adozona.hu
11/1988. (III. 10.) MT rendelet
11/1988. (III. 10.) MT rendelet
a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indiai Köztársaság Kormánya között Új-Delhiben, az 1986. évi október hó 30. napján aláírt, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény kihirdetéséről
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Minisztertanács a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indiai Köztársaság Kormánya között Új-Delhiben, az 1986. évi október hó 30. napján aláírt, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt e rendelettel kihirdeti.
Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
A Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indiai Köztársaság Kormánya:
Attól az óhajtól vezetve, hogy kölcsönös gazdasági kapcsolataikat tovább bővítsék és megkönnyítsék, elhatározták, hog...
11/1988. (III. 10.) MT rendelet
a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indiai Köztársaság Kormánya között Új-Delhiben, az 1986. évi október hó 30. napján aláírt, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény kihirdetéséről
(Az egyezmény jóváhagyásáról szóló jegyzékváltás 1987. évi január hó 7. napján megtörtént.)
1. §A Minisztertanács a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indiai Köztársaság Kormánya között Új-Delhiben, az 1986. évi október hó 30. napján aláírt, a jövedelemadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt e rendelettel kihirdeti.
2. §
Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
"EGYEZMÉNY
a Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indiai Köztársaság Kormánya között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén
A Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indiai Köztársaság Kormánya:Attól az óhajtól vezetve, hogy kölcsönös gazdasági kapcsolataikat tovább bővítsék és megkönnyítsék, elhatározták, hogy Egyezményt kötnek a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén,
és megállapodtak a következőkben:
1. cikk
SZEMÉLYI HATÁLY
Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerződő Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.2. cikk
AZ EGYEZMÉNY ALÁ ESŐ ADÓK
1. Az Egyezmény, a beszedés módjára való tekintet nélkül, azokra az adókra terjed ki, amelyeket a jövedelem után a Szerződő Államok bármelyike, vagy annak politikai egységei vagy helyi hatóságai részére beszednek.2. Azok az adók. amelyekre az Egyezmény kiterjed, a következők:
a) India esetében:
(1) a jövedelemadó, ideértve az azzal kapcsolatos bármely pótadót;
(2) a különadó;
(a továbbiakban "indiai adó");
b) a Magyar Népköztársaság esetében:
(1) az általános jövedelemadó;
(2) a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadója;
(3) a társulati adó és a társasági adó;
(4) a társulati különadó;
(5) az állami vállalatok nyereségadója;
(6) a városi és községi hozzájárulás;
(7) a kereskedelmi társaságok osztalék és nyereség kifizetései utáni illeték;
(a továbbiakban "magyar adó").
3. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegű adókra is, amelyeket bármelyik Szerződő Állam az Egyezmény aláírása után az e cikk 2. bekezdésében említett adók mellett vagy azok helyett bevezet.
4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai minden év végén értesíteni fogják egymást az Egyezmény tárgyát képező adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról és másolatokat küldenek a vonatkozó rendeletekről és szabályozásokról.
3. cikk
ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK
1. Az Egyezményben, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:a) az "India" kifejezés India területét jelenti és magában foglalja a parti tengert és a fölötte levő légteret, valamint minden olyan tengeri övezetet, ahol Indiának szuverenitása, egyéb joga és joghatósága van, India jogszabályaival és a nemzetközi joggal összhangban:
b) a "Magyar Népköztársaság" kifejezés jelenti a Magyar Népköztársaság területét;
c) "az egyik Szerződő Állam" és "a másik Szerződő Állam" kifejezés Indiát vagy a Magyar Népköztársaságot jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;
d) a "személy" kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és minden más személyi egyesülést;
e) a "társaság" kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintenek;
f) "az egyik Szerződő Állam vállalkozása" és "a másik Szerződő Állam vállalkozása" kifejezés az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy, illetőleg a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelenti;
g) az egyik Szerződő Állam "állampolgára" kifejezés jelenti:
(i) mindazokat a természetes személyeket, akik az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkeznek;
(ii) mindazokat a jogi személyeket, személyi társaságokat és társulásokat, amelyeknek ez a jogi helyzete az egyik Szerződő Állam jogszabályaiból származik;
h) a "nemzetközi forgalom" kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet egy olyan vállalkozás által üzemeltetett tengeri hajó vagy légijármű bonyolít le, amelynél a tényleges üzletvezetés helye az egyik Szerződő Államban van, kivéve, ha a tengeri hajót vagy a légijárművet csak a másik Szerződő Államban levő helyek között üzemeltetik;
i) az "illetékes hatóság" kifejezés India esetében a Pénzügyminisztérium Központi Kormányzóságát (Bevételi Főosztály); és a Magyar Népköztársaság esetében a Pénzügyminisztériumot jelenti.
2. Az Egyezmény rendelkezéseinek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó érvényes jogszabályai állapítanak meg, amelyek az Egyezmény tárgyát képezik.
