adozona.hu
431/B/2002. AB határozat
431/B/2002. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatáról, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 97. § (1) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány kiegészítésére, valamint az 1990. évi XCIII. törvény 97. § (1) bekezdésének újrafogalmazására tett indítványt visszautasítja.
Az indítványo...
431/B/2002. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatáról, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 97. § (1) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány kiegészítésére, valamint az 1990. évi XCIII. törvény 97. § (1) bekezdésének újrafogalmazására tett indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozók többször módosított és kiegészített indítványukban az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvényt (a továbbiakban: Itv.) hatályba léptető 97. § (1) bekezdésének megsemmisítését kérték, kifogásolva a hivatkozott törvényi rendelkezés helytelen hatósági és bírósági értelmezését. Állították, hogy az Itv. támadott rendelkezése ellentétes az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való alapjoggal, valamint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított igazságos tárgyaláshoz fűződő alapjoggal. Sérelmezték azt is, hogy az Itv. 97. § (1) bekezdésében foglalt hatályba léptető rendelkezést a bíróságok az Itv., valamint az Itv. egyes törvényi módosításainak hatálybalépése kapcsán is alkalmazták. A jogalkalmazók azt az elvet érvényesítették, hogy az állami adóhatósághoz (2007. január 1. előtt illetékhivatalhoz) tett bejelentés időpontja - és az akkor hatályos jogszabályok - határozzák meg az illetékkiszabás rendjét és az illeték mértékét. Az indítványozók erre tekintettel azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg és fogalmazza újra az Itv. 97. § (1) bekezdését oly módon, amely egyértelművé tenné a jogalkalmazók számára a megjelölt jogszabályhely alkalmazási körét.Tartalmilag az indítványozók azt kifogásolták, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés e) pontjával a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozó által építtetett új lakásnak közvetlenül a lakosság részére történő első értékesítése számára biztosított illetékmentességtől azért estek el, mert a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Gst.) 54. § c) pontja 1995. július 30. napját követően e mentességet hatályon kívül helyezte.
Az indítványozók értelmezése szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet okoz az, hogy az Alkotmány nem rögzíti a jogállamisághoz való jogot, ezért kérték, hogy e vonatkozásban az Alkotmánybíróság kötelezze az Országgyűlést az Alkotmány kiegészítésére.
Az indítványozók 1994. márciusában első vásárlóként szerezték meg egy ingatlan tulajdon - és haszonélvezeti - jogát az építtetésre jogosult önkormányzattól. Az eladó önkormányzat a szerződésben vállalta az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel kapcsolatos ügyintézést, ám annak csak jelentős késéssel, 1996. januárjában tett eleget. Az illetékfizetési kötelezettséget megállapító közigazgatási határozatot a Fővárosi Bíróság, majd a felülvizsgálati fórumként eljáró Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyta.
II.
Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései szerint:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
Az Itv. vizsgált rendelkezése szerint:
"97. (1) Ez a törvény 1991. január 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseit - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a hatálybalépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetőleg kezdeményezett eljárások esetében kell alkalmazni."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság az indítványt többször kiegészített és módosított tartalma szerint részben utólagos normakontroll iránti kérelemnek, részben mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítványnak tekintette, amelyet az indítványozók által megjelölt alkotmányi rendelkezések keretei között bírált el. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a értelmében az Alkotmánybíróság indítvány alapján jár el. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak az alapjául szolgáló okok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. § b) pontjában szabályozott utólagos normakontroll esetében az indítványhoz kötöttség elvét követi. E szerint az Alkotmánybíróság annak a szabálynak az alkotmányosságát vizsgálja, amelyet az indítványozó megjelöl, és annak az alkotmányi rendelkezésnek az alapján, amelyre az indítványozó hivatkozik. [22/2003. (IV. 28.) AB határozat, ABH 2003, 235, 249.; 3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 83.] Ezért az Alkotmánybíróság a jelen esetben a módosított indítvány alapján az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, a 13. § (1) bekezdésében, valamint az 57. § (1) bekezdésében foglaltak tükrében vizsgálta az Itv. 97. § (1) bekezdésének alkotmányosságát.
Megjegyzendő az is, hogy az Alkotmánybíróság 7/1992. (I. 30.) AB határozatában (ABH 1992, 45.) más megközelítésben már vizsgálta az Itv. 97. § (1) bekezdésének alkotmányosságát. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § c) pontja határozza meg a res iudicata fogalmát az alkotmánybírósági eljárásban. E szerint az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, "ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére)- ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani (ítélt dolog) ".
Mivel az Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatban a jelen indítványban foglaltaktól eltérő normaszöveget, más megközelítésben vizsgált, ezért az indítvány megalapozottságát érdemben elbírálta.
2. Az indítványozók álláspontja szerint az Itv. 97. § (1) bekezdésének, az Itv. 3. §-ának, valamint a Gst. 53. § (1) bekezdésének és 54. §-ának egymáshoz való viszonya nem felel meg a jogbiztonság követelményének, mivel az Itv. 97. § (1) bekezdésének megfogalmazásbeli bizonytalansága alkotmányellenes helyzetet teremtett. Az indítványhoz kötöttség elvének megfelelően tehát az Alkotmánybíróság az Itv. 97. § (1) bekezdését a normavilágosság követelménye alapján vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában megfogalmazta a normatartalommal szembeni alkotmányossági elvárásokat. 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.) Több határozatában is kimondta, hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabály a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak [pl. 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135-136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725-726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.].
Az Alkotmánybíróság fentiekben már hivatkozott 7/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította, hogy nem vet fel alkotmányos aggályt az a szabályozás, amely vagyonszerzési ügyekben az illeték kiszabása tekintetében az illetékhatóságnak történő bejelentés idején - és nem az illetékkötelezettség keletkezésekor - hatályos jogot rendeli alkalmazni. [ABH 1992, 45, 48.] Ahogy arra az indítványozó által hivatkozott legfelsőbb bírósági ítélet - összhangban a 128/B/1999. AB határozatban foglaltakkal [ABH 2002, 954, 965.] - is rámutatott, a vagyonszerzési ügyekben elválik egymástól a szerződés megkötésekor keletkező illetékkötelezettség, valamint a hatósági bejelentéshez kötődő illetékfizetési kötelezettség. Ezt a helyzetet rögzíti az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja, illetve az indítvány szerinti 97. § (1) bekezdése.
Megjegyzendő az is, hogy a Gst. 53. § (1) bekezdése, illetve 54. §-a - amely rendelkezések "fényében" az indítványozók álláspontja szerint az Itv. 97. § (1) bekezdésének alkotmányellenessége vizsgálandó - a támadott rendelkezéssel egyező tartalmú: a hatóság vagyonszerzési ügyben a bejelentéskor már hatályba lépett módosított rendelkezések alapján állapítja meg az illetékfizetési kötelezettséget. A Gst. 54. §-a szerinti rendelkezések alkalmazására először a kihirdetést követő 45 napos felkészülési idő figyelembevételével kerülhetett sor.
A kifejtettek alapján megállapítható, hogy az Itv. 97. § (1) bekezdése az illetékkiszabással kapcsolatos azon általános tételt fogalmazza meg, amely az illetékfizetési kötelezettséget a bejelentéshez köti, és egyértelmű eligazítást ad a fizetési kötelezettség megállapításának feltételeire, valamint a hatósági eljárás szabályaira vonatkozó alkalmazandó jogot illetően. Az Itv. 97. § (1) bekezdésének megfogalmazása kapcsán sem értelmezési nehézség, sem kiszámíthatatlanság, sem a túlzottan általános megfogalmazás nem vethető fel, ezért az Alkotmánybíróság megalapozatlannak ítélte az indítványozóknak a norma bizonytalan megfogalmazására alapított indítványát, és elutasította azt.
3. Az indítványozók szerint az Itv. 97. § (1) bekezdése az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével összefüggésben is alkotmányellenes. Az indítványozók nem indokolták az Itv. hatálybalépéséről rendelkező 97. § (1) bekezdésének, valamint a tulajdonhoz való alkotmányosan védett alapjognak alkotmányellenességre vezető összefüggéseit.
Mindazonáltal megjegyzendő, hogy az Alkotmánybíróság az Itv. egyes rendelkezései, valamint az Alkotmány 13. § (1) bekezdése közötti összefüggést a közteherviselés kötelezettsége szempontjából már vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben az illetékfizetési kötelezettség nem sérti az Alkotmány 70/I. §-ában foglaltakat, úgy az a tulajdonhoz fűződő jogot sem érinti. [17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 134.] Jelen esetben az indítvány az Itv. hatályba léptető rendelkezésének vizsgálatára irányult, amely nem hozható összefüggésbe a közteherviselés alkotmányos kötelezettségével. Érdemi összefüggés hiányában az Alkotmánybíróság az indítványt ezen az alapon sem ítélte megalapozottnak.
4. Az indítványozók értelmezésében az Itv. sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében szabályozott "igazságos tárgyaláshoz" fűződő alkotmányos jogot is. Arra hivatkoztak, hogy az ellentétes tartalmú jogi szabályozás igazságtalanul megállapított illetékfizetési kötelezettséget keletkeztethet.
Az indítvány kellő indokolásának hiányában az Alkotmánybíróság ebben a körben az alábbiakra mutat rá:
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése az igazságszolgáltatás keretei között, az alanyi jogok és kötelezettségek érvényesítésének a folyamatára vonatkozik. [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 147.] Az Alkotmánybíróság értelmezésében azokat a követelményeket tartalmazza, amelyek biztosíthatják az alkotmányosan is véglegesnek számító, érdemi, a jogot megállapító döntés meghozatalát [39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1999, 263, 272.]. Ilyen többek között az "igazságos tárgyalás" követelménye, amely azonban nem azonosítható a bírói jogértelmezés indítvány szerinti "igazságosságával".
Mivel önmagában egy esetlegesen helytelen eseti jogértelmezés sem teremt kapcsolatot az Itv. 97. § (1) bekezdése, valamint az Alkotmány 57. § (1) bekezdése között, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ezen részében sem ítélte megalapozottnak.
5. Az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése és az Abtv. 1. §-a határozza meg, hogy milyen ügyek tartoznak az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Sem jogszabályok újrafogalmazására, sem arra nincs hatásköre az Alkotmánybíróságnak, hogy új alapjog Alkotmányba illesztésére kötelezze az Országgyűlést. Ezért az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tű. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. §-ának b) pontja alapján ebben a részében visszautasította.
Budapest, 2007. december 17.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró