adozona.hu
10/1980. (VIII. 15.) EüM rendelet
10/1980. (VIII. 15.) EüM rendelet
az egészségügyi dolgozók helyettesítéséről
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Munka Törvénykönyvének a költségvetési szerveknél, a Magyar Nemzeti Banknál, a pénzintézeteknél, valamint a szövetkezeti érdekképviseleti szerveknél történő végrehajtásáról szóló 21/1979. (XII. 28.) MüM rendelet 22. §-a (3) bekezdésének c) pontjában kapott felhatalmazás alapján - a munkaügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben - a következőket rendelem:
A rendelet hatálya kite...
10/1980. (VIII. 15.) EüM rendelet
az egészségügyi dolgozók helyettesítéséről
A Munka Törvénykönyvének a költségvetési szerveknél, a Magyar Nemzeti Banknál, a pénzintézeteknél, valamint a szövetkezeti érdekképviseleti szerveknél történő végrehajtásáról szóló 21/1979. (XII. 28.) MüM rendelet 22. §-a (3) bekezdésének c) pontjában kapott felhatalmazás alapján - a munkaügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben - a következőket rendelem:
A rendelet hatálya
1. §A rendelet hatálya kiterjed az Egészségügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alá tartozó valamennyi intézetre, intézményre, orvostudományi egyetemre, az Orvostovábbképző Intézetre, valamint a tanácsok által fenntartott, valamennyi egészségügyi és szociális intézetre, intézményre és szolgálatra (a továbbiakban: intézet) és a velük főállású munkaviszonyban álló dolgozókra.
A helyettesítés általános szabályai
2. §(1) A rendelet alkalmazása szempontjából helyettesítés az átmenetileg ellátatlan feladatoknak az intézet saját dolgozójával történő elláttatása.
(2) Helyettesítésre az intézet valamennyi dolgozója kötelezhető. A helyettesítést előzetesen írásban kell elrendelni, és ennek során meg kell határozni az ellátandó feladatot, munkakört, a helyettesítés körét, az előrelátható időtartamot és a díjazást egy dolgozóra vagy több dolgozóra személyre szólóan elhatárolva.
(3) Az intézet vezetője - az illetékes szakszervezeti szervvel egyetértésben - a rendeletben és a munkaviszonyra vonatkozó jogszabályokban foglaltak figyelembevételével az intézet munkaügyi szabályzatában határozza meg a helyettesítés feltételeit.
(4) A helyettesítés díjazását a jóváhagyott éves béralap-előirányzat terhére kell kifizetni. Az intézet a béralapot helyettesítési díj kifizetése címén sem lépheti túl.
A munkaidőn belüli helyettesítés
3. §(1) A főállású munkaidőn belüli - saját munkaköre ellátása mellett végzett - helyettesítésért helyettesítési díj abban az esetben illeti meg a dolgozót, ha a helyettesítés alatt a helyettes(ek) jelentős többletmunkát végez(nek).
(2) Az (1) bekezdés szerinti helyettesítésért helyettesítési díj akkor fizethető, ha annak időtartama - az 5. §-ban foglaltak kivételével - a szakdolgozók és a fizikai dolgozók esetében a munkaügyi szabályzatban meghatározott időtartamot, de legalább egyfolytában a 7 napot, egyéb dolgozók esetében pedig egyfolytában a 30 napot meghaladja.
(3) Helyettesítési díjként a helyettesítést ellátó dolgozónak - a helyettesítés időtartamára számított - főállású személyi alapbérének 10-50%-a állapítható meg, illetőleg fizethető ki. Amennyiben a helyettesített feladatot, munkakört többen látják el, a kifizetett díj - a végzett munkával arányban - személyenként 10-25% között állapítható meg, az együttesen kifizetett összeg azonban nem lehet több, mint a helyettesített állás (feladat, munkakör) engedélyezett béralapjának 50%-a, illetőleg az intézet munkaügyi szabályzatában meghatározott rendkívüli esetben 75%-a (pl. átlagosnál nagyobb fizikai, pszichikai megterhelés, kiemelhető színvonalon történő feladatellátás).
(4) Nem fizethető helyettesítési tevékenységért díjazás a vezetői munkakörben foglalkoztatott dolgozónak, ha munkaidején belül neki alárendelt (beosztott) dolgozó munkáját látja el.
(5) A helyettesi munkakörben alkalmazott dolgozókra vonatkozó rendelkezéseket csak a függetlenített, kinevezett (tehát nem főfoglalkozású munkakörük ellátása mellett megbízott) helyettesek esetében kell alkalmazni.
A munkaidőn túli helyettesítés
4. §(1) Ha túlóradíjazásra nem jogosult dolgozó részére rendelnek el főállású munkaidőn túl helyettesítést, úgy ennek időtartama - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a havi 75 órát, főállásban is sugárártalomnak kitett dolgozónál pedig sugárártalmas munkahelyen (munkakörben) a havi 60 órát nem haladhatja meg. Nem rendelhető el munkaidőn túli helyettesítés azoknak, akik túlmunka végzésére egyébként sem lennének kötelezhetők.
(2) Az (1) bekezdés szerinti munkaidőn kívüli helyettesítést ellátók részére a helyettesített munkakör személyi alapbérének óraarányos része teljes összegét kell kifizetni, míg a túlmunkadíjazásra jogosultak esetében a munkaidőn túli helyettesítésért túlmunkadíjat kell megállapítani.
(3) Rendkívül indokolt esetben - ha az egészségügyi ellátás zavartalanságának biztosítása ezt feltétlenül szükségessé teszi - kivételesen a dolgozó főállású havi munkaideje 50%-áig is elrendelhető munkaidőn túli helyettesítés.
(4) Munkaidőn túli helyettesítés esetén munkahelyi pótlék még abban az esetben sem állapítható meg, ha egyébként a helyettesített részállásban munkahelyi pótlék folyósítható volna, veszélyességi vagy sugárártalmi pótlék - az egyébként főállásában pótlékra nem jogosult - helyettesítő dolgozónak pedig csak akkor állapítható meg, ha a munkaidőn túli helyettesítés során a pótlék folyósításának feltételei megvalósulnak.
A körzeti egészségügyi szolgálatok dolgozóira vonatkozó eltérő rendelkezések
5. §(1) A körzeti orvost, az üzemi-körzeti orvost és a körzeti gyermekgyógyászt (a továbbiakban: körzeti orvos) főállású munkaköre mellett - a (2) bekezdésben meghatározott kivételektől eltekintve - legfeljebb egy másik körzet ellátására lehet helyettesítés vagy kirendelés formájában kötelezni. Az ilyen helyettesítést ellátó körzeti orvos részére - a helyettesítés időtartamára számított - főállású személyi alapbére 50%-át kell helyettesítési díjként kifizetni. Ezen felül megilleti a helyettesített körzetre megállapított fuvarátalánydij 100%-a. illetőleg a községi (nagyközségi) körzeti orvosokat a saját körzetük után járó napi 100 Ft készenléti díjon felül a helyettesitett körzet után a készenléti díj 50%-a (napi 50 Ft) is.
(2) Az (1) bekezdés szerinti helyettesítésre kötelezett körzeti orvos - községben és nagyközségben - ha a feladat másként nem biztositható, a munkaidőn túl még további, átlagban napi [három órát meg nem haladó helyettesítésre kötelezhető.
(3) Ha a körzeti orvos helyettesítésével megbízott nem körzeti orvos a főállású munkáját is ellátja, díjazását az (1) bekezdés szerint kell megállapítani, azzal az eltéréssel, hogy részére a készenléti díj 100%-át kell kifizetni.
(4) A körzeti ápolónőt, a területi munkát végző védőnőt, illetőleg a házi szociális gondozónőt főállású munkaköre mellett legfeljebb egy másik körzeti ápolónői, területi védőnői vagy házi szociális gondozónői állás helyettesítésére lehet kötelezni. Az ilyen helyettesítést ellátó dolgozó részére helyettesítési díjként - a helyettesítés időtartamára számított - főállás szerinti személyi alapbérének 50%-át és a helyettesített körzetre megállapított fuvardíj (átalány) 100%-át kell kifizetni.
(5) Az (1)-(4) bekezdésekben meghatározott helyettesítést ellátó dolgozókat a 3. § (2) bekezdésében foglaltaknál rövidebb időtartamú helyettesítés esetén is megilleti helyettesítési díj.
Az átmenetileg ellátatlan feladatok egyéb módon történő megoldása
6. §(1) Ha az átmenetileg ellátatlan orvosi vagy egyéb egészségügyi szakellátási feladatok másként nem oldhatók meg, és az orvost vagy a szakdolgozót munkakörének ellátása helyett az illetékes szerv kirendeli más munkáltatóhoz, úgy a dolgozóval írásban kell közölni a kirendelés előrelátható időtartamát, a kirendelés szerinti munkavégzés helyét, az ellátandó munkakört, továbbá az azért megállapított munkabért, illetőleg az esetleges egyéb juttatásokat.
(2) A kirendelés megkezdése előtt a kirendelő intézetnek és a kirendelés helye szerinti munkáltatónak kölcsönösen tájékoztatniuk kell egymást a kirendelt dolgozó átlagkeresetéről, a kirendelés alatt folyósítandó munkabéréről, valamint az egyéb járandóságokról és juttatásokról.
(3) A (2) bekezdés szerint megállapított munkabért vagy az a munkáltató fizeti, ahová a dolgozót kirendelték, vagy a kirendelő intézet folyósítja úgy, hogy azt részére a kirendelés helye szerinti munkáltató megtéríti. Ugyancsak meg kell téríteni a kirendelő intézet által a kirendelt dolgozónak a kirendeléssel kapcsolatban kifizetett egyéb költségtérítések összegét. Egyébként az intézetek megállapodhatnak abban is, hogy a más helységben levő kirendelés helye szerinti munkáltató a kirendelt dolgozónak - saját költségvetési előirányzata terhére - térítésmentesen nyújt szállást.
(4) Az (1) bekezdés szerint teljes, törvényes munkaidőre kirendelt dolgozónali az esetleges második vagy további munkaviszonyát, illetőleg munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyát szüneteltetni kell. Ez alól - meghatározott feltételek fennállása esetén - a kirendelő intézet vezetője kivételesen mentesítést adhat, és napi egy-három órás mellékfoglalkozás vagy a főállás munkaidejét nem érintő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony vállalását (esetleg a korábbi fenntartását) engedélyezheti, ha ez a kirendelés ellátását nem zavarja.
(5) Amennyiben a kirendelés a dolgozó főállású munkaidején kívül történik, ennek időtartama a munkaidőn túli helyettesítés szabályai szerint a havi 75 - főállásában is sugárártalomnak kitett munkahelyen dolgozó esetében pedig sugárártalmas munkahelyen (munkakörben) a havi 60 -órát nem haladhatja meg, és havi átlagban napi három óránál több nem lehet.
7. §
Ha az intézet vezetője az átmenetileg ellátatlan feladatokat (vagy azok egy részét) másodállásban, mellékfoglalkozásban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végezteti el, ebben az esetben a 11/1980. (Eü. K. 6.) Eü M utasítás rendelkezései az irányadók.
Záró rendelkezések
8. §(1) Az intézet állományába tartozó célfeladatra (pl. tudományos kutatás) alkalmazott dolgozók az intézet alapfeladatainak ellátása érdekében csak munkaidőn kívüli helyettesítésre kötelezhetők az intézet béralap előirányzata terhére. Nem célfeladatra alkalmazott dolgozó ugyancsak a munkaidőn túli helyettesítés szabályai szerint kötelezhető helyettesítésre a célfeladatnál felmerülő munkaerőkiesés pótlása érdekében.
(2) Állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő helyettesítésével csak állami közegészségügyi-járványügyi felügyelő bízható meg.
9. §
(1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba.
(2) Egyidejűleg
- az egészségügyi dolgozók helyettesítéséről szóló 32/1968. (Eü. K. 12.) EüM utasítás, valamint az azt kiegészítő 70/1968. (Eü. K. 24.) EüM utasítás;
- az egyes munkaerőgazdálkodási feladatok megoldásáról szóló 14/1976. (Eü. K. 7.) EüM utasítás, továbbá
- a 62.523/1969. (Eü. K. 18.) EüM hivatalos állásfoglalás
hatályát veszti.
Dr. Schultheisz Emil s. k.,
egészségügyi miniszter