adozona.hu
12410/1945. ME rendelet
12410/1945. ME rendelet
a lakásadó tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A minisztérium az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1945. XI. tc. 15. §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
Lakásadó alá esik a lakás és minden más helyiség (üzlet, elárusító bódé (fülke), iroda, rendelő, műterem, műhely, raktár, gyár, stb.) használata vagy bérlete, amennyiben az a 2. § értelmében a lakásadó alól nem mentes.
Az, hogy a lakásadó alá eső helyiség a házadó alól állandó vagy ideiglenes mentességben részesül, az adófizetési kötelezett...
12410/1945. ME rendelet
a lakásadó tárgyában
A minisztérium az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1945. XI. tc. 15. §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:
I. CÍMAnyagi jogszabályok
I. FEJEZET
Adókötelezettség
1. §(1) Lakásadó alá esik a lakás és minden más helyiség (üzlet, elárusító bódé (fülke), iroda, rendelő, műterem, műhely, raktár, gyár, stb.) használata vagy bérlete, amennyiben az a 2. § értelmében a lakásadó alól nem mentes.
(2) Az, hogy a lakásadó alá eső helyiség a házadó alól állandó vagy ideiglenes mentességben részesül, az adófizetési kötelezettségei nem érinti.
2. §
(1) Mentes a lakásadó alól az alábbi lakások és helyiségek használata (bérlete):
1. viszonosság esetében a külföldi államok tulajdonában lévő vagy általuk bérelt és a diplomáciai képviselet céljaira, nemkülönben a diplomáciai személyzet elhelyezésére szolgáló lakások és hivatali helyiségek;
2. a külföldi diplomáciai képviseleteknek nem magyar állampolgárságú, valamint velük együtt lakó magyar állampolgárságú tagjai és személyzete részére szolgáló lakások;
3. a kizárólag hatósági vagy közhivatali célra szolgáló helyiségek;
4. a törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezeteknek a nyilvános istentiszteletre szánt épületei, illetőleg épületeiknek kizárólag és állandóan e célra szolgáló részei (templomok, imaházak), továbbá a vallásos ájtatoskodás céljára szolgáló, de a templomok és imaházak fogalma alá nem tartozó kápolnák és egyéb hasonló épületek és végül az országban letelepülési engedélyt nyert szerzetesrendek mind férfi, mind női kolostorainak az a része, amely kizárólag a rend tagjainak használatára szolgál;
5. az egyházi (vallásfelekezeti) hatóságoknak, az ügyvédi, közjegyzői, kereskedelmi és iparkamaráknak, mezőgazdasági kamaráknak, az ipartestületeknek, továbbá törvénnyel szervezett, közérdekű tevékenységet kifejtő más testületeknek és a szakszervezeteknek kizárólag hivatalos célra használt helyiségei;
6. a politikai pártoknak kizárólag a pártélet céljaira szolgáló helyiségei;
7. a tudományos és a közművelődési egyesületek és intézmények, múzeumok, az állami törvényhatósági és községi (városi) színházak, az egyetemek, a nem vállalatszerű nyilvános tanintézetek, kisdedóvódák, a gyermekrnenedékházak és sportházak céljaira szolgáló helyiségek;
8. Az anyák, gyermekek és csecsemők védelmével, illetőleg egészségvédelemmel nem üzletszerűen foglalkozó szervezeteknek azok a helyiségei, amelyek kizárólag az anya-, gyermek-és csecsemővédelem, illetőleg egészségvédelem céljaira szolgálnak;
9. a nyilvános (köz-) kórházak és gyógyintézetek, a nyilvános elmegyógyintézetek, a vállalatok által fenntartott munkáskórházak és munkásfürdők, a társadalombiztosító intézmények kórházai, üdülői és hivatalos célokra szolgáló helyiségei, a vöröskeresztes intézmények és a mentőegyesülete hivatalos helyiségei, az egészségházaknak és a szegénybetegek ingyenes gyógykezeltetése céljára ambulatóriumokat vagy dispensaireket fenntartó egyesületeknek kizárólag ezekre a célokra használt helyiségei;
10. a dolgozók művelődésének előmozdítására alakult egyesületeknek (gazdaköröknek, iparos-köröknek, olvasóköröknek, munkásotthonoknak, népházaknak stb.) kizárólag az egyesület céljára szolgáló helyiségei;
11. a szegénysorsú tanulók az árvák valamint a nem vállalatszerű nyilvános tanintézeteknél a növendékek elhelyezésére szolgáló épületekben lévő helyiségek, ideértve a tanoncotthonok helyiségeit is;
12. azok a lakások, melyek a szegények, az ínségesek vagy a hajléktalanok elhelyezése céljából az állam, törvényhatóság, község (város), avagy intézmény, egyesület vagy magánszemély, által létesített épületekben vannak, ha azokat hatóság kezeli, vagy ha azokat hatóság által megállapított vagy jóváhagyott szabályok szerint kezelik;
13. a 11. és 12. pont alá nem eső azok a lakások, amelyek a tulnyomórészben közadakozásból vagy közsegélyből élő személyek elhelyezésére szolgálnak, ideértve a menházakat, az árvaházakat és a szeretetházakat;
14. azokban az épületekben (épületrészekben) lévő helyiségek, amelyeket a fürdővállalatok a fürdőüzem céljára használnak (fürdőházak, kabinok, gépházak, műhelyek, raktárak);
15. a gazdasági épületek - ideértve a gazdasági cselédek (szegődményesek) és gazdasági idénymunkások lakásául szolgáló épületeket is -, valamint a bányák, a kohóművek, a közraktárak- a gyárak és más ipartelepek területén az üzem céljaira szolgáló épületek és épületrészek, kivéve az irodákat;
16. a posta, vasút és egyéb hatósági jellegű közlekedési vállalatok üzleti épületeiben lévő helyiségek, kivéve a lakott, valamint a bolt vagy nyilvános étterem céljaira használt épületekben (épületrészekben) lévő helyiségeket;
17. a háborús események következtében lakhatatlanná vált szobák (helyiségek) mindaddig, amíg azok helyreállítása meg nem történik;
18. az üresen álló lakások (helyiségek) mindaddig, amíg azokat használatba nem veszik.
(2) Mentes a lakás bérlete a lakásadó alól. ha a bérlő a 10300/1945 ME rendelet (Magyar Közlöny 1945 évi 167. szám) 9-12. §-aiban szabályozott helyreállítási pótlékot fizet és ennek összege meghaladja a jelen rendelet szerint fizetendő lakásadó összegét (7. §). Amennyiben a lakásadó összege a helyreállítási pótlék összegénél nagyobb, a bérlő lakásadó fejében a két összeg közötti különbözetet köteles fizetni.
3. §
A lakásadó alanya bérbe nem adott lakásoknál (helyiségeknél) a tulajdonos (haszonélvező) vagy házhaszonbérlő, illetőleg az, aki a lakást természetbeni (szolgálati) lakásként használja, bérbeadott lakásoknál (helyiségeknél) pedig a bérlő (házhaszonbérlő).
4. §
(1) A lakásadó nem fizetése a bér nemfizetésének jogkövetkezményeivel jár; ehhez képest a tulajdonost (haszonélvezőt), illetőleg házhaszonbérlőt a bérlővel szemben ugyanolyan felmondási jog illeti meg, mint amilyent a bérfizetés elmulasztása esetében a fennálló jogszabályok megállapítanak.
(2) Ha a bérlő a lakásadót a fizetésére megállapított határidőig (12. § (1) bekezdés) nem fizeti meg, tőle a hátralékot közadók módjára kell behajtani. Ha a lakásadót a bérlőtől behajtani nem lehet, azt a tulajdonos (haszonélvező), illetőleg a házhaszonbérlő köteles megfizetni: ha nem fizeti meg. azt tőle kell köz adók módjára behajtani. A tulajdonos (haszonélvező, házhaszonbérlő) azonban mentesül a lakásadó megfizetése alól, ha a bérlővel szemben az (1) bekezdésben meghatározott felmondási jogával élt, s azt az illető hónapban esedékes lakásadó fizetésére megállapított határidő 12. § (2) bekezdés) alatt bejelentette. Ha a házhaszonbérlő felmondási jogával nem élt és a bérlő adótartozását meg nem fizeti, a tulajdonost (haszonélvezőt) vele szemben a házhaszonbérlet tekintetében ugyanolyan felmondási jog illeti meg, mint amilyent a bérfizetés elmulasztása esetében a fennálló jogszabályok megállapítanak. Ha a tulajdonos (haszonélvező) a felmondás jogával nem élt és a tartozást a házhaszonbérlőtől behajtani nem lehet, azt tulajdonos (haszonélvező) köteles megfizetni, illetőleg azt tőle kell közadók módjára behajtani.
(3) Az előbbi bekezdést alkalmazni kell a házhaszonbérlő által használt lakás (helyiség) után járó lakásadó tekintetében is.
(4) A bérlőtársakat a lakásadó egyetemlegesen terheli. Ezt a jogszabályt nem lehet alkalmazni, ha a bérlőtársat a bérlemény egy részének hatósági igénybevétele útján jelölték ki.
5. §
A lakásadó kivetéséhez való jog elévül, ha azt az adókiszámítási jegyzék beadásának, az adókötelezettség beázásának, illetőleg eltitkolás esetében az eltitkolt adótárgy felfedezésének napját követő ötödik naptári év végéig nem vetették ki.
6. §
(1) A lakásadót az 1. §-ban meghatározott lakások és helyiségek után az 1945. évi házadókivetés során számításba vett nyers házbér, illetőleg haszonérték alapulvételével kell általában megállapítani.
(2) Azoknak a lakásoknak és helyiségeknek nyers bérét, amelyek az 1939. évi szeptember hó 1. napját követő időben szabad bérmegállapítás mellett adattak bérbe, a lakásadó kiszámítása szempontjából az említett időpontot megelőző időben bérbeadott hasonló lakásokért és helyiségekért fizetett bérekkel történt összehasonlítás útján kell becsléssel megállapítani.
(3) A természetbeni (szolgálati) lakásként használt lakások, valamint a tulajdonos (haszonélvező) által használt, a házadó alól állandóan mentes ipari műhelyek és irodák (2. § (1) bekezdés 15. pont) haszonértékét a saját használatban lévő hasonló lakások haszonértekével, illetőleg a bérbeadott ipari műhelyek és egyéb helyiségek bérével történt összehasonlítás útján kell becsléssel megállapítani.
(4) A lakásadó szempontjából az annak alapjául szolgáló házbért, illetőleg haszonértekét - az 1946. évi január hó 1. napjával egy pengőt egy adópengővel egyenlőnek véve - adópengőben meghatározottnak kell tekinteni.
7. §
(1) A lakás céljára szolgáló helyiségek után Járó lakásadó a meghatározott (6. §) nyersházbér, illetőleg haszonérték.
200-szorosa, ha a haszonérték, illetőleg a bérlő által fizetendő nyersházbér nem haladja meg a havi 80 pengőt;
300-szorosa a haszonérték, illetőleg a bérlő által fizetendő nyersházbér ama része után, amely havonként a 80 pergőt meghaladja, de 120 pengőnél nem több;
400-szorosa a haszonérték, illetőleg a bérlő állal fizetendő nyersházbér ama része után, amely havonként a 120 pengőt meghaladja, de 180 pengőnél nem több;
500-szorosa a haszonérték, illetőleg a bérlő által fizetendő nyersházbér ama része után. amely havonként a 180 pengőt meghaladja.
(2) Ha az egyszobából álló lakásban kettőnél több személy lakik, az előző bekezdés szerint járó lakásadót a harmadik és minden további személy után 20-20%-kal kell csökkenteni. Ugyanezt az eljárást kell alkalmazni a két szobából álló lakásnál is, ha abban négynél több személy lakik, az ötödik és minden további személy után.
(3) Ha a lakásban szobánkint két személynél kevesebb lakik, az (1) bekezdés szerint járó lakásadót annyiszor kell 20%-kal felemelni, mint amennyivel a lakásban lakók száma a szobák száménak kétszeres szorzatánál kevesebb.
(4) Ha a lakásadó fizetésére kötelezettnek nyugdíján (nyugbérén), kegydíján, tartásdíján vagy járadékszerű jövedelmén kívül más jövedelme nincs, s ez a jövedelem havonta a XV. fizetési osztályba sorozott állami alkalmazottak mindenkori havi járandóságát nem haladja meg, feltéve, hogy lakása kétszobásnál nem nagyobb, lakásadóját a nyersházbér, illetőleg haszonértek 50-szeresében kell megállapítani.
(5) A (3) bekezdés szerint járó pótlékolást mellőzni kell az után a szoba után, amelyre a fizetésre kötelezettnek a fennálló jogszabályok szerint őt, a lakásban lakó személyek számára tekintettel, megillető lakásszükségletén felül van igénye.
(6) A jelen szakasz alkalmazásában az udvarra, vagy közterületre közvetlen szellőzéssel biró előtér (hall) lakószobának számit.
8. §
(1) A lakás fogalma alá nem eső helyiség (üzlet, iroda, rendelő, műterem, műhely, raktár stb.) után járó lakásadó a meghatározott (6. §) nyersbér, illetőleg haszonérték
500-szorosa, ha a haszonérték, illetőleg a bérlő által fizetendő nyersházbér nem haladja meg a havi 100 pengőt;
1.000-szerese, ha a haszonérték, illetőleg a bérlő által fizetendő nyersházbér ama része után, amely havonként a 100 pengőt meghaladja.
(2) Városokban a fényűzési célokat szolgáló üzlethelyiségek után az (1) bekezdés szerint járó lakásadót 50%-kal felemelt összegben kell fizetni. Azt, hogy ebből a szempontból mely üzlethelyiséget kell fényűzőnek tekinteni, a pénzügyminiszter állapítja meg.
9. §
(1) Bérlőtársak, továbbá a lakás vagy más helyiség megosztása esetéljen - tekintet nélkül arra, hogy a bérlet, illetőleg a megosztás hatósági intézkedésen, vagy szerződésen alapul - a lakásadó megállapításánál a lakást (helyiséget) annyi lakásnak (helyiségnek) kell tekinteni, amennyi a bérlőtársak száma, illetőleg ahány részre a lakást (helyiséget) megosztották. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a bérlőtársak házastársak.
(2) A lakás vagy más helyiség albérletbe adása esetében az albérlő köteles az albérletbe adott bérleményrészre eső lakásadót az annak fizetésére megállapított határidő [12. § (1) bekezdés] alatt a bérlőnek megfizetni. Az albérlőre eső lakásadó fizetésének elmulasztása az albér nem fizetésének jogkövetkezményeivel jár.
(3) Ha at iparos vagy kereskedő utcára (útra stb.) nyíló olyan helyiségben lakik, amelyben ipari vagy kereskedelmi tevékenységet folytat, a helyiség után a 8. §-ban megállapított rakásadót kell fizetni.
10. §
Községekben és városokban - Budapest székesfőváros kivételével - kizárólag mezőgazdasággal foglalkozó tulajdonosok (haszonélvezők) lakásainál, továbbá az üdülő tartózkodásra szolgáló egyéb időszaki lakásoknál, valamint az üdülőtelepen lévő ipari, kereskedelmi stb. célú helyiségeknél, amelyeket az évnek csak egy meghatározott rövidebb ideje alatt használnak, a 7., illetőleg a 8. §-ban meghatározott adótételek alapján járó adót csak a használat tartamára kell megfizetni. Az időtartam szempontjából minden megkezdett naptári hónapot teljes hónapnak kell tekinteni.
II. CÍM
Eljárási szabályok
I. FEJEZET
Kivetési eljárás
11. §(1) A lakásadó összegének kiszámításáról a tulajdonos (haszonélvező) két azonos példányban szerkesztendő kiszámítási jegyzéket köteles összeállítani. A jegyzékbe a lakásadó kiszámításához szükséges adatokat a tulajdonos (haszonélvező) vezeti be s a jegyzék alapján havonkint kiszámítja az esedékes lakásadó összegét. A kiszámítási jegyzéknek az egyes fizetésre kötelezettekre vonatkozó adatait az érdekeltekkel a tulajdonos (haszonélvező) közölni köteles, ennek megtörténtét a fizetésre kötelezett köteles a kiszámítási jegyzéken a kelet feltüntetése mellett aláírásával elismerni.
(2) A kiszámítási jegyzéket évenkint egyszer, legkésőbb minden év január hó 15. napjáig kell két példányban összeállítani. Az év folyamán újabb kiszámítási jegyzéket csak abban az esetben kell készíteni, ha akár az adótárgyban, akár az adó összegében, akár pedig az adófizetésre kötelezett személyében évközben változás áll be. A kiszámítási jegyzéket a tulajdonos (haszonélvező) két évig megőrizni köteles.
12. §
(1) A lakásadót a fizetésre kötelezettek - amennyiben a (2) bekezdésből más nem következik - minden hónap 5. napjáig kötelesek a tulajdonosnak (haszonélvezőnek) megfizetni. Az a bérlő, aki házhaszonbérlővel van bérleti jogviszonyban, az általa bérelt lakás (helyiség) után járó lakásadót minden hónap 5. napjáig a házhaszonbérlőnek köteles megfizetni; a házhaszonbérlő pedig a bérlőktől beszedett adót minden hónap 6. napjáig köteles a tulajdonosnak átadni.
(2) A tulajdonos (haszonélvező) a saját maga által használt lakás (helyiség) után járó lakásadót, továbbá az (1) bekezdés értelmében beszedett adót a kiszámítási jegyzék beterjesztése mellett minden hó 8. napjáig köteles az illetékes községi elöljárósághoz (városi adóhivatalhoz) befizetni
13. §
Ha a háztulajdonos a kiszámítási jegyzéket határidőben (12. § (2) bekezdés) nem nyújtotta be, s e kötelezettségének a hozzá intézett felhívásra sem tesz eleget a községi elöljáróság (városi adóhivatal) köteles az egy hónapra eső lakásadó összegét haladéktalanul megállapítani, erről a bérlőket és a háztulajdonost fizetési meghagyás útján értesíteni és annak behajtása iránt intézkedni, illetőleg a háztulajdonossal szemben a büntető eljárás megindítása végett (22. §) az állami adóhivatalhoz (kerületi adófelügyelőséghez) jelentést tenni
14. §
(1) A községi elöljáróság (városi adóhivatal) a kiszámítási jegyzéket felülvizsgálja, a lakásadó helyes összegét az esetleg téves bejegyzések (kiszámítások) helyesbítése mellett megállapítja.
(2) A községi elöljáróság (városi adóhivatal) háztulajdonost, illetőleg az érdekelt bérlőket a benyújtott kiszámítási jegyzék alapján megállapított lakásadóról csak abban az esetben köteles értesíteni, ha a kiszámítási jegyzék felülvizsgálata során változtatásokat tett; ilyen esetben a különbözetként mutatkozó összeget és a változtatás okait a tulajdonossal (haszonélvezővel) és az érdekelt bérlővel (bérlőkkel) fizetési meghagyással közölni kell és őket fel kell hívni, hogy a különbözetet záros határidőn belül fizessék meg. A fizetési meghagyás kibocsátását mellőzni lehet, ha a háztulajdonos (bérlő) a kiszámítási jegyzékben a változást, illetőleg annak okát aláírásával tudomásul vette.
II. FEJEZET
Jogorvoslatok
15. §(1) A lakásadó jogossága vagy mérve kérdésében felmerült vita esetében pénzügyigazgatósághoz fellebbezésnek van helye.
(2) A fellebbezést a kiszámítási jegyzék adatainak közlését (11. §), illetőleg a fizetési meghagyás kézbesítését (13. és 14. §) követő tizenöt nap alatt a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) kell benyújtani.
(3) A kellő időben beadott fellebbezésnek első ízben a vitatott összeg erejéig, a továbbiakban pedig annyiban halasztó hatálya van. hogy ilyen esetben csak a megelőző hónapra kivetett adónak megfelelő összeget, ha pedig a kiszámítási jegyzékben, illetőleg a fellebbezésben foglaltak elfogadása esetében kivethető összeg ennél nagyobb, ezt az összeget lehet lehajtani.
16. §
Ha az adóalapnak helyszíni becslés útján való megállapítása szükséges, vagy a fél azt kéri az erre vonatkozó eljárás tekintetében a házadóról szóló 1927. évi 200/PM számú hivatalos összeállítás 16. §-ának (2) és (3) bekezdésében, illetőleg 24. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók.
17. §
(1) A pénzügyigazgátóságnak a lakásadó jogossága és mérve, továbbá a mentesség kérdésében hozott határozata ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.
(2) A panasznak halasztó hatálya nincs.
III. FEJEZET
Könyvelés, nyilvántartás, behajtás
18. §(1) A lakásadó könyvelésére és nyilvántartására vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.
(2) Egyebekben a lakásadó beszedésére, behajtására, biztosítására, behajtásának elévülésére, a késedelmes fizetés esetében járó késedelmi kamatokra, a tévesen vagy jogellenesen beszedeti közszolgáltatások, illetőleg folyó tartozás nélkül álló túlfizetések visszakövetelésére vonatkozólag - amennyiben a jelen rendelet eltérő rendelkezést nem tartalmaz - a közadók kezelésére vonatkozó jogszabályok az irányadók.
III. CÍM
Büntető és vegyes rendelkezések
I. FEJEZET
Birság
19. §(1) Ha a tulajdonos (haszonélvező) a kiszámítási jegyzéket az előirt határidőben be nem nyújtja, a kivetés során megállapított lakásadónak 5%-át, ha pedig a bevallás beadására hozzá intézett felhívásnak a kitűzött határidő alatt nem tesz eleget, a megállapított lakásadónak 10%-át fizeti bírság fejében, amelyet a község (város) az adóval egyidejűleg állapit meg.
(2) Ha azonban a háztulajdonos haszonélvező) igazolja, hogy bevallását vétlen mulasztásból nem adhatta be, avagy a hozzá intézett felhívásnak hibáján kívül nem felelhetett meg. a bírság kivetését mellőzni kell, illetőleg a már kivetett bírságot törölni kell.
(3) Ha a lakásadó a jogorvoslati eljárás során emelkedik vagy csökken, ennek megfelelően a bírságot is helyesbíteni, illetőleg törölni kell.
(4) Törölni kell a bírságot akkor is. ha az adóalany a jogorvoslati eljárás során igazolja, hogy mulasztása vétlen volt.
20. §
(1) Amennyiben a cselekmény vagy mulasztás súlyosabb büntető rendelkezés alá - különösen az adócsalásra vonatkozó rendelkezések (21. §) alá - nem esik és a cselekmény vagy mulasztás nem olyan, hogy a 19. § alapján birsággal volna sújtható, szabálytalanság miatt 50,000.000 adópengőig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az, aki a jelen rendelkezésben vagy az annak alapján kiadott miniszteri rendeletekben megszabott kötelességét oly módon szegi meg, amely a lakásadó megrövidítésre alkalmas.
(2) A pénzbírságot - amely szabadságvesztésbe át nem változtatható - elsőfokon az állami adóhivatal (kerületi adófelügyelőség) szabja ki; határozata ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni, amely fellebbezés felett végérvényesen határoz.
(3) Az e szakasz alapján kiszabott pénzbírság az államkincstárt illeti meg.
II. FEJEZET
Adócsalás
21. §Adócsalást követ el az, aki abból a célból, hogy valaki a lakásadó alól egészen vagy részben mentesüljön:
1. az adókiszámítási jegyzékbe tudva valótlan adatokat vezet be, abból adóköteles vagyontárgyat szándékosan kihagy, a szobák számát, avagy az adóalapul szolgáló bért (haszonérteket) a valóságnál kevesebbnek tünteti fel, vagy pedig a lakás és egyéb helyiségek használatát vagy megosztását, illetőleg a lakók számát nem a valóságnak megfelelően jelenti be;
2. beadványában - ideértve a jogorvoslatot is - vagy a hatóság részéről hozzá intézett kérdésre adott válaszában tudatosan valótlan nyilatkozatot tesz, vagy az adó helyes megállapítására alkalmas ismert ténykörülményt szándékosan elhallgat;
3. a hatóságnak megtévesztésével őt nem illető adómentességet, vagy adókedvezményt vesz igénybe.
III. FEJEZET
Sikkasztás
22. §A sikkasztásra megállapított szabályok szerint kell büntetni a tulajdonost (haszonbérlőt), ha a bérlőtől (haszonbérlőtől) beszedett lakásadót az erre megszabott határidő alatt (12. §) nem fizeti be.
IV. FEJEZET
Vegyes rendelkezések
23. §A lakásadó után semmiféle pótadót kivetni nem szabad.
24. §
Az 5120/1945. ME rendeletnek (Magyar Közlöny 1945. évi 83. szám) a rendkívüli épület javítási hozzájárulásra vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik. E rendelettel létesített Budapesti Épületjavítási Alap, illetőleg a 28260/1945. UM rendelettel (Magyar Közlöny 1945. évi 120. szám) létesített Vidéki Épületjavítási Alap céljaira a lakásadóból származó bevételeknek a pénzügyminiszter által az újjáépítési miniszterrel egyetértve megállapított hányada szolgál.
25. §
(1) A házadó kivetését az 1946. évi január hó 1. napjától kezdődőleg további rendelkezésig szüneteltetni kell.
(2) A házadó kivetésének átmeneti szüneteltetése következtében annak tartama alatt a házadó alapulvételével kivetett járulékos adókból származó bevételek helyett a helyhatóságokat (vármegyét, varost, községet), valamint a törvényhatósági utalapot, illetőleg Budapesten a Fővárosi Közmunkák Tanácsát a lakásadóból megfelelő mérvű részesedés illeti meg. Ez a részesedés községeknél (városoknál) az illető községben (városban) beszedett lakásadó 20%-ánál, vármegyéknél a vármegye területén beszedett lakásadó 12%-ánál, illetőleg a törvényhatósági útalapnál az illető törvényhatóság területén beszedett lakásadó 3%-ánál s a Fővárosi Közmunkák Tanácsát illető részesedés esetében a Budapest területén beszedett lakásadó után annak 0.5%-ánál nem lehet több.
(3) A lakásadóból a (2) bekezdés szerint - az ott meghatározott kereten belül - engedélyezhető részesedés mérvét a belügyminiszter, s az utalapot illetőleg a közlekedésügyi miniszter meghallgatásával a pénzügyminiszter állapítja meg.
26. §
A közadóknak adópengőben meghatározásáról szóló 11600/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 1945. évi 195. szám) 3. §-ának a házadó alá eső bérek, valamint a bérek alapján fizetendő rendkívüli épületjavítási hozzájárulás adópengében meghatározására vonatkozó rendelkezése hatályon kívül helyeztetik.
27. §
A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról a pénzügyminiszter - a 2. § (1) bekezdésének 17-18. pontjai és (2) bekezdése, valamint a 24. § tekintetében az újjáépítési miniszterrel egyetértve - gondoskodik.
Budapest, 1945. évi december hó 29-én
Tildy Zoltán s. k.,
miniszterelnök