adozona.hu
40/1979. (XI. 1.) PM rendelet
40/1979. (XI. 1.) PM rendelet
a mezőgazdasági nagyüzemek alapjainak képzéséről és felhasználásáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A mezőgazdasági üzemek szabályozórendszeréről szóló 39/1979. (XI. 1.) MT számú rendelet (a továbbiakban: MJR.) 49. §-ában kapott felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel), valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendelem.
A rendelet hatálya kiterjed az MJR 1. § (1) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági nagyüzemre.
A mezőgazdasági nagyüzemre vonatkozó rendel...
40/1979. (XI. 1.) PM rendelet
a mezőgazdasági nagyüzemek alapjainak képzéséről és felhasználásáról
A mezőgazdasági üzemek szabályozórendszeréről szóló 39/1979. (XI. 1.) MT számú rendelet (a továbbiakban: MJR.) 49. §-ában kapott felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel), valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendelem.
1. §(1) A rendelet hatálya kiterjed az MJR 1. § (1) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági nagyüzemre.
(2) A mezőgazdasági nagyüzemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a fejlesztési - a szociális és a kulturális -, illetőleg a forgóalap képzése és felhasználása tekintetében az agráripari egyesülésre.
(3) A rendelet egyes rendelkezéseinek hatálya kiterjed továbbá az MJR. hatálya alá tartozó, az egyes rendelkezésekben külön megjelölt egyéb gazdálkodó szervezetre.
2. §
(Az MJR. 22. §-ához)
(1) A mezőgazdasági nagyüzem és a vízgazdálkodási társulat a mérleg szerinti nyereségét a következő sorrendben használhatja fel:
a) az előző évek kisgazdalkodásra előírt veszteségének a rendezésére,
b) a veszteség rendezésére felhasznált alapok visszapótlására,
c) városi és községi hozzájárulásra,
d) jövedelemadóra,
e) munkadíj adóra,
f) részesedési adóra,
g) tartalékalapra és annak pótlására,
h) magasabb vezetőállású dolgozók prémiumára, jutalmára,
i) fejlesztési alapra,
j) részesedési alapra,
k) a szociális és a kulturális alap kiegészítésére - az állami gazdaság kivételével -,
l) biztonsági alapra.
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti összegekkel, valamint külön jogszabályban vagy más módon meghatározott egyéb elvonásokkal csökkentett, illetve támogatásokkal növelt mérleg szerinti nyereség képezi az elszámolás (érdekeltség) alapjául szolgáló nyereséget.
A tartalékalap képzése
3. §(Az MJR. 23. §-ához)
(1) A mezőgazdasági nagyüzem és a vízgazdálkodási társulat a városi és községi hozzájárulással, valamint a jövedelemadó, a munkadíjadó és a részesedési adó összegével csökkentett, az elszámolás (érdekeltség) alapjául szolgáló nyereségéből tartalékalapot képez.
(2) Ha a mezőgazdasági nagyüzemet és a vízgazdálkodási társulatot a tartalékalap korábbi években történt igénybevétele miatt visszapótlási kötelezettség (6. §) terheli, azt a tartalékalap-képzési kötelezettségen felül kell teljesíteni.
(3) A visszapótlási kötelezettség az MJR. 23. § (1) bekezdésében meghatározott mértékig terjed.
4. §
(1) A tartalékalap pénzeszközeit a rendeltetésszerű felhasználásig a számlavezető pénzintézetnél elkülönített (zárolt) bankszámlán, betétként kell elhelyezni.
(2) Az évenként képzett, illetőleg visszapótolt tartalékalap pénzeszközeinek átutalását az éves jövedelemadó-befizetéssel egyidőben kell teljesíteni.
(3) A pénzintézet a tartalékalap betét után a hitelpolitikai irányelvekben meghatározott betéti kamatot fizet
A tartalékalap felhasználása
5. §(1) A tartalékalap az eredményfelosztás során - a biztonsági alap felhasználása után - a következő célokra és sorrendben használható fel:
a) a tárgyévi veszteség rendezésére;
b) a városi és községi hozzájárulással, a jövedelemadóval, a munkadíj adóval és a részesedési adóval, valamint az éves tartalékalap képzésére és visszapótlására felhasznált összeggel csökkentett nyereség kiegészítésére az előző évi szintig; veszteség esetén ez a lehetőség nem áll fenn;
c) a forgóalap kiegészítésére; ha az értékesítési árbevétel az előző évhez képest 15 százalékot meghaladó mértékben növekedett, a 15 százalék feletti árbevétel-növekményhez szükséges forgóalaptöbblet összegéig. Ezt az összeget a tartalékalapból a fejlesztési alapba kell helyezni forgóalap kiegészítés céljára; az igénybevételt 1981-től a Pénzügyminisztérium engedélyezi;
d) a fejlesztési alaphiány rendezésére és a 9. § (2) és (3) bekezdésében előírt kötelezettségek teljesítésére;
e) a részesedési alaphiány rendezésére, továbbá a részesedési alapot terhelő kötelezettségek fedezetére, ha a nyereségből és a biztonsági alapból képezhető részesedési alap arra nem nyújt fedezetet; valamint olyan összegű részesedési alap képzésére, amely - legfeljebb az előző évi munkadíjszínvonal mértékéig - a munkadíj és munkabér kiegészítést biztosítja;
f) a munkadíj adó és a részesedési adó fedezetére, ha erre a nyereség nem biztosít fedezetet;
g) a termelőszövetkezet és a vízgazdálkodási társulat - a 15 § (1) bekezdése szerint - a szociális és a kulturális alap hiányának rendezésére;
h) a termelőszövetkezetek az évente képzett tartalékalap 25 százalékát Kölcsönös Támogatási Alap befizetésre.
(2) A tartalékalap csak az éves eredmény-elszámolás keretében használható fel. Az alap fel nem használt összegét a következő évre kell átvinni. A felhasználás nem haladhatja meg a tárgyévi képzés és visszapótlás után rendelkezésre álló tartalékalap összegét.
(3) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjaiban meghatározott célokra a tartalékalap zárolt pénzeszközei évközben is felhasználhatók.
Visszapótlási kötelezettség
6. §(1) Az 5. § (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott célokra felhasznált tartalékalapot a felhasználást követő 5 éven belül, évi egyenlő részletekben vissza kell pótolni.
(2) Az 5. § (1) bekezdésének d), e), f) és g) pontjában meghatározott célokra felhasznált tartalékalapot a felhasználást követő 2 éven belül, évi egyenlő részletekben kell visszapótolni.
(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti visszapótlást az 5. § (1) bekezdésének a) pontjával kapcsolatban az adózatlan, egyébként az adózott nyereség terhére kell elvégezni.
Központosított tartalékalap
7. §(1) Az állami gazdaság az évente képzett tartalékalap 20 százalékát az éves jövedelemadó-befizetéssel egyidőben köteles befizetni a 232.90185-6020 számú "PM Bev. Főig.: Állami gazdaságok központosított tartalékalapja, Budapest" elnevezésű számla javára.
(2) A központosított tartalékalap a rendkívüli elemi károk (kiemelkedő mértékű aszálykár, vízkár, fertőzéses állatmegbetegedés stb.) által okozott,
a) biztosítási szerződés alapján nem rendezhető és,
b) a meglevő saját biztonsági alap és tartalékalap, összegét meghaladó
veszteség rendezésére használható fel.
(3) A rendkívüli elemi károk okozta veszteség meghatározásához kijelölt kárszakértői megállapítás (becslés) szükséges.
(4) A központosított tartalékalap felhasználható a veszteség egy részének rendezésére is, ha az állami gazdaság veszteséggel zár, a veszteség gazdaságon kívüli tényezőkre vezethető vissza és az állami gazdaság alapjaiból nem pótolható, feltéve, hogy az eredményes gazdálkodás feltétele megteremthető.
(5) A rendkívüli elemi károk okozta vállalati veszteség rendezésére a központosított tartalékalap évközben is felhasználható. Erről a Pénzügyminisztérium a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal együttesen dönt.
A magasabb vezetőállású dolgozók prémiumának és jutalmának meghatározása
8. §(Az MJR. 24. §-ához)
(1) A rendelet alkalmazása szempontjából magasabb vezetőállású dolgozónak kell tekinteni
a) a mezőgazdasági ágazatba sorolt, állami vállalatnál a Munka Törvénykönyvében, illetve végrehajtási rendeletében meghatározott munkakörben foglalkoztatott dolgozót;
b) a mezőgazdasági és a halászati termelőszövetkezetnél, valamint a mezőgazdasági szakszövetkezetnél legfeljebb négy fő olyan vezetői munkakört betöltő dolgozót, akinek a munkadíj (munkabér) besorolása a szövetkezet kategóriájától függ;
c) a rendelet hatálya alá tartozó gazdasági társulásnál és a vízgazdálkodási társulatnál legfeljebb három fő olyan vezetői munkakört betöltő dolgozót, akinek munkabér besorolása a gazdálkodó szervezet kategóriájától függ.
(2) A magasabb vezetőállású dolgozónak prémium és jutalom
a) a vállalatok vezetőállású dolgozóinak anyagi érdekeltségi rendszeréről szóló munkaügyi miniszteri rendelet hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezeteknél az abban meghatározottak alapján;
b) a mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak munkarendjéről, valamint munkadíjazásának rendszeréről szóló mezőgazdasági és élelmezésügyi és munkaügyi miniszteri együttes rendelet hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezeteknél az abban meghatározottak alapján;
c) a vízgazdálkodási társulatnál a vízgazdálkodási társulatok dolgozóinak anyagi érdekeltségi rendszeréről szóló országos vízügyi hivatali elnöki rendelkezés alapján
számolható el.
A fejlesztési alap képzése
9. §(Az MJR. 25. §-ához)
(1) A mezőgazdasági nagyüzem és a vízgazdálkodási társulat a városi és községi hozzájárulással, a jövedelemadóval, a munkadíj adóval és a részesedési adóval, továbbá a tartalékalap képzésére és visszapótlására fordított összeggel csökkentett - esetenként a biztonsági és tartalékalappal kiegészített - nyereségből képez fejlesztési alapot.
(2) Az állami gazdaság legalább olyan összegű fejlesztési alapot képez, amely a (4) bekezdésben felsoroltakkal együtt a fejlesztési alapból rendezendő, tárgyév végén esedékes kötelezettségek, valamint - a következő évben esedékessé váló kötelezettségek (hiteltörlesztés, forgóalapfeltöltés, fejlesztési célú kifizetés stb.) fedezetét biztosítja.
(3) A termelőszövetkezet és a vízgazdálkodási társulat a kötelező fejlesztési alapjának képzésénél a tárgyév végén esedékes kötelezettségen a beruházási szállítók követelését, a fejlesztési hitelek esedékes törlesztő részletét, a földmegváltás esedékes összegét stb. kell érteni.
(4) Az egyesülés, valamint - az (1) bekezdésben foglaltakon túl - a mezőgazdasági nagyüzem és a vízgazdálkodási társulat a fejlesztési alapjába köteles helyezni
a) az állóeszköz-állománya után elszámolt értékcsökkenési leírás összegét;
b) az állóeszközök értékesítése, illetve a selejtezett, a hiányzó vagy megsemmisült állóeszközök miatt a fejlesztési alapját megillető összegeket;
c) a földkisajátításból eredő összeget;
d) a más gazdálkodó szervezetektől fejlesztési célra kapott összeget;
e) a költségvetésből fejlesztésre juttatott összeget:
f) a gazdasági társulás tagjaitól vagy az agráripari egyesülés résztvevőitől kapott fejlesztési alapjuttatás összegét;
g) a forgóalap-csökkenés összegét;
h) a jogszabályban meghatározott egyéb, a fejlesztési alapot illető bevételeket (a tartós földhasználat díját, a polgári védelem eszközeként beszerzett és előállított állóeszközökre felhasznált fejlesztési alap visszapótolt összegét stb.).
(5) A termelőszövetkezet a fejlesztési célú költségvetési juttatást, továbbá az állami vállalattól és a tanácstól kapott fejlesztési alapjuttatást elkülönítetten köteles kimutatni.
(6) Az (1)-(3) bekezdésben, továbbá a (4) bekezdés a) és g) pontjában meghatározott összegeket - a forgóalap-feltöltésre fordított összeg kivételével - a felhasználást megelőzően, de legkésőbb a tárgyév december 31-ig, a (4) bekezdés b), f) és h) pontjában meghatározott összegeket a gazdasági esemény pénzügyi realizálódásakor a Fejlesztési alap (amortizációs) betétszámlára kell befizetni.
A fejlesztési alap felhasználása
10. §A fejlesztési alapot a következő célokra lehet felhasználni:
a) beruházási és forgóalap hitel, állami kölcsön esedékes törlesztő részleteire; termelőszövetkezetnél az amortizáció csak a nyereségági fejlesztési alap hiányában használható fel. Ha a termelőszövetkezetnél a tárgyévi munkadíj-színvonal növekedés az adómentes mértéket nem haladja meg és az adómentes részesedési alapképzést a fejlesztési hitelek törlesztése nem teszi lehetővé az amortizáció év végén meglevő pénzeszköze hitel törlesztésre is felhasználható;
b) a megváltás alá eső vagy felajánlott földek tárgyévben esedékes vételára törlesztésére;
c) a tartós forgóeszköz-állomány növelésének fedezésére; termelőszövetkezetnél csak a nyereségági fejlesztési alap használható fel;
d) állóeszközök beszerzésére vagy létesítésére;
e) gazdasági társulásnak és agráripari egyesülésnek történő átadásra;
f) más gazdálkodó szervezetek részére ideiglenes vagy végleges átadásra;
g) lakásépítési alap képzésére;
h) jogszabályban meghatározott egyéb célra (beruházási hiteleknek az üzembehelyezésig felmerült kamatára stb.).
A részesedési alap képzése
11. §(Az MJR. 26. §-ához)
(1) A részesedésnek minősülő egyéb juttatások közül az újítások és a műszaki fejlesztést szolgáló pályázatok díjazására, valamint a tanulmányi ösztöndíjakra a részesedési alapot utólag, a ténylegesen felmerült összegben kell képezni.
(2) A részesedési alap a biztonsági alapból és - az 5. § (1) bekezdésének e) pontja szerint - a tartalékalapból kiegészíthető.
(3) A mezőgazdasági nagyüzem, az egyesülés és a vízgazdálkodási társulat más gazdálkodó szervezetektől kapott összegekkel [12. § (1) bekezdés h) és j) pont] a részesedési alapját köteles növelni.
A részesedési alap felhasználása
12. §(1) A részesedési alapot a következő célokra lehet felhasználni:
a) újítások díjának kifizetésére,
b) tanulmányi ösztöndíjra,
c) prémiumra, jutalomra, év végi részesedésre,
d) vissza nem térülő lakásépítési támogatásra, a dolgozók által visszatérítendő, a lakásépítési alapból nyújtott lakásépítési kölcsön meghatározott részének elengedésére, valamint a lakásépítési hozzájárulásból, illetőleg a lakáshasználatbavételi díjból adott engedményre,
e) étkezési hozzájárulás címén - szervezett üzemi étkeztetés hiányában - a dolgozóknak adott pénzbeni juttatásra;
f) szervezett üzemi étkeztetésnél az étkezést igénybe vevők által meg nem térített nyersanyag értékre;
g) a külföldi utazások (tapasztalatcserék) költségeire, kivéve a csereüdültetéssel kapcsolatos hozzájárulást és a külföldi szolgálati utazások költségeit;
h) más gazdálkodó szervezetnek részesedési alap juttatásra;
i) a dolgozók részére rendezett összejövetelekkel kapcsolatos vendéglátási költségekre (reprezentációs kiadásokra)
j) más gazdálkodó szervezettől jutalmazásra kapott összegek rendeltetésszerű felhasználására;
k) az állami gazdaság szociális és kulturális alapjának kiegészítésére.
(2) Az (1) bekezdés f) pontjának alkalmazása szempontjából kedvezményként azt a különbözetet kell számításba venni, amellyel a dolgozók alacsonyabb árat térítettek, mint a szervezett üzemi étkeztetés (üzemi konyha, vendéglátó egység) keretében felhasznált étkezési nyersanyagnak az a)-c) pontokban leírtak szerint megállapított értéke:
a) rögzített áras terményeknél, termékeknél, állatoknál a rögzített ár;
b) hatósági megkötésekkel kialakított árformába tartozó termények közül tájékoztató áras terményeknél a tárgyévi hatósági tájékoztató ár;
c) egyéb terményeknél, termékeknél a mezőgazdasági nagyüzem, az egyesülés és a vízgazdálkodási társulat tárgyévi értékesítési átlagára, ennek hiányában nyilvántartási ára.
A szociális és a kulturális alap képzése
13. §(Az MJR. 27. §-ához)
(1) A termelőszövetkezet, az egyesülés, az agráripari egyesülés és a vízgazdálkodási társulat - különféle ráfordításként - közvetlenül a szociális és a kulturális alapjába helyezheti, az állami gazdaságnak a szociális és a kulturális alapjába kell helyezni a következő összegeket:
a) a mezőgazdasági nagyüzemek adózási rendszeréről szóló rendeletben meghatározott tárgyévi átlagos állományi létszámra vetítve, a két alapba együttesen évenként és fejenként a Minisztertanács által az állami költségvetés jóváhagyásakor meghatározott összeget;
b) a szakmunkástanulók - a külön jogszabály alapján szakmunkás bérben részesülők kivételével - étkeztetési önköltségének térítéssel csökkentett összegét;
c) a gyermekintézmények bevételekkel csökkentett, ténylegesen felmerült fenntartási és üzemeltetési költségét (nettó működtetési költség), legfeljebb az ellátott gyermekek átlaglétszáma és a tanácsi költségvetési intézményeknél alkalmazott, az adott évre érvényes bevétellel csökkentett tervezési iránynorma alapján számított összegig;
d) a szociális, kulturális, sportcélú és egészségügyi (a továbbiakban: jóléti) állóeszközök fenntartási költségei címén ténylegesen felmerült összegeket;
e) az állami gazdaság az illetményföld juttatással kapcsolatos ráfordításoknak a jogszabály szerint meghatározott összegét.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti összeget a tárgyév végén kell elszámolni és a 16. §-ban részletezett felhasználási célok előirányzatai szerint a szociális vagy a kulturális alapba helyezni.
(3) A saját gyermekintézménnyel nem rendelkező mezőgazdasági nagyüzem, egyesülés és vízgazdálkodási társulat a gyermekintézményt kezelő (üzemeltető) részére átutalt összegből legfeljebb az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott norma szerint számított összeget számolhatja el különféle ráfordításként és helyezheti az alapba.
14. §
A 13. §-ban foglaltakon kívül a mezőgazdasági nagyüzemnek, az egyesülésnek és a vízgazdálkodási társulatnak közvetlenül a szociális és a kulturális alapjába kell helyezni:
a) a szociális és a kulturális alapból fenntartott intézmények bevételeit;
b) jogszabályi előírás alapján bármely más gazdálkodó szervezettől e célra kapott összeget;
c) az állami gazdasági illetményfölddel kapcsolatos szolgáltatások bevételeit.
15. §
(1) Ha a szociális és a kulturális alap kiadásai meghaladják a 13. és 14. § szerint képezhető összeget, és szociális vagy kulturális alaphiány keletkezik, az állami gazdaság a részesedési alapjából, a termelőszövetkezet és a vízgazdálkodási társulat az adózott nyereségéből, biztonsági vagy tartalékalapjából- a 2. § (1) bekezdésében meghatározott sorrend megtartásával - az egyesülés és az agráripari egyesülés a biztonsági vagy a tartalékalapjából köteles azt kiegészíteni.
(2) Az állami gazdaság a szociális és a kulturális alapot - alaphiány esetén - akkor is köteles kiegészíteni, ha emiatt részesedési alaphiánya keletkezik, illetőleg alaphiánya nő.
A szociális és a kulturális alap felhasználása
16. §(1) A szociális alapot a következő célokra lehet felhasználni:
a) az üdülési intézmények működési, üzemeltetési költségei;
b) a nem üdülési célú szociális intézmények működési költségei;
c) a termelőszövetkezeti tagoknak és alkalmazottaknak, valamint a vízgazdálkodási társulat dolgozóinak nyújtott különféle segélyek (a költségek között elszámolt kötelező és megengedett mértéket meghaladó betegségi, anyasági és gyermekágyi segély kiegészítése, nyugdíjasok, járadékosok segélyezése - természetbeni, pénzbeni és szolgáltatás nyújtás formájában - a gyermekápolási táppénz);
d) az állami gazdaság az egyesülés, és az agráripari egyesülés dolgozóinak nyújtott segélyek és egyéb szociális juttatások;
e) a mezőgazdasági nagyüzem és a vízgazdálkodási társulat saját nyugdíjasai, járadékosai részére nyújtott szociális juttatás;
f) a termelőszövetkezeti dolgozónak és családtagjának évente legfeljebb kétheti üdültetésére adott hozzájárulás. Ennek mértéke belföldi üdültetés esetén nem lehet több, mint az üdültetés tényleges költségének és a vállalati üdülőknél a dolgozóra külön jogszabályban megállapított minimális térítésnek a különbsége; külföldi csere-üdültetés esetén pedig a szállás, étkezés és az útiköltség térítés;
g) az állami gazdasági és a vízgazdálkodási társulat dolgozója és családtagjai üdültetésére adott hozzájárulás;
h) szervezett üzemi étkeztetéshez adott természetbeni vagy pénzbeni hozzájárulás, ha az étkeztetést igénybe vevő legalább a nyersanyagértéket megtéríti;
i) a gyermekintézmények tényleges üzemeltetési költségei, valamint a gyermekintézményt kezelő részére átutalt összeg [13. § (3) bekezdés];
j) a más gazdálkodó szervezetnél működő egyéb szociális intézmény működtetéséhez hozzájárulás;
k) az állami gazdasági illetményfölddel kapcsolatban felmerült költségek fedezésére.
(2) Az f) és g) pontokban szereplő juttatások túllépése esetén a kifizetett többlet hozzájárulást a részesedési adó alapjába kell beszámítani.
(3) A kulturális alapot a következő célokra lehet felhasználni:
a) a kulturális és sportintézmények működési (fenntartási és üzemeltetési) költségei;
b) a közművelődési és sportintézmények működtetéséhez nyújtott hozzájárulás összege;
c) állami és társadalmi ünnepek (Április 4., Május 1., Augusztus 20., November 7., Anyák Napja, Gyermeknap, Nők Napja) alkalmával rendezett munkahelyi ünnepségek költségei (a reprezentációs kiadások kivételével);
d) a dolgozók tanulmányi, kulturális jellegű kollektív belföldi kirándulásaival kapcsolatos költségek;
e) a kulturális és sportrendezvények költségei;
f) a díjazás nélkül végzett kulturális és sporttevékenység, valamint a társadalmi munka elismeréseként adott jutalmak;
g) az ifjúságpolitikai célok megvalósítása érdekében teljesített kifizetések
fedezésére.
(4) A szociális és a kulturális alap fel nem használt része a következő években felhasználható.
Jóléti intézmények létesítése és fejlesztése
17. §(1) A mezőgazdasági nagyüzem, az egyesülés és vízgazdálkodási társulat jóléti célú új állóeszközök létrehozását, valamint a meglevők fejlesztését is csak fejlesztési pénzeszközökből valósíthatja meg.
(2) A mezőgazdasági nagyüzem, az egyesülés és a vízgazdálkodási társulat más gazdálkodó szervezet részére jóléti intézmények létesítéséhez saját fejlesztési alapjából adhat hozzájárulást, amennyiben azt jogszabály nem zárja ki.
Biztonsági alap felhasználása
18. §(Az MJR. 28. §-ához)
(1) A nyereségből képezhető alapok növelésére év közben felhasznált biztonsági alapból a részesedési alap javára elszámolt összeg utáni adófizetési kötelezettséget az évi eredmény-felosztás keretében kell rendezni.
(2) A biztonsági alap év végén meglévő összegét az eredményfelosztás keretében, atartalékalapot megelőzően lehet felhasználni.
(3) A biztonsági alap jogszabályi előírások alapján más gazdálkodó szervezeteknek átadható (a gazdasági társulás veszteségének megtérítésére stb.).
Forgóalap
19. §(Az MJR. 29. §-ához)
(1) A rendelet alkalmazása szempontjából forgóeszköznövekmény a meghatározott időpontokban az előző évihez viszonyított készletállomány többlete. A készletállományba évközi mérés esetén a befejezetlen termelés költségként kimutatott értéke is beszámít.
(2) Az (1) bekezdés szerinti mérés időpontjában készletben lévő azon termények, termékek és állatok nem minősülnek tartós készletnek, amelyek érvényes szerződés szerint a mérési időpontban átadásra készen állnak, de a mezőgazdasági nagyüzemen, az egyesülésen és a vízgazdálkodási társulaton kívüli okok miatt azokat a szerződő fél nem vette át. Nem minősülnek továbbá tartós készletnek a mérési időpontban meglevő beruházási célra szánt - beruházási forrásokból finanszírozott - készletek.
(3) Ha a készletérték átmenetileg növekszik, a növekményt a Magyar Nemzeti Bank - az üzem kérésére - forgóalap helyett más forrásból is finanszírozhatja.
(4) A tartós forgóeszköznek minősülő forgóeszközállomány megállapítása szempontjából irányadó időpontot
a) a bankhitel igénybevételével gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem és vízgazdálkodási társulat a Magyar Nemzeti Bank illetékes szervével egyetértésben határozza meg;
b) a bankhitel nélkül gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem és vízgazdálkodási társulat saját maga határozza meg és azt a vállalati pénzügyi revízióra illetékes adóhatóságnak köteles bejelenteni.
(5) A mezőgazdasági nagyüzem és a vízgazdálkodási társulat a tartósan lekötött forgóeszközei növekményének finanszírozására felvett középlejáratú forgóalap hitelt, a fejlesztési alap pénzeszközeiből fizetheti vissza.
20. §
(1) A mezőgazdasági nagyüzem és a vízgazdálkodási társulat - a mérlegbeszámoló, illetőleg az előírás szerint vezetett és egyeztetett könyvviteli adatok alapján - évenként köteles kiszámítani a forgóeszköznövekmény mértékét, valamint a forgóeszköznövekményt finanszírozó források alakulását, és a számításokat az ellenőrzésre jogosult szerv rendelkezésére kell bocsátania.
(2) Ha az ellenőrzésre jogosult szerv valamely mezőgazdasági nagyüzemnél és vízgazdálkodási társulatnál a forgóalapnövelési kötelezettség elmulasztását állapítja meg, ezt - a felelősségrevonást kezdeményezve - közli az alapító (felügyeleti) szervvel.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak a termelőszövetkezetekre és a vízgazdálkodási társulatokra nem vonatkoznak.
21. §
(1) A mezőgazdasági nagyüzem és a vízgazdálkodási társulat a fejlesztési alapját - figyelemmel a Magyar Nemzeti Bankkal kötött érvényes hitel (kölcsön-) szerződésben foglaltakra - forgóalapja terhére növelheti, ha a tartós készletállomány a tényleges termelési szükségletek alapján azonos összeggel csökken.
(2) Azt az összeget, amellyel a mezőgazdasági nagyüzem és a vízgazdálkodási társulat az (1) bekezdés alapján a fejlesztési alapját növelte, a felhasználást megelőzően, de legkésőbb a tárgyév december 31-ig a Fejlesztési alap (amortizációs) betétszámlára kell befizetni.
A műszaki fejlesztési alap képzése
22. §(Az MJR. 30. §-ához)
(1) Az MJR. 30. § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából
a) alaptevékenység: a növénytermelés, az állattenyésztés, az erdőgazdálkodás, a mezőgazdasági jellegű termékelőállító melléktevékenység és a mezőgazdasági szolgáltatás;
b) nettó árbevétel: az értékesítés árbevételének a fogyasztói forgalmi adóval csökkentett, illetőleg az árbevételbe beszámító árkiegészítéssel növelt összege. Árbevételen a kiszámlázott, valamint a készpénzforgalom útján elért összeget kell érteni.
(2) A műszaki fejlesztési alapba kell még helyezni :
a) a műszaki fejlesztési alap terhére megvalósított prototípusok, kísérleti termékek stb. értékesítése esetén azok szűkített önköltségen számított értékét;
b) a központi műszaki fejlesztési alapból a mezőgazdasági nagyüzem által végzett kutatás-fejlesztési munkálatok költségeihez való hozzájárulás összegét;
c) más gazdálkodó szervezetek műszaki fejlesztési alapjából kutatás-fejlesztési célokra átengedett összegeket;
d) rendeltetésszerű beruházási forrásból kell a műszaki fejlesztési alapba helyezni:
- a saját vállalkozásban a műszaki fejlesztési alapból végzett kísérleti beruházások aktiválása esetén azok szűkített önköltségen számított értékét;
- a kísérletek eszközeként beszerzett állóeszközök végleges termelésbe-állításakor - a kísérletek időtartama alatti elhasználódásnak megfelelő értékcsökkenési leírással csökkentett - beszerzési áron számított értékét
A műszaki fejlesztési alap felhasználása
23. §(1) A műszaki fejlesztési alapot a következő célokra lehet felhasználni:
a) kutatási- és termékfejlesztési célprogramok költségei;
b) új termelési eljárások, komplex termesztéstechnológiák kidolgozásának, kidolgoztatásának nagyüzemi bevezetésű kipróbálásának és alkalmazásának költségei, beleértve a mintagépek beszerzését és a komplex géprendszerek üzemi kipróbálását, a kockázati költségek térítését is;
c) saját kutatási költségek;
d) kutatóintézetekkel (kutatóhelyekkel), vállalatokkal végeztetett kutatások, fejlesztések ellenértéke;
e) kutatás-fejlesztési kísérletek tárgyát képező berendezések, kísérleti üzemek működtetésének többletköltségei;
f) licencek, know-howok és szabadalmak ellenértéke, hasznosításának és gyakorlati bevezetésének költségei;
g) találmányok és nagyobb jelentőségű újítások kivitelezési költségei;
h) újszerű szervezési megoldások (termelés-szervezési megbízások) kidolgozásának és gyakorlati bevezetésének költségei (kivéve a beruházás jellegű ráfordításokat);
i) szabadalom bejelentésének és védelmének költségei;
j) új, hatékony, energiatakarékos műszaki megoldások kialakításának költségei,
k) kísérleti telepek, ültetvények létesítésének és üzemi kipróbálásának költségei,
l) nagyhozamú növényfajták, állatfajták, hibridek hazai elterjesztésének költségei;
m) egyes növényfajok, fajták beltartalmi értékét növelő módszerek kidolgozása és első telepítésük költségei;
n) műszaki kutatás-fejlesztési kísérletek eszközéül szolgáló, az Ipari Termékek Jegyzékében 46-5-10 és 46-6-10 termékcsoportba és a 47 termékfőcsoportba tartozó termékek beszerzésének, illetve előállításának költségei;
o) az objektív minősítés és átvétel elterjesztésének költségei
fedezésére.
(2) A műszaki fejlesztési alapból a kutatási szerződésben meghatározott összeg - kutatóintézetek, gazdasági társulások és egyéb gazdálkodó szervezetek részére, az (1) bekezdésben meghatározott kutatás-fejlesztési célra - átadható.
24. §
A műszaki fejlesztési alap nem használható fel:
a) a termelési célt szolgáló álló- és fogyóeszközök, a kutatás-fejlesztési kísérletek eszközéül szolgáló állóeszközök, kivéve a kifejezetten műszaki kutatás-fejlesztési kísérletek eszközéül szolgáló, az Ipari Termékek Jegyzékében 46-5-10 és 46--6-10-ig termékcsoportba és a 47 termékfőcsoportba tartozó termékek beszerzési, illetve előállítási költségei;
b) újítási díjak;
c) a műszaki fejlesztéssel szorosan össze nem függő termelési és értékesítési költségek, valamint az általános tájékoztatást szolgáló kiadások (a mezőgazdasági nagyüzem kiállításon, vásáron való részvételi díjai, dolgozóinak utazási irodák által szervezett utazásokon való részvételi díjai, jóléti és reprezentációs költségek stb.) és a kizárólag ügyvitelszervezéssel kapcsolatos kiadások .
fedezésére
25. §
(1) A képzett és a műszaki fejlesztési alapba helyezett összegeket a mezőgazdasági nagyüzem negyedévenként a tárgynegyedévet követő hó 20-ig elkülönített (zárolt) bankszámlára köteles átutalni.
(2) A műszaki fejlesztés tényleges ráfordításait a mezőgazdasági nagyüzem a műszaki fejlesztési alap terhére, ennek hiányában költségei között köteles elszámolni.
(3) A műszaki fejlesztési alap év végéig fel nem használt összegét a mezőgazdasági nagyüzem alap-maradványként a következő évre köteles átvinni.
Vegyes és átmeneti rendelkezések
26. §(1) A korlátolt felelősségű társaság nyereségét tagjai között felosztja. Adózatlan eredménye terhére az állami gazdaságokra vonatkozó szabályok szerint képezhet alapokat. A nyereségből képezhető alapokat a társaság részére - a közgyűlés határozata alapján - a tagok saját alapjaikból adják át.
(2) A termelőszövetkezet, az agráripari egyesülés, és a vízgazdálkodási társulat a 40/1975. (XL 15.) PM számú rendelet alapján képzett és az 1979. évi eredményfelosztás után rendelkezésre álló
- tartalékalap összegét az e rendelet szerinti tartalékalapba,
- jövedelembiztonsági alap összegét az e rendelet szerinti biztonsági alapba
köteles helyezni.
(3) Az állami gazdaság a 41/1975. (XI. 15.) PM számú rendelet alapján képzett és az 1979. évieredményfelosztás után rendelkezésre álló
- kötelező tartalékalap összegét az e rendelet szerinti tartalékalapba,
- biztonsági tartalékalap és elkülönített tartalékalap összegét az e rendelet szerinti biztonsági alapba
köteles helyezni.
(4) Ha a mezőgazdasági nagyüzemet és a vízgazdálkodási társulatot az 1980. évi, illetve az azt követő évek eredményéből a 40/1975. (XI. 15.) PM számú rendelet, illetve a 41/1975. (XI. 15.) PM számú rendelet szerint tartalékalap képzési (visszapótlási) kötelezettség terheli, azt a 3. § (2) bekezdésben foglalt mértéken felül kell teljesíteni és a tartalékalapba helyezni.
(5) A 13. § (1) bekezdésének a) pontját a (6) bekezdés szerinti eltéréssel kell alkalmazni.
(6) Az a mezőgazdasági nagyüzem és az a vízgazdálkodási társulat, amelyben a 40/1975. (XI. 15.) PM számú rendelet 27. § (3) bekezdése, illetőleg a 37/1975. (XI. 15.) PM számú rendelet 21. § (2) bekezdése alapján az 1978. évben a szociális (jóléti) és kulturális alap költségként elszámolt, egy fő állományi létszámra számított összege nem érte el a 800, illetve a 900 forintot, a további években ezt az összeget évenként 100 forinttal növelheti mindaddig, amíg az a 13. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértéket el nem éri.
(7) Az a mezőgazdasági nagyüzem és az a vízgazdálkodási társulat, amelynél a 40/1975. (XI. 15.) PM számú, rendelet 27. § (3) bekezdése, illetőleg a 37/1975. (XI. 15.) PM számú rendelet 21. § (2) bekezdése szerint képzett összeg magasabb a 13. § (1) bekezdés a) pontja alapján képzett egy főre jutó szociális és kulturális alapnál, azt mindaddig nem növelhetik, ameddig a Minisztertanács által meghatározott összeg azt meg nem haladja.
27. §
(1) A mezőgazdasági nagyüzem 1979. december 31-ig, illetve évközi mérés esetén az 1980. évi mérési időpontig a tartós forgóeszközei forrásait az 1979. évben érvényben lévő előírások szerint köteles rendezni.
(2) Az 1979. december 31-ig, illetve az 1980. évi mérési időpontig érvényes elszámolásról az áttérés feltételei a következők:
a) 1979. év végéig, illetve az 1980. évi mérési időpontig az állami vállalatokra érvényes előírások szerint elszámoló állami gazdaság az 1980. január hó 1-én, illetve az 1980. év közi mérési időpont utáni napon tartósnak minősülő forgóeszközei forrásául a meglévő forgóalapját, a fennálló forgóalap hiteltartozását és ezen felül annyi egyéb vállalati saját forrást vehet figyelembe, amennyi a tartós forgóeszközei állományának finanszírozására a megjelölt időpontban szükséges. Az előzőek szerint megállapított és a Magyar Nemzeti Bankkal kötött megállapodásban rögzített egyéb saját források összege a jövőben is - az állami gazdaság döntése szerint - a tartós forgóeszközök forrását képezheti.
b) A termelőszövetkezetek az 1979. december 31-én. illetve az 1980. évközi mérési időpontban nem tartósnak minősített készleteit - a szerződés szerint december 31-én, illetve az évközi mérési időpontban átadásra kész, de a termelőszövetkezeten kívülálló okok miatt a szerződő fél által át nem vett készletek kivételével - 1980. január 1-én, illetve az évközi mérést követő nappal tartós készletnek kell tekinteni és forrásait a következők szerint kell kialakítani;
- a biztonsági alap forgóalappá történő átalakítása (a kamatozó tartós betétként lekötött összeggel azonos biztonsági alap kivételével),
- a termelőszövetkezet döntésétől függően a meglevő tartalékalap legfeljebb 50 százalékának forgóalappá való átalakítása,
- a termelőszövetkezet által a tartóssá átminősített készletre kérhető középlejáratú forgóalap megelőlegezési hitel, az érvényes hitelpolitikai irányelvekben foglalt feltételek szerint,
- végül, ha az előzőek nem elégségesek a tartóssá átminősített készletek forrásaiként, további forráskiegészítésként - az átminősített készlet értéke erejéig - az egyéb saját forrásokat is számításba lehet venni az a) pontban foglalt feltételek szerint.
(3) A 19. § (.4) bekezdésének b) pontja szerinti bejelentést az köteles megtenni, aki a rendelet hatálybalépéséig ilyen bejelentést nem tett,
Záró rendelkezések
28. §A fejlesztési és a tartalékalapra vonatkozó rendelkezéseket - a 25. § (1) és (2) bekezdésének kivételével - első ízben az 1980. évi eredményelszámolás során, a forgóalapra vonatkozó rendelkezéseket első ízben az 1980. évben bekövetkező készletnövekményeket illetően kell alkalmazni.
29. §
Ez a rendelet 1980. január 1-én lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti a 41/1975. (XI. 15.) PM, az ezt módosító 20/1977. (X. 31.) PM, a 12/1978. (VII. 24.) PM számú rendelet, továbbá a mezőgazdasági nagyüzemek vonatkozásában a 12/1971. (III. 20.) PM számú rendelet.
Faluvégi Lajos s. k.,
pénzügyminiszter