13/1985. (IV. 20.) PM rendelet

adozona.hu

13/1985. (IV. 20.) PM rendelet

a költségvetési szervek leltározási és mérlegkészítési kötelezettségéről

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Kibocsátó(k): Pénzügyminiszter
Jogterület(ek): Adójog, számviteli szabályok , Államháztartási jog
Tipus: rendelet
Érvényesség kezdete: 1985.04.20
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 52. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján és az 55. § (1), valamint az 57. § (2) bekezdése figyelembevételével a költségvetési szervek leltározási és mérlegkészítési kötelezettségét az alábbiak szerint szabályozom.
A rendelet hatálya - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - kiterjed:
az állami költségvetési szervekre,
az elkülönített állami pénzalapokra és a pénzügyi elszámolásokat szolgáló alapokra,
a költségvetési rend sz...

Csak a jogszabály szövegének mutatása

13/1985. (IV. 20.) PM rendelet

a költségvetési szervek leltározási és mérlegkészítési kötelezettségéről

A rendelet hatálya

1. §
(1) A rendelet hatálya - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - kiterjed:
a) az állami költségvetési szervekre,
b) az elkülönített állami pénzalapokra és a pénzügyi elszámolásokat szolgáló alapokra,
c) a költségvetési rend szerint gazdálkodó egyéb jogi személyekre (társadalmi és érdekképviseleti szervezetekre, ezek intézményeire, egyesületekre stb.),
d) minden olyan más belföldi jogi személyre - a Magyar Nemzeti Bank, a külföldi részvétellel működő pénzintézet és a vállalati gazdálkodás szabályai szerint működő szervezet kivételével - amely nem tartozik a Polgári Törvénykönyv 685. § c) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezetek körében [az a)-d) pontokban foglaltak a továbbiakban együtt: költségvetési szerv].
(2) A fegyveres erők és a fegyveres testületek, valamint a felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek leltározási és mérlegkészítési kötelezettségére vonatkozó szabályokat az illetékes miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.

Leltározás

2. §
(1) A költségvetési szervek a kezelésükbe adott eszközöket (aktívákat), valamint azok forrásait (passzívákat), továbbá a birtokukban levő idegen eszközöket e rendelet mellékletében meghatározott időpontban (időszakban) és módon kötelesek leltározni és annak alapján leltárt készíteni.
(2) A költségvetési szervek a mellékletben foglalt szabályok szerint e rendelet hatálybalépését követő 90 napon belül kötelesek leltározási szabályzatot készíteni, illetve a meglevő leltározási szabályzatukat kiegészíteni vagy módosítani. Az újonnan alakuló költségvetési szerveknek leltározási szabályzatukat megalakulásuk időpontjától számított 90 napon belül kell elkészíteniük.
(3) A leltározási szabályzat életbe léptetését, kiegészítését és módosításait ellenőrizhető módon írásban kell rögzíteni.
(4) A rendelet mellékletében foglalt leltározási időpontoktól (időszakoktól) és módoktól a költségvetési szervek - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével - csak a Pénzügyminisztérium engedélyével térhetnek el. Az engedélyt a költségvetési szerv felügyeleti szervének kell a Pénzügyminisztériumtól kérnie.
(5) Rendkívüli esetekben (átszervezés, felelős személy változása, bűncselekmény gyanúja stb.) a felügyeleti szerv, illetve a költségvetési szerv vezetője a mellékletben szabályozott leltározási időpontokon kívül is elrendelhet leltározást.
(6) Nem vonatkozik a leltározási kötelezettség a Költségvetési szervek számlakeretében és a Tanácsi felügyelet alá tartozó költségvetési szervek számlarendjében (a továbbiakban együtt: Számlakeret) foglalt készletek közül azokra
- az anyagokra, amelyeket a Számlakeret előírása alapján beszerzéskor,
- a munkahelyen levő felhasználatlan anyagokra, amelyeket a kiadáskor,
- a fogyóeszközökre, amelyeket teljes (100%-os értékben a kiadáskor
költségként elszámoltak és mennyiségi nyilvántartási kötelezettség alá nem tartoznak.
(7) A könyvtári állomány (beleértve a film, kép és hanganyagot) leltározását külön rendelkezések szabályozzák.[1]

Értékelés

3. §
(1) Az eszközöket és azok forrásait a rendelet mellékletében foglalt előírások szerint kell értékelni és a mérlegben kimutatni.
(2) Nem kell értékelni és a mérlegben kimutatni.
- a 2. § (6) bekezdésében foglalt készleteket és
- az érték nélkül csak mennyiségben nyilvántartott használt fogyóeszközöket.
(3) A készleteket teljes értékűeknek kell tekinteni, ha azok a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szavatossági feltételek stb.) és eredeti rendeltetésüknek megfelelnek. A teljes értékű készleteket a melléklet II. D) és E) pontjában, a csökkent értékűeket a II. B) pontjában foglaltak szerint kell értékelni.
(4) Azokat a kiselejtezett állóeszközöket vagy készleteket, amelyek a mérlegkészítés időpontjában még a költségvetési szerv kezelésében vannak, hulladék, illetve haszonanyagáron kell értékelni és a mérlegbe felvenni. Ugyanez vonatkozik az állóeszközök selejtezésénél visszamaradó bontási anyagokra is.
(5) A költségvetési szervek a rendelet mellékletében foglalt értékelési előírásoktól, valamint a leltározási szabályzatukban már rögzített értékelési módtól csak a Pénzügyminisztérium előzetes engedélye alapján térhetnek el. Az engedélyt a költségvetési szerv felügyeleti szervének kell a Pénzügyminisztériumtól kérnie.

Mérlegkészítési kötelezettség

4. §
(1) A költségvetési szervek a naptári év utolsó napjával - az éves költségvetési, beszámoló keretében - könyvviteli mérleget kötelesek készíteni.
(2) Az újonnan vagy átszervezéssel alapított, valamint átszervezéssel megszűnő költségvetési szervek mérlegkészítési kötelezettségét külön rendelkezés szabályozza.[2]
(3) A mérleget a szabályszerűen végrehajtott leltározás alapján helyesbített, bizonylatokkal alátámasztott és ellenőrzött könyvviteli nyilvántartásokból a tárgyévre készített főkönyvi kivonat alapján kell elkészíteni.

A mérleg bizonylati alátámasztása

5. §
(1) A mérleg bizonylatai a leltározás alapján helyesbített analitikus nyilvántartásokkal számszerűen egyező főkönyvi számlák, illetve az azok alapján készített főkönyvi kivonat.
(2) A mérleg bizonylati alátámasztásaként, az előző bekezdésben foglaltakon kívül, a 7. § (3) bekezdésben foglalt időpontig legalább a következőket kell megőrizni:
a) a leltározási szabályzat (az ahhoz kapcsolódó leltározási ütemterv, valamint ezek kiegészítései és módosításai),
b) a leltározás szabályszerű végrehajtását igazoló bizonylatok (leltárfelvételi jegyek, ívek és összesítők, beleértve a leltárkülönbözetekről felvett jegyzőkönyveket stb.),
c) a leltározás ellenőrzése során készített feljegyzések,
d) a befejezetlen termelésről, úton levő árukról stb. felvett leltárak,
e) a melléklet I. G/4, pontjában felsorolt kivonatok, elszámolások stb.

A mérleg megállapítása és ellenőrzése

6. §
(1) A költségvetési beszámoló keretében a mérleget a költségvetési szerv vezetője és a számviteli rendért felelős vezető együttesen állapítják meg; annak valódiságáért és szabályszerűségéért a költségvetési beszámoló aláírásával mindketten felelősséget vállalnak.
(2) A társadalmi és érdekképviseleti szervekként működő költségvetési szervek mérlegét az arra kijelölt bizottság (számvizsgáló, ellenőrző stb. bizottság) záradékolhatja.
(3) A megállapított mérleget, az 5. § (1) és (2) bekezdésében felsorolt mérleg bizonylatait a felügyeleti szerv - a mérlegmegállapítás időpontjától függetlenül - a költségvetési ellenőrzés keretében a mérlegvalódiság szempontjából megvizsgálja.

Felelősség a mérleg valódiságáért és a mérleg megőrzése

7. §
(1) A költségvetési szerv vezetője és a számviteli rendért felelős vezető felelősek e rendelet és mellékletében foglaltak szabályszerű - a szakmai sajátosságoknak megfelelő - végrehajtásáért. A végrehajtás során biztosítani kell a társadalmi tulajdon védelmét és a mérlegvalódiság követelményének maradéktalan érvényesítését.
(2) Ha a felügyeleti szerv vizsgálata során a költségvetési szerv számviteli rendjét érintő hiányosságokat, a mérleg és a főkönyvi könyvelés, valamint az analitikus nyilvántartás adatai között eltérést állapít meg, a cselekmény súlyától függően, fegyelmi, szabálysértési vagy büntetőjogi felelősségre vonást kezdeményez.
(3) A mérleget és annak mellékleteit - beleértve az 5. §-ban felsorolt bizonylatokat - a költségvetési szerveknek legalább 10 évig meg kell őrizniük.

A kettős könyvvitel vezetésére nem kötelezett költségvetési szervek jeladatai

8. §
(1) A kettős könyvvitel vezetésére nem kötelezett költségvetési szervek eszközeiket (állóeszközöket, forgóeszközöket) az általános előírások szerint kötelesek leltározni.
A leltározott eszközöket kötelesek az állományi nyilvántartásaikkal egyeztetni, az eltéréseket rendezni és utána az eszközök forrását megállapítani.
(2) A mérlegvalódiság fokozottabb érvényesítésének érdekében az egyszeres könyvvitel vezető költségvetési szerv felügyeleti szerve elrendelheti, hogy az eszközöket december 31-i fordulónappal leltározzák és ennek a leltárnak az adatai kerüljenek a mérlegbe.
(3) A pénzügyi eszközökről és a megállapított fonásokról készített kimutatások a mérleg bizonylati alátámasztására szolgálnak.

Vegyes rendelkezések

9. §
(1) A termelést, értékesítést, anyagi szolgáltatást alaptevékenységként végző költségvetési szerveknél a felügyeleti szerv elrendelheti, hogy e szabályozás helyett a tevékenységüknek megfelelő ágazatra vonatkozó leltározási és értékelési előírások3 szerint járjon el.
(2) A tanácsi költségvetési üzem azon eszközeinek és forrásainak leltározásánál, valamint értékelésénél, amelyet e szabályozás nem tartalmaz, illetve a sajátos tevékenységekkel kapcsolatban (kész- és félkésztermék előállítás, befejezetlen termelés stb.), a megfelelő ágazatra vonatkozó leltározási és értékelési előírásokat* kell alkalmazni.[3]

Hatálybalépés

10. §
(1) Ez a rendelet a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezéseit első ízben az 1985. évi leltározásnál kell alkalmazni.
(2) A rendelet hatálybalépésével a 110/1969. (PK. 20.) PM, a 10/1978. (PK. 12.) PM és a 105/1981. (PK. 5.) PM utasítás hatályát veszti.

