adozona.hu
3600/1945. VII. PM rendelet
3600/1945. VII. PM rendelet
a kisadóknak adópengőben meghatározása tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A közadóknak adópengőben meghatározásáról szóló 11600/1945. ME rendelet (a következőkben R.; Magyar Közlöny 1945. évi 195. szám) 7. §-ában nyert felhatalmazás alapján a következőket rendelem:
A közadók kivetése (kiszabása megállapítása) s a kivetett, kiszabott, megállapított valamint a már fennálló közadók könyvelése és nyilvántartása, illetőleg a közadótartozások fizetése (lerovása) szempontjából a R. az 1940. évi január hó 1. napjától kezdődően új számolási értékként az adópengőt vezette b...
3600/1945. VII. PM rendelet
a kisadóknak adópengőben meghatározása tárgyában
A közadóknak adópengőben meghatározásáról szóló 11600/1945. ME rendelet (a következőkben R.; Magyar Közlöny 1945. évi 195. szám) 7. §-ában nyert felhatalmazás alapján a következőket rendelem:
I. RÉSZ
Közadók adópengőben kivetése
I. CÍMÁltalános kivetési rendelkezések
1. §
(1) A közadók kivetése (kiszabása megállapítása) s a kivetett, kiszabott, megállapított valamint a már fennálló közadók könyvelése és nyilvántartása, illetőleg a közadótartozások fizetése (lerovása) szempontjából a R. az 1940. évi január hó 1. napjától kezdődően új számolási értékként az adópengőt vezette be.
(2) Az 1949. évi január hó 1. napjával bezárólag a pengő és adópengő értékviszonyában egy pengőt (aranypengői) egy adópengővel egyenlőnek kell tekinteni (R. 2. § (2) bekezdése). E rendelkezés értelmében tehát azokban az esetekben, amikor valamely közadó alapját az 1946. évet megelőző időből származó bevétel, jövedelem, érték stb. alapján kell megállapítani, a pengő (aranypengő; a következőkben: pengő) összegben kiszámított adóalapot, illetőleg az azután járó adót külön átszámítás nélkül adópengőben megállapítottnak kell tekinteni.
(3) Az adópengőnek a pengőérték törvényes fizetési eszközeihez való mindenkori értékviszonyát a pengő vásárlóerejében bekövetkező változásoknak megfelelően az 1946. évi január hó 1. napjától kezdve az Országos Árindex Megállapító Bizottság javaslata alapján a pénzügyminiszter teszi közzé a Magyar Közlönyben a közzétételt követő nappal kezdődő hatállyal. Az utoljára közzétett értékviszony mindaddig irányadó, míg újabb közzététel folytán más értékviszony nem lép hatályba (R. 2. § (1) bekezdése). A pénzügyminiszter által a Magyar Közlönyben közzétett hirdetmény az adópengőnek a pengőérték törvényes fizetési eszközeihez való mindenkori értékviszonyát kifejező jelző számot (a következőkben: jelzőszámot) tünteti fel. Az egyes hónapok végén a Magyar Közlönyben közzétett hirdetményben a pénzügyminiszter havonta közli még az illető hónap egyes napjaira érvényes jelzőszámok havi középarányosát is.
(4) Minden nap legkésőbb délelőtt 8 óráig minden postahivatalnál ki kell függeszteni az adópengőnek és a pengőnek az aznapra érvényes értékviszonyát feltüntető hirdetményt (R. 2. § (3) bekezdése). A postahivatalnak a napi jelzőszámot, illetőleg az egyes hónapok jelzőszámainak középarányosát feltüntető hirdetménye csupán az adózók tájékoztatására szolgál. Ha azonban a postai szolgálat ellátásában a postai szállítási nehézségek vagy más, el nem hárítható akadályok következtében a jelzőszám közlését tartalmazó hirdetményt a postahivatal esetleg késedelmesen függesztené ki, emiatt a postahivatalt felelősség nem terheli, illetőleg a hirdetmény késedelmes kifüggesztése következtében az adózót netán ért károsodásáért a postahivatal szavatossá nem tehető.
(5) A postahivatalnak az előző bekezdésben említett hirdetményén kívül abból a célból, hogy az adózók az adópengőnek és a pengőnek aznapi, illetőleg a következő napi jelzőszámáról, valamint a jelzőszámok havi középarányosáról minél szélesebb körben és kellő időben tájékozódást szerezhessenek, a rádió is közölni fogja reggeli első híradásában az aznapi jelzőszámot és az esti híradásaiban a következő napra irányadó jelzőszámot, a hónap utolsó két napján pedig az abban a hónapban megállapított jelzőszámok havi középarányosát.
(6) A községi elöljáróság (városi adóhivatal) a hirdetőtáblán, továbbá a pénztárhelyiségben kifüggesztett hirdetményben naponta, minden nap reggel 8 óráig köteles közzétenni az aznapra érvényes jelzőszámot, illetőleg a hónap utolsó napján az arra a hónapra megállapított jelzőszámok középarányosat. A (4) bekezdés utolsó mondatában foglaltakat értelemszerűen erre az esetre is vonatkoztatni kell.
2. §
(1) Az 1946. évi január hó 1. napjától kezdődően a közadókat általában adópengőben - mint számolási értékben - kell megállapítani (R. 1. § (1) bekezdése).
(2) Adópengőben kell az 1946. évi január hó 1. napjától kezdődően kivetni, illetőleg előírni:
1. Az állami egyenesadókat,
2. az egyszeri beruházási hozzájárulást,
3. a megváltott és vagyonváltságföldekből juttatottak főkönyvében előirt tartozásokat,
4. a vagyonváltságföldhaszonbért, valamint az ingatlan vagyonváltság fizetésre kötelezett visszavásárlási ártartozását, amennyiben az pengőértékben van nyilvántartva,
5. az illetékeket,
6. a forgalmi adókat,
7. az állami fogyasztási adókat,
8. a vámokat és az azokkal együtt beszedésre kerülő más köztartozásokat,
9. az italmérési illetéket,
10. az együttes kezelésbe bevont, valamint a külön kezelt helyhatósági (vármegyei, községi és városi) adókat és egyéb helyhatósági szolgáltatásokat,
11. a kereskedelmi és iparkamarai illetéket,
12. az ártéri járulékot,
13. az együttes kezelésbe bevont egyházi (hitközségi) adót és párbérváltságot,
14. a kéményseprési díjat,
15. az együttes kezelésbe bevont adók tekintetében azon adózók köztartozását, akiket állami egyenesadó előírás hiányában külön főkönyvben kell a községnél (városnál) nyilvántartani,
16. adócsalás, valamint jövedéki kihágás miatt akár főbüntetésként, akár mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetési,
17. a közadókra vonatkozó törvényes rendelkezések alapján adócsalás és jövedéki kihágás esetén kívül kiszabott pénzbírságot (pénzbüntetést), rendbírságot, a mulasztásból eredő költségek és károk megtérítése fejében megállapított tartozást, a közületek és magánosok terhére előirt térítményt,
18. az ínségkölcsönöket, állami előlegeket vagy ezek jellegével bíró kincstári követeléseket, bűnügyi költségtérítményeket, s
19. általában a közadók módjára behajtandó pengőben kivetendő különböző közszolgáltatásokat, amennyiben azoknak adópengőben kivetését az arra jogosult közület kívánságára a pénzügyminiszter engedélyezi.
(3) Az (1) bekezdésen foglalt általános szabály alól kivételt alkotnak s ennélfogva továbbra is az eddig meghatározott értékmérőben kell kivetni a következő közadókat:
1. a földadófőkönyvben nyilvántartott, búzában kivetett és természetben lerovandó földadót és járulékait;
2. a természetbeni községi közmunkát;
3. a természetben teljesítendő újjáépítési közmunkát, valamint a napszámbérben meghatározott újjáépítési közmunkaváltságot;
4. az állam, a helyhatóságok és bármely más adóztatási joggal felruházott közület által pengőben meghatározott és fizetendő azokat a közadókat, amelyekre vonatkozólag a pengőben leendő kivetést az érdekelt közületek kívánságára a pénzügyminiszter továbbra is fenntartja.
3. §
(1) A közadóknak adópengőben kivetését többféleképen is lehet foganatosítani éspedig, ha
1. a közadót határozott összegű adótételek alkalmazásával vetik ki, annak kimondása útján, hogy a pengő összegű adótételeket adópengőben meghatározottaknak kell tekinteni,
2. a közadó alapját és az annak alapulvételével megállapított közadót pengőértékben számítják ki, s a pengőértékben mutatkozó közadót a megfelelő jelzőszám vagy a jelzőszámok középarányosa alkalmazásával adópengőre számítják át,
3. a közadó alapját a megfelelő jelzőszám vagy a jelzőszámok középarányosa alkalmazásával adópengő értékben állapítják meg. Az ennek alapulvételével megállapított közadó ebben az esetben már további átszámítás nélkül adópengőben jelentkezik.
(2) Azt, hogy valamely közadónál - annak adópengőben kivetése tekintetében - az előző bekezdésben tárgyalt esetek melyike szerint kell eljárni, az illető közadó természete és a kivetésére vonatkozó jogszabályokból folyó adottságok határozzák meg. E tekintetben ennélfogva minden közadóra azonos szabályt felállítani rendszerint nem lehet. Ebből kifolyólag az állami egyenesadók, az illetékek, a forgalmi adók, a fogyasztása adók, a vámok és az italmérési illetékek adópengőben kivetését - az egyes közadók természetének megfelelően szabályozva - a következő címek egyes fejezetei külön-külön tárgyalják.
4. §
(1) Ha valamelyik közadót nem a rendes kivetési eljárás során, hanem pótkivetéssel visszamenőleg állapítottak meg, - ideértve az adócsalás és jövedéki kihágás, valamint az adómegrövidítéssel kapcsolatos szabálytalanság esetét is, - a kivetett közadónak, illetőleg a kivetett közadó alapjának adópengőre átszámításánál ugyanúgy kell eljárni, mintha az illető közadót a rendes eljárás során állapították volna meg.
(2) Minthogy az 1. § (2) bekezdésében foglalt általános szabály szerint az 1946. évi január hó 1. napjával bezárólag egy pergőt egy adópengővel egyenlőnek kell tekinteni, ebből következik, hogy az 1946. évet megelőző időre történő visszamenőleges kivetés esetében pengőben kivetett közadót - külön átszámítás nélkül - ugyanolyan összegű adópengőben megállapítottnak kell tekinteni.
5. §
Az adópengőben kivetett állami közadók alapulvételével kivetett pótadókat, illetőleg azokat a közadókat, amelyek kivetésének alapjául adópengőben kivetett állami közadók szolgálnak, adópengőre külön átszámítani nem kell, minthogy az ezek kivetésének alapjául szolgáló közadókat már adópengőben állapították meg.
6. §
(1) A közadók kivetésére (kiszabására) vonatkozó iratban, hivatalos kiadványban, fizetési meghagyásban, megvámolási jegyben, kivetési lajstromban, nyilvántartásban stb. - a határozott összegű adótételek alkalmazásúval kivetett közadók kivételével - minden esetben fel kell tüntetni az illető közadónak, illetőleg a közadó alapjának adópengőben és pengőben kifejezett összegét, továbbá - számszerűleg is megjelölve - az adópengőre átszámításnál alkalmazott jelzőszámot, illetőleg a jelzőszámok középarányosát.
(2) Azt, hogy valamely pengőben megállapított közadónak, illetőleg adóalapnak adópengőben mily összeg felel meg, a pengőben kifejezett összegnek a jelzőszámmal, illetőleg a jelzőszámok középarányosával elosztása útján nyert hányados tünteti fel. Azt viszont, hogy valamely adópengőben meghatározott közadónak mennyi pengőösszeg felel meg, az adópengőnek a jelzőszámmal, illetőleg a jelzőszámok középarányosával beszorzása útján nyert szorzata mutatja. (Például 15.000 adópengő 1.2 jelzőszámmal 18.000 (15.000X1.2) pengőnek, 18.000 pengő 1.2-et jelzőszámnál 15.000 (18.000:1.2) adópengőnek felel meg.
(3) Hivatalos iratokban az adópengőt "AP" betűkkel, a jelzőszámot "jsz" betűkkel, a jelzőszámok valamely meghatározott időre kiszámított középarányosát pedig - a kiszámítás időtartamának (pl. havi, negyedévi stb.) feltüntetése mellett - "kjsz" betűkkel kell rövidíteni.
7. §
(1) A kivetés (kiszabás) során a közadónak pengőben kiszámított alapját annak adópengőre átszámítása előtt általában százzal maradék nélkül osztható pengő összegre kell kikerekíteni és pedig oly módon, hogy az ötven pengőnél kisebb összeget el kell hagyni, az ötven pengőt, vagy annál nagyobb összeget - ellenben százzal osztható teljes pengőösszegre kell felemelni. A közadók alapjának adópengőre átszámításánál az egy pengőnél kisebb összeget el kell hagyni.
(2) Az adópengőben kivetés (kiszabás) során a közadókat általában teljes adópengő összegre kell kikerekíteni és pedig olyképen, hogy az ötven fillérnél kisebb összeget el kell hagyni, az ötven fillért vagy annál nagyobb összeget ellenben teljes adópengőre kell kiegészíteni.
II. CÍM
Egyenesadók
I. Fejezet
Földadó
8. §(1) Amennyiben a földadófőkönyvben nyilvántartott, természetben lerovandó földadótartozás és járulékai az előírt minőségi feltételeknek, illetőleg a szükségletnek megfelelő termények lefoglalása útján teljes egészében kiegyenlítést nem nyerhetnek, az egyéb ingóságokra vagy az ingatlanra vezetendő végrehajtás foganatosítása céljából pénzértékre átszámítandó adótartozást adópengőben kell meghatározni. Az átszámítás céljára a 123170/1945. VII. PM rendelet (Magyar Közlöny 1945. évi 204. szám.) 6. §-ának (2) bekezdésében megállapított búzaárnak az 1946. évi január hó 1. napjára érvényes összegét és az azon felül járó pótlékot adópengőben meghatározottnak kell tekinteni.
(2) A tartozásnak pénzértékre átszámítása céljára az (1) bekezdésben megállapított árat - annak adópengőben meghatározására tekintettel - állandó átszámítási kulcsként kell alkalmazni.
(3) Annál a földadó fizetésére kötelezettnél, aki a beszolgáltatási kötelezettség címén beszállított búza, rozs, kétszeres, árpa, zab és köles terményeknek a földadóba és járulékaiba való beszolgáltatásáról szóló 151497/1945. PM rendelet (Magyar Közlöny 1945. évi 206. szám) 6. §-ának (1) bekezdésében meghatározott pengő összeget befizeti, a pengőben teljesített befizetést a fizetés napjára érvényes jelzőszám alapján adópengőre kell átszámítani és ugyanezt az összeget a hivatkozott rendelet 7. §-ának (6) bekezdése értelmében az együttesen kezelt adók főkönyvében szaporodásba hozatal útján előírni.
II. Fejezet
Lakásadó
9. §(1) A lakásadó szempontjából az annak alapjául szolgáló házbért, illetőleg haszonértéket - az 1946. évi január hó 1. napjával egy pengőt egy adópengővel egyenlőnek véve - adópengőben meghatározottnak kell tekinteni (12410/1945. ME sz. rendelet 6. §-ának (4) bekezdése). Ebből kifolyólag a lakásadó alapja már adópengőben jelentkezvén, az annak alapulvételével kivetett lakásadót is adópengőben meghatározottnak kell tekinteni.
(2) Amennyiben a tulajdonos (haszonélvező) a saját maga által használt lakás (helyiség) után járó lakásadó, továbbá a bérlő által a hónap 5. napjáig illetőleg házhaszonbérlet esetében a haszonbérlő által a hónap 6. napjáig fizetett lakásadó befizetése tekintetében fennálló kötelezettségének a hónap 8. napjáig elegit tesz, az adópengőben megállapított lakásadói a hónap 1. napjára érvényes jelzőszám alapján kiszámított pengő összegben fizetheti meg. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni a bérlő, illetőleg a ház haszonbérlő által fizetendő lakásadó tekintetében is, ha a bérlő a hónap 5. napjáig, illetőleg a ház haszonbérlő a hónap 6. napjáig a fizetési kötelezettségének eleget tesz.
(3) Az adópengőben megállapított lakásadót 1946. évi január hónapban a bérlő kivételesen január hó 20. napjáig, illetőleg a házhaszonbérlő január hó 21. napjáig, az 1945. évi január hó 1. napjára érvényes jelzőszámmal pengőre átszámított összegben fizetheti meg. Amennyiben a tulajdonos (haszonélvező) a bérlő (házhaszonbérlő) által fizetett lakásadót, illetőleg a saját maga által használt lakás (helyiség) után járó lakásadót az 1946. január hó 25. napjáig a község elöljárósághoz (városi adóhivatalhoz) befizeti, a befizetést ugyancsak az 1946. évi január hó 1. napjára érvényes jelzőszám alkalmazásával fizetheti meg.
III. Fejezet
Szolgálati is munkabérviszonyból származó jövedelmek adója
10. §(1) A szolgálati és munkabérviszonyból származó jövedelmek után járó alkalmazottak kereseti adóját és a jövedelemadót, valamint ezek állami pótadóját pengőben kell megállapítani. A pengőben megállapított adót függetlenül attól, hogy a munkáltató az illetményt annak esedékessége napján kifizette-e - az adóköteles heti vagy havi illetmények kifizetésének napjára érvényes jelzőszám mellett kell adópengőre átszámítani.
(2) Az (1) bekezdés szerint adópengőre átszámított tartozást az illetmény kifizetésétől számított három nap alatt az átszámításnál alkalmazott jelzőszám alapulvételével lehet befizetni. Ha a fizetésre kötelezett munkáltató adófizetési kötelezettségének ezen határidőn túl tesz eleget, illetőleg a tartozást határidőn belül teljes egészében nem egyenlíti ki, az adópengőben előírt teljes tartozást a fizetés napjára érvényes jelzőszám alapján kell megfizetni.
IV. Fejezet
Általános kereseti adó
11. §(1) Az 1945. év egyes hónapjaira járó általános kereseti adó előleget, illetőleg annak beszámításával az 1945. évre kivetendő általános kereseti adót - az 1. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel - adópengőben meghatározottnak kell tekinteni.
(2) Amennyiben az adózó az 1945. évi december havi nyersbevételnek vagy tiszta jövedelmének alapján járó adóelőleget az 1946. évi január hó 5. napjáig teljes egészében befizeti, a befizetést az 1946. évi január hó 1. napjára érvényes jelzőszámmal kell elszámolni.
(3) Az 1945. évtől kezdődően fizetendő általános kereseti adó kivetése, illetőleg a kivetendő adónak adópengőre átszámítása tekintetében külön jogszabály intézkedik.
V. Fejezet
Társulati adó, társulati vagyonadó és tantiemadó
12. §(1) A társulati adó alapjául szolgáló adóköteles nyereség megállapításánál a mérleg pengőértékben megállapított egyenlegéből kell kiindulni és ahhoz az 1940. VII. tc.-ben felsorolt tételeket ugyancsak pengőértékben kell hozzáadni, illetőleg - amennyiben az egyenleg veszteséges - levonni. Az ilyen módon pengőösszegben megállapított adóköteles nyereséget az adóztatás alapjául szolgáló üzleti évre megállapított jelzőszámok két tizedesig fejlesztett középarányosával kell adópengőre átszámítani.
(2) A saját tőkének az 1940. VII. tc. 19. §-ának (2) bekezdésében felsorolt részeit, amennyiben azok 1945. évi december hó 31. napjáig váltak a saját tőke részéve, az 1. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel adópengőben megállapítottnak kell tekinteni, amennyiben azonban azok későbbi évekből származnak, a befizetés, illetőleg a javadalmazás napjára érvényes jelzőszám mellett kell adópengőre átszámítani.
(3) Az 1945. évi december hó 31. napja után keletkezett saját tőkerészek keletkezési időpontjának - az adópengőre átszámításnál irányadó napra érvényes jelzőszám szempontjából - megállapításánál az alaptőke szaporodását a tőkeemelést elhatározó közgyűlés napjával kell bekövetkezettnek tekinteni. Ugyanezzel a nappal kell saját tőkének tekinteni a felpénzeket is. A közgyűlés által elhatározott tartalékjavadalmazásokból származó saját tőkerészt az üzleti év utolsó napjára érvényes jelzőszámmal kell adópengőre átszámítani. A szövetkezeteknél az üzletrészszaporulat az üzleti évre megállapított jelzőszámok középarányosa alapján kell adópengőben megállapítani.
(4) A saját tőkének az 1945. évi december hó 31. napja után keletkezett azt a részét, amely a megadóztatott üzleti nyereségből származik - ideértve a megadóztatott rejtett tartalékokat is, - az üzleti év utolsó napjára érvényes jelzőszámmal kell adópengőre átszámítani, tekintet nélkül arra, hogy tényleges megadóztatása mikor következett be.
(5) Vállalatok egyesülése esetében a beolvasztó vállalat - a beolvadás következtében felemelt - saját tőkéjének azt a részét, amely a beolvadó vállalat részvényesei részére juttatott részvényeknek felel meg, azzal az adópengőértékkel kell számításba venni, amellyel az a beolvadó vállalatnál értékeltetett.
(6) Az 1940. VII. tc. 18. §-a (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott javadalmazások egyénenkénti összegét a javadalmazás kifizetésének napjára, ha pedig a javadalmazásokat a közgyűlés állapítja meg, a közgyűlés napjára érvényes jelzőszám alapján kell adópengőben kiszámítani.
(7) A tantiemadó alá eső bizalmas kiadásokat a kifizetés napjára érvényes jelzőszámmal kell adópengőben megállapítani.
13. §
(1) Az 1945. év egyes hónapjaira járó társulati adó előleget, illetőleg annak beszámításával az 1945. évre kivetendő társulati adót - az 1. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel - adópengőben meghatározottnak kell tekinteni.
(2) Amennyiben az adózó az 1945. december havi nyers bevételének vagy tiszta jövedelmének alapján járó adóelőleget az 1946. évi január hó 5. napjáig befizeti, a befizetést az 1946. évi január hó 1. napjára érvényes jelzőszámmal kell elszámolni.
(3) Az 1946. évtől kezdődően fizetendő társulati adó, társulati vagyonadó és tantiemadó kivetése, illetőleg a kivetendő adónak adópengőben megállapítása tekintetében külön jogszabály intézkedik.
VI. Fejezet
Jövedelem- és vagyonadó
14. §(1) Az 1945. évre külön kivetés bevárása nélkül fizetendő jövedelemadót adópengőben megállapítottnak kell tekinteni.
(2) Amennyiben az általános kereseti adó fizetésére kötelezett az 1945. évi december havi nyersbevételének vagy tiszti, jövedelmének alapulvételével kiszámítandó 1945. évi december hónapra járó jövedelemadót az 1946. évi január hó 5. napjában megállapított fizetési határidőig befizeti, a befizetést az 1946. évi január hó 1. napjára megállapított jelzőszám alapján kell elszámolni.
(3) Az 1945. évi vagyonadónak, valamint az 1946. évtől kezdődően fizetendő jövedelem-, vagyonadónak és ezek állami pótadójának kivetése, illetőleg a kivetendő adóknak adópengőre átszámítása tekintetében külön jogszabály intézkedik.
16. §
(1) Az ingatlan eladásból származó nyereségek külön jövedelemadójának alapját pengőben kell megállapítani és azt az ingatlan átruházására kötött visszterhes szerződés aláírásának napjára érvényes jelzőszám alapján kell adópengőre átszámítani, illetőleg az ilyen módon adópengőben megállapított adóalap után kell a külön jövedelemadót kivetni.
(2) Amennyiben az adózó a külön jövedelemadót kivetés bevárása nélkül bevallásának egyidejű benyújtása mellett a visszterhes szerződés aláírásának napjától számított 5 napon belül teljesen kiegyenlíti, a befizetést a kivetésnél alkalmazandó jelzőszám alapulvételével kell elszámolni.
(3) Amennyiben az ingatlan átruházására vonatkozó visszterhes szerződési az 1946. évi január hó 1. napja előtt kötötték, a külön jövedelemadó alapját adópengőre külön átszámítani nem kell.
III. CÍM
Illetékek
I. Fejezet
Általános rendelkezések
16. §(1) Az illetékeket - ideértve az illetékegyenértéket, felemelt illetéket, illetékbírságot, illetékszabály alapján követelt rendbírságot és pénzbüntetést, - az 1946. évi január hó 1. napjától kezdődően adópengőben kell kiszabni (megállapítani).
(2) Ugyancsak adópengőben kell kiszabni
1. a pénzsorsjáték engedélyezése után pénzben fizetett illetéket,
2. a hatóságok és hivatalok részéről levont vagy beszedett illetéket. Ezeket az illetékeket az 1946. évi január hó 1. napja után is adópengőre átszámítás nélkül kell pengőösszegben befizetni (átutalni), az állami adóhivatal (illetékkiszabási hivatal) azonban a befizetett (átutalt) illetéket az 1. pont esetében, a befizetés a 2. pont esetében pedig az átutalás napjára érvényes jelzőszám alapján adópengőre számítja át.
(3) A százalékos illeték alapját - és pedig akár adópengőben, akár pengőben kell azt megállapítani - százzal maradék nélkül osztható összegre kell felfelé kikerekíteni. Ha azonban az illeték alapja a 200 adópengőt, illetőleg pengőt nem éri el, az illetékalap kikerekítésének nincs helye. Az illeték összegét oly módon kell kikerekíteni, hogy az adópengőben kifejezett illetéket a fillérek elhagyásával lefelé kell kikerekíteni. Az adópengőnek pengőre átszámításánál mutatkozó illeték összegét tízzel maradék nélkül osztható összegre kell kikerekíteni oly módon hogy az öt pengőnél kisebb maradék összeget el kell hagyni, az öt pengőt vagy annál nagyobb összeget pedig tízzel maradék nélkül osztható összegre felfelé kell kikerekíteni.
17. §
Az 1. § (2) bekezdése értelmében az 1946. évi január hó 1. napjával bezárólag az adópengő és a pengő értékviszonyában egy pengőt egy adópengővel egyenlőnek kell tekinteni. Ennek a szabálynak megfelelően, ha az illetékalap megállapítására irányadó időpont - értékelési időpont, - az illetékkötelezettség keletkezésének időpontja, a szolgáltatás esedékességének, teljesítésének időpontja, stb. az 1946. évi január hó 1. napjánál korábbi időpontra esik, az illetéknek ilyen esetekben leendő kiszabásánál (megállapításánál) mutatkozó pengőösszeget külön kiszámítás nélkül adópengőben meghatározottnak kell tekinteni.
18. §
Ha az illeték alapjául szolgáló értéket idegen pénznemben kötötték ki, az idegen pénznem értékét előbb pengőértékre s ezt a pengőértéket a megfelelő jelzőszám mellett adópengőre kell átszámítani.
II. Fejezet
Vagyonátruházási illetékek
19. §(1) A kiszabás alá eső vagyonátruházási illetékeknél - ideértve az illetékegyenértéket és a visszterhes ingatlan vagyonátruházási jogügyletek után előzetesen fizetendő illetéket is - az illeték alapját pengőben kell megállapítani és az ilyen módon megállapított illeték alapot kell adópengőre átszámítani.
(2) Ha az illeték alapja több vagyontárgy vagy szolgáltatás (fizetés) értékéből tevődik össze, ezeknek pengő értékét rendszerint együttesen kell adópengőre átszámítani. Ebből a szempontból egyrészt,a cselekvő és szenvedő csoportot, másrészt a csoportokon belül csak azokat a tárgyakat és szolgáltatásokat tehet a fennálló szükséghez képest és célszerűségi szempontból elkülöníteni, amelyeknél esetleg az adópengőre átszámításnál alkalmazandó jelző szám a többiektől eltér.
(3) A vagyontárgyak értékét az illetékalap megállapítására irányadó értékelési időpontra (11270/1945. ME rendelet; Magyar Közlöny 194. szám) vonatkozóan pengőben kell megállapítani és ezt a pengőértéket rendszerint ugyanennek az - értékelési - időpontnak megfelelő jelzőszám alapján kell adópengőre átszámítani.
20. §
(1) A 18. § (3) bekezdésében foglalt általános szabály alól kivételnek van helye a következő esetekben:
1. Ha az illeték fizetésére kötelezett javára vagy az ő részéről teljesített vagy teljesítendő szolgáltatás (fizetés) értékét kell - pl. mint ellenértéket vagy mint levonandó tehertételt - számításba venni és az iratokból vagy a rendelkezésre álló bizonyítékokból, mind a szolgáltatás esedékességére vonatkozó eredeti kikötésnek (rendelkezésnek), mind a szolgáltatás teljesítésének adatai kitűnnek, a szolgáltatás pengő értékének megállapítására, valamint adópengőre átszámítására is - az értékelésre megállapított időpont helyett - irányadó nap:
a) a fizetés (szolgáltatás) eredetileg kikötött esedékességének ideje, ha az esedékesség az értékelésre irányadó időpontnál később, de még az illeték kiszabása előtt állott be,
b) a fizetés (szolgáltatás) tényleges teljesítésének ideje, ha az esedékességre külön kikötés (rendelkezés) eredetileg nem volt vagy ha esedékesség előtt teljesítették, de mindkét esetben csak akkor, ha a teljesítés az értékelésre irányadó időpont után és az illeték kiszabása előtt történt,
c) az illeték kiszabásának ideje, ha addig sem az eredetileg kikötött (rendelt) esedékesség, sem pedig teljesítés be nem következett.
2. Ha öröklési vagy ajándékozási illeték alá tartozó pénzösszeget, takarék- vagy folyószámla betétet, magyar korona vagy pengő értékre szóló államadóssági vagy más kölcsönkötvényt zálog leveleket, stb. kell számításba venni és az iratokból vagy a rendelkezésre álló bizonyítékokból kitűnik, hogy
a) az örökös vagy megajándékozott a vagyontárggyal valamely időpontig részéről elháríthatatlan akadály miatt nem rendelkezhetett vagy
b) azzal valamely időpontig tényleg nem rendelkezett vagy pedig
c) azt valamely időpontban köztartozás kiegyenlítésére fordította, mind a vagyontárgy pengő értékének megállapítására, mind pedig adópengőre átszámítására, az értékelésre irányadó időpont helyett az előbbi a)-c) pontban megjelölt időpont az irányadó. Ha a megjelölt időpontok közül több ismeretes, későbbi időpont az irányadó.
(2) Az (1) bekezdés 2. pontjában foglalt rendelkezést egyéb vagyontárgyakra csak a pénzügyminiszter előzetes engedélyével tehet alkalmazni.
III. Fejezet
Kiszabás alá eső okirati illetékek
21. §(1) A kiszabás alá eső okirati illetékeknél az illeték alapját az illetékkötelezettség keletkezésekor, illetőleg a 4600/1925. PM rendelet (megjelent a Pénzügyi Közlöny 1926. évi 159. oldalán) 6. §-a alá tartozó esetekben az egyes szolgáltatások teljesítésekor meglevő pengő értékben kell megállapítani és az így megállapított értékalapot kell az ugyanezen időpontra érvényes jelzőszámmal adópengőre átszámítani. Az illetéket, az adópengőben kifejezett értékalap után a megfelelő tétel (százalék) szerint adópengőben kell kiszabni (megállapítani).
(2) A kartellilleték alapjának kiszámításánál a 22. § (3) és (4) bekezdésének rendelkezései irányadók.
IV. Fejezet
Fizetési meghagyás nélkül önként fizetendő (társulati) illetékek
22. §(1) A kiszabás és fizetési meghagyás nélkül önként fizetendő illetékeket - ideértve azokat az egyébkánt bélyeggel lerovandó illetékeiket is, amelyeket külön engedély alapján pénzben egyenlítenek ki - a fizetésre kötelezett pengőben köteles kimutatni.
(2) A pengőben kimutatott illetékek végösszegét arra az időpontra érvényes jelzőszám-mai kell adópengőre átszámítani, amikor a kincstárnak a kimutatott illetékékhez való joga keletkezett. A fizetést (lerovást) az annak napjára megállapított jelzőszám alapulvételével kell teljesíteni.
(3) Ha különböző időből származó illetékeket kell egyszerre (havonkint, negyedévenkint, félévenkint) kimutatni és befizetni és ha ezen időtartam egyes időpontjaiban a jelzőszám eltérő volt, az illetéket minden egyes időpontra külön-külön kell az arra az időpontra érvényes jelzőszámmal adópengőre átszámítani. Ebből a célból a kimutatás adatait elkülönítve kell összeállítani minden egyes olyan időpontra, amelyben a jelzőszám különböző volt. Ha a kimutatás adatai az egyes időpontok szerint el nem különíthetők, az illetékeket a kimutatott időtartam egyes napjaira érvényes jelzőszámok középarányosa alapján kell adópengőre átszámítani. A jelzőszámok középarányosát oly módon kell megállapítani, hogy a kimutatott időtartam minden egyes napjára érvényes jelzőszámok együttes összegét az illető időszak összes napjainak számával el kell osztani. Az ilyen módon nyert hányados - amelyet három tizedesig fejlesztve kell kiszámítani - adja az illető leszámolási időszak jelzőszámainak középarányosát.
(4) A számlaátalány illetéket - a (2) és (3)bekezdések rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - kell adópengőben megállapítani.
V. Fejezet
Kiszabás alá eső törvénykezési illetékek
23. §(1) Az illetékjegyzékbe (1914. XLIII. tc. 79. §) a le nem rótt illetéket adópengőben kell feljegyezni.
(2) Az illeték adópengőben megállapítására a 28. § rendelkezései az irányadók. A vonatkozó jogszabályban pengőben megállapított illetékösszeget a kincstár illetékkövetelési jogának megnyílta napjára érvényes jelzőszámmal kell átszámítani.
VI. Fejezet
Illetékkiszabás hivatalos lelet alapján
Felemelt illeték és birság kiszabása
24. §(1) A hivatalos lelet alapján való illetékkiszabásnál a megrövidített illetékösszeget az illetékkötelezettség keletkezésekor (a mulasztás elkövetésekor) hatályban volt szabályoknak megfelelően kell megállapítani és ugyanarra a napra érvényes jelzőszámmal kell adópengőre átszámítani.
(2) A felemelt illetéket az adópengőben megállapított illetékösszeg megfelelő többszörösével kell kiszabni.
(3) Azokat a bírságokat és pénzbüntetéseket, amelyeket az illetékösszeg hányadában vagy többszörösében kell megállapítani, az adópengőben megállapított illetékösszeg megfelelő osztása vagy szorzása útján kell kiszabni, illetőleg megállapítani.
(4) Az illeték összegétől függetlenül - határozott összegben - megállapítandó bírságokat és pénzbüntetéseket adópengőben meghatározottnak kell tekinteni.
VII. Fejezet
Bélyeggel lerovandó vagyonátruházási illetékek
25. §Az öröklési és ajándékozási illetéknek bélyeggel lerovása esetében az illeték alapját a 19. § rendelkezései szerint kell adópengőben megállapítani. Az adópengőben kiszámított illetéket a lerovás idejére érvényes jelzőszám alapján megfelelő összegű bélyeg felragasztásával kell leróni. A jegyzőkönyvön vagy okiraton fel kell jegyezni, hogy az ajándékozási vagy öröklési illeték fejében lerótt bélyeg milyen jelzőszám alapján s milyen százalékkal számított adópengő illetéknek felel meg.
VIII. Fejezet
Bélyeggel (közvetlen fizetéssel) lerovandó okirati, törvénykezési és közigazgatási illetékek
26. §(1) A bélyeggel (bélyeges űrlappal) vagy a közvetlen fizetéssel lerovandó illetékeknek az irat (ügylet) tárgyának pénzbeli értékétől független - állandó - tételeit, valamint a százalékos és lépcsőzetes illetékeknek állandó összegben kifejezett legalacsonyabb vagy legmagasabb összegét az 1946. évi január hó 1. napjától kezdődően adópengőben meghatározottnak kell tekinteni. Az állandó összegű ilyen illetékek lerovásánál annyi pengő értékű illetékbélyeget (bélyeges űrlapot) kell szabályszerűen felhasználni, illetőleg olyan pengőösszeget kell közvetlen fizetéssel befizetni, amennyi a lerovás napjára érvényes jelzőszám alapján az adópengőben meghatározott illetéknek megfelel.
(2) Mind a kizárólagos, mind a vagylagos pénzkövetelésre, mind a 20. § (1) bekezdésének 2. pontjában körülirt vagyontárgy szolgáltatására irányuló peres és perenkivüli törvénykezési eljáráson az átszámításnál alkalmazandó jelzőszám tekintetében nem az illetékkötelezettség keletkezésének, hanem az eljárás megindításának (a kereset - viszontkereset - benyújtásának) napja, keresetváltoztatás vagy a kereseti követelés megváltoztatása esetében pedig a kereseti követelés megváltoztatásának - napja az irányadó.
(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni a törvénykezési illetékátalány alá eső eljárásokban is. Az eljárás egyes szakaszaiban adópengőben járó átalányösszegeknek pengőre átszámításánál az eljárás megindítását célzó kérelem beadásának, a kérelem felemelése vagy leszállítása esetében pedig a felemelés vagy leszállítás napjára érvényes jelzőszám az irányadó.
(4) A bélyeggel (bélyeges űrlappal) vagy közvetlen fizetéssel lerovandó illetékeknek a tárgy pénzbeli értékétől függő pengő értékben megállapított - százalékos vagy lépcsőzetes - tételeit az illetékkötelezettség keletkezése időpontjában pengőben meghatározott illetékalap után kell bélyeggel leróni. Az adópengőre átszámítás ezeknél elmarad, közvetlen fizetés esetében azonban a pengőben megállapított illetéket az illetékkötelezettség keletkezése napjára érvényes jelzőszámmal adópengőre kell átszámítani.
(5) A per- vagy az eljárás tárgyának meg nem becsülhető értékű eljárásban számításba veendő értéke adópengőben nyert megállapítást, ennél fogva a (4) bekezdés alkalmazásában az adó-pengőben megállapított értéket az illetékkötelezettség keletkezésének napjára érvényes jelző szám alapján pengőre kell átszámítani.
IX. Fejezet
Értékpapír forgalmi adó
27. §(1) Az értékpapiforgalmi adó pénzben fizetése esetében a 22. §-nak a fizetési meghagyás nélkül önként fizetendő társulati illetékek megállapítására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Az értékpapirforgalmi adó bélyeggel lerovása vagy közvetlen fizetése esetében a 26. § (3) bekezdésének a bélyeggel (közvetlen fizetéssel) lerovandó okirati, törvénykezési és köz igazgatási illetékekre vonatkozó rendelkezéseiben foglaltak az irányadók.
(3) Az értékpapirforgalmi adóra vonatkozó rendelkezések alapján előírandó pénzbírságot és rendbírságot a felemelt illetékek és bírságok kiszabására vonatkozó szabályok (24. §) szerint kell adópengőben kiszabni.
IV. CÍM
Forgalmi adók
28. §
(1) Az 1946. évi január hó 1. napjától kezdődően a forgalmi adókat adópengőben kell megállapítani abban az esetben, ha azokat adóbevallás benyújtása mellett pénzben egyenlítik ki, vagy pedig ha azokat az erre vonatkozó rendelkezések szerint fizetési meghagyás kibocsátása mellett kell előírni.
(2) Bélyegjegyekkel lerovás esetében a forgalmi adó alapjául szolgáló adóköteles nyers bevételt s az ezután járó forgalmi adót pengőben kell kiszámítani s a pengőben kiszámított adót megfelelő pengő névértékű bélyegjegyekkel szabályszerű időben leróni. Ha azonban az adózó a bélyeglerovási kötelezettségének nem tesz eleget, a le nem rótt adót adópengőben meghatározva kell terhére fizetési meghagyás alapján a (4) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásával előírni.
(3) A bevallás alapján készpénzben kiegyenlítendő forgalmi adók esetében a tárgyhónapot követő hó 15. napjáig benyújtandó bevallásában köteles az adózó feljegyezni az adóköteles nyersbevétel és az annak alapján járó forgalmi adó pengőösszegét, s azt, hogy a tárgyhónapban előleg fejében - hetenkinti részletezéssel - milyen összegű befizetést teljesített, illetőleg, hogy a fizetett előlegek levonása után milyen pengőösszegű forgalmi adóval van még a tárgyhónapról hátralékban. Amennyiben adózó az adóbevallását a tárgyhónapot követő hó 5. napjáig benyújtja és a tárgyhó folyamán fizetett előlegek levonása után fennmaradó hátralékát ugyanezen: időpontig teljes egészében befizeti, tartozását azzal az összeggel egyenlítheti ki, amely a bevallása szerint pengőben fennáll. Ha ellenben adózó a tárgyhónapot követő hó 5. napjáig bevallásét nem adja be és a hátralékát teljes egészében ugyanezen időpontig nem fizeti meg, a hátralékot a tárgyhónap egyes napjaira érvényes jelzőszámok havi középaranyosa alapján adópengőre átszámítani s az így nyert adópengő tartozást a fizetés napjára érvényes jelzőszámmal kiszámított pengőösszegben köteles megfizetni.
(4) Ha a forgalmi adót fizetési meghagyás kibocsátása mellett írták elő, a fizetési meghagyásban az előirt adópengő összegét és annak - a tárgyhónap egyes napjaira érvényes jelzőszámoknak a középarányosa alapján - adópengőre átszámított összegét is fel kell tüntetni. Ha az előirt forgalmi adó több hónapban elért bevétel után vált esedékessé, az adót havonta külön-külön kell pengőben s ezt követőleg az illető naptári hónap egyes napjaira érvényes jelzőszámok középarányosának alapulvételével adópengőben megállapítani. A fizetési meghagyásban az egyes hónapokra járó adópengőben kifejezett adó kiszámítására vonatkozó adatokat s az egyes hónapokra adópengőben megállapított adók együttes összegét fel kell tüntetni.
29. §
(1) Az 1946. évi január hó 1. napján fennálló forgalmi adótartozásokat - ideértve az említett határidőig elő nem irt esedékessé vált azokat a forgalmi adókat is, amelyeket az adózók előzetes kivetés nélkül saját maguk kötelesek kiszámítani és befizetni vagy bélyegjegyekben leróni - adópengőben meghatározottnak kell tekinteni.
(2) Az adópengőben megállapított forgalmi adókat - 28. § (3) bekezdésében szabályozott kedvezményes jelzőszámtól eltekintve - minden esetben a fizetés napjára érvényes jelzőszám alapulvételével kiszámított pengőösszegben kell megfizetni.
V. CÍM
Állami fogyasztási adók
30. §
(1) Az állami fogyasztási adókat, valamint a jövedéki kihágás esetén kivül kiszabott pénzbüntetéseket és pénzbírságokat az 1946. évi január hó 1. napjától kezdődően adópengőben kell megállapítani.
(2) A határozott összegben megállapított adótételeket, valamint a jövedéki kihágás esetében a megrövidített, illetőleg veszélyeztetett - adópengőben előírandó - közadó többszörösében kiszabott pénzbüntetést adópengőben meghatározottaknak kell tekinteni.
31. §
(1) A mesterséges édesítőszerek után járó engedélyilletéket adópengőben meghatározottnak kell tekinteni.
(2) A kincstár által forgalomba hozott mesterséges édesítőszernek az engedélyilletéket is magában foglaló árát az eladás napjára érvényes jelzőszám alapján kell kiszámítani.
32. §
Fogyasztási adók biztosítására fedezetül csak adópengőre szóló biztosítékokat, illetőleg okiratokat lehet elfogadni
VI. CÍM
Vámjövedék
33. §
(1) A vámokat és az azokkal együtt beszedésre kerülő köztartozásokat (forgalmi adókat, fogyasztási adókat, engedélyilletékeket stb.) adópengőben kell kiszabni (megállapítani).
(2) A vámokat - az értékvámok (jelen § (3) bekezdése) kivételével, - továbbá a vámmal együtt beszedésre kerülő határozott összegben megállapított közadókat (fogyasztási adó, engedélyilleték stb.) - ide nem értve természetszerűleg azokat a közadókat (forgalmi adókat, vámkezelési illetéket stb.), amelyeket érték alapján kell megállapítani - adópengőben meghatározottaknak kell tekinteni, ezeknek külön eljárás során adópengőre átszámítása iránt ennélfogva intézkedni nem kell.
(3) Az értékvámokat, továbbá az ezekkel, valamint a (2) bekezdésben említett vámokkal együtt beszedésre kerülő azokat a közadókat (forgalmi adók. vámkezelési illeték stb.), amelyeket érték alapján kell megállapítani, pengőben kell kiszámítani s az ily módon nyert tartozást a vámkezelés napjára érvényes jelzőszám mellett adópengőre kell átszámítani. Az adópengőben fizetendő, előbb említett tartozásokat azok pengőben megállapított összegének a jelzőszámmal elosztása útján nyert hányadosa (6. §) tünteti fel. Az adópengőre átszámítás előtt a pengőben megállapított közadók összegét külön-külön százzal maradék nélkül osztható számra kell kikerekíteni és pedig oly módon, hogy az ötvennél kisebb pengőösszeget el kell hagyni, az ötven és ennél nagyobb pengőösszeget pedig felfelé kell kikerekíteni. (7. §).
(4) A vámeljárás igazolásául kiállított hivatalos kiadványokon, megvámolási jegyen stb.. valamint az egyes nyilvántartásokban, lajstromokban stb., mind az adópengő, mind a pengő összeget, mind pedig az átszámításnál alkalmazott jelzőszámot fel kell tüntetni.
34. §
Az 1924. XIX. törvénycikkben és annak végrehajtási utasításában, valamint az ahhoz tartozó Mellékletekben és Függelékekben foglaltak szerint a hatóságok (hivatalok) hatáskörének megállapítására irányadó - pengőben megjelölt - értékhatárokat adópengőben meghatározottnak kell tekinteni.
35. §
A központi vámigazgatóság a vám és az ezzel együtt beszedésre kerülő köztartozásoknak a vámeljárás befejezése napjánál leendő későbbi lerovására az 1924. XIX. tc. 125. §-ának utolsó bekezdése alapján adott engedélyek hatályát felfüggesztheti.
36. §
A vámmal együtt szedett költségeket (kezelési díjat, esküdtdíjat, ipari anyaggazdálkodási járulékot stb.), valamint az érték- kezelési- és díjtételeket pengőben kell megállapítani, bevételezni és könyvelni.
37. §
(1) Az adópengőben megállapított vagy megállapítandó közadók (vám, forgalmi adó stb.) fedezésére legalább is olyan pengőösszeget kell letétbe helyezni, mint amennyi a biztosítani kívánt közadónak a letétbehelyezés napjára érvényes jelzőszám alapulvételével adópengőről pengőre átszámított összege. A letétként kezelt pengőösszeg közadónak nem minősül, ennélfogva azt a R. értelmében adópengőre átszámítani nem lehet, módjában áll azonban az érdekeltnek készpénz helyett a vámoknak és az azokkal együtt beszedésre kerülő köztartozásoknak egyéb biztosítéki nemekkel (hitelbiztosítéki okirattal, jelzáloggal, takarékbetétkönyvvel stb.) biztosítása céljára adópengőre szóló biztosítékot, illetőleg okiratot letétbe helyezni. Ebben az esetben fedezetül csak adópengőértékre szóló biztosítékot lehet elfogadni.
(2) Amennyiben az d) bekezdés szerint biztosítani kivánt közadónak fedezésére pengőben elhelyezett összeg elszámolására sor kerül, a biztosítók pengő összegét a letétbehelyezés napjára érvényes jelzőszámmal kell adópengőre átszámítani s az illető közadótartozás kiegyenlítésére elszámolni. Ha pedig a letétbehelyezett pengőre szóló biztosítékot vagy annak egy részét vissza kell téríteni (utalni) a visszatérítés során ugyanannyi pengőösszeget kell kiutalni, amennyit letétbe helyeztek, illetőleg amennyi az elszámolás után pengőben fennmaradt.
VII. CÍM
Italmérési jövedék
38. §
(1) Az italmérési (szeszesitalforgalmi) illetéket és pénzbüntetést az 1946. évi január hó 1. napját követő időben minden esetben adó pengőben kell kiszabni (megállapítani).
(2) A határozott összegben megállapított illetéktételeket az 1946. évi január hó 1. napjától kezdődőén adópengőben meghatározottnak kell tekinteni.
39. §
(1) Az 1. § (2) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre tekintettel, hogy az 1946. évi január hó 1. napjával bezárólag a pengő és adópengő értékviszonyában egy pengőt egy adópengővel egyenlőnek kell tekinteni, az italmérési illetékben és pénzbüntetésben az említett időpontot megelőző időről fennálló minden tartozást ezen időponttól kezdődően külön, átszámítás nélkül, mint adópengőben fennálló tartozást kell nyilvántartani.
(2) Az adópengőben megállapított tartozást a fizetés napjára érvényes jelzőszám alapján megállapított pengőösszegben kell kiegyenlíteni.
II. RÉSZ
Adópengőben kivetett közadók kezelése
I. CÍMFizetés, könyvelés és nyilvántartás
I. Fejezet
Általános kezelési rendelkezések
40. §(1) Az adópengőben kivetett közadókat az 1946. évi január hó 1. napjától kezdődően adópengőben kell előírni és nyilvántartani, az előírást ennélfogva a főkönyvben (naplóban, számfejtőkönyvben stb.) pengőben is feltüntetni nem kell. Ugyancsak adópengőben kell keresztülvezetni az 1946. évi január hó 1. napjától kezdődően a múlt évi hátralékokban, valamint a folyó tartozásokban beállott változásokat (törléseket, szaporodásokat) is.
(2) Az 1. § (2) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre tekintettel, hogy az 1946. évi január hó 1. napjával bezárólag a pengő és adópengő értékviszonyában egy pengőt egy adópengővel egyenlőnek kell tekinteni, minden közadótartozás, amely az említett időpont előtti időből származik, - feltéve, hogy az illető közadótartozást ezt követőleg adópengőben kell kivetni (kiszabni), - külön átszámítás nélkül, mint adópengőben fennálló tartozást kell az 1946. év január hó 1. napjától nyilvántartani.
41. §
(1) Az adópengőben meghatározott közadót - feltéve, hogy az I. rész II-VII. címei eltérőleg nem rendelkeznek - az adópengőnek és a pengőnek a fizetés (lerovás) időpontjában érvényes értékviszonya szerint kell megfizetni (leróni) (R. 6. § (1) bekezdés). Ez azt jelenti, hogy az adópengőben meghatározott, közadótartozást ennek a fizetés napjára érvényes jelzőszámmal, illetőleg az I. Részben meghatározott egyes kivételes esetekben a jelzőszámok középarányosával beszorzása útján nyert szorzatnak megfelelő összegű pengővel lehet kiegyenlíteni. Azt viszont, hogy valamely pengőösszeggel adópengőben mily öszeget lehet kiegyenlíteni, a pengőben kifejezett összegnek a fizetés napjára érvényes jelzőszámmal, illetőleg az I. Részben meghatározott egyes kivételes esetekben a jelzőszámok középarányosával elosztása útján nyert hányados tünteti fel.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem nyernek alkalmazást abban az esetben, ha az adózó (fizetésre kötelezett) a terhén fennálló évenkint visszatérő közadótartozását annak esedékességétől számított 5 napon belül teljes egészében kiegyenlíti. Ilyen esetben a tartozást nem a fizetés, hanem az esedékesség napjára érvényes jelzőszám alapulvételével kiszámított pengőösszegben kell elszámolni.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt szabály alól további kivételt alkotnak
1. a lakásadónál a 9. § (2) és (3) bekezdésében,
2. a szolgálati és munkabérviszonyból származó jövedelmek után járó adóknál a 10. § (2) bekezdésében.
3. a jövedelemadónál a 14. § (2) bekezdésében és a 15. § (2) bekezdésében,
4. a forgalmi adóknál a 28. § (3) bekezdésben megállapított kedvezményes fizetésre jogosultak. Ezekben az esetekben az ott meghatározott feltételek fennforgásánál az ugyanott megjelölt időpontra - és nem a fizetés napjára - érvényes jelzőszám alapulvételével kiszámított pengőösszegben lehet a közadótartozást kiegyenlíteni.
42. §
(1) Ha adópengőben megállapított közadókat posta útján egyenlítenek ki (postautalvánnyal, postatakarékpénztárt befizetési lappal vagy csekkfizetési utalvánnyal), a befizetést annyi adópengővel kell elszámolni, amennyi, a befizetett pengőösszegnek a befizetés (átutalás) napján megfelel (R. 6. § (2) bekezdése). A posta adópengőről kiállított postautalványt, postatakarékpénztári befizetési lapot vagy csekkfizetési utalványt nem fogadhat el, ennélfogva posta útján csakis pengőben lehet befizetéseket teljesíteni.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt renderezésre tekintettel a befizetés bevételezése és elkönyvelése alkalmával az erre a célra nyitandó külön hasábban minden egyes tételnél - vagyis nemcsak a posta útján, hanem a közvetlenül teljesített befizetés esetében is - fel kell tüntetni azt a jelzőszámot, amelynek alkalmazásával a pengőben teljesített befizetést adópengőre átszámítani kell. Közvetlenül történt befizetés esetében a fizetés napjára, posta útján történt befizetés esetében a postára befizetés, illetőleg clearing-átutalás esetében a jóváírás (átutalás) napjára, ha pedig külön jogszabály (41. § (2) és (3) bekezdése) alapján a befizetés az esedékesség napjára vagy a hónap 1. napjára érvényes jelzőszámmal számolható el, az erre érvényes jelzőszámot, végül ha a befizetés az erre vonatkozó kivételes rendelkezések értelmében a jelzőszámok középarányosa alapján számolható el, ezt kell feltüntetni. Ha a befizetést posta útján teljesítették, az ellenőrzés lehetővé tétele céljából a jegyzet hasábban feltétlenül fel kell tüntetni a postára befizetés (átutalás) napját is.
43. §
(1) Az adópengőben előirt és nyilvántartott közadókra teljesített fizetéseket, a közadókat nyilvántartó, illetőleg a közadókra teljesített befizetések bevételezését, könyvelését és nyilvántartását foganatosító összes hatóságok és hivatalok adópengőben kötelesek bevételezni és elkönyvelni éspedig a befizetésekből mind a tőkére, mind a késedelmi kamatra (adópótlékra), mind pedig a behajtási illetékre elszámolt összegeket. Egyidejűleg azonban kötelesek feltüntetni a tőke, késedelmi kamat (adópótlék) és behajtási illeték együttes összege fejében teljesített befizetések pengő végösszegét is. Az előbbi részletezés szerint adópengőben elszámolt befizetéseket a - III. Fejezetben szabályozott kivételtől eltekintve - pengőben nyilvántartani külön-külön nem kell.
(2) A befizetéseket adópengőben az (1) bekezdésben foglalt részletezésnek megfelelően, illetőleg pengőben részletezés nélkül kell a befizetés tanúsítása céljából az adózó részére kiadott iraton (adóíven, nyugtán, illetménykimutatáson, megvámolási jegyen stb.) igazolni.
44. §
(1) Ha a befizetés bevételezését foganatosító hivatalnak (hatóságnak) a bevételezés időpontjában a befizetés napjára érvényes jelzőszámról - bármely oknál fogva - még hiteles tudomása nincs, a befizetést csak pengőösszegben kell bevételezni s adópengőre csak akkor kell átszámítani, illetőleg a 43. § (1) bekezdésében jelzett részletezéssel elszámolni, amikor a befizetés napjára érvényes jelzőszám már ismeretes. Ilyen esetben a befizetés tanúsítása céljából az adózó részére kiadott iraton (43. § (2) bekezdése) csak a pengő befizetést kell igazolni.
(2) Ha a befizetés napjára érvényes jelzőszámról a bevételezést teljesítő hivatalnak (hatóságnak) tudomása nincs ugyan, azonban az adópengőben meghatározott, évenként vissza nem térő közszolgáltatás teljes kiegyenlítésére az ahhoz fűződő jogkövetkezmények miatt szükség van (pl. fogyasztási adóknál, vámeljárásban stb.) az adópengő tartozásnak pengőértékre átszámítását az ismert legutóbbi jelzőszám alapulvételével kell foganatosítani s ennek alapján kell a teljesített befizetést elszámolni. Ilyen esetben azonban a kivételes eljárás okát a felettes hatósághoz még a bevételezés napján megtett jelentésben igazolni kell. Hivatalvizsgálat során az ilyen eseteket különös gondossággal kell ellenőrizni s szabálytalanság esetében a mulasztó közeget - az egyéb jogkövetkezményeken felül - az esetleg okozott kár megtérítésében mindenkor el kell marasztalni.
45. §
(1) Az adópengőben nyilvántartott túlfizetés visszautalása (visszatérítése) esetében a túlfizetett összeget arra a napra érvényes jelzőszámmal kell pengőben kiutalni, amely napon a túlfizetés kiutalására vonatkozó csekket az állami adóhivatal vagy számvevőség kiállította; ha pedig a túlfizetés (visszatérítés) kiutalása nem postatakarékpénztári csekkszámláról, hanem valamely állami pénzkezelést végző pénztár vagy egyéb közpénztár útján - ideértve a községi (városi) pénztárakat is - közvetlenül történik, a tényleges kifizetés napjára érvényes jelzőszámmal kell a tényleg kifizetendő pengőösszeget megállapítani.
(2) Ha az adópengőben nyilvántartott túlfizetést az adózó részére pénzben visszautalás helyett az adózónak valamely más körtartozására kell átszámolni, az adópengő túlfizetést; arra a napra érvényes jelzőszámmal kell pengőértékben átutalni, amely napon a túlfizetés kiutalására vonatkozó csekket az állami adóhivatal vagy számvevőség kiállította. Az a hivatal (hatóság) azonban, amelynél nyilvántartott adópengőtartozásra a túlfizetést átutalták, az átutalt összeget annyi adópengőben köteles lerovásként elszámolni, amennyi adópengő fejében azt átutalták. Ebből a célból az átutalás során a postatakarékpénztári befizetési lap hátlapján, a befizetési jegyen vagy külön értesítésben fel kell tüntetni, hogy a pengőértékben átutalt összeg mennyi adópengőnek felel meg.
(3) Ha az adózó adópengőben nyilvántartott egyéb tartozására túlfizetés beszámítása nem kiutalás vagy átutalás, hanem könyvileges jóváírással történik, az előző bekezdésekben szabályozott eljárásra szükség nincs, mert ilyen esetben közömbös az, hogy a pengőben nyilvántartott túlfizetés milyen összeget jelent pengőben.
46. §
(1) A községi elöljáróság (városi adóhivatal), forgalmi adóhivatal, a vámhivatalok, az állami adóhivatal (kerületi adófelügyelőség), illetékkiszabási hivatal, a pénzügyigazgatóság és a vámigazgatóság mellé rendelt számvevőség, a pénzügyigazgatóság, valamint a vámigazgatóság, továbbá a pénzügyőri szervek (pénzügyőr szakasz, pénzügyőri felügyelőség, pénzügyőri kerületi parancsnok) a jelzőszámot és pedig mind az egyes napokra érvényes jelzőszámot, mind a jelzőszámok havi középarányosát nyilvántartani köteles.
(2) Az (1) bekezdésben említett hatóságok (hivatalok) a jelzőszámok tekintetében hozzájuk forduló adózóknak a kellő tájékoztatást minden esetben azonnal megadna kötelesek.
47. §
(1) A postatakarékpénztárt letétszámlákon (pénzügyi, bírói, stb. letétszámlákon) kezelt letétek közadóknak nem minősülnek, ennélfogva az azokra teljesített befizetéseket továbbra is pengőben kell nyilvántartani, bevételezni és könyvelni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései a szállítmányi letétszámlákra nem vonatkoznak, feltéve, hogy e számlákra befizetett (beszállított) összegeket közadótartozásokra elszámolandó befizetésként szabályszerűen teljesítették. Ha azonban arra a közadótartozásra, amelynek fejében a befizetés történt, a szállítmányi letétszámlára befizetést közvetlenül teljesíteni nem lehet, a szabálytalanul teljesített befizetést ugyanolyan összegű pengőben kell a megfelelő adótartozásra átutalni vagy a befizetőnek kiutalni.
II. Fejezet
Egyenesadók kezelése
48. §(1) Az egyenesadókra teljesített befizetéseket az adóbeszedési naplóban oly módon kell elszámolni, hogy a napló 7., 9-13. és 19. hasábjában az adópengőben elszámolt összeget az említett hasábok fejfeliratának megfelelő részletezéssel, a 20. hasábban az adópengőben, a 21. hasábban pedig a pengőben elszámolt befizetés együttes összeget kell bevételezni s a 8. hasábban az átszámításnál alkalmazott jelzőszámot kell minden egyes befizetésnél feltüntetni.
(2) A beszedési naplóban adópengőben elszámolt összegeket az együttesen kezelt adók, illetőleg az illetményadók főkönyvében ugyanolyan részletezéssel kell elkönyvelni, mint az a beszedési naplóban történt. A főkönyv lerovási részének összesen hasábjában a beszedési napló 20. és 21. hasábjában elszámolt adópengő és pengő összegeket egymás fölé kell eltérő színű tentával bejegyezni.
(3) A községi (városi) pénztári főnaplóban továbbra is csak a pengő összeget kell nyilvántartani.
49. §
(1) Adó szállítás esetében a legutolsó szállítástól kezdődően befolyt összegekre vonatkozólag minden alkalommal elsősorban a beszedési napló 20. és 21. hasábjában bevételezett adópengő és pengő összegek értékviszonyát kifejező u. n. szállítási jelzőszámot kell megállapítani. A minden egyes szállításhoz külön-külön megállapítandó szállítási jelzőszámot a pengőösszegnek az adópengő összeggel elosztása útján nyert hányados tünteti fel. A hányadost három tizedesig fejlesztve kell kiszámítani. A szállítási jelzőszám megállapítása után azt kell kiszámítani, hogy a legutolsó szállítás óta bevételezett összegből pengőértékben mily összeget tesz ki külön-külön a tőke, késedelmi kamat és behajtási illeték címén adópengőben elszámolt összeg. Az ily módon most már pengőben és adópengőben kiszámított összegek alapulvételével azt kell megállapítani, hogy pengő és adópengő értékben milyen összeg esik a megosztási kulcsok alapján egy felül az állami adóhivatalhoz beszállítandó tőkére és késedelmi kamatra, másfelől a községnél visszatartandó tőkére és késedelmi kamatra, valamint a községet teljes egészében megillető behajtási illetékre.
(2) Az (1) bekezdésben szabályozott eljárás után az állami adóhivatalhoz beszállítandó pengő összegre a szállítást szabályszerűen kell teljesíteni. A befizetési jegyen, illetőleg a postatakarékpénztárt befizetési lap hátlapján a közadók kezeléséről szóló 1927. évi 600/PM számú hivatalos összeállítás (a következőkben: K. K. H. Ö.) 38. §-ának (3) bekezdéséhez fűzött utasítás (2) bekezdése értelmében készítendő leszámolást adópengőben és pengőben kell feltüntetni a szállítási jelzőszám közlése mellett.
50. §
(1) Az állami adóhivatal (kerületi adófelügyelőség) a szállítmányi letétszámláján adószállítás címén jóváírt pengő összeget ezzel az értékkel számolja el. Az egyenesadónaplóban azonban a szállítást a község (város) által kiállított befizetési jegyen vagy értesítőlap hátlapján feltüntetett adópengőben is elszámolja.
(2) Az állami adóhivatal (kerületi adófelügyelőség) a szállítmányi letéti számlájára befolyt egyenesadó összegek szétosztása során egyenesadók címén pengőben elszámolt összegek megosztása céljából az előző §-ban foglaltak értelemszerű alkalmazásával minden egyes szétosztás előtt az u. n. sommás szállítási jelzőszámot megállapítja s az annak segítségével megosztott pengő összegeket átutalja az érdekelt közületeknek. Az átutalással egyidejűleg azonban az illető szétosztásra vonatkozó sommás szállítási jelzőszám alapján közli az érdekeltekkel, hogy az átutalt pengő összeg mennyi adópengőnek felel meg.
(3) Egyebekben az egyenesadók adópengőben kezelése tekintetében az erre vonatkozó általános rendelkezések szerint kell eljárni.
51. §
(1) A jelen fejezetben foglalt rendelkezéseket értelemszerűen kell alkalmazni a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) nyilvántartott azokra a közadókra is, amelyeket adópengőben kell kivetni, illetőleg nyilvántartani.
(2) Ennek, illetőleg az előző fejezetnek a rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni az állami adóhivatalnál (kerületi adófelügyelőségnél) egyénenként nyilvántartott különböző közadótartozásokra is, ide nem értve az illetéket, amelyek kezeléséről a III. Fejezet rendelkezik.
III. Fejezet
Illetékek kezelése
52. §(1) Az adópengőben kiszabott (megállapított) illetéket csak adópengőben kell a számfejtőkönyvben (számlalapon) előírni s a kiszabási kimutatásban bejegyezni, illetőleg az előirt illetékből elrendelt törlést a törlési kimutatásban és a számfejtőkönyvben (számlalapon) keresztülvezetni.
(2) A számfejtőkönyvben előirt illetékre teljesített befizetést adópengőben és pengőben kell számfejteni. A számfejtési adatokat a posta-takarékpénztári értesítőlapon adópengőben és pengőben elkülönítve kell feljegyezni.
53. §
(1) Az adópengőben előirt illetékre teljesített befizetéseket mind a naplóban, mind a számfejtőkönyv (számlalap) lerovás (tőke és késedelmi kamat) hasábjában a tényleg befizetett pengőösszegben kell elkönyvelni, a befizetett pengő összegnek az alkalmazandó jelzőszám szerint megfelelő adópengő összeget azonban más színű tintával a pengőösszeg fölé kell bejegyezni. A jelzőszámot a naplóban minden egyes befizetési tételnél fel kell tüntetni.
(2) Részletfizetés esetében a számfejtőkönyv (számlalap) "hátralék" hasábjában a teljesített lerovás után fennmaradó adópengő hátralékot kell feltüntetni és pedig ugyanolyan színű tintával, amilyennel az adópengőben feltüntetett lerovást bejegyezték.
(3) Visszatérítés esetében a napló és számfejtőkönyv (számlalap) visszatérítés hasábjában a visszatérített összeget pengőben s e fölé más színű tintával adópengőben minden esetben fel kell tüntetni. Ugyancsak be kell jegyezni a visszatérítendő pengőösszeg kiszámításánál alkalmazott jelzőszámot is.
(4) Az eredménykimutatásokban (3000/1941. PM rendelet 86-91. §-ai) az előírást, törlést és hátralékot adópengőben, a lerovást és visszatérítést adópengőben és pengőben kell feltüntetni.
54. §
(1) Ha olyan illetéket kell visszatéríteni, amelyet bélyeggel vagy bélyeges űrlap felhasználásával róttak le, a visszatérítendő összeget adópengőben kell megállapítani. Ebből a célból a lerovás (az illetékkötelezettség keletkezése) időpontjára érvényes jelzőszám alapján a bélyeggel vagy bélyeges űrlap felhasználásával pengőben lerótt illetéket adópengőre kell átszámítani. Ha aggályos, hogy az okiratban vagy iratban feltüntetett időpont megfelel az illetékkötelezettség valóságos keletkezési idejének, - pl. az okiratban feltüntetett kelet megfelel-e az okirat valóságos kiállítása idejének - vagy ha aggályos, hogy a bélyegeket nem az illetékkötelezettség keletkezése után ragasztották-e fel az okiratra - a valóságos időpont bebizonyításáig az átszámítást az alább megjelölt időpontok közül annak az időpontnak megfelelően kell foganatosítani, amelynek figyelembevétele a kincstár számára kedvezőbb eredményre vezet. Az átszámításnál figyelembe jöhető ilyen időpontok: az illetékkötelezettség keletkezésének az iratból látszó ideje: az az időpont, amelyben a bélyeggel ellátott vagy bélyeges űrlapon kiállított okirat vagy irat a pénzügyi hatósághoz az illetékvisszatérítési kérelem következtében beérkezett, illetőleg ha az korábban ott volt, amikor az illetékvisszatérítési kérelmet előterjesztették. Az utóbb említett időpont szerint kell az átszámítást teljesíteni akkor is, ha az illetékkötelezettség keletkezésének ideje az okiratból, vagy iratból tűnik ki és a felek ezt az időpontot egyéb módon be nem bizonyították.
(2) Ha aggályos, hogy az okiraton vagy az iraton eredetileg feltüntetve volt időpontot nem tették-e utóbb törléssel, vakarással vagy más módon felismerhetetlenné, a bélyeggel vagy bélyeges űrlap felhasználásával lerótt illetéket - habár a visszatérítés feltételei egyébként.
55. §
(1) Ha a kiszabandó vagy kiszabás és fizetési meghagyás nélkül önként fizetendő illetékbe a fennálló szabályok szerint valamely korábban előirt vagy befizetett illetékösszeget be kell tudni, a betudandó összeget adópengőben kell megállapítani és figyelembe venni. A betudandó illeték adópengő összegét az előírás, illetőleg a befizetés időpontjára érvényes jelzőszám alapján kell megállapítani.
(2) Ha a kiszabandó illetékbe a fennálló szabályok szerint valamely korábban bélyeggel, vagy bélyeges űrlap felhasználásával lerótt illetékösszeget kell betudni, azt az 54. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kell foganatositani.
56. §
Az illetékeknek és az értékpapírforgarmi adónak adópengőben kezelése tekintetében egyebekben az erre vonatkozó általános rendelkezések szerint kell eljárni.
IV. Fejezet
Forgalmiadók kezelése
57. §(1) Az 1946. évi január hó 1. napjától kezdődően esedékessé vált forgalmi adókat adópengőben kell az adózók számlalapján előírni. Ebből a célból tehát a tárgyhónapban teljesített előlegfizetéseket az adózó számlalapján a befizetés napjára érvényes jelzőszámmal adópengőre átszámított összegben kell előírni s ugyanezt az adópengő összeget kell lerovásként elkönyvelni, feltüntetve a befizetés pengőösszegét is. Ugyanígy kell eljárni abban az esetben is, ha adózó a 28. § (3) bekezdése értelmében a tárgyhónapot követő hó 5. napjáig teljesített fizetés esetére biztosított kedvezményt igénybeveszi. Ha ellenben ezzel a kedvezménnyel adózó nem él, az előlegek levonása után az adóbevallás szerint mutatkozó hátralékot a tárgyhónapra érvényes jelzőszámok középarányosa alapján adópengőre kell átszámítani, adózó számlalapján előírni s az így nyert adópengő tartozásra teljesített fizetést a fizetés napjára érvényes jelzőszámmal kell adópengőben lerovásként elkönyvelni, feltüntetve a befizetés pengőösszegét is. A hátralék adópengőre átszámításának eredményét ellenőrzés céljából az adóbevallási ívén fel kell tüntetni.
(2) Az előírás naplózásánál és az adózók számlalapján önként érthető a fizetési meghagyással előirt forgalmi adót is csak adópengőben kell bejegyezni.
(3) Az előírásnál forgalmi adók pengő összegét a naplóban és az adózó számlalapján külön feltüntetni nem kell.
58. §
(1) A befizetéseknek és pedig mind a tőkében, mind az adópótlék fejében elszámolandó befizetések naplózásánál és az adózó számlalapján elkönyvelésénél a pengőösszeg fölé piros tintával az adópengő összeget is fel kell tüntetni. bejegyezve a jegyzet hasábban az átszámításnál alkalmazott jelzőszámot is.
(2) Az adózó hátralékának megállapításánál az adópengő előírásokat az adópengő lerovással egybevetve kell megállapítani.
59. §
Ha azonban az adózó bélyeglerovási kötelezettségének nem tesz eleget, a le nem rótt forgalmi adót fizetési meghagyás kibocsátása mellett adópengőben (28. § (2) bekezdése) kell terhére előírni s a tartozást az általános szabályok szerint a fizetés napjára érvényes jelzőszám alapján köteles megfizetni.
60 §
Az erőit forgalmi adóknál beálló változások esetében a törlést adópengőben kell elrendelni, naplózni és a számlalapon feljegyezni.
61. §
(1) A pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség a forgalmi adó tárca főkönyvében a forgalmi adóhivatalok által havonkint készített gyűjtő és letéti naplók alapján hátralékokat, előírásokat és törléseket adópengőben, a lerovásokat pedig adópengőben és pengőben tartja nyilván. A pénzügyminiszteri számvevőség forgalmi adó- és illetékügyi csoportjának havonta beküldendő eredménykimutatást ugyanilyen részletezéssel kell feltüntetni.
(2) Egyebekben a forgalmi adók adópengőben kezelése tekintetében az általános kezelési rendelkezésekben foglaltak az irányadók.
V. Fejezet
Fogyasztást adók, vámok is italmérést jövedék kezelése
62. §A fogyasztási adók, vám és italmérési jövedék adópengőben kezelése tekintetében a jelen rendelet II. Részének I. Cím I. fejezetében szabályozott általános rendelkezések alkalmazásával kell megfelelően eljárni.
II. CÍM
Köztartozások biztosítása, Végrehajtási eljárás
I. Fejezet
Ingó végrehajtási eljárás
63. §(1) A zálogolás alapjául szolgáló hátraléki kimutatásban (K. K. H. Ö. 49. §) az adópengőben előirt tartozásokat a többi főkönyvekben pengőben vagy más értékben előirt tartozásokkal együttesen kell felvenni. A hátraléki kimutatásban azonban szembetűnően fel kell tüntetni, hogy a tartozások közül melyik áll fenn adópengőben, pengőben, illetőleg más értekben.
(2) A hátraléki kimutatásban nemcsak az adópengőben kifejezett tőketartozást, hanem az azután kiszámított késedelmi kamatot (adópótlékot) és behajtási illetéket is, adópengőben kell feltüntetni.
(3) Az adópengőben fennálló tartozás (tőke, késedelmi kamat (adópótlék) és behajtása illeték) együttes összegét a zálogolás napjára érvényes jelzőszámmal - annak számszerű lejegyzése mellett - pengőre átszámítva is fel kell tüntetni a hátraléki kimutatásban.
64. §
(1) A zálogolás során az adópengő tartozásnak megfelelő értékű ingóságra kell a foglalást foganatosítani.
(2) Az árverésből, vagy szabad kézből értékesítés során befolyt pénzt az árverés, illetőleg a szabad kézből értékesítés napjára érvényes jelzőszámmal kell a közadótartozásra adópengőben elszámolni.
II. Fejezet
Telekkönyvi biztosítás és ingatlan végrehajtási eljárás
65. §(1) Minthogy a közadók fejében pengőben szerzett jelzálogjog az adópengőben fennálló közadókra kellő biztosításul nem szolgálhatnak, ennélfogva az adópengőben 1946. évi január hó 1. napján fennálló, illetőleg az ezt követő időben keletkező köztartozásoknak és járulékainak telekkönyvi biztosítása céljából a köztartozásnak ebben az értékben bekebelezését kell kérni. Ha a telekkönyvi hatóság az ilyen köztartozást nem ebben az értékben kebelezné be vagy az erre irányuló kérelmet visszautasítaná, a végzés ellen szabályszerű felfolyamodással kell élni.
(2) A köztartozások fejében pengőben (aranypengőben) bekebelezett jelzálogjog ranghelyét a tartozás megszűnése esetében a K. K. H. Ö. 81. §-ának (6)-(8) bekezdései alapján akkor la csak az eddiginél nem terhesebb, tehát pengő (aranypengő) értékben kifejezett összeg erejéig lehet új jelzálogjog alapítására felhasználni, ha az újonnan bekebelezni kért köztartozás az 1946. évi január hó 1. napjai követő időben már nem pengőben (aranypengőben), hanem adópengőben vagy más értékben áll fenn. Az ennek következtében ily módon nem biztosítható köztartozást új telekkönyvi rangsorba kell bekebeleztetni.
66. §
(1) Az adópengőben nyilvántartott köztartozások tekintetében adópengő értékben kifejezve kell az ingatlan végrehajtási eljárást megindítani és elrendelni, továbbá a végrehajtási jelzálog bekebelezését és az árverés kitűzését kérni.
(2) Az ingatlan árverésen befolyt vételár bírói elosztása céljából tartandó sorrendi tárgyalásra készítendő hátraléki kimutatásokban az adó-pengőben fennálló hátralékokat ebben az értékben kell feltüntetni és a megtartott sorrendi tárgyaláson bejelenteni, illetőleg kielégítését kérni.
(3) Az ingatlan árverésen befolyt vételárból sorozott összeget az ingatlan árverés napjára érvényes jelzőszám alapján kell adópengőre átszámítani és bevételezni.
(4) Az előző bekezdésekben foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni a köztartozásoknak csőd esetében bejelentésénél és érvényesítésénél is.
III. Fejezet
Adócsalás és jövedéki kihágás
67. §Adócsalás és jövedéki kihágás esetében - amennyiben a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett közadót adópengőben kell kivetni (kiszabni) - az államügyészséghez teendő feljelentésben, illetőleg a jövedéki büntetőbírósághoz benyújtandó vádiratban az említett köztartozásokat adópengőben kell feltüntetni.
68. §
A jelen rendelet az 1946. évi január hó 1. napjával lép hatályba.
Budapest, 1946. évi január hó 3-án.
Gordon Ferenc s. k.,
pénzügyminiszter