1316/B/1995. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványok alapján

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványok alapján meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 24. § (4) bekezdése, valamint 6. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 10. § i) pontja alapján több település...

1316/B/1995. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványok alapján
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványok alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 24. § (4) bekezdése, valamint 6. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 10. § i) pontja alapján több települési önkormányzat képviselő-testülete nyújtott be indítványt az Alkotmánybírósághoz, amelyben az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 24. § (4) bekezdése, valamint 6. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egy eljárásban bírálta el.
Indítványozók jogi álláspontja szerint a Kr. vitatott rendelkezései, amelyek a fekvőbeteg ellátás finanszírozásában ellátási szinteket és szorzókat határoznak meg, sértik az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott jogegyenlőség követelményét, mert e finanszírozási szabályok következtében a fekvőbeteg ellátást nyújtó intézmények nem tudják biztosítani minden állampolgár számára egyenlően a 70/D. §-ában szabályozott, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alapvető jog érvényesülését. Az indítványokban kifejtettek szerint az Alkotmány 70/D. §-a alapján minden magyar állampolgár egyenlő fekvőbeteg-ellátásra jogosult. Ha a kormányrendelet intézménytípusonként különbséget tesz a finanszírozásban, az egyenlő fekvőbeteg-ellátás nem biztosítható. A finanszírozásban az intézménytípusonkénti eltérés nem biztosítja az esélyegyenlőséget az ország különböző területein élő és különböző intézmények ellátását igénybevevő állampolgárok között.
Más indítványozók szerint a vitatott szabályok a beteg állampolgárok közötti területi és a település kórházának nagysága szerinti megkülönböztetést tartalmaz.
II.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványok nem megalapozottak.
A Kr. vitatott 24. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az aktív ellátás finanszírozásában alkalmazandó egyes ellátási szintek meghatározását és a hozzájuk tartozó szorzó mértékeit a 6. számú melléklet, az országosan egységes szakmánkénti szorzók mértékeit a 7. számú melléklet tartalmazza. A 6. számú melléklet az intézmény csoportonkénti, ellátási szintenkénti kiegyenlítő szorzókat állapítja meg. Ennek keretében a szorzók tekintetében különbséget tesz a fekvőbeteg-ellátó intézmények különböző kategóriái között ellátási területük, illetőleg aszerint, hogy az egészségügyi szolgáltatásoknak milyen széles körét képesek nyújtani.
Ezek a kiegyenlítő szorzók az országosan egységes finanszírozási szabályok korrekcióját szolgálják, kedvezőbb helyzetbe hozva a magasabb ellátási szintet biztosító intézményeket, és azonos ellátási szinten belül azokat az intézménycsoportokat, amelyek regionális szintű ellátást is biztosítanak, illetőleg többféle szakterületen, vagy egy a lakosság ellátásában különösen nagy szerepet betöltő szakterületen nyújtanak ellátást.
E szabályok tehát ténylegesen meglevő szolgáltatásbeli különbségek alapján, a finanszírozás szempontjából a kórházak között tesznek különbséget.
Téves indítványozóknak az az álláspontja, hogy ez egyúttal a kórházak szolgáltatásait igénybevevő állampolgárok közötti, az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző különbségtételt is jelent. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok elosztása során köteles egyenlőként kezelni a jogalanyokat. Nem jelenti egyúttal a személyek jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségének követelményét is. Az állampolgárok egészségügyi ellátásában az egészségügyi intézményrendszer egyenlőtlen fejlődésének következményeként jelentkező különbségek és ezeknek az intézmények finanszírozásában való figyelembe vétele nem eredményez a beteg állampolgárok közötti, az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző alkotmányellenes megkülönböztetést.
Más indítványozók álláspontja szerint a vitatott rendelkezések azért sértik a 70/A. §-ban megfogalmazott jogegyenlőség követelményét, mert kizárják az Alkotmány 70/D. § által szabályozott lehető legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez való jog egyenlő érvényesülését.
Az Alkotmány 70/D. §-a úgy rendelkezik, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. Az Alkotmánybíróság 54/1996. (XI. 30.) AB határozatában rámutatott arra, hogy az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog biztosítása olyan alkotmányos állami feladatot jelent, amelyet az állam központi szervei, a helyi önkormányzatok és más szervek rendszerén keresztül valósít meg. Ennek keretében az állam - egyebek között - egészségügyi intézményhálózat működtetésére és az orvosi ellátás megszervezésére köteles. Annak megítélése, hogy az állam az Alkotmány 70/D. §-án alapuló kötelezettségének milyen rendszerű és milyen finanszírozású egészségügyi intézményhálózat és orvosi ellátás megszervezésével tesz eleget, a jogalkotó szabadságába és felelősségébe tartozik, és a rendszer alkotmányos megítélésének - a szélső esetektől eltekintve (pl.: ha meghatározott területeken az egészségügyi intézményrendszer, az orvosi ellátás teljesen hiányozna) - alkotmányos mércéje nincs. Így az Alkotmány 70/D. §-ának sérelme nem állapítható meg azon állampolgárok vonatkozásában sem, akik olyan területen élnek, ahol a fekvőbeteg-ellátás meghatározott körét a vitatott rendelkezések alapján városi kórház 2, illetőleg városi kórház 3 kategóriába sorolt, s így kedvezőtlenebb kiegyenlítő szorzó alapján finanszírozott kórházak nyújtják. Ennek megfelelően az állampolgárok közötti, az Alkotmány 70/D. §-ának sérelmére alapított alkotmányellenes megkülönböztetés sem állapítható meg.
A vitatott finanszírozási szabályok nem érintik a biztosítottaknak a kötelező társadalombiztosítás körébe tartozó ellátási jogosultságát sem. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény meghatározza azokat az egészségügyi szolgáltatásokat - beleértve a fekvőbeteg-ellátás körébe tartozó szolgáltatásokat is -, amelyre a biztosított az egészségbiztosítás alapján igényt tarthat. Ezeket a szolgáltatásokat a biztosítottak számára nem egyetlen intézmény, hanem a társadalombiztosítás által finanszírozott intézményhálózat nyújtja, a városi kórház működési területén élők számára nemcsak a városi kórház nyújt a fekvőbeteg-ellátás körébe tartozó szolgáltatásokat, hanem ellátásukban részt vesz a megyei kórház is, és részt vesznek a különböző szakterületeken regionális és országos szolgáltatásokat végző más intézmények is. A vitatott szabályok következtében biztosítottak ellátási jogosultságai nem csorbulnak, a kórházak finanszírozásában alkalmazott különbségtétel nem eredményez diszkriminációt a biztosítottak ellátási jogosultságai tekintetében sem.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kr. 24. § (4) bekezdésében és 6. számú mellékletében foglalt szabályok nem vezetnek az állampolgárok között tett az Alkotmány 70/A. §-át sértő hátrányos megkülönböztetéshez.
Budapest, 1996. december 16.
Dr. Schmidt Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.