adozona.hu
202000/1946. XIII. a. PM rendelet
202000/1946. XIII. a. PM rendelet
a magyar dohányjövedék munkáslétszámában alkalmazottak nyugdíj és nyugbérszabályzatának életbeléptetése tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1912: LXV. tc. 128. §-ában nyert felhatalmazás alapján a magyar dohányjövedéknél a munkáslétszámban alkalmazottak ellátása tekintetében az alábbi nyugdíj és nyugbérszabályzatot azzal léptetem életbe, hogy a nyugdíjban és az özvegyi nyugdíjban részesülők lakáspénzére vonatkozó rendelkezések (40-51. §) csak akkor léphetnek hatályba, ha a 8900/1946. ME rendelet intézkedéseinek megváltoztatásával a tényleges szolgálatban álló alkalmazottak lakáspénzben fognak részesülni.
A magyar dohányjövedé...
202000/1946. XIII. a. PM rendelet
a magyar dohányjövedék munkáslétszámában alkalmazottak nyugdíj és nyugbérszabályzatának életbeléptetése tárgyában
Az 1912: LXV. tc. 128. §-ában nyert felhatalmazás alapján a magyar dohányjövedéknél a munkáslétszámban alkalmazottak ellátása tekintetében az alábbi nyugdíj és nyugbérszabályzatot azzal léptetem életbe, hogy a nyugdíjban és az özvegyi nyugdíjban részesülők lakáspénzére vonatkozó rendelkezések (40-51. §) csak akkor léphetnek hatályba, ha a 8900/1946. ME rendelet intézkedéseinek megváltoztatásával a tényleges szolgálatban álló alkalmazottak lakáspénzben fognak részesülni.
A Magyar Dohányjövedék munkáslétszámában alkalmazottak nyugdíj és nyugbérszabályzata
1. §A nyugdíj és nyugbérszabályzat hatálya alá eső személyek
A magyar dohányjövedéknél a munkáslétszámban állandóan és időszakonként alkalmazott személyek, valamint ezeknek özvegyei és árvái a jelen szabályzatban megkívánt feltételek fennforgása esetében ellátásra tarthatnak igényt.
2. §
Az ellátások nemei
(1) Az ellátások állandóak, vagy egyszer s mindenkorra szólók.
(2) Állandó ellátás: az állandó alkalmazottat megillető nyugdíj, lakáspénz és családi pótlók, az időszaki alkalmazottat megillető nyugbér és családi segély, az állandó alkalmazott özvegye részére járó özvegyi nyugdíj, lakáspénz, az időszaki alkalmazott özvegyét megillető özvegyi nyugbér, valamint az árvát megillető nevelési járulék, nevelési segély, vagy életjáradék.
(3) Egyszer s mindenkorra szóló ellátás: a végkielégítés.
3. §
Nyugdíjra, illetőleg nyugbérre igény
(1) Az állandó alkalmazott nyugdíjra tarthat igényt, ha beszámítható szolgálat ideje a tiz évet eléri.
(2) Az időszaki alkalmazott nyugbérre tarthat igényt, ha beszámítható szolgálati ideje a 400 munkahetet eléri.
(3) Azt az alkalmazottat, aki a háborúban teljesített katonai szolgálat (munkaszolgálat), hadifogság, fogság (deportálás) tartama alatt és ezzel szoros kapcsolatban szerzett sérülés, sebesülés, vagy más egészségromlás következtében az ellátásra igényt adó szolgálati idő betöltése előtt vált dohányjövedéki szolgálatra teljesen képtelenné, vagy halt meg, mind saját, mind hozzátartozóinak ellátási igénye szempontjából olyannak kell tekinteni, mint aki a nyugellátásra igényt adó szolgálati időt már betöltötte. Az ellátást azonban csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a teljes szolgálatképtelenség a sérülés, sebesülés vagy más egészségromlás keletkezésétől számított 3 éven belül, illetőleg az elhalálozás 1 éven belül következett be.
4. §
A nyugellátás megállapítását kizáró okok
Nyugdíjra, illetőleg nyugbérre nem tarthat igényt az olyan alkalmazott:
a) aki magyar állampolgárságát elvesztette;
b) aki a pénzügyminiszter előzetes engedélye nélkül idegen hatalom szolgálatába lépett;
c) aki szolgálatát önként elhagyta és akit ennek folytán a munkáslétszámból végleg töröltek;
d) aki munkaképtelenségét önmaga, szándékosan idézte elő;
e) akit a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre, vagy viselt hivatalának, vagy állásának elvesztésére ítélt;
f) akit jogerős határozattal a dohányjövedék szolgálatából büntetésből elbocsátottak.
g) aki a magyar dohányjövedéki alkalmazásának tartama alatt előző alkalmazása u!án az államtól, vagy az állammal ellátás szempontjából viszonosságban álló intézménytől nyugellátást élvezett.
5. §
A nyugellátás előfeltételei
(1) Az alkalmazottnak kérelmére, a megkivánt előfeltételek fennforgása esetén a nyugdíjazást, illetőleg nyugbérezést el kell rendelni, ha az alkalmazott
a) olyan testi, vagy szellemi fogyatékosságban szenved, amely őt dohányjövedéki szolgálatra véglegesen képtelenné teszi, vagy
b) a beszámítható javadalmazással egyenlő összegű nyugdíjra, illetőleg nyugbérre igényt adó szolgálati idejét betöltötte, vagy
c) hatvanadik életévét betöltötte.
(2) Az (1) bekezdésben emlitett alkalmazott nyugdíjazását, illetőleg nyugbérezését hivatalból is el lehet rendelni, ha rá nézve a hivatkozott bekezdés a) és b) pontjában felsorolt feltételek valamelyike bekövetkezett, vagy ha az alkalmazott
a) betegsége miatt egyhuzamban 30 napot meg nem haladó megszakításokkal több, mint hat hónap óta nem teljesít szolgálatot, vagy ha
b) az alkalmazott hatvanötödik életévét betöltötte.
(3) Nyugalomba kell helyezni azt az alkalmazottat,
a) akinek már a beszámítható javadalmazás teljes összegével felérő nyugdíjra, illetőleg nyugbérre van igénye, vagy
b) akit az üzem korlátozása, megváltoztatása, vagy megszüntetése, illetőleg munkahiány következtében a dohányjövedék alkalmazásából elbocsátották.
(4) A fegyelmi eljárás alá vont alkalmazott nyugdíjazását, illetőleg nyugbérezését a fegyelmi eljárás jogerős határozattal történt befejezéséig függőben kell tartani.
(5) Ha a beszámítható szolgálati idő a 10 évet, illetőleg a 400 hetet nem éri el és a szolgálat az (1) bekezdés a) és c), illetőleg a (2) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott okok valamelyike miatt szűnik meg, az alkalmazott a 22. §-ban megállapított feltételek mellett végkielégítésre tarthat igényt.
6. §
A szolgálatképtelenség megállapítása
(1) Az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott szolgálatképtelenséget a Magyar Dohányjövedéki Betegsegélyezési Biztositó Intézet (alábbiakban: DOBBI) helyi szervének orvosa, ezen kivül közhatósági orvos állal kiállított bizonyítvánnyal kell igazolni.
(2) A magyar dohányjövedéki központi igazgatóságnak jogában áll az orvosi bizonyítványban foglaltak valóságáról orvosi felülvizsgálat útján meggyőződést szerezni.
(3) Az a körülmény, hogy a szolgálatképtelenséget öngyilkossági kísérlet folytán szerzett sérülés, vagy betegség idézte elő, a nyugellátásra vonatkozó igényre kihatással nincs.
7. §
Az ideiglenes és végleges nyugdíjazás, illetőleg nyugbérezés esetei
(1) A nyugdíjazás, illetőleg nyugbérezés végleges, ha az alkalmazott 60. életévét már betöltötte, vagy ha a beszámítható szolgálati ideje a 40. évet, illetőleg 1.600 hetet eléri. Minden más esetben a nyugdíjazás, illetőleg nyugbérezés ideiglenes.
(2) Az ideiglenesen nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett alkalmazottat 60. életévének betöltése után véglegesen nyugdíjazottnak, illetőleg nyugbérezettnek kell tekinteni.
8. §
Az ideiglenesen nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett alkalmazottak szolgálatra kötelezése
Az ideiglenesen nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett alkalmazott köteles magát hivatalos felszólításra bármikor orvosi felülvizsgálat alá vetni. Ha az orvosi felülvizsgálat alkalmával megállapítást nyer, hogy az ideiglenesen nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett alkalmazott szolgálatképes, ugy szolgálattételre lehet kötelezni. Az ideiglenesen nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett is kérheti orvosi felülvizsgálatát és annak eredményéhez képest szolgálatba állítását.
9. §
A nyugdíj megállapításának alapja
(1) Az állandó alkalmazottat megilletőnyugdíj megállapításánál az alkalmazott beszámítható szolgálati ideje, a tényleges szolgálatban utoljára betöltött munkaköre és a mindenkor érvényben lévő jogszabályokkal megállapított beszámítható javadalmazása szolgál alapul.
(2) Az időszaki alkalmazottat megillető nyugbér megállapításánál a beszámítható szolgálati idő és a tényleges szolgálatban utoljára betöltött munkakör, illetőleg a mindenkor érvényben lévő jogszabályokkal megállapított beszámítható javadalmazás szolgál alapul.
10. §
Beszámítható szolgálati idők
(1) Beszámítható szolgálati idő az az időtartam, amely az alkalmazottnak a magyar dohányjövedéknél történt alkalmazása évének első napjától kezdődően megszakítás nélkül a munkából való kilépést megelőző év utol ó napjáig tartott.
(2) A szabadság, vagy betegség miatt szolgálaton kivül töltött időnek egy évet meg nem haladó részét be kell számítani.
(3) A lényleges szolgálatból az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában, valamint (2) bekezdésének a) pontjában és a (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott ok miatt nyugdíj megállapítása nélkül hivatalból elbocsátott, s később a magyar dohányjövedéknél a munkáslétszámban ismét alkalmazott személyeknek az elbocsátásig töltött szolgálati idejét be kell számítani, tekintet nélkül arra, hogy a két szolgálat között mennyi idő telt el.
(4) A kényszer okozta munkaszünetelés idejéből - ha annak tartama a három évet meg nem haladja - egy ével be kell számítani.
(5) A 18. életév betöltése előtt eltöltött szolgálati idő is beszámítandó.
11. §
A szolgálati idő folytonosságát meg nem szakító idők
(1) A nyugdíjra igényjogosult alkalmazottnál a tényleges alkalmazásban töltött idő folytonosságának számításánál nem tekinthető megszakításnak:
a) a két alkalmazás közé eső, de tényleges alkalmazásban nem töltött idő, ha az 30 napot meg nem halad;
b) a nyugdíjazott állapotban töltött idő;
c) a szabadságon, vagy betegség miatt szolgálaton kívül töltött idő még akkor sem, ha az a 10. § (2) bek. értelmében részben beszámítás tárgya nem is lehet;
d) a kényszer okozta munkaszünetelés miatt szolgálaton kívül töltött idő még akkor sem, ha az a 10. § (4) bek. értelmében beszámítás tárgya nem is lehet.
(2) A nyugbérre igényjogosult alkalmazottnál a tényleges alkalmazásban töltött idő számításánál nem tekinthető megszakításnak:
a) a két alkalmazás közé eső, de tényleges alkalmazásban nem töltött idő, ha a megszakítás nem az alkalmazott hibájából állott elő;
b) a nyugbérezett állapotban töltött idő;
c) a szabadságon, vagy betegség miatt szolgálaton kivül töltött idő még akkor sem, ha az a 10. § (2) bek. értelmében részben beszámítás tárgya nem is lehet;
d) a munkaszünetelés miatt szolgálaton kivül töltött idő még akkor sem, ha az az egy évet meg is haladta, feltéve, hogy az alkalmazott munkába állásra felszólítást nem kapott. Abban az esetben ugyanis, ha az alkalmazott a munkaszünet letelte után munkábalépésre felszólítást kapott, annak azonban bármilyen okból - betegség esetét kivéve - eleget nem tett, az alkalmazottat olyannak kell tekinteni, mint aki szolgálatát önként elhagyta. Az ilyen alkalmazottat, ha újból szolgálatba lép, mint uj alkalmazottat kell elbírálni.
12. §
Idegen szolgálati idők beszámítása
(1) A magyar dohányjövedéknél történt alkalmazást megelőzően:
a) bármilyen más állami, vagy az 1912: LXV. tc 2. és 3. §-a szerint az államival egyenlőnek tekintendő szolgálatban,
b) az 1912: LXV. tc. 17. és 18. §-aiban felsorolt intézményeknél, illetőleg megjelölt nyugdíjintézetek (nyugdíjpénztárak, stb.) kötelékébe tartozó állásokon teljesített szolgálatban,
c) a törvényhatósági, megyei, városi és községi szolgálatban,
d) az Országos Társadalombiztosító Intézetnél, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél teljesített szolgálatban töltött mindazt az időt, amely az azokra nézve hatályos ellátási szabályok szerint beszámításra alkalmas, a magyar dohányjövedéknél töltött szolgálati időhöz hozzá kell számítani, de csak akkor, ha az átlépés a tényleges alkalmazásból közvetlenül történt, vagy ha a két alkalmazás közé eső, de tényleges alkalmazásban nem töltött idő 30 napot, katonai szolgálatból történt átlépés esetén pedig 1 évet nem halad meg.
(2) A tűzharcos alkalmazottnak kizárólag háborúban teljesített katonai szolgálati idejét, tekintet nélkül a két szolgálat közé eső megszakítás időtartamára - a hadiév számítására vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően - az ellátás szempontjából az érdekelt kérelmére, figyelembe kell venni.
(3) Az (1) bekezdésben felsorolt alkalmazásokban töltött olyan idő, amely után az átlépő nyugdíjban, végkielégítésben, vagy nyugdíjjárulék visszatérítésben részesül, beszámítás tárgya nem lehet.
13. §
Hadiév számítása
A háborúban résztvett, valamint hadifogsággal, vagy fogsággal (deportálással) sújtott alkalmazott beszámítható szolgálati idejének megállapitásánál hadiév számításának van helye, az 1912: LXV. tc. hatálya alá eső alkalmazottakra vonatkozó ellátási jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően.
14. §
Nyugdíj megállapításánál alapul szolgáló javadalmazás meghatározása
A nyugdíjra igényjogosult alkalmazottaknál a beszámítható javadalmazás alatt kizárólag a jelen szabályzathoz csatolt 1. számú kimutatásban feltüntetett összeget kell érteni. Mindenféle más elnevezésű illetményt a nyugdíj összegének megállapításánál figyelmen kivül kell hagyni.
15. §
A nyugdíj összegének kiszámítása
(1) Az alkalmazottnak nyugdíját 10 évi beszámítható szolgálat után a nyugdíj megállapításánál alapul veendő beszámítható javadalmazás összegének 40%-ában a 10 éven tul bezárólag a 40. beszámítható szolgálati évig, minden év után az emlitett javadalmazásnak további 2%-ában kell megállapítani.
(2) A fentebb említett javadalmazás összegénél magasabb nyugdíjban az alkalmazottat akkor sem lehet részesíteni, ha beszámítható szolgálati ideje a 40 évet meghaladja.
16. §
A nyugbér összegének megállapítása
(1) Az időszaki alkalmazottak a nyugbér összegének megállapítása szempontjából a betöltött munkakörnek megfelelően 6 nyugbérosztályba tartoznak. A 6 nyugbérosztály beosztása azonos a tényleges szolgálatban álló alkalmazottak 6 munkabér csoportjának beosztásával.
(2) A nyugbér összegének megállapítása az alkalmazott által a tényleges alkalmazásban legalább 1 éven át utoljára betöltött munkakörnek megfelelő nyugbérosztály szerint történik.
(3) Az olyan alkalmazott azonban, akinek a munkaképessége a hosszú szolgálat, vagy egyéb önhibáján kivül bekövetkezett ok következtében csökkent és aki emiatt a magasabb nyugbérre jogot adó munkakörben már nem volt foglalkoztatható, nyugbérét a teljes munkaképtelenség beálltával aszerint a nyugbérosztály szerint kapja, amely magasabb nyugbérosztályba az alkalmazott korábbi munkaköre alapján legalább 1 éven át tartozott. Ez a rendelkezés nem alkalmazható abban az esetben, ha az alkalmazottat a magasabb nyugbérosztályba sorozásra igényt adó munkakörből büntetés alapján helyezték át más munkakörbe.
(4) Az egyes nyugbérosztályokban a beszámítható szolgálati időnek megfelelően járó nyugbérösszegeket a csatolt 2. számú táblázat tünteti fel.
17. §
A nyugdíj, illetve nyugbér folyósításának időpontja
(1) Az igény a nyugdíj, illetőleg a nyugbér folyósítására beáll:
a) annál az alkalmazottnál, akit a tényleges alkalmazásból nyugdíjaznak, illetőleg nyugbéreznek, vagyis akinek fizetése, illetőleg bére nincs beszüntetve, vagy aki a DOBBI-tól táppénzben részesül, a fizetés, vagy a bér, illetőleg a táppénz beszüntetésének napjával;
b) annál az alkalmazottnál, aki ugyan még a munkáslétszámba tartozik, de szolgálatképtelensége következtében szolgálatot tényleg már nem teljesít, a szolgálatképtelenség megállapításának napjával.
(2) A nyugdíjat, illetőleg a nyugbért a folyósításra való igény beálltának napját követő hó 1. napjától kezdődőleg, előzetes havi részletekben kell folyósítani.
18. §
Baleset esetében járó ellátás
Azt az alkalmazottat, akinek teljes szolgálatképtelenségét minden kétséget kizáróan a szolgálat teljesítése közben, vagy a szolgálat teljesítéséből kifolyólag szenvedett baleset idézte elő, olyannak kell tekinteni, mintha nyugdíjra igényt adó teljes szolgálati idejét már betöltötte volna, feltéve, hogy a teljes munka és keresetképtelenség megállapítása és a rendkívüli esemény, vagy sérülés között 3 évnél hosszabb idő nem telt el.
19. §
A nyugellátás beszüntetése
(1) A már folyósított nyugdíjat, illetőleg nyugbért be kell szüntetni a következő esetekben:
a) ha a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett magyar állampolgárságát elveszti;
b) ha a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett a pénzügyminiszter előzetes engedélye nélkül idegen hatalom szolgálatába lép;
c) ha a nyugdíjazottat, illetőleg nyugbérezettet a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre ítéli;
d) ha az ideiglenesen nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett, akinek munkaképtelensége helyreállott, a tényleges alkalmazásba való visszalépésre szóló hivatalos felhívásnak annak kézhezvételétől számított 15 napon belül elfogadható ok nélkül eleget nem tesz;
e) ha a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyetértőleg előzetes engedélye nélkül állandóan Magyarország határain kivül tartózkodik;
f) ha a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett ujból állami, vagy az államai az ellátás szempontjából viszonosságban álló intézménynél tényleges szolgálatba lép;
g) ha a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett a dohányjövedék érdekeit sértő olyan cselekményt követ el, amely tényleges alkalmaztatás esetében szolgálatból való elbocsátást vonna maga után;
h) ha a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett nyugdíját, vagy nyugbérét megváltotta;
i) ha a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett meghal.
(2) Az a), c), d), g) és i) pontok alatt említett esetekben a nyugdíjat, illetőleg nyugbért véglegesen be kell szüntetni. A b) és e) pontok alatt említett esetekben a nyugdíj, illetőleg a nyugbér csak időlegesen szüntetendő be, azt újból folyósítani kell azt a hónapot követő hó 1. napjától kezdve, amely hónapban megszűnt az az ok, amely miatt a nyugdíjat, illetőleg nyugbért beszüntették. A múltra nézve azonban nyugdíjat, illetőleg nyugbért nem lehet folyósítani.
(3) Az (1) bekezdés c) pontjában említett esetekben egyáltalán nem kell beszüntetni a nyugdíjat, illetőleg a nyugbért, ha a nyugdíjas, illetőleg nyugbéres havidíj, vagy bér mellett nem a jelen szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazásba lép. Egyéb alkalmazás esetén a beszüntetett nyugdíjat, illetőleg nyugbért csak akkor lehet folyósítani, ha a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett újabb alkalmazása után ellátásra igényt nem szerez.
20. §
Női alkalmazottak
A női alkalmazottak a nyugdíjra, illetőleg nyugbérre való igény szempontjából mind a jogok, mind a kötelességek tekintetében a férfi alkalmazottakkal egyenlők.
21. §
A nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltása
(1) A nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett alkalmazott kérelmére a pénzügyminiszter megengedheti a nyugdíjnak, illetőleg nyugbérnek egy összegben való megváltását abban az esetben, ha a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett minden további igényéről lemond és ha korához és egészségi állapotához mért valószínű élettartamát közhatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja.
(2) A nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltását az olyan nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett alkalmazott, akinek felesége van, csak feleségének beleegyezésével, az olyan nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett pedig, akinek 18. életévét még be nem töltött gyermeke van, csak gyámhatóság jóváhagyásával kérheti.
(3) A nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltását a pénzügyminiszter csak figyelmet érdemlő esetekben engedélyezheti, s a megváltási összeget esetről-esetre határozza meg.
(4) A megváltási összeg a nyugdíj, illetőleg nyugbér két évi összegét nem haladhatja meg.
(5) A megváltott nyugdíjat, illetőleg nyugbért akkor sem lehet újból folyósítani, ha az illető hajlandó lenne a megváltási összeget visszatéríteni.
22. §
Végkielégítés
(1) Az olyan alkalmazott, aki nyugdíjra, illetőleg nyugbérre igényt adó legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte be és akinek a 18. § alapján sem engedélyeztetett nyugdíj, illetőleg nyugbér, végkielégítésre tarthat igényt akkor, ha
a) olyan testi, vagy szellemi fogyatékosságban szenved, mely őt szolgálatának további ellátására véglegesen, vagy legalább huzamosabb ideig képtelenné teszi, vagy
b) 60. életévét betöltötte, vagy
c) rá az üzem átszervezése, vagy megszüntetése, illetőleg csökkenése következtében szükség nincs és őt a dohány jövedék más ágazatánál elhelyezni nem lehetett, vagy
d) betegsége miatt egyhuzamban 30 napot meg nem haladó megszakításokkal több, mint 0 hónap óta nem teljesít szolgálatot, vagy
c) munkakörével járó feladat elvégzéséhez szükséges szakképzettség, szellemi, vagy egyéb fontos kellékek hiánya miatt szolgálatát a megkívánt mértékben nem látja el.
(2) A végkielégítés nem történhetik büntetésből és azt az előbbi bekezdésben említett feltételek fennforgása esetében az alkalmazott kérelmére el kell rendelni.
(3) A végkielégítés összegét öt évig, illetve 200 hétig terjedő szolgálati idő esetén a beszámítható javadalmazás hat havi, az öt évnél, illetve 200 hétnél több, de 10 évnél, illetve 400 hétnél kevesebb beszámítható szolgálati idő esetén a beszámítható javadalmazás 12 havi összegében kell megállapítani.
A végkielégítés összegének kiszámításánál a beszámítható javadalmazásként a csatolt 1. és 2. számú kimutatások szerint a teljes szolgálati idő kitöltése esetén járó összegek 60%-át kell számításba venni.
(4) Az olyan alkalmazott, aki nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati ideiét már betöltötte, vagy akinek részére nyugdíj, illetőleg nyugbér engedélyeztetett, végkielégítésre igényt nem tarthat.
(5) A végkielégítés folyósítására az igény azzal a nappal áll be, amellyel az alkalmazott a tényleges szolgálat alól felmentetett. A végkielégítést egy összegben azonnal folyósítani kell. A folyósításról szóló értesítés kézhezvételétől számított 1 év alatt fel nem vett végkielégítést véglegesen be kell szüntetni és azt újból folyósítani nem lehet.
23. §
Az özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre való igény előfeltételei
(1) Az állandó, illetve időszaki munkás özvegye az alább meghatározott feltételek fennforgása esetében özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre tarthat igényt akkor, ha a fenti alkalmazott:
a) a tényleges alkalmazásban töltött 5 évi, illetve 200 heti beszámítható szolgálati idő betöltése után halt meg, vagy
b) a tényleges alkalmazásban 5 évi, illetve 200 heti beszámítható szolgálati idő betöltése előtt, de a 3. § (3) bekezdésben meghatározott körülmények között halt meg, vagy
c) nyugdíjazott, vagy nyugbérezett állapotban halt meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett férfi alkalmazott özvegye csak abban az esetben tarthat igényt nyugdíjra, illetve özvegyi nyugbérre:
a) ha férjével a tényleges alkalmazás alatt, vagy azt megelőzően lépett házasságra;
b) ha a házasság megkötésekor a férj nem volt 57 éves;
c) ha a házasság a férj halálát 3 hónappal megelőzőleg költetett és
d) ha az özvegy a férj halálakor férjével együtt élt.
(3) A (2) bekezdésben felsorolt feltételek alól a következő kivételek állapíttatnak meg:
a) az a nő, aki nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett alkalmazotthoz ment nőül, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre akkor, ha házasságuk által a tényleges szolgálat alatt született gyermek törvényesíttetett, vagy pedig akkor, ha férje a nyugdíjazás, illetőleg a nyugbérezés időpontjában még nem volt 60 éves, beszámítható szolgálati ideje a 40 évet, illetőleg az 1600 hetet nem haladta meg és a házasság megkötése után a tényleges szolgálatban újból alkalmaztatván, legalább még 3 évig, illetve 120 hétig szolgált;
b) az a nő, aki tényleges alkalmazásban álló, de 57 évesnél idősebb alkalmazotthoz ment nőül, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre akkor, ha házasságukból gyermek származott, vagy házasságuk által gyermekük törvényesíttetett, vagy ha férje a házasság megkötése után legalább 3 évig, illetve 120 hétig tényleges alkalmazásban állott;
c) az a nő, akinek a házassága férje halálát 3 hónapnál rövidebb idővel megelőzőleg köttetett, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre akkor, ha házasságukból gyermek származott, vagy házasságuk által gyermekük törvényesíttetett, vagy ha a férj halálát a házasság megkötése után keletkezett heveny betegség okozta;
d) az a nő, aki férje halálakor férjével nem élt együtt, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre akkor, ha erkölcsi tekintetben kifogás alá nem esik és hitelt érdemlően igazolja, hogy a különélés nem az ő hibájából következett be;
e) az a nő. akinek az alkalmazottal kötött házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre akkor, ha nem ment újból férjhez, ha a házasság felbontását kimondó ítéletből kétségtelenül kitünik, hogy a házasság kizárólag a férj hibájából bontatott fel és ha a férj tartásdij fizetésre volt kötelezve.
(4) Az a körülmény, hogy a férj halála öngyilkosság következtében állott be, az özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre való igényre befolyással nincs.
(5) Az a nő, aki olyan alkalmazotthoz ment nőül, akinek korábbi házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, a teljes összegű özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre csak akkor tarthat igényt, ha a férjének korábbi felesége részére nem állapítottak meg a jelen szakasz (3) bekezdésének e) pontja alapján özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért, vagy ha a korábbi feleség részére megállapított özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért bármely okból beszüntették.
24. §
Özvegyi nyugdíj, illetve nyugbér megállapítását kizáró okok
Nem tarthat igényt özvegyi nyugdíjra, illetve nyugbérre az a nő:
a) akinek férje a 4. §-ban felsorolt okok valamelyike miatt ellátásra való igényét elvesztette;
b) akinek férje nyugdíját, illetve nyugbérét a 21. § értelmében megváltotta;
c) akit a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre ítélt.
25. §
Az özvegyi nyugdíj, illetve nyugbér megállapítása
(1) Az özvegyi nyugdíjra igénnyel bíró özvegynek (férjétől különváltan élt, elvált nőnek) özvegyi nyugdíját, a férj által tényleges szolgálatban utoljára élvezett, nyugdíjba beszámítható javadalmazás alapulvételével kell megállapítani.
(2) Az özvegyi nyugdíjat az előző bekezdésben emlitett beszámítható javadalmazás 50%-ában kell megállapítani.
Ha azonban a nyugdíjazott állapotban elhalt férj beszámítható szolgálati ideje 15 évnél kevesebb, az özvegyi nyugdíj olyan összegben állapítandó meg, mint amilyen összeg a nyugdíjazott állapotban elhalt férjet nyugdíj címen megillette.
(3) Az özvegyi nyugbérre igénnyel bíró özvegynek (férjétől különváltan élt nőnek, elvált hőnek) özvegyi nyugbérét annak a nyugbérosztálynak megfelelően kell megállapítani, amely nyugbérosztálynak megfelelő nyugbér az elhalt férjet megillette, illetőleg ha a férj tényleges alkalmazásban halt meg, amely nyugbérosztály szerint a nyugbér a 16. § értelmében megállapítható lett volna.
(4) Az özvegyi nyugbért a (3) bekezdés értelmében figyelembe veendő nyugbérosztályban a teljes szolgálati idő után járó nyugbér 50%-ában kell megállapítani. Ha azonban a nyugbérezett állapotban elhalt férj beszámítható szolgálati ideje 600 hétnél kevesebb, az özvegyi nyugbér olyan összegben állapítandó meg, mint amilyen összeg a nyugbérezett állapotban elhalt férjet nyugbér címén megillette.
26. §
Baleset, stb. következtében elhalt alkalmazott özvegyének kedvezményes özvegyi nyugdíja, illetőleg nyugbére
Ha a jelen szabályzat 18. §-ában emlitett esetben a férj meghalt, az özvegy részére özvegyi ellátás cimén, a férjet a teljes szolgálati idő után megillető ellátás 50%-a állapítandó meg.
27. §
Az elvált nő özvegyi nyugdíja, illetőleg nyugbére
(1) Az özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre a 23. § (3) bekezdésnek e) pontja alapján igényjogosult elvált nő özvegyi nyugdíját, illetőleg nyugbérét abban az esetben, ha a volt férj halálakor igényjogosult özvegyet nem hagyott hátra, a 25. § alapján járó özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér 50%-ában kell megállapítani.
(2) Ha a volt férj halálakor ellátásra igényjogosult özvegyet és elvált nőt is hagyott hátra, a 25. § alapján járó özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér 60%-a az özvegyet, 40%-a pedig az elvált nőt illeti meg.
(3) Több ellátásra igényjogosult elvált nő esetében az 50%-os, illetőleg a 40%-os nyugdíjon, illetőleg nyugbéren az elvált nők egyenlő arányban osztoznak.
28. §
Az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltása
(1) Az özvegy kérelmére a pénzügyminiszter megengedheti az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér egy összegben való megváltását abban az esetben, ha a férj halálának napjától számítva legalább egy év már eltelt, ha az özvegy minden további igényéről lemond és ha az özvegy közhatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy korához és egészségi állapotához képest előreláthatólag legalább még két évig élhet.
(2) Az olyan özvegy, akinek még nevelési járulék, illetőleg, nevelési segély élvezetében álló, vagy 18. életévét még be nem töltött gyermeke van, özvegyi nyugdíjának, illetőleg nyugbérének megváltását csak a gyámhatóság jóváhagyásával kérheti.
(3) Az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltását a pénzügyminiszter csak figyelmet érdemlő esetekben engedélyezheti s a megváltási összeget esetről-esetre határozza meg. A megváltási összeg a megváltandó özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér 2 évi összegénél nagyobb nem lehet.
(4) Az elvált nő részére a 27. § alapján megállapított özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér, vagy résznyugdíj, illetőleg résznyugbér megváltás tárgya nem lehet.
(5) A megváltott özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért még akkor sem lehet újból folyósítani, ha az özvegy hajlandó lenne a megváltási összeget visszatéríteni.
29. §
Újból férjhezment özvegy özvegyi nyugdíjának, illetőleg nyugbérének megváltása
(1) Az újból férjhezment özvegy az újbóli férjhezmenetel napjától számított 1 éven belül özvegyi nyugdíjának, illetőleg nyugbérének megváltását kívánhatja. Ez a jog az elvált nő részére a 27. § alapján megállapított özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre, vagy résznyugdíjra, illetőleg résznyugbérre is kiterjed.
(2) Az ujbóli férjhezmenetel napjától számított 1 évi határidő eltelte után az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltás tárgya nem lehet többé, hanem azt esetleg ujabb özvegység esetére fenn kell tartani.
(3) A megváltási összeget a megváltandó özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér két évi öszszegével kell megállapítani.
(4) A megváltott özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért ujabb özvegység esetén még akkor sem lehet folyósítani, ha az özvegy hajlandó lenne a megváltási összeget visszatéríteni.
(5) Ha az újból férjhezment özvegy, akinek első férje után járó özvegyi nyugdíja, illetőleg nyugbére fenntartatott, második férje után is özvegységre jut, vagy ha a második férjével kötött házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, vagy érvénytelennek nyilvánította, a fenntartott özvegyi nyugdíjai, illetőleg nyugbért, ha erre a megkívánt feltételek még mindig meg vannak, a második férj halálának napját, illetőleg a házasság felbontását, vagy érvénytelenné nyilvánítását kimondó határozat jogerőre emelkedésének napját követő hő 1. napjától kezdve kell folyósítani.
(6) A jelen szabályzat, vagy az 1912. évi LXV. tc. hatálya alá tartozó alkalmazotthoz nőül ment és második férje után is már özvegyi ellátásra igényt szerzett olyan özvegy, akinek az első férje után járó özvegyi nyugdíja, illetőleg nyugbére fenntartatott, ujabb özvegység esetén csak az egyik, még pedig a magasabb összegű özvegyi ellátásra tarthat igényt.
30. §
Az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér folyósításának időpontja
(1) Özvegynél az igény az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér folyósítására az alkalmazott halálának, vagy holttányilvánításának napjával áll be.
(2) Eltünt és fel nem található alkalmazott feleségénél az igény az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér folyósítására az alkalmazott eltűnésének napjával áll be.
(3) Az özvegyek részére járó özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért az ellátás folyósítására való igény beálltának napját követő negyedik hó 1. napjától kezdve előzetes havi részletekben kell folyósítani.
31. §
Özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér beszüntetése
(1) A már folyósított özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért be kell szüntetni a következő esetekben:
a) ha az özvegy magyar állampolgárságát elveszti;
b) ha az özvegyei a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre ítéli;
c) ha az özvegy a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyetértőleg kiadott előzetes engedélye nélkül állandóan Magyarország határain kívül tartózkodik;
d) ha az özvegy közmegbotránkozást okozó erkölcstelen életet él;
e) ha az özvegy újból férjhez megy;
f) ha az özvegy a nyugdíját, illetőleg a nyugbérét megváltja;
g) ha az özvegy meghal.
(2) A jelen szakasz (1) bekezdésének e) és d) pontjában említett esetekben az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér csak ideiglenesen szüntetendő be, az ellátást újból folyósítani kell azt a hónapot követő hó 1. napjától kezdve, amely hónapban megszünt az az ok, amely miatt az özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért be kellett szüntetni. A múltra nézve azonban az ellátást nem lehet folyósítani. Az (1) bekezdés a), b), f) és g) pontjai alatt említett esetekben az özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért véglegesen be kell szüntetni. Az e) pont alatt említett esetben a 29. § rendelkezései nyernek alkalmazást.
32. §
Az özvegyet megillető végkielégítés
(1) Ellátásra jogosító alkalmazásban állott és a tényleges szolgálatban elhalt alkalmazottnak olyan özvegye, akinek özvegyi ellátásra csak azért nincsen igénye, mert a férj még nem töltött be az özvegyi ellátásra igényt adó legkisebb szolgálati idejét - ha egyébként a 23. § (2> bekezdésének a), b), c) és d) pontjában megkívánt feltételeket igazolja - a férj állal a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazás egy évi összegének 1/4-ével felérő végkielégítésre tarthat igényt.
(2) Ugyanilyen összegű végkielégítésre tarthat igényt a 23. § (3) bekezdésének a) és b) pontjai alatt emlitett özvegy abban az esetben, ha özvegyi ellátásra igénye még nincsen s ha egyébként a 23. § (2) bekezdésének c) és d) pontjaiban megkívánt feltételeket igazolja.
(3) Az özvegyi végkielégítés folyósítására az igény az alkalmazott halálának, vagy holttányilvánitásának napjával áll be. A végkilégitést egy összegben azonnal folyósítani kell. A folyósításról szóló értesítés kézhezvételétől számított egy év alatt fel nem vett végkielégítést be kell szüntetni és azt újból folyósítani nem lehet.
33. §
Nevelési járulékra (nevelési segélyre) való igény előfeltételei
(1) Az állandó alkalmazott gyermeke nevelési járulékra, az időszaki alkalmazott gyermeke nevelési segélyre igényt tarthat akkor, ha apja (anyja):
a) a tényleges alkalmazásban legalább 5 évi (200 heti) szolgálati idő betöltése után halt meg, vagy
b) a tényleges alkalmazásban 5 évi (200 heti) beszámítható szolgálati idő betöltése előtt, de a 3. § (3) bekezdésében meghatározott körülmények között halt meg, vagy
c) nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett állapotban halt meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett elhalt alkalmazott minden törvényes, valamint törvényesített gyermekének 18. életéve betöltéséig, nevelési járulékra (nevelési segélyre) van igénye abban az esetben, ha a házasságot amelyből a gyermek származott, az alkalmazott tényleges szolgálatának ideje alatt, vagy azt megelőzően kötötték, illetőleg, ha a törvényesítés az alkalmazott tényleges szolgálatának ideje alatt, vagy azt megelőzőleg történt.
(3) Az alkalmazottnak olyan gyermeke, akit csak a nyugdíjazás, illetőleg nyugbérezés után törvényesítettek, igényt tarthat nevelési járulékra (nevelési segélyre), de csak akkor, ha még a tényleges szolgálat alatt született. Igényt tarthat továbbá nevelési járulékra (nevelési segélyre) a fentiek szerint törvényesített olyan gyermek is, aki az alkalmazott nyugdíjazása, illetőleg nyugbérezése után született, valamint általában a nyugdíjazás, illetőleg nyugbérezés után kötött házasságából származó gyermek akkor is, ha az alkalmazott a nyugdíjazás, illetőleg nyugbérezés időpontjában még nem volt 60 éves, a 40 évi (1.600 heti) szolgálati időt még nem töltötte be és a házasság megkötése, vagy gyermekének törvényesítése után a tényleges szolgálatban ujból alkalmaztatván, legalább még három évig (120 hétig) szolgált.
(4) Az a gyermek, aki az alkalmazottnak olyan házasságából származik, amelyet a bíróság jogerősen utóbb felbontott, vagy érvénytelennek nyilvánított, nevelési járulékra (nevelési segélyre) igénnyel bir, tekintet nélkül arra, hogy édesanyjának van-e igénye özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre, vagy sem.
(5) Nevelési járulékra (nevelési segélyre) igénye van az alkalmazott olyan gyermekének is, aki a házasság megszüntetésének, vagy érvénytelenné nyilvánításának napjától számított 10 hónapon belül születik.
(6) A nő alkalmazott gyermeke elhalt anyja után csak akkor tarthat igényt nevelési járulékra (nevelési segélyre), ha az édesatyja elhalt, vagy holttányilvánitották, vagy teljesen vagyontalan és keresetképtelen.
(7) Az alkalmazott, továbbá nyugdíjas, illetőleg nyugbéres által örökbefogadott hadiárvának igénye van a nevelési járulékra (nevelési segélyre) tekintet nélkül arra, hogy az örökbefogadóval vérrokonsági viszonyban áll-e.
(8) Az alkalmazott, illetőleg a nyugdíjas, nyugbéres hadiárva nevelt gyermeke részére a pénzügyminiszter méltánylást érdemlő körülmények fennforgása esetében és ha azt a vagyoni viszonyok indokolják, nevelési járulékot (nevelési segélyt) engedélyezhet, tekintet nélkül arra, hogy a nevelt gyermek az örökbefogadóval vérrokonsági viszonyban áll-e.
(9) Az a körülmény, hogy az alkalmazott halála öngyilkosság következtében állott be, valamint az a körülmény, hogy a gyermek a tényleges szolgálat tartama alatt, vagy az alkalmazott nyugdíjazása, illetőleg nyugbérezése után született, amennyiben a jelen szakasz határozmányaiból más nem következik, a nevelési járulékra (nevelési segélyre) való igényre befolyással nincs.
34. §
Nevelési járulék (nevelési segély) megállapítását kizáró okok
Nem tarthat igényt nevelési járulékra (nevelési segélyre) az a gyermek:
a) akinek atyja (anyja) a 4. §-ban felsorolt okok valamelyike miatt ellátásra való igényét elvesztette;
b) akinek atyja (anyja) nyugbérét a 21. § értelmében megváltotta;
c) akit a bíróság jogerős bírói ítélettel hivatalvesztésre ítélt.
35. §
Nevelési járulék (nevelési segély) megállapítása és mértéke
(1) A nevelési járulékot (nevelési segélyt) annak az özvegyi nyugdíjnak (nyugbérnek) alapul vétele mellett kell megállapítani, amelyben a gyermek édes, vagy mostoha anyja részesül. Ha az anya özvegyi nyugbérben nem részesül, vagy ha az anya korlátozott összegű özvegyi nyugdíjban (nyugbérben) részesül, a nevelési járulékot (nevelési segélyt) annak az összegnek alapul vétele mellett kell megállapítani, amely az anyát - a szabályszerű előfeltételek fennforgása esetén - a 25. § szerint özvegyi nyugdíj (nyugbér) címén megilletné.
(2) Ha az alkalmazott után ellátásra igényjogosult özvegy és ellátásra igényjogosult elvált nő maradt hátra s ennek következtében az özvegyi nyugdíj (nyugbér) több nő között oszlik meg, a nevelési járulék (nevelési segély) megállapításánál az özvegyi nyugdíjnak (nyugbérnek) a 25. § szerint megállapított egész összegét kell alapul venni.
(3) A nőalkalmazott gyermekét megillető nevelési járulék (nevelési segély) megállapításánál azt az összeget kell alapul venni, amely az ugyanolyan nyugbérosztályba tartozó férfi alkalmazott özvegyét a 25. § szerint özvegyi nyugdíj (nyugbér) címén megilleti.
(4) A nevelési járulékra (nevelési segélyre) igénnyel biró) atyátlan árvák fejenként járó nevelési járulékát a fentiek szerint alapul veendő özvegyi nyugdíj (nyugbér) 1/5-ével kell megállapítani. Az igy megállapított nevelési járulék összege a családi pótlék mindenkori összegénél, a nevelési segély pedig az Országos Társadalombiztosító Intézet által a tényleges szolgálatban álló időszaki munkások részére folyósított családi pótlék összegénél kevesebb nem lehet.
(5) A hősi halált halt tényleges nyugdíjas, illetőleg nyugbéres alkalmazott atyátlan árvájának nevelési járulékát (nevelési segélyét) másfélszeres összegben kell megállapítani.
(6) A nevelési járulékra (nevelési segélyre) igénnyel biró szülőtlen árvák fejenként járó nevelési járulékát (nevelési segélyét) az atyátlan árvákat az (1) bekezdés szerint fejenként megillető nevelési járulék (nevelési segély) kétszeresével kell megállapítani.
(7) A szülőtlen árvákkal egyenlőknek azokat az atyátlan árvákat kell tekinteni, akinek édes, vagy mostohaanyja, - azt az okot kivéve, hogy a férj a 23. § (1) bekezdése értelmében az özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre igényt adó legkisebb szolgálati időt még nem töltötte be - özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre bármely más okból igényt nem tarthat, vagy özvegyi nyugdíját, illetőleg nyugbérét bármely okból elvesztette, vagy azt megváltotta.
(8) A szülőtlen árvákkal egyenlőknek kell tekinteni továbbá a nőalkalmazottaknak atyátlan árváit akkor, ha az árváknak édesanyja teljesen keresetképtelen és vagyontalan.
(9) Ha nevelési járulék (nevelési segély) élvezetében álló atyátlan árvák időközben szülőtlen, vagy szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvákká lesznek, nevelési járulékukat (nevelési segélyüket) az addig élvezett nevelési járulék (nevelési segély) kétszeresére kell felemelni.
(10) A szülőtlen árvákkal egyenlőknek tekintendő s a jelen szakasz értelmében a nevelési járulék (nevelési segély) kétszeresét élvező árvák nevelési járulékát (nevelési segélyét) ismét az egyszeres összegre kell leszállítani, ha megszünik az az ok, amely miatt az illető árvák szülőtlen árváknak voltak tekinthetők.
(11) Azok a szülőtlen árvák, akiknek atyja is, anyja is állami, vagy állammal ellátás szempontjából viszonosságban álló intézmény alkalmazottja volt, abban az esetben, ha nevelési járulékra (nevelési segélyre) már mind a két szülő után igényük lenne, nevelési járulékra (nevelési segélyre) csak az egyik szülő után tarthatnak igényt, még pedig arra a nevelési járulékra (nevelési segélyre), amely reájuk nézve kedvezőbb.
36. §
A nevelési járulék (nevelési segély) folyósításának időpontja
(1) Árváknál az igény a nevelési járulék (nevelési segély) folyósítására az alkalmazott halálának, vagy holttányilvánításának napjával, utószülött árvánál pedig az árva születésének napjával áll be.
(2) Eltünt és fel nem található alkalmazott gyermekénél az igény a nevelési járulék (nevelési segély) folyósítására az alkalmazott eltünésének napjával áll be.
(3) Nőalkalmazott árváinál az igény a nevelési járulék (nevelési segély) folyósítására, ha a gyermekek édesatyja a nőalkalmazottat túléli, az atya halálának, vagy holttányilvánításának napjával áll be, abban az esetben, ha a gyermek édesatyja nem teljesen vagyontalan és keresetképtelen; ha pedig a gyermekek édesatyja teljesen vagyontalan és keresetképleien, az igény a nevelési járulék folyósítására, a teljes vagyontalanság és keresetképtelenség bekövetkeztével áll be.
(4) Szülőtlen, vagy szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árváknál az igény a magasabb összegű nevelési járulék (nevelési segély) folyósítására teljes árvaságra jutásuk napjával, lehetőleg azzal az időponttal áll be, amelytől kezdve az özvegyi nyugdíjra, illetőleg nyugbérre egyébként igénnyel bíró édesanyjuknak özvegyi nyugdíját, illetőleg nyugbérét beszüntették. Ha özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért egyáltalán nem folyósítottak, valamint a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő olyan árváknál, akik az alkalmazottnak jogérvényesen felbontott házasságából származnak, az igény a magasabb összegű nevelési járulék (nevelési segély) folyósítására az atya halálával áll be.
(5) Az árvák részére járó nevelési járulékot (nevelési segélyt) a nevelési járulék (nevelési segély) folyósítására való igény beálltának napját követő negyedik hó első napjától kezdve, előzetes havi részletekben kell folyósítani.
37. §
Nevelési járulék (nevelési segély) folyósítása a korhatáron tul, a tanulmányok folytatása esetén
(1) Az alkalmazott olyan gyermeke részére, aki tanulmányait az előirt eredménnyel még 18. életévének betöltése után is folytatja, a pénzügyminiszter a nevelési járulékot (nevelési segélyt) a tanulmányok befejezéséig, legfeljebb azonban a gyermek 24. életévének betöltéséig meghagyhatja, sőt az említett esetben nevelési járulékot (nevelési segélyt) engedélyezhet olyan gyermek részére is, aki 18. életévét az igényjogosult szülő halálakor már betöltötte.
(2) A nevelési járulékot (nevelési segélyt) az (1) bekezdésben említett esetekben is havonként előzetesen kell kifizetni.
38. §
A nevelési járulék (nevelési segély) beszüntetése
(1) A még folyósított nevelési járulékot (nevelési segélyt) be kell szüntetni a következő esetekben:
a) ha az árva a magyar állampolgárságát elveszti:
b) ha az árvát a bíróság jogerős ítélettel hivatalvesztésre ítéli;
c) ha az árva a pénzügyminiszternek a külügyminiszterrel egyetértőleg kiadott előzetes engedélye nélkül állandóan Magyarország határain kivül tartózkodik;
d) ha az árva 18. életévét eléri;
e) ha az árvát nagykorusítják;
f) ha az árva közmegbotránkozást okozó, erkölcstelen életet él;
g) ha a fiuárva megnősül, vagy a leányárva férjhezmegy;
h) ha az árva meghal.
(2) A jelen szakasz (1) bekezdésének c), e) és f) pontjaiban emlitett esetekben a nevelési járulék (nevelési segély) csak időlegesen szüntetendő be és a nevelési járulékot (nevelési segélyt) újból folyósítani kell azt a hónapot követő hó első napjától kezdve, amely hónapban megszűnt az az ok, amely miatt a nevelési járulékot (nevelési segélyt) beszüntették. A múltra nézve azonban az ellátást nem lehet folyósítani. Az (1) bekezdés a), b), d), g) és h) pontjai alatt említett esetekben a nevelési járulékot (nevelési segélyt) véglegesen be kell szüntetni.
39. §
Az árvák életjáradéka
(1) Az alkalmazottnak 18. életévét már betöltött olyan atyátlan (anyátlan) vagy szülőtlen gyermeke részére, aki teljes munka- és keresetképtelen s amellett nyomorék, vagy költséges ápolást igénylő beteg - ha azt a vagyoni viszonyok is indokolják - a pénzügyminiszter arra az időre, amig a gyermekre nézve az emlitett feltételek fennállanak, életjáradékot engedélyezhet.
(2) Az életjáradék összegét esetről-esetre kell megállapítani, de az nem haladhatja meg annak a nevelési járuléknak (nevelési segélynek) az összegét, amelyre nézve a gyermeknek igénye lenne akkor, ha 18. életévét még nem töltötte volna be.
40. §
A nyugdíjas igénye lakáspénzre
A nyugdíjra igénnyel biró alkalmazottnak, a nyugdíjon felül lakáspénzre is van igénye.
41. §
A lakáspénz megállapításának alapja
A nyugdíjban részesülő és lakáspénzre igényjogosult nyugdíjasnak járó lakáspénzt a nyugalombahelyezett alkalmazott által a tényleges alkalmazásban élvezett fizetési osztály szerint és annak a lakáspénzosztálynak megfelelően kell megállapítani, amely lakáspénzosztályba tartozik a város (község), amely az alkalmazott utolsó állomáshelye volt.
42. §
Lakáspénzosztályok
(1) A lakáspénzt az egyes állomáshelyekhez képest három lakáspénzosztály szerint kell megállapítani.
(2) A I. lakáspénzosztályba tartozik: Budapest székesfőváros és a Nagybudapest körébe tartozó következő megyei városok és községek: Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest, Albertfalva. Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Csepel, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom, Soroksár, Vecsés. A II. lakáspénzosztályba tartoznak a törvényhatósági jogú városok és azok a megyei városok, amelyek az I. lakáspénzosztályba nem tartoznak, továbbá azok a községek, amelyek megye székhelyek. A III lakáspénzosztályba tartoznak mindazok a községek, amelyek a I. vagy a II. lakáspénzosztályba nem tartoznak.
(3) Magyarországtól elcsatolt területről beköltözött alkalmazottak részére a lakáspénzt aszerint a lakáspénzosztály szerint kell megállapítani, amely lakáspénzosztályba tartozik az a város (község), ahol az illető ellátása megállapításának időpontjában állandóan lakik.
(4) A lakáspénz nem változik, ha a nyugellátásban részesülő állandó lakását más lakáspénzosztályba tartozó városba (községbe) helyezi át.
43. §
A nyugdíjasnak járó lakáspénz mértéke
(1) Az ellátásban részesülő és lakáspénzre igényjogosult alkalmazott lakáspénzét aszerint a fizetési csoport szerint kell megállapítani, mely fizetési csoportból az alkalmazott nyugalomba helyeztetett.
(2) A nyugdíjas olyan összegű lakáspénzben részesül, mint a tényleges alkalmazott. Annak a nyugdíjas alkalmazottnak, akinek nincsen 25 nyugdíjba beszámítható szolgálati éve, a lakáspénznek csak 50%-ára van igénye.
44. §
A nyugdíjas igénye a lakáspénzre
(1) Nyugdíjasoknál a lakáspénz folyósítására az igény azzal a nappal áll be, amellyel az alkalmazott a tényleges szolgálat köteléke alól felmentetett. A lakáspénzt az ellátás folyósítására való igény beálltának napját követő lakbérnegyedtől kezdődőleg előzetes havi részletekben kell folyósítani.
(2) A nyugdíjasnak járó lakáspénzt annak a lakásbérévnegyednek a végével kell beszüntetni, amelyben a nyugdíjra való igény megszűnt.
45. §
Lakáspénz többféle jogcímen való igényjogosultság esetében
(1) Az ellátásban részesülő alkalmazott (nőalkalmazott) csak egy jogcímen kaphat lakáspénzt. Ha az alkalmazottnak (nőalkalmazottnak többféle jogcímen van lakáspénzre igénye, részére csak a magasabb összegű lakáspénzt lehet kifizetni. A kisebb összegű lakáspénz fizetését be kell szüntetni.
(2) Az ellátásban részesülő olyan alkalmazott (nőalkalmazott), aki többféle jogcímen részesül lakáspénzben, köteles azt a körülményt az ellátást számfejtő hivatalnak bejelenteni. A bejelentést a különböző jogcímen élvezett lakáspénz összegek feltüntetése mellett az említett körülmény bekövetkezésétől számított 15 nap alatt kell megtenni. A bejelentés elmulasztása esetében a felvett kisebb összegű lakáspénzt téritményként kell előirni és az ellátásból le kell vonni.
46. §
Özvegy igénye lakáspénzre
Az özvegyi nyugdíjra igénnyel biró özvegynek (különélő nőnek, elvált nőnek) az özvegyi nyugdíjon felül lakáspénzre is igénye van.
47. §
Az özvegyi lakáspénz megállapításának alapja
(1) A tényleges szolgálatban elhalt alkalmazott özvegyének járó lakáspénzt az elhalt alkalmazott által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett fizetési csoport szerint és annak a lakáspénzosztálynak megfelelően kell megállapítani, amely lakáspénzosztályba tartozik az a város (község), amely az elhalt alkalmazottnak utolsó állomáshelye volt.
(2) Nyugalmazott állapotban elhalt alkalmazott özvegyének járó lakáspénzt, az elhalt nyugdíjas által a tényleges szolgálatban utoljára élvezett fizetési csoport szerint és annak a lakáspénzosztálynak megfelelően kell kifizetni, amely lakáspénzosztály szerint kapta az özvegynek nyugdíjas férje a lakáspénzt.
(3) Magyarországtól elcsatolt területről beköltözött özvegy részére a lakáspénzt aszerint a lakáspénzosztály szerint kell megállapítani, amely lakáspénzosztályba tartozik az a város (község), ahol az illető az ellátása megállapításának időpontjában lakik.
(4) Azt, hogy az egyes állomáshelyek (lakóhelyek) mely lakbérosztályba tartoznak, a jelen szabályzat 42. §-a tünteti fel.
(5) A lakáspénz nem változhatik abból kifolyólag, hogy az ellátásban részesülő özvegy állandó lakását más lakáspénzosztályba tartozó városba (községbe) helyezi át.
48. §
Az özvegyek lakáspénzének mértéke
(1) Az özvegynek lakáspénz cimén a férjet megillető lakáspénz fele összegére van igénye. Azonban, ha a férj, mint nyugdíjas, a 43. § (2) bekezdése értelmében csak a lakáspénz fele összegét kapta, az özvegy a férjet utoljára megillető lakáspénz teljes összegére tarthat igényt.
(2) A férjétől törvényesen elvált és ellátásban részesülő nő az özvegy részére járó lakáspénz felére tarthat igényt.
(3) Ha a férj után özvegy, ellátásra igényjogosult elvált nő (nők) maradt hátra, az özvegy és az elvált nő (nők) az özvegyi nyugdij megoszlásának arányában az özvegy részére járó lakáspénzben osztoznak.
(4) Ha az alkalmazottnak, vagy nyugdíjasnak özvegye nincsen és ha utána ellátásra igényjogosult elvált nő (nők), vagy szülőtlen árvákkal egyenlőknek tekintendő árvák is maradtak hátra, az e szerint a bekezdés szerint fizetendő lakáspénzben az említettek egyenlő mértékben osztoznak.
49. §
Özvegyi lakáspénz folyósításának időpontja
(1) Az ellátásra igényjogosult özvegyeknél (elvált nőknél) a lakáspénz folyósítására az igény az alkalmazott halálának, vagy holttányilvánításának napjával áll be.
(2) Az alkalmazott, vagy a nyugdíjas elhalálozása esetében özvegye részére a férj halálát követő lakbérnegyedév végéig folytatólagosan ki kell fizetni azt lakáspénzt, amely az elhalt részére az alatt az idő alatt járna, abban az esetben, ha még életben volna.
(3) Az ellátásra igényjogosult özvegy (elvált nő) részére járó özvegyi lakáspénzt az ellátás folyósítására való igény beálltának napját követő második lakbérnegyedtől kezdődően kell előzetes havi részletekben folyósítani.
50. §
Özvegyi lakáspénz beszüntetésének időpontja
(1) Az özvegynek (elvált nőnek) járó lakáspénzt annak a lakbérnegyednek a végével kell beszüntetni, amelyben az özvegyi nyugdíjra való igény megszűnt.
(2) Az özvegyi nyugdíjban részesült özvegy elhalálozása esetében a jelen szabályzat 37. §-ában meghatározott életkort még be nem töltött szülőtlen árvák részére az özvegy halálát követő lakbérnegyed végéig folytatólagosan ki kell fizetni azt a lakáspénzt, amely az elhalt özvegy részére azalatt az idő alatt járna abban az esetben, ha még életben volna.
(3) Három havi készpénz járandóságra igényjogosult szülőtlen árvák nélkül elhalt özvegy lakáspénzét annak a lakbérnegyednek végével kell beszüntetni, amelyben az elhalálozás bekövetkezett.
51. §
Özvegyi lakáspénz többféle jogcímen való igényjogosultság esetében
(1) Az özvegyi nyugdíjban részesülő olyan özvegy, aki tényleges szolgálatban áll, vagy maga is nyugdíjas, saját alkalmazása után a lakáspénznek csak 50%-ában részesül. Ha az ilyen özvegy az özvegyi jogon őt megillető lakáspénzről lemond, ez a korlátozás nem nyer alkalmazást.
(2) Az ellátásban részesülő olyan özvegy (elvált nő), aki többféle jogcímen részesül lakáspénzben, köteles azt a körülményt az ellátást számfejtő hivatalnak bejelenteni. A bejelentésre a 45. § (2) bekezdésében foglaltak az irányadók.
52. §
Nyugdíjasok családi pótléka
A nyugalomba helyezett alkalmazottakat igényjogosult családtagjai után ugyanolyan összegü családipótlék illeti meg, mint a tényleges szolgálatban álló alkalmazol lakat. Ezek részére a családi pótlékot ugyanolyan rendelkezések szerint kell megállapítani, mint amilyen rendelkezések a tényleges alkalmazottakra vonatkozóan mindenkor fennállanak.
53. §
Nyugbéresek családi segélye
(1) A nyugbéreseket az Országos Társadalombiztosító Intézet által a tényleges szolgálatban álló időszaki munkások részére folyósított családi pótlék összegével azonos mérvű családi segély illeti meg.
(2) A családi segély folyósítására és engedélyezésére vonatkozóan ugyanazok a szabályok érvényesek, mint amelyek az Országos Társadalombiztosító Intézet által folyósított családi pótlékra vonatkozóan mindenkor fennállanak.
54. §
Az alkalmazottak és nyugdíjasok, illetőleg nyugbéresek elhalálozása esetében járó három-havi kész pénzjárandóság
(1) A tényleges szolgálatban, továbbá a nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett állapotban elhalt alkalmazottak özvegye részére, valamint a 37. §-ban meghatározott életkort még be nem töltött szülőtlen, vagy a szülőtlenekkel egyenlőknek tekintendő árvák részére az elhalálozás napját követő három hónapon át, mindenkor a járandóságok esedékességének napján - folytatólagosan ki kell fizetni a közlekedési segély kivételével - azokat a készpénzjárandóságokat, amelyek az elhalt részére járnának abban az esetben, ha még életben volna.
(2) Ha tényleges szolgálatban, illetőleg nyugdíjas állapotban elhalt alkalmazott után az özvegyen kivül elvált nő (nők), vagy szülőtlen, illetőleg szülőtlen árvákkal egyenlőknek tekintendő árvák is maradtak hátra, az özvegy a szóbanlévő készpénzjárandóságoknak 3/5 részét kapja, a fennmaradó 2/5 részben pedig az említett nők az árvákkal egyenlő mértékben részesülnek.
(3) Ha az elhaltnak özvegye nincsen és utána elvált nő (nők) vagy szülőtlen árvákkal egyenlőknek tekintendő árvák, vagy az emlitett nő (nők) és az emlitett árvák is maradtak hátra, a szóbanlévő készpénz járandóságokban az emlitettek egyenlő mértékben osztoznak.
(4) A szóbanlévő készpénz járandóságokat csak olyan alkalmazott után lehet fizetni, aki nyugdíjra, illetőleg nyugbérre igényt adó szolgálatban (alkalmazásban), vagy nyugdíjazott, illetőleg nyugbérezett állapotban balt meg.
55. §
Az özvegyi nyugdíjban, illetőleg nyugbérben részesülő özvegyek elhalálozása esetében járó három havi készpénzjárandóságok
Az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér élvezetében állott özvegyek elhalálozása esetében az olyan szülőtlen árvák részére, akik a 37. §-ban meghatározott életkort még nem töltötték be, az elhalálozás napját követő három hónapon át - mindenkor az özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér esedékességének napján - folytatólagosan ki kell fizetni azt az özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért, továbbá lakáspénzt és nevelési járulékot, amelyet az elhalt özvegy részére ki kellene fizetni abban az esetben, ha még életben volna.
56. §
Három havi készpénz járandóság kifizetése és elszámolása
(1) A jelen szabályzat 54. és 55. §-aiban említett készpénz járandóságok alatt azokat a járandóságokat kell érteni, amelyre az elhaltnak elhalálozását követő három hónap alatt igénye lenne abban az esetben, ha még életben volna.
(2) Ugy a szóbanlévő készpénzjárandóságok összegének megállapításánál, mint az özvegyi nyugdíj és nyugbér, valamint nevelési járulék összegének meghatározásánál figyelmen kivül kell hagyni azt a körülményt, hogy a tényleges szolgálatban elhalt alkalmazott elhalálozásának napját követő három hónapon belül - abban az esetben, ha életben maradt volna - magasabb fizetési fokozatba lépett volna elő.
(3) Az említett készpénzjárandóságokat külön utalványrendelet bevárása nélkül ugyanott és ugyanúgy kell számfejteni, elszámolni és az özvegy kezéhez, illetőleg szülőtlen árváknál a gyám kezéhez kifizetni, mintha az elhalt alkalmazott a szóbanlévő három hónap alatt életben lett volna.
(4) A három hónapra kifizetett összegeket az özvegy, illetőleg a szülőtlen árva abban az esetben sem köteles visszatéríteni, ha részére özvegyi nyugdíj, illetve nevelési járulék nem állapíttatnék meg.
57. §
Eltünt alkalmazott feleségének és gyermekének ideiglenes ellátása
(1) Eltűnt és fel nem található alkalmazott felesége és gyermeke részére - ha egyébként a megkívánt feltételek megvannak és ha az ellátás megállapítása a 4. § szerint sem ütközik akadályba, - az özvegyeket és árvákat a jelen szabályzat határozmányai alapján megillető özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért és nevelési járulékot (nevelési segélyt) ideiglenesen addig kell folyósítani, amig az alkalmazott elő nem kerül, vagy halála be nem bizonyult, vagy amíg őt a biróság holtnak nem nyilvánitja, ha csak az ellátást a jelen szabályzat értelmében már korábban nem kell beszüntetni.
(2) A jelen szakasz alapján járó özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér megváltás tárgya nem lehet.
(3) A jelen szakasz alapján ideiglenesen folyósított ellátás visszatérítését akkor sem lehet követelni, ha az alkalmazott később elő is kerül.
58. §
Az özvegyi nyugdíj, nyugbér, nevelési járulék és nevelési segély megállapítására irányuló kérelem előterjesztése
(1) Az özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért, nevelési járulékot és nevelési segélyt, valamint a 39. § alapján engedélyezhető életjáradékot csak az azok felvételére jogosítottak kérelmére lehet megállapítani és folyósítani.
(2) A kérelmet a 30. és 36. §-okban meghatározott időponttól számított egy éven belül kell előterjeszteni.
(3) Később előterjesztett kérelmek alapján az ellátást csak a kérelem előterjesztésének napját követő hó első napjától kezdve lehet folyósítani. Ez a rendelkezés nem nyer alkalmazást a nevelési járulék (nevelési segély)] megállapításánál abban az esetben, ha hiteltérdemlően igazolható, hogy a kérelem elkésett előterjesztését a gyám, vagy gondnok késedelmes kirendelése, illetőleg a gyám, vagy a gondnok mulasztása okozta.
59. §
E szabályzat életbelépte előtt nyugbérezett alkalmazottak nyugdíjának, illetőleg nyugbérének, valamint a már elhalt alkalmazottak hozzátartozói ellátásának megállapítása
(1) A jelen szabályzat életbelépte előtt nyugbérezett alkalmazottak nyugdíját, illetőleg nyugbérét újból meg kell állapítani. Az uj megállapításnál a nyugbérezés alkalmával figyelembe vett szolgálati időt változatlanul kell hagyni, kivéve ha tűzharcos nyugbéres kérelmére a 12. § (2) bekezdése alapján háborús katonai szolgálati idő, illetőleg a 10. § (5) bekezdése alapján, a 18-ik életév betöltése előtti szolgálati idő beszámításának van helye. A nyugdíjat - az előbb emlitett szolgálati időnek megfelelően - tényleges szolgálatban álló dohányjövedéki munkáslétszámbeli állandó alkalmazottakra érvényben lévő illetményszabályzatban megjelölt foglalkoztatási csoportok figyelembevételével, a nyugbért pedig a IV. nyugbérosztályban járó nyugbér összegében kell megállapítani.
(2) A jelen szabályzat életbelépte előtt tényleges alkalmazásban, vagy nyugbérezett állapotban elhalt férfialkalmazottaknak a 23. és 24. §-ok értelmében özvegyi nyugbérre igényjogosult özvegye és elvált felesége részére a 25. és 27. §-okban foglalt rendelkezések alkalmazása mellett kell az özvegyi nyugdíjat, illetőleg nyugbért megállapítani, azzal az eltéréssel azonban, hogy a nyugbérre igényjogosultaknál minden esetben a IV. nyugbérosztályt kell figyelembe venni.
(3) A jelen szabályzat életbelépte előtt tényleges alkalmazásban, vagy nyugbérezett állapotban elhalt alkalmazottnak a 33. és 34. §-ok szerint nevelési járulékra (nevelési segélyre) igényjogosult árvája részére a 35. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazása mellett kell a nevelési járulékot (nevelési segélyt) megállapítani azzal az eltéréssel azonban, hogy nyugbérre igényjogosult alkalmazott árvájánál minden esetben a IV. nyugbérosztályt kell figyelembe venni.
(4) A jelen szakasz alapján megállapított ellátás az eddigi szabályok szerint járó ellátás összegénél kevesebb nem lehet.
(5) A nyugdíjnak, illetőleg nyugbérnek a jelen szakasz alapján való újbóli megállapítása hivatalból történik.
60. §
E szabályzat életbeléptével nyugbérre igényjogosulttá vált, ezideig nyugbérben nem részesült alkalmazottak, vagy a már elhalt ilyen alkalmazottak hozzátartozói ellátásának megállapítása
(1) E szabályzat életbelépte előtt szolgálat-képtelenné vált azon alkalmazottaknak, akik ezideig nyugbérben azért nem részesülhettek, mert a nyugbér megállapításához megkívánt tízévi beszámítható szolgálati idővel nem rendelkeztek, nyugbérre van igényük, ha legalább 400 heti beszámítható szolgálati idővel rendelkeznek és e szabályzatban megkívánt egyéb feltételeknek is megfelelnek, még akkor is, ha ezen alkalmazottak öregségi, vagy rokkantsági járadékban részesültek.
(2) Az (1) bekezdés alapján nyugbérben részesült alkalmazottak öregségi, vagy rokkantsági járadékra való igénye a nyugbér megállapításának időpontjával egyidejűleg megszűnik.
(3) Az (1) bekezdés alapján nyugbérre igényt szerzett elhalt alkalmazott özvegyének özvegyi nyugbérre, gyermekeinek pedig nevelési segélyre, illetve árvaéletjáradékra van igényük, ha e szabályzatban megkívánt feltételnek megfelelnek.
(4) Jelen szakasz alapján nyugbért, özvegyi nyugbért, nevelési segélyt és árvaéletjáradékot csak az igényjogosult kérelmére lehet megállapítani s a kérelmet 1947. július 31. napjáig kell előterjeszteni.
(5) Később előterjesztett kérelmek eseteiben az 58. § (3) foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
61. §
Tévesen megállapított ellátások helyesbítése
(1) Ha az alkalmazottnak, illetőleg özvegyének, vagy gyermekének a jelen szabályzat alapján járó ellátását tévedésből alacsonyabb összegben állapították meg, mint amennyi neki a jelen szabályzat szerint járna, az ellátásra igényjogosultnak eziránt benyújtott kérvénye alapján részére a különbözetet meg kell téríteni, amennyiben a tévesen megállapított eljárás esedékessé válása s a kérvény benyújtása között három évnél hosszabb idő nem telt el.
(2) Ha az alkalmazottnak, illetőleg özvegyének, vagy gyermekének a jelen szabályzat alapján járó ellátását tévedésből magasabb összegben állapították meg, mint amennyi neki a jelen szabályzat szerint járna, a téves megállapítást, amint arról az illetékes hatóság tudomást szerez, azonnal helyesbíteni kell, de a jóhiszeműen felvett többlet megtérítését követelni nem lehet.
62. §
Az egy éven át fel nem vett ellátások beszüntetése
Az ellátást, ha azt az igényjogosult több, mint egy év óta nem vette fel, be kell szüntetni, s azt csak az igényjogosult kellően indokolt kérelmére, a pénzügyminiszter engedélye alapján, a kérelem előterjesztését követő hónap első napjától kezdődőleg lehet újból folyósítani.
63. §
Elmebetegség miatt gyógyintézetben elhelyezett nyugdíjas, illetőleg nyugbéres ápolási költségeinek fedezése
(1) Az elmebetegség miatt állami gyógyintézetben, közkórházban, vagy nyilvános jellegű kórházban ápolt nyugdíjas, illetve nyugbéres ápolási költségeinek fedezésére - abban az esetben, ha a nyugdíjasnak, illetőleg nyugbéresnek felesége, vagy gyermeke van - a nyugdíjból, illetőleg a nyugbérből csak annyit lehet visszatartani, amennyivel az meghaladja azt az összeget, amely a nyugdíjas, illetőleg nyugbéres halála esetében az özvegyet és gyermekeit özvegyi nyugdíj, illetőleg nyugbér és nevelési járulék, illetve nevelési segély cimén együttvéve megilletné.
(2) Az (1) bekezdés szerint vissza nem tartható összeget, valamint abban az esetben, ha az ápolási költség a visszatartott összegnél kevesebb lenne, a fennmaradó többletet is a nyugdíjas, illetőleg nyugbéres feleségének, vagy gyermeke gyámjának, vagy gondnokának kezéhez kell kiszolgáltatni.
64. §
Nyugdíj-, illetőleg nyugbérjárulék
Az alkalmazottak nyugdíj-, illetőleg nyugbérjárulékot nem fizetnek, az a kincstárt terheli.
65. §
Az állami kinevezett alkalmazottakra vonatkozó általános ellátási jogszabályok alkalmazása
Azokban a kérdésekben, amelyekre nézve a jelen szabályzat nem rendelkezik, az állami kinevezett alkalmazottakra vonatkozó ellátási jogszabályokat kell megfelelően alkalmazni, feltéve, hogy azok a jelen szabályzatban foglaltakkal nem állanak ellentétben.
66. §
Az ellátások megállapítására illetékes hatóságok. Teherviselés
(1) A jelen szabályzat alapján járó ellátásokat a magyar dohányjövedéki központi igazgatóság állapítja meg.
(2) A 21. § alapján nyugdíj-, illetőleg nyugbérmegváltást a 28. § alapján özvegyi nyugdíj, illetve nyugbérmegváltást, a 33. § (8) bekezdése és a 37. § alapján nevelési járulékot (nevelési segélyt), valamint a 39. § alapján életjáradékot csak a pénzügyminiszter engedélyezhet.
(3) A jelen szabályzat alapján megállapított ellátások az államkincstárt terhelik.
67. §
Jogorvoslat
A dohányjövedéki központi igazgatóságnak az ellátás tárgyában hozott határozata ellen az érdekelt a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet a pénzügyminiszterhez, aki minden más eljárás kizárásával, végérvényesen határoz.
68. §
Életbeléptetés
A jelen szabályzat az 1947. évi január hó 1. napjától kezdődően lép hatályba és hatálybalépésének napjával a 310/1944. P. M. szám alatt kiadott nyugbérszabályzat hatályát veszti.
Budapest, 1947. évi január hó 10-én.
Dr. Rácz Jenő s. k.,
pénzügyminiszter
1. számú melléklet a szabályzat 14. §-ához2. számu kimutatás a szabályzat 16. §-ához