengedni.
(2) A próbaszesz mennyiségét minden termelvény-megállapításkor hitelesített mérőedénnyel meg kell mérni, és össze kell hasonlítani azzal a számszerinti mennyiséggel, amelyet a szeszmérőgépnek - a merítőkanalaknak a hitelesítési igazolványon feltüntetett űrtartalma szerint - a termelt szeszből gyűjteni kellett. Ha a próbaszesz számszerinti mennyisége és tényleges mennyisége közötti különbség a 30%-ot meghaladja, és az eltérés okát a felülvizsgálatkor nem lehet megszüntetni, a 28. § (4) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni.
(1) A termelési időszak a naptári évvel azonos.
(2) Az elszámolási időszak - két termelvény-megállapítás közötti időszak - egy hónap. Szeszfőzdében - az üzembentartó hozzájárulásával -
a pénzügyőri szakasz az elszámolási időszakot két hónapban is megállapíthatja.
(1) Az elszámolási időszak végén - az elszámolási napon - a termelt szesz mennyiségét a pénzügyőri szakasz kiküldöttei a felelős üzemvezetővel (helyettesével) együttesen állapítják meg.
(2) Az elszámolási napot - a váratlan ellenőrzés során végzett időszaki elszámolás kivételével - az elszámolási időszakra (34. §) figyelemmel a pénzügyőri szakasz évenként előre állapítja meg.
(3) Szeszgyárakban és szeszüzemekben termelt szeszt, valamint szeszfőzdékben a kereskedelmi főzésű szeszt számadásba (43. §) kell venni.
(4) Az időszaki elszámolást a rendszeresített hivatalos nyomtatványon kell elkészíteni, és azt az elszámolásnál jelen levők kötelesek aláírni.
36. §
(1) Bérfőzés esetén az időszaki elszámolás alkalmával meg kell állapítani a bérfőzési szeszadó és a különbözeti szeszadó fizetési kötelezettséget, valamint az esetleges hátralékot vagy túlfizetést.
(2) A bérfőzésből származó és a szeszfőzdében bármilyen címen visszamaradt pálinkát és alszeszt - a 42. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott pálinkamennyiség kivételével - termelésként kell a számadásba bevételezni. Ezzel a pálinkamennyiséggel az adóalapot [4. § (1) bekezdés d/1. pontja] csökkenteni kell.
(3) Ha a szesztermelési napló szerint kevesebb pálinkát adtak ki a főzetőknek, mint a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megállapított adóalap, az így mutatkozó különbözettel az adóalapot nem szabad csökkenteni.
(4) A bérfőzésből visszamaradt és termelésként számadásba vett fokolási minta, elő-utópárlat és végleges elő-utópárlat, továbbá a betárolt elkobzott szesz a tulajdonjog, valamint az értékesítés és adózás szempontjából úgy tekintendő, mint a kereskedelmi főzés keretében termelt pálinka. Ha az ilyen szeszre az üzembentartó nem tart igényt, kérheti annak hivatalos ellenőrzés mellett való megsemmisítését.
(5) Résztermelés megállapítás esetén az időszaki elszámolásra vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
(1) Szeszfinomító, víztelenítő és regeneráló üzem ellenőrzése és biztosítása tekintetében a 12-36. §-okban foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni.
(2) A finomításra és víztelenítésre kerülő szesz mennyiségéről - szeszfőzdei finomító kivételével - nyilvántartást kell vezetni.
(3) Adózatlan szesz újrafinomítását a pénzügyőri szakasz, adózott szesz újrafinomítását a megyei parancsnokság engedélyezi.
(1) A szesztermelés és finomítás során nyert kozmaolajat az időszaki elszámolás és készletfelvétel alkalmával szeszként kell kezelni.
(2) A kozmaolaj elszállítása esetén az értékesítési forgalomra megállapított ellenőrzési rendelkezéseket (50. §) kell alkalmazni.
(1) A pénzügyőri szakasz az adózatlan szesz mennyiségét - a vállalat közreműködésével - rendszeresen köteles ellenőrizni (rendszeres készletfelvétel). A rendszeres készletfelvétel időpontját - a vállalat meghallgatásával - a pénzügyőri szakasz termelési időszakonként előre állapítja meg. Szeszfőzdékben minden időszaki elszámolás alkalmával készletfelvételt kell tartani.
(2) Az adózatlan szeszkészlet mennyiségét a pénzügyőri szakasz időnként váratlanul is köteles ellenőrizni (váratlan készletfelvétel). Szeszt előállító vállalatnál a váratlan készletfelvétel alkalmával időszaki elszámolást kell tartani.
(3) Készletfelvételkor a felelős üzemvezető - a szesz mennyiségének megállapítása előtt - az ellenőrzőknek hivatalos nyomtatványon készletbevallást köteles tenni. A készletbevallásban a vállalatnál tárolt adózatlan szeszkészlet teljes mennyiségét - tároló edényenként és fajtánként - fel kell tüntetni.
(4) Ha a bevallott készlet és az ellenőrzés során megállapított tényleges készlet közötti különbség a tényleges készlet 5%-át meghaladja és
a) a vizsgálat rosszhiszeműséget állapít meg,
b) ha ilyen eltérés ismételten előfordul,
c) ha olyan tároló edényben is találnak szeszt, illetve olyan szeszt is találnak, amely a készletbevallásban nem szerepel
a készletbevallásra kötelezett ellen vizsgálatot kell indítani és bűncselekmény, illetőleg szabálysértés alapos gyanúja esetén a szükséges intézkedéseket meg kell tenni.
40. §
(1) Készletfelvétel ideje alatt a szesz előállításával, finomításával és víztelenítésével kapcsolatos műveletet szüneteltetni kell. Ez a rendelkezés az ipari szeszgyárakra nem vonatkozik.
(2) A készletfelvételről jegyzőkönyvet kell készíteni és azt a készletfelvételnél jelenlevők aláírják.
41. §
(1) A szeszkészlet mennyiségét a tényleges adatok - súly és szeszfok, illetőleg térfogat és szeszfok - alapján, fajtánként kell megállapítani. A pálinka fajtáját illetően szeszfőzdékben a feldolgozott nyersanyagokat kell figyelembe venni. Vita esetén a pálinka fajtájára nézve a vegyvizsgálata adatok, illetőleg a szabvány előírásai irányadók.
(2) Ha különböző fajtájú pálinkákat összekevertek, a keveréket a kevésbé értékes - alacsonyabb termelői árú - pálinkának kell tekinteni. Ha az összekevert különböző fajtájú pálinkák termelői ára azonos, a szabvány előírása, illetőleg a vegyvizsgálati szakvélemény a döntő.
42. §
(1) A vállalat üzemi helyiségeiben talált minden szeszt adózatlan készletként kell kezelni, kivéve
a) azt a hivatalosan már kiadásba helyezett szeszmennyiséget, amelyet az üzemi helyiségből még nem szállítottak ki, és a kiadási kezeléstől 72 óra még nem telt el, továbbá
b) a bérfőzés során termelt azt a pálinkamennyiséget, amelyet a főzetők a szesztermelési naplóban a kifőzéstől számított 72 órán belül még nem vettek át, vagy ha átvették, az átvételtől 72 óra még nem telt el.
Az ilyen szeszt a felelős üzemvezető az adózatlan készlettől elkülönítve, külön edényben köteles tárolni, és ezeket a készletbevallásban is elkülönítetten kell szerepeltetni.
(2) A vállalat kérésére, vagy ha ellenőrzési szempontból szükséges, a készletfelvétellel egyidejűleg a vállalat birtokában (kezelésében) levő adózott szeszkészletet is meg kell állapítani, és a megállapítás eredményét a vállalat számviteli nyilvántartásaival egyeztetni kell.
(1) Az adózatlan szesz nyilvántartására a szeszt előállító, finomító, víztelenítő, regeneráló, raktározó és palackozó üzemekben (továbbiakban: szeszüzem) számadást kell vezetni. A számadásban a pénzügyőri szakasz a termelést, a be- és kitárolást és a készletfelvételkor talált tényleges készletet feljegyzi.
(2) A számadásban az időszaki elszámolások, rendszeres és váratlan készletfelvételek alkalmával zárlatot kell készíteni. Ennek során a bevételezett és kiadásba helyezett szeszmennyiségek figyelembevételével megállapított számszerinti készletet össze kell hasonlítani a tényleges készlettel. A zárlatban fel kell tüntetni az esetleges többletet vagy hiányt, valamint az ezek elszámolására vonatkozó adatokat.
(3) A termelési időszak végén a számadást le kell zárni, és abban összelszámolást kell készíteni.
Ekkor összesíteni kell a számadás forgalmi adatait, valamint el kell végezni a többletek és a hiányok évadvégi elszámolását (kompenzálás, 47. §).
(4) A számadást a termelési időszak vége előtt is le kell zárni, ha
a) a szeszüzem üzembentartója megváltozik, továbbá
b) a szeszüzem a termelési időszakban az üzemelést véglegesen beszüntette és adózatlan szeszkészlettel sem rendelkezik.
(5) A számadás összbevétele alatt az előző zárlatból áthozott készlet, a bevételezett termelés és a tényleges betárolás értendő.
(1) Veszteségnormát (MÉM R. 55-61. §) csak a számadásban nyilvántartott szeszben keletkezett hiány esetében, legfeljebb a hiány mértékéig szabad felszámítani.
(2) Ha a hiány nem természetes úton keletkezett, vagy ha az elszámolási időszakban bejelentés és ellenőrzés nélküli szeszkiszállítás történt (indokolatlan szeszhiány), veszteségnorma felszámításának nincs helye.
(3) Ha a nem természetes úton keletkezett hiány, illetőleg a bejelentés és ellenőrzés nélkül kiszállított szesz mennyisége pontosan megállapítható, az ezen felül keletkezett hiányt természetes veszteségnek kell tekinteni.
(4) Az egyes veszteségnormákat két tizedes pontossággal kell kiszámítani, és a végösszeget a kerekítési szabály [MÉM R. 27. § (2) bek.] szerint kell kerekíteni.
(1) Ha a készletfelvételkor megállapított tényleges készlet több, mint a számadás zárlatában mutatkozó számszerinti készlet, a különbözetet többletnek kell tekinteni.
(2) A többletet
a) ha az összes bevétel 2%-át nem haladja meg (Kompenzálható többlet), évadvégi kompenzálásra kell előjegyezni (47. §),
b) ha az összes bevétel 2%-át meghaladja, azt teljes egészében mint nem kompenzálható többletet kell a számadásba bejegyezni.
(3) A 2%-on felüli többletnek kompenzálható többletként való előjegyzését, illetőleg kompenzálható többletként való figyelembevételét - a vállalat kérelmére - a megyei parancsnokság engedélyezheti.
(1) Ha a készletfelvételkor megállapított tényleges készlet kevesebb, mint a számadás zárlatában mutatkozó számszerinti készlet, a különbözetet hiánynak kell tekinteni.
(2) A hiánynak a felszámítható veszteségnormát (44. §) meghaladó részét
a) ha az összes hiány az összbevétel 2%-át nem haladja meg (kompenzálható hiány), azt évadvégi kompenzálásra kell előjegyezni (47. §),
b) ha az összes hiány az összbevétel 2%-át meghaladja, az után a 6. §-ban megállapított bírságot elő kell írni.
(1) A számadás lezárásakor tartandó összelszámolás alkalmával [43. § (3) és (4) bek.] a kompenzálásra előjegyzett többleteket el kell számolni a kompenzálásra előjegyzett hiányok fedezésére (kompenzálás).
(2) Ha a kompenzálás eredményeként a többletek összege a nagyobb (kompenzálás utáni többlet), további eljárásnak helye nincs. Ha azonban a hiányok összege a nagyobb (kompenzálás utáni hiány), a különbözet után a 6. §-ban megállapított bírságot elő kell írni.
(1) Raktárközi forgalom
a) az adózatlan szesznek szeszgyárak, szeszüzemek, szeszfőzdék, raktárak és palackozók közötti forgalma,
b) az adómentes szeszeladás.
(2) Raktárközi forgalomban szesz ki- és betárolása csak a pénzügyőri szakasz ellenőrzése mellett történhet.
(3) Raktárközi forgalmú szesz kiszállítását legalább 48 órával a kiszállítás megkezdése előtt hivatalos nyomtatvány (szállítási bizonylat) felhasználásával írásban, két példányban be kell jelenteni a pénzügyőri szakasznál. A szállítási bizonylatnak a szállítmánnyal kapcsolatos - az ellenőrzés érdekében szükséges - valamennyi adatot tartalmaznia kell. A szállítási bizonylatot a küldő, illetőleg az átvevő, valamint az ellenőrzők kötelesek aláírni. A bizonylat első példánya a szállítmányt kíséri, második példánya a pénzügyőri szakasznál ellenőrzési célra szolgál.
(4) Raktárközi forgalmú szesz megérkezését az átvevő 24 órán belül köteles - a szállítási bizonylat szállítmányt kísérő példányának bemutatásával - a pénzügyőri szakasznál bejelenteni.
(5) A szeszt raktárközi forgalomban csak hivatalos zárral ellátott szállítóedényben szabad szállítani.
(1) Ha a raktárközi forgalmú szesznek a betároláskor (átvételkor) megállapított mennyisége több, mint a kitároláskor mért mennyiség, a különbözetet szállítási többletnek kell tekinteni. A pénzügyőri szakasz a hozzá visszaérkező szállítási bizonylat alapján köteles a szállítási többletet a küldő számadásában kiadásba helyezni.
(2) Ha a raktárközi forgalmú szesznek a betároláskor (átvételkor) megállapított mennyisége kevesebb, mint a kitárolásnál mért mennyisége, a különbözetet hiánynak kell tekinteni. A hiánynak az engedélyezett veszteségnormát meghaladó része után a 6. §-ban megállapított bírságot elő kell írni.
(3) Az engedélyezett veszteségnormát meghaladó hiány keletkezésének okát a pénzügyőri szakasz vizsgálni köteles. A bírságot - attól függően, hogy a vizsgálat a küldő vagy átvevő felelősségét (mulasztását) állapította meg - a küldő, illetőleg az átvevő terhére kell előírni. Mindkét fél felelőssége (mulasztása) esetén a bírságot a küldő és az átvevő egyenlő arányban viselik.
(4) Ha a vizsgálat a hiány keletkezésében állami fuvarozó vállalat felelősségét állapítja meg, bírság előírásának helye nincs.
(1) Értékesítési forgalomnak tekintendő a szesz adóköteles értékesítése.
(2) Értékesítési forgalom esetén csak a kiszállítást kell ellenőrizni a raktárközi forgalmú szesz kiadásának ellenőrzésére vonatkozó szabályok [48. § (3) bek.] szerint.
(3) Raktárból és palackozóból - a megyei parancsnokság rendelkezése alapján - a pálinka értékesítési forgalmú kitárolása ellenőrzés nélkül is történhet. Ez esetben a pálinka kiadásáról négy példányú szállítási bizonylatot kell kiállítani. A bizonylat első példánya a szállítmányt kíséri, második példányát 24 órán belül meg kell küldeni a pénzügyőri szakasznak, harmadik példánya az értékesítő raktárnál, palackozónál marad, negyedik példánya a tömbben marad (tőpéldány). A felhasznált tömböt a tőpéldánnyal együtt a pénzügyőri szakasz bevonja.
Szesz behozatala és kivitele esetén a raktárközi forgalomra vonatkozó rendelkezéseket (48. §) kell alkalmazni.
(1) Két folyólitert meghaladó mennyiségű szesz vagy a 3. § (2) bekezdésének a) és b) pontja szerint szesznek minősülő bármilyen italáru eredetét -felhívásra - számlával, érvényes származási igazolvánnyal vagy egyéb elfogadható módon igazolni kell. Az igazolási kötelezettség a megelőző öt éven belül forgalomba hozott, illetőleg felhasznált szeszre is kiterjed. Nem vonatkozik ez a rendelkezés azokra, akik szeszt palackozott áruként adózottan szereztek be, és azt eredeti, felbontatlan állapotban tartják.
(2) Bérfőzésből származó pálinka származási igazolványán, illetőleg igazolásán a pálinka litermennyiségét és szeszfokát - egy tizedes pontossággal - fel kell tüntetni. A származási igazolványon a kifizetett bérfőzési szeszadó összegét is fel kell jegyezni.