4. cikk
LAKÓHELY AZ ADÓ SZEMPONTJÁBÓL
1. Az Egyezmény értelmében az "egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy " kifejezés olyan személyt jelent, aki, ennek az Államnak a jogszabályai szerint, ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles.2. Amennyiben egy természetes személy az e cikk 1. bekezdésének rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzete a következő szabályok szerint határozandó meg:
a) ez a személy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét Szerződő Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben létérdekeinek központja van;
b) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek központja melyik Szerződő Államban van, vagy ha a Szerződő Államok egyikében sem rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;
c) amennyiben a személynek mindkét Szerződő Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelynek állampolgára;
d) amennyiben a személy mindkét Szerződő Államnak, vagy egyiknek sem állampolgára, úgy a Szerződő Államok illetékes hatóságai a 25. cikk szerint kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
3. Amennyiben más, mint egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.
5. cikk
TELEPHELY
1. Az Egyezmény értelmében a "telephely"< kifejezés állandó üzleti, illetőleg termelőberendezést jelent, amellyel a vállalkozás a tevékenységét egészben vagy részben kifejti.2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen:
a) a vezetés helyét;
b) a fiókot;
c) az irodát;
d) a gyártelepet;
e) a műhelyt vagy a raktárt;
f) a bányát, a kőfejtőt, az olajmezőt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló más telepet;
g) az építési kivitelezést, a szerelést vagy az ezekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenységet, amennyiben az ilyen építés, szerelés vagy felügyeleti tevékenység időtartama hat hónapot meghalad, vagy amennyiben a gépi felszerelés vagy berendezés eladásával járó ilyen szerelés vagy felügyeleti tevékenység időtartama hat hónapot nem halad meg és a szerelésért vagy felügyeleti tevékenységért fizetendő költségek a gépi felszerelés vagy berendezés eladási árának 10 százalékát meghaladják.
3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, nem tekintendők "telephelynek":
a) azok a berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására vagy kiállítására használnak;
b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás vagy kiállítás céljából tartanak;
c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;
d) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek;
e) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;
f) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett tevékenységek valamelyik kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az állandó üzleti berendezésnek ebből a kombinációból származó tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.
4. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független képviselőt, akire az 5. bekezdés nyer alkalmazást - az egyik Szerződő Államban a másik Szerződő Állam vállalkozása érdekében tevékenykedik, úgy ez a vállalkozás az elsőként említett Szerződő Államban telephellyel bírónak tekintendő minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, ha énnek a személynek:
a) ebben az Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 3. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti berendezésen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti berendezést telephellyé; vagy
b) nincs ilyen meghatalmazása, de az elsőként említett Államban rendszeresen javaknak vagy áruknak olyan készletét tartja, amelyből a vállalkozás nevében rendszeresen kiszolgáltat javakat vagy árukat.
5. Az egyik Szerződő Állam vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha annak a másik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben a másik Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, amennyiben ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el. Ha azonban az ilyen képviselő teljesen vagy csaknem teljesen ennek a vállalkozásnak az érdekében tevékenykedik, úgy nem tekintendő e bekezdés értelmezése szerint független képviselőnek.
6. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy olyan társaságot ural vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik Szerződő Államban illetőséggel bír vagy ott (akár telephely útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.
6. cikk
INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
1. Az ingatlan vagyonból származó jövedelem abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben ez a vagyon fekszik.2. Az "-ingatlan vagyon kifejezést annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint kell meghatározni, amelyben ez a vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékait, a mező- és erdőgazdasági üzemek élő és holt felszerelését, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát és az ásványlelőhelyek, olajkutak, kőfejtők és a természeti kincsek kitermelésére szolgáló más helyek kiaknázásáért vagy kiaknázásának jogáért járó változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogokat. Tengeri hajók, hajók és légijárművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy használatának minden más formájából származó jövedelemre.
4. Az 1. és 3. bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.
7. cikk
VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG
1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, úgy a vállalkozás nyeresége a másik Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az a) ennek a telephelynek tudható be; b) ugyanolyan vagy hasonló javaknak vagy áruknak ebben a másik Államban történt eladásának tudható be, mint amilyenek a telephely útján kerültek eladásra; vagy c) ebben a másik Államban kifejtett ugyanolyan vagy ahhoz hasonló egyéb üzleti tevékenységnek tudható be, mint ami a telephely útján került lebonyolításra.2. Amennyiben az egyik Szerződő Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki, úgy ennek a telephelynek mindegyik Szerződő Államban azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett mint önálló vállalkozás fejtene ki és azzal a vállalkozással lebonyolított forgalmában, amelynek telephelye, teljesen független lenne.
3. Amennyiben az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható nyereséget a vállalkozás egész nyereségének a különböző részegységek közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdésben foglaltak nem zárják ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben lefektetett elvekkel.
4. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely tevékenysége miatt felmerült költségek, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül arra, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely fekszik, vagy máshol, ennek az Államnak az adózási jogszabályaiban foglalt előírásoknak megfelelően, és az azokban foglalt korlátozások fenntartásával. Mindazonáltal nincs megengedve az ilyen levonás az olyan összegek tekintetében, ha vannak ilyenek, amelyeket a telephely fizetett (másként, mint a tényleges kiadások megtérítése céljából) a vállalkozás központi irodájának vagy bármely más irodájának licencdíjként, térítésként vagy más hasonló fizetésként szabadalmak, know-how vagy más jogok használatáért, vagy különleges elvégzett szolgáltatásokért, vagy üzletvezetésért járó jutalékként vagy más költségként vagy a bankvállalkozás esetét kivéve, a telephelynek kölcsönzött pénzért járó kamatként. Hasonlóképpen nem veendők figyelembe a telephely nyereségének megállapításánál a telephely által a vállalkozás központi irodájának vagy bármely más irodájának licencdíjként, térítésként vagy más hasonló fizetésként szabadalmak, know-how vagy más jogok használatáért, vagy különleges elvégzett szolgáltatásokért vagy üzletvezetésért járó jutalékként vagy más költségként vagy a bankvállalkozás esetét kivéve, a vállalkozás központi irodájának vagy bármely más irodájának kölcsönzött pénzért járó kamatként (másként, mint a tényleges kiadások megtérítése céljából) felszámított összegek.
5. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen telephely által annak a vállalatnak való exportálás céljából történő puszta vásárlása miatt, amelyiknek ez a telephely a telephelye.
6. Az előző bekezdések céljaira a telephelynek betudandó nyereségeket évről évre azonos módon kell megállapítani, ha csak alapos és elégséges ok nincs az ellenkezőjére.
7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelem tételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.
8. cikk
LÉGI SZÁLLÍTÁS
1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Állam vállalkozása légijárműveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből élvez, nem adóztatható a másik Szerződő Államban.2. Az 1. bekezdés alkalmazandó a légi szállítást végző vállalatoknak bármiféle pool-ban való részvételére is.
3. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései alkalmazandók akkor is, ha a vállalkozásnak javak vagy személyek szállítására irodája vagy ügynöksége van a másik Államban. Ez azonban csak a légijárműveken való szállítással közvetlenül összefüggő tevékenységre alkalmazandó.
4. Légijárműveknek a nemzetközi forgalomban va'ó, az 1. bekezdés szerinti üzemeltetésével kapcsolatos alapok után járó kamatot az ilyen légijármű üzemeltetéséből származó jövedelemnek kell tekinteni
9. cikk
KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK
1. Amennyibena) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tökéjében részesedik, vagy
b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,
és ezekben az esetekben a két vállalkozás egymás között kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és megfelelően megadóztatható.
2. Amennyiben az egyik Szerződő Állam valamely vállalkozásának nyereségéhez hozzászámítja - és megfelelően megadóztatja - azt a nyereséget, amely után a másik Szerződő Állam egyik vállalkozását ebben a másik Államban megadóztatták, és az így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az elsőként említett Állam vállalkozása elért volna, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg egymással, mint amelyekben független vállalkozások egymással megállapodtak volna, úgy ennek a másik Államnak megfelelően ki kell igazítania az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. E kiigazítás megállapításánál figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes hatóságainak, ha szükséges, tanácskozniuk kell egymással.
10. cikk
OSZTALÉK
1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizet, ebben a másik Államban adóztatható.2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója és az osztalék új hozzájárulásra vonatkozik, az így megállapított adó nem haladhatja meg az osztalék bruttó összegének tizenöt százalékát, ha a haszonhúzó olyan társaság, amelynek az osztalékot fizető társaság részvényeinek legalább tíz százaléka a tulajdonában van.
Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik.
3. Az e cikkben használt "osztalék" kifejezés részvényekből, vagy nyereségrészesedést biztosító más jogokból - kivéve a követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amely annak az Államnak az adójoga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.
4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
5. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Államban levő telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért nyereségből vagy jövedelemből áll.
6. Az e cikk 2. bekezdésében használt "új hozzájárulás" kifejezés bármely olyan részvényt jelent - kivéve az ajándék részvényt, vagy egy olyan új társaság részvényét, amely két vagy több meglevő társaság egyesítésének eredményeként jött létre -, amelyet az Egyezmény hatálybalépésének napját követően bocsátott ki az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság, és amely részvénynek a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a haszonhúzója.
11. cikk
KAMAT
1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik és amelyet a másik Szerződő ÁlIamban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik Államban adóztatható.2. Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerződő Államban is, amelyből származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett a kamat haszonhúzója és a kamatot az Egyezmény hatályba lépésének napját követően először keletkezett kölcsön vagy adósság után fizetik, az így megállapított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 15 százalékát.
3. Tekintet nélkül a 2. bekezdés rendelkezéseire:
a) az egyik Szerződő Államból származó kamat mentes az adózás alól ebben az Államban, feltéve, hogy azt
(i) a másik Szerződő Állam Kormánya, politikai egysége vagy helyi hatósága; vagy
(ii) a másik Szerződő Állam Központi Bankja kapja és az a haszonhúzója;
b) az egyik Szerződő Államból származó kamat mentes az adózás alól ebben az Államban, amennyiben annak a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a haszonhúzója és azt az alábbiak által nyújtott vagy forgatmánnyal ellátott kölcsönnel vagy hitellel kapcsolatban élvezik:
(i) a Magyar Népköztársaság esetében a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt., csak olyan mértékben, amilyen mértékben ez a kamat az export és import finanszírozásának tulajdonítható;
(ii) India esetében az Export-Import Bank of India (Exim Bank), csak olyan mértékben, amilyen mértékben ez a kamat az export és import finanszírozásának tulajdonítható;
(iii) az egyik Szerződő Államnak a külkereskedelem állami finanszírozásával megbízott bármely intézménye;
iv) bármely más személy, feltéve, hogy a kölcsönt vagy hitelt az elsőként említett Szerződő Állam Kormánya jóváhagyta.
4. Az e cikkben használt "kamat" kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzálogjoggal, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségeiben való részesedésre, akár nem, különösen pedig állami kölcsönökből és kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelmet jelent, beleértve az ilyen kölcsönökkel, kötvényekkel vagy adósságlevelekkel kapcsolatos prémiumot és jutalmat. A késedelmes fizetésért járó kötbér e cikk értelmében nem tekintendő kamatnak.
5. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyből a kamat származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
6. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a kamatot fizető maga ez az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága, vagy az ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerdődő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik, felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely vagy állandó berendezés viseli, úgy az ilyen kamat abból a Szerződő Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy az állandó berendezés van.
7. Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a fizetett kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat kedvezményezettje ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.
12. cikk
LICENCDÍJ ÉS MŰSZAKI SZOLGÁLTATÁSÉRT JÁRÓ DÍJ
1. A licencdíj és a műszaki szolgáltatásért járó díj, amely az egyik Szerződő Államból származik és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik Államban adóztatható.2. Mindazonáltal az ilyen licencdíj és műszaki szolgáltatásért járó díj megadóztatható abban a Szerződő Államban is, amelyből származik, annak az Államnak a jogszabályai szerint; feltéve hogy a licencdíjat vagy a műszaki szolgáltatásért járó díjat a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, aki annak haszonhúzója, és olyan joggal vagy tulajdonnal kapcsolatban fizetik, amelyet először az Egyezmény hatálybalépésének napját követően ruháztak át, illetőleg a vonatkozó szerződést ezt követően írták alá, az így megállapított adó nem haladhatja meg:
a) a licencdíj esetében a licencdíj bruttó összegének 40 százalékát;
b) a műszaki szolgáltatásért járó díj esetében a díj bruttó összegének 20 százalékát.
3. Az e cikkben használt "licencdíj" kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést jelenti, beleértve a bérleti díjat is, amelyet
a) irodalmi, művészeti vagy tudományos művek - beleértve a mozgóképfilmeket és televíziós vagy rádióközvetítésre szolgáló filmeket vagy kép- vagy hanghordozó szalagokat - szerzői jogának használatáért vagy használati jogáért;
b) szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy eljárások, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelések használatáért vagy használati jogáért;
c) ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért
fizetnek.
4. Az e cikkben használt ^műszaki szolgáltatásért járó díj" kifejezés jelent bármiféle fizetést bármilyen személynek, kivéve a fizetést teljesítő személy alkalmazottjának teljesített fizetést, és a bármely természetes személynek a 14. cikkben (Szabad foglalkozás) említett szabad foglalkozásért üzletvezetési, műszaki vagy tanácsadói természetű szolgáltatás miatt teljesített fizetést, beleértve a műszaki vagy egyéb személyzet szolgáltatásáért járó jutalékot.
5. Az e cikk 1. és 2. bekezdéseinek rendelkezései nem alkalmazandók, ha a licencdíj vagy a műszaki szolgáltatásért járó díj egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyből a licencdíj vagy a műszaki szolgáltatásért járó díj származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog, vagyoni érték vagy szerződés, amely után a licencdíjat vagy a műszaki szolgáltatásért járó díjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk (Vállalkozási nyereség) vagy a 14. cikk (Szabad foglalkozás) rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
6. A licencdíj és a műszaki szolgáltatásért járó díj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha azok fizetője maga ez az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága vagy az ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a licencdíjat vagy a műszaki szolgáltatásért járó díjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban, vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a fizetési kötelezettség felmerült és a fizetést ez a telephely vagy az állandó berendezés viseli, úgy az ilyen licencdíj vagy műszaki szolgáltatásért járó díj abból a Szerződő Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy az állandó berendezés van.
7. Ha, a licencdíjat fizető személy és a licencdíj haszonhúzója, vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a fizetett licencdíj vagy a műszaki szolgáltatásért járó díj összege valamely oknál fogva meghaladja azt az összeget, amelyet ilyen kapcsolatok nélkül fizettek volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.
13 cikk
ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG
1. Az a nyereség, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a 6. cikkben említett és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon elidegenítéséből élvez, ebben a másik Államban adóztatható.2. Az olyan ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelyének üzemi vagyona, vagy amely egy olyan állandó berendezéshez tartozik, amellyel az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozás gyakorlása céljából a másik Szerződő Államban rendelkezik, beleértve az olyan nyereséget, amelyet egy ilyen telephelynek (egyedül vagy az egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből, vagy egy ilyen állandó berendezésnek az elidegenítéséből elérnek, ebben a másik Államban adóztatható.
3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajóból vagy légijárműből álló tőkevagyonból származó nyereség, vagy az ilyen tengeri hajók vagy légijárművek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyonból származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
4. Olyan társaság részvényének elidegenítéséből származó nyereség, amelynek vagyona közvetlenül vagy közvetve főleg az egyik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból áll, ebben az Államban adóztatható.
5. Az 1., 2., 3., és 4. bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő illetőséggel bír.
14. cikk
SZABAD FOGLALKOZÁS
1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró természetes személy szabad foglalkozás kifejtéséből élvez, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha az ilyen foglalkozást a másik Szerződő Államban fejti ki, amely esetben ez a jövedelem a másik Szerződő Államban adóztatható, haa) a természetes személy az "előző évben" vagy adózási évben az esettől függően, összesen 90 napot meghaladó időszakot vagy időszakokat tölt el ebben a másik Államban, vagy
b) a természetes személy tevékenységének kifejtéséhez ebben a másik Államban rendszeresen állandó berendezéssel rendelkezik, de a jövedelemből csak annyi, amennyi ennek az állandó berendezésnek tudható be.
2. A szabad foglalkozás kifejezés magában foglalja az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértők önálló tevékenységét.
15. cikk
NEM ÖNÁLLÓ MUNKA
1. A 16., 17., 18., 19., 20. és 21. cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott térítés ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az elsőként említett Államban adóztatható, ha
a) a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó előző évben vagy adózási évben, az esettől függően, nem tartózkodik összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy időszakokban,
és
b) a térítést olyan munkaadó fizeti vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetőséggel a másik Államban, és
c) a térítést nem a munkaadónak a másik Államban levő telephelye vagy állandó berendezése viseli.
3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajó vagy légijármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért járó térítés abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.
16. cikk
IGAZGATÓTANÁCSI TÉRÍTÉS
Az igazgatótanácsi térítés és hasonló fizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan minőségében élvez, mint a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának vagy más hasonló szervének tagja, ebben a másik Államban adóztatható.17. cikk
MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK
1. Tekintet nélkül a 14. és 15. cikkek rendelkezéseire, az olyan jövedelem, amelyet előadóművészek (mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művészek és zeneművészek) vagy sportolók élveznek ilyen minőségükben kifejtett személyes tevékenységükből, abban a Szerződő Államban adóztathatók, ahol ezt a tevékenységet kifejtik.2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségben személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelmet nem az előadóművésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell betudni, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. cikkek rendelkezéseire, abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejtette.
3. Tekintet nélkül az e cikk 1. és 2. bekezdésében foglalt rendelkezésekre, az ilyen tevékenységből származó jövedelem mentes az adó alól abban a Szerződő Államban, amelyben ezt a tevékenységet kifejtik, amennyiben az előadóművésznek vagy sportolónak ebben az Államban tett látogatását közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam Kormányának alapjaiból teljesen vagy lényegében támogatják.
4. E cikk szempontjából a "Kormány" kifejezés magában foglalja mindkét Szerződő Állam Állami Kormányát, politikai egységét vagy helyi hatóságát.
18. cikk
NYUGDÍJ
1. A 19. cikk 3. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával, a nyugdíj és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek korábbi, nem önálló munkáért fizetnek, csak ebben az Államban adóztatható.2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága társadalombiztosítási rendszerének részét képező állami terv keretében teljesített nyugdíj- és más fizetések csak ebben az Államban adóztathatók.
19. cikk
KÖZSZOLGÁLAT
1. A (nem nyugdíj jellegű) térítés, amelyet az Indiai Köztársaság Kormánya fizet egy természetes személynek, aki India állampolgára, a Magyar Népköztársaságban kormányfunkció betöltéseként teljesített szolgálatért, mentes a magyar adó alól.2. A (nem nyugdíj jellegű) térítés, amelyet a Magyar Népköztársaság Kormánya fizet egy természetes személynek, aki a Magyar Népköztársaság állampolgára, az Indiában kormányfunkció betöltéseként teljesített szolgálatáért, mentes az indiai adó alól.
3. A nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam Kormánya fizet egy természetes személynek, ebben a Szerződő Államban adóztatható.
4. Az e cikk 1., 2. és 3. bekezdéseiben foglalt rendelkezések nem alkalmazandók az egyik Szerződő Állam Kormánya által nyereségszerzés céljából végzett üzleti tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért teljesített fizetésekre.
5. E cikk szempontjából a "Kormány" kifejezés magában foglalja mindkét Szerződő Állam Állami Kormányát, politikai egységét vagy helyi hatóságát és különösen a Reserve Bank of Indiát és a Magyar Nemzeti Bankot.
20. cikk
TANULÓK
1. Az a természetes személy, aki közvetlenül a másik Szerződő Államban tett látogatása előtt az egyik Szerződő Államban illetőséggel bírt vagy most is bír, és aki kizárólag mint a másik Szerződő Államban levő, elismert egyetem, felsőoktatási intézmény, iskola vagy más hasonló, elismert intézmény tanulója, vagy mint üzleti vagy műszaki gyakornok látogat a másik Szerződő Államba attól a naptól számított öt évet meg nem haladó időszakra, amikor ezzel a látogatással kapcsolatban először érkezett ebbe a másik Szerződő Államba, mentes az adó alól ebben a másik Szerződő Állambana) ellátása, tanulmányai vagy szakmai képzése céljára külföldről származó minden átutalás tekintetében; és
b) 20 000 rúpiát vagy 75 000 forintot meg nem haladó olyan térítés tekintetében, amelyet bármely előző évben vagy adózási évben, az esettől függően, kap az ilyen célokra rendelkezésére álló anyagi eszközök kiegészítésére a másik Szerződő Államban folytatott személyes szolgálatért.
2. Az a természetes személy, aki közvetlenül a másik Szerződő Államban tett látogatása előtt az egyik Szerződő Államban illetőséggel bírt vagy most is bír, és aki a másik Szerződő Államba tanulmány, kutatás vagy szakmai képzés céljából látogat kizárólag mint a Szerződő Államok egyikének Kormányától vagy valamely tudományos, oktatási vagy jótékonysági szervezettől vagy a Szerződő Államok egyikének Kormánya által bevezetett műszaki segítség programból származó adomány, ellátmány vagy jutalom kedvezményezettje attól a naptól számított, öt évet meg nem haladó időszakra, amikor ezzel a látogatással kapcsolatban először érkezett ebbe a másik Szerződő Államba, mentes az adó alól ebben a másik Szerződő Államban
a) az ilyen adomány, ellátmány vagy jutalom tekintetében;
b) ellátása, tanulmányai vagy szakmai képzése céljára külföldről származó minden átutalás tekintetében; és
c) 25 000 rúpiát vagy 90 000 forintot meg nem haladó olyan térítés tekintetében, amelyet bármely "előző évben" vagy adózási évben, az esettől függően, kap az ebben a másik Államban teljesített szolgálatért, ha a szolgálat tanulmányaival, kutatásával, szakmai képzésével kapcsolatos vagy együttjár azokkal.
3. Az 1. bekezdés szempontjából az elismert egyetem, felsőoktatási intézmény, iskola vagy intézmény" kifejezés olyan egyetemet, felsőoktatási intézményt, iskolát és oktatási vagy kutató intézményt jelent, amelyet e tekintetben az érintett Szerződő Állam illetékes hatósága elismert.
21. cikk
EGYETEMI TANÁROK, TANÁROK ÉS KUTATÓK
1. Az a természetes személy, aki az egyik Szerződő Államban illetőséggel bír és, aki a másik Szerződő Állam Kormányának, vagy az ebben a másik Szerződő Államban levő egyetemnek vagy más elismert intézménynek a meghívására ebbe a másik Szerződő Államba látogat elsősorban azzal a céllal, hogy valamely egyetemen vagy más elismert intézménynél tanítson vagy kutatást folytasson, vagy mindkettőt végezze, mentes az adó alól ebben a másik Szerződő Államban egyetemen vagy az elismert intézménynél folytatott tanításért vagy kutatásért, személyes szolgálatból származó jövedelme tekintetében attól a naptól számított 24 hónapot meg nem haladó időszakra, amelyen ebbe az utóbbi Szerződő Államba érkezett.2. E cikk nem alkalmazandó a kutatásból származó jövedelemre, ha ezt a kutatást elsősorban bizonyos személy vagy személyek magánérdekéből végzik.
3. Az 1. bekezdés szempontjából az elismert intézmény kifejezés olyan oktatási vagy kutató intézményt jelent, amelyet e tekintetben az érintett Szerződő Állam illetékes hatósága elismert.
22. cikk
EGYÉB JÖVEDELEM
1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az Államban adóztatható.2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerződő Államban akár egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, akár egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy a vagyon, amelyből a jövedelem származik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.
3. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseinek fenntartásával, az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, amely a másik Szerződő Államban keletkezik, ebben a másik Államban is adóztatható.
23. cikk
KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE
1. A Szerződő Államok mindegyikében érvényben levő jogszabályok továbbra is szabályozzák az adókivetést és a jövedelem megadóztatását az illető Szerződő Államban, kivéve, ha az Egyezmény kifejezett rendelkezést tartalmaz ennek ellenkezőjére.2. A Magyar Népköztársaságban keletkező jövedelem, amely az Egyezmény értelmében adózás alá vonható, akár közvetlenül, akár levonás útján, a Magyar Népköztársaságban, a 4. és 5. bekezdések rendelkezéseinek fenntartásával nem vonható indiai adózás alá.
3. Az Indiában keletkező jövedelem, amely az Egyezmény értelmében adózás alá vonható, akár közvetlenül, akár levonás útján, Indiában, a 4. és 5. bekezdések rendelkezéseinek fenntartásával nem vonható magyar adózás alá.
4. Amennyiben az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, amely a 10., 11. és 12. cikkek rendelkezései szerint a másik Szerződő Államban adóztatható, úgy az elsőként említett Állam levonja ennek a személynek a jövedelme után beszedendő adóból azt az összeget, amely megfelel az ebben a másik Államban fizetett adónak. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt megállapított adónak azt a részét, amely az ebből a másik Államból élvezett ilyen jövedelemre esik.
5. Az e cikk 2. és 3. bekezdéseiben foglalt rendelkezések fenntartásával, az a jövedelem, amely az egyik Szerződő Állam jogszabályai szerint figyelembe veendő az ebben a Szerződő Államban kivetendő adó megállapításánál, továbbra is így veendő figyelembe.
24. cikk
EGYENLŐ ELBÁNÁS
1. Az egyik Szerződő Állam állampolgárai a másik Szerződő Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények között és azonos feltételek mellett alá vannak vagy alá lehetnek vetve.2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban levő telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezőtlenebbül adóztatni, mint ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait azonos körülmények között vagy azonos feltételek mellett. Ez a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személyeknek személyi állapot vagy családi terhek alapján olyan egyéni levonásokat, adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson, amelyeknek a saját területén illetőséggel bíró személyeknek nyújt.
3. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, az elsőként említett Szerződő Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek ezen elsőként említett Állam más hasonló vállalkozásai azonos körülmények között és azonos feltételek mellett alá vannak, vagy alá lehetnek vetve.
4. Ebben a cikkben az "adóztatás" kifejezel az Egyezmény tárgyát képező adókat jelenti.
25. cikk
EGYEZTETŐ ELJÁRÁS
1. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg az Egyezménynek, úgy ezeknek az Államoknak a belső jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben illetőséggel bír. Az igényt az adó kivetésének vagy a forrásnál való visszatartásának napjától számított három éven belül kell előterjeszteni, amelyik később történik.2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a helyzetben, hogy megfelelő megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy az Egyezménynek meg nem felelő adóztatás elkerülhető legyen. Az így létrejött megállapodást alkalmazni kell. bármilyen határidőket írnak is elő a Szerződő Államok belső jogszabályai.
3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy alkalmazásánál felmerülnek, egymással egyetértésben eloszlassák. Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettős adóztatást elkerülni olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.
4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések értelmében létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek. Amennyiben szóbeli véleménycsere az egyetértés elérése érdekében célszerűnek látszik, úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható olyan bizottságban, amely a Szerződő Államok illetékes hatóságainak képviselőiből áll.
26. cikk
TÁJÉKOZTATÁSCSERE
I. A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni azokat a tájékoztatásokat (olyan tájékoztatásokat és okmányokat, amelyek a vonatkozó adójogszabályok szerint rendelkezésünkre állnak és a rendes államigazgatási gyakorlatban beszerzettek), amelyek az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához vagy csalás megakadályozásához, vagy az adókijátszásnak vagy elkerülésnek vagy jogi elkerülés ellen hozott törvényes rendelkezésekkel kapcsolatos intézkedés kijátszásának vagy elkerülésének megakadályozásához vagy kiderítéséhez az Egyezmény tárgyát képező adók tekintetében szükségesek. Az így kicserélt tájékoztatásokat és okmányokat titokban kell tartani, de hozzáférhetővé lehet tenni olyan személyeknek (beleértve a bíróságokat és az államigazgatási szerveket), akik az Egyezmény tárgyát képező adók kivetésével, beszedésével, érvényesítésével, az azokra vonatkozó vizsgálatokkal vagy perlésekkel, vagy bármilyen ezzel kapcsolatos csalással foglalkoznak, vagy olyan személyeknek, akikre a tájékoztatás vagy az okmány vonatkozik.2. A tájékoztatások vagy okmányok cseréje vagy folyamatosan, vagy különleges esetekre vonatkozó kérelemre történik, vagy mindkét módon. A Szerződő Államok illetékes hatóságai időről időre megállapodnak azoknak a tájékoztatásoknak vagy okmányoknak a jegyzékére vonatkozólag, amelyeket folyamatosan kell szolgáltatni.
3. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy, mintha azok az egyik Szerződő Államot köteleznék:
a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától eltérnek;
b) olyan tájékoztatások vagy okmányok szolgáltatására, amelyek az egyik vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában nem szerezhetők be;
c) olyan tájékoztatások vagy okmányok szolgáltatására, amelyek szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárnának fel, vagy amelyeknek a közlése ellentmondana a közrendnek.
27. cikk
DIPLOMÁCIAI VAGY KONZULI KÉPVISELETEK TAGJAI
Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjainak adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön "egyezmények rendelkezései alapján őket megilletik.28. cikk
HATÁLYBALÉPÉS
A Szerződő Államok értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény hatálybalépéséhez jogszabályai szerint szükséges eljárást befejezték. Az Egyezmény ezen értesítések közül a későbbinek a keltekor lép hatályba és azután érvényes lesz:a) Indiában, az olyan jövedelem tekintetében, amely azt a naptári évet követő április hónap első napján vagy az után kezdődő bármely előző évben keletkezik, amelyben az értesítések közül a későbbi kelt;
b) a Magyar Népköztársaságban, az olyan jövedelem tekintetében, amely azt a naptári évet követő január hónap első napján vagy az után kezdődő bármely adózási évben keletkezik, amelyben az értesítések közül a későbbi kelt.
29. cikk
FELMONDÁS
Az Egyezmény meghatározatlan ideig marad hatályban, de bármelyik Szerződő Állam diplomáciai úton, írásban értesítést adhat a felmondásról a másik Szerződő Államnak az Egyezmény hatálybalépésének napjától számított ötéves időszak lejárta után kezdődő bármely naptári év június 30. napján vagy az előtt, és ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:a) Indiában, az olyan jövedelem tekintetében, amely azt a naptári évet követő április hónap első napján vagy az után kezdődő bármely előző évben keletkezik, amelyben az értesítést adják;
b) a Magyar Népköztársaságban, az olyan jövedelem tekintetében, amely azt a naptári évet követő január hónap első napján vagy az után kezdődő bármely adózási évben keletkezik, amelyben a felmondásról szóló értesítést adják.
ENNEK HITELÉÜL a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt aláírták.
Készült Űj-Delhiben, 1986. október 30-án, két példányban, angol nyelven.
A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében:
Hetényi István s. k.,
Az India Köztársaság Kormánya nevében:
Vishwanath Pratap Singh s. k,
JEGYZŐKÖNYV
A Magyar Népköztársaság Kormánya és az Indiai Köztársaság Kormánya, miután Egyezményt kötöttek a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén,
az említett Egyezmény aláírásával egyidejűleg megállapodtak a következő rendelkezésben, amely az Egyezmény szerves részét alkotja:az 5. cikk vonatkozásában, a telephely kifejezés nem foglalja magában berendezéseknek vagy javak, áruk készletének olyan tartalékalkatrészek
vagy alkatrészek kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljából való használatát, fenntartását, amelyeket olyan szerződés jótállási rendelkezései szerint kérnek pótlásként, amelynek alapján az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő Állam vállalkozásának gépi berendezéseket vagy felszereléseket szállít.
ENNEK HITELÉÜL a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak a Jegyzőkönyvet aláírták.
Készült Új-Delhiben, 1986. október 30-án, két példányban, angol nyelven.
A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében:
Hetényi István s. k.,
Az India Köztársaság Kormánya nevében:
Vishwanath Pratap Singh s. k.,"
3. §
(1) E rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Rendelkezéseit a Magyar Népköztársaságban az 1988. évi január hó 1. napján vagy az után kezdődő adózási évben keletkezett jövedelem, az Indiai Köztársaságban az 1988. évi április hó 1. napján vagy az után keletkezett jövedelem tekintetében kell alkalmazni.
(2) E rendelet végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.
Grósz Károly s. k.,
a Minisztertanács elnöke