adozona.hu
600/1945. (VI. 2.) PM rendelet
600/1945. (VI. 2.) PM rendelet
a belföldi forgalomban fizetendő általános és fényűzési forgalmi adóról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az egyes áruszállítások vagy megrendelésre történő áruelőállitások után járó általános forgalmi adónak forgalmi adóváltság összegben való fizetésének - átmeneti - felfüggesztése mellett az 1921: XXXIX. tc. III, fejezete, valamint az ezt kiegészítő és módosító törvények vagy törvényt pótló rendelkezések alapján - figyelemmel az 1922: VI. tc. 8. §-ának utolsó bekezdésében, az 1924: IV. tc. 2. §-ához fűzött a) melléklet B. IV. 2. pontjának (1) bekezdésében, 3. pontjának (4) bekezdésében, az 1927...
600/1945. (VI. 2.) PM rendelet
a belföldi forgalomban fizetendő általános és fényűzési forgalmi adóról
Az egyes áruszállítások vagy megrendelésre történő áruelőállitások után járó általános forgalmi adónak forgalmi adóváltság összegben való fizetésének - átmeneti - felfüggesztése mellett az 1921: XXXIX. tc. III, fejezete, valamint az ezt kiegészítő és módosító törvények vagy törvényt pótló rendelkezések alapján - figyelemmel az 1922: VI. tc. 8. §-ának utolsó bekezdésében, az 1924: IV. tc. 2. §-ához fűzött a) melléklet B. IV. 2. pontjának (1) bekezdésében, 3. pontjának (4) bekezdésében, az 1927: V. tc. 36. § (2) bekezdésében, a 3700/1911. ME rendeletben, a 480/1943. ME rendelet 1. §-ában, végül a 2.510/1945. ME rendeletben foglalt felhatalmazásokra is - az általános és fényűzési forgalmi adó (közös megjelöléssel "forgalmi adók") fizetése és ellenőrzése tárgyában a következőket rendelem:
I. RÉSZ
Általános forgalmi adó
I. FEJEZET
Anyagi jogszabályok
1. §Az általános forgalmi adó alanyai
(1) Általános forgalmi adót tartozik fizetni mindenki aki belföldön - az őstermelés kivételével - bármilyen önálló, bevétel elérésére irányuló kereseti tevékenységet folytat.
(2) Belföld a magyar közigazgatás alatt álló terület. Forgalmi adó alá esik tehát állampolgárságára tekintet nélkül mindenki, akinek ezen a területen ipari vagy kereskedelmi telepe, raktára vagy irodája van, aki belföldön lakik vagy jövedelemszerzés céljából belföldön tartózkodik, vagy akinek belföldön lakó képviselője van, aki itt az ő nevében tevékenykedik, ha ennek a rendeletnek az alapján az ipari, kereskedelmi vagy egyéb kereseti tevékenység forgalmi adóköteles tevékenységnek számit.
(3) A tevékenység csak akkor esik általános forgalmi adó alá, -ha azt rendszeresen, bizonyos állandósággal, folytonossággal vagy ismétlődéssel foglalkozás- vagy hivatásszerűen folytatja valaki, ideértve a konjunkturális jövedelmek megszerzése céljából alkalomszerűen folytatott kereseti tevékenységet is. Az adókötelezettségre nincs befolyással az, hogy a kereseti tevékenység áruelőállitásra vagy forgalomba hozatalra (áruszállításra), illetőleg valamilyen munka- vagy szolgálatteljesitésre irányul, vagy hogy a szóbanlevő tevékenységet fő- vagy mellékfoglalkozásként folytatják-e. Az adóköteles tevékenység a dolog természeténél fogva kereseti jellegű, vagyis bevétel, ellenérték megszerzésére irányul, az adófizetési kötelezettség azonban akkor is fennáll, ha az üzlet veszteséggel zárult, vagy ha az ellenértéket bármily okból az önköltségnek megfelelő vagy azon aluli összegben (értékben) szabták meg, vagy ha a bevételt jótékony- vagy egyéb közcélra szánták. Az a körülmény, hogy valamely foglalkozás üzéséhez a fennálló törvényes rendelkezések értelmében iparigazolvány, iparengedély vagy más hatósági engedély szükséges-e vagy sem, az adókötelezettségre nincs befolyással. Épp így a foglalkozás kereset- vagy iparszerüségét abban az esetben is meg kell , állapítani, ha a keresetüző a szükséges iparigazolvány, iparengedély vagy hatósági engedély beszerzését elmulasztotta.
(4) Csak az önálló, vagyis saját számlára és felelősségre folytatott kereseti tevékenység esik általános forgalmi adó alá. Bér- vagy szolgálati viszonyban állók tevékenysége adóköteles kereseti tevékenységnek nem minősíthető. Bérvagy szolgálati viszonyban mindenki csak a saját munkaerejét, tevékenységét kötheti le. A saját munkaerőnek vagy tevékenységnek egy vagy több munkaadó részére, huzamosabb időre vagy alkalomszerüleg (pl. napszámos, hordár, stb.) lekötése, továbbá az, hogy a munka díjazása természetben, meghatározott Összegben, órabérért vagy szakmányban, esetleg jutalékszerüen történik-e, a bér- vagy szolgálati viszonyban folytatott tevékenység adómentességére befolyással nincs. Vitás esetekben, különösen ha a munka díjazása jutalékszerüen történik (pl. jutalékos ügynök, jutalékos borkimérő, stb.), a bér- vagy szolgálati viszony fennállását csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a munkaadó a munkavállaló után az alkalmazottak kereseti adóját köteles fizetni, itletőlleg ha a társadalombiztosítási rendelkezések szerint az alkalmazottat a megfelelő biztosító intézetnél bejelentette. Aki a vállalt munka elvégzésére saját irodát vagy műhelyt tart fenn, a vállalt munka elvégzésével kapcsolatos kiadásokat saját maga fedezi, illetőleg a vállalt munkát a kézi szerszámoktól különböző saját vagy bérelt eszközeivel (gépekkel, készülékekkel, géperejű vagy állati vontatású járművekkel, stb.) végzi, önálló, adóköteles kereseti tevékenységet folytató vállakozónak minősül. A lovaskocsival dolgozó kubikusok, az u. n. kordélyosok és a favontatók tevékenységét nem lehet adóköteles kereseti tevékenységnek minősíteni mindaddig, amíg a kordélyos vagy favontató legfeljebb egy igavonó állatot, tart és alkalmazott nélkül maga dolgozik. Nem minősíthető önálló vállalkozói tevékenységnek, ha többen közösen kötik le munkaerejüket megbatározott munka elvégzésére (arató-, cséplő- és egyéb mezőgazdasági munkások, kubikusok, stb.) még abban az esetben sem, ha a megállapodást a közös munkára vállalkozók nevében egy személy köti meg, aki azonban maga is részt vesz a közös munkában s a közös keresményből munkája arányában részesedik. Munkásokat szegődtető vállalkozókra, akik a maguk nevében és számára kötik meg. a megállapodást, ez a rendelkezés nem alkalmazható. Ha az ilyen vállalkozó nemcsak a munkások szegődtetését, hanem a munkának kellő számú munkással elvégeztetését js olymódon vállalja, hogy a munkásokat is ő fizeti, a munkások fizetését és az eltartásukra fordított esetleges költségeket is figyelembe kell venni az adóalap megállapitásánál.
(5) Az őstermelők nem fizetnek általános forgalmi adót. A forgalmi adókötelezettség tekintetében őstermelésnek számit a mező- és szőlőgazdaság, az állatetenyésztés, ideértve az állathizlalást is, a kertészet, a gyümölcs- és zöldségtermelés, a méhészet és a vadászat, akár saját, akár bérelt területen folytatják is a felsorolt tevékenységeket. Az erdőgazdaság és a halászat, ideértve a mesterséges halastavakban folytatott haltenyésztést is, általános forgalmi adó alá esik. Nem számit őstermelésnek a terményeknek iparcikkekké feldolgozása és ily módon való értékesítése. Nem tekinthető azonban ipari feldolgozásnak az, ha az őstermelő saját termeivényeit a szokásos háztartási kereteket meg nem haladó berendezések segítésével dolgozza fel s ilyen állapotban hozza forgalomba. Nem számit továbbá őstermelésnek a saját termésű terményeknek nyílt üzlethelyiségben, állandó jellegű bódéban vagy elárusitó helyen a föld tulajdonosa által való forgalombahozása, valamint vadaknak kereskedelem utján forgalomba hozatala. Az egyes őstermelőket megillető adómentesség az olyan szövetkezetekét is megilleti, amelyeknek tagjai kizárólag őstermelők.
(6) A forgalmi adókötelezettség akkor is fennáll, ha az adóköteles kereseti tevékenységet nem természetes, hanem jogi személy (részvénytársaság, szövetkezet, közkereseti, betéti, korlátok felelősségű társaság, egyesület, társulat, stb.) folytatja. Általános forgalmi adó alá esik az alkalmi egyesülés is, ha adóköteles kereseti tevékenységet folytat. Az állam, törvényhatóság, község vagy más nyilvános testület vagy ezek intézményei által folytatott adóköle-les kereseti tevékenység után is meg kell fizetni a forgalmi adót.
2. §
Fizetési kötelezettség
(1) Az adófizetési kötelezettség azt terheli, aki az adóköteles kereseti tevékenységet folytatja.
(2) Ha a fizetési kötelezettség többeket terhel, a felelősség egyetemleges, ezért a közös birtokosok (tulajdonostársak) a közös üzlet vagy a közösen folytatott adóköteles kereseti tevékenység után fizetendő forgalmi adóért s az ezzel kapcsolatban megszabott egyéb kötelezettségek teljesítéséért egyetemlegesen felelősek.
(3) A belföldön állandóan nem lakó vagy tartózkodó külföldi keresetüzövel belföldi üzletvezetője vagy megbízottja egyetemelegesen felelős a forgalmi adókért, valamint az ezekkel kapcsolatban megszabott egyéb kötelezettségek teljesítéséért.
(4) Részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél a vállalat igazgatói és igazgatósági tagjai, korlátolt felelősségű társaságoknál az ügyvezetők, közkereseti és betéti társaságoknál a társaság tagjai, egyéb vállalatoknál a cégtulajdonosok, egyesületeknél és más intézeteknél pedig a vezetőség a vállalattal egyetemlegesen felelősek a működésük alatt és az ezt megelőző időben keletkezett forgalmi adókért, valamint -müködésük tartama alatt - az ezekkel kapcsolatban megszabott egyéb kötelezettségek teljesítéséért.
(5) Forgalmi adófizetésre köteles vállalatoknak átruházása esetén a megszerző felelős az átruházott vállalatot az átruházást megelőző időből terhelő forgalmi adókért, kivéve, ha a vállalat átadása csődeljárás során vagy kényszerárverésen történik.
(6) Bármely vállalatnak a maga egészében való átruházása (3. § (7) bek.) után fizetendő általános forgalmi adóért s az átruházásnak kellő időben bejelentéséért a megszerző az átruházóval egyetemjegesen felelős.
(7) Bármely ipari vagy kereskedelmi vállalatnak a gyártással vagy forgaíombahozatallal kapcsolatos kizárólagos jogosítványainak, továbbá a találmányi szabadalmaknak átruházása vagy bérbeadása után, valamint a kizárólagos jogosítványok használatáról való lemondásért, vagy mások által való használatának megengedéséért s végül a gyártás, illetőleg a forgalombahozatal szüneteltetéséért kapott ellenérték után fizetendő általános forgalmi adóéit (3. § (8) bek.) s az átruházásnak (bérbeadásnak) vagy egyéb adóköteles megállapodásnak kellő időben bejelentéséért az ügyletkötő felek vagy azok belföldi képviselői egyetemlegesen felelősek.
(8) A megrendelő által adott anyagokból elő-állitott áruk forgalmi adójáért a megrendelő az adófizetésre köteles munkavállalóval egyetemlegesen felelős.
(9) Az árverési vételár után a 64. § rendelkezése, szerint fizetendő forgalmi adókért - az árverési vevő egyetemleges felelőssége mellett - az árvereltető felelős.
(10) A hagyatékot terhelő forgalmi adókéri az örökösök örökrészük erejéig felelősek.
(11) A csődeljárás vagy zárgondnoki kezelés tartama alatt az ebben a rendeletben megállapított kötelezettségek a csődtömeggondnokot, illetőleg a zárgondnokot terhelik.
(12) Hatósági rendelkezés folytán vállalatvezető vezetése mellett működő vállalatoknál a vállalatvezető a vállalattal egyetemlegesen felelős a működése alatt és az ezt megelőző időben keletkezett forgalmi adókért, valamint - működése tartama alatt - az ezekkel kapcsolatban megszabott egyéb kötelezettségek teljesítéséért
3. §
Az általános forgalmi adó tárgya
(1) Az általános forgalmi adó tárgya az önálló kereseti tevékenység (1. §) körében végzett áruszállítás és munka- (szolgálat-) teljesítés;
a saját kitermeléső (előállítású) vagy másoktól vásárolt áruknak a saját üzemben saját célra szolgáló uj berendezési és felszerelési tárgyak előállításához való felhasználása;
üzemi anyagokat termelő vállalatok által termeIt üzemanyagoknak nem a termelő üzemben való felhasználása;
a mesterséges halastavakban tenyésztett, illetőleg nyilt vagy zárt vizeken kihalászott halak forgalombahozatala;
a bontási anyagoknak a forgalombahozatala, ideértve a lebontásra megvett épületekből kikerült bontási anyagoknak a vevő saját céljaira való felhasználását is;
a villanyáram-, gáz- és vízszolgáltatás;
valamely vállalatnak a maga egészében való átruházása;
az ipari vagy kereskedelmi vállalatoknak a gyártással vagy forgalombahozatallal kapcsolatos kizárólagos jogosítványainak és a találmányi szabadalmak értékesítése.
(2) Áruszállítás alatt a saját számlára kitermelt vagy előállított, illetőleg a másoktól vásárolt áruknak ellenérték mellett való forgalombahozatalát kell érteni. Saját számlára történik a kitermelés, ha a kitermelő saját vagy bérelt földterület bányászati anyagát vagy faállományát vagy tövön vásárolt fát, természetes jeget, stb. saját költségére és veszélyére termeli ki, az áruelőállitás pedig, ha az előállító saját tulajdonában vagy rendelkezése alatt álló árukból (anyagokból), termel árukat.
(3) Munkateljesítés alatt a kizárólag vagy, túlnyomórészt a megrendelő által adott bármilyen árunak vagy anyagnak önálló kereseti tevékenység körében ellenérték mellett való feldolgozását, el- vagy kikészítését (bérmunka), továbbá ellenszolgáltatás fejében teljesitett bármilyen - testi vagy szellemi - tevékenységet vagy bármilyen, az áruszállítástól eltérő szolgálatteljesitést kell érteni.
(4) Üzemi anyagokat termelő vállalatok (szénbányák, fakitermelők, olaj- és gázkutak, olajfinomítók, villamos áramfejlesztő telepek, gázművek, stb.) - a 11. § 16. és 17. pontjában megállapított adómentességtől eltekintve - saját termel vényeiket csak a szoros értelemben vett termelő üzem céljaira - ideértve a vállalat üzemtelepén levő üzemi és irodai helyiségek fűtését és világítását is - használhatják fel forgalmi adómentesen, egyéb felhasználás után az általános forgalmi adót meg kell fizetni. Termelő üzemben felhasználás alatt nemcsak a szoros értelemben vett árutermelésre szolgáló helyiségekben vagy berendezésekben való felhasználást kell érteni, hanem a kizárólag vagy túlnyomórészt a termelő üzem céljára szolgáló segédüzemekben való felhasználást is. Kizárólag vagy túlnyomórészt valamely ipari telep üzemi céljaira létesített saját villanyáram termelő vagy gáz- (generatorgáz-) fejlesztő berendezéssel termelt áruknak az ipari telep céljára való felhasználása nem minősíthető adóköteles felhasználásnak. Nem minősíthető adóköteles felhasználásnak a saját kitermelésű természetes jégnek vagy saját termelésű műjégnek saját vállalatban felhasználása sem. A berendezési és felszerelési tárgyak javítását vagy pótlását szolgálé felhasználás szintén mentes az általános forgalmi adó alól.
(5) Letétjegy, raktárjegy, zálogjegy és zálogjogról kiállított egyéb olyan okirat átruházása, amelynek megszerzése magának a benne megjelölt árunak vagy adóköteles jogosítványnak megszerzését jelenti, a forgalmi adókötelezettség szempontjából az árunak, illetőleg az adóköteles jogosítvány átruházásának számit.
(6) Az általános forgalmi adót ugyanannak az árunak kereseti tevékenység körében történt ismételt átruházása után is minden alkalommal meg kell fizetni, tekintet nélkül arra, hogy az ismételt átruházások alkalmával az árut minden egyes szerző tényleg birtokba vette-e vagy sem.
(7) Valamely vállalatnak ellenérték mellett a maga egészében való átruházása általános - forgalmi adó alá esik. Az adókötelezettséget a vállalat vagyonösszességének átruházása esetén kell megállapítani. A vállalat vagyonösszességéhez tartoznak a szoros értelemben vett üzleti vagyonon (áruraktár, berendezés, felszerelés, követelések) kívül még a cég, üzleti helyiség, üzleti titkok, védjegy, mintahasználati jog és a vállalatnak esetleges egyéb kizárólagos jogositványai is. Az adókötelezettséget akkor is meg kell állapítani, ha a vagyonösszesség felsorolt alkotó elemei közül egyik vagy másik hiányzik, illetőleg az alkotóelemek valamelyikét az átruházás hatálya alól kiveszik, de az átruházott értékek a maguk összességében a vállalat üzletvitelének folytatására alkalmasak. Az a körülmény, hogy az egyébként általános forgalmi adóköteles üzletátruházás után esetleg okirati illeték is jár, az adókötelezettségre nincs befolyással. Az adókötelezettség akkor is fennáll, ha a vállalatot vagyonbetétként viszik be valamely kereskedelmi társaságba. Kereskedelmi társaságok egyesülése nem tekinthető adóköteles üzlet-átruházásnak, sem abban az esetben, ha egy vagy több társaság beolvad egy fennamaradó társaságba, sem pedig akkor, amikor az egyesülő társaságok valamennyien megszűnnek és beolvadnak az egyesüléssel keletkező uj társaságba.
(8) Ipari vagy kereskedelmi vállalatoknak a gyártással vagy forgalombahozallal kapcsolatos kizárólagos jogositványai eladásából vagy bérbeadás utján történő hasznosításából származó bevétele általános forgalmi adó alá esik, tekintet nélkül arra, hogy az értékesítés vagy hasznosítás belföldre vagy külföldre történt-e. Gyártással vagy forgalombahozással kapcsolatos kizárólagos jogosítványnak tekintendők a találmányi szabadalmakon kivül a védjegy, a kizárólagos mintahasználati jog, akár közhatóság által megállapított, akár magánjogi megállapodással szabályozott termelési jog (kontingens) vagy a hely, esetleg idő tekintetében megállapított forgalombahozási jog. Az ilyen kizárólagos jogosítványok eladásából vagy bérbeadás utján hasznosításból származó bevételeken kivül általános forgalmi adó alá esik az az ellenérték is, amelyet az ipari vagy kereskedelmi vállalat azért kap, mert az említett jogosítványait nem használja vagy azok használatáról lemond, vagy kizárólagos jogosítványokkal való kapcsolat nélkül is az az összeg, amelyet valamely vállalat azért kap, mert üzemét részben vagy egészben szünetelteti. Valamely vállalat bérbeadása esetén, ha a bérlő azonos üzletkört folytató vállalkozó s a bérbevett vállalat üzemét - gazdasági lehetetlenülés esetétől eltekintve - megszünteti vagy szünetelteti, a bérösszeg esik általános forgalmi adó alá. Ha a vállalat egyes vevőit védjegy vagy kizárólagos mintahasználat cimén az áru vételárán felül külön összeggel terheli meg, az ilyen címen külön felszámított összeget az áruszállítás ellenértékének kell tekinteni. A szabadalmi biróság által a Szabadalmi Közlönyben kihirdetett találmányi szabadalmaknak akár belföldön, akár külföldre eladása vagy bérbeadás utján történő hasznosítása akkor is általános forgalmi adó alá esik, ha az értékesítő nem ipari vagy kereskedelmi vállalat. Az ingatlanokra vonatkozó és a telekkönyvbe bejegyzett jogok és jogosítványok átruházása vagy bérbeadása utján hasznosítása nem tárgya az általános forgalmi adónak. Halászati és vadászati jog bérbeadása még abban, az esetben sem esik általános forgalmi adó alá, ha a bérbeadást nem jegyzik fel a telekkönyvben. Az ebből származó bevételek csak akkor esnek általános forgalmi adó alá, ha általános forgalmi adóköteles kereseti tevékenység körében történik a halászati vagy vadászati jog hasznosítása; pl. szálloda vagy penzióipari tevékenység körében vagy fizető vendégek részére a halászatért vagy vadlövési jogért az ellátással együtt vagy esetleg azon felül külön összegben felszámitott ellenérték.
4. §
Az általános forgalmi adó tárgya és az általános forgalmi adóalanyok részletesen
(1) Az előző szakasz alapján általános forgalmi adó alá esik - a rendeletben felsorolt kivételektől eltekintve - minden önálló ipari (előállitói) és kereskedelmi tevékenység, minden önállóan folytatott vállalkozás és minden önálló, kereseti céllal folytatott szellemi (szabad) és testi munka- és szolgálatteljesités. Általános forgalmi adót tartozik tehát fizetni minden gyáripari vállalat, minden nagy- és kisiparos, nagy- és kiskereskedő, házaló, csarnoki, vásári, piaci, utcai árus, zugkereskedő, stb.
(2) Általános forgalmi adót kötelesek fizetni az erdőgazdaságok üzemben tartói az erdőgazdaságból származó minden bevételük után (akár tövön, akár kitermelve hozzák a fát forgalomba), a fakitermelők, továbbá a bányavállalatok s a bányatörvény rendelkezései alá nem tartozó bányaterületek (szén , ásvány-, kő-, kavics-, murva-, homok- és a különböző földbányák, tőzegterületek, stb.) anyagának ki-termelői és forgalombahozói, ideértve a folyami vagy tavi kavics-, homok- és jégkitermelést is. A volt úrbéres közösségek, közbirtokosságok, erdőbirtokossági társulatok tövön álló szálankinti faeladásai csak akkor esnek általános forgalmi adó alá, ha az eladás nem a tagok részére történik vagy a tagok részére történik ugyan, azonban a tövön eladott fa a tag tulajdonhányadát meghaladja.
(3) Az önálló kereseti tevékenység körében végzett munka- és szolgálatteljesítések közül többek között általános forgalmi adó alá esik:
1. A bármilyen elnevezés alatt folytatott vendéglátó ipari tevékenység. A vendéglátó üzemeknek a telefonhasználatért szedett és a szivar- vagy szivarkaeladásokból származó bevételein kivül minden egyéb bevételét, házhoz szállítás esetén az edények, tálak, stb. használatáért felszámitott dijakat is hozzá, kell számítani az adó alapjához, a számlákon külön felszámitott, a kiszolgáló személyzetet megillető s részükre kiadott kiszolgálási dij kivételével. Általános forgalmi adó alá esnek ezek szerint a szállodák, penziók, éttermek, vendéglők, kész ételeknek házhozszállításával foglalkozó konyhák, vállalati étkezdek; magáninter-nálusok, konviktusok s tanulók elszállásolására és ellátására fenntartott hasonló magán vállalkozások iskolával kapcsolatban vagy anélkül is; kifőzések, korcsmák s általában bornak, sörnek és égetett szeszes italoknak bármilyen módon való árusítása; kávéházak (espres-sok), kávémérések, falatozók, cukrászdák, fagylaltozók, stb. Az állam, városok, községek, egyházi szervezetek, alapítványok, egyházi vagy társadalmi egyesületek által saját kezelésben fenntartott internátusok, konviktusok, diákkonyhák (menzák), népkonyhák, napközi otthonok, melegedők, stb. nem esnek általános forgalmi adó alá. A rendőrhatóság játszási engedélye alapján működő mulatók, bárok, grillek, stb. a 63. § rendelkezései szerint minden bevételük után általános forgalmi adó- helyett fényűzési forgalmi adót fizetnek. Általános forgalmi adót tartoznak fizetni azok is, akik albérlők, kosztosok, nyaralók, üdülők, fizető vendégek tartásával nem iparengedély alapján, de üzletszerűen foglalkoznak. Albérlők vagy kosztosok tartása esetén nem lehet az üzletszerűséget megállapítani, ha valaki legfeljebb csak 3 albérlőt vagy 3 helybenfogyasztó kosztost tart, valamint akkor sem, ha valaki ágyrajárókat tart. Nyaraló és üdülőhelyeken nem lehet az üzletszerűségét megállapítani, ha valaki az idény tartamára rendszerint két és fél hónapnál nem hosszabb időre saját lakásából ad bérbe egy-két helyiséget legfeljebb kiszolgálással. de ellátás nélkül, vagy ha ellátást az egész idény alatt legfeljebb két, nála lakó családnak ad.
2. Általános forgalmi adó alá esnek a magángyógyintézetek; magánosok, egyesületek vagy közületek által fenntartott gyógy- és egyéb fürdők, üdülőházak, menedékházak, stb. Ipari vállalatok által alkalmazottaik részére az üzem területén fenntartott fürdőberendezések nem esnek általános forgalmi adó alá.
3. Általános forgalmi adó alá esnek a magánosok, egyesületek, politikai pártok vagy közületek által fenntartott színházak; könyv- és lap kiadóvállalkozók; hangversenyrendező vállalkozók, jegyárusító irodák; mutatványosok, cirkuszok és hasonló szórakoztató vállalatok; magánosok, egyesületek, politikai pártok vagy közületek által fenntartott kaszinók, egyletek, klubbök, játéktermek belépődijai, ideértve a bálok, táncestélyek, teadélutánok belépődijait, valamint a kártya- és egyéb játékpénzekből (pinkapénzekből), ruhatári dijakból származó bevételeket is; árumintavásárok s egyéb kiállítások belépődijai; jég-, tennisz-, golf-, póló-, lovagló-, stb. pályák használatáért szedett dijak: a hivatásos versenyzők részvételével tartott ökölvívó és birkózó versenyek vagy bemutalók belépődijai. Politikai pártok. egyesületek, kaszinók, stb. tagsági dijai, állami vagy községi muzeumok, képtárak és hasonló intézmények belépő- és saját kezelésben levő ruhatári dijai nem minősíthetők adóköteles kereseti tevékenység körében elért bevételeknek. Munkás, ifjúsági, testedző, vallásos, közművelődési. jótékonysági és hasonló közcélú egyesületek vagy intézmények, valamint a politikai pártok által időközönkint tartott műsoros előadásoknak, teadélutánoknak vagy táncmulatságoknak a rendező egyesület, intézmény vagy párt által szedett belépő vagy ruhatári dijai nem esnek általános forgalmi adó alá.
4. Általános forgalmi adó alá esnek a szellemi szabadfoglalkozásúak közül az ügyvédek, közjegyzők, szabadalmi ügyvivők, orvosok, állatorvosok, fogtechnikusok, bírósági végrehajtók és becsüsök, tolmácsok, csőd-tömeggondnokok, hagyatéki és zárgondnokok, hites könyvvizsgálók, szakértők és kárbecslők, amennyiben általános kereseti adófizetés alá esnek, továbbá a mérnökök, építési vállalkozók és építőmesterek, a nem nyilvános jogú és nem közérdekből fenntartott magániskolák, a magánóvódák, gépiró, gyorsíró, szépiró, zene, tánc, mozdulatmüvészeti, színész, előadóművészeti. torna-, vívó-, lovagló-, stb. iskolák magánórák adásával foglalkozó tanárok és tanítók, ideértve a testedző oktatókat (trénereket) is. Nem esnek általános forgalmi adó alá az írók és művészek tiszteletdijai, továbbá a tanulók magánóradásból származó bevételei. A nyilvánossági joggal felruházott s közcélt szolgáló középfokú magántanintézetek, valamint az államilag engedélyezett és közérdekből fenntartót! maganzeneiskolák. nem esnek általános forgalmi adó alá. Az adómentességre való igényjogosultságot a magániskola fenntartójának kérelmére a pénzügy-igazgatóság állapítja meg. Az adófizetési kötelezettség alól csak a közcélt szolgák) nyilvános jogú magántanintézetek, illetőleg államilag engedélyezett magánzeneiskolák menthetők fel. A nyilvános jogú magántanintézet fenntartója az illetékes felügyelő hatóság által kiállított bizonyítvánnyal köteles igazolni a magántanintézet nyilvános jogú jellegét s azt a körülményt, hogy az illető községben (városban) azonos tipusu tanintézet nincs vagy ha van, abba a város (község) és környékének tanulói az előirt létszám beteöltése miatt felvételt nem nyerhetnek. Az államilag engedélyezett magánzeneiskolák fenntartóinak az adófizetési kötelezettség alól való felmentésüket évenként, minden év szeptember hó 15.-ig kell kérniök a pénzügy-igazgatóságtól, az illetékes forgalmi adóhivatalnál beadandó kérvényben. A kérvényhez mellékelni kell a magánzeneiskolák felügyelő hatóságának a fél kérelmére kiállított bizonyítványát, amelyben a felügyelő hatóság hivatalosan igazolja, hogy a magánzeneiskola működését a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte és hogy az iskola annak ellenőrzése alatt áll. továbbá, hogy az illető városban (községben) az állam, vármegye, város (község), valamely egyházi szervezet, alapítvány vagy jótékonysági egyesület által fenntartott zeneiskola nincs, vagy ha van, abba a város (község) és környékének tanulói a jelentkezők nagy számára tekintettel felvételt nem nyerhetnek. A pénzügyigazgatóságoknak a nyilvános jogú magántanintézetek részére egyalkalommal, az intézet nyilvánossági jogának tartamára, illetőleg a város (község) egyéb tanintézeteinek számbeli vagy tipus szerinti megváltozásáig szóló érvénnyel hozott, az államilag engedélyezett magánzeneiskolák adómentessége tekintetében pedig évenként kiadandó határozatai ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni. Ez a rendelkezés a közigazgatási bíróságnak a számszerűen megállapitott általános forgalmi adó tekintetében az 57. §-ban megállapitott jogorvoslati hatáskörét nem érinti.
5. Általános forgalmi adót tartoznak fizetni a fényképészek, filmlaboratóriumok (filmirodák), filmkölcsönző vagy forgatásra elkészített filmeket értékesítő vállalkozók. A szépségápoló (kozmetikai) intézetek vállalkozói a vállalat teljes forgalma után, ideértve az alkalmazottaiktól vagy más személyektől a tanításért (kiképzésért) szedett dijakat is, továbbá a borbélyok és fodrászok, kéz- és lábápolók, stb.
6. Általános forgalmi adót tartoznak fizetni a gyógyszerészek, drogériák, illatszertárak s hasonló vállalkozások teljes forgalmuk után.
7. Általános forgalmi adót tartoznak fizetni a városi, községi, egyesületi vagy magántemetkezési, halottégetési és hullaszállító vállalkozók a vállalat minden bevétele után. A sírhelyekért, valamint a temetést végző egyházi személyeknek (papnak, kántornak, harangozónak, stb.) a temetést megrendelő helyett és megbízásából igazoltan kifizetett összegek nem számíthatók az adó alapjához.
8. Általános forgalmi adó alá esnek a kereskedelmi ügylelek és ingatlanok közvetitéséből önálló kereseti tevékenység körében elért bevételek. Általános forgalmi adót tartoznak fizetni tehát a bizományosok, alkuszok, kereskedelmi képviseletek, ügynökök a bizományi dij vagy ügynöki jutalék után.
9. Az előző pontokban felsoroltakon kivül általános forgalmi adókötelesek az önálló kereseti tevékenység körében folytatott, áruszállításnak nem minősülő szolgálatteljesitések. Ilyenek pl.: személyek szállításával, áruk fuvarozásával, raktározásával (tárház, hűtőház) és kezelésével, kölcsönzésével (csónak, zongora, gramofon, ruha, jelmez, szőrme, könyv, zsák, ponyva, stb. kölcsönzés, elektromos, vagy gázfőző és melegitőkészülékek, stb. bérbeadása; berendezett üzleti helyiségrészek (pl. ruhatárak, árusitófülkék) bérbeadásával, áruk és értékek őrzésével (safe), szőnyeg, szőrme, stb. megóvásával folytatott kereseti tevékenység; aulogarage vállalatok, hirdetési vállalatok, utazási, fogadási (adóalap a fogadások összege), magánnyomozó, tudakozódó, gépiró, sokszorosító, fordító, fuvarlevélfelülvizsgáló irodák; vállalatok üzleti könyvelésének végzésével vagy a könyv- és ügyvitel felülvizsgálásával foglalkozók amennyiben ez a tevékenység nem a hitelező részéről kikötött felügyelet és ellenőrzés gyakorlását jelenti vagy nem alkalmazotti jogviszony keretében történik; cseléd, munkásvagy egyéb alkalmazottak elhelyezését közvetítő magánvállalatok; épületek, lakások takarításával, féregtelenitésével, ablak, kirakat tisztításával, kirakatrendezéssel foglalkozó vállalatok, kéményseprők; szülésznők: házgondnokságból, központi fűtés és melegvíz-szolgáltatásból származó bevételek, baromfimetsző, miskároló; kutyakozmetika (kutya-nyiró, kutyafürdető vállalat), állatszanatórium, álatpreparátor; a temetők fenntartóinak vagy ezzel foglalkozó vállalkozóknak a sírok gondozásából származó bevételei; épületek, telepek őrzéséről gondoskodó vagy küldöncszolgálatot ellátó vállalatok, a kézi szerszámoktól különböző gépekkel vagy készülékekkel végzett mezőgazdasági munkavállalások (bérszántás, bércséplés, bértilolás, stb.); kereskedelmi és vám-őrlés, bérsütés, stb. Vitás esetekben a pénzügyminiszter dönt, hogy valamely tevékenység általános forgalmi adó alá esik-e vagy sem
10. Mindennemű bérmunka (3. § (3) bek.) vállalása.
5. §
Az általános forgalml adó alapja.
(1) Az általános forgalmi adó alapja belföld) forgalomban az adóköteles kereseti tevékenység körében végzett áruszállítás vagy munkateljesítés ellenértéke fejében az adófizetésre köteles részére vagy javára teljesített fizetések összege. Az áruszállításra vagy munkateljesitésre az áru leszállitása vagy a munka elvégzése előtt fizetett előlegek után az általános forgalmi adó az előleg kézhezvételekor fizetendő.
(2) Fizetés, minden ellenszolgáltatás, még ha nincs is pénzösszegben kifejezve. A pénzzel történt kiegyenlítésen kivül fizetésnek számit tehát a jóváírással, csekkel, váltóval, áruval vagy munkateljesitéssel, értékpapír, raktár-, áru-, letét-, zálogjegy vagy pénzértéket képviselő más okirat átruházásával, követelés engedményezésével, vagy bármi más módon teljesített fizetés.
(3) Ha az adófizetésre köteles a kézhez vett váltót nem adja tovább, tárcájában őrzi, az általános forgalmi adót csak az adós által az áruszállításra vagy munkateljesítésre kötött jogügylet alapján teljesített fizetések kézhezvételekor tartozik megfizetni. Ha azonban a váltót forgatmánnyal ellátva továbbadja (leszámitottatja vagy más módon értékesiti, pl. saját tartozásának törlesztésére adja tovább), az adófizetési kötelezettség a váltó továbbadásának (forgatásának) napján beáll. Az általános forgalmi adó alapja leszámítolás esetén a leszámítolt összeg, a váltónak más módon értékesítése esetén az az összeg, amelyről a váltót kiállították. Az olyan adózó, aki szabályszerű kereskedelmi könyveket vezet, a váltó leszámítoláskor sem tartozik megfizetni az általános forgalmi adót abban az esetben, ha az áruszállításra vagy munkateljesítésre kötött jogügyidről kiállított kötlevél vagy később kötött megállapodás az áru megszerzőjét vagy a munka megrendelőjét kifejezetten fedezeti váltó adására kötelezi s egyidejűleg felhatalmazza az áru szállítóját vagy a munka vállalóját (a váltóbirtokost), hogy a fedezeti váltót forgatmánnyal továbbadhatja ugyan, de csak a saját beváltási kötelezettsége mellett. Az adóköteles az ily feltétel mellett történt váltóleszámítolásból kapott összegeket külön számlán tartozik elkönyvelni, adósának folyószámláján csak az áruszállításra vagy munkateljesítésre kötött jogügylet feltételeinek megfelelően teljesített mindenkori fizetéseket ismerheti el.
(4) Csere vagy kétoldaluan kötelező más jogügylet, amely mind a két szerződő felet nem pénz, hanem áruszolgáltatásra vagy munkateljesítésre kötelezi, két önálló áruszállításnak vagy munkateljesítésnek számit.
(5) Áruval vagy munkateljesítéssel történő fizetés esetén az általános forgalmi adó alapja az áru közönséges forgalmi értéke, illetőleg a a munkateljesitésért a munkateljesítés helyén rendszerint felszámított összeg. Az áru közönséges forgalmi értéke az az összeg, amelyet a kérdéses tárgyért az átruházás helyén és idejében rendszerint fizetni szoktak. Ha az adófizetésre köteles azonos fajú és minőségű áru forgalombahozásával maga is foglalkozik, az, általános forgalmi adó alapjául a fizetésként kapott áru átvételének idejét megelőző hónapban elért átlagos saját eladási árat kell számítani. Ha ezen a módon nem állapitható meg a közönséges forgalmi érték, a közönséges forgalmi érték megállapítását a forgalmi adóhivataltól kell kérni. Ugyanezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni az adózó által előállított áruknak saját üzemben történt általános forgalmi adóköteles felhasználása esetén is.
(6) Az általános forgalmi adó alá eső munkateljesítések (bérmunkák) adóalapja a munkateljesítésért kapott ellenérték, amelynél a szoros értelemben vett munkadíjon kivül a munka elvégzéséhez felhasznált s a munkadíjon felül felszámított anyagok (áruk) értékét is számításba kell venni. Ez utóbbi érték nem lehet kisebb az igazolt beszerzési árnál. Különös figyelemmel kell lenni arra, hogy a munkavagy szolgálatteljesitők a munka- vagy szol-gálatteljesitésnek a szokásos vagy az ügyletkötő felek által megállapitott módon végzésével kapcsolatban felmerült kiadásaikat nem vonhatják le a bevételekből. Azokat a kiadásokat azonban, amelyeket a vállalt munka- vagy szolgálatteljesítés eredményének létrehozásán felül vagy attól függetlenül jogszabály vagy megállapodás alapján a megrendelő (megbízó) helyett teljesít a munkavállaló, az adó alapjához hozzászámítani nem lehet. Nem számítható tehát az adó alapjához pl. a tárolási vagy bizto-sitási dij, ha a munkavállaló az árut a megrendelő utasítására tároltatja vagy biztosítja, vagy az illeték összege, ha közjegyző vagy ügyvéd ügyfele helyett rótta le vagy fizette be.
(7) A 3. § (7) bekezdése alapján általános forgalmi adóköteles üzletátruházás esetén az adó alapja a vállalati vagyon összességéért fizetett ellenérték és az átvállalt terhek együttes összege. Az adó alapjából a vagyonátruházási illetékekről szóló 1920: XXXIV. tc. 2. §-ának rendelkezése szerint ingatlannak minősülő dolgoknak a vagyonátruházási illetékalapjául be-bevallott értékét le lehet vonni.
6. §
Az adóalap megállapításának különös szabályai
(1) Az általános forgalmi adó alapjának megállapitásánál számításba kell venni mindazt az ellenértéket, amelynek szolgáltatására az áruszállítással vagy munkateljesítéssel kapcsolatban a vevő vagy megrendelő bármily címen kötelezte magát. Az általános forgalmi adó alapjához hozzá kell számítani tehát a vám, fogyasztási adó vagy egyéb közszolgáltatás megtérítése fejében esetleg külön felszámitott összegeket, ha pedig ezek a költségek a vételárban bennfoglaltatnak, az adóalap nem csökkenthető ezekkel az összegekkel. Az általános és fényűzési forgalmi adókat a fizetésre kötelezd lek a vételáron felül külön összegben is átháríthatják a vevőre (megrendelőre). A külön összegben áthárított forgalmi adó továbbá a számla- és nyugtailleték összegét a forgalmi adó alapjához hozzászámitani nem lehet, ha azonban a tényleg kifizetett forgalmi adónál nagyobb összeget hárítanak át, a különbözetet az adóalaphoz hozzá kell számítani. A vételárba vagy munkadíjba beszámított (nem külön felszámított) forgalmi adókkal azonban az adóalap nem csökkenthető. A hdyhatósági szolgáltatások közül az adóalap megállapitásánál nem lehet számításba venni a vigalmi és jótékonysági adót, továbbá egyes árukra vagy szolgáltatásokra kivetett gyógy- és üdülőhelyi dijakat, illetőleg ha ezek a szolgáltatások az ellenértékben benne vannak, az adó alapból levonandók. Ez utóbbi esetben, ha az emlitett helyhatósági szolgáltatásokat átalányösszegben fizetik, a forgalmi adóalap az ugyanarra az időre eső átalánynak megfelelő összeggel csökkentendő.
(2) Az áru csomagolásáért - kölcsöndij, vételár vagy betét címén - külön felszámított összeget még abban az esetben is hozzá kell számítani az adó alapjához, ha az adózó kötelezte magát, ,hogy a csomagolás anyagát (pl. tartályokat) meghatározott értékben visszaveszi. Különböző adókulcsok alá eső áruk összecsomagolása esetén a csomagolásért felszámított összeget a legnagyobb értékű áru ellenértékéhez kell hozzászámitani. Ha az adózó szabályszerű üzleti könyveket vezet s vevőinek folyószámlalapján a tartályokat s esetleg azok értékét csak nyilvántartás végett jegyzi fel vagy ezeket az adatokat csak a leltárszámlán tartja nyilván, a tartály ellenértékét nem kell az általános forgalmi adó alapjához hozzászámitani. Abban az esetben azonban, ha a vevő a tartályt visszatartja, a befolyt ellenérték után az adót meg kell fizetnie. Gyorsan romló áruk hűtéséért (jegeléséért) a vételáron felül felszámított költségeket minden esetben hozzá kell számítani az adóalaphoz.
(3) Ha az adófizetésre köteles az eladott árut saját vagy bérelt fuvarozó eszközeivel szállítja el a vevőhöz, a szállításért a vételáron felül felszámított összeget minden esetben hozzá kell számítani az adó alapjához. Ha az áru elszállítása postán, vasúton, hajón vagy más fuvarozási vállalkozóval történik, az áru fuvarozásáért és esetleges biztosításáért felszámított összeg rendszerint szintén hozzászámítandó az adóalaphoz. Abban az esetben azonban, ha az adófizetésre köteles kötlevéllel vagy az adásvételi ügylet megkötésekor kiállított más okirattal (áruszállítási szerződéssel, kereskedelmi levéllel) hitelt érdemlően bizonyítani tudja, hogy az áru átvétele még az elszállítás előtt megtörtént, s ezért a vevő az áru elszállítása (feladása) után mennyiségi vagy minőségi kifogást nem támaszthat az eladóval szemben s a szállítás is a vevő veszélyére történt, a fuvarozási vállalkozónak igazoltan kifizetett összeget nem szabad az adóalaphoz hozzászámítani. Ilyen esetben, ha a fuvarozási, biztositási, stb. költségeket az eladó előlegezte a vevő helyett, a vevő terhére a vételáron felül ily címen felszámított összegből csak a tényleg felmerült fuvarozási, stb. költséget meghaladó rész vehető figyelembe az adóalap megállapításánál.
(4) Árut helyettesítő okiratok (letét-, raktár vagy árujegy, zálogjegy vagy zálogjogról kiállított egyéb okirat) átruházása esetén az általános forgalmi adó alapja az okiratért fizetett ellenérték és az esetleg azt terhelő kölcsön és járulékainak és mindazoknak a költségeknek együttes összege, amelyet az okirat megszerzőjének fizetni kell. hogy az azzal helyettesített áru tényleges birtokába juthasson.
(5) Általános forgalmi adóköteles áruknak a kereskedelmi törvény (1875: XXXVII. tc.) 368. §-ának rendelkezésében meghatározott bizományos utján történő értékesítése esetén külön adóköteles áruszállításnak kell tekinteni a megbízó és a bizományos, valamint a bizományos és harmadik személy között létrejött ügyletet. Ilyen esetekben a megbizó a bizományos által részére beszolgáltatott vagy általa a bizományos részére megszabott (limitált) eladási ár, a bizományos pedig a harmadik személy által fizetett ellenérték után köteles az általános forgalmi adót megfizetni.
(6) Szállítmányozási ügyletek általános forgalmi adóalapja az ügyletkötő felek között szabad egyezkedéssel vagy a helyi szokásoknak megfelelően megállapított szállítmányozási díj. Szállítmányozási ügylet az áruk tovaküldésének elvállalása, ha valaki a szállítást fuvarozó-vagy hajózási vállalatok által saját nevében, de más részére végezteti (K. T. 384. §). A kereskedelmi törvény 387. §-a értelmében a szállítmányozó a megállapított szállítmányi díjon felül kiadásainak és a szállítmányozásra szükségképen vagy hasznosan fordított kiadásoknak megtérítését is követelheti. Ebben a bekezdésben és az előző szakasz (6) bekezdésében megállapított rendelkezésnek alapján nem lehet a szállítmányozási dijon felül felszámított költségekből az adó alapjához számítani azokat az összegeket, amelyeket a szállítmányozó a szállítást végző fuvarozó vágy hajózási vállalatoknak vagy az áru biztosítása esetén a biztosító vállalatoknak igazoltan kifizetett, továbbá a vám és ezzel együtt vagy ezenkívül fizetendő egyéb közszolgáltatásokat, az ezekkel kapcsolatban szükséges hatósági (hivatali) eljárások diját vagy a szükséges okmányok beszerzési költségei tejében igazoltan felszámított összegekel. Az emiitett címeken igazoltan kifizetett költségeken felül felszámított összegek, továbbá mindazokba kiadások, amelyeket a szállítmányozó saját vagy alkalmazottainak (megbízottjainak) munka- vagy szolgálatteljesitéseiért vagy eljárási költségei fejében a kikötött szállítmányozási dijon felül felszámit, ideértve az esetleges távbeszélő, postai, utazási, étkezési, stb. költségeket, valamint a szállított áru esetleges átcsomagolási. gondozási, kísérői és hasonló költségeit is, ha ez utóbbi szolgáltatásokat a szállítmányozó saját vállalkozói tevékenysége körében teljesítette s nem más vállalkozókkal végeztette, az adó alapjához hozzá kell számítani.
(7) Aruknak szárazon vagy folyókon és belvizeken való fuvarozására kötött fuvarozási ügyleteknél az általános forgalmi adóalapja a fuvardíj. Az adóalap megállapításánál a (7) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, ha a fuvarozó a kikötött fuvardíjon felül egyéb költségeket is felszámit. Az iparengedélyhez kötött helyközi szekérfuvarozás minden esetben, a 22.800/1939. KKM számú kereskedelem és közlekedésügyi miniszteri rendelet (Budapesti Közlöny 1939. évi 289. sz.) szerint ipari tevékenységnek számító, de szabadon gyakorolható helyi szekérfuvarozás pedig abban az esetben esik általános forgalmi adó alá, ha az a fuvarozó kizárólagos vagy főfoglalkozása. Mezőgazdák helyi szekérfuvarozása csak akkor minősithető adóköteles kereseti tevékenységnek, ha saját gazdasági szükségletüket meghaladó mértékben tartanak igás állatokat s bár mellékfoglalkozásként, de rendszeresen vállalnak szekérfuvarozást. Nem lehet azonban forgalmi adó alá eső tevékenységnek minősíteni az olyan szekérfuvarozást, amelyet a mezőgazdák saját gazdaságukban felmerülő munkák végzésére vagy tenyésztésére tartott állataikkal alkalmilag vállalnak. Abban az esetben, ha kétség merül fel, hogy az alkalmi szekérfuvarozást vállaló mezőgazda a szekérfuvarozásra nem tart-e saját gazdasági szükségletét meghaladó számban igás állatokat, fel kell hivni a mezőgazdát, hogy a szekérfuvarozásnak alkalmi jellegét s azt hogy állatokat saját gazdasági szükségleténél nagyobb számban nem tart, a lakóhelye szerint illetékes községi elöljáróság vagy az illetékes gazdasági felügyelő bizonyítványával igazolja. A községi elöljáróság vagy a gazdasági felügyelő bizonyítványát el kell fogadni és a szekérfuvarozással ezek szerint alkalomszerűen foglalkozó mezőgazdát forgalmi adófizetésre nem lehet kötelezni, ha csak ellenkező bizonyítékok, pl., hogy a mezőgazda szekérfuvarozásból mezőgazdasági jövedelmének 50%-át is eléri vagy azt meghaladó jövedelmet húz, az adókötelezettség megállapítását indokolttá nem teszik.
(8) Utazási és menetjegyirodák általános forgalmi adóalapja szolgálataikért az ügyfeleknek felszámított s esetleg harmadik személyektől (szálloda, vendéglő, mulató tulajdonosoktól, fuvarozó vállalatoktól) kapott jutalék vagy bármily elnevezésű ellenszolgáltatás. Egyéni utazásoknál az utazási iroda szabályszerű elszámolást ad. amelyben részletesen feltünteti a vasúti, hajó. repülőgép, autóbusz, stb. jegy árát, külföldre szóló jegyeknél az esetleges felárat, a jegyek, esetleg az útlevelek után fizetendő közszolgáltatások és dijak összegét, az ügyfél által igénybevett szálloda vagy penzió ellátási árát s ezeknek a költségeknek végösszege után számítja fel a jutalékát. Amennyiben az utazó terhére felszámított költségek, közszolgáltatások és dijak a tényleg kifizetett összegeknél nagyobbak, a különbözet, valamint mindazok a költségek, amelyekel az utazási iroda tulajdonosa a saját, vagy alkalmazottainak munkavagy szolgálatteljesitéseiért vagy eljárási költségei fejében a jutalékon felül külön felszámít, az adóalapul szolgáló jutalékhoz hozzászámitandók. Társas utazásoknál az utazási iroda rendszerint részletes elszámolás nélkül megállapított összegért vállalja az utaztatást. Az adó alapja ebben az esetben a vállalati összegből a fentebb emiitett idegen fuvarozó, szálloda, stb. vállalkozóknak igazoltan kifizetett költségek, közszolgáltatások és dijak igazolt összegének levonása után fennmaradó rósz.
(9) Idegen állam pénznemében megállapitot értéket törvényes pénzértékre kell átszámítani a pénzügyminiszter által havonta közzétett átszámítási kulcsok szerint.
(10) A pénzügyminiszter akár általánosságban, akár egyes esetekben egyes áruk forgalmi adó alapjául átlagértékeket állapithat meg.
7. §
Az adóalap megállapítása külön kereskedelmi telepen folytatott kereseti tevékenységnél.
(1) Ha a forgalmi adó fizetésére köteles vállalkozó áruit akár ipari, akár külön kereskedelmi telepéről, akár nagyban, akár az ipari telep szokásos eladási árait meghaladó kicsinybeni árakon árusítja, a forgalmi adó alapja minden esetben az 5. és 6. §-ok rendelkezései szerint megállapítandó teljes ellenérték. A kereskedelmi telepnek átadott áruk után csak akkor kell általános forgalmi adót fizetni, ha a kereskedelmi telepnek külön jogi személyisége van. I
(2) Ha a forgalmi adófizetésre köteles vállalat áruit részben vagy egészben bizományos, ügynök vagy kereskedelmi képviselet utján értékesiti, a forgalmi adó alapja a bizományos, ügynök vagy kereskedelmi képviselet által elért eladási ár, amely a bizományi díjjal, vagy ügynöki jutalékkal sem csökkenthető. A bizományos, valamint az önálló kereseti tevékenységet folytató ügynök vagy kereskedelmi képviselő bizományi dija vagy ügynöki jutaléka a 4. § (3) bekezdés 8. pontjának rendelkezései szerint általános forgalmi adó alá esik.
(3) A két vagy több azonos üzletkörü vállalat által - bármily elnevezés alatt - létesített közös eladási irodára az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni még abban az esetben is, ha az eladási iroda saját nevében számláz. A forgalmi adót mindegyik vállalat a közös iroda által elért (számlázott) teljes eladási ár után tartozik megfizetni. A közös eladási iroda fenntartási költségeire az egyes vállalatok által rendelkezésre bocsátott összegek is általános forgalmi adó alá esnek, kivéve, ha a közös eladási iroda személyzete az irodát fenntartó vállalatok alkalmazottjaiból áll, akik illetményeiket is az alkalmazó cégtől és nem a közös eladási irodától kapják.
(4) Ha a forgalmi adófizetésre köteles vállalatnak az általa termelt áruk forgalombahozásával vagy tovább feldolgozásával foglalkozó valamely vállalatnál - a kölcsönnek s az ahhoz hasonló természetű jogügyletnek körén túlmenő, az üzleti kockázatban és veszteségben való részvétellel járó - érdekeltsége van, ideértve a részvények többsége feletti rendelkezést is, ezt a körülményt 15 nap alatt be kell jelenteni. Az adófizetésre köteles ilyen vállalatok ellenőrzésénél minden alkalommal vizsgálni kell, hogy az adózó érdekeltségi körébe tartozó vállalat részére teljesített áruszállítások és munkateljesítések bevallott ellenértéke megfelel-e a más vállalatokkal szemben elért áraknak.
8. §
Több termelési tevékenységet folytató vállalatok adóztatása
(1) Azok az áruelőállitó ipari vállalatok, amelyek saját üzemükben vagy a termelő üzemtől különálló akár saját, akár idegen név (cég) alatt működő - de külön jogalanyisággal nem rendetkeő - saját tulajdonukban álló vállalatukban, esetleg bérmunkában, oly módon állítanak, illetőleg állíttatnak elő árukat, hogy termelésük során több fokozatban végeznek termelési tevékenységet (vertikális üzemek), az általános forgalmi adót a valóságban forgalomba hozott áruk után tartoznak ugyan megfizetni, azonban az adókulcsot annyiszor kell számításba venni, ahány a (2) bekezdésben részletesen felsorolt termelési fokozat volt szükséges a forgalomba hozott áru előállításához. Pl. az olyan fürészüzem tulajdonos, aki a saját maga áltál kitermelt fát dolgozza fel fűrészüzemében s bútorrá elkészítve hozza forgalomba, a kitermelés után 5% a fürészáruelőállitás után további 5%, a bútorelőállitás után ismét 5%. összesen tehát 15% forgalmi adót köteles fizetni az általa forgalomba hozott bútor ellenértéke után.
(2) Az (1) bekezdés szerinti többszörös adókulcsot kell alkalmazni az alább következő több fokozatú termelési tevékenység eseteiben:
1. A faipar körében a kitermelés: a fürész vagy furniráru előállítás; a kész használati tárgy előállítás.
2. Az ásvány-, kő- és építőipar, valamint az üveg-, agyag- és porcellánipar körében a kitermelés; az emlitett iparokban feldolgozásra kerülő anyagok és áruk égetése vagy szemcsézése vagy őrlése vagy iszapolása vagy nem a kitermelés helyén végzett faragása vagy fűrészelése.'
3. A fonó- és szövőipar körében a fonás; a szövés vagy kötszövés vagy kötés (gépi hurkolás); a nyers, szövött, kötött vagy kötszövött áruk kikészítése; a konfekcionálás.
4. A bőr- és szőrmeipar körében a bőr- vagy prémbőrkikészités; a konfekcionálás.
5. A vas-, fém- és gépipar körében a kohászat; a vas- és fémöntvények előállítása vagy a hengerelt vagy húzott félkészgyártmányok előállításai az emlitett áruknak megmunkálása alkotórészekké vagy kész hasznánálati tárgyakká (ideértve a csiszolást, esztergályozást, stancolást, fúrást, hajlítást, stb., nem megmunkálás azonban a dégfejek lefürészelése vagy anyagvizsgálat céljából végzett fúrás); kész gép és készülék összeszerelése alkotórészekből (ideértve az esetleges festést, tokbahelyezést, tartozékfelszerelést, stb.); és a rádióvevőcsövek előállítása.
(3) Az (1) bekezdés szerint tartoznak az általános forgalmi adót megfizetni azok is, akik bérmunkában több fokozatban állíttatnak elő árukat, pl. a manipuláns kereskedők. Egyéb többfokozatú termelési tevékenység után az általános forgalmi adó a 10. § rendelkezései szerint jár.
(4) A (2) bekezdésben felsorolt termelési tevékenységeknek saját tulajdonban álló, de külön jogi személyiséggel rendelkező vállalatban való végzése esetén minden egyes átadás (eladás) alkalmával meg kell fizetni az általános forgalmi adót. Az ilyen vállalatok ellenőrzésénél minden alkalommal vizsgálni kell, hogy az átadások (eladások) bevallott ellenértéke megfelel-e a más - nem saját - vállalatoknak felszámított eladási árnak.
9. §
Az alkalmi egyesülések általános forgalmi adókötelezettsége
(1) Ha két vagy több forgalmi adófizetésre köteles vállalat alkalmi egyesülés keretében állit elő vagy hoz forgalomba árukat, s az alkalmi egyesülés egyik tagját a számadások vezetésével és az áru értékesítésével megbízták, a forgalmi adót a számadást vezető és az értékesítést végző tag tartozik megfizetni a többi tag egyetemleges felelőssége mellett, Az alkalmi egyesülés minden egyes tagja köteles azonban külön nyilvántartani az alkalmi egyesülés részére termelt, illetőleg értékesítés végett átadott áruit s az alkalmi egyesülés számláját legalább az átadott áruk mennyiségével az azonosság megállapítására alkalmas módon s a kereskedelmi szokásoknak megfelelően megterhelni. A számadást vezető forgalmi adófizetésre köteles tag az árueladásokat az előállító tagok szerinti részletezéssel köteles nyilvántartani s külön adóbevallásban ugyanilyen részletezéssel bevallani. Az adóbevallás elfogadására illetékes forgalmi adóhivatal, ha az alkalmi egyesülés többi tagja más hivatal illetékessége alá tartózik, az alkalmi egyesülésnek az érdekelt adózóra vonatkozó bevallási adatait esetenként közli az illetékes forgalmi adóhivatallal. Az alkalmi egyesülés nyereségéből a tagoknak jutó rész forgalmi adó alá nem esik.
(2) Abban az esetben, ha az alkalmi egyesülés tagjai az egyesülés keretében Végzett adóköteles tevékenységükről külön számadásokat vezetnek, s áruikat is külön értékesítik, mindegyik tag külön adózik a saját adóköteles áruszállításai után.
(3) Ha az alkalmi egyesülés egyik vagy másik tagja nem az egyesülés által forgalomba hozott árut, hanem csak alkatrészeket állit elő vagy csak munkateljesítést végez, az alkalmi egyesülés tagjai között létrejött áruszállítások vagy munkateljesítések forgalmi adókötelezettségét az általános szabályok szerint ugy kell elbírálni, mintha az áruszállítás vagy munkateljesítés nem alkalmi egyesülés keretében történt volna.
(4) Közszállitásoknál, ha a szállítással megbízott forgalmi adófizetésre köteles vállalkozó a megrendelő hatóság, hivatal vagy egyéb közintézmény által kijelölt más vállalkozókat is köteles a megállapított arányban részeltetni a közszállitásból, mindegyik vállalat csak az általa teljesített áruszállítás után tartozik a forgalmi adót megfizetni. Ha a teljes vállalati összeg kifizetése a fővállalkozó kezéhez történik, a fővállalkozó a megrendelő hatóság, hivatal vagy más közintézmény írásbeli bizonyítványával tartozik igazolni, hogy a közszállitásban résztvevő többi vállalkozó részére külön-külön milyen összeget fizetett ki s az Igazoltan kifizetett összegnek megfelelő bevételét - a hatósági igazolás cégszerű másolatának az adóbevalláshoz csatolása mellett - mentesítheti a forgalmi adó alól. Ha közszállitásban részeltetett vállalkozók nem a szállítandó árut állítják elő, hanem csak alkotórészeket szállítanak vagy munkateljesítést végeznek, a fővállalkozó és az alvállalkozók közötti áruszállítások vagy munkateljesítések általános forgalmi adókötelezettségét az előző bekezdés rendelkezései szerint kell elbírálni.
10. §
Az általános forgalmi adó kulcsa
(1) Az általános forgalmi adó kulcsa belföldi forgalomban az adóalap 5%-a.
(2) Az előző bekezdésben megállapított adókulcs helyett
a) a papiroselőállitók (ide nem értve a papiros feldolgozókat), a bőr- és prémbőr kikészitők (ide nem értve a konfekciónálókat), a szövők, kötszövők és kötők (gépi hurkolók), valamint a mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék, a bor- és gyümölcsszeszfőzdék, továbbá borpárlatot, likőrt, rumot és más égetett szeszesitalokat előállítók, végül a sörfőzdék 10% általános forgalmi adót kötelesek fizetni;
b) az ásvány-, kő-, kavics- és egyéb bányák anyagaiból égetés, szemcsézés, iszapolás vagy őrlés útján árut előállítók (ideértve az üveg-, porcellán- és agyagipari termékeket előállítókat is), továbbá az aszfalttermékeket, a nyers kátrányos papirosfedéllemezt, a műpalát és hő-tartó anyagokat előállitók 8% általános forgalmi adót kötelesek fizetni;
c) a vegyipari termékek (festék, lakk, kence, gyógyszer, kozmetikai, kaucsok, műanyag és egyéb vegyészeti anyagok és áruk) előállítói 7% általános forgalmi adót kötelesek fizetni. Az (1) bekezdés szerinti általános forgalmi adót kötelesek megfizetni azok a vegyipari termékeket előállítók, akik vegyipari termékeket egyéb ipari vagy kereskedői . tevékenységük mellett csak mellékesen (egész forgalmuknak legfeljebb 20%-ában) állítanak elő, továbbá a gyógyszerészek, drogériák, illatszertárak, szépségápoló intézetek s hasonló vállalatok.
(3) Az előző bekezdésben foglalt szabályokat megfelelően alkalmazni kell a rendelet 8. §-a alapján adózó vállalatok általános forgalmi adójának a megállapításánál is.
(4) Azok a vállalatok, amelyek az általános forgalmi adót részben az (1), részben a (2) bekezdés alapján tartoznak fizetni s nem esnek a 8. § hatálya alá, a különböző kereseti tevékenységeikből származó bevételeket elkülönítve kötelesek nyilvántartani. Elkülönített könyvelés hiányában minden bevételről azt kell vélelmezni, hogy a magasabb adókulcs alá eső tevékenységből származik.
(5) A feldolgozatlan nemesfémeknek és ezek ötvözeteinek, a foglalatlan drágaköveknek és igazgyöngyöknek a Budapesti Nemesfém- és Drágakőcsarnokban lebonyolított forgalmából származó Vételár minden megkezdett 1.000 (Egyezer) pengője után 2 (Kettő) pengő adót kell fizetni az általános forgalmi adó helyett.
(6) A Budapesti Áru- és Értéktőzsdén általános forgalmi adóköteles árukra kötött áruügyleteknél az eladási ár minden megkezdett 100 (Egyszáz) pengője után 2 (Kettő) pengő általános forgalmi adót kell fizetni. Ha azonban az ügylet határidőre történő szállításra jön létre (határidőügylet), az adótétel a teljes eladási ár minden megkezdett 100 (Egyszáz )pengője után 20 (Husz) fillér.
(7) A versenyegyenlőség és az egyenlő teherviselés érdekében a pénzügyminiszter indokolt esetekben az ennek a §-nak. valamint a 8. §-nak az alapján fizetendő általános forgalmi adó kulcsát megfelelően mérsékelheti, esetleg felemelheti.
11. §
Mentességek az általános forgalmi adó alól:
(1) Mentesek az általános forgalmi adó alól:
1. Az államnak a posta-, távíró-, távbeszélő és rádió forgalmáról, valamint ezekkel kapcsolatban magánfelek részére végzett munka vagy szolgálatteljesitésekből származó minden bevételei. Postamestereknek az engedélyezett utas-szállilásokból származó bevételei általános forgalmi adó alá esnek, egyéb bevételük (fizetés, irodai és szállítási átalány) adómentes. Posta-szállitóknak a szállításért kapott járandósága ugyancsak általános forgalmi adó alá esik.
2. A magyar államvasutaknak minden, a magánfelek részére végzett munka- és szolgálat-teljesitésekből származó bevételei is.
3. Az állami, községi (városi) viz-, gáz- és villamossági műveknek a viz-, gáz- és villamosáram szolgáltatásával kapcsolatos bevételei, ideértve a mérőkészülékek, vezetékek és egyéb berendezési tárgyak szereléséért, javításáért, stb. kapott bevételeket is. Magántulajdonban álló viz-, gáz- és villamossági művek minden bevételük után általános forgalmi adót fizetnek. Világítási, főző, fűtő, melegítő, vasaló, tároló és egyéb készülékek bérbeadásáért szedett dijak az állami, községi (városi) tulajdonban álló viz-, gáz- és villamosági műveknél is általános forgalmi adó alá esnek.
4. Fürdő-, gyógyhelyi és üdülőhelyi dijak, vagyis törvény vagy helyhatósági jogszabály alapján szedett, közszolgáltatás jellegű bevételek. Fürdőüzemeknek a fürdő használatáért 9 ezzel kapcsolatban igénybevett esetleges egyéb szolgáltatásokért fizetett dijakból származó bevételei általános forgalmi adó alá esnek, tekintet nélkül arra, hogy a fürdő köz- vagy magántulajdon-e.
5. Az állami értékjegyeknek, az állami jótékonycélú és osztálysorsjegyeknek forgalombahozatalával kapcsolatban, továbbá állami kötvények kibocsátásával és első elhelyezésével kapcsolatban s végül az állami egyedáruság tárgyai közül a só, dohány, dohánygyártmányok, lőpor és robbantó anyagok forgalombahozatalával kapcsolatban bárki által elért bevételek.
6. Mezőgazdasági és ipari szeszfőzdéknek, bor- és gyümölcs-szeszfőzdéknek, a Szeszegyedárusági Igazgatóság által fizetett beváltási árakból, finomitási, víztelenítési, hordókölcsönzési, denaturálási dijakból és tárolási átalányból származó bevételei.
7. Hitel- és kölcsönügyletekből óvadékadásból, szavatosság- vagy kezességvállalásból, belföldi és külföldi (valuták, devizák) fizetési eszközök, továbbá nyersarany, ezüst és platina, valamint az említett nemesfémeket tartalmazó, a fizetési forgalomból kivont ércpénzek forgalmából származó bevételek. Nyersaranynak, ezüstnek és platinának számit a lemezen, rúdon, dróton, csövön, törmeléken (törtnemes-fémert), reszeléken, szemcséken és hulladékon kivül a bányaarany és bányaezüst, továbbá a felsorolt alakban vagy állapotban a nemesfémek ötvözete, valamint a nemesfémek kémiai vegyülete (oldat, só, stb.) is. Hitel- és kölcsönügyleteknél, óvadékadásnál, szavatosság- és kezességadásnál a hitelezés, óvadékadás, szavatosság- vagy kezességvállalás ellenértékének tekintendő bevételek elnevezésükre tekintet nélkül adómentesek. Ilyen bevételek a kamaton kivül pl. a jutalék (folyósítási, kezelési, visszafizetési jutalék), nyereség- vagy haszonrészesedés, kezelési dij, a késedelmes adóssal szemben felszámitható váltódij. Ilyenek továbbá a váltó visszleszámitolásával kapcsolatban felmerült költségek, a biztosítási (becslési és bekebelezési) és behajtási költségek fejében vagy a befizetett közszolgáltatások megtérítése címén befolyt bevételeknek az igazoltan kifizetett költségeket meg nem haladó része. Amennyiben az említett címeken befolyt bevételek nem hitel- vagy kölcsönügyletlel, szavatosság- vagy kezességvállalással kapcsolatban folytak be, vagy ha a hitelt, stb. nem az adózó nyújtotta, hanem csak a hitelező vagy az adós megbízásából járt el, a bevételek általános forgalmi adó alá esnek. A bank vagy pénzváltó üzlet bármely más, ágában kifejtett tevékenységnél a feleknek jutalék, zárlati költség, letétdij, stb. címén felszámitott összegek tehát általános forgalmi adó alá esnek. Az adóköteles bevételekkel kapcsolatos kiadások, mint például nyomtatványok, könyvek, levelezés költségei, távbeszélő, távirat s egyéb postaköltségek, az adókötelesnek vagy alkalmazottainak a szolgálatteljesítéssel vagy eljárással kapcsolatban felmerült utazási s egyéb költségeí, az adózó megbízásából eljáró ügynököknek, alkuszoknak kifizetett dijak az adóalapból nem vonhatók le.
8. Az értékpapír forgalmi adóról szóló törvényben s az ezt kiegészítő törvényes rendelkezésekben felsorolt értékpapírokból, illetőleg ügyletekből származó bevételek, még abban az esetben is, ha nem esnek értékpapir forgalmi adó alá. Az emiitett törvényben fel nem sorolt értékpapírszerű okmányok közül csak a 3. § (5) bekezdésében emlitett okmányok átruházása esik forgalmi adó alá. Értékpapírokra folyósított lombardkölcsön kamatai s a kölcsönügylettel kapcsolatban felszámított kezelési és letéti dijak mint hitelügylettel kapcsolatos bevételek az előző pont rendelkezései szerint nem esnek általános forgalmi adó alá. Bármily értékpapír adás-vételének közvetítésével folytatott kereseti tevékenységből származó bevétel, bizományi-, alkuszdij vagy ügynöki jutalék általános forgalmi adó alá esik. Abban az esetben, ha az értékpapír vételére vagy eladására szóló megbízás alapján az adózó saját értékpapír állományából elégíti ki megbízóját, illetőleg eladási megbizásnál a maga számára tartja meg az értékpapírt, a megbízó által teljesített fizetésből az értékpapír forgalmi adóval érintett alapnak és az értékpapír forgalmi adónak levonása után fennmaradó összeg az általános forgalmi adó alapja. Értékpapírok adás-vételének közvetítésénél az általános forgalmi adó alapjából a közvetítői tevékenységgel kapcsolatos saját kiadások nem vonhatók lé az adó-alapból, tehát az ügyletet közvetítőnek vagy alkalmazottainak eljárási és egyéb (posta, küldönc, stb.), a megbizó terhére a jutalékon felül felszámított költségeit az adó alapjához hozzá kell számítani. Ha a közvetítő nem saját maga jár el, hanem más bizományosnak, alkusznak vagy ügynöknek tovább adja a megbízást, a megbízást továbbadó terhére felszámított giró-dij, tőzsdedij, alkuszdij vagy jutalék igazoltan kifizetett összege, továbbá a hites alkuszok részére a Giró- és Pénztáregylet által beszedett, de az értéküzleti forgalomra vonatkozó szabályzat 45. §-ának (3) bekezdése értelmében az alkuszi veszteség biztosítéki alap javára elszámolandó összegek nem számíthatók az adó alapjához.
9. A tantiemadó alá eső bevételek.
10. Biztosító vállalatoknak, szállítmányi biztosítással foglalkozó vasúti és hajózási vállalatoknak a biztosítási ügyletekből származó és biztosítási illeték alá eső bevételei, ideértve a viszontbiztosítási és életjáradéki szerződésekből eredő bevételeket is. Az adómentesség csak azokra a bevételekre terjed ki, amelyek után az intézet biztosítási illetéket köteles fizetni. Biztosítási ügyleteknek saját nevükben más részére megkötésével foglalkozó biztosítási alkuszok (makierek) és ilyen külföldi alkuszok belföldi irodái minden esetben, a biztosítási ügynökök pedig akkor, ha jövedelmük általános kereseti adó alá esik, bevételeik után általános forgalmi adót tartoznak fizetni.
11. Személyek és áruk szállításából származó és fuvarozási illeték alá eső bevételek, valamint a közforgalmi hajózási vállalatoknak személyek és áruk fuvarozásából, a fuvarozási illeték alól mentes bevételei is. Azok a gépkocsival fuvarozó vállalatok, amelyek meghatározott utvonalakon rendszeresen közlekedő járatokat egyáltalán nem tartanak lenn. hanem csak esetenként való megegyezés szerinti útvonalakon és időpontokban vállalnak személy- vagy teherfuvarozást (bérfuvarozók). nem esnek fuvarozási illeték alá, tehát a fuvarozásból eredő minden bevételük után általános forgalmi adót kötelesek fizetni. Ha a menetrendszerű gépkocsi járat kizárólag teherfuvarozást teljesít, az ilyén járatból eredő bevétel után fuvarozási illetéket szintén - nem kell fizetni, tehát ezek a bevételek is általános forgalmi adó alá esnek. Ha ellenben a menetrendszerű gépkocsijárat személyfuvarozást vagy pedig személyfuvarozást és egyúttal teherfuvarozást is végez, az ilyen járattal teljesített személyfuvarozásból vagy személy- és teherfuvarozásból eredő összes, bevételek után fuvarozási illetéket kell fizetni, ennek következtében ezek a bevételek az általános forgalmi adó alól mentesek. Ha a menetrend szerint közlekedő gépkocsijárat mellett bérfuvarozással is foglalkozik a vállalat, ebből az utóbbi keresetéből eredő bevételei után általános forgalmi adót köteles fizetni. Ilyen esetben a vállalatnak kétféle keresetéből - egyrészt a menetrendszerű járatokból, másrészt a bérfuvarozásból - eredő bevételeit külön-külön kell nyilvántartani. Azok a vállalatok, amelyek a személy-, podgyász- és áruszállítást repülőgéppel végzik, az ebből származó bevételeik után szintén fuvarozási illetéket tartoznak fizetni. Az ilyen vállalatoknak más forrásból származó bevételei természetesen forgalmi adó alá esnek.
12. Általános forgalmi adó alá eső áruknak az a forgalma, amely után a fényűzési forgalmi adót megfizették. A 8. § rendelkezései szerint adózók csak az utolsó termelési fokozat után járó általános forgalmi adófizetés alól mentesülnek, a megelőző termelési fokozatok után megállapított általános forgalmi adót azonban meg kell fizetni fényűzési forgalmi adófizetés esetén is.
13. Őstermelőknek a saját termésű boraik eladásából származó bevételeik, ha az eladás nem nyílt üzlethelyiségből történik. Az adómentesség az őstermelőt akkor is megilleti, ha saját termésű borát süritett musttal, borpárlattal, szesszel vagy egyéb, a vonatkozó földmivelésügyi miniszteri rendeletekben megengedett módon javítja. A borkereskedők, ideértve a boreladással foglalkozó fűszer- és csemegekereskedőket is, bevételeik után általános forgalmi adót tartoznak fizetni. Őstermelők, ha másoktól vásárolt bort ideértve a másoktól vásárolt szőlőből vagy mustból nyert bort) is árusítanak, saját termésű és vásárolt boraikról elkülönített nyilvántartást (raktárkönyvet), a borüzlettel kapcsolatban összes kiadásaikról és bevételeikről egyszerű pénztárkönyvet, boreladásáikról pedig számlamásolati könyvet kötelesek vezetni. Ha a sajál termésű és vásárolt boraikról elkülönített raktárkönyvet nem Vezetnek, összes boreladásaik , után meg kell fizetniök az általános forgalmi adót. Saját termésű bornak korlátolt kimérésére vagy kis-mértékbeni árusítására jogosító engedély alapján nyílt üzlethelyiségből való árusítása szintén általános forgalmi adó alá esik. Saját termésű bornak palackozva árusítása fényűzési forgalmi adó alá esik, tekintet nélkül arra, hogy az árusitás nyílt üzlethelyiségből történik-e vagy sem. Állami közpincéknek és szőlőtermelő gazdák által létesitett szövetkezeti pincéknek a bor tárolásáért és kezeléséért kapott bevételei mentesek az általános forgalmi adó alól. Az olyan szövetkezet által fenntartott pince, amelynek szőlőtermelő gazdákon kivül más (pl. borkereskedéssel foglalkozó) tagjai is vannak, az összes tárolási és kezelési dijak után általános forgalmi adót tartoznak fizetni. Állami közpincék és szövetkezeti pincék saját számlára teljesített boreladásai ugyancsak általános forgalmi adó alá esnek.
14. Ingatlanoknak bérbe és haszonbérbeadásából származó bevételek, ide nem értve a berendezett helyiségek üzletszerű bérbeadásával folytatott adóköteles kereseti tevékenységből származó bevételeket. Ingatlanok bérbe vagy haszonbérbe adásából származó bevétel akkor , sem adóköteles, ha a bérbeadás forgalmi adóköteles kereseti tevékenység céljára (pl. kőfej-tés, szálloda- vagy penziónyitás, stb. céljára) történt. Berendezett helyiségeknek bérbeadásával folytatott kereseti tevékenység azonban általános forgalmi adó alá esik, tekintet nélkül arra, hogy a berendezett helyiségek milyen célra (szálloda, penzió, üzlethelyiség vagy iroda célra) használják. Ha tehát az egységes üzlethelyiség tulajdonosa vagy bérlője az üzlethelyiséget részekre osztva és berendezve (felszerelve) adja bérbe, ebből származó bevételei is általános forgalmi adó alá esnek. Községi vásárcsarnokok ily módon hasznositásáról a községnek jutó bevétel nem esik általános forgalmi adó alá. Meghatározott célra (pl. szinház, mozi, szálloda, penzió, stb.) berendezett épületnek vagy helyiségnek s általában üzlethelyiségnek egy bérlő (bérlőtársaság) részére a lakbérleti szabályoknak és szokásoknak megfelelő bérbeadása adóköteles kereseti tevékenységnek nem minősíthető. Ipari vállalatok tulajdonában álló vagy általuk bérelt építményekben berendezett lakásoknak kizárólag a vállalat alkalmazottjai részére történő bérbe-' adása ugyancsak nem minősíthető adóköteles kereseti tevékenységnek még akkor sem, ha a berendezve bérbeadott lakások fűtéséről, világitásáról, esetleg takarításáról is a vállalat gondoskodik. Nem illeti meg az adómentesség a nem állandó lakás, hanem csak üdülés vagy ideiglenes tartózkodás céljára szolgáló vállalati üdülőket, szállodákat vagy vendégszobákat.
15. A részes és azoknak a halászoknak a bevételei, akik bérelt területen saját maguk, legfeljebb közös háztartásban élő családtagjaik segítségével folytatják a halászatot, ha a kifogott (részes halászoknál a munkadíj fejében kapott) halakat kicsinyben, nem nyílt üzlethelyiségből árusítják.
16. Az üzemben (gazdaságban) termelt vagy a vállalatban raktáron tartott áruknak az üzem (gazdaság) vagy vállalat alkalmazottainak munkabér (konvenció) fejében kiszolgáltatott áruk pénzértéke.
17. Az adóköteles által saját vállalatából a háztartásban való fel- vagy elhasználás céljából elvett áru pénzértéke. Nem esik általános forgalmi adó alá a saját kitermelésű anyagoknak a saját vagy bérelt gazdaságban -- nem kereset-szerűen űzött iparüzem keretében - való elvagy felhasználása sem.
18. Jövedéki felügyelet alatt álló termelési ágak hatóságilag engedélyezett termelési vagy árusítási kereteinek (kontingens) a pénzügyi hatóság rendeletére vagy engedélyével történő átruházása vagy megosztása.
19. Nyilvános távbeszélő állomások használatából származó bevételek.
20. A közcélú és jótékonysági intézményeknek kereseti tevékenységnek nem tekinthető működésükből származó bevételei. Ilyenek pl. az állam, vármegyék, városok, községek, egyházi szervezetek, alapítványok, politikai pártok, szakszervezetek és jótékonysági vagy társadalmi egyesületek által létesitett kórházak, gyógyintézetek, muzeumok, képtárak, óvódák, iskolák, internátusok. konviktusok. napközi otthonok, szegényházak, temetkezési egyletek és betegápoló-egyletek, özvegyeket, árvákat, rokkantakat segélyző pénztárak, stb. Abban az esetben azonban, ha ezek az intézmények rendeltetésszerű működésen kivül más. adóköteles kereseti tevékenységet is folytatnak, ebből származó bevételeik általános forgalmi-adó alá esnek.
21. Ipari, mezőgazdasági és földmunkások munkavállaló szövetkezeteinek bevételei, amennyiben a szövetkezet tagjai kizárólag munkások és a szövetkezet a munkavállalásokon vagy azok közvetítésén kívül más adóköteles kereseti tevékenységet nem folytat. Az adómentességnek nem feltétele az, hogy a szövetkezet vezetősége is munkás legyen. Meg kell tehát állapítani az általános forgalmi adómentességet akkor is, ha a szövetkezetek vezetői a helyi értelmiség köréből (pap. jegyző, tanító, stb.) kerülnek ki.
22. Az Országos Lakásépítő Hitelszövetkezetnek az 1930: XLI. tc. alapján kifejtett működéséből származó bevételei.
23. A Magyar Pénz- és Tőkepiac Szabályozására Alakult Intézet R. T. alapszabályszerű működéséből származó bevételei.
24. A pénzintézeti fiók üzletállományának -a Pénzintézeti Központnak a közgazdasági érdekeket igazoló nyilatkozata mellett való - átruházása.
25. Valamelyik biztosító vállalat biztositási állományának átruházása.
26. A vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező sportegyesületek és sportszövetségek rendezésében lebonyolításra kerülő labdarúgó-mérkőzések, ökölvívó és birkozóversenyek, valamint bármilyen sportegyesület, illetőleg sportszövetség által rendezett egyéb verseny vagy Bemutató mérkőzés belépődíjai.
27. Cserkészcsapatok, diákkaptárak, alapszabályszerűen működő közérdekű ifjúsági egyesületek, illetőleg az ezeket irányító központi szervek bevételei.
28. A vállalati alkalmazottak segély-, jóléti-, nyugdíj- vagy hasonló rendeltetésű alapja javára a számlában külön összegben felszámított, illetőleg a vevő által a számla öszegéből levont és rendeltetésszerű felhasználás céljára külön kezelt összegek.
29. A cukorrépát feldolgozó ipari vállalatok által az egyes termelési szerződések alapján a cukorrépatermelőknek a cukorrépa átvételi árán felül külön ellenérték nélkül kiszolgáltatott cukor (u. n. ingyen cukor) pénzértéke.
30. A hatóságilag kibocsátott jegy (utalvány) ellenében hatósági áron kiszolgáltatott közszükségleti cikkek eladásából származó bevételek az előállitót követő (nagy- és kiskereskedelmi) forgalomban. A jegy vagy utalvány ellenében kiszolgáltatott áru mennyiségét és ellenértékét az adózó köteles igazolni a jegyelszámolásokkal vagy a forgalmi adóhivatal által előirt módon.
31. Marhalevél kötelezettség alá eső állatok eladásából származó bevételek.
32. Mindennemű széna, továbbá takarmányozási célokra szolgáló nyers szalma és nád, továbbá a tengeri, zab, takarmányborsó, lóbab, bükköny, malombükköny, konkoly, rostaalja, takarmányliszt és mindennemű korpa, valamint a takarmányozási célokra szolgáló melasz, a kilúgozott répaszelet, friss és szárított, mindennemű olajpogácsa, őrölve is, extrahált olajos magliszt, törköly, moslék, malátacsira, egyéb takarmányozási célokra szolgáló hulladéktermékek és végül - az ebtápszerek kivételével az állati takarmány eladásokból származó bevételek.
33. A volt úrbéres közösségek, közbirtokosságok és erdőbirtokossági társulatok által ki termelt s a tagoknak természetben szétosztott, illetve a tagok által szabadkézből vagy nyilvános árverésen (árlejtésen) tulajdon hányaduk arányát meg nem haladó mennyiségben megvásárolt áruk. Általános forgalmi adó alá esik azonban:
a) A volt úrbéres közösségek, közbirtokosságok és erdőbirtokossági társulatok, ármentesitő társaságok, stb. kitermelése, ha a kitermelt árut nem tagok, hanem harmadik személyek részére adják el.
b) A volt úrbéres közösségek, közbirtokosságok és erdőbirtokossági társulatok tagjainak el- vagy átadott áruból az a rész, amely az illető tag tulajdonhányadának arányát meghaladja.
c) Részért történő kitermelés vagy áruelőállitás esetén a munkáért kapott árunak (anyagnak) az a része, amelyet a részes akár változatlan, akár tovább megmunkált állapotban, esetleg készáruvá feldolgozva, ellenérték mellett forgalomba hoz.
d) A c) pontban foglalt szabályt kell alkalmazni arra az árura (anyagra) is, amelyet a volt úrbéres közösségek és közbirtokosságok tagjai tulajdonhányad arányát meg nem haladó mértékben kapta (vásárolta), továbbá az illetmény (konvenció), haszonbér, kegyúri szolgáltatás, szolgalmi jog, jutalom vagy ajándék cimén forgalmi adómentesen kapott és a szerző által forgalombahozott árura is. A c) és a d) pontban említett esetekben az általános forgalmi adót az áru forgalombahozója tartozik megfizetni.
34. Fát feldolgozó házi iparosok és az alkalmi faszén- és mészégetők az alábbi feltételek mellett:
a) Mentesek az általános forgalmi adó alól azok, akik egyéb, rendszerint mezőgazdasági főfoglalkozásuk melleit saját vagy legszorosabban vett és velük közös háztartásban élő családtagjaik munkaerejével fából kézierővel vagy legfeljebb emberi erővel meghajtott készülék segítségével faragott, esztergályozott fát vagy háztartási s egyéb használati vagy dísztárgyakat készítenek és hoznak forgalomba.
b) Az a) pontban megállapított feltételek melleit mentesek a forgalmi adó fizetése alól azok, is, akik akár forgalmi adóval terhelt, akár saját kitermelésű fából faszenet, saját, bérelt vagy községi (közbirtokossági) bányából kitermelt mészkövet mellékfoglalkozásként, alkalomszerűen égetnek ki és a faszenet vagy meszet nem nyilt üzlethelyiségből, hanem legfeljebb saját tulajdonukban levő fuvarral hozzák forgalomba.
c) Ha az előző pont alapján mentes mészégetéshez saját kitermelésű, forgalmi adóval meg nem terhelt fát használ fel a mészégető, az igy felhasznált fa közönséges , forgalmi értéke után sem lehet általános forgalmi adót követelni.
d) Nem szünteti meg a mentességet az a körülmény, ha többen közösen (kalákában) végzik a fakitermelést vagy kőfejtést és az égetést, feltéve, hogy a közös munka mindegyik résztvevője megfelel az a) pontban megszabott feltételeknek.
e) A fenti feltételek mellett is csak azt az alkalmi faszén- vagy mészégetőt illeti meg a mentesség, aki a lakóhelye szerint illetékes, községi elöljáróság által kiállított bizonyítvánnyal igazolja, hogy más, rendszerint mezőgazdasági főfoglalkozása mellett faszénvagy mészégetéssel csak alkalomszerűen szokott foglalkozni.
f) A forgalmi adóhivatal az előző pontban emlitett községi bizonyítvány alapján egy gazdasági évre (július 1-től június 30-ig) szóló érvényű igazolvánnyal látja el az alkalmi faszén- vagy mészégetőt annak igazolására, hogy az igazolvány tulajdonosa saját előállitásu faszenet vagy meszet forgalmi adómentesen jogosult forgalomba hozni.
g) A forgalmi adóhivatal lehetőleg még az igazolás kiadása előtt) ellenőrizni köteles, hogy a mentesség feltételei megvannak-e. A mentesség bármely feltételének hiányában az igazolványt haladéktalanul be kell vonni és gondoskodni kell a megfelelő forgalmi adó befizettetéséről. Ugyancsak be kell vonni az igazolást abban az esetben is, ha a forgalmi adóhivatal azt állapítja meg, hogy az alkalmi faszén- vagy mészégető az általa előállitott áru túlnyomó részét rendszeresen kereskedőnél vagy iparosnál értékesiti.
35. A gyapjúnak, angora nyúlszőrnek, lennek vagy kendernek a háziipar keretén belül történő fonásából és szövéséből, valamint az ily módon előállitott fonalaknak, szöveteknek, esetleg, kész használati tárgyaknak forgalomba hozásából származó bevételek. Adómentességre igényjogosult háziiparosnak csak az tekinthető, aki egyéb, rendszerint mezőgazdasági főfoglalkozása mellett saját lakásában, a saját vagy legszorosabban vett és vele közös háztartásban élő családtagjai munkaerejével - mellégfoglalkozásként - saját számlájára állítja elő az emlitett árukat. Azok a vállalkozók, akik otthon dolgozó munkásokat foglalkoztatnak, az általános forgalmi adót az általános szabályok szerint tartoznak megfizetni. A vállalkozó adófizetési kötelezettségét akkor is meg, kell állapítani, ha az otthon dolgozó munkások - saját számlájukra dolgozás esetén - adómentes háziiparosoknak minősülnének. Háziiparosoknál mindig vizsgálni kell tehát, hogy a nyersanyagot vagy félgyártmányt maguk állitják-e elő, illetőleg saját számlájukra maguk szerzik-e be. Ha a feldolgozott anyagot ugyanaz a vállalkozó bocsátja rendelkezésre, aki a háziiparosok által készített árut forgalomba hozza, a háziiparosokat alkalmazottaknak kell tekinteni s a forgalomba hozó adófizetési kötelezettségét meg kell állapítani. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha egy-egy község vagy háziipari vidék háziiparosai termelvényeiket rendszeresen nagyban adják el egy vagy több vállalkozónak.
II. FEJEZET
A malmok forgalmi adója
12. §Forgalmi adó alá eső tevékenységek
(1) Az őrlés, hántolás, zúzás, darálás és általában a malmoknak minden kereseti tevékenysége (kendertörés, olajülés, paprikaőrlés, rizshántolás, stb.) vagy vámőrlés vagy kereskedelmi őrlés.
(2) A malmok kereseti tevékenységének mind a két neme általános forgalmi adó alá esik.
(3) Az általános forgalmi adó tárgya vámőrlés esetén a malom által végzett munkateljesítmény, kereskedelmi őrlés esetén az áruszállítás.
(4) A malomipar körében szokásos egyéb munkavállalás, mint pl. velőmagtisztitás, szálastakarmányzúzás, szecskavágás, tengeri-száritás és morzsolás, stb., valamint a szoros értelemben vett malomipari tevékenységen kivül mellékesen folytatott kereseti tevékenység, pl. zsákkölcsönzés, tárolás, stb., az általános szabályok szerint szintén általános forgalmi adó alá esik.
13. §
A vámőrlés
(1) Vámőrlésnek az általános forgalmi adó szempontjából az őrlés akkor tekintendő, ha a vámőrlésre jogosultak (14. §) részére történik.
(2) Vámőrlésnek kell tekinteni az (1) bekezdésben említett őrlést abban az esetben is, ha a vámőrlésre jogosult gabonáját a malomtelepen vagy a 20. § rendelkezései alá eső cseretelepen ugyanolyan fajtájú gabonából származó őrleményre a "Tájékoztató" szerint cseréli be, továbbá akkor is, ha a gabonát a malomba (cseretelepre) vagy az őrleményt az őröltető lakására a malom üzembetartója saját vagy bérelt, állati vontatású kocsin szállítja (csuvarozás), amennyiben ezt a vonatkozó közigazgatási rendelkezések megengedik. Ha azonban a malom üzembentartója őrlés vagy cserélés végett saját vagy bérelt gépkocsin szállítja a vámőrlésre jogosult gabonáját az őröltetőktől a malomba (cseretelepre) vagy az őrleményeket gépkocsin szállítja vissza az őröltetőknek (gépkocsival csuvározás), az őrlés kereskedelmi őrlésnek minősül.
(3) A kisebb határszéli őrlési forgalomban vámkülföldről behozott gabonának külföldiek részére bérmunkában felőrlése, - a vámhivatalnak, vámbemondóőrsnek vagy honvéd határőrizeti szervnek a határszéli uti igazolvány "Hivatalos feljegyzése" részébe, ennek hiányában külön e célra kiállított községi bizonyítványra vezetett igazolása alapján - minden esetben vámőrlésnek minősül.
(4) Vámőrlésből származó őrleményeknek akár változatlanul, akár feldolgozva való értékesítése az 1. § (5) bekezdése szerint esik általános forgalmi adó alá. Ha vitássá válik, hogy valamely őrlés kereskedelmi vagy vámőrlésnek minősítendő-e, a pénzügyigazgatóság dönt.
14. §
Vámőrlésre jogosultak
(1) A forgalmi adó szempontjából vámőrlésre jogosultak:
1. azok a mezőgazdák (földtulajdonosok, haszonélvezők és bérlők), akik a földet saját kezelésben művelik s egyéb kereseti tevékenységet nem folytatnak, illetőleg más jövedelmük nincs - tekintet nélkül arra, hogy a gabona saját termésük vagy sem - háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított gabonamennyiség erejéig;.
2. azok a földtulajdonosok (haszonélvezők) és földhaszonbérlők, akik a mezőgazdaság mellett más kereseti tevékenységet is folytatnak, illetőleg más jövedelmük is van, háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapitott, de legfeljebb a saját gabonamennyiség erejéig;
3. a haszonbérbe adott mezőgazdasági művelésű föld. tulajdonosai, illetve haszonélvezői saját háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított, de legfeljebb a haszonbér fejében természetben kapott gabonamennyiség erejéig;
4. a mezőgazdasági alkalmazottak és ezek családtagjainak gyógykezelésére szerződtetett orvosok, továbbá az állatok gyógyítására szerződtetett állatorvosok háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanusitványban megállapított, de legfeljebb a gazdaságtól fenti minőségben járandóságként járó gabonamennyiség erejéig;
5. az állandó mezőgazdasági alkalmazottak - tekintet nélkül arra, hogy a gabonát járandóságként (konvencióban) kapták vagy egyéb uton szerezték meg - háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított mennyiség erejéig;
6. a mezőgazdasági (arató és más részes, sommás és napszámos) munkások, ideértve a pásztorokat és a cséplőgépnél alkalmazott munkásokat is - tekintet nélkül arra, hogy a gabonát munkadíj fejében, természetbeni járandóságként kapták vagy egyéb uton szerezték meg - háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított mennyiség erejéig;
7. a cséplőgép vállalkozók és az olyan önálló kereseti tevékenységet folytató iparosok, akik egy vagy több mezőgazdaság részére előzetesen megállapított gabona járandóságért vállalkoznak a megállapodás tartama alatt a gazdaságban rendszeresen előforduló ipari munkák elvégzésére, háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított, de legfeljebb a megállapodás alapján kapott gabonamennyiség erejéig;
8. a gabona vámőrlését vagy darálását végző malmok üzembentartói (tulajdonos) haszonélvező vagy bérlő háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított, de legfeljebb az őrlési (darálási) díj fejében szedett gabonamennyiség erejéig;
9. a 8. pont alatt emlitett malmok alkalmazottai háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított, de legfeljebb munkabérük fejében kapott gabonamennyiség erejéig;
10. az állami, vármegyei, községi, közbirtokossági, legeltetési, hegyközségi, valamint az egyházközségi (hitközségi) alkalmazottak vagy nyugdijasok, ha javadalmazásukat vagy annak egy részét törvény, szabályrendelet vagy szabályzat értelmében gabonában kapják, háztartási és gazdasági szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított, de legfeljebb a javadalmazásként vagy kegyúri járandóság fejében kapott gabonamennyiség erejéig;
11. akik gabonában fizetendő életjáradékért ruházták át mezőgazdasági ingatlanukat, háztartási szükségletük céljára a vámőrlési tanúsítványban megállapított, de legfeljebb a természetben kapott gabonamennyiség erejéig.
(2) A vámőrlésre jogosultság megállapításánál mezőgazdának kell tekinteni a szántó-, kert-, rét-, szőlő-, legelő- és erdőgazdálkodást.
(3) Állandó mezőgazdasági alkalmazottnak kpll tekinteni a szoros értelemben vett konvenciós gazdasági cselédeken kivül a gazdaságban alkalmazott gazdatisztet, erdőmérnököt és egyéb erdészeti személyzetet, ispánt, vincellért, gépkocsivezetőt, belsőcselédet, nyugdíjast vagy kegydijast, ilyen volt gazdasági alkalmazottakat vagy hátramaradottaikat továbbá a kizárólag egy gazdaságban alkalmazott kon-venciós iparosokat. Az (1) bekezdés 4. pontjában említett orvosok és állatorvosok kivételével más szellemi szabad foglalkozásúakat, (pl. ügyvédet, mérnököt) a vámőrlésre jogosultság még akkor sem illeti meg, ha munkájukat előzetes megállapodás alapján gabona járandóságért végzik. Nem jogosult vámőrlésre a kereskedő vagy más vállalkozó még akkor sem, ha az áruszállítás vagy egyéb szolgáltatás ellenértékét előzetes megállapodás alapján kapja gabonában. Nem jogosult az iparos vámőrlést végeztetni abból a gabonából, melyet a gazdaságban nem rendszeresen előforduló ipari munkák elvégzéséért, hanem valami más munkáért vagy előzetes megállapodás alapján (nem konvenciós járandóságként) kapott valamely mezőgazdától.
(4) A vámőrlésre való jogosultságot a mindenkor érvényben lévő közellátási rendelkezésekben előirt módon kell igazolni.
(5) A közellátási rendelkezések hatályának megszüntetése esetén a vámőrlésre jogosultság igazolása tekintetében a pénzügyminiszter rendelkezik. Ha a pénzügy-miniszter adómentes vámőrlésre engedélyt ad, a gabona tulajdonosa - amennyiben nincs vámőrlési igazolványa (vámőrlési tanusitványa) - pénzügyigazgatóság határozatának bemutatása mellett a községi előljáróságtól (polgármestertől) vámőrlésre jogosító igazolványt köteles kérni. Ezt az igazolványt a községi előljáróság (polgármester) a bemutatott engedélynek megfelelően állítja ki.
15. §
A kereskedelmi őrlés
(1) Minden olyan őrlést, amely a 13. § rendelkezései szerint vámőrlésnek nem minősül, az általános forgalmi adó szempontjából kereskedelmi őrlésnek kell tekinteni.
(2) Kereskedelmi őrlésnek kell tehát tekinteni:
1. Azt az őrlést, amikor a malom saját gabonáját dolgozza fel s az ekként termelt őrleményeket közvetlenül vagy közvetve árusitja, vagy forgalomba hozza (saját kereskedelmi őrlés).
2. Azt az őrlést, amikor az őröltető (kereskedő, szövetkezet, kenyérgyár, pék, stb.) a vámért, illetőleg őrlési dijért felőröltetett saját gabonából kapott őrleményeket nem saját háztartásában (mezőgazdaságában vagy hizlalójában) használja fel, hanem azt bármely módon feldolgozatlanul vagy feldolgozva forgalomba hozza (idegen kereskedelmi őrlés).
3. Idegen kereskedelmi őrlésnek kell tekinteni a malomnak bányák, kereskedelmi és iparvállalatok, szövetkezetek, egyesületek, hatóságok , és jótékonysági intézmények részére végzett minden olyan őrlését is, amellyel ezek munkásaik, tisztviselőik háztartásának vagy étkezőjének őrleményszükségletét részben vagy egészben fedezik. Az ilyen őrlés elbírálásánál közömbös az a körülmény, hogy az őrlést a felsorolt vállalatok, stb. nevén vagy a malomban együttesen beszállított gabonából ugyan, de a munkások, tisztviselők, stb. külön-külön nevén végzik el.
(3) Idegen kereskedelmi őrlésnek kell tekinteni ennek a rendeletnek értelmében vám-őrlésre nem jogosított személy részére végzett őrlést is.
16. §
A malmok osztályozása
(1) A malmok tényleges őrlési tevékenységüknek megfelelően kizárólag kereskedelmi őrlő. vegyesőrlő vagy kizárólagos vámőrlő malmok lehetnek.
(2) A kizárólagos kereskedelmiőrlő malmok üzembentartói csak kereskedelmi őrlést végeznek. A kereskedelmi őrlés lehet saját vagy idegen kereskedelmi őrlés.
(3) A vegyesőrlő malmok üzenbentartói saját vagy idegen kereskedelmi őrlésen felül vámőrlést is végeznek. A vámörlést csere alakjában is lebonyolíthatják.
(4) A kizárólagos vámőrlő malmok üzembentartói csak vámőrlésre jogosultak részére végeznek őrlést. A vámőrlési vagy tételes vámőrlés formájában, vagy pedig csere alakjában bonyolítják le.
(5) A malom jellegét - ha a közellátási rendelkezések lehetővé teszik - a malom üzembentartója maga választhatja meg. Az adózó a 35. § (1) bekezdésében előirt bejelentéssel egyidejűleg - a jelleg megváltoztatása esetén pedig nyolc nappal az új jellegnek megfelelő tevékenység megkezdése előtt - azt is köteles a forgalmi adóhivatalhoz bejelenteni, hogy a (2), (3) vagy (4) bekezdésben meghatározott őrlési tevékenység közül melyiket szándékozik folytatni.
17. §
Tájékoztató
(1) Minden vámőrlést végző malom üzembentartója köteles a malomban szembetűnő helyen kifüggesztett, könnyen Olvasható "Tájékoztató"-ban feltüntetni a vámőrlésnek vagy vámcserének gabonában felszámított diját, a porlási százalékot, valamint fajták és mennyiség szerint részletezve azokat az őrleményeket, amelyeket a vámőrlésre vagy vámcserére átvett, tisztított, a vámmal és porlással csökkentett gabona minden métermázsája után kiszolgáltat az őröltetőnek, továbbá, hogy a kiszolgáltatandó őrlemények súlyában a zsákok súlyát beszámítani nem szabad.
(2j A malomban csak a mindenkori kiőrlési rendelkezéseknek megfelelő kiszolgálást feltüntető tájékoztatót szabad kifüggeszteni. A kiszolgáltatandó őrlemények fajtáját és mennyiségét a - malomra nézve lisztjelleg és mennyiség tekintetében - kötelező kiőrlés és az (1) bekezdésben foglalt szabályok figyelembevélelével kell a tájékoztatóban feltüntetni.
(3) A malom üzembentartója a tájékoztatót kifüggesztés előtt köteles az illetékes pénzügyigazgatóságnál láttamozás végett két példányban bemutatni. Ha a tájékoztatón az őrlési dijat és porlási százalékot, vagy a kiszolgáltatandó őrlemények súlyát nem a megszabott mértékben tüntetik fel, a tájékoztatóra a kifogásokat rá kell vezetni s az egyik példányt helyesbités végett haladéktalanul vissza kell küldeni. A malom üzembentartója a kézbesítéstől számított három napon belül ujabb két példányú helyesbitett tájékoztatót köteles a pénzügyigazgatósághoz láttamozás végett beküldeni. A tájékoztatón később tett minden változást ugyancsak két példányú tájékoztató beküldése mellett a pénzügyigazgatósághoz be kell jelenteni. Az ujabb tájékoztató jóváhagyásáig, illetőleg a láttamozott uj tájékoztató visszaérkezéséig az őrőltetőknek a már jóváhagyott régebbi tájékoztatóban feltüntetett őrleményeket kell kiszolgáltatni. A pénzügyigazgatóság a beküldött tájékoztatók jóváhagyása, illetőleg láttamozása iránt - általa kijelölt két érdekképviseleti tag meghallgatásával - soronkivül köteles intézkedni.
18. §
Tételes vámőrlés a kizárólagos vámőrlő malomban
(1) A tételes vámőrlő malom üzembentartója az egyes őröltető felek által a malomba vámőrlés végett bevitt gabonát először megtisztítja, a megtisztított gabonából kiveszi a mindenkor érvényben lévő közellátási rendelet szerint felszámitható őrlési dijat (vámot) és az igy megvámolt tisztított gabonát megőrli. A vámőrlő feleknek köteles mindazt az őrleményt kiszolgáltatni, amit a vámőrlés végett átvett és megtisztított gabonának a felszámított őrlési dij (vám) levonása után őrlésre felöntött mennyiségéből a mindenkor érvényben lévő közellátási rendelkezésekben előirt százalékoknak megfelelő mennyiségben kiőrölt.
(2) A vámőrlés céljából átvett gabonát a felőrlésig zsákokban kell tartani. Minden egyes őrlési tételt zsákbárcával kell ellátni. Ugyanígy kell kezelni az őrőltetők részére már kimért őrleményeket is abban az esetben, ha az őrleményt azonnal nem szállítják el. A zsákbárcán a vámfeljegyzési könyv sorszámát fel kell tüntetni.
19. §
Vámcsere a malomtelepen
(1) A csereőrlést végző (kizárólagos, vámőrlő vagy vegyesőrlő) malom üzembentartója a malomtelepen végzett vámcserélés alkalmával az őröltetővel egyetértésben becsléssel állapítja meg a gabonában levő idegén anyag és gyommag mennyiségét. Az idegen anyagok és gyom-magvak becsléssel megállapított súlyának levonása után megmaradó súlyból kell levonni a mindenkor érvényben lévő közellátási rendelet szerint felszámitható őrlési dijat (vámot) és az ezután fennmaradó suly alapján a saját őrlemény-készletből kell kiadni a tájékoztató szerint kiszolgáltatandó őrleménymennyiségeket.
(2) A cserélők részére már kimért őrieménveket tartalmazó zsákokat, ha azokat nem szállították el azonnal, zsákbárcával kell ellátni. A zsákbárcán a vámfeljegyzési könyv sorszámát fel kell tüntetni.
20. §
Vámcsere a malomtelepen kivül
(1) A malom üzembentartója a malomtelepen kivül csak engedélyezett vámcseretelepén végezhet vámcserét. A vámcseretelep a malom üzembentartójának a malomtelepen kivül fekvő üzleti szerve, ahol az ezzel megbízott alkalmazott (a cseretelepvezető) a vámőrlésre jogosultak gabonáját a vámőrlési dij levonása mellett a malomban előállított őrleményekre vagy az őröltetők egyéb terményét a malomban előállitott darára kicseréli.
(2) A vámcseretelepen végzett cserélésre az előző §-ban foglalt rendelkezések irányadók azzal az eltéréssel, hogy a cseretelepvezető a cserélésre behozott gabonából tisztítás címén semmit sem vonhat le, tehát a tisztítatlan gabonáért ugyanannyi százalék őrleményt kell kiszolgáltatnia, mint ahány százalék őrlemény kerül a malomtelepen a tisztított gabonáért kiadásra. Az őröltető felek figyelmét a vámcseretelepen kifüggesztett tájékoztatóban erre külön is fel kell hívni.
(3) Ha a cseretelep engedély nélkül végez cserélést, a kiadott őrleménynek értéke után a forgalmi adót még akkor is meg kell fizetni, ha a cseréltető vámőrlésre jogosult.
(4) A vámcseretelep kizárólag a malom üzembentartójának neve (cége) alatt működhet. A csereteiepvezetőnek az adózással vonatkozásban levő minden tevékenységéért a malom üzembentartója felelős. A vámcseretelepen idegen malomból származó őrleményeket tartani, ott őrlemény-, gabona- vagy terménykereskedéssel foglalkozni nem szabad. Ennek á tiltó rendelkezésnek megszegése esetén, vagy ha a cseretelepvezető működése az adózás tekintetében kifogás alá esik, a pénzügyigazgatóság az engedélyt megvonni köteles.
(5) A vámcseretelepengedély érvényének meghosszabbítását az érdekelt községi képviselőtestület határozatának, a járási főszolgabíró (polgármester) véleményének, valamint a cseretelep helye szerint illetékes kerületi iparfelügyelő hozzájárulásának csatolása mellett mindenkor az év november havának 15. napjáig kell kérelmezni. Az olyan vámcseretelepeken, amelyeknek közérdekből való szükségességét a fentiek szerint nem igazolták, illetőleg amelyek további fenntartásához a kerületi iparfelügyelő nem járult hozzá, a következő évi január hó 1. napjától cserélést folytatni nem szabad.
(6) Ha a cseretelep helye szerint illetékes pénzügy-igazgatóság a cseretelep működését az ellenőrzés tekintetében aggályosnak tartja, az engedélyt megvonhatja még abban az esetben is, ha a cseretelep közérdekből való szükségességét egyébként megfelelően igazoltatták is. Ha a községi képviselőtestület határozatát, a járási főszolgabíró (polgármester) véleményét, vagy az illetékes kerületi iparfelügyelő hozzájárulását visszavonta, a pénzügy-igazgatóság az engedélyt köteles azonnal visszavonni.
(7) Vámcseretelep felállításának engedélyezését a telep helye szerint illetékes forgalmi adóhivatal utján benyújtott és a pénzügyigazgatósághoz címzett beadványban lehet kérni. Az engedélyezésre irányuló kérvényben meg kell nevezni a cseretelep vezetőjét és be kell jelenteni a felállítandó cseretelep pontos cimét. A kérvényhez minden esetben csatolni kell az érdekelt községi képviselőtestület határozatát, a járási főszolgabíró (polgármester) véleményét, valamint az illetékes kerületi iparfelügyelő hozzájárulását. A vámcseretelep engedélyezésére irányuló kérelem felelt a pénzügyigazgatóság dönt. Ha azonban a folyamodó a fenti igazolások bármelyikét elmulasztotta a kérvényéhez mellékelni, a pénzügyigazgatóság köteles a kérelmet tárgyalás nélkül visszautasítani.
21. §
Inségenyhítő mozgalom részére történő vámőrlés
(1) Az illetékes pénzügy-igazgatóság engedélye alapján a község (város) saját termésű vagy földhaszonbér fejében. esetleg adományként kapott, illetőleg vásárolt gabonájának, továbbá a társadalmi inségenyhitő mozgalmak adományokból gyűjtött vagy vásárolt gabonájának - a hatósági vagy társadalmi inségenyhitő mozgalmak keretében történő közvetlen felhasználás céljára - a községi elöljáróság (polgármester), illetőleg a mozgalom vezetősége által végeztetett bérőrlése vámőrlésnek minősül.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt eseteken kivül más társadalmi célra végzett őrlés a forgalmi adó szempontjából kereskedelmi őrlésnek tekintendő.
(3) A mozgalom vezetősége még az őrlés megkezdése előtt tartozik az illetékes pénzügyigazgatóságnál bejelenteni, hogy mennyi, búzát vagy kétszerest, illetőleg rozsot melyik malomban mikor és milyen kiőrlés szerint kiván vám-őrlésben feldolgoztatni. A bejelentés alapján a vámőrlést a pénzügyigazgatóság - legfeljebb a naptári év végéig terjedő érvénnyel - engedélyezi. Az engedélyt a mozgalom vezetősége az őrlést végző malom üzembentartójának köteles átadni abból a célból, hogy azt a vámfeljegyzési könyv megfelelő tételének igazolásául megőrizze, az ellenőrzéskor felmutassa és az engedélyezett őrlés elvégzését követő havi vizsgálat alkalmával beszolgáltassa. A pénzügyigazgatóság az engedély másolatát az ellenőrzésnél való felhasználás céljából az illetékes forgalmi adóhivatalnak is kiadja.
(4) A vámőrlésben előállított lisztet a mozgalom keretében csak természetben vagy kenyérré feldolgozva szabad kiosztani. Ha a lisztet értékesitik (eladják, elcserélik, sütési vagy más dij kiegyenlítésére adják át) az átruházott mennyiség értéke után a forgalmi adót meg kell fizetni.
22. §
A vám- és kereskedelmi őrlés adóalapja
(1) A vámőrlés adóalapja a vámőrlés végzéséért az őröltető által, fizetett őrlési díj (vám) pénzértéke.
(2) A kereskedelmi őrlés adóalapja a malom által szállított áru értéke éspedig:
1. a saját kereskedelmi őrlésnél az értékesített őrlemények ellenértéke, egyéb átruházás esetén a szállított áru közönséges forgalmi értéke,
2. az idegen kereskedelmi őrlésnél az őrlés végzéséért az őröltető által fizetett őrlési dijon (vámon) felül az őröltető részére kiszolgáltatott őrlemények közönséges forgalmi értéke is.
(3) Ha a malom a vám vagy az idegen kereskedelmi őrlésnél természetben szedett vámkeresetet hivatalos áron beszolgáltatni tartozik, az általános forgalmi adó alapja a vámkeresetnek hivatalos áron számított értéke; szabad forgalomban, való értékesítés esetén pedig a vámkeresetnek szabad forgalomban elért ellenértéke.
(4) Saját vagy idegen kereskedelmi őrlés esetén a vevő vagy az őröltető részére kiszolgáltatott őrlemények értékének, megállapításánál azok az árak irányadók, amelyeket a malom hasonló őrlemények eladása alkalmával tényleg felszámit. Hatósági rendelkezés folytán kiszolgáltatott őrlemények értékének a megállapításánál az elért hatósági árak irányadók.
23. §
Mentesség
(1) Malmok által végzett vámőrlésből (darálásból, olajütésből, paprikaőrlésből, stb.) származó vámkeresetnek feldolgozatlanul szemes állapotban való forgalombahozatala mentes a forgalmi adó alól. A vámkeresetnek feldolgozva, őrleményként való értékesítése esetén azonban a malom éppen ugy általános forgalmi adót tartozik fizetni, mint a kereskedelmi őrlésből származó őrlemények forgalombahozatala alkalmával.
(2) A malomipari termékeknek (őrleményeknek) akár változatlan, akár feldolgozatlan állapotban való további forgalma a 11. § (1) bekezdésének 30. pontjában megállapított feltételek mellett mentes az általános forgalmi adó alól.
24. §
A munkateljesítések után fizetendő forgalmi adónak átalányösszegben való megállapítása
(1) A kizárólag tételes vámőrlést és ezenfelül legfeljebb csak a munkadíj alapján adóztatandó munkateljesítést végző malmok vámkeresménye, bérmunkadija után fizetendő forgalmi adót kivetés utján átalányösszegben kell megállapítani.
(2) Az átalányt a malom telephelye szerint illetékes forgalmi adóhivatal a forgalmi adóhivatal területéről a pénzügyigazgatóság által kijelölt két érdekképviseleti tag meghallgatásával egy-egy naptári év tartamára állapítja meg. Az átalányok kivetését elsőizben 1945. évi június hó 30.-ig, azután pedig legkésőbb minden év április hó 15. napjáig be kell fejezni.
(3) Az átalány alapja az előző naptári évben tényleg elért bevétel. Az átalány alapját akként kell megállapítani, hogy az előző naptári évben gabonában vagy más terményben természetben megkeresett munkadijat a megkeresés hónapjában érvényes helyi piaci árak alapján pénzértékre kell átszámítani és a természetben szedett keresmény pénzértékéhez hozzá kell adni az előző naptári év folyamán esetleg pénzben szedett munkadijak összegét is. Az átalány alapjának kiszámításánál közömbös, hogy a munkadíj fejében átvett gabonát vagy egyéb terményt a malom üzembentartója maga használja-e fel vagy értékesiti.
(4) Az átalányösszegben megállapított forgalmi adóról a fizetési meghagyásokat elsőizben legkésőbb 1945. évi június hó 30.-ig, azután pedig minden év április hó végéig ki kell adni. Az évi átalány összegét a telephely szerint illetékes forgalmi adóhivatal postatakarékpénztári számlájára nyolc részletben éspedig május, június, július, augusztus hónapokban az átalány 10-10%-át, szeptember, október hónapokban 20-20%-át, november-december hónapokban ismét 10-10%-át kell - minden hó 15. napjáig - befizetni. Az egyes hónapokban esedékes részletek ősszegét a fizetési meghagyásban fel kell tüntetni.
(5) Az átalányt az év leteltével, legkésőbb a következő év március hó 31. napjáig - a folyó évre szóló adóalap megállapításával egyidejűleg - felül kell vizsgálni és ha a letelt évi átalány megállapításánál számításba vett adóalap és a letelt év tényleges bevételeinek a (3) bekezdésben szabályozott módon kiszámított értéke között legalább 20%-os eltérés mutatkozik, az átalányt az elmúlt évre visszamenőleg ki kell igazítani. A többletet a forgalmi adóhivatal a folyó évi átalánnyal közös fizetési meghagyásban, de külön összegben írja elő, az adózó javára mutatkozó összeg törlése iránt pedig a pénzügyigazgatósághoz tesz előterjesztést. Az adózó az év letelte előtt is kérheti az átalány kiigazítását, ha igazolja, hogy az év addig elmúlt hónapjaiban elért bevétele a megelőző év megfelelő időszakában elért bevételénél legalább 20%-kal kevesebb. Ha az átalány megállapításával kapcsolatban az adózó terhére szándékos adórövidítés állapitható meg, a forgalmi adóhivatal az átalányt az elévülési határidőn belül bármikor helyesbitheti.
(6) A pénzügyigazgatóságnak az átalány megállapítása vagy kiigazítása tárgyában hozott, határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
25. §
Könyvelési kötelezettség
(1) A malmokban, cseretelepeken és darálókban az ellenőrzés céljára a következő könyveket és feljegyzéseket kell vezetni:
1. a kizárólag tételes vámőrlő malomüzemekben vámfeljegyzési könyvet, darálási könyvet és gabona raktárkönyvet,
2. a kizárólagos csereőrlő malomüzemekben vámfeljegyzési könyvet, darálási könyvet, gabonaraktárkönyvet, őrlési könyvet és őrleményraktárkönyvet,
3. a vegyesőrlő malomüzemekben vámfeljegyzési könyvet, darálási könyvet, gabona-raktárkönyvet, őrlési könyvet, őrleményraktár-könyvet, idegen kereskedelmi őrlés könyvét,
4. a kizárólagos kereskedelmi őrlő malom-üzemekben rendes kereskedelmi, könyveket, de ezek keretén belül feltéllenül gabonaraktár-könyvet, őrlési könyvet, őrleményraktárkönyvet és - amennyiben ily munkákat is végeznek - darálási könyvet, valamint idegen kereskedelmi őrlés könyvét:
5. az 1-4. pontokban emlitett könyveken kivül minden malom üzembentartója pénztárkönyvet és ha árukat hitelben is ad el, hitelnaplót,
6. a gabonatárolással foglalkozó malmok üzembentartói tárolási könyvet,
7. a vámcseretelepeken vámfeljegyzési könyvet, darálási könyvet, gabonaraktárkönyvet, őrlemény raktárkönyvet,
8. az egyéb malmi tevékenységből elért mindennemü bevételről külön-külön könyvet;
9. a kisebb határszéli forgalomban végzett vámőrlésről (darálásról) a vámfeljegyzési és darálási könyvekhez hasonló külön könyveket
(2) A rizshántoló, rizsfeldolgozó, valamint búzát, kétszerest vagy rozsot az őrléstől és darálástól különböző egyéb módon feldolgozó üzemekben rendes kereskedelmi könyveket, de ezek keretén belül feltétlenül gabona- (nyers-és félkészáru) raktárkönyvet, a gyártásnak, illetőleg a gyártás egyes szakaszainak megfelelően gyártási könyvet illetőleg gyártási könyveket, őrlemény- (készáru) raktárkőnyvet és számlamásolati könyvet kell vezetni.
(3) Az őrlemény feldolgozók (sütőiparosok, cukrászok, mézeskalácsosok, kenyér, tészta, keksz, keményítő, siker, csirizgyártók stb.) örleményforgalmukról őrleményraktárkönyvet kötelesek vezetni
(4) A könyvvezetés céljára az állami adóhiva tálnál, Budapesten a székesfővárosi pénzügyigazgatóság bélyegjelző osztályánál szabályszerűen hitelesített és amennyiben illetékkötelezettség áll fenn, szabályszerűen felbélyegzett könyveket kell használni, amelyeket abból a szempontból, hogy a jelen rendelet követelményeinek megfelelők-e. használatbavétel előtt az Illetékes forgalmi adóhivatallal vagy bármelyik pénzügyigazgatósággal láttamoztatni kell. Illetékkötelezettség alá tartoznak azok a könyvek, amelyek az üzem, kereskedő vagy feldolgozó rendes üzleti könyvvezetésének lényeges részét képezik és amelyeket nem kizárólag a jelen rendeletben szabályozott ellenőrzés céljából vezetnek.
(5) A könyveket tintával vagy tintairónnal kell vezetni. A bejegyzésekben vakarás, törlés vagy átírás utján változtatni nem szabad. Téves bejegyzéseket törlő (storno) tétel bevezetésével vagy a téves bejegyzés olvasható áthúzásával s a helyes tétel föléjegyzésével kell kiigazítani.
(6) A vámfeljegyzési könyvet, a darálási könyvet, az idegen kereskedelmi őrlés könyvét, a gabonaraktárkönyvet, a tárolási könyvet, az őrleményraktárkönyvet, az esetleg vezetett gyűjtő könyveket, a malomipari mellékmunkák könyvét és a pénztárkönyvet a hónap végén le kell zárni.
(7) Őrleményeknek őrleménykereskedők és feldolgozók (pékek) részére való forgalombahozatala esetén minden esetben számlát kell kiállítani. Ezeket a számlákat a vevők saját örleményraktárkönyvük mellékleteként a 38. §-ban előirt idő alatt megőrizni és az ellenőrző közegeknek felmutatni kötelesek.
26. §
Vámfeljegyzési könyv és szállítóbárca
(1) A vámfeljegyzési könyvbe a vámőrlésnek minősülő őrléseket (ideértve a korpás-őrlésnek nevezett gabonadarálást is) tételenként, folytatólagos sorszámok alatt a gabona beérkezésekor azonnal be kell vezetni. Az egyes tételeknél fel kell tüntetni a beérkezés időpontját, az őröltető nevét, lakcímét ( utca, házszám, helyrajzi szám szerint), foglalkozását, a vámőrlési tanúsítvány számát és a kiállító község (város) nevét, inségenyhitő mozgalom céljára végzett vámőrlésnél az engedély számát, a gabonás zsákok darabszámát, fajtánként elkülönítve, zsáksúly nélkül a gabona tisztítás előtti és tisztítás utáni súlyát, az őrlési dijat és a vámőröltetőknek kiszolgáltatott őrleményeket tartalmazó zsákok darabszámát, valamint - lisztfajták és jellegek szerint -a kiadott őrlemények súlyát zsáksuly nélkül.
(2) A malmokban és cseretelepeken minden vámőrlési gabonatételre vonatkozólag szállitó-bárcát kell kiállítani. A szállitóbárcát az őröltetővel vagy megbízottjával alá kell íratni s első példányát az őrleményszállitmánnyal együtt az őröltetőnek ki kell adni. Ha az őrleményt nem maga az őröltető, hanem megbízottja szállítja el a malomból vagy cseretelepről, a szállitóbárcát a megbízottal kell aláíratni. Az egy telepen (tanyán, majorban) lakó konvenciós cselédek részére az őrleményeket egy szállítóbárca kíséretében lehet szállítani, ha az őrlés a vámfeljegyzési könyvhöz csatolt és az egyes őröltető cselédek tételeit külön-külön feltüntető összesítő kimutatás alapján együttesen történt. Ha a malom üzembentartója a vámőrlést csuvározás utján végzi, s ezért az őröltető a szállítóbárcát nem Írhatja alá, a csuvározással beszállított gabonáról, illetőleg igy kiadott őrleményekről külön-külön keltezett és sorszámozott átvételi elismervényt kell két példányban kiállítani. Az egyik példányt az őröltetőnek kell átadni. a másik példányt pedig a vámfeljegyzési könyv mellékleteként meg kell őrizni. A szállitóbárcával csak azon a napon szabad a malomtelepről vagy cseretelepről őrleményekel kiszállítani, amely napról a bárca keltezve van.
(3) Ha a vámőrlésre jogosultnak több községben (városban) van lakása vagy gazdasága, s a vámőrlésben előállított őrleményt házi vagy gazdasági felhasználás céljából az egyik községben lévő lakásáról vagy gazdaságából a másik községben lévő lakására vagy gazdaságába, esetleg lakásáról kenyérre való becserélés céljából a sütőiparoshoz kívánja szállítani, ez esetben a vámőrlésre jogosult a községi elöljáróságtól (városi hatóságtól) igazolványt köteles kérni, amelyben a községi előljáróság (városi hatóság) igazolja, hogy a szállítani kívánt őrlemény vámőrlésből származik, s azt házi vagy gazdasági leihasználás céljából kell elszállítani. Az igazolványban azt is fel kell tüntetni, hogy az őrleményt mely községbe (városba) szállítják. Ez az igazolvány a szállítás alatt a szállitóbárcát helyettesiti.
(4) A kisebb határszéli őrlési forgalomban a vámőrlésben előállított őrleményt szintén csak szállítóbárca kíséretében lehet külföldre szállítani.
(5) A vámfeljegyzési könyvet szállitóbárcával együtt ugy kell elkészíteni, hogy annak két-két lapja közül az első tételenként átlyukgatott (perforált) legyen. A másoló (indigó) papirossal, üvegtoll vagy tintairón használata mellel! egyszerre történő átírással kiállítandó két lap közül az első lap a szállitóbárca, a második lap pedig a vámfeljegyzési könyv-céljára szolgál. A másolatoknak tisztán olvashatóknak kell lenni, ezért célszerű a könyvben maradó lap alá keménypapiros- vagy bádoglemezt helyezni. A vámfeljegyzési könyv céljára szolgáló lapokat 1.-től kezdődő folytatólagos lapszámozással kell ellátni. Az őröltetővel vagy megbízottjával a szállitóbárcát ugy kell aláíratni, hogy aláírása a szállitóbárca másolatára is átmásolódjék. Az első lapon készült Az első lapon készült szállitóbárcát - az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseknek megfelelő kiállítás, illetve az őröltetővel a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint történt aláíratás után - az őrlemények elszállításakor ki kell szakítani és át kell adni az őröltetőnek (megbízottjának). A második - át nem lyukgatott - lap a vámfel jegyzési könyvben marad.
27. §
Darálási könyv
A darálási; könyvbe a gabonaneműek állati takarmányozás céljára feldolgozását, továbbá a termények darálását (cserélését) tételenként, folytatólagos sorszámok alatt a gabona, illetőleg termény beérkeztekor azonnal be kell vezetni. Az egyes tételeknél a beérkezés időpontját, a daráltató nevét, lakóhelyét, foglalkozását, a gabonát, illetőleg terményt tartalmazó zsákok számát, továbbá fajtánként külön-külön hasábban a darálásra behozott gabona vagy termény súlyát, a darálási dijat és a kiszolgáltatott dara mennyiségét kell feljegyezni. A gabonaneműeknek állati takarmányozás céljára való darálása esetén a darálási könyvbe a közellátásügyi miniszter vonatkozó engedélyének számát is fel kell jegyezni.
28. §
Idegen kereskedelmi őrlés könyve
Idegen kereskedelmi őrlésre átvett gabonát tételenként, folytatólagos sorszámok alatt a gabona, stb. beérkeztekor azonnal be kell vezetni az idegen kereskedelmi őrlés könyvébe. Az egyes tételeknél a beérkezés időpontját, az őröltető nevét, lakcímét és foglalkozását, a zsákok számát, fajianként zsáksuly nélkül a gabonatisztitás előtti súlyát, a pénzben vagy természetben szedett őrlési dijat, fajtánként a kiszolgáltatott őrlemények mennyiségét, azok napi értékét és az érték után fizetendő általános forgalmi adó összegét, valamint a kiadott őrleményekről kiállított számla számát be kell jegyezni.
29. §
Gabonaraktárkönyv
(1) A gabonaraktárkönyv bevételi oldalára a beérkezés időpontjának, jogcímének és az átruházó nevének, lakcimének feltüntetésével tételenként és nemenként elkülönítve, azonnal be kell vezetni a bármilyen cimen beérkezett gabona és termény tisztítás előtti súlyát. A gabonaraktárkönyv kiadási oldalán időrendben a kiadás időpontjának, jogcímének és a megszerző nevének, lakcímének feltüntetésével fajtánként elkülönítve azonnal be kell vezetni a bármilyen cimen kiadott gabona, termény mennyiségeket. A felőrlésre kiadott gabona, illetőleg félkészáru mennyiségeket az őrlési könyvbe való bevezetéssel egyidejűleg kell bejegyezni.
(2) A tételes vámőrlő malmok üzembentartói a vám feljegyzési könyvnek, darálási könyvnek és a malomipari mellékmunkák könyvének havi összesítése alapján csak a vámkeresményt, illetőleg a természetben szedett munkadijat kötelesek a gabonaraktárkönyvbe bevezetni. A vámcserélő malmok üzembentartói idegen kereskedelmi őrlésre, illetőleg vámcserélésre, a cseretelepek vezetői pedig a cserélésre beszállított egész gabonamennyiség tisztítás előtti súlyát kötelesek havonként összesítve a gabonaraktárkönyvbe bevezetni. A tárolással foglalkozó adózók a tárolásra átvett és a tárolásból kiadott gabonamennyiség súlyát a tárolási könyv havi összesítése alapján ugyancsak havonként összesítve kötelesek a gabonaraktárkönyvbe bevezetni.
(3) Az egy-egy hónap folyamán azonos jogcímen bevételezett vagy kiadott gabona- és terménytételeket (vételből, stb.) a gabonaraktárkönyvben a segédkönyvek havi zárlata alapján. összesítve szabad bevételbe, illetőleg kiadásba elszámolni, ha azokat tételenként megfelelő gyűjtőkönyvben a tételek beérkezésekor vagy kiadásakor azonnal elkönyvelték.
(4) A raktárkönyvet a gabona-, termény-, illetőleg félkészáru tárolási helyén kell vezetni, hogy az a készlet ellenőrzésekor az ellenőrző közeg rendelkezésére álljon.
30. §
Tárolási könyv
(1) Azok. akik gabona vagy termény tárolásával (raktározásával) foglalkoznak, tárolási könyvet kötelesek vezetni. A tárolási könyv bevételi oldalára a beérkezés időrendjében a tároltató nevének, foglalkozásának és lakcimének feltüntetésével tételenként és fajtánként elkülönítve azonnal be kell vezetni a betárolt gabona vagy termény súlyát. A tárolási könyv kiadási oldalán időrendben, a kiadás időpontjának, a tároltató nevének és a kitárolás jogcímének (eladás, felőrlés, csere, szemeselszállitás) feltüntetésével tételenként és fajtámként elkülönítve azonnal be kell vezetni a kitárolt gabona vagy termény súlyát, valamint a tárolási dijat. Húsznál több tároltató ügyfél esetén a tárolási könyvön kivül minden egyes tároltató részére külön elszámolást (folyószámlát) is kell vezetni. Az egyes tároló számlákon fel kell tüntetni a tároltató nevét, foglalkozását és lakcímét, a gabona, vagy termény beérkezésének időpontját, fajtáját és súlyát, valamint azt, hogy mikor és milyen fajtájú, sulyu gabona vagy termény számoltatott el a tároltatóval. A tárolási könyvben a tároltató fél folyószámlájának számát, a folyószámlán pedig a tárolási könyv bevételi vagy kiadási oldalának lapszámát (hivatkozási szám) kölcsönösen fel kell tüntetni.
(2) Mindazok, akik gabonatárolással (raktározással) foglalkoznak, kötelesek az átvett gabonáról tömbfüzetben két példányban elismervényt kiállítani, amely elismervényben fel kell tüntetni az átvétel időpontját, a gabona tulajdonosának nevét és foglalkozását, a gabona fajtáját és mennyiségét. Ennek az elismervénnynek egyik példányát a gabona tulajdonosának kell átadni, a főlapot pedig a tárolási könyv, illetőleg folyószámla alapokmányaként meg kell őrizni. A közraktáraknál betárolt gabonára vonatkozólag ezt az elismervényt a közraktári jegy pótolja,
31. §
Őrlési (malter) könyv
(1) A gabona őrléséről őrlési (malter) könyvet kell vezetni.
(2) Az őrlési könyvbe az őrlés alá vett gabona súlyát, valamint az abból előállitott őrlemények súlyát kell bevezetni. Az előállitott örleményfajták súlya mellett azok kiőrlési százalékát is fel kell tüntetni. Ugyanilyen módon a tisztítás során kiválasztott ocsú, konkoly, bükköny és egyéb hulladékmennyiséget, valamint az őrlés befejezése után mutatkozó porlási veszteségnek megfelelő sulyhiányt is kilogrammokban - és ezen felül az őrlés alá vett gabona súlyához viszonyított százalék feltüntetésével - kell bevezetni. Gabonának a mindenkor érvényben lévő kiőrlési rendelkezésektől eltérő őrlése (pl. buza egységes őrlése) esetén az őrlési könyvben még az őrlés megkezdése előtt szembeötlő módon fel kell tüntetni az őrlés eltérő voltát (pl. 80 vagy 83%-os egységes őrlés) és a vonatkozó közellátásügyi miniszteri rendelet vagy engedély számát is fel kell jegyezni.
(3) Ha a malomban az őrlés alá vett gabona súlyát önműködő mérlegen mérik, az őrlés megkezdése előtt elegendő az őrlési könyvben a feldolgozás alá vont gabona fajtáját és az önműködő mérleg (mérlegek) kezdő számjelzését feltüntetni. Ha azonban a malomban az őrlés alá vett gabonát tizedes mérlegen mérik, az egy-egy őrletben felőrölni szándékozott gabona mennyiségét az őrlési könyvben még az őrlés megkezdése előtt fel kell tüntetni. Ha az őrletet bármilyen okból (uj őrlet megkezdése vagy hosszabb üzemszünet miatt) megszakitját, a megszakítás időpontját, valamint a megszakítás időpontjáig felőrölt gabona és az addig már kiőrölt őrlemények súlyát, végül önműködő mérleg használata esetén a megszakításkor mutatkozó mérlegszámot az őrlési könyvben fel kell tüntetni.
(4) A malmokban a gabonát a napi őrlőképesség egyharmad részénél kisebb őrletekben nem szabad felőrölni. A pénzügyigazgatóság a forgalmi adóhivatal indokolt előterjesztése alapján és a malom műszaki berendezésének figyelembevételével állapítja meg azt a leghosszabb időt. amely időtartam alatt a malomban egy-egy őrletet be kell fejezni s el kell számolni. Egy-egy őrletet a kizárólagos kereskedelmiőrlő és a nagyobb forgalmú vegyesőrlő malmokban általában 5 naponként, a többi vegyesőrlő és az összes kizárólagos csereőrlő malmokban pedig általában két naponként kell befejezni és elszámolni. A pénzügyigazgatóság az őrielek elszámolására indokolt esetben hosszabb időt is engedélyezhet.
32. §
Őrlemény raktárkönyv
(1) Az őrleményraktárkönyv bevételi oldalára az időpont és az őrlet számának megjelölésével az őrlés befejezése után azonnal fajtánként be kell vezetni az őrlési könyv alapján az egyes őrletekből nyert készőrlemények teljes súlyát, illetőleg a raktári osztályozással vagy keveréssel előállitott, esetleg bármily más címen szerzett őrlemények súlyát is. A vásárolt őrleményeknél fel kell tüntetni az áru eladójának (szállítójának) nevét, cimét (telephelyét) és a számla lapszámát. A raktárkönyv fejrovatában fel kell tüntetni, hogy az egyes hasábokban az árunak a csomagolással együtt mért vagy pedig tiszta súlyát tartják-e nyilván. A raktárkönyvben az őrlemények mennyiségét kilogrammokban vagy ha a zsákolás (csomagolás) a kereskedelmi szokásoknak megfelelőleg történik, a zsákok (csomagok) számának feltüntetésével kelt elkönyvelni.
(2) A kiadási oldalra az időpont és a számla lapszámának feltüntetésével be kell vezetni időrendben azonnal és fajtánként az elszállított vagy raktári osztályozásra, keverésre, illetőleg feldolgozásra kiadott őrlemények mennyiségét. A vámcserében és idegen kereskedelmi őrlésben, esetleg annak minősülő cserében kiadott őrlemények mennyiségét a raktárkönyv kiadási oldalán a vámfeljegyzési könyvnek és az idegen kereskedelmi őrlés könyvének havi zárlata alapján összesítve egy tételben kell bevezetni. Ha a raktárkönyvben az őrleményeknek zsáksullyal együtt mért súlya szerepel, a vámcserében kiadott őrleményeknek a vámfeljegyzési könyv szerint elszámolt tisztasulyán (zsák nélkül mért súlyán) kivül - külön tételben -a megfelelő zsáksulyt is ugyancsak kiadásba kell helyezni. A közvetlenül fogyasztók részére összsúlyban 20 kg-on aluli tételekben eladott őrleményeket zsákonként vagy ha egy zsák őrlemény nem fogyott el, naponként összevontan lehet bevezetni.
(3) A raktárkönyvet az őrlemény tárolási helyén kell vezetni, hogy a készlet ellenőrzésekor az ellenőrző közeg rendelkezésére álljon.
33. §
Malomipari mellékmunkák könyve
A malomipari mellékmunkákról - az őrlés és darálás kivételével - (pl. hajdina, köles, stb. hántolásáról, velőmagtisztitásról, tengeriszántásról, tengerimorzsolásról, szecskavágásról, szálastakarmányzuzásról, stb.) vezetendő könyvekben tételenként, folytatólagos sorszámok alatt be kell vezetni a beérkezés időpontját, a megrendelő nevét, foglalkozását, lakhelyét, fajtánként külön hasábokban a feldolgozásra hozott nyersáru súlyát, a munkadíjat és a kiszolgáltatott áru súlyát.
34. §
Őrlemény készletek ellenőrzése, mintavétel és lisztvizsgálat
(1) A malmokban, őrleménykereskedőknél és feldolgozóknál az őrleménykészleteket ellenőrizni kell abból a szempontból, hogy a kiőrölt, keveréssel előállitott, illetőleg raktáron tartott liszteknek az őrlési könyv, illetőleg őrleményraktárkönyv vagy a zsákzárjegy szerint való minősítése a valóságnak megfelel-e.
(2) Minden olyan esetben, amikor az őrlemény fajtájának feltüntetése nem felel meg a valóságnak és azt összehasonlító vizsgálat (Pekár-próba) alapján a helyszínen nem sikerül az ellenőrzöttel (megbízottjával) egyetértésben elbírálni, az őrleményből mintát kell venni. A minta céljára az őrleményt tartalmazó zsák vagy tarlány különböző rétegeiből kell lopó vagy bádogkanál segítségével legalább 1 kilogrammnyi mennyiséget kiemelni s tisztaeszközzel jól összekeverve, két erős papírzacskóban 1/2-1/12 kilogramm súlyt elhelyezni. Ezután a mintákat tartalmazó csomagokat hivatalos pecséttel és a fél pecsétjével is oly módon kell lezárni, hogy a pecsétek lenyomata olvasható legyen. A megállapíthatóan egy-egy őrletből vagy keverésből eredő őrleménymennyiségből külön-külön kell mintát venni. A minta céljára szükséges lisztmennyiséget az 5 zsákon aluli készleteknél minden egyes zsákból, 5-24* zsákot kitevő készleteknél legalább 5 zsákból, a 25-50 zsákot kitevő készleteknél legalább minden ötödik és az 50 zsákon felüli készleteknél . minden tizedik zsákon a zsákok különböző (alsó, felső, középső) rétegeiből kell venni. A szállítás közben megsérült vagy átnedvesedett zsákokat a mintavételnél mellőzni kell. A mintavételről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben fel kell tüntetni az ellenőrző közeg, valamint az érdekeltnek vagy megbízottjának nevét, a mintavétel szükségét (okát), a mintavétel napját és helyét, a pecsétek lenyomatát, az őrlemény fajtáját és számjelzését, a zsák zárjegyen esetleg feltüntetett őrletszámot, a vizsgálat alá vont készlet egész mennyiségét (zsákok, tartányok számát), azoknak a zsákoknak számát, amelyekből a minta vétetett, végül az eljárás során észlelt gyanús ténykörülményeket. Az egyik mintát a jegyzőkönyvvel együtt a forgalmi adóhivatalhoz kell beküldeni, a másik mintát megőrzés végett a félnék kell átadni.
(3) A megmintázott lisztből a hivatalos mintán felül még egy, ellenőrző Pekár-próbához szükséges mennyiségű lisztet kell a forgalmi adóhivatalhoz beküldeni. Ha az ellenőrzött tagadásával szemben a forgalmi adóhivatal házivizsgálata is igazolja a kifogás alaposságát, akkor a mintát megvizsgálás céljából az Országos Gabona- és Lisztkisérleti Intézethez (Budapest, II., Kisrókus-u. 15.) kell beküldeni.
(4) A pénzügyigazgatóság az előző bekezdésben emlitett intézet véleménye alapján dönt abban a kérdésben; hogy az őrleményeknek szabálytalan minősítése folytán történt-e forgalmi adó megrövidítés vagy más szabálytalanság. Az átminősítés általában a raktáron talált őrlemény mennyiségre vonatkozik, ha azonban megállapítható, hogy a raktáron talált őrlemény vagy annak egy része melyik őrletből ered, a vonatkozó őrletből nyert azonos fajtájú őrlemény egész mennyiségét át kell minősíteni.
(5) Az őrlemény előállítója, illetőleg az őrlemény tulajdonosa a lisztvizsgálat diját megtéríteni köteles, ha a lisztvizsgálat eredménye alapján az általa előállitott, illetőleg raktáron tartott őrlemények a hivatalos liszt jelleg mintától eltérőnek bizonyultak.
III. FEJEZET
Eljárási szabályok
35. §Bejelentési kötelezettség
(1) Mindazok, akik általános vagy fényűzési forgalmi adó alá eső kereseti tevékenységet foktatnak, adóköteles foglalkozásukat annak megkezdésétől számított 15 nap alatt az illetékes forgalmi adóhivatalnál bejelenteni tartoznak. A bejelentést Írásban kell megtenni. Ha a bejelentésre kötelezett lakóhelye (székhelye) és a kereseti tevékenység folytatásának helye (vállalat telephelye) nem ugyanannak a forgalmi adóhivatalnak a területén van, a bejelentést a lakóhely (székhely) és a telephelyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál is meg kell tenni. Uj, adóköteles kereseti tevékenység megkezdése alkalmával be kell jelenteni a keresetűző nevét, (cégét), lakó- (szék-) helyét, esetleges telepeinek helyét, a kereseti tevékenység megkezdésének pontos idejét, a kereseti tevékenység tüzetes meghatározását, az alkalmazottak számát, s általában mindazt a lényeges körülményt, aminek az adózásra befolyása lehet. Bejelentési kötelezettség alá esik továbbá a foglalkozásnak vagy kereseti tevékenység helyének megváltoztatása, a régi mellett új kereseti tevékenység kezdése és a kereseti tevékenység folytatásában beállott minden egyéb olyan változás, amely az adókötelezettségre befolyással van. Az ipari vagy kereskedelmi vállalatok átruházását és az ilyen vállalatok kizárólagos jogosítványainak, továbbá a szabadalmi jogoknak általános forgalmi adóköteles értékesítését esetenkint az említett határidő alatt kell bejelenteni. A bejelentés elmulasztása, amennyiben súlyosabb beszámítás alá nem esik, a 60. § rendelkezése szerint büntetendő szabálytalanság.
(2) Az adóköteles kereseti tevékenység ideiglenes szüneteltetését vagy végleges megszüntetését a szüneteltetéstől vagy megszüntetéstől számított 15 nap alatt szintén be kell jelenteni. Ha az adóköteles tevékenység a fizetésre köteles halála miatt szűnt meg, a bejelentési kötelezettség azt terheli, aki az adóköteles vállalatot örökli. Aki ezt a bejelentést elmulasztja, a forgalmi adót az utolsó 12 hónap havi átlagának, ha pedig a vállalat ennél rövidebb ideig működött az erre az időre eső havi átlagnak megfelelő mértékben tartozik megfizetni a késedelmesen megtett bejelentés napjáig, hacsak a mulasztás vétlen voltát és a szüneteltetés vagy megszűnés napját hitelt érdemlően utólag nem igazolja. Nem alkalmazható az utóbbi rendelkezés, ha általános forgalmi adóköteles szellemi szabadfoglalkozással vagy kereskedelmi ügyletek közvetítésével folytatott tevékenység az adózó halála miatt szűnt meg.
(3) Külföldiek, akik az ország területén forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet folytatnak, de itt állandó lakásuk nincs, a kereseti tevékenység megkezdésétől számított 15 nap alatt kötelesek olyan belföldi képviselőt megnevezni, akinek belföldön állandó lakása van és aki a forgalmi adófizetéssel kapcsolatos kötelezettségek ellátására - a külföldi keresetűző egyetemleges felelőssége mellett - alkalmas. Ha a külföldi keresetüző a forgalmi adóhivatal felhívására sem jelöl meg a kitűzött határidő alatt megfelelő képviselőt, Vagy ha a képviselő kötelezettségeit nem teljesíti; a forgalmi adóhivatal javaslatára a pénzügyigazgatóság a külföldi vállalatának zárgondnoki kezelését - a tulajdonos költségére - rendeli el,
36. §
Könyvvezetési kötelezettség
(1) Forgalmi adók fizetésére köteles olyan vállalatok, amelyek az adóalap megállapítására és ellenőrzésére is alkalmas kereskedelmi könyveket nem vezetnek - ha ebben a rendeletben eltérő rendelkezés nincs - valamennyi bevételt és kiadást tartalmazó egyszerű pénztárkönyvet vagy pedig az adóköteles foglalkozás természetéhez mérten részükre külön előirt nyilvántartásokat (pl. a kitermelő kitermelési könyvet, a bércséplő mázsakönyvet és cséplési naplót) kötelesek vezetni.
(2) A pénztárkönyvbe (nyilvántartásokba) minden fizetést (5. § (2) bek.) be kell vezetni, ast naponta összegezni, a hónap végén a könyvet szabályszerűen le kell zárni, s az adóköteles bevételt meg kell állapítani.
(3) Azok az adózók, akik közvetlenül fogyasztók részére szolgáltatnak ki árukat, az áru kiszolgálásával egyidejűleg két részből álló, sorszámmal ellátott tömblapot (blokk; is kötelesek kiállítani és az egyik példányt a vevőnek átadni. A másik példány a tömbben marad. A tömblapokon az eladó nevét (cégét), az áru ellenértékét és az áruszállítás napját kell olvashatóan feltüntetni. A vevő a tömblapot legalább az üzlethelyiségből való távozásáig megőrizni köteles. Ha a vevő tömblap kiállítása nélkül veszi át az árut vagy a valóságos vételárnál alacsonyabb összegről kiállított tömblapot elfogad vagy az üzletből eltávozásáig nem őrzi meg, szabálytalanságot követ el s pénzbírsággal büntetendő. Ugyanezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni megfelelően a munka- és szolgálatteljesitéseknél is. A tömb-lapokat használatbavételük előtt be kell mutatni a forgalmi adóhivatal székhelyén a forgalmi adóhivatalnak, egyéb helyeken a forgalmi adóhivatal ellenőrzésére kiküldött tisztviselőjének a tömblapok sorszámának feljegyzése és számbavétele végett. Ezt a bemutatást elsőizben a rendelet életbelépésétől számított 15 napon belül kell megtenni. Azok az adózók, akik üzletükben National-kasszát használnak, a külön tömblapok kiállítása alól mentesülnek. Ebben a bekezdésben előirt kötelezettség alól mentesíthetők azok az adózik, akikre a tömblapok kiállítása aránytalanul nagy terhet róna vagy a közönség érdekét sértené s egyébként is megbízható adózók. Ennek a bekezdésnek a rendelkezései alá tartozó adóalanyok üzlethelyiségeikben szembetűnő helyen, jól olvasható írással a következő szöveget kötelesek kifüggeszteni: "Ebben a helyiségben minden fizetésről tömb (blokk) lapot kell kiállítani." A tömb (blokk) lap kiállítására nem kötelezett vagy felmentett adóalanyok a következő felírást kötelesek üzletükben kifüggesztve tartani: "Ebben a helyiségben a fizetésekről tömb (blokk) lapot kiállítani nem kell." Ezt az utóbbi felirást be kell mutatni a forgalmi adóhivatalnak láttamozás és bélyegzővel való ellátás céljából.
(4) A forgalmi adóhivatal indokolt esetekben az ellenőrzés biztonsága érdekében s az adózó viszonyainak figyelembevételével megfelelő nyilvántartások (pl. árubeszerzési könyv, raktárkönyv, termelési könyv, bérmunkanapló, stb.) vezetését is elrendelheti.
(5) Az üzleti könyveket és nyilvántartásokat természetes személyek vállalatuk telephelyén, ilyenek hiányában lakóhelyükön tartoznak vezetni, Jogi személyek üzleti berendezésüknek megfelelően, akár bejegyzett székhelyükön, akár telephelyükön vezethetik az egész vállalat ügyvitelére vonatkozó könyveket. Abban az esetben azonban, ha a vállalat székhelye és telephelye nem ugyanazon forgalmi adóhivatal területén van, a székhelyen vezetett üzleti könyveken kivül a telephelyeken is kötelesek megfelelő nyilvántartásukat (nyersanyagraktárkönyvet és készáruraktárkönyvet) vezetni.
37. §
Mentesség a könyvvezetési kötelezettség alól
(1) Azok az adózók, akik forgalmi adójukat átalányösszegben fizetik s személyi körülményeik vagy az üzlet természete ezt indokolttá teszik, az előirt könyvek és nyilvántartások vezetése alól felmenthetők.
(2) A könyvvezetési kötelezettség alól való felmentés iránt az átalányösszegben fizetendő forgalmi adóról kiadott fizetési meghagyásban kell rendelkezni s egyidejűleg figyelmeztetni kell az adózót, hogy minden üzleti számláját és az üzleti levelezéseket - a 38. § rendelkezése szerint - időrendben összegyűjtve 5 évig köteles megőrizni.
38. §
Az üzleti könyvek, nyilvántartások, számlák és levelek megőrzése
Forgalmi adófizetésre kötelezetlek összes üzleti könyveiket, nyilvántartásaikat s egyéb feljegyzéseiket, valamint az üzleti számlákat, levelezéseket és iratokat - más törvényeknek esetleg messzebbmenő rendelkezéseitől függetlenül - legalább 5 évig kötelesek megőrizni. Ezt a határidőt az üzleti levelezésekre és okiratokra vonatkozólag a kiállítás évének végétől, a könyveknél és más feljegyzéseknél pedig, az utolsó bejegyzés évének végétől kell számítani. A forgalmi adóhivatal által esetleg bevont könyvek átvételi elismervényeit ugyancsak 5 évig kell megőrizni.
39. §
Adóbevallás
(1) A fizetendő forgalmi adó alapját az egy-egy hónapban teljesített áruszállítások, munkavagy szolgálatteljesítések ellenértéke fejében kapott bevételeiknek számbavételével maguk az érdelkelt adózók kötelesek minden hó végén megállapítani és a következő hónap 15 napjáig adóbevallás mellett az illetékes forgalmi adóhivatalhoz bejelenteni. Az adóbevalláshoz a nagyobb adózók a forgalmi adóhivataltól igényelhető nyomtatott űrlapokat kötelesek használni, kisebb adózók az adózó nevét (cégét), a bevallási időszakot, a teljes bevételt (adóalapot) s a fizetendő adó összegét feltüntető, legalább negyediv nagyságú papírlap felhasználásával is tehetnek bevallást. A forgalmi adóhivatal megengedheti, hogy az adózó a befizetési lap értesítő (középső) részének a hátlapján legye meg bevallását. Ebben az esetben a forgalmi adóhivatal megfelelő szöveggel előnyomott csekk-befizetési űrlappal is ellátja az adózót. Ha az adózó áruszállításai különböző forgalmi adókulcsok alá esnek, vagy ha az adózó fényűzési forgalmi adót is fizet a nyers bevételt adókulcsok, illetőleg adónemenkénti részletezéssel kell megállapítani.
(2) Az adóbevallásban az (1) bekezdés szerinti részletezéssel megállapítandó nyers bevételnek megfelelő részéből az igazoltan adómentes bevételeket le kell vonni s az ily módon kiszámított adóalap után a megfelelő adókulccsal kiszámitott forgalmi adók összegét külön-külön s a fizetendő végösszeget is fel kell tüntetni. A nem rendes üzletvitel körébe tartozó adóköteles átruházásokat, illetőleg bevételeket pl. kizárólagos üzleti vagy szabadalmi jogok átruházását, stb. az egyéb bevételektől elkülönítve kell bevallani. Az adónemenkint kiszámitott forgalmi adó összegeket olymódon kell kikerekíteni, hogy az 50 fillér vagy ennél nagyobb összeget pengőre kell kiegészíteni, az 50 fillérnél kisebb összeget pedig számításon kivül kell , hagyni. (3) Azok az adózók, akik a megrendelők által adott anyagokat el- vagy kikészítenek, illetőleg feldolgoznak (bérmunkát végeznek), kötelesek az adóbevallással egyidejűleg két példányú kimutatás becsatolásával bejelenteni azoknak a nevét (cégét), lakó- (szék) helyét, akiknek a részére az előző hónap folyamán munkateljesítést (bérmunkát) végeztek. Nem kell ilyen ki mutatást mellékelni az adóbevalláshoz azoknak, akik közvetlen fogyasztók részére végeznek bérmunkát (pl. szabók, cipészek, órások, stb.).
(4) Azok az adózók, akik szabályszerű kereskedelmi könyveket vezetnek, a forgalmi adóhivataltól annak engedélyezését kérhetik, hogy a forgalmi adót az egy-egy hónapban kiállított számlák végösszegében az 5. és 6. §-okban foglaltak figyelembevételével vallhassák be. Ilyen adózás engedélyezése esetén a számlát legkésőbb az áruszállítás megtörténtekor, illetőleg a munkateljesítés befejezésekor kell kiállítani. Ha az adózó könyvelési rendszere a kimenő számlák rendszere alapján való adózás ellenőrzésére alkalmas, a kérelmet nem szabad megtagadni.
(5) Ha a szabályszerű kereskedelmi könyveket vezető adózóra az adóbevallásnak havonkinti összeállítása aránytalan megterheléssel járni, a forgalmi adóhivataltól adóbevallásának negyedévenkinti, félévenkinti vagy évenkinti összeállítására kérhet engedélyt. A kérelem teljesítése esetén is köteles azonban - az adózó valóságos adóköteles forgalmával arányban álló és a forgalmi adóhivatal által megállapítandó összegű - havonkinti előlegeket fizetni a folyó évi forgalmi adóra.
(6) Ha az adóalany vállalatát a maga egészében átruházza, az átruházás után járó forgalmi adó alapját az üzletátruházás bejelentésére megszabott határidő alatt külön adóbevallásban kell. bevallani és az adót egyidejűleg befizetni. Az adóköteles vállalat megszűnése esetén az adózó , vagy az üzlet megszűnésének bejelentésére köteles más személy a bejelentésre megszabott határidő alatt tartozik az üzlet megszűnéséig elért s még be nem vallott adóköteles bevételeit és adóköteles künnlevőségeit (követeléseit) bevallani s az ezek után járó forgalmi adót egyidejűleg befizetni. Ugyanezek a rendelkezések érvényesek az ipari vagy kereskedelmi vállalat kizárólagos jogosítványainak és a találmányi szabadalmak átruházására is.
(7) Azok az adózók, akik nem rendszeresen folytatnak általános vagy fényűzési forgalmi adóköteles kereseti tevékenységet, pl. kő- vagy erdőkitermeléssel, palackozott borok árusításával stb. nem minden évben foglalkoznak, valamint a bontási anyagok forgalombahozói, adóbevallást benyújtani csak a 35. § rendelkezései szerint bejelentendő kereseti tevékenység folytatásának ideje alatt tartoznak. Indokolt kérelemre a forgalmi adóhivatal megengedheti, hogy az ilyen adózók esetenkinti egész üzleti forgalmukról egy - az engedélyben megállapitandó határidő alatt benyújtandó - bevallásban számoljanak el.
(8) Azok az adózók, akik szabályszerű (kereskedelmi könyveket nem vezetnek, bevallásaikat a forgalmi adóhivatalnak való benyujtás előtt záradékolás végett bemutatni kötelesek a kereseti tevékenységük helye (üzlethelyiség hiányában a lakóhelyük) szerint illetékes ipartestületnek, illetőleg kereskedelmi vagy más elismert érdekképviseleti szervnek, ilyen hiányában a községi előljáróságnak záradékolás végett. A záradékban az emlitett szervek igazolni kötelesek, hogy legjobb tudomásuk szerint megfelel-e a valóságnak az adózó által bevallott bevétel. Az emlitett szervek a bemutatott adóbevallásokról az adóalany nevét és a bevallott bevételt feltüntető kimutatást kötelesek vezetni, az adatokat havonta összehasonlítani s ha valamely adóalanynál a bevallás helyessége tekintetében aggályai vagy észrevételei volnának, ezt az illetékes forgalmi adóhivatallal minden hó végéig közölni kötelesek. A forgalmi adóhivatal az észrevétellel illetett adóalanyoknál soronkívül köteles ellenőrzést tartani s a valóságos adóalapot megállapítani. Azokon a helyeken, ahol a postatakarékpénztári csekkforgalom már működik vagy postautalványforgaiom van, a bevallás bemutatásával egyidejűleg a bevallott adó befizetéséről szóló elismervényt is be kell mutatni az emlitett szerveknek. A forgalmi adóhivatal - kérelemre - indokolt esetekben azoknak az adózóknak akik szabályszerű kereskedelmi könyveket nem vezetnek ugyan, de a részükre előirt nyilvántartásokat pontosan vezetik és bevallási, valamint befizetési, kötelességüknek mindenkor pontosan és lelkiismeretesen eleget tesznek, felmentést adhat a bevallásnak az emlitett szervek által való záradékolása alól.
(9) A hentes- és mészárosiparosok (húsiparosok) bevallásaikat kötelesek előzetesen bemutatni a vágóhídi szolgálatot ellátó községi (városi) közegeknek és a husvizsgáló állatorvosinak, vágóhídi szolgálat hiányában a hus-vizsgálónak (állatorvosnak). Az említett személyek a bevallás adatait egybevetik az adózó által vágott állatok számával és egyéb adataival, valamint a levágott állatokból nyert áraknak a husiparos által elérhető eladási árával. Ha a bevallott adóalap ennek a felülvizsgálatnak a során megállapított valószínű bevételeknek nem felel meg s az eltérés okát a husiparos hiteltérdemlően nem igazolja, fel kell hívni a bevallás helyesbítésére. Ennek megtörténte után a vágóhídi szolgálatot ellátó községi (városi) közegek, illetőleg a husvizsgáló (állatorvos) a bevallást aláírásukkal látják el s felhívják a husiparost a bevallott adó befizetésére. Az adózó által levágott állatot mindaddig nem szabad a közfogyasztásra való alkalmasságot igazoló bélyegzővel ellátni, amig az adózó a bevallott, illetőleg a fentiek szerint kiszámított adóalap után járó általános forgalmi adó befizetését igazoló elismervényt fel nem mulatja. Az érdekelt husiparosok kérelmére a pénzügyigazgatóság megengedheti, esetleg elrendelheti, hogy egy-egy községben (városban) vagy a pénzügyigazgatóság illetékessége alá tartozó egész területen a hentesek és mészárosok husiparosok) az általános forgalmi adót esetenkint, a vágások alkalmával vallják és fizessék be. Ilyen esetekben az adóalap megállapításának módját részletesen szabályozni kell s a husiparosokon kivül az érdekeltség, a helyi hatóság s a husvizsgáló (állatorvos) véleményét is be kell szerezni. Az adóalap megállapításán kivül az adó bevallására, befizetésére, stb. vonatkozó eljárási szabályokat is pontosan meg kell állapítani és az érdekeltekkel írásban közölni. Ha a pénzügyigazgatóság az adónak a vágás alkalmával való fizetését engedélyezi vagy elrendeli, részletesen indokolt jelentést köteles tenni a pénzügyminiszternek, a jelentéshez csatolni kell az érdekeltek részére kiadott határozat egy másolati példányát is felülvizsgálat s utólagos jóváhagyás végett.
40. §
Adóbefizetés
(1) Az adóbevallás szerint járó forgalmi adókat az illetékes forgalmi adóhivatal számlájára postatakarékpénztári befizetőlap felhasználásával a bevallással egyidejűleg kell befizetni. Azokon a helyeken, ahol a postatakarékpénztári csekkforgalom átmenetileg szünetel, a forgalmi adót a fennálló rendelkezéseknek megfelelő módon és helyen kell befizetni s a bevallást az illetékes forgalmi adóhivatalnak egyidejűleg megküldeni.
(2) A fizetési meghagyással előirt forgalmi adót a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 15 nap alatt, fellebbezés esetén a másodfokú határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt kell befizetni. A fizetési meghagyással előirt, átalányösszegben megállapított forgalmi adót az átalányozási időszakon belül havi részletekben minden hó 15. napjáig kell befizetni.
(3) Indokolt esetben elrendelheti a forgalmi adóhivatal, hogy az adózó a forgalmi adót hetenkint, esetleg naponkint fizesse be a forgalmi adóhivatal által előirt módon.
(4) Azokat a kisebb adózókat, akik forgalmi adó alá eső árak előállításával (fakitermelés, mész-, szénégetés, kavics-, kőkítermelés, stb.) és forgalombahozatalával alkalomszerűen (nem rendszeresen) foglalkoznak, a forgalmi adóhivatal arra kötelezheti, hogy a forgalmi adót lakó- (cég) helyük, illetőleg az áruelőállitás helye szerint illetékes községi elöljáróság, közbirtokosság, erdőbirtokossági társulat, stb. utján a forgalmi adóhivatal által előirt módon fizessék be vagy pedig az értékesítés alkalmával a községi kövezetvámmal, helypénzzel, stb. együtt vagy a szállítási igazolvány kiállítása alkalmával fizessék meg. Ebben az esetben a községi elöljáróság, illetőleg az adó beszedésére jogosult hatósági közeg vagy közbirtokossági, erdőbirtokossági, stb. megbízott az áru nemét és mennyiségét s a beszedett adó összegét is feltüntető hivatalos nyugtát köteles az adózónak kiszolgáltatni. A községi alkalmazott vagy közbirtokossági, erdőbirtokossági megbízott, aki a fentebbiek alapján a kisebb alkalmi adózóktól a forgalmi adót esetleg a helypénzzel, kövezet-vámmal együtt vagy a szállítási igazolvány kiállítása alkalmával beszedi, a közreműködésével beszedett forgalmi adóból kiszámítandó községi részesedés 20%-áig terjedhető jutalomban részesíthető.
(5) A mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék, továbbá bor- és gyümölcsszeszfőzdék vállalkozóitól a vállalatukban termelt szesz (borpárlat, pálinka, stb.) után fizetendő forgalmi adót az áruk értékesítése, illetőleg az egyedárusági árkülönbözet beszedése alkalmával az egyedárusági eladási ár, illetőleg az árkülönbözet alapulvétele mellett a Szeszegyedárusági Igazgatóság szedi és fizeti be.
(6) Azok a vállalatok, amelyek a 4. § (3) bekezdés 8. pontja alapján általános forgalmi adó alá eső ügynöki (alkuszi) jutalékot fizetnek ki. kötelesek a jutalék után járó általános forgalmi adót a kifizetendő jutalékból levonni s az igy levont forgalmi adót az ügynök (alkusz) lakóhelye szerint illetékes forgalmi adóhivatalhoz -az ügynök (alkusz) nevét, lakóhelyét és a kifizetett jutalék összegét feltüntető kimutatás egyidejű megküldése mellett a 39. § (1) bekezdésében előirt időpontban - befizetni. Azok a vállalatok, amelyek a levont adói nem fizetik be. illetőleg az előirt kimutatást nem küldik be határidőre, adópótlékot kötelesek fizetni s ezenkívül szabálytalanság miatt is büntethetők.
41. §
Adómegállapitás átalányösszegben
(1) Olyan esetekben, amikor az adózó a forgalmi adóknak adóbevallás mellett történő megállapítására és befizetésére célszerűen nem kötelezhető, különösen kisebb terjedelmű vállalatoknál, amikor az adózó az előirt könyvek és nyilvántartások vezetésére nem képes, a forgalmi adó összeget a megállapított vagy megbecsült forgalom után átalányösszegben is meg lehet állapítani.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezése alapján átalányösszegben állapitható meg az általános forgalmi adó. esetleg a fényűzési forgalmi adó olyan kisiparosoknál és kereskedőknél, akik üzletükben maguk vagy legfeljebb családtagjaik segítségével dolgoznak vagy ha alkalmazottakat tartanak is, az előirt könyvek vagy nyilvántartások vezetésére nem képesek, az adózó tevékenységét egyéb főfoglalkozása mellett csak mellékesen folytatja s ebből származó bevételei a főfoglalkozásból származó bevételekhez viszonyítva nem jelentősek, illetőleg ha az adóköteles forgalom ellenőrzésének nehézségei miatt az adóalapnak becsléssel megállapítása megnyugtatóbbnak látszik. Átalányösszegben lehet megállapítani a színházak és a szellemi szabadfoglalkozásúak általános forgalmi adóját is.
(3) Ha az adózó üzleti feljegyzéseket egyáltalán nem vezet, s az adóköteles forgalom a rendelkezésre álló egyéb adatok (pl. a községi fogyasztási adóról vezetett szemleivek, stb.) alapján sem állapitható meg megnyugtató módon, az adóköteles forgalom egy évi valószínű összegét becsléssel - esetleg a (4) bekezdés szabályainak megfelelő alkalmazásával - kell megállapítani.
(4) A helyszíni adatfelvétel vagy a becslés és az előző évi átalányozás adatainak figyelembevételével az azonos foglalkozású adózókat adóköteles forgalmuk nagysága szerint osztályozni kell az arányos adóztatás biztosítása érdekében. Az osztályozásnál a szakmabeli érdekképviselet, esetleg a községi előljáróság véleményét is meg kell hallgatni. Ha az érdekképvisetét véleménye és a forgalmi adóhivatal tervezett osztálybasorozása nem egyezik, s az érdekképviselet a forgalmi adóhivatal adatokkal alátámasztott indokolására sem változtatja meg véleményét az osztálybasorozás tekintetében, az érdekképviseletet véleményének írásbeli indokolására kell felhívni.
(5) Az azonos foglalkozású átalányozott adózók arányos adóztatásának biztosítása végett az évenkinti közös pénzügyigazgatósági értekezleteken az átalányozott adózók osztálybasorozásánál, az adómegállapitásához szükséges adatok beszerzésénél és felhasználásánál, valamint a testületi átalányok megállapításánál követett gyakorlatot a közös értekezleteken résztvevő pénzügyigazgatóságok és forgalmi adóhivatalok kölcsönösen ismertetni és összeegyeztetni kötelesek.
(6) A forgalmi adóhivatal a helyszíni adatfelvételi vagy a becslési jegyzőkönyvek adatai és az osztályozás eredményének alapján megállapitott forgalmi adóátalány egész évi összegéről fizetési meghagyást bocsájt ki, megjelölve azt a naptári évet. amelyre az átalányösszeg megállapittatott. Egyidejűleg felhívja az adózót a megállapitot adónak a fizetési meghagyásban feltüntetett havi részletekben való befizetésére. A fizetési meghagyásokat lehetőleg az előző év december hó 31.-ig kell kézbesittetni.
(7) A fizetési meghagyások ellen beadott fellebbezéseket a pénzügyigazgatóság forgalmi adóhivatali területenként indokolt esetekben ellenőrzési körzetenként, vagy községenként alakított véleményező bizottság meghallgatásával bírálja el. A véleményező bizottság elnöke a pénzügyigazgatóság állal kijelölt fogalmazási tisztviselő vagy a forgalmi adóhivatal vezetője. Tagjai a forgalmi adóhivatal vezetője vagy helyettese, az előadói tisztet betöltő forgalmi adóhivatali csoportvezető tisztviselő és a pénzügyigazgatóság által kinevezett két érdekképviseleti tag. A bizottság jegyzője a forgalmi adóhivataltól, szükség esetén a pénzügyigazgatóságtól kirendelt tisztviselő, kezelő vagy díjnok. Az érdekképviseletek tagjai közül az előforduló foglalkozási ágak és az adózók számához mérten kell - lehetőleg a tárgyalás helyén lakó - megfelelő számú véleményező bizottsági tagot kinevezni. A kinevezés előtt a kinevezendők személyére a forgalmi adóhivataltól, a kereskedelmi és iparkamarától, illetőleg az ipartestülettől kell véleményt kérni. A kínevezés 3 évre szól. A kinevezett bizottsági tagok közül két-két szakmabeli, ilyenek hiányában két-két rokonszakmabeli. a helyi viszonyokkal ismerős tagot kell a tárgyalásra meghívni. A meghívott érdekképviseleti tagokat működésük megkezdése előtt az 53. §-ban előirt titoktartási kötelezettségre, valamint az annak megszegésével járó következményekre és az elfogulatlan véleményadásra figyelmeztetni kell. A tárgyaláson jelenlevő érdekképviseleti tagok díjazását a pénzügyminiszter évenként állapítja meg. A jelenléti dijat, útiköltséget és napidijat a forgalmi adóhivatal rendes külszolgálati költségeinek terhére kell igényelni és kifizetni.
(8) A tárgyaláson az előadó az osztályozás eredményét, a kivetés adatait, a kivetett összegeket, a fél fellebbezésében vagy beadványában előadottakat s a forgalmi adóhivatal erre vonatkozó megállapításait vagy észrevébeleit ismerteti. Az elnök ezután a felet hivja fel nyilatkozásra s esetleges bizonyítékainak beterjesztésére. A tárgyaláson csak a fellebbezésiben előadott vagy olyan körülményekről és tényekről lehet tárgyalni, amelyek a fellebbezés benyújtása óta állottak elő, illetőleg azután jutottak a fél tudomására. A fél meghallgatása után, a bizottság érdekképviseleti tagjai - kívánságukra esetleg nem az adózó jelenlétében - adják elő a véleményüket. Az előadó az ügyfél és az érdekképviseleti tagok előadására válaszolhat. A véleményező bizottság elnöke a tárgyaláson előterjesztett esetleges bizonyítékok, valamint az adózó és a bizottsági tagok véleményének és az előadó válaszának gondos mérlegelésével dönt afelől, hogy a véleményező bizottság a fellebbezés elutasítására vagy annak részben vagy egészben való figyelembevételére, esetleg az adó felemelésére tegyen- e javaslatot a pénzügyigazgatóságnak. Egyidejűleg felhívja az adózót annak közlésére, hogy a véleményező bizottság által javasolt döntésben megnyugszik-e vagy sem. A tárgyalásról rövid, de. az adózó és az érdekképviseleti tagok nyilatkozatának, az előadó válaszának és az elnöki döntésnek, illetőleg indokolásnak lényeges részeit feltétlenül tartalmazó jegyzőkönyvet kell vezetni. A jegyzőkönyvet az elnök, az adózó, valamint az érdekképviseleti tagok és a jegyzőkönyv vezetője irják alá. Ha az érdekelt adózó vagy az érdekképviseleti tagok kellő értesítés ellenére sem jelennek meg a tárgyaláson, ezt a körülményt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, de a tárgyalás távollétükben is megtartandó.
(9) Ha az adózó a véleményező bizottsági tárgyaláson jelen volt s a tárgyalás eredményeként fellebbezéséit, a kivetett adó változatlan fenntartása mellett - visszavonta s ezt a jegyzőkönyvben sajátkezű aláírásával igazolta, az iratok a jegyzőkönyvvel együtt további szabályszerű eljárás végett a forgalmi adóhivatalnál maradnak. Minden más esetben a forgalmi adóhivatal az iratokat a véleményező bizottsági tárgyalásról készített jegyzőkönyvvel együtt véleményes jelentés kíséretében a pénzügyigazgatósághoz terjeszti fel másodfokú határozathozatal végett.
(10) A pénzügyigazgatóság a kivetési iratok és a véleményező bizottsági tárgyalás adatai alapján határoz másodfokon s határozatát a forgalmi adóhivatal utján kézbesít leli az adózónak. Amennyiben a pénzügyigazgatóság határozata a véleményező bizottság által javasolt döntéstől eltérő, a határozatban azokat az indokokat, amelyek alapján a pénzügyigazgatóság határozatát meghozta, részletesen fel kell sorolni. Egyéb esetekben elegendő a határozatban a véleményező bizottsági tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltakra utalni a jegyzőkönyv felvétele helyének és időpontjának megjelölésével. Ha a fellebbező a véleményező bizottsági tárgyaláson nem volt jelen, a véleményező bizottsági javaslat indokolását a másodfokú határozatban kell a fellebbezővel közölni. Ha a véleményező bizottsági tárgyaláson felmerült adatok alapján a szakértői becslési eljárás elrendelésé látszik indokoltnak, az első fokú határozat feloldásával a szakértői becslési eljárás lefolytatására, és uj határozathozatalra utasítja a pénzügyigazgatóság a forgalmi adóhivatalt. A forgalmi adóhivatal ebben az esetben a pénzügyigazgatóság feloldó határozatával egyidejűleg közli a szakértői becslési eljárás időpontját. A forgalmi adóhivatal uj fizetési meghagyása ellen esetleg beadott fellebbezést ugyanúgy kell a véleményező bizottsággal tárgyaltatni, mint a korábbi fellebbezést.
(11) A pénzügyigazgatóság határozata ellen az adózó az 57. § rendelkezése szerint a közigazgatási bírósághoz panasszal fordulhat.
(12) Előzetes helyszíni ellenőrzés nélkül, változatlan összegben az előző évi átalányt kell előirni az adózó terhére, ha az évi átalányösszege 600 (Hatszáz) pengőnél nem több s az adózó forgalmában az osztályba sorozás eredménye vagy a forgalmi adóhivatal rendelkezésére álló egyéb adatok szerint legalább 20%-os eltérés nem mutatkozik. A megállapítás ellen az adózó szabályszerű fellebbezéssel élhet
(13) Minden olyan esetben, amikor valamely adózó forgalmi adóját átalányösszegben lehet vagy kell megállapítani, a forgalmi adó alapját az egyes adózónál tartandó helyszíni ellenőrzés során az adózó által vezetett üzleti feljegyzések, az árubeszerzésekről kapott számlák, egyéb, az adózók által rendelkezésre bocsátott vagy a forgalmi adóhivatal által beszerzett adatok felhasználásával kell megállapítani. A helyszíni ellenőrzéseket minden év szeptember-október havában kell az adózóknál megtartani s az adóalap megállapításához a megelőző 12 hónap (a megállapítást megelőző év szeptember 1.-től a megállapítás évének augusztus hó 31. napjáig terjedő időszak) üzleti forgalmára vonatkozó adatokat kell számbavenni és ennek felhasználásával kell az időközi áremelkedések vagy csökkenések figyelembevételével a forgalmi adóalapot megállapítani, illetőleg megbecsülni. A helyszíni adatfelvételről készített jegyzőkönyvben - az adatok felsorolásával -részletesen fel kell tüntetni, hogy az adózó forgalmának megállapítása milyen módon, az adózó üzleti könyvei, feljegyzései, számlái alapján vagy az adózó által rendelkezésre bocsájtott, illetőleg a forgalmi adóhivatal által beszerzett egyéb adatok alapján, esetleg becsléssel történt.
(14) Abban az esetben, ha az átalány alapjának megállapításánál a számításba vett időszáktól, vagyis az előző év szeptember 1.-től számított hat hónap alatt az adózónak adóköteles bevételei oly mértékben csökkentek, hogy a hat hónap alatt elért tényleges bevétel és a megállapított átalány alapjából az ezt közvetlenül megelőző hat hónapra eső rész együttes összege legalább 20%-kal kisebb, mint az egész évi átalányalap, az adózó jogerősen megállapított átalányának helyesbítését évközben is kérheti. A kérelem alapján a jogerősen megállapított átalánynak, már a kérelem benyújtásának hónapjára, s ezt követően az átalányozási időszak végéig terjedő időre eső része az adózó tényleges bevételeinek megfelelően helyes bitendő. Idényvállalkozások után átalányösszegben megállapított, jogerős forgalmi adó helyesbítése csak az idény letelte után kérhető abban az esetben, ha az adózó tényleges bevétele az átalány alapjához viszonyítva legalább 20%-kal csökkent. Az adózó terhére évközben csak akkor helyesbíthető az átalány, ha adatokkal bizonyítható, hogy az adózó az átalány megállapításánál az adóköteles forgalom tekintetében lényeges körülményeket tudatosan és szándékosan elhallgatott vagy eltitkolt s cselekményével vagy mulasztásával adócsalást vagy adómegröviditésre alkalmas súlyos szabálytalanságot követett el. Ebben az esetben a helytelen összegben történt átalánykivetés évének utolsó napjától számítandó 10 évi elévülési határidőn belül helyesbíthető az átalány a fél terhére. Évközben is megszüntethető az átalány, ha az adózó viszonyaiban olyan lényegesebb változás következett be, amely a további átalányozást nem indokolja.
42. §
Eljárás adóközösségi átalányozásnál
(1) Az érdekelt adózók kérelmére egy-egy forgalmi adóhivatal, esetleg egy-egy város (község) területén, az arányos adóztatás biztosítása érdekében kivételesen több forgalmi adóhivatal területén vagy országos hatállyal is engedélyezheti a pénzügyminiszter, hogy azonos foglalkozású adózók általános vagy fényűzési forgalmi adójúkat adóközösségi rendszerben, átalányösszegben fizethessék.
(2) Ha az egyes esetekben kiadott rendelkezések másként nem intézkednek, az adóközösség terhére egyösszegben megállapítandó forgalmi adó alapját a pénzügyigazgatóság közvetlen felügyelete és irányítása mellet az adóközösség egyes tagjainak adóköteles forgalma alapján kell megállapítani. Ha az adóközösség tagjainak száma nagy, vagy nem minden tag vezet az adóalap megállapítására alkalmas üzleti könyveket, az érdekelt adózók osztályba sorozása után a legnagyobb, a közepes és a kisebb forgalmú adózók közül kiválasztott megfelelő számú adózónál, de legalább az adóközösségi tagok felénél tartandó helyszíni ellenőrzéssel, esetleg becsléssel kell az ellenőrzött adózók valóságos forgalmát megállapítani. Az ugyanazon osztályba sorozott, ellenőrzött adózóknál megállapított forgalom átlaga alapján kell az abba az osztályba tartozó valamennyi adóközösségi tag forgalmát számításba venni s az egyes osztályok igy megállapított együttes forgalma alapján az adóközösség forgalmi adóalapját kiszámitani Az adókőzösség adóalapjának kiszámításához szükséges adatok beszerzése s az együttes adóalapnak fenti módon kiszámítása után a pénzügyigazgatóság az adóközösség választott vezetőségével jegyzőkönyvben egyességet köt a fizetendő forgalmi adó alapjára és a fizetendő adóra. Meghatározza egyidejűleg a befizetés módját is. Az egyesség csak a pénzügyminiszter jóváhagyása után válik jogerőssé. Az adóközösség - a tagok egyetemleges felelősségére tekintettel - jogosult az egyéni szétosztásnál tagjaitól az egyességi jegyzőkönyvbe megállapítandó mértékü tartalékalap létesítésére is befizetéseket követelni. Annak az engedménynek mértékét, amelyre az adóközösség az egyéni kivetéssel és behajtással járó, az általános szabályok szerinti adóztatásánál a kincstárt terhelő költségek és kiadások elmaradása miatt igényt tarthat, a pénzügyminiszter állapítja meg az adóközösség megalakulásának engedélyezésével egyidejűleg.
43. §
Eljárás testületi átalányozásnál
(1) Az ügyvédi és orvosi kamarák minden év november hó végéig az illetékes pénzügyigazgatóságnál kérhetik a tagjaik által fizetendő általános forgalmi adónak testületi átalányozással megállapítását. Ha a kamara illetékessége több pénzügyigazgatóság területére terjed ki, a kérelmet a különböző pénzügy-igazgatóságok területén működő tagokra elkülönítve kell minden egyes érdekelt pénzügyigazgatóságnál előterjeszteni. A kérvényben fel kell tüntetni a kamara tagjainak számát s hogy ezek közül hányan kívánják forgalmi adójukat a testületi átalányozás keretében fizetni. Ha a testületi átalányozásban a kamara tagjainak legalább kétharmadrésze részt vesz, a kérelmet megtagadni nem lehet.
(2) A pénzügyigazgatóság kérelem alapján a kamarai tagokat - a kamara véleményének meghallgatásával - adóköteles forgalmuk nagysága szerint osztályozza s a rendelkezésre álló adatok (hagyatéki tárgyalásokra, peres és peren kívüli bírósági forgalomra, a kereseti és jövedelemadó kivetésekre, magánorvosi gyakorlatból származó bevételekre, stb. vonatkozó adatok) alapján szükség esetén az osztályozás eredménye szerint kiválasztott megfelelő számú nagy, közepes és kisforgalmú adózónál tartandó helyszíni ellenőrzés során beszerzett adatok alapján megállapítja a kamara tagjainak átlagos fejenkinti valószínű adóköteles forgalmát. A szükséges adatok beszerzése után a kamara vezetőségét tárgyalásra hivja meg s a tárgyalás eredményeként jegyzőkönyvi egyességet köt a kamara vezetőségével a fejenkinti átlagos adóalapra s ennek alapján a testület által fizetendő forgalmi adóra. Az egyesség csak a pénzügyminiszter jóváhagyása után válik jogerőssé.
(3) A kamara a pénzügyigazgatósággal kötött egyességgel vagy a pénzügyminiszter állal megállapított fejenkinti átlagos adóalap szerint a testületi átalányozásban résztvevő tagok számának megfelelő együttes adóalapot - erre a célra választott kivető szerve utján - valóságos adóköteles forgalmuk arányában veti ki a tagokra. A kivetésről írásban azzal értesíti az érdekelt tagokat, hogy amennyiben a kivetést sérelmesnek tartják, 15 nap alatt a kamarához fellebbezhetnek vagy pedig bejelenthetik ugyancsak írásban, hogy nem kivannak a testületi átalányozás keretében adózni. Ez utóbbiak nevét és lakóhelyét és a rájuk kivetett adó összegét a kamara haladéktalanul közölni tartozik a pénzügyigazgatósággal az (5) bekezdés szerinti eljárás végett. A fellebbezéseket végérvényesen a kamarának erre a célra választott szerve bírálja el s határozatát írásban közli a fellebbezőkkel. A kamara tagjai a megállapitott forgalmi adót havi egyenlő részletekben minden hó 15.-ig, a már lejárt részleteket legkésőbb a másodfokú határozat kézbesítésétől számított 30 nap alatt tartoznak befizetni. Az elsőfokú kivetés megtörténtéig, fellebbezés esetén a másodfokú határozat kézbesítéséig, az előző évi, illetőleg ha a folyó évi elsőfokú kivetés ennél kisebb, ennek megfelelő mértékű havi előlegeket kell fizetni.
(4) kivetés jogerőre emelkedése után a kamara az egyéni kivetésekről készített lajstromot a pénzügyigazgatóságnak küldi meg a kivetett adó egyénenkinti előírásának, szükség esetén behajtásának elrendelése végett.
(5) A testületi átalányozásban részt nem vevő vagy a (3) bekezdésben emlitett esetben az abból kilépett kamarai tag általános forgalmi adóját a pénzügyigazgatóság a rendelkezésre álló adatok és a helyszíni ellenőrzés eredménye alapján átalányösszegben állapítja meg. Ha a testületi átalányozásból a jogorvoslati eljárás során kilépett tag terhére az egyéni átalányozás során nem lehetne olyan összegű forgalmi adót megállapítani, mint amilyen összegű forgalmi adót a kamara elsőfokon kivetett, a különbözetet a testületi átalányban résztvevő tagok kötelesek megfizetni.
(6) Ennek a szakasznak rendelkezései szerint a testületi átalányozással állapitható meg a hites szabadalmi ügyvivők által fizetendő általános forgalmi adó is. Az átalány alapját a szabadalmi ügyvivők nevével a szabadalmi biróság hivatalos lapjában, a "Szabadalmi Közlöny"-ben kéthetenkint közzétett szabadalmi bejelentések száma és ezeknek - a székesfővárosi pénzügy-igazgatóság javaslata alapján a pénzügyminiszter által évenkint megállapítandó - bejelenté-senkéntí átlagos értéke alapján kell megállapítani. A Magyar Hites Szabadalmi Ügyvivők Testülete a megállapitott átlagos érték és a közzétett bejelentések száma alapján havonkint, minden hó 15.-ig fizetendő forgalmi adóbevallása és befizetése alkalmával az adóbevalláshoz az egyes ügyvivők nevét, közzétett bejelentéseik számát és a nevükben befizetett általános forgalmi adó ősszegét is feltüntető kimutatást köteles mellékelni.
44. §
Adómegállapitás becsléssel
(1) Ha az adózó az előirt üzleti könyveket vagy nyilvántartásokat egyáltalában nem vezeti, vagy ha az üzleti könyveket és nyilvántartásokat hiányosan vezeti, s emiatt a forgalmi adóhivatal az üzleti könyvek vagy nyilvántartások alapján kimutatható adóalapot aggályosnak tartja és az adózó tényleges forgalmát a helyszíni vizsgálat során feltalált iratok, vagy adatok alapján sem lehet megnyugtató módon megállapítani, továbbá átalányozás esetében is a forgalmi adóhivatal a helyszíni vizsgálat megállapításai, valamint a rendelkezésére álló egyéb adatok, esetleg más azonos terjedelmű vállalattal való összehasonlítás utján becsléssel állapit ja meg az adózó adóköteles forgalmát. A becslésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben az összegszerű eredmény megállapításánál figyelem bevett minden lényeges adatot és körülményt részletesen fel kell sorolni. A jegyzőkönyvet aláírás előtt teljes egészében ismertetni kell az adózóval, esetleges észrevételeit szintén fel kell venni a jegyzőkönyvbe. Az adózó kérheti, hogy a megállapítandó záros határidő alatt külön beadványban terjeszthesse elő a becsléssel kapcsolatos észrevételeit. A becslési jegyzőkönyv alapján - esetleg az adózók észrevételeinek figyelembevételével - megállapított forgalmi adót fizetési meghagyással kell az adózó terhére előirni.
(2) Abban az esetben, ha az adózó a becslési jegyzőkönyv megállapításaival szemben szakértő meghallgatását kéri, vagy ha az adóalap máskép megnyugtató módon nem állapitható meg, a pénzügyigazgatóság a forgalmi adóhivatal előterjesztésére a szakértői becslési eljárás lefolytatását rendeli el s egyidejűleg szakértő kirendelése iránt is intézkedek. Az érdekelt adózót a becslési eljárásra Írásban kell megidézni s egyidejűleg figyelmeztetni kell, hogy joga van saját költségére ellenőrző szakértőt alkalmazni. Az adózó vagy az ellenőrző szakértő távolmaradása nem akasztja meg a becslési eljárást
(3) A pénzügyigazgatóság a szakértő kirendelésénél különös gondot tartozik fordítani arra, hogy az illető nem csak szakértelménél, hanem feltétlen megbízhatóságánál fogva is erre alkalmas legyen, továbbá, hogy az adóköteles féllel - akinek ügyében a kirendelés történt - rokonsági, alkalmazotti vagy valamely más érdekeltségi viszonyban ne álljon. A szakértő kirendelése egyes esetekre, esetleg több, egy időszakban előforduló esetre is szólhat. A szakértő kirendelésénél elsősorban hites szakértők és szaktanárok jöhetnek figyelembe, ha személyük az egyéb feltételeknek is megfelel. A pénzügyigazgatóság köteles a szakértőt kiküldetése alkalmával az 53. §-ban előirt titok tartási kötelezettségire, valamint az annak megszegésével járó következményekre figyelmeztetni,
(4) A becslésit eljárásról jegyzőkönyvet kell vezetni. A jegyzőkőnyvet a forgalmi adóhivatal esetleg a pénzügyigazgatóság kiküldöttje, az adózó és a jelenlevő szakértők trják alá. Az adóköteles vagy ellenőrző szakértője ellenvéleményének írásban előterjesztését is kérheti. Ezt a körülményt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni s az írásbeli észrevétel benyújtására egyidejűleg legfeljebb 15 napi határidőt kell engedélyezni. A jegyzőkönyvet jelentés kíséretében a forgalmi adóhivatalhoz kell beterjeszteni. A forgalmi adóhivatal a beesésről felvett jegyzőkönyv adatainak és az adózó vagy ellenőrző szakértő esetleges észrevételeinek gondos mérlegelése után a megállapitott adóról fizetési meghagyást bocsájt ki A fizetést meghagyásban az adóköteles vagy az ellenőrző szakértő jegyzőkönyvi nyilatkozatában vagy külön benyújtott észrevételében foglaltakra megokolt választ kell adni.
(5) A becslésnél eljáró tisztviselőt, valamint a szakértőt, ha az köztisztviselő - az eljárás minden napjára - a fennálló szabályzat értemében járó napidíj és fuvardíj illeti meg. Ha a szakértő nem köztisztviselő, a becslési eljárás minden megkezdett napjára a IX. fizetési osztályba sorozott állami tisztviselőt megillető napidíjra és fuvardíjra van igénye. A napidíjon és az esetleg felszámítható fuvardíjon kivül más költség csak kivételes esetben, a pénzügyminiszter engedélyével számitható fel és állapítható meg. Ha a fentiek szerint járó napidíj a végzett munka mennyiségéhez és a becsléshez megkívánt különös szakértelemhez, valamint a megbecsült adóalap nagy összegéhez képest aránytalanul kevésnek látszik, a pénzügyigazgatóság a szakértő napidiját kétszeresére, kivételesen háromszorosára is felemelheti. A becslési eljárás költségével a pénzügyigazgatóság az adókötelest terheli meg abban az esetben, ha az az előirt könyveket vagy nyilvántartásokat egyáltalán nem vezeti vagy ha a becslési eljárás eredménye a bevallott adósalapot legalább 50%-kal meghaladta. A becslési költségeket az adómegállapítással egyidejűleg meg kell állapítani s a forgalmi adóhivatal rendes külszolgálati költségeinek terhére ki kell fizetni. Ha a becslés költségei az adózót terhelik, a kifizetett összegekről egyidejűleg az adózó terhére fizetési meghagyást kell kiadni s a költségeket az adózó számláján is elő kell imi.
45. §
Fizetési meghagyás
(1) A forgalmi adóhivatal az ellenőrzések alkalmával akár az adózó üzleti könyvei, akár egyéb adatok alapján, esetleg becsléssel megállapított forgalmi adó-összegét fizetési meghagyással közli az adózóval, valamint az egyetemleges fizetésre kötelezettekkel. A fizetési meghagyásban a követelés jogalapját megállapító törvényes rendelkezésekre utalással az adó alapját adónemenként s ezen belül adókulcsok szerinti részletezéssel, továbbá az adókulcsokat, az egyes adókulcsok szerint kiszámított adót, valamint azok együttes összegét is fel kell tüntetni. Az ellenőrzésről vagy a becslésről felvett jegyzőkönyvre utalással röviden indokolni is kell az adóalap összegszerű megállapítását s az előírás jogosságát. Közölni kell továbbá az adózóval a fizetési meghagyással követelt összeg befizetésére megszabott határidőt (40. § (2) bek.), a késedelmes fizetés következményeit (adópótlék, behajtás) s a törvényes jogorvoslati utat is.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelő fizetési meghagyással kell közölni az adózóval az átalányösszegben megállapított forgalmi adót is.
46. §
Adóhelyetbítés
(1) A befizetett forgalmi adó helyesbítését, ha a befizetés nem fizetési meghagyás alapján történt, az adózó - a helyesbítési igény jogcímére tekintet nélkül - a befizetést követő hó első napjától számított hat hónap alatt kérheti.
(2) Az (1) bekezdésben megállapitott határidő eltelte után helyesbítési vagy visszatérítési kérelemnek csak akkor van helye, ha azt a körülményt, amelyre a kérelmet alapították, a határidő eltelte után következett. be. A határidő ilyen esetben a kérdéses körülmény beálltát követő hó első napjától számított 6 hónap.
(3) Az ebben a szakaszban megállapított határidő elmulasztása esetén igazolásnak helye nincs.
(4) Az (1)-(3) bekezdés szabályai nem terjednek ki a tartozás (előirás) nélküli túlfizetésekre, amelyek tekintetében, a kőzadók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállítás megfelelő rendelkezései irányadók.
(5) Az adóbevallás alapján befizetett adóhelyesbítése iránt az (1) bekezdés alapján előterjesztett kérelem felett elsőfokon a forgalmi adóhivatal határoz s ha a kérelmet - esetleg előzetes könyvvizsgálat után - indokoltnak találja, a tartozatlanul fizetett adónak általa megállapitott összegéről kellően megokolt határozatban azzal értesiti az adózót, hogy azt a határozat számára utalással a legközelebbi adóbevallása szerint fizetendő adójából levonhatja. A pénzügyigazgatóság határoz elsőfokon minden egyéb olyan adóhelyesbitési kérelem felett, amikor a tartozatlan fizetésként megállapitott összeget csak pénzben lehet az adózónak kiutalni.
(6) Ha a forgalmi adóhivatal az adóbevallások számszaki felülvizsgálata alkalmával megállapítja, hogy az adózó számítási hiba folytán a törvényesnél több vagy kevesebb forgalmi adót fizetett, határozatban értesiti az adózót, hogy a túlfizetett összeget a legközelebbi adóbevallása alapján fizetendő forgalmi adójából - a határozat számára utalással - levonhatja, illetőleg felhívja az adózót, hogy a hiányt a legközelebbi adóbevallása szerint fizetendő forgalmi adó összegéhez - ugyancsak a határozat számára utalással - külön tételként adja hozzá s fizesse be.
(7) Ha a forgalmi adó alapja utóbb bármily okból nagyobb lesz. az adózó az adóalaptöbbletet az általános rendelkezések szerint tartozik bevallani és a többlet után járó forgalmi adót befizetni.
(8) Ha a forgalmi adó alapja a vevő által teljesített fizetésnek részben vagy egészben való visszatérítése vagy az adózó követelésének az eredeti jogügylet feltételeinek módosulása vagy az adós fizető képtelensége következtében történt elengedése (leírása) folytán utólag csökken, vagy egyáltalán nem folyik be, az adózó az adóalap csökkenésének vagy törlésének (leírásának) üzleti könyveiben való keresztülvezetése után a visszatérített vagy leirt összegek után korábban befizetett forgalmi adót a visszatérítés vagy leírás hónapját követő hó l-jétől számítandó 6 hónap alatt levonhat ja az általa fizetendő forgalmi adóból. Az adóbevallásban vagy az ahhoz csatolt külön kimutatásban a visszatérítés vagy leírás jogcímének és a könyvelési adatoknak feltüntetése mellett tételenként kell kimutatni a visszatérített vagy leirt adóalapokat, az adókulcsot és a befizetett forgalmi adó összegét annak megjelölésével, hogy a befizetés melyik évi és havi adóbevallás alapján történt. Köteles ezenkívül az adózó akár a rendes ellenőrzések alkalmával, akár külön felhívásra hitelt érdemlően (kötlevéllel, üzleti levelezésével, bírói ítélettel, stb.) igazolni a visszatérítés vagy leírás jogalapját is. Ha a kimutatás elkészítése az adózóra nagy megterheléssel járna és az adózó szabályszerű kereskedelmi könyvelése keretében a leírások ellenőrzésére is alkalmas nyilvántartásokat vezet, az adózó kérelmére a pénzügyigazgatóság - a forgalmi adóhivatal javaslatára - eltekinthet a tételenkénti leírásokat feltüntető kimutatásnak az adóbevalláshoz való csatolásától.
(9) Ha az adózó adóhelyesbítési igényét levonás útján érvényesíteni nem tudja, a pénzügyigazgatósághoz adóvisszautalási kérelemmel fordulhat a (8) bekezdésben megállapított határidő alatt.
47. §
Adómegosztás
(1) Ha a forgalmi adófizetésre köteles vállalat székhelye nem annak a forgalmi adóhivatalnak a területén van, ahol a vállalat ipari, műszaki vagy kereskedelmi telepei vannak, a vállalat a forgalmi adót a székhely és telephelyek forgalmi adóhivatalai között megosztva tartozik befizetni. Ennek a rendeletnek az alkalmazása tekintetében a vállalat székhelyének azt a helyet kell tekinteni, ahol az egész vállalat ügyvitelére vonatkozó könyveket vezetik még abban az esetben is, ha ez a hely (nem azonos a vállalat igazgatóságának cégbejegyzés szerinti székhelyével. Telep az a hely, ahol a vállalat helyhezkötötten és tartósan üzleti tevékenységet folytat. A központi könyvelés helye kereskedelmi üzlet vagy raktár nélkül kereskedelmi telephelynek nem tekinthető. Erdőkitermeléssel foglalkozó vállalatok állandó telephely nélkül is kötelesek a forgalmi adót a székhely és kitermelés helye szerinti forgalmi adóhivatalok között - a (4) bekezdés rendelkezései szerint - megosztva befizetni.
(2) Ha a vállalatnak csak egy telephelye van vagy ugyanannak a forgalmi adóhivatalnak területén van több telephelye, az adóbevallás szerint fizetendő forgalmi adó 20%-át a székhelye, 80%-át a telephelye szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál tartozik befizetni. Ha a vállalatnak más-más forgalmi adóhivatal területén fekvő több telephelye van, a telephelyeket megillető 80%-ot az egyes telephelyek üzleti forgalma arányában, ha pedig ez nem állapítható meg, az egyes telephelyek által termelt áruk közönséges forgalmi értékének arányában kell megosztani az egyes telephelyek között.
(3) A telephely helyi forgalmából származó bevételek után fizetendő forgalmi adót, ha az áruszállításon kivül a számlázás is a telephelyen történik, megoszlás nélkül teljes egészében a telephely szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál kell bevallani és befizetni.
(4) Az adó megosztási arányát a székhely szerint illetékes pénzügyigazgatóság felterjesztése alapján a pénzügyminiszter állapítja meg. Mellőzni kell az adómegosztást, ha egy-egy hivatalra csak jelentéktelenebb összeg jutna a megosztás után. Erdökitermeléssel foglalkozó vállalatoknál az adó megosztási arányát évenként június 1-től a következő év május 31-ig terjedő időre az erdőkitermelés helye szerint illetékes pénzügyigazgatóság által minden évben legkésőbb április hó l-ig közlendő kitermelési adatok alapján a székhely pénzügyigazgatósága állapítja meg. A vállalat által fizetendő adó 20%-át a székhely szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál kell befizetni. A fennmaradó 80%-ot pedig abban az arányban kell megosztani a kitermelési helyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalok között, ahogyan az egyes forgalmi adóhivatalok területén kitermelt és a székhely pénzügyigazgatóságávaí közölt fa mennyisége aránylik a vállalat által ugyanazon^ idő alatt összesen kitermelt fa mennyiségéhez. Az építési vállalkozók a szék(lakóhelyük) községén kivül végzett építkezésekből származó bevételeik után fizetendő általános forgalmi adót székhelyük (lakóhelyük) és az építkezés helye szerint illetékes forgalmi adóhivatalok között a (2) bekezdés rendelkezései szerint kötelesek megosztani. Ut-, vasút- és csatornaépitkezéseknél amennyiben az épités több forgalmi adóhivatal területén történik, az épités helyén fizetendő általános forgalmi adót az egyes forgalmi adóhivatalok közölt a területükre eső ut-, vasút- vagy csatorna kilométerhosszának arányában kell megosztani. Az épitkezéseket a megkezdéstől számított 15 nap alatt a szik-hely (lakóhely) és az építkezés helye szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál is be kell jelenteni. Az építési vállalatok raktártelepei, ahol az építkezéshez szükséges anyagokat, gépeket s egyéb felszerelési tárgyakat tartják s ahonnét azokat az egyes építkezésekhez elszállítják, az (1) bekezdés értelmében vett telepnek nem minősíthetők.
(5) Azok az adózók, akik a fenti rendelkezések alapján forgalmi adójukat megosztva tartoznak befizetni, a székhelyük szerint illetékes forgalmi adóhivatalnál beadandó adóbevallásukban az adó megosztásáról a vállalat részére kiadott határozat számára utalással fel kell tüntetniök azt is, hogy a fizetendő összegből az egyes forgalmi adóhivataloknál hány százalék fizetendő s mennyit tesz ki ez az összeg. A telephelyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalokhoz adóbevallásban feltüntetett részletezéssel azonos tartalmú bejelentés kíséretében kell a megállapított határidő alatt a megfelelő összeget befizetni. Az adóbevallásban és a bejelentésekben is külön kell a megoszlási aránynak magfelelően felosztani a fizetendő általános forgalmi adót és a fényűzési forgalmi adót, hogy a forgalmi adóbevételekből részeltetett városok vagy községek részesedését az alábbi 48. § rendelkezései szerint mindegyik forgalmi adóhivatal pontosan megállapíthassa;
(6) Az adóbevallás elfogadására illetékes (székhelyi) forgalmi adóhivatal a bevallás számszaki felülvizsgálata után a telephelyek szerint illetékes forgalmi adóhivatalokkal közölni köteles, hogy a vállalat a számszaki szigorlat eredményeként melyik évi és havi adóbevallása alapján milyen összeget tartozik az illető forgalmi adóhivatal számlájára befizetni. Késedelmes fizetés esetén az adópótlék felszámításáról, az esetleges adóhátralék és járulékainak biztosításáról és behajtásáról mindegyik forgalmi adóhivatal a nála előirt összegek erejéig gondoskodik.
48. §
Részesedés a forgalmi adókból
(1) A törvényhatósági joggal felruházott és a megyei városok területén befolyt általános forgalmi adó 10%-át, a fényűzési forgalmi adó 5.5%-át a pénzügyminiszter az illető városnak engedheti át.
(2) Ennek a részesedésnek fejében azonban a város a forgalmi adók kezelésénél és ellenőrzésénél közreműködni köteles. A közreműködés terjedelmét és módját a pénzügyminiszter állapítja meg, szükség esetén az egyes városokra nézve különleges viszonyaikhoz képest külön-külön.
(3) Hasonló részesedésben, hasonló feltételek mellett, indokolt esetben községeket is részesíthet a pénzügyminiszter.
(4) Nem jár részesedés a forgalmi adókkal kapcsolatban befizetett adópótlékból, pénzbüntetésből, pénzbírságból és rendbirságból.
49. §
Az adó előzetes biztosítása. Előzetes adófizetés
(1) Ha a forgalmi adóhivatal a forgalmi adót veszélyeztetettnek látja, a pénzügyigazgatósághoz előterjesztést tesz, hogy az adózót előzetes biztosíték nyújtására kötelezze. Biztosítékul a legutolsó 12 hónap alatt fizetett, illetőleg esedékessé vált forgalmi adó egynegyed részének megfelelő összeget vagy értéket kell letétbe helyezni. Biztosítékul pénz, takarékbetétkönyv, bankgarancialevél vagy óvadékképes értékpapír, kivételesen az adózó vagy a készfizető kezes ingatlanain szerzett zálogjogi biztosíték is elfogadható.
(2) Ha az adózó legalább egy havi forgalmi adójával hátralékban marad vagy részletfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az elmaradt fizetéseket és járulókait - ha az adózó nem jelzálogjogi biztosítékot nyújtott - a biztosítékból kell kiegyenliteni, az adózót pedig a biztosítéknak 15 nap alatt való kiegészítésére kell felhívni. Ha a felhívás eredménytelen marad, a biztosíték még fennálló részét is a forgalmi adóhátralékra kell elszámolni, az ezután még fennmaradó vagy keletkező hátraléknak más módon való biztosítása és behajtása iránt pedig soronkivül kell intézkedni.
(3) Ha az adózó megfelelő biztosítékot nem tud letenni s legalább egy havi forgalmi adójával hátralékban van, a forgalmi adóhivatal az adózót a forgalmi adónak hetenkint. esetleg naponkint előre való befizetésére is kötelezheti. A malom üzemben tartóját ezenfelül a pénzügyigazgatóság javaslatára a pénzügyminiszter a kereskedelmi vagy vámőrlés, hántolás vagy gabona feldolgozás végzésétől, liszteladástól, vagy cseréléstől eltilthatja, esetleg az üzem teljes szüneltetését is elrendelheti. Állandó üzlettelep vagy állandó lakóhely nélkül működő adózókat (vándorcirkuszokat, mutatványosokat, stb.) ugyancsak az adó előzetes fizetésére lehet kötelezni. Az adó alapját ez utóbbi esetben átalányösszegben kell megállapítani. Ilyen esetekben az adózó kereseti tevékenységét csak az adó előzetes befizetését igazoló tanusitvány birtokában folytathatja.
(4) Ha az állami jogosítvány (italmérés, trafik, sabarin, tűzkő, lőpor, stb.) birtokosai egy havi adóval hátralékban maradnak s azt a forgalmi adóhivatal írásbeli felhívására, a felhívástól számított 15 nap alatt sem egyenlítik ki, a forgalmi adóhivatal a jogosítvány megvonása iránt a pénzügyigazgatósághoz soronkivül előterjesztést köteles tenni. Az előterjesztéskor a kiadott felhívás vétbizonyitványát csatolni kell. A pénzügyigazgatóságok a felterjesztéseket soronkivül kötelesek elintézni és a jogosítványok bevonása iránt azonnal intézkedni. A jogosítvány csak a teljes adóhátralék és járulékai kiegyenlítése után adható vissza. Ha a jogosítványt már egy izben megvonták, második esetben azt végérvényesen el kell vonni. E szabály alól kivételesen indokolt esetekben csak a pénzügyminiszter engedélyezhet kivételt.
(5) A forgalmi adóknak fentebb emiitett előzetes biztosítása céljából biztosítékul elfogadott pénzt a pénzügyigazgatóságok letéti számláján, takarékbetétkönyvet, bankgarancialevelet vagy értékpapírt a pénzügyigazgatóságok székhelyén levő adóhivataloknál kell a fennálló rendelkezések értelmében letétként kezelni.
(6) A takarékbetétkönyvnek, bankgarancialevélnek vagy értékpapírnak biztosítékul való elfogadása tekintetében a 4200/1929. ME rendelet (Budapesti Közlöny 1929. évi 235., Pénzügyi Közlöny 25. szám), valamint az ezt kiegészítő és módosító 8173/1930. számú (Budapesti Közlöny 1930. évi 57., Pénzügyi Közlöny 8. szám), továbbá a 21176/1933. számú (Budapesti Közlöny 1933. évi 72., Pénzügyi Közlöny 8. szám) pénzügyminiszteri rendeleteket, illetőleg az óvadékképes értékpapírok jegyzékének, valamint az üzleti biztosítékul és bánatpénzül elfogadható értékekre vonatkozó összeállításoknak újabb közzététele tárgyában kiadott 174840/1936. IV. a. számú pénzügyminiszteri rendeletben foglaltakat (Budapesti Közlöny 1937. évi 11., Pénzügyi Közlöny 2. szám), továbbá az óvadékképes értékpapírok jegyzékének, valamint üzleti biztosítékul és bánatpénzül elfogadható értékekre nézve elfogadható összeállításoknak módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott 7200/1938. IV. a-számú (Budapesti Közlöny 1938. évi 13., Pénzügyi Közlöny 3. szám), 144700/1938. IV. a. (Budapesti Közlöny 1938. évi 255., Pénzügyi Közlöny 26. szám), 61500/1939. IV. a. (Budapesti Közlöny 1939. évi 92., Pénzügyi Közlöny 10. szám), 70900/1910. IV. a számú (Budapesti Közlöny 1940 évi 88., Pénzügyi Közlöny 9. szám), 123500/1941. IV. a. számú (Budapesti Közlöny 1941. évi 144., Pénzügvi Közlöny 11. szám) és 200000/1941. IV. a. számú (Budapesti Közlöny 1941. évi 269., Pénzügyi Közlöny 22. pénzügyminiszteri rendeletekben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. Ehhez képest takarékbetétkönyvet, bankgarancialevelet (kezességi nyilatkozatot) és értékpapírt csak az említett rendeletek korlátain belül szabad biztosítékul elfogadni. A 4260/1929. ME rendelet 8. §-a értelmében takarékbetétkönyvre vezetendő záradékot a forgalmi adók biztosítására elfogadott; betétkönyvekre is rá keli vezetni.
(7) Bankgarancialevelet (kezességi nyilatkozatot) csak a 4260/1929. ME rendelet 9. §-ában előirt szövegezésnek az alábbiak szerint való változtatása mellett szabad elfogadni:
"Pénzügyigazgatóságnak,
Alulírott (a kezességet nyújtó intézet cége)
..............-nak tudomása van arról, hogy (az adózó megnevezése) .......... 600/1945. PM rendelet 49. §-a értelmében P, biztosíték adására van kötelezve.
Ezennel kijelentjük, hogy mindazokért a kötelezettségekért, amelyek az említett pénzügyminiszteri rendelet 49. §-ának (6) bekezdésében meghatározott esetekben a forgalmi adók esedékességekor való befizetésének elmulasztása miatt ........... (az adózó neve)
lakost (céget) terhelnék, .... P-re, azaz ..................... P erejéig .......... (az adózó neve) -ért minden feltételtől függetlenül készfizető kezességet vállalunk és ehhez képest beleegyezünk abba, hogy a ... ..... (pénzügyigazgatóság megnevezése) az említett pénzügyminiszteri rendelet 49. §-ában körülirt kötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetén - ideértve a késedelmet is - előálló mindennemű követelését az előbb emlitett összeg erejéig közvetlenül velünk szemben érvényesítse anélkül, hogy mi a követelés behajlásának.............. (az adózó neve) lakossal (céggel) szemben való előzetes megkísérlését kívánhatnék.
Egyben kijelentjük, hogy a 4200/1929. ME rendelet, illetve a 600/1945). PM rendelet 49. §-ának rendelkezéseit ismerjük. A biztosítékok céljait szolgáló betétkönyvecskéken és kezességi nyilatkozatokon alakuló kötelezettségeink együttes összege az előbb hivatkozott rendeletben körülirt (illetőleg a pénzügyminiszter ur által intézetünkre nézve külön megállapított i keretet nem haladja meg.
Kelt ......év ................hó .... -n.
cégszerű aláírás"
Határidőhöz kötötten kiállított kezességi nyilatkozatot sem a pénzügyigazgatóságok, sem a letétet átvevő adóhivatalok nem fogadhatnak el.
(8) Az (1) bekezdés értelmében előzetes, biztosítékul a készfizető kezes. kivételes esetben az adózó ingatlanain szerzett jelzálogjogi biztosítékot is el lehet fogadni. A pénz ügyigazgatóság jelzálogjogi biztosítékot csak akkor fogadhat el biztosítékul, ha az ily módon szerzett jelzálogjog telekkönyvi ranghelye a kincstárnak tényleg előnyös helyzetet biztosit Az ily biztosíték adásnak az 1927: XXXV. tc. 68. és 69. §-aiban szabályozott keretbiztositéki jelzálogjog megállapításában beleegyező és a. jelzálogjog bejegyzésére alkalmas okiratban kell történnie.
(9) A forgalmi adók biztosítása céljából jelzálogjog megállapításába beleegyező vágy kezesség vállalást tartalmazó okiratok a 3450 1943. ME sz. rendelet 26. §-ának (1) bekezdése, valamint a 2.350/1945. ME sz. rendelet 3. §-ának (1) bekezdése, végül 15. §-ának (1) bekezdése értelmében 6 P illeték alá esnek, de ha az érték szerint járó 1%-os illeték kevesebb, akkor csak ezt a százalékos illetéket kell leróni. Ugyanezt az illetékösszeget kell leróni az említett kezesség vállaló nyilatkozatokra (bankgarancialevelekre) és a forgalmi adók biztosítása céljából / letétbe helyezett pénzintézeti betétkönyvre a (7) bekezdés rendelkezése szerint rávezetendő nyilatkozatra is.
50. §
Az adápótfék, az adó biztosítása és behajtása. Elévülés
(1) Az adópótlékra (késedelmi kamat), a forgalmi adók biztosítására, behajtására és a behajtás elévülésére nézve a közadók kezelésére vonatkozólag érvényben levő törvényes rendelkezések az irányadók azzal az eltéréssel, hogy az esedékessé vált forgalmi adókat az esedékességtől számitott 15 nap elteltével, az írásbeli intés mellőzésével kell végrehajtás (zálogolás, árverés útján beszedni. Az adópótlék összegeket olymódon kell kikerekíteni, hogy az 50 fillér vagy ennél nagyobb összeget pengőre kell kiegészíteni, az 50 fillérnél kisebb összeget pedig számításon kivül kell hagyni.
(2) A forgalmi adók kivetéséhez való jog elévülése tekintetében is alkalmazandó az 1940: XXII. tc. 43. §-ának rendelkezése. A forgalmi adók követeléséhez való jog tehát annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év alatt évül el, amelyben az adózó adóbevallását szabályszerű időben beadta. Az adóbevallás elmulasztása, valamint adócsalás vagy jövedéki kihágás elkövetése esetében az adó kivetéséhez való jog annak a naptári évnek utolsó napját követő 10 év alatt évül el, amelyben az adózó az adóbevallás benyújtására köteles lett volna, illetőleg amelyben a kincstár megrövidítését eredményező adóbevallását beadta.
51. §
Adatszolgáltatás
(1) Az adófizetésre kötelezett és alkalmazottai kötelesek a pénzügyi hatóság kívánságára valamennyi üzleti könyvüket és egyéb üzleti feljegyzésüket, valamint az adóztatás szempontjából figyelembe jöhető minden iratot és segédeszközt rendelkezésre bocsájtani, illetőleg előmutatni.
(2) Ennek a kötelezettségének teljesítésére az adózó karhatalom igénybevételével is kényszeríthető.
(3) Az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül mindenki köteles a pénzügyi hatóság felhívására a birtokában levő mindazokat az iratokat és segédeszközöket előmutatni, továbbá mindazokat a felvilágosításokat megadni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valamely adóköteles ügyletre vonatkozó tényállás vagy az adókötelezettség és az adó összege tekintetében irányadó más körülmény tisztáztassék. A pénzügyi hatóság azonban köteles annak, akitől az előmutatást kívánja azt a jogügyletet, vagy legalább is azt az időszakot pontosan- megjelölni, amelyre, illetőleg amely időszakban keletkezett ügyletekre az előmutatandó iratok vagy segédeszközök vonatkoznak.
(4) A házmegbízottak, illetőleg tömb- vagy körzeti megbízol lak kötelesek a náluk eljáró forgalmi adóhivatali tisztviselőknek a körzetükbe tartozó adózókra vonatkozólag hivatásuk gyakorlása közben vagy egyébként tudomásukra jutott mindazokat az adatokat kiszolgáltatni amelyekből az adózók valóságos bevételeinek az összegére következtetni lehet.
52. §
Ellenőrzés
(1) A pénzügyi hatóság közegei az üzleti vagy üzemi idő alatt bármikor - még éjjeli üzem idején is - jogosultak a vonatkozó törvényes rendelkezésekben megállapított szabályok pontos megtartásának ellenőrzése végett az adóköteles üzemi, üzleti vagy irodai helyiségében megjelenni. Az ellenőrző közegek személyazonosságukat működésük megkezdése előtt felszólítás bevárása nélkül, arcképes igazolvánnyal kötelesek igazolni. Az adóköteles vagy annak bármely jelenlévő hozzátartozója és alkalmazottja tartozik a kívánt felvilágosítást megadni és az ellenőrzéshez szükséges üzleti könyveket feljegyzéseket vagy egyéb adatokat előmutatni és a szükséges felvilágosításokat megadni.
(2) Az adóztatásra vonatkozó feljegyzései, üzleti könyvek és levelezések alapján végzendő ellenőrzést az adófizetésre kötelezett telepén vagy lakásán kell megtartani aszerint, hogy az adózó hol vezeti vagy őrzi az említett iratokat. Éjjeli üzem idején az ellenőrző közegek csak a folyó üzemi tevékenységre vonatkozó könyvek és feljegyzések felmutatását kívánhatják. A könyveknek s egyéb üzleti feljegyzéseknek a forgalmi adóhivatalba szállítását, csak akkor lehet elrendelni, ha adócsalás vagy jövedéki kihágás alapos gyanúja merül fel s a bizonyitékul szolgáló könyveket vagy feljegyzésekét-emiatt nem lehet az adózó birtokában hagyni vagy ha az adózó a vizsgálat zavartalan lefolytatására nem tud megfelelő helyiséget biztosítani. Az adózó és alkalmazottai kötelesek az ellenőrző közegek kezére járni és részükre a szükséges munkahelyet, világítást, stb. rendelkezésre bocsájtani. A forgalmi adóhivatal kiküldöttei az adókötelesek kifejezett hozzájárulása nélkül csak az üzleti vagy üzemi órák alatt, illetőleg olyan időben, amelyekben a vállalat alkalmazottai az üzletben, foglalatoskodnak, jogosultak az ellenőrzés gyakorlása végett az üzleti iirodai) helyiségben tartózkodni. Az adófizetésre kötelezettek lakásán csak a nappali órákban jelenhetnek meg. Az üzlettelepen való tartózkodás alatt lehetőség szerint ügyelni kell arra, hogy a vásárló közönség az ellenőrzésről ne szerezzen tudomást és hogy az üzletmenetben zavar vagy torlódás ne álljon be. Jogosultak az ellenőrzéssel megfázott közegek mindennemű szállítmányt a közúti forgalomban is ellenőrizni. Az ellenőrző közegek az ellenőrzéseknél egyéb vonatkozásban a forgalmi adóhivatalok ügyrendjének előírásai szerint kötelesek eljárni.
(3) Ha a vállalat székhelye nem ugyanannak a forgalmi adóhivatalnak a területén van, mint a vállalat telephelye, a telephely szerint illetékes hivatal a telepre beszállított, illetőleg az ott előállított áruk mennyiségét és minőségét és az ezekre vonatkozó feljegyzések helyességét köteles ellenőrizni. A megfelelő nyilvántartásokat a vállalat telephelyén is tartozik az ellenőrző közegek rendelkezésére bocsájtani. Abban az esetben, ha a forgalmi adóhivatal javaslatára a telephely szerint illetékes pénzügyigazgatóság az ellenőrzés biztonsága érdekében a székhelyén vagy a székhely pénzügyigazgatósága a telephelyen is szükségesnek, tartja az ellenőrzést, a két hatóságnak együttesen kell az ellenőrzést megtartani.
(4) A forgalmi adó befizetését, a bevételeknek a 36. § szerinti könyvelését, különösen az említett szakasz (3) bekezdésében előirt kötelezettség teljesitését a forgalmi adóhivatalokon kivül - rendes szolgálatuk keretében - az állami adóhivatalok tisztviselői és a pénzügyőri szervek is ellenőrizni kötelesek. A megállapított adóhiányról vagy szabálytalanságról felveendő jegyzőkönyvet az adózó lakó- (cég) helye szerint illetékes forgalmi adóhivatalhoz kell megküldeni.
53. §
Titoktartási kötelezettség
(1) Azok a hatósági közegek, akik hivatalos megbízásból a forgalmi adók ellenőrzésénél és megállapításánál vagy kezelésénél közreműködnek, kötelesek az üzletek és iparvállalatok berendezéseire, viszonyaira nézve, amelyekről hivatásuk teljesítése közben tudomást szereztek, a legszigorúbb titoktartásra ügyelni és semmi olyat nem tenni, ami által az üzleti titok elárultatnék. Ugyanez a titoktartási kötelezettség terheli az átalányozottak fellebbezési tárgyalásain résztvevő érdekképviseleti tagot, valamint az adóbevallásokat láttamozó érdekképviseleti szerveket is.
(2) Ennek a tilalomnak megszegése esetében az illető halósági közeg - teljes kártérítési kötelezettségének épségben tartása mellett - rendbirsággal vagy fegyelmileg büntethető.
(3) Az adózó ilyen irányú kérése felett első fokon a pénzügyigazgatóság határoz. A határozat ellen a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye. A kártérítési követelés érvényesítése polgári perutra tartozik.
54. §
Hatáskör
(1) A forgalmi adókkal kapcsolatos számviteli teendőkről és a forgalmi adóhivatalok ügyrendjéről szóló pénzügyminiszteri rendeletekben megszabott teendők ellátásán kivül a forgalmi adóhivatalok hatáskörébe tartozik a jelen rendelet alapján szükséges minden olyan elsőfokú intézkedés megtétele, fizetési meghagyás és határozat kiadása, amelyeket a jelen rendelet kifejezetten nem utal pénzügyigazgatósági hatáskörbe. A forgalmi adóhivatalok hatáskörében Budapesten a székesfővárosi kerületi adószámviteli osztályok egyesitett alkalmazottak kereseti és forgalmi adóosztályai járnak el.
(2) A forgalmi adóhivatalok felügyeletén, irányításán és a számviteli rendelkezésekben, valamint az ügyrendben a pénzügyigazgatóság hatáskörébe utalt teendők ellátásán kivül a pénzügyigazgatóság elsőfokon határoz azokban az ügyekben, amelyeket ez a rendelet kifejezetten a pénzügy igazgatóság hatáskörébe utal. A pénzügyigazgatóság jogorvoslati hatáskörét az 56. § állapítja meg.
(3) A közigazgatási bíróság és a pénzügyminiszter jogorvoslati hatáskörét az 57. és 58. §-ok állapítják meg.
55. §
Illetékesség
A forgalmi adóhivatalok illetékességét természetes személyekkel szemben az adóköteles kereseti tevékenység folytatásának helye, állandó telephely hiányában a lakóhely, jogi személyeknél a székhely, illetőleg a vállalat összes üzleti eseményeire vonatkozó könyvelés helye állapítja meg.
IV. FEJEZET
Jogorvoslatok
56. §Fellebbezés a pénzügyigazgatósághoz
A forgalmi adóhivatalok intézkedései és határozatai ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést a megtámadott határozat kézbesítésétől vagy a kifogásolt intézkedés tudomásulvételétől számított 15 nap alatt a forgalmi adóhivatalnál kell benyújtani. Egyebekben a közadók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállítás rendelkezései irányadók.
57. §
Közigazgatási bírósági panasz
(1) A pénzügyigazgatóságnak a forgalmi adók helyessége és jogossága, valamint az adó visszatérítése tárgyában hozott határozatai ellen a közigazgatási bírósághoz intézendő panasznak van helye.
(2) A fellebbezést elkésés miatt visszautasító, valamint az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen szintén a közigazgatási bírósághoz lehet panasszal élni.
(3) A panaszokra az 1896: XXVI. tc. rendelkezései az irányadók.
(4) A panasznak halasztó hatálya nincs.
58. §
Fellebbezés a pénzügyminiszterhez
(1) A pénzügyigazgatóságnak olyan határozatai ellen, amelyek ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak helye nincs, a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.
(2) A fellebbezés beadásának a megtámadott határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül van helye.
(3) Az igazolásra nézve a közadók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállítás rendelkezései irányadók.
V. FEJEZET
Büntető rendelkezések
59. §Adócsalás
(1) Adócsalást követ el az, aki abból a célból, hogy valaki a jelen rendelet alapján járó általános forgalmi adó vagy fényűzési forgalmi adó alól egészen vagy részben mentesüljön, a rendelet egyes rendelkezései által tiltott oly cselekményt követ el szándékosan, amely a forgalmi adó megröviditésére alkalmas.
(2) Ilyen tiltott cselekményt követ el az:
1. aki üzleti könyveibe vagy feljegyzéseibe, továbbá adóbevallásába, végül az adónak bélyegben való lerovása esetében az e célból vezetett feljegyzéseibe tudva valótlan adatokat vezet be vagy azokból fizetéseket szándékosan kihagy és ezáltal az adót megrövidíti;
2. aki beadványaiban - ideértve a jogorvoslatokat is - vagy a hatóság részéről hozzáintézett kérdésekre adott válaszában tudatosan valótlan nyilatkozatot tesz vagy az adó helyes megállapítására alkalmas ismert ténykörülményt szándékosan elhallgat;
3. aki az előirt üzleti könyveket vagy feljegyzéseket nem vezeti, noha emiatt már egyizben a 60. § alapján megbüntették;
4. aki a hatóságnak megtévesztésével őt meg nem illető adómentességet vagy kiviteli forgalmi adómegtérítést vesz igénybe.
(3) Adócsalás miatt az 1920: XXXII. tc. alapján kiszabható szabadságvesztés büntetésen felül minden esetben mellékbüntetésként kiszabandó pénzbüntetés a veszélyez letett adó egyszeresétől nyolcszorosáig terjedhet.
(4) Ha az adócsalást az elitélt, mint alkalmazott követte el és az adócsalás miatt mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetést tőle behajtani nem lehet, a megállapított összeget a szolgálatadótól kell behajtani. Ha a pénzbüntetést egészben vagy részben- egyáltalában nem lehet behajtani, azt az elitélt ellen szabadságvesztés büntetésre kell átváltoztatni.
60. §
Szabálytalanságok büntetése
(1) Ha a cselekmény vagy mulasztás súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, szabálytalanság miatt 20.000 P-ig terjedő pénzbirsággal büntethető az, aki a vonatkozó törvényes rendelkezésekben megszabott kötelességét oly módon szegi meg, amely a forgalmi adó meg rövidítésére alkalmas.
(2) Az (1) bekezdés szerinti pénzbírság 20.000 P-n felül, a megrövidítés veszélyének kitett forgalmi adó egyszeres összegéig is növelhető, ha a megrövidítés veszélyének kilett forgalmi adó összege a 20.000 P-t meghaladja.
(3) A szabadságvesztésre át nem változtatható pénzbírságot - ha a szabálytalanság adórövidítéssel nem kapcsolatos - elsőfokon a forgalmi adóhivatal, egyébként pedig a pénzügyigazgatóság szabja ki. A forgalmi adóhivatal határozata ellen a pénzügyigazgatósághoz, a pénzügyigazgatóság elsőfokú határozata ellen pedig a pénzügyminiszterhez a határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt egyfokú fellebbezésnek van helye.
(4) Adóröviditéssst kapcsolatos, súlyosabb beszámítás alá eső szabálytalanságok ismétlődése esetén a pénzügyigazgatóság elrendelheti a pénzbírságot megállapító határozatának egy vagy több napilapban való közlését az adózó költségén. A pénzügyminiszter előzetes jóváhagyása után elrendelheti a pénzügyigazgatóság az adózó vállalatának meghatározott időtartamú vagy állandó ellenőrzését az adózó költségére, javasolhatja továbbá a pénzügyigazgatóság az illetékes hatóságoknál az adózónak bizonyos áruk előállításától vagy forgalombahozatalától való meghatározott időtartamú vagy végleges eltiltását, az adózó iparengedélyének meghatározott időtartamú vagy végleges megvonását (foglalkozásának meghatározott időtartamú vagy végleges betiltását), végül az adózónak közigazgatási elkülönítő őrizet alá vételét (internálását) . Ez utóbbit azonban csak akkor szabad javasolni, illetőleg elrendelni, ha az adózó legalább már háromszor elkövette az adórövidítésre alkalmas súlyos beszámítás alá eső szabálytalanságot.
61. §
Rendbírság
(1) Azok a hatósági közegek, akik a forgalmi adókra vonatkozó törvényes rendelkezésekben az adó beszedése, biztosítása céljából rájuk rótt kötelességeiket mulasztás vagy cselekmény által megsértik - amennyiben ennek a fejezetnek rendelkezései szerint vagy a fegyelmi jogszabályok alapján súlyosabb büntetés alá nem esnek - 50 P-íg terjedhető rendbirsággal büntetendők.
(2) A rendbírságot elsőfokon a pénzügyigazgatóság állapítja meg. Határozata ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni, aki végérvényesen határoz.
II. RÉSZ
Fényűzési forgalmi adó
62. §A fényűzést forgalmi adó tárgya és az adó kulcsa
(1) Fényűzési forgalmi adó alá esik a következő tárgyak (áruk) forgalma:
1. A palackozott borpárlat, konyak, likőrök, rum, pálinka, minden égetett szeszesital, bor, must, gyümölcslé, gyömölcsmust és méhsör a palackozás (töltés) helyén. Az adó kulcsa 30%.
2. A pezsgőbor a gyártás helyén. Az adó kulcsa 50%.
3. Illó olajok, illat- és zamatanyagok, esszenciák, illatszerek és kozmetikai készítmények (vámtarifa 424-429. és 433-435. számok alá tartozó áruk) az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa
4. Játékkártya a gyártás (előállítás) helyén. Az adó kulcsa 50%.
5. A bármilyen meimyiségü állati selymet tartalmazó fonó- és szövőipari termékek a gyártás helyén. Az adó kulcsa 20%.
6. A csom szőnyegek a kiskereskedelmi forgalomba. Az adó kulcsa 30%.
7. A hímzések, csipkék és léghimzések az előállítás (gyártás) helyén. Az adó kulcsa 30%.
8. Bármilyen prémből készült kész szücs-áruk a kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 40%.
Nem esik fényüzési forgalmi adó alá a férfi vagy női felsőruhára csak gallérként, kézelőként vagy díszítésül, de tartós vagy állandó jelleggel (rávarrással, rádolgozással) alkalmazott prémbőr. Természetesen, ha ezeket a felső-ruhadiszitésül szolgáló prémbőröket önállóan szállítják, a fényűzési forgalmi adót meg kell fizetni.
9. A valódi antilop-, rozmár-, fóka-, strucc.-, krokodil-, hal-, béka-, gyík-, kígyó- és egyéb hüllőbőrök, valamint a lakkbőr a gyártás helyén. Az adó kulcsa 30%.
10. Mindennemű tapéta és kárpit az előállítás helyén. Az adó kulcsa 30%.
11. Az óvszerek a gyártás helyén. Az adó kulcsa 30%.
12. Az ólomkristály üveg, az üvegmozaik és az ólomfoglalatú üvegfestmény a gyártás (előállítás) helyén. Az adó kulcsa 50%.
13. Az asztali étkezési, kávés, teás és feketekávés, szendvics-, desszert-, likőrös-, sörös és efféle készletek porcellánból. Fényűzési forgalmi adót csak abban az esetben kell fizetni, ha egy-egy készlet árának alapulvétele mellett a darabonkénti átlagos ár 25.- P vagy ennél magasabb. Például egy 58 részes, 12 személyes asztali étkészlet 1.450.- P-s vagy egy 86 részes 12 személyes asztali étkészlet 2.150.- P-s ártól kezdve fényűzési tárgy, mert ebben az esetben a darabonkénti átlagos ár a 25- P-s értékhatárt már eléri. Az asztali készleteket a behozatali és belföldi forgalomban egy aránt készletenként részletezve, a darabszám és az ár feltüntetése mellett kell számlázni abban az esetben is, ha egyszerre több készletet szállítanak s az egyes készleteket nem elkülönítve csomagolták. Ha a küldemény nem teljes asztali készleteket, hanem csak egyes darabokat tartalmaz, a küldeményről kiállított számla végösszegét el kell osztani a darabszámmal és ha a darabonkénti átlagos ár a 25.- P-t eléri vagy meg haladja, a fényűzési forgalmi adót meg kell fizetni. A fényűzési forgalmi adó az előállítás (gyártás) helyén fizetendő. Az adó kulcsa 30%.
14. Az üvegből. porcellánból, fayancból, majolikából, agyagból vagy terrakottából, stb. való díszműáruk (vázák, szobrok, tálak s egyéb dísztárgyak vagy használati tárgyak az előállítás (gyártási helyén, abban az esetben, ha a darabonkinti eladási ár 250.- P vagy ennél magasabb összeg. A 250.- P-s értékhatár alkalmazása szempontjából a készleteket (pl. iróasztalkészlet: tintatartó, itató, papirosvágó, iratnehezék, stáb.) egy egységnek kell tekinteni. Asztali étkezési és hasonló készletek fényűzési adókötelezettsége tekintetében a vt. 701. szám alá tartozó porcellánárukra megállapított minősítés az irányadó abban az esetben is. ha a készletet a vt. 962. számhoz fűzött hivatalos magyarázatok szerint a behozatali forgalomban a vt. 962. száma alatt kell kezelni. Az adó kulcsa 30%.
15. Platina-, platinaezüst-, arany- és ezüstáruk, drágakő-. féldrágakő-. korall-, brilliáns-. igazgyöngy-, gyémánt-, smaragd-, rubináruk, általában az ékszerek nemesfémből vagy nemesfémmel, drága-, féldrágakövekkel vagy koraiokkal kapcsolatban. Nemesfémből való vagy nemesfémmel kapcsolatban levő órák. Ha az ékszerész, az ékszerüzletében levő árukról nem igazolja hitelt érdemlően, hogy azok nem fényűzési forgalmi adó alá eső tárgyak, akkor azt kell vélelmezni, hogy azok fényűzési forgalmi adó alá eső ékszerek, az ilyen üzletek tehát teljes forgalmuk után fizetik a fényűzési forgalmi adót. Az adó kulcsa a kiskereskedelmi forgalomban fizetendő 50%.
16. A hangszerek, gramofonok és más zene előadásra alkalmas készülékek, hanglemezek, rádióvevőkészülékek (ideértve a pick-up-ök és csak a rádión át megszólaló lemezjátszókat és elektrogramofonokat is), hangszekrények, lemezváltók a kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 30%. A gramofonnal össze nem épített vagy azzal kapcsolatban nem levő rádióvevőkészülékek után csak akkor kell fényűzési forgalmi adót fizetni, ha a csövek száma háromnál több. A hálózati készülékeknél az egyenirányítás célját szolgáló csövek a csövek számának megállapításánál figyelmen kivül maradnak. (Nem esnek tehát fényűzési forgalmi adó alá a 3 + 1 vagy 3 + 2 csöves készülékek.)
17. Fényképező és fényképvetitő készülékek a kiskereskedelmi forgalomban: Az adó kulcsa 30%.
18. Forgalomban nem levő bélyegek, bélyegalbumok és bélyeggyűjtemények a kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 30%..
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt áruk alatt mindazokat az árukat kell érteni, amelyeket az általános felfogás vagy az üzleti (szakmai vélemény az említett áruk alatt ért. Vámtarifaszám megjelölés esetén mindazokra az árukra kiterjed a fényűzési forgalmi adókötelezettség, amelyek a vámtarifa és a hivatalos magyarázatok szerint a vonatkozó vámtarifaszámok, illetőleg alszámuk alá tartoznak. Vitás esetekben végső fokon a pénzügyminiszter dönti el. hogy valamelyik áru tárgya-e a fényűzési forgalmi adónak.
(3) Az (1) bekezdésben felsorolt árukon kivül fényűzési adó alá esnek még:
1. A virágkereskedések minden bevételük után. Az adó kulcsa 10%. Mentesek a fényűzési forgalmí adó fizetés alól az alkalmi piaci, csarnoki és a/ utcai virágárusok akkor is. ha állandó jellegű elárusító helyük van.
2. Az élő által (kutya, macska, mókus, majom, madár, diszhal, stb.) kereskedések minden bevételük után. Az adó kulcsa 50%.
3. A valódi ékszerek mellett kizárólag vagy túlnyomórészt ékszerutánzatok, dísztárgyak, emléktárgyak s hasonló cikkek eladásával foglalkozó kereskedések (híjouteriek) teljes bevételeik után. Az adó kulcsa 50%.
4. A régiségek a belföldi kiskereskedelmi forgalomban. Az adó kulcsa 30%. Az adófizetési kötelezettség a régiségek adásvételével üzletszerűen foglalkozó kereskedőket terheli. A fényűzési forgalmi adókötelezettség tekintetében régiségnek számítanak az 1850. év előtt készüli szobrászati. festészeti és grafikai művek abban az esetben is, ha művészi alkotásoknak nem tekinthetők. A nyomdaipar 1850. év előtti termékei s az 1850. év előtti időből származó kéziratok. Anyagukra tekintet nélkül az olyan dísztárgyak, ruházati és egyéb használati tárgyak, templom, iskola, hivatal, lakás és műhely berendezési és felszerelési tárgyak, vadászati, halászati és egyéb foglalkozási eszközök, amelyeknek anyagértékén kivül nyilvánvalóan történelmi vagy művelődéstörténeti értékük van. A kizárólagos régiségkereskedők üzletében raktáron tartott árukról általában azt kell vélelmezni, hogy azok fényűzési forgalmi adóköteles régiségek. Régiségeken kivül egyéb tárgyakat is árusító kereskedőnél vagy iparosoknál az adózóval kötött egyességgel vagy szakértői becsléssel kell a fényűzési adóköteles forgalom valószínű összegét s az ezután fizetendő fényűzési forgalmi adóátalány összegét megállapítani.
63. §
Fényűzési vállalatok
(1) A rendőrhatóság játszási engedélye alapján működő mulatók, bárok, grillek minden bevételük után, beleértve az esetleges belépőjegyekből, ruhatári kuvert- vagy bármely más címen felszámított dijakból származó bevételeket is, 30% fényűzési forgalmi adót tartoznak fizetni. A kiszolgáltatott ételek és italok beszerzése alkalmával a mulatók terhére felszámított általános forgalmi adó vagy fényűzési forgalmi adó beszámításának nincs helye. A távbeszélő használatáért szedett dijak, a szivar- és szivarka eladásokból származó bevételek, továbbá a számlákban külön felszámított, a kiszolgálószemélyzetet megillető s részükre kiadott kiszolgálási dijak és ellenérték nélkül kiszolgáltatott áruk pénzértéke után sem fényűzési, sem általános forgalmi adót nem kell fizetni. Ugyanezeket a rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni a magán és nyilvános találkahelyekre is.
(2) A rendőrhatóság - a belügyminiszter 194115/1934. IX. b., illetve 116708/1938. V. rendeletei szerint - a mulatók, bárok, grillek részére a játszási engedélyt csak abban az esetben adhatja ki, ha a folyamodó az illetékes forgalmi adóhivatal, a székesfővárosban az illetékes kerületi forgalmi adóosztály által kiadott bizonyítvánnyal igazolja, hogy fényüzési forgalmi adóhátraléka nincs, illetőleg, hogy a fényűzési forgalmi adóban esetleg fennálló hátralékát a részére engedélyezett részletfizetési kedvezménynek megfelelően pontosan törleszti.
(3) A mozgófényképüzemek minden bevételük után 20% fényűzési forgalmi adót tartoznak fizetni. A jegy árában áthárított fényűzési forgalmi adó és egyéb közszolgáltatás nem számilható a fényűzési forgalmi adó alapjahoz.
(4) A fényűzési forgalmi adót adóbevallás mellett pénzben fizető mozgófényképüzemek pénztárkönyv vezetésén kivül kötelesek nyilvántartani a beszerzett jegytömbök (tekercsek! számát, eladási áranként elkülönítve, ugyanígy a naponkint használatba vett (a pénztárnak kiadott) jegytömbök (tekercsek) számát s a szokásos napi zárlat eredményeként a naponkint eladott jegyek darabszámát, ugyancsak eladási árankint elkülönítve. Ennek a rendelkezésnek egységes és célszerű végrehajtására a pénzügy igazgatóságok - az érdekelt mozgófénykép üzemekkel való előzetes tárgyalás után - részletes utasítást kötelesek adni a forgalmi adóhivataloknak. Az érdekeltséggel folytatott együttes tárgyalás során kell megállapítani az egy-egy mozgófénykép üzem által havonként kiadni szokott ingyenjegyek számát is, eladási árankint elkülönítve.
(5) A forgalmi adóhivatalok havonkint a jegynyilvántartások alapján is ellenőrizni kötelesek, hogy a fényűzési forgalmi adót adóbevallás alapján fizető mozgófénykép üzemek minden bevételüket bevezetik-e pénztárkönyvükbe. Amennyiben a jegynyilvántartások helyessége ellen jogos kifogás támasztható, a forgalmi adóhivatal elrendelheti, hogy a mozgó-fényképüzem csak a forgalmi adóhivatal által előzetesen lebélyegzett jegyeket árusíthat, szükség esetén az üzem állandó ellenőrzését Is elrendelheti, amelynek legrövidebb időtartama egy hónapban állapítandó meg. A forgalmi adóhivatalnak a jelen bekezdés rendelkezése alapján kiadott határozatai ellen igénybevehető jogorvoslatoknak (fellebbezés a pénzügyigazgatósághoz, illetőleg ennek határozata ellen a pénzügyminiszterhez) halasztó hatálya nincs.
(6) Ha a mozgófényképüzem engedélyese a (4) vagy (5) bekezdés rendelkezése alapján megállapitott könyvvezetési és jegynyilvántartási kötelezettségének a kitűzött határidő alatt nem tesz eleget, valamint, ha a forgalmi adóhivatal székhelyén kivül eső városban vagy községben működő mozgófénykép üzem a fényűzési forgalmi adó fizetési kötelezettségét nem teljesiti pontosan, a forgalmi adóhivatal jelentése alapján a pénzügyígazgatóság az elsőfokú rendőrhatóságot keresi meg, hogy a mozgófényképüzemnek a következő hónapra, illetőleg- játszási időszakra szóló játszási engedélyt ne adja ki. A forgalmi adóhivatal székhelyén működő mozgófényképüzemek azt a körülményt, hogy forgalmi adóhátralékuk nincs, esetről-esetre előzetesen - a forgalmi adóhivatalnak a játszási engedély iránti kérvényre vezetett igazolásával - tartoznak az elsőfokú rendőrhatóság előtt igazolni.
64. §
Árverések fényűzési forgalmi adó kötelezettsége
(1) Az 1888: XXII. törvénycikk rendelkezései alapján kiadott kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri engedély mellett ingó tárgyak árverésével üzletszerűen foglalkozók az árverési vételár után - az elárverezett tárgy minőségére tekintet nélkül - 20% fényűzési forgalmi adót tartoznak fizetni. A fényűzési forgalmi adót az árverési jegyzőkönyv után járó okirati illetéken felül kell megfizetni s az adó összegének lefizetése előtt a megvett tárgyat a vevőnek átadni nem lehet. A 62. § (3) bekezdés 4. pontja alapján régiségeknek nem minősülő használt ruházati cikkek és könyvek árverése esetén csak általános forgalmi adót kell fizetni.
(2) Az (1) bekezdésben megállapitott fényűzési forgalmi adót csak az ingó tárgyak árverésével üzletszerűen foglalkozók tartoznak meg fizetni. Ilyenek a postatakarékpénztár árverési csarnoka s a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter engedélyével ilyen tevékenységet folytató személyek.
(3) Más árverés után csak abban az esetben kell általános forgalmi adót, esetleg fényűzési forgalmi adót fizetni, ha az árverési szenvedő fél általános forgalmi adó vagy fényűzési tárgyak után fényűzési forgalmi adófizetésre köteles személy s olyan árukészlete kerül árverésre amelynek forgalombahozatala esetén az árverést szenvedő az általános szabályok szerint általános forgalmi adót vagy fényűzési forgalmi adót taltoznék fizetni. Ha az árverési vevő az árverésen megveti áruk tekintetében maga is fényűzési forgalmi adófizetésre kötelezett személy, az árverési vételár után igazoltan tizetett fényűzési adót a saját adóköteles forgalom után fizetendő fényűzési forgalmi adóból levonhatja. Az általános forgalmi adó beszámításának azonban nincs helye. A pénzügyigazgatóságoknak és forgalmi adóhivataloknak ezért figyelemmel kell kisérniök a területükön hirdetett bírósági és egyéb árveréseket abból a szempontból, hogy az árverést szenvedők közölt nincs-e általános forgalmi adó vagy fényűzési forgalmi adófizetésre köteles személy s hogy a végrehajtás nem ezek üzemi vagy üzleti árukészletére vezettetik-e.
(4) Fényűzési forgalmi adó alá esik a lóverseny egyesületek vagy lóversenyisiálló tulajdonosok által tartott versenyló árveréseken befolyt vételár is Az adó kulcsa 20%.
65. §
Mentesség
(1) Mentes a fényűzési forgalmi adó alól:
1. Fényűzési tárgyaknak az állam, törvényhatóságok, városok, községek vagy ezek birtokában levő vagy kezelésében álló intézmények, alapok és alapítványok részére történt átruházás.
2. előzetes pénzügyigazgatósági engedély mellett:
a) a minőségüknél fogva csak vallási, egyházi, közoktatási, tudományos, gyógyászati célokra vagy ipari üzemek üzemi (kisérletezési) céljaira rendelt fényűzési tárgyaknák ilyen személyek, hatóságok, intézetek vagy vállalatok részére történt átruházása, valamint a társadalmi és testedző egyesületek vagy szövetségek részére fényűzési adó alá eső sporteszközök, tiszteletdijak és érmék átruházása;
b) fényűzési tárgyaknak olyan személyek részére történt átruházása, akik az emlitett tárgyakat iparukban áruelőállitásra használják;
c) a kiskereskedelmi forgalomban adóköteles fényűzési tárgyaknak olyan személyek részére való átruházása, akik az említett áruk forgalombahozásával keresetszerüen foglalkoznak;
3. Viszonosság esetén a Magyarországon működő külképviseleti testület tagjainak és ezek családtagjainak személyes használatára vagy háztartási szükségletére szolgáló olyan fényűzési tárgyak átruházása, amelyek után a fényűzési forgalmi adót az áru termelésének helyén kell megfizetni
(2) A fényűzési forgalmi adómentesség igazolására az (1) bekezdés 1. pontja alá tartozó esetekben az illetékes állami szerv, törvényhatóság, város vagy község által kiállított, hivatalos pecséttel s a kiadmányozásra jogosult tisztviselő aláírásával ellátott átvételi elismervény szolgál. Az átvételi elismervényt ahhoz az adóbevalláshoz kell csatolni, amelyben az adózó bevételét adómentes tételként bevallotta.
(3) Az (1) bekezdés 2. a)-b) és c) pontjai alá tartozó esetekben az előzetes pénzügyigazgatósági engedélyt általában esetenként kell kérni s az engedélyt - a megfelelő adóbevalláshoz való csatolás végett - az eladónak kell átadni. Ez alól a szabály alól csak akkor van eltérésnek helye, ha a pénzügyigazgatóság az (1) bekezdés 2. b) pontja alapján (esetleg külön felhatalmazás esetén a 2. c) pont alapján is egy naptári évre szóló érvénnyel állit ki engedélyt. Az (1) bekezdés 2. b) pontja alapján fényűzési adómentes beszerzésre jogosító engedély akkor is kiadható, ha a feldolgozással előállitott új áru nem fényűzési tárgy vagy ha a bedolgozással a fényűzési tárgy olyan áru alkatrészévé válik, amely után fényűzési forgalmi adót nem kell fizetni. Fényűzési tárgyak belföldi előállítóitól sem követelhető fényűzési forgalmi adó abban az esetben, ha az általuk termelt fényűzési tárgyat saját üzemükben tovább feldolgozzák vagy más áruba bedolgozzák s a fel- vagy bedolgozással előállitott áru nem fényűzési tárgy.
(4) Az adómentesen kiszolgáltatott fényűzési tárgyakról az engedély számát, az áru pontos megjelölését, mennyiségét és értékét és az átvétel idejét is tartalmazó átvételi és azonos tartalmú átadási elismervényt kell adni. Az eladó az átvételi elismervényt és az adómentes beszerzésre jogosító eredeti engedélyt ahhoz az adóbevalláshoz csatolja, amelyben az eladást adómentes tételként bevallotta. Azoknál a foglalkozási ágaknál, melyeknek tagjai egyéni vagy adóközösségi átalányösszegben fizetik a fényűzési forgalmi adót, a belföldi adómentes beszerzésre jogosító engedélyre, valamint az átvételi és átadási elismervényekre vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni, mert az átalányösszeg megállapítása a fényűzési forgalmi adóköteles; forgalom számításba vételével történik.
(5) A Magyarországon működő külképviseleti testületek tagjait - viszonosság esetén -a külföldről behozott fényűzési tárgyak után minden esetben, belföldi forgalomban pedig a gyártás helyén fizetendő fényűzési forgalmi adó alól illeti meg az adómentesség. A viszonosság fennállásának s az ennek alapján igényelhető adómentességnek igazolására a külügyminiszter által a diplomáciai képviseletek tagjai és ezek családtagjai részére kiállított névre szóló arcképes igazolvány szolgál. Belföldi forgalomban az áru átadásáról kiállított átvételi elísmervényre kell az egyéb adatokon kivül az arcképes igazolvány számát is rávezetni. Az átvételi elismervényt ahhoz az adóbevalláshoz kell csatolni, amelyben az adózó az eladást adómentes tételként bevallotta.
66. §
Műkertészek fényűzési forgalmi adójának átalányozása
(1) A virágok, díszfák, diszcserjék és diszitő növények belföldi termelésével keresetszerűen foglalkozó műkertészek, virágtermelők és faiskola tulajdonosok, ha a termelést fűtőberendezéssel ellátott üvegházakban folytatják, a fényűzési adóköteles növényeknek november 15. és április 15. közötti eladásából származó bevételeik után tartoznak a fényűzési forgalmi adót megfizetni. A fűtőberendezéssel el nem látott üvegházakban folytatott növénytermelés vagy fűtőberendezéssel ellátott üvegházakban nem az említett virágok és dísznövények termelése vagy ez utóbbi növényeknek nem kereseti tevékenység céljából termelése sem fényűzési, sem általános forgalmi adó alá nem esik.
(2) A fényűzési tárgyakká minősített növényeknek az (1) bekezdés rendelkezései szerint fényűzési adóköteles belföldi termelése után fizetendő fényűzési forgalmi adót átalányösszegben kell megállapítani. A fényűzési forgalmi adóátalány fejében a fényűzési adóköteles termelés folytatására szolgáló fűtőberendezéssel ellátott üvegházak alapterjedelme után négyzetméterenkint fizetendő fényűzési forgalmi adó összegét külön rendelet állapítja meg.
(3) Az üvegházak alapterületét az üvegházzal beépített földterület legnagyobb belső hosszának és legnagyobb belső szélességének szorzatában kell megállapítani. Az alapépítményből kiugró oldalszárnyak alapterületét ugyanilyen módon kell megállapítani s az alapépítmény alapterületéhez hozzá kell adni. A forgalmi adóhivatal legkésőbb minden év október havában a megállapított fényűzési forgalmi adóátalányról kibocsátott fizetési meghagyásban az adózót a fényűzési forgalmi adónak november hó 15.-től számítandó öt havi - minden hó 15.-ig esedékes - egyenlő részletben való befizetésére utasítja. Az átalányozási időszak alatt is ellenőrizni kell, hogy az adófizetésre kötelezettek az átalányozás során bejelentett üvegházakon kivül más üvegházban nem foglalkoznak-e fényűzési adóköteles növények termelésével.
67. §
A fényűzési forgalmi adóra egyéb vonatkozásban alkalmazandó szabályok
(1) Minden egyéb vonatkozásban, igy különösén a fényűzési forgalmi adófizetési kötelezettségnek és az adóalapnak megállapítása, az adó befizetése, biztosítása, kezelése és ellenőrzése tekintetében az I. részben, vámkülföldről történő behozatalnál a külön kiadandó rendeletben megállapitott jogszabályok az irányadók.
(2) A kiskereskedelmi forgalomban fényűzési adóköteles áruk forgalombahozásával foglalkozó adózók, valamint a 63. § rendelkezései szerint fényűzési vállalatnak minősülő üzemek, ha a forgalmi adóhivatal egyéb könyv vagy feljegyzés vezetésére nem kötelezi, pénztárkönyvet, ezenkívül a fényűzési tárgyakról raktárkönyvet, eladásaikról pedig bekötött, párosával lapszámozott számlamásolati könyvet tartoznak vezetni. Az eladásokról minden esetben kiállítandó számla első példánya a számlamásolati könyvben marad, az adóbevallás elkészítése és az ellenőrzés céljára. A másodpéldányt á könyvből kitépve minden esetben át kell adni a vevőnek. A fényűzési forgalmi adó átalányozása esetén a raktárkönyv és a számlamásolati könyv vezetése alól indokolt esetben felmentést kérhet az adózó.
III. RÉSZ
Átmeneti és vegyes rendelkezések
68. §Átmeneti rendelkezések
(1) Mindazok, akik az 500/1942. PM rendelet alapján a belföldi forgalomban forgalmi adófizetésre kötelesek voltak, az 1945. évi május hónapra vonatkozó bevallásukat kötelesek legkésőbben 1945. évi június hó 15.-ig az illetékes forgalmi adóhivatalhoz benyújtani és egyidejűleg a bevallás szerint járó adót befizetni, tekintet nélkül arra, hogy a forgalmi adókat a kiment számlák rendszere alapján, vagy bevételek alapján fizették-e.
(2) A bevételek alapján adózók adóköteles kintlevőségeik után is kötelesek a járó forgalmi adót bevallani az (1) bekezdésben megállapitott határidő alatt s az adót egyidejűleg befizetni. Ezeknek az adózóknak a kérelmére azonban a pénzügyigazgatóság a kintlevőségek után járó adó megfizetésére indokolt esetben legfeljebb három hónapi részletfizetési kedvezményt engedélyezhet
(3) Azok az adózók, akik az 500/1942. PM rendelet szabályai alapján az 1945. évi május hó 31.-ig beszerzett termelési anyagokat terhelő előzetes forgalmi adóteher beszámítására jogosultak, levonási igényüket a június 15.-ig benyújtott bevallásban kötelesek érvényesiteni. Ha a bevallott adó a levonható adó fedezésére nem elég, a következő hónap (ok)ban bevallott adóból lehet a beszámítást érvényesíteni. Június 15-ike után benyújtott adóbevallásba ujabb levonást beállítani nem lehet.
(4) Az átalányozott adózók átalányát 1946. évi május hó végével meg kell szüntetni s 1945. évre csak kivételesen indokolt esetben lehet ujabb átalányt megállapítani.
(5) Mindazok, akik ennek a rendeletnek a jogszabályai alapján általános vagy fényűzési forgalmi adót tartoznak fizetni s eddig forgalmi adót nem fizettek, kötelesek 15 napon belül megtenni a 35. §-ban szabályozott 'bejelentést Ennek a bejelentésnek az elmulasztása vagy késedelmes megtétele a 60. § rendelkezései szerint büntetendő szabálytalanság.
(6) Az előző bekezdésben említett bejelentést nem kell megtenniök azoknak, akik a Budapesten bevezetett városi általános forgalmiadóval kapcsolatban már tettek bejelentést. Ezek az adózók - további intézkedésig - az általános forgalmi adót Budapest székesfőváros által rendszeresített forgalmiadóbélyegjegyek felhasználásával kötelesek leróni. A bélyegjegyeket naponta, a napi pénztárzárlat megtörténte után azonnal akár a pénztárkönyvbe, akár külön erre a célra használt lapszámozott könyvbe, vagy füzetbe kell beragasztani. Nem az emlitett forgalmi adóbélyeg vagy ismételten használt, esetleg csonka bélyeg felhasználása szabálytalanság, s érvényes forgalmiadó lerovásnak nem tekinthető. A bélyegjegyéket az ellenőrzésre kiküldött alkalmazott az ellenőrzés megtörténte és a lerovás számbavétele után megfelelő módon átlyukasztással érvényteleniti. Azok a kisebb adóalanyok, akik pénztárkönyvvezetésre alkalmas személyzet hiányában vagy más okból nem képesek, felmenthetők a pénztárkönyv vezetése alól, ezek a járó forgalmi adót a székesfőváros által rendszeresített számolólapokkal kötelesek esetenként leróni. A számolólapokat átlyukasztással, betépéssel vagy más alkalmas módon kell érvényteleníteni s az ellenőrzésig megőrizni. A számolólapon fel kell tüntetni az adózó nevét (cégét), telephelyét és a felhasználás időpontját bélyegzővel, tintával vagy tintaceruzával. A szabályszerű kereskedelmi könyveket vezető adóalanyok, valamint azok, akik az 500/1942. PM rendelet alapján forgalmi adóváltság vagy fényűzési forgalmi adó fizetésre voltak kötelezve, az általános forgalmiadót Budapest székesfőváros területén is a rendelet 39. és 40. §-ai alapján kötelesek bevallani és befizetni.
69. §
Jogszabályok hatálytalanítása
(1) Ennek a rendeletnek az életbelépésével az 500/1942. PM rendelet a IV. rész I. és II. fejezet kivételével, továbbá az említett rendelet kiegészítése és módosítása tárgyában megjelent, valamint ezzel a rendelettel ellenkező minden más rendelkezés - ideértve a 220/1943. PM rendeletet is - hatályát veszti.
(2) Ennek a rendeletnek az életbeléptetésével hatályukat vesztik a helyi Nemzeti Bizottságoknak, a polgármestereknek s általában a helyi közületeknek minden olyan rendelkezései, amelyek általános forgalmi adó vagy forgalmi adó jellegű közszolgáltatás bevezetéséi rendelték el.
70. §
Életbelépés.
Ez a rendelet 1945. évi június hó 1.-jével lép életbe.
Budapest. 1945. évi május hó 24.-én.
dr. Vásáry István s. k.,
pénzügyminiszter