(3) A származási igazolvány, illetőleg az igazolás a kiállítástól számított egy évig, a főzető saját fogyasztására szolgáló pálinka tekintetében pedig három évig érvényes.
(4) A származási igazolvány érvényességét a pálinkát előállító szeszfőzde szerint illetékes pénzügyőri szakasz meghosszabbíthatja.
53. §
(1) A származási igazolvány, illetőleg az igazolás a pálinka eredetét csak akkor igazolja, ha a pálinka fajtája azonos az abban feltüntetett fajtával és szeszfoka egy egész foknál nagyobb mértékben nem tér el.
(2) A pálinka értékesítése esetén a származási igazolványt, illetőleg igazolást is át kell adni a vevőnek. A tulajdonjog átruházása nélkül a származási igazolványt, illetőleg igazolást másnak átadni nem szabad.
(3) Ha a tulajdonjog átruházása a származási igazolványon, illetőleg igazoláson feltüntetett pálinkamennyiségnek csak egy részére terjed ki, az eladott pálinka mennyiségét, szeszfokát és az értékesítés időpontját a vevő köteles a származási igazolványon, illetőleg igazoláson feljegyezni. Az eladó köteles a vevőnek igazolást adni az eladott pálinka mennyiségéről, feltüntetve abban a pálinkát előállító szeszfőzde megnevezését, a származási igazolvány számát és keltét.
54. §
(1) Vendéglátóipari üzemek a forgalombahozatal céljából tárolt pálinkát számviteli rendjük szerint kötelesek bizonylatolni.
(2) Érvényes származási igazolvánnyal vagy igazolással, illetőleg egyéb okmánnyal nem igazolt szeszt adózás alól elvont szesznek kell tekinteni.
(1) Az adómentesen beszerzett ipari szeszről a felhasználók kötelesek évenként, a tárgyévet követő év január 31-ig elszámolni.
(2) Ennek során a beszerzések és felhasználások figyelembevételével meg kell állapítani a számszerinti készletet és azt össze kell hasonlítani a tényleges készlettel. Többlet esetén további eljárásnak helye nincs. Hiány esetén raktározási veszteség számítható. A hiánynak a felszámítható veszteséget meghaladó része után a 6. §-ban megállapított bírságot elő kell írni.
(1) Az adómentes szesz felhasználásának ellenőrzése a bejelentett szeszfelhasználási arányszámok, illetőleg a termékek tényleges szesz igénye alapján történik.
(2) Tényleges szeszigénynek kell tekinteni a tárgyévet megelőző teljes naptári év termelési és felhasználási adatai alapján a termékegységre ténylegesen felhasznált szesz öt százalékkal növelt mennyiségét.
(3) Új termék esetében a bejelentett szeszfelhasználási arányszám figyelembevételével kell elszámolni a szeszfelhasználást. Új terméknek kell tekinteni azt a terméket, amelynek gyártása a tárgyévben vagy az azt megelőző évben kezdődött.
(4) A tényleges szeszigény túllépése esetén a többlet szeszfelhasználást a termék következő évi tényleges szeszigényének megállapításánál nem lehet figyelembe venni.
(5) E § rendelkezéseit mind a különleges denaturáló szerrel denaturált, mind a denaturálás nélkül felhasznált adómentes ipari szeszre alkalmazni kell.
57. §
(1) Azonos telephelyen gyártott termékeknél mutatkozó arányszám, illetőleg tényleges szeszigény túllépéseket és megtakarításokat kompenzálni kell.
(2) A felhasználó köteles
a) a bejelentett arányszámon felül, illetőleg a tényleges szeszigényen felül felhasznált szesz után,
b) az (1) bekezdés szerinti kompenzálás eredményeként mutatkozó túllépés után,
c) az adómentesen beszerzett azon szeszmennyiség után, amelyet nem a tevékenységi kör szerinti termékek előállítására és azok előállításával kapcsolatos laboratóriumi, kísérleti vagy kutatási célra, illetőleg nem alapanyagként (közvetlen anyagként) használtak fel, a forgalmi adóról és árkiegészítésről szóló rendeletben megállapított forgalmi adót megfizetni.
58. §
Az adómentes szesz felhasználása során visszanyert szennyezett, illetőleg regenerált szesz ellenőrzése tekintetében az adómentesen beszerzett szesz ellenőrzésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Bor szesztartalmának emelésére szeszt borhoz keverni (avinálásra felhasználni) csak a pénzügyőri szakasz ellenőrzése mellett szabad. Az avinálás engedélyezésére, annak bejelentésére, továbbá a bor szesztartalmának növelésére a szőlő- és gyümölcstermesztésről, valamint a borgazdálkodásról szóló rendelkezések az irányadók.
(1) Általános denaturáló szerrel denaturált szeszről (továbbiakban: denaturált szesz) számadást kell vezetni.
(2) Adózatlan denaturált szesz megsemmisülése esetén a 10. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3) Általános denaturáló szerként 13,5 térfogatrész benzinből, 1,5 térfogatrész piridin purumból, 4 térfogatrész benzolból és 1 térfogatrész pótszerből álló keveréket kell használni. A pótszer összetételét a pénzügyminiszter állapítja meg.
(4) Általános denaturáló szert csak a pénzügyőri szakasz ellenőrzése mellett szabad készíteni; az ahhoz szükséges anyagok - a pótszer kivételével - bárhol beszerezhetők. A pótszert a fővárosi parancsnokság pótszerkeverő állomása készíti.
Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg a 40/1967. (XII. 29.) PM rendelet, valamint az ezt módosító 24/1970. (VIII. 13.) PM, 46/1970. (XII. 18.) PM és az 1/1973. (I. 8.) PM rendelet hatályát veszti.
2. A készülékeken és csöveken foltozást csak teljes biztonságot nyújtó módon szabad végezni.
3. Fémből készült csöveken és készülékeken csak kemény forrasztás végezhető.
4. A főző-, finomító- és víztelenítő készülékek csővezetékeit karimakötéssel, vagy - ahol azok alkalmazása ellenőrzési szempontból nem kifogásolható - hollandi csavarkötéssel, a víz-, gőz vagy gázcsövet ún. muffkötéssel kell összekapcsolni.
5. A szesztartalmú párát, alszeszt vagy szeszt, illetve alszeszvizet vezető csöveken alkalmazott karimakötést borító alá kell helyezni.
6. Szeszgyárral kapcsolatos finomítókészülék biztosításánál különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a főző- és finomítókészülék között közvetlen csőösszeköttetés ne legyen.
7. Hivatalos zárat kell tenni
a) szeszgyárban a véghűtőre, az összekötőcsőre, a szeszmérőgépre és az olyan helyekre, ahol szeszes folyadékot a szeszmérőgép kikerülésével elvezethetnek,
b) szeszüzemben az a) pontban meghatározott helyeken kívül minden olyan helyre, ahol szeszes folyadékot vezetnek,
c) szeszfőzdében a zárt rendszerű teljes üzemi berendezésre beleértve a finomítókészülék alszeszvíz elvezető csöveit is.
2. számú melléklet a 26/1973. (VIII. 25.) PM rendelet 23. §-ához Borító alkalmazása 1. A borító az üzemi berendezés külső formáját követő olyan ónozott vas-, horgany- vagy rézlemezből készült védőburkolat, amelyet az alkalmazott hivatalos zár fokozott megóvása érdekében úgy kell az egyes műeszközökre, szerelvényekre és csőcsatlakozásokra elhelyezni, hogy annak, illetőleg az arra alkalmazott hivatalos zárnak észrevehető megsértése nélkül a védett hivatalos zárhoz vagy a borító alá helyezett részhez hozzáférni ne lehessen.
2. A borítót két darabból kell készíteni úgy, hogy a füllel ellátott félrészeket hézagmentesen lehessen egymáshoz hivatalos zárral biztosítani. A csőcsatlakozásra készített borítót olyan zárógyűrűvel ellátott toldattal kell elkészíteni, hogy az a borító után a csövet legalább két cm hosszúságban takarja.
3. Csuklós borító alkalmazása esetén a csuklótengely két végét a borító falához kell forrasztani.
4. A csőcsatlakozásokat és az üzemi berendezés egyes részeit, valamint szerelvényeit borító alá kell helyezni.
5. Szeszgyárban borítót alkalmazni nem kell. Szeszüzemben és szeszfőzdében sem kell borítót alkalmazni a peremes karimakötésekkel készített csőcsatlakozásokra. Más szerelvényeknél is mellőzhető a borító, ha azok - a biztosítási követelményeknek megfelelően - más módon is biztosíthatók.
6. Peremes karimakötésen a karimakötés olyan kialakítását kell érteni, amelynél az egyik karimára hegesztéssel vagy kemény forrasztással ráerősített gyűrű a tömítést teljesen takarja.
7. Ha a két karimát anyás csavarokkal kötik össze, a csavarorsónak az anyából kiálló végét és a csavarfejet át kell fúrni a hivatalos zár alkalmazására szolgáló zsineg befűzésére. Ha az egyik karimába menetet vágtak és a kötés csavaranya nélkül történik, a csavarorsónak csak a karimából kiálló végét kell átfúrni a zsineg befűzésére.
8. A borítót befesteni nem szabad.
3. számú melléklet a 26/1973. (VIII. 25.) PM rendelet 24. §-ához Csapok és szelepek alkalmazása és biztosítása 1. Szesztartalmú párát vagy szeszes folyadékot tartalmazó műeszközökre és vezetékre áteresztő és végcsapot, szelepet, visszaható szelepet és egyéb szerelvényt a gyors elhasználódás miatt csak bronzból, rézből vagy más korrózióálló fémből szabad készíteni.
2. Az áteresztő- és végcsap forgóját a csapházból kiemelés ellen úgy kell biztosítani, hogy a csapforgónak a csapházból kiálló végére alkalmazott anyát hivatalos zárral le kell zárni és a csapot borító alá kell helyezni. Az alul zárt csapházas áteresztő, háromjáratú és végcsap borító nélkül is alkalmazható, ha zárófedele leszorítására csavarok szolgálnak és ezeket a csavarokat két ólomzárral úgy lehet biztosítani, hogy a csapforgót meglazítani ne lehessen.
3. Szelepeket csak keményforrasztással szabad a műeszközökhöz csatlakoztatni, valamint a csővezetékekbe beiktatni. A szelep lezárására, illetve kinyitására szolgáló, a szelepházhoz csavarmenettel rögzíthető szerkezetet kiemelés ellen legalább két darab hivatalos zárral kell biztosítani. Ezek alkalmazására a szelepház, valamint a szelepfedél két oldalán kiképzett fülek szolgálnak. Az így biztosított szelepet borító alá kell helyezni. Ha a szelepházon, valamint a szelepfedélen kiképzett fülek megfelelő hosszúságú anyáscsavarral egymáshoz erősíthetők és az anyáscsavarok kiemelés ellen hivatalos zárral biztosíthatók, borító alkalmazásától el lehet tekinteni.
4. A gyújtási próbacsapot hegesztéssel kell a szeszmérőgép kifolyócsövébe építeni. A finomítóüst leeresztőcsapját peremes karimakötéssel kell az üst csőcsonkjához szerelni. A gyűjtőedény csapját úgy kell kiképezni, hogy az az edény palástjához ütközővel csatlakozzék, a rögzítés pedig a paláston belül alátét segítségével a csap bevezető csövére alkalmazott hollandi csavarral történjék. A csapot kiemelés ellen a palást külső oldalához úgy kell hivatalos zárral biztosítani, hogy azt a hivatalos zár észrevehető megsértése nélkül kiemelni, vagy meglazítani ne lehessen.
5. A visszaható szelep nélküli próbacsapot legfeljebb négy mm átmérőjű nyílással szabad készíteni és olyan borítóval kell ellátni, amely a kifolyó nyílás végét is takarja. A finomító üst visszaható szeleppel el nem látott leeresztő csapját rózsás kiöntővel vagy tüskés borítóval kell ellátni.
6. Vákuumos készüléknél a szedőedények előtt és után csak olyan csapokat szabad alkalmazni, amelyek a csővezetéken áthaladó folyadék terelésére, nem pedig elzárására szolgálnak.
4. számú melléklet a 26 1973. (VIII. 25.) PM rendelet 26-27. §-ához Hitelesítés, műszaki leírás 1. A hitelesítés során az üzembentartási engedély és az üzemi berendezések adatait össze kell hasonlítani.
2. Szeszgyárban, szeszfőzdében, szeszüzemben, raktárban és palackozóban minden tartály és edény űrtartalmát a pénzügyőri szakasz ellenőrzése mellett víz beöntése útján meg kell állapítani. Szabályos mértani idomú, horpadások nélküli tartály űrtartalma köbszámítással is megállapítható.
3. Szeszes folyadék, továbbá erjedő vagy élesztővel már vegyített cefre elhelyezésére szolgáló minden edénynek, tartálynak a főméreteit (hosszúságát, szélességét, magasságát) is meg kell állapítani, és amennyiben ez lehetséges, a méretek alapján annak űrtartalmát - függetlenül attól, hogy azt vízbeöntés útján már megállapították -ki kell számítani.
4. Az üzemi és üzleti helyiségeket, valamint az üzemi berendezéseket, műeszközöket hivatalos megjelöléssel kell ellátni. Az üzemi és üzleti helyiségeket nagybetűkkel és rendeltetéseiknek megfelelő felírással (pl. A) Lepárló helyiség), az ajtókat, ablakokat az egyes helyiségek jelzésére használt nagybetűvel és arab számmal (pl. A-1), a főző és finomítókészülékek egyes alkatrészeit a hűtőig bezárólag római és arab számokkal (pl. I-1), a többi üzemi berendezést arab számmal kell az - üzemeltető vállalatnak szembetűnően megjelölni. A megjelölésre tartós olajfestéket, illetőleg égetővasat kell használni. A jelzéseket hivatalos jellel (címerrel) kell ellátni.
5. Műszaki leíráson az üzemi berendezésekre, az üzemi és üzleti helyiségekre, valamint a pénzügyőri szervek által alkalmazott biztosításokra vonatkozó adatokat tartalmazó olyan hivatalos összeállítást kell érteni, amelyet a pénzügyőri szakasz részben az üzembentartó által szolgáltatott, részben a hivatalos zárakra vonatkozó adatok alapján készít el és amelyben az időközben bekövetkezett változásokat feljegyzi. A változásokról szükség esetén kiegészítő műszaki leírást kell készíteni. Ha a műszaki leírás a berendezésekben, műeszközökben bekövetkezett lényeges változások, átalakítások vagy egyéb ok miatt a tényleges állapotot már nem tükrözi, új műszaki leírást kell készíteni.
5. számú melléklet a 26/1973. (VIII. 25.) PM rendelet 28. §-ához Szeszmérőgép felszerelése és működésének ellenőrzése 1. A termelt szesz mennyiségének megállapítására Beschorner-Dolainski- és Weszyczki-féle szeszmérőgépek alkalmazhatók. Az illetékes szervek előzetes engedélyével más rendszerű mérőműszert is szabad alkalmazni.
2. A szeszmérőgépet világos helyen, a padlózattól számítva legalább 40 cm magas, téglából és cementből készült, vakolatlan alapzaton úgy kell felállítani, hogy az minden oldalról hozzáférhető és megvizsgálható legyen. A szeszmérőgépnek a hűtőkészüléktől és a helyiségek falától legalább 65 cm, minden meleget árasztó készüléktől legalább 1,5 méter távolságra kell lenni.
3. A szeszmérőgépet a megyei parancsnokság kiküldöttjének és a felelős üzemvezetőnek vagy helyettesének jelenlétében kell felszerelni, illetve üzembe helyezni. A szeszmérőgép felszerelése előtt meg kell vizsgálni, hogy az alkalmazott hivatalos zárak sértetlenek-e, van-e hitelesítési igazolványa.
4. A szeszmérőgép működését próbaméréssel és próbafőzéssel, illetőleg próbafinomítással kell ellenőrizni. Próbafőzést és próbafinomítást termelési időszakonként általában egyszer, próbamérést a szükséghez képest többször kell tartani.
5. A szeszmérőgép felszereléséről, működésének ellenőrzéséről jegyzőkönyvet kell készíteni, melyet a felelős üzemvezetőnek vagy helyettesének is alá kell írni.