Dr. Hetényi István s. k.,

pénzügyminiszter

Melléklet a 13/1985. (IV. 20.) PM rendelethez

I. LELTÁROZÁS

A leltározás fogalma

1. A leltározás a költségvetési szerv kezelésébe adott, illetőleg a társadalmi és érdekképviseleti szervek tulajdonát képező (a továbbiakban: a költségvetési szerv kezelésébe adott) álló- és forgóeszközök, valamint azok forrásai (aktív és passzív vagyonrészek), továbbá a birtokában levő idegen álló- és forgóeszközök valóságban meglevő állományának (mennyiségének) megállapítása. A leltározási tevékenységhez tartozik a hiányok és a többletek megállapítása és azok rendezése (elszámolása) is.
2. Leltárnak kell tekinteni a rendelet 5. § (2) bekezdés b), c) és d) pontjában foglaltakon kívül a szabályszerűen végrehajtott leltározás alapján helyesbített és ellenőrzött, a főkönyvi könyveléssel egyező analitikus nyilvántartásokat is.

A leltározási szabályzat

1. A leltározás és értékelés költségvetési szervre érvényes szabályait leltározási szabályzatban kell rögzíteni. A leltározási szabályzatnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
- a leltározás előkészítése során elvégzendő feladatok felsorolását,
- a leltározási egységek (körzetek stb.) kijelölését,
- a leltározás bizonylati rendjének szabályozását,
- a leltározás módját és az értékelés szabályait,
- a leltárfelvétel anyagának (leltározási bizonylatok stb.) feldolgozási módját,
- a leltározás és a könyvvitel adatai egyeztetésének módját,
- a leltározás és az értékelés ellenőrzésének módját,
- a leltárkülönbözetek megállapításának és
rendezésének módját.
2. A leltározási szabályzat alapján minden évben a leltározás megkezdése előtt leltározási ütemtervet kell készíteni. A leltározási ütemtervnek tartalmaznia kell a leltározás előkészítésével, a leltár felvételével és értékelésével, valamint ellenőrzésével kapcsolatos összes munkafolyamat megkezdésének és befejezésének időpontját, a leltározandó eszközök körét, a leltározási helyszíneket, továbbá a munkafolyamatok elvégzéséért és ellenőrzéséért felelős személyek megnevezését..
3. A leltározási szabályzat és az annak alapján a leltározási ütemterv elkészítésének célja a társadalmi tulajdon védelme és a mérlegvalódiság érvényesítése.
4. A leltározási feladatok végrehajtására "A leltározás szervezése", az alkalmazandó szabványosított nyomtatványokra a "Költségvetési szervek analitikus nyilvántartásainak szervezése" PM hivatalos kiadványként megjelent útmutatók, továbbá a költségvetési szerv felügyeleti szervének rendelkezései az irányadók.

A leltározás módja

1. A leltározás módjai:
a) mennyiségi felvétel,
b) egyeztetés.
2. A mennyiségi felvételt - a 4. és 5. pontokban foglalt kivételektől eltekintve - megszámlálással vagy méréssel
a) a nyilvántartásoktól függetlenül, a nyilvántartással való utólagos összehasonlítással, vagy
b) a nyilvántartások alapján, a felvétel alkalmával való összehasonlítással
kell végrehajtani.
3. Az egyeztetés a főkönyvi számláknak az analitikus nyilvántartásokkal vagy a könyvelés helyességét igazoló okmányokkal (bank-kivonatok, folyószámla-kivonatok, egyeztető levelek, számítások stb.) való összehasonlítását jelenti.
4. A bontatlan ládákban, zsákokban, palackokban, hordókban a raktári készletek mennyiségét -ha a csomagolás sértetlenségét ellenőrizték, illetve a nyilvántartásban szereplő mennyiségeket a tárolt készletekkel azonosították - a készletfajtákra előírt leltározási időpontban (időszakban) a csomagoláson feltüntetett mennyiségben lehet megállapítani és a leltárba felvenni. Ha a csomagolás sértetlenségét (a tárolás módjától függően a bontatlanságot) illetően bármi kétség merülne fel - a szükséghez képest - megfelelő mennyiségi ellenőrzést kell végrehajtani.
5. Egyéb módszerrel (térfogatsúly, fajsúly alapján való számítással stb.) lehet megállapítani a következő készletek mennyiségét:
a) Köbözéssel (térfogat, fajsúly alapján) leltározhatók azok a készletfajták, amelyeket általában nagy mennyiségben és főként ömlesztett állapotban tárolnak, továbbá amelyek mértékegysége a készletfajta természetéből adódóan m3, vagy űrmérték. Ilyenek:
- szilárd tüzelőanyagok (szén, koksz, tűzifa, hulladékfa stb.);
- fatermékek és fűrészáruk;
- építési anyagok (kavics, mész, homok stb.);
- egyéb ömlesztett anyagok (papír stb.).
b) Súlytáblázat szerinti leltározás alkalmazható akkor, ha a tényleges mérés elvégzését a leltározásra kerülő tételek nagy súlya, terjedelme, mennyisége vagy megfelelő mérőeszköz hiánya nem teszi lehetővé (lemezek, idomvasak, tömbösített fémek, kis egységsúlyú, de nagy mennyiségű készletek: szegecs, csavar, szerelvény stb.).
6. A leltározás elvégezhető folyamatosan vagy fordulónappal.
7. Folyamatos leltározás esetén a leltározási kötelezettség alá jutó minden eszközt ennek a mellékletnek a megfelelő pontjában meghatározott időtartamon belül kell leltározni.
8. A folyamatos leltározás előfeltétele, hogy a költségvetési szerv
a) előírásszerű, naprakész, a leltározás időpontjában a könyvitellel egyező nyilvántartást vezessen, amelynek alapján a hiányok és többletek azonnal megállapíthatók és rögzíthetők;
b) az azonos termékek (termékcsoportok) leltárfelvételét a költségvetési szerv egész területén, illetőleg egy-egy különálló egységben (raktár stb.) előre megállapított azonos időpontban hajtsa végre;
c) megszervezze a folyamatos leltározás rendszeres ellenőrzését.
9. Fordulónapi leltározás esetén - a költségvetési szerv egészére vagy a területileg teljesen különálló egységre - a leltározási kötelezettség alá eső minden eszközt a vonatkozó analitikus nyilvántartások lezárásával egyidejűleg, előre meghatározott naptári nappal (ez a leltár fordulónapja) kell leltározni.
10. Ha ez a melléklet a mennyiségi felvétel módját (a nyilvántartásoktól függetlenül, vagy azok alapján végzett leltározás), illetőleg a leltározás időpontját (folyamatosan vagy fordulónappal végzett leltározás) kifejezetten nem írja elő, a költségvetési szerv a leltározási szabályzatban köteles meghatározni, hogy a lehetséges módok, illetőleg időpontok közül melyiket választja. A választott módot év közben megváltoztatni nem szabad.
A felügyeleti szerv rendelkezhet arról, hogy egyes készleteknél a költségvetési szerv mely leltározási módot köteles alkalmazni.
11. A csökkent értékű készleteket a leltárban a teljes értékű készletektől elkülönítve kell kimutatni.
12. A leltározás - illetve a 4. pont szerinti azonosítás - megtörténtét az analitikus nyilvántartásokon fel kell jegyezni annak érdekében, hogy mindenkor meg lehessen állapítani, hogy mely készletek leltározását kell még elvégezni.
13. Ha a leltározást bármely okból hiányosan végezték el, vagy annak adatai az ellenőrzés megállapítása szerint vitathatók, az érintett leltározási egységben levő állóeszközöket, készleteket részben vagy egészben újra kell leltározni.
14. A jóléti állóeszközöket és készleteket a megfelelő eszközféleségekre meghatározott időpontban (időszakban) és módon kell leltározni. Ha a kulturális és sportintézmények eszközeit a költségvetési szerv a szakszervezetnek átadta, a leltározásról az intézményi szakszervezet vezetői kötelesek gondoskodni. A leltározás megszervezéséhez és végrehajtásához azonban a költségvetési szervnek megfelelő segítséget kell nyújtania.

A leltári hiányok és többletek megállapítása, rendezése

1. Leltárkülönbözetnek minősül a leltározás során megállapított mennyiség és a könyvviteli nyilvántartások szerinti mennyiség közötti különbözet. A leltárkülönbözet értéke a leltározás során megállapított mennyiségi különbözet nyilvántartási áron számított értéke.
2. A leltárfelelősség szempontjából a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett raktári készletekben ismeretlen okból keletkezett leltárkülönbözetnek a normalizált hiány mértékét meghaladó része minősül leltárhiánynak.
3. A kompenzálható leltárkülönbözet nem minősül ismeretlen okból keletkezett leltárhiánynak. Leltárkülönbözetet csak abban az esetben szabad kompenzálni, ha a többlet, illetve a hiány azonos cikkcsoportba tartozó, megközelítően hasonló értékű, minőségű, rendeltetésű és emiatt összetéveszthető, felcserélhető és helyettesíthető, általában ugyanazon raktárban tárolt készletnél mutatkozik. A kompenzálás szabályait és lehetőségeit a költségvetési szerv vezetője állapítja meg; ha az ágazati irányító szervek egyes anyagok (áruk) tekintetében a kompenzálást illetően rendelkeztek, a költségvetési szerv leltározási szabályzatában foglaltak az ágazati rendelkezésekkel nem állhatnak ellentétben.
4. A készletek belső tulajdonságai folytán előálló elkerülhetetlen természetes mennyiségi csökkenést (káló) és a kezeléssel, tárolással járó veszteségek normáit (a normalizált hiány mértékét) a költségvetési szerv vezetője állapítja meg. Ha a felügyeleti vagy más ágazati irányító szerv az adott készletféleség vonatkozásában a normalizált hiány mértékére* rendelkezett, a költségvetési szervnek a normalizált hiány mértékét a rendelkezésben meghatározott határokon belül kell megállapítania. A normalizált hiány mértékét a leltározási szabályzatban a készletezés jellegétől függően kell rögzíteni, azt a készletek kezelőivel ismertetni kell.[4]
5. A normalizált hiány megállapított mértékét a leltározási időszakra vonatkoztatva kell számításba venni. Leltározási időszak a két leltározás között eltelt időtartam.
8. A leltárfelvétel időpontjától számított legkésőbb 30 napon belül - ha az alól más jogszabály kivételt nem tesz - a leltározás adatait egyeztetni kell a könyvviteli nyilvántartásokkal és a jegyzőkönyvileg megállapított különbözetek okát az egyeztetéstől számított legkésőbb 30 napon belül kivizsgálás útján tisztázni kell.
7. A leltározás eredménye alapján a költségvetési szerv vezetője indokolást is tartalmazó határozatban dönt a dolgozót terhelő leltárhiány összegének megtérítéséről. A kártérítés összegének megállapításánál az állóeszköz vagy a készlet fogyasztói árát, fogyasztói ár hiányában a beszerzési értékét; amennyiben a beszerzési érték sem áll rendelkezésre, akkor kalkuláció vagy hasonló eszközhöz viszonyított műszaki paraméterek alapján kialakított árat kell figyelembe venni. A határozatot a leltárfelvétel befejezését követő legfeljebb 60 napon belül kell írásban közölni az érdekelt dolgozóval. A leltározás eredménye alapján kell intézkedni a leltárkülönbözetet előidéző okok megszüntetéséről is.
8. Az állóeszközök leltározása során megállapított leltárkülönbözetekről - a kivizsgálás útján való tisztázást követően - jegyzőkönyvet kell felvenni. Az állóeszközhiányok és a többletek miatt alkalmazott felelősségrevonásról szóló jogerős határozatot - utólag - a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.
9. A leltárkülönbözeteket legkésőbb a leltározást követő könyvviteli zárlat alkalmával kell rendezni. A költségvetési szerv éves mérlegébe csak a leltárkülönbözetekkel módosított eszközérték vehető fel.

Állóeszközök és beruházások leltározása

1. Az állóeszköznek minősülő vagyontárgyak közül
a) az Ingatlanokat, valamint a lealapozott gépeket és berendezéseket 5 évenként, mindig a leltározási időszak utolsó évében,
b) a le nem alapozott gépeket és berendezéseket, valamint az egyéb állóeszközöket - a 2-4. pontokban foglalt kivételektől eltekintve - 2 évenként mennyiségi felvétellel kell leltározni.
2. A változó munkahelyen (nem állandó jelleggel telepített egységben, külső munkahelyen stb.) levő állóeszközöket legalább évenként, szeptember 30-i fordulónappal; a tartósan külföldön levő állóeszközöket (külképviseletek, kereskedelmi kirendeltségek stb. állóeszközeit) évenként, minden évben október 31-i fordulónappal mennyiségi felvétellel kell leltározni.
3. A föld alatti kábeleket, alagutakat, csővezetékeket, légvezetékeket, továbbá mindazokat az állóeszközöket, amelyek meghibásodása vagy hiánya esetén egy technológiai egységet képező állóeszköz működése műszakilag lehetetlenné válik, legalább 5 évenként, mindig a leltározási időszak utolsó évében mennyiségi felvétellel, vagy ha a mennyiségi felvétellel való leltározás nem lehetséges (pl. földalatti hálózatoknál), a műszaki nyilvántartásoknak az analitikus nyilvántartásokkal való egyeztetésével kell leltározni.
4. A közúti, vasúti-, légi és vízi közlekedési járműveket - tartózkodási helyüktől függetlenül -4 évenként, mindig a leltározási időszak utolsó évében mennyiségi felvétellel kell leltározni. A felügyeleti szerv előírhatja, hogy a leltározást teletöltött üzemanyagtartállyal kelljen elvégezni.
5. Az állóeszközök leltározásának ki kell terjednie az állóeszköz egyedi nyilvántartásába felvett tartozékokra is.
6. A bérbe- (kölcsön-) adott állóeszközöket a bérbe- (kölcsön-) vevő szervnek az 1-5. pont előírásai szerint kell leltároznia.
7. A beruházások tényleges (nyilvántartott) állományát - beleértve mind a más szervek (idegen kivitelezők) által, mind a saját vállalkozásban végzett, számlázott (elszámolt) munkákat, továbbá a szünetelő és leállított, valamint a műszakilag befejezett, de üzembe nem helyezett beruházásokat - évenként, szükség esetén a szállító (kivitelező) bevonásával, egyeztetéssel (a beruházási egységenként vezetett analitikus nyilvántartással való összehasonlítással) kell leltározni.

Készletek leltározása

1. A raktári készletek (anyagok és hulladékok, fogyóeszközök, gyártóeszközök és göngyölegek, félkész- és késztermékek, áruk stb.) mennyiségét évenként legalább egyszer, a második félévben mennyiségi felvétellel, a nyilvántartástól függetlenül kell leltározni.
A szerszámkiadóban, szertárban, laboratóriu-ban stb. tárolt, valamint a munkahelyen levő, értékben nyilvántartott használt fogyóeszközöket (berendezési és felszerelési tárgyakat, gépi és kézi szerszámokat, védőfelszereléseket, a polgári védelem fogyóeszközeit stb.) két évenként legalább egyszer, a második évben mennyiségi felvétellel, a nyilvántartásoktól függetlenül kell leltározni.
2. A dolgozók részére személyi felelősség mellett kiadott és személyi nyilvántartásban szereplő értékben vagy érték nélkül (csak mennyiségben) nyilvántartott fogyóeszközöket évenként egyszer a negyedik negyedévben, a szabályszerűen vezetett nyilvántartások (az analitikus és a személy szerinti nyilvántartások összehasonlításával) egyeztetésével kell leltározni. A felügyeleti szerv vagy a költségvetési szerv vezetője előírhatja a mennyiségi felvétellel történő leltározási kötelezettséget is, ha a társadalmi tulajdon védelmét csak ily módon látja biztosítottnak.
3. A szerszámkiadóban, szertárban, laboratóriumban stb. tárolt, valamint munkahelyen levő, csak mennyiségben nyilvántartott fogyóeszközöket két évenként legalább egyszer, mennyiségi felvétellel kell leltározni.
4. A bérmunkát ( feldolgozást) végző szerveknél az ilyen célból átvett készleteket évenként legalább egyszer, az év utolsó napjával mennyiségi felvétellel kell leltározni és a leltárfelvétel bizonylatának másolatát a leltárfelvételt követő 10 napon belül a bérmunkát végeztető szervnek meg kell küldeni.
5. Az úton levő vásárolt készleteket a kezelésért felelős költségvetési szervnek az év utolsó napjával a számla (szállítójegy) vagy egyéb rendelkezésre álló adatok alapján kell a megfelelő készletféleségeknél a leltárban elkülönítve kimutatni. Úton levő készletnek kell tekinteni a szállítási feltételek szerint a teljesítés helyétől függően a szállító által a mérlegkészítés napjáig kiszállított, de a vevő által még át nem vett vagy a vevőhöz be nem érkezett árukat. Amennyiben a szállítási feltételek szerint a teljesítés helye a szállító telephelye, úgy a vevőnek, ha a teljesítés helye a vevő telephelye, úgy a szállítónak kell az úton levő készleteket a leltárban és a könyvvitelben kimutatni.
6. A javításra (garanciális vagy egyéb javításra) átvett eszközöket évenként legalább egyszer, az év utolsó napján mennyiségi felvétellel kell leltározni.
7. A belföldi mintaraktárak (mintatermek, bemutató termek stb.) állományát (minták, makettek stb.) 2 évenként legalább egyszer, az utolsó félévben, mennyiségi felvétellel kell leltározni.
8. Az előbbiekben fel nem sorolt, a költségvetési szerv birtokában levő, de kezelésbe nem adott készletekről a két fél megállapodása szerinti időpontban, a negyedik negyedévben leltárt kell készíteni. Ha kezelésért felelős (tulajdonos) úgy kívánja, a leltározást képviselőjének jelenlétében kell végrehajtani. A leltárt egyeztetés és ellenőrzés céljából legkésőbb a leltározás időpontjától számított 10 napon belül a kezelésért felelős, illetőleg tulajdonos szervnek meg kell küldeni.
9. A külföldön - önálló, vagy részben önálló intézményeknél - levő (ott tárolt) készleteket évenként egyszer, október 31-i fordulónappal, mennyiségi felvétellel kell leltározni. Gondoskodni kell arról, hogy a leltározási bizonylatok (vagy azok másolatai) a leltározás befejezése után a mérlegkészítésre kötelezett hazai költségvetési szervhez 30 napon belül beérkezzenek.
10. Ha két vagy esetleg több költségvetési szerv közös raktárt tart fenn, akkor a leltározás szabályszerű végrehajtásáért a raktárfenntartó a felelős. A leltározást az 1. pontban előírtak szerint kell lebonyolítani. A leltározásba bevonhatók a társszerv megbízottai is.

Egyéb eszközök és források leltározása

1. A költségvetési szervek más szervekkel (költségvetési szervek, vállalatok stb.) szembeni követeléseiket és tartozásaikat szeptember 30. napjával egyeztetéssel kötelesek leltározni.
2. A költségvetési szervek az egyeztetésre alkalmas egyenleg közlésével kötelesek a könyvvitelben a 332. számlán nyilvántartott, a vevőkkel szemben fennálló - 30 napon túli kiegyenlítetlen - követelésüket közölni. Nem kell értesítést küldeni a vevők elismert követeléseiről, továbbá az ún. nullaegyenlegekről. A 331. számlán nyilvántartott adósokkal szembeni követeléseket csak abban az esetben kell egyeztetni, ha azt a felügyeleti szerv elrendeli.
3. Az egyeztetés során mutatkozó különbözeteket (vitás tételeket) az évzáró mérleg elkészítési előtt, legkésőbb november 30-ig tisztázni kell.
4. A költségvetési szervek, az állami költségvetéssel kapcsolatos elszámolásaikat a IV. negyedév végi időpontra vonatkozólag kötelesek egyeztetni. A pénzintézetekkel (MNB, ÁFB stb.) szemben fennálló követeléseket és tartozásokat, továbbá a társadalombiztosítással (Társadalombiztosítási Igazgatósággal) kapcsolatos elszámolásokat (a fennálló tartozásokat, követeléseket) az év utolsó napjára vonatkozólag a kivonatok, vagy értesítések alapján kell egyeztetni.
A költségvetési szerveknek a felügyeleti, érdekképviseleti szervekkel kapcsolatos kötelezettségeik és követeléseik leltározásánál figyelembe kell venniük a felügyeleti, érdekképviseleti szervek külön rendelkezéseit is.
5. A házipénztár állományát az év utolsó napjával a házipénztári pénzkezelésről kiadott rendeletben foglaltak szerint számba kell venni.
6. A munkavállalóknak a költségvetési szervvel szemben fennálló tartozásait (előleg, elszámolási számlák stb.) és követeléseit a IV. negyedév folyamán az analitikus nyilvántartásoknak a könyvviteli számlákkal való egyeztetése útján kell leltározni.
7. A számlázásra kerülő szolgáltatási tevékenység befejezetlen állományát - az év utolsó munkanapjával - a munkánkénti analitikus nyilvántartás adatainak a főkönyvi könyvelés adataival való egyeztetés elvégzésével kell leltározni.
8. A számlázásra nem kerülő - a maradványérdekeltségű (alap) tevékenységbe tartozó - költségvetési szolgáltatási tevékenységeknél befejezetlen állományt - ha ezt külön rendelkezés nem írja elő - nem kell megállapítani, s leltározni. Amennyiben azonban a "959 Költségvetési gazdasági szolgáltatás" keretében végzett munkáknál befejezetlen állomány jelentkezik, úgy azt leltározni kell.

II. ÉRTÉKELÉS

Az értékelés jogalma

Értékelés - a rendelet szempontjából - a költségvetési szerv kezelésébe adott, aktív és passzív vagyonrészek, valamint alapok (álló- és forgóeszközök és ezek forrásai) forint értékének meghatározása a mérlegkészítés alkalmával.

Az értékelés módja

1. A rendelet 3. § (3) bekezdésében foglalt feltételeknek meg nem felelő készleteket a mérlegbe csak csökkent értékben szabad felvenni (csökkent értékű készlet). A csökkent értékű készleteket a teljes értékű készletek D) és E) részben előírt értékének megfelelő hányadában, a D/4 pontban foglalt kivételektől eltekintve azonban legalább hulladék, illetve haszonanyag áron kell értékelni.
2. A készleteket a következő esetekben kell csökkent értékűnek minősíteni:
a) a költségvetési szervnél bekövetkezett olyan megrongálódás, amelynek következtében a készlet már nem alkalmas a beszerzéskor vagy előállításkor megjelölt eredeti rendeltetésre (a készlet minősége, műszaki ismérvei megváltoztak, pl. raktározás során keletkező korróziós kár, romlás, penészedés, fakulás, molyosodás, avasodás, szennyeződés, a megszűnt szabadtéri depóniák szennyeződött készletei);
b) az állóeszközök selejtezése vagy értékesítése következtében visszamaradó tartalék alkatrészek, tartalék tartozékok, ha eredeti rendeltetésüknek megfelelően már nem használhatók fel (már nem értékesíthetők);
c) a leértékelést a felügyeleti szerv vagy más (egészségügyi stb.) hatóság a készletek eredeti rendeltetésre való használhatatlansága miatt elrendelte.
3. A selejtezésből származó készleteket - függetlenül attól, hogy azokat a költségvetési szerv eredeti állapotban tárolja-e vagy sem - a mérlegben hulladék-, illetve haszonanyag áron kell értékelni, kivéve, ha a készletek megsemmisítése egészségvédelmi stb. előírások alapján kötelező.
4. A készletek 2. pontban foglalt leértékelését a szabályszerűen elkészített és az arra illetékes személy engedélyét tartalmazó jegyzőkönyvvel kell alátámasztani, amelyből a leértékelés oka és a leértékelés jogossága az egyes készletekre külön-külön megállapítható.
5. A költségvetési szerv kezelésébe adott vagyon címén - ha csak egyéb jogszabály elő nem írja -a mérlegbe az eszközök közé értékkel nem szabad felvenni:
a) a belföldi telkeket, földterületeket, kivéve ha a telket, földterületet 1968. január 1. után kisajátítás, megváltás, vagy vásárlás útján szerezték meg; az összterületet és a beépített területet azonban minden esetben a telekkönyvi és egyéb nyilvántartások alapján a leltárba fel kell venni;
b) a kölcsön vett és a bérmunkára átvett készleteket;
c) a behajthatatlan követeléseket.
6. A behajthatatlan követelések könyvviteli elszámolását legkésőbb az évzáró mérleg elkészítése előtt - az anyagi felelősségre érvényes jogszabályokban előírtak megtartása mellett - könyvvitelileg rendezni kell. A behajthatatlanná vált követelések leírását a költségvetési szerv felügyeleti szerve - tanácsi felügyelet alá tartozó költségvetési szerv esetén a tanács elnöke - engedélyezi.
7. A jóléti rendeltésű alapok eszközeit a megfelelő eszközféleségre a C) és D) részben foglalt előírások szerint kell értékelni.

Állóeszközök és beruházások értékelése

1. Az állóeszközöket a könyvviteli nyilvántartásokkal egyező nettó értékben kell értékelni. Az állóeszközök nettó értékét, azok könyv szerinti bruttó értéke és a könyvvitelben kimutatott értékcsökkenés figyelembevételével kell megállapítani.
2. A beruházásokat a szállító (kivitelező, ideértve a saját kivitelezést is) által az árhatósági rendelkezések szerint számlázott és a beruházó által elfogadott értékben kell a mérlegbe felvenni.
3. A beruházások megvalósítása érdekében kifejtett társadalmi munka értékét, valamint az elszámolható beruházási költségeket a külön jogszabályban meghatározott tartalommal kell a mérlegbe beállítani.

1. A vásárolt készleteket (anyagok, fogyóeszközök, gyártóeszközök és göngyölegek, tenyész- és igásállatok, áruk) összeségükben - a Számlakeret2 előírásai alapján választott elszámolást, valamint a 2-5. pontokban foglaltakat figyelembe véve - a mérlegben tényleges beszerzési áron kell értékelni.
2. Az 1. pontban foglaltak végrehajtásaképpen, attól függően, hogy a költségvetési szerv a Számlakeretben* meghatározott elszámolási lehetőségek közül intézményi számlarendjében melyik elszámolási módot választotta, a mérlegben a vásárolt készletek értékét - a szabályszerűen vezetett analitikus anyagkönyvelés alapján - a következő módszerek szerint kell felvenni:[5]
a) Elszámolóár alkalmazása esetén: elszámoló-áron számított értékkel, a készletekre jutó árkülönbözet (+) összegének külön tételben való kimutatásával. Nem kell a mérlegben a készletre jutó árkülönbözetet kimutatni akkor, ha a költségvetési szerv az elszámolási módot úgy alakította ki, hogy készletre jutó árkülönbözetet nem mutat ki.
Az elszámolóárak év végi módosítása esetén a mérlegben a vásárolt készletek összértéke nem változhat meg. A fogyóeszközökre eső árkülönbözet a mérlegbe nem vehető fel, mert azt negyedévenként teljes egészében költséghelyesbítésként kell elszámolni.
b) Tényleges beszerzési ár alkalmazása esetén a készletszámlákon levő könyv szerinti értékben.
3. A rendeltetésszerű használatra alkalmas, munkahelyre kiadott használt, továbbá a raktárnak használt állapotban visszaszolgáltatott fogyóeszközöket (berendezési és felszerelési tárgyak, szerszámok, munkaruhák, egyenruhák és védőruhák), valamint tartalékalkatrészeket - tekintet nélkül használhatósági fokukra - az egyedi érték 50%-ában kell értékelni, kivéve a rendelet 3. § (2) bekezdésében felsorolt használt készleteket. Egyedi érték alatt a 2. pontban meghatározott értéket kell érteni.
4. A munkahelyre kiadott vagy raktáron levő új és használt göngyölegeket - függetlenül elhasználódásuk mértékétől - betétdíjas (visszavásárlási) áron kell értékelni.
5. Az önálló képzőművészeti alkotásokat; az elkülönítetten tárolt, a polgári védelem céljait szolgáló fogyóeszközöket és anyagokat az egyedi érték 100%-ával kell értékelni.

A befejezetlen állomány és a saját termelésű készletek értékelése

1. Az idegen szervek részére végzett, kiszámlázott költségvetési szolgáltatási tevékenység értékét -ideértve a tudományos kutatási, szerződéses stb., valamint a más szervek részére alkalomszerűen végzett munkákat (pl. karbantartás) - a Számlakeretben meghatározott tényleges teljes önköltségen kell figyelembe venni, azaz ugyanazon az értéken, amelyen azok a 25. Befejezetlen termelés könyvviteli számlán az év végén szerepelnek.
2. A számlázásra nem kerülő szolgáltatási tevékenység befejezetlen állományából csak azt kell értékelni, amelyet a költségvetési szerv az I. fejezet G/8 pont szerint leltározott.
3. A termelési tevékenységként saját célra előállított készleteket (anyag, fogyóeszköz, értékesítésre kerülő késztermék) a Számlakeretben2 meghatározott módon kell értékelni.

Egyéb eszközök és források értékelése

1. A költségvetési szerv által nyújtott szolgáltatások miatti számlázott követeléseket könyv szerinti értékben kell a mérlegben kimutatni, ugyancsak így kell szerepeltetni az államigazgatási, eljárás keretében keletkezett követeléseket is.
2. A szállítók (hitelezők) követelését az elfogadott és az egyeztetés alapján rendezett, könyv szerinti értékben kell a mérlegben kimutatni.
3. A mérlegben csak olyan követelés szerepelhet, amelynek alapjául szolgáló teljesítés megtörtént, amelyet az adós nem kifogásolt.
4. A költségvetési szerv házipénztárainak pénzkészletét a - mennyiségi felvétellel alátámasztott - pénztárnyilvántartás adataival egyező értékben kell a mérlegbe felvenni.
5. Az értékpapírokat (kötvények, részvények, váltók stb.) legfeljebb névértékükön kell a mérlegbe beállítani.
6. Az előzőekben fel nem sorolt egyéb aktívákat és passzívákat értelemszerűen az előző pontokban foglaltaknak megfelelően értékelve kell a mérlegbe beállítani.
7. Az állóeszközök alapjait, a forgóeszközök alapjait, valamint az érdekeltségi és egyéb alapokat a mérlegbe könyv szerinti értékben kell felvenni.

III. A MEGÁLLAPÍTOTT MÉRLEGEK HELYESBÍTÉSE

1. A megállapított mérlegek helyesbítésénél a következő alapelveket kell betartani:
a) a helyesbítésre csak önrevízió vagy a költségvetési ellenőrzés alapján kerülhet sor;
b) a helyesbítésnél azokat az előírásokat kell alapul venni, amelyek a hiba elkövetésének időszakában érvényesek voltak;
c) a helyesbítő tételeket a hiba feltárása alkalmával mindig úgy kell elszámolni, hogy a számadásokban jogcímüknek megfelelően szerepeljenek.
2. Az önrevízió során feltárt hibákat a feltárás időpontjában kell könyvelni, az így feltárt hibákról nyilvántartást kell vezetni. Ezt a költségvetési ellenőrzés megkezdése alkalmával az eljáró revizorok rendelkezésére kell bocsátani.
3. A költségvetési ellenőrzés által az éves mérlegben megállapított hibákat a revízió befejezésének negyedévében, legkésőbb a negyedéves könyvviteli zárlat alkalmával kell könyvelni.
4. Az önrevízió és a költségvetési ellenőrzés által feltárt hibák helyesbítésénél figyelembe kell venni a Számlakeretben* foglalt előírásokat is.[6]

Lábjegyzet

[1]A 3/1975. (VIII. 17.) KM-PM együttes rendelet és a végrehajtásáról szóló irányelv (közzétéve a Művelődésügyi Közlöny 1978. évfolyam 9. számában).

[2]A 115/1983. (PK 21.) PM utasítása.

[3]* 60/1975. (XI. 22.) PM, 4/1976. (II. 14.) PM, 9/1977. (VII. 1.) PM, 56 1979. (XII. 20.) PM, 54/1980. (XII. 27.) PM és 59/1984. (XII. 19.) PM sz. rendelettel módosított 55/1970. (XII. 30.) PM rendelet

[4]* 4/1968. (III. 11.) BkM, 8/1969. (VI. 12.) BkM rendeletek.

[5]* Tanácsi költségvetési üzemeknél a 910/01/1983. (PK 2.) PM és a 910/06/1985. (PK 2.) PM számviteli közlemény.

[6]* Tanácsi költségvetési üzemeknél a 910/01/1983. (PK 2.) PM és a 910/06/1985. (PK 2.) PM számviteli közlemény.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu