adozona.hu
867/B/2005. AB határozat
867/B/2005. AB határozat
az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 46. § (4) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 46. § (4) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 46. § (4) bekezdés c) pontja alkotmánye...
867/B/2005. AB határozat
az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 46. § (4) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 46. § (4) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 46. § (4) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére. Az indítványozó a 2005. évi XXVI. törvény 18. §-ával módosított Áfa tv. 46. § (4) bekezdés c) pontját több okból is alkotmányellenesnek vélte.Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a támadott szabályozás csak egy szűk adózói kör, a "multi cégek" számára teszi lehetővé az Áfa utólagos önadózás alapján történő megfizetését, a kis- és középvállalkozások ezzel szemben "azonnali Áfa befizetők" lettek.
Az indítványozó szerint az Áfa tv. támadott rendelkezése azért alkotmányellenes, mert az önadózás engedélyezésének feltételéül olyan feltételeket határoz meg (törvényben előírt nagyságú forgalom, illetve meghatározott éves árbevétel), amelyek a kis- és középvállalkozások számára eleve teljesíthetetlenek, és ezzel "kifejezetten a multi cégek érdekeit védi", kedvezőbb versenyhelyzetet teremt számukra, mint - a kisebb forgótőkével rendelkező - kis-és középvállalkozások számára.
Mindez az indítványozó vélekedése szerint sérti az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt jogegyenlőség biztosításának alkotmányi követelményét, továbbá a tulajdoni formák egyenjogúságát a vállalkozáshoz való jogot és a gazdasági verseny szabadságát [Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdés].
Az indítványozó érvelése szerint a Magyar Köztársaság támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát, az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése pedig a jogegyenlőség biztosítását garantálja a vállalkozáshoz való jog, mint alkotmányos "alapjog" vonatkozásában.
Az indítványozó az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglaltakra is utalt az alapjogokba való állami beavatkozás korlátozásával összefüggésben.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.""9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
"70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. Az Áfa tv. támadott rendelkezése
"46. § (4) A vámhatóság az import után fizetendő adó önadózással történő rendezését a (3) bekezdés szerinti adóalanynak engedélyezi, ha az: (...)
c) a tárgyévet megelőző évi 11. §, 11/A. §, 12. § szerinti termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás és a 29/A. § szerinti termékértékesítés összesített adóalapja eléri a tárgyévet megelőző évi, belföldön teljesített termékértékesítés - ide nem értve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást - és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapjának 67%-át, de legalább 10 milliárd Ft-ot, vagy a tárgyévet megelőző évi 11. §, 11/A. §, 12. § szerinti termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás és a 29/A. § szerinti termékértékesítés összesített adóalapja eléri a 20 milliárd Ft-ot."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az indítványozó által támadott Áfa tv. 46. § (4) bekezdés c) pontját az adókról, járulékokról szóló törvények módosításáról rendelkező 2005. évi XXVI. törvény 18. § (2) bekezdése iktatta be az Áfa tv. 46. §-ának rendelkezései közé.
Az Áfa tv.-nek az adó nyilvántartására vonatkozó rendelkezései között található 46. § (3) bekezdése értelmében az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany jogosult a tárgyévben - a vámhatóság külön engedélye alapján - az import után fizetendő Áfa-t önadózással rendezni, aki (amely) a tárgyévet megelőző évben, valamint a tárgyévben nem tekinthető kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végző adóalanynak, nem választott alanyi adómentességet, vagy a mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást.
A hivatkozott vámhatósági engedélyt - a fent említett adóalanyok tárgyév március 31. napjáig benyújtott kérelme alapján - a vámhatóság tárgyév július 1. napjától a tárgyévet követő év június 30. napjáig terjedő időszakra adja ki az Áfa tv. 46. § (4) bekezdés c) pontjában foglalt adatok közlése mellett.
Az Áfa tv. 46. § (4) bekezdése azokat a konjunktív törvényi előfeltételeket határozza meg, amelyek teljesülése esetén a vámhatóság az említett adóalanyok számára engedélyezi az import után fizetendő Áfa önadózással történő rendezését (megfizetését) .
Az indítványozó az említett törvényi előfeltételek egyikét szabályozó, az Áfa tv. 46. § (4) bekezdés c) pontjában foglalt törvényi rendelkezés alkotmányellenességét állította.
A kifogásolt törvényi rendelkezésben megfogalmazott előfeltétel az import után fizetendő Áfa önadózással történő rendezése vámhatóság általi engedélyezésének a feltételéül szabja azt, hogy az Áfa tv. - itt hivatkozott (megjelölt)- rendelkezéseiben foglalt termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból eredő összesített adóalap elérje a törvényben meghatározott mértéket.
Az indítványozó tehát az Áfa tv.-nek a fő szabály (import Áfa kivetés alapján történő megfizetése) alóli kivételt jelentő azon rendelkezését támadta, amely az Áfa tv.-ben foglalt törvényi előfeltételeknek megfelelő adózók esetében - a vámhatóság engedélye alapján - lehetőséget biztosít az import Áfa önadózással történő rendezésére.
2. Az indítványozó a tulajdoni formák egyenlőségét [Alkotmány 9. § (1) bekezdés], a vállalkozáshoz való jogot és a gazdasági verseny szabadságát [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] rögzítő alkotmányi rendelkezésekkel, valamint az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt jogegyenlőség alkotmányi rendelkezésével tekintette ellentétesnek a kifogásolt törvényi szabályt. A vállalkozáshoz való alkotmányos alapjog szempontjából az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt jogegyenlőséget sértő, alkotmányellenes alapjogi korlátozásra vezető szabályozásnak tekintette a támadott szabályozást, mivel az "burkoltan" csak egy meghatározott adóalanyi kör a "multi cégek" számára biztosít kedvező gazdasági feltételeket, ugyanakkor a kis és középvállalkozásokat - a hivatkozott alkotmányi rendelkezést sértő - módon kizárja ezekből a feltételekből.
3. Az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában vizsgálta az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében foglalt tulajdoni formák egyenjogúságára, valamint az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében szereplő vállalkozáshoz való jogra, illetve a gazdasági verseny szabadságára vonatkozó alkotmányi rendelkezések alkotmányos tartalmát.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése értelmében Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. Amiként arra az Alkotmánybíróság már rámutatott: "Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése vonatkozásában ki emelendőnek tartja az Alkotmánybíróság, hogy az a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságáról és egyenlő védelméről szól. Ez a tulajdoni formák egyenjogúságát és egyenlő védelmét, vagyis azt jelenti, hogy a magánszemély magántulajdona vagy a magánvállalkozó magántulajdona a köztulajdonnal egyenrangú és egyenlő védelemben részesül." [73/1992. (XII. 28.) AB határozat, ABH 1992, 306, 307.]
Az Alkotmánybíróság az 54/1993. (X. 13.) AB határozatában rámutatott arra, hogy "[a] vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog (Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés) egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. (...) A vállalkozás joga ugyanis a fentiek értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott - biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.
A vállalkozás jogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. E feltételrendszerrel kapcsolatban különösen az az alkotmányossági követelmény, hogy a feltételrendszer, így például az adórendszer megfeleljen a piacgazdaság Alkotmány rögzítette (9. §) követelményének, valamint hogy ne legyen diszkriminatív." (ABH 1993, 341, 342.)
Ahogy arra az Alkotmánybíróság a 818/B/1997. AB határozatának az indokolásában rámutatott: "[a]z Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami 'elismerése és támogatása' megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek - a piacgazdasághoz hasonlóan - külön alkotmányossági mércéje nincs. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás, 'fogalmilag és nyilvánvalóan' ellentétes az államcéllak [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 120.; 35/1994. (IV. 24.) AB határozat ABH 1994, 200.]."(818/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 759, 761.)
Az Alkotmánybíróság a 782/B/1998. AB határozat indokolásában azt is kimondta továbbá, hogy "[ö]nmagában abból a tényből, hogy a versenyszabadság nem alapvető jog, következik az, hogy arra nem vonatkozik az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt, az alapvető jogok lényeges tartalma korlátozására vonatkozó tilalom." (782/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 854, 856.)
Az Alkotmánybíróság - figyelemmel az idézett határozatai indokolásában kifejtettekre is - a vizsgált esetben megállapította, hogy az Áfa tv. támadott rendelkezése nem áll alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatban az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésének az indítványozó által felhívott rendelkezéseivel.
Ugyanez mondható el az Áfa tv. kifogásolt rendelkezése és az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezés vonatkozásában is, mivel az import Áfa önadózás szabályai szerinti elszámolására (ezen adóelszámolási mód alkalmazására) senkinek sincs az Alkotmányból levezethető (alap) joga, ennél fogva az alapjogi korlátozás alkotmányossági kérdése a vizsgált esetben fel sem merülhet.
Az érdemi alkotmányossági kapcsolat hiánya - az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében - az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313-1314.]
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Áfa tv. 46. § (1) bekezdés c) pontjának - az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdése indítványozó által felhívott rendelkezéseivel, valamint 8. § (2) bekezdésével fennálló ellentétére alapított - alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
4. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt jogegyenlőség alkotmányi rendelkezésének sérelmét is állította azzal összefüggésben, hogy az Áfa tv. 46. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt törvényi rendelkezés nem egyenlő jogon (azonos módon) biztosítja az adóalanyok számára az import Áfa önadózás szabályai szerinti rendezését. Ez véleménye szerint a vállalkozáshoz való alapjog tekintetében a jogegyenlőség sérelmére vezet.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.
Az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában - így többek között a 448/B/1994. AB határozatban (ABH 1994, 724, 725.)- rámutatott arra, hogy az adójogi szabályozás kialakítása során az adóztatással összefüggő technikai jellegű részletszabályok kialakítása a jogalkotó feladatkörébe tartozik ennek során a jogalkotót - az Alkotmány keretei között - széles körű mérlegelési jog illeti meg.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Áfa tv. indítványozó által kifogásolt rendelkezése az adó megállapításának a módját meghatározó technikai jellegű részletszabály, amely a fő szabály (a kivetéses adó megállapítás) alól teremt kivételt azon adóalanyok számára, amelyek a törvényalkotó által meghatározott előfeltételeknek - így többek között a támadott törvényi rendelkezésben foglalt feltételnek - megfelelnek.
A törvényalkotó valamennyi adózó esetében ugyanazon törvényi előfeltételeket támasztja a kivételes adómegállapítás (önadózás) alkalmazhatóságának a feltételéül, továbbá valamennyi adózó egyenlő jogon élhet az önadózás alapján történő adóelszámolás vámhatósági engedélyeztetése iránti kérelem előterjesztésének a jogával. Ebből következően az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Áfa tv. 46. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt törvényi rendelkezés egyenlő jogon (azonos törvényi feltételek teljesítése mellett) biztosítja az adóalanyok számára az import Áfa önadózás szabályai szerinti megállapítását, ami nem sérti a jogegyenlőség alkotmányi rendelkezését.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Áfa tv. 46. § (4) bekezdés c) pontja nem ellentétes az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt jogegyenlőség alkotmányi rendelkezésével, ezért az indítványt e tekintetben is elutasította.
Budapest, 2007. december 17.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró